Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 245-264
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 20:01:49
Üzenet elküldve: 2023-10-01 20:01:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Megnyugtatóan hat rá a férfi testének melege, a karok amik ölelik és megtartják őt. Biztonságérzetet nyújt ez a számára, amiben nem gyakran volt része.*
- De jó, hogy ezt így gondolja. Örülök hogy egyetértünk!
*A pillangó távozásának hála a bor és a pohár marad, amire rögvest le is csap. Bár meleg, s más esetben erre biztosan undorodva húzná a száját, most a forró víz és felhevült teste hatására most még ez is hűvösnek tűnik a számára.
A hátán végig simító kézfej hatására teste libabőrössé válik, de az elftől komolyabb reakció nem érkezik, csak tudatalattija tiltakozik a gyengédséggel szemben, amiben alig volt része élete során, s amit immár módszeresen megtagad. Kivéve most, hiszen most csordultig van szíve mindenféle érzéssel, s nincs eléggé magánál ahhoz, hogy képes legyen visszafogni szélsőséges viselkedését.*
- Igen, igen, mindenki ezt mondja. Hallom! Most is!
*Mutatóujjával hosszú, érzékeny füleire bök és egy újabb aprócska korttyal nedvesíti meg ajkait.*
- Lenyűgöző! Maga egy hős, Orthus!
*Kacagja és a poharát diadalittasan magasba emeli, a hirtelen mozdulat hatására pedig egy kis almabor landol a medence vizében.*
- Nahát, nézzenek oda!
*Ingatja rosszallóan fejét, miközben elnézi Denjaart és a kurtizánt, akik közül egyik sem hallgat utasítására, csak pusmognak valamiről, amit még az ő érzékeny fülei sem hallanak meg most.*
- Milyen engedetlenek.
*Kicsit meg is sértődik, de inkább csak csalódottan nyugtázza, hogy első próbálkozása nem volt sikeres, de még fiatal az este és most felettébb kitartó.*
- Tudja mit kellene tennünk, Orthus?
*Szavait hosszú hallgatás követi, akár tűnhet úgyis, hogy most igyekszik kitalálni mondanivalóját, de erről szó sincsen, csupán ismételten lenyűgözik őt a gyertyákon pihenő gömbalakú fényfoltok.*
- Házasodjunk mi össze! Na?
*Csillogó szemekkel várja a férfi reakcióját, akinek lejjebb vándorló keze fel sem tűnik az elf számára.*
- Alissänaaaa! Gyere majd ide, játszani akarok veled!
*Orthusra kacsint, kicsit közelebb hajolva hozzá valamivel bizalmasabb hangnemet üt meg a férfival, s látszólag korábbi gondolata tovább is illant a gőzben.*
- Mókás ötleteim támadtak.
*Arra már nem mutat hajlandóságot, hogy meg is ossza ezeket a kereskedővel, s ha kérdezné sem tenné, helyette türelmetlenül toporog, hogy a pillangó végre vegye a fáradtságot és engedelmeskedjen óhajának.*
*Megnyugtatóan hat rá a férfi testének melege, a karok amik ölelik és megtartják őt. Biztonságérzetet nyújt ez a számára, amiben nem gyakran volt része.*
- De jó, hogy ezt így gondolja. Örülök hogy egyetértünk!
*A pillangó távozásának hála a bor és a pohár marad, amire rögvest le is csap. Bár meleg, s más esetben erre biztosan undorodva húzná a száját, most a forró víz és felhevült teste hatására most még ez is hűvösnek tűnik a számára.
A hátán végig simító kézfej hatására teste libabőrössé válik, de az elftől komolyabb reakció nem érkezik, csak tudatalattija tiltakozik a gyengédséggel szemben, amiben alig volt része élete során, s amit immár módszeresen megtagad. Kivéve most, hiszen most csordultig van szíve mindenféle érzéssel, s nincs eléggé magánál ahhoz, hogy képes legyen visszafogni szélsőséges viselkedését.*
- Igen, igen, mindenki ezt mondja. Hallom! Most is!
*Mutatóujjával hosszú, érzékeny füleire bök és egy újabb aprócska korttyal nedvesíti meg ajkait.*
- Lenyűgöző! Maga egy hős, Orthus!
*Kacagja és a poharát diadalittasan magasba emeli, a hirtelen mozdulat hatására pedig egy kis almabor landol a medence vizében.*
- Nahát, nézzenek oda!
*Ingatja rosszallóan fejét, miközben elnézi Denjaart és a kurtizánt, akik közül egyik sem hallgat utasítására, csak pusmognak valamiről, amit még az ő érzékeny fülei sem hallanak meg most.*
- Milyen engedetlenek.
*Kicsit meg is sértődik, de inkább csak csalódottan nyugtázza, hogy első próbálkozása nem volt sikeres, de még fiatal az este és most felettébb kitartó.*
- Tudja mit kellene tennünk, Orthus?
*Szavait hosszú hallgatás követi, akár tűnhet úgyis, hogy most igyekszik kitalálni mondanivalóját, de erről szó sincsen, csupán ismételten lenyűgözik őt a gyertyákon pihenő gömbalakú fényfoltok.*
- Házasodjunk mi össze! Na?
*Csillogó szemekkel várja a férfi reakcióját, akinek lejjebb vándorló keze fel sem tűnik az elf számára.*
- Alissänaaaa! Gyere majd ide, játszani akarok veled!
*Orthusra kacsint, kicsit közelebb hajolva hozzá valamivel bizalmasabb hangnemet üt meg a férfival, s látszólag korábbi gondolata tovább is illant a gőzben.*
- Mókás ötleteim támadtak.
*Arra már nem mutat hajlandóságot, hogy meg is ossza ezeket a kereskedővel, s ha kérdezné sem tenné, helyette türelmetlenül toporog, hogy a pillangó végre vegye a fáradtságot és engedelmeskedjen óhajának.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 18:28:29
Üzenet elküldve: 2023-10-01 18:28:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Alissanä csatlakozik hozzá a medence túlsó végén, ő pedig ezt rezignált ábrázattal fogadja. Szemmel láthatóan igen nagy koncentrációban van.*
-Csakugyan? *Kérdez vissza, mikor a kurtizán a lecseréléséről beszél. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire rájön, miről is van szó. Befókuszálja a kereskedőt és a nemest, akik immáron jóval intimebb közelségbe kerültek. Olybá tűnik, Relael nem jött utána, hogy légyottjuk befejezhessék, s amit a hodaril oly kényelmetlen húzott számukra keresztbe. Nem féltékeny típus, ráadásul Wegtorenben hagyománya van az osztozkodásnak. Relael afféle trófea számára, akit nem kaphat meg akárki, most viszont talán lehetőség nyílik a kereskedőnek egy huszárvágásra. Ami őt illeti, még talán fel is tápászkodna, hogy maga ballagjon vissza befejezni, amit elkezdett szeretőjével, de ennél most fontosabb feladata van.*
-Maradj. *Szól komoran Alissänához. Nem moccan, csak tekintetét emeli a lányra.*
-Itass meg. *Hangjából nem érződik gúny, sem pajzán játékosság. Komolyan gondolja.*
-Látod a vizet? *Biccent szemközt, miközben finoman felemeli a maga mögött a csempéről jobbját.*
-Vibrál és hullámzik. Az egész helyiség mozog, láthatóan. *Gyorsan vissza is helyezi tenyerét a padlóra.*
-Csak a jó ég tudja, mi történne, ha felemelném a kezeim. *Elszántan ingatja meg fejét, izmai pedig megfeszülnek, ahogy erejét bevetve nyomja kezeit a hideg kőnek. Nem mindennap van úgy, hogy neki kell megtartania egy egész termet és megóvnia a benne lévőket attól, hogy azzal együtt boruljanak fel.*
-Itass meg, aztán ülj rám. *Pillant az ölébe, ahol furcsa mód még mindig ágaskodik a wegtoreni zászló. Hallja közben Relael felhívását az ölelésre, de nem moccanhat. Megfogja érteni az elf is, ha eljön az idő.*
-Nem tudhatom, meddig kell itt lennem. *Persze Relaelt várta, de megteszi a kurtizán is. Igaz, csak parancsot oszthat, de nem húzhatja magához az ébenhajú kis elfet. Kicsit zavaró, de a körülményeket tekintve elfogadható állapot.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.01 18:48:39
*Alissanä csatlakozik hozzá a medence túlsó végén, ő pedig ezt rezignált ábrázattal fogadja. Szemmel láthatóan igen nagy koncentrációban van.*
-Csakugyan? *Kérdez vissza, mikor a kurtizán a lecseréléséről beszél. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire rájön, miről is van szó. Befókuszálja a kereskedőt és a nemest, akik immáron jóval intimebb közelségbe kerültek. Olybá tűnik, Relael nem jött utána, hogy légyottjuk befejezhessék, s amit a hodaril oly kényelmetlen húzott számukra keresztbe. Nem féltékeny típus, ráadásul Wegtorenben hagyománya van az osztozkodásnak. Relael afféle trófea számára, akit nem kaphat meg akárki, most viszont talán lehetőség nyílik a kereskedőnek egy huszárvágásra. Ami őt illeti, még talán fel is tápászkodna, hogy maga ballagjon vissza befejezni, amit elkezdett szeretőjével, de ennél most fontosabb feladata van.*
-Maradj. *Szól komoran Alissänához. Nem moccan, csak tekintetét emeli a lányra.*
-Itass meg. *Hangjából nem érződik gúny, sem pajzán játékosság. Komolyan gondolja.*
-Látod a vizet? *Biccent szemközt, miközben finoman felemeli a maga mögött a csempéről jobbját.*
-Vibrál és hullámzik. Az egész helyiség mozog, láthatóan. *Gyorsan vissza is helyezi tenyerét a padlóra.*
-Csak a jó ég tudja, mi történne, ha felemelném a kezeim. *Elszántan ingatja meg fejét, izmai pedig megfeszülnek, ahogy erejét bevetve nyomja kezeit a hideg kőnek. Nem mindennap van úgy, hogy neki kell megtartania egy egész termet és megóvnia a benne lévőket attól, hogy azzal együtt boruljanak fel.*
-Itass meg, aztán ülj rám. *Pillant az ölébe, ahol furcsa mód még mindig ágaskodik a wegtoreni zászló. Hallja közben Relael felhívását az ölelésre, de nem moccanhat. Megfogja érteni az elf is, ha eljön az idő.*
-Nem tudhatom, meddig kell itt lennem. *Persze Relaelt várta, de megteszi a kurtizán is. Igaz, csak parancsot oszthat, de nem húzhatja magához az ébenhajú kis elfet. Kicsit zavaró, de a körülményeket tekintve elfogadható állapot.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.01 18:48:39
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 18:00:33
Üzenet elküldve: 2023-10-01 18:00:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Nincs ellenére, hogy a kereskedő gyengéden magához vonja és rajta pihenteti karjait, sőt kifejezetten kellemes számára ha Orthushoz hasonlóan gyengéden közelednek hozzá. Nagyon nincs alkalma a helyzetbe belekényelmesedni, mert Denjaar elsőként egy igen zavaros kijelentéssel zavarja meg meghitt társalgásukat, majd feladattal szolgál neki. Arca ugyan közömbös marad, de már ez is sejtetni engedi, hogy nem túl boldog, amiért ismételten fáradnia kell és elhagynia már egészen bemelegített helyét Orthus oldalánál.*
- Egy pillanat türelmet kérnék.
*Ezúttal egy mosolyt erőltet magára, majd poharát gondosan, feltehetően biztonságos távolságba teszi, mielőtt újból ki felhúzva magát kimászik a vízből. Mire megteszi első lépéseit, addigra sikerül lehető legszívélyesebb önmagát előásnia, csak gondolatban tesz nem túl kedves megjegyzéseket a wegtorenire.*
- Jól van?
*Kérdezi könnyedén, miközben az asztalnál maradt egyetlen árva pohárkát megtölti meleg, de édes borral, majd átnyújtja Denjaarnak.*
- Parancsoljon. Szolgálhatok még valamivel?
*Egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt, közben futólag Relael és Orthus irányába pillant, ahol az elf láthatóan igen intenzíven éli meg érzéseit, s erre őket is invitálja. Ezt látva mégsem bánja, hogy a wegtoreni elszólította onnan, s ennek hála nem is kívánkozik túlságosan vissza, főleg mert a kalmár és a nemes láthatóan igencsak összemelegedtek.*
- Oh, azt hiszem le lettem cserélve.
*Hümmenti orra alatt, talán elég halkan ahhoz, hogy Denjaar meg se hallja, talán nem. Amennyiben a férfi megengedi neki, hogy távozzon, úgy ráérősen elindul vissza a medencéhez.*
*Nincs ellenére, hogy a kereskedő gyengéden magához vonja és rajta pihenteti karjait, sőt kifejezetten kellemes számára ha Orthushoz hasonlóan gyengéden közelednek hozzá. Nagyon nincs alkalma a helyzetbe belekényelmesedni, mert Denjaar elsőként egy igen zavaros kijelentéssel zavarja meg meghitt társalgásukat, majd feladattal szolgál neki. Arca ugyan közömbös marad, de már ez is sejtetni engedi, hogy nem túl boldog, amiért ismételten fáradnia kell és elhagynia már egészen bemelegített helyét Orthus oldalánál.*
- Egy pillanat türelmet kérnék.
*Ezúttal egy mosolyt erőltet magára, majd poharát gondosan, feltehetően biztonságos távolságba teszi, mielőtt újból ki felhúzva magát kimászik a vízből. Mire megteszi első lépéseit, addigra sikerül lehető legszívélyesebb önmagát előásnia, csak gondolatban tesz nem túl kedves megjegyzéseket a wegtorenire.*
- Jól van?
*Kérdezi könnyedén, miközben az asztalnál maradt egyetlen árva pohárkát megtölti meleg, de édes borral, majd átnyújtja Denjaarnak.*
- Parancsoljon. Szolgálhatok még valamivel?
*Egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt, közben futólag Relael és Orthus irányába pillant, ahol az elf láthatóan igen intenzíven éli meg érzéseit, s erre őket is invitálja. Ezt látva mégsem bánja, hogy a wegtoreni elszólította onnan, s ennek hála nem is kívánkozik túlságosan vissza, főleg mert a kalmár és a nemes láthatóan igencsak összemelegedtek.*
- Oh, azt hiszem le lettem cserélve.
*Hümmenti orra alatt, talán elég halkan ahhoz, hogy Denjaar meg se hallja, talán nem. Amennyiben a férfi megengedi neki, hogy távozzon, úgy ráérősen elindul vissza a medencéhez.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 10:06:18
Üzenet elküldve: 2023-10-01 10:06:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Ha teljesen a tudatánál lenne, Orthus nagyjából elkönyvelné, hogy az este már nem tartogat több fordulatot a számukra. Habár némileg csalódott emiatt. Egyrészt, mivel Relaelt, akire nem is olyan titkon vágyik, nem kaphatta meg - pedig megismerte a nő egy új oldalát és így sokkal elérhetőbbé vált ez a cél.
Másrészt, mert az Alissänával való légyottot se tudta kellően kiélvezni. Nem az ő stílusa hagyni, hogy az éjszaka ilyen hamar véget érjen.
Ezt a csalódottságot érzi ugyan, de nem elég tiszta a feje, hogy meg is fogalmazza. Ezért kicsit durcás hangulatban van, ami nem jellemző rá.
Ezen enyhít valamelyest Alissäna.*
- Biztos lehet benne, hogy keresni fogom az alkalmat.
*feleli a lánynak egy szívélyesnek szánt mosollyal. És valóban így is lesz, mert alkalmat akar keríteni arra, hogy amit ma elmulasztott, azt később bepótolja.
Most azonban elküldi a leányzót borért, mert az egyik bódító néha hatékonyan képes kiütni a másikat, és Orthus a bort sokkal jobban bírja, mint a kábítószereket. Örömmel nézné végig, ahogy a lány kecsesen az italért megy, de a kurtizánnak hosszú haja ezúttal a hátrányára válik, mert így nedvesen rátapad minden bájára, amit a férfi szívesen mustrálna.
Így a kereskedő tekintete visszatéved Relael és Denjaar párosára. Ami viszont szétválik, méghozzá kielégületlenül. Orthus túl tompa ahhoz, hogy ezt furcsállja, de ahhoz is, hogy megállapítsa: a drog most ellenük fordult és véget vetett az örömüknek. Úgyhogy leginkább bamba tekintettel figyeli őket. Egészen addig, amíg Alissäna a visszatérésével újabb látnivalót nyújt neki, hiszen a haja csak hátulról takarja, elölről nem. Amikor a lány visszatér mellé a borral, elégedetten vonja ismét magához, átkarolva a derekát, tenyere megállapodik a lány fenekén. Ez ugyan már nem szítja fel a vágyait, de jóleső érzés. A bor melegsége a legkevésbé se zavarja, ez az este nem a kulináris élvezetekről szól.*
- Ne aggódjon miatta, kedves.
*feleli.
Denjaar kiáltása a semmiből jön, annyira, hogy Orthus csak bambán pislog először. Lemaradt volna valami előzményről, mert Alissänát figyelte? Mondott mást is a harcos ezelőtt?*
- Ööhmm...
*kezd bele a frappáns válaszba, csak sajnos a folytatását még nem gondolta ki. De nincs is rá sok szükség, mert a wegtoreni gondolata már másfelé jár. Mindjárt rá is parancsol a kurtizánra, hogy menjen borért. Orthus persze engedi a lányt, hogy teljesítse ezt a kérést. Magában bosszús lenne emiatt, de akkor a semmiből Relael tűnik fel, méghozzá az ő nevét kiáltva lelkesen. Házigazdája pedig rögtön a nyakába is borul. Kérnie se kell, Orthus ezúttal őt karolja át olyan módon, ahogy az imént a kurtizánt tette. Igaz, keze eleinte csak Relael csípőjén pihen meg. De már ebben is van valami villámcsapás-szerű. Fura az emberi lélek. Amikor Alissänát ölelte az imént, nyugodt volt, testileg kielégült, magabiztos. Most azonban Relael simul hozzá, az ő kebleit érzi az oldalának nyomódni, az ő bőrét érinti az ujjaival. És egyből rátör egyfajta új izgalom, amitől a vágya is éledezni kezd.
Pedig mindkét nő gyönyörű, mindkettő buja, és mezítelen. De Orthus fejében akkor is ott van az a megkülönböztetés, hogy Relael nemes. Még ha bukott nemes is, hiszen nemesség nincs többé. Kedvére való, amiket a nő a fölébe búg.*
- Ön mindenképpen különleges. És nagy dolgokra hivatott. Ahogyan én is.
*feleli, hangjában talán túlzott eltökéltséggel. Hiába, a hodaril őt is őszintébbé teszi, és a sokszor magára erőltetett álszerénység mögül előbújik az ambíció. Közelebb is vonja magához Relaelt és végigsimít a hátán.*
- A kikötőben és Artheniorban és széles e világon, nagy dolgokat fogunk még elérni. Külön-külön és szövetségben is.
*teszi hozzá eltökélt határozottsággal. Már korábban is megállapította, hogy Relael jó eszköze lehet saját céljai elérésében, amíg ő maga hasznos eszköze lehet Relaelnek. Az már csak a hab lenne a tortán, ha szövetségük eredményeit időnként az ágyban ünnepelnék meg.
Ezúttal Relael is felhozza ezt a hajó témát, de mostanra a kalmár már nem is keres benne értelmet, csak sodródik az árral.*
- Vannak nehezebb dolgok is.
*vonja meg a vállát félmosollyal. S hogy történetesen sose mentett hajót, az most mellékes. Végül is, nem ismerte el, hogy ilyet tett volna.
Relael újabb harsanó parancsszava véget vet kettejük intim pillanatának, de ezt Orthus most nem is bánja. Ez az este már megy, amerre megy. Majd másnap, kitisztult fejjel meg kell nézni, mit lehet belőle hasznosítani. Most csak eljátssza szerepét az úrnő vágyának teljesítésében, és ha Denjaar és Alissäna csatlakoznak hozzájuk, másik karjába vonja a kurtizánt, hogy Relael megkapja a nagy ölelést, amelyet szeszélye megkívánt. Ő beéri azzal, hogy keze ezúttal már a nemes fenekén pihen meg.*
*Ha teljesen a tudatánál lenne, Orthus nagyjából elkönyvelné, hogy az este már nem tartogat több fordulatot a számukra. Habár némileg csalódott emiatt. Egyrészt, mivel Relaelt, akire nem is olyan titkon vágyik, nem kaphatta meg - pedig megismerte a nő egy új oldalát és így sokkal elérhetőbbé vált ez a cél.
Másrészt, mert az Alissänával való légyottot se tudta kellően kiélvezni. Nem az ő stílusa hagyni, hogy az éjszaka ilyen hamar véget érjen.
Ezt a csalódottságot érzi ugyan, de nem elég tiszta a feje, hogy meg is fogalmazza. Ezért kicsit durcás hangulatban van, ami nem jellemző rá.
Ezen enyhít valamelyest Alissäna.*
- Biztos lehet benne, hogy keresni fogom az alkalmat.
*feleli a lánynak egy szívélyesnek szánt mosollyal. És valóban így is lesz, mert alkalmat akar keríteni arra, hogy amit ma elmulasztott, azt később bepótolja.
Most azonban elküldi a leányzót borért, mert az egyik bódító néha hatékonyan képes kiütni a másikat, és Orthus a bort sokkal jobban bírja, mint a kábítószereket. Örömmel nézné végig, ahogy a lány kecsesen az italért megy, de a kurtizánnak hosszú haja ezúttal a hátrányára válik, mert így nedvesen rátapad minden bájára, amit a férfi szívesen mustrálna.
Így a kereskedő tekintete visszatéved Relael és Denjaar párosára. Ami viszont szétválik, méghozzá kielégületlenül. Orthus túl tompa ahhoz, hogy ezt furcsállja, de ahhoz is, hogy megállapítsa: a drog most ellenük fordult és véget vetett az örömüknek. Úgyhogy leginkább bamba tekintettel figyeli őket. Egészen addig, amíg Alissäna a visszatérésével újabb látnivalót nyújt neki, hiszen a haja csak hátulról takarja, elölről nem. Amikor a lány visszatér mellé a borral, elégedetten vonja ismét magához, átkarolva a derekát, tenyere megállapodik a lány fenekén. Ez ugyan már nem szítja fel a vágyait, de jóleső érzés. A bor melegsége a legkevésbé se zavarja, ez az este nem a kulináris élvezetekről szól.*
- Ne aggódjon miatta, kedves.
*feleli.
Denjaar kiáltása a semmiből jön, annyira, hogy Orthus csak bambán pislog először. Lemaradt volna valami előzményről, mert Alissänát figyelte? Mondott mást is a harcos ezelőtt?*
- Ööhmm...
*kezd bele a frappáns válaszba, csak sajnos a folytatását még nem gondolta ki. De nincs is rá sok szükség, mert a wegtoreni gondolata már másfelé jár. Mindjárt rá is parancsol a kurtizánra, hogy menjen borért. Orthus persze engedi a lányt, hogy teljesítse ezt a kérést. Magában bosszús lenne emiatt, de akkor a semmiből Relael tűnik fel, méghozzá az ő nevét kiáltva lelkesen. Házigazdája pedig rögtön a nyakába is borul. Kérnie se kell, Orthus ezúttal őt karolja át olyan módon, ahogy az imént a kurtizánt tette. Igaz, keze eleinte csak Relael csípőjén pihen meg. De már ebben is van valami villámcsapás-szerű. Fura az emberi lélek. Amikor Alissänát ölelte az imént, nyugodt volt, testileg kielégült, magabiztos. Most azonban Relael simul hozzá, az ő kebleit érzi az oldalának nyomódni, az ő bőrét érinti az ujjaival. És egyből rátör egyfajta új izgalom, amitől a vágya is éledezni kezd.
Pedig mindkét nő gyönyörű, mindkettő buja, és mezítelen. De Orthus fejében akkor is ott van az a megkülönböztetés, hogy Relael nemes. Még ha bukott nemes is, hiszen nemesség nincs többé. Kedvére való, amiket a nő a fölébe búg.*
- Ön mindenképpen különleges. És nagy dolgokra hivatott. Ahogyan én is.
*feleli, hangjában talán túlzott eltökéltséggel. Hiába, a hodaril őt is őszintébbé teszi, és a sokszor magára erőltetett álszerénység mögül előbújik az ambíció. Közelebb is vonja magához Relaelt és végigsimít a hátán.*
- A kikötőben és Artheniorban és széles e világon, nagy dolgokat fogunk még elérni. Külön-külön és szövetségben is.
*teszi hozzá eltökélt határozottsággal. Már korábban is megállapította, hogy Relael jó eszköze lehet saját céljai elérésében, amíg ő maga hasznos eszköze lehet Relaelnek. Az már csak a hab lenne a tortán, ha szövetségük eredményeit időnként az ágyban ünnepelnék meg.
Ezúttal Relael is felhozza ezt a hajó témát, de mostanra a kalmár már nem is keres benne értelmet, csak sodródik az árral.*
- Vannak nehezebb dolgok is.
*vonja meg a vállát félmosollyal. S hogy történetesen sose mentett hajót, az most mellékes. Végül is, nem ismerte el, hogy ilyet tett volna.
Relael újabb harsanó parancsszava véget vet kettejük intim pillanatának, de ezt Orthus most nem is bánja. Ez az este már megy, amerre megy. Majd másnap, kitisztult fejjel meg kell nézni, mit lehet belőle hasznosítani. Most csak eljátssza szerepét az úrnő vágyának teljesítésében, és ha Denjaar és Alissäna csatlakoznak hozzájuk, másik karjába vonja a kurtizánt, hogy Relael megkapja a nagy ölelést, amelyet szeszélye megkívánt. Ő beéri azzal, hogy keze ezúttal már a nemes fenekén pihen meg.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 01:05:56
Üzenet elküldve: 2023-10-01 01:05:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Természetesen Relael is érez mindent, meglehetősen intenzíven és egészen magával ragadó is lehetne ez az élmény a számára, de valahogy figyelme mégis mindig máshova kalandozik el. Hiába a táncoló fények és a színes hullámok, a hideg földön fekve nem kifejezetten elégítik ki a vizuális ingerek, hiszen Denjaart most nem láthatja ahogy azt eredetileg is óhajtotta.
A harcos helyzetéből és erejéből fakadó előnnyel jóformán azt tehet vele, amit csak kíván, s ebben valamelyest segít az is, hogy bódult állapotában Relael is levetkőzött minden büszkeségből fakadó dacot. Viszont ez alkalommal tükörképének látványa nem a várt eredménnyel zárul. Az elf láthatóan rácsodálkozik sötét és zavaros képmására, de idegenkedik azt látva. Talán a hátrafeszített póz, talán az aktus, vagy egyszerűen csak az, hogy amit lát azt nem érzi magáénak.
Érezhetően fészkelődik Denjaar alatt, s mivel nem érti amit a férfi mond, ezért meggyőződése, hogy emiatt távolodik el tőle a wegtoreni. Nem marasztalja és nem is próbálja visszacsalogatni, csak kissé tanácstalanul pislog utána. Egy kis ideig még ücsörög ott ahol hagyták, aztán úgy határoz, hogy nem kíván tovább dideregni a kőnek hála, ezért a hozzá közelebb lévő Orthus társaságában akar komfortot lelni.*
- ORTHUS!
*Üdvözli harsányan a férfit, aki karnyújtásnyi távolságra van tőle. A medence széléhez tolja magát, és kissé lelkesebben a tervezettnél a vízbe csobban egyenesen a kereskedő szabad oldala mellé - már amennyiben az odaadó pillangó foglalja bármelyiket.*
- Úúúúgy örülök, hogy itt van.
*Egy megkönnyebbült sóhajjal váratlanul öleli meg a kalmárt jó hosszan, látszólag nem kívánja elereszteni őt. Így folytatja, egyenesen a férfi nyakába beszélve.*
- Én mondom különlegesek vagyunk.
*Leheletnyit enyhül a szorítása.*
- Ön is így gondolja? Érzi ezt magában? És bennem?
*Elengedi végre a férfi nyakát, hogy kérdőn szemeibe bámuljon.*
- Nagy dolgokat terveztek nekünk.
*Mutatóujjával felfelé jelez, a vélt vagy valós irányába az isteneknek, akikben nem is nagyon hisz, de főleg nem imád.*
- Nem is tudtam, hogy hajót mentett. Nehéz volt? Biztos nehéz volt.
*Kezdeti enyhe zaklatottsága enyhül a kereskedő társaságában, de azért kíváncsian Denjaar irányába pillantgat, aki csak úgy minden előjel nélkül eltávolodott tőle, de Relaelben nincsen harag. Sőt, furcsán sok kellemes érzés járja át.*
- Ölelést kérek! Nem! Követelek! Gyerünk! Mindenki!
*Karját kitárva invitálja a többieket, ezúttal a kurtizánt sem hagyva ki.*
*Természetesen Relael is érez mindent, meglehetősen intenzíven és egészen magával ragadó is lehetne ez az élmény a számára, de valahogy figyelme mégis mindig máshova kalandozik el. Hiába a táncoló fények és a színes hullámok, a hideg földön fekve nem kifejezetten elégítik ki a vizuális ingerek, hiszen Denjaart most nem láthatja ahogy azt eredetileg is óhajtotta.
A harcos helyzetéből és erejéből fakadó előnnyel jóformán azt tehet vele, amit csak kíván, s ebben valamelyest segít az is, hogy bódult állapotában Relael is levetkőzött minden büszkeségből fakadó dacot. Viszont ez alkalommal tükörképének látványa nem a várt eredménnyel zárul. Az elf láthatóan rácsodálkozik sötét és zavaros képmására, de idegenkedik azt látva. Talán a hátrafeszített póz, talán az aktus, vagy egyszerűen csak az, hogy amit lát azt nem érzi magáénak.
Érezhetően fészkelődik Denjaar alatt, s mivel nem érti amit a férfi mond, ezért meggyőződése, hogy emiatt távolodik el tőle a wegtoreni. Nem marasztalja és nem is próbálja visszacsalogatni, csak kissé tanácstalanul pislog utána. Egy kis ideig még ücsörög ott ahol hagyták, aztán úgy határoz, hogy nem kíván tovább dideregni a kőnek hála, ezért a hozzá közelebb lévő Orthus társaságában akar komfortot lelni.*
- ORTHUS!
*Üdvözli harsányan a férfit, aki karnyújtásnyi távolságra van tőle. A medence széléhez tolja magát, és kissé lelkesebben a tervezettnél a vízbe csobban egyenesen a kereskedő szabad oldala mellé - már amennyiben az odaadó pillangó foglalja bármelyiket.*
- Úúúúgy örülök, hogy itt van.
*Egy megkönnyebbült sóhajjal váratlanul öleli meg a kalmárt jó hosszan, látszólag nem kívánja elereszteni őt. Így folytatja, egyenesen a férfi nyakába beszélve.*
- Én mondom különlegesek vagyunk.
*Leheletnyit enyhül a szorítása.*
- Ön is így gondolja? Érzi ezt magában? És bennem?
*Elengedi végre a férfi nyakát, hogy kérdőn szemeibe bámuljon.*
- Nagy dolgokat terveztek nekünk.
*Mutatóujjával felfelé jelez, a vélt vagy valós irányába az isteneknek, akikben nem is nagyon hisz, de főleg nem imád.*
- Nem is tudtam, hogy hajót mentett. Nehéz volt? Biztos nehéz volt.
*Kezdeti enyhe zaklatottsága enyhül a kereskedő társaságában, de azért kíváncsian Denjaar irányába pillantgat, aki csak úgy minden előjel nélkül eltávolodott tőle, de Relaelben nincsen harag. Sőt, furcsán sok kellemes érzés járja át.*
- Ölelést kérek! Nem! Követelek! Gyerünk! Mindenki!
*Karját kitárva invitálja a többieket, ezúttal a kurtizánt sem hagyva ki.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-30 19:35:00
Üzenet elküldve: 2023-09-30 19:35:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Forrónak érzi az elf testét, ahogy az magára húzza. Nem kellemetlen, épp ellenkezőleg. Úgy érzi, mintha egymásba olvadnának, akár az asszonyok keze alatt gyúrt tészta. Felettébb megnyugtató e képzavar.*
-Hogy? *Pillant a lányra a kérdésre. Körbe kémlel a helyiségben, de a vízből felcsapó vízpára gőzében csak furcsa, függőleges szivárványokat vél felfedezni. Nem egészen érti, Relael mire gondol, így jobbnak látja, ha elereszti a füle mellett a hallottakat.
Ami őt illeti, leginkább a bujaság az, mi kedvét meghatározza. Fel akarja falni a most hason fekvő lányt maga előtt, így nem is habozik sokat.*
-Szép. *Ismétli, de közben már magáévá is teszi az elfet, ezúttal hátulról. Relaelnek nem lehet túl kellemes a hideg padlón csúszkálva, de ez a wegtorenit most a legkevésbé sem zavarja alanyának kényelme. Átengedi magát a kéjes érzéseknek, s hagyja, hogy azok magukkal sodorják elméjét.
Végül Relael hasa alá nyúl, hogy előrébb húzza a lányt, egészen a medencéig. Az elf csípőtől a víz felett van, ám nem szükséges magát tartania; megteszi helyette ezt a férfi, méghozzá a lány sűrű hajánál fogva.*
-Tetszik? *Teszi fel a kéjtől csöpögő kérdést, mi oly sokszor elhagyta már mindkettejük száját. Természetesen a Realellel szemközti víztükörre utal, miben visszatükröződik a hosszúéletű képmása. Csak az, és semmi más. A finom vonalak, az ütemre ringó keblek, a hosszú, ében tincsek… Egészen megrészegíti a látvány, még hátulról is. Tudja, hogy az elfet is. Bár abba jelenleg nem képes belegondolni, hogy így, delíriumos állapotában is ez lesz-e az eredmény. Mindenesetre izgalmasnak találja, hogy az elfnek legalább annyira tetszik saját maga, mint neki. Pöffeszkedő arrogancia természetesen, de izgalmas. Egy jó ideig ebben a pozitúrában csigázza magát igen csak derekas tempóban, de érzi, hogy a hodarillal megtekert kéjvágya a tetejére hág lassan. Behunyja szemét, hogy csillapítsa az élményt, na meg a tompa szédülést.
Érzi a vízgőzt arcába csapódni. A hodaril íze még nyelvén, a füst illata pedig orrában. A hideg kő, a visszhangos terem, a kéjes nyögések… Mind-mind Wegtorent idézik számára. Végül kinyitva szemét oldalra pillant, hogy megvizsgálja, mellettük mi a tényállás, majd mintha fáklyát gyújtottak volna számára; hisz ismeri Orthust! Vagy hívja inkább Szálkakezű Roxtonnak?*
-Egy egész hajót mentettél meg aznap. *Közli a kereskedővel és köszönetképp még biccent is felé. Ebben a pillanatban eszébe sem jutna, hogy tévedhet. Relael érezheti, miképp torpan meg a tempó, majd távolodik el a wegtoreni. Feltápászkodik a lány mellől és tesz három tétova lépést. Visszafordultában szemlél körbe, majd jobbnak látja, ha leteszi hátsóját egy párnára. Nem, ez nem Wegtoren. Egy pillanatra így érezte, de nem az. Megtámaszkodik karjaival maga mögött, majd befókuszálja a jelenlévőket. Nem fárasztja magát azzal, hogy beavatja a társaságot Szálkakezű Roxton hőstetteibe, helyette inkább utasít.*
-Alsa… Ali… Szajha! Hozz nekem bort. *Ellesi Orthus ötletét. Valamilyen oknál fogva úgy érzi, ez jót fog neki tenni. Nem foglalkozik azzal, hogy az említett kurtizán épp mivel foglalatoskodik. Egészen elnehezül a szemhéja. Reméli, a nemes is követi, de a legkevésbé sem érinti meg, ha Orthus kap az alkalmon. Jobban mondva Relael, hisz aligha érhet hozzá férfinép az elf engedélye nélkül. Ezt volt alkalma megtanulni. Bár a hodaril mámoros ködében elveszve a lány talán különbséget sem igen tesz már a jelenlévők között. Ő maga jelenleg csak a borra vár, hogy megpróbálja leöblíteni a hodaril hatását.*
*Forrónak érzi az elf testét, ahogy az magára húzza. Nem kellemetlen, épp ellenkezőleg. Úgy érzi, mintha egymásba olvadnának, akár az asszonyok keze alatt gyúrt tészta. Felettébb megnyugtató e képzavar.*
-Hogy? *Pillant a lányra a kérdésre. Körbe kémlel a helyiségben, de a vízből felcsapó vízpára gőzében csak furcsa, függőleges szivárványokat vél felfedezni. Nem egészen érti, Relael mire gondol, így jobbnak látja, ha elereszti a füle mellett a hallottakat.
Ami őt illeti, leginkább a bujaság az, mi kedvét meghatározza. Fel akarja falni a most hason fekvő lányt maga előtt, így nem is habozik sokat.*
-Szép. *Ismétli, de közben már magáévá is teszi az elfet, ezúttal hátulról. Relaelnek nem lehet túl kellemes a hideg padlón csúszkálva, de ez a wegtorenit most a legkevésbé sem zavarja alanyának kényelme. Átengedi magát a kéjes érzéseknek, s hagyja, hogy azok magukkal sodorják elméjét.
Végül Relael hasa alá nyúl, hogy előrébb húzza a lányt, egészen a medencéig. Az elf csípőtől a víz felett van, ám nem szükséges magát tartania; megteszi helyette ezt a férfi, méghozzá a lány sűrű hajánál fogva.*
-Tetszik? *Teszi fel a kéjtől csöpögő kérdést, mi oly sokszor elhagyta már mindkettejük száját. Természetesen a Realellel szemközti víztükörre utal, miben visszatükröződik a hosszúéletű képmása. Csak az, és semmi más. A finom vonalak, az ütemre ringó keblek, a hosszú, ében tincsek… Egészen megrészegíti a látvány, még hátulról is. Tudja, hogy az elfet is. Bár abba jelenleg nem képes belegondolni, hogy így, delíriumos állapotában is ez lesz-e az eredmény. Mindenesetre izgalmasnak találja, hogy az elfnek legalább annyira tetszik saját maga, mint neki. Pöffeszkedő arrogancia természetesen, de izgalmas. Egy jó ideig ebben a pozitúrában csigázza magát igen csak derekas tempóban, de érzi, hogy a hodarillal megtekert kéjvágya a tetejére hág lassan. Behunyja szemét, hogy csillapítsa az élményt, na meg a tompa szédülést.
Érzi a vízgőzt arcába csapódni. A hodaril íze még nyelvén, a füst illata pedig orrában. A hideg kő, a visszhangos terem, a kéjes nyögések… Mind-mind Wegtorent idézik számára. Végül kinyitva szemét oldalra pillant, hogy megvizsgálja, mellettük mi a tényállás, majd mintha fáklyát gyújtottak volna számára; hisz ismeri Orthust! Vagy hívja inkább Szálkakezű Roxtonnak?*
-Egy egész hajót mentettél meg aznap. *Közli a kereskedővel és köszönetképp még biccent is felé. Ebben a pillanatban eszébe sem jutna, hogy tévedhet. Relael érezheti, miképp torpan meg a tempó, majd távolodik el a wegtoreni. Feltápászkodik a lány mellől és tesz három tétova lépést. Visszafordultában szemlél körbe, majd jobbnak látja, ha leteszi hátsóját egy párnára. Nem, ez nem Wegtoren. Egy pillanatra így érezte, de nem az. Megtámaszkodik karjaival maga mögött, majd befókuszálja a jelenlévőket. Nem fárasztja magát azzal, hogy beavatja a társaságot Szálkakezű Roxton hőstetteibe, helyette inkább utasít.*
-Alsa… Ali… Szajha! Hozz nekem bort. *Ellesi Orthus ötletét. Valamilyen oknál fogva úgy érzi, ez jót fog neki tenni. Nem foglalkozik azzal, hogy az említett kurtizán épp mivel foglalatoskodik. Egészen elnehezül a szemhéja. Reméli, a nemes is követi, de a legkevésbé sem érinti meg, ha Orthus kap az alkalmon. Jobban mondva Relael, hisz aligha érhet hozzá férfinép az elf engedélye nélkül. Ezt volt alkalma megtanulni. Bár a hodaril mámoros ködében elveszve a lány talán különbséget sem igen tesz már a jelenlévők között. Ő maga jelenleg csak a borra vár, hogy megpróbálja leöblíteni a hodaril hatását.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-30 19:04:50
Üzenet elküldve: 2023-09-30 19:04:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna rendkívül elégedett magával, holott sikerét betudhatná annak is, hogy Orthus nem annyira "problémás" ügyfél, a kurtizán most mégis saját képességei méltatásának éli meg sikerét. Rövidesen fel is bukkan a víz alól és kisimítja arcából nedves haját, ami most engedelmesen tapad fejbőréhez.*
- Hm?
*Kell egy pillanat a férfi szavait követően, hogy felfogja mit is óhajtott neki mondani. Végül lassan ő is összerakja a képet és az utolsó csepp víz is távozik füleiből, így hallását is teljes egészében visszanyeri.*
- Oh milyen kedves, köszönöm.
*Egy őszinte mosollyal hálálja meg a bókot, s közben készségesen a kereskedőhöz simul.*
- Természetesen. Amennyiben igényt tart rám, állok rendelkezésére bármikor.
*Bár igyekszik valamelyest kontrollálni magát, de Alissäna is kissé kótyagos, s talán ebből fakadóan kicsit boldogabb is, hogy feltehetően egy állandó ügyfelet nyert meg magának most.*
- Bár ha jól sejtem igen elfoglalt ember lehet, biztos kevés ideje van a szórakozásra.
*Halkan duruzsol, szinte még ő is elálmosodik tőle, bár feltehetően inkább a párától és melegtől nehéz levegő a felelős.
Egy idő után most először vet pillantást a másik párosra, akik állapota láthatóan jóval radikálisabb. Nehezen rejti véka alá, hogy milyen jól szórakozik a ködös tekintetüket és kissé zavarodott arcukat látva, főleg mert mind Denjaar, mind Relael igen büszkék, s most mégis olyan esendőek.*
- Úgy látom nem túl jól. Remélem azért nem fulladnak a medencébe.
*Egy torokköszörülés után elnyomja mosolyát, majd a medence szélébe kapaszkodva felhúzza magát és az asztalhoz megy, hogy töltsön bort. Kis ideig töpreng a poharak gazdáit illetően, majd lemond erről, főleg mert magának nem is gondoskodott erről, pedig jól sejthetné már, hogy sosem bújhat ki az italozás alól.
Rövidesen elindul Orthus felé a borokkal, közben töretlenül szemmel tartja az elfet és a wegtorenit, nehogy azok hirtelen ötlettől vezérelve esetleg lerohanják. Illuminált emberekben sosem bízik. Jobban belegondolva, igazából senkiben sem bízik.*
- Sajnos már meleg.
*Sóhajtja szomorúan, mintha ez valóban letörné őt.*
*Alissäna rendkívül elégedett magával, holott sikerét betudhatná annak is, hogy Orthus nem annyira "problémás" ügyfél, a kurtizán most mégis saját képességei méltatásának éli meg sikerét. Rövidesen fel is bukkan a víz alól és kisimítja arcából nedves haját, ami most engedelmesen tapad fejbőréhez.*
- Hm?
*Kell egy pillanat a férfi szavait követően, hogy felfogja mit is óhajtott neki mondani. Végül lassan ő is összerakja a képet és az utolsó csepp víz is távozik füleiből, így hallását is teljes egészében visszanyeri.*
- Oh milyen kedves, köszönöm.
*Egy őszinte mosollyal hálálja meg a bókot, s közben készségesen a kereskedőhöz simul.*
- Természetesen. Amennyiben igényt tart rám, állok rendelkezésére bármikor.
*Bár igyekszik valamelyest kontrollálni magát, de Alissäna is kissé kótyagos, s talán ebből fakadóan kicsit boldogabb is, hogy feltehetően egy állandó ügyfelet nyert meg magának most.*
- Bár ha jól sejtem igen elfoglalt ember lehet, biztos kevés ideje van a szórakozásra.
*Halkan duruzsol, szinte még ő is elálmosodik tőle, bár feltehetően inkább a párától és melegtől nehéz levegő a felelős.
Egy idő után most először vet pillantást a másik párosra, akik állapota láthatóan jóval radikálisabb. Nehezen rejti véka alá, hogy milyen jól szórakozik a ködös tekintetüket és kissé zavarodott arcukat látva, főleg mert mind Denjaar, mind Relael igen büszkék, s most mégis olyan esendőek.*
- Úgy látom nem túl jól. Remélem azért nem fulladnak a medencébe.
*Egy torokköszörülés után elnyomja mosolyát, majd a medence szélébe kapaszkodva felhúzza magát és az asztalhoz megy, hogy töltsön bort. Kis ideig töpreng a poharak gazdáit illetően, majd lemond erről, főleg mert magának nem is gondoskodott erről, pedig jól sejthetné már, hogy sosem bújhat ki az italozás alól.
Rövidesen elindul Orthus felé a borokkal, közben töretlenül szemmel tartja az elfet és a wegtorenit, nehogy azok hirtelen ötlettől vezérelve esetleg lerohanják. Illuminált emberekben sosem bízik. Jobban belegondolva, igazából senkiben sem bízik.*
- Sajnos már meleg.
*Sóhajtja szomorúan, mintha ez valóban letörné őt.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-28 19:53:06
Üzenet elküldve: 2023-09-28 19:53:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Orthust a hodaril hatása korántsem tölti el olyan eufóriával, mint a többieket. Nem tudja átadni magát az eltorzult érzékelés élvezetének. Fegyelmezett elméje tiltakozni próbál az ellen, hogy a valóság szabályai megdőljenek, a fények megnyúljanak, a színek felélénküljenek. De ebből a többiek vajmi keveset tapasztalhatnak, hiszen ez a háború a férfi fejében dúl. Ő maga nem válik agresszívvá, nem kezd összevissza beszélni. A szorongása még az arcán se nagyon látszik meg.
Röhejes módon az egyetlen dolog, ami most kapaszkodót nyújt a számára, az az élvezet, amit Alissäna okoz neki nagy hozzáértéssel. Ez egy jól ismert inger, aminek most örömmel adja át magát, miközben próbál minél kevesebbet érzékelni a gomolygó külvilágból. Még elnézné Relael és Denjaar párosát, de ebben sincs sok köszönet, mert néha úgy néz ki, mintha elkezdenének összeolvadni. És nem izgató, inkább groteszk módon. Orthus egy későbbi alkalommal bizonyára figyelmeztetni fogja magát arra, hogy a hodarilt mostantól kerülje el. Most nincs abban az állapotban, hogy efféle következtetéseket levonjon.
Alissäna azonban valóban nagyon ügyes és mennyei élvezetet okoz. A hodaril erre is ráerősít, és nagyjából ez az egyetlen pozitívum, amit Orthus ennek a "tripnek" a javára tud írni.
De azért ennek is megvan a hátránya. A kereskedő ugyanis nagy élvezet odázó. Ha ő egy nővel van - aki rendszerint gyönyörű, készséges és a szerelem művészetének mestere -, akkor ő bizony nem sieti el a dolgokat. Ő az elnyújtott élvezetek és a sokáig hergelt szenvedély embere. Főleg így negyvenes éveiben, amikor már ritkán képes vagy akar egynél többször lepedőt gyűrni. Így annak az egynek alaposan megadja a módját. Kifejezetten sok fortélyt fejlesztett arra, hogy ágyasait többször is a csúcsra juttassa, mire ő maga is odaér. És így is szereti csinálni.
Ellenben most semmi lélekjelenléte a szokásos fortélyaira és kéjenc mókáira. Alig valami időt töltött Alissäna testének megismerésével, és abból se fogott fel túl sokat. Vétek elszalasztani a remek alkalmat, de most képtelen rá, hogy a saját tempójában és kedve szerint élvezkedjenek.
Így a kurtizánnak sikerül az a bizonyos "egy levegővétel", amit máskülönben Orthus nem engedett volna megtörténni. A leányzó kényeztetését komoly siker koronázza, bár ebből a többiek csak annyit foghatnak fel, hogy Orthus egy ponton elégedetten felhördül. Most azonban kielégülten - bár némileg elégedetlenül - dől hátra és segíti ki a víz alól a leányzót.*
- Kegyed túl jó egy ilyen helyzet.
*jegyzi meg. Máskor óvatosabb lenne, például nem bókolna úgy a lánynak, hogy közben leszólja a helyet. Most azonban a hodaril hatására nem figyel oda, hogy mit mond és mit nem. Habár Relael jó eséllyel nem hallotta meg a szavait, hiszen csak a lánynak mondta, nem a terembe kiáltotta ki.*
- Remélem, lesz még alkalmam többet is élvezni a társaságát.
*mondja. Azért legalább a beszéde tisztult valamennyit. Talán az átélt gyönyör izgalma tisztította ki kissé az elméjét.*
- Hozzon két pohár bort, és nézzük meg, hogy bírják ők.
*mondja aztán cinkos mosollyal, hiszen számára most úgy tűnik, hogy már csak a nézelődés marad. Az viszont megengedett. És szeretné Alissänát közben is a keze ügyében tudni, még ha túl sokat már nem is tud vele tenni. Vagy ki tudja. Ha Relael és Denjaar sokáig hajszolja egymást, még a végén újra erőre kap. Csak a hodaril füstje ne terjengene közben!*
*Orthust a hodaril hatása korántsem tölti el olyan eufóriával, mint a többieket. Nem tudja átadni magát az eltorzult érzékelés élvezetének. Fegyelmezett elméje tiltakozni próbál az ellen, hogy a valóság szabályai megdőljenek, a fények megnyúljanak, a színek felélénküljenek. De ebből a többiek vajmi keveset tapasztalhatnak, hiszen ez a háború a férfi fejében dúl. Ő maga nem válik agresszívvá, nem kezd összevissza beszélni. A szorongása még az arcán se nagyon látszik meg.
Röhejes módon az egyetlen dolog, ami most kapaszkodót nyújt a számára, az az élvezet, amit Alissäna okoz neki nagy hozzáértéssel. Ez egy jól ismert inger, aminek most örömmel adja át magát, miközben próbál minél kevesebbet érzékelni a gomolygó külvilágból. Még elnézné Relael és Denjaar párosát, de ebben sincs sok köszönet, mert néha úgy néz ki, mintha elkezdenének összeolvadni. És nem izgató, inkább groteszk módon. Orthus egy későbbi alkalommal bizonyára figyelmeztetni fogja magát arra, hogy a hodarilt mostantól kerülje el. Most nincs abban az állapotban, hogy efféle következtetéseket levonjon.
Alissäna azonban valóban nagyon ügyes és mennyei élvezetet okoz. A hodaril erre is ráerősít, és nagyjából ez az egyetlen pozitívum, amit Orthus ennek a "tripnek" a javára tud írni.
De azért ennek is megvan a hátránya. A kereskedő ugyanis nagy élvezet odázó. Ha ő egy nővel van - aki rendszerint gyönyörű, készséges és a szerelem művészetének mestere -, akkor ő bizony nem sieti el a dolgokat. Ő az elnyújtott élvezetek és a sokáig hergelt szenvedély embere. Főleg így negyvenes éveiben, amikor már ritkán képes vagy akar egynél többször lepedőt gyűrni. Így annak az egynek alaposan megadja a módját. Kifejezetten sok fortélyt fejlesztett arra, hogy ágyasait többször is a csúcsra juttassa, mire ő maga is odaér. És így is szereti csinálni.
Ellenben most semmi lélekjelenléte a szokásos fortélyaira és kéjenc mókáira. Alig valami időt töltött Alissäna testének megismerésével, és abból se fogott fel túl sokat. Vétek elszalasztani a remek alkalmat, de most képtelen rá, hogy a saját tempójában és kedve szerint élvezkedjenek.
Így a kurtizánnak sikerül az a bizonyos "egy levegővétel", amit máskülönben Orthus nem engedett volna megtörténni. A leányzó kényeztetését komoly siker koronázza, bár ebből a többiek csak annyit foghatnak fel, hogy Orthus egy ponton elégedetten felhördül. Most azonban kielégülten - bár némileg elégedetlenül - dől hátra és segíti ki a víz alól a leányzót.*
- Kegyed túl jó egy ilyen helyzet.
*jegyzi meg. Máskor óvatosabb lenne, például nem bókolna úgy a lánynak, hogy közben leszólja a helyet. Most azonban a hodaril hatására nem figyel oda, hogy mit mond és mit nem. Habár Relael jó eséllyel nem hallotta meg a szavait, hiszen csak a lánynak mondta, nem a terembe kiáltotta ki.*
- Remélem, lesz még alkalmam többet is élvezni a társaságát.
*mondja. Azért legalább a beszéde tisztult valamennyit. Talán az átélt gyönyör izgalma tisztította ki kissé az elméjét.*
- Hozzon két pohár bort, és nézzük meg, hogy bírják ők.
*mondja aztán cinkos mosollyal, hiszen számára most úgy tűnik, hogy már csak a nézelődés marad. Az viszont megengedett. És szeretné Alissänát közben is a keze ügyében tudni, még ha túl sokat már nem is tud vele tenni. Vagy ki tudja. Ha Relael és Denjaar sokáig hajszolja egymást, még a végén újra erőre kap. Csak a hodaril füstje ne terjengene közben!*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-27 23:27:23
Üzenet elküldve: 2023-09-27 23:27:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael alapvetően nem érzi magát érzelmesebbnek, mint egyébként, de érthető, hogy Denjaar számára ez így tűnhet. Az elf jellemzően igyekszik erősnek, magabiztosnak mutatni magát, ami miatt lehet valamivel távolságtartóbb is, mint most hogy ilyen elvárásoknak nem akar megfelelni, egyszerűen csak jól érzi magát. Felszabadító ez a számára és kifejezetten kellemes megélnie mindezt, főleg Orthus és Krultos jelenlétében.
A csókjukat is másnak érzi, mint a korábbiakat. Nem csak amiatt, mert azok jellemzően igen erőszakosak voltak, hanem mert a hodaril hatására minden érintés több jelentőséggel bír. Kettejük kapcsolódása most rendkívül bensőségesnek tűnik a számára, s talán érzelmi töltetett is kap ezáltal, míg ez idáig csupán egy vágy és hiány kielégítésére szolgált.
Rövidesen a hideg földön találja magát, ami kissé kellemetlen a számára és valamelyest ki is józanítja, amíg Denjaar fölé nem magasodva felhőként be nem árnyékolja, s hogy a testéről lecsöppenő meleg vízzel borzongásra készteti.
Sajnos a másik páros teljesen kikerül figyelméből, hiszen Relael állapota már előrehaladott, s az is komoly gondot jelentene neki, hogy a szobában meghatározza saját helyzetét. Hozzá közel eső dolgokba képes csak támponként kapaszkodni, s ez jelen esetben a fölé hajoló Denjaar. Kicsit meg is nyugszik, hogy nem csak a fényes foltokat látja, hanem valami ismerőset is.
Fel sem tűnik számára, hogy hangokat ad ki, mert fókuszában kivételesen nem saját maga van, hanem közvetlen környezete. Bár a férfit nem is olyan rég még látni kívánta, most szemhéjait rövid időre lezárva adja át magát egyesülésüknek, miközben furcsán vegyes érzések fogják el. Hangulatának változását még képes felfogni és kicsit meg is ijeszti, hogy elvesztette a kontrollt. Sok minden lapul mélyen eltemetve benne, s most úgy érzi, hogy felszínre kívánkoznak. Ebből az állapotból menekülni kíván, ezért zöldjeit Denjaarra szegezi, aki most erős markával nyakát fogja, minek hatására Relael szinte hálásan adja meg magát teljes egészében. Karjait mozdítja és megérinti a férfit, aki körül a levegőben hullámzást lát, végül érintései nyomán is hasonlót észlel. Ez egészen lenyűgözi, kicsit szórakoztatja is, ezért kissé nevetséges módon különböző pontokon érinti meg a másikat abban gyönyörködve, hogy bőrük találkozása vízbe dobott kőhöz hasonló hullámokat kelt. Szívverésüket és légzésüket is hangosabbnak érzékeli, olyannyira, hogy felmerül, hogy egy hatalmas lény bendőjében vannak valójában.
Mivel az érintések okozta hatásokkal van elfoglalva és azzal, ami közöttük zajlik, ezért nem veszi észre, hogy Denjaarban is változások mennek végbe. Ennek a változásnak eredménye két pofon, ami nem is olyan régre visszanyúló múltjuk ellenére most mégis meglepi az elfet, de csupán egy pillanatra, ezt követően viszont nevetés szakad fel Relaelből. Nevetését csókjuk szakítja félbe, amiben most aktívabb és harciasabb résztvevő, talán mert kicsit sikerült észhez térnie. Karjaival közben teljes erejével magához préseli a megtermett férfi egyébként is súlyos testét, ami az utolsó csepp levegőt is kiszorítja belőle, de úgy érzi, hogy nincsenek elég közel egymáshoz. Úgy érzi képes lenne a forró test részévé válni, ha elég erősen próbálkozna.*
- Hmm?
*Néhány hosszú pillanatba telik mire elméje feldolgozza a kérést, minek hatására ölelése gyengül, majd kissé nehézkesen mozdul.*
- A fényeket vagy a hullámokat?
*Lassan megfordul és ismét elheveredik a földön, ezúttal hason. Ábrándos sóhajjal bámul a termet bevilágító gyertyák sokasága felé.*
- Ugye milyen szép?
*Mosolyogva csodálja a hatalmasra duzzadt élénk vörös és narancssárga köröket, amik apró táncot járnak a meg-megrebbenő láng következményeként.*
*Relael alapvetően nem érzi magát érzelmesebbnek, mint egyébként, de érthető, hogy Denjaar számára ez így tűnhet. Az elf jellemzően igyekszik erősnek, magabiztosnak mutatni magát, ami miatt lehet valamivel távolságtartóbb is, mint most hogy ilyen elvárásoknak nem akar megfelelni, egyszerűen csak jól érzi magát. Felszabadító ez a számára és kifejezetten kellemes megélnie mindezt, főleg Orthus és Krultos jelenlétében.
A csókjukat is másnak érzi, mint a korábbiakat. Nem csak amiatt, mert azok jellemzően igen erőszakosak voltak, hanem mert a hodaril hatására minden érintés több jelentőséggel bír. Kettejük kapcsolódása most rendkívül bensőségesnek tűnik a számára, s talán érzelmi töltetett is kap ezáltal, míg ez idáig csupán egy vágy és hiány kielégítésére szolgált.
Rövidesen a hideg földön találja magát, ami kissé kellemetlen a számára és valamelyest ki is józanítja, amíg Denjaar fölé nem magasodva felhőként be nem árnyékolja, s hogy a testéről lecsöppenő meleg vízzel borzongásra készteti.
Sajnos a másik páros teljesen kikerül figyelméből, hiszen Relael állapota már előrehaladott, s az is komoly gondot jelentene neki, hogy a szobában meghatározza saját helyzetét. Hozzá közel eső dolgokba képes csak támponként kapaszkodni, s ez jelen esetben a fölé hajoló Denjaar. Kicsit meg is nyugszik, hogy nem csak a fényes foltokat látja, hanem valami ismerőset is.
Fel sem tűnik számára, hogy hangokat ad ki, mert fókuszában kivételesen nem saját maga van, hanem közvetlen környezete. Bár a férfit nem is olyan rég még látni kívánta, most szemhéjait rövid időre lezárva adja át magát egyesülésüknek, miközben furcsán vegyes érzések fogják el. Hangulatának változását még képes felfogni és kicsit meg is ijeszti, hogy elvesztette a kontrollt. Sok minden lapul mélyen eltemetve benne, s most úgy érzi, hogy felszínre kívánkoznak. Ebből az állapotból menekülni kíván, ezért zöldjeit Denjaarra szegezi, aki most erős markával nyakát fogja, minek hatására Relael szinte hálásan adja meg magát teljes egészében. Karjait mozdítja és megérinti a férfit, aki körül a levegőben hullámzást lát, végül érintései nyomán is hasonlót észlel. Ez egészen lenyűgözi, kicsit szórakoztatja is, ezért kissé nevetséges módon különböző pontokon érinti meg a másikat abban gyönyörködve, hogy bőrük találkozása vízbe dobott kőhöz hasonló hullámokat kelt. Szívverésüket és légzésüket is hangosabbnak érzékeli, olyannyira, hogy felmerül, hogy egy hatalmas lény bendőjében vannak valójában.
Mivel az érintések okozta hatásokkal van elfoglalva és azzal, ami közöttük zajlik, ezért nem veszi észre, hogy Denjaarban is változások mennek végbe. Ennek a változásnak eredménye két pofon, ami nem is olyan régre visszanyúló múltjuk ellenére most mégis meglepi az elfet, de csupán egy pillanatra, ezt követően viszont nevetés szakad fel Relaelből. Nevetését csókjuk szakítja félbe, amiben most aktívabb és harciasabb résztvevő, talán mert kicsit sikerült észhez térnie. Karjaival közben teljes erejével magához préseli a megtermett férfi egyébként is súlyos testét, ami az utolsó csepp levegőt is kiszorítja belőle, de úgy érzi, hogy nincsenek elég közel egymáshoz. Úgy érzi képes lenne a forró test részévé válni, ha elég erősen próbálkozna.*
- Hmm?
*Néhány hosszú pillanatba telik mire elméje feldolgozza a kérést, minek hatására ölelése gyengül, majd kissé nehézkesen mozdul.*
- A fényeket vagy a hullámokat?
*Lassan megfordul és ismét elheveredik a földön, ezúttal hason. Ábrándos sóhajjal bámul a termet bevilágító gyertyák sokasága felé.*
- Ugye milyen szép?
*Mosolyogva csodálja a hatalmasra duzzadt élénk vörös és narancssárga köröket, amik apró táncot járnak a meg-megrebbenő láng következményeként.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-26 23:35:45
Üzenet elküldve: 2023-09-26 23:35:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael közeledését tőle szokatlan módon érzelmesebbnek éli meg, de egyáltalán nincs ellenére a dolog. Megtartja az elfet és szintbe emeli, miközben az csókért nyújtózkodik, így vezeti párosukat a medence széléhez. Ő maga nem érti egyébként, miért fontos a leánynak az arcát bámulni, de nem is agyal rajta túl sokáig. A hév, na meg a hodaril hatása már túlságosan elbódította ahhoz, hogy kellően mögé lásson az efféle rejtvényeknek. Így engedve a késztetésnek megcélozza az Orthus melletti helyet, hogy óvatosan végig nyújtsa az elfet a padlón. Egy rövid pillanatig lángoló tekintettel bámulja az érzékien szép testet, de már egy árva szót sem bír szólni. Maga is kimászik a vízből, hogy rámászhasson az ébenhajú elfre. Lop még egy csókot a puha ajkaktól, mielőtt éhesen végig szemlélné az alatta fekvő, mezítelen nőt. Nem áll ellen a kísértésnek, ujjaival végig cirógatja az arcot, kezébe veszi a bőséges kebleket, s elnézi, utóbbiak formája milyen ízlésesen változik gyengéd szorítása okán.
Orthus érdeklődő pillantásai Relaelen nem zavarják, épp ellenkezőleg. Ennek már tanúbizonyságát is tette. Sejteni véli már, mily vágyódás játszódhat le a kereskedőben, noha Alissäna közben igen csak kitesz magáért.
Nem teketóriázik sokat, hisz úgy érzi, hogyha nem cselekszik minél előbb, tán sosem kapja meg az elfet. Valószínűleg a hodaril korbácsolta kéj gondoltatja ezt vele, de annyi baj legyen. Finomkodás nélkül engedi magát át az érzésnek és merül el az elfben, már ha amaz hagyja neki. Így, delíriumosan tán még erőteljesebb az érzés. Magához képest gyengéden bánik Relaellel, de azért a keze igen csak hamar megtalálja a vékony kis nyakacskát. Közben szórakozottan tekint ki jobbra, ahol Orthus élvezi a… Nos, élvez valamit, mert hirtelenjében nem szúrja ki a víz alatt munkálkodó Alissänát. Kell néhány másodperc, mire észreveszi a víz alatt szétterülő hajkoronát, s nem tud nem elvigyorodni eme látványon. Figyelme azonban gyorsan visszaterelődik az elfre őalatta.
Elnézi az arcot, miközben nagyobb tempóba fog. A finom vonásokat, a telt ajkakat, a smaragd tekintetet. Az a tekintet. Egészen elveszik benne. A zöld íriszek mintha tűzkarika módjára forognának, ahogy őt nézik. Mi az, hogy nézik, egyenesen babonázzák! Ő pedig elmerül bennük és a rabjukká válik. Mintha ellágyulna, furcsa gyöngeség járná át… Pislogni kezd, hogy kiheverje az állapotot, de mire ismét befókuszálja Relaelt, a smaragdzöld tekintet már démoni tűzben ég. Hát persze! A kígyó az ő erejét akarja elszívni, és már csinálja is! Jobb híján le is kever neki egy kiadós pofont, majd még egyet, hogy biztosan eltántorítsa szándékától. Ahogy lepillant, ismét Relael néz vele farkasszemet, neki pedig megnyugszik lelke.*
-Ne félj! Kiűztem belőled. *Szólal meg kissé zavarodottan, de a kéj hamar napirendre is téríti őt. Ami azt illeti, már nem is tudná felidézni az iménti közjátékot. Rámarkol a finom arcocskára és ízes csókot kér magának. Amennyiben Relaelnek nincs egyéb szándéka, úgy kissé kibontakozva szólal meg ismét.*
-Fordulj a hasadra. Akarok neked mutatni valamit.
*Relael közeledését tőle szokatlan módon érzelmesebbnek éli meg, de egyáltalán nincs ellenére a dolog. Megtartja az elfet és szintbe emeli, miközben az csókért nyújtózkodik, így vezeti párosukat a medence széléhez. Ő maga nem érti egyébként, miért fontos a leánynak az arcát bámulni, de nem is agyal rajta túl sokáig. A hév, na meg a hodaril hatása már túlságosan elbódította ahhoz, hogy kellően mögé lásson az efféle rejtvényeknek. Így engedve a késztetésnek megcélozza az Orthus melletti helyet, hogy óvatosan végig nyújtsa az elfet a padlón. Egy rövid pillanatig lángoló tekintettel bámulja az érzékien szép testet, de már egy árva szót sem bír szólni. Maga is kimászik a vízből, hogy rámászhasson az ébenhajú elfre. Lop még egy csókot a puha ajkaktól, mielőtt éhesen végig szemlélné az alatta fekvő, mezítelen nőt. Nem áll ellen a kísértésnek, ujjaival végig cirógatja az arcot, kezébe veszi a bőséges kebleket, s elnézi, utóbbiak formája milyen ízlésesen változik gyengéd szorítása okán.
Orthus érdeklődő pillantásai Relaelen nem zavarják, épp ellenkezőleg. Ennek már tanúbizonyságát is tette. Sejteni véli már, mily vágyódás játszódhat le a kereskedőben, noha Alissäna közben igen csak kitesz magáért.
Nem teketóriázik sokat, hisz úgy érzi, hogyha nem cselekszik minél előbb, tán sosem kapja meg az elfet. Valószínűleg a hodaril korbácsolta kéj gondoltatja ezt vele, de annyi baj legyen. Finomkodás nélkül engedi magát át az érzésnek és merül el az elfben, már ha amaz hagyja neki. Így, delíriumosan tán még erőteljesebb az érzés. Magához képest gyengéden bánik Relaellel, de azért a keze igen csak hamar megtalálja a vékony kis nyakacskát. Közben szórakozottan tekint ki jobbra, ahol Orthus élvezi a… Nos, élvez valamit, mert hirtelenjében nem szúrja ki a víz alatt munkálkodó Alissänát. Kell néhány másodperc, mire észreveszi a víz alatt szétterülő hajkoronát, s nem tud nem elvigyorodni eme látványon. Figyelme azonban gyorsan visszaterelődik az elfre őalatta.
Elnézi az arcot, miközben nagyobb tempóba fog. A finom vonásokat, a telt ajkakat, a smaragd tekintetet. Az a tekintet. Egészen elveszik benne. A zöld íriszek mintha tűzkarika módjára forognának, ahogy őt nézik. Mi az, hogy nézik, egyenesen babonázzák! Ő pedig elmerül bennük és a rabjukká válik. Mintha ellágyulna, furcsa gyöngeség járná át… Pislogni kezd, hogy kiheverje az állapotot, de mire ismét befókuszálja Relaelt, a smaragdzöld tekintet már démoni tűzben ég. Hát persze! A kígyó az ő erejét akarja elszívni, és már csinálja is! Jobb híján le is kever neki egy kiadós pofont, majd még egyet, hogy biztosan eltántorítsa szándékától. Ahogy lepillant, ismét Relael néz vele farkasszemet, neki pedig megnyugszik lelke.*
-Ne félj! Kiűztem belőled. *Szólal meg kissé zavarodottan, de a kéj hamar napirendre is téríti őt. Ami azt illeti, már nem is tudná felidézni az iménti közjátékot. Rámarkol a finom arcocskára és ízes csókot kér magának. Amennyiben Relaelnek nincs egyéb szándéka, úgy kissé kibontakozva szólal meg ismét.*
-Fordulj a hasadra. Akarok neked mutatni valamit.
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-26 23:08:30
Üzenet elküldve: 2023-09-26 23:08:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Mindenki változó formában és mértékben érzi már a hodaril hatását, ez alól ő sem kivétel, bár talán a társaság egyik ha nem a legjózanabb tagja. Érzékei telítődnek mindenféle ingerekkel, s minden amit tapasztal kicsit érdekesebbnek tűnik, valamint nehezebben forog elméje, s úgy mindene kicsit elnehezült, de ezeket leszámítva teljesen jól érzi magát. A többiek viszont láthatóan egy egészen más utazásban vesznek részt, s ez igen szórakoztató a számára. Már addig, ameddig képes valamelyest a másik párosra figyelni, s figyelmét nem követeli Orthus magáénak.
A kereskedőnek némi időbe telik mire felfogja milyen ajánlatot is kapott tőle, Alissäna addig is finoman cirógatja a férfi mellkasát. A válasz lelkes, lelkesebb mint amire számított, Haldriantól szokott meg ilyesfajta viselkedést, s ez most egy kuncogást vált ki belőle.*
- Jó, próbáljuk.
*Nyugtázza, s már készülne is neki, amikor Orthus a víz alá bukik. Egy pillanatra megriad - természetesen a hodaril füstje miatt felnagyítja a szituációt -, s felmerül benne, hogy valami furcsa tévképzet miatt még a végén megfullad a kufár, de amaz rövidesen visszatér a levegőre és továbbra is előzékenyen bánva vele a vízbe segíti őt.
Nem tétlenkedik sokat, néhány nagy levegővétel majd sóhaj után jól teleszívja tüdejét és szépen lassan a vízbe ereszkedik. Elsőre kissé kényelmetlen számára a helyzet, rég volt ilyenben része, de hamar alkalmazkodik és újra emlékezni kezd teste arra, hogy hogyan mozogjon a víz alatt.
A kurtizán kivételesen nem túl érdekes látvány, de érzi, hogy Orthusnak ez sem szegi kedvét, ami őt csak tovább ösztönzi. Ezúttal őszintén eltökélt, nem csupán megjátssza, hiszen ha hamar végeznek, akkor hamar felmehet levegőért, ami nélkül meglehetősen jól bírja. Még saját magát is meglepi mennyire formában van, így teljes mértékben fókuszálhat arra, amihez egyébként igencsak ért.*
*Mindenki változó formában és mértékben érzi már a hodaril hatását, ez alól ő sem kivétel, bár talán a társaság egyik ha nem a legjózanabb tagja. Érzékei telítődnek mindenféle ingerekkel, s minden amit tapasztal kicsit érdekesebbnek tűnik, valamint nehezebben forog elméje, s úgy mindene kicsit elnehezült, de ezeket leszámítva teljesen jól érzi magát. A többiek viszont láthatóan egy egészen más utazásban vesznek részt, s ez igen szórakoztató a számára. Már addig, ameddig képes valamelyest a másik párosra figyelni, s figyelmét nem követeli Orthus magáénak.
A kereskedőnek némi időbe telik mire felfogja milyen ajánlatot is kapott tőle, Alissäna addig is finoman cirógatja a férfi mellkasát. A válasz lelkes, lelkesebb mint amire számított, Haldriantól szokott meg ilyesfajta viselkedést, s ez most egy kuncogást vált ki belőle.*
- Jó, próbáljuk.
*Nyugtázza, s már készülne is neki, amikor Orthus a víz alá bukik. Egy pillanatra megriad - természetesen a hodaril füstje miatt felnagyítja a szituációt -, s felmerül benne, hogy valami furcsa tévképzet miatt még a végén megfullad a kufár, de amaz rövidesen visszatér a levegőre és továbbra is előzékenyen bánva vele a vízbe segíti őt.
Nem tétlenkedik sokat, néhány nagy levegővétel majd sóhaj után jól teleszívja tüdejét és szépen lassan a vízbe ereszkedik. Elsőre kissé kényelmetlen számára a helyzet, rég volt ilyenben része, de hamar alkalmazkodik és újra emlékezni kezd teste arra, hogy hogyan mozogjon a víz alatt.
A kurtizán kivételesen nem túl érdekes látvány, de érzi, hogy Orthusnak ez sem szegi kedvét, ami őt csak tovább ösztönzi. Ezúttal őszintén eltökélt, nem csupán megjátssza, hiszen ha hamar végeznek, akkor hamar felmehet levegőért, ami nélkül meglehetősen jól bírja. Még saját magát is meglepi mennyire formában van, így teljes mértékben fókuszálhat arra, amihez egyébként igencsak ért.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-26 19:43:39
Üzenet elküldve: 2023-09-26 19:43:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*A Hodaril hatására egyre kevesebbet tud rendesen felfogni abból, ami körülötte zajlik. Ezt azonban egyelőre még nehéz lenne észrevenni rajta. Főleg Relaelnek és Denjaarnak, mivel nekik most éppen hátat fordít, hogy Alissäna bájait habzsolja. Ezt pedig bizonyos rutinnal teszi, így még a kurtizán se ismerheti fel, hogy a kereskedő félkába.
Orthus érzékeit is torzítja már a szer, ennek hatására a leány kebleit látja sokkal színesebbnek, a mellbimbóit pedig szinte lángolónak. Siet is a nyelvével kóstolgatni.
A másik páros most nem foglalkozik velük, de ha tennék is, Orthus akkor se sokat fogna fel ebből. Ráhajol Alissäna mellkasára, a kezével pedig lejjebb vándorol. A leány nyögései pedig még a bódulat ködén át is izgatóak.
Egészen addig, amíg a kurtizán nem tesz egy izgalmas javaslatot. Orthusnak azonban időbe telik, hogy megértse az elhangzottakat. Hosszú másodpercekbe, így szórakoztatója már sejtheti, hogy a férfi nincs teljesen jelen. Amikor viszont végre felfogja a javaslatot, elmosolyodik.*
- Óó ezzt igenn... próbáljuk ki!
*feleli vontatottan, de előbb még hátralép, és leereszkedik, hogy a feje a víz alá kerüljön. Kicsit össze kell szednie magát, nem szereti ezt a bambaságot.
Miután kiemelkedett, hátát a medence peremének veti, de csak miután besegítette a lányt a vízbe.
Így most ismét látja a másik párost és valamelyest észhez is tért, hogy fel is fogja, mit csinálnak. Érdeklődve nézi is, és hogy a látvány a kedvére való, azzal Alissäna szembesülhet a víz alatt.*
*A Hodaril hatására egyre kevesebbet tud rendesen felfogni abból, ami körülötte zajlik. Ezt azonban egyelőre még nehéz lenne észrevenni rajta. Főleg Relaelnek és Denjaarnak, mivel nekik most éppen hátat fordít, hogy Alissäna bájait habzsolja. Ezt pedig bizonyos rutinnal teszi, így még a kurtizán se ismerheti fel, hogy a kereskedő félkába.
Orthus érzékeit is torzítja már a szer, ennek hatására a leány kebleit látja sokkal színesebbnek, a mellbimbóit pedig szinte lángolónak. Siet is a nyelvével kóstolgatni.
A másik páros most nem foglalkozik velük, de ha tennék is, Orthus akkor se sokat fogna fel ebből. Ráhajol Alissäna mellkasára, a kezével pedig lejjebb vándorol. A leány nyögései pedig még a bódulat ködén át is izgatóak.
Egészen addig, amíg a kurtizán nem tesz egy izgalmas javaslatot. Orthusnak azonban időbe telik, hogy megértse az elhangzottakat. Hosszú másodpercekbe, így szórakoztatója már sejtheti, hogy a férfi nincs teljesen jelen. Amikor viszont végre felfogja a javaslatot, elmosolyodik.*
- Óó ezzt igenn... próbáljuk ki!
*feleli vontatottan, de előbb még hátralép, és leereszkedik, hogy a feje a víz alá kerüljön. Kicsit össze kell szednie magát, nem szereti ezt a bambaságot.
Miután kiemelkedett, hátát a medence peremének veti, de csak miután besegítette a lányt a vízbe.
Így most ismét látja a másik párost és valamelyest észhez is tért, hogy fel is fogja, mit csinálnak. Érdeklődve nézi is, és hogy a látvány a kedvére való, azzal Alissäna szembesülhet a víz alatt.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-25 21:31:56
Üzenet elküldve: 2023-09-25 21:31:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Orthus megrökönyödése meglepi őt, elvégre a kereskedőnek eddig mindenre szépen terjedelmesen felelt, ezúttal hallgatása és arcára kiülő kifejezés beszél helyette. Kicsit szórakoztatja a leheletnyit kellemetlen szituáció, akkor is ha a kereskedőt valamennyire kedveli is. Ködös elméjében olyan összefüggéseket még képes megfogalmazni, hogy Denjaar érintése ezúttal többletjelentéssel is bír. Meggyőződése, hogy a férfi azért fogdossa őt a kereskedő előtt, hogy büszkélkedjen azzal, amit ő már jóformán bármikor megkaphat. Ez kicsit bosszantja Relaelt, s egy másik esetben biztos dacos játszmába kezdene, ezúttal viszont azon gondolkodik, hogy vajon mikor lett ilyen hosszú Alissäna ébenfekete haja.
Kicsit el is bambul, ahogy a kurtizán elkezdi igen hihető előadását Orthus érintésein felbuzdulva. Nem titok, hogy kellemes látvány számára a női test is, bár ha egyébként nem volna a Hodaril bizonyosan kihozna belőle ilyen rejtett vágyakat. Nehezen összpontosul vissza figyelme, de Denjaar még képes valamelyest észhez téríteni és mert még ennyire akarat rejlik Relaelben.*
- Nem? Soha?
*Ez rendkívül felcsigázza kíváncsiságát és felsejlenek előtte igen élénken színezett képek. Szívesen kipróbálna dolgokat a wegtorenivel, örömmel tesztelné azt, hogy meddig húzódnak a határok és meddig tart a férfi türelme. Most viszont nem akar radikális dolgokkal próbálkozni, egyfelől mert túl kényelmes ahhoz, másfelől valamelyest tekintettel van arra, hogy ne hozza Denjaart kellemetlen helyzetbe mások előtt. Elvégre tiszteli és egyenrangúként kezeli a harcost, legalább annyira, hogy a következményektől valamelyest tartva ne akarja túlzottan felbőszíteni őt.*
- Ezt észben tartom.
*Karjaival átöleli a nála jóval magasabb férfi nyakát, ehhez kénytelen lábujjhegyre is állni közben.*
- De most beérem kevesebbel is.
*Búgja, miközben Denjaar arcába hajol, éppen csak egy hajszál választja el ajkaikat egymástól.*
- Például azzal, hogy láthatom az arcodat közben.
*Újabb mosoly jelenik meg arcán, mielőtt megtörve a közöttük lévő aprócska távolságot egy heves csókot követelne a férfitól. Más nők esetében könnyen lehet egy ehhez hasonló kérés érzelmi töltettel bír, Relael viszont nem csak magát szereti mustrálni aktus közben, hanem partnere kifejezéseiben is igen sok örömöt lel, s most éppen ehhez volna kedve. Az egyedüli sajnálatos kompromisszum, hogy közben egyikük le kell mondjon a másik páros izgató látványáról, pedig az is egyre érdekesebbnek bizonyul a hangok alapján.*
*Orthus megrökönyödése meglepi őt, elvégre a kereskedőnek eddig mindenre szépen terjedelmesen felelt, ezúttal hallgatása és arcára kiülő kifejezés beszél helyette. Kicsit szórakoztatja a leheletnyit kellemetlen szituáció, akkor is ha a kereskedőt valamennyire kedveli is. Ködös elméjében olyan összefüggéseket még képes megfogalmazni, hogy Denjaar érintése ezúttal többletjelentéssel is bír. Meggyőződése, hogy a férfi azért fogdossa őt a kereskedő előtt, hogy büszkélkedjen azzal, amit ő már jóformán bármikor megkaphat. Ez kicsit bosszantja Relaelt, s egy másik esetben biztos dacos játszmába kezdene, ezúttal viszont azon gondolkodik, hogy vajon mikor lett ilyen hosszú Alissäna ébenfekete haja.
Kicsit el is bambul, ahogy a kurtizán elkezdi igen hihető előadását Orthus érintésein felbuzdulva. Nem titok, hogy kellemes látvány számára a női test is, bár ha egyébként nem volna a Hodaril bizonyosan kihozna belőle ilyen rejtett vágyakat. Nehezen összpontosul vissza figyelme, de Denjaar még képes valamelyest észhez téríteni és mert még ennyire akarat rejlik Relaelben.*
- Nem? Soha?
*Ez rendkívül felcsigázza kíváncsiságát és felsejlenek előtte igen élénken színezett képek. Szívesen kipróbálna dolgokat a wegtorenivel, örömmel tesztelné azt, hogy meddig húzódnak a határok és meddig tart a férfi türelme. Most viszont nem akar radikális dolgokkal próbálkozni, egyfelől mert túl kényelmes ahhoz, másfelől valamelyest tekintettel van arra, hogy ne hozza Denjaart kellemetlen helyzetbe mások előtt. Elvégre tiszteli és egyenrangúként kezeli a harcost, legalább annyira, hogy a következményektől valamelyest tartva ne akarja túlzottan felbőszíteni őt.*
- Ezt észben tartom.
*Karjaival átöleli a nála jóval magasabb férfi nyakát, ehhez kénytelen lábujjhegyre is állni közben.*
- De most beérem kevesebbel is.
*Búgja, miközben Denjaar arcába hajol, éppen csak egy hajszál választja el ajkaikat egymástól.*
- Például azzal, hogy láthatom az arcodat közben.
*Újabb mosoly jelenik meg arcán, mielőtt megtörve a közöttük lévő aprócska távolságot egy heves csókot követelne a férfitól. Más nők esetében könnyen lehet egy ehhez hasonló kérés érzelmi töltettel bír, Relael viszont nem csak magát szereti mustrálni aktus közben, hanem partnere kifejezéseiben is igen sok örömöt lel, s most éppen ehhez volna kedve. Az egyedüli sajnálatos kompromisszum, hogy közben egyikük le kell mondjon a másik páros izgató látványáról, pedig az is egyre érdekesebbnek bizonyul a hangok alapján.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 23:00:08
Üzenet elküldve: 2023-09-24 23:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Immáron biztos benne, hogy Relaelt zavarja, hogy Alissänának is figyelmet szentel. Ez nem lesz másképp, hisz az alázatos kis kurtizán igazán figyelemreméltó. Az meg főleg simogatja hiúságát, hogy az elf féltékenynek bizonyul irányába. Egyelőre azonban félrerakja ezt a megállapítást, mert egészen más történések vonják magukra egyre ködösebb figyelmét.
Orthus nem felel a kérdésére - amit ő egyébként a hodaril korai hatásának tud be - de az ábrázatára és a tekintetére van írva a válasz. Megállapodik tenyere Relael mellén, és bizonyos benne, hogy az elf roppant elégedett a kereskedő bamba reakciójával. Relael önérzetét aligha kell legyezgetni, de tudja, mennyire simogató érzés számára mások osztatlan figyelme. Az elf figyelme olybá tűnik azonban, most csak az övé, ami kifejezetten kellemes tudat. Hogy miután végeztek, kihez támad gusztusa a nemesnek, az csak rajta áll. Már ha lesz még lélekjelenléte ilyesmihez. Bár ezt már csak saját hiúsága súgja fülébe.
Ami őt illeti, igazán készségesen belevetné magát a hodaril által megtámogatott élvhajhászatba, ám Relael másképp gondolja. Szembefordul vele és megvillantja méregfogait. Körülöttük a víz közben módfelett csillámlani kezd, legalábbis számára, ám e megállapítást a szőnyeg alá söpri fejében azzal, hogy ezen az éghajlaton ez általános. Jelentsen ez bármit.*
-Nos... *Kezd neki lassan a válasznak, kissé talán lassabban is rágva meg a hallottakat, mint szokta.*
-Olyan még nem fordult elő. *E válasszal meg is elégedne és már nyúl is, hogy a lány karjáért nyúlva megfordíthassa a testet. Kéjes húzás lesz Relaelt szembefordítani az őrá epekedő kereskedővel, miközben magáévá teszi. Ugyanakkor éppen csak, hogy megragadja, eszébe jut, hogy Relaellel van dolga. Azzal, aki nemrég még tőrt szegezett neki hasonló módszerek miatt.
Miközben Alissäna nyögdécselésének édes hangja betölti a termet, az ő keze feljebb kúszik, hogy a nemes nyakát vegye célba. Bizonyosan még türelmetlenebbé tenné, ha látná, ahogy a másik páros mesterkedik. Finoman siklanak ujjai rá a kecses testrészre, miközben a smaragd szempárt fürkészi.*
-Képes. *Feleli végül. A hodaril még rátesz egy lapátra éhségére és azt súgja, ha nem játszik a játékszabályoknak megfelelően, tán éhen is marad. Számos dologra képes lenne most, csak hogy hozzájusson Relaelhez. Csak egy rövidke ideig engedélyezi a gyeplőt átadni, s tisztában van vele, hogy bármikor magához veheti azt. Fogalma sincs, hogy az elf mit vett a fejébe, de arra a következtetésre jut végül, hogy semmi konkrétat és csak a dac beszél belőle. Hisz tudja, mit élvez igazán a kívánatos kis kígyó, s vagy az irányítás önkéntelen átadása hoz felszínre ilyen szavakat, vagy őt magát akarja még inkább fenevaddá gerjeszteni. A lánynak feszülő hajóárbóc a jele annak, hogy ilyesmire aligha van szükség. Mindenesetre csak a csípőjét érinti Denjaar, mielőtt a nyakába hajol.*
-Szóval? Hogyan kellene bizonyítanom? *Relael érezheti, hogy gyorsan kell lapokat terítenie, ha elakarja kerülni, hogy a férfi tényleg magához vegye az irányítást.*
*Immáron biztos benne, hogy Relaelt zavarja, hogy Alissänának is figyelmet szentel. Ez nem lesz másképp, hisz az alázatos kis kurtizán igazán figyelemreméltó. Az meg főleg simogatja hiúságát, hogy az elf féltékenynek bizonyul irányába. Egyelőre azonban félrerakja ezt a megállapítást, mert egészen más történések vonják magukra egyre ködösebb figyelmét.
Orthus nem felel a kérdésére - amit ő egyébként a hodaril korai hatásának tud be - de az ábrázatára és a tekintetére van írva a válasz. Megállapodik tenyere Relael mellén, és bizonyos benne, hogy az elf roppant elégedett a kereskedő bamba reakciójával. Relael önérzetét aligha kell legyezgetni, de tudja, mennyire simogató érzés számára mások osztatlan figyelme. Az elf figyelme olybá tűnik azonban, most csak az övé, ami kifejezetten kellemes tudat. Hogy miután végeztek, kihez támad gusztusa a nemesnek, az csak rajta áll. Már ha lesz még lélekjelenléte ilyesmihez. Bár ezt már csak saját hiúsága súgja fülébe.
Ami őt illeti, igazán készségesen belevetné magát a hodaril által megtámogatott élvhajhászatba, ám Relael másképp gondolja. Szembefordul vele és megvillantja méregfogait. Körülöttük a víz közben módfelett csillámlani kezd, legalábbis számára, ám e megállapítást a szőnyeg alá söpri fejében azzal, hogy ezen az éghajlaton ez általános. Jelentsen ez bármit.*
-Nos... *Kezd neki lassan a válasznak, kissé talán lassabban is rágva meg a hallottakat, mint szokta.*
-Olyan még nem fordult elő. *E válasszal meg is elégedne és már nyúl is, hogy a lány karjáért nyúlva megfordíthassa a testet. Kéjes húzás lesz Relaelt szembefordítani az őrá epekedő kereskedővel, miközben magáévá teszi. Ugyanakkor éppen csak, hogy megragadja, eszébe jut, hogy Relaellel van dolga. Azzal, aki nemrég még tőrt szegezett neki hasonló módszerek miatt.
Miközben Alissäna nyögdécselésének édes hangja betölti a termet, az ő keze feljebb kúszik, hogy a nemes nyakát vegye célba. Bizonyosan még türelmetlenebbé tenné, ha látná, ahogy a másik páros mesterkedik. Finoman siklanak ujjai rá a kecses testrészre, miközben a smaragd szempárt fürkészi.*
-Képes. *Feleli végül. A hodaril még rátesz egy lapátra éhségére és azt súgja, ha nem játszik a játékszabályoknak megfelelően, tán éhen is marad. Számos dologra képes lenne most, csak hogy hozzájusson Relaelhez. Csak egy rövidke ideig engedélyezi a gyeplőt átadni, s tisztában van vele, hogy bármikor magához veheti azt. Fogalma sincs, hogy az elf mit vett a fejébe, de arra a következtetésre jut végül, hogy semmi konkrétat és csak a dac beszél belőle. Hisz tudja, mit élvez igazán a kívánatos kis kígyó, s vagy az irányítás önkéntelen átadása hoz felszínre ilyen szavakat, vagy őt magát akarja még inkább fenevaddá gerjeszteni. A lánynak feszülő hajóárbóc a jele annak, hogy ilyesmire aligha van szükség. Mindenesetre csak a csípőjét érinti Denjaar, mielőtt a nyakába hajol.*
-Szóval? Hogyan kellene bizonyítanom? *Relael érezheti, hogy gyorsan kell lapokat terítenie, ha elakarja kerülni, hogy a férfi tényleg magához vegye az irányítást.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 21:56:31
Üzenet elküldve: 2023-09-24 21:56:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna csendes résztvevője az eseményeknek, s ez rendben van így. Az azért jól esik neki, hogy rövid időre minden szem rászegeződik, ám Relael társaságában ez veszélyt is jelenthet a számára. Az viszont kifizetődő taktikának tűnik, hogy figyelmét szinte teljes egészében a kereskedőnek szenteli, aki ráadásul kedvesen szól hozzá és finoman bánik vele.
Denjaar provokatív kérdésének valódi okát ő sem érti teljesen, s bármennyire is igyekezett elkerülni ezt, akaratlanul is a szer hatása alá került, így nem is képes ennek felfejtésével törődni. Észleli magán, hogy nehezen koncentrál, elindul egy gondolatfolyam, majd el is akad és kezdődik minden elölről, ezért egyszerűen csak feladja.
Ahogy korábban is igyekezett kedvezni Orthusnak az apró köhécseléseivel, úgy most is örömmel vonja magára a figyelmét és ezzel ürügyet szolgáltatva neki, hogy miért is képtelen a válaszadásra. Kicsit bátrabb dologra is szánja el magát azzal, hogy kezével gyengéden maga felé fordítja a kereskedő arcát, ezzel is törekedve arra, hogy kimenekítse a kalmárt a kellemetlen helyzetből.
Apró csókokkal szórja tele a férfi arcát, nyakát és vállait miközben az egy újabb adag füstöt szív magába. Szórakoztatja a gondolat, hogy milyen jelenetek fognak rövidesen kibontakozni előtte, bár már az is meglepetést okozott számára, hogy mennyire könnyen felszabadult mindenki. Egyedül Denjaar esetében nem számított másra, elvégre wegtoreni ahhoz illően laza gátlásokkal, ám egy egykori nemes kisasszony és elsőre merev kereskedő nyitottsága némileg váratlanul érte.
Váratlanságokról lévén szó Orthus ismételt figyelmes közeledése is szokatlan, bár nem egyedülálló, hogy valaki másokkal történő játszadozásában leli örömét, még egy kurtizán esetében is. A férfi gyengéd és hozzáértő, így nem okoz nehézséget számára, hogy édes hangjával méltassa képességeit. Egyik kezével a kalmár hajába túr, fejét pedig hátra döntve, szemeit lehunyva halkan nyögdécsel.*
- Mmm, igen! Ó igen!
*Látszólag türelmetlenül ereszkedik vissza a vízbe Orthushoz, hogy finoman átvegye tőle az irányítást, már amennyiben engedik neki. Hol ajkaival csókolva, hol nyelve hegyével finoman érintve hergeli őt, közben egyik keze a víz alá süllyed, hogy ott kezdjen finom, de határozott tevékenységbe.*
- Képzelje csak *Szavait egy-egy csókkal tagolja, miközben a férfi füléhez hajol és forró levegővel csiklandozza azt.* igen sokáig bírom a víz alatt *Érzékien sóhajt a fülkagylóba, keze pedig töretlenül gondoskodik a hangulat megőrzéséről.* szeretné kipróbálni, hogy meddig is? Ha elég ügyes vagyok, talán egy levegővételnyi is elég. *Mosolya most másabb mint általában, nem udvarias és visszafogott, helyette magabiztoságot sugall. Persze addig nem tesz semmit, amíg engedélyt nem kap rá, elvégre nem akarja a férfit kellemetlen helyzetbe hozni, ha pedig nemet mond könnyen lehet a többiek meg sem sejtik mit suttogott a fülébe.*
*Alissäna csendes résztvevője az eseményeknek, s ez rendben van így. Az azért jól esik neki, hogy rövid időre minden szem rászegeződik, ám Relael társaságában ez veszélyt is jelenthet a számára. Az viszont kifizetődő taktikának tűnik, hogy figyelmét szinte teljes egészében a kereskedőnek szenteli, aki ráadásul kedvesen szól hozzá és finoman bánik vele.
Denjaar provokatív kérdésének valódi okát ő sem érti teljesen, s bármennyire is igyekezett elkerülni ezt, akaratlanul is a szer hatása alá került, így nem is képes ennek felfejtésével törődni. Észleli magán, hogy nehezen koncentrál, elindul egy gondolatfolyam, majd el is akad és kezdődik minden elölről, ezért egyszerűen csak feladja.
Ahogy korábban is igyekezett kedvezni Orthusnak az apró köhécseléseivel, úgy most is örömmel vonja magára a figyelmét és ezzel ürügyet szolgáltatva neki, hogy miért is képtelen a válaszadásra. Kicsit bátrabb dologra is szánja el magát azzal, hogy kezével gyengéden maga felé fordítja a kereskedő arcát, ezzel is törekedve arra, hogy kimenekítse a kalmárt a kellemetlen helyzetből.
Apró csókokkal szórja tele a férfi arcát, nyakát és vállait miközben az egy újabb adag füstöt szív magába. Szórakoztatja a gondolat, hogy milyen jelenetek fognak rövidesen kibontakozni előtte, bár már az is meglepetést okozott számára, hogy mennyire könnyen felszabadult mindenki. Egyedül Denjaar esetében nem számított másra, elvégre wegtoreni ahhoz illően laza gátlásokkal, ám egy egykori nemes kisasszony és elsőre merev kereskedő nyitottsága némileg váratlanul érte.
Váratlanságokról lévén szó Orthus ismételt figyelmes közeledése is szokatlan, bár nem egyedülálló, hogy valaki másokkal történő játszadozásában leli örömét, még egy kurtizán esetében is. A férfi gyengéd és hozzáértő, így nem okoz nehézséget számára, hogy édes hangjával méltassa képességeit. Egyik kezével a kalmár hajába túr, fejét pedig hátra döntve, szemeit lehunyva halkan nyögdécsel.*
- Mmm, igen! Ó igen!
*Látszólag türelmetlenül ereszkedik vissza a vízbe Orthushoz, hogy finoman átvegye tőle az irányítást, már amennyiben engedik neki. Hol ajkaival csókolva, hol nyelve hegyével finoman érintve hergeli őt, közben egyik keze a víz alá süllyed, hogy ott kezdjen finom, de határozott tevékenységbe.*
- Képzelje csak *Szavait egy-egy csókkal tagolja, miközben a férfi füléhez hajol és forró levegővel csiklandozza azt.* igen sokáig bírom a víz alatt *Érzékien sóhajt a fülkagylóba, keze pedig töretlenül gondoskodik a hangulat megőrzéséről.* szeretné kipróbálni, hogy meddig is? Ha elég ügyes vagyok, talán egy levegővételnyi is elég. *Mosolya most másabb mint általában, nem udvarias és visszafogott, helyette magabiztoságot sugall. Persze addig nem tesz semmit, amíg engedélyt nem kap rá, elvégre nem akarja a férfit kellemetlen helyzetbe hozni, ha pedig nemet mond könnyen lehet a többiek meg sem sejtik mit suttogott a fülébe.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 21:14:32
Üzenet elküldve: 2023-09-24 21:14:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a hodaril lassan átveszi az irányítást a tudatuk felett, úgy válik egyre nehezebbé nyomon követni a társalgást. Egyre inkább a tetteké és az ösztönöké a szerep.
Ha sejti is, hogy Alissäna csak megjátssza a pipázást, nem zavartatja magát emiatt. A kurtizánon látszik, hogy tart Relaeltől és próbál észnél maradni. Ez olyasmi, amit Orthus egyébként tud értékelni. Ő is nem egyszer mutatta magát részegebbnek, bódultabbnak, mint amilyen valójában volt. Fura dolog a kereskedelem és a diplomácia, hogy az ember néha ugyanazokkal a módszerekkel kénytelen biztosítani a túlélését, mint egy kurtizán.
Ugyanakkor azzal, hogy a leányzót táncra utasította, akarva-akaratlanul tovább borzolta a kedélyeket. Se őrá, se Denjaarra nem maradt hatás nélkül a leányzó tánca. Elréved tőle, főleg, hogy Alissäna utána olyan kecsesen és csábosan mászik oda hozzá. Egész belefeledkezik ebbe, így Denjaar kérdése váratlanul érinti. Akkor odapillant és azonnal Relaelt kezdi méregetni.
De ami még megmaradt az éberségéből, az most határozott riadót fúj. Túl bódult már ahhoz, hogy meg tudja ítélni, milyen hangnemben tette fel a harcos a kérdését. E rövid ismeretség alatt nem volt ideje megérteni, hogy pontosan milyen kapcsolat is van Relael és Krultos között. És hogy a férfi mennyire féltékeny típus, vagy sem. Lehet, hogy Denjaar magában úgy van vele, hogy egyáltalán nem akarja kisajátítani a szeretőjét. De ez nincs a homlokára írva.
Ha pedig Orthus most könnyelműen bevallaná a vonzalmát - ami egyébként leplezetlenül kiolvasható bódult tekintetéből -, a katona még képes lenne, és kiloccsantaná az agyvelejét a medence kő peremén.
Ezúttal azonban cserben hagyja mind a jó beszélőkéje, mind a pókerarca. Nem igazán tudja levenni a tekintetét Relael bájairól, de frappáns választ se tud kinyögni. Ezért leginkább csak hümmög, amit sokféleképpen lehet érteni.
Végül épp a vita tárgya segít a segítségére azzal, hogy átnyújtja neki a pipát. Ő pedig át is veszi és szippant belőle. Ez a cselekvés remek ürügy, hogy ne kelljen beszélnie. Viszont cserébe a második kör már jócskán fejbe kólintja őt is.
A kellemetlen helyzetből Alissäna jelenti számára a menekülést azzal, hogy megfordulva sokkal több figyelmet szentel a leányzónak. A kurtizán most ismét a medence peremén van, szinte tálcán felszolgálva, ő pedig nem rest most már nem csak kézzel, hanem az ajkaival is megismerni a bájait.
Bár a bódultság sokat ront Orthus rutinosságán, a leány azért érezheti, hogy az megvan. A férfi érintése nem gyakorlatlan és nem is erőszakos. Inkább olyan, mint egy tapasztalt kéjenc, aki tudja hova kell nyúlni és hogyan. Voltaképpen pontosan ez a helyzet. Az a maximalizmus, amivel nevelték, az ágyban se hagyta nyugodni. Mivel pedig az ágyát többnyire kurtizánokkal, a gyönyör mestereivel osztotta meg, jó tanárai voltak. Ettől persze még ugyanúgy a saját örömét keresi. Csak nem olyan módon, hogy az kellemetlen legyen. Ha akar, kifejezetten jól is játszik a női testtel. Most azonban önzőbb hangulatban van annál, semhogy a lány gyönyörével is jobban foglalkozzon.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a hodaril lassan átveszi az irányítást a tudatuk felett, úgy válik egyre nehezebbé nyomon követni a társalgást. Egyre inkább a tetteké és az ösztönöké a szerep.
Ha sejti is, hogy Alissäna csak megjátssza a pipázást, nem zavartatja magát emiatt. A kurtizánon látszik, hogy tart Relaeltől és próbál észnél maradni. Ez olyasmi, amit Orthus egyébként tud értékelni. Ő is nem egyszer mutatta magát részegebbnek, bódultabbnak, mint amilyen valójában volt. Fura dolog a kereskedelem és a diplomácia, hogy az ember néha ugyanazokkal a módszerekkel kénytelen biztosítani a túlélését, mint egy kurtizán.
Ugyanakkor azzal, hogy a leányzót táncra utasította, akarva-akaratlanul tovább borzolta a kedélyeket. Se őrá, se Denjaarra nem maradt hatás nélkül a leányzó tánca. Elréved tőle, főleg, hogy Alissäna utána olyan kecsesen és csábosan mászik oda hozzá. Egész belefeledkezik ebbe, így Denjaar kérdése váratlanul érinti. Akkor odapillant és azonnal Relaelt kezdi méregetni.
De ami még megmaradt az éberségéből, az most határozott riadót fúj. Túl bódult már ahhoz, hogy meg tudja ítélni, milyen hangnemben tette fel a harcos a kérdését. E rövid ismeretség alatt nem volt ideje megérteni, hogy pontosan milyen kapcsolat is van Relael és Krultos között. És hogy a férfi mennyire féltékeny típus, vagy sem. Lehet, hogy Denjaar magában úgy van vele, hogy egyáltalán nem akarja kisajátítani a szeretőjét. De ez nincs a homlokára írva.
Ha pedig Orthus most könnyelműen bevallaná a vonzalmát - ami egyébként leplezetlenül kiolvasható bódult tekintetéből -, a katona még képes lenne, és kiloccsantaná az agyvelejét a medence kő peremén.
Ezúttal azonban cserben hagyja mind a jó beszélőkéje, mind a pókerarca. Nem igazán tudja levenni a tekintetét Relael bájairól, de frappáns választ se tud kinyögni. Ezért leginkább csak hümmög, amit sokféleképpen lehet érteni.
Végül épp a vita tárgya segít a segítségére azzal, hogy átnyújtja neki a pipát. Ő pedig át is veszi és szippant belőle. Ez a cselekvés remek ürügy, hogy ne kelljen beszélnie. Viszont cserébe a második kör már jócskán fejbe kólintja őt is.
A kellemetlen helyzetből Alissäna jelenti számára a menekülést azzal, hogy megfordulva sokkal több figyelmet szentel a leányzónak. A kurtizán most ismét a medence peremén van, szinte tálcán felszolgálva, ő pedig nem rest most már nem csak kézzel, hanem az ajkaival is megismerni a bájait.
Bár a bódultság sokat ront Orthus rutinosságán, a leány azért érezheti, hogy az megvan. A férfi érintése nem gyakorlatlan és nem is erőszakos. Inkább olyan, mint egy tapasztalt kéjenc, aki tudja hova kell nyúlni és hogyan. Voltaképpen pontosan ez a helyzet. Az a maximalizmus, amivel nevelték, az ágyban se hagyta nyugodni. Mivel pedig az ágyát többnyire kurtizánokkal, a gyönyör mestereivel osztotta meg, jó tanárai voltak. Ettől persze még ugyanúgy a saját örömét keresi. Csak nem olyan módon, hogy az kellemetlen legyen. Ha akar, kifejezetten jól is játszik a női testtel. Most azonban önzőbb hangulatban van annál, semhogy a lány gyönyörével is jobban foglalkozzon.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 20:08:39
Üzenet elküldve: 2023-09-24 20:08:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*A vendégszeretetre csak sejtelmesen somolyog orra alatt, s ajkaihoz emeli üres poharát, majd szomorúan konstatálja, hogy elfogyott bora. Annyira persze nem erős a hiány benne, hogy elszakadjon Denjaartól.
Annyira még nem kába, hogy elkerülje figyelmét, hogy Orthus is úrnőnek nevezi, ezzel pedig nem ő az első. Ezt kicsit ízlelgetve továbbra is arra jut, hogy némileg túlzás ez, persze imponáló a számára, s kissé talán érthetetlen is. Az nem merül fel benne, hogy fellépésével tudattalanul is folyamatosan saját fontosságát hangsúlyozza, s csekély hatalmát minduntalan feljebb értékeli, nem csoda tehát, hogy emiatt ehhez hasonlóan igen hízelgő megnevezéseket aggatnak rá.
A füstöt csodálja, ami elhagyja a férfi orrnyílásait, s egyből veszett fenevadakra asszociál. Szinte megigézve töpreng azon, hogy milyen érdekes is az, hogy Krultos ajkain keresztül érkezik be a füst, majd az orrán távozik, ez felettébb mulattatja egy pár röpke pillanatig.*
- Milyen készséges. *Fölényesen mosolyog fel a férfira. Az elf nem kíméli magát, nem úgy mint a másik páros, így az ő tekintete már ködös is valamelyest.* Tetszik. Igazán jól áll. *Persze csupán azért imponáló számára, mert nagyon is jól tudja, hogy a wegtorenit aligha lehet megzabolázni, s egy kis ideig úgy érzi neki mégis sikerült valamennyire.
A pipát kezében felejtve kapaszkodik Denjaar nyakába és lábaival körbe ölelve derekát tartja meg magát, egyelőre úgy tűnik nem kívánja megosztani vele elképzeléseit, valójában még nincsenek ilyenjei is, csak sodródik.*
- Hm, igen, egyetértek.
*Szavai kissé távoliak már, felmerülhet a társaság többi tagjában, hogy Relael fel sem fogta igazán Orthus válaszát. Valójában igen, de komplex riposzt megfogalmazására már nem teljesen képes, túlzottan belekényelmesedett a tompaságba, ami kifejezetten jóleső most a számára.
Alissäna megint elorozza tőle a figyelmet, ami most valamivel kevésbé zavarja - ezen állapotában aligha zavarná bármi is igazán -, de egy kicsit azért bosszantja, amit a rápillantó Denjaar jól láthat is. Az eddig szintén készséges Relael éppen azon töri fejét, hogy mivel vághat valamelyest vissza, hogy kicsit letörje a wegtoreni szarvát. A harcos elengedi őt, ezért az elf is enged, s kíváncsian várja a következő lépést. Kezdetben kissé dacos, ami hamar leolvad az egykori bajnok érintéseinek hála, s engedi, hogy kedve szerint igazítsa őt ahogy szeretné. A kérdés meglepi, kicsit fel is ébreszti.*
- Ejnye!
*Igyekszik szigorú képet vágni, de inkább tűnik meglepettnek, aztán kitör belőle egy indokolatlan és könnyed nevetés.*
- Micsoda szemérmetlen kérdés ez. *Rosszallóan ingatja fejét, majd magához veszi a felkínált pipát, s végig Orthus íriszeibe bámul miközben nagyot szív belőle. Relael nem köhög, rendkívül jól bírja az igen erős szert, állapotát tekintve viszont ő jár az élen. A kereskedőnek felé nyújtja karját és a kábító dohányt.
Denjaar szavaira egy aprócska mosollyal szája szegletében pillant rá vállai felett. A megnevezés cseppet sem sérti, sőt, kifejezetten kedvére való, s csillogó szemeiből is látható, hogy lázba is hozta.*
- Tetszik?
*Ezúttal ő tesz fel provokatív kérdést az eléjük táruló jelenetnek hála.*
- Készségesen térdel eléd, miközben áhítattal rebegi... oh igen nagyuram... kérem szépen uram...
*Halkan beszél, szinte sóhajt, hogy mondanivalójának kéjes színezetet adjon.*
- Imádod, hogy irányíthatsz, igaz?
*Fejét felszegve fordul meg, hogy ismét szemtől szembe legyenek egymással.*
- S mi lenne veled, ha nem tehetnéd? Képes lennél elviselni?
*Mosolya során kivillannak fogai is, ami akár egy visszafogott vicsorgásnak tűnhet így, s valóban van némi fenyegetés mondanivalójában, de nem több annál mint amit már a kezdetekor is jelen volt. Érzi közeledni a vihart, még azelőtt hogy bármi választ vagy egyéb reakciót kapna, ami a semmiből nevetésre készteti őt. Más esetben szinte biztosan tébolyultnak hinnék, ám ezúttal van egy remek kifogása a Hodarilnak hála.*
*A vendégszeretetre csak sejtelmesen somolyog orra alatt, s ajkaihoz emeli üres poharát, majd szomorúan konstatálja, hogy elfogyott bora. Annyira persze nem erős a hiány benne, hogy elszakadjon Denjaartól.
Annyira még nem kába, hogy elkerülje figyelmét, hogy Orthus is úrnőnek nevezi, ezzel pedig nem ő az első. Ezt kicsit ízlelgetve továbbra is arra jut, hogy némileg túlzás ez, persze imponáló a számára, s kissé talán érthetetlen is. Az nem merül fel benne, hogy fellépésével tudattalanul is folyamatosan saját fontosságát hangsúlyozza, s csekély hatalmát minduntalan feljebb értékeli, nem csoda tehát, hogy emiatt ehhez hasonlóan igen hízelgő megnevezéseket aggatnak rá.
A füstöt csodálja, ami elhagyja a férfi orrnyílásait, s egyből veszett fenevadakra asszociál. Szinte megigézve töpreng azon, hogy milyen érdekes is az, hogy Krultos ajkain keresztül érkezik be a füst, majd az orrán távozik, ez felettébb mulattatja egy pár röpke pillanatig.*
- Milyen készséges. *Fölényesen mosolyog fel a férfira. Az elf nem kíméli magát, nem úgy mint a másik páros, így az ő tekintete már ködös is valamelyest.* Tetszik. Igazán jól áll. *Persze csupán azért imponáló számára, mert nagyon is jól tudja, hogy a wegtorenit aligha lehet megzabolázni, s egy kis ideig úgy érzi neki mégis sikerült valamennyire.
A pipát kezében felejtve kapaszkodik Denjaar nyakába és lábaival körbe ölelve derekát tartja meg magát, egyelőre úgy tűnik nem kívánja megosztani vele elképzeléseit, valójában még nincsenek ilyenjei is, csak sodródik.*
- Hm, igen, egyetértek.
*Szavai kissé távoliak már, felmerülhet a társaság többi tagjában, hogy Relael fel sem fogta igazán Orthus válaszát. Valójában igen, de komplex riposzt megfogalmazására már nem teljesen képes, túlzottan belekényelmesedett a tompaságba, ami kifejezetten jóleső most a számára.
Alissäna megint elorozza tőle a figyelmet, ami most valamivel kevésbé zavarja - ezen állapotában aligha zavarná bármi is igazán -, de egy kicsit azért bosszantja, amit a rápillantó Denjaar jól láthat is. Az eddig szintén készséges Relael éppen azon töri fejét, hogy mivel vághat valamelyest vissza, hogy kicsit letörje a wegtoreni szarvát. A harcos elengedi őt, ezért az elf is enged, s kíváncsian várja a következő lépést. Kezdetben kissé dacos, ami hamar leolvad az egykori bajnok érintéseinek hála, s engedi, hogy kedve szerint igazítsa őt ahogy szeretné. A kérdés meglepi, kicsit fel is ébreszti.*
- Ejnye!
*Igyekszik szigorú képet vágni, de inkább tűnik meglepettnek, aztán kitör belőle egy indokolatlan és könnyed nevetés.*
- Micsoda szemérmetlen kérdés ez. *Rosszallóan ingatja fejét, majd magához veszi a felkínált pipát, s végig Orthus íriszeibe bámul miközben nagyot szív belőle. Relael nem köhög, rendkívül jól bírja az igen erős szert, állapotát tekintve viszont ő jár az élen. A kereskedőnek felé nyújtja karját és a kábító dohányt.
Denjaar szavaira egy aprócska mosollyal szája szegletében pillant rá vállai felett. A megnevezés cseppet sem sérti, sőt, kifejezetten kedvére való, s csillogó szemeiből is látható, hogy lázba is hozta.*
- Tetszik?
*Ezúttal ő tesz fel provokatív kérdést az eléjük táruló jelenetnek hála.*
- Készségesen térdel eléd, miközben áhítattal rebegi... oh igen nagyuram... kérem szépen uram...
*Halkan beszél, szinte sóhajt, hogy mondanivalójának kéjes színezetet adjon.*
- Imádod, hogy irányíthatsz, igaz?
*Fejét felszegve fordul meg, hogy ismét szemtől szembe legyenek egymással.*
- S mi lenne veled, ha nem tehetnéd? Képes lennél elviselni?
*Mosolya során kivillannak fogai is, ami akár egy visszafogott vicsorgásnak tűnhet így, s valóban van némi fenyegetés mondanivalójában, de nem több annál mint amit már a kezdetekor is jelen volt. Érzi közeledni a vihart, még azelőtt hogy bármi választ vagy egyéb reakciót kapna, ami a semmiből nevetésre készteti őt. Más esetben szinte biztosan tébolyultnak hinnék, ám ezúttal van egy remek kifogása a Hodarilnak hála.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 18:38:59
Üzenet elküldve: 2023-09-24 18:38:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*A wegtoreni nemesség. Legalább olyan vendégszerető tud lenni, amennyire veszélyes. Ott, ahol az ősi családok egyenlőek a törvénykezéssel, könnyű fűbe harapni. Viszont ha Orthus valóban járt a Tűz Városában, úgy elhiszi, hogy volt része mulatságban is. Még ha nem is ereszti bő lére a történetet.
Azért a szerhasználat során visszaköszön, hogy Orthus nem ily körökben töltötte idejét. Talán jobb is. Ő se nem függője, se nem rendszeres használója az ilyesminek, de volt alkalma elégszer megtapasztalni már éltében. Aki olyan körökben kell, hogy mozogjon, mint ő odahaza, el sem kerülheti az efféle hóbortokat.
Miközben Relael a nyakába vonja magát, a pipa is visszakerül részükre a kurtizán révén. Nem nyúl érte rögtön, helyette kezével végigsimít Relael csípőjén. Ágyékuk egymásnak feszül, s mivel ezt a pozitúrát nem tartja kényelmesnek, baljával az elf feneke alá nyúl, hogy a víz alatt felemelve megtartsa. Így már szabadon ágaskodhat Relael alatt.
Átveszi a pipát, majd ismét csak nagyot fúj belőle. Ezúttal neki is le kell nyelnie egy köhögést, de sikerrel veszi az akadályt. A szer hatásai még nem kerítették hatalmukba, de valamicske bizsergést már érezni fél, főleg deréktájt.*
-Bármit. *Visszhangozza, miközben szürkéi visszakúsznak az elf testéről a tekintetére. Harcos, s harcmodora pontosan abban rejlik, hogy kitalálja ellenfelei következő lépését. Szeret tervezni. Ugyanakkor Relaelben talán pont az az izgalmas, hogy sosem lehet tudni, mit forgat a fejében. Ő pedig kedveli a kihívásokat. Pont a kimondatlan válasz az, mi meggátolja benne, hogy vágyainak eleget téve megmártózzon az elfben úgy, ahogy vannak és közben vad csókot kérjen a puha ajkaktól.
Közben ha csak nem szökik meg, Relaelt magával cipelve a medence széléhez sétál, hogy a leány hátát a falnak vetve állapodjon meg. Orthus is csatlakozik melléjük, s noha a házasság intézményének témája nem hozta különösebben lázba, a férfi kérése Alissäna felé már annál érdekesebb. Érdeklődve követi figyelemmel a kurtizán kecses mozgását, ami valóban izgalmas, főleg a leány hajlékonysága. Még egy-egy elismerő hümmögés is elhagyja ajkait a műsor közben. Mintha csak egy akrobatát figyelne. Ő maga nem kamatoztatta e lány e tudását, mikor együtt töltötték idejüket. Annyi baj legyen.
Alissäna végül csatlakozik a kereskedőhöz, neki pedig minden figyelme Relaelé. Választ vár, ráadásul egyre türelmetlenebbül. Végül elengedi az elfet, hogy megkerülje s a háta mögül simítsa végig finom vonalait. Beletúr a sűrű hajzuhatagba, ujjaival pedig finoman játszik a lány nyakán. Ha csak nem ellenkezik, Relaelt könnyeden szembefordítja Orthussal, kezét pedig végigsimítja az elf mellkasán, gondosan belemarkolva közben a szemet gyönyörködtető formákba.*
-Tetszik neked, kereskedő? *Pillant fel, miközben a lány nyakát megkerülve kezével Relael felé kínálja a füstölgő pipát. Csak a vak nem látja, hogyan les a nemes után a kufár, őt pedig némileg szórakoztatja a dolog. Persze nem kínálja a leányt, csak érdekli a reakció. Máskülönben sincs problémája a bámész tekintetekkel, épp ellenkezőleg. Alissänát sem véletlenül rángatta ki annak idején arra az erkélyre a Kalmárban. Talán az Arénában ragadt rá e habitus, talán a Tűz Városának nemesei között.
Relael érezheti, miképp feszül ágyékának a wegtoreni ereje teljében, de nem szánja el magát egyelőre. Kíváncsi, vajon mit forgathatott a fejében a hosszúéletű.*
-Nos? Mi lenne a bármi, Te kígyó? *Hajol előre az elf füléhez suttogva. Közben szórakozottan szemléli a válla felett Alissänát, miképp tekereg Orthuson.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.24 18:46:42
*A wegtoreni nemesség. Legalább olyan vendégszerető tud lenni, amennyire veszélyes. Ott, ahol az ősi családok egyenlőek a törvénykezéssel, könnyű fűbe harapni. Viszont ha Orthus valóban járt a Tűz Városában, úgy elhiszi, hogy volt része mulatságban is. Még ha nem is ereszti bő lére a történetet.
Azért a szerhasználat során visszaköszön, hogy Orthus nem ily körökben töltötte idejét. Talán jobb is. Ő se nem függője, se nem rendszeres használója az ilyesminek, de volt alkalma elégszer megtapasztalni már éltében. Aki olyan körökben kell, hogy mozogjon, mint ő odahaza, el sem kerülheti az efféle hóbortokat.
Miközben Relael a nyakába vonja magát, a pipa is visszakerül részükre a kurtizán révén. Nem nyúl érte rögtön, helyette kezével végigsimít Relael csípőjén. Ágyékuk egymásnak feszül, s mivel ezt a pozitúrát nem tartja kényelmesnek, baljával az elf feneke alá nyúl, hogy a víz alatt felemelve megtartsa. Így már szabadon ágaskodhat Relael alatt.
Átveszi a pipát, majd ismét csak nagyot fúj belőle. Ezúttal neki is le kell nyelnie egy köhögést, de sikerrel veszi az akadályt. A szer hatásai még nem kerítették hatalmukba, de valamicske bizsergést már érezni fél, főleg deréktájt.*
-Bármit. *Visszhangozza, miközben szürkéi visszakúsznak az elf testéről a tekintetére. Harcos, s harcmodora pontosan abban rejlik, hogy kitalálja ellenfelei következő lépését. Szeret tervezni. Ugyanakkor Relaelben talán pont az az izgalmas, hogy sosem lehet tudni, mit forgat a fejében. Ő pedig kedveli a kihívásokat. Pont a kimondatlan válasz az, mi meggátolja benne, hogy vágyainak eleget téve megmártózzon az elfben úgy, ahogy vannak és közben vad csókot kérjen a puha ajkaktól.
Közben ha csak nem szökik meg, Relaelt magával cipelve a medence széléhez sétál, hogy a leány hátát a falnak vetve állapodjon meg. Orthus is csatlakozik melléjük, s noha a házasság intézményének témája nem hozta különösebben lázba, a férfi kérése Alissäna felé már annál érdekesebb. Érdeklődve követi figyelemmel a kurtizán kecses mozgását, ami valóban izgalmas, főleg a leány hajlékonysága. Még egy-egy elismerő hümmögés is elhagyja ajkait a műsor közben. Mintha csak egy akrobatát figyelne. Ő maga nem kamatoztatta e lány e tudását, mikor együtt töltötték idejüket. Annyi baj legyen.
Alissäna végül csatlakozik a kereskedőhöz, neki pedig minden figyelme Relaelé. Választ vár, ráadásul egyre türelmetlenebbül. Végül elengedi az elfet, hogy megkerülje s a háta mögül simítsa végig finom vonalait. Beletúr a sűrű hajzuhatagba, ujjaival pedig finoman játszik a lány nyakán. Ha csak nem ellenkezik, Relaelt könnyeden szembefordítja Orthussal, kezét pedig végigsimítja az elf mellkasán, gondosan belemarkolva közben a szemet gyönyörködtető formákba.*
-Tetszik neked, kereskedő? *Pillant fel, miközben a lány nyakát megkerülve kezével Relael felé kínálja a füstölgő pipát. Csak a vak nem látja, hogyan les a nemes után a kufár, őt pedig némileg szórakoztatja a dolog. Persze nem kínálja a leányt, csak érdekli a reakció. Máskülönben sincs problémája a bámész tekintetekkel, épp ellenkezőleg. Alissänát sem véletlenül rángatta ki annak idején arra az erkélyre a Kalmárban. Talán az Arénában ragadt rá e habitus, talán a Tűz Városának nemesei között.
Relael érezheti, miképp feszül ágyékának a wegtoreni ereje teljében, de nem szánja el magát egyelőre. Kíváncsi, vajon mit forgathatott a fejében a hosszúéletű.*
-Nos? Mi lenne a bármi, Te kígyó? *Hajol előre az elf füléhez suttogva. Közben szórakozottan szemléli a válla felett Alissänát, miképp tekereg Orthuson.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.24 18:46:42
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 17:06:36
Üzenet elküldve: 2023-09-24 17:06:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna még nem a medencében, helyette Orthus figyelmében fürdőzik, tekintetével gondosan kerülve a másik párost. Szórakozottan simogatja a kufárt, aki vággyal telve tapogatja őt. Denjaar érkezésekor akaratlanul is ráterelődik kicsit figyelme, majd óvatosan ellenőrzi Relaelt, aki ezúttal jókedvűnek és kiegyensúlyozottnak tűnik, ezért bátorkodik a wegtoreni harcosra mosolyogni.
A fegyelem terén Alissäna is hasonlóképpen érez mint Orthus, bár őt egészen más dolgok motiválják. A körök amikben forog igen veszélyesek lehetnek, s a kurtizán hamar megtanulta, hogyha valakinek lankad a figyelme könnyen halálos szituációban találhatja magát. Ő pedig nem akar egyike lenni azoknak a szajháknak, akik óvatlanságból élettelenül végzik. Éppen ezért nem örül annak, hogy a férfi igen nagylelkű módon bevonja őt is a lazításba. Egy pillanatig habozik, azon töpreng hogyan utasítja el udvariasan a felajánlást, végül letesz erről. Jól tudja, hogy nem sok választása van ha nem akarja, hogy a végén ünneprontónak tartsák. Reméli nem annyira figyelnek a többiek, s ez idő alatt a pipába szív, legalábbis úgy tesz. Mellkasa emelkedik, valamennyi füst és levegő ugyan jut tüdejébe, de csak mérsékelten. Kaparja torkát a füst és szemei könnytől párássá válnak, de pár apró köhintést leszámítva a pillangó sem lóg ki annyira a társaságból.*
- Rendben.
*Engedelmesen biccent és óvatosan lekászálódik Orthus öléből, majd puha léptekkel a másik pároshoz sétál, hogy nekik átnyújtsa a pipát.
Ha egyéb utasítást nem kap, akkor rövidesen visszatér a kufárhoz, aki immár a medence meleg vizét élvezi. Először csak annak szélére ül le és lábait ereszti be, ahogy az előbb is, aztán szépen óvatosan ő maga is beleereszkedik. Hosszú haja hajtű hiányában a vízbe omlik, s mögötte lepelként terül szét.
Vissza kúszik Orthushoz, közben igyekszik koncentrálni és józannak maradni, de ez cseppet sem könnyű feladat. Finom keze a kereskedőre siklik és belé kapaszkodva simul ismét hozzá, készen arra, hogy az egyre emelkedettebb hangulatot lassan más vizekre terelje, bár úgy látja talán abban Denjaar és Relael párosa megelőzi majd őket.*
- Oh, hát a vízben végrehajtható táncok inkább érzelmesek mint érdekesek.
*Körbepillant, felméri a medence méretét, ami igencsak szerény, s ezzel is jócskán lecsökkenti a lehetőségeit.*
- S látványosabbak, ha üveggel körbevett vízből csodálhatóak. Látott már olyat? Igazi ritkaságnak számít, még Wegtorenben is, sőt, főleg ott. Úgy tudom Lihanechben nagyobb hagyománya van.
*Beszéd közben persze nem tétlenkedik, a medence túloldalára sétál, majd a szélébe kapaszkodva lassan kihúzza magát a vízből. Sajnos túl sok hely nincs számára a mozgáshoz, ezért is írja végül felül Orthus kérését.
Zene nélkül kissé kényelmetlenül érzi magát, de ezúttal segítségére van az őt körbeölelő Hodaril füst. Lassan kezd el mozogni, elsősorban kezeivel, többnyire saját alakján simítva végig. Ezt követően egész testét bevonja, hol csípőjének lassú ringó mozgásával igyekszik lekötni a társaság figyelmét, hol hajlékonyságát mutatja be egy-egy bonyolultabb mozdulat során. Mozgása macskáéhoz hasonlóan finom és kimért, erre a hatásra valamelyest rájátszva négykézláb közelíti meg Orthust a medence szélénél. A férfihoz érve körülötte tekeregve érinti meg, simítja és csókolja nyakát, majd puhán ajkai közé veszi fülcimpáját.*
*Alissäna még nem a medencében, helyette Orthus figyelmében fürdőzik, tekintetével gondosan kerülve a másik párost. Szórakozottan simogatja a kufárt, aki vággyal telve tapogatja őt. Denjaar érkezésekor akaratlanul is ráterelődik kicsit figyelme, majd óvatosan ellenőrzi Relaelt, aki ezúttal jókedvűnek és kiegyensúlyozottnak tűnik, ezért bátorkodik a wegtoreni harcosra mosolyogni.
A fegyelem terén Alissäna is hasonlóképpen érez mint Orthus, bár őt egészen más dolgok motiválják. A körök amikben forog igen veszélyesek lehetnek, s a kurtizán hamar megtanulta, hogyha valakinek lankad a figyelme könnyen halálos szituációban találhatja magát. Ő pedig nem akar egyike lenni azoknak a szajháknak, akik óvatlanságból élettelenül végzik. Éppen ezért nem örül annak, hogy a férfi igen nagylelkű módon bevonja őt is a lazításba. Egy pillanatig habozik, azon töpreng hogyan utasítja el udvariasan a felajánlást, végül letesz erről. Jól tudja, hogy nem sok választása van ha nem akarja, hogy a végén ünneprontónak tartsák. Reméli nem annyira figyelnek a többiek, s ez idő alatt a pipába szív, legalábbis úgy tesz. Mellkasa emelkedik, valamennyi füst és levegő ugyan jut tüdejébe, de csak mérsékelten. Kaparja torkát a füst és szemei könnytől párássá válnak, de pár apró köhintést leszámítva a pillangó sem lóg ki annyira a társaságból.*
- Rendben.
*Engedelmesen biccent és óvatosan lekászálódik Orthus öléből, majd puha léptekkel a másik pároshoz sétál, hogy nekik átnyújtsa a pipát.
Ha egyéb utasítást nem kap, akkor rövidesen visszatér a kufárhoz, aki immár a medence meleg vizét élvezi. Először csak annak szélére ül le és lábait ereszti be, ahogy az előbb is, aztán szépen óvatosan ő maga is beleereszkedik. Hosszú haja hajtű hiányában a vízbe omlik, s mögötte lepelként terül szét.
Vissza kúszik Orthushoz, közben igyekszik koncentrálni és józannak maradni, de ez cseppet sem könnyű feladat. Finom keze a kereskedőre siklik és belé kapaszkodva simul ismét hozzá, készen arra, hogy az egyre emelkedettebb hangulatot lassan más vizekre terelje, bár úgy látja talán abban Denjaar és Relael párosa megelőzi majd őket.*
- Oh, hát a vízben végrehajtható táncok inkább érzelmesek mint érdekesek.
*Körbepillant, felméri a medence méretét, ami igencsak szerény, s ezzel is jócskán lecsökkenti a lehetőségeit.*
- S látványosabbak, ha üveggel körbevett vízből csodálhatóak. Látott már olyat? Igazi ritkaságnak számít, még Wegtorenben is, sőt, főleg ott. Úgy tudom Lihanechben nagyobb hagyománya van.
*Beszéd közben persze nem tétlenkedik, a medence túloldalára sétál, majd a szélébe kapaszkodva lassan kihúzza magát a vízből. Sajnos túl sok hely nincs számára a mozgáshoz, ezért is írja végül felül Orthus kérését.
Zene nélkül kissé kényelmetlenül érzi magát, de ezúttal segítségére van az őt körbeölelő Hodaril füst. Lassan kezd el mozogni, elsősorban kezeivel, többnyire saját alakján simítva végig. Ezt követően egész testét bevonja, hol csípőjének lassú ringó mozgásával igyekszik lekötni a társaság figyelmét, hol hajlékonyságát mutatja be egy-egy bonyolultabb mozdulat során. Mozgása macskáéhoz hasonlóan finom és kimért, erre a hatásra valamelyest rájátszva négykézláb közelíti meg Orthust a medence szélénél. A férfihoz érve körülötte tekeregve érinti meg, simítja és csókolja nyakát, majd puhán ajkai közé veszi fülcimpáját.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-24 10:22:47
Üzenet elküldve: 2023-09-24 10:22:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna bájait nehéz kizárni a tudatából, főleg úgy, hogy a nő készségesen belesimul az ölébe és felkínálja magát. Ezzel együtt Orthus még uralkodik magán, mert ő ugyan nem fogja itt elsőként egy következő szintre emelni ezt a rendhagyó szeánszot.
Ez azért nem tartja vissza attól, hogy kiélvezze a leányzó bőrének puhaságát és formás idomait. Csak visszafogottabban csinálja, hogy ne kapja el túlzottan a hév.
Ebben nem segít a Relael és Denjaar között zajló incselkedés, és még kevésbé a Hodaril illata, ami azonnal érezhető lesz a teremben. Aztán a páros megszakítja kicsit az évődést, és először Krultos lép oda hozzá a pipával, amit át is vesz tőle. És egy kérdéssel, amire próbál óvatos választ adni.*
- Mondjuk úgy, hogy ifjabb koromban utazásaim során volt alkalmam Wegtorenben is élvezni a nemesség vendégszeretetét.
*feleli egyfajta somolygással az arcán. Persze amit ő ifjabb kornak nevez, az az elf hölgyek számára röpke idő, mindössze 10-20 év.
Ami azt illeti, Orthus nagyon is szerette kiélni magát, távol az artheniori társaságtól, családja szigorától, neveltetése béklyóitól. Őt Artheniorban a nemesek amolyan idealizált változatának nevelték, meglehetősen konzervatívan. Sokkal fegyelmezettebbnek azoknál, akikhez tartozni vágytak. De amikor messzi vidékre látogatott, megengedhette magának, hogy ebből engedjen. És különösen Wegtoren fülledt hangulatában alaposan megmártózott. Ott vette fel azt a szokását is, hogy pénzen vegye meg a női társaságot, amelytől alacsony rangja és kevésbé előnyös testalkata megfosztotta. Csak éppen Artheniorban sokkal diszkrétebben csinálja az ilyesmit.
A pipát azonban kissé vonakodva veszi át. Éppen azért, mert önfegyelemre nevelték aminek fontosságával tisztában is van, nehezére esik olyan helyzetbe hoznia magát, ahol ez az önkontroll elveszhet. Márpedig a Hodaril pontosan erre való. Ezzel együtt, a társaságra való tekintettel most szippant egy óvatosat a pipából. Aztán megfeszül a nyaka és az állkapcsa, amint azon küszködik, hogy ne kezdjen köhögni. Nem gyakorlott dohányos, ez a fajta élvezet sose vonzotta igazán, még hagyományos dohánnyal sem. Azért képes uralkodni magán, hogy ne szégyenüljön meg némi krákogással.
És mivel nincs hozzászokva, a szer azonnal hat. Máris érzi, ahogy a szemhéja kicsit elnehezedik, a tudata pedig elkezdi megszínezni a látottakat. A pipa szipkáját ezt követően Alissäna felé fordítja és hagyja, hogy a leányzó is vételezzen a ritka bódítóból. Aztán magát a pipát és átadja a kurtizánnal és így szól hozzá.*
- Legyen olyan kedves és vigye ezt oda az úrnőnek. De ne maradjon el soká!
*mondja, és hagyja, hogy a lány kikászálódjon az öléből. Viszont nem mulasztja el a lehetőséget, hogy végigsimítson a hátsóján. Aztán pedig ő maga is beleereszkedik a vízbe, hiszen eddig csak a medence peremén ült.
Relael kérdése még nagyjából teljesen józan állapotban éri, így a válasza is összeszedett, bár kissé lassabb.*
- Nos... annak idején sok lehetőség felmerült. De az idő még nem érett meg rá.
*feleli, ami nagyjából azt jelenti, hogy a Morthimer név még nem csengett elég jól ahhoz, hogy olyan nemesi család adja érte a leányát, akivel meg is érte volna egybe kelni.*
- Mostanában pedig még nagy a bizonytalanság, hogy kivel éri meg ilyen szintű szövetséget kötni. Az érdekházasság egy egyszer megkötendő üzlet, jól kell megválasztani hozzá a partnert.
*mondja. Közben viszont azzal is tisztában van, hogy az ő "értéke" is csökkenőben van. Hiszen miközben a vagyona és a befolyása növekvőben van, mégiscsak negyvenes éveiben jár már. Családot alapítani, gyermeket nemzeni és elég ideig élni ahhoz, hogy felkészítse utódját... fogy az idő.
Közben a hodaril kezdi éreztetni a hatását, Orthus pedig önkéntelenül is enyhén ingatni kezdi a fejét. Felkel, és a medencén átvágva közelebb ül a másik pároshoz, hogy ne átellenből bámulják egymást a medencében. Tekintete Alissänára villan, úgy szól.*
- Úgy sejtem, a kisasszony Wegtorenben bizonyára megtanult néhány táncot, amit fürdőben szokás lejteni. Még ha zene nem is társul most hozzá, azért én nagyon szeretném látni. Talán megkérhetnénk rá, hogy itt a medencében mutasson valamit a tudásából.
*Alissäna bájait nehéz kizárni a tudatából, főleg úgy, hogy a nő készségesen belesimul az ölébe és felkínálja magát. Ezzel együtt Orthus még uralkodik magán, mert ő ugyan nem fogja itt elsőként egy következő szintre emelni ezt a rendhagyó szeánszot.
Ez azért nem tartja vissza attól, hogy kiélvezze a leányzó bőrének puhaságát és formás idomait. Csak visszafogottabban csinálja, hogy ne kapja el túlzottan a hév.
Ebben nem segít a Relael és Denjaar között zajló incselkedés, és még kevésbé a Hodaril illata, ami azonnal érezhető lesz a teremben. Aztán a páros megszakítja kicsit az évődést, és először Krultos lép oda hozzá a pipával, amit át is vesz tőle. És egy kérdéssel, amire próbál óvatos választ adni.*
- Mondjuk úgy, hogy ifjabb koromban utazásaim során volt alkalmam Wegtorenben is élvezni a nemesség vendégszeretetét.
*feleli egyfajta somolygással az arcán. Persze amit ő ifjabb kornak nevez, az az elf hölgyek számára röpke idő, mindössze 10-20 év.
Ami azt illeti, Orthus nagyon is szerette kiélni magát, távol az artheniori társaságtól, családja szigorától, neveltetése béklyóitól. Őt Artheniorban a nemesek amolyan idealizált változatának nevelték, meglehetősen konzervatívan. Sokkal fegyelmezettebbnek azoknál, akikhez tartozni vágytak. De amikor messzi vidékre látogatott, megengedhette magának, hogy ebből engedjen. És különösen Wegtoren fülledt hangulatában alaposan megmártózott. Ott vette fel azt a szokását is, hogy pénzen vegye meg a női társaságot, amelytől alacsony rangja és kevésbé előnyös testalkata megfosztotta. Csak éppen Artheniorban sokkal diszkrétebben csinálja az ilyesmit.
A pipát azonban kissé vonakodva veszi át. Éppen azért, mert önfegyelemre nevelték aminek fontosságával tisztában is van, nehezére esik olyan helyzetbe hoznia magát, ahol ez az önkontroll elveszhet. Márpedig a Hodaril pontosan erre való. Ezzel együtt, a társaságra való tekintettel most szippant egy óvatosat a pipából. Aztán megfeszül a nyaka és az állkapcsa, amint azon küszködik, hogy ne kezdjen köhögni. Nem gyakorlott dohányos, ez a fajta élvezet sose vonzotta igazán, még hagyományos dohánnyal sem. Azért képes uralkodni magán, hogy ne szégyenüljön meg némi krákogással.
És mivel nincs hozzászokva, a szer azonnal hat. Máris érzi, ahogy a szemhéja kicsit elnehezedik, a tudata pedig elkezdi megszínezni a látottakat. A pipa szipkáját ezt követően Alissäna felé fordítja és hagyja, hogy a leányzó is vételezzen a ritka bódítóból. Aztán magát a pipát és átadja a kurtizánnal és így szól hozzá.*
- Legyen olyan kedves és vigye ezt oda az úrnőnek. De ne maradjon el soká!
*mondja, és hagyja, hogy a lány kikászálódjon az öléből. Viszont nem mulasztja el a lehetőséget, hogy végigsimítson a hátsóján. Aztán pedig ő maga is beleereszkedik a vízbe, hiszen eddig csak a medence peremén ült.
Relael kérdése még nagyjából teljesen józan állapotban éri, így a válasza is összeszedett, bár kissé lassabb.*
- Nos... annak idején sok lehetőség felmerült. De az idő még nem érett meg rá.
*feleli, ami nagyjából azt jelenti, hogy a Morthimer név még nem csengett elég jól ahhoz, hogy olyan nemesi család adja érte a leányát, akivel meg is érte volna egybe kelni.*
- Mostanában pedig még nagy a bizonytalanság, hogy kivel éri meg ilyen szintű szövetséget kötni. Az érdekházasság egy egyszer megkötendő üzlet, jól kell megválasztani hozzá a partnert.
*mondja. Közben viszont azzal is tisztában van, hogy az ő "értéke" is csökkenőben van. Hiszen miközben a vagyona és a befolyása növekvőben van, mégiscsak negyvenes éveiben jár már. Családot alapítani, gyermeket nemzeni és elég ideig élni ahhoz, hogy felkészítse utódját... fogy az idő.
Közben a hodaril kezdi éreztetni a hatását, Orthus pedig önkéntelenül is enyhén ingatni kezdi a fejét. Felkel, és a medencén átvágva közelebb ül a másik pároshoz, hogy ne átellenből bámulják egymást a medencében. Tekintete Alissänára villan, úgy szól.*
- Úgy sejtem, a kisasszony Wegtorenben bizonyára megtanult néhány táncot, amit fürdőben szokás lejteni. Még ha zene nem is társul most hozzá, azért én nagyon szeretném látni. Talán megkérhetnénk rá, hogy itt a medencében mutasson valamit a tudásából.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 245-264