Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-10-21 00:08:08
Üzenet elküldve: 2017-10-21 00:08:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Quantall//
-Hát ha így véled, biztosan így a pontosabb.
*Quantall helyesbítésén nem kezd vitázni. A kukacoskodás miatt csak enyhe késztetést érez arra, hogy bebizonyítsa igenis tudomány amit tud, még ha nem is a klasszikus értelemben. Csak akkor be kellene vallania, hogy mégsem vándor. Amit igencsak kínos lenne így ennyi idő után felvezetni. Pedig minden alkalommal rosszul érzi magát, amikor füllent. Viszont ha mágiát tanulhatna, igazán büszke lenne rá, és nem hallgatná el. Valójában csak tartott a másik megítélésétől, és a bemutatkozás körüli sok-sok zavart pillanatban keverte magát egy kisebb slamasztikába. Már megint. Pedig szabadságát is ennek köszönheti.*
- Igazán kedves, hogy így gondolod *Mosolyodik el kedvesen. Egészen felvillanyozza a gondolat.*
- Érdekesen hangzik ez az öltözet dolog, de főleg a gyógyítás ami a legjobban tetszene azt hiszem *Mi tagadás nőből van, és ad magára, mi mást hallana ki elsőként, mint az öltözetet, viszont a gyógyítás említése ami leginkább megmelengeti lelkét.*
- Igazán különleges lehet istenek mágiáit használni, viszont a korábbi lakhelyemen volt egy vízmágus. Sok segítséget adott a falunak. *A templomkerten átsétálva, kissé gondolataiba mélyed.* Nagyon szerettem a kis öreget.
-Hát ha így véled, biztosan így a pontosabb.
*Quantall helyesbítésén nem kezd vitázni. A kukacoskodás miatt csak enyhe késztetést érez arra, hogy bebizonyítsa igenis tudomány amit tud, még ha nem is a klasszikus értelemben. Csak akkor be kellene vallania, hogy mégsem vándor. Amit igencsak kínos lenne így ennyi idő után felvezetni. Pedig minden alkalommal rosszul érzi magát, amikor füllent. Viszont ha mágiát tanulhatna, igazán büszke lenne rá, és nem hallgatná el. Valójában csak tartott a másik megítélésétől, és a bemutatkozás körüli sok-sok zavart pillanatban keverte magát egy kisebb slamasztikába. Már megint. Pedig szabadságát is ennek köszönheti.*
- Igazán kedves, hogy így gondolod *Mosolyodik el kedvesen. Egészen felvillanyozza a gondolat.*
- Érdekesen hangzik ez az öltözet dolog, de főleg a gyógyítás ami a legjobban tetszene azt hiszem *Mi tagadás nőből van, és ad magára, mi mást hallana ki elsőként, mint az öltözetet, viszont a gyógyítás említése ami leginkább megmelengeti lelkét.*
- Igazán különleges lehet istenek mágiáit használni, viszont a korábbi lakhelyemen volt egy vízmágus. Sok segítséget adott a falunak. *A templomkerten átsétálva, kissé gondolataiba mélyed.* Nagyon szerettem a kis öreget.
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-10-07 21:54:55
Üzenet elküldve: 2017-10-07 21:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Naty//
*Quantall bólint a lánynak. Bár nem teljesen úgy van ahogy az mondja. A kérdésre Quantall mosolya kicsit lehervadt.*
-Rabszolgákat szöktettem. Kitagadtak azzal a feltétellel, hogy a mesteremet ottmarad. Ez számára napi kínzásokat jelentett volna. Mielőtt eljöttem... Intézkedtem róla, hogy a mesterem ne szenvedjen sokat.
*Nem túl szép történet és talán kicsit le is lombozó. A mondatra, hogy legalább olyan jó vagy jobb nőnek lenni mint itt férfinek Quantall szintén bólint.*
-Azt teszik amit akarnak és másokat joguk úgy használni ahogy akarnak ha azok nem fajukhoz tartozó nők. Nem tudom. Még belegondolni is szégyenletes számomra.
*Elképzelni, hogy ő abba a kasztba tartozik bűn. Ezt belenevelték. A mélységi nők olyanok mintha teljesen mások lennének a férfiaknál. Ha egy férfiben csak halvány gondolatként felmerül, hogy ő hasonló egy nőhöz az bűn. A családi kapcsolatok is ridegek és inkább hatalmi játszmák. Ezért is nehéz teljesen megértenie a lány viszonyát a húgához. Annak kérdésére a mesteréről Quantall szomorkásan elmosolyodik.*
-Tőle tanultam mindent és csak benne bízhattam meg. Ő beszélt nekem azokról az elvekről amik különböztek a népemétől és mindig megvédett. Ha mega akartak büntetni mindig átvállalta, pedig könyörögtem neki, hogy ne Aztán nekem kellett vigyáznom őrá. Azt hiszem úgy mondják megőrült. Rettegett szinte mindentől és már nem ismert rám. Nem hasonlított a régi önmagára.
*Quantall felsóhajtott fájdalmában. Csámpás pedig felkapta a fejét és a mélységi lábához húzódott mire a mágus megvakarta annak fülét.*
*Quantall bólint a lánynak. Bár nem teljesen úgy van ahogy az mondja. A kérdésre Quantall mosolya kicsit lehervadt.*
-Rabszolgákat szöktettem. Kitagadtak azzal a feltétellel, hogy a mesteremet ottmarad. Ez számára napi kínzásokat jelentett volna. Mielőtt eljöttem... Intézkedtem róla, hogy a mesterem ne szenvedjen sokat.
*Nem túl szép történet és talán kicsit le is lombozó. A mondatra, hogy legalább olyan jó vagy jobb nőnek lenni mint itt férfinek Quantall szintén bólint.*
-Azt teszik amit akarnak és másokat joguk úgy használni ahogy akarnak ha azok nem fajukhoz tartozó nők. Nem tudom. Még belegondolni is szégyenletes számomra.
*Elképzelni, hogy ő abba a kasztba tartozik bűn. Ezt belenevelték. A mélységi nők olyanok mintha teljesen mások lennének a férfiaknál. Ha egy férfiben csak halvány gondolatként felmerül, hogy ő hasonló egy nőhöz az bűn. A családi kapcsolatok is ridegek és inkább hatalmi játszmák. Ezért is nehéz teljesen megértenie a lány viszonyát a húgához. Annak kérdésére a mesteréről Quantall szomorkásan elmosolyodik.*
-Tőle tanultam mindent és csak benne bízhattam meg. Ő beszélt nekem azokról az elvekről amik különböztek a népemétől és mindig megvédett. Ha mega akartak büntetni mindig átvállalta, pedig könyörögtem neki, hogy ne Aztán nekem kellett vigyáznom őrá. Azt hiszem úgy mondják megőrült. Rettegett szinte mindentől és már nem ismert rám. Nem hasonlított a régi önmagára.
*Quantall felsóhajtott fájdalmában. Csámpás pedig felkapta a fejét és a mélységi lábához húzódott mire a mágus megvakarta annak fülét.*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-10-07 00:52:12
Üzenet elküldve: 2017-10-07 00:52:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Quantall//
*Figyelmesen hallgatja Quantall szavait.*
-Tehát a mostani helyzetednél, jobban jártál volna, ha ha gyilkosságért tagadnak ki, mint azért, hogy anyád feltételeit megszegted... *Elgondolkodik egy pillanatra, mert úgy emlékszik, Quantall nem részletezte szökésének okát, csak hogy nem egyezett szülőanyjával, és hogy akár bérgyilkosokat is küldhetett utána. Ennyi rémlik neki, ezért inkább rákérdez.* Milyen feltételek voltak?
*Nem szeretne indiszkrét lenni, lehet hogy okkal nem részletezte a férfi, de kíváncsisága felülkerekedik.*
-Ne haragudj Quantall, hogy ezt mondom, de a te kultúrádban legalább olyan jó, ha nem jobb nőnek lenni, mint az enyémben férfinak.
*Nem tudja milyen egy mesterrel való kapcsolat, de bensőséges lehet, ha az elmondottak alapján a férfinek ez jutott az eszébe.*
-Igen, hiányzik. *Helyesel, de egyben kissé értetlen is.* Miért? Neked milyen volt a kapcsolatod a mestereddel?
*Figyelmesen hallgatja Quantall szavait.*
-Tehát a mostani helyzetednél, jobban jártál volna, ha ha gyilkosságért tagadnak ki, mint azért, hogy anyád feltételeit megszegted... *Elgondolkodik egy pillanatra, mert úgy emlékszik, Quantall nem részletezte szökésének okát, csak hogy nem egyezett szülőanyjával, és hogy akár bérgyilkosokat is küldhetett utána. Ennyi rémlik neki, ezért inkább rákérdez.* Milyen feltételek voltak?
*Nem szeretne indiszkrét lenni, lehet hogy okkal nem részletezte a férfi, de kíváncsisága felülkerekedik.*
-Ne haragudj Quantall, hogy ezt mondom, de a te kultúrádban legalább olyan jó, ha nem jobb nőnek lenni, mint az enyémben férfinak.
*Nem tudja milyen egy mesterrel való kapcsolat, de bensőséges lehet, ha az elmondottak alapján a férfinek ez jutott az eszébe.*
-Igen, hiányzik. *Helyesel, de egyben kissé értetlen is.* Miért? Neked milyen volt a kapcsolatod a mestereddel?
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-10-03 07:36:03
Üzenet elküldve: 2017-10-03 07:36:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Szalagozás//
*Nylisani érkezik a pároshoz, avagy a trióhoz, bár Myna igazából elkülönül tőlük.*
-Sajnos nem. *húzza el vékony száját, ezzel némi érzelmet erőltetve fapofájára.* -Így igaz! A munkám itt még nem ér véget. Folytatni fogom, amit elkezdtem.
*Mi mást is csinálhatna? Hiszen ezért jött el a Prexoromtól.*
-Talán a nevüket így is felvállalják szóban, de lehet ezt még korainak, vagy éppen túlzásnak érezték.
*Igen, ebben azért lehet valami.*
-Ez a dolgom, Nylisani. *mondja úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És hát, neki az. Készen áll a fénygömb befogadására, még két karját is széttárja és behunyja szemét. A kellemes bizsergés nem tart sokáig, így kinyitja szemét.*
-Megfogadom bölcs tanácsodat.
*Tényleg rejtélyes. Nylisani végül búcsúzik, ámde van még egy mondata a kopasz fejű Ogadel számára.*
-Mielőbb felkeresem az atyát.
*Ryrinnak eddig kellett várakoznia, hogy megkapja a pap figyelmét, de eljött ez a pillanat is.*
-Tiszteletben kell tartani azon híveket, kik a sötétséget választották. De ez nem azt jelenti, hogy el kell fogadni! Mindenkinek szabad akarata van, de Sa'Tereth gyűrűjében az életük rövid lesz és bemocskolt. Mindenre van gyógyír és megoldás úgy, ahogy gyenge pontja is van mindenkinek, még a félisteneknek is.
*Ryrin elszántsága példaértékű, de hideg fejre és türelemre van szükség. Ogadel nem biztos benne, hogy Ryrin képes kordában tartani érzéseit és nem ragadnák el adott esetben érzelmei. Ilyen téren labilisnak gondolja.*
-Ha eljő a pillanat, tudni fogod. *válaszolja a határos dologra.* -Érzed majd. Hallgass a megérzéseidre...
*A következők viszont remekül átjönnek a lovagnak és megérti a szavak mögött rejtőző tartalmat, amiért a pap elismerően bólint a lovagnak.*
-A szavak olykor erősebbek a legedzettebb pengénél. Nos, ennek nagyon örülök.
*Visszajelzése annak, hogy jól végzi munkáját. Mielőtt még elmennének a templomba, azért Myna is kap pár szót, aki időközben a fához telepedett le.*
-Azért ha gondolja, jöjjön velünk. Vagy később csatlakozzon. Bármit is tett, egy próbát megér, hogy lelke megtisztuljon. Ne vegye el saját magától az esélyt, kisasszony!
*Eztán Ryrinra pillant, majd a templom irányába biccent. Mehetnek.*
//Szalagozás//
*Nylisani érkezik a pároshoz, avagy a trióhoz, bár Myna igazából elkülönül tőlük.*
-Sajnos nem. *húzza el vékony száját, ezzel némi érzelmet erőltetve fapofájára.* -Így igaz! A munkám itt még nem ér véget. Folytatni fogom, amit elkezdtem.
*Mi mást is csinálhatna? Hiszen ezért jött el a Prexoromtól.*
-Talán a nevüket így is felvállalják szóban, de lehet ezt még korainak, vagy éppen túlzásnak érezték.
*Igen, ebben azért lehet valami.*
-Ez a dolgom, Nylisani. *mondja úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És hát, neki az. Készen áll a fénygömb befogadására, még két karját is széttárja és behunyja szemét. A kellemes bizsergés nem tart sokáig, így kinyitja szemét.*
-Megfogadom bölcs tanácsodat.
*Tényleg rejtélyes. Nylisani végül búcsúzik, ámde van még egy mondata a kopasz fejű Ogadel számára.*
-Mielőbb felkeresem az atyát.
*Ryrinnak eddig kellett várakoznia, hogy megkapja a pap figyelmét, de eljött ez a pillanat is.*
-Tiszteletben kell tartani azon híveket, kik a sötétséget választották. De ez nem azt jelenti, hogy el kell fogadni! Mindenkinek szabad akarata van, de Sa'Tereth gyűrűjében az életük rövid lesz és bemocskolt. Mindenre van gyógyír és megoldás úgy, ahogy gyenge pontja is van mindenkinek, még a félisteneknek is.
*Ryrin elszántsága példaértékű, de hideg fejre és türelemre van szükség. Ogadel nem biztos benne, hogy Ryrin képes kordában tartani érzéseit és nem ragadnák el adott esetben érzelmei. Ilyen téren labilisnak gondolja.*
-Ha eljő a pillanat, tudni fogod. *válaszolja a határos dologra.* -Érzed majd. Hallgass a megérzéseidre...
*A következők viszont remekül átjönnek a lovagnak és megérti a szavak mögött rejtőző tartalmat, amiért a pap elismerően bólint a lovagnak.*
-A szavak olykor erősebbek a legedzettebb pengénél. Nos, ennek nagyon örülök.
*Visszajelzése annak, hogy jól végzi munkáját. Mielőtt még elmennének a templomba, azért Myna is kap pár szót, aki időközben a fához telepedett le.*
-Azért ha gondolja, jöjjön velünk. Vagy később csatlakozzon. Bármit is tett, egy próbát megér, hogy lelke megtisztuljon. Ne vegye el saját magától az esélyt, kisasszony!
*Eztán Ryrinra pillant, majd a templom irányába biccent. Mehetnek.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-10-01 23:29:23
Üzenet elküldve: 2017-10-01 23:29:23
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Szalagozás//
*Gondolatban a szemeit forgatja a sok szentbeszédre és nem is tudja mit is mondjon. Van sok ember, akik siránkoznak, hogy milyen rossz nekik és a problémájuk eltörpül a különlegesek mellett, mint mondjuk Myna. Használhatná a tudását jóra is, na de ahhoz olyan társaságba kéne keverednie, ami sajnos elég nehéz, hisz nem az erkölcsösség mintaképe és hamar megront bárkit maga mellett.*
-Igen, én is sokat hallottam, nem mondom, hogy az enyém különleges és ezt nem lehet nem megtörténtté tenni, főleg hogy nincs semmi rossz miatt lelkiismeret furdalásom, sem egy rossz álmom, pedig nem egy élet vére szárad a lelkemen. *Irigykedhetnének is rá emiatt, na de nem biztos, hogy más is el akar jutni erre a szintre. Ennyit arról, hogy még az ő lelke megmenthető, lehet nem harcos, de jó kis gyilkos tud lenni, ha kell.*
-Elnézést. *Odasétál a fához és leül alá, nem fogja a nevét a fára írni, az már biztos, mert nem hisz az istennőben, aki hagyta vele megtörténni azt, ami egy tízévesnek sem kíván. Kicsit elmélázik ott, a lovag meg a szerzetes úgy is elbeszélgetnek egymással, csak megzavarta őket. Na igen, azért ment oda, hátha a lovagot elcsábíthatja, na de ilyen szenteket jobb ha nem ránt magával, majd talál mást biztos, már csak azt kéne kitalálni, merre is induljon majd el. Szinte fénytelen tekintettel bámul maga elé, megtörten és fáradtan, ha esetleg valaki figyelné még őt továbbra is, hogy félreállt.*
//Szalagozás//
*Gondolatban a szemeit forgatja a sok szentbeszédre és nem is tudja mit is mondjon. Van sok ember, akik siránkoznak, hogy milyen rossz nekik és a problémájuk eltörpül a különlegesek mellett, mint mondjuk Myna. Használhatná a tudását jóra is, na de ahhoz olyan társaságba kéne keverednie, ami sajnos elég nehéz, hisz nem az erkölcsösség mintaképe és hamar megront bárkit maga mellett.*
-Igen, én is sokat hallottam, nem mondom, hogy az enyém különleges és ezt nem lehet nem megtörténtté tenni, főleg hogy nincs semmi rossz miatt lelkiismeret furdalásom, sem egy rossz álmom, pedig nem egy élet vére szárad a lelkemen. *Irigykedhetnének is rá emiatt, na de nem biztos, hogy más is el akar jutni erre a szintre. Ennyit arról, hogy még az ő lelke megmenthető, lehet nem harcos, de jó kis gyilkos tud lenni, ha kell.*
-Elnézést. *Odasétál a fához és leül alá, nem fogja a nevét a fára írni, az már biztos, mert nem hisz az istennőben, aki hagyta vele megtörténni azt, ami egy tízévesnek sem kíván. Kicsit elmélázik ott, a lovag meg a szerzetes úgy is elbeszélgetnek egymással, csak megzavarta őket. Na igen, azért ment oda, hátha a lovagot elcsábíthatja, na de ilyen szenteket jobb ha nem ránt magával, majd talál mást biztos, már csak azt kéne kitalálni, merre is induljon majd el. Szinte fénytelen tekintettel bámul maga elé, megtörten és fáradtan, ha esetleg valaki figyelné még őt továbbra is, hogy félreállt.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-28 21:53:37
Üzenet elküldve: 2017-09-28 21:53:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Szalagozás//
*Valójában elgondolkodtatóak a pap szavai. Látszik jól, hogy a férfi nagyon bölcs, a lovag szerint méltó a tiszteletre.*
-A Hetediket bálványozom, amiképpen alázattal viselkedem a félisteneivel szemben is.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, majd ökölbe szorul a keze.*
-Ám Sa'Terethet és szolgáit soha nem fogom tisztelni! Félem a hatalmukat, de csak addig, míg meg nem tudom valamilyen módon törni. Másik célom, hogy megtudjam a módját annak, hogy miként lehet ártalmatlanítani az ellenség félisteneit. Talán semmiképp, s akkor tovább félem a hatalmukat, de ha van mód...
*Szemében elszántság gyúl, ám ahogy folyik tovább a beszélgetés, arca visszarendeződik az átlagos ábrázatára.*
-Az élet pártján állok, de szerintem is tudni kell a határt, ahol néha ellene kell cselekedni. A kérdés csak az, hogy hol van ez a határ.
*Konstatálja, miközben a mágikus gyógymódokról folytatott eszmefuttatás kapcsán ismét eltöpreng.*
-Talán igaza van, atyám! Nem lehet mágiával téríteni. Tisztább és őszintébb, ha a szavak erejével tesszük. Akit pedig nem lehet, nos, az is a saját döntése.
*Végigsimítja az élet fáját, majd összegzi a gondolatait.*
-Látja, atyám! Máris segített, pedig még nem is gyóntam! Lebeszélt arról, hogy hibát kövessek el, s erőszakkal terjesszem a Hetedik hatalmát. Erőszakkal nem lehet szeretetet vásárolni!
*A fejéhez csap, mert ide, s tova hatvanhét éves, és még mindig kellően ostoba ahhoz, hogy gondolatai ne vezessék tévútra. Vagy a sok csata teszi, amit megélt? Az torzítja a gondolatokat?*
-Rendben, atyám, gyújtsunk gyertyát!
*Mosolyodik el, miközben megjelenik Nylisani is. Őt már látta, így nem lepi meg, mindazonáltal a jelenetet bőszen figyeli, s hallja a szavait.*
~A Bíborlovag a Hetediknek szentelt nevem! Talán vétek, hogy csak ezt véstem a szalagra?~
*Kérdezi magától, majd míg a pap és a félisten lerendezik a dolgukat, elsétál a festékért, odalép a szalaghoz, és a "Bíborlovag" felirat alá felvési az igazi nevét is: "Ryrin Bessin". A művelet után megtörli a kezét, és ha a Hetedik követője elillan, ő maga, feltehetően a pap után elindul a templom felé.*
//Szalagozás//
*Valójában elgondolkodtatóak a pap szavai. Látszik jól, hogy a férfi nagyon bölcs, a lovag szerint méltó a tiszteletre.*
-A Hetediket bálványozom, amiképpen alázattal viselkedem a félisteneivel szemben is.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, majd ökölbe szorul a keze.*
-Ám Sa'Terethet és szolgáit soha nem fogom tisztelni! Félem a hatalmukat, de csak addig, míg meg nem tudom valamilyen módon törni. Másik célom, hogy megtudjam a módját annak, hogy miként lehet ártalmatlanítani az ellenség félisteneit. Talán semmiképp, s akkor tovább félem a hatalmukat, de ha van mód...
*Szemében elszántság gyúl, ám ahogy folyik tovább a beszélgetés, arca visszarendeződik az átlagos ábrázatára.*
-Az élet pártján állok, de szerintem is tudni kell a határt, ahol néha ellene kell cselekedni. A kérdés csak az, hogy hol van ez a határ.
*Konstatálja, miközben a mágikus gyógymódokról folytatott eszmefuttatás kapcsán ismét eltöpreng.*
-Talán igaza van, atyám! Nem lehet mágiával téríteni. Tisztább és őszintébb, ha a szavak erejével tesszük. Akit pedig nem lehet, nos, az is a saját döntése.
*Végigsimítja az élet fáját, majd összegzi a gondolatait.*
-Látja, atyám! Máris segített, pedig még nem is gyóntam! Lebeszélt arról, hogy hibát kövessek el, s erőszakkal terjesszem a Hetedik hatalmát. Erőszakkal nem lehet szeretetet vásárolni!
*A fejéhez csap, mert ide, s tova hatvanhét éves, és még mindig kellően ostoba ahhoz, hogy gondolatai ne vezessék tévútra. Vagy a sok csata teszi, amit megélt? Az torzítja a gondolatokat?*
-Rendben, atyám, gyújtsunk gyertyát!
*Mosolyodik el, miközben megjelenik Nylisani is. Őt már látta, így nem lepi meg, mindazonáltal a jelenetet bőszen figyeli, s hallja a szavait.*
~A Bíborlovag a Hetediknek szentelt nevem! Talán vétek, hogy csak ezt véstem a szalagra?~
*Kérdezi magától, majd míg a pap és a félisten lerendezik a dolgukat, elsétál a festékért, odalép a szalaghoz, és a "Bíborlovag" felirat alá felvési az igazi nevét is: "Ryrin Bessin". A művelet után megtörli a kezét, és ha a Hetedik követője elillan, ő maga, feltehetően a pap után elindul a templom felé.*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-27 11:18:46
Üzenet elküldve: 2017-09-27 11:18:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Szalagozás//
*Az idő telik és múlik, a hívek viszont nem teszik tiszteletüket. Egy érkező mégis akad, de ő aligha egyszerű hívő, vagy halandó, maga Nylisani érkezik, Eeyr félistennője. Korábban is volt már itt, meg is ígérte, hogy dolga végeztével visszatér, hát meg is tette. A mosolya enyhe közönybe csap át, amikor meglátja, hogy nem igazán roskadozik a fa a szalagoktól, azonban mindez csak néhány másodpercig tart.*
- Úgy látszik, az istentiszteleten résztvevők végül nem érezték úgy, hogy felvállalnák a nevüket a fán *jegyzi meg kissé szomorkás hangon, majd Ogadelre pillant* Ettől függetlenül is az esemény maga gyönyörű volt, és a szalagozás is remek ötlet. Most nem volt sikere, de ne csüggedjünk, és ne engedjük el. A fa itt lesz éjjel és nappal, aki valaha úgy érezné, hogy vállalja a nevét Eeyr híveinek sorában, a lehetősége meglesz rá, hogy megtegye. Hálás vagyok önnek mindezért, atyám, és szeretném, ha ezt elfogadná hálám jeléül.
*Ahogy ezeket a szavakat mondja, felfelé tartja a markát, amely felett egy apró fénygömb jelenik meg. Ez a fénygömb pedig - amennyiben Ogadel nyitott a befogadására - odaröppen hozzá, és nagyjából a szíve tájékán a testébe hatol. Kellemes bizsergést érezhet a férfi egy pillanatig, de aztán már semmi különöset.*
- Nyissa meg a szívét, atyám, aztán nyissa meg az elméjét a szíve előtt.
*Kicsit szinte már rejtélyes is ez a mondat, dukálna hozzá egy hirtelen eltűnés, viszont ezzel szemben a félisten egyszerűen elbúcsúzik a párostól, majd pedig visszaindul a templomba. Néhány lépés után még visszafordul:*
- Majd elfelejtettem *ismét Ogadelre pillant* Rihaymol atya beszélni óhajtana önnel valamikor a jövőben. Amikor alkalmas, így fogalmazott.
*Azzal végleg magára hagyja a jelenlévőket.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.27 11:25:58
//Szalagozás//
*Az idő telik és múlik, a hívek viszont nem teszik tiszteletüket. Egy érkező mégis akad, de ő aligha egyszerű hívő, vagy halandó, maga Nylisani érkezik, Eeyr félistennője. Korábban is volt már itt, meg is ígérte, hogy dolga végeztével visszatér, hát meg is tette. A mosolya enyhe közönybe csap át, amikor meglátja, hogy nem igazán roskadozik a fa a szalagoktól, azonban mindez csak néhány másodpercig tart.*
- Úgy látszik, az istentiszteleten résztvevők végül nem érezték úgy, hogy felvállalnák a nevüket a fán *jegyzi meg kissé szomorkás hangon, majd Ogadelre pillant* Ettől függetlenül is az esemény maga gyönyörű volt, és a szalagozás is remek ötlet. Most nem volt sikere, de ne csüggedjünk, és ne engedjük el. A fa itt lesz éjjel és nappal, aki valaha úgy érezné, hogy vállalja a nevét Eeyr híveinek sorában, a lehetősége meglesz rá, hogy megtegye. Hálás vagyok önnek mindezért, atyám, és szeretném, ha ezt elfogadná hálám jeléül.
*Ahogy ezeket a szavakat mondja, felfelé tartja a markát, amely felett egy apró fénygömb jelenik meg. Ez a fénygömb pedig - amennyiben Ogadel nyitott a befogadására - odaröppen hozzá, és nagyjából a szíve tájékán a testébe hatol. Kellemes bizsergést érezhet a férfi egy pillanatig, de aztán már semmi különöset.*
- Nyissa meg a szívét, atyám, aztán nyissa meg az elméjét a szíve előtt.
*Kicsit szinte már rejtélyes is ez a mondat, dukálna hozzá egy hirtelen eltűnés, viszont ezzel szemben a félisten egyszerűen elbúcsúzik a párostól, majd pedig visszaindul a templomba. Néhány lépés után még visszafordul:*
- Majd elfelejtettem *ismét Ogadelre pillant* Rihaymol atya beszélni óhajtana önnel valamikor a jövőben. Amikor alkalmas, így fogalmazott.
*Azzal végleg magára hagyja a jelenlévőket.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.27 11:25:58
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-27 10:37:15
Üzenet elküldve: 2017-09-27 10:37:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Szalagozás//
*Immáron bizonyossá válik, hogy kettesben vannak. A pap és a lovag.*
-Templom... az élet oltalomháza. Nos, ha te, mint harcedzett lovag mondod ezt, elhiszem. Imádkoznunk kell a Hetedikhez, hogy fénye áthatoljon a sötét fellegeken. Mert a legsűrűbb sötétséget is eloszlatja a fény.
*Ryrin elég komolynak tűnik, a papnak pedig nincs joga megkérdőjelezni szavait. Annál is inkább, mert a másik nyilván többet látott már belőle.*
-Fogadj meg egy tanácsot. Ne akarj felnőni az istenekhez, fiam! Ők mind hatalmasok. Olyanok, amiket mi halandók csak bálványozhatunk, de fel nem érhetünk hozzájuk. Az ő játszmájukban minden halandó báb!
*Ezt valamiért mindig is így vélte. Elszánt Eeyr hívő, talán a leghűbb mind közül, de a józan eszét még nem veszítette el.*
-Mesélj róla... *bátorítja a lovagot, de aligha szükséges, mert az máris belekezd. Figyelmesen hallgatja a beszámolót.*
-Khunezk... a sötét isten egyik szolgálója.
*Róla már hallott.*
-Botor cselekedet volt. *nyugtázza az önfejű harcművészre.* -A megfontoltság a legnagyobb fegyvere a jó harcosnak, és a türelem! Ha ezek megvannak és képes kivárni az idejét, akkor válik igazán erőssé.
*Nekimenni egy félistennek... balgaság.*
-Ha megjelent neked a főnix azt jelenti, hogy méltó követője vagy a Hetediknek! Az életünk során sokszor hozunk meg nehéz döntéseket, ami örökké furdalja lelkünket. Lejátsszuk magunk előtt számtalanszor a jelenetet. Mi lett volna ha így, ha úgy történik? Egy biztos. Ha elveszel egy életet, az mindent megváltoztat. Még akkor is, ha jó célt szolgáltál vele. Ezzel meg kell birkóznod! Egyet jegyezz meg. Nem az tesz bátorrá, hogyha elveszel egy életet, hanem ha tudod, mikor kell életben hagyni!
*A varázslatos kérdésre sajnos nem tud megerősítő választ adni.*
-Sajnálom, de a mágiában nem vagyok jártas. De a Hetedik minden fájdalomra és törésre tudja a gyógyírt. Ne feledd. Kit tévútra csalt a sötétség és markában tartja, előbb meg kell próbálnunk jó útra terelni. Mert a sötétség ilyen. Fertőz, rabol ejt, megbéklyóz. A fény feloldoz. Meg kell adni az esélyt, hogy rendbe jöjjön az életük. Ha nem, nos... akkor számukra nincs menekvés.
*Tehát meghalnak. Még a legelszántabb fényhívek is ölnek, ha a hitük veszélybe kerül. Így volt ez mindig is, eztán sem lesz másként.*
-Szerencsés vagy, hogy beszélhettél a Derengő fával. Ryrin lovag. *lép közelebb hozzá és a vállára helyezi kezét.* -A harcosok élete sosem könnyű, a tetteknek pedig súlya van. Egy a lényeg. Ne temesd magadba! Add ki magadból, szabadulj meg tőle! Akkor rendbe jön a lelked. Gyere, menjünk be a templomba. Gyújtsunk egy gyertyát.
//Szalagozás//
*Immáron bizonyossá válik, hogy kettesben vannak. A pap és a lovag.*
-Templom... az élet oltalomháza. Nos, ha te, mint harcedzett lovag mondod ezt, elhiszem. Imádkoznunk kell a Hetedikhez, hogy fénye áthatoljon a sötét fellegeken. Mert a legsűrűbb sötétséget is eloszlatja a fény.
*Ryrin elég komolynak tűnik, a papnak pedig nincs joga megkérdőjelezni szavait. Annál is inkább, mert a másik nyilván többet látott már belőle.*
-Fogadj meg egy tanácsot. Ne akarj felnőni az istenekhez, fiam! Ők mind hatalmasok. Olyanok, amiket mi halandók csak bálványozhatunk, de fel nem érhetünk hozzájuk. Az ő játszmájukban minden halandó báb!
*Ezt valamiért mindig is így vélte. Elszánt Eeyr hívő, talán a leghűbb mind közül, de a józan eszét még nem veszítette el.*
-Mesélj róla... *bátorítja a lovagot, de aligha szükséges, mert az máris belekezd. Figyelmesen hallgatja a beszámolót.*
-Khunezk... a sötét isten egyik szolgálója.
*Róla már hallott.*
-Botor cselekedet volt. *nyugtázza az önfejű harcművészre.* -A megfontoltság a legnagyobb fegyvere a jó harcosnak, és a türelem! Ha ezek megvannak és képes kivárni az idejét, akkor válik igazán erőssé.
*Nekimenni egy félistennek... balgaság.*
-Ha megjelent neked a főnix azt jelenti, hogy méltó követője vagy a Hetediknek! Az életünk során sokszor hozunk meg nehéz döntéseket, ami örökké furdalja lelkünket. Lejátsszuk magunk előtt számtalanszor a jelenetet. Mi lett volna ha így, ha úgy történik? Egy biztos. Ha elveszel egy életet, az mindent megváltoztat. Még akkor is, ha jó célt szolgáltál vele. Ezzel meg kell birkóznod! Egyet jegyezz meg. Nem az tesz bátorrá, hogyha elveszel egy életet, hanem ha tudod, mikor kell életben hagyni!
*A varázslatos kérdésre sajnos nem tud megerősítő választ adni.*
-Sajnálom, de a mágiában nem vagyok jártas. De a Hetedik minden fájdalomra és törésre tudja a gyógyírt. Ne feledd. Kit tévútra csalt a sötétség és markában tartja, előbb meg kell próbálnunk jó útra terelni. Mert a sötétség ilyen. Fertőz, rabol ejt, megbéklyóz. A fény feloldoz. Meg kell adni az esélyt, hogy rendbe jöjjön az életük. Ha nem, nos... akkor számukra nincs menekvés.
*Tehát meghalnak. Még a legelszántabb fényhívek is ölnek, ha a hitük veszélybe kerül. Így volt ez mindig is, eztán sem lesz másként.*
-Szerencsés vagy, hogy beszélhettél a Derengő fával. Ryrin lovag. *lép közelebb hozzá és a vállára helyezi kezét.* -A harcosok élete sosem könnyű, a tetteknek pedig súlya van. Egy a lényeg. Ne temesd magadba! Add ki magadból, szabadulj meg tőle! Akkor rendbe jön a lelked. Gyere, menjünk be a templomba. Gyújtsunk egy gyertyát.
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-26 21:21:39
Üzenet elküldve: 2017-09-26 21:21:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Előkészületek//
*Mire a templomkertbe ér, újra az aktuális probléma körül forognak a gondolatai. Elmenjen, vagy ne? Persze erre a játékra már ráunt, úgy is el fog menni, és találkozik Somrettel.
Épphogy ezt a kört végre tisztázta, újabb furakodik a gondolatai közé. Vajon mit akarhat a férfi, és miért éppen az éj közepén óhajtja?
Nem valószínű, hogy csupán hölgy társaságra vágyik. Még az is előfordulhat, de ezzel a problémával – úgy gondolja – ráér majd akkor foglalkozni, ha jelentkezik.
Addig is, az egyetlen, amibe kapaszkodhat, a téma, melyet a tisztáson is feszegettek: legendák, szóbeszédek, titkos tanok. Skälae felkapja a fejét:*
~Mielőtt elindulok, benézek a könyvtárba.~ *Észre sem veszi, hogy izgalmában futva teszi meg a maradék távot a gazdagnegyedig.*
*Mire a templomkertbe ér, újra az aktuális probléma körül forognak a gondolatai. Elmenjen, vagy ne? Persze erre a játékra már ráunt, úgy is el fog menni, és találkozik Somrettel.
Épphogy ezt a kört végre tisztázta, újabb furakodik a gondolatai közé. Vajon mit akarhat a férfi, és miért éppen az éj közepén óhajtja?
Nem valószínű, hogy csupán hölgy társaságra vágyik. Még az is előfordulhat, de ezzel a problémával – úgy gondolja – ráér majd akkor foglalkozni, ha jelentkezik.
Addig is, az egyetlen, amibe kapaszkodhat, a téma, melyet a tisztáson is feszegettek: legendák, szóbeszédek, titkos tanok. Skälae felkapja a fejét:*
~Mielőtt elindulok, benézek a könyvtárba.~ *Észre sem veszi, hogy izgalmában futva teszi meg a maradék távot a gazdagnegyedig.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-20 18:32:59
Üzenet elküldve: 2017-09-20 18:32:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piszkos ügyletek//
*Persze azt az apró kis dolgot elfelejti megemlíteni az alaknak, hogy neki bizony van dolga a kötőben. És ha sokáig váratja a nőt, akkor bizony csak a hírneve forog veszélyben, vagy a nemesi rangja, hanem bizony a szabadságai is. Nem hiszi ugyan is, hogy ha kiderül a dolog, akkor őt nem dugnák be egy mocskos kalitkába.
Higgyen az idegen azt, amit csak akar Zhorackról, de minden piszkos ügyét nem fogja elárulni idegeneknek.
Mikor az idegen belép a templomba nem mond semmit, csak morogva megfordul, és visszasétál a Gazdagnegyedbe.*
*Persze azt az apró kis dolgot elfelejti megemlíteni az alaknak, hogy neki bizony van dolga a kötőben. És ha sokáig váratja a nőt, akkor bizony csak a hírneve forog veszélyben, vagy a nemesi rangja, hanem bizony a szabadságai is. Nem hiszi ugyan is, hogy ha kiderül a dolog, akkor őt nem dugnák be egy mocskos kalitkába.
Higgyen az idegen azt, amit csak akar Zhorackról, de minden piszkos ügyét nem fogja elárulni idegeneknek.
Mikor az idegen belép a templomba nem mond semmit, csak morogva megfordul, és visszasétál a Gazdagnegyedbe.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-18 19:25:52
Üzenet elküldve: 2017-09-18 19:25:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Piszkos ügyletek//
*Naiv. Ennyit rövid társalgásuk során is képes leszűrni a kannibál, anélkül hogy vaktában találgatna a másik személyiségét illetően. Azt hiszi, hogy ez csak egy egyszerű kéjutazás lesz az alvilág mélyére, kalandokkal, és mindenféle vicces, szórakoztató játszadozással. Ras egyelőre nem akarja elkedvteleníteni szegény szűk látókörű nemes urat, ezért csak egy ócska félmosollyal nyugtázza a semmibe kiáltott szavakat. Majd megtapasztalja a saját bőrén mennyire nehéz is valójában kimászni a gödörből, ha már benne van.
A templomba menet nem kíván több szót pocsékolni rá, néma mosollyal követi, míg meg nem érkeznek a templomkert megnyugtató környezetébe, ahol akár még a kannibál is jól érezhetné magát ideiglenesen, ha kísérője nem zaklatná felesleges pofázásával. Sóhajt egyet, majd végre szóra nyitja cserepes, kiszáradt ajkait.*
-Megköszönném, ha meghagynád nekem a döntés lehetőségét a témában!
*Na jó, valóban sosem köszönné meg ennek a ficsúrnak, de most valahogy jól esik ezt kimondania. Mélyről jön, a lehető leggúnyosabb próbál lenni, és reméli, hogy sikerül legalább egy aprócskát megsértenie vele a másikat.
Innentől viszont nincs szüksége útbaigazításra, most már minden gond nélkül megtalálja a templom bejáratát, szóval nem tart igényt Zhorack további szolgálataira.*
-Ahogy megbeszéltük! Holnap, mikor a nap a legmagasabban jár, a temető bejáratánál találkozunk!
*Ezzel belép Eeyr hívőinek otthonába, maga mögött hagyva naiv barátját.*
*Naiv. Ennyit rövid társalgásuk során is képes leszűrni a kannibál, anélkül hogy vaktában találgatna a másik személyiségét illetően. Azt hiszi, hogy ez csak egy egyszerű kéjutazás lesz az alvilág mélyére, kalandokkal, és mindenféle vicces, szórakoztató játszadozással. Ras egyelőre nem akarja elkedvteleníteni szegény szűk látókörű nemes urat, ezért csak egy ócska félmosollyal nyugtázza a semmibe kiáltott szavakat. Majd megtapasztalja a saját bőrén mennyire nehéz is valójában kimászni a gödörből, ha már benne van.
A templomba menet nem kíván több szót pocsékolni rá, néma mosollyal követi, míg meg nem érkeznek a templomkert megnyugtató környezetébe, ahol akár még a kannibál is jól érezhetné magát ideiglenesen, ha kísérője nem zaklatná felesleges pofázásával. Sóhajt egyet, majd végre szóra nyitja cserepes, kiszáradt ajkait.*
-Megköszönném, ha meghagynád nekem a döntés lehetőségét a témában!
*Na jó, valóban sosem köszönné meg ennek a ficsúrnak, de most valahogy jól esik ezt kimondania. Mélyről jön, a lehető leggúnyosabb próbál lenni, és reméli, hogy sikerül legalább egy aprócskát megsértenie vele a másikat.
Innentől viszont nincs szüksége útbaigazításra, most már minden gond nélkül megtalálja a templom bejáratát, szóval nem tart igényt Zhorack további szolgálataira.*
-Ahogy megbeszéltük! Holnap, mikor a nap a legmagasabban jár, a temető bejáratánál találkozunk!
*Ezzel belép Eeyr hívőinek otthonába, maga mögött hagyva naiv barátját.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-17 23:22:17
Üzenet elküldve: 2017-09-17 23:22:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piszkos ügyletek//
*Ez az alak tipikuson olyan, akit Zhorack addig ütne, még mozog. Utána pedig felgyújtaná, biztos, ami biztos. De most ezt nem teheti. Majd meglátja, hogy mi lesz a dologból.*
- Nem tölteném ott az egész életemet. Nem vagyok megőrülve.
*Mordul fel, hiszen intelligensebbnek nézte a fickót.
Elindul a templomkert felé, abban a reményben, hogy a fickó majd követi.*
- A többi legyen az én bajom. Hidd el, jobban megéri egy kalandokkal teli évet leélni, mint egy unalmas életet. És ki tudja, lehet egy hét múlva fogom magamat, és visszajövök.
*Rántja meg a vállát.*
- Jól jöhet még neked a barátságom.
*Ez az alak tipikuson olyan, akit Zhorack addig ütne, még mozog. Utána pedig felgyújtaná, biztos, ami biztos. De most ezt nem teheti. Majd meglátja, hogy mi lesz a dologból.*
- Nem tölteném ott az egész életemet. Nem vagyok megőrülve.
*Mordul fel, hiszen intelligensebbnek nézte a fickót.
Elindul a templomkert felé, abban a reményben, hogy a fickó majd követi.*
- A többi legyen az én bajom. Hidd el, jobban megéri egy kalandokkal teli évet leélni, mint egy unalmas életet. És ki tudja, lehet egy hét múlva fogom magamat, és visszajövök.
*Rántja meg a vállát.*
- Jól jöhet még neked a barátságom.
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-07 10:31:13
Üzenet elküldve: 2017-09-07 10:31:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada//
*Egyetért azzal, hogy a nő nem nagyon válaszol a történetére. Ő sem akar már a múltjáról beszélgetni. Persze, nem olyan borzalmas az, tele van pénzzel, szolgákkal, de mégis: vannak annál sokkal vidámabb beszédtémák is.*
- Igen, lovaink nekünk is vannak, de az mégsem olyan.
*Mosolyog. A lovak csak arra jók, hogy gyorsabban eljusson valahova, sosem tekintett rájuk mint, mint mondjuk egy jól betanított kutyára. Bár, ha a lovakat is betanítaná... Nem, az nem olyan.*
- Biztosan nagyon... aranyos.
*Furcsa hogy ezt a szót mondja: aranyos. Ha venne egy kutyát, akkor az minimum a derekáig érne, márpedig Aleimord elég magas szerzet, már csak elf létére is.*
- Rendben. Találkozzunk fél hátkor!
*Bólint, még mindig ugyan azzal a mosollyal az arcán, amit az előbb vett fel.*
- Én is vissza megyek.
*Azzal, ha a lány is jön, elindul visszafelé a Gadagnegyedbe.*
*Egyetért azzal, hogy a nő nem nagyon válaszol a történetére. Ő sem akar már a múltjáról beszélgetni. Persze, nem olyan borzalmas az, tele van pénzzel, szolgákkal, de mégis: vannak annál sokkal vidámabb beszédtémák is.*
- Igen, lovaink nekünk is vannak, de az mégsem olyan.
*Mosolyog. A lovak csak arra jók, hogy gyorsabban eljusson valahova, sosem tekintett rájuk mint, mint mondjuk egy jól betanított kutyára. Bár, ha a lovakat is betanítaná... Nem, az nem olyan.*
- Biztosan nagyon... aranyos.
*Furcsa hogy ezt a szót mondja: aranyos. Ha venne egy kutyát, akkor az minimum a derekáig érne, márpedig Aleimord elég magas szerzet, már csak elf létére is.*
- Rendben. Találkozzunk fél hátkor!
*Bólint, még mindig ugyan azzal a mosollyal az arcán, amit az előbb vett fel.*
- Én is vissza megyek.
*Azzal, ha a lány is jön, elindul visszafelé a Gadagnegyedbe.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-06 20:34:28
Üzenet elküldve: 2017-09-06 20:34:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Szalagozás//
*Miért is van fogytán az erőnk? Nos, jó kérdés, és a lovag válasza nem is egyértelmű lesz.*
-A Vérkert... Olyan sötét van ott atyám! S erősek, nagyon is! Félek, hogy a mai nap után súlyos retorzióra számíthatunk. Óvjon minket a Hetedik!
*Egy érzés csupán, hogy erősödik a sötétség, és a félelmei mellett a látottakból indul ki. Például a kikötőből, ami kiváló megerősödési lehetőséget nyújt a sötét erőknek.*
-Uralkodnék én, atyám, de néha úgy érzem, hogy így sem tudok eleget tenni. Tehetetlen bábnak érzem magam az istenek játszmájában. Egy kicsiny fénynek, mi a sötét erők között cikázik!
*Talán nem becsüli magát, s a tetteit kellőképp, ám az is lehet, hogy szimplán a papnak van igaza, s valóban önfejű és túlfűtött. A következő mondatnál egy pillanatra megszakad a gondolatmenete.*
-Hát ez az atyám! Éppen ez a baj! Súlyos lelkiismeret-furdalás gyötör!
*Felemeli a tenyerét, hogy türelmet kérjen, és elkezdi a monológját.*
-A Vérkertbe egy sugallat csábított, ami a Hetediktől, vagy a szolgáitól jött. Hivatalosan azért mentünk oda, hogy kimentsünk egy orkot, akit a sötét erők fel akartak áldozni. Ott volt Khunezk, s rajta kívül halandók, kiknek elméje megfertőződött. Ott volt egy önjelölt ostoba harcművész is, aki tőlünk függetlenül azért ment oda, hogy kihívja Khunezket egy párbajra. Hát normális?
*Ráncolja össze a homlokát, mert az emberek butasága ennyi évesen is újra és újra meglepi.*
-Esélyünk sem volt, hogy harc nélkül kihozzuk őket, így csatába keveredtünk. Rám először egy harcművész rontott, akit csak úgy tudtam leteríteni, hogy levegőmágiával kibillentettem az egyensúlyából, és a pajzsommal leütöttem. Sorsát az orkra bíztam, mivel megindult felém egy páncélozott óriás, valamint egy mágusféle. Én is megindultam feléjük, és tigrisugrással elvetődtem a támadó mellett, és a bokájánál végigvágtam a lábát, hogy harcképtelenné tegyem. A varázshasználó felé gurultam tovább, azzal a szándékkal, hogy megölöm, mert épp egy varázslatot mormolt. Mielőtt megtehettem volna, megzavartam, de ő az életének a védelme helyett ráhúzta magát a kardomra, és meghalt. Közben a kolosszus összeszedte magát, és rám támadt, miközben imádkozott Sa'Terethhez. Az isten nem segített neki, és erre ő pánikba esett, látszott, hogy megtört a hite.
*Egy kevés szünetet tart, majd folytatja a dióhéjban mesélt történetet.*
-Időközben a harctéren a főnixek egyike felvette a harcot Khunezkkel, míg a másik egy szellemmel, aki egykoron a lovagtársam volt. A démonnal harcoló főnix nehéz helyzetbe került, és a nő segítséget kért, hogy mehessen ő is Khunezk ellen. Az erőviszonyok kezdetektől nem kedveztek nekünk, és ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy végérvényesen elveszünk. Sajnos a harcművész és az ork annyira pártolták az életet, hogy nem végeztek egyik fertőzöttel sem, és így rendkívüli helyzetbe kerültünk. Nem hibáztatom őket atyám, és az élet nekem is szent, de tudni kell ölni is, hogy más élhessen!
*Egy kevés szünetet tart, majd befejezi.*
-Nyomás volt rajtam atyám, s meg kellett hoznom egy döntést. Az életéért könyörgő ellenséget így torkon döftem, nehogy hátba támadjon, miközben a főnix nő segítségére sietek.
*Mérhetetlen szomorúság telepszik az arcára.*
-Lehet, hogy az az óriás ártatlanul halt meg! Lehet, hogy elmenekült volna, miután az elméje kitisztult! Mit tettem atyám!? A vére beszennyezte a páncélom, és nem bírom lemosni! Égeti a lelkem!
*Teszi a mellkasára a tenyerét, és könnyel telik meg a szeme.*
-A harcművészt, aki rám támadt, elvitte az ork és az őrült harcművész! Pedig célként tűztem magam elé, hogy én rabolom el, olyan céllal, hogy kitanuljak egy varázslatot, amivel átmoshatom az agyát, és eltakaríthatom belőle Sa'Terethet! Van ilyen varázslat?
*Kérdezi, hiszen szándékáról nem tett le, s csupán csak egy erős bázis, egy szövetséges kell ahhoz, hogy kifundálják az elme gyógyulásának a módját.*
-A Derengő fa. Nos, csodálatos lény!
*Nyugszik le egy kicsit, amint az emlékei között keresgél.*
-Emberi arca volt, és valami titkos mágiával védte magát. Amikor megközelítettem, egy tucat lupusfalgur jelent meg, és morogtak rám. Nem támadtak, így volt időm beszélgetni ahhoz a csodálatos lényhez. Elmondtam a szándékaim, és megengedte, hogy letépjem a levelét. Ezt követően egy pillanat múlva a folyó másik oldalán találtam magam, tőle távol.
*Beszéli el a Derengő fás emlékeit, majd csendben marad, hogy teret adjon a papnak is.*
//Szalagozás//
*Miért is van fogytán az erőnk? Nos, jó kérdés, és a lovag válasza nem is egyértelmű lesz.*
-A Vérkert... Olyan sötét van ott atyám! S erősek, nagyon is! Félek, hogy a mai nap után súlyos retorzióra számíthatunk. Óvjon minket a Hetedik!
*Egy érzés csupán, hogy erősödik a sötétség, és a félelmei mellett a látottakból indul ki. Például a kikötőből, ami kiváló megerősödési lehetőséget nyújt a sötét erőknek.*
-Uralkodnék én, atyám, de néha úgy érzem, hogy így sem tudok eleget tenni. Tehetetlen bábnak érzem magam az istenek játszmájában. Egy kicsiny fénynek, mi a sötét erők között cikázik!
*Talán nem becsüli magát, s a tetteit kellőképp, ám az is lehet, hogy szimplán a papnak van igaza, s valóban önfejű és túlfűtött. A következő mondatnál egy pillanatra megszakad a gondolatmenete.*
-Hát ez az atyám! Éppen ez a baj! Súlyos lelkiismeret-furdalás gyötör!
*Felemeli a tenyerét, hogy türelmet kérjen, és elkezdi a monológját.*
-A Vérkertbe egy sugallat csábított, ami a Hetediktől, vagy a szolgáitól jött. Hivatalosan azért mentünk oda, hogy kimentsünk egy orkot, akit a sötét erők fel akartak áldozni. Ott volt Khunezk, s rajta kívül halandók, kiknek elméje megfertőződött. Ott volt egy önjelölt ostoba harcművész is, aki tőlünk függetlenül azért ment oda, hogy kihívja Khunezket egy párbajra. Hát normális?
*Ráncolja össze a homlokát, mert az emberek butasága ennyi évesen is újra és újra meglepi.*
-Esélyünk sem volt, hogy harc nélkül kihozzuk őket, így csatába keveredtünk. Rám először egy harcművész rontott, akit csak úgy tudtam leteríteni, hogy levegőmágiával kibillentettem az egyensúlyából, és a pajzsommal leütöttem. Sorsát az orkra bíztam, mivel megindult felém egy páncélozott óriás, valamint egy mágusféle. Én is megindultam feléjük, és tigrisugrással elvetődtem a támadó mellett, és a bokájánál végigvágtam a lábát, hogy harcképtelenné tegyem. A varázshasználó felé gurultam tovább, azzal a szándékkal, hogy megölöm, mert épp egy varázslatot mormolt. Mielőtt megtehettem volna, megzavartam, de ő az életének a védelme helyett ráhúzta magát a kardomra, és meghalt. Közben a kolosszus összeszedte magát, és rám támadt, miközben imádkozott Sa'Terethhez. Az isten nem segített neki, és erre ő pánikba esett, látszott, hogy megtört a hite.
*Egy kevés szünetet tart, majd folytatja a dióhéjban mesélt történetet.*
-Időközben a harctéren a főnixek egyike felvette a harcot Khunezkkel, míg a másik egy szellemmel, aki egykoron a lovagtársam volt. A démonnal harcoló főnix nehéz helyzetbe került, és a nő segítséget kért, hogy mehessen ő is Khunezk ellen. Az erőviszonyok kezdetektől nem kedveztek nekünk, és ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy végérvényesen elveszünk. Sajnos a harcművész és az ork annyira pártolták az életet, hogy nem végeztek egyik fertőzöttel sem, és így rendkívüli helyzetbe kerültünk. Nem hibáztatom őket atyám, és az élet nekem is szent, de tudni kell ölni is, hogy más élhessen!
*Egy kevés szünetet tart, majd befejezi.*
-Nyomás volt rajtam atyám, s meg kellett hoznom egy döntést. Az életéért könyörgő ellenséget így torkon döftem, nehogy hátba támadjon, miközben a főnix nő segítségére sietek.
*Mérhetetlen szomorúság telepszik az arcára.*
-Lehet, hogy az az óriás ártatlanul halt meg! Lehet, hogy elmenekült volna, miután az elméje kitisztult! Mit tettem atyám!? A vére beszennyezte a páncélom, és nem bírom lemosni! Égeti a lelkem!
*Teszi a mellkasára a tenyerét, és könnyel telik meg a szeme.*
-A harcművészt, aki rám támadt, elvitte az ork és az őrült harcművész! Pedig célként tűztem magam elé, hogy én rabolom el, olyan céllal, hogy kitanuljak egy varázslatot, amivel átmoshatom az agyát, és eltakaríthatom belőle Sa'Terethet! Van ilyen varázslat?
*Kérdezi, hiszen szándékáról nem tett le, s csupán csak egy erős bázis, egy szövetséges kell ahhoz, hogy kifundálják az elme gyógyulásának a módját.*
-A Derengő fa. Nos, csodálatos lény!
*Nyugszik le egy kicsit, amint az emlékei között keresgél.*
-Emberi arca volt, és valami titkos mágiával védte magát. Amikor megközelítettem, egy tucat lupusfalgur jelent meg, és morogtak rám. Nem támadtak, így volt időm beszélgetni ahhoz a csodálatos lényhez. Elmondtam a szándékaim, és megengedte, hogy letépjem a levelét. Ezt követően egy pillanat múlva a folyó másik oldalán találtam magam, tőle távol.
*Beszéli el a Derengő fás emlékeit, majd csendben marad, hogy teret adjon a papnak is.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-06 19:07:29
Üzenet elküldve: 2017-09-06 19:07:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Szalagozás//
*Miközben beszélgetnek lassan el kell fogadnia a tényt, hogy a szalagozásra nem jönnek el azok, kik az istentiszteleten tiszteletüket tették.*
-Bátor szíved van, lovag. Miért is van fogytán az erőnk? *érdeklődik kíváncsian.* -És konkrétan mit értesz ezen? Mert az összefogás ereje jelenleg a Hetedik híveinél a legerősebb. Ez pedig hatalmasabb, mint a puszta fizikai erő.
*Kicsit az az érzése, hogy a lovag túlfűtött és önfejű, nem türelmes és megfontolt. Eeyr lovagjait az utóbbi tulajdonságok kell, hogy jellemezzék.*
-A túlzott vakmerőség is veszélyes társ. Uralkodj magadon, rendezd érzelmeid. Vigyázok. *bólint.* -Azért szolgálom az egy igaz istent, Eeyrt, hogy törődjek híveivel. Oszd meg velem bátran, mi a lelkedet nyomja, fiam, és én leveszem rólad eme súlyos terhet! *mondja immáron kifejezetten színpadiasan.
A vörös leányzó igen hallgatag, bizonyára az elhangzottakat emészti és rendezi magában.*
-Ez tévhit. Ha szívből harcolsz és csak végszükség esetén oltasz ki egy életet, például akkor, ha a hited veszélybe kerül, akkor a lelked tiszta marad. Nem azt mondom, hogy könnyű út. *keményednek meg vonásai.* -De nem lehetsz mészáros! Ne feledd! Ki a sötétség útját járja, a fény felé kell terelni. Meg kell neki mutatni a fényt, vissza kell téríteni a helyes útra. Mert eltévelyedett, elméje sötétségbe burkolózott... de az élet szent! Ha teheted, előbb igyekezz megmenteni.
*Az, hogy a lovagnál van egy értékes levél, arra a pap felkapja a fejét.*
-Kár, hogy nem láthattam. *sóhajt.* -Kérlek, mesélj nekem a Derengő fáról.
//Szalagozás//
*Miközben beszélgetnek lassan el kell fogadnia a tényt, hogy a szalagozásra nem jönnek el azok, kik az istentiszteleten tiszteletüket tették.*
-Bátor szíved van, lovag. Miért is van fogytán az erőnk? *érdeklődik kíváncsian.* -És konkrétan mit értesz ezen? Mert az összefogás ereje jelenleg a Hetedik híveinél a legerősebb. Ez pedig hatalmasabb, mint a puszta fizikai erő.
*Kicsit az az érzése, hogy a lovag túlfűtött és önfejű, nem türelmes és megfontolt. Eeyr lovagjait az utóbbi tulajdonságok kell, hogy jellemezzék.*
-A túlzott vakmerőség is veszélyes társ. Uralkodj magadon, rendezd érzelmeid. Vigyázok. *bólint.* -Azért szolgálom az egy igaz istent, Eeyrt, hogy törődjek híveivel. Oszd meg velem bátran, mi a lelkedet nyomja, fiam, és én leveszem rólad eme súlyos terhet! *mondja immáron kifejezetten színpadiasan.
A vörös leányzó igen hallgatag, bizonyára az elhangzottakat emészti és rendezi magában.*
-Ez tévhit. Ha szívből harcolsz és csak végszükség esetén oltasz ki egy életet, például akkor, ha a hited veszélybe kerül, akkor a lelked tiszta marad. Nem azt mondom, hogy könnyű út. *keményednek meg vonásai.* -De nem lehetsz mészáros! Ne feledd! Ki a sötétség útját járja, a fény felé kell terelni. Meg kell neki mutatni a fényt, vissza kell téríteni a helyes útra. Mert eltévelyedett, elméje sötétségbe burkolózott... de az élet szent! Ha teheted, előbb igyekezz megmenteni.
*Az, hogy a lovagnál van egy értékes levél, arra a pap felkapja a fejét.*
-Kár, hogy nem láthattam. *sóhajt.* -Kérlek, mesélj nekem a Derengő fáról.
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-05 10:53:53
Üzenet elküldve: 2017-09-05 10:53:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Szalagozás//
*Elgondolkodik a pap szavain, majd felhúzza a szemöldökét.*
-Béke? A templomkertben meglehet, hogy béka honol, atyám, ám a felszín alatt a háború még most is tart. Csak azért nem érzékeli a lakosság, mert az olyanok, mint én, felveszik a harcot Sa'tereth híveivel. Erőnk viszont fogytán van, félek, feléjük billennek a viszonyok!
*Aggódóan maga elé pillant, majd elszántság gyúl a szemében.*
-Ha pedig a győzelemnek az az ára, hogy beszippant a sötétség, ám legyen! Elbukom, hogy mások élhessenek!
*Egy kevés szünetet tart, majd kérdőn a papra pillant.*
-Ám félek, hogy az nem az én kudarcom lesz, hanem a lelki pásztoroké. Ha visszatérek önhöz beszélgetni, megtenné, hogy vigyáz a lelkemre? Most is nyomaszt egy eset, és amikor azt mondtam, gyónni kívánok, éppen erről beszéltem. Szétfeszít belülről, s ha nem mondom ki, félek, hogy felemészt!
*Bólint egyet, majd a hallgatag Myna felé pillant.*
-Mindazonáltal a harc eltorzítja a lelket, úgyhogy félek, hogy nekem így is, úgy is végem lesz. Nem úgy neked, kisasszony! Te még választhatsz, hát tedd meg!
*Mondja határozottan, majd az Élet Fáján felejti a tekintetét.*
-Atyám, nekem volt szerencsém látni az előző fát, mi több nálam van az egyik levele! Tiszta szívű, jóságos állat volt, kár, hogy nem sikerült megmentenem.
*Elmélkedik a Derengő fáról, és fájdalommal emlékszik vissza arra a napra, mikor kivágták. Akkoriban jelent meg Sa'argathot az égen, mint egy égi förmedvény, s szabadította Sa'terethet a világra.*
//Szalagozás//
*Elgondolkodik a pap szavain, majd felhúzza a szemöldökét.*
-Béke? A templomkertben meglehet, hogy béka honol, atyám, ám a felszín alatt a háború még most is tart. Csak azért nem érzékeli a lakosság, mert az olyanok, mint én, felveszik a harcot Sa'tereth híveivel. Erőnk viszont fogytán van, félek, feléjük billennek a viszonyok!
*Aggódóan maga elé pillant, majd elszántság gyúl a szemében.*
-Ha pedig a győzelemnek az az ára, hogy beszippant a sötétség, ám legyen! Elbukom, hogy mások élhessenek!
*Egy kevés szünetet tart, majd kérdőn a papra pillant.*
-Ám félek, hogy az nem az én kudarcom lesz, hanem a lelki pásztoroké. Ha visszatérek önhöz beszélgetni, megtenné, hogy vigyáz a lelkemre? Most is nyomaszt egy eset, és amikor azt mondtam, gyónni kívánok, éppen erről beszéltem. Szétfeszít belülről, s ha nem mondom ki, félek, hogy felemészt!
*Bólint egyet, majd a hallgatag Myna felé pillant.*
-Mindazonáltal a harc eltorzítja a lelket, úgyhogy félek, hogy nekem így is, úgy is végem lesz. Nem úgy neked, kisasszony! Te még választhatsz, hát tedd meg!
*Mondja határozottan, majd az Élet Fáján felejti a tekintetét.*
-Atyám, nekem volt szerencsém látni az előző fát, mi több nálam van az egyik levele! Tiszta szívű, jóságos állat volt, kár, hogy nem sikerült megmentenem.
*Elmélkedik a Derengő fáról, és fájdalommal emlékszik vissza arra a napra, mikor kivágták. Akkoriban jelent meg Sa'argathot az égen, mint egy égi förmedvény, s szabadította Sa'terethet a világra.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-09-02 10:29:51
Üzenet elküldve: 2017-09-02 10:29:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mintegy azonnal érezni a változást, amikor tovább halad a templom mellett a kertbe, megbújva a terebélyes fák lombjának árnyékában. Ám, mégsem teljes a felüdülés, mert nincs nála semmi, mivel a szomját olthatná. ~Tudom már mit csinálok.~ Gondolja magában, s mint aki jól végzi dolgát elkezd a szájába nyálat gyűjteni. Meglehet, hogy elég gyerekes vagy visszataszító, de erről a módszerről nagyapjától hallott, aki járt már és élt Wegtoren vidékén. A technika beválni látszik, vizet varászolni még nem tud magának, mivel a szomja múlik. Egyelőre nem törődik semmivel, nem is volna képes rá, annyira kitikkadt, csak élvezi a kert adta jóságot, akár egy naiv gyermek. Hiszen alig 16 éves. Vajon lesz annyi kurázsija, hogy neki álljon a mágiatanulás fortélyainak?! Biztos benne, hogy mágiával kapcsolatos dolog történt vele a piactéren. Csak érteni szeretné mi is az. Hosszú percek elteltével, feláll a padról, kezébe veszi levetett köpenyét és bemegy a templomba.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-08-31 09:10:34
Üzenet elküldve: 2017-08-31 09:10:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Szalagozás//
*Mielőtt válaszolna, alaposan átrágja Ryrin szavait.*
-Veszélyes társ a bármi áron. Óvakodj, hogy midőn a sötétség leplét oszlatod, el ne veszítsd önmagad! És ne feledd. Mi a béke őrei vagyunk, nem pedig vadászok.
*Persze könnyen beszél ő. Papként és Eeyr istennő prófétájaként senki sem várja el tőle, hogy harcoljon, ámbár a harcosoktól igen, és a harcosok másképpen vélekednek.*
-Gyónhatsz fiadnak, ha vadházasságból születik. Gyónhatsz leányodnak, ha boldogtalan házasságba kényszerítetted. Gyónhatsz barátaidnak, ha cserben hagytad őket. Gyónhatsz szerelmednek, ha megcsaltad őt. Ekkor megbánod bűneidet az egy igaz isten szent színe előtt. Láthatod, jó lovag, hogy gyónni bizony számtalan okból lehet.
*Ogadel ugye elég sokat "vegyíti" az általános nézeteket, az új tanokat és azokat, amiket a Prexoromnál tanult, hiszen az ő gyökerei onnan indulnak.*
-Tisztelem őszinteséged. *biccent kicsit Mynanak. A következők hallatán egy leheletnyit el is mosolyodik.*
-Elhiszi ha azt mondom, hogy ezt már sokszor hallottam? Ryrin lovag jól mondja. Mindenkinek jár egy új esély, mivel ha él, lelke békére lelhet. Ehhez először is az kell, hogy vállald tetteidet, merd kimondani, nézz szembe vele! A bűnbocsánat elnyerhető, hiszen az egy igaz isten kegyes!
*Noha nem rögtön, de nyilván ez tiszta sor. Nem minden vétek egyforma.*
-Leányom. *fordul Myna felé.* -A halállal dacolás nem teszt. Senkit sem tesz naggyá, és nem bizonyítasz vele semmit. Miért dobnád el ily könnyen életedet, drága leányom? Miért válnál meg a legnagyobb földi áldástól? Én szívesen meghallgatom, ha valami nyomja a lelkedet és segítek, hogy visszatalálj a helyes útra és értékeld az életedet.
*Annál is inkább, mert úgy fest a szalagozásra nem jönnek el, így van ideje.*
//Szalagozás//
*Mielőtt válaszolna, alaposan átrágja Ryrin szavait.*
-Veszélyes társ a bármi áron. Óvakodj, hogy midőn a sötétség leplét oszlatod, el ne veszítsd önmagad! És ne feledd. Mi a béke őrei vagyunk, nem pedig vadászok.
*Persze könnyen beszél ő. Papként és Eeyr istennő prófétájaként senki sem várja el tőle, hogy harcoljon, ámbár a harcosoktól igen, és a harcosok másképpen vélekednek.*
-Gyónhatsz fiadnak, ha vadházasságból születik. Gyónhatsz leányodnak, ha boldogtalan házasságba kényszerítetted. Gyónhatsz barátaidnak, ha cserben hagytad őket. Gyónhatsz szerelmednek, ha megcsaltad őt. Ekkor megbánod bűneidet az egy igaz isten szent színe előtt. Láthatod, jó lovag, hogy gyónni bizony számtalan okból lehet.
*Ogadel ugye elég sokat "vegyíti" az általános nézeteket, az új tanokat és azokat, amiket a Prexoromnál tanult, hiszen az ő gyökerei onnan indulnak.*
-Tisztelem őszinteséged. *biccent kicsit Mynanak. A következők hallatán egy leheletnyit el is mosolyodik.*
-Elhiszi ha azt mondom, hogy ezt már sokszor hallottam? Ryrin lovag jól mondja. Mindenkinek jár egy új esély, mivel ha él, lelke békére lelhet. Ehhez először is az kell, hogy vállald tetteidet, merd kimondani, nézz szembe vele! A bűnbocsánat elnyerhető, hiszen az egy igaz isten kegyes!
*Noha nem rögtön, de nyilván ez tiszta sor. Nem minden vétek egyforma.*
-Leányom. *fordul Myna felé.* -A halállal dacolás nem teszt. Senkit sem tesz naggyá, és nem bizonyítasz vele semmit. Miért dobnád el ily könnyen életedet, drága leányom? Miért válnál meg a legnagyobb földi áldástól? Én szívesen meghallgatom, ha valami nyomja a lelkedet és segítek, hogy visszatalálj a helyes útra és értékeld az életedet.
*Annál is inkább, mert úgy fest a szalagozásra nem jönnek el, így van ideje.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-08-30 16:25:05
Üzenet elküldve: 2017-08-30 16:25:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Érdekes, hogy a szegénynegyedből egyenes út vezet a templomkertig, bár ez valójában cseppet sem zavarja az orkfajzatot, hisz így legalább lehetősége van elkerülni a város központját, ami éppen kapóra jön a nem túl karimzmatikus orknak.
Még az kellene, hogy a városiak mindenféle lenéző pillantással illessék, esetleg a városi őrség kössön bele mindenféle mondvacsinált indokkal. Hát ha ork a halandó, akkor már rabló, tolvaj, fosztogató? Micsoda hátrányos megkülönböztetés!
Mondjuk az is igaz, hogy Vaszív nem azért tart éppen a kikötőbe, hogy irgalmas szamaritánusnak álljon. Mindig a kardjából élt és pont ez a terve azután is, amint elérte célját. Máshoz nemigen ért, egész eddigi életében ezzel foglalkozott és nem most fog pályát változtatni.
A templomkertbe érve kivillantja arasznyi agyarait, a civilizált városlakók temetkezési szokásai annyira érthetetlenek. Temetőbe azok kerülnek, akik békés élet után az ágyban halnak meg. Tehát a gyávák és a gyengék. Az erősek karddal a kezükben köpik szembe a halált az utolsó pillanatban, mielőtt eltávoznak a kárpit mögé. Az orkfajzatnak nincsenek túlzó elképzelései a túlvilágról, valószínűleg eltűnnek a semmiben és ennyi, vége. Tehát, amit ma elérhetsz, de szalaszd el és markolj bele bő marokkal, teli pofával harapj magadnak, mert az időd fogy.
Hegyeset köp a gondosan nyírt gyepre, ahogy maga mögött hagyja a kertet a gyávákkal, gyengékkel együtt.
A megszületésétől fogva harcol az élettel és vicsorogva fog küzdeni egészen addig míg az utolsó lélegzet el nem hagyja a tüdejét.*
Még az kellene, hogy a városiak mindenféle lenéző pillantással illessék, esetleg a városi őrség kössön bele mindenféle mondvacsinált indokkal. Hát ha ork a halandó, akkor már rabló, tolvaj, fosztogató? Micsoda hátrányos megkülönböztetés!
Mondjuk az is igaz, hogy Vaszív nem azért tart éppen a kikötőbe, hogy irgalmas szamaritánusnak álljon. Mindig a kardjából élt és pont ez a terve azután is, amint elérte célját. Máshoz nemigen ért, egész eddigi életében ezzel foglalkozott és nem most fog pályát változtatni.
A templomkertbe érve kivillantja arasznyi agyarait, a civilizált városlakók temetkezési szokásai annyira érthetetlenek. Temetőbe azok kerülnek, akik békés élet után az ágyban halnak meg. Tehát a gyávák és a gyengék. Az erősek karddal a kezükben köpik szembe a halált az utolsó pillanatban, mielőtt eltávoznak a kárpit mögé. Az orkfajzatnak nincsenek túlzó elképzelései a túlvilágról, valószínűleg eltűnnek a semmiben és ennyi, vége. Tehát, amit ma elérhetsz, de szalaszd el és markolj bele bő marokkal, teli pofával harapj magadnak, mert az időd fogy.
Hegyeset köp a gondosan nyírt gyepre, ahogy maga mögött hagyja a kertet a gyávákkal, gyengékkel együtt.
A megszületésétől fogva harcol az élettel és vicsorogva fog küzdeni egészen addig míg az utolsó lélegzet el nem hagyja a tüdejét.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-08-30 14:07:43
Üzenet elküldve: 2017-08-30 14:07:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
*Végighallgatja a történetet, de nem felel semmit a végén, csak mereven bólint egyet. Nem tudja, mit is kéne erre mondania, hisze semmit nem tud erről az egészről, csak amit most elmondott neki Aleimord. Természetesen már csak neveltetése miatt sem ért egyet a szülei álláspontjával. Persze érti ő, biztosan nagy dicsőség, ha a fiukból lovag lesz, de ha már a saját gyerekük, ismerhetnék a határait, na meg figyelembe vehetnék, hogy ő mit akar.
Gondolataiból végül a férfi hirtelen témaváltása rángatja ki.*
- Öhm... Igen. Hátrébb a birtokon tartunk lovakat. Jó azok annyira nem háziállatok, meg néhányukat el is adjuk, de van pár, ami a miénk. Az enyém egy hatalmas, fekete fríz. Gyönyörű ló, és nagyon okos. Kiskutyám nekem van. Ő is nagyon aranyos, kis rosszcsont. Amikor ott voltál, pont fent volt a szobámban, de egyébként ha kiengedem, össze-vissza rohangál az egész házban.
*Felnéz Nai az égre, és mikor látja, hogy már három óra is elmúlhatott kissé meglepődik. Észre sem vette, hogy így elment az idő. Lassan feláll, és a férfi felé fordul.*
- Ideje lenne visszamennem készülődni. Szóval... Ha még mindig szeretnél elkísérni, akkor találkozzunk mondjuk fél hétkor. Nálam, onnan majd együtt megyünk tovább. Jössz te is vissza mos, vagy még maradsz?
*Végighallgatja a történetet, de nem felel semmit a végén, csak mereven bólint egyet. Nem tudja, mit is kéne erre mondania, hisze semmit nem tud erről az egészről, csak amit most elmondott neki Aleimord. Természetesen már csak neveltetése miatt sem ért egyet a szülei álláspontjával. Persze érti ő, biztosan nagy dicsőség, ha a fiukból lovag lesz, de ha már a saját gyerekük, ismerhetnék a határait, na meg figyelembe vehetnék, hogy ő mit akar.
Gondolataiból végül a férfi hirtelen témaváltása rángatja ki.*
- Öhm... Igen. Hátrébb a birtokon tartunk lovakat. Jó azok annyira nem háziállatok, meg néhányukat el is adjuk, de van pár, ami a miénk. Az enyém egy hatalmas, fekete fríz. Gyönyörű ló, és nagyon okos. Kiskutyám nekem van. Ő is nagyon aranyos, kis rosszcsont. Amikor ott voltál, pont fent volt a szobámban, de egyébként ha kiengedem, össze-vissza rohangál az egész házban.
*Felnéz Nai az égre, és mikor látja, hogy már három óra is elmúlhatott kissé meglepődik. Észre sem vette, hogy így elment az idő. Lassan feláll, és a férfi felé fordul.*
- Ideje lenne visszamennem készülődni. Szóval... Ha még mindig szeretnél elkísérni, akkor találkozzunk mondjuk fél hétkor. Nálam, onnan majd együtt megyünk tovább. Jössz te is vissza mos, vagy még maradsz?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084