Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 245-264
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-19 22:13:48
Üzenet elküldve: 2023-11-19 22:13:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Orthus szemében Relaelnek egyáltalán nem kell "tetszelegnie" a vezető szerepében. Már megfigyelte előző és mostani látogatása során is, hogy a nő miként irányítja a helyet. Minden utasítását mindenki haladéktalanul teljesíti, ez semmi kétséget sem hagy afelől, hogy tényleg ő irányít. És nem kevés embert látott, nem kevés teendővel. Amennyire megfigyelte, senki más nem hoz döntéseket. Így valóban nem lehet másképp, minthogy a nő elfoglalt. És ez így is van jól. Orthus se csinálná másképpen.*
- Ezt örömmel hallom.
*feleli, amikor a portékáról esik szó, majd helyeselve bólint a kölcsönösen gyümölcsöző üzlet hallatán.
Persze tisztában van azzal - ahogy ezt már az elején közölte Relaellel is-, hogy a megfelelő kapcsolatokkal a nő ennél akár olcsóbban is hozzájuthatott volna az áruhoz. De a pénz nem minden. Végül Orthus maga is egy másik kereskedőre bízta a beszerzést, és olyan árat fizetett érte, aminél ő maga olcsóbban megoldotta volna. De a pénz nem minden. Megismerte általa a megbízott kereskedőt és már tudja, hogy fordulhat hozzá a jövőben is. Ahogy Relael is fordulhat Orthushoz most, hogy már látta, hogyan üzletel.
Amikor Relael elvonul az összegért, így felel.*
- Rendben, bár nem sürgős.
*De engedi, hadd távozzon. Jobb túlesni az anyagi ügyeken. Amikor aztán a nemes visszatér a ládikával, Orthus valóban átszámolja, de látható hozzáértéssel. Az érméket tízesével nézi, láthatóan hozzá van szokva az érmeszámoláshoz. Hamar megállapítja, hogy az összeg valószínűleg teljesen hiánytalan.*
- Ezzel meg is volnánk. Remélem, a jövőben sok hasonló, esetleg még nagyobb üzleteket köthetünk.
*Amikor Relael marasztalja, kicsit gondolkodóba esik. Valóban nem bánná, ha Agin a visszaúton is elkísérné. Ő maga ugyan nem kérte volna, de ha Relael felajánlja, örömmel elfogadja ezt a szívességet. Nem is ez gondolkodtatja el, inkább az, hogy már nincs tennivalója a kikötőben. Hirtelen erős késztetést érez arra, hogy felajánlja Relaelnek, üssék el együtt a következő pár órát. Ezúttal tiszta fejjel, és alaposan kiélvezve a percet. Ugyanakkor nem akarja kísérteni a szerencséjét. Tisztában van azzal, hogy az előző éjjel Relael szenvedélyét a hodaril szította fel, és talán a Denjaarral való évődés. Ahogy azzal is, hogy a nőnek tényleg akadhat bőven dolga a fogadójában. Ezért kelletlenül, végül így szól.*
- Igazán nagyvonalú, hogy Nardan úr kíséretét a visszaútra is felajánlja. Ezt elfogadom. És természetesen megvárom, amíg felkészül a visszaútra. Ha ön nem bánja, hogy még egy napig visszaélek a vendégszeretetével.
*feleli végül.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.19 22:14:43
*Orthus szemében Relaelnek egyáltalán nem kell "tetszelegnie" a vezető szerepében. Már megfigyelte előző és mostani látogatása során is, hogy a nő miként irányítja a helyet. Minden utasítását mindenki haladéktalanul teljesíti, ez semmi kétséget sem hagy afelől, hogy tényleg ő irányít. És nem kevés embert látott, nem kevés teendővel. Amennyire megfigyelte, senki más nem hoz döntéseket. Így valóban nem lehet másképp, minthogy a nő elfoglalt. És ez így is van jól. Orthus se csinálná másképpen.*
- Ezt örömmel hallom.
*feleli, amikor a portékáról esik szó, majd helyeselve bólint a kölcsönösen gyümölcsöző üzlet hallatán.
Persze tisztában van azzal - ahogy ezt már az elején közölte Relaellel is-, hogy a megfelelő kapcsolatokkal a nő ennél akár olcsóbban is hozzájuthatott volna az áruhoz. De a pénz nem minden. Végül Orthus maga is egy másik kereskedőre bízta a beszerzést, és olyan árat fizetett érte, aminél ő maga olcsóbban megoldotta volna. De a pénz nem minden. Megismerte általa a megbízott kereskedőt és már tudja, hogy fordulhat hozzá a jövőben is. Ahogy Relael is fordulhat Orthushoz most, hogy már látta, hogyan üzletel.
Amikor Relael elvonul az összegért, így felel.*
- Rendben, bár nem sürgős.
*De engedi, hadd távozzon. Jobb túlesni az anyagi ügyeken. Amikor aztán a nemes visszatér a ládikával, Orthus valóban átszámolja, de látható hozzáértéssel. Az érméket tízesével nézi, láthatóan hozzá van szokva az érmeszámoláshoz. Hamar megállapítja, hogy az összeg valószínűleg teljesen hiánytalan.*
- Ezzel meg is volnánk. Remélem, a jövőben sok hasonló, esetleg még nagyobb üzleteket köthetünk.
*Amikor Relael marasztalja, kicsit gondolkodóba esik. Valóban nem bánná, ha Agin a visszaúton is elkísérné. Ő maga ugyan nem kérte volna, de ha Relael felajánlja, örömmel elfogadja ezt a szívességet. Nem is ez gondolkodtatja el, inkább az, hogy már nincs tennivalója a kikötőben. Hirtelen erős késztetést érez arra, hogy felajánlja Relaelnek, üssék el együtt a következő pár órát. Ezúttal tiszta fejjel, és alaposan kiélvezve a percet. Ugyanakkor nem akarja kísérteni a szerencséjét. Tisztában van azzal, hogy az előző éjjel Relael szenvedélyét a hodaril szította fel, és talán a Denjaarral való évődés. Ahogy azzal is, hogy a nőnek tényleg akadhat bőven dolga a fogadójában. Ezért kelletlenül, végül így szól.*
- Igazán nagyvonalú, hogy Nardan úr kíséretét a visszaútra is felajánlja. Ezt elfogadom. És természetesen megvárom, amíg felkészül a visszaútra. Ha ön nem bánja, hogy még egy napig visszaélek a vendégszeretetével.
*feleli végül.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.19 22:14:43
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-19 21:30:47
Üzenet elküldve: 2023-11-19 21:30:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Szívesen tartana egy kisebb előadást arról, hogy mennyire igaza van Orthusnak, s milyen sok teendője van. Ez persze részben igaz is volna, Denjaar jelentette a legutóbbi kikapcsolódást a számára, ugyanakkor nincs kedve ilyesfajta hamis színjátékokhoz. Láthatóan szeret vezetői szerepben lenni, kicsit úgy is érzi, hogy egészen idáig nem is volt teljesen önmaga, míg csak egy egyszerű nemes kisasszonyként többnyire pletykálkodással és hímzéssel ütve el idejét.*
- Így van, nincs kifogásom a kapott portékákkal.
*Erősíti meg a kalmár kijelentését, majd hagyja, hogy érvényesüljön. Láthatóan ez valóban Orthus világa, a logisztika, számolgatás, udvariaskodás. Erre őt is meg akarták valamelyest tanítani, hogy a családi vagyont ne csak elköltse, hanem haszonná is tegye, de sosem érdekelte igazán. Diplomata talán lehetett volna belőle, ámbár már túl önérzetes hozzá, s egyébként sem sok jövője van nőként.*
- Ó, micsoda remek hír! Igazán lekötelez, de tényleg. Nagyra értékelem és örülök, hogy ily gyümölcsöző mindkettőnk számára ez az üzlet.
*Az aranynak jellemzően nem néz oda, még most sem, holott igencsak megcsappant vagyona a lázadás során. Ennek ellenére Relael nem bánja, hogy ezúttal egy kedvezőbb ajánlatot kapott, mert minden nagyvonalúsága ellenére már megfontoltabban kell bánnia az arannyal.*
- Rögtön hozom, egy kis türelmét szeretném kérni.
*Feleli, majd poharát letéve feláll helyéről, s pár percre távozik a teremből. Egy aprócska ládikával tér vissza, egyik ujjára pedig egy kulcscsomót akasztott, ami most léptei nyomán figyelemfelkeltően zörög. A ládikát az asztalra helyezi és Orthus elé tolja.*
- Meg is volnék. Kérem legyen oly szíves, és Ön is számolja át az összeget, mert én csak sebtiben futottam át.
*Gondosan maga alá hajtja szoknyáját és helyet foglal. Amíg várakozik a karikáról óvatosan leemeli a ládikához tartozó kulcsot, ezt is a férfi elé tolja, majd jókedvű iszogatással üti el maradék rövid idejét.
Remélhetőleg Orthus Morthimer is ugyanarra az eredményre jut, és 1169 arannyal gazdagodik.
*
- Mikor óhajt vissza indulni? Csak azért kérdezem, mert nem szívesen engedném vissza egyedül, ám Aginnak megengedtem némi pihenőt az út során. Szeretné esetleg megvárni, vagy sürgősebb teendői várnak Önre?
*Szívesen tartana egy kisebb előadást arról, hogy mennyire igaza van Orthusnak, s milyen sok teendője van. Ez persze részben igaz is volna, Denjaar jelentette a legutóbbi kikapcsolódást a számára, ugyanakkor nincs kedve ilyesfajta hamis színjátékokhoz. Láthatóan szeret vezetői szerepben lenni, kicsit úgy is érzi, hogy egészen idáig nem is volt teljesen önmaga, míg csak egy egyszerű nemes kisasszonyként többnyire pletykálkodással és hímzéssel ütve el idejét.*
- Így van, nincs kifogásom a kapott portékákkal.
*Erősíti meg a kalmár kijelentését, majd hagyja, hogy érvényesüljön. Láthatóan ez valóban Orthus világa, a logisztika, számolgatás, udvariaskodás. Erre őt is meg akarták valamelyest tanítani, hogy a családi vagyont ne csak elköltse, hanem haszonná is tegye, de sosem érdekelte igazán. Diplomata talán lehetett volna belőle, ámbár már túl önérzetes hozzá, s egyébként sem sok jövője van nőként.*
- Ó, micsoda remek hír! Igazán lekötelez, de tényleg. Nagyra értékelem és örülök, hogy ily gyümölcsöző mindkettőnk számára ez az üzlet.
*Az aranynak jellemzően nem néz oda, még most sem, holott igencsak megcsappant vagyona a lázadás során. Ennek ellenére Relael nem bánja, hogy ezúttal egy kedvezőbb ajánlatot kapott, mert minden nagyvonalúsága ellenére már megfontoltabban kell bánnia az arannyal.*
- Rögtön hozom, egy kis türelmét szeretném kérni.
*Feleli, majd poharát letéve feláll helyéről, s pár percre távozik a teremből. Egy aprócska ládikával tér vissza, egyik ujjára pedig egy kulcscsomót akasztott, ami most léptei nyomán figyelemfelkeltően zörög. A ládikát az asztalra helyezi és Orthus elé tolja.*
- Meg is volnék. Kérem legyen oly szíves, és Ön is számolja át az összeget, mert én csak sebtiben futottam át.
*Gondosan maga alá hajtja szoknyáját és helyet foglal. Amíg várakozik a karikáról óvatosan leemeli a ládikához tartozó kulcsot, ezt is a férfi elé tolja, majd jókedvű iszogatással üti el maradék rövid idejét.
Remélhetőleg Orthus Morthimer is ugyanarra az eredményre jut, és 1169 arannyal gazdagodik.
*- Mikor óhajt vissza indulni? Csak azért kérdezem, mert nem szívesen engedném vissza egyedül, ám Aginnak megengedtem némi pihenőt az út során. Szeretné esetleg megvárni, vagy sürgősebb teendői várnak Önre?
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-19 10:14:01
Üzenet elküldve: 2023-11-19 10:14:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*Céltalan bóklászásában végre megállítja valaki, akinek van is itt keresnivalója, és gyorsan közli vele, hogy neki viszont nincs.
Mykael ezt csak egy nyugodt mosollyal fogadja, és így felel.*
- Semmi gond, már megyek is, csak ezt szeretném átadni, Alissänának.
*Azzal átnyújt az ismeretlennek egy szütyőt, melynek tartalma 60 arany, és Alissäna Lucthelnek akarta adni.*
- Megtennéd, hogy odaadod ezt Lisszának? Mykael küldi, széles mosollyal.
*teszi hozzá a rá jellemző derűsséggel, azzal a helybeli illető tekintetétől kísérve megfordul, és elhagyja a taverna azon részét, ahol amúgy nem is lett volna semmi keresnivalója. Aztán pedig magát a tavernát is, mivel ideje már, hogy visszatérjen Artheniorba.*
*Céltalan bóklászásában végre megállítja valaki, akinek van is itt keresnivalója, és gyorsan közli vele, hogy neki viszont nincs.
Mykael ezt csak egy nyugodt mosollyal fogadja, és így felel.*
- Semmi gond, már megyek is, csak ezt szeretném átadni, Alissänának.
*Azzal átnyújt az ismeretlennek egy szütyőt, melynek tartalma 60 arany, és Alissäna Lucthelnek akarta adni
.*- Megtennéd, hogy odaadod ezt Lisszának? Mykael küldi, széles mosollyal.
*teszi hozzá a rá jellemző derűsséggel, azzal a helybeli illető tekintetétől kísérve megfordul, és elhagyja a taverna azon részét, ahol amúgy nem is lett volna semmi keresnivalója. Aztán pedig magát a tavernát is, mivel ideje már, hogy visszatérjen Artheniorba.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-19 10:08:17
Üzenet elküldve: 2023-11-19 10:08:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*Némileg elveszetten bóklászik a Tavernában, mivel nem talál senkit, akinek fizethetne. Főleg azt nem, akinek kellene: Alissänát.
És mivel senki se jön, hogy megállítsa, önállósítva magát talán olyan részére téved a tavernának, ahol egyébként nem lenne keresnivalója.
De mivel továbbra se állja útját senki, beljebb kerül a tavernában és meglepve látja, hogy az sokkal több helységet rejt, mint azt gondolni lehetett volna róla.
Annyira azért nem ostoba, hogy a zárt ajtókon is benyisson vagy bekopogtasson, pedig szinte biztos, hogy ezek egyike rejti a kurtizánt.*
*Némileg elveszetten bóklászik a Tavernában, mivel nem talál senkit, akinek fizethetne. Főleg azt nem, akinek kellene: Alissänát.
És mivel senki se jön, hogy megállítsa, önállósítva magát talán olyan részére téved a tavernának, ahol egyébként nem lenne keresnivalója.
De mivel továbbra se állja útját senki, beljebb kerül a tavernában és meglepve látja, hogy az sokkal több helységet rejt, mint azt gondolni lehetett volna róla.
Annyira azért nem ostoba, hogy a zárt ajtókon is benyisson vagy bekopogtasson, pedig szinte biztos, hogy ezek egyike rejti a kurtizánt.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-18 23:12:18
Üzenet elküldve: 2023-11-18 23:12:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Amikor Haldrian visszatér, van még valami mondanivalója Relael számára, és közli is vele bizalmasan. Mindeközben Orthus még hátra is dől ültében, ezzel is jelezve, hogy nem tartozik rá, mit jelentenek a nemesnek. De azt látja, hogy bármi is volt ez, hatással van a nőre.
Hogy mi lehetett a hír, az neki mindegy is - vagy talán nem, de ezt nem tudhatja. Azt viszont érdekesnek találja, hogy Relael "jelentéseket kap", jó eséllyel olyan dolgokról, amik a kikötőben történnek és jelentőséggel bírnak. Persze könnyen lehet, hogy a jelenetből valami rosszra következtet, mégis ez a benyomása. És ez megint kedvére való. Az információ néha a legnagyobb érték.
Ezzel együtt, miután Relael megköszönte a tájékoztatást és elküldte a fiút, ő nem kezd érdeklődni, hogy mégis milyen ismeretet szerzett éppen a házigazdája. Csak legyint egyet és így szól.*
- Szóra sem érdemes. Akinek felelőssége van, annak nyugta annál ritkábban.
*bár az, amit most készül mondani, már nem annyira bizalmas dolog, azért mégis megvárja, amíg Haldrian odébb vonul. Ki tudja, Relael talán nem szereti, ha az üzleteit mások füle hallatára tárgyalják meg.*
- Már csak közös ügyletünk lezárásával rabolnám az idejét. A kért árut sikeresen leszállítottuk, és úgy tudom, hiánytalanul és épen került átadásra. Az áru szokásos piaci áron mindösszesen 1461 arany lett volna. Emlékeim szerint nagyjából tíz percenttel olcsóbb árat tudtam annak idején felajánlani a szokásos piaci árnál. Kérem, engedje meg hogy ezt most további tíz percenttel megtoldjam, nagyrabecsülésem jeleként. Húsz percent árkedvezménnyel, 1169 aranyat kérek.
Részben azért is adok további kedvezményet, mert hálás vagyok. Ez a megbízás okot adott nekem, hogy felfrissítsem a kereskedelmi kapcsolataimat Artheniorban az ilyen általánosabb termékek vonatkozásában. Bizom abban, hogy a következő közös ügyletünk alkalmával ennél is jobb árakkal szolgálhatok majd.
*Amikor Haldrian visszatér, van még valami mondanivalója Relael számára, és közli is vele bizalmasan. Mindeközben Orthus még hátra is dől ültében, ezzel is jelezve, hogy nem tartozik rá, mit jelentenek a nemesnek. De azt látja, hogy bármi is volt ez, hatással van a nőre.
Hogy mi lehetett a hír, az neki mindegy is - vagy talán nem, de ezt nem tudhatja. Azt viszont érdekesnek találja, hogy Relael "jelentéseket kap", jó eséllyel olyan dolgokról, amik a kikötőben történnek és jelentőséggel bírnak. Persze könnyen lehet, hogy a jelenetből valami rosszra következtet, mégis ez a benyomása. És ez megint kedvére való. Az információ néha a legnagyobb érték.
Ezzel együtt, miután Relael megköszönte a tájékoztatást és elküldte a fiút, ő nem kezd érdeklődni, hogy mégis milyen ismeretet szerzett éppen a házigazdája. Csak legyint egyet és így szól.*
- Szóra sem érdemes. Akinek felelőssége van, annak nyugta annál ritkábban.
*bár az, amit most készül mondani, már nem annyira bizalmas dolog, azért mégis megvárja, amíg Haldrian odébb vonul. Ki tudja, Relael talán nem szereti, ha az üzleteit mások füle hallatára tárgyalják meg.*
- Már csak közös ügyletünk lezárásával rabolnám az idejét. A kért árut sikeresen leszállítottuk, és úgy tudom, hiánytalanul és épen került átadásra. Az áru szokásos piaci áron mindösszesen 1461 arany lett volna. Emlékeim szerint nagyjából tíz percenttel olcsóbb árat tudtam annak idején felajánlani a szokásos piaci árnál. Kérem, engedje meg hogy ezt most további tíz percenttel megtoldjam, nagyrabecsülésem jeleként. Húsz percent árkedvezménnyel, 1169 aranyat kérek.
Részben azért is adok további kedvezményet, mert hálás vagyok. Ez a megbízás okot adott nekem, hogy felfrissítsem a kereskedelmi kapcsolataimat Artheniorban az ilyen általánosabb termékek vonatkozásában. Bizom abban, hogy a következő közös ügyletünk alkalmával ennél is jobb árakkal szolgálhatok majd.
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-18 10:03:51
Üzenet elküldve: 2023-11-18 10:03:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael cseppet sem tart a romvárosi söpredéktől, akik megközelítőleg sem oly veszélyesek, vagy kiszámíthatatlanok, mint a kikötői népek. Valahol bájosnak tartja, hogy Orthus óvatossága még erre is kiterjed, holott ebben az esetben is legfeljebb Relael volna igazán veszélybe. Ennek persze nem ad hangot, csak egy hálás mosollyal és biccentéssel köszöni meg némán a kalmár igyekezetét. Ha másnak nem is mindig, de az információnak kivétel nélkül mindig örül.
Ezt követően Haldriané figyelme, mert a kereskedő inkább a háttérből figyeli őket.*
- Ezt örömmel hallom.
*Valóban megnyugtatja valamelyest, hogy nélküle is gördülékenyen zajlik az élet a fogadóban. A kapott aranyat bársony erszényébe hullajtja, majd halkan dudorászva várja meg, amíg a fattyú visszatér, ezúttal nem arannyal, hanem az italával.*
- Köszönöm.
*Haldrian jól érzékeli, Relael valóban jobb hangulatban van, főleg úgy, hogy égre ital is van a kezében. Már nyúl a pohárért, amikor érzékeli, hogy a fiú közelebb hajol hozzá. Nem húzódik félre, de ez a közeledés valamiért bizalmatlanságot vált ki belőle, minek hatására libabőr fut végig nyakán.
A hírek jócskán meglepik, így változik arca értetlenből kíváncsivá. Hogy Orthus mit érzékel az elhangzottakból, arról fogalma sincs, azt mindenesetre könnyen leolvashatja Relael arcáról, hogy fontos lehet az ügy, mert az elf feszülten koncentrál minden apró részletre.
A nemes többnyire elégedett is, egészen addig, amíg Haldrian ki nem ejti száján, hogy nem mondott semmi különöset. Az elf erre nagyot sóhajt, s hogy kicsit lenyugtassa idegeit, a szokásos módon az alkoholhoz fordul. Nyugodt marad, elvégre vendége van, aki előtt többnyire igyekszik viselkedni.*
- Rendben Haldrian. Köszönöm. Arra kérlek, hogy fent várj majd meg, a pult környékén.
*Több utasítást nem is ad a kölyöknek, még tekintetét is elfordítja tőle, s egyenesen Orthusra bámul. Türelmesen megvárja, amíg Haldrian távozik, csak ezt követően szólal meg.*
- Elnézését kérem. Ön biztosan tudja milyen is ez.
*Teátrálisan sóhajt egyet.*
- Mindig van valami.
*Szemeit forgatva jelzi, hogy mennyire túlterhelt, ám mosolya elárulja, hogy valójában meglehetősen élvezi a szerepét, s az ezekkel járó teendőket.*
- Na de, hol is tartottunk?
*Relael cseppet sem tart a romvárosi söpredéktől, akik megközelítőleg sem oly veszélyesek, vagy kiszámíthatatlanok, mint a kikötői népek. Valahol bájosnak tartja, hogy Orthus óvatossága még erre is kiterjed, holott ebben az esetben is legfeljebb Relael volna igazán veszélybe. Ennek persze nem ad hangot, csak egy hálás mosollyal és biccentéssel köszöni meg némán a kalmár igyekezetét. Ha másnak nem is mindig, de az információnak kivétel nélkül mindig örül.
Ezt követően Haldriané figyelme, mert a kereskedő inkább a háttérből figyeli őket.*
- Ezt örömmel hallom.
*Valóban megnyugtatja valamelyest, hogy nélküle is gördülékenyen zajlik az élet a fogadóban. A kapott aranyat bársony erszényébe hullajtja, majd halkan dudorászva várja meg, amíg a fattyú visszatér, ezúttal nem arannyal, hanem az italával.*
- Köszönöm.
*Haldrian jól érzékeli, Relael valóban jobb hangulatban van, főleg úgy, hogy égre ital is van a kezében. Már nyúl a pohárért, amikor érzékeli, hogy a fiú közelebb hajol hozzá. Nem húzódik félre, de ez a közeledés valamiért bizalmatlanságot vált ki belőle, minek hatására libabőr fut végig nyakán.
A hírek jócskán meglepik, így változik arca értetlenből kíváncsivá. Hogy Orthus mit érzékel az elhangzottakból, arról fogalma sincs, azt mindenesetre könnyen leolvashatja Relael arcáról, hogy fontos lehet az ügy, mert az elf feszülten koncentrál minden apró részletre.
A nemes többnyire elégedett is, egészen addig, amíg Haldrian ki nem ejti száján, hogy nem mondott semmi különöset. Az elf erre nagyot sóhajt, s hogy kicsit lenyugtassa idegeit, a szokásos módon az alkoholhoz fordul. Nyugodt marad, elvégre vendége van, aki előtt többnyire igyekszik viselkedni.*
- Rendben Haldrian. Köszönöm. Arra kérlek, hogy fent várj majd meg, a pult környékén.
*Több utasítást nem is ad a kölyöknek, még tekintetét is elfordítja tőle, s egyenesen Orthusra bámul. Türelmesen megvárja, amíg Haldrian távozik, csak ezt követően szólal meg.*
- Elnézését kérem. Ön biztosan tudja milyen is ez.
*Teátrálisan sóhajt egyet.*
- Mindig van valami.
*Szemeit forgatva jelzi, hogy mennyire túlterhelt, ám mosolya elárulja, hogy valójában meglehetősen élvezi a szerepét, s az ezekkel járó teendőket.*
- Na de, hol is tartottunk?
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-17 18:52:57
Üzenet elküldve: 2023-11-17 18:52:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Valamelyest megkönnyebbül. Fogalma sincs, annak a törött csészének a földön mi lehet az eredete, de úgy tűnik, jókedvében van a hosszúéletű. Még egy sugárzó mosolyban is részesül, amit önkéntelen is viszonoz. Biztos hasznos üzletet kötött az idegennel, vagy valami ilyesmi.*
-Minden a legnagyobb rendben odafenn. *Bólogat serényen, miközben ismét zsebébe túr, hogy a 90 aranyat Relael Ellerin lae'Natar elé tolja. . Térül-fordul, hogy almabort kerítsen a fenti pult alól, de előtte illedelmesen biccent Orthus válaszára is. Míg távol van, néhány percre magára kell hagynia a párost, de ezt a vendég biztos nem bánja. Őt biztosan idegesítené, ha megzavarnák, miközben kettesben lehet az elfel.
Nem sieti el. Tépelődik ugyanis. Egyrészről Relaelt nehéz "elkapni". Folyton jön-megy, mindig akad társasága. Most azonban látszólag jókedvében találta - legalábbis nem zavarta ki és kedélyes volt vele - ezt pedig ostobaság lenne nem kihasználni.
Visszatér hát az almaborral és lerakja a nemes elé. Vet még egy kurta pillantást a kereskedőre, majd miközben gondosan elhelyezi a poharat a nemes előtt, közelebb hajol, s némileg tompítva hangján ismét megszólal.*
-Egy férfi érdeklődött erőteljesen felőled a Sellőházban. Kínált is cserébe... dolgokat. A nevét nem tudom, de egy vörös szakállú, piperkőc alak. *Túl akar esni a beszámolón, hogy megelőzze a kellemetlen kérdéseket vagy a közbevágásokat. A Sellőházban tartózkodása ugyanis nem volt zökkenőmentes. Némely részlet kifejezetten kínosnak hangzana ugyanis.
Nem ereszti bő lére a dolgot, hisz a vendég előtt ostobaság lenne részletekbe bocsátkoznia. Mindenesetre jól pörögnek nyelvéről a szavak, legalábbis saját meglátása szerint.*
-Nem mondtam semmi különöset. Csak hogy a Denjaar nevű itt járt, meg apróságokat. Csak hogy a bizalmába férkőzzek. Megpróbálhatom kideríteni a férfi nevét a kedvedért. *Beharapja ajkait, majd felegyenesedik, s közben olyan ártatlan ábrázatot ölt magára, amilyet csak tud. Lám, egy malőrből is lehet hasznot kovácsolni. Most pedig úgy villoghat itt, mint egy igazi kém.*
*Valamelyest megkönnyebbül. Fogalma sincs, annak a törött csészének a földön mi lehet az eredete, de úgy tűnik, jókedvében van a hosszúéletű. Még egy sugárzó mosolyban is részesül, amit önkéntelen is viszonoz. Biztos hasznos üzletet kötött az idegennel, vagy valami ilyesmi.*
-Minden a legnagyobb rendben odafenn. *Bólogat serényen, miközben ismét zsebébe túr, hogy a 90 aranyat Relael Ellerin lae'Natar elé tolja.
. Térül-fordul, hogy almabort kerítsen a fenti pult alól, de előtte illedelmesen biccent Orthus válaszára is. Míg távol van, néhány percre magára kell hagynia a párost, de ezt a vendég biztos nem bánja. Őt biztosan idegesítené, ha megzavarnák, miközben kettesben lehet az elfel.Nem sieti el. Tépelődik ugyanis. Egyrészről Relaelt nehéz "elkapni". Folyton jön-megy, mindig akad társasága. Most azonban látszólag jókedvében találta - legalábbis nem zavarta ki és kedélyes volt vele - ezt pedig ostobaság lenne nem kihasználni.
Visszatér hát az almaborral és lerakja a nemes elé. Vet még egy kurta pillantást a kereskedőre, majd miközben gondosan elhelyezi a poharat a nemes előtt, közelebb hajol, s némileg tompítva hangján ismét megszólal.*
-Egy férfi érdeklődött erőteljesen felőled a Sellőházban. Kínált is cserébe... dolgokat. A nevét nem tudom, de egy vörös szakállú, piperkőc alak. *Túl akar esni a beszámolón, hogy megelőzze a kellemetlen kérdéseket vagy a közbevágásokat. A Sellőházban tartózkodása ugyanis nem volt zökkenőmentes. Némely részlet kifejezetten kínosnak hangzana ugyanis.
Nem ereszti bő lére a dolgot, hisz a vendég előtt ostobaság lenne részletekbe bocsátkoznia. Mindenesetre jól pörögnek nyelvéről a szavak, legalábbis saját meglátása szerint.*
-Nem mondtam semmi különöset. Csak hogy a Denjaar nevű itt járt, meg apróságokat. Csak hogy a bizalmába férkőzzek. Megpróbálhatom kideríteni a férfi nevét a kedvedért. *Beharapja ajkait, majd felegyenesedik, s közben olyan ártatlan ábrázatot ölt magára, amilyet csak tud. Lám, egy malőrből is lehet hasznot kovácsolni. Most pedig úgy villoghat itt, mint egy igazi kém.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-17 18:11:40
Üzenet elküldve: 2023-11-17 18:11:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Relaellel nem ugyanúgy látják a dolgokat, még ha ő ezzel nincs is feltétlenül tisztában, hiszen a nemes ügyesen kevésbé teregette ki a lapjait, ő pedig félreértette Relael korábbi lelkes érdeklődését az artheniori tanács iránt. De végül egyikük igaza érvényesülni fog, főleg, ha valaki tevékenyen mozgásba lendíti a fogaskerekeket. És Orthus - immáron nem titkolt - szándéka az, hogy így tegyen.
Hálás bólintással fogadja Relael ígéretét, majd érdeklődéssel az ötletét a családi kúria kapcsán. Kicsi komorság jelenik meg az arcán, amikor így szól.*
- Attól tartok, az egykori nemesi negyed nem a legmegfelelőbb hely már erre. Vagy legalábbis most még nem az. Romos, csőcselék lakta árnyéka önmagának. Ahhoz, hogy ez elmúljon, ugyanúgy Arthenior megerősödése szükséges. Hiszen értékes föld az a városban, vagy az lehetne, ha ismét megfelelő kontroll alatt lenne. De észben tartom az elképzelését, és ha olyan hírt hallok, ami ezt elősegítheti, megosztom majd Önnel.
*ígéri. Ami azt illeti, ő is lát fantáziát az egykori nemesi negyedben. Gyakorlatilag nem lehet ott telekárakról beszélni, így aki hisz abban, hogy a negyed visszanyerheti régi pompáját, vagy legalább más formában ismét a város értékes részévé válhat, az most könnyebben hasíthat belőle magának jókora szeletet. Ugyanígy a kikötőben is sok telek akad, amit érdemes lenne megvenni, ha lenne, aki eladná.
További beszélgetésüket Haldrian érkezése szakítja félbe, akit ő persze nem ismer. Egy bólintással köszönti, de addig nem szól hozzá, amíg meg nem tudják a jövetele okát, és Relael nem felelt neki.*
- Én nem kérek semmit, köszönöm!
*feleli neki egyszerűen. Egy témát még nem érintettek, de ő jobb szereti az üzleti ügyeket négyszemközt folytatni, így megvárja, amíg az ifjú távozik.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.17 18:12:19
*Relaellel nem ugyanúgy látják a dolgokat, még ha ő ezzel nincs is feltétlenül tisztában, hiszen a nemes ügyesen kevésbé teregette ki a lapjait, ő pedig félreértette Relael korábbi lelkes érdeklődését az artheniori tanács iránt. De végül egyikük igaza érvényesülni fog, főleg, ha valaki tevékenyen mozgásba lendíti a fogaskerekeket. És Orthus - immáron nem titkolt - szándéka az, hogy így tegyen.
Hálás bólintással fogadja Relael ígéretét, majd érdeklődéssel az ötletét a családi kúria kapcsán. Kicsi komorság jelenik meg az arcán, amikor így szól.*
- Attól tartok, az egykori nemesi negyed nem a legmegfelelőbb hely már erre. Vagy legalábbis most még nem az. Romos, csőcselék lakta árnyéka önmagának. Ahhoz, hogy ez elmúljon, ugyanúgy Arthenior megerősödése szükséges. Hiszen értékes föld az a városban, vagy az lehetne, ha ismét megfelelő kontroll alatt lenne. De észben tartom az elképzelését, és ha olyan hírt hallok, ami ezt elősegítheti, megosztom majd Önnel.
*ígéri. Ami azt illeti, ő is lát fantáziát az egykori nemesi negyedben. Gyakorlatilag nem lehet ott telekárakról beszélni, így aki hisz abban, hogy a negyed visszanyerheti régi pompáját, vagy legalább más formában ismét a város értékes részévé válhat, az most könnyebben hasíthat belőle magának jókora szeletet. Ugyanígy a kikötőben is sok telek akad, amit érdemes lenne megvenni, ha lenne, aki eladná.
További beszélgetésüket Haldrian érkezése szakítja félbe, akit ő persze nem ismer. Egy bólintással köszönti, de addig nem szól hozzá, amíg meg nem tudják a jövetele okát, és Relael nem felelt neki.*
- Én nem kérek semmit, köszönöm!
*feleli neki egyszerűen. Egy témát még nem érintettek, de ő jobb szereti az üzleti ügyeket négyszemközt folytatni, így megvárja, amíg az ifjú távozik.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.17 18:12:19
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-17 17:52:13
Üzenet elküldve: 2023-11-17 17:52:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Orthus túlzottan idealista, s láthatóan nem sok időt töltött a Kikötőben, ennek okán lebecsüli annak erejét, valamint túl sokra tartja Artheniort. Relael jól tudja, hogy a lázadás óta a város még mindig nem állt a talpára, egy kisebb fenyegetés hatására is megrogyna, a Kikötő visszaszerzése túl nagy falat volna. Ha egyáltalán valaha sikerülne, elvégre a Patkányok és a Vihar Fiai lehet nem fényes páncélos harcosok, de annál ravaszabbak és jól ismerik a hely minden apró, mocskos szegletét. Relael legkevésbé sem aggódik a törékeny Arthenior miatt, ámbár nem is akarja megadni a lehetőséget arra, hogy valaha felerősödjön.*
- Remek. Akkor majd értesítem, hogy mire jutottam velük. Ez egy-két hatot igénybe vehet, sajnos más dolgom is folyamatban van, amit nem halaszthatok. Remélem ez nem jelent problémát Önnek.
*Korábbi ellenérzéseit teljesen félrerakja, s következő lépéseit fontolgatja. Sok a terve, nem is tudja mikor fog egyáltalán a végére jutni egynek, ha egyáltalán van vége.*
- Ó, igen, ez teljesen érthető.
*Saját magát is emlékeztetnie kell rá, hogy kár túlzottan előre tervezni, s elhamarkodott következtetéseket levonni. Elsőként a magára vállalt igen kockázatos feladatra kell összpontosítania.*
- Egyelőre semmi eget rengető, de kacérkodom a gondolattal, hogy újjáépíteném családom kúriáját. Vagy ha nem is azt, talán egy újat az egykori Gazdagnegyedben.
*Kicsit megpihen mondandója közben, már nyílik is ajka, hogy ismét megszólaljon, amikor váratlanul megzavarják őket. Relael őszintén meglepett, főleg mert Haldrian érkezésére számított a legkevésbé.
Nem szól egyelőre, hagyja, hogy a fattyú lassan közelebb merészkedjen. Kérdőn pillant rá, de csak szeme mozdul. Látszólag türelmesen várja a magyarázatot, ám körmei birizgálása valamelyest elárulja feszültségét.*
- Ó, igazán ráért volna később is.
*Enyhül meg végül, s legszebb mosolyával fogadja Haldriant. Félig a tolvaj felé fordul, lábait keresztbe téve vár.*
- Minden rendben fent?
*Tekintete akaratlanul az összetört csésze szilánkjaira vándorol, éppen csak egy pillanatra. Egy újabb ocsmány bizonyítéka szeszélyének és pusztítási vágyának.*
- Önnek esetleg szüksége van valamire, kedves Orthus?
*Az asztalra könyökölve, fejét oldalra billentve várja a kalmár válaszát. Hivatalosabb modorát Haldrian érkeztével mintha teljesen le is vedlette volna magáról, s a fent már megszokott közvetlenebb maszkját ölti magára.*
- Légy oly jó és nekem hozz egy pohár almabort.
*Orthus túlzottan idealista, s láthatóan nem sok időt töltött a Kikötőben, ennek okán lebecsüli annak erejét, valamint túl sokra tartja Artheniort. Relael jól tudja, hogy a lázadás óta a város még mindig nem állt a talpára, egy kisebb fenyegetés hatására is megrogyna, a Kikötő visszaszerzése túl nagy falat volna. Ha egyáltalán valaha sikerülne, elvégre a Patkányok és a Vihar Fiai lehet nem fényes páncélos harcosok, de annál ravaszabbak és jól ismerik a hely minden apró, mocskos szegletét. Relael legkevésbé sem aggódik a törékeny Arthenior miatt, ámbár nem is akarja megadni a lehetőséget arra, hogy valaha felerősödjön.*
- Remek. Akkor majd értesítem, hogy mire jutottam velük. Ez egy-két hatot igénybe vehet, sajnos más dolgom is folyamatban van, amit nem halaszthatok. Remélem ez nem jelent problémát Önnek.
*Korábbi ellenérzéseit teljesen félrerakja, s következő lépéseit fontolgatja. Sok a terve, nem is tudja mikor fog egyáltalán a végére jutni egynek, ha egyáltalán van vége.*
- Ó, igen, ez teljesen érthető.
*Saját magát is emlékeztetnie kell rá, hogy kár túlzottan előre tervezni, s elhamarkodott következtetéseket levonni. Elsőként a magára vállalt igen kockázatos feladatra kell összpontosítania.*
- Egyelőre semmi eget rengető, de kacérkodom a gondolattal, hogy újjáépíteném családom kúriáját. Vagy ha nem is azt, talán egy újat az egykori Gazdagnegyedben.
*Kicsit megpihen mondandója közben, már nyílik is ajka, hogy ismét megszólaljon, amikor váratlanul megzavarják őket. Relael őszintén meglepett, főleg mert Haldrian érkezésére számított a legkevésbé.
Nem szól egyelőre, hagyja, hogy a fattyú lassan közelebb merészkedjen. Kérdőn pillant rá, de csak szeme mozdul. Látszólag türelmesen várja a magyarázatot, ám körmei birizgálása valamelyest elárulja feszültségét.*
- Ó, igazán ráért volna később is.
*Enyhül meg végül, s legszebb mosolyával fogadja Haldriant. Félig a tolvaj felé fordul, lábait keresztbe téve vár.*
- Minden rendben fent?
*Tekintete akaratlanul az összetört csésze szilánkjaira vándorol, éppen csak egy pillanatra. Egy újabb ocsmány bizonyítéka szeszélyének és pusztítási vágyának.*
- Önnek esetleg szüksége van valamire, kedves Orthus?
*Az asztalra könyökölve, fejét oldalra billentve várja a kalmár válaszát. Hivatalosabb modorát Haldrian érkeztével mintha teljesen le is vedlette volna magáról, s a fent már megszokott közvetlenebb maszkját ölti magára.*
- Légy oly jó és nekem hozz egy pohár almabort.
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-17 00:20:35
Üzenet elküldve: 2023-11-17 00:20:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
//Érintőlegesen sötétben//
*Óvatosan indul le a lépcsősoron, véletlenül sem óhajt hasra esni a ruhakupaccal a kezében. El is szambázik Alissäna szobájába, hogy aztán ledobja az egész cókmókot az ágyra. Körbepillant. Nagyobb, mint a fenti szoba, habár ablak híján kicsit sötétebb. Valahogy jobban illik a lányhoz.
Nem téblábol sokat, jön és megy. Ahogy behajtja maga mögött az ajtót, tompa pusmogás üti meg fülét. A hang irányába indul, s nincs is túl messze a forrás. Persze rögtön tudja, kinek a szobája ez.
Nem hall nyögéseket. Se semmi mást. Csak beszédet. Ez valahogy némileg nyugtatja lelkét, kicsit fel is dobja. Nem kockáztat leskelődéssel, helyette ismét felnyargal a lépcsőn, mint aki jól végezte dolgát.
Felnyargalna, ha nem ütné meg fülét egy ismerős hang. A Nagyasszony hangja, csak épp egy szinttel lejjebb. Jólesően húzza zsebét a kapott arany, ám nem óhajtja megrövidíteni újdonsült munkaadóját. Legalábbis nem azonnal.
Beletúrva hátrasimítja loboncát, majd lekocog a lépcsőn. Utolsó lépteit ugyanakkor óvatosra fogja. Követi a hangforrást, amihez most egy számára idegen férfiorgánum is csatlakozik. A wegtorenire számít, hisz folyton azzal a fickóval látta Relaelt az elmúlt napokban, de ahogy a terembe érkezik, a Nagyasszony asztaltársaságában egy egészen más küllemű férfit talál. Nem ismerős neki, habár sejti, hogy a kint látott szekér tulajdonosával lehet dolga. Az imént járta körbe a fogadót, más idegennel pedig nem találkozott.
Óvatosan az asztalhoz somfordál. Mindig különös érzés a nemes társasága. Megborzongatja, a jó és a rossz értelemben egyaránt. Egyrészt tart tőle, hisz ismertségük elején az elf lefektette a szabályokat. Másrészről pedig úgy vonzódik hozzá, mint talán senkihez.*
-Úrnő. Jó uram. *Biccent Orthus felé is.*
-Elnézésüket kérem a zavarásért, csak... *Közelebb merészkedik az asztalhoz, keze pedig a zsebében matat.*
-Sok aranyat kaptam a vendégektől és szeretném átadni. *Lopva az idegen férfire pillant. Kicsit sutának érzi szavait, úgyhogy úgy dönt, megembereli magát. Lassan pillant fel, óvatosan mérve végig az elfet. Kíváncsi, vajon a vendég miatt öltözött-e fel így. Mert ha igen, akkor biztos valami nagy ember... Habár nem tűnik kiköpött kikötőinek. Azt viszont megtanulta, hogy Relael nem szán időt akárkire.
Noha az elf öltözéke nem kihívó, a Nagyasszonyon valahogy így is annak tűnik. Ez csak hab a tortán a mai napra, nem is bír meglenni nadrágjában. Jobbnak látja hát kihúzni a marék aranyat zsebéből és összekulcsolni kezeit ágyéka előtt.*
-Szükségük van esetleg bármire? *Pillant a vendégre, majd Realelre. Utóbbi tekintetét csak egy pillanatig állja. Természetesen jól megterített asztal társaságában cseverésznek, így a kérdése jóformán kockázatmentes.*
//Érintőlegesen sötétben//
*Óvatosan indul le a lépcsősoron, véletlenül sem óhajt hasra esni a ruhakupaccal a kezében. El is szambázik Alissäna szobájába, hogy aztán ledobja az egész cókmókot az ágyra. Körbepillant. Nagyobb, mint a fenti szoba, habár ablak híján kicsit sötétebb. Valahogy jobban illik a lányhoz.
Nem téblábol sokat, jön és megy. Ahogy behajtja maga mögött az ajtót, tompa pusmogás üti meg fülét. A hang irányába indul, s nincs is túl messze a forrás. Persze rögtön tudja, kinek a szobája ez.
Nem hall nyögéseket. Se semmi mást. Csak beszédet. Ez valahogy némileg nyugtatja lelkét, kicsit fel is dobja. Nem kockáztat leskelődéssel, helyette ismét felnyargal a lépcsőn, mint aki jól végezte dolgát.
Felnyargalna, ha nem ütné meg fülét egy ismerős hang. A Nagyasszony hangja, csak épp egy szinttel lejjebb. Jólesően húzza zsebét a kapott arany, ám nem óhajtja megrövidíteni újdonsült munkaadóját. Legalábbis nem azonnal.
Beletúrva hátrasimítja loboncát, majd lekocog a lépcsőn. Utolsó lépteit ugyanakkor óvatosra fogja. Követi a hangforrást, amihez most egy számára idegen férfiorgánum is csatlakozik. A wegtorenire számít, hisz folyton azzal a fickóval látta Relaelt az elmúlt napokban, de ahogy a terembe érkezik, a Nagyasszony asztaltársaságában egy egészen más küllemű férfit talál. Nem ismerős neki, habár sejti, hogy a kint látott szekér tulajdonosával lehet dolga. Az imént járta körbe a fogadót, más idegennel pedig nem találkozott.
Óvatosan az asztalhoz somfordál. Mindig különös érzés a nemes társasága. Megborzongatja, a jó és a rossz értelemben egyaránt. Egyrészt tart tőle, hisz ismertségük elején az elf lefektette a szabályokat. Másrészről pedig úgy vonzódik hozzá, mint talán senkihez.*
-Úrnő. Jó uram. *Biccent Orthus felé is.*
-Elnézésüket kérem a zavarásért, csak... *Közelebb merészkedik az asztalhoz, keze pedig a zsebében matat.*
-Sok aranyat kaptam a vendégektől és szeretném átadni. *Lopva az idegen férfire pillant. Kicsit sutának érzi szavait, úgyhogy úgy dönt, megembereli magát. Lassan pillant fel, óvatosan mérve végig az elfet. Kíváncsi, vajon a vendég miatt öltözött-e fel így. Mert ha igen, akkor biztos valami nagy ember... Habár nem tűnik kiköpött kikötőinek. Azt viszont megtanulta, hogy Relael nem szán időt akárkire.
Noha az elf öltözéke nem kihívó, a Nagyasszonyon valahogy így is annak tűnik. Ez csak hab a tortán a mai napra, nem is bír meglenni nadrágjában. Jobbnak látja hát kihúzni a marék aranyat zsebéből és összekulcsolni kezeit ágyéka előtt.*
-Szükségük van esetleg bármire? *Pillant a vendégre, majd Realelre. Utóbbi tekintetét csak egy pillanatig állja. Természetesen jól megterített asztal társaságában cseverésznek, így a kérdése jóformán kockázatmentes.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-16 17:22:53
Üzenet elküldve: 2023-11-16 17:22:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Nem fél megosztani elképzeléseit a nemessel, mivel úgy gondolja, Relael is tisztában van a realitásokkal (vagy inkább, hogy ugyanazt látja realitásnak, amit Orthus). Arthenior mindig erősebb lesz. Ott a több ember, ott a több pénz, tudás és hatalom. Mindenből sokkal több, mint a kikötőben, és amivel a Patkányok bírnak.
A városnak már csak megfelelő irányítás kell, és egy olyan cél, amiért egy irányba koncentrálja az erejét. És e célok között a legelső mi más lenne, mint az egykori kikötője? Őt a maga részéről a Patkányok hidegen hagyják. Ha valamiféle saját birodalmat akarnak itt kiépíteni, azt majd eltiporja Arthenior, vagy ha ők nem, akkor más. A thargokban is megvan erre a képesség, és a kikötő most szabad préda, és nagyon értékes zsákmány. Ami hivatalosan a senkié, az bárkié lehet. Még Wegtorennek is megérné ideküldeni érte egy hadsereget.
Persze ha ő vezetné a Patkányokat, akkor szépen megtalálná a módját, hogy a törvény útjára lépve, egy nagyobb hatalom fennhatósága és oltalma alatt meg tudja tartani mindazt, amit megszerzett. Vagy vagyonná tenné, apránként, és a hatalmas összegből immáron törvényesen venne birtokot, így legitimálva a vagyont, aminek alapja közönséges lopás volt.
Mikor ígéretet kap arra, hogy vendéglátója közbenjár az ügyében, hálásan meghajtja a fejét.*
- Ennél többre nem is kérem, és ha sikerül nyélbe ütni az üzletet, a hálám nem marad el.
*Relael ügyesen titkolja, hogy milyen ellenérzései vannak az erős Arthenior kapcsán. Így Orthus se válik bizalmatlanná iránta. Hiszen pár perce még mintha arról akarta volna meggyőzni őt a nő, hogy legyen tanácstag Artheniorban - mi másért, ha nem azért, hogy ezzel hozzájáruljon a város felvirágoztatásához (meg nyilván hogy így Relaelnek legyen ott egy bizalmasa)?
Ezzel együtt, akármennyire is szeretne imponálni Relaelnek, többet egyelőre nem árul el az elképzeléseiből.*
- Korai lenne még beszélni erről. Látok már egy utat magam előtt, de még nem vagyok biztos benne, hogy rá is lépek. És nem titkolom, a stratégiámat az is befolyásolja majd, hogy sikerül-e szót érteni a Patkányokkal. Mert ha igen, akkor ki akar körülményes viszálykodást kölcsönösen előnyös üzlet helyett?
*feleli, széttárva a karjait, majd hozzáteszi.*
- Természetesen, ha van olyan ügye Artheniorban szeretne elintézni, én is szívesen leszek a segítségére. Amíg nem tudom, mit szeretne, nyilván nem tudom megígérni, hogy vállalom is. Arra viszont a szavamat adom, hogy bizalmasan kezelem.
*ajánlja fel.*
*Nem fél megosztani elképzeléseit a nemessel, mivel úgy gondolja, Relael is tisztában van a realitásokkal (vagy inkább, hogy ugyanazt látja realitásnak, amit Orthus). Arthenior mindig erősebb lesz. Ott a több ember, ott a több pénz, tudás és hatalom. Mindenből sokkal több, mint a kikötőben, és amivel a Patkányok bírnak.
A városnak már csak megfelelő irányítás kell, és egy olyan cél, amiért egy irányba koncentrálja az erejét. És e célok között a legelső mi más lenne, mint az egykori kikötője? Őt a maga részéről a Patkányok hidegen hagyják. Ha valamiféle saját birodalmat akarnak itt kiépíteni, azt majd eltiporja Arthenior, vagy ha ők nem, akkor más. A thargokban is megvan erre a képesség, és a kikötő most szabad préda, és nagyon értékes zsákmány. Ami hivatalosan a senkié, az bárkié lehet. Még Wegtorennek is megérné ideküldeni érte egy hadsereget.
Persze ha ő vezetné a Patkányokat, akkor szépen megtalálná a módját, hogy a törvény útjára lépve, egy nagyobb hatalom fennhatósága és oltalma alatt meg tudja tartani mindazt, amit megszerzett. Vagy vagyonná tenné, apránként, és a hatalmas összegből immáron törvényesen venne birtokot, így legitimálva a vagyont, aminek alapja közönséges lopás volt.
Mikor ígéretet kap arra, hogy vendéglátója közbenjár az ügyében, hálásan meghajtja a fejét.*
- Ennél többre nem is kérem, és ha sikerül nyélbe ütni az üzletet, a hálám nem marad el.
*Relael ügyesen titkolja, hogy milyen ellenérzései vannak az erős Arthenior kapcsán. Így Orthus se válik bizalmatlanná iránta. Hiszen pár perce még mintha arról akarta volna meggyőzni őt a nő, hogy legyen tanácstag Artheniorban - mi másért, ha nem azért, hogy ezzel hozzájáruljon a város felvirágoztatásához (meg nyilván hogy így Relaelnek legyen ott egy bizalmasa)?
Ezzel együtt, akármennyire is szeretne imponálni Relaelnek, többet egyelőre nem árul el az elképzeléseiből.*
- Korai lenne még beszélni erről. Látok már egy utat magam előtt, de még nem vagyok biztos benne, hogy rá is lépek. És nem titkolom, a stratégiámat az is befolyásolja majd, hogy sikerül-e szót érteni a Patkányokkal. Mert ha igen, akkor ki akar körülményes viszálykodást kölcsönösen előnyös üzlet helyett?
*feleli, széttárva a karjait, majd hozzáteszi.*
- Természetesen, ha van olyan ügye Artheniorban szeretne elintézni, én is szívesen leszek a segítségére. Amíg nem tudom, mit szeretne, nyilván nem tudom megígérni, hogy vállalom is. Arra viszont a szavamat adom, hogy bizalmasan kezelem.
*ajánlja fel.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-16 16:29:28
Üzenet elküldve: 2023-11-16 16:29:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hiába kapott már számtalan bókot képességeire, de nem tűnik úgy, hogy ezt valaha meg fogja unni. Most is jóleső melegség járja át mellkasát a méltató szavak hallatán, hiszen második elégedettsége az ő értékét növeli.
Eltökélten és elmélyülten szórakoztatja Agint, aki viszont váratlanul megállásra készteti. Miután realizálódik elméjében a parancs, engedelmeskedik és eltávolodik a fiútól. Kissé értetlenül áll a jelenet előtt, hiszen általában örömét lelik abban a férfiak, hogy birtokbavételüknek nyomás is hagyják rajta.*
- Oh, ahogy óhajtod.
*Agin segítségével lassan feltápászkodik a földről. Térdei még enyhén pirosak, de ezt az elf észre sem veszi.*
- De ilyenek miatt nem kell aggódnod. Azt tehetsz velem, amit csak akarsz.
*Mondata második felét egy ravaszkás mosollyal arcán búgja a fiatal férfi fülébe. Jellemzően ezzel el szokta érni célját, s kellőképpen felpiszkálja az ügyfelei fantáziáját. Az oldódásban pedig majd segít menet közben.*
- Nocsak, szeretem a meglepetéseket!
*Arca izgatottságtól ragyog, s engedve Agin akaratának követi őt az ágyhoz.*
- Rendben. Már megyek is.
*Eleget tesz az utasításnak, kényelmesen elhelyezkedik az ágyon. Félig lezárt szemhéjai alól leselkedik, de van egy határozott sejtése, hogy miben lesz része, ugyanakkor igyekszik nem elhamarkodottan bírálni, s megvárni valóban mit tartogat számára Agin.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hiába kapott már számtalan bókot képességeire, de nem tűnik úgy, hogy ezt valaha meg fogja unni. Most is jóleső melegség járja át mellkasát a méltató szavak hallatán, hiszen második elégedettsége az ő értékét növeli.
Eltökélten és elmélyülten szórakoztatja Agint, aki viszont váratlanul megállásra készteti. Miután realizálódik elméjében a parancs, engedelmeskedik és eltávolodik a fiútól. Kissé értetlenül áll a jelenet előtt, hiszen általában örömét lelik abban a férfiak, hogy birtokbavételüknek nyomás is hagyják rajta.*
- Oh, ahogy óhajtod.
*Agin segítségével lassan feltápászkodik a földről. Térdei még enyhén pirosak, de ezt az elf észre sem veszi.*
- De ilyenek miatt nem kell aggódnod. Azt tehetsz velem, amit csak akarsz.
*Mondata második felét egy ravaszkás mosollyal arcán búgja a fiatal férfi fülébe. Jellemzően ezzel el szokta érni célját, s kellőképpen felpiszkálja az ügyfelei fantáziáját. Az oldódásban pedig majd segít menet közben.*
- Nocsak, szeretem a meglepetéseket!
*Arca izgatottságtól ragyog, s engedve Agin akaratának követi őt az ágyhoz.*
- Rendben. Már megyek is.
*Eleget tesz az utasításnak, kényelmesen elhelyezkedik az ágyon. Félig lezárt szemhéjai alól leselkedik, de van egy határozott sejtése, hogy miben lesz része, ugyanakkor igyekszik nem elhamarkodottan bírálni, s megvárni valóban mit tartogat számára Agin.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-15 23:28:30
Üzenet elküldve: 2023-11-15 23:28:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*A kettejük közötti félreértést nem tisztázza a kalmár, ezért Relaelben egyelőre rossz szájízt hagy a dolog, amin azonban könnyen képes tovább lendülni. Az elf haragja amilyen gyorsan lángra kap, jellemzően olyan gyorsan ki is huny, s mivel különösebben nyomós indok sem kell hozzá, ezért megalapozott táptalaj hiányában hamar el is felejtődik a részéről. Természetesen komolyabb sérelmek esetében a nemes igen haragtartó, sőt, egyenesen bosszúszomjas, ám ilyenről egyelőre szó sincs.
Merész kérdését illetően Orthus állni látszik a sarat, s valahol imponáló számára, hogy nem jön egykönnyen zavarba a kalmár. A válasz viszont nem feltétlenül ragadtatja el, de ennek egyértelmű jeleit még nem adja, csupán azt, hogy tudomásul vette a hallottakat.
A folytatást hallva még az ő szemöldökei is megemelkednek valamelyest, ismételten magára ismer a férfi öntelt hozzáállásában. A másik oldalról szemlélve persze ez nem túl vonzó, ugyanakkor a visszataszító érzés rokonszenvvel is párosul a hasonlóságból fakadóan.*
- Világos.
*Szólal meg, csak hogy némi visszajelzést adjon értő figyelmével kapcsolatban. Orthus végül folytatja mondanivalóját, ami még inkább felkelti az elf érdeklődését. Ellenérzései már éppen kezdtek elpárologni, ám ez a felfedezés egészen új ellenszenvet ébreszt benne, hiszen ő aktívan igyekszik a Patkányokkal együttműködni, amit Orthusszal is megosztott, a kereskedő ennek ellenére nem rejti véka alá, hogy tervei meglehetősen ellenségesek velük szemben. Hirtelen nem képes eldönteni, hogy a férfi ennyire bátor volna mégis, vagy egyszerűen csak meggondolatlan, esetleg ennyire megbízna benne, ami inkább a meggondolatlanság felé billenti a mérleget.*
- Ejha, mindig okoz meglepetéseket drága Orthus!
*Nyájas stílusát ölti ismét magára, holott gyomra összerándul az erősebb Arthenior tervét hallva. Nem csupán azért, mert ez az ő terveivel ellentétes, hanem mert Relael haragtartó és bosszúszomjas természete ebben ütközik ki leginkább. A várossal látszólag menthetetlenül megromlott a kapcsolata, s akárhányszor arra gondol mennyire elárulta őt a nép, illetve mennyire cserben hagyta őt a Városi Őrség, mindig féktelen haragra gerjed. Ezt a haragot talán az sem csillapítaná, ha ismételten égni látná, ezúttal külső szemlélőként. Sokszor képzeli el, hogy válogatott erőszakosan pusztító módokon vesz revansot, elképzelve pedig mindig megnyugvást hoz neki a látvány, ám ez nem garantálja, hogy valójában segítene a lezárásban ez az út.*
- Nos, jó sok új információt kaptam most Öntől, kedves Orthus. Lesz min töprengenem és tervezgetnem. Természetesen megérdeklődöm a raktára ügyét a Patkányoknál, csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ennél többet nem tehetek, semmi sem garantálja, hogy nyitottak lesznek az ajánlatra.
*Hagy magának némi időt, hogy a felkavaró hallottakat valamelyest megeméssze magában. Igyekszik higgadt maradni, nehogy elhamarkodott döntést hozzon. Szíve szerint megszakítaná a kapcsolatot a kereskedővel, elvégre ellentétesek az érdekeik, de jobban belegondolva talán érdemes közel tartania magához, hogy információkat szerezhessen annak terveiről.*
- Ezek a törekvések bármelyike folyamatban van már, vagy elképzelések csupán? Egyébként a városfal hiányát sosem értettem. Praktikus ember vagyok, nehezen hiszek bármiféle mágikus védelmekben, amikből semmit sem érzékelni. Talán a mosónőknek ennyi elegendő, akiket megnyugtatja az is, ha sót szórnak a hátuk mögé.
*A kettejük közötti félreértést nem tisztázza a kalmár, ezért Relaelben egyelőre rossz szájízt hagy a dolog, amin azonban könnyen képes tovább lendülni. Az elf haragja amilyen gyorsan lángra kap, jellemzően olyan gyorsan ki is huny, s mivel különösebben nyomós indok sem kell hozzá, ezért megalapozott táptalaj hiányában hamar el is felejtődik a részéről. Természetesen komolyabb sérelmek esetében a nemes igen haragtartó, sőt, egyenesen bosszúszomjas, ám ilyenről egyelőre szó sincs.
Merész kérdését illetően Orthus állni látszik a sarat, s valahol imponáló számára, hogy nem jön egykönnyen zavarba a kalmár. A válasz viszont nem feltétlenül ragadtatja el, de ennek egyértelmű jeleit még nem adja, csupán azt, hogy tudomásul vette a hallottakat.
A folytatást hallva még az ő szemöldökei is megemelkednek valamelyest, ismételten magára ismer a férfi öntelt hozzáállásában. A másik oldalról szemlélve persze ez nem túl vonzó, ugyanakkor a visszataszító érzés rokonszenvvel is párosul a hasonlóságból fakadóan.*
- Világos.
*Szólal meg, csak hogy némi visszajelzést adjon értő figyelmével kapcsolatban. Orthus végül folytatja mondanivalóját, ami még inkább felkelti az elf érdeklődését. Ellenérzései már éppen kezdtek elpárologni, ám ez a felfedezés egészen új ellenszenvet ébreszt benne, hiszen ő aktívan igyekszik a Patkányokkal együttműködni, amit Orthusszal is megosztott, a kereskedő ennek ellenére nem rejti véka alá, hogy tervei meglehetősen ellenségesek velük szemben. Hirtelen nem képes eldönteni, hogy a férfi ennyire bátor volna mégis, vagy egyszerűen csak meggondolatlan, esetleg ennyire megbízna benne, ami inkább a meggondolatlanság felé billenti a mérleget.*
- Ejha, mindig okoz meglepetéseket drága Orthus!
*Nyájas stílusát ölti ismét magára, holott gyomra összerándul az erősebb Arthenior tervét hallva. Nem csupán azért, mert ez az ő terveivel ellentétes, hanem mert Relael haragtartó és bosszúszomjas természete ebben ütközik ki leginkább. A várossal látszólag menthetetlenül megromlott a kapcsolata, s akárhányszor arra gondol mennyire elárulta őt a nép, illetve mennyire cserben hagyta őt a Városi Őrség, mindig féktelen haragra gerjed. Ezt a haragot talán az sem csillapítaná, ha ismételten égni látná, ezúttal külső szemlélőként. Sokszor képzeli el, hogy válogatott erőszakosan pusztító módokon vesz revansot, elképzelve pedig mindig megnyugvást hoz neki a látvány, ám ez nem garantálja, hogy valójában segítene a lezárásban ez az út.*
- Nos, jó sok új információt kaptam most Öntől, kedves Orthus. Lesz min töprengenem és tervezgetnem. Természetesen megérdeklődöm a raktára ügyét a Patkányoknál, csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ennél többet nem tehetek, semmi sem garantálja, hogy nyitottak lesznek az ajánlatra.
*Hagy magának némi időt, hogy a felkavaró hallottakat valamelyest megeméssze magában. Igyekszik higgadt maradni, nehogy elhamarkodott döntést hozzon. Szíve szerint megszakítaná a kapcsolatot a kereskedővel, elvégre ellentétesek az érdekeik, de jobban belegondolva talán érdemes közel tartania magához, hogy információkat szerezhessen annak terveiről.*
- Ezek a törekvések bármelyike folyamatban van már, vagy elképzelések csupán? Egyébként a városfal hiányát sosem értettem. Praktikus ember vagyok, nehezen hiszek bármiféle mágikus védelmekben, amikből semmit sem érzékelni. Talán a mosónőknek ennyi elegendő, akiket megnyugtatja az is, ha sót szórnak a hátuk mögé.
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-02 13:48:00
Üzenet elküldve: 2023-11-02 13:48:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Lissa tényleg meg adja a módját az együttlétüknek. Az ízelítőnek szánt csókok a testén megteszik a hatását. Agin egyre türelmetlenebb lesz, de ennek jelét próbálja nem mutatni. Élvezi ezt az egészet. Átfut a fején a gondolat, hogy a Pillangó tényleg érti a dolgát, és felteszi magában a kérdést, hogy vajon már hányszor és hány férfival csinálhatta ezt. Persze nem sokat gondolkozik ezen, ugyanis az ízelítők után megérkezik a főfogás, mindkettőjük számára. *
- Ezer örömmel.
* Válaszolja Lissának, és bal kezével megfogja a lány fekete hajtincseit, hogy az ne zavarja őt a munkában. Közben jobbját is az elf fején pihenteti, de nem rángatja azt. Hagyja, hogy a lány dolgozzon úgy, ahogy neki esik jól. Jól is teszi, ugyanis a lány makulátlan munkát végez. Az elején még lenéz a kurtizánra, aki leolvashatja arcáról az élvezet jeleit. Egy-két örömteli sóhajt is elenged. *
- Ez az! Ez az! Nagyon jól csinálod, kérlek ne hagyd abba!
* Ösztönzi a lányt, na nem mintha szüksége lenne rá. Tekintetét felemeli a plafonra, szemét becsukja. Alig telik el egy perc, és meg is van Lissa kemény munkájának eredménye. Ezt ő is érzi, így gyorsan cselekedik. *
- Várj!
* Testével elfordul a kurtizántól, majd a végén a kezével még két ráhúzással besegít, hogy a lány munkájának gyümölcse a padlóra kerüljön. Kifúj egy nagy levegőt, és visszapillant Lissára. *
- Nem akartalak összekenni.
* Ezt nem udvariasságból teszi. Egyszerűen nem szereti, ha egy lány arcát vagy száját ezzel csúfítja el. Ha az elf még térdel, akkor odanyújtja két kezét, hogy felsegítse őt. *
- Ez eszméletlen volt. Nagyon jó vagy ebben.
* Végig simít a lány két karján. Az arca egyenesen sugározza a boldogságot, elvégre nem minden nap van az ember egy elf nővel, főképp nem ilyen széppel, mint amilyen Lissa is. A kurtizán szemébe néz. *
- Gyere! Most hadd mutassak én is valamit.
* Megfogja Lissa kezét, és az ágy felé segíti. *
- Kérlek feküdj le! Nem fogod megbánni.
* Amennyiben az elf ezt megteszi, úgy ő kezd el felkészülni, hogy viszonozza ezeket a finom élvezeteket. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Lissa tényleg meg adja a módját az együttlétüknek. Az ízelítőnek szánt csókok a testén megteszik a hatását. Agin egyre türelmetlenebb lesz, de ennek jelét próbálja nem mutatni. Élvezi ezt az egészet. Átfut a fején a gondolat, hogy a Pillangó tényleg érti a dolgát, és felteszi magában a kérdést, hogy vajon már hányszor és hány férfival csinálhatta ezt. Persze nem sokat gondolkozik ezen, ugyanis az ízelítők után megérkezik a főfogás, mindkettőjük számára. *
- Ezer örömmel.
* Válaszolja Lissának, és bal kezével megfogja a lány fekete hajtincseit, hogy az ne zavarja őt a munkában. Közben jobbját is az elf fején pihenteti, de nem rángatja azt. Hagyja, hogy a lány dolgozzon úgy, ahogy neki esik jól. Jól is teszi, ugyanis a lány makulátlan munkát végez. Az elején még lenéz a kurtizánra, aki leolvashatja arcáról az élvezet jeleit. Egy-két örömteli sóhajt is elenged. *
- Ez az! Ez az! Nagyon jól csinálod, kérlek ne hagyd abba!
* Ösztönzi a lányt, na nem mintha szüksége lenne rá. Tekintetét felemeli a plafonra, szemét becsukja. Alig telik el egy perc, és meg is van Lissa kemény munkájának eredménye. Ezt ő is érzi, így gyorsan cselekedik. *
- Várj!
* Testével elfordul a kurtizántól, majd a végén a kezével még két ráhúzással besegít, hogy a lány munkájának gyümölcse a padlóra kerüljön. Kifúj egy nagy levegőt, és visszapillant Lissára. *
- Nem akartalak összekenni.
* Ezt nem udvariasságból teszi. Egyszerűen nem szereti, ha egy lány arcát vagy száját ezzel csúfítja el. Ha az elf még térdel, akkor odanyújtja két kezét, hogy felsegítse őt. *
- Ez eszméletlen volt. Nagyon jó vagy ebben.
* Végig simít a lány két karján. Az arca egyenesen sugározza a boldogságot, elvégre nem minden nap van az ember egy elf nővel, főképp nem ilyen széppel, mint amilyen Lissa is. A kurtizán szemébe néz. *
- Gyere! Most hadd mutassak én is valamit.
* Megfogja Lissa kezét, és az ágy felé segíti. *
- Kérlek feküdj le! Nem fogod megbánni.
* Amennyiben az elf ezt megteszi, úgy ő kezd el felkészülni, hogy viszonozza ezeket a finom élvezeteket. *
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-02 06:31:31
Üzenet elküldve: 2023-11-02 06:31:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben//
*Meg sem rezzen a további bókokra, sőt, arra a kijelentésre sem, hogy a Kisasszony biztosan féltékeny rá. Lehet, hogy így van, Alissäna viszont nem vett észre még erre utaló jeleket. Valójában ha észrevett volna, akkor sem érdekelné, elvégre nincs erre ráhatása. Most ez nem is számít, teljes egészében feladatára koncentrál, ami Agin igényeinek való megfelelés. Miután a fiú nadrágja lekerül, s az engedélyt is megkapja, kicsit közelebb araszol.
Először forró leheletével és finom érintéseivel hergeli tovább Agin vágyait. Nem sieti el, elvégre úgy jött el a fogadóból, hogy látszólag senkinek sem volt szüksége rá, ezért megadhatja a módját együttlétüknek. Lassan áttér a puha csókokra, melyet nyelvének komótos játéka követ. Alaposan körbejárja a fiú minden porcikáját, ahol tapasztalatai úgy diktálják, ott kicsit tovább elidőzik.*
- Nekem is van egy feladatom a számodra.
*Szólal meg nagysokára, s kicsit eltávolodik partnerétől. Haját összesöpri, majd egyik kezébe nyújtja, szabad kézfejével pedig megkeresi Aginét, s átadja számára fekete tincseit.*
- Útban van, kérlek gondoskodj róla.
*Vissza hajol, újra hergelően végig szalad nyelvével a fiú ékének ívén.*
- Nyugodtan igazíts a tempón, ha szeretnél.
*Jegyzi meg, végül elszánja magát, s ajkait bevetve kezd bele a hosszú felvezetés után intenzív munkájába. Lelkesen prezentálja partnere számára képességeit, melyet az évek során fejlesztett ki, közben alig-alig veszi le róla szemeit. Zöldjeivel nem csak izgató látvány miatt pásztázza Agin arcát, hanem éberen figyel minden apró reakciót is. Ha egy érzékenyebb területet talál meg, oda visszatérve több figyelmet szentel neki, időnként pedig sóhajaival tetézi a jelenetet, mintha neki is épp oly örömöt okozna ez, mint a fiatal férfinak.*
*Meg sem rezzen a további bókokra, sőt, arra a kijelentésre sem, hogy a Kisasszony biztosan féltékeny rá. Lehet, hogy így van, Alissäna viszont nem vett észre még erre utaló jeleket. Valójában ha észrevett volna, akkor sem érdekelné, elvégre nincs erre ráhatása. Most ez nem is számít, teljes egészében feladatára koncentrál, ami Agin igényeinek való megfelelés. Miután a fiú nadrágja lekerül, s az engedélyt is megkapja, kicsit közelebb araszol.
Először forró leheletével és finom érintéseivel hergeli tovább Agin vágyait. Nem sieti el, elvégre úgy jött el a fogadóból, hogy látszólag senkinek sem volt szüksége rá, ezért megadhatja a módját együttlétüknek. Lassan áttér a puha csókokra, melyet nyelvének komótos játéka követ. Alaposan körbejárja a fiú minden porcikáját, ahol tapasztalatai úgy diktálják, ott kicsit tovább elidőzik.*
- Nekem is van egy feladatom a számodra.
*Szólal meg nagysokára, s kicsit eltávolodik partnerétől. Haját összesöpri, majd egyik kezébe nyújtja, szabad kézfejével pedig megkeresi Aginét, s átadja számára fekete tincseit.*
- Útban van, kérlek gondoskodj róla.
*Vissza hajol, újra hergelően végig szalad nyelvével a fiú ékének ívén.*
- Nyugodtan igazíts a tempón, ha szeretnél.
*Jegyzi meg, végül elszánja magát, s ajkait bevetve kezd bele a hosszú felvezetés után intenzív munkájába. Lelkesen prezentálja partnere számára képességeit, melyet az évek során fejlesztett ki, közben alig-alig veszi le róla szemeit. Zöldjeivel nem csak izgató látvány miatt pásztázza Agin arcát, hanem éberen figyel minden apró reakciót is. Ha egy érzékenyebb területet talál meg, oda visszatérve több figyelmet szentel neki, időnként pedig sóhajaival tetézi a jelenetet, mintha neki is épp oly örömöt okozna ez, mint a fiatal férfinak.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-01 20:56:04
Üzenet elküldve: 2023-11-01 20:56:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben//
- Te szebb vagy nála.
* Folytatja a bókolást, többnyire igaz szavakkal. Hogy valóban Lissát gondolja-e jelenleg a legszebbnek? Igen. Elvégre most ő van itt előtte. Talán ha a Kisasszony lenne itt, akkor róla gondolná ugyanezt, de nem ez a helyzet. *
- Le merném fogadni, hogy a Kisasszony féltékeny a szépségedre.
* Tapasztalatlannak Agint e téren aligha lehetne nevezni. Furcsa egy nevelője volt. Alig lett tizennégy esztendős, amikor az azt mondta, hogy egy férfinek tudnia kell hogyan bánjon egy nővel. Ezért felfogadott Aginnak egy hölgyet, akivel három alkalommal is volt, és aki megtanította erre s arra. Valószínűleg Agin akkor arra a hölgyre mondta volna a legszebb jelzőt. Most viszont ez Lissára igaz, úgyhogy igyekszik szórakoztatni a lányt.
Persze arról fogalma sincsen, hogy a Pillangó ezért pénzt tervez majd kérni tőle, elvégre a bort is ingyen kapja, legalábbis még nem kértek tőle pénzt. Tudja, hogy az elfnek ez a dolga, de azért reméli, hogy majd vele kivételt tesz, hiszen úgy gondolja, hogy az elf is jól fogja magát érezni. Mindenesetre most aligha akadhat valami, ami kedvét szegheti. *
- Hát persze, hogy téged választottalak. Nekem a legszebb kell, nem más.
* Ebben viszont elrejtett némi hazugságot is, ugyanis a Sellőházban még nem járt, így fogalma sincsen az ottani kéjhölgyekről. Most viszont már ez is felkerült a teendők listájára. El is gondolkozik, hogy vajon miért van az, hogy amíg a szar sörrel és agresszív férfiakkal rendelkező Rumos Rókalyukat ismeri és volt is ott, addig a szép hölgyeket felsorakoztató Sellőházban még soha nem járt. Persze tudja a választ, de azért a Sellőházat is meglátogathatná majd.
A szenvedélyes csók elnyeri Agin tetszését, hát még a vetkőzés, ami utána következik. Kezével jól megmarkolja a fiatal Pillangó mellét, közben érzi, hogy a mosolya mellett a lenti testrésze is az ég felé mutat. *
- Támogatom.
* Válaszolja, mire a lány már cselekedik is, így már a nadrágja is lent van. A lábai segítségével kilép a nadrágból, majd azt arrébb rúgja. A fiatal elf immáron láthatja a felfelé mutató testrészt. Agin még mindig emlékszik, hogy mit mondott rá a kéjhölgy miután megvolt vele az első alkalom: „Nem váltod meg vele a világot fiú, de azért elvégzi a dolgát.”
Lissa következő kérdésére nem válaszol, inkább hevesen bólogatni kezd, mint amikor a gyermekek bólogatnak a nekik felajánlott édes csokira. Gondolja, hogy mi következik, így többek között a boldogsága sem lohad le. *
- Te szebb vagy nála.
* Folytatja a bókolást, többnyire igaz szavakkal. Hogy valóban Lissát gondolja-e jelenleg a legszebbnek? Igen. Elvégre most ő van itt előtte. Talán ha a Kisasszony lenne itt, akkor róla gondolná ugyanezt, de nem ez a helyzet. *
- Le merném fogadni, hogy a Kisasszony féltékeny a szépségedre.
* Tapasztalatlannak Agint e téren aligha lehetne nevezni. Furcsa egy nevelője volt. Alig lett tizennégy esztendős, amikor az azt mondta, hogy egy férfinek tudnia kell hogyan bánjon egy nővel. Ezért felfogadott Aginnak egy hölgyet, akivel három alkalommal is volt, és aki megtanította erre s arra. Valószínűleg Agin akkor arra a hölgyre mondta volna a legszebb jelzőt. Most viszont ez Lissára igaz, úgyhogy igyekszik szórakoztatni a lányt.
Persze arról fogalma sincsen, hogy a Pillangó ezért pénzt tervez majd kérni tőle, elvégre a bort is ingyen kapja, legalábbis még nem kértek tőle pénzt. Tudja, hogy az elfnek ez a dolga, de azért reméli, hogy majd vele kivételt tesz, hiszen úgy gondolja, hogy az elf is jól fogja magát érezni. Mindenesetre most aligha akadhat valami, ami kedvét szegheti. *
- Hát persze, hogy téged választottalak. Nekem a legszebb kell, nem más.
* Ebben viszont elrejtett némi hazugságot is, ugyanis a Sellőházban még nem járt, így fogalma sincsen az ottani kéjhölgyekről. Most viszont már ez is felkerült a teendők listájára. El is gondolkozik, hogy vajon miért van az, hogy amíg a szar sörrel és agresszív férfiakkal rendelkező Rumos Rókalyukat ismeri és volt is ott, addig a szép hölgyeket felsorakoztató Sellőházban még soha nem járt. Persze tudja a választ, de azért a Sellőházat is meglátogathatná majd.
A szenvedélyes csók elnyeri Agin tetszését, hát még a vetkőzés, ami utána következik. Kezével jól megmarkolja a fiatal Pillangó mellét, közben érzi, hogy a mosolya mellett a lenti testrésze is az ég felé mutat. *
- Támogatom.
* Válaszolja, mire a lány már cselekedik is, így már a nadrágja is lent van. A lábai segítségével kilép a nadrágból, majd azt arrébb rúgja. A fiatal elf immáron láthatja a felfelé mutató testrészt. Agin még mindig emlékszik, hogy mit mondott rá a kéjhölgy miután megvolt vele az első alkalom: „Nem váltod meg vele a világot fiú, de azért elvégzi a dolgát.”
Lissa következő kérdésére nem válaszol, inkább hevesen bólogatni kezd, mint amikor a gyermekek bólogatnak a nekik felajánlott édes csokira. Gondolja, hogy mi következik, így többek között a boldogsága sem lohad le. *
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-01 15:01:06
Üzenet elküldve: 2023-11-01 15:01:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
- Ebben természetesen igaza van. A tanácstag lehet tehetséges. Lehet motivált, ambíciózus. Annál nagyobb vétek, ha ezt mind egyetlen terület felelőseként pazarolja el ahelyett, hogy a teljes képet átlássa és kontrollálja.
*feleli. Relael következő szavaiból nem tudja nem kihallani az ellenségességet. Nem is tudja mire vélni, ezért csak ennyit felel rá.*
- Ebben természetesen nem kételkedem.
*talán később majd rájön, hogy mit fogalmazott meg félreérthetően, mit értett félre Relael.
Mert amikor Orthus azt mondta, hogy szívesen hozzásegít valakit a pénzével a tanácstagsághoz, nem Relaelre gondolt. "Legyen csak a tanácstag valaki más. Kérkedjen a ranggal valaki más. Én szívesen hozzájuttatom a pénzemmel, ha utána nem felejti el, kinek köszönheti a pozícióját" ... az a bizonyos valaki más. Ő így értette.
Most azonban nem jön rá, hogy Relael ezt vette magára. Következő szavaival épp azt fejti ki, hogy Relaelhez mennyire nem illene ez a szerep, és ebben látszólag egyet is értenek.
Végül előadja, amit szeretne, Relael pedig nem rest egy erős kérdést nekiszegezni. Ő pedig nem rest szemrebbenés nélkül, azonnal válaszolni.*
- Pontosan így van. Nem akarom bepiszkítani a kezem, mert nem akarom, hogy ez később visszaüssön rám, és a családomra. Ahogy már elmondtam: én a teljes képet nézem, a teljes játszmát játszom. A raktárház nagy érték. De nem ér annyit, mint jövőbeli terveim.
Ha a Patkányok hajlandóak pénzért megválni tőle és újra dologra foghatom, hát lenyelem a sértést, hogy a saját tulajdonomat vásárolom vissza. Pár év alatt megtérül a befektetés.
*kis szünet után hozzáteszi.*
- Ha pedig nem kell nekik ez az üzlet, nos... akkor majd más, hosszabb, körülményesebb utat választok. Így is, úgy is: Artheniornak erő kell. Nagyobb védelem, nagyobb biztonság. Falak, és ütőképes városőrség. És ha ez már megvan, akkor mégis mi tartaná vissza Arthenior büszke, és immáron erős népét, hogy visszaszerezze magának, amit a lázadás idején néhány alvilági figura elbitorolt?
*hagyja, hogy a céltudatosság rideggé tegye a tekintetét, úgy folytatja.*
- Az a raktárház nem a Patkányoké. Az az enyém. A családomé. És az is lesz újra.
*aztán hagyja, hogy egy halvány, bár érzelemmentes mosoly kicsit tompítsa a szavait.*
- Természetesen a Patkányoknak nem kell tudnia arról, hogy én egy erősebb Artheniorért ügyködöm, ami idővel elkerülhetetlenül fenyegetést jelent majd az ő lopva szerzett hatalmukra. Elég nekem, ha Ön tud róla. Készüljön fel az erős Artheniorra! Ha előre tudja, mi fog történni, úgy mozgathatja a szálakat, hogy nyertesévé válhasson az eseményeknek. És Ön, velem ellentétben, sokkal hosszabb ideig élvezheti majd ennek az előnyeit.
*teszi hozzá, utalva arra, hogy ő emberként hamarabb távozik az élők sorából.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 15:03:52
- Ebben természetesen igaza van. A tanácstag lehet tehetséges. Lehet motivált, ambíciózus. Annál nagyobb vétek, ha ezt mind egyetlen terület felelőseként pazarolja el ahelyett, hogy a teljes képet átlássa és kontrollálja.
*feleli. Relael következő szavaiból nem tudja nem kihallani az ellenségességet. Nem is tudja mire vélni, ezért csak ennyit felel rá.*
- Ebben természetesen nem kételkedem.
*talán később majd rájön, hogy mit fogalmazott meg félreérthetően, mit értett félre Relael.
Mert amikor Orthus azt mondta, hogy szívesen hozzásegít valakit a pénzével a tanácstagsághoz, nem Relaelre gondolt. "Legyen csak a tanácstag valaki más. Kérkedjen a ranggal valaki más. Én szívesen hozzájuttatom a pénzemmel, ha utána nem felejti el, kinek köszönheti a pozícióját" ... az a bizonyos valaki más. Ő így értette.
Most azonban nem jön rá, hogy Relael ezt vette magára. Következő szavaival épp azt fejti ki, hogy Relaelhez mennyire nem illene ez a szerep, és ebben látszólag egyet is értenek.
Végül előadja, amit szeretne, Relael pedig nem rest egy erős kérdést nekiszegezni. Ő pedig nem rest szemrebbenés nélkül, azonnal válaszolni.*
- Pontosan így van. Nem akarom bepiszkítani a kezem, mert nem akarom, hogy ez később visszaüssön rám, és a családomra. Ahogy már elmondtam: én a teljes képet nézem, a teljes játszmát játszom. A raktárház nagy érték. De nem ér annyit, mint jövőbeli terveim.
Ha a Patkányok hajlandóak pénzért megválni tőle és újra dologra foghatom, hát lenyelem a sértést, hogy a saját tulajdonomat vásárolom vissza. Pár év alatt megtérül a befektetés.
*kis szünet után hozzáteszi.*
- Ha pedig nem kell nekik ez az üzlet, nos... akkor majd más, hosszabb, körülményesebb utat választok. Így is, úgy is: Artheniornak erő kell. Nagyobb védelem, nagyobb biztonság. Falak, és ütőképes városőrség. És ha ez már megvan, akkor mégis mi tartaná vissza Arthenior büszke, és immáron erős népét, hogy visszaszerezze magának, amit a lázadás idején néhány alvilági figura elbitorolt?
*hagyja, hogy a céltudatosság rideggé tegye a tekintetét, úgy folytatja.*
- Az a raktárház nem a Patkányoké. Az az enyém. A családomé. És az is lesz újra.
*aztán hagyja, hogy egy halvány, bár érzelemmentes mosoly kicsit tompítsa a szavait.*
- Természetesen a Patkányoknak nem kell tudnia arról, hogy én egy erősebb Artheniorért ügyködöm, ami idővel elkerülhetetlenül fenyegetést jelent majd az ő lopva szerzett hatalmukra. Elég nekem, ha Ön tud róla. Készüljön fel az erős Artheniorra! Ha előre tudja, mi fog történni, úgy mozgathatja a szálakat, hogy nyertesévé válhasson az eseményeknek. És Ön, velem ellentétben, sokkal hosszabb ideig élvezheti majd ennek az előnyeit.
*teszi hozzá, utalva arra, hogy ő emberként hamarabb távozik az élők sorából.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 15:03:52
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-01 13:49:33
Üzenet elküldve: 2023-11-01 13:49:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
- Ez azért nem feltétlenül egy vagy-vagy helyzet. A szép címerrel járhat valódi képesség is, teljes mértékben azon múlik, hogy ki viseli a szép címert.
*Orthus túlzott óvatossága egy kicsit mindig elkedvetleníti. Ilyesfajta gyávaságot csupán nőtársainál tapasztalt, s abban az esetben indokoltnak is tartja, hiszen egy férfi uralta világban nem árt megfontoltnak lenni. Persze ő már maga mögött hagyta az óvatosság béklyóit, mely veszélyekkel, ugyanakkor eddig sosem tapasztalt szabadsággal is megörvendeztette.
A kalmár amilyen körültekintő az élet többi területén, annyira szabadosan fogalmaz jelenlétében, minek hatására Relael szemöldökei feljebb szaladnak. Nincs ínyére, hogy egy elképzelt szituációt emlegetve is a férfi kihangsúlyozza, hogy mekkora hálával tartozna neki.*
- Pénzem nekem is van éppen elég, emellett persze kellemes vagyok és még talán eszes is. Ha _úgy tartaná kedvem_, elérhetném egymaga is e célokat.
*Hangja lágysága ellenére érzékelhető szavaiból a szigor, mellyel vélt vagy valós erőviszonyokat kívánja tisztázni. Természetesen sokat megenged, mégis úgy véli, hogy ő az aki ebben az üzleti kapcsolatban többet képes nyújtani, hiszen Orthus könnyen pótolható. Kereskedőből akad elég, akik örömmel szállítanának portékákat neki, az is lehet, hogy akár kedvezőbb árakon is.*
- Én sem hiszem. Szerintem untatna.
*Nem javítja ki abban Orthust, hogy valójában Relael igenis képes másokkal együttműködni, csupán nem szívesen teszi meg.
Valóban izgalmasabb elképzelései voltak Orthus kérését illetően, ennek ellenére nem veszi kevésbé komolyan a szerepét ebben az ügyben. Körültekintően hallgatja a történetet, bár arcán érdektelenség jelenik meg, mely egy régi nemesi rossz szokásból fakad.*
- Elsőre nem hangzik bonyolultnak.
*Kezdi óvatosan, de még láthatóan ízlelgeti a hallottakat, és igyekszik minden oldalról körbejárni az esetleges lehetőségeket.
~ Semmiféle piszkos üzelemre nem vagyok hajlandó. ~ Visszhangzik koponyájában a mondat, ami ismét apró ellenszenvet ébreszt benne, s elméjében is megzavarja a törékeny nyugalmat.*
- Tehát Ön, drága Orthus, nem hajlandó piszkos üzelmekre, ezért én tegyem meg Ön helyett?
*Kíváncsi, hogy kissé provokatív kérdésére végül miféle választ kap, mindenesetre most, hogy üzletről van szó, Relael láthatóan nem olyan könnyű partner, mint amikor csak közös fürdőzgetés szerepelt a terveik között.*
- Még nem ismerem túl jól a Patkányokat, de úgy sejtem a dolog problémás részére már Ön is rávilágított, kedves Orthus. A Patkányok sem különböznek sokban másoktól, ők sem szeretnek olyanokkal üzletelni, akik még csak arra sem méltatják őket, hogy személyesen megjelenjenek. Nem hiszem, hogy ezeket a feltételeket elfogadják majd, de természetesen megérdeklődöm az Ön kedvéért.
*Ezt a kijelentését valamelyest megbánja, mert nem annyira magától értetődő, mint ahogy sejtetni engedi. Ha sikerül baráti viszonyt is kialakítani a Patkányokkal, akkor nem biztos, hogy ezt kockáztatná egy ilyesmi kéréssel.*
- A honorárium részére is térjünk vissza később, kedves Orthus. Sajnos sem aranyra, sem pedig épületre nincs jelenleg szükségem, persze ez később akár változhat is.
*Megrántja vállait.*
- Ez azért nem feltétlenül egy vagy-vagy helyzet. A szép címerrel járhat valódi képesség is, teljes mértékben azon múlik, hogy ki viseli a szép címert.
*Orthus túlzott óvatossága egy kicsit mindig elkedvetleníti. Ilyesfajta gyávaságot csupán nőtársainál tapasztalt, s abban az esetben indokoltnak is tartja, hiszen egy férfi uralta világban nem árt megfontoltnak lenni. Persze ő már maga mögött hagyta az óvatosság béklyóit, mely veszélyekkel, ugyanakkor eddig sosem tapasztalt szabadsággal is megörvendeztette.
A kalmár amilyen körültekintő az élet többi területén, annyira szabadosan fogalmaz jelenlétében, minek hatására Relael szemöldökei feljebb szaladnak. Nincs ínyére, hogy egy elképzelt szituációt emlegetve is a férfi kihangsúlyozza, hogy mekkora hálával tartozna neki.*
- Pénzem nekem is van éppen elég, emellett persze kellemes vagyok és még talán eszes is. Ha _úgy tartaná kedvem_, elérhetném egymaga is e célokat.
*Hangja lágysága ellenére érzékelhető szavaiból a szigor, mellyel vélt vagy valós erőviszonyokat kívánja tisztázni. Természetesen sokat megenged, mégis úgy véli, hogy ő az aki ebben az üzleti kapcsolatban többet képes nyújtani, hiszen Orthus könnyen pótolható. Kereskedőből akad elég, akik örömmel szállítanának portékákat neki, az is lehet, hogy akár kedvezőbb árakon is.*
- Én sem hiszem. Szerintem untatna.
*Nem javítja ki abban Orthust, hogy valójában Relael igenis képes másokkal együttműködni, csupán nem szívesen teszi meg.
Valóban izgalmasabb elképzelései voltak Orthus kérését illetően, ennek ellenére nem veszi kevésbé komolyan a szerepét ebben az ügyben. Körültekintően hallgatja a történetet, bár arcán érdektelenség jelenik meg, mely egy régi nemesi rossz szokásból fakad.*
- Elsőre nem hangzik bonyolultnak.
*Kezdi óvatosan, de még láthatóan ízlelgeti a hallottakat, és igyekszik minden oldalról körbejárni az esetleges lehetőségeket.
~ Semmiféle piszkos üzelemre nem vagyok hajlandó. ~ Visszhangzik koponyájában a mondat, ami ismét apró ellenszenvet ébreszt benne, s elméjében is megzavarja a törékeny nyugalmat.*
- Tehát Ön, drága Orthus, nem hajlandó piszkos üzelmekre, ezért én tegyem meg Ön helyett?
*Kíváncsi, hogy kissé provokatív kérdésére végül miféle választ kap, mindenesetre most, hogy üzletről van szó, Relael láthatóan nem olyan könnyű partner, mint amikor csak közös fürdőzgetés szerepelt a terveik között.*
- Még nem ismerem túl jól a Patkányokat, de úgy sejtem a dolog problémás részére már Ön is rávilágított, kedves Orthus. A Patkányok sem különböznek sokban másoktól, ők sem szeretnek olyanokkal üzletelni, akik még csak arra sem méltatják őket, hogy személyesen megjelenjenek. Nem hiszem, hogy ezeket a feltételeket elfogadják majd, de természetesen megérdeklődöm az Ön kedvéért.
*Ezt a kijelentését valamelyest megbánja, mert nem annyira magától értetődő, mint ahogy sejtetni engedi. Ha sikerül baráti viszonyt is kialakítani a Patkányokkal, akkor nem biztos, hogy ezt kockáztatná egy ilyesmi kéréssel.*
- A honorárium részére is térjünk vissza később, kedves Orthus. Sajnos sem aranyra, sem pedig épületre nincs jelenleg szükségem, persze ez később akár változhat is.
*Megrántja vállait.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-01 10:11:12
Üzenet elküldve: 2023-11-01 10:11:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben//
*Szelíden mosolyog a fiúra, s megvárja amíg önként közelíti meg, addig ő megválik topánkájától. Jobb szeret mezítláb járni-kelni.*
- Úgy tűnik most nem volt igény rám.
*Beljebb lép, kicsit birtokba veszi a szobát. Egy közeli komódhoz sétál, megérinti annak szálkás felszínét, majd neki támaszkodva várakozik.*
- Oh, ugyan!
*Röviden felnevet. Egy legyintéssel hessegeti el Agin képtelen bókját.*
- Nálam sokkal szebbek is vannak, elég csak a Kisasszonyra nézni.
*Fejét oldalra billentve méricskéli a fiatal férfit. Nagyon lelkesnek és tapasztalatlannak tűnik a számára, ami még kapóra is jöhet. Talán ha elég ügyesen játszadozik vele, akkor egy kisebb vagyont is kicsalhat belőle.*
- De úgy hallottam a Sellőházban is nagyon szép lányokat lehet megkapni. Azért örülök, hogy mégis engem választottál helyettük.
*Agin leküzdi a kettejük közötti távolságot, ezért Alissäna ellökve magát a bútordarabtól belesimul a bátor ifjú karjaiba. A csók is gyengéd, amivel a készséges kis pillangó nem békél meg, s nyelvét bevetve szenvedélyesen veszi birtokba a harcos száját.*
- Örülök, hogy örülsz.
*Búgja mosolyogva, majd a megszokott mozdulattal bújtatja ki karjait ruhájából, ami engedelmesen csípőjéig omlik, ezzel felfedve testének egy részét Agin előtt. A derekán pihenő kézért nyúl, amit gyengéd határozottsággal apró melle egyikére terel.*
- Lássuk csak... *Ujjaival szórakozottan rajzolja körbe a fiú felsőtestének izomcsoportjait, illetve bordáinak ívét. Néha ugyan elkalandozik, de végül megérkezik Agin köldöke alá, ahol a nadrág szélébe kapaszkodva kukucskál a sötétbe.* Mit szólnál hozzá, ha ettől most megszabadulnánk?
*Kérdőn emeli meg szemöldökeit, s ha ellenvetés nem érkezik, akkor kigombolja a nadrágot. Leguggolva Agin előtt egészen bokájáig húzza a zavaró textilt, s ha már ott van, nem is tervez egyhamar felegyenesedni.*
- Nem bánnád ha... *Guggolásból térdelésbe helyezkedik, közben kezeivel a fiatal férfi belső combját cirógatja, ezzel is szoktatva őt érintéseihez.* élnék a kóstoló lehetőségével? *Nyelvével benedvesíti a csóktól már egyébként is sikamlós ajkait, ezzel is jelezve a fiú részére, hogy epekedve várja, hogy végre megízlelhesse őt.*
A hozzászólás írója (Alissäna Lucthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 10:15:56
*Szelíden mosolyog a fiúra, s megvárja amíg önként közelíti meg, addig ő megválik topánkájától. Jobb szeret mezítláb járni-kelni.*
- Úgy tűnik most nem volt igény rám.
*Beljebb lép, kicsit birtokba veszi a szobát. Egy közeli komódhoz sétál, megérinti annak szálkás felszínét, majd neki támaszkodva várakozik.*
- Oh, ugyan!
*Röviden felnevet. Egy legyintéssel hessegeti el Agin képtelen bókját.*
- Nálam sokkal szebbek is vannak, elég csak a Kisasszonyra nézni.
*Fejét oldalra billentve méricskéli a fiatal férfit. Nagyon lelkesnek és tapasztalatlannak tűnik a számára, ami még kapóra is jöhet. Talán ha elég ügyesen játszadozik vele, akkor egy kisebb vagyont is kicsalhat belőle.*
- De úgy hallottam a Sellőházban is nagyon szép lányokat lehet megkapni. Azért örülök, hogy mégis engem választottál helyettük.
*Agin leküzdi a kettejük közötti távolságot, ezért Alissäna ellökve magát a bútordarabtól belesimul a bátor ifjú karjaiba. A csók is gyengéd, amivel a készséges kis pillangó nem békél meg, s nyelvét bevetve szenvedélyesen veszi birtokba a harcos száját.*
- Örülök, hogy örülsz.
*Búgja mosolyogva, majd a megszokott mozdulattal bújtatja ki karjait ruhájából, ami engedelmesen csípőjéig omlik, ezzel felfedve testének egy részét Agin előtt. A derekán pihenő kézért nyúl, amit gyengéd határozottsággal apró melle egyikére terel.*
- Lássuk csak... *Ujjaival szórakozottan rajzolja körbe a fiú felsőtestének izomcsoportjait, illetve bordáinak ívét. Néha ugyan elkalandozik, de végül megérkezik Agin köldöke alá, ahol a nadrág szélébe kapaszkodva kukucskál a sötétbe.* Mit szólnál hozzá, ha ettől most megszabadulnánk?
*Kérdőn emeli meg szemöldökeit, s ha ellenvetés nem érkezik, akkor kigombolja a nadrágot. Leguggolva Agin előtt egészen bokájáig húzza a zavaró textilt, s ha már ott van, nem is tervez egyhamar felegyenesedni.*
- Nem bánnád ha... *Guggolásból térdelésbe helyezkedik, közben kezeivel a fiatal férfi belső combját cirógatja, ezzel is szoktatva őt érintéseihez.* élnék a kóstoló lehetőségével? *Nyelvével benedvesíti a csóktól már egyébként is sikamlós ajkait, ezzel is jelezve a fiú részére, hogy epekedve várja, hogy végre megízlelhesse őt.*
A hozzászólás írója (Alissäna Lucthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 10:15:56
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-30 20:34:03
Üzenet elküldve: 2023-10-30 20:34:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben//
* Biccent egyet Lissának, aki szintén nem tudja, hogy hol lehet Myyna. Kicsit kezdi zavarni a dolog, hiszen a múltkor is nagyon jól érezte magát vele, és remélte, hogy még beszélgethetnek. Na meg úgy érzi, hogy nem is a legjobban váltak szét. *
~ Talán megsértettem valamivel. ~
* Mindenesetre elbúcsúzik Lissától, hogy lemenjen a szobákhoz. A szoba megtalálásában könnyű dolga van. Nem kell sok idő, és már nyitja is a négyes ajtót. Meglöki azt, hogy kívülről belássa az egész szobát. Semmi nagy vagy fényűző dolog, de nem is számított hasonlóra. Ha neki szüksége lesz valamire, azt majd beszerzi magának, de egyelőre efféle szükségletei nincsenek. Belép a szobába. Leakasztja derekáról két rövid kardját (azokat az asztalra helyezi), és lefekszik az ágyba. Megrugóztassa az ágyat, főként azért, hogy tesztelje annak minőségét. *
~ Tökéletes. ~
* Nem is kell neki ennél több. Egy kényelmes ágy és egy szoba ahová néha elvonulhat. Nem sokat gondolkozik. Felül az ágyán. Lehúzza a csizmáit, és a kék ingét is leveti. Nem rég voltak megmosva, de talán ideje lenne, hogy új ruhákat is vegyen. Erre majd mindenképpen gondolni fog. A Szem talizmánt leakasztja a nyakából. Kicsit nézegeti, majd azt is az asztalra rakja. Csak a nadrágját hagyja magán. Visszadől az ágyba. Nem számít egyből Lissa érkezésére, hiszen úgy gondolja, hogy előbb a vendégekkel foglalkozik majd, akikkel az imént beszélgetett. Addig viszont neki is jól fog esni, ha ledől egy kicsit. Oldalra fordulva behunyja a szemét, de álmot nem lát. Annál sokkal szebb kopogtat az ajtón. *
- Csak nyugodtan.
* Szól ki az elfnek, majd felül az ágyán. Lissa belép az ajtón, Agin pedig őszinte mosolyával vet egy hosszú pillantást a lányra. Mint mindig, most is elragadó. *
- Ugyan, rád várni mindig megéri. Bár azt hittem, hogy azok a fickók több időt kérnek majd.
* De egyáltalán nem bánja, hogy ez nem így történt, elvégre már az utazáskor is a Lissával való együttlétet várta a legjobban. *
- Te vagy a legszebb nő a világon.
* Bókol, de valóban így gondolja. Mosolya töretlen marad. Most ebben a pillanatban igazán boldog. Számára szívet melengető az, hogy Lissa gondolt rá, és eljött őt meglátogatni. Örül neki, hogy végre együtt lehetnek. *
- Nem-nem *megrázza a fejét*, kérlek ne menj el!
* Kikel az ágyból, és odasétál a lányhoz. Lassan átkarolja a derekát és egy könnyed csókkal fogadja az elfet, persze csak ha ő is engedi. *
- Örülök, hogy itt vagy.
* Suttogja, majd csókjaival átvándorol az elf nyakára. Azt szeretné, hogy a lány is jól érezze magát. *
* Biccent egyet Lissának, aki szintén nem tudja, hogy hol lehet Myyna. Kicsit kezdi zavarni a dolog, hiszen a múltkor is nagyon jól érezte magát vele, és remélte, hogy még beszélgethetnek. Na meg úgy érzi, hogy nem is a legjobban váltak szét. *
~ Talán megsértettem valamivel. ~
* Mindenesetre elbúcsúzik Lissától, hogy lemenjen a szobákhoz. A szoba megtalálásában könnyű dolga van. Nem kell sok idő, és már nyitja is a négyes ajtót. Meglöki azt, hogy kívülről belássa az egész szobát. Semmi nagy vagy fényűző dolog, de nem is számított hasonlóra. Ha neki szüksége lesz valamire, azt majd beszerzi magának, de egyelőre efféle szükségletei nincsenek. Belép a szobába. Leakasztja derekáról két rövid kardját (azokat az asztalra helyezi), és lefekszik az ágyba. Megrugóztassa az ágyat, főként azért, hogy tesztelje annak minőségét. *
~ Tökéletes. ~
* Nem is kell neki ennél több. Egy kényelmes ágy és egy szoba ahová néha elvonulhat. Nem sokat gondolkozik. Felül az ágyán. Lehúzza a csizmáit, és a kék ingét is leveti. Nem rég voltak megmosva, de talán ideje lenne, hogy új ruhákat is vegyen. Erre majd mindenképpen gondolni fog. A Szem talizmánt leakasztja a nyakából. Kicsit nézegeti, majd azt is az asztalra rakja. Csak a nadrágját hagyja magán. Visszadől az ágyba. Nem számít egyből Lissa érkezésére, hiszen úgy gondolja, hogy előbb a vendégekkel foglalkozik majd, akikkel az imént beszélgetett. Addig viszont neki is jól fog esni, ha ledől egy kicsit. Oldalra fordulva behunyja a szemét, de álmot nem lát. Annál sokkal szebb kopogtat az ajtón. *
- Csak nyugodtan.
* Szól ki az elfnek, majd felül az ágyán. Lissa belép az ajtón, Agin pedig őszinte mosolyával vet egy hosszú pillantást a lányra. Mint mindig, most is elragadó. *
- Ugyan, rád várni mindig megéri. Bár azt hittem, hogy azok a fickók több időt kérnek majd.
* De egyáltalán nem bánja, hogy ez nem így történt, elvégre már az utazáskor is a Lissával való együttlétet várta a legjobban. *
- Te vagy a legszebb nő a világon.
* Bókol, de valóban így gondolja. Mosolya töretlen marad. Most ebben a pillanatban igazán boldog. Számára szívet melengető az, hogy Lissa gondolt rá, és eljött őt meglátogatni. Örül neki, hogy végre együtt lehetnek. *
- Nem-nem *megrázza a fejét*, kérlek ne menj el!
* Kikel az ágyból, és odasétál a lányhoz. Lassan átkarolja a derekát és egy könnyed csókkal fogadja az elfet, persze csak ha ő is engedi. *
- Örülök, hogy itt vagy.
* Suttogja, majd csókjaival átvándorol az elf nyakára. Azt szeretné, hogy a lány is jól érezze magát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 245-264