//Izaura//
*Ez a bestia olyan magától értetődő természetességgel nyomja Hubi kezébe a kacatjait, hogy a kancellár, A Kancellár! cipelje azt, hogy Habrertus ösztönösen nyúl érte és veszi át. Csak egy pillanattal utána kapcsol, de akkor más késő. Ez persze felháborító és méltatlan helyzet, de csak magában füstölög, kifelé pont olyan nyájas, mint eddig volt. De persze megjegyzi a sértést, és mivel ilyen téren pitiáner, valami nemtelen bosszún esetleg elkezdheti majd törni a fejét. De egyelőre csak leülnek egymással szemben, Hubi azt a nyüves ládikát kicsit félretolja, és az elmeháborodottakat megillető szelíd, nyugtató mosollyal hallgatja, hogy a lány mekkora összeget kíván elhelyezni a Vasbankban. Meggyőződése ugyanis, hogy ekkora vagyonról még csak nem is hallott, nemhogy a birtokában lenne. Ez csak erősödik, amikor egy bőrszütyőben kezd kotorászni, amiben egy- esetleg kétszáz aranyál több nem férhet el.*
- Ez igazán sajnálatos. Rémes, hogy mik meg nem történhetnek manapság az óvatlan utazóval. *szólal meg együttérzőn, amikor a mélységi azzal próbálja indokolni a nyilvánvalóan csekély mennyiségű aranyát, hogy zsiványok orozták el tőle. Egyben kicsit hátratolja ültében a székét, hogy szükség esetén könnyebben férhessen hozzá a tőréhez. Mit lehet tudni, hogy az őrület mikor hatalmasodik el végleg a mélységin? Sűrűn pislog a másfélszáz aranyra, és megbocsájtóan mosolyog a sötételfre. Aztán egy pillantást vet a ládikára, és van egy olyan érzése, hogy a bolondját járatják vele. Ettől függetlenül maga elé húzza azt, de abban biztos, hogy ha abban spárgát, szögeket, vagy döglött madarakat talál, hát kidobatja a szemtelent a Vashegyről. De előbb még bemutatja, hogy mire való ama csupor tartalma, ami rendszerint az ágya alatt pihen. Aztán kinyitja a fedelét, és minden rutinjára és fegyelmezettségére szüksége van, hogy ne ámuljon el, illetve ez nem látszódjon az arcán. Mert ez így már valóban kitehet több mint kétezer aranyat. Ezután egy kis szünet következik, amíg megszámolja az aranyakat. Stimmel az összeg.*
- Bölcs döntést hoztál amikor úgy döntöttél, hogy a Vasbankra bízod ezt a kisebb vagyont. *csukja vissza a láda fedelét mosolyogva* Ugyanakkor meg kell mondjam, hogy nagyfokú felelőtlenség is volt e vészterhes időkben egyedül utazni vele. Annyi rémes históriát hallani, és szomorított volna, ha valóban úgy érkezel hozzánk, hogy förtelmes alakok kifosztottak. De most már nincs mitől tartani.
*A pecsétviaszos ibriket a mécses fölött álló kis állványra helyezi, két ív papirost húz maga elé.*
- Mivel tiszteletre méltó összeget bízol a Vasbankra, biztosan örömmel hallod, hogy megbecsülésünk jeleként semmiféle költséget nem számítunk fel aranyaid őrizetéért. Természetesen kiállítom számodra az elismervényt, amivel bármikor hozzáférhetsz a pénzedhez, akár részletekben kívánod felvenni, akár egy összegben.
*Közben kezébe vette az írótollat, megmártja a tintában, a felesleget lehúzza a kalamáris nyakán, és várakozóan pillant fel.*
- Szabad a becses neved?
*Ezt tulajdonképpen egyszer már megkérdezte, még ha burkolt formában is, csak választ nem kapott rá. De Hubi türelmes ember. Ez a mélységi pedig egyre rokonszenvesebb. Vagyonos, fiatal, szemrevaló. És még csak nem is bolond.*