*Személy szerint nem képzeli magát annyira megvetni valónak, mint aki vallási köntösbe bújtatja mocskos terveit. A szép palást is romlást hoz, ha az alatta lévő elképzelés csak mételyezi világukat. Denawarien Nys jólétéről is gondoskodna, sőt, vezető lenne, csak éppen döntései mindenképpen Den javát szolgálnák. Míg Shur aligha rendelkezik nagyobb tervekkel, mint kis családjuk vezetgetése és az Istennő imádata. Ám Denawarien többet akar. Nem kevesebbet, mint a halandók világát. Az Istennő számára ott van minden más, Den pedig jól tudja, milyen hatalom van a Pókistennő hálójában. S ha már Den elég hatalomra tesz szert, biztosítja, hogy leendő matrónája, kit halála percében a maga helyére állít, kövesse az ő álmait. Sely álmait. Egy olyan világ, mit a sötétség ural, hol pókháló fogja közre a városokat, a házakat, az embereket, elfeket, orkokat, mindent és mindenkit. És a csúcson ott áll egy személy, kinek kezében összefutnak a szálak és uralma alá hajtja a fény birodalmát, sötétségbe taszítva. Ámde nem romlásba, hiszen a maga beteges módján virágzana a kis királysága. Ám először Arthenior mocskát kell megzabolázni és megkaparintani minden apró szálat, hogy lassan elkezdjen összeállni a háló.
Pedig Den örömmel venné, ha Shur belátná, mennyivel egyszerűbb nem ellene, hanem mellette harcolni. A többség ereje mindig is megdöbbentő, s sok egyén különböző képességei kiegészíthetik egymást, kulcsszerepeket játszva a világ sakktábláján. Talán a hím is csak egy báb a sok közül, nem pedig a mester, ki mozgatja őket, ámbár szeretné azt hinni, hogy ő áll mindenki mögött, s nem rángatja őt senki úgy, ahogy csak szeretné és kedve tartja. A szabad akarat látszatát nem nehéz fenntartani, ezt alaposan megtanulta Xselyahra mellett.*
- Értelek. A napmágiát nem is tudom kimondottan ajánlani, de a zabolátlan lángok feletti uralom kimondottan szimpatikus. Igyekszem neked is megfelelő tanárt találni.
*Ajkain olyan mosoly tetszeleg, amit a számára szimpatikus hölgyek felé szokott fordítani, s ha be is tudna pillantani mögé Draimyne, nem látna ennél sokkal többet. Sajnálatára lehet, ám Denawarien nővérével ellentétben, őt egy kínálkozó lehetőségnek tekinti. A papnőt meg egy keserű falatnak. De mint tudjuk, minden ízt illendő megkóstolni, mielőtt véleményt formálunk róla, legyen az látszólag akármilyen rossz. Hiszen talán pont a legkevésbé gusztusos gyümölcs húsa a legédesebb.
Széles mosollyal fordul az útra, mely a két jövevény szobájához vezet, remélhetőleg nem fognak közben akadékoskodni. Főleg, hogy a lendületet megtörő kérdés is igen fontos. Meglepő is, hogy nem rögvest Shurdriira szegezi hozzá valami támadó, már-már hátba-kést-döfő hangsúllyal.*
- Az étkező a társalgóval szemben található, illemhelyiséget pedig a lépcső melletti folyosón, ami a hátsó teraszra vezet, balra találjátok. Jobbra csak egy kis raktárhelyiség van. Az étkezőből nyílik a konyha, Lina általában ott van, hogy készítsen ételt.
*Mondja, miközben beereszti a hölgyeket az új szobájukba.*
- Akkor szólok Gidraldsnak, hogy mihamarabb hozza fel azokat. Érezzétek jól magatokat új otthonunkban. Még találkozunk.
*Mosolyog kivételesen mindkettejük felé, ahogy távozik. Nem kimondottan sebes léptekkel, ám ez csak addig tart, míg kiér a folyosóról, s a lépcső fokai kerülnek talpa alá.*
- Gid! A csomagok az ajtó előtt, vidd fel őket.
*Viharzik át az előtéren, hol a férfi pár pislantás után cselekszik is, Den pedig becsukja a társalgó ajtajait.*
- Remélem, hogy nagyon jó okod volt ide küldeni őket. Tudod, hogy Shurdriira nem éppen a szívem csücske.
*Talán megőrült, hogy magában beszél? Bizony nem, hiszen nem kell a szobor felé pillantania, hogy tudja, az Istennő nagyon is hallja. Mindig hallja az összes gyermekét, akárhol is legyenek. Ám a válasz már egy egészen más kérdés, ahogy az is, hogy ha egyáltalán kap, milyen formában.*