Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 274. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 255-274
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 21:06:08
Üzenet elküldve: 2025-01-30 21:06:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Hogy Relael a "rövid kitérőt" miben méri, azzal nem vitatkozik. Ő máshogy hívná ezt. Egy pillanatra elkerekednek szemei, de lenyeli meglepetését. Nyitná a száját, hogy ágáljon, elvégre neki most nem tanácsos Artheniorba menni. De végül úgy dönt, hogy későbbre halasztja e hírt. Kötve hiszi amúgy is, hogy bárki keresné őt ily időtávlatból.
Relael szavai amúgy sem hagynak benne kérdőjelet, érdemes-e ellenkeznie. Ráadásul ahogy eszébe ötlik, hogy ő lehet a kisasszony kísérője, mint holmi testőr, lovag, vagy micsoda... Tulajdonképp nem savanyodik semmi meg szájában a gondolatra, épp ellenkezőleg.
Már fordulna is, hogy a kérésnek eleget téve váltás ruha után nézzen - ami valójában teljes gardróbját jelenti - mikor az elf újabb kérdést intéz hozzá. Visszafordul még az ajtóban válla felett, merengve szegezve szürke tekintetét a nemesnek.*
-Nem... Tetszik? *Belecsippent a szövetbe és végigpillant ruházatán. El nem tudná képzelni, miért lenne szükség ennél mutatósabbra egy ilyen úthoz. Hacsak nem valami nemesemberekhez készülnek. Vajon őt kérné fel Relael ilyesmihez? El tudná magát képzelni olyan hosszú, aranygombos gúnyákban, amolyan hegyes csizmával, amivel ölni lehetne.*
-A többi ruhám is ilyesféle. Van egy másik ingem, az fehér. ~Inkább szürke.~
-Elhozom azt is. *Még elkapja a zöld tekintetben csillanó elégedetlenséget, ami valahol frusztrálja, de nincs ideje e problémán agyalni. Helyette térül-fordul és Alissänával közös szobája felé siet.
Titkon reméli, hogy ott találja a másik elfet, de nincs szerencséje. Elhúzza száját. Ha tudna üzenetet hagyni, hagyna. Nem tépelődik sokat, egy zsákba hányja ruháit, butykosát, de mielőtt visszatérne, még megtalálja az odalenn ténykedő Ezméét. Ez a nő méretéből fakadóan nem bonyolult feladat, ráadásul jó viszonyt is ápol a morcos asszonysággal. Ezt leginkább annak tudja be, hogy még ismertségük elején alaposan megfizette őt egy "közös munka" keretében, melynek gyümölcse még most is ott rejlik belső zsebébe gyűrve.
A lelkére köti, hogy szóljon Alissänának, hogy a kisasszony Artheniorba vitte, de majd jön. A választ már csak két helységnyi távolságból, tompán jut el hozzá, de a cifraságát még így is kihallja.*
-Lóval megyünk, vagy hintóval? Utóbbi jobb lenne. Csak mert lovagolni nemigen tudok... Mármint ültem már lovon, a Rőzséén többször, meg egyszer, mert gyorsan kellett... Na mindegy. Ha muszáj, talán megülöm, csak aztán ha megvadul a bestia és nekiront egy fának, nem fogom tudni megfékezni benne. *Talán az izgalom jártatja száját rögtön, ahogy visszatér, vállán a jókora zsákkal.*
*Hogy Relael a "rövid kitérőt" miben méri, azzal nem vitatkozik. Ő máshogy hívná ezt. Egy pillanatra elkerekednek szemei, de lenyeli meglepetését. Nyitná a száját, hogy ágáljon, elvégre neki most nem tanácsos Artheniorba menni. De végül úgy dönt, hogy későbbre halasztja e hírt. Kötve hiszi amúgy is, hogy bárki keresné őt ily időtávlatból.
Relael szavai amúgy sem hagynak benne kérdőjelet, érdemes-e ellenkeznie. Ráadásul ahogy eszébe ötlik, hogy ő lehet a kisasszony kísérője, mint holmi testőr, lovag, vagy micsoda... Tulajdonképp nem savanyodik semmi meg szájában a gondolatra, épp ellenkezőleg.
Már fordulna is, hogy a kérésnek eleget téve váltás ruha után nézzen - ami valójában teljes gardróbját jelenti - mikor az elf újabb kérdést intéz hozzá. Visszafordul még az ajtóban válla felett, merengve szegezve szürke tekintetét a nemesnek.*
-Nem... Tetszik? *Belecsippent a szövetbe és végigpillant ruházatán. El nem tudná képzelni, miért lenne szükség ennél mutatósabbra egy ilyen úthoz. Hacsak nem valami nemesemberekhez készülnek. Vajon őt kérné fel Relael ilyesmihez? El tudná magát képzelni olyan hosszú, aranygombos gúnyákban, amolyan hegyes csizmával, amivel ölni lehetne.*
-A többi ruhám is ilyesféle. Van egy másik ingem, az fehér. ~Inkább szürke.~
-Elhozom azt is. *Még elkapja a zöld tekintetben csillanó elégedetlenséget, ami valahol frusztrálja, de nincs ideje e problémán agyalni. Helyette térül-fordul és Alissänával közös szobája felé siet.
Titkon reméli, hogy ott találja a másik elfet, de nincs szerencséje. Elhúzza száját. Ha tudna üzenetet hagyni, hagyna. Nem tépelődik sokat, egy zsákba hányja ruháit, butykosát, de mielőtt visszatérne, még megtalálja az odalenn ténykedő Ezméét. Ez a nő méretéből fakadóan nem bonyolult feladat, ráadásul jó viszonyt is ápol a morcos asszonysággal. Ezt leginkább annak tudja be, hogy még ismertségük elején alaposan megfizette őt egy "közös munka" keretében, melynek gyümölcse még most is ott rejlik belső zsebébe gyűrve.
A lelkére köti, hogy szóljon Alissänának, hogy a kisasszony Artheniorba vitte, de majd jön. A választ már csak két helységnyi távolságból, tompán jut el hozzá, de a cifraságát még így is kihallja.*
-Lóval megyünk, vagy hintóval? Utóbbi jobb lenne. Csak mert lovagolni nemigen tudok... Mármint ültem már lovon, a Rőzséén többször, meg egyszer, mert gyorsan kellett... Na mindegy. Ha muszáj, talán megülöm, csak aztán ha megvadul a bestia és nekiront egy fának, nem fogom tudni megfékezni benne. *Talán az izgalom jártatja száját rögtön, ahogy visszatér, vállán a jókora zsákkal.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:41:42
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:41:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*A fattyú távozását követően szívesen visszaosonna szobájába, hogy Denjaar ölébe kuporodhasson, de ellenáll a késztetésnek, s jobb ötlet hiányában törekszik nagyobb rendet teremteni. Régi, penészes papírosokat, könyveket és egyéb gyúlékony kacatokat gyűjt egy ládába, melyek ideálisak lesznek majd szobájának felmelengetésére. A thargoknál töltött ideje alatt megtanult takarékosabban bánni az erőforrásokkal, de még mindig nehezen vetkőzi le nemesi születésével járó kényelmes életmódját.
Így igen gyorsan eltelik az idő, fel sem tűnik számára, hogy fertályórák szinte szempillantás alatt tova röppentek. Kiváló hallásának hála már azelőtt felfigyel a félvér érkezésére, mielőtt az benyitna a pókhálós terembe.*
- Remek.
*Hümmenti és egy igen régi leltárt vizsgálgat, valójában ő sem tudná megmondani miért.*
- Szép munka.
*Dicséri meg a fiút, aki vitathatatlanul hasznos számára a Kikötőben. Önmagában az is elegendő Relaelnek, hogy szórakoztatja a tolvaj rajongása, de Haldrian alapos helyismerete is jócskán emel értékén.*
- Teszünk majd egy rövid kitérőt Artheniorba.
*Az összefirkált pergament az erre szánt láda felé dobja ugyan, de libbenve mellé esik helyette. Nem törődik vele.*
- El fogsz kísérni.
*Egyszerű kijelentésével aligha lehetne vitába szállni. Haldrian egyértelműen érezheti, hogy ebbe nincs beleszólása.*
- Szóval ha akarsz, akkor készülj fel. Hozz váltás ruhát, pihenj egyet előtte meg egyebek.
*Zöldjeivel futólag felmérni Haldrian megjelenését, s bár udvarias mosolyát nem lehet szép arcáról levakarni, mégis könnyen leolvasható róla elégedetlensége.*
- Mutatósabb gúnyád nincsen esetleg?
*A fattyú távozását követően szívesen visszaosonna szobájába, hogy Denjaar ölébe kuporodhasson, de ellenáll a késztetésnek, s jobb ötlet hiányában törekszik nagyobb rendet teremteni. Régi, penészes papírosokat, könyveket és egyéb gyúlékony kacatokat gyűjt egy ládába, melyek ideálisak lesznek majd szobájának felmelengetésére. A thargoknál töltött ideje alatt megtanult takarékosabban bánni az erőforrásokkal, de még mindig nehezen vetkőzi le nemesi születésével járó kényelmes életmódját.
Így igen gyorsan eltelik az idő, fel sem tűnik számára, hogy fertályórák szinte szempillantás alatt tova röppentek. Kiváló hallásának hála már azelőtt felfigyel a félvér érkezésére, mielőtt az benyitna a pókhálós terembe.*
- Remek.
*Hümmenti és egy igen régi leltárt vizsgálgat, valójában ő sem tudná megmondani miért.*
- Szép munka.
*Dicséri meg a fiút, aki vitathatatlanul hasznos számára a Kikötőben. Önmagában az is elegendő Relaelnek, hogy szórakoztatja a tolvaj rajongása, de Haldrian alapos helyismerete is jócskán emel értékén.*
- Teszünk majd egy rövid kitérőt Artheniorba.
*Az összefirkált pergament az erre szánt láda felé dobja ugyan, de libbenve mellé esik helyette. Nem törődik vele.*
- El fogsz kísérni.
*Egyszerű kijelentésével aligha lehetne vitába szállni. Haldrian egyértelműen érezheti, hogy ebbe nincs beleszólása.*
- Szóval ha akarsz, akkor készülj fel. Hozz váltás ruhát, pihenj egyet előtte meg egyebek.
*Zöldjeivel futólag felmérni Haldrian megjelenését, s bár udvarias mosolyát nem lehet szép arcáról levakarni, mégis könnyen leolvasható róla elégedetlensége.*
- Mutatósabb gúnyád nincsen esetleg?
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 14:41:47
Üzenet elküldve: 2025-01-30 14:41:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Ahogy leér a lépcsőn, egyből a helyiség felé veszi az irányt, ahol Relaelt hagyta. Kissé fújtat még, tudniillik igen csak szedte a lábát idefelé. Pedig tervezett volna egy kitérőt tenni Alissänához, de ezt el kell most ódáznia.
Fülét óvatosan az ajtónak nyomja először. Kíváncsi, hall-e valamit. Visszaigazítja vállára a sietős tempótól elzilálódott felsőjét, majd kopog az ajtón.*
-A levelet feladtam! *Két szívdobbanásnyi ideig az ajtót fixírozva gondolkodik, mit mondhatna még. Elvégre a feladatát elvégezte, de Relael azt kérte, ha végzett, jöjjön vissza. Talán ismét valamiféle jutalomban óhajtja részesíteni?*
-Szóval ez kész. *Egyik lábáról a másikra áll, a lehetőség gondolatától beszívja ajkait.*
-Gyorsan ott lesz. A legjobbat állítottam rá. *Lenyeli a további ömlengést, pedig szívesen aláhúzná még párszor tulajdon fontosságát. Azt persze kötve hiszi, hogy Rőzse lenne a legjobb egy ilyen jellegű feladatra, de ez most nem is fontos.*
*Ahogy leér a lépcsőn, egyből a helyiség felé veszi az irányt, ahol Relaelt hagyta. Kissé fújtat még, tudniillik igen csak szedte a lábát idefelé. Pedig tervezett volna egy kitérőt tenni Alissänához, de ezt el kell most ódáznia.
Fülét óvatosan az ajtónak nyomja először. Kíváncsi, hall-e valamit. Visszaigazítja vállára a sietős tempótól elzilálódott felsőjét, majd kopog az ajtón.*
-A levelet feladtam! *Két szívdobbanásnyi ideig az ajtót fixírozva gondolkodik, mit mondhatna még. Elvégre a feladatát elvégezte, de Relael azt kérte, ha végzett, jöjjön vissza. Talán ismét valamiféle jutalomban óhajtja részesíteni?*
-Szóval ez kész. *Egyik lábáról a másikra áll, a lehetőség gondolatától beszívja ajkait.*
-Gyorsan ott lesz. A legjobbat állítottam rá. *Lenyeli a további ömlengést, pedig szívesen aláhúzná még párszor tulajdon fontosságát. Azt persze kötve hiszi, hogy Rőzse lenne a legjobb egy ilyen jellegű feladatra, de ez most nem is fontos.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 10:39:59
Üzenet elküldve: 2025-01-30 10:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Az a hipotézise, hogy majd Relael tovalibben, ő pedig visszatérhet a kényelmes ágyba merengeni a látottakon, nagyon úgy fest, kudarcba fullad. Az elf maga után inti, ő pedig reflexszerűen követi. Mindig ott motoz benne a tőle amúgy szokatlan bizonytalanság, ha a kisasszonnyal van dolga. Relael megnyilvánulásai ugyanis kiszámíthatatlanabbak, mint a tenger. Persze hamar megembereli magát és követi az elfet. Orrát megcsapja az édeskés virágillat, mit a lány húz maga után. Jobbfajta kurtizánok és nemesasszonyok sajátja az ilyesmi.*
-Hogy? *Pillant fel kérdőn a kérdésre, kissé talán meglepetten is. Ó, szeretne ő sok mindent. Szeretne egy szekérnyi aranyat találni. Szeretne egy legalább akkora házat, mint ez a fogadó, benne pedig száz szolgát, akik körülötte sürögnek és forognak. Szeretné Alissäna osztatlan figyelmét élvezni, lehetőleg napestig. Ebben a minutumban viszont leginkább Relael bájaira lenne kíváncsi, melyeket így sem tud nem megvizslatni lopva. Egy határozott mozdulattal szabadítaná ki az így is mélyen dekoltált ruha fogságából a kellemesen dús kebleket, s húzná fel azt az átokverte szoknyát, itt, a lépcsőfordulóban. Persze ilyen határozottságot Relael társaságában képtelen lenne magára aggatni. Megközelíthetetlen jelenésnek érzi a hosszúéletűt. Szerencséjére a fejébe nem lát bele az elf, legalábbis meri remélni. Habár kezd egy olyan sanda gyanúja lenni a múlt eseményeit is figyelembe véve, hogy Relael valójában nem bánja különösebben, ha feltűnik emberei fantáziájában.*
-Semmit. *Böki ki végül válasz gyanánt. Nem úgy fest amúgy sem, hogy a fogadó tulajdonosát különösképp érdekelte válasza. Nem biztos benne, hogy továbbra is követnie kell-e az elfet, de ez a hiba lenne talán a kisebbik rossz, így ekképp tesz.
Egy olyan helyiségbe érkeznek, ahol emlékei szerint még nem járt. Lopva körbejáratja szürke tekintetét, de különösen értékes holmit nem lel. Nem, mintha bármit megóhajtana lovasítani a fogadóból, ez csupán reflexszerűen jön számára, ha egy számára ismeretlen helyiségbe lép.
Nem felel rögtön, csak értőn bólint. Megvárja, míg a nemes lekörmöli, amit leóhajt. Nem nyújtózik, hogy meglesse az iromány tartalmát, elvégre nemigen tud olvasni.*
-Orthus Morthimer. Intath Aldeis. *Emeli fel egyik borítékot a másik után, hogy biztos legyen a dolgában. Lopva a méregzöld tekintetbe pillant. Kíváncsi, vajon megérzése jó volt-e és Relael tényleg kedélyes kedvében van-e.*
-Nem kell arany. *Még egy elégedett mosoly is arcára kúszik.*
-Van egy jóbarátom, Rőzse, aki... *Elég gyors az észjárása hozzá, hogy tudja, Relaelt alighanem a legkevésbé sem érdekli, hogyan juttatja el a leveleket a címzettekhez.*
-Szóval elintézem.
*Kíváncsi természet, szívesen kérdezne számtalant, de ezúttal nyilvánvaló okokból megtartja őket magának. Amennyiben a nemes nem tartóztatja, már fordul is ki az ajtón sebtiben, hogy feladhassa a leveleket. Ha siet, még elcsípheti Rőzsét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.30 10:45:50
*Az a hipotézise, hogy majd Relael tovalibben, ő pedig visszatérhet a kényelmes ágyba merengeni a látottakon, nagyon úgy fest, kudarcba fullad. Az elf maga után inti, ő pedig reflexszerűen követi. Mindig ott motoz benne a tőle amúgy szokatlan bizonytalanság, ha a kisasszonnyal van dolga. Relael megnyilvánulásai ugyanis kiszámíthatatlanabbak, mint a tenger. Persze hamar megembereli magát és követi az elfet. Orrát megcsapja az édeskés virágillat, mit a lány húz maga után. Jobbfajta kurtizánok és nemesasszonyok sajátja az ilyesmi.*
-Hogy? *Pillant fel kérdőn a kérdésre, kissé talán meglepetten is. Ó, szeretne ő sok mindent. Szeretne egy szekérnyi aranyat találni. Szeretne egy legalább akkora házat, mint ez a fogadó, benne pedig száz szolgát, akik körülötte sürögnek és forognak. Szeretné Alissäna osztatlan figyelmét élvezni, lehetőleg napestig. Ebben a minutumban viszont leginkább Relael bájaira lenne kíváncsi, melyeket így sem tud nem megvizslatni lopva. Egy határozott mozdulattal szabadítaná ki az így is mélyen dekoltált ruha fogságából a kellemesen dús kebleket, s húzná fel azt az átokverte szoknyát, itt, a lépcsőfordulóban. Persze ilyen határozottságot Relael társaságában képtelen lenne magára aggatni. Megközelíthetetlen jelenésnek érzi a hosszúéletűt. Szerencséjére a fejébe nem lát bele az elf, legalábbis meri remélni. Habár kezd egy olyan sanda gyanúja lenni a múlt eseményeit is figyelembe véve, hogy Relael valójában nem bánja különösebben, ha feltűnik emberei fantáziájában.*
-Semmit. *Böki ki végül válasz gyanánt. Nem úgy fest amúgy sem, hogy a fogadó tulajdonosát különösképp érdekelte válasza. Nem biztos benne, hogy továbbra is követnie kell-e az elfet, de ez a hiba lenne talán a kisebbik rossz, így ekképp tesz.
Egy olyan helyiségbe érkeznek, ahol emlékei szerint még nem járt. Lopva körbejáratja szürke tekintetét, de különösen értékes holmit nem lel. Nem, mintha bármit megóhajtana lovasítani a fogadóból, ez csupán reflexszerűen jön számára, ha egy számára ismeretlen helyiségbe lép.
Nem felel rögtön, csak értőn bólint. Megvárja, míg a nemes lekörmöli, amit leóhajt. Nem nyújtózik, hogy meglesse az iromány tartalmát, elvégre nemigen tud olvasni.*
-Orthus Morthimer. Intath Aldeis. *Emeli fel egyik borítékot a másik után, hogy biztos legyen a dolgában. Lopva a méregzöld tekintetbe pillant. Kíváncsi, vajon megérzése jó volt-e és Relael tényleg kedélyes kedvében van-e.*
-Nem kell arany. *Még egy elégedett mosoly is arcára kúszik.*
-Van egy jóbarátom, Rőzse, aki... *Elég gyors az észjárása hozzá, hogy tudja, Relaelt alighanem a legkevésbé sem érdekli, hogyan juttatja el a leveleket a címzettekhez.*
-Szóval elintézem.
*Kíváncsi természet, szívesen kérdezne számtalant, de ezúttal nyilvánvaló okokból megtartja őket magának. Amennyiben a nemes nem tartóztatja, már fordul is ki az ajtón sebtiben, hogy feladhassa a leveleket. Ha siet, még elcsípheti Rőzsét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.30 10:45:50
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 01:21:07
Üzenet elküldve: 2025-01-30 01:21:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Amint kilép az ajtón, szinte rögtön felbukkan Haldrian is. Ebben éppenséggel semmi különös nincsen, gyakran egymásba botlanak a népek a hálószobák környékén, így az elf sem feltételez semmi többet. A fattyú megszólítja, ezért int neki, hogy kövesse őt, majd eredeti terveinek megfelelően folytatja útját. Egy darabig türelmesen vár, mert azt feltételezi, hogy a kis tolvajnak össze kell szednie bátorságát, végül mire a lépcsők utolsó fokáról is lelép egy kérdéssel fordul a félvérhez.*
- Szeretnél valamit?
*Kérdésén cseppet sem óhajt finomítani, s ugyan bájos mosolya többet nem enged sejtetni, de most is mint mindig szórakoztatja az, ha sarokba szoríthatja a fiút. Rövid megtorpanását követően tovább sétál céltudatosan az egyik terem felé, mely még kacatokkal teli, s funkciója is kérdőjeles, de ott található az, amire szüksége van.
Belépve kinti hideg fogadja őket. A kőfalakat és levegőt itt nem járja át az égő fahasábok melege, mint a szobák esetében. Relael a szoba közepén helyet foglaló asztalhoz lép, leül oda, majd annak fiókjaiban kezd el kutatni.*
- Lenne egy kurta feladatom számára.
*Kezdi komótosan, miközben egy papírosra serényen szavakat körmöl. Néhány perc alatt két kurta levél születik végeredményként, mely egyikének több figyelmet szentelt, a másik sokkal szabadosabbra sikeredett. Ezekből talán Haldrian sejtheti, hogy a levelek címzettjeivel Relael viszonya más.*
- El kellene ezeket küldetni.
*Folytatja és az asztalán lévő gyertyánál viaszt kezd el melegíteni. Míg erre vár a leveleket gondosan összehajtja, majd a viaszt rácseppenti és kígyót ábrázoló pecsétjét ráhelyezi. Türelmetlenül dobol az asztalon ujjaival, miközben a viasz kihülését várja.*
- Az egyik Orthus Morthimeré volna.
*A kész levelet átnyújtja a fiúnak, s neki is lát a másik lepecsételésének.*
- A másik pedig Intath Aldeisé.
*Ezt is átadja Haldriannak, s reméli nem keveri őket össze.*
- Minél gyorsabban érkezzenek meg, ha kell fizess értük több aranyat. Ha végeztél, akkor gyere vissza.
*Ruhája zsebébe nyúl, s bíborszín bársony erszényét húzza elő.*
- Mit gondolsz mennyit kérnek majd ezért?
*Úgy sejti Haldrian nem rendelkezik elég arannyal ahhoz, hogy zsebből kifizethesse ezt, s ezt éppenséggel nem is várja el tőle.*
*Amint kilép az ajtón, szinte rögtön felbukkan Haldrian is. Ebben éppenséggel semmi különös nincsen, gyakran egymásba botlanak a népek a hálószobák környékén, így az elf sem feltételez semmi többet. A fattyú megszólítja, ezért int neki, hogy kövesse őt, majd eredeti terveinek megfelelően folytatja útját. Egy darabig türelmesen vár, mert azt feltételezi, hogy a kis tolvajnak össze kell szednie bátorságát, végül mire a lépcsők utolsó fokáról is lelép egy kérdéssel fordul a félvérhez.*
- Szeretnél valamit?
*Kérdésén cseppet sem óhajt finomítani, s ugyan bájos mosolya többet nem enged sejtetni, de most is mint mindig szórakoztatja az, ha sarokba szoríthatja a fiút. Rövid megtorpanását követően tovább sétál céltudatosan az egyik terem felé, mely még kacatokkal teli, s funkciója is kérdőjeles, de ott található az, amire szüksége van.
Belépve kinti hideg fogadja őket. A kőfalakat és levegőt itt nem járja át az égő fahasábok melege, mint a szobák esetében. Relael a szoba közepén helyet foglaló asztalhoz lép, leül oda, majd annak fiókjaiban kezd el kutatni.*
- Lenne egy kurta feladatom számára.
*Kezdi komótosan, miközben egy papírosra serényen szavakat körmöl. Néhány perc alatt két kurta levél születik végeredményként, mely egyikének több figyelmet szentelt, a másik sokkal szabadosabbra sikeredett. Ezekből talán Haldrian sejtheti, hogy a levelek címzettjeivel Relael viszonya más.*
- El kellene ezeket küldetni.
*Folytatja és az asztalán lévő gyertyánál viaszt kezd el melegíteni. Míg erre vár a leveleket gondosan összehajtja, majd a viaszt rácseppenti és kígyót ábrázoló pecsétjét ráhelyezi. Türelmetlenül dobol az asztalon ujjaival, miközben a viasz kihülését várja.*
- Az egyik Orthus Morthimeré volna.
*A kész levelet átnyújtja a fiúnak, s neki is lát a másik lepecsételésének.*
- A másik pedig Intath Aldeisé.
*Ezt is átadja Haldriannak, s reméli nem keveri őket össze.*
- Minél gyorsabban érkezzenek meg, ha kell fizess értük több aranyat. Ha végeztél, akkor gyere vissza.
*Ruhája zsebébe nyúl, s bíborszín bársony erszényét húzza elő.*
- Mit gondolsz mennyit kérnek majd ezért?
*Úgy sejti Haldrian nem rendelkezik elég arannyal ahhoz, hogy zsebből kifizethesse ezt, s ezt éppenséggel nem is várja el tőle.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-27 12:03:12
Üzenet elküldve: 2025-01-27 12:03:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Ahogy a búcsúszkodás véget ér a fal túloldalán, ő is felegyenesedik és megdörzsöli addig falnak cuppantott, már-már sajgó fülét. Csalódott kissé, elvégre azon felül, hogy Relael utazik valahová, a férfi pedig még egy darabig itt rontja a levegőt, egyéb érdemlegeset nem hallott. Pedig igazán hegyezte amúgy is hegyes hegyes hallószervét.
Túl sok használhatót nem tud összerakni a hallottak alapján, pedig igazán szívesen mesélt volna Alissänának. Az a benyomása, hogy a pillangó szereti a szaftos pletykákat. Szinte maga előtt látja az elégedett csillogást tőlük a szemében, amitől pedig neki motoznak lepkék a gyomrában. Legalább egy-két pikáns szólamot elcsípett. A kikötözés dolga például alaposan megmozgatja a fantáziáját a hely nagyasszonyával kapcsolatban. Persze nem kerget hiú ábrándokat, elvégre ismerni véli Relael zsánerét a férfiak terén. Ettől függetlenül egyik kedvenc magányos időtöltése a hasonló szituációk kiötlése, ha a nemesről van szó.
Leugrik az ágyról, majd magához veszi a nagyjából megszáradt ingét. Megdermed egy pillanatra a szomszéd szoba ajtónyikordulásától. Hallgatózik. Relael sajátos lépteit a folyosón ezer közül is megismerné, ráadásul nem is követik súlyos léptek. Sebtiben hátratűri sötét loboncát, megigazítja magán ruházatát, majd kilép a szobából.*
-Ó, kisasszony! *Meglepett arcot vág, mintha véletlenül botlott volna a nemesbe. Az ilyen jellegű színészkedés kimondottan jól megy neki. Valójában csak megakarta nézni magának az elfet. Általában igyekszik kerülni, mert az a tapasztalata, hogy szeszélyes kedvű és természetű. Amikor pedig nem kedvező a széljárás, hajlamos a nyelvét köszörülni rajta, és ez még a jobb eset. Viszont ha jó pillanatában kapja el, az felemelőbb élmény szinte bárminél. A hallottak alapján úgy véli, bizonyára kedélyes állapotnak örvend az elf. És ha egyebet nem is, egy kellemesen ringó hátsó látványát elkaphatja a lépcsőfordulóban.*
*Ahogy a búcsúszkodás véget ér a fal túloldalán, ő is felegyenesedik és megdörzsöli addig falnak cuppantott, már-már sajgó fülét. Csalódott kissé, elvégre azon felül, hogy Relael utazik valahová, a férfi pedig még egy darabig itt rontja a levegőt, egyéb érdemlegeset nem hallott. Pedig igazán hegyezte amúgy is hegyes hegyes hallószervét.
Túl sok használhatót nem tud összerakni a hallottak alapján, pedig igazán szívesen mesélt volna Alissänának. Az a benyomása, hogy a pillangó szereti a szaftos pletykákat. Szinte maga előtt látja az elégedett csillogást tőlük a szemében, amitől pedig neki motoznak lepkék a gyomrában. Legalább egy-két pikáns szólamot elcsípett. A kikötözés dolga például alaposan megmozgatja a fantáziáját a hely nagyasszonyával kapcsolatban. Persze nem kerget hiú ábrándokat, elvégre ismerni véli Relael zsánerét a férfiak terén. Ettől függetlenül egyik kedvenc magányos időtöltése a hasonló szituációk kiötlése, ha a nemesről van szó.
Leugrik az ágyról, majd magához veszi a nagyjából megszáradt ingét. Megdermed egy pillanatra a szomszéd szoba ajtónyikordulásától. Hallgatózik. Relael sajátos lépteit a folyosón ezer közül is megismerné, ráadásul nem is követik súlyos léptek. Sebtiben hátratűri sötét loboncát, megigazítja magán ruházatát, majd kilép a szobából.*
-Ó, kisasszony! *Meglepett arcot vág, mintha véletlenül botlott volna a nemesbe. Az ilyen jellegű színészkedés kimondottan jól megy neki. Valójában csak megakarta nézni magának az elfet. Általában igyekszik kerülni, mert az a tapasztalata, hogy szeszélyes kedvű és természetű. Amikor pedig nem kedvező a széljárás, hajlamos a nyelvét köszörülni rajta, és ez még a jobb eset. Viszont ha jó pillanatában kapja el, az felemelőbb élmény szinte bárminél. A hallottak alapján úgy véli, bizonyára kedélyes állapotnak örvend az elf. És ha egyebet nem is, egy kellemesen ringó hátsó látványát elkaphatja a lépcsőfordulóban.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-27 05:25:31
Üzenet elküldve: 2025-01-27 05:25:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
//Zárás//
*Relael fiatal. Elf mércével mérve mindenképp. Nem csodálkozik hát annak bujaságán sosem. Még neki, sokat látott wegtoreninek is tartania kell a lépést. Nem, mintha panaszkodna vagy bánná a dolgot, épp ellenkezőleg. A kihívás élteti s ezen a téren sincs ez másképp.*
-Átadom hát neki üdvözleted. *Elmorzsol egy halovány mosolyt szakálla alatt. Relael szavaiból egy fordulatos történetet vizionál és ha nem feledi el, kikérdezi egykori parancsnokhelyettesét is.
Nagyon úgy fest, további játékaikat viszont el kell halasztaniuk a legközelebbi viszontlátásig. Kicsit bánja a dolgot, de tapasztalatai azt súgják, hogy hatokig fetrengenének, ha engedne az efféle sóvárgásnak. Kezét a lány nyakán pihentetve viszonozza a jóleső csókot, mielőtt válaszra nyitná ajkait.*
-Az ajándék. Hogyne. *Gépiesen felel. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ráeszmél, miről is van szó. A jókora, tekergő, fekete kígyó ráölti nyelvét a ketrecéből.*
-Ha egy mód van rá, ne gyújtsd fel a várost. Dolgom van még ott! *Szól még a lány után, ahogy az kifordul az ajtón.
Nagyot sóhajt, majd visszahuppan az ágy szélére, üveges tekintettel meredve rövid ideig a kígyóra. Az őt bámulja épp meredten, mintha csak valami kígyóbölcsességet készülne megosztani vele épp. Ő maga a közeljövő tervein töpreng, de gondolatai minduntalan visszaevickélnek Relaelre. Valahogy zúg a feje, mint aki csatából tér vissza és az adrenalin még pumpál ereiben. Pihennie kell, hogy kitisztítsa gondolatait és alaposan felkorbácsolt érzékeit. Hátravágódik az ágyon és nem is kell sok idő hozzá, hogy elnyomja a jóleső, mély és álomtalan álom.*
//Zárás//
*Relael fiatal. Elf mércével mérve mindenképp. Nem csodálkozik hát annak bujaságán sosem. Még neki, sokat látott wegtoreninek is tartania kell a lépést. Nem, mintha panaszkodna vagy bánná a dolgot, épp ellenkezőleg. A kihívás élteti s ezen a téren sincs ez másképp.*
-Átadom hát neki üdvözleted. *Elmorzsol egy halovány mosolyt szakálla alatt. Relael szavaiból egy fordulatos történetet vizionál és ha nem feledi el, kikérdezi egykori parancsnokhelyettesét is.
Nagyon úgy fest, további játékaikat viszont el kell halasztaniuk a legközelebbi viszontlátásig. Kicsit bánja a dolgot, de tapasztalatai azt súgják, hogy hatokig fetrengenének, ha engedne az efféle sóvárgásnak. Kezét a lány nyakán pihentetve viszonozza a jóleső csókot, mielőtt válaszra nyitná ajkait.*
-Az ajándék. Hogyne. *Gépiesen felel. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ráeszmél, miről is van szó. A jókora, tekergő, fekete kígyó ráölti nyelvét a ketrecéből.*
-Ha egy mód van rá, ne gyújtsd fel a várost. Dolgom van még ott! *Szól még a lány után, ahogy az kifordul az ajtón.
Nagyot sóhajt, majd visszahuppan az ágy szélére, üveges tekintettel meredve rövid ideig a kígyóra. Az őt bámulja épp meredten, mintha csak valami kígyóbölcsességet készülne megosztani vele épp. Ő maga a közeljövő tervein töpreng, de gondolatai minduntalan visszaevickélnek Relaelre. Valahogy zúg a feje, mint aki csatából tér vissza és az adrenalin még pumpál ereiben. Pihennie kell, hogy kitisztítsa gondolatait és alaposan felkorbácsolt érzékeit. Hátravágódik az ágyon és nem is kell sok idő hozzá, hogy elnyomja a jóleső, mély és álomtalan álom.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-26 21:44:36
Üzenet elküldve: 2025-01-26 21:44:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem töpreng túl sokat Denjaar dicséretnek szánt kijelentésén. Képes lenne elszomorodni is rajta, de elég jól ismeri magát is ahhoz, hogy tudhassa, itt nem csupán Denjaar az aki ráunhat, fordított esetben már számtalanszor megtörtént vele és éppen aktuális szeretőjével.*
- Nem, bár a Parancsnoki titulus megkapóbbá tette volna őt. Milyen kár, hogy rövid véget vetett neki.
*Látszólag közömbösen megvonja vállait. Önfeledten beszél szempontjairól és igényeiről, hiszen az egykori bajnok nem mutatta féltékenység jeleit, és valójában nem is lenne oka rá. Felszabadító számára a tudat, hogy emiatt nem kell fájjon feje.*
- A felső teste persze szépen megmunkált, de gondolom ez is a hivatással járó bónusz.
*Látványosan kalandoznak el gondolatai, melyet beharapott alsó ajka is remekül prezentál. Nem Bredoc félmeztelen látványa hozta feltétlenül lázba, hanem friss emlékei arról, hogy Denjaar maga alá gyűrte. Nem tudja mi oly különleges a wegtoreniben számára, hiszen durva harcosokból akad éppen elég, mégsem gyakorolnak rá ilyen hatást, mint az egykori gladiátor.
Meglepődik Denjaar kijelentésén, ennek hatására ocsúdik fel. Közömbös marad, ezt érzi kettejük kapcsolatában a legmegfelelőbb reakciónak.*
- Igazán nincs miért. Megkaptam, amire vágytam, sőt, még többet is.
*Szórakozottan simít végig Denjaar arcán. Étvágya ismét elsöprő erővel üti fel fejét, s igencsak nehezére esik ellenállni neki.
A férfi újra meglepi őt, de jóleső érzéseket keltenek benne szavai, s nem csak bújaságát táplálják.*
- Mm, pedig neked megengedném, hogy kikötözz.
*Egy komisz mosollyal, lábujjhegyre állva pipiskedik a nála jóval magasabb férfi ajkaihoz, hogy megadhassa azt a búcsúcsókot, amit kért tőle. Hosszan és szenvedélyesen búcsúztatja szeretőjét, s bizony igen nehezére esik elszakadnia tőle.*
- A kötözést tartogassuk meg legközelebbre.
*Búgja szórakozottan. Nem szeretne eltávolodni, inkább hatokig tompítaná magát, miközben Denjaarral a takarót gyűri össze minél alaposabbann, de minden jónak vége szakad. Állkapcsa megfeszül, ahogy tesz egy tétova lépést hátra. Vissza vágyik a férfi karjai közé.*
- Te is.
*Sóhajtja fáradtan, és talán kicsit gondterhelten is. Elméjét elborító árnyékok arcát is gondterheltebbé teszik, s Denjaar az egyedüli, aki jelenlétével valamelyest nyugalmat képes adni neki.*
- Kérlek az ajándékról is gondoskodj, nehogy baja essék.
*Megköszörüli torkát. Feldúlja a távozás, főleg mert jól tudja, hogy lehet most látja Denjaart utoljára. Egyikük sem az óvatosságról híres, a gladiátort vélhetően mégis nagyobb eséllyel érheti utol a vég, s a legrosszabb, hogy Relael lehetséges tudomást sem szerez róla. Ha nem tartoztatják, akkor rövidesen távozik saját szobájából, de még nem a fogadótér felé veszi elsőként az irányt, hanem az egyik alsóbb szinten található terem felé.*
*Nem töpreng túl sokat Denjaar dicséretnek szánt kijelentésén. Képes lenne elszomorodni is rajta, de elég jól ismeri magát is ahhoz, hogy tudhassa, itt nem csupán Denjaar az aki ráunhat, fordított esetben már számtalanszor megtörtént vele és éppen aktuális szeretőjével.*
- Nem, bár a Parancsnoki titulus megkapóbbá tette volna őt. Milyen kár, hogy rövid véget vetett neki.
*Látszólag közömbösen megvonja vállait. Önfeledten beszél szempontjairól és igényeiről, hiszen az egykori bajnok nem mutatta féltékenység jeleit, és valójában nem is lenne oka rá. Felszabadító számára a tudat, hogy emiatt nem kell fájjon feje.*
- A felső teste persze szépen megmunkált, de gondolom ez is a hivatással járó bónusz.
*Látványosan kalandoznak el gondolatai, melyet beharapott alsó ajka is remekül prezentál. Nem Bredoc félmeztelen látványa hozta feltétlenül lázba, hanem friss emlékei arról, hogy Denjaar maga alá gyűrte. Nem tudja mi oly különleges a wegtoreniben számára, hiszen durva harcosokból akad éppen elég, mégsem gyakorolnak rá ilyen hatást, mint az egykori gladiátor.
Meglepődik Denjaar kijelentésén, ennek hatására ocsúdik fel. Közömbös marad, ezt érzi kettejük kapcsolatában a legmegfelelőbb reakciónak.*
- Igazán nincs miért. Megkaptam, amire vágytam, sőt, még többet is.
*Szórakozottan simít végig Denjaar arcán. Étvágya ismét elsöprő erővel üti fel fejét, s igencsak nehezére esik ellenállni neki.
A férfi újra meglepi őt, de jóleső érzéseket keltenek benne szavai, s nem csak bújaságát táplálják.*
- Mm, pedig neked megengedném, hogy kikötözz.
*Egy komisz mosollyal, lábujjhegyre állva pipiskedik a nála jóval magasabb férfi ajkaihoz, hogy megadhassa azt a búcsúcsókot, amit kért tőle. Hosszan és szenvedélyesen búcsúztatja szeretőjét, s bizony igen nehezére esik elszakadnia tőle.*
- A kötözést tartogassuk meg legközelebbre.
*Búgja szórakozottan. Nem szeretne eltávolodni, inkább hatokig tompítaná magát, miközben Denjaarral a takarót gyűri össze minél alaposabbann, de minden jónak vége szakad. Állkapcsa megfeszül, ahogy tesz egy tétova lépést hátra. Vissza vágyik a férfi karjai közé.*
- Te is.
*Sóhajtja fáradtan, és talán kicsit gondterhelten is. Elméjét elborító árnyékok arcát is gondterheltebbé teszik, s Denjaar az egyedüli, aki jelenlétével valamelyest nyugalmat képes adni neki.*
- Kérlek az ajándékról is gondoskodj, nehogy baja essék.
*Megköszörüli torkát. Feldúlja a távozás, főleg mert jól tudja, hogy lehet most látja Denjaart utoljára. Egyikük sem az óvatosságról híres, a gladiátort vélhetően mégis nagyobb eséllyel érheti utol a vég, s a legrosszabb, hogy Relael lehetséges tudomást sem szerez róla. Ha nem tartoztatják, akkor rövidesen távozik saját szobájából, de még nem a fogadótér felé veszi elsőként az irányt, hanem az egyik alsóbb szinten található terem felé.*
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-24 23:24:11
Üzenet elküldve: 2025-01-24 23:24:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Relael közelsége már természetes számára, akár megkapó külleme. Kedvtelve nézi, miként tesz-vesz körülötte.*
-Ha túl sokáig csinálok valamit, általában megunom. Persze akadnak kivételek. *Szürke tekintetével jelentőségteljesen futtatja végig a méregzöld szemű elfen.
Nem tesz hozzá semmit ahhoz, mikor az elf félrerakja szakálla egy darabját; tisztában van vele, hogy a lány szeszélyes, így nem is forszírozza, hogy megértse szándékát az emléknek.
Bredoc említésekor halkan felgöcög. Az esetre egyáltalán nem emlékszik, de arra igen, hogy Bredoc valóban szívesen mozgott hölgytársaságban. El tudja képzelni, mit váltott ki belőle Relael betoppanása.*
-És? Nem járt sikerrel? *A nemes szavaiból sejti, hogy a parancsnokhelyettese nem jutott közelebb a mézhez, de érdekli a történet. Főleg, hogy reményei szerint hamarosan találkozik majd a férfival és talán az ő nézőpontját is meghallgathatja az esetről.*
-Csak a jobbakat. Akik nem óhajtanak íróasztal mögé kuporodni. *Hátradönti fejét és hagyja, hogy Relael és az ollója dolgozzon.
Amint a lány végzett, szórakozottan húzza végig érdes tenyerét arcán, majd elégedetten bólint.*
-Hálás vagyok. *Ismét csak enged a késztetésnek, hogy végighordozza tekintetét az elfen. Legszívesebben marasztalná még néhány napot, de még magának sem ismerné el, hogy vágyik a másik a társaságára, leküzdi hát a késztetést.*
-Könnyen szót lehet érteni a Kalmárral, ha ismered. *Feltápászkodik a székből. Furcsamód zavarja most, hogy a helyiségben nincs ablak. A rabszolgahajók fedélközére emlékezteti.*
-Szívesen olvasnám a leveled. *Teszi hozzá még megengedően.*
-Rajta tartom a szemem a fogadódon, amíg itt vagyok. Nem kenyerem a búcsúzás viszont, úgyhogy jobb, ha adsz egy csókot emlékül és mész, mielőtt meggondolom magam. és az ágyhoz kötlek. *Látszólag elmereng egy pillanatra. Talán még meg is gondolja a dolgot.*
-Azt nem ígérem, hogy megvárom a visszatérted, de üzenetet hagyni fogok, merre indultam. *Talán még magát is meglepi saját előzékenységével. Elvégre miért foglalkoztatja, hogy szeretője tudja, merre jár? Végül elhessegeti a gondolatot.*
-Légy óvatos. *Tudja, hogy nem lesz. Ez a tényállás pedig visszafelé alighanem ugyanúgy igaz.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.24 23:55:55
*Relael közelsége már természetes számára, akár megkapó külleme. Kedvtelve nézi, miként tesz-vesz körülötte.*
-Ha túl sokáig csinálok valamit, általában megunom. Persze akadnak kivételek. *Szürke tekintetével jelentőségteljesen futtatja végig a méregzöld szemű elfen.
Nem tesz hozzá semmit ahhoz, mikor az elf félrerakja szakálla egy darabját; tisztában van vele, hogy a lány szeszélyes, így nem is forszírozza, hogy megértse szándékát az emléknek.
Bredoc említésekor halkan felgöcög. Az esetre egyáltalán nem emlékszik, de arra igen, hogy Bredoc valóban szívesen mozgott hölgytársaságban. El tudja képzelni, mit váltott ki belőle Relael betoppanása.*
-És? Nem járt sikerrel? *A nemes szavaiból sejti, hogy a parancsnokhelyettese nem jutott közelebb a mézhez, de érdekli a történet. Főleg, hogy reményei szerint hamarosan találkozik majd a férfival és talán az ő nézőpontját is meghallgathatja az esetről.*
-Csak a jobbakat. Akik nem óhajtanak íróasztal mögé kuporodni. *Hátradönti fejét és hagyja, hogy Relael és az ollója dolgozzon.
Amint a lány végzett, szórakozottan húzza végig érdes tenyerét arcán, majd elégedetten bólint.*
-Hálás vagyok. *Ismét csak enged a késztetésnek, hogy végighordozza tekintetét az elfen. Legszívesebben marasztalná még néhány napot, de még magának sem ismerné el, hogy vágyik a másik a társaságára, leküzdi hát a késztetést.*
-Könnyen szót lehet érteni a Kalmárral, ha ismered. *Feltápászkodik a székből. Furcsamód zavarja most, hogy a helyiségben nincs ablak. A rabszolgahajók fedélközére emlékezteti.*
-Szívesen olvasnám a leveled. *Teszi hozzá még megengedően.*
-Rajta tartom a szemem a fogadódon, amíg itt vagyok. Nem kenyerem a búcsúzás viszont, úgyhogy jobb, ha adsz egy csókot emlékül és mész, mielőtt meggondolom magam. és az ágyhoz kötlek. *Látszólag elmereng egy pillanatra. Talán még meg is gondolja a dolgot.*
-Azt nem ígérem, hogy megvárom a visszatérted, de üzenetet hagyni fogok, merre indultam. *Talán még magát is meglepi saját előzékenységével. Elvégre miért foglalkoztatja, hogy szeretője tudja, merre jár? Végül elhessegeti a gondolatot.*
-Légy óvatos. *Tudja, hogy nem lesz. Ez a tényállás pedig visszafelé alighanem ugyanúgy igaz.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.24 23:55:55
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-24 21:48:36
Üzenet elküldve: 2025-01-24 21:48:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Denjaar kérdéséből érzi, hogy nem csupán érdeklődés lapul benne, hanem kétségek is, de ez cseppet sem zavarja. Relael meggyőződése, hogy valóban kedveli az erős nőket, s akár példát is tudna felhozni erre Alyoval, akinek a neve vélhetően semmit sem mondana a wegtoreninek. Érzi, hogy enyhe melankólia és magány üti fel fejét benne, de gyorsan elhessegei azzal, hogy elmélyülten tanulmányoz néhány érdekesebb részletet Denjaar arcán. Tetszetősek Relael számára a ráncok, melyekből arra következtet, hogy a most szigorú arc valaha sokat mosolygott.*
- Köszönöm.
*Egy hálás mosollyal biccent.*
- Megnyugtató a tudat, hogy még nem vesztettem el minden varázsomat, bár érzem, hogy kezdek berozsdásodni Artheniortól távol.
*Még most is vissza vágyik, de nem is annyira a városba, inkább abba a kényelmes életbe. Utálja magában azt, hogy nem képes ezen túltenni magát. Szerencséjére Denjaar is elkezd beszédesebbé válni, s kifejezetten hálás most ezért. Gondolatai örömmel kalandoznak el magáról.*
- Efelől nincsenek kétségeim.
*Teszi hozzá komótosan elnyújtva a szavakat. Több fele is figyel, igen elmélyülten, mely beszédének lassulását eredményezi. Egy hosszabb tincset kinéz magának, melyet óvatosan lecsippent, majd gondosan az asztalra helyez a többivel ellentétben, melyek a padlón végzik.*
- Mindig ilyen nyughatatlan lélek voltál?
*Érdeklődik tovább, s lopva végig simít partnere arcán. Jól eső számára ez a gyöngéd érintés, de ilyesfajta gyengeséget nem gyakran óhajt megengedni magának.*
- Ó, dehogynem.
*Azt megszokta már, hogy Denjaar emlékezete igencsak megkérdőjelezhetően bánik azokkal a részletekket, melyeket nem vél olyan fontosnak.*
- Ő fogadott elsőként, az ominózus piactéri közjátékot követően. Némileg megkérdőjelezhető volt az akkori viselkedése, úgy vélem örömmel élt volna vissza helyzetével, s tetszelegni próbált nekem.
*Nehezen tudja másnak betudni azt, hogy Bredoc félmeztelenül parádézott előtte. Persze Relael nem haragszik ezért, egy szép férfi test látványa mindig kellemes emlék a számára.*
- Nahát, ő is visszavonult? Ennyire szétforgácsolja ez a hivatás a férfiakat?
*Különös óvatossággal igazgatja meg a szakáll durva tincseit. Örömmel bíbelődik néhány apró csomó kibogozásával, s bátorkodik némi olajjal megkoronázni munkájának végeredményét. Talán most elsőként láthatja Denjaar Relael azon oldalát, mely úgy tűnik valóban szeret magán kívül mással is törődni.*
- Tervem van számtalan, de a nap végén végül mindig amellett döntök, amiben a legjobb vagyok. Hallgatok a megérzéseimre és teszem azt, amihez kedvem van.
*Egy széles mosollyal zárja megállapítására, olajos kezeit összedörzsölve dől hátra. Kicsit távolabbról megszemlélve igazítana még a végeredményen, de nem óhajtja túlfeszíteni Denjaar véges türelmét.*
- Talán majd levelet is írok neked, ha végre nem abba a szörnyű fogadóba kell címeznem.
*Denjaar kérdéséből érzi, hogy nem csupán érdeklődés lapul benne, hanem kétségek is, de ez cseppet sem zavarja. Relael meggyőződése, hogy valóban kedveli az erős nőket, s akár példát is tudna felhozni erre Alyoval, akinek a neve vélhetően semmit sem mondana a wegtoreninek. Érzi, hogy enyhe melankólia és magány üti fel fejét benne, de gyorsan elhessegei azzal, hogy elmélyülten tanulmányoz néhány érdekesebb részletet Denjaar arcán. Tetszetősek Relael számára a ráncok, melyekből arra következtet, hogy a most szigorú arc valaha sokat mosolygott.*
- Köszönöm.
*Egy hálás mosollyal biccent.*
- Megnyugtató a tudat, hogy még nem vesztettem el minden varázsomat, bár érzem, hogy kezdek berozsdásodni Artheniortól távol.
*Még most is vissza vágyik, de nem is annyira a városba, inkább abba a kényelmes életbe. Utálja magában azt, hogy nem képes ezen túltenni magát. Szerencséjére Denjaar is elkezd beszédesebbé válni, s kifejezetten hálás most ezért. Gondolatai örömmel kalandoznak el magáról.*
- Efelől nincsenek kétségeim.
*Teszi hozzá komótosan elnyújtva a szavakat. Több fele is figyel, igen elmélyülten, mely beszédének lassulását eredményezi. Egy hosszabb tincset kinéz magának, melyet óvatosan lecsippent, majd gondosan az asztalra helyez a többivel ellentétben, melyek a padlón végzik.*
- Mindig ilyen nyughatatlan lélek voltál?
*Érdeklődik tovább, s lopva végig simít partnere arcán. Jól eső számára ez a gyöngéd érintés, de ilyesfajta gyengeséget nem gyakran óhajt megengedni magának.*
- Ó, dehogynem.
*Azt megszokta már, hogy Denjaar emlékezete igencsak megkérdőjelezhetően bánik azokkal a részletekket, melyeket nem vél olyan fontosnak.*
- Ő fogadott elsőként, az ominózus piactéri közjátékot követően. Némileg megkérdőjelezhető volt az akkori viselkedése, úgy vélem örömmel élt volna vissza helyzetével, s tetszelegni próbált nekem.
*Nehezen tudja másnak betudni azt, hogy Bredoc félmeztelenül parádézott előtte. Persze Relael nem haragszik ezért, egy szép férfi test látványa mindig kellemes emlék a számára.*
- Nahát, ő is visszavonult? Ennyire szétforgácsolja ez a hivatás a férfiakat?
*Különös óvatossággal igazgatja meg a szakáll durva tincseit. Örömmel bíbelődik néhány apró csomó kibogozásával, s bátorkodik némi olajjal megkoronázni munkájának végeredményét. Talán most elsőként láthatja Denjaar Relael azon oldalát, mely úgy tűnik valóban szeret magán kívül mással is törődni.*
- Tervem van számtalan, de a nap végén végül mindig amellett döntök, amiben a legjobb vagyok. Hallgatok a megérzéseimre és teszem azt, amihez kedvem van.
*Egy széles mosollyal zárja megállapítására, olajos kezeit összedörzsölve dől hátra. Kicsit távolabbról megszemlélve igazítana még a végeredményen, de nem óhajtja túlfeszíteni Denjaar véges türelmét.*
- Talán majd levelet is írok neked, ha végre nem abba a szörnyű fogadóba kell címeznem.
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-19 18:52:32
Üzenet elküldve: 2025-01-19 18:52:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Ahogy az lenni szokott, Relael most is költői kérdésbe foglalja megállapításait. Nem is érzi szükségességét, hogy megválaszolja őket.*
-Úgy lenne? *Kérdi most ő bujkáló félmosollyal elburjánzott szakálla alatt. Vannak kétségei afelől, hogy Relael valóban kedveli az erős nőket. Kíváncsi lenne, meddig tűrne meg egy karakánabb fehérnépet maga mellett itt, a fogadóban.*
-Nem, épp ellenkezőleg. Igazán értesz hozzá, hogyan édesgesd magadhoz azokat, akiket óhajtasz. *Szürke tekintetével követi a lányt, ahogy az a pipereasztalához lép. Kevés olyan helyiség akad a szobában, amit nem vettek már igénybe játékaikhoz, ez is olyan.
A kérésnek engedelmeskedik és az ablakhoz húzza székét. Ott aztán lehuppan rá, szemben az elf nemessel. Úgy vette észre, szeretője határozottan csacsogós kedvében van, ami a legkevésbé sincs ellenére.*
-Vissza. Az efféle helyek valóak a magamfajtának. Csak kevesebb tintanyalással és több... Kiküldetéssel. Úgy hiszem, van még akkora renomém, hogy kialkudjak magamnak egy tisztes pozíciót. Egy olyat, amiben kevesebb a papírmunka és több a tér a kardnak. *Nem vágyik már parancsnoki szerepre, de nem is az a fajta, aki jól érzi magát a semmittevéssel vagy a járőrözéssel. Relael könnyen észreveheti az arcán a lelkesedés halovány nyomait. Ő maga kedvtelve szemléli oly nagyra becsült szeretőjét. Még így, felöltözve is kellemes látványt nyújt a férfiszemnek.*
-Talán felkeresem az egykori parancsnokhelyettesem is. Derekas, kemény fickó. Bredoc Droyn. Nem hiszem, hogy ismerted. *Helyén volt a férfi szíve, talán túlságosan is, de megfelelő irányítás mellett megmerte hozni a szükséges döntéseket.*
-Úgy hallottam, megpihent a szántókon. Oda visz majd az első utam, ha elintéztem mindent a Kikötőben.
*Nagyot sóhajt, majd hátradönti fejét a szék támláján, hagyva, hogy Relael munkához lásson.*
-És te mihez kezdesz most, hogy helyet kerestél magadnak és az embereidnek itt, a Kikötőben?
*Ahogy az lenni szokott, Relael most is költői kérdésbe foglalja megállapításait. Nem is érzi szükségességét, hogy megválaszolja őket.*
-Úgy lenne? *Kérdi most ő bujkáló félmosollyal elburjánzott szakálla alatt. Vannak kétségei afelől, hogy Relael valóban kedveli az erős nőket. Kíváncsi lenne, meddig tűrne meg egy karakánabb fehérnépet maga mellett itt, a fogadóban.*
-Nem, épp ellenkezőleg. Igazán értesz hozzá, hogyan édesgesd magadhoz azokat, akiket óhajtasz. *Szürke tekintetével követi a lányt, ahogy az a pipereasztalához lép. Kevés olyan helyiség akad a szobában, amit nem vettek már igénybe játékaikhoz, ez is olyan.
A kérésnek engedelmeskedik és az ablakhoz húzza székét. Ott aztán lehuppan rá, szemben az elf nemessel. Úgy vette észre, szeretője határozottan csacsogós kedvében van, ami a legkevésbé sincs ellenére.*
-Vissza. Az efféle helyek valóak a magamfajtának. Csak kevesebb tintanyalással és több... Kiküldetéssel. Úgy hiszem, van még akkora renomém, hogy kialkudjak magamnak egy tisztes pozíciót. Egy olyat, amiben kevesebb a papírmunka és több a tér a kardnak. *Nem vágyik már parancsnoki szerepre, de nem is az a fajta, aki jól érzi magát a semmittevéssel vagy a járőrözéssel. Relael könnyen észreveheti az arcán a lelkesedés halovány nyomait. Ő maga kedvtelve szemléli oly nagyra becsült szeretőjét. Még így, felöltözve is kellemes látványt nyújt a férfiszemnek.*
-Talán felkeresem az egykori parancsnokhelyettesem is. Derekas, kemény fickó. Bredoc Droyn. Nem hiszem, hogy ismerted. *Helyén volt a férfi szíve, talán túlságosan is, de megfelelő irányítás mellett megmerte hozni a szükséges döntéseket.*
-Úgy hallottam, megpihent a szántókon. Oda visz majd az első utam, ha elintéztem mindent a Kikötőben.
*Nagyot sóhajt, majd hátradönti fejét a szék támláján, hagyva, hogy Relael munkához lásson.*
-És te mihez kezdesz most, hogy helyet kerestél magadnak és az embereidnek itt, a Kikötőben?
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:37:52
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Denjaar kezdetben szűkszavúan felel, s Relael úgy érzi szívesen ki is húzná magát a beszélgetés ezen témája alól, de a férfi láthatóan elég jól ismeri ahhoz, hogy sejtse, erre esélye sincsen.*
- Harcias lélek?
*Kérdésére nem vár konkrét választ, az elhangzottak megerősítik ebben.*
- Helyes.
*Relael tiszteli a rettenthetetleneket, különös tekintettel ha nők. Igyekszik közben elképzelni milyen lehet Denjaar leánya. Hasonlít rá, vagy teljesen másként néz ki? Esetleg kellemes keveréke szüleinek?*
- Milyen szigorúan beszélsz róla. Mindenkivel szemben ilyen magasak az elvárásaid?
*Úgy sejti igen, s azt is sejti, hogy kettejük között is vannak ki nem mondott követelmények. Magán is érzi, illetve a wegtoreni néhány apró megjegyzéséből is ezt olvasta ki.*
- Én?
*Döbbent arcot vág.*
- Ugyan mi okom lenne rá? Kedvelem és tisztelem az erős nőket. Vagy netán ilyen utálkozó alaknak gondolsz?
*Bár ártalmatlan arckifejezést ölt magára, de ez nem több átlátszó színjátéknál. Társalgásuk közben pipere asztalához megy, hogy annak fiókjából elővegye gazdagon díszített ollóját, mellyel saját haját szokta időnként megigazítani. Ez az egyszerű, hétköznapi eszköz is különleges, talán kicsit túldíszített is.*
- Ha, ha, ha.
*Fejét ingatva nyomatékosítja ellenérzéseit Denjaar humorát illetően.*
- Nagyon vicces. Én azért óvatosabb lennék a helyedben, hiszen olló van nálam.
*Az említett fém tárgy szárait mozgatva kinyitja és összezárja azokat gyors egymásutánban, mely kellemetlen fémes súrlódó hangot ad ki.
A férfi kényelembe helyezi magát, melyet egyébként nem bán, ezúttal viszont megszakítja mondanivalóját egyéb utasítással.*
- Kérlek ülj ide az ablakhoz, itt sokkal jobbak a fények.
*Megigazítja a székeket úgy, hogy egymással szemben legyenek.*
- Visszatérnél oda? Komolyan? Meglep.
*Helyet foglal saját székén és türelmesen vár, közben Denjaar arcát fürkészi érzelmeket és gondolatokat keresve, melyeket megfejthetne.*
- Úgy hittem beleuntál a rend őrének szerepébe. Netalántán visszavágysz a bajba jutott hölgyek végett?
*Denjaar kezdetben szűkszavúan felel, s Relael úgy érzi szívesen ki is húzná magát a beszélgetés ezen témája alól, de a férfi láthatóan elég jól ismeri ahhoz, hogy sejtse, erre esélye sincsen.*
- Harcias lélek?
*Kérdésére nem vár konkrét választ, az elhangzottak megerősítik ebben.*
- Helyes.
*Relael tiszteli a rettenthetetleneket, különös tekintettel ha nők. Igyekszik közben elképzelni milyen lehet Denjaar leánya. Hasonlít rá, vagy teljesen másként néz ki? Esetleg kellemes keveréke szüleinek?*
- Milyen szigorúan beszélsz róla. Mindenkivel szemben ilyen magasak az elvárásaid?
*Úgy sejti igen, s azt is sejti, hogy kettejük között is vannak ki nem mondott követelmények. Magán is érzi, illetve a wegtoreni néhány apró megjegyzéséből is ezt olvasta ki.*
- Én?
*Döbbent arcot vág.*
- Ugyan mi okom lenne rá? Kedvelem és tisztelem az erős nőket. Vagy netán ilyen utálkozó alaknak gondolsz?
*Bár ártalmatlan arckifejezést ölt magára, de ez nem több átlátszó színjátéknál. Társalgásuk közben pipere asztalához megy, hogy annak fiókjából elővegye gazdagon díszített ollóját, mellyel saját haját szokta időnként megigazítani. Ez az egyszerű, hétköznapi eszköz is különleges, talán kicsit túldíszített is.*
- Ha, ha, ha.
*Fejét ingatva nyomatékosítja ellenérzéseit Denjaar humorát illetően.*
- Nagyon vicces. Én azért óvatosabb lennék a helyedben, hiszen olló van nálam.
*Az említett fém tárgy szárait mozgatva kinyitja és összezárja azokat gyors egymásutánban, mely kellemetlen fémes súrlódó hangot ad ki.
A férfi kényelembe helyezi magát, melyet egyébként nem bán, ezúttal viszont megszakítja mondanivalóját egyéb utasítással.*
- Kérlek ülj ide az ablakhoz, itt sokkal jobbak a fények.
*Megigazítja a székeket úgy, hogy egymással szemben legyenek.*
- Visszatérnél oda? Komolyan? Meglep.
*Helyet foglal saját székén és türelmesen vár, közben Denjaar arcát fürkészi érzelmeket és gondolatokat keresve, melyeket megfejthetne.*
- Úgy hittem beleuntál a rend őrének szerepébe. Netalántán visszavágysz a bajba jutott hölgyek végett?
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-09 01:14:44
Üzenet elküldve: 2025-01-09 01:14:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Inge a széken támláján szárad, ő pedig szimplán egy nadrágban fekszik az ágyon; most, hogy egy csekélyke ideje van, kár lenne nem kihasználni. Annak rendje és módja szerint ki is mosta a textilt. Nem törné magát, de itt szeretik, ha tiszta. A plafont bámulja, miközben szórakozottan dobálja a magasba az összegyűrt alsóneműt. Szeret Alissäna szobájában lenni. Egyrészt jóval nagyobb rendben van tartva, mint a sajátja, másrészt mindig kellemes illat terjeng. Míg egy aprócska repedést fixíroz a mennyezeten üveges tekintettel, gondolatai messzire viszik. Számos ötlet és lehetőség átfut agyán Alissänával kapcsolatban, ahogy az lenni szokott. Talán ha egy keveset rágja majd a fülét a hosszúéletű pillangónak, egy-két dolgot hajlandó is lesz kipróbálni. Elvigyorodik. Előtte van, hogyan forgatná a szemeit egy-egy frappánsabb elképzelésére a lány. Már csak ezért is megéri majd felvetnie perverz elgondolásait.
Beharapja ajkait. Egészen meghozta saját kedvét képzelgéseivel. Lejjebb kúszik keze nadrágján, ám mielőtt bármit tenne, hangokra lesz figyelmes. Valakik lefelé tartanak a lépcsőn és egyáltalán nem rejtik véka alá mondandójuk. Még a szeme sem rebben, úgy fülel. A férfi hangja elsőre nem ismerős, de Relael hangszínét bárhol felismerné. Nyílik és csukódik a szomszédos ajtó, ő pedig sietve feltérdel az ágyon, hogy hegyes fülét a falra tapassza. Egyrészről roppant mód érdekli, vajon az ő általa oly nagy becsben tartott és imádott "kisasszony" miben mesterkedik, másrészről meg ki tudja, miféle információmorzsát csíphet el?*
Beharapja ajkait. Egészen meghozta saját kedvét képzelgéseivel. Lejjebb kúszik keze nadrágján, ám mielőtt bármit tenne, hangokra lesz figyelmes. Valakik lefelé tartanak a lépcsőn és egyáltalán nem rejtik véka alá mondandójuk. Még a szeme sem rebben, úgy fülel. A férfi hangja elsőre nem ismerős, de Relael hangszínét bárhol felismerné. Nyílik és csukódik a szomszédos ajtó, ő pedig sietve feltérdel az ágyon, hogy hegyes fülét a falra tapassza. Egyrészről roppant mód érdekli, vajon az ő általa oly nagy becsben tartott és imádott "kisasszony" miben mesterkedik, másrészről meg ki tudja, miféle információmorzsát csíphet el?*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-09 00:47:21
Üzenet elküldve: 2025-01-09 00:47:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Természetesen követi Relaelt. Szótlan, nem is reagál a szavakra, csupán egyetértően hümment. Az elf valóban a kevésbé türelmes fajtából való, ezzel nehéz is lenne vitatkozni.*
-Leány. Egen. Megvan. *Feleli szűkszavúan, de tudja, ennél Relael alighanem többet vár.*
-Az öklénél csak a feje keményebb. Hiába látták el a baját Sárvárosban, nem lágyult egy cseppet sem. De legalább valamiféle nevet alighanem szerzett magának a városőrök között. Az is valami. *Belép a lány mögött, szürke tekintete sebtiben körbejár a helyiségben. Ismeri már a szobát, elvégre nem egy éjszakát töltött itt.*
-Ha van is, nem tudok róla. És jól is van ez így. *Az asztali tükörhöz lép, hogy szemrevételezze elburjánzott szakállát, míg a nemes a gyertyákkal bajlódik.*
-Elég az az egy, amelyikről tudok. Utálnád, úgy hiszem. *Megmosolyogja a dolgot azért szakálla alatt. Nehezen tudná elképzelni, hogy Relael és Jenari jól kijönnének. Épp ellenkezőleg.*
-Nos? Megnyírsz, vagy jelentkezzek be a kis pillangódnál? *Alissäna biztosan jártas az ilyesmiben, de persze Relaelt preferálja. Szembefordul az elfel, s leplezetlenül végigjáratja rajta tekintetét. Túlságosan is ínyére van az, amit lát. Tisztában van gyengeségével; az elf társaságában könnyen elkényelmesedik és azt sem veszi észre, hogy hatok óta a fogadó falai közé van zárva. Meg kell hagynia, Relael bír egy sajátos bűverővel. Hívhatná a kígyó szorításának is vagy a pók hálójának, végső soron mindegy.
Az ágy végébe huppan és kibújik a csizmájából. El kell ismernie, hogy az utazás, na meg a mai nap eseményei alaposan kivettek belőle. Kidőlni azért nem fog, főleg az elf előtt nem. Mindenesetre nagyot nyújtózik.*
-Nem maradok egy hatnál többet a Kikötőben. Visszatérek majd Artheniorba. Talán felajánlom a segítségem újra a városőrségnek. Van ott mit tenni és van hely bőven szárnyalni egy magamfajtának. De nem parancsnokként. Nem fogok tintanyalók kedvére tenni.
*Megtámaszkodik maga mögött az ágyon, onnan szemléli tűnődve szeretőjét. Láthatóan sokkal több mondanivalója nincs ezzel kapcsolatban, csupán kíváncsi, vajon mit szól hozzá az elf.*
*Természetesen követi Relaelt. Szótlan, nem is reagál a szavakra, csupán egyetértően hümment. Az elf valóban a kevésbé türelmes fajtából való, ezzel nehéz is lenne vitatkozni.*
-Leány. Egen. Megvan. *Feleli szűkszavúan, de tudja, ennél Relael alighanem többet vár.*
-Az öklénél csak a feje keményebb. Hiába látták el a baját Sárvárosban, nem lágyult egy cseppet sem. De legalább valamiféle nevet alighanem szerzett magának a városőrök között. Az is valami. *Belép a lány mögött, szürke tekintete sebtiben körbejár a helyiségben. Ismeri már a szobát, elvégre nem egy éjszakát töltött itt.*
-Ha van is, nem tudok róla. És jól is van ez így. *Az asztali tükörhöz lép, hogy szemrevételezze elburjánzott szakállát, míg a nemes a gyertyákkal bajlódik.*
-Elég az az egy, amelyikről tudok. Utálnád, úgy hiszem. *Megmosolyogja a dolgot azért szakálla alatt. Nehezen tudná elképzelni, hogy Relael és Jenari jól kijönnének. Épp ellenkezőleg.*
-Nos? Megnyírsz, vagy jelentkezzek be a kis pillangódnál? *Alissäna biztosan jártas az ilyesmiben, de persze Relaelt preferálja. Szembefordul az elfel, s leplezetlenül végigjáratja rajta tekintetét. Túlságosan is ínyére van az, amit lát. Tisztában van gyengeségével; az elf társaságában könnyen elkényelmesedik és azt sem veszi észre, hogy hatok óta a fogadó falai közé van zárva. Meg kell hagynia, Relael bír egy sajátos bűverővel. Hívhatná a kígyó szorításának is vagy a pók hálójának, végső soron mindegy.
Az ágy végébe huppan és kibújik a csizmájából. El kell ismernie, hogy az utazás, na meg a mai nap eseményei alaposan kivettek belőle. Kidőlni azért nem fog, főleg az elf előtt nem. Mindenesetre nagyot nyújtózik.*
-Nem maradok egy hatnál többet a Kikötőben. Visszatérek majd Artheniorba. Talán felajánlom a segítségem újra a városőrségnek. Van ott mit tenni és van hely bőven szárnyalni egy magamfajtának. De nem parancsnokként. Nem fogok tintanyalók kedvére tenni.
*Megtámaszkodik maga mögött az ágyon, onnan szemléli tűnődve szeretőjét. Láthatóan sokkal több mondanivalója nincs ezzel kapcsolatban, csupán kíváncsi, vajon mit szól hozzá az elf.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 255-274