Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:54:35
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:54:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Nem vág közbe, nem próbál replikát akasztani a lány ajkáról pergő indulat éles küllői közé. Csak egyszer ismétel el komor csendességgel egy neki feltett kérdést.*
- Hogy mit kívánok?
*Csapong a sértettség és a keserűség Ydriss kifakadásában. Dühös és csalódott szimfónia ez, melynek egy-egy strófája épp elég mélyre mar, hogy Kharasshi vonásai is megránduljanak. Ennek ellenére a mélységi csak állja a képébe vágott áradatot. Némán tűr, de nem hátrál meg. A nőstény viszont sarkon fordul, hogy faképnél hagyja.*
- Ne fordíts nekem hátat többé, fakóvérű Ydriss! *emelkedik Kharasshi hangja* -, mert ha most hátat fordítasz nekem, örökre magad mögött hagysz.
*Az ő szavai ezúttal szokatlanul higgadtak, bár erő van bennük, ez tagadhatatlan.*
- De ha nem *búgja a markáns bariton* -, akkor tudd, többé nem engedlek el. Soha. *A szó határozottan veszi uralma alá a köztük nyílt teret. Mindkét oldalát megmutatja, méghozzá teljesen nyíltan: bizonyosságát és változtathatatlanságát. Ha egyszer Ydriss meggondolná magát, már hiába próbálna menekülni, mert nem lesz hely Lanawin ege alatt, de még a túlvilág végtelenjében sem, ahol elrejtőzhetne Kharasshi elől.
Két sors függ a pillanat fordulásán, de akármilyen jelentőséggel is bír a számukra ez a dolog, a világ eseményei mindeközben csak peregnek tovább. Méghozzá nem törődve vele, hogy megzavarják-e ez a kettejükre szabott jelenetet. Bizony a hétköznapok minden lelkifurdalás nélkül trappolnak bele egy drámai felvonás kellős közepébe, akár egy bortól kapatos kellékes. Ezen a döccenőn talán még túl is tenné magát a döntésnek fenntartott eposzokba illő feszültség, de amikor az a körükbe furakvó harmadik megszólítja Kharasshi asszonyát, a mélységi hím mintha már meg is válaszolta volna saját kérdését, ugrásra készen fordul támaszra a lába, s tőrére markol a jobbja.*
- Hogy mit kívánok?
*Csapong a sértettség és a keserűség Ydriss kifakadásában. Dühös és csalódott szimfónia ez, melynek egy-egy strófája épp elég mélyre mar, hogy Kharasshi vonásai is megránduljanak. Ennek ellenére a mélységi csak állja a képébe vágott áradatot. Némán tűr, de nem hátrál meg. A nőstény viszont sarkon fordul, hogy faképnél hagyja.*
- Ne fordíts nekem hátat többé, fakóvérű Ydriss! *emelkedik Kharasshi hangja* -, mert ha most hátat fordítasz nekem, örökre magad mögött hagysz.
*Az ő szavai ezúttal szokatlanul higgadtak, bár erő van bennük, ez tagadhatatlan.*
- De ha nem *búgja a markáns bariton* -, akkor tudd, többé nem engedlek el. Soha. *A szó határozottan veszi uralma alá a köztük nyílt teret. Mindkét oldalát megmutatja, méghozzá teljesen nyíltan: bizonyosságát és változtathatatlanságát. Ha egyszer Ydriss meggondolná magát, már hiába próbálna menekülni, mert nem lesz hely Lanawin ege alatt, de még a túlvilág végtelenjében sem, ahol elrejtőzhetne Kharasshi elől.
Két sors függ a pillanat fordulásán, de akármilyen jelentőséggel is bír a számukra ez a dolog, a világ eseményei mindeközben csak peregnek tovább. Méghozzá nem törődve vele, hogy megzavarják-e ez a kettejükre szabott jelenetet. Bizony a hétköznapok minden lelkifurdalás nélkül trappolnak bele egy drámai felvonás kellős közepébe, akár egy bortól kapatos kellékes. Ezen a döccenőn talán még túl is tenné magát a döntésnek fenntartott eposzokba illő feszültség, de amikor az a körükbe furakvó harmadik megszólítja Kharasshi asszonyát, a mélységi hím mintha már meg is válaszolta volna saját kérdését, ugrásra készen fordul támaszra a lába, s tőrére markol a jobbja.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:20:22
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:20:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Jócskán eltávolodott már a várostól, de nem bánja. Azért indult el, hogy megismerje a várost és környékét, így jutott el a templom környékére. Valahogy hihetetlen, hogy a sötétség fenyegeti a várost, miközben egy ilyen szép vidéken jár az elf.
A templom környéke békés helynek tűnik, bár valami most megzavarja ezt a nyugalmat. Haragos beszélgetés foszlányait sodorja felé a szél, bármennyire is nem szeretné hallani, éles elf érzékei ezúttal nincsenek segítségére. Nem szeretne belekeveredni egy személyes vitába, ezért igyekszik még azelőtt belépni a kertbe a kapun keresztül, hogy a beszélők feltűnnének előtte. Megszaporázza lépteit, de szerencsétlenségére éppen akkor lép be a kapun, amikor valaki éppen kifelé indulna a templomkertből. Megtorpan, hogy ne ütközzenek össze, villámgyorsan oldalt lép, így talán sikerül elkerülnie a kontaktust, de elszalaszotta a pillanatot, hogy ottlétére ne derüljön fény.
Lombzöld pillantása az indulatos jövevényre villan. Meleg, barna pillantás, melyet most düh felhőz, vörös haj, nemes vonások és kusza vonalak a csinos arcon. Egy felszínes megfigyelő biztosan elsiklana felettük, a pillantás rövidsége nem is biztosan volna elég, de neki felkelti érdeklődését.
Mintha már látta volna valamikor ezt a pillantást, mintha ismerné azokat a kusza, mások számára talán kusza vonalakat. Akaratlan torpan meg, a szavak ugyanígy buknak ki keskeny ajkain.*
- Ismerlek...
A templom környéke békés helynek tűnik, bár valami most megzavarja ezt a nyugalmat. Haragos beszélgetés foszlányait sodorja felé a szél, bármennyire is nem szeretné hallani, éles elf érzékei ezúttal nincsenek segítségére. Nem szeretne belekeveredni egy személyes vitába, ezért igyekszik még azelőtt belépni a kertbe a kapun keresztül, hogy a beszélők feltűnnének előtte. Megszaporázza lépteit, de szerencsétlenségére éppen akkor lép be a kapun, amikor valaki éppen kifelé indulna a templomkertből. Megtorpan, hogy ne ütközzenek össze, villámgyorsan oldalt lép, így talán sikerül elkerülnie a kontaktust, de elszalaszotta a pillanatot, hogy ottlétére ne derüljön fény.
Lombzöld pillantása az indulatos jövevényre villan. Meleg, barna pillantás, melyet most düh felhőz, vörös haj, nemes vonások és kusza vonalak a csinos arcon. Egy felszínes megfigyelő biztosan elsiklana felettük, a pillantás rövidsége nem is biztosan volna elég, de neki felkelti érdeklődését.
Mintha már látta volna valamikor ezt a pillantást, mintha ismerné azokat a kusza, mások számára talán kusza vonalakat. Akaratlan torpan meg, a szavak ugyanígy buknak ki keskeny ajkain.*
- Ismerlek...
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-10 12:42:45
Üzenet elküldve: 2016-03-10 12:42:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Figyeli Kharasshi vonásait szavai nyomán, majd a neki feltett kérdést követően is. Nem nehéz leolvasnia róla, nem ezt akarta hallani tőle. Ám amit ő kap válaszként, a lecsillapodott, szürke melankóliává vált vihar most ismét felkavarodni látszik. Ennek első, apró jele a megfeszülő állkapocs. A károgó is riadt varjúként szívódik fel, mintha a rosszmájú is menekülni akarna a lecsapni készülő hurrikán elől. Vagy egyszerűen neki nincs már dolga, a keserű lezárást elintézik ezek ketten is, az ő segítsége nélkül.*
- Tehát úgy véled, nem tettem semmit. *Hátrál még egy lépést a halk szavak alatt.*
- Harcolok épp elég démonnal, részint neked hála, azok után egy mélységi nőstény már gyerekjáték lesz, nemde? *Nem kiabál, hangja azonban indulattal teli, és a fürdőben is fejét felütő téboly érezteti nyomát benne.*
- Na és mit kívánsz, miképp bizonyítsak? Mit tegyek vele? Vadásszam le? Mérgezzem meg alattomban? Hívjam párbajra, amit csak egyikünk él túl? Fizessek valakinek a haláláért? *Sorolja gunyoros hangon. Erre már a kölyök is felfigyel, előbb füleit hegyezi csupán, majd sietve visszaszalad gazdája mellé, halk morranások közepette próbálva megérteni, mi is történik most. A rőt hajú azonban még távolról sem végzett.*
- Vagy az istállóban tett blöfföt váltsam ígéretté? Esetleg tartsam a vállam? *Fordítja a mélységi felé egy ingerült mozdulattal bal vállát néhány pillanat erejéig.* Vagy ajánljalak be titeket a hóhajúnál? Hátha ah eggyel kevesebb felszíni van ott, nem fogsz felszívódni!
*Bár az indulatok még mindig nagyban forronganak benne, lassan csak tudatosul benne, megint az történt, amit kerülni akart. Acsargás, a másik torkának ugrás, marakodás. hogy ki miatt, vagy miért, az már lényegét vesztette a szemében. A harag mellé fájdalom, csalódottság, és lemondás keveredik, ahogy sarkon fordul és elindul kifelé a templomkertből. Tudja jól, hogy ez sem fog tetszeni a hímnek, a károgó hang helyett a dac inti le, hogy ne érdekelje ez.*
- Tehát úgy véled, nem tettem semmit. *Hátrál még egy lépést a halk szavak alatt.*
- Harcolok épp elég démonnal, részint neked hála, azok után egy mélységi nőstény már gyerekjáték lesz, nemde? *Nem kiabál, hangja azonban indulattal teli, és a fürdőben is fejét felütő téboly érezteti nyomát benne.*
- Na és mit kívánsz, miképp bizonyítsak? Mit tegyek vele? Vadásszam le? Mérgezzem meg alattomban? Hívjam párbajra, amit csak egyikünk él túl? Fizessek valakinek a haláláért? *Sorolja gunyoros hangon. Erre már a kölyök is felfigyel, előbb füleit hegyezi csupán, majd sietve visszaszalad gazdája mellé, halk morranások közepette próbálva megérteni, mi is történik most. A rőt hajú azonban még távolról sem végzett.*
- Vagy az istállóban tett blöfföt váltsam ígéretté? Esetleg tartsam a vállam? *Fordítja a mélységi felé egy ingerült mozdulattal bal vállát néhány pillanat erejéig.* Vagy ajánljalak be titeket a hóhajúnál? Hátha ah eggyel kevesebb felszíni van ott, nem fogsz felszívódni!
*Bár az indulatok még mindig nagyban forronganak benne, lassan csak tudatosul benne, megint az történt, amit kerülni akart. Acsargás, a másik torkának ugrás, marakodás. hogy ki miatt, vagy miért, az már lényegét vesztette a szemében. A harag mellé fájdalom, csalódottság, és lemondás keveredik, ahogy sarkon fordul és elindul kifelé a templomkertből. Tudja jól, hogy ez sem fog tetszeni a hímnek, a károgó hang helyett a dac inti le, hogy ne érdekelje ez.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-09 23:14:05
Üzenet elküldve: 2016-03-09 23:14:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
~Ydriss...~
*Bizony szüksége is lesz rá, hogy erős maradjon. Pontosan az történik, amire számított. De hiába számított rá, most is szörnyen nehezen viseli. A nőstény ismét csak szomorkásan nyugtázza a szörnyűségeket Kharasshi számláján. Talál rájuk indokot, méghozzá abban, hogy magát kicsinyíti, kevésnek bélyegzi, s ezzel fel is menti a hímet. Ugyanolyan megfutamodás ez is, mint a többi, mint amit már sokadszorra lát tőle. És igen, amit ő is művelt ott a Tavernában.
Kharasshi vonásaira mély, emberfeletti erővel tűrt szomorúság telepszik a maga rezzenetlen tragikumával.*
- Ha úgy lenne *kezdi nehézkesen, reszelősen bukdácsoló hangon* -, hát nem harcolnál értem? Nem küzdenél?
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.09 23:19:27
*Bizony szüksége is lesz rá, hogy erős maradjon. Pontosan az történik, amire számított. De hiába számított rá, most is szörnyen nehezen viseli. A nőstény ismét csak szomorkásan nyugtázza a szörnyűségeket Kharasshi számláján. Talál rájuk indokot, méghozzá abban, hogy magát kicsinyíti, kevésnek bélyegzi, s ezzel fel is menti a hímet. Ugyanolyan megfutamodás ez is, mint a többi, mint amit már sokadszorra lát tőle. És igen, amit ő is művelt ott a Tavernában.
Kharasshi vonásaira mély, emberfeletti erővel tűrt szomorúság telepszik a maga rezzenetlen tragikumával.*
- Ha úgy lenne *kezdi nehézkesen, reszelősen bukdácsoló hangon* -, hát nem harcolnál értem? Nem küzdenél?
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.09 23:19:27
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-09 22:29:39
Üzenet elküldve: 2016-03-09 22:29:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Nem kertelt, és rögtön a nagyobb falattal is kezdett. Csak miután Kharasshi belekezd, szedi össze magát annyira, hogy tekintete visszavándoroljon a hímre. Azért Khan említésére, pontosabban a mikéntje röpke, halvány mosolyt csal az arcára. Nagy gazfickó a félszemű, és nagyon, nagyon mérges volt rá, amiért részt vett a hazugságban, ám az érzés nem bizonyult tartósnak, és gyanítja, a morgás ellenére ez a mélységire is igaz.
Azonban ha a mosoly nem csak egy pillanatra merészkedett volna a lány festetlen vonásaira, a folytatástól hamar elhalna. A károgó hang ugyan nem szólal meg, de elégedetten dorombol, akár egy jóllakott macska. Hát beigazolódnának félelmei? Igen.
A hangok mintha kissé tompábban érnék el, miközben úgy érzi, jeges marok szorít szívére és torkára, miközben feje lassan lehorgad. Nem szólal meg, nem szakítja félbe a hímet. Ha most megtenné, talán már nem tudná végighallgatni a folytatást, márpedig tudni akar, mindent.
Csakhogy bármennyire is fájnak neki az elhangzottak, be kell látnia, amit a hím érzett, az... természetes. Némán vesz nagy levegőt, s emeli fel ismét a fejét, miközben jobbja a hím arcára simul.*
- Felejteni akartál, és találtál egy mélységi nőstényt. Nem róhatom fel, külön utakon jártunk, ahogy az az érzést sem. *Mosolyodik el szomorúan.*
- Egy nőstény, aki mellet teljesen mélységi lehetsz, aki miatt nem tagadnak meg, aki miatt nem kell szégyenkezned, és aki mellett nem kell lemondanod semmiről. Nem csoda, ha csábít. *Sóhajt halkan, miközben leereszti kezét, mivel eddig a hím arcát cirógatta.*
- Vissza akarsz térni hozzá? A tieidhez? *Emeli tekintetét a hímre. A kérdés bizony komoly. Kimondatlanul áll mögötte, ha ezt akarja Kharasshi, úgy nem fogja ebben meggátolni, és felróni sem fogja.*
Azonban ha a mosoly nem csak egy pillanatra merészkedett volna a lány festetlen vonásaira, a folytatástól hamar elhalna. A károgó hang ugyan nem szólal meg, de elégedetten dorombol, akár egy jóllakott macska. Hát beigazolódnának félelmei? Igen.
A hangok mintha kissé tompábban érnék el, miközben úgy érzi, jeges marok szorít szívére és torkára, miközben feje lassan lehorgad. Nem szólal meg, nem szakítja félbe a hímet. Ha most megtenné, talán már nem tudná végighallgatni a folytatást, márpedig tudni akar, mindent.
Csakhogy bármennyire is fájnak neki az elhangzottak, be kell látnia, amit a hím érzett, az... természetes. Némán vesz nagy levegőt, s emeli fel ismét a fejét, miközben jobbja a hím arcára simul.*
- Felejteni akartál, és találtál egy mélységi nőstényt. Nem róhatom fel, külön utakon jártunk, ahogy az az érzést sem. *Mosolyodik el szomorúan.*
- Egy nőstény, aki mellet teljesen mélységi lehetsz, aki miatt nem tagadnak meg, aki miatt nem kell szégyenkezned, és aki mellett nem kell lemondanod semmiről. Nem csoda, ha csábít. *Sóhajt halkan, miközben leereszti kezét, mivel eddig a hím arcát cirógatta.*
- Vissza akarsz térni hozzá? A tieidhez? *Emeli tekintetét a hímre. A kérdés bizony komoly. Kimondatlanul áll mögötte, ha ezt akarja Kharasshi, úgy nem fogja ebben meggátolni, és felróni sem fogja.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:50:07
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:50:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A karakán vonások egy rándulással jelzik, hogy a hím nem éppen erre a témára számított. Az az éjszaka a bordélyban talán zavarba ejtő lehet és néhány részlete nagyon is piszkálja az önérzetét, de ezerszer inkább beszélne arról, mint Ydriss most gyomron találta.
A szavak nehéz kövekként ülnek a nyelvére és a torka egyszeriben szörnyen száraznak tűnik. Mély, tanácstalan sóhajjal vakarja meg a tarkóját és igen, ezúttal a bolhazsák az ő pillantásának is előzékenyebben ajánlkozik, mint asszonya íriszei.*
- Amikor magam mögött hagytam a Tavernát és a halálhíremet egy akasztani való barom nyelvén *teszi hozzá és magában kicsit reméli, hogy a csuklás valami szörnyen alkalmatlan pillanatban fogja elkapni a félszeműt* -, én akkor... Azt reméltem, hogy tovább lépsz. Tovább egy olyan élet felé, amit megérdemelnél. Azt akartam, hogy ez az egész ne gyötörjön tovább... egyikünket se.
*Kharasshi szégyenkezve horgasztja le a fejét.*
- Felejteni akartam, hogy a kísértés írmagját is kiirtsam magamból, hogy megkeresselek. Akkor találkoztam azzal a nősténnyel. Nem tagadom, nem is próbálom tagadni, a vérem szava megrészegített a közelében. Láttam benne valamit, ami mindennél ősibb szóval hívott.
- Játék volt. Egyszerű játék, amin elnyerte tőlem a hat napi szolgálatot *ismeri be kényszeredetten.* - Ahogy én is ugyanennyit tőle.
*Nem könnyű erről beszélnie, de most már jobb lesz, ha mindennel kitálal. Meg akarja adni az esélyt a nősténynek, hogy számot vessen a választásával.*
- Elcserélhettem volna vele az egészet. De nem akartam. Akartam azt a hat napot. Magamnak akartam. És ezek az önző, vicsorgó vágyak olyan természetesnek tűntek mellette. Mintha minden *karcos sóhaj bukik ki a tüdejéből* - a helyére került volna ebben az egész elrugaszkodott fantazmában. Az lehettem, aminek születtem és nem kellett szabadkoznom miatta. *Szavainak lendülete egyszeriben elakad, mert igazán tudná kifejezni, hogy ez mennyire, de mennyire felszabadító érzés volt a számára. És nem is akarja, mert fel tudja fogni józan ésszel, hogy milyen lehet ezt Ydirssnek hallgatni.*
- Végül csak egy napot szolgáltam neki, meg egy felet, de azt felszámoltam egy szívességért, így egy nappal tartozik nekem, amit behajthatok, ...ha akarok *mondja, aztán elhallgat. Ydriss pillantását keresi. Igyekszik megacélozni magát, hogy szembe tudjon nézni azzal, amit abban a tekintetben látni fog.*
A szavak nehéz kövekként ülnek a nyelvére és a torka egyszeriben szörnyen száraznak tűnik. Mély, tanácstalan sóhajjal vakarja meg a tarkóját és igen, ezúttal a bolhazsák az ő pillantásának is előzékenyebben ajánlkozik, mint asszonya íriszei.*
- Amikor magam mögött hagytam a Tavernát és a halálhíremet egy akasztani való barom nyelvén *teszi hozzá és magában kicsit reméli, hogy a csuklás valami szörnyen alkalmatlan pillanatban fogja elkapni a félszeműt* -, én akkor... Azt reméltem, hogy tovább lépsz. Tovább egy olyan élet felé, amit megérdemelnél. Azt akartam, hogy ez az egész ne gyötörjön tovább... egyikünket se.
*Kharasshi szégyenkezve horgasztja le a fejét.*
- Felejteni akartam, hogy a kísértés írmagját is kiirtsam magamból, hogy megkeresselek. Akkor találkoztam azzal a nősténnyel. Nem tagadom, nem is próbálom tagadni, a vérem szava megrészegített a közelében. Láttam benne valamit, ami mindennél ősibb szóval hívott.
- Játék volt. Egyszerű játék, amin elnyerte tőlem a hat napi szolgálatot *ismeri be kényszeredetten.* - Ahogy én is ugyanennyit tőle.
*Nem könnyű erről beszélnie, de most már jobb lesz, ha mindennel kitálal. Meg akarja adni az esélyt a nősténynek, hogy számot vessen a választásával.*
- Elcserélhettem volna vele az egészet. De nem akartam. Akartam azt a hat napot. Magamnak akartam. És ezek az önző, vicsorgó vágyak olyan természetesnek tűntek mellette. Mintha minden *karcos sóhaj bukik ki a tüdejéből* - a helyére került volna ebben az egész elrugaszkodott fantazmában. Az lehettem, aminek születtem és nem kellett szabadkoznom miatta. *Szavainak lendülete egyszeriben elakad, mert igazán tudná kifejezni, hogy ez mennyire, de mennyire felszabadító érzés volt a számára. És nem is akarja, mert fel tudja fogni józan ésszel, hogy milyen lehet ezt Ydirssnek hallgatni.*
- Végül csak egy napot szolgáltam neki, meg egy felet, de azt felszámoltam egy szívességért, így egy nappal tartozik nekem, amit behajthatok, ...ha akarok *mondja, aztán elhallgat. Ydriss pillantását keresi. Igyekszik megacélozni magát, hogy szembe tudjon nézni azzal, amit abban a tekintetben látni fog.*
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-09 20:21:54
Üzenet elküldve: 2016-03-09 20:21:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kharasshi megérzései helyesek lehetnek, hiszen a festés mindig is törzséhez kötötte, a minta meglétére mindig kínosan ügyelt. S az, hogy ez most elmaradt, vagy most már el fog maradni, alighanem komolyabb változást jelent, mint hogy korábban a rajzolt vonalak formálódtak át.*
- Nem vártam, hogy egyszerű legyen. *Sóhajt halkan, miközben kicsit belebújik abba az ölelésbe.* - És egyesek olykor még kifejezetten meg is nehezítik. *Sandít fel fél szemmel a hímre, ám a szurkálódó szavak élét egy halvány mosoly veszi el.
De mint oly sokszor viharos kapcsolatuk során, a varázsos pillanat most is hamar tovarebben. Nyílt lapokkal játszani.*
- Tisztában vagyok azzal, hogy egyikünknek sem könnyű. *Kezdi halkan, miközben kibontakozik Kharasshi karjaiból. Habár eltökélte magában, hogy az igazat fogja elmondani, azért a tálalás módja mégsem mindegy. Elvégre érzékeny témát fog érinteni, de legalábbis egyszer már parázs vita keveredett belőle.*
- Mi volt ez az egész hat nap ügy? *Böki ki végül egy frusztrált sóhajt követően. Nem vádpontnak szánja, hangja sem oly módon rejt feszültséget, mint amikor valaki a másik torkának akarna ugrani. Azonban ez az eset több módon is bosszantja. Először is, mert megtörtént, a benne dúló dac pedig egyenesen sértésnek veszi, hogy őt ez érdekli, másfelől pedig egy újabb kudarc, egy újabb vereség. Hiszen elment ahhoz a mélységi fúriához, meg sem próbált kibúvót keresni. Hogy az alatt az idő alatt pedig találkoztak, a véletlen műve, ebben biztos, és azóta sem tudta még eldönteni, bánnia kellene azt a napot és éjszakát, vagy sem.
A bizonytalanságot leplezendő keresztbe fonja karjait maga előtt, s tekintete is oldalra vándorol, mintha inkább közelükben bőszen szaglászó kis csahost akarná inkább figyelni.*
- Nem vártam, hogy egyszerű legyen. *Sóhajt halkan, miközben kicsit belebújik abba az ölelésbe.* - És egyesek olykor még kifejezetten meg is nehezítik. *Sandít fel fél szemmel a hímre, ám a szurkálódó szavak élét egy halvány mosoly veszi el.
De mint oly sokszor viharos kapcsolatuk során, a varázsos pillanat most is hamar tovarebben. Nyílt lapokkal játszani.*
- Tisztában vagyok azzal, hogy egyikünknek sem könnyű. *Kezdi halkan, miközben kibontakozik Kharasshi karjaiból. Habár eltökélte magában, hogy az igazat fogja elmondani, azért a tálalás módja mégsem mindegy. Elvégre érzékeny témát fog érinteni, de legalábbis egyszer már parázs vita keveredett belőle.*
- Mi volt ez az egész hat nap ügy? *Böki ki végül egy frusztrált sóhajt követően. Nem vádpontnak szánja, hangja sem oly módon rejt feszültséget, mint amikor valaki a másik torkának akarna ugrani. Azonban ez az eset több módon is bosszantja. Először is, mert megtörtént, a benne dúló dac pedig egyenesen sértésnek veszi, hogy őt ez érdekli, másfelől pedig egy újabb kudarc, egy újabb vereség. Hiszen elment ahhoz a mélységi fúriához, meg sem próbált kibúvót keresni. Hogy az alatt az idő alatt pedig találkoztak, a véletlen műve, ebben biztos, és azóta sem tudta még eldönteni, bánnia kellene azt a napot és éjszakát, vagy sem.
A bizonytalanságot leplezendő keresztbe fonja karjait maga előtt, s tekintete is oldalra vándorol, mintha inkább közelükben bőszen szaglászó kis csahost akarná inkább figyelni.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-09 19:25:55
Üzenet elküldve: 2016-03-09 19:25:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A lány nem próbál kibújni az ölelésből, nem ellenkezik a csók miatt sem. Ez Kharasshinak épp elég, hogy valamelyest máris ismét nyeregben érezze magát. Bár érzi Ydriss zavarát, de a viszonzás abban is megerősítette, hogy még az övé a rőt nőstényke.*
- Nem tudod? *kérdez vissza. Hangja mély zöngéiben mintha amolyan atyai feddés motoszkálna.* - Azt vártad, hogy egyszerű lesz? *sóhajt szomorkásan.* - Egy mélységi hímmel kötötted össze magad.
*Kharasshi jobbja végigsimít a festetlen orcán. Furcsa így látni a lányt. Talán még nem is fordult elő. Másmilyen tőle a rőt nimfa, ő pedig nem tudja elkergetni a nyájasan dörgölőző gondolatot, hogy azért van e változás, mert Ydriss immár az övé. Nem a népéhez tartozik, nem a múltjához. Most már csupán az ő asszonya. A kezdet küzdelmes, de kecsegtető ígéreteit látja ebben a festetlen orcában, és ez reményekkel tölti el. Meglehet csalfa reményekkel.*
- Ha azt hiszed, csak te küszködsz, tévedsz. De szólj hát szívedből. Jobb, ha nyílt lapokkal játsszuk ezt a játszmát, nem igaz?
- Nem tudod? *kérdez vissza. Hangja mély zöngéiben mintha amolyan atyai feddés motoszkálna.* - Azt vártad, hogy egyszerű lesz? *sóhajt szomorkásan.* - Egy mélységi hímmel kötötted össze magad.
*Kharasshi jobbja végigsimít a festetlen orcán. Furcsa így látni a lányt. Talán még nem is fordult elő. Másmilyen tőle a rőt nimfa, ő pedig nem tudja elkergetni a nyájasan dörgölőző gondolatot, hogy azért van e változás, mert Ydriss immár az övé. Nem a népéhez tartozik, nem a múltjához. Most már csupán az ő asszonya. A kezdet küzdelmes, de kecsegtető ígéreteit látja ebben a festetlen orcában, és ez reményekkel tölti el. Meglehet csalfa reményekkel.*
- Ha azt hiszed, csak te küszködsz, tévedsz. De szólj hát szívedből. Jobb, ha nyílt lapokkal játsszuk ezt a játszmát, nem igaz?
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-07 21:25:32
Üzenet elküldve: 2016-03-07 21:25:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A kölykök már csak ilyenek. Míg termetük apró, úgy érzik, az egész világ az övék - már persze amíg tomporuk, vagy egyéb testrészük hozzá ér gazdájukhoz, vagy az őt világra hozó bundáshoz. Idővel ezt a viselkedést is levedli majd magáról a kölyök, talán előbb is, mint társai, vagy épp néha túlságosan is védelmező természete miatt fog ez a szokása megmaradni. Azonban a lány nem bolond, feltűnt neki, hogy Kharasshi nem szívleli a még törpe méretű vérebet, az pedig nem hiányzik neki, hogy egy harapás miatt az ellenszenv valami sokkal sötétebbe.
Néhány hebegett szava azonban csak megsiettetik a hím lépteit. Nem éppen egy szívmelengető viszontlátásként indul a jelenet, s emiatt is lepődik meg a folytatáson. Nem mintha egy pillanatig is ellenezné a csókot, hisz rögvest viszonozza is. Ám a neki szánt kérdést nem ússza meg ennyivel.
Zavarában füle mögé tűri néhány kósza, rőt tincsét. Hogyan is öntse szavakba az érzéseit, mikor maga sincs tisztában, legalábbis a mostani napok alakulását illetően. Az eleve komplikált helyzet számára most még kuszább lett.*
- Nem igazán tudom hova tenni a történetek. az az este csak még kuszábbá tett mindent. *Sóhajt lemondóan. Egyelőre épp ennyi is elég. A zsigereiben érzi, hogy ennek a kényes témának sem lesz jó vége. Mikor is végződött egy komoly beszélgetésük pozitív zárással? Egyszer, vagy talán kétszer. De ami késett, nem múlott, hiszen akkor a másnap tartogatott valami fájdalmas meglepetést. A károgó hang most nem duruzsol, de érezteti a jelenlétét.*
Néhány hebegett szava azonban csak megsiettetik a hím lépteit. Nem éppen egy szívmelengető viszontlátásként indul a jelenet, s emiatt is lepődik meg a folytatáson. Nem mintha egy pillanatig is ellenezné a csókot, hisz rögvest viszonozza is. Ám a neki szánt kérdést nem ússza meg ennyivel.
Zavarában füle mögé tűri néhány kósza, rőt tincsét. Hogyan is öntse szavakba az érzéseit, mikor maga sincs tisztában, legalábbis a mostani napok alakulását illetően. Az eleve komplikált helyzet számára most még kuszább lett.*
- Nem igazán tudom hova tenni a történetek. az az este csak még kuszábbá tett mindent. *Sóhajt lemondóan. Egyelőre épp ennyi is elég. A zsigereiben érzi, hogy ennek a kényes témának sem lesz jó vége. Mikor is végződött egy komoly beszélgetésük pozitív zárással? Egyszer, vagy talán kétszer. De ami késett, nem múlott, hiszen akkor a másnap tartogatott valami fájdalmas meglepetést. A károgó hang most nem duruzsol, de érezteti a jelenlétét.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-07 20:11:51
Üzenet elküldve: 2016-03-07 20:11:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A vakarék mindjárt szembefordul vele, ahogy már többször is tette. Valószínűleg nem felejtette el Kharasshit, hiszen volt már rá alkalom, hogy tettleg is a grabancán érezhette a hím kinyilatkoztatott felsőbbségét. Persze, amíg Ydriss köztük van, a bolhafészek továbbra is legyőzhetetlennek érzi magát. Mi tagadás, Kharasshinak minden lélekjelenlétére szüksége lenne, hogy ne törje ki a vakarcs nyakát, ha esetleg úgy döntene, belé mar. Ydriss viszont már ismeri annyira, hogy a bajt megelőzve rendre utasítsa a kölyköt, így a hím nem is vesztegeti rá a figyelmét.
De lám csak!
~Bocsáss meg? Hát valóban készakarva tért ki.~
Azokban a parázs íriszekben lassan mintha kíváncsi gyanakvás gyúlna. Ó, igen, a kérdés, hogy mi a rossebet is keres itt Kharasshi? Nagyon is jogos, de neki nagyon nincs ínyére, hogy ezt feszegessék. Mielőtt még Ydriss ajkára kéretőzne a kérdés, elébe vág és néhány lendületes lépés után már vonja is magához a lányt, s a kérdezősködésre egy elnyújtott csókkal tesz pontot. Aztán persze mindjárt ki is használja a megszerzett előnyt, hogy ittléte okának firtatása még inkább elfelejtődjön.*
- Csak? *fúrja fakó pillantását Ydrissébe, miután elváltak ajkaik.*
De lám csak!
~Bocsáss meg? Hát valóban készakarva tért ki.~
Azokban a parázs íriszekben lassan mintha kíváncsi gyanakvás gyúlna. Ó, igen, a kérdés, hogy mi a rossebet is keres itt Kharasshi? Nagyon is jogos, de neki nagyon nincs ínyére, hogy ezt feszegessék. Mielőtt még Ydriss ajkára kéretőzne a kérdés, elébe vág és néhány lendületes lépés után már vonja is magához a lányt, s a kérdezősködésre egy elnyújtott csókkal tesz pontot. Aztán persze mindjárt ki is használja a megszerzett előnyt, hogy ittléte okának firtatása még inkább elfelejtődjön.*
- Csak? *fúrja fakó pillantását Ydrissébe, miután elváltak ajkaik.*
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:44:16
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:44:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Talán elkerülte a hím figyelmét, hogy észrevette, talán tekintete épp másfelé kalandozott, mikor a rőt felbukkant. És akkor egy kicsit még elodázhatná a találkozást, amely egyszeriben kirántotta abból a szürke burokból, amibe belesüppedt.
Azonban az erélyes hang, és az egyértelműen utána siető léptek zajai minden kétséget kizárnak. A hangos szóra rögtön megtorpan, azonban mozdulni vagy szólni csak az után teszi, hogy a kis csahos veszély forrásként kezelve a mélységit lesunyt fülekkel, kivillanó, apró fogakkal mordul rá.*
- Ahel! *Szól rá nyugodt hangon. A kis blöki először nem érti a helyzetet, ámde a gazda szavának engedve nem morog tovább, csupán gyanakodva figyeli a mélységit.
Így azonban a találkozás már elkerülhetetlen, s bár egy része nagyon is örül ennek, egy része viszont még mindig nagyon zavarban van. Talán nem is ez a megfelelő szó rá.
Azonban az együtt eltöltött este zavaros emlékei közül a felszínre bukkan egy, mely mégis kicsit helyre rázza, s végre egyenest Kharasshira néz.*
- Bocsáss meg, csak... *Nem tudta még helyre tenni a dolgokat, micsoda meglepetés. Kifogásnak mindenesetre édes kevés. Ahogy azt sem tudja igazán, mivel és hogyan is folytassa. Eltelt a hat nap, és a véletlen ismét egymás karjaiba sodorta őket a szél. Vagy ezúttal nem is a véletlen műve volt? A tekintete lassan kíváncsivá válik, ahogy a hímet figyeli.*
Azonban az erélyes hang, és az egyértelműen utána siető léptek zajai minden kétséget kizárnak. A hangos szóra rögtön megtorpan, azonban mozdulni vagy szólni csak az után teszi, hogy a kis csahos veszély forrásként kezelve a mélységit lesunyt fülekkel, kivillanó, apró fogakkal mordul rá.*
- Ahel! *Szól rá nyugodt hangon. A kis blöki először nem érti a helyzetet, ámde a gazda szavának engedve nem morog tovább, csupán gyanakodva figyeli a mélységit.
Így azonban a találkozás már elkerülhetetlen, s bár egy része nagyon is örül ennek, egy része viszont még mindig nagyon zavarban van. Talán nem is ez a megfelelő szó rá.
Azonban az együtt eltöltött este zavaros emlékei közül a felszínre bukkan egy, mely mégis kicsit helyre rázza, s végre egyenest Kharasshira néz.*
- Bocsáss meg, csak... *Nem tudta még helyre tenni a dolgokat, micsoda meglepetés. Kifogásnak mindenesetre édes kevés. Ahogy azt sem tudja igazán, mivel és hogyan is folytassa. Eltelt a hat nap, és a véletlen ismét egymás karjaiba sodorta őket a szél. Vagy ezúttal nem is a véletlen műve volt? A tekintete lassan kíváncsivá válik, ahogy a hímet figyeli.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:20:14
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:20:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Tétova ténfergés. Sunnyogva kutató pillantás. Kharasshi fejcsóválva morgolódik saját magán. Úgy érzi magát, mint valami pelyhes állú kölyök, aki patakban fürdőző leánykák után leskelődik. Már fordulna is, hogy hagyja az egész balga ötletet a fenébe, amikor megpillantja a rőt jelenést. Ezer közül is megismerné Ydrisst, de ha kétségei lennének, az a körülötte lődörgő csikasz azokat is eloszlatná. Meglátta! Vagy mégsem? A lány alakja egyre távolodik, Kharasshi zavarát pedig lassan legyűri az önérzet. Az alig észrevehető sietség elárulja a fakóvérűt. Tehát valóban meglátta őt. Ami azt jelenti, hogy készakarva fordít neki hátat. Azt már nem!
Kharasshi a "menekülő" után indul, méghozzá öles léptekkel.*
- Asszony! *ereszti ki a hangját, mikor elég közel ér. Le se tagadhatná a sértettséget és a számonkérést, ami ebben az egyetlen szóban feltorlódik. Bárhogy is alakult az az este, Kharasshi nagyon is őszinte volt. Sosem volt számára könnyű beszélni az érzéseiről vagy megbirkózni velük. Főleg, ha olyan gyengeségről van szó, mint ami ehhez a fakóvérűhöz fűzi. Így hát nincs is mit nagyon csodálkozni rajta, ha rosszul érinti a tény, hogy Ydriss egyszerűen elfordult, amikor megpillantotta.*
Kharasshi a "menekülő" után indul, méghozzá öles léptekkel.*
- Asszony! *ereszti ki a hangját, mikor elég közel ér. Le se tagadhatná a sértettséget és a számonkérést, ami ebben az egyetlen szóban feltorlódik. Bárhogy is alakult az az este, Kharasshi nagyon is őszinte volt. Sosem volt számára könnyű beszélni az érzéseiről vagy megbirkózni velük. Főleg, ha olyan gyengeségről van szó, mint ami ehhez a fakóvérűhöz fűzi. Így hát nincs is mit nagyon csodálkozni rajta, ha rosszul érinti a tény, hogy Ydriss egyszerűen elfordult, amikor megpillantotta.*
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-06 16:35:03
Üzenet elküldve: 2016-03-06 16:35:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Amennyire a lány gyűlöl a városban lenni, a kanca épp annyira rühelli az istállót. Épp ezért, amikor csak lehet, magával viszi a lovat is, és a cseperedő ebet is. A mozgás mindannyiuknak jót tesz, igaz, Mogyit kénytelen időről időre kikötni, ha valahova betér, amit a jószág épp úgy nem szeret, mint az itteniek istállóit. Ez a procedúra viszont pont az ő biztonságáért van. A rőt hajú nem bízik az itteniekben, s akad magának annyi időt adni, hogy míg az alkalmi, vagy nem alkalmi lótolvajok megpróbálják elkötni hátasát annak veszett nyerítései és vad rugdalózásai közepette, kiérhessen ő is, fegyverrel a kezében.
Őszintén szólva a Templomkertbe is nyugodt szívvel bevezette volna, de nem akarta, hogy emiatt esetleg kizavarják innen. Nem akar a városban lenni, de nincs kedve a fák közé térni sem, a vadonba.
Eltelt a hat nap. Ő pedig nemhogy nem keresi a hímet, de egyenesen kerüli a Szegénynegyedet. A várost azonban mégsem tudja elhagyni, ma nem. Így hát az egyetlen olyan helyre jött, ahol legalább a természet illúzióját megleli. Csendben halad, maga elé néz, de nem igazán fest úgy, mint aki látná is, mi van az orra előtt, holott nem gondolataiba merült el. A belső vihar végre eltűnt, s a pusztítás nyomán csak fásult kimerültséget hagyott. Ha ember lenne, már tisztes kort tudhatna maga mögött, népén belül azonban még fiatalnak számít, nagyon fiatalnak. Ennek ellenére minden egyes napot csak egy újabb nyűgnek érez. Ez a gondolat persze feléleszti benne a bosszús szikrákat, frusztráltan sóhajt, miközben ingerült mozdulattal próbálja megigazítani a széllel játszó rakoncátlan tincseit. Arcán semmilyen festés nincs, még egy apró pötty van vonal sem. Pedig eddig mindig ügyelt rá, hogy ha túlságosan megkopott már a mázolás, rögtön újrafesse vonásain.
Sok minden kavarog elméjében, de szinte nyomban el is hessenti őket. Nem akar gondolkozni, nem akar tépelődni, talán nem is akar már semmit. A Freyaival történt beszélgetés eleinte úgy tűnt, némileg segített, jót tett neki, ám lassan azok is a károgó hangot segítették, hogy karmait még jobban a lányba vájja. Ellenben a Barakkbeli edzés és gyakorlás ténylegesen segített, hiszen teljesen elterelte figyelmét jelen helyzetéről.
Kharasshit sem akarta megkeresni, amíg le nem járt a hat nap, mégis összefutott vele. Egek, mégis miket műveltek ők hárman. Egyáltalán hogy keveredett bele ilyesmibe? Bűnös élvezet volt, az, de hiszen ő is cinkos, sőt talán egyenesen főkolompos benne. Felejteni akart, hát most akad még valami az egyre hosszabb listán, amit elűzhet emlékei közül.
Természetesen a következő reggel sem tette sem boldogabbá, sem derűlátóbbá. Nem várta sem egy újabb billog égetése, sem egy erős szorítás, nem várta semmi, és senki. Ez lett volna az az utolsó csepp, a kegyelemdöfés? Azóta mintha valami szürke leplen keresztül nézne mindent, fásultan. De legalább a károgó hangot sem hallja a fejében, ha szórja is mételyes bölcsességeit, érthetetlen, tompa zaj csupán.
Az eddig fel-alá bóklászó eb kölyök visszasündörög gazdájához, és a lábához dörgölőzve próbál kikönyörögni egy kis simogatást. Természetesen a lány erre rögvest megáll, és megborzolja egy kicsit a barna kobakot. Ám ahogy ismét felegyenesedik, mintha egy ismerős alakot pillantana meg a kertben. Kharasshi. Ám hogy ez a pillantás tényleg megtörtént, csupán annyi jelzi, hogy sétája további útvonalát nem feltűnően, de módosította annyira, hogy néhány lépés után kikerüljön a hím a látómezejéből, s mintha a haladás tempója is egy szívverésnyivel gyorsabb lenne.*
Őszintén szólva a Templomkertbe is nyugodt szívvel bevezette volna, de nem akarta, hogy emiatt esetleg kizavarják innen. Nem akar a városban lenni, de nincs kedve a fák közé térni sem, a vadonba.
Eltelt a hat nap. Ő pedig nemhogy nem keresi a hímet, de egyenesen kerüli a Szegénynegyedet. A várost azonban mégsem tudja elhagyni, ma nem. Így hát az egyetlen olyan helyre jött, ahol legalább a természet illúzióját megleli. Csendben halad, maga elé néz, de nem igazán fest úgy, mint aki látná is, mi van az orra előtt, holott nem gondolataiba merült el. A belső vihar végre eltűnt, s a pusztítás nyomán csak fásult kimerültséget hagyott. Ha ember lenne, már tisztes kort tudhatna maga mögött, népén belül azonban még fiatalnak számít, nagyon fiatalnak. Ennek ellenére minden egyes napot csak egy újabb nyűgnek érez. Ez a gondolat persze feléleszti benne a bosszús szikrákat, frusztráltan sóhajt, miközben ingerült mozdulattal próbálja megigazítani a széllel játszó rakoncátlan tincseit. Arcán semmilyen festés nincs, még egy apró pötty van vonal sem. Pedig eddig mindig ügyelt rá, hogy ha túlságosan megkopott már a mázolás, rögtön újrafesse vonásain.
Sok minden kavarog elméjében, de szinte nyomban el is hessenti őket. Nem akar gondolkozni, nem akar tépelődni, talán nem is akar már semmit. A Freyaival történt beszélgetés eleinte úgy tűnt, némileg segített, jót tett neki, ám lassan azok is a károgó hangot segítették, hogy karmait még jobban a lányba vájja. Ellenben a Barakkbeli edzés és gyakorlás ténylegesen segített, hiszen teljesen elterelte figyelmét jelen helyzetéről.
Kharasshit sem akarta megkeresni, amíg le nem járt a hat nap, mégis összefutott vele. Egek, mégis miket műveltek ők hárman. Egyáltalán hogy keveredett bele ilyesmibe? Bűnös élvezet volt, az, de hiszen ő is cinkos, sőt talán egyenesen főkolompos benne. Felejteni akart, hát most akad még valami az egyre hosszabb listán, amit elűzhet emlékei közül.
Természetesen a következő reggel sem tette sem boldogabbá, sem derűlátóbbá. Nem várta sem egy újabb billog égetése, sem egy erős szorítás, nem várta semmi, és senki. Ez lett volna az az utolsó csepp, a kegyelemdöfés? Azóta mintha valami szürke leplen keresztül nézne mindent, fásultan. De legalább a károgó hangot sem hallja a fejében, ha szórja is mételyes bölcsességeit, érthetetlen, tompa zaj csupán.
Az eddig fel-alá bóklászó eb kölyök visszasündörög gazdájához, és a lábához dörgölőzve próbál kikönyörögni egy kis simogatást. Természetesen a lány erre rögvest megáll, és megborzolja egy kicsit a barna kobakot. Ám ahogy ismét felegyenesedik, mintha egy ismerős alakot pillantana meg a kertben. Kharasshi. Ám hogy ez a pillantás tényleg megtörtént, csupán annyi jelzi, hogy sétája további útvonalát nem feltűnően, de módosította annyira, hogy néhány lépés után kikerüljön a hím a látómezejéből, s mintha a haladás tempója is egy szívverésnyivel gyorsabb lenne.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-06 15:36:59
Üzenet elküldve: 2016-03-06 15:36:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A tél még bőszen vicsorgatja a fogait, de mindenki tudja, hogy nemsokára megjuhászodik ez a fagytüskés fenevad. A ledér tavasz magához édesgeti, a karcos fehérségbe tűzi zsenge virágait, míg a zord zimankó végleg ellágyul. A nap is egyre korábban bukkan elő a keleti látóhatáron, de a reggelek még nagyon is csípősek.
Az elmúlt napok eléggé megrágták Kharasshit. Eleinte nem igazán volt mersze Ydriss szeme elé kerülni, utána pedig amiatt tépelődött, hogy nem-e pont ezzel terelte még rosszabb mederbe a dolgokat. Persze még magának se vallaná be nyíltan, hogy ilyesmi aggasztja. Ydriss nem kereste azóta az este óta, ő pedig nem tudja, hol van a lány szállása. Kérdezősködött itt-ott, de még azt sem tudja igazán, hogy jó ötlet-e. Meg aztán a büszkesége is felemelte a hangját, ahogy az lenni szokott. Végül aztán egy kósza hír után indult, hogy felkutassa a fivérét. A dolog eredményt ugyan nem hozott, de legalább kiszellőztette egy kicsit a fejét. Az a motoszkáló kis sugallat viszont továbbra sem hagyja békében. A Pintyben eltöltött éjszaka emlékei pedig még mindig kerülgetik. Érzelmek egész kavalkádját zúdítja rá minden felsejlő mozzanat. Kacér leánybőrbe bújt fúriák. Bizony egészen megrészegült, míg jóllakatta velük az étvágyát. Zsenge húsuk mámorosan édes áldozat volt vágyai oltárán. De meg is fizettették vele e mohóság árát a bestiák. Így ölelkezik össze a kaján elégedettség, a megbánás és a sértettség egyetlen kelletlenül feszengő érzéssé, ami valahogy mégis kellemesen csiklandozza a maga kitekert módján.
Kharasshi csak sompolyog a templom körül, mint a birtokot kerülgető farkasok. Ydriss említette, hogy mágiát tanul. Ugyan a hím nem sokat tud az egész átkozott tudományról, de az alapján, amit hallott, talán van rá esély, hogy itt megtalálja a rőt fakóvérűt. Talán.*
Az elmúlt napok eléggé megrágták Kharasshit. Eleinte nem igazán volt mersze Ydriss szeme elé kerülni, utána pedig amiatt tépelődött, hogy nem-e pont ezzel terelte még rosszabb mederbe a dolgokat. Persze még magának se vallaná be nyíltan, hogy ilyesmi aggasztja. Ydriss nem kereste azóta az este óta, ő pedig nem tudja, hol van a lány szállása. Kérdezősködött itt-ott, de még azt sem tudja igazán, hogy jó ötlet-e. Meg aztán a büszkesége is felemelte a hangját, ahogy az lenni szokott. Végül aztán egy kósza hír után indult, hogy felkutassa a fivérét. A dolog eredményt ugyan nem hozott, de legalább kiszellőztette egy kicsit a fejét. Az a motoszkáló kis sugallat viszont továbbra sem hagyja békében. A Pintyben eltöltött éjszaka emlékei pedig még mindig kerülgetik. Érzelmek egész kavalkádját zúdítja rá minden felsejlő mozzanat. Kacér leánybőrbe bújt fúriák. Bizony egészen megrészegült, míg jóllakatta velük az étvágyát. Zsenge húsuk mámorosan édes áldozat volt vágyai oltárán. De meg is fizettették vele e mohóság árát a bestiák. Így ölelkezik össze a kaján elégedettség, a megbánás és a sértettség egyetlen kelletlenül feszengő érzéssé, ami valahogy mégis kellemesen csiklandozza a maga kitekert módján.
Kharasshi csak sompolyog a templom körül, mint a birtokot kerülgető farkasok. Ydriss említette, hogy mágiát tanul. Ugyan a hím nem sokat tud az egész átkozott tudományról, de az alapján, amit hallott, talán van rá esély, hogy itt megtalálja a rőt fakóvérűt. Talán.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-28 21:08:38
Üzenet elküldve: 2016-02-28 21:08:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A templomkertben nézelődve negyedszer is átgondolja, el akar-e menni a tisztásra vagy sem. Nincsen kedve még egy lépésnél többet menni, viszont ha rávenné magát hogy elinduljon... Akkor már szinte semmi sem szólna az ellen hogy haladjon, míg a céljához nem ér. Elvégre a fűben fekve sokkal jobb olvasni mint otthon, vagy itt a padon ülve...
Az újonnan szerzett papírköteg égeti az oldalát, szeretné volna minél hamarabb a kezébe venni, és egy újabb történetet megízlelni. Már amennyiben a történeteket meg szokták ízlelni...
Néha elgondolkodik hogy mást is csinálhatna, mint hogy tekercseket csen el, majd vissza a templom alatti könyvtárba. De gyakorlatilag semmi máshoz nem ért, és ha értene, akkor sem kezdhetne vele semmit.
Hosszú percek és gondolatok múlva felkel, és elindul a gazdagnegyed felé. ~Túl messze van... Majd máskor.~*
Az újonnan szerzett papírköteg égeti az oldalát, szeretné volna minél hamarabb a kezébe venni, és egy újabb történetet megízlelni. Már amennyiben a történeteket meg szokták ízlelni...
Néha elgondolkodik hogy mást is csinálhatna, mint hogy tekercseket csen el, majd vissza a templom alatti könyvtárba. De gyakorlatilag semmi máshoz nem ért, és ha értene, akkor sem kezdhetne vele semmit.
Hosszú percek és gondolatok múlva felkel, és elindul a gazdagnegyed felé. ~Túl messze van... Majd máskor.~*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-28 14:05:58
Üzenet elküldve: 2016-02-28 14:05:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
*Áthalad a szegénynegyed mocskán és szánni való nyomorán, majd a fényűző gazdagnegyeden, ahol hintókról rebegtetik szempillájukat a finom hölgyek Sylweran ezüst üstöke felé.
Mindig szerették a nők, és ő is szerette a nőket. Ő úgy van ezzel: ha ő akar engem, és én is őt, miért ne csináljuk? És úgy érezte mindig is, hogy igaza van ebben. Hiszen úgy sincs senkije, és előtte még az élet ennyi évtized után is. Hát akkor egy okot mondjon bárki is, hogy miért ne?
A gazdagnegyed után nem a barakk felé indul tovább. A másik irányba tér le, és a templomhoz megy Nem biztos benne, hogy bemegy az épületbe, ezért megáll a kertben, amikor odaérkezik. Talán először csak körbekérdezget itt. Elvégre szokatlanul sokan lófrálnak a környékén.
Gondolkodik még egy ideig, aztán felsóhajt, és megigazítja a keresztszíjakat a mellkasán. Meglát egy lányt, aki a virágos bokrok környékét gyomlálja. Talán ő itt is dolgozik. Felé indul meg aztán, hogy érdeklődjön.
A barakk majd ezután is ráér.*
Mindig szerették a nők, és ő is szerette a nőket. Ő úgy van ezzel: ha ő akar engem, és én is őt, miért ne csináljuk? És úgy érezte mindig is, hogy igaza van ebben. Hiszen úgy sincs senkije, és előtte még az élet ennyi évtized után is. Hát akkor egy okot mondjon bárki is, hogy miért ne?
A gazdagnegyed után nem a barakk felé indul tovább. A másik irányba tér le, és a templomhoz megy Nem biztos benne, hogy bemegy az épületbe, ezért megáll a kertben, amikor odaérkezik. Talán először csak körbekérdezget itt. Elvégre szokatlanul sokan lófrálnak a környékén.
Gondolkodik még egy ideig, aztán felsóhajt, és megigazítja a keresztszíjakat a mellkasán. Meglát egy lányt, aki a virágos bokrok környékét gyomlálja. Talán ő itt is dolgozik. Felé indul meg aztán, hogy érdeklődjön.
A barakk majd ezután is ráér.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-26 15:06:02
Üzenet elküldve: 2016-02-26 15:06:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A sírok közül kiérve már jóval lassabbra fogja lépteit. Gondolatban magát dorgálja amiért hatással van rá a pletykás nagynép, mert hát ő bizony nem hisz az ilyesmiben és nem fél a halottaktól, de mégsem bírta ki hogy ne siessen keresztül a temetőn. Árgus szemekkel figyelte az összes sírt, mindegyik épen van-e. Most is azon kapja magát hogy a háta mögé pislog. Az égre néz és azon tűnődik bemenjen-e mégis a templomba körülnézni, de most is elveti az ötletet. Biztosan nála hozzáértőbb emberek vizsgálgatják a jelenséget. Mert hát a kis gnóm sok mindenhez ért, de a mágiához még csak hellyel-közzel, az emberek meg amúgy sem szokták jó néven venni ha más fajok belekotyognak a dolgukba. Inkább folytatja a sétáját tovább és hamar el is hagyja a környéket.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-24 16:36:24
Üzenet elküldve: 2016-02-24 16:36:24
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
~No lám, csak lám, ezzel is megvolnánk.~ *Gondolja mikor kilép a templomból. Nem mintha az élmény fogható lenne otthona akár egyetlen gyerekeknek mutogatott alapkísérletének tanulmányozásához, de a tény az tény. Az ostoba emberiség rettenetesen elkanászodott. Ha nem is a tudományok terén ellenben a mágikus hatalmuk nagyon is megerősödött. Persze olyan alapdolgokat mint a villámidézést még egy ork sámántól is elvárna, ám azt nem érti mi módon tudott a templom felhalmozni annyi manát, annyi energiát ami sok száz villámcsapásra is elég volt. A szent hely tartalékai már majdnem vetekedik egy komolyabb mágikus amulettel. Igen, nagy szerencse, hogy egy sincs a birtokában, hisz a végén még megérezte volna a mágus és elvette volna, aztán majd felhasználta volna jelentéktelen népének jelentéktelen háborújába. Aztán meg elrontja, vagy épp elveszíti, mint mindent amihez ezek a kis butus ügyetlen teremtmények hozzányúlnak. Mi több hamar úgy tűnik számára, hogy a város légcserélő rendszere, is akadozik, pöfékel nem működik jól, hisz idekint a templomi dohszagot hamar felváltja valami igazán dögletes bűz.*
-Pfejj, de pocsék illat van. *Kiált fel amint ez megcsapja az orrát, és érezhetően valamerről a gazdagnegyed felől jön.* -Ki döglött meg itt?
*Kérdezi nagyjából a semmitől.* ~Van ott valami.~ *Húzódozik arrább, az ösvény felé, kissé túljátszva a dolgot.* ~Valami ami nagyon büdös, egy tetem, egy döglött vaddisznó amit ledöftek és otthagytak a kutyáknak, vagy egy tetril ami kifordult belekkel épp oda zuhant.~
-Na én a közelébe nem megyek, tessék szépen feltakarítani, ha már egyszer az ő városuk. *Motyogja magában és elindul keletre a temető felé.*
-A gnóm meg csak gyalogoljon, tovább és tovább, és nézze ezt az unalmas ködöt igaz? Egyszerűen az eszem megáll ettől a... *És így tovább és tovább, immáron hangtompítva folytatja a káromkodást. Kabátkáját összehúzza a vérten és magában igyekszik felidézni az otthoni kedvenc ágyújának képét. Most nem siet. Nem rohan sehová. Nem mintha élvezné az utazást, hisz ez egyszerűen élvezhetetlen, ám most mikor már úgy érzi megfejtette a fény rejtélyét, és előbb mint a helyi nagyokosságok, nem igazán lát semmi érdekfeszítőt. Ideje tovább állnia.*
-Pfejj, de pocsék illat van. *Kiált fel amint ez megcsapja az orrát, és érezhetően valamerről a gazdagnegyed felől jön.* -Ki döglött meg itt?
*Kérdezi nagyjából a semmitől.* ~Van ott valami.~ *Húzódozik arrább, az ösvény felé, kissé túljátszva a dolgot.* ~Valami ami nagyon büdös, egy tetem, egy döglött vaddisznó amit ledöftek és otthagytak a kutyáknak, vagy egy tetril ami kifordult belekkel épp oda zuhant.~
-Na én a közelébe nem megyek, tessék szépen feltakarítani, ha már egyszer az ő városuk. *Motyogja magában és elindul keletre a temető felé.*
-A gnóm meg csak gyalogoljon, tovább és tovább, és nézze ezt az unalmas ködöt igaz? Egyszerűen az eszem megáll ettől a... *És így tovább és tovább, immáron hangtompítva folytatja a káromkodást. Kabátkáját összehúzza a vérten és magában igyekszik felidézni az otthoni kedvenc ágyújának képét. Most nem siet. Nem rohan sehová. Nem mintha élvezné az utazást, hisz ez egyszerűen élvezhetetlen, ám most mikor már úgy érzi megfejtette a fény rejtélyét, és előbb mint a helyi nagyokosságok, nem igazán lát semmi érdekfeszítőt. Ideje tovább állnia.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-22 20:57:49
Üzenet elküldve: 2016-02-22 20:57:49
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Nos, úgy fest annak rendje s módja szerint haladnak a dolgok, legalábbis a haditerv nagyjából megbeszélésre kerül. Remélhetőleg nem hagyott ki semmit, Dodo pedig bólintással jelzi, hogy felfogta a dolgot, így gyakorlatilag nem is marad már más hátra, mint a gondolatátvitel megbeszélése. Illetve van még egy ötlete...*
- Igazság szerint van egy varázslat, amivel a holttestből ki lehet szedni a halál előtti pillanatokat. Ha láttad akkor a gonosz démont, aki megölt téged, vagy ilyenek, akkor talán... Bár fogalmam sincs, működik-e ez olyanon, akik meghalt, de aztán feltámadt. Meglátjuk. Majd megkérdezem erről Eralilt, sőt... Még azt is, nem ismeri-e véletlenül, gyorsan megtaníthatná, és kipróbálnánk. Na de ezt majd ott és akkor, ne húzzuk az időt. Ha van rá mód, hogy megtaláljuk azt, aki megölt, akkor meg fogjuk találni.
*Bár az továbbra is erős kétségeket ébreszt benne, hogy vajon akar-e az a valaki együtt ténykedni a sötét oldalon valakivel, akit előzőleg már megölt... Mármint ha megölünk valakit, azt leggyakrabban azért tesszük, mert nem szeretjük az illetőt. Legtöbb esetben, persze lehet szeretetből is gyilkolni, de... Jó, hát talán már megbánta. Senkit nem szokás kétszer megölni. Talán még gyógyírt is jelentene a bűntudatára, igen, ez az... Milyen jó lenni tudnia, hogy igazából nem is gyilkos, mert él az, akit megölt. Na jó, ezt még át kell gondolja, mindenesetre Dodo elindul, minden bizonnyal a barakk felé, így neki is illene nyakába kapnia a lábát, felemelni az ülepét, és a gondolkodás mellett legalább a tisztás felé elindulni. Alapvetően nincs is szükség rá, hogy előbb lejelentkezzen Eralilnál, hogy ő bizony most belevág ebbe, elvégre azt csinál, amit akar, de mégis... Már csak a varázslat miatt is nagyon jó lenne, bár vannak kétségei azt illetően, hogy a Főnök tud-e válaszolni a kérdéseire. Mindenesetre veszíteni nem veszít vele semmit, odabent nem úgy tűnt, mintha túl pörgősen haladnának a dolgok, nem egyik pillanatról a másikra fogják feltérképezni a fényt, vagy ilyenek.
Közben legalább van ideje elgondolkodni azon is, hogyan tovább. Mert rendben, tegyük fel, hogy minden nagyszerűen működik, Viin bejut a barakkba, megtud minden információt, amire szükség van, majd megy a temetőbe. Eközben Lorew a templomban bejut a tanácskozásba, pontosan megtudja, mire készülnek a csuhások, és ezeket az információkat összerakják, és az entitásnak adják. De utána merre lehetne még szétnézni? A nemesek úgysem csinálnak semmit, a Rend maga nem szándékozik beszállni a harcba, nagyjából ennyi lenne? Meg persze híveket keresni. Ami a híveket illeti, elgondolkozott, és igazán jó alanyokat nem ismer, talán csak egyet... Az a nekromanta bizonyára értékes tagja lenne a csapatnak, egyszer mindenképpen meg kéne látogassa a kis viskójánál. Hátha épp otthon találja. De azt leszámítva igazából... Mondjuk a vörös hajú nő a forgatagról... Viszont esélytelen, hogy őt megtalálja, vele annyiban maradtak, hogy el fog jönni Lorewért. Az élet nehéz, akiről tudja, hogy hol keresse, az nem kell, aki meg kéne, arról fogalma sincs, hogy hol lehet. Ostoba tréfákat űz a világ vele...*
*Nos, úgy fest annak rendje s módja szerint haladnak a dolgok, legalábbis a haditerv nagyjából megbeszélésre kerül. Remélhetőleg nem hagyott ki semmit, Dodo pedig bólintással jelzi, hogy felfogta a dolgot, így gyakorlatilag nem is marad már más hátra, mint a gondolatátvitel megbeszélése. Illetve van még egy ötlete...*
- Igazság szerint van egy varázslat, amivel a holttestből ki lehet szedni a halál előtti pillanatokat. Ha láttad akkor a gonosz démont, aki megölt téged, vagy ilyenek, akkor talán... Bár fogalmam sincs, működik-e ez olyanon, akik meghalt, de aztán feltámadt. Meglátjuk. Majd megkérdezem erről Eralilt, sőt... Még azt is, nem ismeri-e véletlenül, gyorsan megtaníthatná, és kipróbálnánk. Na de ezt majd ott és akkor, ne húzzuk az időt. Ha van rá mód, hogy megtaláljuk azt, aki megölt, akkor meg fogjuk találni.
*Bár az továbbra is erős kétségeket ébreszt benne, hogy vajon akar-e az a valaki együtt ténykedni a sötét oldalon valakivel, akit előzőleg már megölt... Mármint ha megölünk valakit, azt leggyakrabban azért tesszük, mert nem szeretjük az illetőt. Legtöbb esetben, persze lehet szeretetből is gyilkolni, de... Jó, hát talán már megbánta. Senkit nem szokás kétszer megölni. Talán még gyógyírt is jelentene a bűntudatára, igen, ez az... Milyen jó lenni tudnia, hogy igazából nem is gyilkos, mert él az, akit megölt. Na jó, ezt még át kell gondolja, mindenesetre Dodo elindul, minden bizonnyal a barakk felé, így neki is illene nyakába kapnia a lábát, felemelni az ülepét, és a gondolkodás mellett legalább a tisztás felé elindulni. Alapvetően nincs is szükség rá, hogy előbb lejelentkezzen Eralilnál, hogy ő bizony most belevág ebbe, elvégre azt csinál, amit akar, de mégis... Már csak a varázslat miatt is nagyon jó lenne, bár vannak kétségei azt illetően, hogy a Főnök tud-e válaszolni a kérdéseire. Mindenesetre veszíteni nem veszít vele semmit, odabent nem úgy tűnt, mintha túl pörgősen haladnának a dolgok, nem egyik pillanatról a másikra fogják feltérképezni a fényt, vagy ilyenek.
Közben legalább van ideje elgondolkodni azon is, hogyan tovább. Mert rendben, tegyük fel, hogy minden nagyszerűen működik, Viin bejut a barakkba, megtud minden információt, amire szükség van, majd megy a temetőbe. Eközben Lorew a templomban bejut a tanácskozásba, pontosan megtudja, mire készülnek a csuhások, és ezeket az információkat összerakják, és az entitásnak adják. De utána merre lehetne még szétnézni? A nemesek úgysem csinálnak semmit, a Rend maga nem szándékozik beszállni a harcba, nagyjából ennyi lenne? Meg persze híveket keresni. Ami a híveket illeti, elgondolkozott, és igazán jó alanyokat nem ismer, talán csak egyet... Az a nekromanta bizonyára értékes tagja lenne a csapatnak, egyszer mindenképpen meg kéne látogassa a kis viskójánál. Hátha épp otthon találja. De azt leszámítva igazából... Mondjuk a vörös hajú nő a forgatagról... Viszont esélytelen, hogy őt megtalálja, vele annyiban maradtak, hogy el fog jönni Lorewért. Az élet nehéz, akiről tudja, hogy hol keresse, az nem kell, aki meg kéne, arról fogalma sincs, hogy hol lehet. Ostoba tréfákat űz a világ vele...*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:40:34
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:40:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
- Rendben. * Nyugtázza egy szóval Lorew szavait. Ő is valahogy így képzelte el, nem kell mindent a szájába rágni, de így legalább elkerüli majd az olyan apróságokat, mint mondjuk Lorew nevének kimondása a barakkban, meg ilyesmi. Mondjuk amúgy sem tervezte pont a "tettestárs" nevével kezdeni a bemutatkozást. Folytatni sem azzal folytatná.
Mikor a férfi szemügyre veszi, némileg el is mosolyodik. ~ Szóval eddig fel sem tűnt neki. ~ Fut át az agyán, de hát erre számított is. Egy fél napja halott hullán még nem szoktak nagy elváltozások lenni. *
- I... * Inkább bólint egyet, mielőtt még kimondaná az "igen"-t. Persze nem arra, hogy igen, hülye, hanem arra, hogy igen, meghalt - na és arra, hogy nem különösebben lehet kínzással bármit is kiszedni belőle. Hacsak nem megsajnálja a drágalátos testét.
Mivel amúgy is túl időigényes lenne elmondani, hogy hogy nézett ki az eredar, meg a másik időközben közli is, hogy nincs valami jó arcmemóriája, így inkább nem is kezd bele a kinézet leírásába.
Ellenben a következő lehetőségen elgondolkodik. Bizonyára, ha nagyon akarna, akkor a Démon Lorew gondolatai közé is be tudna ékelődni, esetleg bármi más módon az élő szemei elé vetíteni a halott emlékeit. *
- N-nem tudok ilyenről, d-de majd rákérdezek. * Válaszol, aztán megvárja, míg a másik kiötöl egy találkozási pontot, ami neki is tetszik. Az első egyből meg is tetszik neki. A temető egy nagyon jó hely: olyan nyugodt és a többi. Pont neki való.
Mivel Viinnek nincs több kérdése, és úgy néz ki, Lorewnek sincs, így ő el is indul a templomkert kapujához, hogy aztán elvesszen az utcai tömegben.
Előtte még fejébe húzza csuklyáját és már azon agyal, hogy milyen módszert kéne kitalálnia arca eltakarására. Valamit, ami stílusos, egyedi, könnyen elkészíthető és nem rí le róla, hogy egy halott, esetleg egy gyilkos van alatta. *
- Rendben. * Nyugtázza egy szóval Lorew szavait. Ő is valahogy így képzelte el, nem kell mindent a szájába rágni, de így legalább elkerüli majd az olyan apróságokat, mint mondjuk Lorew nevének kimondása a barakkban, meg ilyesmi. Mondjuk amúgy sem tervezte pont a "tettestárs" nevével kezdeni a bemutatkozást. Folytatni sem azzal folytatná.
Mikor a férfi szemügyre veszi, némileg el is mosolyodik. ~ Szóval eddig fel sem tűnt neki. ~ Fut át az agyán, de hát erre számított is. Egy fél napja halott hullán még nem szoktak nagy elváltozások lenni. *
- I... * Inkább bólint egyet, mielőtt még kimondaná az "igen"-t. Persze nem arra, hogy igen, hülye, hanem arra, hogy igen, meghalt - na és arra, hogy nem különösebben lehet kínzással bármit is kiszedni belőle. Hacsak nem megsajnálja a drágalátos testét.
Mivel amúgy is túl időigényes lenne elmondani, hogy hogy nézett ki az eredar, meg a másik időközben közli is, hogy nincs valami jó arcmemóriája, így inkább nem is kezd bele a kinézet leírásába.
Ellenben a következő lehetőségen elgondolkodik. Bizonyára, ha nagyon akarna, akkor a Démon Lorew gondolatai közé is be tudna ékelődni, esetleg bármi más módon az élő szemei elé vetíteni a halott emlékeit. *
- N-nem tudok ilyenről, d-de majd rákérdezek. * Válaszol, aztán megvárja, míg a másik kiötöl egy találkozási pontot, ami neki is tetszik. Az első egyből meg is tetszik neki. A temető egy nagyon jó hely: olyan nyugodt és a többi. Pont neki való.
Mivel Viinnek nincs több kérdése, és úgy néz ki, Lorewnek sincs, így ő el is indul a templomkert kapujához, hogy aztán elvesszen az utcai tömegben.
Előtte még fejébe húzza csuklyáját és már azon agyal, hogy milyen módszert kéne kitalálnia arca eltakarására. Valamit, ami stílusos, egyedi, könnyen elkészíthető és nem rí le róla, hogy egy halott, esetleg egy gyilkos van alatta. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084