Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-17 08:05:16
Üzenet elküldve: 2014-12-17 08:05:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*A három fekete kocsi semmit sem gyorsítva tempóján lassan érkezik meg a templomkert elé, ahol néhány ismerős, és barát várakozik. Amikor a menet megáll, a négy férfi kiemeli a koporsót az első kocsiból, és megindulnak a templom kerten át a temető irányába. Őket követi aztán most már közvetlenül Nivere, majd mögé besorakoznak az ismerősök, barátok, és végül a négy szolga.
Némán, alig valami zajt csapva halad át a halottas menet a templomkerten. A vállakon megül a hó, s a fekete gyászt így változtatják át az égiek fehérré.
Aztán elérik a temetőt.*
Némán, alig valami zajt csapva halad át a halottas menet a templomkerten. A vállakon megül a hó, s a fekete gyászt így változtatják át az égiek fehérré.
Aztán elérik a temetőt.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-08 18:56:44
Üzenet elküldve: 2014-12-08 18:56:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*A kert nyugodt és békés. Még mindig csalogatja a templom. A kertben meg sem áll csak látni akarja, hogy vajon ki lehet a hang tulajdonosa. Megkerül néhány szobrot. Hirtelen megdermed. Viszzabámul a fakapura és visszasiet hozzá. A kíváncsiság elvette az eszét. Úgy rohant, hogy végig se nézett a kerten. Kifújja a tüdejében megrekedt levegőt és egy pillanatra melegség árasztja el. Megnyugszik. A kert békéje kizökkentette az őrületből és most ismét tiszta fejjel tud gondolkozni. Köpenye alatt kezét a kardja markolatán tartva lép be a templomba.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-06 19:46:30
Üzenet elküldve: 2014-12-06 19:46:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Végül úgy dönt, hogy a kert békés és kellemes környezetén belül kívánja megtalálni a nyugalmat, amire jelenleg szüksége is van. Estig még van egy idő, addig úgy is fel tervez készülni a dolgok várható menetére és valamennyire kiöltözni az alkalomhoz illően, nem mintha nagyon lenne miből válogatnia, de azért a próbálkozást értékelni kell. Úgy is még akad egy kevés a kölniéből, ami egy másik utazás képét vetíti elő az erdőségek felé. De haladjon sorrendben, felkészülés a találkozóra, aztán számol majd a lehetőségeivel.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:03:31
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:03:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Mint mindig, a kert most is megnyugtatja Sidát. A kétségei szinte egyből elmúlnak, ahogy meglátja a jól művelt növényeket és az uticélt, a templomot.*
~Ez a kert napról napra szebb. Talán a papok valami varázslattal növesztik így a virágokat?~
*Lassan sétál a templom felé, közben meg-megáll, próbálja kiűríteni az elméjét, igyekszik felkészülni a tanulásra.*
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 22:21:34
~Ez a kert napról napra szebb. Talán a papok valami varázslattal növesztik így a virágokat?~
*Lassan sétál a templom felé, közben meg-megáll, próbálja kiűríteni az elméjét, igyekszik felkészülni a tanulásra.*
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 22:21:34
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-05 20:28:30
Üzenet elküldve: 2014-12-05 20:28:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*A másik tündéres gondolatát meg sem hallgatja... Bár nem tudja megérteni, hogy tud valaki egyszerre humoros és mágus lenni, közben nagyon-nagyon furcsa, sőt értelmetlen közbeszólásokat mond. De hát ez van...*
*Először nem érti, miért visz a másik mesterembernek bort... Sőt másodszor sem. De a legfurcsább, hogy 3. sem! Aztán meg megtudja, hogy nem fogják elzavarni, hanem megengedik, hogy ő is bemenjen a templomba. Persze akármikor bemehetne a templomba, de nem egy mágus oldalán, és nem a főpap elé (mert úgy tűnik oda is bejáratos a másik...). Szép lassan haladnak a gazdag negyed kacskaringós utcáin, és Zrekil bemegy egy helyre, ahol (mint a mondandójából kiderült) ácsok, kézművesek és valószínűleg más szakemberek vannak... Zrekil invitálja hogy menjen vele, és ezzel nagy meghökkenést okoz Qwirtennek... A gnómok akiket ő ismer, nem engedik hogy valaki betekintsen a magánügyeikbe... Mivel azt gondolja, hogy a másik lehet hogy csak udvariasságból kérdezte, ezért nemmel válaszol. Míg megvárja hogy a másik kijöjjön, elgondolkozik hogy mit is akar. Egyszerű kérdés, mégis mily' nehéz rá válaszolni... Qwirten nem is tud, még magának sem, így letisztázza magában, hogy lesz ami lesz. Mire ezt így szépen kigondolta, a mágus is kijött, és elindulnak a templom felé. Mikor beérnek a kapun, egy gyönyörű kert fogadja őket. Elkezd bámészkodni, remélhetőleg a másiknak sem annyira sürgős a dolga, ha mégis, akkor a kert csodáit hátrahagyva követi...*
*A másik tündéres gondolatát meg sem hallgatja... Bár nem tudja megérteni, hogy tud valaki egyszerre humoros és mágus lenni, közben nagyon-nagyon furcsa, sőt értelmetlen közbeszólásokat mond. De hát ez van...*
*Először nem érti, miért visz a másik mesterembernek bort... Sőt másodszor sem. De a legfurcsább, hogy 3. sem! Aztán meg megtudja, hogy nem fogják elzavarni, hanem megengedik, hogy ő is bemenjen a templomba. Persze akármikor bemehetne a templomba, de nem egy mágus oldalán, és nem a főpap elé (mert úgy tűnik oda is bejáratos a másik...). Szép lassan haladnak a gazdag negyed kacskaringós utcáin, és Zrekil bemegy egy helyre, ahol (mint a mondandójából kiderült) ácsok, kézművesek és valószínűleg más szakemberek vannak... Zrekil invitálja hogy menjen vele, és ezzel nagy meghökkenést okoz Qwirtennek... A gnómok akiket ő ismer, nem engedik hogy valaki betekintsen a magánügyeikbe... Mivel azt gondolja, hogy a másik lehet hogy csak udvariasságból kérdezte, ezért nemmel válaszol. Míg megvárja hogy a másik kijöjjön, elgondolkozik hogy mit is akar. Egyszerű kérdés, mégis mily' nehéz rá válaszolni... Qwirten nem is tud, még magának sem, így letisztázza magában, hogy lesz ami lesz. Mire ezt így szépen kigondolta, a mágus is kijött, és elindulnak a templom felé. Mikor beérnek a kapun, egy gyönyörű kert fogadja őket. Elkezd bámészkodni, remélhetőleg a másiknak sem annyira sürgős a dolga, ha mégis, akkor a kert csodáit hátrahagyva követi...*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-05 13:53:46
Üzenet elküldve: 2014-12-05 13:53:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
~Öt, tíz nyílvessző az elegendő. A fúvócső lövedékére egy kicsit kevesebb kerül, így abból többet ki tesz.~
*Bólogat beleegyezően a hallott számra.*
-Az jó lesz, köszönöm.
*Talán nem fognak rossz párost alkotni, ha már most egyetértésben beszélgetnek. Úgy fest, hogy éppen ki is egészítik egymást. Amit tud Ewa, azt nem tudja Aletai, és fordítva. Ha beindul a gépezet, igen jól fog forogni.*
-Természetesen, szólni fogok. Már amennyire előre fogom tudni, hogy mit szeretnék elkövetni, annyival előre szólok neked is.
*Persze csak akkor, ha túl is éli. Ebben most még egyáltalán nem biztos, de az tény, hogy vannak gondolatai a jövőre nézve. Talán ezt is Ewa-nak köszönheti, hiszen kicsit elvonta a figyelmét az állandó éberségtől, és attól, hogy mindenben rémeket lásson. Bele tud bolondulni az ember abba, ha üldözik.*
-Rendben van. Menjünk lefeküdni. Holnap hosszú, remélhetőleg kalandos út veszi kezdetét.
*Mosolyodik el, majd játékosan a leány popsijára üt egy egészen kicsikét, ahogy az elindul a templom bejárata felé. Természetesen, csendben követi az elfet, néhány lépéssel a háta mögött. Várja a holnapot, várja a lehetőségeket és az új kalandot, immár Ewangellel az oldalán.*
~Öt, tíz nyílvessző az elegendő. A fúvócső lövedékére egy kicsit kevesebb kerül, így abból többet ki tesz.~
*Bólogat beleegyezően a hallott számra.*
-Az jó lesz, köszönöm.
*Talán nem fognak rossz párost alkotni, ha már most egyetértésben beszélgetnek. Úgy fest, hogy éppen ki is egészítik egymást. Amit tud Ewa, azt nem tudja Aletai, és fordítva. Ha beindul a gépezet, igen jól fog forogni.*
-Természetesen, szólni fogok. Már amennyire előre fogom tudni, hogy mit szeretnék elkövetni, annyival előre szólok neked is.
*Persze csak akkor, ha túl is éli. Ebben most még egyáltalán nem biztos, de az tény, hogy vannak gondolatai a jövőre nézve. Talán ezt is Ewa-nak köszönheti, hiszen kicsit elvonta a figyelmét az állandó éberségtől, és attól, hogy mindenben rémeket lásson. Bele tud bolondulni az ember abba, ha üldözik.*
-Rendben van. Menjünk lefeküdni. Holnap hosszú, remélhetőleg kalandos út veszi kezdetét.
*Mosolyodik el, majd játékosan a leány popsijára üt egy egészen kicsikét, ahogy az elindul a templom bejárata felé. Természetesen, csendben követi az elfet, néhány lépéssel a háta mögött. Várja a holnapot, várja a lehetőségeket és az új kalandot, immár Ewangellel az oldalán.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-05 07:53:52
Üzenet elküldve: 2014-12-05 07:53:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Aletai//
- Amennyi van azt odaadom akár az ellátmányért cserébe is. Nem hiszem, hogy öt-tíz nyílvesszőnél többre jutna. *mondja elgondolkodva. Legalább már tudja mit kell majd jövő tavasszal ismét gyűjtenie. A saját nyílvesszői közül fél tucaton maradt még a gyorsan ölő méregből, másik féltucat altatóba van mártva. Az egy olyan méreg amivel akár a legvadabb Lupusfulgurt is kiütné fél perc alatt. A fennmaradó tucatnyi nyílvesszőnek fele kanócba van tekerve és olajjal átitatva, a többi pedig sima kampós fejű, hadd örüljön az ellenség.
A "Kedvesem" megszólításra gyengéden elmosolyodik, valószínűleg a következő pár másodpercben nem sok olyan kívánsága lehetne a félvérnek amire az elf rá ne bólintson.*
- Rendben, ahogy gondolod. *válaszol azonnal arra, hogy ha rájuk támadnak követi az orgyilkos parancsait.
A következő szavakba jobban belegondol és hát miért is ne. A gyógyító és mérgező növények nagyját felismeri és gyűjtötte is még a nagyapja oldalán. Kivonatokat megtanult készíteni, na meg a gyógyító kenőcsökben is jártas, nem okozhat komoly gondot a feladat. Ráadásnak meg még ott a mágia is, méreggel átitathat élelmet, mondjuk egy almát vagy szelet húst vagy akár ki is vonhatja belőle a mérget.*
- Jó csak mindig előre szólj mire lenne szükséged. Sok növényt csak bizonyos hetekben érdemes szedni. Most például esetleg ha barlangokban élő gombákat találhatnánk. *veszi szó szerint az élcelődést majd el is lép a fa tövéből, hogy megkerülve az épületet visszaérkezhessenek a templomkapuhoz.*
- Álmos vagyok. *mondja majd hozzátesz *Reggel te ébresztesz.
- Amennyi van azt odaadom akár az ellátmányért cserébe is. Nem hiszem, hogy öt-tíz nyílvesszőnél többre jutna. *mondja elgondolkodva. Legalább már tudja mit kell majd jövő tavasszal ismét gyűjtenie. A saját nyílvesszői közül fél tucaton maradt még a gyorsan ölő méregből, másik féltucat altatóba van mártva. Az egy olyan méreg amivel akár a legvadabb Lupusfulgurt is kiütné fél perc alatt. A fennmaradó tucatnyi nyílvesszőnek fele kanócba van tekerve és olajjal átitatva, a többi pedig sima kampós fejű, hadd örüljön az ellenség.
A "Kedvesem" megszólításra gyengéden elmosolyodik, valószínűleg a következő pár másodpercben nem sok olyan kívánsága lehetne a félvérnek amire az elf rá ne bólintson.*
- Rendben, ahogy gondolod. *válaszol azonnal arra, hogy ha rájuk támadnak követi az orgyilkos parancsait.
A következő szavakba jobban belegondol és hát miért is ne. A gyógyító és mérgező növények nagyját felismeri és gyűjtötte is még a nagyapja oldalán. Kivonatokat megtanult készíteni, na meg a gyógyító kenőcsökben is jártas, nem okozhat komoly gondot a feladat. Ráadásnak meg még ott a mágia is, méreggel átitathat élelmet, mondjuk egy almát vagy szelet húst vagy akár ki is vonhatja belőle a mérget.*
- Jó csak mindig előre szólj mire lenne szükséged. Sok növényt csak bizonyos hetekben érdemes szedni. Most például esetleg ha barlangokban élő gombákat találhatnánk. *veszi szó szerint az élcelődést majd el is lép a fa tövéből, hogy megkerülve az épületet visszaérkezhessenek a templomkapuhoz.*
- Álmos vagyok. *mondja majd hozzátesz *Reggel te ébresztesz.
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-04 14:33:21
Üzenet elküldve: 2014-12-04 14:33:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
-Akkor azt a kevés tinktúrát megvásárolnám, ha odaértünk a kikötőbe.
*Mosolyodik el, mert így bizony az egyik kedvenc halálszéruma a birtokába kerül. A másik egyébként a Gyöngyvirágból készült tinktúra, ami koránt sem olyan gyorsan viszi a halálba az áldozatot, mint a Sisakvirág. Az előbbit akkor alkalmazza, ha valakire haragszik, mert bizony igencsak megkínozza a folyadék, s nem túl kellemes haláltusát okoz az áldozatnak. Persze, nem mindig ilyen brutális a félvér. Éppen úgy szereti alkalmazni az egyéb mérgeket is, amik csak altatnak, vagy van ellenük ismert ellenszer. Ezeket beosonásnál, vagy figyelmeztetés gyanánt szokta bevetni.*
-Az a baj bennük, Kedvesem, hogy nem ismered a természetüket. Ezek a nyílt konfrontációt nem igazán vállalják fel, s mire el akarnád őket varázsolni, már nem élsz. Segíthetsz, de csak akkor, ha követed az utasításimat. Ha azt mondom, menekülj, vagy bújj el, akkor tedd azt. Úgy nagyobb esélyed lesz meglátni őket. Rendben?
*Azt a taktikát alkalmazza, ami saját maga ellen bevetve is a leghatékonyabban működne. Ha elveszítené a meglepetés erejét, akkor bizony komoly bajba kerülne a jól páncélozott, vagy mágiával átitatott ellenséggel szemben. Hisz nekik pont a nyílt harc a profiljuk.*
-Ha egyszer ennek vége lesz, lehetnél az, aki a tinktúrákat előállítja számomra. Úgy is érdekel a növények gyűjtögetése. Félig talán már alkimista is vagy.
*Mosolyog, ahogy élcelődik a lánnyal, de azon felül, hogy ezek csak szavak, volt egy kis komolyság is benne. Ő nem igazán kedveli, ha mindent magának kell megcsinálnia. Nem szereti törni és kevergetni a növényeket, ami azt is eredményezi, hogy nem tudja a fortélyait. Hatékonyságát kellően visszavetné, ha mindent magának kellene előállítani. Bár, akkor inkább nem is használna mást a dobótőrein, meg a rövid kardján kívül, vagy egyszerűen csak megvásárolná a főzeteket az alvilág katonáitól.*
-Sokoldalú vagy. Ez is tetszik.
-Akkor azt a kevés tinktúrát megvásárolnám, ha odaértünk a kikötőbe.
*Mosolyodik el, mert így bizony az egyik kedvenc halálszéruma a birtokába kerül. A másik egyébként a Gyöngyvirágból készült tinktúra, ami koránt sem olyan gyorsan viszi a halálba az áldozatot, mint a Sisakvirág. Az előbbit akkor alkalmazza, ha valakire haragszik, mert bizony igencsak megkínozza a folyadék, s nem túl kellemes haláltusát okoz az áldozatnak. Persze, nem mindig ilyen brutális a félvér. Éppen úgy szereti alkalmazni az egyéb mérgeket is, amik csak altatnak, vagy van ellenük ismert ellenszer. Ezeket beosonásnál, vagy figyelmeztetés gyanánt szokta bevetni.*
-Az a baj bennük, Kedvesem, hogy nem ismered a természetüket. Ezek a nyílt konfrontációt nem igazán vállalják fel, s mire el akarnád őket varázsolni, már nem élsz. Segíthetsz, de csak akkor, ha követed az utasításimat. Ha azt mondom, menekülj, vagy bújj el, akkor tedd azt. Úgy nagyobb esélyed lesz meglátni őket. Rendben?
*Azt a taktikát alkalmazza, ami saját maga ellen bevetve is a leghatékonyabban működne. Ha elveszítené a meglepetés erejét, akkor bizony komoly bajba kerülne a jól páncélozott, vagy mágiával átitatott ellenséggel szemben. Hisz nekik pont a nyílt harc a profiljuk.*
-Ha egyszer ennek vége lesz, lehetnél az, aki a tinktúrákat előállítja számomra. Úgy is érdekel a növények gyűjtögetése. Félig talán már alkimista is vagy.
*Mosolyog, ahogy élcelődik a lánnyal, de azon felül, hogy ezek csak szavak, volt egy kis komolyság is benne. Ő nem igazán kedveli, ha mindent magának kell megcsinálnia. Nem szereti törni és kevergetni a növényeket, ami azt is eredményezi, hogy nem tudja a fortélyait. Hatékonyságát kellően visszavetné, ha mindent magának kellene előállítani. Bár, akkor inkább nem is használna mást a dobótőrein, meg a rövid kardján kívül, vagy egyszerűen csak megvásárolná a főzeteket az alvilág katonáitól.*
-Sokoldalú vagy. Ez is tetszik.
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-04 07:24:51
Üzenet elküldve: 2014-12-04 07:24:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Aletai//
* Mindenkiben van gyengédség. Még a legvadabb ork is kezesbáránnyá válik az asszonya és gyermekei körében bár meglehet, hogy egy fél nappal előtte egy egész tündérfalut mészárolt le gondolkodás nélkül. A leggonoszabb, légnagyhatalmúbb varázslóknak is van gyenge pontjuk, már ha a jég be nem szőtte teljesen szívüket. Van egy bizonyos szint amin már igen nehéz keresztülhatolni, egy dölyfös tekintet mit ha Ewa meglát inkább hátat fordít tulajdonosának, de Aletai esetében effélével nem találkozott. Még ha hazudna is esetleg a férfi neki azt is csak jó szándékból tenné, bár ilyenre az elmúlt pár napban Ewa tudta szerint nem volt példa.
Az elismerés hallatán visszamosolyog majd fejét ingatva válaszol.*
- Csak egy egészen kevés tinktúra egy kis üvegcsében. *mondja* Pár hete szedtem mielőtt egy szállítmány kisérését vállaltam Karavánpihenőbe. Hasznos is volt. *teszi még hozzá egy sejtelmes mosoly társaságában, legalább Aletai ráébredhet, hogy nem csak nehezékként hordozza magával az íját hanem használni is tudja. Elmosolyodik, "Ja persze, csak úgy ni kimaradok!" ezt meg mégis hogyan képzelte a félvér?*
- Azt megígérhetem, hogy nem keresem az ellenségeidet, de ha ők találnak ránk, biztos nem fogok a fa mögé bújni ijedtemben. *szögezi le még mielőtt Aletainak eszébe jutna efféle őrültséget kikötni a számára.
Az utolsó szavakra csak egy sejtelmes mosoly és egy lapos, szinte mondhatni már sunyi pillantás érkezik a lánytól. Higgyen csak Ale amit akar, nem fogja kérdés nélkül bejelenteni, hogy tapad némi vér a tenyeréhez, inkább az ölelő karok közé bújik és a felhők közül épp előbukkanó holdat lesi csendesen.*
* Mindenkiben van gyengédség. Még a legvadabb ork is kezesbáránnyá válik az asszonya és gyermekei körében bár meglehet, hogy egy fél nappal előtte egy egész tündérfalut mészárolt le gondolkodás nélkül. A leggonoszabb, légnagyhatalmúbb varázslóknak is van gyenge pontjuk, már ha a jég be nem szőtte teljesen szívüket. Van egy bizonyos szint amin már igen nehéz keresztülhatolni, egy dölyfös tekintet mit ha Ewa meglát inkább hátat fordít tulajdonosának, de Aletai esetében effélével nem találkozott. Még ha hazudna is esetleg a férfi neki azt is csak jó szándékból tenné, bár ilyenre az elmúlt pár napban Ewa tudta szerint nem volt példa.
Az elismerés hallatán visszamosolyog majd fejét ingatva válaszol.*
- Csak egy egészen kevés tinktúra egy kis üvegcsében. *mondja* Pár hete szedtem mielőtt egy szállítmány kisérését vállaltam Karavánpihenőbe. Hasznos is volt. *teszi még hozzá egy sejtelmes mosoly társaságában, legalább Aletai ráébredhet, hogy nem csak nehezékként hordozza magával az íját hanem használni is tudja. Elmosolyodik, "Ja persze, csak úgy ni kimaradok!" ezt meg mégis hogyan képzelte a félvér?*
- Azt megígérhetem, hogy nem keresem az ellenségeidet, de ha ők találnak ránk, biztos nem fogok a fa mögé bújni ijedtemben. *szögezi le még mielőtt Aletainak eszébe jutna efféle őrültséget kikötni a számára.
Az utolsó szavakra csak egy sejtelmes mosoly és egy lapos, szinte mondhatni már sunyi pillantás érkezik a lánytól. Higgyen csak Ale amit akar, nem fogja kérdés nélkül bejelenteni, hogy tapad némi vér a tenyeréhez, inkább az ölelő karok közé bújik és a felhők közül épp előbukkanó holdat lesi csendesen.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-03 20:41:43
Üzenet elküldve: 2014-12-03 20:41:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Milyen furcsa a nézőpontokból fakadó eltérés! Aletai humanoidokban sem csalódott még soha. Ennek az az egy oka van, hogy álltként vizsgálja őket. Ösztönlényként, akiket a céljai vezérelnek és akik átgázolnak mindenen, hogy megszerezhessék amit akarnak. Vannak persze olyanok, akik jó lelkűek, őszinték, erősek, az igazság megtestesítői, de meddig és milyen körülmények között azok? Mi az a helyzet -márpedig mindenkinek van olyan-, ami kifordítja önmagából és minden addigi értéke elsatnyul? Van olyan ember, elf, vagy más faj, akit Aletai kedvel, szeret, sőt, bízik is bennük, de soha sem fog bennük csalódni, mert tudja, hogy egy körülmény megváltoztathatja a leghűbb, legbölcsebb koponyát is. Ő sem tervezte, hogy valaha is kilép a Navarra-klánból, ám a sajátjaként felállított értékrend ellen helyezkedtek.*
-Tetszik benned ez az elhivatottság a mágia felé.
*Mosolyodik el, miközben mélyet szippant a levegőből.*
-Az meg, hogy a növényekhez is értesz, az külön jó nekem. Nincs nálad véletlenül Farkasölő Sisakvirág?
*Rántja meg a vállát, mert tudja, hogy az igencsak ritka növény. Éppen ezért roppant értékes is az alvilág körében. Kegyetlen gyilkos a növény, melynek puszta kezes érintésével is elegendő méreg szívódik fel ahhoz, hogy megállítsa a szívet. Kiváló levet lehet belőle sajtolni a fúvócső lövedékébe.*
-Leginkább az védene meg. Téged nem tennélek ki olyan veszélynek, hogy kiállj mellettem. Ez az én ügyem, és nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam esne bajod.
*A következő mondat után tudja jól, hogy az aggódó szavakat hogy lehet ellentámadássá alakítani.*
-Nem ígérhetem, csak ha kimaradsz az egész játszmából.
*Sejti persze, hogy valamit ki kell találnia annak érdekében, hogy lebeszélje a lányt arról, hogy harcoljon érte.*
~Ezen még gondolkoznom kell!~
-Te gyógyítani vagy való, nem az életet kiontani, mint én. Végezze csak mindenki a dolgát.
*Félti a lányt, és ennek jeléül aggódó tekintetét Ewa-ra szegezi, hogy újfent megölelhesse a szépséges elfet.*
*Milyen furcsa a nézőpontokból fakadó eltérés! Aletai humanoidokban sem csalódott még soha. Ennek az az egy oka van, hogy álltként vizsgálja őket. Ösztönlényként, akiket a céljai vezérelnek és akik átgázolnak mindenen, hogy megszerezhessék amit akarnak. Vannak persze olyanok, akik jó lelkűek, őszinték, erősek, az igazság megtestesítői, de meddig és milyen körülmények között azok? Mi az a helyzet -márpedig mindenkinek van olyan-, ami kifordítja önmagából és minden addigi értéke elsatnyul? Van olyan ember, elf, vagy más faj, akit Aletai kedvel, szeret, sőt, bízik is bennük, de soha sem fog bennük csalódni, mert tudja, hogy egy körülmény megváltoztathatja a leghűbb, legbölcsebb koponyát is. Ő sem tervezte, hogy valaha is kilép a Navarra-klánból, ám a sajátjaként felállított értékrend ellen helyezkedtek.*
-Tetszik benned ez az elhivatottság a mágia felé.
*Mosolyodik el, miközben mélyet szippant a levegőből.*
-Az meg, hogy a növényekhez is értesz, az külön jó nekem. Nincs nálad véletlenül Farkasölő Sisakvirág?
*Rántja meg a vállát, mert tudja, hogy az igencsak ritka növény. Éppen ezért roppant értékes is az alvilág körében. Kegyetlen gyilkos a növény, melynek puszta kezes érintésével is elegendő méreg szívódik fel ahhoz, hogy megállítsa a szívet. Kiváló levet lehet belőle sajtolni a fúvócső lövedékébe.*
-Leginkább az védene meg. Téged nem tennélek ki olyan veszélynek, hogy kiállj mellettem. Ez az én ügyem, és nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam esne bajod.
*A következő mondat után tudja jól, hogy az aggódó szavakat hogy lehet ellentámadássá alakítani.*
-Nem ígérhetem, csak ha kimaradsz az egész játszmából.
*Sejti persze, hogy valamit ki kell találnia annak érdekében, hogy lebeszélje a lányt arról, hogy harcoljon érte.*
~Ezen még gondolkoznom kell!~
-Te gyógyítani vagy való, nem az életet kiontani, mint én. Végezze csak mindenki a dolgát.
*Félti a lányt, és ennek jeléül aggódó tekintetét Ewa-ra szegezi, hogy újfent megölelhesse a szépséges elfet.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-03 20:28:29
Üzenet elküldve: 2014-12-03 20:28:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Elég volt pár óra a nyirkos helyiségben, s agya úgy elhomályosult, hogy a végén már alig bírta kivenni a megsárgult papíron éktelenkedő betűket.*
-Azt hiszem ennyi elég is volt. *Dörmögi maga elé nyúzottan, majd felpattanva a tekercs mellől elindul kifelé, hogy szívjon egy kis friss levegőt.
A hatalmas kétszárnyú ajtón kilépve meg is torpan, s lassan lehunyja a szemeit. Régen volt már ilyen meleg nap, élvezi, ahogy a sugarak simogatják jeges bőrét. Ám nem élvezheti olyan sokáig ezt a kis idillt, hamarosan fehéres fágyolfelhők takarják el a ragyogó égitestet, sötét árnyékot vetve a templomot körülölelő udvarra.*
~Úgy látszik ennyi volt a napsütés~ *Húzza el a száját. Igaz, nem igen vannak olyan dolgok, amik igazán boldoggá tennék, viszont a napfény az mégis mindig kihozza belőle a legjobbat. Persze ezt tündér mivolta számlájára is írhatná, hiszen e faj képviselői elég közel állnak a természethez, s a természetes fényhez is.
Az egyik pad felé indulva megigazgatja rövid szoknyáját, melybe az előbb belekapott egy erősebb fuvallat, s kellemetlenül magasra emelte azt. A padhoz érve kényelmesen helyet foglal, mindig kezében lévő botját maga mellé támasztja, s hátradőlve próbálja kiüríteni a fejét, mielőtt újra elveszik a mágia rögös útjain.*
-Azt hiszem ennyi elég is volt. *Dörmögi maga elé nyúzottan, majd felpattanva a tekercs mellől elindul kifelé, hogy szívjon egy kis friss levegőt.
A hatalmas kétszárnyú ajtón kilépve meg is torpan, s lassan lehunyja a szemeit. Régen volt már ilyen meleg nap, élvezi, ahogy a sugarak simogatják jeges bőrét. Ám nem élvezheti olyan sokáig ezt a kis idillt, hamarosan fehéres fágyolfelhők takarják el a ragyogó égitestet, sötét árnyékot vetve a templomot körülölelő udvarra.*
~Úgy látszik ennyi volt a napsütés~ *Húzza el a száját. Igaz, nem igen vannak olyan dolgok, amik igazán boldoggá tennék, viszont a napfény az mégis mindig kihozza belőle a legjobbat. Persze ezt tündér mivolta számlájára is írhatná, hiszen e faj képviselői elég közel állnak a természethez, s a természetes fényhez is.
Az egyik pad felé indulva megigazgatja rövid szoknyáját, melybe az előbb belekapott egy erősebb fuvallat, s kellemetlenül magasra emelte azt. A padhoz érve kényelmesen helyet foglal, mindig kezében lévő botját maga mellé támasztja, s hátradőlve próbálja kiüríteni a fejét, mielőtt újra elveszik a mágia rögös útjain.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-03 16:36:40
Üzenet elküldve: 2014-12-03 16:36:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pihekezű Ord//
*Sóhajt egyet alig hallhatóan, amikor Ord közli, hogy be kell érniük a régi szegény negyedben lévő lakhellyel, de nem baj. Végül is nem lesz az olyan rossz. Már éppen nyitni akarja a száját, hogy megmondja az ork mesternek, hogy részéről az is rendben, amikor megakad a szeme a zöld fejen, amit láthatóan gazdája éppen nagyon tör, valamin. Mikor szóba kerül az ötlet kíváncsian pillant rá. Vajon mi lehet az, amit kigondolt, aztán lelkesen csapja össze a tenyerét, az ötletet hallva.*
-Nahát, Ord ez nagyszerű ötlet! Az erdőben annyival jobb lakni és közel lennénk a természethez, könnyebb lenne gyűjteni az alapanyagot is a festéshez.
*Lelkes szavai közben csak úgy csillog a szeme, mert ez igazán pompás gondolatnak tűnik. Aztán egy kicsit elbizonytalanodik*
-Őszintén szólva nem tudom, hogy törvényes e? De azt mondják próba szerencse! Nem hiszem, hogy bárki ellenezné, ha az erdőbe építenénk házat.
*Biztatóan elmosolyodik és maga előtt már látja az új házat és benne magukat, ahogyan festenek. Jelen pillanatban lelkesedése elnyomja az aggodalmat, vajon ki mit is szólna vajon m indehez.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.03 16:38:46
*Sóhajt egyet alig hallhatóan, amikor Ord közli, hogy be kell érniük a régi szegény negyedben lévő lakhellyel, de nem baj. Végül is nem lesz az olyan rossz. Már éppen nyitni akarja a száját, hogy megmondja az ork mesternek, hogy részéről az is rendben, amikor megakad a szeme a zöld fejen, amit láthatóan gazdája éppen nagyon tör, valamin. Mikor szóba kerül az ötlet kíváncsian pillant rá. Vajon mi lehet az, amit kigondolt, aztán lelkesen csapja össze a tenyerét, az ötletet hallva.*
-Nahát, Ord ez nagyszerű ötlet! Az erdőben annyival jobb lakni és közel lennénk a természethez, könnyebb lenne gyűjteni az alapanyagot is a festéshez.
*Lelkes szavai közben csak úgy csillog a szeme, mert ez igazán pompás gondolatnak tűnik. Aztán egy kicsit elbizonytalanodik*
-Őszintén szólva nem tudom, hogy törvényes e? De azt mondják próba szerencse! Nem hiszem, hogy bárki ellenezné, ha az erdőbe építenénk házat.
*Biztatóan elmosolyodik és maga előtt már látja az új házat és benne magukat, ahogyan festenek. Jelen pillanatban lelkesedése elnyomja az aggodalmat, vajon ki mit is szólna vajon m indehez.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.03 16:38:46
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-03 10:16:25
Üzenet elküldve: 2014-12-03 10:16:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Aletai//
* Kéz a kézben lépnek ki a templomból. Rég nem érzett effélét, Aletai közelsége régen elnyomott gondolatokat ébresztett fel benne, pedig valahol már úgy érezte ő nem érdemes a szerelemre. A szeretet a lelkében ott van és az elfogadás vágya is. Fordítva áll hozzá az emberekhez, barátsággal fordul feléjük amíg meg nem sértik, el nem riasztják maguk mellől s az utóbbi évben ez volt a gyakoribb. Nem jól tűri a gyűlölködést és talán pont ezért fordít oly könnyen hátat mindennek ami élő és értelmesebb egy erdei mókusnál. A mágiában és az állatokban még nem csalódott.
A férfi kérdésére elgondolkozva válaszol.*
- Hallottam egy toronyról ami a kikötőben a tengerhez közeli szirteknél áll. Oda szeretnék eljutni, hogy megtanulhassak néhány különlegesebb varázslatot.
* Ez a saját terve, az érdeke, hogy minél több tudással bírjon, hogy majd egyszer mikor már nagy mágus lesz beállhasson a templom mesterei közé.*
- Nagyapám megtanított a növények ismeretére és használatára, ezek mellé a víz-ágat tanultam ami talán a legerősebb gyógyító mágiákat tartalmazza. Szóval gyógyító és mágus vagyok vagy inkább leszek ha a tanulmányaim végére érek. *mondja mosolyogva majd még hozzáteszi *A harc nem igazán érdekel az alap önvédelem szintjén túl.
* Egy öreg fa mellett megállapodik, hátát a törzsének vetve néz fel Aletaira.*
- Ne félj, megvédelek. *mondja mosolyogva. Sejti, hogy ezt most nagyon érdekes lehet a szájából hallani, sőt talán vicces is de bizonyos szintig komolyan gondolja. Ha kell szembeszáll az Aletait követő orgyilkosokkal, már ha időben észreveszik őket, még mielőtt azoknak sikerülne mind a kettejükbe méreggel átitatott nyilat lőni.*
- Miért válnánk el? *kérdezi egy csepp rémülettel hangjában *Ígérd meg, hogy mindig visszatérsz hozzám. *kérleli a félvért és gyöngéden végigsimít az arcán. Nem kéri, hogy maradjon mindörökre vele, az bolondság is volna, de ha Aletai megígéri, hogy bármerre is vezesse a sors mindig visszatér hozzá, az sokat jelent a számára.*
* Kéz a kézben lépnek ki a templomból. Rég nem érzett effélét, Aletai közelsége régen elnyomott gondolatokat ébresztett fel benne, pedig valahol már úgy érezte ő nem érdemes a szerelemre. A szeretet a lelkében ott van és az elfogadás vágya is. Fordítva áll hozzá az emberekhez, barátsággal fordul feléjük amíg meg nem sértik, el nem riasztják maguk mellől s az utóbbi évben ez volt a gyakoribb. Nem jól tűri a gyűlölködést és talán pont ezért fordít oly könnyen hátat mindennek ami élő és értelmesebb egy erdei mókusnál. A mágiában és az állatokban még nem csalódott.
A férfi kérdésére elgondolkozva válaszol.*
- Hallottam egy toronyról ami a kikötőben a tengerhez közeli szirteknél áll. Oda szeretnék eljutni, hogy megtanulhassak néhány különlegesebb varázslatot.
* Ez a saját terve, az érdeke, hogy minél több tudással bírjon, hogy majd egyszer mikor már nagy mágus lesz beállhasson a templom mesterei közé.*
- Nagyapám megtanított a növények ismeretére és használatára, ezek mellé a víz-ágat tanultam ami talán a legerősebb gyógyító mágiákat tartalmazza. Szóval gyógyító és mágus vagyok vagy inkább leszek ha a tanulmányaim végére érek. *mondja mosolyogva majd még hozzáteszi *A harc nem igazán érdekel az alap önvédelem szintjén túl.
* Egy öreg fa mellett megállapodik, hátát a törzsének vetve néz fel Aletaira.*
- Ne félj, megvédelek. *mondja mosolyogva. Sejti, hogy ezt most nagyon érdekes lehet a szájából hallani, sőt talán vicces is de bizonyos szintig komolyan gondolja. Ha kell szembeszáll az Aletait követő orgyilkosokkal, már ha időben észreveszik őket, még mielőtt azoknak sikerülne mind a kettejükbe méreggel átitatott nyilat lőni.*
- Miért válnánk el? *kérdezi egy csepp rémülettel hangjában *Ígérd meg, hogy mindig visszatérsz hozzám. *kérleli a félvért és gyöngéden végigsimít az arcán. Nem kéri, hogy maradjon mindörökre vele, az bolondság is volna, de ha Aletai megígéri, hogy bármerre is vezesse a sors mindig visszatér hozzá, az sokat jelent a számára.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-12-02 20:56:07
Üzenet elküldve: 2014-12-02 20:56:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara Ginivrien//
~ Az elég sok... ~ * Gondolja magában, de nem is számított ennél jobb árakra. *
- Egyelőre be kell érni a jelenlegivel... * A mondat végére szinte teljesen elhalkul, csak suttogva mondja, majd magában folytatja. Egyre izgatottabban csillog a szeme, mintha valami eszméletlenül jó tervet eszelt volna ki. Igazából csak egy kusza gondolat, amelyet egy fejrázással elkerget.
~ Banditák, tolvajok, meg egyáltalán szabad ezt? ~
Kérdőn néz a tündérre, pedig nem kérdezett semmit tőle. Ezt hamar bepótolja. *
- Szerinted az törvényes, ha valahova az erdőbe építenék egy házat? * Kérdi csak feltételezés-alapon, de tetszik neki az ötlet. Nem kéne a szegénynegyedben lakni, de nem is kéne több ezer aranyat adni a házért. *
~ Az elég sok... ~ * Gondolja magában, de nem is számított ennél jobb árakra. *
- Egyelőre be kell érni a jelenlegivel... * A mondat végére szinte teljesen elhalkul, csak suttogva mondja, majd magában folytatja. Egyre izgatottabban csillog a szeme, mintha valami eszméletlenül jó tervet eszelt volna ki. Igazából csak egy kusza gondolat, amelyet egy fejrázással elkerget.
~ Banditák, tolvajok, meg egyáltalán szabad ezt? ~
Kérdőn néz a tündérre, pedig nem kérdezett semmit tőle. Ezt hamar bepótolja. *
- Szerinted az törvényes, ha valahova az erdőbe építenék egy házat? * Kérdi csak feltételezés-alapon, de tetszik neki az ötlet. Nem kéne a szegénynegyedben lakni, de nem is kéne több ezer aranyat adni a házért. *
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-11-29 21:29:49
Üzenet elküldve: 2014-11-29 21:29:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Két ajtót tudott csak kinyittatni, azok is gyorsan becsapódtak előtte. A többiben talán már nem is laknak, vagy csak őt nem szívlelik? Akárhogy is, az egész délelőttje ráment a keresgélésre. A Templomban sikerült kicsit felmelegedni. Most újra nekiáll és ha kell, betöri az ajtókat. Bárhogy is a hideg egyre csípősebb és neki szállás kell. Persze nem kimondottan felemelő, ha még csak szóba se állnak az emberrel. Kifújja tüdejéből a fáradságot a levegővel együtt. Talán vissza kéne mennie a Templomba és alkudozni, hátha ottmaradhatna. A hely elég tágas, meleg, a kert gyönyörű és a könyvtárból megszerezheti a kellő tudást. Viszont nem biztos, hogy jó néven vennék, ha nekiállna főzőcskézni. Nincs mese, saját hely kell, ha meg akarja csinálni a kenőcsöket és teákat. A növényeknek is kell egy hely, ahol kiszáradhatnak, illetve nevelni is szeretne párat a ritkábbakból, hogy ne kelljen napokat vesztegetnie a felkutatásukra, ahányszor csak szüksége lesz rá. Kell neki egy saját kis zug, amit kedve szerint alakítgathat. Talán mégis haza kéne utaznia. Így is sok mindent látott, sokat tanult. Gondolataiba mélyülten kutatni kezd az övére akasztott kis csomag után. Kiveszi belőle a függőt. Ez az egyetlen, ami a származásához köti. Nem emlékszik semmire, világ életében a tündérek között élt. Mégis néha, mikor egyedül érzi magát, olyan érzést ad neki ez a kis ékszer, mintha valaki megölelné. Ettől mindig megnyugszik. Addig-addig forgatja a kezében míg a rossz érzések teljesen eltűnnek belőle. Mély levegőt vesz, majd hosszan kifújja. ~Nem lesz semmi baj.~ Visszacsúsztatja a kis tarsolyba a függőt, gondosan lezárja. ~Most már nem lesz semmi baj.~*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-11-29 21:19:49
Üzenet elküldve: 2014-11-29 21:19:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Jó, hogy az ember lánya még bízhat valakiben, nagyon jó érzés. Annyi magányos év után Khyr megtanult magára hagyatkozni. Akkor sem kellett segítséget kérnie amikor a pokol torkából küzdötte fel magát az életéért. Inkább saját kezűleg vágja keresztül a torkát mintsem megbízzon egy idegenben. De Lianna más, hiszen nem idegen. Gyermekként még könnyen kötünk barátságokat, akár szegény tolvajoknak, akár jómódú trónörökösöknek születtünk.
Khyr elfogadja az ételt és abban a pillanatban téli álmából ébredő medveként mélyeszti bele fogait a puha kenyérbe. Ízletes. Igazi étel, nem fanyar fajdbogyó, savanyú, őz rágta áfonya vagy útifű az erdő széléről. Muszáj elmosolyodnia evés közben, annyira jól esik, hogy van íze az ételnek, ráadásul kellemes íze. Pár falat után észbe kap, hogy nem kéne minden isteneknek hálát rebegnie egy cipóért. Enyhe szégyenérzet is átfut az agyán és kicsit lassabban kezdi rágni az eledelt, s figyeli Lianna újabb mondatát.
Tehát a tenger elég messze van. Khyr egy kicsit meglepődik, hogy egy egész napot hajózniuk kell, hogy elérjék a kikötőt. Azt remélte közelebb van, nem sokkal de közelebb. Nem számít, így gyorsabbnak kell lenni ennyi az egész. A potyautazásban már van egy kevés tapasztalata. Gyerekként Tyri és ő felszöktek néhányszor a vándor színészek és bárdok karavánjára és elbújtak az egyik szekéren ami az ételt és ruhákat szállította. Nem az utazásért, inkább az ellátmányért.
A hajó két napig áll a kikötőben, mondja a lány. Ami elég idő arra, hogy vigyenek mindent ami mozdítható. Khyr azon gondolkozik ketten elég sok értéket el tudnak vinni, ha a mennyiség helyett a minőségre figyelnek. Arany, ezüst, drága kövek. Minél több annál jobb, pláne ha csak két felé kell osztani a zsákmányt.
Amint kezébe kapja a takarót, már teríti is. Fáradt, hosszú volt az út. A takaró nagyon kényelmes, az erdő avarja és nyirkos út menti árkai után. Ideje volt már rendes helyen aludni. Khyr a hátára fekszik, csavargó motyóját a takaró alá gyűri és rá heveredik, egyik csuklóját a tarkója alá teszi és kémleli a sötétséget.*
- Menekülök *válaszol a lánynak* mondhatni. Majd útközben ha több időnk lesz erre is sort kerítünk, mert ez egy nagyon hosszú történet. *Sóhajt, majd ásít is egyet. Oldalára fordul, szembe Liannának. Nagyokat pislog, majd lehunyva felejti a szemét. Lélegzete is egyre lassul.*
- Köszönöm... Lianna... *mondja félálomban, a következő pillanatban pedig már máshol jár.
Arra ébred, hogy valaki mocorog mellette. Természetesen a lány az aki készülődik az indulásra, de Khyr elméje még nem tiszta, az álmok karmai, és a valóság között tengődik. A szívverése megugrik, hisz megszokhatta már, hogy ha valaki vagy valami túl közel mozog, az sosem jelent jót, pláne nem felkelés után. Tőréhez kap, ami most nem a megszokott helyén van, egy ideig azt sem tudja, hol. Mikor feladja a kutatást a fegyver után, úgy dönt felül és megnézi mi a helyzet pontosan. Mikor elméje kitisztul megnyugszik. Könyökét térdére teszi és megdörzsöli az arcát. Egy pillanatig a távolba réved, majd mikor mindent rendben talál feláll.*
- Mehetünk.
*Válaszolja a kérdésre. Összeszedi magát indulás előtt. Megigazítja a haját, úgy nagyjából. Az egyik rongyába megtörölgeti az arcát, felkapja a kabátot és az iszákot és már indul is Lianna után.
A templom mellett haladnak. Khyr nem repes a mágia használatért, halott már néhány varázslatról ami lecsendesíti a lépéseket, áttetszővé teszi a testet és elkábítja a célpontot, de nem akarja, hogy visszafelé süljenek el a dolgok, véletlenül. Ezt mind növényekkel és gyakorlással is el lehet érni, gondolja és megvonja a vállát.*
- Szép, a papok biztos nem szűkölködnek.
*Mondja, majd megy tovább a lány mellett.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.29 21:20:53
Khyr elfogadja az ételt és abban a pillanatban téli álmából ébredő medveként mélyeszti bele fogait a puha kenyérbe. Ízletes. Igazi étel, nem fanyar fajdbogyó, savanyú, őz rágta áfonya vagy útifű az erdő széléről. Muszáj elmosolyodnia evés közben, annyira jól esik, hogy van íze az ételnek, ráadásul kellemes íze. Pár falat után észbe kap, hogy nem kéne minden isteneknek hálát rebegnie egy cipóért. Enyhe szégyenérzet is átfut az agyán és kicsit lassabban kezdi rágni az eledelt, s figyeli Lianna újabb mondatát.
Tehát a tenger elég messze van. Khyr egy kicsit meglepődik, hogy egy egész napot hajózniuk kell, hogy elérjék a kikötőt. Azt remélte közelebb van, nem sokkal de közelebb. Nem számít, így gyorsabbnak kell lenni ennyi az egész. A potyautazásban már van egy kevés tapasztalata. Gyerekként Tyri és ő felszöktek néhányszor a vándor színészek és bárdok karavánjára és elbújtak az egyik szekéren ami az ételt és ruhákat szállította. Nem az utazásért, inkább az ellátmányért.
A hajó két napig áll a kikötőben, mondja a lány. Ami elég idő arra, hogy vigyenek mindent ami mozdítható. Khyr azon gondolkozik ketten elég sok értéket el tudnak vinni, ha a mennyiség helyett a minőségre figyelnek. Arany, ezüst, drága kövek. Minél több annál jobb, pláne ha csak két felé kell osztani a zsákmányt.
Amint kezébe kapja a takarót, már teríti is. Fáradt, hosszú volt az út. A takaró nagyon kényelmes, az erdő avarja és nyirkos út menti árkai után. Ideje volt már rendes helyen aludni. Khyr a hátára fekszik, csavargó motyóját a takaró alá gyűri és rá heveredik, egyik csuklóját a tarkója alá teszi és kémleli a sötétséget.*
- Menekülök *válaszol a lánynak* mondhatni. Majd útközben ha több időnk lesz erre is sort kerítünk, mert ez egy nagyon hosszú történet. *Sóhajt, majd ásít is egyet. Oldalára fordul, szembe Liannának. Nagyokat pislog, majd lehunyva felejti a szemét. Lélegzete is egyre lassul.*
- Köszönöm... Lianna... *mondja félálomban, a következő pillanatban pedig már máshol jár.
Arra ébred, hogy valaki mocorog mellette. Természetesen a lány az aki készülődik az indulásra, de Khyr elméje még nem tiszta, az álmok karmai, és a valóság között tengődik. A szívverése megugrik, hisz megszokhatta már, hogy ha valaki vagy valami túl közel mozog, az sosem jelent jót, pláne nem felkelés után. Tőréhez kap, ami most nem a megszokott helyén van, egy ideig azt sem tudja, hol. Mikor feladja a kutatást a fegyver után, úgy dönt felül és megnézi mi a helyzet pontosan. Mikor elméje kitisztul megnyugszik. Könyökét térdére teszi és megdörzsöli az arcát. Egy pillanatig a távolba réved, majd mikor mindent rendben talál feláll.*
- Mehetünk.
*Válaszolja a kérdésre. Összeszedi magát indulás előtt. Megigazítja a haját, úgy nagyjából. Az egyik rongyába megtörölgeti az arcát, felkapja a kabátot és az iszákot és már indul is Lianna után.
A templom mellett haladnak. Khyr nem repes a mágia használatért, halott már néhány varázslatról ami lecsendesíti a lépéseket, áttetszővé teszi a testet és elkábítja a célpontot, de nem akarja, hogy visszafelé süljenek el a dolgok, véletlenül. Ezt mind növényekkel és gyakorlással is el lehet érni, gondolja és megvonja a vállát.*
- Szép, a papok biztos nem szűkölködnek.
*Mondja, majd megy tovább a lány mellett.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.29 21:20:53
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-11-27 20:57:58
Üzenet elküldve: 2014-11-27 20:57:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Khyr Kreantis //
- Akkor jó. *nyugszik meg egy sóhajjal* Nem voltam akkor éppen nagy kiemelkedő egyéniség, szóval érthető, ha elfelejtettél kicsit. *mosolyodik el, ám ez hamar lefagy arcáról* Te jó ég... Remélem nem szenvedett sokat. De rendben, természetesen érdekel, hogy mi történt vele. Hosszú lesz a hajóút, majd akkor megbeszéljük. *ekkor odalép az egyik polchoz, ahonnan leemel egy nagyobb darab kenyeret, melyben magvak, s némi belesült hagymadarabka is megbújik* Tessék, egyél. Nem sok, de azért ez is valami. Sosem szoktam több ételt felhalmozni itt, hiszen bármikor arra kényszerülök, hogy hirtelen eltűnjek, így meg nem lenne értelme. Inkább rögtön megeszem, de ezt a reggel szereztem a piacon.
*Azzal átnyújtja a kenyeret, majd szélesen elvigyorodik a többi társ említésének hallatán. Milyen szép idők is voltak azok! Együtt, összedolgozva, egy remek kis társaságban... Kell ennél több egy tolvajnak? Leginkább őket bánja, hogy szétszéledtek, de hát a Sors mindenkinek más utat szánt. Viszont most nagyon örül annak, hogy legalább ketten újra összefuthattak.*
- Eléggé messze van, de hajóval igazából a legrövidebb. Hajnalban indulunk, és talán éjjelre érhetünk oda, majd azutáni reggel érkezik a kikötőbe a szállítmány. Na, arra a kereskedő hajóra kell feljutnunk valahogy, de ezen majd ráérünk pontosan gondolkozni, ha már ott vagyunk. Azt hiszem, hogy két napig lesznek itt, mert utána mennek tovább. Itt csak feltöltik a készleteket. *azzal elkezdi szétbontani a vastag takarót, és két kisebbet varázsol belőle* Nekem is kéne a pénz nagyon, mert bár hangulatos ez a hely, de elvágyódok innen. Mondjuk ezt a kis rejteket nagyon szeretem, olyan tolvajhoz illő.
*Mosolyodik el, azzal leveti magáról a csillogó göncöket, s felölt magára egy barnás felsőt, fekete nadrággal, mely már jobban hozzáillik. Letelepedik ezután az egyik takaróra, a másik felé pedig biccent egyet, hogy azon alhat Khyr, ha szeretne. Leteszi fejét, s már kezdi érezni, hogy szemei is nehezednek. Hosszú napja volt nagyon, s eléggé elfáradt már.*
- Hogy kerültél ide?
*Súgja még oda Khyrnek a kérdést, aki ha válaszol, már nem fog többet kérdezni Lianna, hiszen halkan elkezd szuszogni.
A reggel hamar eljön, s a feketeség is pontosan ébred. Ő már megszokta, hogy a nagyon korai órákban vannak kint az utcákon a legkevesebben, hiszen akik az éjjeli mulatságokon voltak már nem, akik pedig mennek a földekre, azok még nem tartózkodnak odakint. Ez már reflexszerűen megy nála. Ha barátja még nem kelt fel, akkor őt is hamar felébreszti, majd összeszedi holmiját egy táskába, s gondosan összetűri az álruhát, amit szintén benyom a többi holmi közé.*
- Indulhatunk?
*Kérdi a leányzót, majd megindul kifelé, ám az ajtót most jól bezárja, hiszen ha visszatér ide, akkor még úgy szeretné látni, hogy nem költözött be más. A gazdagnegyeden gyorsan átsurran, majd áttér a templomkert kellemes, reggeli deres füvére.*
- Ez a templom, itt a Levegőt imádják. *mutat oldalra* Néha még én is elgondolkodok azon, hogy valahogy tanulok mágiát, hiszen hasznos lehet a tolvajláshoz, úgy hallottam. Bár, ahhoz pénz is kellene...
*Húzza el száját, miközben végighalad a hatalmas épület előtt, amiről rögtön az jut az eszébe, milyen sok értékes könyvet s tekercset rejthetnek a falak.*
- Akkor jó. *nyugszik meg egy sóhajjal* Nem voltam akkor éppen nagy kiemelkedő egyéniség, szóval érthető, ha elfelejtettél kicsit. *mosolyodik el, ám ez hamar lefagy arcáról* Te jó ég... Remélem nem szenvedett sokat. De rendben, természetesen érdekel, hogy mi történt vele. Hosszú lesz a hajóút, majd akkor megbeszéljük. *ekkor odalép az egyik polchoz, ahonnan leemel egy nagyobb darab kenyeret, melyben magvak, s némi belesült hagymadarabka is megbújik* Tessék, egyél. Nem sok, de azért ez is valami. Sosem szoktam több ételt felhalmozni itt, hiszen bármikor arra kényszerülök, hogy hirtelen eltűnjek, így meg nem lenne értelme. Inkább rögtön megeszem, de ezt a reggel szereztem a piacon.
*Azzal átnyújtja a kenyeret, majd szélesen elvigyorodik a többi társ említésének hallatán. Milyen szép idők is voltak azok! Együtt, összedolgozva, egy remek kis társaságban... Kell ennél több egy tolvajnak? Leginkább őket bánja, hogy szétszéledtek, de hát a Sors mindenkinek más utat szánt. Viszont most nagyon örül annak, hogy legalább ketten újra összefuthattak.*
- Eléggé messze van, de hajóval igazából a legrövidebb. Hajnalban indulunk, és talán éjjelre érhetünk oda, majd azutáni reggel érkezik a kikötőbe a szállítmány. Na, arra a kereskedő hajóra kell feljutnunk valahogy, de ezen majd ráérünk pontosan gondolkozni, ha már ott vagyunk. Azt hiszem, hogy két napig lesznek itt, mert utána mennek tovább. Itt csak feltöltik a készleteket. *azzal elkezdi szétbontani a vastag takarót, és két kisebbet varázsol belőle* Nekem is kéne a pénz nagyon, mert bár hangulatos ez a hely, de elvágyódok innen. Mondjuk ezt a kis rejteket nagyon szeretem, olyan tolvajhoz illő.
*Mosolyodik el, azzal leveti magáról a csillogó göncöket, s felölt magára egy barnás felsőt, fekete nadrággal, mely már jobban hozzáillik. Letelepedik ezután az egyik takaróra, a másik felé pedig biccent egyet, hogy azon alhat Khyr, ha szeretne. Leteszi fejét, s már kezdi érezni, hogy szemei is nehezednek. Hosszú napja volt nagyon, s eléggé elfáradt már.*
- Hogy kerültél ide?
*Súgja még oda Khyrnek a kérdést, aki ha válaszol, már nem fog többet kérdezni Lianna, hiszen halkan elkezd szuszogni.
A reggel hamar eljön, s a feketeség is pontosan ébred. Ő már megszokta, hogy a nagyon korai órákban vannak kint az utcákon a legkevesebben, hiszen akik az éjjeli mulatságokon voltak már nem, akik pedig mennek a földekre, azok még nem tartózkodnak odakint. Ez már reflexszerűen megy nála. Ha barátja még nem kelt fel, akkor őt is hamar felébreszti, majd összeszedi holmiját egy táskába, s gondosan összetűri az álruhát, amit szintén benyom a többi holmi közé.*
- Indulhatunk?
*Kérdi a leányzót, majd megindul kifelé, ám az ajtót most jól bezárja, hiszen ha visszatér ide, akkor még úgy szeretné látni, hogy nem költözött be más. A gazdagnegyeden gyorsan átsurran, majd áttér a templomkert kellemes, reggeli deres füvére.*
- Ez a templom, itt a Levegőt imádják. *mutat oldalra* Néha még én is elgondolkodok azon, hogy valahogy tanulok mágiát, hiszen hasznos lehet a tolvajláshoz, úgy hallottam. Bár, ahhoz pénz is kellene...
*Húzza el száját, miközben végighalad a hatalmas épület előtt, amiről rögtön az jut az eszébe, milyen sok értékes könyvet s tekercset rejthetnek a falak.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-11-26 21:11:31
Üzenet elküldve: 2014-11-26 21:11:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pihekezű Ord//
*Amitől tartott, Ord természetesen a szegény negyedben fest a házában, de hát valahol számított rá. Így nem sóhajt fel, hanem inkább elmosolyodik.*
-Talán akkor el kellene adni néhány képet a piacon, ha ma még nem voltál kint. Aztán mondjuk megtaníthatnád nekem az alapokat, mondjuk a tisztásnál.
*Teszi hozzá gyorsan, mert még mindig nem barátkozott meg a szegény negyed gondolatával, amíg lehet jó lenne kint tanulni festeni. Lelkesedése után nagyon megörül, mert a kérdésből arra következtet, hogy Ord elgondolkodott, azon, hogy egy szebb házban rendezkedjen be, ez pedig azt jelenti, hogy nem kell majd sokáig a szegénynegyedben időznie. Elkezd gondolkodni, aztán kis idő múlva megszólal.*
~Lássuk egy kis ház, ami csinos és műhely is elfér benne, meg talán egy kis kert is jó lenne, meg nagy ablakok, ahonnan jön a fény az... mennyi is lehet?~
-Azt hiszem 2000, vagy 2500 arany lehet egy csinosabb ház.
*Kicsit aggódva néz, mert nem tudhatja Ord, hogy áll anyagilag, de végül is lehet, hogy a látszat ellenére gazdag. Végül is őt is ingyen festette le, ki tudja talán van aranya. Várakozóan néz rá*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.26 21:13:22
*Amitől tartott, Ord természetesen a szegény negyedben fest a házában, de hát valahol számított rá. Így nem sóhajt fel, hanem inkább elmosolyodik.*
-Talán akkor el kellene adni néhány képet a piacon, ha ma még nem voltál kint. Aztán mondjuk megtaníthatnád nekem az alapokat, mondjuk a tisztásnál.
*Teszi hozzá gyorsan, mert még mindig nem barátkozott meg a szegény negyed gondolatával, amíg lehet jó lenne kint tanulni festeni. Lelkesedése után nagyon megörül, mert a kérdésből arra következtet, hogy Ord elgondolkodott, azon, hogy egy szebb házban rendezkedjen be, ez pedig azt jelenti, hogy nem kell majd sokáig a szegénynegyedben időznie. Elkezd gondolkodni, aztán kis idő múlva megszólal.*
~Lássuk egy kis ház, ami csinos és műhely is elfér benne, meg talán egy kis kert is jó lenne, meg nagy ablakok, ahonnan jön a fény az... mennyi is lehet?~
-Azt hiszem 2000, vagy 2500 arany lehet egy csinosabb ház.
*Kicsit aggódva néz, mert nem tudhatja Ord, hogy áll anyagilag, de végül is lehet, hogy a látszat ellenére gazdag. Végül is őt is ingyen festette le, ki tudja talán van aranya. Várakozóan néz rá*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.26 21:13:22
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-11-25 17:38:20
Üzenet elküldve: 2014-11-25 17:38:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara Ginivrien//
- Főleg a piactéren szoktam próbálkozni. * Felel, majd elgondolkodik a második kérdésen. Végül válaszol is rá, de sejti, hogy nem ez lesz a válasz, ami a legjobban tetszik a lánynak. *
- Többnyire a házamban festek, kivéve, ha például egy tájképen dolgozom. Akkor persze ott, ahol a van a táj. * Mondja. Szerinte ez elég egyértelmű, de szívesen válaszol mindenre, ami csak eszébe jut a tündérnek. *
- Szerinted mennyibe kerülhet egy kicsit elegánsabb ház? * Kérdi és reméli, hogy Elinara nem a kúriákra gondol, hanem egy egyszerű kis házra, azzal a feltétellel, hogy azért még nem dűlt össze. Persze nem akarna továbbra sem túlzottan a szegénynegyedben lakni, de legfeljebb a két negyed közötti területre költözhetne be, pénzéből. Legfeljebb. *
- Főleg a piactéren szoktam próbálkozni. * Felel, majd elgondolkodik a második kérdésen. Végül válaszol is rá, de sejti, hogy nem ez lesz a válasz, ami a legjobban tetszik a lánynak. *
- Többnyire a házamban festek, kivéve, ha például egy tájképen dolgozom. Akkor persze ott, ahol a van a táj. * Mondja. Szerinte ez elég egyértelmű, de szívesen válaszol mindenre, ami csak eszébe jut a tündérnek. *
- Szerinted mennyibe kerülhet egy kicsit elegánsabb ház? * Kérdi és reméli, hogy Elinara nem a kúriákra gondol, hanem egy egyszerű kis házra, azzal a feltétellel, hogy azért még nem dűlt össze. Persze nem akarna továbbra sem túlzottan a szegénynegyedben lakni, de legfeljebb a két negyed közötti területre költözhetne be, pénzéből. Legfeljebb. *
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-11-25 11:56:35
Üzenet elküldve: 2014-11-25 11:56:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Végül, legnagyobb örömére, vették a bátorságot, hogy elrakodják helyette a kint hagyott alkotmányait, ezzel nagyon sok vesződséget és időt spórolva a számára. Megérdeklődi az egyik kertszolgát könnyedén kiderül papírjainak helye is, viszont jelenleg más céllal kívánja lakhelyéül szolgáló környezetet igénybe venni. Késő van és nem látja sok értelmét, hogy a tisztásra visszatérjen, partnere bizonyára jobbnak látta, ha hazafele veszi az irányt, amit meg is ért és őt is érte az eső módja szerint. Talántán neki is jobb lenne pihenőre fognia a dolgát, hosszú és tartalmas napja látszólagos végeztével. Esetleg áttanulmányoz pár könyvet a csillagképekről, még az is lehet, hogy okosodik belőle, bár erőteljesen kétli. Eltervezi fejben holnapi teendőit és nem világlik ki az, hogy unatkoznia kéne a rákövetkező időben sem, így most azzal sem erőlködik, hogy különösebb indoklás nélkül viaszt és tintát pazaroljon, késő esti irományok gyanánt, beéri a szalma és a pokróc nem túl kényelmes, de nem is igényelt társaságával.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084