- Melong...hogy lettél te szerzetes?
*Örül, hogy elmondta a fiúnak az igazi nevét...eleget fogja ő még hallani a szerzetesi megnevezést a Templomban.*
- Úgy, ahogy a legtöbb magamfajta...Egy igen szomorú úton.
*A fiú megértette, hogy ne kérdezősködjön tovább.*
"Szegény fiú...azt hiszi az én életem csupa játék és mese. De nem...Nem leszek olyan, mint a legtöbben közülünk."
*Ismét kétely fogja el, hogy vajon meg fogja-e találni az igaz testvéreit. Az viszont megnyugtatja, hogy a Templomban mégsem kelt akkora feltűnést, mint máshol.*
-Itt is volnánk.
*Eszébe jut, hogy most cselekedni kellene.*
-Mennyivel tartozom neked, testvérem?
*Kérdezi a fiút, mire az kedves tekintetével, amely csak a szegény, igaz életűeknek lehet, ránéz, rámosolyog, és csak annyit mond:*
-Semmivel, testvérem. Köszönöm, hogy megtiszteltél társaságoddal.
*Magában elmosolyodik, és tudja mit kell tennie.*
-Testvérem, itt ez a tarisznya. Ha lesz pénzed, rakd bele, és hamar összegyűlik bármire, meglásd. Itt is egy kis pénz, odaadom a kezedbe. Rakd bele, ha elindultál.
*A fiú örömteli szemét nézve elindul az úton, mire a fiatal is folytatja útját haza. Pár lépés után azonban visszafordul, és látja, amint a fiú beleejti a tarisznyába a pénzt, majd beletúr, és a pénz sokszorosát fogja a markában, miközben örömében ugrál.*
"Kis öröm az életben..."
*Belép a Templomba.*