Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-08 23:25:33
Üzenet elküldve: 2016-02-08 23:25:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Találkozások//
*Ő is érzékeli a szemerkélő cseppek érkezését és a maga számára is tisztázódik, hogy miért kívánnak beljebb jutni.*
-Igen, meglett a noteszem.
*Több szót erre nem akar pazarolni, nem érinti jól, hogy ilyen korán a feledékenység halovány jeleit kell mutatnia. De mivel most társaságban van és nem a nyugodt magányában, elhalasztja az önelemzését e tekintetben. Az összefoglalóra bólint, hogy köszöni, de nem kívánkozik sokat hozzászólni. A tudás átadásának módszerében és milyenségében elég kritikus szokott lenni, de tiszteletben tartja, hogy ez részben magánügy, hogy ki hogy oktat. Ő elég jól tudja magáról, hogy magasak az elvárásai és nehezen találja meg a hangot másokkal, így csak nagyon ritkán tanít. Syrinne is csak megmutatja, hogy mit tudott összehozni, Nestar pedig kiértékeli a teljesítményét.*
-Ami a Matrónát illeti, a családi hagyomány szerves része a Holdmágia, és ennek a hagyományát ő vitte tovább. A mágustusán is a Holdmágia ágból indult, ezen felül alacsony szinten ért még a víz és a tűzmágiához is emlékeim szerint, az Eralillal kötött megállapodásuk miatt. A tusán mérsékelten jól szerepelt, bár akkor még nem fedezte fel belső képességeit teljes egészében és az ismeretei is kevésbé voltak rétegeltek. Mind a kettő nagyon sokat fejlődött azóta, így az idei küzdelemben, ha megtartják, bizonyosan az előkelők között fog zárni. Bár jómagam csalódni voltam kénytelen a mágustusa eseményeiben, de talán a mostani évben mindkét oldalról bátrabban állnak hozzá a varázsláshoz.
*Jegyzi meg, bár reméli, hogy nagy vitát nem vált ki a megjegyzéseivel, nem szeretné elrontani a hangulatot.*
-Nem sietek sehova, bár, ha mindenkinek jól esne egy teázás, akkor arra tényleg jobban eső, ha a Kúriában ülnénk le. Bár azt hozzáteszem, hogy van nálam teafű, vész esetére, amit elkészíthetünk, csak akkor nagyon kedvesen kell hozzáállni, mert a Könyvtárban nem kedvelt dolog, a kis olvasókban megtűrt valamennyire, de nem kedvelt.
*Majd elindul ő is a többiekkel a könyvtár felé.*
//Találkozások//
*Ő is érzékeli a szemerkélő cseppek érkezését és a maga számára is tisztázódik, hogy miért kívánnak beljebb jutni.*
-Igen, meglett a noteszem.
*Több szót erre nem akar pazarolni, nem érinti jól, hogy ilyen korán a feledékenység halovány jeleit kell mutatnia. De mivel most társaságban van és nem a nyugodt magányában, elhalasztja az önelemzését e tekintetben. Az összefoglalóra bólint, hogy köszöni, de nem kívánkozik sokat hozzászólni. A tudás átadásának módszerében és milyenségében elég kritikus szokott lenni, de tiszteletben tartja, hogy ez részben magánügy, hogy ki hogy oktat. Ő elég jól tudja magáról, hogy magasak az elvárásai és nehezen találja meg a hangot másokkal, így csak nagyon ritkán tanít. Syrinne is csak megmutatja, hogy mit tudott összehozni, Nestar pedig kiértékeli a teljesítményét.*
-Ami a Matrónát illeti, a családi hagyomány szerves része a Holdmágia, és ennek a hagyományát ő vitte tovább. A mágustusán is a Holdmágia ágból indult, ezen felül alacsony szinten ért még a víz és a tűzmágiához is emlékeim szerint, az Eralillal kötött megállapodásuk miatt. A tusán mérsékelten jól szerepelt, bár akkor még nem fedezte fel belső képességeit teljes egészében és az ismeretei is kevésbé voltak rétegeltek. Mind a kettő nagyon sokat fejlődött azóta, így az idei küzdelemben, ha megtartják, bizonyosan az előkelők között fog zárni. Bár jómagam csalódni voltam kénytelen a mágustusa eseményeiben, de talán a mostani évben mindkét oldalról bátrabban állnak hozzá a varázsláshoz.
*Jegyzi meg, bár reméli, hogy nagy vitát nem vált ki a megjegyzéseivel, nem szeretné elrontani a hangulatot.*
-Nem sietek sehova, bár, ha mindenkinek jól esne egy teázás, akkor arra tényleg jobban eső, ha a Kúriában ülnénk le. Bár azt hozzáteszem, hogy van nálam teafű, vész esetére, amit elkészíthetünk, csak akkor nagyon kedvesen kell hozzáállni, mert a Könyvtárban nem kedvelt dolog, a kis olvasókban megtűrt valamennyire, de nem kedvelt.
*Majd elindul ő is a többiekkel a könyvtár felé.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-08 17:11:57
Üzenet elküldve: 2016-02-08 17:11:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Találkozások//
*Hogy valóban a kegy keblére ölelte volna az kérdéses, amit tesz az csak önszorgalomból a saját szórakoztatására teszi. Ha kérdésekkel bombázza Nestart azt csak a saját kíváncsisága miatt teszi, nem azért mert kell vagy mert diák lenne az alkimista mellett. Nem azért szegődött mellé, hogy tanuljon, hanem, hogy megvédje, ha arra kerülne a sor. Bár van némi igazság abban, amit a lány mond, de biztos akadnak olyan részletei eme tudománynak is, melyet ha Nestar saját akaratából nem oszt meg vele édes keveset fog érni érdeklődése. Ha ez mégis megtörténne, akkor mondhatná magát valóban szerencsésnek. *
- Talán úgy lesz, de ez még nincs eldöntve.
* Adja a tömör választ, hisz még ez a gondolat nála is gyerekcipőben jár. *
- Lehet, onnan bukkan elő, ahonnan nem is várná az ember lánya.
* Mosolyog újfent s pajkosan kacsint Elynre. Nem mintha neki olyan nagy tapasztalata lenne szerelem terén. Hogy ez megnyugtatás – nem mintha az északi lány, aggódna amiatt, hogy egyedül marad- vagy csak amolyan közhely, mely ilyen esetekben szoktak mondani, nem igazán lehet eldönteni, hisz még Esy sem tudja minek szánta. Az elrévült Darel látványára csak elmosolyodik, ahogy azon is, miként húga menteni próbálja. *
- Ugyan semmiség, mindenkivel előfordul, jobb ilyenkor hagyni is, ki tudja merre kalandoztak el gondolatai.
* Legyint a magyarázkodásra, hisz felesleges, emiatt aztán nem fog megsértődni. Sokkal többet nem tud meg a város körül zajló eseményekről, mely őt inkább aggodalomba taszítja, mintsem megnyugtatná. Ez két dolgot jelenthet vagy valóban nem tudják mivel állnak szemben vagy tudják s az információt tartják vissza, hogy elkerüljék a pánikot a városban, akárhogy is van egyik sem jelent jót. Tekintetét abba az irányba fordítja, melyről Elyne szólt. Persze meglehet tényleg csak a lány ismeretei hiányosak az ügyről. Nyugtatja magát a gondolattal. *
- Gond?
* Kérdezz vissza meglepetten, majd nézi a távolodó alakot. Kedves mosoly fut végig arcán. Jég kék szemeit a meleg barnába fúrja. *
- Nem jelenteném ki, hogy problémás, inkább furcsa.
* Vonja meg vállát. *
- De bevallom, nem vagyok olyan rég mellette, hogy biztosat mondhassak. Más normák, s szabályok, amik szerintem inkább megszokások, él. S még szerintem számára szokatlan, hogy valaki mindig a nyomában jár, s ezért el is feledkezik róla. Idővel megszokja vagy végleg bezárkózik a laborjába.
* Neveti el magát, hisz ezt sem tartja elképzelhetetlennek s úgy lehet meglepődni se lepődne meg rajta senki. *
- Ám meg eddig is túlélt néhány utat a Könyvtárba egyedül, talán nem most fogja kitörni a nyakát.
~Remélem.~
*Gondolja hozzá magában, melyről talán csak a kissé félre húzott száj s a megemelkedő szemöldök tanúskodhat.*
- Viszontlátásra.
* Köszön el ő is, ahogy illik Dareltől. Az újra megjelenő Nestar kissé meglepi, hisz ő arra számított, hogy az alkimistát újra magába szippantja a könyvek mámorító illata. Ezért is volt egy kis hátsó szándék abban, hogy felajánlotta a melegedés lehetőségét, amellett, hogy valóban kezdett már cidrizni. Az újbóli bemutatkozás meg sem lepi, az illem valahol Nestarnál az első helyen áll a sorban. *
- Meglett amit keresett?
* Vonja fel szemöldökét kérdőn. Igenlő válasz esetén bólint, nemleges választ el sem tudna képzelni, hisz akkor nagy a valószínűsége, hogy nem állna itt, de rend a lelke mindennek. *
- Elyne tanítóként dolgozik a Gazdagnegyedben, s afelől érdeklődtem, hogy sok család gyermekét tanítja-e.
* Ad egy rövid összegzést, hogy tisztában legyen vele az alkimista mibe is csöppent bele. *
- Valamint a mágia iránt érdeklődik. Én sajnos pontosan nem tudtam megmondani, hogy a Matróna milyen formájában is jártas.
* Hozza fel ezt is. Biztos benne, hogy a férfi bővebben tud választ adni Elyne kérdésére, s a felmerülőkre is. *
- De talán kellemesebb környezetben folytathatnánk a beszélgetést egy forró tea mellett valahol. Persze, hacsak nem akar haza menni.
* Ha már visszatért közéjük, mégsem kellene szoborrá fagyni a kertben, noha biztos szép együttes lennének. Tekint körbe az egybegyűlteken mosolyogva, várva a választ. *
//Találkozások//
*Hogy valóban a kegy keblére ölelte volna az kérdéses, amit tesz az csak önszorgalomból a saját szórakoztatására teszi. Ha kérdésekkel bombázza Nestart azt csak a saját kíváncsisága miatt teszi, nem azért mert kell vagy mert diák lenne az alkimista mellett. Nem azért szegődött mellé, hogy tanuljon, hanem, hogy megvédje, ha arra kerülne a sor. Bár van némi igazság abban, amit a lány mond, de biztos akadnak olyan részletei eme tudománynak is, melyet ha Nestar saját akaratából nem oszt meg vele édes keveset fog érni érdeklődése. Ha ez mégis megtörténne, akkor mondhatná magát valóban szerencsésnek. *
- Talán úgy lesz, de ez még nincs eldöntve.
* Adja a tömör választ, hisz még ez a gondolat nála is gyerekcipőben jár. *
- Lehet, onnan bukkan elő, ahonnan nem is várná az ember lánya.
* Mosolyog újfent s pajkosan kacsint Elynre. Nem mintha neki olyan nagy tapasztalata lenne szerelem terén. Hogy ez megnyugtatás – nem mintha az északi lány, aggódna amiatt, hogy egyedül marad- vagy csak amolyan közhely, mely ilyen esetekben szoktak mondani, nem igazán lehet eldönteni, hisz még Esy sem tudja minek szánta. Az elrévült Darel látványára csak elmosolyodik, ahogy azon is, miként húga menteni próbálja. *
- Ugyan semmiség, mindenkivel előfordul, jobb ilyenkor hagyni is, ki tudja merre kalandoztak el gondolatai.
* Legyint a magyarázkodásra, hisz felesleges, emiatt aztán nem fog megsértődni. Sokkal többet nem tud meg a város körül zajló eseményekről, mely őt inkább aggodalomba taszítja, mintsem megnyugtatná. Ez két dolgot jelenthet vagy valóban nem tudják mivel állnak szemben vagy tudják s az információt tartják vissza, hogy elkerüljék a pánikot a városban, akárhogy is van egyik sem jelent jót. Tekintetét abba az irányba fordítja, melyről Elyne szólt. Persze meglehet tényleg csak a lány ismeretei hiányosak az ügyről. Nyugtatja magát a gondolattal. *
- Gond?
* Kérdezz vissza meglepetten, majd nézi a távolodó alakot. Kedves mosoly fut végig arcán. Jég kék szemeit a meleg barnába fúrja. *
- Nem jelenteném ki, hogy problémás, inkább furcsa.
* Vonja meg vállát. *
- De bevallom, nem vagyok olyan rég mellette, hogy biztosat mondhassak. Más normák, s szabályok, amik szerintem inkább megszokások, él. S még szerintem számára szokatlan, hogy valaki mindig a nyomában jár, s ezért el is feledkezik róla. Idővel megszokja vagy végleg bezárkózik a laborjába.
* Neveti el magát, hisz ezt sem tartja elképzelhetetlennek s úgy lehet meglepődni se lepődne meg rajta senki. *
- Ám meg eddig is túlélt néhány utat a Könyvtárba egyedül, talán nem most fogja kitörni a nyakát.
~Remélem.~
*Gondolja hozzá magában, melyről talán csak a kissé félre húzott száj s a megemelkedő szemöldök tanúskodhat.*
- Viszontlátásra.
* Köszön el ő is, ahogy illik Dareltől. Az újra megjelenő Nestar kissé meglepi, hisz ő arra számított, hogy az alkimistát újra magába szippantja a könyvek mámorító illata. Ezért is volt egy kis hátsó szándék abban, hogy felajánlotta a melegedés lehetőségét, amellett, hogy valóban kezdett már cidrizni. Az újbóli bemutatkozás meg sem lepi, az illem valahol Nestarnál az első helyen áll a sorban. *
- Meglett amit keresett?
* Vonja fel szemöldökét kérdőn. Igenlő válasz esetén bólint, nemleges választ el sem tudna képzelni, hisz akkor nagy a valószínűsége, hogy nem állna itt, de rend a lelke mindennek. *
- Elyne tanítóként dolgozik a Gazdagnegyedben, s afelől érdeklődtem, hogy sok család gyermekét tanítja-e.
* Ad egy rövid összegzést, hogy tisztában legyen vele az alkimista mibe is csöppent bele. *
- Valamint a mágia iránt érdeklődik. Én sajnos pontosan nem tudtam megmondani, hogy a Matróna milyen formájában is jártas.
* Hozza fel ezt is. Biztos benne, hogy a férfi bővebben tud választ adni Elyne kérdésére, s a felmerülőkre is. *
- De talán kellemesebb környezetben folytathatnánk a beszélgetést egy forró tea mellett valahol. Persze, hacsak nem akar haza menni.
* Ha már visszatért közéjük, mégsem kellene szoborrá fagyni a kertben, noha biztos szép együttes lennének. Tekint körbe az egybegyűlteken mosolyogva, várva a választ. *
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-08 14:03:23
Üzenet elküldve: 2016-02-08 14:03:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Városban//
*A templom jelenleg nem igazán csábító célpont a nézelődőknek és turistáknak. Még Achimnak sem, aki pedig nem túl válogatós ezen a téren. Azonban rossz előérzete van a dologgal kapcsolatban és így jobbnak látja elkerülni az épületet. Egyébként is lóval jött és nem szívesen hagyná kint ilyen vészterhes időkben a jó öreg hátast. Kicsit azért sajnálja, hogy nem pár héttel ezelőtt látogatott ide, amikor is, még teljes pompájában láthatta volna a levegő városának ékkövét az ezen, mágiaág legnagyobb szentélyét. De bánkódni nincs oka, hiszen nem mágus, vagy varázsló, aki ide jött volna tanulnia a papoktól, szerzetesektől. Inkább csak érdekelte volna. De az egész nem ér annyit, hogy meghaljon érte, vagy feldobja a talpát. Egyébként a városban van, még hely ahova el akar látogatni és egy kissé fontosabb neki, mint ez az épület.
Így végül a templomkertben köt ki, amely rendezett, mégis a templom izgága vonzása miatt rohangáló, intézkedő városőrökkel van tele. Ez nem tetszik a rendezett gondolkodású tudósnak és most nincs is hangulata átérezni a háború feszültségei okozta emberi gondokat ezért úgy dönt ideje tovább állni és meglátogatni a település iparosodott fertályát, vagyis a kovácsműhelyt, műhelyeket. Felpattan a lovára, amely már kipihente magát és lassú tempóban kezdenek ügetni az iparos negyed felé.*
*A templom jelenleg nem igazán csábító célpont a nézelődőknek és turistáknak. Még Achimnak sem, aki pedig nem túl válogatós ezen a téren. Azonban rossz előérzete van a dologgal kapcsolatban és így jobbnak látja elkerülni az épületet. Egyébként is lóval jött és nem szívesen hagyná kint ilyen vészterhes időkben a jó öreg hátast. Kicsit azért sajnálja, hogy nem pár héttel ezelőtt látogatott ide, amikor is, még teljes pompájában láthatta volna a levegő városának ékkövét az ezen, mágiaág legnagyobb szentélyét. De bánkódni nincs oka, hiszen nem mágus, vagy varázsló, aki ide jött volna tanulnia a papoktól, szerzetesektől. Inkább csak érdekelte volna. De az egész nem ér annyit, hogy meghaljon érte, vagy feldobja a talpát. Egyébként a városban van, még hely ahova el akar látogatni és egy kissé fontosabb neki, mint ez az épület.
Így végül a templomkertben köt ki, amely rendezett, mégis a templom izgága vonzása miatt rohangáló, intézkedő városőrökkel van tele. Ez nem tetszik a rendezett gondolkodású tudósnak és most nincs is hangulata átérezni a háború feszültségei okozta emberi gondokat ezért úgy dönt ideje tovább állni és meglátogatni a település iparosodott fertályát, vagyis a kovácsműhelyt, műhelyeket. Felpattan a lovára, amely már kipihente magát és lassú tempóban kezdenek ügetni az iparos negyed felé.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-07 20:37:41
Üzenet elküldve: 2016-02-07 20:37:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Láthatóan tanítványa nincs a helyzet magaslatán.*
~Érthető, hisz csak pár napja eszmélt fel, és csak ma lett mágus... vagy tegnap.~
*Így végül csak egy mosolyt csal az arcára a helyzet.*
-Nem a mi dolgunk Krestvir, gyere, hazamegyünk.
*Karolja át a lányt, és int Kriyonnak is, hogy ideje menni, bár az utóbbi már talán előre is szaladt.*
-Majd otthon elmondom, csak menjünk, hátha sikerülhet még anélkül hazaérni, hogy Isurii kiherélne.
*Gondol arra, hogy a mestere milyen tartózkodással viseltet az önzetlen segítség iránt.*
-Tudod, ő nem szereti a felesleges dolgokat, ez pedig... nagyon az volt.
*Láthatóan tanítványa nincs a helyzet magaslatán.*
~Érthető, hisz csak pár napja eszmélt fel, és csak ma lett mágus... vagy tegnap.~
*Így végül csak egy mosolyt csal az arcára a helyzet.*
-Nem a mi dolgunk Krestvir, gyere, hazamegyünk.
*Karolja át a lányt, és int Kriyonnak is, hogy ideje menni, bár az utóbbi már talán előre is szaladt.*
-Majd otthon elmondom, csak menjünk, hátha sikerülhet még anélkül hazaérni, hogy Isurii kiherélne.
*Gondol arra, hogy a mestere milyen tartózkodással viseltet az önzetlen segítség iránt.*
-Tudod, ő nem szereti a felesleges dolgokat, ez pedig... nagyon az volt.
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-07 19:51:39
Üzenet elküldve: 2016-02-07 19:51:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Amos Thenior ténykedése nyomán//
*Sajnos nem sikerül fenntartania megbízható, határozott kiállását. Mikor az őrökkel elindul, a sok idegen, harcosforma alak között megszeppenve húzza meg magát, s hol a dörgő égre, hol az utcákra néz, idegesen kapkodva tekintetét, két karjával saját magát átölelve, mintha csak fázna.
Majd ahogy egyre közelebb érnek a jelenség központjához, annál furcsábban kezdi érezni magát. Akkor már csak nem is nézelődik, hanem fejét leszegve a saját lábait bámulja, a mellette sétáló őr léptei alapján tájékozódva, s mikor amaz megáll, ő is megtorpan, bár ahogy kinéz, gyanús, hogy nem teljesen tudatosan.
Igy aztán későn fogja fel azt is, hogy az őrök vezetője hozzá szól, s mikor mégis, akkor már szükségtelen válaszolnia, mert mestere maga jelentkezik a férfinál.
Neve említésére kizökken egy kicsit furcsa állapotából, s mikor az egyik őr még elő is vezeti, kábán követi őt, majd lép Taitos elé, a fiúra nézve. De maga nem szól semmit, rögtön ezután az égre emeli tekintetét, s míg a férfiak beszélgetnek, ő azt nézi, mintha többé el sem akarná engedni ezt a látványt.
Aztán mégis lepillant ismét mesterére megzavarodva, mikor a fiú indulásra szólítja fel.*
- Mi lesz a várossal? Nem tudtok segíteni? Vagy legalább menekíteni?- *hangja színtelen, mint aki messze jár, valahol odafent, elveszve a baljós fényekben.*
*Sajnos nem sikerül fenntartania megbízható, határozott kiállását. Mikor az őrökkel elindul, a sok idegen, harcosforma alak között megszeppenve húzza meg magát, s hol a dörgő égre, hol az utcákra néz, idegesen kapkodva tekintetét, két karjával saját magát átölelve, mintha csak fázna.
Majd ahogy egyre közelebb érnek a jelenség központjához, annál furcsábban kezdi érezni magát. Akkor már csak nem is nézelődik, hanem fejét leszegve a saját lábait bámulja, a mellette sétáló őr léptei alapján tájékozódva, s mikor amaz megáll, ő is megtorpan, bár ahogy kinéz, gyanús, hogy nem teljesen tudatosan.
Igy aztán későn fogja fel azt is, hogy az őrök vezetője hozzá szól, s mikor mégis, akkor már szükségtelen válaszolnia, mert mestere maga jelentkezik a férfinál.
Neve említésére kizökken egy kicsit furcsa állapotából, s mikor az egyik őr még elő is vezeti, kábán követi őt, majd lép Taitos elé, a fiúra nézve. De maga nem szól semmit, rögtön ezután az égre emeli tekintetét, s míg a férfiak beszélgetnek, ő azt nézi, mintha többé el sem akarná engedni ezt a látványt.
Aztán mégis lepillant ismét mesterére megzavarodva, mikor a fiú indulásra szólítja fel.*
- Mi lesz a várossal? Nem tudtok segíteni? Vagy legalább menekíteni?- *hangja színtelen, mint aki messze jár, valahol odafent, elveszve a baljós fényekben.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-06 21:16:17
Üzenet elküldve: 2016-02-06 21:16:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Találkozások//
*A láy kedves szavaira csak mosollyal felel. Valóban milyen jót tesz mind a testnek mind a léleknek, ha van kitől tanulnia. Ám e kegybe még nem részesítették, s ahogy elnézte a templomi mestereket, nem is hamar fog. Hacsak nem keres valami jobb fizető állást, vagy nem szerez hirtelenjében sok aranyat. Mert egyéb esetbe, még egy darabig itt ellesz.
Talán ki is fog tellődni a tíz év, mire megtanulja, amit szeretne.
De senki sem mondta, hogy ez könnyű.*
- Ez való igaz. Egyszerűbb lenne, s neked ez a kegy megadatott. *Utal, hogy számára van ki tanítsa az alkímia rejtelmeit.
Nevetését mosollyal fogadják. Meglehet, hogy nem erre a reakcióra számított egy északi leánytól, de így érez valójában.*
- Ha eljön, majd akkor eljön. *Mosolyodik.* - De ennek kevés esélyét látom egyelőre.
*Szelíd mosolyt küld hol a szőke hajú szépségre, hol pedig bátyára. Titkolja bár, de másik fivére teljesen elcsavarta fejét. Már annyira, hogy megválogassa majd leendő férjét. S ehhez még Atyja is feltette magasra a lécet.
De fivére nem válaszol. Mintha katatón állapotba került volna, csak bámul maga elé, karjait maga előtt fonva össze. Lustán legyint.*
- Ne vedd zokon. Sokszor megesik velük. Ilyenkor kapcsolnak ki.
*Nevetgéli el kedvesen, de beszélgetésük fonala más vizekre evez.*
- Sokkal többet nem tudok. A Hold Karavánpihenő közelében ütötte fel fejét a holtak serege, majd nem sokkal később a Kikötőben is. Valamilyen kastélyban is észleltek dolgokat, de ott nem járt még senki. Vagyis senki olyan, aki jelentett is volna a városnak. De, hogy mik lehetnek, kik irányíthatják a holtaka, arról semmit sem tudok. *Rázza meg a fejét, s haja két oldalt lengi körül vállát.
Az alkímista gyors megjelenése, s még gyorsabb elmenetele meglepi kissé a lányt, de nem teszi szóvá. De annál beszédesebb a szőkeség mozdulatsora, mely a távozás váltja ki belőle.
Halkan kuncog csak, s őzike szemeit ráfüggesztve szólal meg.*
- Sok "gond" van vele? *Szemei csillognak a jókedvtől. Egy rakoncántlan s a saját feje után menő védett sok bajt tud okozni. Tudja. Ő is ilyen volt a kastélyba.
Esy fázhat. Nem is kell sok ész hozzá, hogy ez feltűnjön, számára mégis oly otthon ez a párás, nedves levegő. Mintha az északi kellemes "meleg" nyarakat élné újra. Mert náluk, ilyen volt a meleg idő.*
- De, menjünk. Talán ott kellemesebben is folytathatjuk a társalgást. A kandalló melege mellett az ember szíve is megmelegszik. *Mosolyogja továbbra is, mintha ez a mosoly nem tudna lekerülni az arcáról.
Ehhez méltón lassan fel is áll, farkasprémből készült meleg köpenyét eligazítja magán, majd fivérére néz.
Nem tud vele mit tenni, ezt jól tudja. Mellé sétálva emelkedik lábujjhegyre, s meleg csókkal illeti a jeges orcát. Melyre pár esőcsepp már esett.*
- Hiányoztál, Darel.
*Suttogja neki, majd elfordulva tőle indulna meg a Könyvtár irányába. Ám ekkor ékrezik vissza az előbb elpárolgott alkímista. Vagy nem bír megülni egy helyben, vagy tényleg ilyen izgága egy ember.*
- Elyne Vrynn Worf. Örülök a találkozásnak. *Nyújtja ki kezét a férfi felé, majd a mögötte álló, továbbra is maga elé meredő férfi felé int.*
- Ő a fivérem Darel. Ám ő úgy döntött, hogy most inkább nem tisztel meg jelenlétével minket.
*Mondja egyszerűen, mintha a napi időjárásról beszélgetne. Könnyedén. S hasonló könnyed léptekkel indul meg a már említett helység felé.*
- Hát mondhatjuk. Nem sokáig szolgálok egy családnál. Vagy túl hamar megtanulják, melyet tanítani tudnék. Vagy nem tetszenek a porontyoknak a módszereim, s csak sírni tudnak szüleiknek. Ilyen hozzáállással sajnos hosszútávon nem tudok mit kezdeni. *Cseveg könnyedén.*
//Találkozások//
*A láy kedves szavaira csak mosollyal felel. Valóban milyen jót tesz mind a testnek mind a léleknek, ha van kitől tanulnia. Ám e kegybe még nem részesítették, s ahogy elnézte a templomi mestereket, nem is hamar fog. Hacsak nem keres valami jobb fizető állást, vagy nem szerez hirtelenjében sok aranyat. Mert egyéb esetbe, még egy darabig itt ellesz.
Talán ki is fog tellődni a tíz év, mire megtanulja, amit szeretne.
De senki sem mondta, hogy ez könnyű.*
- Ez való igaz. Egyszerűbb lenne, s neked ez a kegy megadatott. *Utal, hogy számára van ki tanítsa az alkímia rejtelmeit.
Nevetését mosollyal fogadják. Meglehet, hogy nem erre a reakcióra számított egy északi leánytól, de így érez valójában.*
- Ha eljön, majd akkor eljön. *Mosolyodik.* - De ennek kevés esélyét látom egyelőre.
*Szelíd mosolyt küld hol a szőke hajú szépségre, hol pedig bátyára. Titkolja bár, de másik fivére teljesen elcsavarta fejét. Már annyira, hogy megválogassa majd leendő férjét. S ehhez még Atyja is feltette magasra a lécet.
De fivére nem válaszol. Mintha katatón állapotba került volna, csak bámul maga elé, karjait maga előtt fonva össze. Lustán legyint.*
- Ne vedd zokon. Sokszor megesik velük. Ilyenkor kapcsolnak ki.
*Nevetgéli el kedvesen, de beszélgetésük fonala más vizekre evez.*
- Sokkal többet nem tudok. A Hold Karavánpihenő közelében ütötte fel fejét a holtak serege, majd nem sokkal később a Kikötőben is. Valamilyen kastélyban is észleltek dolgokat, de ott nem járt még senki. Vagyis senki olyan, aki jelentett is volna a városnak. De, hogy mik lehetnek, kik irányíthatják a holtaka, arról semmit sem tudok. *Rázza meg a fejét, s haja két oldalt lengi körül vállát.
Az alkímista gyors megjelenése, s még gyorsabb elmenetele meglepi kissé a lányt, de nem teszi szóvá. De annál beszédesebb a szőkeség mozdulatsora, mely a távozás váltja ki belőle.
Halkan kuncog csak, s őzike szemeit ráfüggesztve szólal meg.*
- Sok "gond" van vele? *Szemei csillognak a jókedvtől. Egy rakoncántlan s a saját feje után menő védett sok bajt tud okozni. Tudja. Ő is ilyen volt a kastélyba.
Esy fázhat. Nem is kell sok ész hozzá, hogy ez feltűnjön, számára mégis oly otthon ez a párás, nedves levegő. Mintha az északi kellemes "meleg" nyarakat élné újra. Mert náluk, ilyen volt a meleg idő.*
- De, menjünk. Talán ott kellemesebben is folytathatjuk a társalgást. A kandalló melege mellett az ember szíve is megmelegszik. *Mosolyogja továbbra is, mintha ez a mosoly nem tudna lekerülni az arcáról.
Ehhez méltón lassan fel is áll, farkasprémből készült meleg köpenyét eligazítja magán, majd fivérére néz.
Nem tud vele mit tenni, ezt jól tudja. Mellé sétálva emelkedik lábujjhegyre, s meleg csókkal illeti a jeges orcát. Melyre pár esőcsepp már esett.*
- Hiányoztál, Darel.
*Suttogja neki, majd elfordulva tőle indulna meg a Könyvtár irányába. Ám ekkor ékrezik vissza az előbb elpárolgott alkímista. Vagy nem bír megülni egy helyben, vagy tényleg ilyen izgága egy ember.*
- Elyne Vrynn Worf. Örülök a találkozásnak. *Nyújtja ki kezét a férfi felé, majd a mögötte álló, továbbra is maga elé meredő férfi felé int.*
- Ő a fivérem Darel. Ám ő úgy döntött, hogy most inkább nem tisztel meg jelenlétével minket.
*Mondja egyszerűen, mintha a napi időjárásról beszélgetne. Könnyedén. S hasonló könnyed léptekkel indul meg a már említett helység felé.*
- Hát mondhatjuk. Nem sokáig szolgálok egy családnál. Vagy túl hamar megtanulják, melyet tanítani tudnék. Vagy nem tetszenek a porontyoknak a módszereim, s csak sírni tudnak szüleiknek. Ilyen hozzáállással sajnos hosszútávon nem tudok mit kezdeni. *Cseveg könnyedén.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-06 20:27:12
Üzenet elküldve: 2016-02-06 20:27:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Taym//
-Nincsen nekem rangom.
*Állítja meg még időben az őrségből a legéberebb embert a gondolkodásban.*
-Azon túl, hogy a város környéki legnagyobb mágusklán intézője vagyok.
~Meg már a Szentélyben se tudnak újat mondani.~
*Morogja még első szavai mellé ezt is.*
-Igen, ő Krestvir, köszönöm, hogy vigyázott rá.
És igen, elég nagy esély van rá. Délen egy ilyen varázslat után jelent meg hat századnyi. De gondolom ezt tudja már.
Remélem rendelkeznek mágikus pengékkel, mert a nagyjukon csak az fog igazán.
*Néz reménykedve a harcosra. Sok ártatlan áldozat lenne, ha mesterkard szűkében lennének.*
-Most nincs még bent semmi, csak pár kialvatlan mágus.
*Mosolyog, és szélesebbre tárja a beszéd után az ajtót, hogy láthassák maguk is.*
-Sok sikert uraim! Remélem még találkozunk!
*Búcsúzik.*
-Na Kriyon, Krestvir, indulás!
*Szól a tanoncoknak, hogy menjenek.*
-Nincsen nekem rangom.
*Állítja meg még időben az őrségből a legéberebb embert a gondolkodásban.*
-Azon túl, hogy a város környéki legnagyobb mágusklán intézője vagyok.
~Meg már a Szentélyben se tudnak újat mondani.~
*Morogja még első szavai mellé ezt is.*
-Igen, ő Krestvir, köszönöm, hogy vigyázott rá.
És igen, elég nagy esély van rá. Délen egy ilyen varázslat után jelent meg hat századnyi. De gondolom ezt tudja már.
Remélem rendelkeznek mágikus pengékkel, mert a nagyjukon csak az fog igazán.
*Néz reménykedve a harcosra. Sok ártatlan áldozat lenne, ha mesterkard szűkében lennének.*
-Most nincs még bent semmi, csak pár kialvatlan mágus.
*Mosolyog, és szélesebbre tárja a beszéd után az ajtót, hogy láthassák maguk is.*
-Sok sikert uraim! Remélem még találkozunk!
*Búcsúzik.*
-Na Kriyon, Krestvir, indulás!
*Szól a tanoncoknak, hogy menjenek.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-06 20:05:08
Üzenet elküldve: 2016-02-06 20:05:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amos Thenior ténykedése nyomán//
*A lány megnémult sajnos, bizonyára tényleg kimerült, esetleg sokkot kapott, vagy ilyenek. A felcserük sajnos jelenleg a nagytanáccsal tárgyal, így senki nem tudja ellátni, ha valóban ilyesmiről van szó. Majd mély levegőket vesz... Közben össze is futnak néhány alakkal, akik láthatóan épp kifelé a tartanak a furcsa jelenségekből. Valami kölyök üdvözli is őket, ám ez most a legkisebb gondja. A további szavakra azonban mégis megálljt parancsol egy pillanatra a menetnek. A sértett kölyök láthatóan nagyon rosszul viseli a helyzetet, de hát nem csoda, az ilyen jelenségek nem feltétlen neki valók.*
- Elnézést, uram, hogy nem kezelték a rangja szerint, ami pedig... *itt hagy egy rövid szünetet, hogyha valami templomi főméltóságról lenne szó, és valóban helytelenül nem szenteltek neki túl nagy figyelmet, akkor azért magával hívja, és odabent megbeszéljék a helyzetet. Amennyiben nem így van, úgy már csak a Krestvir-kérdés van hátra.*
- Krestvir? A lány, aki berohant a barakkba azzal, hogy jönnek az élőhalottak? *intésére az egyik városőr előrébb vezeti a megnémult nőt* ő lenne az? Nincs túl jó állapotban. Maga lenne a mestere, akit emlegetett? *szegezi Taitosnak a kérdést, és ha erre igenlő választ kap, akkor sajnálatosan már mindent ért. Franc ott eszi, katona nem vész kárba, bár hülyeség volt néhány riadt mágustanonc miatt felvetni a teljes készültség javaslatát. Nem gond, majd a friss információk tükrében módosít, ha visszaért.*
- Nincs túl jó bőrben *jegyzi meg, de nem az ő tiszte felmérni a lány állapotát. Majd ha egymásra talált tanítvány és mestere, úgy már tényleg nincs miért több időt elvesztegetniük itt, ez az egy perc bőven elég volt. Persze ismer olyanokat, akik most fognák, és szépen tömlöcbe vetnék Taitost meg társait, legalábbis megpróbálnák, ugye ha már tettes nincs, ne üres kézzel menjen haza az emberfia. Taym viszont újító szándékkal inkább fel szeretné mérni a templomi helyzetet, és talán valami érdemi dolgot művelni odabent. Biccent az utolsó szavakra, hogy menjenek csak, hát miért ne mehetnének? Ilyen helyzetben nem csoda, ha a tanoncok menekülnek a templomból, talán még a csuhások közül is megfutamodott néhány.*
- Odabent bármi várhat minket, az eddigiek alapján semmi halálos, de készüljetek fel minden eshetőségre *azzal a rövid (cseppet sem lelkesítő) beszéd után feltárja a templom kapuit.*
*A lány megnémult sajnos, bizonyára tényleg kimerült, esetleg sokkot kapott, vagy ilyenek. A felcserük sajnos jelenleg a nagytanáccsal tárgyal, így senki nem tudja ellátni, ha valóban ilyesmiről van szó. Majd mély levegőket vesz... Közben össze is futnak néhány alakkal, akik láthatóan épp kifelé a tartanak a furcsa jelenségekből. Valami kölyök üdvözli is őket, ám ez most a legkisebb gondja. A további szavakra azonban mégis megálljt parancsol egy pillanatra a menetnek. A sértett kölyök láthatóan nagyon rosszul viseli a helyzetet, de hát nem csoda, az ilyen jelenségek nem feltétlen neki valók.*
- Elnézést, uram, hogy nem kezelték a rangja szerint, ami pedig... *itt hagy egy rövid szünetet, hogyha valami templomi főméltóságról lenne szó, és valóban helytelenül nem szenteltek neki túl nagy figyelmet, akkor azért magával hívja, és odabent megbeszéljék a helyzetet. Amennyiben nem így van, úgy már csak a Krestvir-kérdés van hátra.*
- Krestvir? A lány, aki berohant a barakkba azzal, hogy jönnek az élőhalottak? *intésére az egyik városőr előrébb vezeti a megnémult nőt* ő lenne az? Nincs túl jó állapotban. Maga lenne a mestere, akit emlegetett? *szegezi Taitosnak a kérdést, és ha erre igenlő választ kap, akkor sajnálatosan már mindent ért. Franc ott eszi, katona nem vész kárba, bár hülyeség volt néhány riadt mágustanonc miatt felvetni a teljes készültség javaslatát. Nem gond, majd a friss információk tükrében módosít, ha visszaért.*
- Nincs túl jó bőrben *jegyzi meg, de nem az ő tiszte felmérni a lány állapotát. Majd ha egymásra talált tanítvány és mestere, úgy már tényleg nincs miért több időt elvesztegetniük itt, ez az egy perc bőven elég volt. Persze ismer olyanokat, akik most fognák, és szépen tömlöcbe vetnék Taitost meg társait, legalábbis megpróbálnák, ugye ha már tettes nincs, ne üres kézzel menjen haza az emberfia. Taym viszont újító szándékkal inkább fel szeretné mérni a templomi helyzetet, és talán valami érdemi dolgot művelni odabent. Biccent az utolsó szavakra, hogy menjenek csak, hát miért ne mehetnének? Ilyen helyzetben nem csoda, ha a tanoncok menekülnek a templomból, talán még a csuhások közül is megfutamodott néhány.*
- Odabent bármi várhat minket, az eddigiek alapján semmi halálos, de készüljetek fel minden eshetőségre *azzal a rövid (cseppet sem lelkesítő) beszéd után feltárja a templom kapuit.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-06 18:50:25
Üzenet elküldve: 2016-02-06 18:50:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Amos Thenior ténykedése nyomán//
*Kriyonnal, és láthatólag egyéb, magukat nem a templomba tartozó mágusokkal lép ki a kertbe. A csillagos égre most fellegek, és ez a furcsa valami borult.*
~Most az egyszer igazat beszélsz barátom.~
*Ért egyet egyelőre csak hallgatólagosan Kriyonnal, nehogy túl elszálljon magától.*
-Akkor menjünk hát, már csak Krestvirt kell megtalálnunk, meg a wargot.
*Bár utóbbiról sejti, hogy hol lehet, az előbbire meg a Templom előtt kap választ, ugyanis a kért őrség már kiérőben van.*
-Jó estét uraim.
*Szólal meg rekedtes hangján, és biccent a halálba készülőknek.*
-Kellemes mondjuk nem lesz, mert ha a holtak nem is jönnek... hát majd a csuhások diplomáciai útvesztőjében halnak éhen.
*Mosolyog együttérzően.*
-Elég nyomatékosan közölték, hogy ez az ő dolguk, úgyhogy ne haragudjanak, de nem vagyok benne biztos, hogy volt értelme idehívni önöket. Inkább a temetőben exhumáltatnék egyet, de kicsi ember vagyok én itt.
*Dobja be még az ötletet a közösbe.*
-Krestvir, merre van?
*Néz kérdőn az őrökre, mert sejti, hogy a lány erre járhat, de igazán nem látta még, talán a sötét miatt.*
-Ideje menni. Ha Amos Thenior robbantja fel a Templomot, akkor itt sincs nagyobb biztonság, mint kint, sőt.
*Ejt még el egy kis információt a történtekről, aztán csak biccent.*
-Segíthetek még valamiben? Mert lassan távoznánk.
*Kriyonnal, és láthatólag egyéb, magukat nem a templomba tartozó mágusokkal lép ki a kertbe. A csillagos égre most fellegek, és ez a furcsa valami borult.*
~Most az egyszer igazat beszélsz barátom.~
*Ért egyet egyelőre csak hallgatólagosan Kriyonnal, nehogy túl elszálljon magától.*
-Akkor menjünk hát, már csak Krestvirt kell megtalálnunk, meg a wargot.
*Bár utóbbiról sejti, hogy hol lehet, az előbbire meg a Templom előtt kap választ, ugyanis a kért őrség már kiérőben van.*
-Jó estét uraim.
*Szólal meg rekedtes hangján, és biccent a halálba készülőknek.*
-Kellemes mondjuk nem lesz, mert ha a holtak nem is jönnek... hát majd a csuhások diplomáciai útvesztőjében halnak éhen.
*Mosolyog együttérzően.*
-Elég nyomatékosan közölték, hogy ez az ő dolguk, úgyhogy ne haragudjanak, de nem vagyok benne biztos, hogy volt értelme idehívni önöket. Inkább a temetőben exhumáltatnék egyet, de kicsi ember vagyok én itt.
*Dobja be még az ötletet a közösbe.*
-Krestvir, merre van?
*Néz kérdőn az őrökre, mert sejti, hogy a lány erre járhat, de igazán nem látta még, talán a sötét miatt.*
-Ideje menni. Ha Amos Thenior robbantja fel a Templomot, akkor itt sincs nagyobb biztonság, mint kint, sőt.
*Ejt még el egy kis információt a történtekről, aztán csak biccent.*
-Segíthetek még valamiben? Mert lassan távoznánk.
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-05 23:44:43
Üzenet elküldve: 2016-02-05 23:44:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Amos Thenior ténykedése nyomán//
*Némán követi Taymot a Templomkertbe, elvégre intézkedni jött, már ha kell valamit, nem cseverészni. Habár kérdéses, hogy jelen esetben mit tudna tenni. Se a gyanús fénycsóvákhoz, sem a fura villámokhoz, sem a mágia bármely egyéb változatához nem ért. Sose tanulta, sosem kedvelte igazán. Igaz, komolyabb baja sem volt vele.
Eddig a napig. Mert most olyan világvége hangulatba került ettől az egésztől egy picit, így az ábrázatára települt komor mordság már inkább szól a baljós jeleknek, eseményeknek, semmint annak, hogy felverték az igazak álmából. ami még csak nem is igaz, mert nem aludt olyan régóta. Hogy miért nem lehet napközben, a verőfényes napsütötte órákban bajt csinálni? No de nincs mit tenni, ha intézkedni kell, akkor intézkedni kell.
Három embere sem tűnik sokkal jobb kedvűnek, ki tudja, talán belül kicsit félnek is. Amit teljesen meg tud érteni. Ő az a majdnem minden mindegy fajta, nincs sok veszíteni valója, így félelem érzete is kisebb. De ez még őt is kellőképp nyugtalanítja.
Remélhetőleg a kisasszony mestere tud majd használható információval használni, esetleg a papok láttak, kitaláltak már valamit a rejtélyes üggyel kapcsolatban. És remélhetőleg nem most fognak úgy dönteni a Temető hullái, hogy most kelnek fel ők is, hogy az ellenség meglehetősen nagy táborát gyarapítsák. Apropó, óvintézkedésnek nem lehetne az összes holttestet, tetemet, a hullaság minden formáját mondjuk máglyán elégetni?*
*Némán követi Taymot a Templomkertbe, elvégre intézkedni jött, már ha kell valamit, nem cseverészni. Habár kérdéses, hogy jelen esetben mit tudna tenni. Se a gyanús fénycsóvákhoz, sem a fura villámokhoz, sem a mágia bármely egyéb változatához nem ért. Sose tanulta, sosem kedvelte igazán. Igaz, komolyabb baja sem volt vele.
Eddig a napig. Mert most olyan világvége hangulatba került ettől az egésztől egy picit, így az ábrázatára települt komor mordság már inkább szól a baljós jeleknek, eseményeknek, semmint annak, hogy felverték az igazak álmából. ami még csak nem is igaz, mert nem aludt olyan régóta. Hogy miért nem lehet napközben, a verőfényes napsütötte órákban bajt csinálni? No de nincs mit tenni, ha intézkedni kell, akkor intézkedni kell.
Három embere sem tűnik sokkal jobb kedvűnek, ki tudja, talán belül kicsit félnek is. Amit teljesen meg tud érteni. Ő az a majdnem minden mindegy fajta, nincs sok veszíteni valója, így félelem érzete is kisebb. De ez még őt is kellőképp nyugtalanítja.
Remélhetőleg a kisasszony mestere tud majd használható információval használni, esetleg a papok láttak, kitaláltak már valamit a rejtélyes üggyel kapcsolatban. És remélhetőleg nem most fognak úgy dönteni a Temető hullái, hogy most kelnek fel ők is, hogy az ellenség meglehetősen nagy táborát gyarapítsák. Apropó, óvintézkedésnek nem lehetne az összes holttestet, tetemet, a hullaság minden formáját mondjuk máglyán elégetni?*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-05 17:56:54
Üzenet elküldve: 2016-02-05 17:56:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Találkozások //
*Egy kellemetlen kör után, melyben emlékeinek végigpörgetése által sikerült bemérni a helyet, ahol a kis fekete notesz leledzik, végtére is meglett az életének rendezettségét biztosító talpfa. Meg is lepte ezzel magát, hisz nem szokott elfeledni dolgokat és nem is szerencsés időben történt az esemény... de legalább semmilyen maradandó kárt nem szenvedett általa. Másodreprezentációjának idején szembesül a tudattal, hogy mintha megindulna az állókép, valamerre tart a társaság. Még nincs tisztában azzal, hogy akkor most véget ért a beszélgetés és elkésett vagy csak helyszínt váltanak a további társalgáshoz.*
-Elnézést, csak... hirtelen feledékenyebb lettem egy parányival. Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz, most már teljes egészében jelen.
*Majd a kötelező kézfogások után testőrére pillant félszemmel, részben érdeklődve az események alakulásának képéről. De még mindig nem siet sehova, ez változatlan tényezőként marad meg az életében, kisebb megszakításokkal, így merev nyugalommal várja, hogy belesodródjon a beszélgetések vonalába.*
// Találkozások //
*Egy kellemetlen kör után, melyben emlékeinek végigpörgetése által sikerült bemérni a helyet, ahol a kis fekete notesz leledzik, végtére is meglett az életének rendezettségét biztosító talpfa. Meg is lepte ezzel magát, hisz nem szokott elfeledni dolgokat és nem is szerencsés időben történt az esemény... de legalább semmilyen maradandó kárt nem szenvedett általa. Másodreprezentációjának idején szembesül a tudattal, hogy mintha megindulna az állókép, valamerre tart a társaság. Még nincs tisztában azzal, hogy akkor most véget ért a beszélgetés és elkésett vagy csak helyszínt váltanak a további társalgáshoz.*
-Elnézést, csak... hirtelen feledékenyebb lettem egy parányival. Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz, most már teljes egészében jelen.
*Majd a kötelező kézfogások után testőrére pillant félszemmel, részben érdeklődve az események alakulásának képéről. De még mindig nem siet sehova, ez változatlan tényezőként marad meg az életében, kisebb megszakításokkal, így merev nyugalommal várja, hogy belesodródjon a beszélgetések vonalába.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-04 19:38:32
Üzenet elküldve: 2016-02-04 19:38:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amos Thenior ténykedése nyomán//
*Megérkezik az őrség a templomkertbe, habár jóllehet, kicsit későn. Taym szerint legalább öt perce itt lehetnének már, de néhány közkatonának még gondjai vannak a gyors felkeléssel, fél csapattal meg csak nem indulhatott. Nagyjából minden csendesnek tűnik (leszámítva, hogy majdhogynem a fejükre szakad az ég), élőhalottakat hirtelenjében nem lát sehol. Ugyanakkor ha csak kis esély is van arra, ami a kikötőben történt (vagy a karavánpihenőben), akkor mihamarabb meg kell gyalázni a temetőben lévő maradványokat, tűzzel, mágiával, vagy amivel akarják. A maga részéről Taym kíváncsi volna a hölgy "mester"-ére, de nem fognak a templomkertben tökölni csak ezért.*
- Na, itt van valahol? *teszi fel a kérdést a nőnek, és az egyetlen jó válasz az "Igen, ott van". Az "itt fogunk találkozni", meg hasonlók azok, amik jelenleg semmit nem érnek. Ilyen válasz esetén rövid hümmögés után megjegyzi:*
- Akkor jössz velünk a templomba, bizonyára ott fog először keresni *megfordul a fejében, hogy beküldje a csapatot, ő maga meg itt maradjon a nővel, de hát a franc egye már meg... Nem vacakolhat csak mert az a mester rugalmasan kezeli a határidőket.
Ha a nagy mester mégis előkerül, akkor őt is beinvitálja a templomba, ha egy mód van rá, ha nincs, akkor kénytelen-kelletlen kint marad, és úgy vált néhány szót velük, ha lehetséges.*
*Megérkezik az őrség a templomkertbe, habár jóllehet, kicsit későn. Taym szerint legalább öt perce itt lehetnének már, de néhány közkatonának még gondjai vannak a gyors felkeléssel, fél csapattal meg csak nem indulhatott. Nagyjából minden csendesnek tűnik (leszámítva, hogy majdhogynem a fejükre szakad az ég), élőhalottakat hirtelenjében nem lát sehol. Ugyanakkor ha csak kis esély is van arra, ami a kikötőben történt (vagy a karavánpihenőben), akkor mihamarabb meg kell gyalázni a temetőben lévő maradványokat, tűzzel, mágiával, vagy amivel akarják. A maga részéről Taym kíváncsi volna a hölgy "mester"-ére, de nem fognak a templomkertben tökölni csak ezért.*
- Na, itt van valahol? *teszi fel a kérdést a nőnek, és az egyetlen jó válasz az "Igen, ott van". Az "itt fogunk találkozni", meg hasonlók azok, amik jelenleg semmit nem érnek. Ilyen válasz esetén rövid hümmögés után megjegyzi:*
- Akkor jössz velünk a templomba, bizonyára ott fog először keresni *megfordul a fejében, hogy beküldje a csapatot, ő maga meg itt maradjon a nővel, de hát a franc egye már meg... Nem vacakolhat csak mert az a mester rugalmasan kezeli a határidőket.
Ha a nagy mester mégis előkerül, akkor őt is beinvitálja a templomba, ha egy mód van rá, ha nincs, akkor kénytelen-kelletlen kint marad, és úgy vált néhány szót velük, ha lehetséges.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-03 17:59:06
Üzenet elküldve: 2016-02-03 17:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Amos Thenior ténykedése nyomán//
*Mire a Templomkertbe ér a fiú már ismét rendesen fut. Itt lelassítja légzését, és lépteit. A kapu nyitva áll. Sikeresen beléhet rajta, ha ügyesen oson. Csizmájának sarkát már a kövön megpróbálja, hogy mennyire lassan tudja letenni.*
~Nem lesz ez így rendben.~
*Közben az ég, és a fény is surrogni kezd.*
~Igen, ugyanez volt a kikötői seregnél is, csak vörös.~
*Keseredik el, miközben már alig egy lépés választja csak el az igazságtól.*
~Remélem Krestvir nem késlekedik.~
*Gondol a komolyabb erősítésért a Barakkba küldött tanítványára.*
~Na lássuk csak.~
*Gyorsul fel szívverése, ahogy átlépi a küszöböt, és ahhoz a furcsa jelenséghez közeledik.*
*Mire a Templomkertbe ér a fiú már ismét rendesen fut. Itt lelassítja légzését, és lépteit. A kapu nyitva áll. Sikeresen beléhet rajta, ha ügyesen oson. Csizmájának sarkát már a kövön megpróbálja, hogy mennyire lassan tudja letenni.*
~Nem lesz ez így rendben.~
*Közben az ég, és a fény is surrogni kezd.*
~Igen, ugyanez volt a kikötői seregnél is, csak vörös.~
*Keseredik el, miközben már alig egy lépés választja csak el az igazságtól.*
~Remélem Krestvir nem késlekedik.~
*Gondol a komolyabb erősítésért a Barakkba küldött tanítványára.*
~Na lássuk csak.~
*Gyorsul fel szívverése, ahogy átlépi a küszöböt, és ahhoz a furcsa jelenséghez közeledik.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-01 23:09:46
Üzenet elküldve: 2016-02-01 23:09:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
*Csendes magányába sétálgat, vigyázva arra, hogy lépteivel ne csapjon nagy zajt.
Nem akar álmával foglalkozni, annak emlékei mégis beivódnak gondolataiba. Látja lelki szemei előtt a vékony, vörös ködgomolyagokat, melyek gömb formájába manifesztálódnak körülötte, vékony csíkot húzva maga után. A csíkok lassan kezdik spirál alakba körbeérni őt.
Finoman csíp bele bőrébe, hogy felébressze magát. Észre sem veszi, hogy hangosan kapkodja a levegőt. Igyekszik moderálni azt, de nem sikerül neki. Kezei megremegnek, ahogy füle mögé taszítja kósza szőke tincsét. Ám mint mindig, az most sem marad ott. Elfehérült kacsóinak nem tud nemet mondani, de egész testének sem. Magát átölelve próbálja nyugtatni magát.
Megpróbálta. Őszintén megpróbálta azt tenni, melyet Caleth mondott. Hogy mást képzeljen oda. De nem ment neki. Nem tud neki parancsolni, s érzi, hogy lassan bele fog őrülni álmába.
S mégis mit tehetne ellene?
Fejét rázza. Az ő tudása ehhez túl kevés. Talán… Eefát kellett volna megkérdeznie? Vagy Argust? Végül is mágiahasználók, talán tudnának rajta segíteni. De Eefa halott, s Argust azóta sem láttam.
Talán a templom.
Elnéz a gomolygó sötétbe, az épület irányába. Ám nem lát semmit. Ugyanolyan vaksötétség van, mint álmába.
Lehetséges lenne? Hirtelen fordul meg, de arra sem lát semmit. Nem lát mögötte vaskos tölgyfaajtót, melyen bejött volna. Lenéz, de ott sem lát semmit, ám érzi talpa alatt a kövek eltéveszthetetlen érintését.
Ekkor hallja meg a hangot. Fejét felkapva próbálja beazonosítani annak helyét. De nem tudja, hogy merről is jön, s senkit sem lát. Orra hegyéig sem lát a ködben, no meg az éjszakában sem.*
- Álmodnék?
*Suttogja magának. De fejét rögtön meg is rázza. Hangok nem szóltak hozzá, csak a gomolygó vörös ködben. Hátrafordul újra, s hátrálni kezd. Nem tudja mi elől.*
- Félelmemnek? *Kérdez vissza, mintha most jutott volna el agyáig a hallott szavak.*
- Én…
~Félek.~
*De szavakba már nem tudná formálni. Tudja, hogy fél. Álmától, hogy valósággá válik, hogy már ébrenlétébe is átéli újra és újra. Mégis, hirtelen válik éberré. Látására nem tud hagyatkozni, így marad a hallása. De mintha az is ellene esküdött volna. A templomkert síri csendes.
Kezeit felemeli mellkasa elé, s magához szorítja. Ujjait behajlítja, ám ebben a pillanatba…
Neki megy valaminek. Vagy épp valakinek. Hirtelen fordul meg, ha van rá lehetősége, hogy zöld lélektükreivel próbálja kivenni a remélhetőleg nem álombéli alakot.*
Nem akar álmával foglalkozni, annak emlékei mégis beivódnak gondolataiba. Látja lelki szemei előtt a vékony, vörös ködgomolyagokat, melyek gömb formájába manifesztálódnak körülötte, vékony csíkot húzva maga után. A csíkok lassan kezdik spirál alakba körbeérni őt.
Finoman csíp bele bőrébe, hogy felébressze magát. Észre sem veszi, hogy hangosan kapkodja a levegőt. Igyekszik moderálni azt, de nem sikerül neki. Kezei megremegnek, ahogy füle mögé taszítja kósza szőke tincsét. Ám mint mindig, az most sem marad ott. Elfehérült kacsóinak nem tud nemet mondani, de egész testének sem. Magát átölelve próbálja nyugtatni magát.
Megpróbálta. Őszintén megpróbálta azt tenni, melyet Caleth mondott. Hogy mást képzeljen oda. De nem ment neki. Nem tud neki parancsolni, s érzi, hogy lassan bele fog őrülni álmába.
S mégis mit tehetne ellene?
Fejét rázza. Az ő tudása ehhez túl kevés. Talán… Eefát kellett volna megkérdeznie? Vagy Argust? Végül is mágiahasználók, talán tudnának rajta segíteni. De Eefa halott, s Argust azóta sem láttam.
Talán a templom.
Elnéz a gomolygó sötétbe, az épület irányába. Ám nem lát semmit. Ugyanolyan vaksötétség van, mint álmába.
Lehetséges lenne? Hirtelen fordul meg, de arra sem lát semmit. Nem lát mögötte vaskos tölgyfaajtót, melyen bejött volna. Lenéz, de ott sem lát semmit, ám érzi talpa alatt a kövek eltéveszthetetlen érintését.
Ekkor hallja meg a hangot. Fejét felkapva próbálja beazonosítani annak helyét. De nem tudja, hogy merről is jön, s senkit sem lát. Orra hegyéig sem lát a ködben, no meg az éjszakában sem.*
- Álmodnék?
*Suttogja magának. De fejét rögtön meg is rázza. Hangok nem szóltak hozzá, csak a gomolygó vörös ködben. Hátrafordul újra, s hátrálni kezd. Nem tudja mi elől.*
- Félelmemnek? *Kérdez vissza, mintha most jutott volna el agyáig a hallott szavak.*
- Én…
~Félek.~
*De szavakba már nem tudná formálni. Tudja, hogy fél. Álmától, hogy valósággá válik, hogy már ébrenlétébe is átéli újra és újra. Mégis, hirtelen válik éberré. Látására nem tud hagyatkozni, így marad a hallása. De mintha az is ellene esküdött volna. A templomkert síri csendes.
Kezeit felemeli mellkasa elé, s magához szorítja. Ujjait behajlítja, ám ebben a pillanatba…
Neki megy valaminek. Vagy épp valakinek. Hirtelen fordul meg, ha van rá lehetősége, hogy zöld lélektükreivel próbálja kivenni a remélhetőleg nem álombéli alakot.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-01 14:01:43
Üzenet elküldve: 2016-02-01 14:01:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Rémhistóriák eleven húsból faragott másaként, az ezeréves álmot gyűrő vízköpőszobrok mellett gubbaszt, amióta a talaj ködöt lehelt maga fölé. A templom oromzatáról minden számára fontos látható, az érdektelen dolgok pedig a megfelelő helyen, a miazmás szürkeség takarója alatt maradnak.
Életében másodjára jött el az a pillanat, amikor egy világégés romba dönti egy generációkon átívelő terv beteljesülését. Először az Óhaza pusztulásakor kellett lemondania arról, hogy népük tradícióinak megfelelve lépjen a ház élére. A családfő, néhai atyja akkor úgy döntött, hogy a gyepűvidékre költözteti a dinasztiák között is okkal félt sajátjait. Megszilárdította a pozícióját és fajháborút indított a szomszédos területeket lakó korcsokkal. Ez a torzsalkodás évtizedeken keresztül szavatolta helyét a nemzetség patriarchájaként, sem a család, sem a szövetségesek nem kérdőjelezték meg a hím rátermettségét. Nincs azonban olyan háború, ami idővel ne véreztetné ki a szemben álló feleket, vívják bár azt az árnyakban vagy nyílt színen. Az öreg D'Rake két fronton is megállta helyét a fakó képű néppel szemben, mindig kényes pontossággal kiválasztva a legmegfelelőbb módját céljaihoz, de sohasem elég effektíven ahhoz, hogy a háborút lezárják, s hogy ezzel újra előcsalja a vérvonal keselyűit. Joggal tartott tőle, hogy ha írmagját veszik az elfeknek, az olyan hatalmi vákuumot teremt, ami az ambiciózusabb leszármazókat rögtön előcsalná. Így, amikor az elfek követet menesztettek, hogy békét kínáljanak a fajukat tizedelő mészárlásra, a házfő meghozta élete első és egyben utolsó hibás döntését is. Ami ezután következett, az valóban majdnem lezárta az évszázados acsargást, egyben felborította házuk szokásait és öröklési rendjét. Atyja után egy nőstény foglalta el azt a helyet, ami erő és szokás jogán is őt illetné.
Efelett érzett dühe elporlott mostanra, a pusztító tűzként tomboló harag a legrosszabb tanácsadó és ritkán él túl egy éjszakát. A számító kígyó azonban okos és amikor a vész a legnagyobb, megbújik a rendíthetetlen kőszikla alatt, kivárván, amíg a tűznek már nincsen mit elvennie. A fajháború lángjai is lassan odalesznek, neki is ideje kidugni a fejét a kövek alól.
Orra ismerős és egyben gyűlölt illatesszenciát csíp el a téli szélben. A Templomkertbe lépő kétségbeesése lidércfényként pislákol a ránehezedő sötétségben. Surrogva csapdosó köpenye a pártázat egyik életre kelt szobrává változtatja, földet érése tompa puffanásban végződik. Amerre lép, ott a ködfüggöny engedékenyen nyílik meg előtte, mintha az is tartana a mélységitől.*
- Rossz helyet választottál a félelmednek, kicsi elf.
Életében másodjára jött el az a pillanat, amikor egy világégés romba dönti egy generációkon átívelő terv beteljesülését. Először az Óhaza pusztulásakor kellett lemondania arról, hogy népük tradícióinak megfelelve lépjen a ház élére. A családfő, néhai atyja akkor úgy döntött, hogy a gyepűvidékre költözteti a dinasztiák között is okkal félt sajátjait. Megszilárdította a pozícióját és fajháborút indított a szomszédos területeket lakó korcsokkal. Ez a torzsalkodás évtizedeken keresztül szavatolta helyét a nemzetség patriarchájaként, sem a család, sem a szövetségesek nem kérdőjelezték meg a hím rátermettségét. Nincs azonban olyan háború, ami idővel ne véreztetné ki a szemben álló feleket, vívják bár azt az árnyakban vagy nyílt színen. Az öreg D'Rake két fronton is megállta helyét a fakó képű néppel szemben, mindig kényes pontossággal kiválasztva a legmegfelelőbb módját céljaihoz, de sohasem elég effektíven ahhoz, hogy a háborút lezárják, s hogy ezzel újra előcsalja a vérvonal keselyűit. Joggal tartott tőle, hogy ha írmagját veszik az elfeknek, az olyan hatalmi vákuumot teremt, ami az ambiciózusabb leszármazókat rögtön előcsalná. Így, amikor az elfek követet menesztettek, hogy békét kínáljanak a fajukat tizedelő mészárlásra, a házfő meghozta élete első és egyben utolsó hibás döntését is. Ami ezután következett, az valóban majdnem lezárta az évszázados acsargást, egyben felborította házuk szokásait és öröklési rendjét. Atyja után egy nőstény foglalta el azt a helyet, ami erő és szokás jogán is őt illetné.
Efelett érzett dühe elporlott mostanra, a pusztító tűzként tomboló harag a legrosszabb tanácsadó és ritkán él túl egy éjszakát. A számító kígyó azonban okos és amikor a vész a legnagyobb, megbújik a rendíthetetlen kőszikla alatt, kivárván, amíg a tűznek már nincsen mit elvennie. A fajháború lángjai is lassan odalesznek, neki is ideje kidugni a fejét a kövek alól.
Orra ismerős és egyben gyűlölt illatesszenciát csíp el a téli szélben. A Templomkertbe lépő kétségbeesése lidércfényként pislákol a ránehezedő sötétségben. Surrogva csapdosó köpenye a pártázat egyik életre kelt szobrává változtatja, földet érése tompa puffanásban végződik. Amerre lép, ott a ködfüggöny engedékenyen nyílik meg előtte, mintha az is tartana a mélységitől.*
- Rossz helyet választottál a félelmednek, kicsi elf.
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-01 11:40:50
Üzenet elküldve: 2016-02-01 11:40:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Találkozások//
* Hogy lesz-e valaha is lehetősége a barna fürtű lánynak alkalma, hogy segítsen, a jövő titka. Mindenesetre a felajánlás is köszönetet érdemel, hisz ezt is csak kevesen tennék meg egy idegennek. Nem erőlködik, nem magyarázkodik, hogy meggyőzze a másikat arról, hogy ez az apró gesztus is „ csodálatraméltó. ” Beleegyezően bólint. Követi a lány tekintetét bátyára. *
- Jó ha van az embernek, olyan valaki akitől érdemesnek látja tanulni.
* Mosolyogva fordul Elyne felé. A fürkésző pillantást némiképp kényelmetlenül érinti, de nem teszi szóvá, csak egy kóbor tincset hajt a füle mögé, melyet a hűvös szellő úgy bont meg, mintha ott se lett volna. Bár kérdésében nem rejtett el egy szemernyi humort sem, komoly kérdésnek szánta, mégis a lány reakciója őt is nevetésre készteti. *
- Megértelek, el jő annak is az ideje.
* Maga sem tartja olyan dolognak, melyet siettetnie kellene, maga sem tudja, hogy jutott eszébe a kérdés. Természetesen az ifjú válaszát is figyelmesen hallgatja végig, ha van hozzáfűznivalója.
Lidércek s halottak, hogy egy s ugyanaz lenne a kettő, arról nincs fogalma. Számára az előbbi az mindig egy megfoghatatlan valami volt amolyan szellemkép. Kissé félre billenti fejét, homlokán halovány ráncok jelennek meg ahogy összeszűkülnek szemei, a északi leány szavai hallatán. Most, hogy így említi, valami feldereng, hogy pusmogásokat maga is hallott, bár túl nagy jelentőséget nem tulajdonított neki. A városban alig észlelhető a felfordulás, sőt mondhatni minden a meg szokott kerékvágásban folyik.*
- Most így… részleteket is tudsz talán?
* Kíváncsian fürkészi a nemes vonásokat, a hitetlenkedő őzike szemeket. A lány egyetlen kérdése elég volt. hogy a bogarat a fülébe ültesse, már ami azt illeti, hogy hitelt adjon, annak a néhány kósza, felemás hírnek, mely eljutott hozzá is. Bár ha a hírek igazak is, addig nem tartja komoly fenyegetésnek, míg a város nem létező kapuit nem veszik ostrom alá, a megelevenedett holtak, de mégsem szerencsés, ha Nestar egyedül kóricál, még ha azt a Könyvtár biztonságos falai között is teszi. Keresztbe font lábait, most egymás helyezi, s oldalán is megigazgatja kardját. Ez amolyan ösztönös mozdulat lehet, mely egy harcos sajátja, ha veszély „szaga” kering a levegőben. Eltekint a Templom irányába, ahol védence leledzik, s mintha csak végszóra érkezett volna, bontakozik ki az ismerős alak a leszálló ködben. Állna is fel, ahogy azt illik, de meggondolja, magát mielőtt leintenék. Neki csak egy bólintásra futja üdvözlésképpen, s már az alkimista távolodó alakját figyelheti. Nagyot sóhajt, s túr bele szőke hajába, néhány gubancba akadnak hosszú ujjai, nem erőlködik azzal, hogy kibontsa, őket úgyis hiábavaló lenne ebben a szélben, így újra összefonja azokat az ölében. *
- Mondhatjuk, de igazából a megbízóm a Matróna.
* Tekint a férfi után még egy gondolatnyi idő erejéig. Fázósan dörzsöli meg karját, az idő kellemes tavaszias jellege kezd alább hagyni, hogy megmutassa zord mivoltát. A metsző szél kipirosítja arcát, ahogy könnyeket is kicsal szemeiből. *
- Mit szólnátok, ha bemennénk a Könyvtárba? Ott mégis csak barátságosabb az idő.
* Éppen csak elhagyják ajkait a szavak, orrára egy aprócska hópehely érkezik, pillanatok alatt válik semmivé, de andalogva követik társai. Tenyérrel felfelé tartja ki oldalra kesztyűs kezét. *
- Esik.
* Tekint fel az égre, arcán mosoly játszik, ahogy megteszi a nyilvánvaló kijelentést. Szereti a telet, s talán annyira nincs is olyan hideg, minthogy érzékeli, talán csak az egy helyben üldögélés miatt van ilyen érzése. Lassan emelkedik fel a padról, hogyha a beszélgetőpartnerei mégis maradnának, csak megmozgassa tagjait. Alig észrevehetően rázza meg lábait, kissé előre hajolva, igazítsa meg nadrágjának szárát. *
- Sok családnál szolgáltok?
* A kérdés nem véletlen hangzik többes számban, hisz akár tanítóként, akár zsoldosként megjárhatnak több nemesi házat. *
//Találkozások//
* Hogy lesz-e valaha is lehetősége a barna fürtű lánynak alkalma, hogy segítsen, a jövő titka. Mindenesetre a felajánlás is köszönetet érdemel, hisz ezt is csak kevesen tennék meg egy idegennek. Nem erőlködik, nem magyarázkodik, hogy meggyőzze a másikat arról, hogy ez az apró gesztus is „ csodálatraméltó. ” Beleegyezően bólint. Követi a lány tekintetét bátyára. *
- Jó ha van az embernek, olyan valaki akitől érdemesnek látja tanulni.
* Mosolyogva fordul Elyne felé. A fürkésző pillantást némiképp kényelmetlenül érinti, de nem teszi szóvá, csak egy kóbor tincset hajt a füle mögé, melyet a hűvös szellő úgy bont meg, mintha ott se lett volna. Bár kérdésében nem rejtett el egy szemernyi humort sem, komoly kérdésnek szánta, mégis a lány reakciója őt is nevetésre készteti. *
- Megértelek, el jő annak is az ideje.
* Maga sem tartja olyan dolognak, melyet siettetnie kellene, maga sem tudja, hogy jutott eszébe a kérdés. Természetesen az ifjú válaszát is figyelmesen hallgatja végig, ha van hozzáfűznivalója.
Lidércek s halottak, hogy egy s ugyanaz lenne a kettő, arról nincs fogalma. Számára az előbbi az mindig egy megfoghatatlan valami volt amolyan szellemkép. Kissé félre billenti fejét, homlokán halovány ráncok jelennek meg ahogy összeszűkülnek szemei, a északi leány szavai hallatán. Most, hogy így említi, valami feldereng, hogy pusmogásokat maga is hallott, bár túl nagy jelentőséget nem tulajdonított neki. A városban alig észlelhető a felfordulás, sőt mondhatni minden a meg szokott kerékvágásban folyik.*
- Most így… részleteket is tudsz talán?
* Kíváncsian fürkészi a nemes vonásokat, a hitetlenkedő őzike szemeket. A lány egyetlen kérdése elég volt. hogy a bogarat a fülébe ültesse, már ami azt illeti, hogy hitelt adjon, annak a néhány kósza, felemás hírnek, mely eljutott hozzá is. Bár ha a hírek igazak is, addig nem tartja komoly fenyegetésnek, míg a város nem létező kapuit nem veszik ostrom alá, a megelevenedett holtak, de mégsem szerencsés, ha Nestar egyedül kóricál, még ha azt a Könyvtár biztonságos falai között is teszi. Keresztbe font lábait, most egymás helyezi, s oldalán is megigazgatja kardját. Ez amolyan ösztönös mozdulat lehet, mely egy harcos sajátja, ha veszély „szaga” kering a levegőben. Eltekint a Templom irányába, ahol védence leledzik, s mintha csak végszóra érkezett volna, bontakozik ki az ismerős alak a leszálló ködben. Állna is fel, ahogy azt illik, de meggondolja, magát mielőtt leintenék. Neki csak egy bólintásra futja üdvözlésképpen, s már az alkimista távolodó alakját figyelheti. Nagyot sóhajt, s túr bele szőke hajába, néhány gubancba akadnak hosszú ujjai, nem erőlködik azzal, hogy kibontsa, őket úgyis hiábavaló lenne ebben a szélben, így újra összefonja azokat az ölében. *
- Mondhatjuk, de igazából a megbízóm a Matróna.
* Tekint a férfi után még egy gondolatnyi idő erejéig. Fázósan dörzsöli meg karját, az idő kellemes tavaszias jellege kezd alább hagyni, hogy megmutassa zord mivoltát. A metsző szél kipirosítja arcát, ahogy könnyeket is kicsal szemeiből. *
- Mit szólnátok, ha bemennénk a Könyvtárba? Ott mégis csak barátságosabb az idő.
* Éppen csak elhagyják ajkait a szavak, orrára egy aprócska hópehely érkezik, pillanatok alatt válik semmivé, de andalogva követik társai. Tenyérrel felfelé tartja ki oldalra kesztyűs kezét. *
- Esik.
* Tekint fel az égre, arcán mosoly játszik, ahogy megteszi a nyilvánvaló kijelentést. Szereti a telet, s talán annyira nincs is olyan hideg, minthogy érzékeli, talán csak az egy helyben üldögélés miatt van ilyen érzése. Lassan emelkedik fel a padról, hogyha a beszélgetőpartnerei mégis maradnának, csak megmozgassa tagjait. Alig észrevehetően rázza meg lábait, kissé előre hajolva, igazítsa meg nadrágjának szárát. *
- Sok családnál szolgáltok?
* A kérdés nem véletlen hangzik többes számban, hisz akár tanítóként, akár zsoldosként megjárhatnak több nemesi házat. *
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-31 20:16:41
Üzenet elküldve: 2016-01-31 20:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
*A köd egyre jobban fokozódik az éjszakában. Tiszta, világos időben, s nappal is gondjai vannak a szőkeségnek a városbeli tájékozódással. Most halmozottan hátrányos helyzetét tekintve, végképp nem tudja, hogy hova fog kilyukadni.
Nem is tart sehova, csak bolyong a sötétbe, ahol az orra hegyéig sem lát. Csinál mindent, megy bárhova, csak ne kelljen aludnia.
Csak ne kelljen a problémáival foglalkoznia. Frissen mosott hajának vége, még mindig nedves, a párás levegő nem is könnyíti meg száradását. Sután tűri füle mögé kósza tincseit, ám azok most sem maradnak ott. Nem zavartatja magát a hosszú életű, akár a végtelenségig is képes ezt a műveletet végrehajtani.
S ki tudja, hogy mikor fog számára elérni a vég.
Gondolatainak kusza hálójába gabalyodva észre sem veszi, ahogy egy kerítésnek ütközik. Alacsony, alig ér fel csípőjéig a fekete, kovácsolt építmény, melynek teteje hegyes. Nem gondolta volna, hogy a város e részén ilyen dologgal fog találkozni. Mélyet szagol a levegőbe, ám a ködös, füstös levegőn kívül alig érez valamit. Talán pár fenyő buja illatát. Lassan indul el a kerítés mentén, ám smaragd szemeit akárhogy is erőltetni nem lát messzebb pár méternél. A köd belepte a várost, ijesztő arculatát mutatva a szőke naivságnak. S mégsem rémül meg. Inkább van itt, ilyenkor, minthogy magával foglalkozzon.
Hamarosan egy kapuhoz érkezik, mely nyikorogva töri meg az éj, nyomasztó csendjét. Száját kicsit elhúzza, s alsó ajkaiba harapva lopakodik be. Alig pár lépést kell tovább megtenni, hogy kövek halk csikorgását érezze meg talpai alatt.
Ismerős számára a hely. Talán a Templom lehet, s annak a kertje. Ahova egykor a jégkék szemű harcost hozta. Máskor meleg mosoly költözik arcára az emlékek miatt, most végtelennek ható szomorúságot érez. Nem érti miért.
Halkan próbál meg lépdelni, nem akar zajt csapni – annál nagyobbat, mint amilyet most tett. Nem tudja, hogy ki járkál ilyenkor erre. Még akkor sem, ha nem hinné, hogy ilyenkor bárki mászkálna a városba. Miért tenné? Józaneszű ember, elf, lény, nép ilyenkor alszik.
Alyna egy darabig még vacog a vállán, de inkább visszakéredzkedik a vaskos köpeny alá, hogy ott leljen meleget. Ez nem az ő évszaka, s időjárása. Mégis mihamarabb el kéne indulnia. De a kikötői események miatt nem valószínű, hogy bárki elvinné most. Meg kell várnia, amíg az egész véget ér. S ki tudja, hogy a város is mikor kerül veszélybe? Fejét megrázza, ahogy osonni próbál.
Belekapaszkodik gondolatának fonalába, s el sem ereszti, hacsak ki nem zökkentik onnan. S bár gondolatai járnak, továbbra is laposak érzékszervei. Már nem kapja fel fejét minden egyes hangra, melyet hall. Sokat meg sem hall, ezért is figyelmetlen.*
Nem is tart sehova, csak bolyong a sötétbe, ahol az orra hegyéig sem lát. Csinál mindent, megy bárhova, csak ne kelljen aludnia.
Csak ne kelljen a problémáival foglalkoznia. Frissen mosott hajának vége, még mindig nedves, a párás levegő nem is könnyíti meg száradását. Sután tűri füle mögé kósza tincseit, ám azok most sem maradnak ott. Nem zavartatja magát a hosszú életű, akár a végtelenségig is képes ezt a műveletet végrehajtani.
S ki tudja, hogy mikor fog számára elérni a vég.
Gondolatainak kusza hálójába gabalyodva észre sem veszi, ahogy egy kerítésnek ütközik. Alacsony, alig ér fel csípőjéig a fekete, kovácsolt építmény, melynek teteje hegyes. Nem gondolta volna, hogy a város e részén ilyen dologgal fog találkozni. Mélyet szagol a levegőbe, ám a ködös, füstös levegőn kívül alig érez valamit. Talán pár fenyő buja illatát. Lassan indul el a kerítés mentén, ám smaragd szemeit akárhogy is erőltetni nem lát messzebb pár méternél. A köd belepte a várost, ijesztő arculatát mutatva a szőke naivságnak. S mégsem rémül meg. Inkább van itt, ilyenkor, minthogy magával foglalkozzon.
Hamarosan egy kapuhoz érkezik, mely nyikorogva töri meg az éj, nyomasztó csendjét. Száját kicsit elhúzza, s alsó ajkaiba harapva lopakodik be. Alig pár lépést kell tovább megtenni, hogy kövek halk csikorgását érezze meg talpai alatt.
Ismerős számára a hely. Talán a Templom lehet, s annak a kertje. Ahova egykor a jégkék szemű harcost hozta. Máskor meleg mosoly költözik arcára az emlékek miatt, most végtelennek ható szomorúságot érez. Nem érti miért.
Halkan próbál meg lépdelni, nem akar zajt csapni – annál nagyobbat, mint amilyet most tett. Nem tudja, hogy ki járkál ilyenkor erre. Még akkor sem, ha nem hinné, hogy ilyenkor bárki mászkálna a városba. Miért tenné? Józaneszű ember, elf, lény, nép ilyenkor alszik.
Alyna egy darabig még vacog a vállán, de inkább visszakéredzkedik a vaskos köpeny alá, hogy ott leljen meleget. Ez nem az ő évszaka, s időjárása. Mégis mihamarabb el kéne indulnia. De a kikötői események miatt nem valószínű, hogy bárki elvinné most. Meg kell várnia, amíg az egész véget ér. S ki tudja, hogy a város is mikor kerül veszélybe? Fejét megrázza, ahogy osonni próbál.
Belekapaszkodik gondolatának fonalába, s el sem ereszti, hacsak ki nem zökkentik onnan. S bár gondolatai járnak, továbbra is laposak érzékszervei. Már nem kapja fel fejét minden egyes hangra, melyet hall. Sokat meg sem hall, ezért is figyelmetlen.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-20 21:07:28
Üzenet elküldve: 2016-01-20 21:07:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia alapozás II.//
*Mikor Taitos azt mondja, a történtek sok dologra magyarázatot adhatnak, értetlenül néz rá, de annyira még nincs magánál, hogy igazán eszébe jutna törődni mindezzel, és kérdezni.
A fiú vidámsága, kacsintása benne is felbirizgál némi örömöt a felszínre is, noha mosolyogni még nem képes, az arcáról még nem sikerült lerázni a zavart.
Majd Taitos magával hívja, s a kezét nyújtja felé. Krestvir kissé habozva néz a fiú markába, mintha valami lényeges döntés lenne ez… Végül mégis könnyedén helyezi kezét Taitoséba, s most már rámosolyog a fiúra. Nem tudná megmondani, hogy kellemes érzései hozzá kapcsolódnak, vagy a helyzethez. Annyi mindenesetre elmondható, hogy most nagyon jól esik neki ez a gesztus, biztonságérzetet ad az előtte álló úton - és itt most nem a kert és a templom közötti útról van szó -, hogy Taitos, mint mester, s talán, mint barát, vele van.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.20 21:09:21
*Mikor Taitos azt mondja, a történtek sok dologra magyarázatot adhatnak, értetlenül néz rá, de annyira még nincs magánál, hogy igazán eszébe jutna törődni mindezzel, és kérdezni.
A fiú vidámsága, kacsintása benne is felbirizgál némi örömöt a felszínre is, noha mosolyogni még nem képes, az arcáról még nem sikerült lerázni a zavart.
Majd Taitos magával hívja, s a kezét nyújtja felé. Krestvir kissé habozva néz a fiú markába, mintha valami lényeges döntés lenne ez… Végül mégis könnyedén helyezi kezét Taitoséba, s most már rámosolyog a fiúra. Nem tudná megmondani, hogy kellemes érzései hozzá kapcsolódnak, vagy a helyzethez. Annyi mindenesetre elmondható, hogy most nagyon jól esik neki ez a gesztus, biztonságérzetet ad az előtte álló úton - és itt most nem a kert és a templom közötti útról van szó -, hogy Taitos, mint mester, s talán, mint barát, vele van.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.20 21:09:21
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-20 20:28:57
Üzenet elküldve: 2016-01-20 20:28:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia alapozás II.//
*Taitos odalépdel Krestvirhez, aki láthatóan megrázottabb, mint Taitos, vagy mint akkor lett volna, ha egyáltalán nem sikerül neki.
Melléguggol, és a vállára teszi a kezét.*
-Gratulálok! Az új életed első varázslata volt ez.
*Nagy pillanat, de Taitos nem állja meg, hogy bele ne szője sanda gyanúját.*
-Az igazat megvallva, ez emberfeletti teljesétmény.
*Teszi még hozzá, hogy a lány is értse, hogy pontosan miből is gondolja a dolgokat.*
-És ez magyarázatot adhat nagyon, de nagyon sok dologra.
*Mosolyodik el, hisz megtaláltak a kirakósból egy újabb darabot.*
-A boldogság, az pedig csak itt kezdődik.
*Kacsint egyet felállva.*
~Még maga a mágia sem a boldogság.~
*Fut át agyán saját kiábrándító tapasztalata.*
-Gyere, most egy picit másképp is megnézzük a Templomot.
*Nyújtja kezét, és hívja magával a lányt be, a mágia egyik központjába, amely óriási ugyan, de nem az igazi.*
~Otthon jobb volna, dehát ha tanítani kell, akkor tanítani kell.~
*Panaszolja magának a helyzet enyhe faramuciságát, de azért bottal előre besétálgat a templom falai közé.*
*Taitos odalépdel Krestvirhez, aki láthatóan megrázottabb, mint Taitos, vagy mint akkor lett volna, ha egyáltalán nem sikerül neki.
Melléguggol, és a vállára teszi a kezét.*
-Gratulálok! Az új életed első varázslata volt ez.
*Nagy pillanat, de Taitos nem állja meg, hogy bele ne szője sanda gyanúját.*
-Az igazat megvallva, ez emberfeletti teljesétmény.
*Teszi még hozzá, hogy a lány is értse, hogy pontosan miből is gondolja a dolgokat.*
-És ez magyarázatot adhat nagyon, de nagyon sok dologra.
*Mosolyodik el, hisz megtaláltak a kirakósból egy újabb darabot.*
-A boldogság, az pedig csak itt kezdődik.
*Kacsint egyet felállva.*
~Még maga a mágia sem a boldogság.~
*Fut át agyán saját kiábrándító tapasztalata.*
-Gyere, most egy picit másképp is megnézzük a Templomot.
*Nyújtja kezét, és hívja magával a lányt be, a mágia egyik központjába, amely óriási ugyan, de nem az igazi.*
~Otthon jobb volna, dehát ha tanítani kell, akkor tanítani kell.~
*Panaszolja magának a helyzet enyhe faramuciságát, de azért bottal előre besétálgat a templom falai közé.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-20 19:34:45
Üzenet elküldve: 2016-01-20 19:34:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia alapozás II.//
*Egy igazi energialövedék vágódik ki kezéből az ég felé, és nem csak a képzeletében, de a valóságban is, ettől pedig ő lepődik meg a leginkább. Olyannyira, hogy kezét szinte azonnal vissza is kapja, s maga elé húzza riadtan, baljával lefogva, közben pedig leguggol a földre, s úgy néz fölfelé, amerre a lövedék szállt.
Nehéz lenne megfogalmazni, mit érez. Egyrészt egyszerű ijedtséget, ami betudható a meglepetésnek, annak, hogy nem számított rá, hogy bármi is történni fog. Ami már kevésbé érthető, az az a furcsa érzés, amitől… mintha a lelke sajogna, az egész lénye. Mintha hiányozna valami… S ez az érzés annyira áthatja, hogy még a szeme is könnybe lábad tőle.
Taitos hangjára tér aztán magához, s úgy néz a fiúra, mint aki egy teljesen más világból csöppent vissza.
Zavartan pislog egy darabig, majd feláll lassan, és megdörgöli szemét. A fiú kérdése aztán újabb furcsaságra ébreszti rá… Ő… boldog!
Még mindig benne van az a zaklatott, gyötrő érzés, de mellette ott tombol valami boldog izgatottság is. Mint aki hosszú út után hazatért, csak más emberként, sok kísértettel a háta mögött.*
- Köszönöm, én… boldog vagyok. - *feleli a fiúnak, még mindig teljesen szétesve. S amire Taitos gondol, azt érzi most ő is: hogy nem hogy fogalma sincs a mágiáról, de ez az ő útja. S az előbbi önbizalomhiánya is semmivé foszlott. Míg korábban meggyőződése volt, hogy hiába is próbálkozna bármivel, most biztos benne, hogy képes lehet a varázslásra, hogy ez a tudás ott van a fejében, csak elő kell hívnia.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.20 19:35:14
*Egy igazi energialövedék vágódik ki kezéből az ég felé, és nem csak a képzeletében, de a valóságban is, ettől pedig ő lepődik meg a leginkább. Olyannyira, hogy kezét szinte azonnal vissza is kapja, s maga elé húzza riadtan, baljával lefogva, közben pedig leguggol a földre, s úgy néz fölfelé, amerre a lövedék szállt.
Nehéz lenne megfogalmazni, mit érez. Egyrészt egyszerű ijedtséget, ami betudható a meglepetésnek, annak, hogy nem számított rá, hogy bármi is történni fog. Ami már kevésbé érthető, az az a furcsa érzés, amitől… mintha a lelke sajogna, az egész lénye. Mintha hiányozna valami… S ez az érzés annyira áthatja, hogy még a szeme is könnybe lábad tőle.
Taitos hangjára tér aztán magához, s úgy néz a fiúra, mint aki egy teljesen más világból csöppent vissza.
Zavartan pislog egy darabig, majd feláll lassan, és megdörgöli szemét. A fiú kérdése aztán újabb furcsaságra ébreszti rá… Ő… boldog!
Még mindig benne van az a zaklatott, gyötrő érzés, de mellette ott tombol valami boldog izgatottság is. Mint aki hosszú út után hazatért, csak más emberként, sok kísértettel a háta mögött.*
- Köszönöm, én… boldog vagyok. - *feleli a fiúnak, még mindig teljesen szétesve. S amire Taitos gondol, azt érzi most ő is: hogy nem hogy fogalma sincs a mágiáról, de ez az ő útja. S az előbbi önbizalomhiánya is semmivé foszlott. Míg korábban meggyőződése volt, hogy hiába is próbálkozna bármivel, most biztos benne, hogy képes lehet a varázslásra, hogy ez a tudás ott van a fejében, csak elő kell hívnia.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.20 19:35:14
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084