Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-13 13:44:43
Üzenet elküldve: 2015-08-13 13:44:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Eredet//
* Természetesen a varázslat nem győzi meg a hímet és ismét süket fülekre talál az ajánlata. Ez van, fölösleges erőltetni. Van amit nehéz megérteni, mint például azt, hogy hosszú évszázadokra visszamenően minden női felmenője mágus volt. Anyja a tűz mágiáját ismerte, nagyanyja több versenyt is megnyert a gyógyítómágiák segítségével, nagyanyját pedig ismét csak a tűz vonzotta. A tűz és a smaragdszemű hím, ennek köszönhetően lépett be vérvonalukba a rubintos ragyogás helyett a mélyzöld lélektükör.*
- Gyermek?! *sóhajt, lemondóan és szemrehányóan egyazon időben. Mióta gyermek már egy huszonéves nőstény. Talán ezelőtt tíz évvel amikor az apjához érkezett még az volt, de most már rég nem érzi gyermeknek magát.
Otthagyja a hímet, járja inkább saját útját, ő pedig a könyv fellapozását követően a térkép után nyúl.*
- Ez pont olyan mint amit a könyvben találtunk a lányokkal. *bök a fejével izgatottan a két nő felé.*
- Csak sokkal nagyobb. *mondja miután kihajtogatta a ténylegesen négyszer olyan nagy és legalább annyiszor részletesebb térképet.*
- Ismertem, de csak felületesen. *mondja a nagybátyjára utaló kérdésre majd tekintete a kígyóméregre vetül.*
- Azokat is. Nagyon csipnek. *mondja majd elfordítja a fejét miközben karját megdörzsölgeti mintha még most is érezné a tő apró karcolását majd a mérget amivel az alig vérző sebet a nagybátyja bekeni.*
- Azt mondta megvéd ha egy kígyó marna meg. Mindig legalább tíz egymást követő napon kaptam belőle. Nem tudom véd vagy sem de az utolsó napokon már mindenféle őrült dolgot össze hallucináltam tőle. *rázza meg a fejét majd az üvegcsék felé bök.*
- Tedd el őket. Ne is lássam. *mondja majd a térképet veszi komolyabban szemügyre.*
- Szóval amint mondtam, talán hat nap északnyugatra. Három nagyobb sziget mellett kell elhaladnunk és ott lesz ez a szigetecske.
* Miközben Moon a térképet próbálja értelmezni Shel még utolsó szavakat intéz Cralan és Drann felé. Most már Moon is felemeli a fejét és kérdőn néz felé.*
- Azt tudom, hogy én bevertem a fejem, de te mégis mitől hallucinálsz? *kérdezi mert nem emlékszik rá, hogy a tőrt amit a hím lábába vágott az elmúlt napokban bekente volna hallucinációkat keltő méreggel.*
- Valami furcsát én is láttam, de olyan ködös volt, hogy elmesélni sem tudom. Mintha hosszú körmei lettek volna a fekete nőnek. Nem tudom. *ránt végül vállat. Majd a kezei felé tekint és elmosolyodik.*
- Tényleg hosszú körmei vannak de azt hiszem vagy négyszer ekkorákat láttam, ráadásul nagyon fájt a fejem miatta. *néz Shel felé még utoljára, és azért is az ő rovására írja fel a történteket.
Újra a térképet vizsgálgatja. A járatokat, a feltüntetett erdőket vagy esetleg fákat majd a barlangot amit igen szépen kidolgozott a nagybátyja vagy bárki más aki a a térképet készítette. Moon egy hirtelen gondolat folytán megfordítja és halványan irt sorokat olvashat el a mélységiek ősi nyelvén.*
- Ide egy sötételf azt írta, hogy rejtett tanokat tanulmányozott azon a helyen. *fordítja csak a lényeget.*
- Vannak bizonyos eredményei is amiket talán érdemes volna látnunk. Mit szóltok? *kérdezi kíváncsian először Drannra majd Cralanra nézve majd odalép a két nő mellé.*
- Úgy tűnik elkísérünk titeket! *jelenti be a legegyszerűbben, bár Drann nevében nem szólhat. Az elf felé néz és a varázslatokat tartalmazó pergameneket csak futólag forgatja végig.*
- Néhány alap varázslat. Ezeket már ismerem. *adja vissza majd rámosolyog az elfre.*
- Válaszút előtt állsz. Ha gondolod elkísérsz bennünket, ha nem akkor fogod a hátizsákot és visszatérsz a Kúriába vagy akár a saját családodhoz is. Nekem nincs szükségem ezekre a könyvekre, sem pedig bármi másra belőle kivétel a térkép. *mondja és várakozón néz az elfre, hogy döntsön. Ha Drann válaszolt akkor a két nő és Cralan felé fordulva mondja.*
- Keressünk magunknak egy hajót ami átvezet a folyón majd pedig a kikötőben egy bátor kapitányt.
* Amint ezeket a szavakat kimondta meg is indul a céljuk felé és nincs szándékában megállni amíg a keresett sziget földjére nem teszi a lábát.
A fekete nő szavaira kissé óvatosabban néz fel rá majd elmosolyodik, viszont ha eddig azt hitte, hogy csak álmodott, most már kezdi elhinni Shel szavait. Óvatos lesz vele az már biztos.*
* Természetesen a varázslat nem győzi meg a hímet és ismét süket fülekre talál az ajánlata. Ez van, fölösleges erőltetni. Van amit nehéz megérteni, mint például azt, hogy hosszú évszázadokra visszamenően minden női felmenője mágus volt. Anyja a tűz mágiáját ismerte, nagyanyja több versenyt is megnyert a gyógyítómágiák segítségével, nagyanyját pedig ismét csak a tűz vonzotta. A tűz és a smaragdszemű hím, ennek köszönhetően lépett be vérvonalukba a rubintos ragyogás helyett a mélyzöld lélektükör.*
- Gyermek?! *sóhajt, lemondóan és szemrehányóan egyazon időben. Mióta gyermek már egy huszonéves nőstény. Talán ezelőtt tíz évvel amikor az apjához érkezett még az volt, de most már rég nem érzi gyermeknek magát.
Otthagyja a hímet, járja inkább saját útját, ő pedig a könyv fellapozását követően a térkép után nyúl.*
- Ez pont olyan mint amit a könyvben találtunk a lányokkal. *bök a fejével izgatottan a két nő felé.*
- Csak sokkal nagyobb. *mondja miután kihajtogatta a ténylegesen négyszer olyan nagy és legalább annyiszor részletesebb térképet.*
- Ismertem, de csak felületesen. *mondja a nagybátyjára utaló kérdésre majd tekintete a kígyóméregre vetül.*
- Azokat is. Nagyon csipnek. *mondja majd elfordítja a fejét miközben karját megdörzsölgeti mintha még most is érezné a tő apró karcolását majd a mérget amivel az alig vérző sebet a nagybátyja bekeni.*
- Azt mondta megvéd ha egy kígyó marna meg. Mindig legalább tíz egymást követő napon kaptam belőle. Nem tudom véd vagy sem de az utolsó napokon már mindenféle őrült dolgot össze hallucináltam tőle. *rázza meg a fejét majd az üvegcsék felé bök.*
- Tedd el őket. Ne is lássam. *mondja majd a térképet veszi komolyabban szemügyre.*
- Szóval amint mondtam, talán hat nap északnyugatra. Három nagyobb sziget mellett kell elhaladnunk és ott lesz ez a szigetecske.
* Miközben Moon a térképet próbálja értelmezni Shel még utolsó szavakat intéz Cralan és Drann felé. Most már Moon is felemeli a fejét és kérdőn néz felé.*
- Azt tudom, hogy én bevertem a fejem, de te mégis mitől hallucinálsz? *kérdezi mert nem emlékszik rá, hogy a tőrt amit a hím lábába vágott az elmúlt napokban bekente volna hallucinációkat keltő méreggel.*
- Valami furcsát én is láttam, de olyan ködös volt, hogy elmesélni sem tudom. Mintha hosszú körmei lettek volna a fekete nőnek. Nem tudom. *ránt végül vállat. Majd a kezei felé tekint és elmosolyodik.*
- Tényleg hosszú körmei vannak de azt hiszem vagy négyszer ekkorákat láttam, ráadásul nagyon fájt a fejem miatta. *néz Shel felé még utoljára, és azért is az ő rovására írja fel a történteket.
Újra a térképet vizsgálgatja. A járatokat, a feltüntetett erdőket vagy esetleg fákat majd a barlangot amit igen szépen kidolgozott a nagybátyja vagy bárki más aki a a térképet készítette. Moon egy hirtelen gondolat folytán megfordítja és halványan irt sorokat olvashat el a mélységiek ősi nyelvén.*
- Ide egy sötételf azt írta, hogy rejtett tanokat tanulmányozott azon a helyen. *fordítja csak a lényeget.*
- Vannak bizonyos eredményei is amiket talán érdemes volna látnunk. Mit szóltok? *kérdezi kíváncsian először Drannra majd Cralanra nézve majd odalép a két nő mellé.*
- Úgy tűnik elkísérünk titeket! *jelenti be a legegyszerűbben, bár Drann nevében nem szólhat. Az elf felé néz és a varázslatokat tartalmazó pergameneket csak futólag forgatja végig.*
- Néhány alap varázslat. Ezeket már ismerem. *adja vissza majd rámosolyog az elfre.*
- Válaszút előtt állsz. Ha gondolod elkísérsz bennünket, ha nem akkor fogod a hátizsákot és visszatérsz a Kúriába vagy akár a saját családodhoz is. Nekem nincs szükségem ezekre a könyvekre, sem pedig bármi másra belőle kivétel a térkép. *mondja és várakozón néz az elfre, hogy döntsön. Ha Drann válaszolt akkor a két nő és Cralan felé fordulva mondja.*
- Keressünk magunknak egy hajót ami átvezet a folyón majd pedig a kikötőben egy bátor kapitányt.
* Amint ezeket a szavakat kimondta meg is indul a céljuk felé és nincs szándékában megállni amíg a keresett sziget földjére nem teszi a lábát.
A fekete nő szavaira kissé óvatosabban néz fel rá majd elmosolyodik, viszont ha eddig azt hitte, hogy csak álmodott, most már kezdi elhinni Shel szavait. Óvatos lesz vele az már biztos.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-13 12:53:57
Üzenet elküldve: 2015-08-13 12:53:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet//
*A kedélyek csillapodni látszanak. A problémás csuklyás is befejezi pampogását, majd csendben el is sunnyog. Különös. Eddig a legkisebb varázslatgyanúra is harapott, most pedig azt is engedi, hogy varázsoljanak rajta, ami pedig ezután történik, az sokkalta meglepi. Megkapja a varázsitalát, és le is húzza. Az ő helyében kikapta volna a másik mélységi kezéből, és úgy vágta volna a matróna tarkójához, mérget sejtve és kiáltva, ő, a legbizalmatlanabb eme csapatból pedig csak úgy lehúzza. Érdekes, de nem annyira, hogy fél percél tovább foglalkozzon a dologgal.
A búcsúszövegre felhúzza szemöldökét, és úgy gondolja, jó lenne egy kicsit incselkedni vele. Ha Shelquatin hátrafordul,tölcsért formáz a kezeiből szája elé úgy, hogy csak az előbb említett lássa, ahogy villás nyelvét kidugja ha ezt amaz látta, jót nevet, csábos hangon kuncog, majd odakacsázik a hóhajú mélységihez, és az előző dolgok tárgyára tér vissza.*
- Nos, ezen is túl vagyunk. *Aztán kicsit közelebb hajol hozzá, hogy a fülébe súghasson.* - Remélem nem rémültél meg tőlem. Nem bántalak. *Ezután elhúzódik a sötét bőrű fültől, és normális hangon beszél tovább.* - Te nem tartasz velünk? Talán könnyebben tájékozódnánk a társaságodban, és neked tapasztalatod is van a mágia terén, nem úgy, mint nekünk.
*Halkan kuncog, nyugtázva tudatlanságát, majd várja a választ.*
*A kedélyek csillapodni látszanak. A problémás csuklyás is befejezi pampogását, majd csendben el is sunnyog. Különös. Eddig a legkisebb varázslatgyanúra is harapott, most pedig azt is engedi, hogy varázsoljanak rajta, ami pedig ezután történik, az sokkalta meglepi. Megkapja a varázsitalát, és le is húzza. Az ő helyében kikapta volna a másik mélységi kezéből, és úgy vágta volna a matróna tarkójához, mérget sejtve és kiáltva, ő, a legbizalmatlanabb eme csapatból pedig csak úgy lehúzza. Érdekes, de nem annyira, hogy fél percél tovább foglalkozzon a dologgal.
A búcsúszövegre felhúzza szemöldökét, és úgy gondolja, jó lenne egy kicsit incselkedni vele. Ha Shelquatin hátrafordul,tölcsért formáz a kezeiből szája elé úgy, hogy csak az előbb említett lássa, ahogy villás nyelvét kidugja ha ezt amaz látta, jót nevet, csábos hangon kuncog, majd odakacsázik a hóhajú mélységihez, és az előző dolgok tárgyára tér vissza.*
- Nos, ezen is túl vagyunk. *Aztán kicsit közelebb hajol hozzá, hogy a fülébe súghasson.* - Remélem nem rémültél meg tőlem. Nem bántalak. *Ezután elhúzódik a sötét bőrű fültől, és normális hangon beszél tovább.* - Te nem tartasz velünk? Talán könnyebben tájékozódnánk a társaságodban, és neked tapasztalatod is van a mágia terén, nem úgy, mint nekünk.
*Halkan kuncog, nyugtázva tudatlanságát, majd várja a választ.*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-13 11:45:36
Üzenet elküldve: 2015-08-13 11:45:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet//
*Drann kutatón pillant Cralanra, miközben a démonvadász könyvét lapozgatja. ~ Démonok, sötét igéző varázslatok, más dimenziósíkok lényeinek megidézése, gonosz létsíkok: köszi. Mintha nem lenne elég rossz és alantas szerte Lanawinban. Amióta az ember megjelent, mióta a fajok keveredni kezdtek, a kifinomult elf kultúra pedig mindenütt a háttérbe szorult.
Cralan biztosan nem látta, amit ő. Még az is lehet, hogy ő maga sem látta. Azért furcsa. Pont ennek a démonvadásznak a könyve. ~
Egy pillanatra megrándul a szája, ahogy a képeket és a leírásokat nézegeti. Na jó. Hagyjuk. Leteszi, és a másikért nyúl.*
- Találkoztál valaha eggyel is? *kérdezi közben a testőrt.
~ Azgad'rhelion VI. könyve. A mágia korai formái. Ősi idők, ősi varázslók, ősi varázslatok. Mágiára születni. A mágia tanulása. Mágiasűrítés. A mágia visszaverése. Mágikus tárgyak. Védővarázslatok. ~
Moon ekkor ér oda hozzájuk. Valamit beszélt Shelquatinnal, és megint élt valószínű azzal az erős mágikus tudással, amivel rendelkezik, és amin Drann újra meg újra elcsodálkozik, mert a sötételf szemmel láthatóan egyik pillanatról a másikra sokkal jobb bőrben van. Llegalábbis ő ezt látja, amikor felé pillant. Láthatóan habozik, hogy itthagyja-e őket végleg. Na, ő biztos nem tartóztatja.
~ Honnan a csodából uralhatja mindezt ilyen fiatalon? Ki taníthatta? ~ fordulnak újra a hószínhajú felé a gondolatai, ahogy az odalép a padhoz.*
- Mi az érdekes? Valami fontos? *kérdezi, és belelapoz az egyik könyvbe.*
- Ez nagyon érdekes, bár egy képzett mágusnak lehet, semmi új *válaszolja neki a kezében tartott VI. könyvről.*
- A bácsikád kedves öregúr lehetett. *Mondja még némi malíciával.* - Ismerted? *int a mérgeket tartalmazó csomag felé, bár csak kettő virít a padon épp a kígyós címkékkel, a többit visszatekerte.*
- Talán ezek érdekesek lehetnek Neked *adja Moon kezébe a varázsigés tekercseket.*
- Ez meg egy térkép. Elég részletes. De fogalmam sincs, mit ábrázolhat. Lehet, hogy egy skorpiólelőhely. *nyújtja oda a térképes tekercset, elfojtva egy mosolyt.
Közben a sötételf elindul a Templomkert kijárata felé. Tehát elmegy. Drann csak örül, bár annyira nem izgatja a dolog. Akkor lássa legközelebb, mikor a háta közepét. Ám még mielőtt kilépne a kapun, hangosan visszaszól nekik.
~ Mi van? ~
Drann a két nőre néz önkéntelenül, akik arrább álldogálltak eddig. Az éjfekete hajú, amelyik Moon védelmére sietett, egy árva szót sem szólt, mióta kitették a szűrüket a Templomból. Egyértelműen Moonra várnak.*
- Kik ezek? *kérdezi a hószínhajútól, kutatón a szemébe nézve, most, hogy Shelquatin elindult, és a hátizsák iránti kíváncsisága is kielégítést nyert végre.*
*Drann kutatón pillant Cralanra, miközben a démonvadász könyvét lapozgatja. ~ Démonok, sötét igéző varázslatok, más dimenziósíkok lényeinek megidézése, gonosz létsíkok: köszi. Mintha nem lenne elég rossz és alantas szerte Lanawinban. Amióta az ember megjelent, mióta a fajok keveredni kezdtek, a kifinomult elf kultúra pedig mindenütt a háttérbe szorult.
Cralan biztosan nem látta, amit ő. Még az is lehet, hogy ő maga sem látta. Azért furcsa. Pont ennek a démonvadásznak a könyve. ~
Egy pillanatra megrándul a szája, ahogy a képeket és a leírásokat nézegeti. Na jó. Hagyjuk. Leteszi, és a másikért nyúl.*
- Találkoztál valaha eggyel is? *kérdezi közben a testőrt.
~ Azgad'rhelion VI. könyve. A mágia korai formái. Ősi idők, ősi varázslók, ősi varázslatok. Mágiára születni. A mágia tanulása. Mágiasűrítés. A mágia visszaverése. Mágikus tárgyak. Védővarázslatok. ~
Moon ekkor ér oda hozzájuk. Valamit beszélt Shelquatinnal, és megint élt valószínű azzal az erős mágikus tudással, amivel rendelkezik, és amin Drann újra meg újra elcsodálkozik, mert a sötételf szemmel láthatóan egyik pillanatról a másikra sokkal jobb bőrben van. Llegalábbis ő ezt látja, amikor felé pillant. Láthatóan habozik, hogy itthagyja-e őket végleg. Na, ő biztos nem tartóztatja.
~ Honnan a csodából uralhatja mindezt ilyen fiatalon? Ki taníthatta? ~ fordulnak újra a hószínhajú felé a gondolatai, ahogy az odalép a padhoz.*
- Mi az érdekes? Valami fontos? *kérdezi, és belelapoz az egyik könyvbe.*
- Ez nagyon érdekes, bár egy képzett mágusnak lehet, semmi új *válaszolja neki a kezében tartott VI. könyvről.*
- A bácsikád kedves öregúr lehetett. *Mondja még némi malíciával.* - Ismerted? *int a mérgeket tartalmazó csomag felé, bár csak kettő virít a padon épp a kígyós címkékkel, a többit visszatekerte.*
- Talán ezek érdekesek lehetnek Neked *adja Moon kezébe a varázsigés tekercseket.*
- Ez meg egy térkép. Elég részletes. De fogalmam sincs, mit ábrázolhat. Lehet, hogy egy skorpiólelőhely. *nyújtja oda a térképes tekercset, elfojtva egy mosolyt.
Közben a sötételf elindul a Templomkert kijárata felé. Tehát elmegy. Drann csak örül, bár annyira nem izgatja a dolog. Akkor lássa legközelebb, mikor a háta közepét. Ám még mielőtt kilépne a kapun, hangosan visszaszól nekik.
~ Mi van? ~
Drann a két nőre néz önkéntelenül, akik arrább álldogálltak eddig. Az éjfekete hajú, amelyik Moon védelmére sietett, egy árva szót sem szólt, mióta kitették a szűrüket a Templomból. Egyértelműen Moonra várnak.*
- Kik ezek? *kérdezi a hószínhajútól, kutatón a szemébe nézve, most, hogy Shelquatin elindult, és a hátizsák iránti kíváncsisága is kielégítést nyert végre.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-11 15:45:10
Üzenet elküldve: 2015-08-11 15:45:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Megkönnyebbült sóhajjal, halkan pihegve robban ki a szegénynegyed sikátorából, s kellemes kis helyre érkezik. Egy kert, melyet a lemenő nap fényében a templom árnyékba fed be, s kellemes félhomályba burkolja ezt a részt. Lépteit lassúra veszi, ráérősre, a templom külsejét figyeli, az építését, dombormintáit, kinézetét, s úgy összességében ezt a helyet. Nyugalmasnak tűnik, kellemesnek egy kis egyedülléthez, s úgy összességében magányosnak is. Nem lát egy lelket sem, kihez oda akarna menni, avagy oda mehetne, s így sötét árnyként, viszont rikító hajzuhataggal lépeget kényelmes tempóban. Kisvártatva kell azzal szembesülnie, hogy az ösvény, mely a kertből kifelé, s a templomtól elfelé vezet, egyenesen a temetőbe viszi, s a gondolattól előre kirázza a hideg.*
~De miért?~
*Elméje egyértelműként tekint a kérdésre, hiszen hiányos, mitöbb hiányzó emlékeinek köszönhetően nem tudja, hogy mi baja a temetővel. Nem tudja, hogy ott találtak rá annak idején, a Sötétek, kik kitanították. Még csak fogalma sincs róla, hogyan és miért érzi baljósnak a temető légkörét, azonban valami csak viszi tovább, valami, ami nem hagyja, hogy most megpihenjen, s visszaforduljon. Mennie kell, előre.*
~De miért?~
*Elméje egyértelműként tekint a kérdésre, hiszen hiányos, mitöbb hiányzó emlékeinek köszönhetően nem tudja, hogy mi baja a temetővel. Nem tudja, hogy ott találtak rá annak idején, a Sötétek, kik kitanították. Még csak fogalma sincs róla, hogyan és miért érzi baljósnak a temető légkörét, azonban valami csak viszi tovább, valami, ami nem hagyja, hogy most megpihenjen, s visszaforduljon. Mennie kell, előre.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-10 19:25:18
Üzenet elküldve: 2015-08-10 19:25:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Eredet //
*Igazán meglepődik a történéseken, de nem esik kétségbe, biztosan tudja hogy csupán illúzió körülötte minden. Hogy ezek a lány emlékei lennének? Vagy csak úgy szeretné beállítani? Ki tudja. Mindenesetre újra látja a sikátorban történteket is, elgondolkodik vajon hatékonyabban is meg tudta volna oldani az egészet, és végül is igen, de most már mindegy, legközelebb ennyivel okosabb lesz. Mikor visszazuhan önmagába tényleg megtántorodik kissé, pláne fájó lába miatt. Nézi egy darabig fajtársát, gondolkodik miként cselekedjen. Meg kellene ölnie, de nincs rá lehetősége. A két démont is (mivel együtt vannak és az egyik biztosan az, elkönyvelte a másikat is annak), de nem tudja meghalnának-e ha vas szúrja át őket, egyáltalán fogna-e rajtuk fegyvere? A két testőr... Ha az egész kompániából valakit, hát őket talán életben hagyná ha nem vennék fel a harcot vele, de erre ugyancsak nem lát esélyt.*
- Túl nagy ez a hatalom egy gyermek kezébe.
*Bár kimondja a szavakat, inkább csak magának szánja, nem foglalkozik vele ki más hallja és ki nem. Nehéz meghozni a döntést de csak megissza az italt amit kapott, nem tart tőle hogy méreg lenne hisz könnyebben is meg tudnák ölni. Büszkesége csorbát szenved amiért nem vágja a földhöz az egészet, de túl mély a seb a lábán, és az azonnali gyógyulás túlságosan kecsegtető lehetőség.*
- Szomorú sorsa ez egy elátkozott népnek.
*Ezt is csak saját magának sóhajtja el, közben már fordul is a kijárat felé. Ilyen hatalommal inkább összekovácsolná a még megmaradt fajtársakat, kordában tarthatná a csőcseléket és új otthont teremthetnének, ehelyett szörnyekkel paktál le. Tudja nagyon jól hogy milyen a többség, vérszomjas mészárosok vagy kapzsi kis tolvajok, senkiben nem bízva, csak magukat mindenki fölé helyezve... Az igazi nemes és tiszta vér mára szinte teljesen eltűnt, a sok belviszály és erőátvétel, a sok keveredés... Nem csoda hogy nem volt aki összefogta volna őket a tragédia után, mindenki a saját bőrét mentette és átgyalogoltak egymáson. Ő egy más világból származik. Igazi vezéreket szolgált, ők taníttatták ki, de sajnos az ármány végül őket is elérte. A többi fajt sokra Shelquatin sem becsüli, szíve szerint rabigába hajtaná mindet, de ez a sötételfeknek természetüknél fogva lehetetlen. Sőt minél több fajtabélivel találkozik, annál inkább látja hogy a felszínieknek is van tisztelni való tulajdonsága, bár ezt még magának sem szívesen ismeri be. Hiába felsőbbrendű faj az övé fizikailag, ha képtelen ezt az előnyt kihasználni. A templomkert kijárata felé sétál a bájital hatása miatt minden lépéssel egyre kevésbé bicegve, de azért még hátrafordítja kissé a fejét és hangosan odaszól a felszínieknek.*
- A védencetek épp démonoknak segít, nyissátok ki végre a szemetek és lássátok az igazi ellenséget!
*Itt ugyanis nem ő a gonosztevő. Ő segíteni indult. Lehetőséget kapott hogy három rossz lélektől megszabadítsa a világot, de a boszorkány megmentette őket. Lehetőséget kapott hogy igazságot tegyen, de megkímélte fajtársát abban a reményben hogy sikerül egy kis bölcsességet verni gyermeteg fejébe. Utóbbiba persze saját életének féltése is közrejátszott, de megtehette volna hogy nyakát töri ellenfelének.*
~Matróna... höh...~
*Mit sem számít neki férfi-e vagy nő, nem odalent vannak ahol az ostoba birka nép vak hite érvényesítené ezt a felfogást. Nem egy vezér, ennyi a lényeg. Nem egy követendő példa, csak egy ostoba gyermek akit kivételes tehetséggel áldott meg a szerencse. Egy hataloméhes boszorkány akit csak saját érdekei vezetnek. Ő ebből nem kér. Pedig még igencsak ereje teljében van de öregnek érzi magát, öregnek és egyedül. Körülvéve alantas fajokkal, saját nemzetéből pedig úgy látszik rajta kívül már csak a csürhe maradt.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Igazán meglepődik a történéseken, de nem esik kétségbe, biztosan tudja hogy csupán illúzió körülötte minden. Hogy ezek a lány emlékei lennének? Vagy csak úgy szeretné beállítani? Ki tudja. Mindenesetre újra látja a sikátorban történteket is, elgondolkodik vajon hatékonyabban is meg tudta volna oldani az egészet, és végül is igen, de most már mindegy, legközelebb ennyivel okosabb lesz. Mikor visszazuhan önmagába tényleg megtántorodik kissé, pláne fájó lába miatt. Nézi egy darabig fajtársát, gondolkodik miként cselekedjen. Meg kellene ölnie, de nincs rá lehetősége. A két démont is (mivel együtt vannak és az egyik biztosan az, elkönyvelte a másikat is annak), de nem tudja meghalnának-e ha vas szúrja át őket, egyáltalán fogna-e rajtuk fegyvere? A két testőr... Ha az egész kompániából valakit, hát őket talán életben hagyná ha nem vennék fel a harcot vele, de erre ugyancsak nem lát esélyt.*
- Túl nagy ez a hatalom egy gyermek kezébe.
*Bár kimondja a szavakat, inkább csak magának szánja, nem foglalkozik vele ki más hallja és ki nem. Nehéz meghozni a döntést de csak megissza az italt amit kapott, nem tart tőle hogy méreg lenne hisz könnyebben is meg tudnák ölni. Büszkesége csorbát szenved amiért nem vágja a földhöz az egészet, de túl mély a seb a lábán, és az azonnali gyógyulás túlságosan kecsegtető lehetőség.*
- Szomorú sorsa ez egy elátkozott népnek.
*Ezt is csak saját magának sóhajtja el, közben már fordul is a kijárat felé. Ilyen hatalommal inkább összekovácsolná a még megmaradt fajtársakat, kordában tarthatná a csőcseléket és új otthont teremthetnének, ehelyett szörnyekkel paktál le. Tudja nagyon jól hogy milyen a többség, vérszomjas mészárosok vagy kapzsi kis tolvajok, senkiben nem bízva, csak magukat mindenki fölé helyezve... Az igazi nemes és tiszta vér mára szinte teljesen eltűnt, a sok belviszály és erőátvétel, a sok keveredés... Nem csoda hogy nem volt aki összefogta volna őket a tragédia után, mindenki a saját bőrét mentette és átgyalogoltak egymáson. Ő egy más világból származik. Igazi vezéreket szolgált, ők taníttatták ki, de sajnos az ármány végül őket is elérte. A többi fajt sokra Shelquatin sem becsüli, szíve szerint rabigába hajtaná mindet, de ez a sötételfeknek természetüknél fogva lehetetlen. Sőt minél több fajtabélivel találkozik, annál inkább látja hogy a felszínieknek is van tisztelni való tulajdonsága, bár ezt még magának sem szívesen ismeri be. Hiába felsőbbrendű faj az övé fizikailag, ha képtelen ezt az előnyt kihasználni. A templomkert kijárata felé sétál a bájital hatása miatt minden lépéssel egyre kevésbé bicegve, de azért még hátrafordítja kissé a fejét és hangosan odaszól a felszínieknek.*
- A védencetek épp démonoknak segít, nyissátok ki végre a szemetek és lássátok az igazi ellenséget!
*Itt ugyanis nem ő a gonosztevő. Ő segíteni indult. Lehetőséget kapott hogy három rossz lélektől megszabadítsa a világot, de a boszorkány megmentette őket. Lehetőséget kapott hogy igazságot tegyen, de megkímélte fajtársát abban a reményben hogy sikerül egy kis bölcsességet verni gyermeteg fejébe. Utóbbiba persze saját életének féltése is közrejátszott, de megtehette volna hogy nyakát töri ellenfelének.*
~Matróna... höh...~
*Mit sem számít neki férfi-e vagy nő, nem odalent vannak ahol az ostoba birka nép vak hite érvényesítené ezt a felfogást. Nem egy vezér, ennyi a lényeg. Nem egy követendő példa, csak egy ostoba gyermek akit kivételes tehetséggel áldott meg a szerencse. Egy hataloméhes boszorkány akit csak saját érdekei vezetnek. Ő ebből nem kér. Pedig még igencsak ereje teljében van de öregnek érzi magát, öregnek és egyedül. Körülvéve alantas fajokkal, saját nemzetéből pedig úgy látszik rajta kívül már csak a csürhe maradt.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-10 16:44:12
Üzenet elküldve: 2015-08-10 16:44:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Eredet //
* Úgy tűnik előre egy hétre elmondott minden fontosat Shel mert most ismét csak két szóban válaszol. Ez a hozzáállás mindenképpen sokkal közelebb áll egy igazi harcoshoz Moon szerint, mint az iménti.*
- Nem kell félned. Csak egy pár pillanat lesz.
* Először elgondolkodik azon milyen irányban is vezesse a hamis álmot, miként azt Moon nevezi titkon. Szemben áll meg Shelquatinal, rá koncentrál és néhány rövid sort kántál el. Az egész olyan lesz a számára mintha pár pillanatra az elméje kilépett volna a testétől és szabadon szárnyalhatna. Magával rántja Shelt. Ha a hím, körbenéz gondolatban akkor mindig ott van a közvetlen közelében. Semmi az egész csak Moon múltjának néhány részlete. Ott van a tizenéves nyúlánk gyermek a barakkban a nagybátyjával, épp harcolni tanítja a hím. Hirtelen szalad a kép, nyúlnak az árnyak és az égen szárnyalnak szárnyatlan angyalokként, hogy később, időben is váltva érjenek földet a Szegénynegyedben. Ott veszekszik a nőstény négy alakkal. Látszik a dac a tekintetében hisz akik körbeveszi nem tűnik túl barátságosnak. Szerencsére a nagyapja is ott van. Valami megvillan, ménkő csap le az ellenfelekre és szinte rögtön utána a föld is megmozdul szétválasztva a két ellenséges tábort. Messziről látszik, hogy varázslat van az események mögött de valószínűleg nem a nőstény idézte meg. Csak egy gondolat és a sötétség veszi most körbe őket, hogy magával ragadja őket a föld alá. Pár évvel később lehet amint ismét feldereng a kép. Saját magukat láthatja az utca közepéről. Ők ketten ott állnak és nézik amint a nőstény tűzbe lobbantja az ifjú ingét, Cralan visszaparancsolja a házba a családot, Drann pedig épp a kardforgatómesterrel harcol. A mélységi a dobótőröket küldi útjukra halálos pontossággal. Hirtelen hasad ki Shel az álomból, akár egy kissé meg is szédülhet.
Ha Moonra néz, a nőstény elmosolyodik. Nem adott rossz képeket a hímnek. Ha akarta elvihette volna a világ végére is avagy veszélyes állatokkal harcolni a mélybe. A mágust is megmutathatta volna aki a mágia felé terelte. Sajnos egy dologra nem képes, rátalálni Shel saját emlékeire.*
- Csak egy csepp szemfényvesztés. Ha gyűlölöd akkor nincs mit tovább beszélnünk. Ha úgy érzed, hogy képes volnál hozzászokni akkor esetleg.* mondja de már tekintete ismét a Cralan és Drann pároson pihen. Éles fülei meghallották azt a bizonyos két szót.*
- Mi az ami egészen érdekes? *kérdezi és fordul feléjük hogy melléjük siessen. A padon kipakolt könyveket, mérgeket és növényeket nézi. Ez sajnos nem az ő területe. Nem ért hozzájuk. Talán pont ezért ragaszkodik annyira Nestarhoz. Felveszi az egyik könyvet, belelapoz. Ezt már látta a saját könyvtárukban.*
- Valami fontos? *kérdezi végül kiváncsian.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont személy félálomba, a valóság és képzelet határára zuhan rövid időre (1 kör), onnan kizökkenteni a hatás idejére semmilyen módon nem lehetséges.
* Úgy tűnik előre egy hétre elmondott minden fontosat Shel mert most ismét csak két szóban válaszol. Ez a hozzáállás mindenképpen sokkal közelebb áll egy igazi harcoshoz Moon szerint, mint az iménti.*
- Nem kell félned. Csak egy pár pillanat lesz.
* Először elgondolkodik azon milyen irányban is vezesse a hamis álmot, miként azt Moon nevezi titkon. Szemben áll meg Shelquatinal, rá koncentrál és néhány rövid sort kántál el. Az egész olyan lesz a számára mintha pár pillanatra az elméje kilépett volna a testétől és szabadon szárnyalhatna. Magával rántja Shelt. Ha a hím, körbenéz gondolatban akkor mindig ott van a közvetlen közelében. Semmi az egész csak Moon múltjának néhány részlete. Ott van a tizenéves nyúlánk gyermek a barakkban a nagybátyjával, épp harcolni tanítja a hím. Hirtelen szalad a kép, nyúlnak az árnyak és az égen szárnyalnak szárnyatlan angyalokként, hogy később, időben is váltva érjenek földet a Szegénynegyedben. Ott veszekszik a nőstény négy alakkal. Látszik a dac a tekintetében hisz akik körbeveszi nem tűnik túl barátságosnak. Szerencsére a nagyapja is ott van. Valami megvillan, ménkő csap le az ellenfelekre és szinte rögtön utána a föld is megmozdul szétválasztva a két ellenséges tábort. Messziről látszik, hogy varázslat van az események mögött de valószínűleg nem a nőstény idézte meg. Csak egy gondolat és a sötétség veszi most körbe őket, hogy magával ragadja őket a föld alá. Pár évvel később lehet amint ismét feldereng a kép. Saját magukat láthatja az utca közepéről. Ők ketten ott állnak és nézik amint a nőstény tűzbe lobbantja az ifjú ingét, Cralan visszaparancsolja a házba a családot, Drann pedig épp a kardforgatómesterrel harcol. A mélységi a dobótőröket küldi útjukra halálos pontossággal. Hirtelen hasad ki Shel az álomból, akár egy kissé meg is szédülhet.
Ha Moonra néz, a nőstény elmosolyodik. Nem adott rossz képeket a hímnek. Ha akarta elvihette volna a világ végére is avagy veszélyes állatokkal harcolni a mélybe. A mágust is megmutathatta volna aki a mágia felé terelte. Sajnos egy dologra nem képes, rátalálni Shel saját emlékeire.*
- Csak egy csepp szemfényvesztés. Ha gyűlölöd akkor nincs mit tovább beszélnünk. Ha úgy érzed, hogy képes volnál hozzászokni akkor esetleg.* mondja de már tekintete ismét a Cralan és Drann pároson pihen. Éles fülei meghallották azt a bizonyos két szót.*
- Mi az ami egészen érdekes? *kérdezi és fordul feléjük hogy melléjük siessen. A padon kipakolt könyveket, mérgeket és növényeket nézi. Ez sajnos nem az ő területe. Nem ért hozzájuk. Talán pont ezért ragaszkodik annyira Nestarhoz. Felveszi az egyik könyvet, belelapoz. Ezt már látta a saját könyvtárukban.*
- Valami fontos? *kérdezi végül kiváncsian.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont személy félálomba, a valóság és képzelet határára zuhan rövid időre (1 kör), onnan kizökkenteni a hatás idejére semmilyen módon nem lehetséges.
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-10 13:06:19
Üzenet elküldve: 2015-08-10 13:06:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Eredet //
* Cralan arcára kiül a meglepettség, igaz csak egy pillanatra. Nem éppen ilyen válaszra várt. Persze lát némi logikai hibát a mélységi monológjában, de mivel a társaság egyhangúan elfordul a két férfitól, a szerzetes is lenyugtatja magát, s úgy dönt, nem foglalkozik tovább a férfival. Ami viszont kicsit zavarja, az Moon vallomása. Nehezen hiszi el, hogy a Matrónának szüksége lenne egy ilyen alakra. Nem a maga helyét félti, hanem a Matróna életét. Viszont ő csak egy testőr, még ha Moon személyi testőre is, így nincs beleszólása. Ezért hagyja őket magukra, s inkább az elf mellé áll, hogy lássa a csomag tartalmát. *
- Mit talált, uram? -
* Kérdezi, de tekintete gyorsan átfutja a kipakolt holmikat. Erős, állati mérgek, örlemények, alapanyagok. Egy képzett alkimistának valóságos aranybánya. Szemei végül a könyveken állapodnak meg. *
- Erről a Cryanról már hallottam. Nagyapám mesélt róla, de engem nem fogott meg az elképzelése ezekről a lényekről. -
* Mondja Drannak. *
* Cralan arcára kiül a meglepettség, igaz csak egy pillanatra. Nem éppen ilyen válaszra várt. Persze lát némi logikai hibát a mélységi monológjában, de mivel a társaság egyhangúan elfordul a két férfitól, a szerzetes is lenyugtatja magát, s úgy dönt, nem foglalkozik tovább a férfival. Ami viszont kicsit zavarja, az Moon vallomása. Nehezen hiszi el, hogy a Matrónának szüksége lenne egy ilyen alakra. Nem a maga helyét félti, hanem a Matróna életét. Viszont ő csak egy testőr, még ha Moon személyi testőre is, így nincs beleszólása. Ezért hagyja őket magukra, s inkább az elf mellé áll, hogy lássa a csomag tartalmát. *
- Mit talált, uram? -
* Kérdezi, de tekintete gyorsan átfutja a kipakolt holmikat. Erős, állati mérgek, örlemények, alapanyagok. Egy képzett alkimistának valóságos aranybánya. Szemei végül a könyveken állapodnak meg. *
- Erről a Cryanról már hallottam. Nagyapám mesélt róla, de engem nem fogott meg az elképzelése ezekről a lényekről. -
* Mondja Drannak. *
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-09 13:14:02
Üzenet elküldve: 2015-08-09 13:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Eredet //
*Hogy Drann figyelmét hamar másfelé irányítja, az nem lepi meg. Felszíni kis senkik akik nem látnak tovább a saját dolguknál. Valószínűleg hasonló neveltetés rontotta meg fajtársát is, vagy csak őrült gyilkosok leszármazottja aki idefent valahogy hatalomra jutott, bár akkor nem kímélte volna a sikátorban a csőcseléket. A kórság ami népükön eluralkodott, ami miatt a tragédia után szétesett a lenti birodalom, és ami miatt idefent is csak foltokban képesek megmaradni, túlságosan sok fajtársát sújtja. Ez pedig az ostobaság, ami mondjuk olyan fajoknál mint az óriás még elnézhető, hisz alapvetően békések. Az orkoknál mellékes, hisz ők legalább összetartanak. De a sötételfek ostobasága bizalmatlansággal és hatalomvággyal keveredett, ami szép lassan, de annál biztosabban kipusztítja őket. A kérdésre hogy elhiszi-e amit mond nem felel, továbbra is szánalommal vegyes sajnálattal tekint a matrónára. A felé dobott üvegcsét elkapja és végigméri (persze a jobbik kezével, amit Cralan megápolgatott azt inkább pihenni hagyja), aztán ismét a lány felé fordul és hallgatja tovább. Igen erős késztetést érez hogy a földre öntse ki az egész italt, de még nem dönt.*
- Hát mutasd.
*Enged a kíváncsiságának. Ha meg akarnák ölni vagy ártani neki, így is úgy is meg tudnák tenni, akár engedi akár nem. Kezdi úgy érezni hogy nagy hibát követett el mikor a segítségükre sietett a banditák ellen. Inkább a haramiáknak kellett volna segítenie ezeket megölni, hisz lényegesen komolyabb ellenfél mindhárom, mint azok voltak. Utána pedig a sérült bitangoktól már egyedül is könnyen megszabadította volna a világot, így hat holttestet hagyva maga után. Hogy szerette volna a nő maga mellett tudni? Hát erre egyre kevesebb esély van. Hogy félne a varázslatoktól az pedig egyszerűen abszurd. Nem fél tőlük, gyűlöli őket. Gyűlöli hogy nem tud védekezni ellenük, ez viszont nem félelmet hanem sokkal inkább dühöt vált ki belőle.*
*Bár lenne motivációja arra is hogy mégis a társulattal tartson. Alantas indok, de a cél szentesíti az eszközt. Úgy látszik vagy nem tudnak róla hogy az egyik lány egy démon, vagy nem érdekli őket, de akár így akár úgy ha velük menne talán egyszer lehetősége adódna kioltani a szörny életét. És a boszorkányét is aki az ő nézőpontja szerint lepaktált vele. Hisz ott feküdt amikor megvillant a bestia szeme és kieresztette a karmait, látnia kellett, tudnia kell kivel szövetkezik. Él a gyanúperrel hogy a másik ismeretlen nő sem halandó, inkább igyekszik mindenkiről a legrosszabbat feltételezni, úgy kevesebb meglepetés éri. Az kétséges hogy a matróna testőrei is démonok lennének hisz akkor használták volna hatalmukat a sikátorban.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.09 13:23:47
*Hogy Drann figyelmét hamar másfelé irányítja, az nem lepi meg. Felszíni kis senkik akik nem látnak tovább a saját dolguknál. Valószínűleg hasonló neveltetés rontotta meg fajtársát is, vagy csak őrült gyilkosok leszármazottja aki idefent valahogy hatalomra jutott, bár akkor nem kímélte volna a sikátorban a csőcseléket. A kórság ami népükön eluralkodott, ami miatt a tragédia után szétesett a lenti birodalom, és ami miatt idefent is csak foltokban képesek megmaradni, túlságosan sok fajtársát sújtja. Ez pedig az ostobaság, ami mondjuk olyan fajoknál mint az óriás még elnézhető, hisz alapvetően békések. Az orkoknál mellékes, hisz ők legalább összetartanak. De a sötételfek ostobasága bizalmatlansággal és hatalomvággyal keveredett, ami szép lassan, de annál biztosabban kipusztítja őket. A kérdésre hogy elhiszi-e amit mond nem felel, továbbra is szánalommal vegyes sajnálattal tekint a matrónára. A felé dobott üvegcsét elkapja és végigméri (persze a jobbik kezével, amit Cralan megápolgatott azt inkább pihenni hagyja), aztán ismét a lány felé fordul és hallgatja tovább. Igen erős késztetést érez hogy a földre öntse ki az egész italt, de még nem dönt.*
- Hát mutasd.
*Enged a kíváncsiságának. Ha meg akarnák ölni vagy ártani neki, így is úgy is meg tudnák tenni, akár engedi akár nem. Kezdi úgy érezni hogy nagy hibát követett el mikor a segítségükre sietett a banditák ellen. Inkább a haramiáknak kellett volna segítenie ezeket megölni, hisz lényegesen komolyabb ellenfél mindhárom, mint azok voltak. Utána pedig a sérült bitangoktól már egyedül is könnyen megszabadította volna a világot, így hat holttestet hagyva maga után. Hogy szerette volna a nő maga mellett tudni? Hát erre egyre kevesebb esély van. Hogy félne a varázslatoktól az pedig egyszerűen abszurd. Nem fél tőlük, gyűlöli őket. Gyűlöli hogy nem tud védekezni ellenük, ez viszont nem félelmet hanem sokkal inkább dühöt vált ki belőle.*
*Bár lenne motivációja arra is hogy mégis a társulattal tartson. Alantas indok, de a cél szentesíti az eszközt. Úgy látszik vagy nem tudnak róla hogy az egyik lány egy démon, vagy nem érdekli őket, de akár így akár úgy ha velük menne talán egyszer lehetősége adódna kioltani a szörny életét. És a boszorkányét is aki az ő nézőpontja szerint lepaktált vele. Hisz ott feküdt amikor megvillant a bestia szeme és kieresztette a karmait, látnia kellett, tudnia kell kivel szövetkezik. Él a gyanúperrel hogy a másik ismeretlen nő sem halandó, inkább igyekszik mindenkiről a legrosszabbat feltételezni, úgy kevesebb meglepetés éri. Az kétséges hogy a matróna testőrei is démonok lennének hisz akkor használták volna hatalmukat a sikátorban.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.09 13:23:47
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-08 12:50:30
Üzenet elküldve: 2015-08-08 12:50:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Grail szeme elé egy nagy zöldellő rész kerül ez már csak magában is furcsa látvány a nyomornegyed után. Emberek egyen öltözékben gondozzák a kertet és nem sokkal messzebb egy imahelyet vesz észre innen is a hatalmas következtetés, hogy ahhoz tartozik és ők a valláshoz tartozó szolgák. Itt már kicsit lelassítja lépteit és odamegy az egyikhez. Kisebb beszélgetés után útba igazítják és megmutatják neki merre találja a küzdésre alkalmas helyet. Habár kicsit furán néztek rá mikor megmondta hogy gladiátornak akarja eladni magát de Grail nem törődött velük neki ez az élete ehhez ért. Fura is most neki az, hogy szabadon láncok nélkül van emiatt egy kicsit úgy érzi mintha nem találná a helyét. Viszont most reménytelien megy tovább előre a nemesek kúriája felé.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-08 10:56:15
Üzenet elküldve: 2015-08-08 10:56:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet//
*Drann speciel nem ordibál, hanem egyszer, majd a választ várás nyomatékának kedvéért ( tekintettel Shelquatin eddigi, meglehetős fogyatékkkal bíró kommunikációs hajlandóságára ) jól tagoltan még egyszer felteszi a háromszavas kérdést, annak a reményében, hogy a válasz talán megvilágítja a (bekoffeinezett kullancsként) Moonra tapadó sötételf érthetetlen viselkedését.
A válaszra, vagyis inkább a kérdésre, amit válaszul kap, csak egy furcsa, a hitetlenséget, a csodálkozást és a felnevetést egyszerre egyesítő hangot ad ki magából, abszolút nem szándékoltan.
A válaszkérdést aztán Cralan válaszolja meg. Drann közben úgy ahogy kikövetkezteti a kérdésfeltevés logikáját, de nem érti.
Tett, amitt tett Moon, amit ez a csavargó mélységi hím, ha jól érti, kikér magának, kizárt, hogy normális esetben emiatt neki merjen rontani egy ilyen pozíciójú mélységi nőnek.
Így arra gondol, hogy Shelquatin valószínűleg zavarodott.
Részéről rájuk hagyja a beszélgetést, az igencsak furcsa kérdésre nem látja értelmét válaszolni. Szinte előrevetíti azt a teljesen érthetetlen erkölcsi fejtegetést, amiről az addig szinte néma sötételf hosszasan monologizál, és amit Drann szerencséjére már nem követ figyelemmel.
Teljesen egyetért a Templomból velük együtt eljövő nővel, akinek ő eddig semmilyen figyelmet nem szentelt. Fiatal, szalmaszőke hajú, hétköznapi teremtésnek látszik. Türelmetlenül, és Drann szerint udvariatlanul szól rájuk, de csak elősegíti, hogy otthagyja Cralant, Moont és a sötételfet, és a legközelebbi padhoz lépjen, ami ott áll néhány lépésre tőlük, a Templomkert bokrokkal szegélyezett, beljebb pedig jóval árnyékosabb részén. Shelquatin nem valószínű, hogy már bárkinek ártani tudna, amilyen állapotban láthatóan van. Cralan is jelen van, a többi meg amúgy sem őrá tartozik.
Úgyhogy részéről, ledobva a Faehren Dwirinthalen valahai kunyhójában megtalált zsákot a hátáról a padra, szép akkurátusan nekilát, hogy megoldva-kibontva a ki tudja mióta a kandalló mögötti rejtekhelyen porosodó zsákot, szemügyre vegye annak tartalmát.
A szófoszlányok, amik közben még eljutnak hozzá a sötételf fejtegetéseiből, ártatlanokról és az azokat megrontó öregemberekről, csak arról győzik meg, hogy ennek nincs ki a négy kereke, vagy éppen eggyel több van neki a kelleténél.
A hátizsák tartalma mindenesetre sokkal jobban izgatja.
Ahogy megoldja a száját, a tetején gondosan becsomagolt állapotban egy csomó apró fiolát talál. Néhányat kibont közülük. Majd mindegyik címkéjén fekete, kézzel rajzolt kígyószimbólum. Királykobra fogakkal, tekeredő kígyó, egy pókminta, kettőn skorpió. Bravó.
Alatta újabb fiolák. Porok, mindeféle színű őrlemények. Agyarak. Karmok. Tinktúrák.
Színes üvegcsék. Minden gondosan becsomagolva egyesével, és átkötve egy nagyobb csomagba.
Átkötött pergamanek.
Két bőrkötésű, ősöreg könyv. ~ Az extradimenzionális lényekről. Írta Cryan boszorkány és démonvadász. ~
~ Azgad'rhelion hatodik könyve. ~
Kibontja az egyik pergament. Varázslatok, varázserejű igék. Visszatekeri. Kitekeri a következőt. Egy térkép. Tenger és szigetek. Egy jól kivehető, bekarikázott jel: háromszög apró félkörben.
~ Kincses térkép. ~ Szólal meg Drannban a kalandor, de aztán kijózanodik, belegondolva a hátizsák tartalmába és annak eredeti tulajdonosába.
~ Biztosan egy skorpiólelőhely feltüntetése. ~ gondolja némi malíciával. Egy kicsit kezd elege lenni a sötételf kultúra empirikus mélységeitől, bármennyire is kíváncsi alaptermészetű.
Ha közben valaki odajön, csak annyit mond.*
- Hát, egész érdekes.
*Drann speciel nem ordibál, hanem egyszer, majd a választ várás nyomatékának kedvéért ( tekintettel Shelquatin eddigi, meglehetős fogyatékkkal bíró kommunikációs hajlandóságára ) jól tagoltan még egyszer felteszi a háromszavas kérdést, annak a reményében, hogy a válasz talán megvilágítja a (bekoffeinezett kullancsként) Moonra tapadó sötételf érthetetlen viselkedését.
A válaszra, vagyis inkább a kérdésre, amit válaszul kap, csak egy furcsa, a hitetlenséget, a csodálkozást és a felnevetést egyszerre egyesítő hangot ad ki magából, abszolút nem szándékoltan.
A válaszkérdést aztán Cralan válaszolja meg. Drann közben úgy ahogy kikövetkezteti a kérdésfeltevés logikáját, de nem érti.
Tett, amitt tett Moon, amit ez a csavargó mélységi hím, ha jól érti, kikér magának, kizárt, hogy normális esetben emiatt neki merjen rontani egy ilyen pozíciójú mélységi nőnek.
Így arra gondol, hogy Shelquatin valószínűleg zavarodott.
Részéről rájuk hagyja a beszélgetést, az igencsak furcsa kérdésre nem látja értelmét válaszolni. Szinte előrevetíti azt a teljesen érthetetlen erkölcsi fejtegetést, amiről az addig szinte néma sötételf hosszasan monologizál, és amit Drann szerencséjére már nem követ figyelemmel.
Teljesen egyetért a Templomból velük együtt eljövő nővel, akinek ő eddig semmilyen figyelmet nem szentelt. Fiatal, szalmaszőke hajú, hétköznapi teremtésnek látszik. Türelmetlenül, és Drann szerint udvariatlanul szól rájuk, de csak elősegíti, hogy otthagyja Cralant, Moont és a sötételfet, és a legközelebbi padhoz lépjen, ami ott áll néhány lépésre tőlük, a Templomkert bokrokkal szegélyezett, beljebb pedig jóval árnyékosabb részén. Shelquatin nem valószínű, hogy már bárkinek ártani tudna, amilyen állapotban láthatóan van. Cralan is jelen van, a többi meg amúgy sem őrá tartozik.
Úgyhogy részéről, ledobva a Faehren Dwirinthalen valahai kunyhójában megtalált zsákot a hátáról a padra, szép akkurátusan nekilát, hogy megoldva-kibontva a ki tudja mióta a kandalló mögötti rejtekhelyen porosodó zsákot, szemügyre vegye annak tartalmát.
A szófoszlányok, amik közben még eljutnak hozzá a sötételf fejtegetéseiből, ártatlanokról és az azokat megrontó öregemberekről, csak arról győzik meg, hogy ennek nincs ki a négy kereke, vagy éppen eggyel több van neki a kelleténél.
A hátizsák tartalma mindenesetre sokkal jobban izgatja.
Ahogy megoldja a száját, a tetején gondosan becsomagolt állapotban egy csomó apró fiolát talál. Néhányat kibont közülük. Majd mindegyik címkéjén fekete, kézzel rajzolt kígyószimbólum. Királykobra fogakkal, tekeredő kígyó, egy pókminta, kettőn skorpió. Bravó.
Alatta újabb fiolák. Porok, mindeféle színű őrlemények. Agyarak. Karmok. Tinktúrák.
Színes üvegcsék. Minden gondosan becsomagolva egyesével, és átkötve egy nagyobb csomagba.
Átkötött pergamanek.
Két bőrkötésű, ősöreg könyv. ~ Az extradimenzionális lényekről. Írta Cryan boszorkány és démonvadász. ~
~ Azgad'rhelion hatodik könyve. ~
Kibontja az egyik pergament. Varázslatok, varázserejű igék. Visszatekeri. Kitekeri a következőt. Egy térkép. Tenger és szigetek. Egy jól kivehető, bekarikázott jel: háromszög apró félkörben.
~ Kincses térkép. ~ Szólal meg Drannban a kalandor, de aztán kijózanodik, belegondolva a hátizsák tartalmába és annak eredeti tulajdonosába.
~ Biztosan egy skorpiólelőhely feltüntetése. ~ gondolja némi malíciával. Egy kicsit kezd elege lenni a sötételf kultúra empirikus mélységeitől, bármennyire is kíváncsi alaptermészetű.
Ha közben valaki odajön, csak annyit mond.*
- Hát, egész érdekes.
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-07 15:09:21
Üzenet elküldve: 2015-08-07 15:09:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Eredet //
* Kegyetlenül dühös. Talán ennyire mérges eddigi élete során sohasem volt. Nem elég, hogy a szerencsétlen hím életét védi mint egy jó szerető, mert az anyjában ritkán bízhat meg egy sötételf. Amikor már kezd ökölre menni a dolog akkor is arra figyel minél kevésbé sebezze meg. Mit kap érte? Számára teljesen érdektelen lelkizést. Először csak kérdőn néz a hímre amint a kése a lábától olyan fél méterre landol a földön. Szerencsére Drann kissé arrább lendítette Shel kezét. Legyen. Egy szusszanással felkapja és a helyére süllyeszti. Értékes számára, akár ezer aranyat is megér. Még szerencse, hogy nem kellett a későbbiekben alkudnia rá. A szöveg csak folytatódik és folytatódik. Előkerül az ártatlan kislány majd az öregember, mire Moon kérdőn néz a két nőre, mintha azt mondaná, "Láttatok-e már ilyen mélységit?". Egyelőre tüntetően ignorálja a szavait.
Amíg Shel levegőt vesz Moon odalép a lányokhoz, hogy elkérje a könyvet és megnézze mi is az amit sikerült előcsalogatniuk.*
- A térkép mindig hasznos mert célt mutat. *nézi és próbálja kivenni a lényeget. Egy citromlével rajzolt kép, szigetekről, tengerekről, s az egyik szigeten egy apró kis jelkép látszik. Egy háromszög ami egy félkörben ül.*
- Ez itt *mutat a körféleségre *több mindent is jelölhet, de mivel ez a könyv az idézéseket tárgyalja arra tippelnék, hogy egy idézőkör.*
mutatja meg a lányoknak majd hirtelen jut eszébe a hátizsák és vele együtt nagybátyja hagyatéka.
Most Drannhoz fordul.*
- Menj a hátizsákkal egy közeli padhoz és nézzétek át a tartalmát. Bármi érdekességet találsz hozd ide. *néz Drannra és Cralanra is remélve, hogy a testőr megértette mi a kívánsága.
Shel most szánta el magát a végső mérgezettnek szánt szavak lelkébe való csöpögtetésére, de valószínűleg nem jól sakkozott ugyanis nem egy elfet vagy egy tündérkét kell meggyőznie a legfőbb jóról, hanem inkább egy sötételf nőstényt arról, hogy talán hasznára válhat.*
- És te mindezt el is hiszed? *kérdez vissza csodálkozó szemekkel majd közelebb sétál hozzá tartva a két méter távolságot. Legyen sérült Shel, legyen épp nőies, lelkizős hangulatban, azért még Moon most is igen veszélyesnek tartja. Pillanatnyilag úgy nézhet rá mint Rynizzre amikor megszállja a Twini nevű idegen szellem. ~Ez nem egy sötételf, ez nem lehet az. Akkor inkább saját kezeimmel fojtom meg!~*
- Amit a sikátorban műveltél, számunkra hasznos volt és őszintén bevallom kedvteléssel néztem a biztos mozdulatokat amivel célba találtak a dobótőrök. *mondja hideg, érzéketlen hangon pedig aki ismeri az tudhatja, hogy egyáltalában nem egy kőszívű nőstény.*
- Szerettelek volna mellettem tudni, de ebben már nem vagyok annyira biztos. *mondja amint elsétál a hím előtt tartva a távolságot.*
- Azok után amit a templomban műveltél úgy érzem a számla kiegyenlítődött. A jót rosszal tetézted. *teszi hozzá nagyon komolyan hisz az amit a hím megengedett magának bármely családban halált vagy legalábbis komoly büntetést vonna maga után.*
- Fizetségként ez legyen a tied. * dob Shelquatin Syn felé egy üvegcsét amiben 1 Világoszöld varázsital van.
Hogy sok vagy kevés amit a hím kapott a cselekedeteiért azt hadd döntse el mindenki a saját mércéje szerint.*
- Gyógyító ital van benne ami beforrassza a sebedet és eltünteti az égés nyomait is. *mondja majd hátat fordít a hímnek visszasétálva a lányokhoz, hogy még egyszer egy pillantást vessen a talált térképre.*
- Menjetek a Kikötőbe és ott keressetek egy megbízható hajóskapitányt. *mondja majd az ujját használva mértékegységnek próbálja eldönteni mindenféle komolyabb térképészeti tudás nélkül merre és mennyi ideig kell majd hajózniuk.*
- Talán hat nap északnyugatra, de ez azon is múlik mennyire nyugodt a tenger.* mondja majd fél szemmel ismét Shel felé les. ~Kár volna egy ilyen tehetséget elveszíteni.~ gondolkodik de nem igazán tudja mit is kezdhetne vele.*
- Félsz a varázslatoktól. *fordul ismét felé remélve, hogy kivételesen normális hangvételben tudnak majd beszélgetni.*
- Ha megengeded mutatnék neked valamit. *szól és tekintete a hímében pihen meg.*
- Egy olyan varázslatot ami talán jókedvre derít. *mondja visszagondolva az első találkozására a mágiával és Mordachal.*
* Kegyetlenül dühös. Talán ennyire mérges eddigi élete során sohasem volt. Nem elég, hogy a szerencsétlen hím életét védi mint egy jó szerető, mert az anyjában ritkán bízhat meg egy sötételf. Amikor már kezd ökölre menni a dolog akkor is arra figyel minél kevésbé sebezze meg. Mit kap érte? Számára teljesen érdektelen lelkizést. Először csak kérdőn néz a hímre amint a kése a lábától olyan fél méterre landol a földön. Szerencsére Drann kissé arrább lendítette Shel kezét. Legyen. Egy szusszanással felkapja és a helyére süllyeszti. Értékes számára, akár ezer aranyat is megér. Még szerencse, hogy nem kellett a későbbiekben alkudnia rá. A szöveg csak folytatódik és folytatódik. Előkerül az ártatlan kislány majd az öregember, mire Moon kérdőn néz a két nőre, mintha azt mondaná, "Láttatok-e már ilyen mélységit?". Egyelőre tüntetően ignorálja a szavait.
Amíg Shel levegőt vesz Moon odalép a lányokhoz, hogy elkérje a könyvet és megnézze mi is az amit sikerült előcsalogatniuk.*
- A térkép mindig hasznos mert célt mutat. *nézi és próbálja kivenni a lényeget. Egy citromlével rajzolt kép, szigetekről, tengerekről, s az egyik szigeten egy apró kis jelkép látszik. Egy háromszög ami egy félkörben ül.*
- Ez itt *mutat a körféleségre *több mindent is jelölhet, de mivel ez a könyv az idézéseket tárgyalja arra tippelnék, hogy egy idézőkör.*
mutatja meg a lányoknak majd hirtelen jut eszébe a hátizsák és vele együtt nagybátyja hagyatéka.
Most Drannhoz fordul.*
- Menj a hátizsákkal egy közeli padhoz és nézzétek át a tartalmát. Bármi érdekességet találsz hozd ide. *néz Drannra és Cralanra is remélve, hogy a testőr megértette mi a kívánsága.
Shel most szánta el magát a végső mérgezettnek szánt szavak lelkébe való csöpögtetésére, de valószínűleg nem jól sakkozott ugyanis nem egy elfet vagy egy tündérkét kell meggyőznie a legfőbb jóról, hanem inkább egy sötételf nőstényt arról, hogy talán hasznára válhat.*
- És te mindezt el is hiszed? *kérdez vissza csodálkozó szemekkel majd közelebb sétál hozzá tartva a két méter távolságot. Legyen sérült Shel, legyen épp nőies, lelkizős hangulatban, azért még Moon most is igen veszélyesnek tartja. Pillanatnyilag úgy nézhet rá mint Rynizzre amikor megszállja a Twini nevű idegen szellem. ~Ez nem egy sötételf, ez nem lehet az. Akkor inkább saját kezeimmel fojtom meg!~*
- Amit a sikátorban műveltél, számunkra hasznos volt és őszintén bevallom kedvteléssel néztem a biztos mozdulatokat amivel célba találtak a dobótőrök. *mondja hideg, érzéketlen hangon pedig aki ismeri az tudhatja, hogy egyáltalában nem egy kőszívű nőstény.*
- Szerettelek volna mellettem tudni, de ebben már nem vagyok annyira biztos. *mondja amint elsétál a hím előtt tartva a távolságot.*
- Azok után amit a templomban műveltél úgy érzem a számla kiegyenlítődött. A jót rosszal tetézted. *teszi hozzá nagyon komolyan hisz az amit a hím megengedett magának bármely családban halált vagy legalábbis komoly büntetést vonna maga után.*
- Fizetségként ez legyen a tied. * dob Shelquatin Syn felé egy üvegcsét amiben 1 Világoszöld varázsital van.
Hogy sok vagy kevés amit a hím kapott a cselekedeteiért azt hadd döntse el mindenki a saját mércéje szerint.*- Gyógyító ital van benne ami beforrassza a sebedet és eltünteti az égés nyomait is. *mondja majd hátat fordít a hímnek visszasétálva a lányokhoz, hogy még egyszer egy pillantást vessen a talált térképre.*
- Menjetek a Kikötőbe és ott keressetek egy megbízható hajóskapitányt. *mondja majd az ujját használva mértékegységnek próbálja eldönteni mindenféle komolyabb térképészeti tudás nélkül merre és mennyi ideig kell majd hajózniuk.*
- Talán hat nap északnyugatra, de ez azon is múlik mennyire nyugodt a tenger.* mondja majd fél szemmel ismét Shel felé les. ~Kár volna egy ilyen tehetséget elveszíteni.~ gondolkodik de nem igazán tudja mit is kezdhetne vele.*
- Félsz a varázslatoktól. *fordul ismét felé remélve, hogy kivételesen normális hangvételben tudnak majd beszélgetni.*
- Ha megengeded mutatnék neked valamit. *szól és tekintete a hímében pihen meg.*
- Egy olyan varázslatot ami talán jókedvre derít. *mondja visszagondolva az első találkozására a mágiával és Mordachal.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:45:07
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:45:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Eredet - főleg Cralan és Moon //
*Szerencsére úgy látszik nagyobb bántódása egyelőre nem esik, Cralan viszont előbb szól minthogy Drann válaszolni tudna. Felé fordul hát a hideg tekintet, és bár a maszk miatt nem látszik, gúnyos mosolyra húzza száját. A másik ismeretlen nőstény is megszólal közben de vele egyáltalán nem törődik, mintha itt sem lenne, nem is hallaná.*
- Tehát ti rendelkezhettek az én életemmel, de én nem dönthetek másé felett? Hitegesd csak magad fattyú, nem vagy különb annál aminek engem beállítasz.
*Nem is várt mást a felszíniektől, az ő magasztos erkölcsük és értékrendjük, csak addig állja meg a helyét amíg a saját érdekeiket szolgálja. Az eddigi lekezelő hangsúlyt viszont egyre ingerültebb szavak váltják fel.*
- A sikátorban én voltam tisztességes, és a boszorkány vétkezett. A csőcselék életéről nem én döntöttem, ők tették meg amikor fegyvert fogtak és megtámadtak titeket. Aki harcot kezdeményez az elfogadja hogy bele is halhat. Meghozza a döntését a kockázatot ismerve. Ők sem kímélték volna a mi életünket, de hogy olyat mondjak ami talán jobban a puha gyomrotokhoz illik: holnap majd megölnek mást amiért életben hagytátok őket. Ki tudja hány kislányt rontottak már meg, és fognak ezután? Hány életet oltottak ki kapzsiságból és fognak ezután? Azok lelke mind a boszorkányon szárad. Volt választásuk, mindenkinek volt. Csak engem fosztott meg tőle ez a pökhendi kis féreg.
*Hosszúra nyúlt monológja végén Moon felé bök fejével, de szemeit még Cralanéba fúrja pár pillanatig.*
- Sajnáltad a három sérült szerencsétlent?
*Kicsivel hangosabban mondja már ezt hogy felhívja magára fajtársa figyelmét, vagy legalább jelezze hogy ezek a szavak már neki szólnak, hiába a testőrét bámulja. Csak a mondat végén fordul a nő felé, számonkérésnek és nem kérdésnek szánja amit mond. Egy lecke az ostoba felszínlakó gyermeknek aki nem lát tovább az orránál. Ha Moon figyel akkor ismét halkabbra fogja a szavait, és úgy folytatja amibe belekezdett.*
- Hát élj boldogan a tudattal hogy megmentetted őket. Jusson eszedbe lefekvéskor hogy talán épp egy kislányt erőszakol meg az egyik amíg a másik kettő lefogja, hogy aztán cserélhessenek. Álmodj azzal hogy egy öregembert szúrnak hátba a pár aranyáért aztán sorsára hagyják, szenvedve kivérezni. Egy asszonyt rabolnak és adnak el akit hazavár a férje és a gyerekek. Gondolj erre amikor lehunyod a szemed a puha ágyadban, a nagy kastélyodban a testőreid mögött.
*Sajnálattal vegyes megvetés hallatszik a hangjából. A súlyos szavakkal talán felébreszti majd a könnyelmű gyermeket álomvilágából. Mert számára Moon csak gyermek, hiába van nagy hatalom birtokában. Mind közül a legfájóbb részre, a legnagyobb bűnre viszont csak a következő mondattal világít rá.*
- Miattad majd én is ezt teszem.
*Hisz ez a legszörnyűbb az egészben. A matróna nem csak saját sorsát pecsételte meg könyörületével, de belekényszerítette ebbe a jövőbe Shelquatint is, ráadásul úgy hogy védekezni, ellenkezni sem tudott. Nem egy ostoba mészáros mint ahogy ezek képzelik, nem megvadult kutya ő hogy értelmetlenül széttépne bárkit. Azok hárman rászolgáltak, vállalták tetteik következményét, és csak jobb lett volna a város ártatlan népének ha többet nincs esélyük senkinek ártani.*
*Szerencsére úgy látszik nagyobb bántódása egyelőre nem esik, Cralan viszont előbb szól minthogy Drann válaszolni tudna. Felé fordul hát a hideg tekintet, és bár a maszk miatt nem látszik, gúnyos mosolyra húzza száját. A másik ismeretlen nőstény is megszólal közben de vele egyáltalán nem törődik, mintha itt sem lenne, nem is hallaná.*
- Tehát ti rendelkezhettek az én életemmel, de én nem dönthetek másé felett? Hitegesd csak magad fattyú, nem vagy különb annál aminek engem beállítasz.
*Nem is várt mást a felszíniektől, az ő magasztos erkölcsük és értékrendjük, csak addig állja meg a helyét amíg a saját érdekeiket szolgálja. Az eddigi lekezelő hangsúlyt viszont egyre ingerültebb szavak váltják fel.*
- A sikátorban én voltam tisztességes, és a boszorkány vétkezett. A csőcselék életéről nem én döntöttem, ők tették meg amikor fegyvert fogtak és megtámadtak titeket. Aki harcot kezdeményez az elfogadja hogy bele is halhat. Meghozza a döntését a kockázatot ismerve. Ők sem kímélték volna a mi életünket, de hogy olyat mondjak ami talán jobban a puha gyomrotokhoz illik: holnap majd megölnek mást amiért életben hagytátok őket. Ki tudja hány kislányt rontottak már meg, és fognak ezután? Hány életet oltottak ki kapzsiságból és fognak ezután? Azok lelke mind a boszorkányon szárad. Volt választásuk, mindenkinek volt. Csak engem fosztott meg tőle ez a pökhendi kis féreg.
*Hosszúra nyúlt monológja végén Moon felé bök fejével, de szemeit még Cralanéba fúrja pár pillanatig.*
- Sajnáltad a három sérült szerencsétlent?
*Kicsivel hangosabban mondja már ezt hogy felhívja magára fajtársa figyelmét, vagy legalább jelezze hogy ezek a szavak már neki szólnak, hiába a testőrét bámulja. Csak a mondat végén fordul a nő felé, számonkérésnek és nem kérdésnek szánja amit mond. Egy lecke az ostoba felszínlakó gyermeknek aki nem lát tovább az orránál. Ha Moon figyel akkor ismét halkabbra fogja a szavait, és úgy folytatja amibe belekezdett.*
- Hát élj boldogan a tudattal hogy megmentetted őket. Jusson eszedbe lefekvéskor hogy talán épp egy kislányt erőszakol meg az egyik amíg a másik kettő lefogja, hogy aztán cserélhessenek. Álmodj azzal hogy egy öregembert szúrnak hátba a pár aranyáért aztán sorsára hagyják, szenvedve kivérezni. Egy asszonyt rabolnak és adnak el akit hazavár a férje és a gyerekek. Gondolj erre amikor lehunyod a szemed a puha ágyadban, a nagy kastélyodban a testőreid mögött.
*Sajnálattal vegyes megvetés hallatszik a hangjából. A súlyos szavakkal talán felébreszti majd a könnyelmű gyermeket álomvilágából. Mert számára Moon csak gyermek, hiába van nagy hatalom birtokában. Mind közül a legfájóbb részre, a legnagyobb bűnre viszont csak a következő mondattal világít rá.*
- Miattad majd én is ezt teszem.
*Hisz ez a legszörnyűbb az egészben. A matróna nem csak saját sorsát pecsételte meg könyörületével, de belekényszerítette ebbe a jövőbe Shelquatint is, ráadásul úgy hogy védekezni, ellenkezni sem tudott. Nem egy ostoba mészáros mint ahogy ezek képzelik, nem megvadult kutya ő hogy értelmetlenül széttépne bárkit. Azok hárman rászolgáltak, vállalták tetteik következményét, és csak jobb lett volna a város ártatlan népének ha többet nincs esélyük senkinek ártani.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:26:34
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:26:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Sietve belép a templomkertbe. Nem néz semerre csak egyenesen. Az erdőszéli tisztás felé igyekszik eme gyorsasággal. Meditálni készül. Hirtelen megáll és elgondolkozik: * ~ Ó! Már így is ki vagyok izzadva erre én, nagyon intelligens módon szinte futok a célom felé, pedig az lenne a legjobb, ha egy picit sem lennék leizzadva. ~ * Már rég látta utoljára az erdőszéli tisztást - lassan már egy hete - és szinte hiányzik neki. Ez is egy ok arra, hogy miért is siet ennyire. Feltűnik a szeme előtt a templom. Odaér, a templom ajtajához. *
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-06 14:55:45
Üzenet elküldve: 2015-08-06 14:55:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet//
* Norgent egyre kevésbé érdeklik ezek a mindenféle népek. Leilith a társa, Moon a varázsló - velük szívesen maradni, mivel nélkülük nehéz lenne megtenni azt, amit meg kell tenniük, viszont a másik három alak csak civakodik, ordibál és ölik egymást. Mikor a könyvvel a kezében kiér a templomból, egyből felzárkózik az eredarhoz és a sötételf nőhöz, majd megmutatja a könyvet és kérdez. Pontosabban kérdezne. Ám ezek csak nem hagyják abba a veszekedést, pedig épp most kellett elhagyniuk a hűvös templomot. Nagyrészt miattuk.
Visszafordul a veszekedő Shel-Dran-Cralan trióhoz, azzal nem is különösebben foglalkozva, hogy ki mit csinál és milyen hangerővel, de mivel legalább egy ordibálást hallott, így megért benne a lecsitítás vágya. *
- Abbahagynátok végre?! * Hangja nem olyan hangos, mint az üvöltöző Drané, de azért az átlagos emberhangnál erősebb. Egy-két másodpercig figyeli még őket, aztán visszafordul a Leilith-Moon duóhoz. Sóhaj. *
- Szóval... Most mit kezdünk? Van egy térképünk, de nem érünk vele többet, mint egy marék trágyával. Vagy tévedek? * Igen, szótára egy újabb szóval bővült mostanában. Trágya. De, hogy mégis mit jelent, arról csak halvány fogalma van, hallotta egy beszélgetésben napközben, de hogy hogyan is kell elképzelni, azt nem tudja. *
* Norgent egyre kevésbé érdeklik ezek a mindenféle népek. Leilith a társa, Moon a varázsló - velük szívesen maradni, mivel nélkülük nehéz lenne megtenni azt, amit meg kell tenniük, viszont a másik három alak csak civakodik, ordibál és ölik egymást. Mikor a könyvvel a kezében kiér a templomból, egyből felzárkózik az eredarhoz és a sötételf nőhöz, majd megmutatja a könyvet és kérdez. Pontosabban kérdezne. Ám ezek csak nem hagyják abba a veszekedést, pedig épp most kellett elhagyniuk a hűvös templomot. Nagyrészt miattuk.
Visszafordul a veszekedő Shel-Dran-Cralan trióhoz, azzal nem is különösebben foglalkozva, hogy ki mit csinál és milyen hangerővel, de mivel legalább egy ordibálást hallott, így megért benne a lecsitítás vágya. *
- Abbahagynátok végre?! * Hangja nem olyan hangos, mint az üvöltöző Drané, de azért az átlagos emberhangnál erősebb. Egy-két másodpercig figyeli még őket, aztán visszafordul a Leilith-Moon duóhoz. Sóhaj. *
- Szóval... Most mit kezdünk? Van egy térképünk, de nem érünk vele többet, mint egy marék trágyával. Vagy tévedek? * Igen, szótára egy újabb szóval bővült mostanában. Trágya. De, hogy mégis mit jelent, arról csak halvány fogalma van, hallotta egy beszélgetésben napközben, de hogy hogyan is kell elképzelni, azt nem tudja. *
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-06 13:40:16
Üzenet elküldve: 2015-08-06 13:40:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Eredet //
* A kialakult káoszban végre sikerül elégtételt vennie a mélységi hímen. Keze keményen fog rá a másik sérült karjára, alaposan megcsavarva a végtagot. Szerzetesként elég jól ismer bizonyos fogásokat, így kissé engedve a benne tomboló dühnek, pattanásig feszíti a másik karját. Nem töri el, az már barbárság lenne, de elégedetten hallgatja az izület figyelmeztető roppanását. Ezzel sikerül végre kiszabadìtania Moont, akihez Drann siet oda, hogy felsegítse, ám hiába, mert ekkor ellenállhatatlan erő húzza le őket. *
~ Kissé lassan reagáltak. ~
* Konstatálja magában, de tiszteletteljesen viselkedik a papokkal. Nyugodt arccal engedi, hogy leszedjék a férfiról, s kikisérjék a templomból. *
// A templomkertben //
* Igyekszik az úrnő közelében maradni, s amint visszanyerik szabadságukat, úgy helyezkedik, hogy útjában legyen a köpenyesnek. A dobótőr kirántására csupán egy megvető pillantással felel, majd Moonhoz fordul. *
- És most, kisasszony? -
* Kérdezné Moont, ám Drann, az eddig higgadt elf most ráront a fegyvert dobni akaró Shelre, így Cralannak is mozdulnia kell. A mélységi azonban nem ellenkezik, csupán kérdéssel felel a kérdésre, amit a közelebb lépő szerzetes is meghall. *
- Miért? Mert a te felfogásod szerint veszniük kellett volna, igaz? -
* Kérdezi, majd látva a probléma forrását, kezd lehiggadni. *
- Ellenben veled, a Dwirinthalen család megtanult élni a felszínen, s elfogadta azt, hogy nem rendelkezünk más életével. -
* Méri végig a szerencsétlent. *
- Ha pedig te úgy gondolod, hogy megteheted, akkor nem vagy más, mint egy vérmocskos eszköz, amit irányítani lehet, sőt kell is. -
* Tekintete előbb a hímét, majd Moonét keresi, mintegy megerősítésért, hogy nem csak a saját, hanem a elveit sorolta most el. *
* A kialakult káoszban végre sikerül elégtételt vennie a mélységi hímen. Keze keményen fog rá a másik sérült karjára, alaposan megcsavarva a végtagot. Szerzetesként elég jól ismer bizonyos fogásokat, így kissé engedve a benne tomboló dühnek, pattanásig feszíti a másik karját. Nem töri el, az már barbárság lenne, de elégedetten hallgatja az izület figyelmeztető roppanását. Ezzel sikerül végre kiszabadìtania Moont, akihez Drann siet oda, hogy felsegítse, ám hiába, mert ekkor ellenállhatatlan erő húzza le őket. *
~ Kissé lassan reagáltak. ~
* Konstatálja magában, de tiszteletteljesen viselkedik a papokkal. Nyugodt arccal engedi, hogy leszedjék a férfiról, s kikisérjék a templomból. *
// A templomkertben //
* Igyekszik az úrnő közelében maradni, s amint visszanyerik szabadságukat, úgy helyezkedik, hogy útjában legyen a köpenyesnek. A dobótőr kirántására csupán egy megvető pillantással felel, majd Moonhoz fordul. *
- És most, kisasszony? -
* Kérdezné Moont, ám Drann, az eddig higgadt elf most ráront a fegyvert dobni akaró Shelre, így Cralannak is mozdulnia kell. A mélységi azonban nem ellenkezik, csupán kérdéssel felel a kérdésre, amit a közelebb lépő szerzetes is meghall. *
- Miért? Mert a te felfogásod szerint veszniük kellett volna, igaz? -
* Kérdezi, majd látva a probléma forrását, kezd lehiggadni. *
- Ellenben veled, a Dwirinthalen család megtanult élni a felszínen, s elfogadta azt, hogy nem rendelkezünk más életével. -
* Méri végig a szerencsétlent. *
- Ha pedig te úgy gondolod, hogy megteheted, akkor nem vagy más, mint egy vérmocskos eszköz, amit irányítani lehet, sőt kell is. -
* Tekintete előbb a hímét, majd Moonét keresi, mintegy megerősítésért, hogy nem csak a saját, hanem a elveit sorolta most el. *
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-06 10:40:50
Üzenet elküldve: 2015-08-06 10:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Eredet - Drann //
*Még épp a mozdulat végén éri a rúgás így a kés biztosan célt téveszt, de ha mégis véletlenül valamit eltalálna, akkor sem marad elég erő benne hogy egy kis vágásnál nagyobb sebet ejtsen. Normális esetben megragadná a felszíni lábát és annál fogva vágná a templom kemény falához, de igencsak leharcolt állapotában valószínűleg képtelen lenne rá, és a helyzet miatt nem is lenne bölcs dolog, így csak tűri. Érzi a vállpáncéljára fogó kezet is, nem biztos hogy a legjobb megoldás lenne ott megragadni ha ellen akarna állni, de továbbra is csak megadóan hagyja hogy megtörténjenek az események. Csak fejét fordítja lassan az elf felé*
- Te mit tennél azzal aki varázslattal rákényszerít hogy ártatlanokat ölj?
*Hangja halk, eléggé ingerült, de őszintén érdeklődő. Persze nem ez történt vele, de a koncepció végül is ugyanaz, csak próbálta lefordítani a felszíni értékrendjére. Valaki ráerőltette az akaratát mindezt úgy hogy közben azt hitte saját döntése okán cselekszik. A banditák életével abban a helyzetben nem Moon rendelkezett, nem volt joga közbeavatkozni, pláne nem így. Ha karddal ugrott volna a védelmükre akkor talán más lenne a helyzet hisz akkor legalább a döntés még Shelquatin kezében lett volna. Ez így neki nagyjából ugyanakkora sérelem, mintha az elfet ártatlanok legyilkolására kényszerítenék. Az is lehet persze hogy egyáltalán nem fog tudni megszólalni, ki tudja Moon vagy Cralan mivel köszöni meg tetteit mielőtt kinyithatná a száját.*
*Még épp a mozdulat végén éri a rúgás így a kés biztosan célt téveszt, de ha mégis véletlenül valamit eltalálna, akkor sem marad elég erő benne hogy egy kis vágásnál nagyobb sebet ejtsen. Normális esetben megragadná a felszíni lábát és annál fogva vágná a templom kemény falához, de igencsak leharcolt állapotában valószínűleg képtelen lenne rá, és a helyzet miatt nem is lenne bölcs dolog, így csak tűri. Érzi a vállpáncéljára fogó kezet is, nem biztos hogy a legjobb megoldás lenne ott megragadni ha ellen akarna állni, de továbbra is csak megadóan hagyja hogy megtörténjenek az események. Csak fejét fordítja lassan az elf felé*
- Te mit tennél azzal aki varázslattal rákényszerít hogy ártatlanokat ölj?
*Hangja halk, eléggé ingerült, de őszintén érdeklődő. Persze nem ez történt vele, de a koncepció végül is ugyanaz, csak próbálta lefordítani a felszíni értékrendjére. Valaki ráerőltette az akaratát mindezt úgy hogy közben azt hitte saját döntése okán cselekszik. A banditák életével abban a helyzetben nem Moon rendelkezett, nem volt joga közbeavatkozni, pláne nem így. Ha karddal ugrott volna a védelmükre akkor talán más lenne a helyzet hisz akkor legalább a döntés még Shelquatin kezében lett volna. Ez így neki nagyjából ugyanakkora sérelem, mintha az elfet ártatlanok legyilkolására kényszerítenék. Az is lehet persze hogy egyáltalán nem fog tudni megszólalni, ki tudja Moon vagy Cralan mivel köszöni meg tetteit mielőtt kinyithatná a száját.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-06 09:41:17
Üzenet elküldve: 2015-08-06 09:41:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet//
*Mindegyikük: Moonék, Shelquatin és az a nő is ~ talán ismerheti valahonnan régebbről a Dwirinthalen-úrnőt, ezért igyekezett segítséget nyújtani? ~ elhagyja a felszólításra a Templomot. Drann kinn végigtekint a társaságon. ~ Egyáltalán mit is keresek én itt? Kiebrudalva a Templomból?! ~
Dühösen pillant Shelquatinra, de egy pillanatra megszánja, ahogy az egy hang nélkül, némán, vérzőn, erősen sántítva megáll. De aztán megint felszökik benne az indulat. A sötételf egy mozdulattal és egy morranással kirántja a tőrt a combjából ~ Moon tőre az, amit belevágott ~ tudatosul Drannban, és elég fáradtan, és eléggé lefelé irányozva ugyan, de a mélységi nő felé hajítja.
Drann gyorsan mozdul, erőset és mérgeset rúg, megcélozva a tőrt tartó kezet és a szándék irányát.*
- Elég!! *ragadja meg erősen a sötétet a vállánál, már egyáltalán nem foglalkozva vele, hogy hol vérzik, vagy hogy mennyire sérült.*
- Mit akarsz Tőle?! *A kérdésre valódi választ vár. Elég érthetetlen és teljesen értelmetlen számára a mélységi viselkedése.*
- MIT_AKARSZ_Tőle??!
*Mindegyikük: Moonék, Shelquatin és az a nő is ~ talán ismerheti valahonnan régebbről a Dwirinthalen-úrnőt, ezért igyekezett segítséget nyújtani? ~ elhagyja a felszólításra a Templomot. Drann kinn végigtekint a társaságon. ~ Egyáltalán mit is keresek én itt? Kiebrudalva a Templomból?! ~
Dühösen pillant Shelquatinra, de egy pillanatra megszánja, ahogy az egy hang nélkül, némán, vérzőn, erősen sántítva megáll. De aztán megint felszökik benne az indulat. A sötételf egy mozdulattal és egy morranással kirántja a tőrt a combjából ~ Moon tőre az, amit belevágott ~ tudatosul Drannban, és elég fáradtan, és eléggé lefelé irányozva ugyan, de a mélységi nő felé hajítja.
Drann gyorsan mozdul, erőset és mérgeset rúg, megcélozva a tőrt tartó kezet és a szándék irányát.*
- Elég!! *ragadja meg erősen a sötétet a vállánál, már egyáltalán nem foglalkozva vele, hogy hol vérzik, vagy hogy mennyire sérült.*
- Mit akarsz Tőle?! *A kérdésre valódi választ vár. Elég érthetetlen és teljesen értelmetlen számára a mélységi viselkedése.*
- MIT_AKARSZ_Tőle??!
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:16:36
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Kellemes séta //
*A környék megváltozik, a mocskos épületeket felváltják a bokrok és fák. Sokkal kellemesebb környék ez, mint a Szegénynegyed. Eran is jobban érzi magát, már el is felejtette, min ment ma keresztül. Nem volt benne semmi rossz, egyszerűen csak a szokatlan helyszín és tevékenység viselte meg. De a Templomkert békessége és nyugalma magával ragadja. Néha madarakat hall énekelni, akkor még is áll a fa mellett, hogy felnézhessen rá. Vidáman tippeli meg a madarak faját pusztán hallásból, majd teszteli tudását azzal, hogy szemügyre is veszi a tollas jószágokat. Sokkal szórakoztatóbb tevékenység ez neki, mint az ivászat. Miután eleget elemezte a madarakat, a templomra néz s kedvet kap hozzá, hogy bemenjen. *
*A környék megváltozik, a mocskos épületeket felváltják a bokrok és fák. Sokkal kellemesebb környék ez, mint a Szegénynegyed. Eran is jobban érzi magát, már el is felejtette, min ment ma keresztül. Nem volt benne semmi rossz, egyszerűen csak a szokatlan helyszín és tevékenység viselte meg. De a Templomkert békessége és nyugalma magával ragadja. Néha madarakat hall énekelni, akkor még is áll a fa mellett, hogy felnézhessen rá. Vidáman tippeli meg a madarak faját pusztán hallásból, majd teszteli tudását azzal, hogy szemügyre is veszi a tollas jószágokat. Sokkal szórakoztatóbb tevékenység ez neki, mint az ivászat. Miután eleget elemezte a madarakat, a templomra néz s kedvet kap hozzá, hogy bemenjen. *
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-04 22:03:50
Üzenet elküldve: 2015-08-04 22:03:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet//
//Templom//
*A szörnyeteg hamar enged, de nem elég hamar. Különben sem venné le a szemét róla, pláne a szavak után amiket hozzá intéz. A sírba sem feküdne mellé nemhogy egy ágyban háljanak. így moon kése ellenállás nélkül szúródik a combjába. A fájdalomra felkiált de pont hogy túl komoly a seb ahhoz hogy kedve lenne mozgatni a lábát. Mérgesen mordul ismét fajtársa felé és már lendítené is a kezét hogy lekeverjen neki egy pofont, de Cralan megragadja és még ki is csavarja az amúgy is fájó végtagot. Ez lódít rajta végre akkorát hogy ledőljön Moon karjáról így az végre kiszabadul, azaz kiszabadulna, de jön a következő váratlan esemény. Valami megfoghatatlan erő húzza a földhöz mint mágnes a vasat, közben combjából egy kés áll ki, és Cralan jó eséllyel a varázs ellenére sem engedi így karja is csak tovább csavarodik ahogy a félvér is a földre kerül. Csodálatos. Pedig milyen jól kezdődött az éjszaka, csak egy kisebb vágást szerzett a harc közben. Aztán varázslattal irányították az elméjét, megégették a tenyerét, rátámadt valami démon, tőrt szúrtak a combjába, a karját is kitekerték, és most megint egy varázs szegezi a földhöz. Nagyot sóhajtva próbál úrrá lenni érzelmein hisz legszívesebben széttépne most mindenkit akit a templomban talál, az már mellékes hogy esélye nem sok lenne rá. Az vigasztalja hogy nem csak ő járt pórul hanem mindenki más is a csuhásokon kívül. Lehunyja szemeit és próbálja visszanyerni önuralmát, eltűrni a fájdalmat. Legalább megalázva nem érzi magát hisz az egész szerencsétlen helyzet a szörnyeteg hibája, egy démonnal szemben pedig nem szégyen a vereség. Legalább még látta azt ahogy a nő is a földre roskad, nem lehet annyira hatalmas ha fog rajta a varázs. Pár pillanat múlva nyitja ki a szemeit, nem sokkal ezután pedig enged a béklyó is, és kitessékelik őket a helyiségből. Legalább levakarják róla Cralant amíg felkotorják a földről hisz késsel a combjában egyedül nehézkesen oldja meg a kimenetelt.*
//Templomkert//
*Ki kell hogy támogassák a csuhások, de a templomkertben már megáll a maradék egy jó lábán. Még mielőtt Cralan vagy Drann, Moon vagy bárki más újra megragadhatná egy morranással kihúzza combjából a dobótőrt és fajtársa lábfeje felé hajítja. Kétséges hogy jelen állapotában eltalálja-e a célt főleg hogy csak félgőzzel, jelzésnek csinálja az egészet, ha a matróna figyel könnyedén odébb is léphet és akkor a földbe szúródik a fegyver.*
- Nesze a vasad.
*Veti oda félvállról de ezután már nem mozdul. Maximum elbicegni tudna de azt sem akar, arra számít hogy Cralan és Drann megragadják végre hisz kezet emelt a védencükre. Menekülni vagy ellenállni pedig jelen helyzetben teljesen értelmetlen lenne, engedi hogy tegyék amit tenniük kell.*
//Templom//
*A szörnyeteg hamar enged, de nem elég hamar. Különben sem venné le a szemét róla, pláne a szavak után amiket hozzá intéz. A sírba sem feküdne mellé nemhogy egy ágyban háljanak. így moon kése ellenállás nélkül szúródik a combjába. A fájdalomra felkiált de pont hogy túl komoly a seb ahhoz hogy kedve lenne mozgatni a lábát. Mérgesen mordul ismét fajtársa felé és már lendítené is a kezét hogy lekeverjen neki egy pofont, de Cralan megragadja és még ki is csavarja az amúgy is fájó végtagot. Ez lódít rajta végre akkorát hogy ledőljön Moon karjáról így az végre kiszabadul, azaz kiszabadulna, de jön a következő váratlan esemény. Valami megfoghatatlan erő húzza a földhöz mint mágnes a vasat, közben combjából egy kés áll ki, és Cralan jó eséllyel a varázs ellenére sem engedi így karja is csak tovább csavarodik ahogy a félvér is a földre kerül. Csodálatos. Pedig milyen jól kezdődött az éjszaka, csak egy kisebb vágást szerzett a harc közben. Aztán varázslattal irányították az elméjét, megégették a tenyerét, rátámadt valami démon, tőrt szúrtak a combjába, a karját is kitekerték, és most megint egy varázs szegezi a földhöz. Nagyot sóhajtva próbál úrrá lenni érzelmein hisz legszívesebben széttépne most mindenkit akit a templomban talál, az már mellékes hogy esélye nem sok lenne rá. Az vigasztalja hogy nem csak ő járt pórul hanem mindenki más is a csuhásokon kívül. Lehunyja szemeit és próbálja visszanyerni önuralmát, eltűrni a fájdalmat. Legalább megalázva nem érzi magát hisz az egész szerencsétlen helyzet a szörnyeteg hibája, egy démonnal szemben pedig nem szégyen a vereség. Legalább még látta azt ahogy a nő is a földre roskad, nem lehet annyira hatalmas ha fog rajta a varázs. Pár pillanat múlva nyitja ki a szemeit, nem sokkal ezután pedig enged a béklyó is, és kitessékelik őket a helyiségből. Legalább levakarják róla Cralant amíg felkotorják a földről hisz késsel a combjában egyedül nehézkesen oldja meg a kimenetelt.*
//Templomkert//
*Ki kell hogy támogassák a csuhások, de a templomkertben már megáll a maradék egy jó lábán. Még mielőtt Cralan vagy Drann, Moon vagy bárki más újra megragadhatná egy morranással kihúzza combjából a dobótőrt és fajtársa lábfeje felé hajítja. Kétséges hogy jelen állapotában eltalálja-e a célt főleg hogy csak félgőzzel, jelzésnek csinálja az egészet, ha a matróna figyel könnyedén odébb is léphet és akkor a földbe szúródik a fegyver.*
- Nesze a vasad.
*Veti oda félvállról de ezután már nem mozdul. Maximum elbicegni tudna de azt sem akar, arra számít hogy Cralan és Drann megragadják végre hisz kezet emelt a védencükre. Menekülni vagy ellenállni pedig jelen helyzetben teljesen értelmetlen lenne, engedi hogy tegyék amit tenniük kell.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:01:51
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:01:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet//
//Templom//
*Olybá tűnik, az áldozata elengedi hát az asszonyt, így neki nincs is több oka játszadozni vele. Karmai visszahúzódnak, egy hosszanti pillantás keretében pedig íriszei is újra emberformát öltenek.*
- Köszönöm. *Mosolyog Shelquatinra, majd közelebb hajol hozzá, egyenes a fülébe súgva.* - Hálám jeléül... Bármikor szívesen látlak a hálószobámban.
*Végignyal a füle mellett arcán, majd halk kuncogás keretében elhúzódik onnan. Éppen fordulna meg, jelezvén, hogy nincs semmi gáz, mikor egyenest a földre zuhan, felkelni nem tudván onnan. Netán méreg? Megmérgezte volna a férfi? Mikor?
Dühösen néz hátra, majd midőn látja, hogy mindenki a földön fekszik, félig megnyugszik, félig pedig sokkalta jobban feldúlttá válik. Ekkor jelenik meg minden baj okozója, a mágus, aki távozásra sarkallja őket.
Amint a mágia hatása véget ér, feltápászkodik a helyéről, és megalázva, megszégyenítve, de távozik.*
//Templomkert//
*Kimegy hát a templomkertbe, remélve, hogy a mélységi asszony és Norgen követi őt. A többiek nem érdeklik. Moonxylvery ismeri a mágiát, amely képes felfedni a térképet, Norgen pedig a cinkostársa... Shelquatin meg (lehet), hogy egykori hálótársa lesz. Viszont ő most roppantul nem fontos.
Akár a két fontossal, és a mélységi kiskutyáival, akár a kutyusok nélkül, de int a többinek, hogy jöjjenek. Nem is akarna ebben a fertőben maradni.*
//Templom//
*Olybá tűnik, az áldozata elengedi hát az asszonyt, így neki nincs is több oka játszadozni vele. Karmai visszahúzódnak, egy hosszanti pillantás keretében pedig íriszei is újra emberformát öltenek.*
- Köszönöm. *Mosolyog Shelquatinra, majd közelebb hajol hozzá, egyenes a fülébe súgva.* - Hálám jeléül... Bármikor szívesen látlak a hálószobámban.
*Végignyal a füle mellett arcán, majd halk kuncogás keretében elhúzódik onnan. Éppen fordulna meg, jelezvén, hogy nincs semmi gáz, mikor egyenest a földre zuhan, felkelni nem tudván onnan. Netán méreg? Megmérgezte volna a férfi? Mikor?
Dühösen néz hátra, majd midőn látja, hogy mindenki a földön fekszik, félig megnyugszik, félig pedig sokkalta jobban feldúlttá válik. Ekkor jelenik meg minden baj okozója, a mágus, aki távozásra sarkallja őket.
Amint a mágia hatása véget ér, feltápászkodik a helyéről, és megalázva, megszégyenítve, de távozik.*
//Templomkert//
*Kimegy hát a templomkertbe, remélve, hogy a mélységi asszony és Norgen követi őt. A többiek nem érdeklik. Moonxylvery ismeri a mágiát, amely képes felfedni a térképet, Norgen pedig a cinkostársa... Shelquatin meg (lehet), hogy egykori hálótársa lesz. Viszont ő most roppantul nem fontos.
Akár a két fontossal, és a mélységi kiskutyáival, akár a kutyusok nélkül, de int a többinek, hogy jöjjenek. Nem is akarna ebben a fertőben maradni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084