Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 245-264
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-23 22:41:37
Üzenet elküldve: 2023-09-23 22:41:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Orthusnak valóban nem lehet nehéz dolga ha a Denjaar és Relael között fűződő szálról van szó, hiszen játszadozásaik ellenére nem kifejezetten rejtik véka alá vonzalmukat.*
- Valóban. Sajnos a nemesség megszűnése és Kagan szoborrá válása óta nem igen akad ígéretes jelentkező a számomra.
*Azt persze jótékonyan nem teszi hozzá, hogy Relaelt sosem akarták elvenni igazán a férfiak, s mindezt az elf jól tudja, nem mellesleg cseppet sem bánja. A házasság számára nem több egy kötelességnél, amire egyszer biztos kénytelen lesz sort keríteni, de most biztosan nem, mert egyáltalán semmi kedve valakihez igazodni, jobb kedveli ha mások igazodnak hozzá. Az pedig, hogy olyan férjet találjon, aki megérje számára és hajlandó tűrni az elf igen sajátos igényeit, erre nagyjából semmi esélyt sem lát.
Denjaar észrevétele valóban helyes, Relael felszabadult, jókedvű s ilyen esetben szeret csacsogni. Nem mellesleg úgy érzi, hogy figyelnek rá, sőt, talán szórakoztatónak is találják társaságát. Persze nem naiv, s jól tudja, hogy elsősorban teste látványa az ami a többieket foglalkoztatja, de ez nem kedvetleníti el őt, sokkal inkább úgy érzi valamiféle hatalommal rendelkezik fölöttük.
Már éppen következő kérdését intézné a kufárhoz, de a wegtorenivel való kis közjátékuk tovább halad. Denjaar jól tudja, hogy csak azt teheti meg Relaellel amit az elf is akar, hiszen a fülében most is ott fityegő pengéket bármikor segítségül hívhatná, ha óhajtaná. Persze szó sincs erről. Széles mosollyal arcán néz egyenesen a férfi hideg íriszeibe, s kíváncsian várja mi lesz annak következő lépése. Csalódottan tapasztalja, hogy az igazi folytatás még várat még magára, ezért hát vár, addig is Orthusnak szenteli figyelmét.*
- Na és Önnek akadt valami leány, akinek érdemes volna udvarolnia?
*Most ő az, akinek tekintete másokban gyönyörködik, teszi mindezt igen nyíltan. Már a kufár és kurtizán párosa is érdekes a számára, ezt csak tetézi Denjaar jelenléte is. Mindenféle jelenet felsejlik előtte, már nyílnak is ajkai, hogy alávaló gondolatait szavak formájában megossza a többiekkel, ám szerencséjére Krultos tovább görgeti a témát, így Relael még egy kicsit megőrizheti méltóságának bizonyos részét üzleti partnere előtt.
Karjaival oldalt megtámaszkodik a medence szélében, s kellemes sóhajjal merül leheletnyit mélyebbre a vízben. Felfelé bámul, látni véli a kifújt füstöt megmeredve a levegőben. Szórakoztatja az enyhén áttetsző világos csíkok látványa, mintha aprócska útvonalak lennének a levegőben. Eközben boráért nyúl, s poharának tartalmát lassan kortyolgatva eltűnteti.*
- Hm?
*Érzi, hogy elméje már lassabban forog, ezért fejét oldalra billentve kissé tanácstalanul bámul a harcosra. Hirtelen megvilágosodik, ajkával apró o-t formál, majd széles mosollyal ragyog fel arca.
Relael kézfeje az előtte lévő Denjaar vállára csúszik. Élvezi, hogy kedvére érintheti a forró testet. Belekapaszkodva az erős nyakba húzza közelebb magukat egymáshoz.*
- Lássuk csak...
*Nem kevésbé izgatott ő sem, mint a férfiak. Szíve szerint máris csókot követelne a wegtorenitől, hogy valamelyest csillapítsa éhségét.*
- Bármit kérhetek?
*Játékosan beharapja ajkait. Úgy tűnhet az elfnek már vannak tervei, de sosem tervez igazán előre, jellemzően csupán improvizál, de mindezt oly magabiztosággal teszi, hogy mindenkivel képes elhitetni azt, hogy pontosan tudja mit csinál.*
*Orthusnak valóban nem lehet nehéz dolga ha a Denjaar és Relael között fűződő szálról van szó, hiszen játszadozásaik ellenére nem kifejezetten rejtik véka alá vonzalmukat.*
- Valóban. Sajnos a nemesség megszűnése és Kagan szoborrá válása óta nem igen akad ígéretes jelentkező a számomra.
*Azt persze jótékonyan nem teszi hozzá, hogy Relaelt sosem akarták elvenni igazán a férfiak, s mindezt az elf jól tudja, nem mellesleg cseppet sem bánja. A házasság számára nem több egy kötelességnél, amire egyszer biztos kénytelen lesz sort keríteni, de most biztosan nem, mert egyáltalán semmi kedve valakihez igazodni, jobb kedveli ha mások igazodnak hozzá. Az pedig, hogy olyan férjet találjon, aki megérje számára és hajlandó tűrni az elf igen sajátos igényeit, erre nagyjából semmi esélyt sem lát.
Denjaar észrevétele valóban helyes, Relael felszabadult, jókedvű s ilyen esetben szeret csacsogni. Nem mellesleg úgy érzi, hogy figyelnek rá, sőt, talán szórakoztatónak is találják társaságát. Persze nem naiv, s jól tudja, hogy elsősorban teste látványa az ami a többieket foglalkoztatja, de ez nem kedvetleníti el őt, sokkal inkább úgy érzi valamiféle hatalommal rendelkezik fölöttük.
Már éppen következő kérdését intézné a kufárhoz, de a wegtorenivel való kis közjátékuk tovább halad. Denjaar jól tudja, hogy csak azt teheti meg Relaellel amit az elf is akar, hiszen a fülében most is ott fityegő pengéket bármikor segítségül hívhatná, ha óhajtaná. Persze szó sincs erről. Széles mosollyal arcán néz egyenesen a férfi hideg íriszeibe, s kíváncsian várja mi lesz annak következő lépése. Csalódottan tapasztalja, hogy az igazi folytatás még várat még magára, ezért hát vár, addig is Orthusnak szenteli figyelmét.*
- Na és Önnek akadt valami leány, akinek érdemes volna udvarolnia?
*Most ő az, akinek tekintete másokban gyönyörködik, teszi mindezt igen nyíltan. Már a kufár és kurtizán párosa is érdekes a számára, ezt csak tetézi Denjaar jelenléte is. Mindenféle jelenet felsejlik előtte, már nyílnak is ajkai, hogy alávaló gondolatait szavak formájában megossza a többiekkel, ám szerencséjére Krultos tovább görgeti a témát, így Relael még egy kicsit megőrizheti méltóságának bizonyos részét üzleti partnere előtt.
Karjaival oldalt megtámaszkodik a medence szélében, s kellemes sóhajjal merül leheletnyit mélyebbre a vízben. Felfelé bámul, látni véli a kifújt füstöt megmeredve a levegőben. Szórakoztatja az enyhén áttetsző világos csíkok látványa, mintha aprócska útvonalak lennének a levegőben. Eközben boráért nyúl, s poharának tartalmát lassan kortyolgatva eltűnteti.*
- Hm?
*Érzi, hogy elméje már lassabban forog, ezért fejét oldalra billentve kissé tanácstalanul bámul a harcosra. Hirtelen megvilágosodik, ajkával apró o-t formál, majd széles mosollyal ragyog fel arca.
Relael kézfeje az előtte lévő Denjaar vállára csúszik. Élvezi, hogy kedvére érintheti a forró testet. Belekapaszkodva az erős nyakba húzza közelebb magukat egymáshoz.*
- Lássuk csak...
*Nem kevésbé izgatott ő sem, mint a férfiak. Szíve szerint máris csókot követelne a wegtorenitől, hogy valamelyest csillapítsa éhségét.*
- Bármit kérhetek?
*Játékosan beharapja ajkait. Úgy tűnhet az elfnek már vannak tervei, de sosem tervez igazán előre, jellemzően csupán improvizál, de mindezt oly magabiztosággal teszi, hogy mindenkivel képes elhitetni azt, hogy pontosan tudja mit csinál.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-22 03:12:40
Üzenet elküldve: 2023-09-22 03:12:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Számos szempár kíséri az elf útját, amaz mégsem elégszik meg ennyivel. Gátlástalanul pökhendi módon vizslatja meg magát a víztükörben. Szokatlan gondolat, de másodszorra is szöget üt a fejében, hogy a hosszúéletűt valahol izgathatja a saját látványa. Ha ez tényleg így van, úgy egy sajátos, ámbár számára izgalmas jellemvonással rendelkezik az elf.
Alissäna tekintete leesik az övéről, ő pedig sikerrel kapja el a mellette helyet foglaló Relael szúrós zöldjeit. Somolyogva könyveli el a dolgot, csiklandozza humorát a jelenet. Talán a saját szórakoztatására még a mélyére is áshat e sajátos önzés mibenlétének a nap további részében. Amennyiben persze a sors úgy hozza és az Orthus által hozott, erős bódítószer nem feledteti vele ötletét.
Elnézi a pipájáért igyekvő hosszúéletűt. A ringó csípőt, a formás hátsót. Szeme sarkából látja, hogy a kereskedőnek is van szeme a széphez és nem is hibáztatja érte. Felváltva csodálhatják meg Relael mindkét felét, miközben az térül-fordul és mindketten pontosan tudják, hogy szükségtelen bármit is palástolni. Épp ellenkezőleg. A Varjak Nagyasszonya úgy követeli meg magának a figyelmet, akár egy tőrökkel zsonglőrködő mutatványos az artistaparádén.
Mire Relael visszaér, természetesen már kellően felajzott állapotban találhatja őt. Jókora férfi, s teste is ehhez aránylik, habár ez az elfnek eddig sem okozott különösebb problémát.
Miközben előkészíti a hodarilt, Relael nem rest tovább csicseregni. Kezdi észrevenni, hogy az elf leginkább akkor van ily beszédes kedvében, ha kifejezetten jókedve van. Hogy a társaságuk, netalán az ajándékba kapott kábítóanyag hozza ki belőle, nehéz lenne megmondani. Talán mindkettő.*
-Ebben biztos lehetsz. *Az ő éhségét már nem kell félteni. Elhallgatja, miként társalog a kettő, de nem szól bele a témába. Mindketten hallották már véleményét a thargokról.
Elbambul kissé, miközben futólag megméri az Orthus ölében munkálkodó Alissänát, épp ezért meg is lepi az arcára fogó, finom érintés. Érzi a hodaril édeskés, bódító illatát. Alighanem mind a négyen tisztában vannak vele, hogy ez az egyik legerősebb szer, mi csak fellelhető a négy város között. Nem lenne nehéz kitalálni, kinek az ötlete lehetett éppen ezzel megfűszerezni összejövetelüket.
Mivel egyetlen kihívástól sem hátrált meg soha életében, így amennyiben Relael nem húzódik el, kemény marokkal túr hajába, hogy kissé hátrafeszíthesse állát. Persze nem erőszakosan teszi mindezt, de kellő erővel. Közvetlen közelről nézegeti egy darabig a finom vonásokat és a méregzöld szempárt, ami mögött legalább annyi ravaszságot is sejt, mint kéjvágyat. Közben szabad kezével óvatosan kiveszi a pipát Relael kínáló ujjai közül, majd lassan elengedi az ében hajzuhatagot, hogy ajkához emelhesse a pipát. Le sem veszi az igéző smaragdokról szürke tekintetét, miközben nagyot szív. Hagyja, hogy bódító füst átjárja, s ki sem engedi, helyette ismét ajkai közé kapja a pipaszárat.
A füstöt természetesen arcába kapja az elf. Elgyönyörködik benne egy darabig, mielőtt felállna, hogy Orthus és Alissäna kettőséhez slattyogjon.
Megállja, hogy a kurtizánt érintse, pedig a kerek kis keblek igazán megérdemelnék. Azokon viszont éppen a kereskedő keze csüng. Átnyújtja hát a pipát Alissäna mellett Orthusnak, még biccent is hozzá.*
-Járt már Wegtorenben úgy igazán, Orthus? A Teraszokon? A Nagy Arénában? *Csupán a kereskedőt címezi szavaival. Hisz tudja, hogy az ölében tekergő kis kurtizán éppen onnan jön. A Teraszok medencéiből áradó gőz, a megannyi kurtizán látványa, persze mindkét nemből gondosan válogatva... Nem nehéz felidéznie, ez pedig talán épp a hodaril hatása. Egyelőre még nem érzi a szert magában, de tisztában van vele, hogy hamarosan fogja. Gyorsabban hat, mint az ördögvigyor és jóval erőteljesebben is. Ha az embert olyan helyzetben kapja el, mint ez itt, hát a kéjvágyra igen derekas hatást gyakorol. Ezt követően levetkőzteti a gátlásokat, majd képzeteket okozhat. Aki pedig túl sokat használ belőle egyszerre, az nagyon könnyen roppant kiszolgáltatott helyzetben találhatja magát. Látott ő már nagyurat négylábon ugatni és parancsszóra acsarkodni, akár az öleb, s pengetáncos harcosszüzet combjaival a nyakában kuncsaftot várni.
Visszaindul "helyére", ám a rövidebb utat választva a medencén keresztül teszi meg e távot. Kellemesen meleg a víz, hamar le is cövekel Relael előtt. A nő innen is épp olyan megkapó látványt nyújt, mint mellőle. Szívesen fogná, tépné, markolná, de az éhes férfi egyben sebezhető is. Ő pedig utóbbiként akarna legkevésbé látszódni.*
-Túl sok idő telt már el a reggeli óta. Mi az ára az ebédnek? * A kérdését természetesen Relaelhez intézi. Az amúgy fegyelmezettséget tükröző, szürke szempár várakozva csillan az elfre.*
*Számos szempár kíséri az elf útját, amaz mégsem elégszik meg ennyivel. Gátlástalanul pökhendi módon vizslatja meg magát a víztükörben. Szokatlan gondolat, de másodszorra is szöget üt a fejében, hogy a hosszúéletűt valahol izgathatja a saját látványa. Ha ez tényleg így van, úgy egy sajátos, ámbár számára izgalmas jellemvonással rendelkezik az elf.
Alissäna tekintete leesik az övéről, ő pedig sikerrel kapja el a mellette helyet foglaló Relael szúrós zöldjeit. Somolyogva könyveli el a dolgot, csiklandozza humorát a jelenet. Talán a saját szórakoztatására még a mélyére is áshat e sajátos önzés mibenlétének a nap további részében. Amennyiben persze a sors úgy hozza és az Orthus által hozott, erős bódítószer nem feledteti vele ötletét.
Elnézi a pipájáért igyekvő hosszúéletűt. A ringó csípőt, a formás hátsót. Szeme sarkából látja, hogy a kereskedőnek is van szeme a széphez és nem is hibáztatja érte. Felváltva csodálhatják meg Relael mindkét felét, miközben az térül-fordul és mindketten pontosan tudják, hogy szükségtelen bármit is palástolni. Épp ellenkezőleg. A Varjak Nagyasszonya úgy követeli meg magának a figyelmet, akár egy tőrökkel zsonglőrködő mutatványos az artistaparádén.
Mire Relael visszaér, természetesen már kellően felajzott állapotban találhatja őt. Jókora férfi, s teste is ehhez aránylik, habár ez az elfnek eddig sem okozott különösebb problémát.
Miközben előkészíti a hodarilt, Relael nem rest tovább csicseregni. Kezdi észrevenni, hogy az elf leginkább akkor van ily beszédes kedvében, ha kifejezetten jókedve van. Hogy a társaságuk, netalán az ajándékba kapott kábítóanyag hozza ki belőle, nehéz lenne megmondani. Talán mindkettő.*
-Ebben biztos lehetsz. *Az ő éhségét már nem kell félteni. Elhallgatja, miként társalog a kettő, de nem szól bele a témába. Mindketten hallották már véleményét a thargokról.
Elbambul kissé, miközben futólag megméri az Orthus ölében munkálkodó Alissänát, épp ezért meg is lepi az arcára fogó, finom érintés. Érzi a hodaril édeskés, bódító illatát. Alighanem mind a négyen tisztában vannak vele, hogy ez az egyik legerősebb szer, mi csak fellelhető a négy város között. Nem lenne nehéz kitalálni, kinek az ötlete lehetett éppen ezzel megfűszerezni összejövetelüket.
Mivel egyetlen kihívástól sem hátrált meg soha életében, így amennyiben Relael nem húzódik el, kemény marokkal túr hajába, hogy kissé hátrafeszíthesse állát. Persze nem erőszakosan teszi mindezt, de kellő erővel. Közvetlen közelről nézegeti egy darabig a finom vonásokat és a méregzöld szempárt, ami mögött legalább annyi ravaszságot is sejt, mint kéjvágyat. Közben szabad kezével óvatosan kiveszi a pipát Relael kínáló ujjai közül, majd lassan elengedi az ében hajzuhatagot, hogy ajkához emelhesse a pipát. Le sem veszi az igéző smaragdokról szürke tekintetét, miközben nagyot szív. Hagyja, hogy bódító füst átjárja, s ki sem engedi, helyette ismét ajkai közé kapja a pipaszárat.
A füstöt természetesen arcába kapja az elf. Elgyönyörködik benne egy darabig, mielőtt felállna, hogy Orthus és Alissäna kettőséhez slattyogjon.
Megállja, hogy a kurtizánt érintse, pedig a kerek kis keblek igazán megérdemelnék. Azokon viszont éppen a kereskedő keze csüng. Átnyújtja hát a pipát Alissäna mellett Orthusnak, még biccent is hozzá.*
-Járt már Wegtorenben úgy igazán, Orthus? A Teraszokon? A Nagy Arénában? *Csupán a kereskedőt címezi szavaival. Hisz tudja, hogy az ölében tekergő kis kurtizán éppen onnan jön. A Teraszok medencéiből áradó gőz, a megannyi kurtizán látványa, persze mindkét nemből gondosan válogatva... Nem nehéz felidéznie, ez pedig talán épp a hodaril hatása. Egyelőre még nem érzi a szert magában, de tisztában van vele, hogy hamarosan fogja. Gyorsabban hat, mint az ördögvigyor és jóval erőteljesebben is. Ha az embert olyan helyzetben kapja el, mint ez itt, hát a kéjvágyra igen derekas hatást gyakorol. Ezt követően levetkőzteti a gátlásokat, majd képzeteket okozhat. Aki pedig túl sokat használ belőle egyszerre, az nagyon könnyen roppant kiszolgáltatott helyzetben találhatja magát. Látott ő már nagyurat négylábon ugatni és parancsszóra acsarkodni, akár az öleb, s pengetáncos harcosszüzet combjaival a nyakában kuncsaftot várni.
Visszaindul "helyére", ám a rövidebb utat választva a medencén keresztül teszi meg e távot. Kellemesen meleg a víz, hamar le is cövekel Relael előtt. A nő innen is épp olyan megkapó látványt nyújt, mint mellőle. Szívesen fogná, tépné, markolná, de az éhes férfi egyben sebezhető is. Ő pedig utóbbiként akarna legkevésbé látszódni.*
-Túl sok idő telt már el a reggeli óta. Mi az ára az ebédnek? * A kérdését természetesen Relaelhez intézi. Az amúgy fegyelmezettséget tükröző, szürke szempár várakozva csillan az elfre.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-21 22:10:39
Üzenet elküldve: 2023-09-21 22:10:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna számára sajnos nem ismerős Orthus, így a kalmár már előnnyel indul vele szemben. Persze azt sem bánná ha kiderülne, hogy a férfinek tudomása van Denjaarral töltött kurta estéjéről - elvégre nem titok az, hogy az ő társasága megvásárolható -, amit a wegtoreni kitartóan igyekszik feleleveníteni. Bár nincs oda Denjaar modoráért, de ennek ellenére is örömmel viszonozza a lopott pillantásokat, elvégre ez számára csupán egy visszajelzés, hogy jól csinálja amit csinálnia kell, s későbbiekben ez egy jövedelmező kapcsolat lehet a számára. Sajnos fajtársa nem osztja annyira ezt az örömöt, s érzékeli annak szúrós tekintetén, hogy zavarja a viador és kurtizán diszkrét közjátéka. Alissäna azt ugyan nem teljesen érti miért, végül rövid töprengés után arra jut, hogy Relael egyszerűen semennyire sem képes a konkurenciát elviselni.
Orthusszal viszont büntetlenül foglalkozhat, s ezt örömmel meg is teszi. A férfival igazán odaadóan igyekszik törődni, aminek eredményeként érzi, hogy ujjai alatt szépen lassan lelazulnak az izmok, vele együtt pedig a kufár tartása is.
Házigazdája rendkívüli lelkesedése nem kerüli el figyelmét, s kicsit fel is kelti kíváncsiságát. Lopva odapillant a nemes kisasszonyra - akinek a meztelenség annyira magától értetődő, hogy ez is megragadja a kurtizán figyelmét -,s nyomon követi a lépéseket. Rövidesen jellegzetes illat kúszik orrába, amiről kellő tapasztalatainak hála könnyedén meg tudja állapítani, hogy milyen ritka füvekről van is szó. Kicsit mosolyog orra alatt és már Alissäna is türelmetlenül várja, hogy első kézből láthassa milyen hatással lesz a Hodaril a jelenlévőkre. Feltehetően rá is, de mivel biztos abban, hogy csak közvetve kap belőle, ezért úgy sejti kellőképpen józan lesz még ahhoz, hogy ne felejtsen el másnapra semmit.*
- Természetesen.
*Bár még nem is sejti Orthus mire is invitálja őt, de biztosan nem utasítja el semmiféle kérését, főleg mert a férfi eddig egészen előzékeny vele és ez egészen kiemeli őt átlagos kuncsaftjai közül.
Engedelmesen simul a férfi ölébe, majd elégedett kiscica módjára bújik Orthus mellkasához, azt kívánva éreztetni vele, hogy milyen törékeny mellette ezzel pedig felnagyítva a kereskedő jelentőségét. Természetesen teret enged az érdeklődő kéznek és szórakozottan viszont simítja Orthust, időnként pedig egy-egy puha csókot nyom a nyakára.*
*Alissäna számára sajnos nem ismerős Orthus, így a kalmár már előnnyel indul vele szemben. Persze azt sem bánná ha kiderülne, hogy a férfinek tudomása van Denjaarral töltött kurta estéjéről - elvégre nem titok az, hogy az ő társasága megvásárolható -, amit a wegtoreni kitartóan igyekszik feleleveníteni. Bár nincs oda Denjaar modoráért, de ennek ellenére is örömmel viszonozza a lopott pillantásokat, elvégre ez számára csupán egy visszajelzés, hogy jól csinálja amit csinálnia kell, s későbbiekben ez egy jövedelmező kapcsolat lehet a számára. Sajnos fajtársa nem osztja annyira ezt az örömöt, s érzékeli annak szúrós tekintetén, hogy zavarja a viador és kurtizán diszkrét közjátéka. Alissäna azt ugyan nem teljesen érti miért, végül rövid töprengés után arra jut, hogy Relael egyszerűen semennyire sem képes a konkurenciát elviselni.
Orthusszal viszont büntetlenül foglalkozhat, s ezt örömmel meg is teszi. A férfival igazán odaadóan igyekszik törődni, aminek eredményeként érzi, hogy ujjai alatt szépen lassan lelazulnak az izmok, vele együtt pedig a kufár tartása is.
Házigazdája rendkívüli lelkesedése nem kerüli el figyelmét, s kicsit fel is kelti kíváncsiságát. Lopva odapillant a nemes kisasszonyra - akinek a meztelenség annyira magától értetődő, hogy ez is megragadja a kurtizán figyelmét -,s nyomon követi a lépéseket. Rövidesen jellegzetes illat kúszik orrába, amiről kellő tapasztalatainak hála könnyedén meg tudja állapítani, hogy milyen ritka füvekről van is szó. Kicsit mosolyog orra alatt és már Alissäna is türelmetlenül várja, hogy első kézből láthassa milyen hatással lesz a Hodaril a jelenlévőkre. Feltehetően rá is, de mivel biztos abban, hogy csak közvetve kap belőle, ezért úgy sejti kellőképpen józan lesz még ahhoz, hogy ne felejtsen el másnapra semmit.*
- Természetesen.
*Bár még nem is sejti Orthus mire is invitálja őt, de biztosan nem utasítja el semmiféle kérését, főleg mert a férfi eddig egészen előzékeny vele és ez egészen kiemeli őt átlagos kuncsaftjai közül.
Engedelmesen simul a férfi ölébe, majd elégedett kiscica módjára bújik Orthus mellkasához, azt kívánva éreztetni vele, hogy milyen törékeny mellette ezzel pedig felnagyítva a kereskedő jelentőségét. Természetesen teret enged az érdeklődő kéznek és szórakozottan viszont simítja Orthust, időnként pedig egy-egy puha csókot nyom a nyakára.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-17 22:56:26
Üzenet elküldve: 2023-09-17 22:56:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Denjaar felváltva vizslatja hol Relaelt, hol pedig Alissänát, de ez nem foglalkoztatja túlzottan. Azt már megállapította, hogy házigazdája a harcos között intim kapcsolat van, mert érezhetően megvan közöttük az izzás. Arra pedig már rájött, hogy az egykori gladiátor a kurtizánnal is együtt volt, hiszen innen ugrott be neki, hol is látta Alissänát korábban.
Ami őt illeti, ő is szívesen élvezné mindkét nő kitüntetett figyelmét. Első sorban Relaelét, sajátos vágyai miatt, de Alissänáét nem kevésbé. De amíg tudja, hogy a kurtizán társaságát megveheti - és bizonyára meg is fogja később még -, addig az úrnőét el kell nyerni. És erre ez a mostani alkalom meglepően jónak tűnik.
Elégedett sóhajjal honorálja a gyengéd masszírozást, amit kap. Tény, hogy Alissäna nem egy csontkovács, de neki nincs is most efféle komoly dögönyözésre szüksége. A leányzó érintése segít neki ellazulni, miközben figyeli, miként kel fel és sétál odébb házigazdája, pőrén és buján, hogy kerítsen egy pipát az ajándékához. Nem tévedett a tekintetben, hogy Orthus mit hozott neki: Hodaril van a dobozban, két nagyobb adag. Ha korábban volt is olyan gondolata, hogy ennél kevésbé bensőséges ajándékot is hozhatott volna, mostanra már nincs. A bensőségesség témáját Relael elég gyorsan megoldotta.
A Kagannal kapcsolatos megjegyzésre csak helyeslően bólogat.*
- Bölcs elhatározás. Legalábbis akkor még annak gondolhatta. Az érdekházasság olyan intézmény, aminek előnyeit mélyen alulértékelik. Ön pedig képes lett volna uralkodni a thargokon is.
~ Vagy idejekorán holtan végezte volna, magára haragítva a büszke vadakat. ~
*teszi hozzá fejben, miközben válla fölött hátranyújtja a kezét, és fejét oldalra döntve így szól Alissänához.*
- Megengedi, kedves?
*ha pedig a kurtizán megfogja a kezét, akkor előre vonja és az ölébe ülteti. Ezzel két célt szolgál: egyrészt a leánnyal takarja éledező izgalmát, amit ő a maga részéről nem tud olyan fesztelenül mutatni, mint Denjaar. Másrészt pedig így baljával esélye van felfedezni a leány bájait. Igaz, ezzel a tevékenységével csak még tovább erősíti azt a bizonyos izgalmat, amit az illendőség kedvéért rejtegetni próbálna. Érintése korántsem durva, inkább élvezkedik a bőr puhaságán és ruganyosságán, de nem markolássza hevesen.*
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Denjaar felváltva vizslatja hol Relaelt, hol pedig Alissänát, de ez nem foglalkoztatja túlzottan. Azt már megállapította, hogy házigazdája a harcos között intim kapcsolat van, mert érezhetően megvan közöttük az izzás. Arra pedig már rájött, hogy az egykori gladiátor a kurtizánnal is együtt volt, hiszen innen ugrott be neki, hol is látta Alissänát korábban.
Ami őt illeti, ő is szívesen élvezné mindkét nő kitüntetett figyelmét. Első sorban Relaelét, sajátos vágyai miatt, de Alissänáét nem kevésbé. De amíg tudja, hogy a kurtizán társaságát megveheti - és bizonyára meg is fogja később még -, addig az úrnőét el kell nyerni. És erre ez a mostani alkalom meglepően jónak tűnik.
Elégedett sóhajjal honorálja a gyengéd masszírozást, amit kap. Tény, hogy Alissäna nem egy csontkovács, de neki nincs is most efféle komoly dögönyözésre szüksége. A leányzó érintése segít neki ellazulni, miközben figyeli, miként kel fel és sétál odébb házigazdája, pőrén és buján, hogy kerítsen egy pipát az ajándékához. Nem tévedett a tekintetben, hogy Orthus mit hozott neki: Hodaril van a dobozban, két nagyobb adag. Ha korábban volt is olyan gondolata, hogy ennél kevésbé bensőséges ajándékot is hozhatott volna, mostanra már nincs. A bensőségesség témáját Relael elég gyorsan megoldotta.
A Kagannal kapcsolatos megjegyzésre csak helyeslően bólogat.*
- Bölcs elhatározás. Legalábbis akkor még annak gondolhatta. Az érdekházasság olyan intézmény, aminek előnyeit mélyen alulértékelik. Ön pedig képes lett volna uralkodni a thargokon is.
~ Vagy idejekorán holtan végezte volna, magára haragítva a büszke vadakat. ~
*teszi hozzá fejben, miközben válla fölött hátranyújtja a kezét, és fejét oldalra döntve így szól Alissänához.*
- Megengedi, kedves?
*ha pedig a kurtizán megfogja a kezét, akkor előre vonja és az ölébe ülteti. Ezzel két célt szolgál: egyrészt a leánnyal takarja éledező izgalmát, amit ő a maga részéről nem tud olyan fesztelenül mutatni, mint Denjaar. Másrészt pedig így baljával esélye van felfedezni a leány bájait. Igaz, ezzel a tevékenységével csak még tovább erősíti azt a bizonyos izgalmat, amit az illendőség kedvéért rejtegetni próbálna. Érintése korántsem durva, inkább élvezkedik a bőr puhaságán és ruganyosságán, de nem markolássza hevesen.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-17 20:04:43
Üzenet elküldve: 2023-09-17 20:04:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
- Azóta nem is jártam ott.
*Bukik ki belőle és engedi kicsit ábrándozni magát az egykori gazdagnegyeddel kapcsolatban.*
- Bár lehet jobb is így.
*Nem mereng tovább ezen, helyette élvezi a kitüntetett figyelmet amiben a két férfi részesíti. Persze úgy tesz mintha észre sem venné, hogy mindenki őt pásztázza, de egyértelműen érzi magán a tekinteteket megpihenni. Tükör hiányában ő is vet egy pillantást magára a hullámzó vízfelszínen, s megállapítja, hogy továbbra is kedvére való saját látványa.
Relael figyelmét nem kerüli el semmi, ahhoz még közel sem ivott eleget bár lelkesen emelgeti ajkaihoz poharát. Röviden felmér ugyan mindenkit, de senkin sem pihenteti meg tekintetét, ebben van már némi gyakorlata az artheniori fürdőzgetésekből. Ami viszont jobban felkelti érdeklődését mint a többiek mezítelensége, az Denjaar nyílt kacérkodása a kurtizánnal. Féltékenységnek nem nevezné azt az érzést, ami megjelenik benne, de tagadhatatlanul zavarja, hogy az ő társaságában inkább a pillangóra esik a férfi választása. Denjaar viszont férfi, több jómodort nem várt tőle, Artheniorban is megmutatta, hogy az illem nem az erőssége, ezért szúrós pillantásával Alissänát jutalmazza.
A ládikát kézhez kapja, s ez valamelyest kizökkenti őt, elsősorban pedig látványosan fellelkesedik.*
- Ó, csak nem?
*Szinte biztos abban, hogy mit lel majd a dobozkában, s nem is rest kinyitni gyorsan, hogy utána járjon igaza van e. A gondosan becsomagolt dohányt orrához emeli, nagy szippantással majd ezt követően egy elégedett sóhajjal állapítja meg, hogy melyik növényről is lehet szó.*
- Milyen izgalmas!
*Elgondolkodik, hogy szóljon a kurtizánnak, hogy menjen ruháiért, de nem kívánja megzavarni Orthus lazítását, ezért a ládikát a földre téve feltápászkodik és maga sétál a heverő közelében hagyott finom anyagért.
Némi matatást követően egy picike, kopott pipával tér vissza és foglal helyet ismételten az egyre izgatottabb Denjaar mellett.*
- Úgy sejtem ez még inkább jótékony hatással lesz az étvágyunkra.
*Feleli cinkos mosollyal Denjaarnak, és elkezdi szépen óvatosan előkészíteni a dohányt. Közben töpreng, mert zavarja a csend és mivel ő a házigazda szükségét érzi annak, hogy terelje a beszélgetést.*
- Képzelje csak Orthus, Kagan egy artheniori nemest leányt választott magának feleségül. Talán én is lehettem volna, ha nem vagyok annyira diszkrét.
*Nagyon ügyel, hogy egy aprócska szem levél se vesszen kárba.*
- Akadt olyan hölgy, aki Leandana halotti torán fogdosta a Hadúr combját.
*A közelben lévő egyik gyertyát veszi magához, leönti róla a viaszt, majd annak segítségével meggyújtja a dohányt.*
- Meglehetősen városi gondolkodású vagy inkább ízlésű volt barbárhoz képest.
*A levegőt sokáig bent tartja, majd szabad kezével bátorkodik Denjaar arcát gyengéden maga felé fordítani és lassan, célzottan ajkai irányába fújva füstöt intézve felé a kihívást. Hogy kinek adja a pipát maga után, az attól függ ki nyúl érte először.*
- Azóta nem is jártam ott.
*Bukik ki belőle és engedi kicsit ábrándozni magát az egykori gazdagnegyeddel kapcsolatban.*
- Bár lehet jobb is így.
*Nem mereng tovább ezen, helyette élvezi a kitüntetett figyelmet amiben a két férfi részesíti. Persze úgy tesz mintha észre sem venné, hogy mindenki őt pásztázza, de egyértelműen érzi magán a tekinteteket megpihenni. Tükör hiányában ő is vet egy pillantást magára a hullámzó vízfelszínen, s megállapítja, hogy továbbra is kedvére való saját látványa.
Relael figyelmét nem kerüli el semmi, ahhoz még közel sem ivott eleget bár lelkesen emelgeti ajkaihoz poharát. Röviden felmér ugyan mindenkit, de senkin sem pihenteti meg tekintetét, ebben van már némi gyakorlata az artheniori fürdőzgetésekből. Ami viszont jobban felkelti érdeklődését mint a többiek mezítelensége, az Denjaar nyílt kacérkodása a kurtizánnal. Féltékenységnek nem nevezné azt az érzést, ami megjelenik benne, de tagadhatatlanul zavarja, hogy az ő társaságában inkább a pillangóra esik a férfi választása. Denjaar viszont férfi, több jómodort nem várt tőle, Artheniorban is megmutatta, hogy az illem nem az erőssége, ezért szúrós pillantásával Alissänát jutalmazza.
A ládikát kézhez kapja, s ez valamelyest kizökkenti őt, elsősorban pedig látványosan fellelkesedik.*
- Ó, csak nem?
*Szinte biztos abban, hogy mit lel majd a dobozkában, s nem is rest kinyitni gyorsan, hogy utána járjon igaza van e. A gondosan becsomagolt dohányt orrához emeli, nagy szippantással majd ezt követően egy elégedett sóhajjal állapítja meg, hogy melyik növényről is lehet szó.*
- Milyen izgalmas!
*Elgondolkodik, hogy szóljon a kurtizánnak, hogy menjen ruháiért, de nem kívánja megzavarni Orthus lazítását, ezért a ládikát a földre téve feltápászkodik és maga sétál a heverő közelében hagyott finom anyagért.
Némi matatást követően egy picike, kopott pipával tér vissza és foglal helyet ismételten az egyre izgatottabb Denjaar mellett.*
- Úgy sejtem ez még inkább jótékony hatással lesz az étvágyunkra.
*Feleli cinkos mosollyal Denjaarnak, és elkezdi szépen óvatosan előkészíteni a dohányt. Közben töpreng, mert zavarja a csend és mivel ő a házigazda szükségét érzi annak, hogy terelje a beszélgetést.*
- Képzelje csak Orthus, Kagan egy artheniori nemest leányt választott magának feleségül. Talán én is lehettem volna, ha nem vagyok annyira diszkrét.
*Nagyon ügyel, hogy egy aprócska szem levél se vesszen kárba.*
- Akadt olyan hölgy, aki Leandana halotti torán fogdosta a Hadúr combját.
*A közelben lévő egyik gyertyát veszi magához, leönti róla a viaszt, majd annak segítségével meggyújtja a dohányt.*
- Meglehetősen városi gondolkodású vagy inkább ízlésű volt barbárhoz képest.
*A levegőt sokáig bent tartja, majd szabad kezével bátorkodik Denjaar arcát gyengéden maga felé fordítani és lassan, célzottan ajkai irányába fújva füstöt intézve felé a kihívást. Hogy kinek adja a pipát maga után, az attól függ ki nyúl érte először.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-15 20:23:37
Üzenet elküldve: 2023-09-15 20:23:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*A politikai játszmákhoz továbbra sem konyít, nem is szól hát bele Relael és Orthus eszmecseréjébe. Elnézegeti hát közben Alissänát, miközben kényelembe helyezkedik a medence szélén. Azért a nemesi rang dolga az ő fülét is megüti. Fogalma sincs, Artheniorban hogyan mennek az ilyen dolgok; gyaníthatóan a születés jogán. Ő az Arénában harcolta ki e címet Wegtorenben, noha túl sokat nem kamatoztathatta. Talán nem is tudná, hogyan kell. Mindenesetre egyet kell értsen Relaellel; Orthus modora valóban nemesre vall. Fülsimogató, ahogy forgatja a szavakat.
A Fogadó Nagyasszonyának ruhái végül csak földet érnek, ő pedig kedvtelve legelteti szemét az elf formáin. Kerekedik ott, ahol kell, akár egy jól sikerült félvér. Alissäna nádszál, kecses felépítése mellett talán még szembetűnőbb az izmosabb, bájakban bővelkedő, ám karcsú alkat.* ~Lám, a kígyó levedlette bőrét.~ *Fogalma sincs, miért e szófordulat ötlik eszébe, de hálát ad, hogy nem hangosan mondta ki.
Mielőtt csatlakozna a medence mellé a hosszúéletű, a kereskedő is megkörnyékezi, s végül átadásra kerül az oly sokat emlegetett dobozka. Megmosolyogja a procedúrát kísérő szavakat, és ebből már nagyjából ki is tudja találni, miféle dolgot rejt a ládika. Maga is kíséri Orthus tekintetét, hogy ismét elidőzhessen az elfen, miközben az csatlakozik hozzá. Alissäna közben a vendég kedvére tesz egy masszázs formájában, habár ő maga megvan róla győződve, hogy ez csupán az első felvonás.*
-Ha tudtam volna, hogy ilyen alkalom nyílik, hát megőrzöm a lángorkánt, amit Artheniorban adott nekem. *Szeme rebben Alissänára, hisz emlékei között haloványan dereng, hogy a leányt is itatta az erős italból. Végül még a tekintetét is megkeresi az ébenhajú kurtizánnak, hogy kéjes pillantást cseréljen vele, csakúgy a saját szórakoztatására. Egy rövidke pillanatig elnézi, miként kényezteti a kereskedőt, majd visszatér Relael látványához.
Némi önuralmat ölt magára és nem húzódik testközelbe Relaelhez, hogy ne csak szemét legeltesse. Pedig kívánalmának tanúbizonysága terjedelmes méretet kezd ölteni, de ő nem az a szemérmes típus. Aki vért ont mások szórakoztatására, annak gátlásokból nem sok jut ki a végére.*
-Az ilyen édességek nem üthetnek fejbe egy valamirevaló wegtorenit. *Gondol itt persze a borra, majd lehúzza poharának maradékát is.*
-Habár a meghozza az ember étvágyát. *Sejtelmes mosolyt varázsol az arcára, majd szemügyre veszi az elf kezében szorongatott dobozkát. Kötve hiszi, hogy Relael megállja, hogy ne nyissa ki.*
*A politikai játszmákhoz továbbra sem konyít, nem is szól hát bele Relael és Orthus eszmecseréjébe. Elnézegeti hát közben Alissänát, miközben kényelembe helyezkedik a medence szélén. Azért a nemesi rang dolga az ő fülét is megüti. Fogalma sincs, Artheniorban hogyan mennek az ilyen dolgok; gyaníthatóan a születés jogán. Ő az Arénában harcolta ki e címet Wegtorenben, noha túl sokat nem kamatoztathatta. Talán nem is tudná, hogyan kell. Mindenesetre egyet kell értsen Relaellel; Orthus modora valóban nemesre vall. Fülsimogató, ahogy forgatja a szavakat.
A Fogadó Nagyasszonyának ruhái végül csak földet érnek, ő pedig kedvtelve legelteti szemét az elf formáin. Kerekedik ott, ahol kell, akár egy jól sikerült félvér. Alissäna nádszál, kecses felépítése mellett talán még szembetűnőbb az izmosabb, bájakban bővelkedő, ám karcsú alkat.* ~Lám, a kígyó levedlette bőrét.~ *Fogalma sincs, miért e szófordulat ötlik eszébe, de hálát ad, hogy nem hangosan mondta ki.
Mielőtt csatlakozna a medence mellé a hosszúéletű, a kereskedő is megkörnyékezi, s végül átadásra kerül az oly sokat emlegetett dobozka. Megmosolyogja a procedúrát kísérő szavakat, és ebből már nagyjából ki is tudja találni, miféle dolgot rejt a ládika. Maga is kíséri Orthus tekintetét, hogy ismét elidőzhessen az elfen, miközben az csatlakozik hozzá. Alissäna közben a vendég kedvére tesz egy masszázs formájában, habár ő maga megvan róla győződve, hogy ez csupán az első felvonás.*
-Ha tudtam volna, hogy ilyen alkalom nyílik, hát megőrzöm a lángorkánt, amit Artheniorban adott nekem. *Szeme rebben Alissänára, hisz emlékei között haloványan dereng, hogy a leányt is itatta az erős italból. Végül még a tekintetét is megkeresi az ébenhajú kurtizánnak, hogy kéjes pillantást cseréljen vele, csakúgy a saját szórakoztatására. Egy rövidke pillanatig elnézi, miként kényezteti a kereskedőt, majd visszatér Relael látványához.
Némi önuralmat ölt magára és nem húzódik testközelbe Relaelhez, hogy ne csak szemét legeltesse. Pedig kívánalmának tanúbizonysága terjedelmes méretet kezd ölteni, de ő nem az a szemérmes típus. Aki vért ont mások szórakoztatására, annak gátlásokból nem sok jut ki a végére.*
-Az ilyen édességek nem üthetnek fejbe egy valamirevaló wegtorenit. *Gondol itt persze a borra, majd lehúzza poharának maradékát is.*
-Habár a meghozza az ember étvágyát. *Sejtelmes mosolyt varázsol az arcára, majd szemügyre veszi az elf kezében szorongatott dobozkát. Kötve hiszi, hogy Relael megállja, hogy ne nyissa ki.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-15 19:43:42
Üzenet elküldve: 2023-09-15 19:43:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Nem kell sokat noszogatni, hogy megváljon ruháitól, azokban a mozdulatokban viszont nem sok finomság van, hiszen ez most nem képezi az előadás részét. Orthus viszont sokkal több figyelemnek örvendezhet, Alissäna nem csak türelmes és óvatos, de egy-egy ruhadarab között néhány kósza gyengén érintésre is futja. A férfi ruháit persze az övével ellentétben szépen gondosan összehajtva a heverőre teszi, a folyamatot pedig egy meleg mosollyal arcán zárja. A neki nyújtott kezet elfogadja, meg is lepi kicsit, de szórakoztatják az ehhez hasonló kis színjátékok, ezt követően pedig engedelmesen követi a férfit a medencéhez.
Alissäna sem törődik sem mások, sem saját testalkatával, Orthus a Wegtorenben megszokott uraságokhoz képest jó formában van és jóval tisztább is, ez a legfontosabb a kis kurtizán számára. Lopva a kis ládika felé pillant, aminek tartalma már őt is érdekli, de igyekszik mindezt diszkréten tenni.*
- Ó hogyne, örömmel!
*Lelkesen fel is tolja magát ültéből és a kereskedő háta mögé térdepel. Jellemzően illatos olajokat is használ, ám ezúttal nincs nála ilyen, így kénytelen lesz enélkül hozzálátni a folyamatnak. Masszírozni valójában nem szeret, bár jól tudja hogy komoly igény van rá, nem véletlenül ajánlgatja olyan lelkesen. Ugyanakkor bárki láthatja, hogy Alissäna karjai vékonykák, gyöngék, talán még Relael is erősebb nála és edzett férfiak esetében ezek az izmok sokszor kevesek ahhoz, hogy kellően fellazítsa őket. Persze azért igyekszik, néha gyengédebb mozdulatokkal pihenteti kezét, majd minden erejét bevetve próbál egy-egy általában fájóbb ponton segíteni.
Szépen alaposan halad fentről lefelé újra és újra, minden forduló után más technikákat próbálva ki. Láthatóan nem kapkod, ellenben igencsak koncentrál, kicsit ki is vonódik a beszélgetésből, hiszen szeretné ha elégedettek lennének vele.*
*Nem kell sokat noszogatni, hogy megváljon ruháitól, azokban a mozdulatokban viszont nem sok finomság van, hiszen ez most nem képezi az előadás részét. Orthus viszont sokkal több figyelemnek örvendezhet, Alissäna nem csak türelmes és óvatos, de egy-egy ruhadarab között néhány kósza gyengén érintésre is futja. A férfi ruháit persze az övével ellentétben szépen gondosan összehajtva a heverőre teszi, a folyamatot pedig egy meleg mosollyal arcán zárja. A neki nyújtott kezet elfogadja, meg is lepi kicsit, de szórakoztatják az ehhez hasonló kis színjátékok, ezt követően pedig engedelmesen követi a férfit a medencéhez.
Alissäna sem törődik sem mások, sem saját testalkatával, Orthus a Wegtorenben megszokott uraságokhoz képest jó formában van és jóval tisztább is, ez a legfontosabb a kis kurtizán számára. Lopva a kis ládika felé pillant, aminek tartalma már őt is érdekli, de igyekszik mindezt diszkréten tenni.*
- Ó hogyne, örömmel!
*Lelkesen fel is tolja magát ültéből és a kereskedő háta mögé térdepel. Jellemzően illatos olajokat is használ, ám ezúttal nincs nála ilyen, így kénytelen lesz enélkül hozzálátni a folyamatnak. Masszírozni valójában nem szeret, bár jól tudja hogy komoly igény van rá, nem véletlenül ajánlgatja olyan lelkesen. Ugyanakkor bárki láthatja, hogy Alissäna karjai vékonykák, gyöngék, talán még Relael is erősebb nála és edzett férfiak esetében ezek az izmok sokszor kevesek ahhoz, hogy kellően fellazítsa őket. Persze azért igyekszik, néha gyengédebb mozdulatokkal pihenteti kezét, majd minden erejét bevetve próbál egy-egy általában fájóbb ponton segíteni.
Szépen alaposan halad fentről lefelé újra és újra, minden forduló után más technikákat próbálva ki. Láthatóan nem kapkod, ellenben igencsak koncentrál, kicsit ki is vonódik a beszélgetésből, hiszen szeretné ha elégedettek lennének vele.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-13 23:22:08
Üzenet elküldve: 2023-09-13 23:22:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna Japher Campát a fogadótérben találja. A kocsis tényleg gondoskodott már áruról, poggyászról, jószágról, szekérről, s most némileg tanácstalanul keresi a gazdáját, akit sehol se lát. Amikor Alissäna megjelenik és közli vele, mit szeretne, hümmög valami beleegyezés-félét, majd az uraság utazóládájából előhalássza az említett dobozt. Távoztában a kurtizán magán érezheti földije tekintetét, mert bármilyen nyugodt fickó is Campa, azért a nő bájai még őt se hagyják teljesen hidegen.
Mindeközben Orthus érdeklődve hallgatja Krultos szavait. A férfi megjegyzésére, hogy Arthenior elvből nem épít falakat, ingerült grimasz fut át az arcán. De ez nem Denjaarnak szól, hanem az artheniori szokás végtelen ostobaságának. Azt hinné az ember, hogy miután a nemességet a saját vérébe fojtották, a megmaradt népek megtanulták a fontos leckét, miszerint botorság azt hinni, hogy akinek megvan az ereje eltiporni engem, az jóindulatból nem teszi majd meg.*
- Nos, egy-két dolgon nem ártana változtatni. Vagy legalább elgondolkodni rajta. Tradíciókhoz ragaszkodni az örökké változó világban néha nagyon szép, máskor azonban ostobaság. De úgy hiszem, nem Önt kell meggyőznöm erről.
*Relael megjegyzése már a kedvére való. Üzlet.*
- Valóban, egyebek mellett az is akad ott, és még sok egyéb, aminek értéke van.
*feleli, hiszen az egykori nemesi negyed még mindig rejthet értékes műalkotásokat, mágikus erővel felruházott, de értéktelen kacatnak tűnő holmikat. Hozzáértő szemmel felbecsülhetetlen kincseket lehetne még kimenteni a mocsokból, amikről a csőcselék nem is sejti, mit ér.*
- És a szaván fogom, ami a thargokat illeti.
*teszi hozzá cinkosan. A nő megjegyzése, hogy ő elmenne nemesnek, szinte megmelengeti a szívét. Az apja büszke lenne. Talán. Bár ő maga már korántsem vágyik nemességre, de az elismerés nosztalgiából mégis örömmel tölti el.
Ezt követően is több figyelmet szentel a nőnek, első sorban a fűzőjének, amitől végül megszabadítja. Amikor pedig Relael úgy dönt, hogy megszabadul a többi ruhájától is, nem tud nem bámulni. Hiszen Relael nem pusztán egy szép nő, hanem egy szép arisztokrata. Orthus számtalan szép nővel hált már - legtöbbször pénzért, hiszen testi adottságaival nem remegtette meg a lábacskákat -, de nemessel még nem. Holott egész életében erre készítették fel. Na jó, nem az együtt hálásra, hanem a házasságra.
A közben visszatérő Alissänától egy hálás bólintással veszi át a dobozt, de egyelőre félreteszi. Magától nem jutott volna eszébe nekivetkőzni, mostanra azonban már csak ő és a kurtizán viselnek öltözetet.*
- Lekötelezne, hölgyem, de kérem, hogy először Ön váljon meg ismét a ruhájától.
*feleli a kurtizánnak, aztán pedig hagyja, hogy a leányzó megszabadítsa a csizmájától, illetve többi ruhájától is. Természetesen neki ez most kissé körülményesebb, mint a többieknek, hiszen rendes úti öltözetet visel és a legkevésbé se számított arra, hogy ebből könnyűszerrel kellene majd kibújnia. Mikor aztán végeztek, szégyenlősködés nélkül kel fel és nyújtja a kezét Alissänának, hogy együtt csatlakozzanak Denjaarhoz és Relaelhez a medencében. A ténnyel, hogy e társaságban ő a legkevésbé kívánatos alkat, nem foglalkozik. Denjaar alkatával esélye sincsen versengeni, hát nem is zavartatja magát miatta. Ő maga ugyanis nem izmos alkat, inkább szikár. Pocakját leszámítva nem nagyon van rajta felesleges háj, vagy csak igen kevés. Ugyanakkor jól definiált izmai sincsenek. A rengeteg utazásnak és az ehhez kapcsolódó életmódnak köszönheti, hogy nincs teljesen elkényelmesedve, de ezek a dolgok nem teszik edzetté, csak az elhízását hátráltatják.
A ládát is magával hozza, és átnyújtja az Relaelnek a következő szavakkal.*
- Amikor ezt kérte tőlem és megjegyezte, hogy kíváncsi rá, milyen vagyok a hatása alatt, eszembe se jutott, hogy ilyen körülmények között fogjuk folytatni az eszmecserét.
*jegyzi meg cinkos mosollyal, miközben akaratlanul is újra végigpillant a nő bájain. Aztán helyet foglal ő is a medence szélén, és ezúttal Alissänához fordul.*
- Megtenné, kedves, hogy kissé megmasszírozza a hátamat? A hosszú utazás mindig kicsit merevvé teszi a csigolyáimat.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.13 23:25:17
*Alissäna Japher Campát a fogadótérben találja. A kocsis tényleg gondoskodott már áruról, poggyászról, jószágról, szekérről, s most némileg tanácstalanul keresi a gazdáját, akit sehol se lát. Amikor Alissäna megjelenik és közli vele, mit szeretne, hümmög valami beleegyezés-félét, majd az uraság utazóládájából előhalássza az említett dobozt. Távoztában a kurtizán magán érezheti földije tekintetét, mert bármilyen nyugodt fickó is Campa, azért a nő bájai még őt se hagyják teljesen hidegen.
Mindeközben Orthus érdeklődve hallgatja Krultos szavait. A férfi megjegyzésére, hogy Arthenior elvből nem épít falakat, ingerült grimasz fut át az arcán. De ez nem Denjaarnak szól, hanem az artheniori szokás végtelen ostobaságának. Azt hinné az ember, hogy miután a nemességet a saját vérébe fojtották, a megmaradt népek megtanulták a fontos leckét, miszerint botorság azt hinni, hogy akinek megvan az ereje eltiporni engem, az jóindulatból nem teszi majd meg.*
- Nos, egy-két dolgon nem ártana változtatni. Vagy legalább elgondolkodni rajta. Tradíciókhoz ragaszkodni az örökké változó világban néha nagyon szép, máskor azonban ostobaság. De úgy hiszem, nem Önt kell meggyőznöm erről.
*Relael megjegyzése már a kedvére való. Üzlet.*
- Valóban, egyebek mellett az is akad ott, és még sok egyéb, aminek értéke van.
*feleli, hiszen az egykori nemesi negyed még mindig rejthet értékes műalkotásokat, mágikus erővel felruházott, de értéktelen kacatnak tűnő holmikat. Hozzáértő szemmel felbecsülhetetlen kincseket lehetne még kimenteni a mocsokból, amikről a csőcselék nem is sejti, mit ér.*
- És a szaván fogom, ami a thargokat illeti.
*teszi hozzá cinkosan. A nő megjegyzése, hogy ő elmenne nemesnek, szinte megmelengeti a szívét. Az apja büszke lenne. Talán. Bár ő maga már korántsem vágyik nemességre, de az elismerés nosztalgiából mégis örömmel tölti el.
Ezt követően is több figyelmet szentel a nőnek, első sorban a fűzőjének, amitől végül megszabadítja. Amikor pedig Relael úgy dönt, hogy megszabadul a többi ruhájától is, nem tud nem bámulni. Hiszen Relael nem pusztán egy szép nő, hanem egy szép arisztokrata. Orthus számtalan szép nővel hált már - legtöbbször pénzért, hiszen testi adottságaival nem remegtette meg a lábacskákat -, de nemessel még nem. Holott egész életében erre készítették fel. Na jó, nem az együtt hálásra, hanem a házasságra.
A közben visszatérő Alissänától egy hálás bólintással veszi át a dobozt, de egyelőre félreteszi. Magától nem jutott volna eszébe nekivetkőzni, mostanra azonban már csak ő és a kurtizán viselnek öltözetet.*
- Lekötelezne, hölgyem, de kérem, hogy először Ön váljon meg ismét a ruhájától.
*feleli a kurtizánnak, aztán pedig hagyja, hogy a leányzó megszabadítsa a csizmájától, illetve többi ruhájától is. Természetesen neki ez most kissé körülményesebb, mint a többieknek, hiszen rendes úti öltözetet visel és a legkevésbé se számított arra, hogy ebből könnyűszerrel kellene majd kibújnia. Mikor aztán végeztek, szégyenlősködés nélkül kel fel és nyújtja a kezét Alissänának, hogy együtt csatlakozzanak Denjaarhoz és Relaelhez a medencében. A ténnyel, hogy e társaságban ő a legkevésbé kívánatos alkat, nem foglalkozik. Denjaar alkatával esélye sincsen versengeni, hát nem is zavartatja magát miatta. Ő maga ugyanis nem izmos alkat, inkább szikár. Pocakját leszámítva nem nagyon van rajta felesleges háj, vagy csak igen kevés. Ugyanakkor jól definiált izmai sincsenek. A rengeteg utazásnak és az ehhez kapcsolódó életmódnak köszönheti, hogy nincs teljesen elkényelmesedve, de ezek a dolgok nem teszik edzetté, csak az elhízását hátráltatják.
A ládát is magával hozza, és átnyújtja az Relaelnek a következő szavakkal.*
- Amikor ezt kérte tőlem és megjegyezte, hogy kíváncsi rá, milyen vagyok a hatása alatt, eszembe se jutott, hogy ilyen körülmények között fogjuk folytatni az eszmecserét.
*jegyzi meg cinkos mosollyal, miközben akaratlanul is újra végigpillant a nő bájain. Aztán helyet foglal ő is a medence szélén, és ezúttal Alissänához fordul.*
- Megtenné, kedves, hogy kissé megmasszírozza a hátamat? A hosszú utazás mindig kicsit merevvé teszi a csigolyáimat.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.13 23:25:17
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-13 22:47:48
Üzenet elküldve: 2023-09-13 22:47:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael eléggé feloldódott már ahhoz, hogy kicsit őszintébbnek mutatkozzon, ezért kimért válaszolgatása helyett valamivel szenvedélyesebben reagál Orthusra.*
- Majd kezdünk! Már vannak elképzeléseim, de ahhoz még idő kell és előtte egyébként is beszereznék onnan egy-két dolgot. Drága Orthus azt például tudja, hogy Sárváros amekkora egy fertő értékes bájitalok lapulnak ott?
*Nagyon sok terve van és nagyon motivált is, részben ez segített neki abban, hogy nem is olyan régi nehéz időszakából. Persze a suttogásokat továbbra is hallja, apró téveszméi is akadnak időnként, amiket serényen tompít mindenféle módokon, ám sokkal könnyebb ezekkel megbirkóznia azóta mióta látja értelmét felkelni ágyából.
Denjaar felvetése érdekes, s magában meg is jegyzi azt, de most nem akar komolyabb vitákat folytatni a férfival erről, főleg mert nem is biztos abban mit felelne erre. Mindenesetre szórakoztatja, hogy valaki ennyire másképp vélekedik hasonló témákról és nyitott arra, hogy véleményeiket összevessék.*
- Ha szüksége volna segítségre, szóljon bátran drága Orthus. Mint azt sejtheti, jóban vagyok a tharg úrnővel, meg a thargokkal általában. Egyik kedves barátom például náluk egy pásztor és mágus...tudom, tudom elég szokatlan, de a maga módján egészen lenyűgöző.
*Bár többnyire az érdek miatt van jóban Learonnal, ám a legutóbbi eset óta úgy érzi közelebb került a barbár mágushoz, emiatt nem is annyira idegen barátjának nevezni őt.*
- Orthus, maga csibész!
*Meglepettségét követően őszinte nevetésben tör ki, ami hamar elhal, de jó kedve változatlan. Sejteni vélte, hogy a kereskedő több mélységet rejt magában, mint az elsőre mások elé tárná, mégis meglepődik a kapott válaszokon és az új attitűdön. Nincs ellenére, sőt kedvére való, hogy a férfi képes határozottabban viselkedni.*
- Nehezemre esik elhinni, hogy sosem kapott nemesi rangot.
*Bukik ki belőle a visszafogott bók. Jól tudja, hogy a férfi számtalanszor megfordult az arisztokraták körében ezért nem szokatlan tőle, hogy igen sokat ellesett tőlük, de nem csupán ennyiről van szó, hanem kifejezetten jól is áll neki.*
- Igazán lekötelez, köszönöm!
*A férfi kezei tapasztaltak, ez is egy olyan apró részlet ami nem kerüli el figyelmét bár hangot nem ad neki. Megkönnyebbülten felsóhajt amint az erős szorítás enyhül és végre rendesen kap levegőt. Ruhájától még nem szabadul meg, előtte megissza az édes bor maradékát és újra tölti poharát, majd feláll a heverőről és mindenféle szemérmességet mellőzve nehézkesen megszabadul ruhájától. Kebleinél és csípőjénél kicsit szűkös, ezért a folyamat nem túl gördülékeny, utána viszont megkönnyebbüléssel zárul. Bőre jól láthatóan kipirosodott a kegyetlen ruhától, most viszont nem törődik ilyen kellemetlenségekkel. Poharát magához veszi és a medencéhez libben. Láthatóan jó a kedve, mozgása szórakozottságra utal.
Óvatosan helyet foglal Denjaar mellett miután alaposan megtöltött poharából leiszik egy kicsit. Nagy gonddal teszi mindezeket, egyrészt nem szeretne a nedves kő miatt elesni, másrészt italát is igencsak félti. A férfihoz hasonlóan lábát ő is a forró vízbe mártja.*
- Mm, milyen kellemes. Ezekért igazán megéri élni.
*Képtelen ellenállna annak, hogy szemügyre vegye Krultos testét holott nem először gyönyörködhet benne, egyelőre úgy tűnik nem unja az izmok és sebek durva látványát.*
- Szomorúan látom, hogy még józan. Felajánlanám a pálinkát, de az borzalmas, még az ellenségeimnek sem adnék belőle.
*Relael eléggé feloldódott már ahhoz, hogy kicsit őszintébbnek mutatkozzon, ezért kimért válaszolgatása helyett valamivel szenvedélyesebben reagál Orthusra.*
- Majd kezdünk! Már vannak elképzeléseim, de ahhoz még idő kell és előtte egyébként is beszereznék onnan egy-két dolgot. Drága Orthus azt például tudja, hogy Sárváros amekkora egy fertő értékes bájitalok lapulnak ott?
*Nagyon sok terve van és nagyon motivált is, részben ez segített neki abban, hogy nem is olyan régi nehéz időszakából. Persze a suttogásokat továbbra is hallja, apró téveszméi is akadnak időnként, amiket serényen tompít mindenféle módokon, ám sokkal könnyebb ezekkel megbirkóznia azóta mióta látja értelmét felkelni ágyából.
Denjaar felvetése érdekes, s magában meg is jegyzi azt, de most nem akar komolyabb vitákat folytatni a férfival erről, főleg mert nem is biztos abban mit felelne erre. Mindenesetre szórakoztatja, hogy valaki ennyire másképp vélekedik hasonló témákról és nyitott arra, hogy véleményeiket összevessék.*
- Ha szüksége volna segítségre, szóljon bátran drága Orthus. Mint azt sejtheti, jóban vagyok a tharg úrnővel, meg a thargokkal általában. Egyik kedves barátom például náluk egy pásztor és mágus...tudom, tudom elég szokatlan, de a maga módján egészen lenyűgöző.
*Bár többnyire az érdek miatt van jóban Learonnal, ám a legutóbbi eset óta úgy érzi közelebb került a barbár mágushoz, emiatt nem is annyira idegen barátjának nevezni őt.*
- Orthus, maga csibész!
*Meglepettségét követően őszinte nevetésben tör ki, ami hamar elhal, de jó kedve változatlan. Sejteni vélte, hogy a kereskedő több mélységet rejt magában, mint az elsőre mások elé tárná, mégis meglepődik a kapott válaszokon és az új attitűdön. Nincs ellenére, sőt kedvére való, hogy a férfi képes határozottabban viselkedni.*
- Nehezemre esik elhinni, hogy sosem kapott nemesi rangot.
*Bukik ki belőle a visszafogott bók. Jól tudja, hogy a férfi számtalanszor megfordult az arisztokraták körében ezért nem szokatlan tőle, hogy igen sokat ellesett tőlük, de nem csupán ennyiről van szó, hanem kifejezetten jól is áll neki.*
- Igazán lekötelez, köszönöm!
*A férfi kezei tapasztaltak, ez is egy olyan apró részlet ami nem kerüli el figyelmét bár hangot nem ad neki. Megkönnyebbülten felsóhajt amint az erős szorítás enyhül és végre rendesen kap levegőt. Ruhájától még nem szabadul meg, előtte megissza az édes bor maradékát és újra tölti poharát, majd feláll a heverőről és mindenféle szemérmességet mellőzve nehézkesen megszabadul ruhájától. Kebleinél és csípőjénél kicsit szűkös, ezért a folyamat nem túl gördülékeny, utána viszont megkönnyebbüléssel zárul. Bőre jól láthatóan kipirosodott a kegyetlen ruhától, most viszont nem törődik ilyen kellemetlenségekkel. Poharát magához veszi és a medencéhez libben. Láthatóan jó a kedve, mozgása szórakozottságra utal.
Óvatosan helyet foglal Denjaar mellett miután alaposan megtöltött poharából leiszik egy kicsit. Nagy gonddal teszi mindezeket, egyrészt nem szeretne a nedves kő miatt elesni, másrészt italát is igencsak félti. A férfihoz hasonlóan lábát ő is a forró vízbe mártja.*
- Mm, milyen kellemes. Ezekért igazán megéri élni.
*Képtelen ellenállna annak, hogy szemügyre vegye Krultos testét holott nem először gyönyörködhet benne, egyelőre úgy tűnik nem unja az izmok és sebek durva látványát.*
- Szomorúan látom, hogy még józan. Felajánlanám a pálinkát, de az borzalmas, még az ellenségeimnek sem adnék belőle.
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-13 20:58:29
Üzenet elküldve: 2023-09-13 20:58:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Az Artheniort illető politikai eszmecserébe nem csatlakozik bele. Egyszerű viador ő, bérkard. A parancsnoki szerepe sem terjedt túl messzire ezen túl. Végül a politika volt az is, mi megölte a karrierjét.*
-Erődítés. Arthenior alapvetése, hogy nincsenek falai vagy védművei. Hisz ellenségei sincsenek. Legalábbis ezt állítják. *Mosolyodik el haloványan.*
-Ezzel sosem vitáznék. *Bólint az örök érvényű igazságra, ami az erősebb kutya előjogait illeti.*
-De lehet-e bűnről beszélni ott, ahol nincs törvény? *Mutat rá az egyértelműre. Persze ő sosem forgott kifejezetten "alvilági" körökben és nem is vágyott rá. Se nem útonálló, se nem hátulról nyakakat metsző bérgyilkos. Saját ügyességének kútjából merített, s előre is jutott vele.
Érdeklődve szemléli a kibontakozó jelenetet Relael és a ruhátlan Alissäna között, de túl sokáig nem gyönyörködhet a látványban. Nem bánja a dolgot, hisz bizonyára akad még elég ideje elveszni női testekben.
A dobozka dolga ugyan megüti a fülét, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Drága ékszerre asszociál, csecsebecsére. Valami ilyesmit tudna elképzelni a kereskedőtől, s tán célt is érne hasonló holmival Relaelnél.
Orthus intonációjában végbement változást maga is észreveszi, mikor a férfi Alissänához szól. Ismerős hanglejtés ez hazulról. Lám, mégsem csak egy töretlenül udvarias artheniorival van dolga. Kíváncsi, rejlik-e ennél több is a diplomata álarca mögött.
Míg Alissäna távol van, ő Relael és Orthus játékát kíséri szemmel. Utóbbi örömmel oldja le az elfről a ruhakölteményt, mit ő oly erővel húzott meg rajta. Nem csodálkozik a dolgon. Nem ismer oly férfiembert a négy város között, ki ne engedne e kérésnek, ha a smaragd szempár tulajdonosa kéri erre. A hosszúéletű őt fixírozza, sőt, a szavai is hozzá szólnak, miközben Orthus óvatosan leoldja róla a finom ruhaneműt. Meg kell hagyni, becsüli a férfi öntartóztatását. Ő nem biztos, hogy bírná cérnával, s valószínűleg a kezei ügyébe kerülő ruhaanyag se. Ismerni véli már annyira a leányt, hogy a szándékot is érteni vélje a kettős játék mögött; Relael maximális figyelmet követel meg mindkettejüktől. Hogy ezen felül hová vezetnek szándékai, azt nem tudja, de mivel a szavakat magáénak érzi, ezért zokszó nélkül hajlandó engedelmeskedni nekik.
Hamar lekerül róla az ing és a nadrág, hogy immáron mezítelenül üljön a medence szélére komótosan. A meleg párától hamar felsejlenek előtte a wegtoreni fürdőházak. Egyelőre csak lábát lógatja a vízbe. Megvárja, míg Relael valóban megmártózik. Tekintete közben szüntelen csüng az elf testén, várva, a finom ruhaanyag mikor rogy a padlóra. Közben Alissäna is visszatér, a ruha is gyorsan lekerül, s engedelmesen térdel a kalmár elé. Irigylésre méltó most az artheniori kupec helyzete, kit két, igen csak finom hosszúéletű is közrefog most.*
*Az Artheniort illető politikai eszmecserébe nem csatlakozik bele. Egyszerű viador ő, bérkard. A parancsnoki szerepe sem terjedt túl messzire ezen túl. Végül a politika volt az is, mi megölte a karrierjét.*
-Erődítés. Arthenior alapvetése, hogy nincsenek falai vagy védművei. Hisz ellenségei sincsenek. Legalábbis ezt állítják. *Mosolyodik el haloványan.*
-Ezzel sosem vitáznék. *Bólint az örök érvényű igazságra, ami az erősebb kutya előjogait illeti.*
-De lehet-e bűnről beszélni ott, ahol nincs törvény? *Mutat rá az egyértelműre. Persze ő sosem forgott kifejezetten "alvilági" körökben és nem is vágyott rá. Se nem útonálló, se nem hátulról nyakakat metsző bérgyilkos. Saját ügyességének kútjából merített, s előre is jutott vele.
Érdeklődve szemléli a kibontakozó jelenetet Relael és a ruhátlan Alissäna között, de túl sokáig nem gyönyörködhet a látványban. Nem bánja a dolgot, hisz bizonyára akad még elég ideje elveszni női testekben.
A dobozka dolga ugyan megüti a fülét, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Drága ékszerre asszociál, csecsebecsére. Valami ilyesmit tudna elképzelni a kereskedőtől, s tán célt is érne hasonló holmival Relaelnél.
Orthus intonációjában végbement változást maga is észreveszi, mikor a férfi Alissänához szól. Ismerős hanglejtés ez hazulról. Lám, mégsem csak egy töretlenül udvarias artheniorival van dolga. Kíváncsi, rejlik-e ennél több is a diplomata álarca mögött.
Míg Alissäna távol van, ő Relael és Orthus játékát kíséri szemmel. Utóbbi örömmel oldja le az elfről a ruhakölteményt, mit ő oly erővel húzott meg rajta. Nem csodálkozik a dolgon. Nem ismer oly férfiembert a négy város között, ki ne engedne e kérésnek, ha a smaragd szempár tulajdonosa kéri erre. A hosszúéletű őt fixírozza, sőt, a szavai is hozzá szólnak, miközben Orthus óvatosan leoldja róla a finom ruhaneműt. Meg kell hagyni, becsüli a férfi öntartóztatását. Ő nem biztos, hogy bírná cérnával, s valószínűleg a kezei ügyébe kerülő ruhaanyag se. Ismerni véli már annyira a leányt, hogy a szándékot is érteni vélje a kettős játék mögött; Relael maximális figyelmet követel meg mindkettejüktől. Hogy ezen felül hová vezetnek szándékai, azt nem tudja, de mivel a szavakat magáénak érzi, ezért zokszó nélkül hajlandó engedelmeskedni nekik.
Hamar lekerül róla az ing és a nadrág, hogy immáron mezítelenül üljön a medence szélére komótosan. A meleg párától hamar felsejlenek előtte a wegtoreni fürdőházak. Egyelőre csak lábát lógatja a vízbe. Megvárja, míg Relael valóban megmártózik. Tekintete közben szüntelen csüng az elf testén, várva, a finom ruhaanyag mikor rogy a padlóra. Közben Alissäna is visszatér, a ruha is gyorsan lekerül, s engedelmesen térdel a kalmár elé. Irigylésre méltó most az artheniori kupec helyzete, kit két, igen csak finom hosszúéletű is közrefog most.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-13 20:21:38
Üzenet elküldve: 2023-09-13 20:21:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Akaratlanul is eszébe jut Haldrian, aki annyival másképp viszonyul hozzá mint a jelenlévők. Engedi gondolatait elkalandozni ebbe az irányba, s elképzelni, hogy a fattyú mennyire oda lenne érte, mennyire izgatottan fogadná a tényt, hogy meztelen miközben a jelenlévők kissé unottan pásztázzák őt, hiszen az ő szemük már hozzászokott ehhez a látványhoz. Ezért is kedveli a fattyút, jól esik számára a rajongása és újszerű élményt jelent neki a közönyös vén rókák között.
Annak örül, hogy kis produkciója némileg felkavarja az eseményeket, ami egy őszinte mosoly formájában meg is mutatkozik. Elengedhetetlen része munkájának, hogy érdekes legyen, s most kicsit úgy érzi sikerült azzá válnia. Egészen kellemes számára Relael érintése, holott nagyon jól tudja fajtársa nem azért nyúl hozzá, hogy bármi jó érzést keltsen benne. Kicsit még mindig tart tőle és nem tudja megmagyarázni miért.
Természetesen nem veszi zokon, hogy Relael elutasítja és belátja, hogy a kisasszonynak igaza van, hiszen bármikor magához rendelheti ha éppen unatkozna éjszaka - vagy csak kedve úgy tartaná - ám Orthus és Denjaar jelenléte átmeneti, s azt már észrevette, hogy fajtársa igazán szívén viseli azt, hogy ismerősei, barátai mindent megkapjanak amit óhajtanak.
Nem lepi meg, hogy a kufárt is érdekli korábbi felvetése, az viszont valamelyest igen, hogy nem kéri tőle rögtön, hogy üljön ölébe, esetleg masszírozza meg vállát. Kissé zavarja a tétlenség, ez viszont rövid állapot, mert Orthus által újabb feladatot kap és nem olyasfélét amire számított. A férfi hangja megváltozik, erélyesebb mint amit eddig megismert belőle és ezen ismét örömmel töpreng, miután biccentve ruhájához lép.*
- Igenis, uram.
*Annak határozottan nem örül, hogy a kényelmes meleg kis fészküket ismét el kell hagynia és lépcsőznie, de ez természetesen továbbra sem mutatkozik meg arcán.
Rövidesen távozik, csak résnyire nyitva az ajtót, hogy a kinti friss levegő ne hűtse le a termet. Ezúttal nem siet, nincs kedve és szükségét sem látja, ezért kényelmes tempóban kapaszkodik fel a lépcsőkön.
~ Japher. Morthimer úr csomagjából aranyozott díszű faláda. ~
Ismételgeti magában szórakozottan, s felérve annak rendje módja szerint tekintetével megkeresi a kocsist és elismétli a szavakat ezúttal hangosan. Amíg várakozik, addig azon tűnődik, hogy vigyen esetleg le még bort mert tényleg nem szeretné többször megtenni ezt a távot, és egy közelben lévő félig üres pohár tartalmát felhörpinti. Végül arra jut, hogy ezúttal nem fáradozik. A ládikát egy mosollyal arcán veszi át, megköszöni sorstársa gyors és készséges közbenjárását, majd elindul visszafelé.
Hamar megérkezik, lábával belöki maga után az ajtót és a ládikával Orthushoz sétál, majd azt átnyújtja a férfinak, természetesen most sem szalasztva el az alkalmat, hogy mélyen meghajolva előtte feltárja mélyen dekoltált ruhájának tartalmát. Rögtön utána eggyel hátrébb lép, vékonyka topánkájából és ruhájából ismét készségesen kibújik.*
- Tölthetek még esetleg italt?
*Kérdezi szívélyesen, ezt követően pedig Orthusnak szenteli figyelmét, aki Relael fűzőjével segédkezett.*
- Ön szeretné élvezni a medencét? Szívesen segítek a ruhájával, ha igényt tart rá.
*Megint letérdel, ezúttal a kalmár elé és engedélyt vár. Ha megkapja, elsőként annak cipőjével kezdi, a többit meg majd kitalálja később.*
*Akaratlanul is eszébe jut Haldrian, aki annyival másképp viszonyul hozzá mint a jelenlévők. Engedi gondolatait elkalandozni ebbe az irányba, s elképzelni, hogy a fattyú mennyire oda lenne érte, mennyire izgatottan fogadná a tényt, hogy meztelen miközben a jelenlévők kissé unottan pásztázzák őt, hiszen az ő szemük már hozzászokott ehhez a látványhoz. Ezért is kedveli a fattyút, jól esik számára a rajongása és újszerű élményt jelent neki a közönyös vén rókák között.
Annak örül, hogy kis produkciója némileg felkavarja az eseményeket, ami egy őszinte mosoly formájában meg is mutatkozik. Elengedhetetlen része munkájának, hogy érdekes legyen, s most kicsit úgy érzi sikerült azzá válnia. Egészen kellemes számára Relael érintése, holott nagyon jól tudja fajtársa nem azért nyúl hozzá, hogy bármi jó érzést keltsen benne. Kicsit még mindig tart tőle és nem tudja megmagyarázni miért.
Természetesen nem veszi zokon, hogy Relael elutasítja és belátja, hogy a kisasszonynak igaza van, hiszen bármikor magához rendelheti ha éppen unatkozna éjszaka - vagy csak kedve úgy tartaná - ám Orthus és Denjaar jelenléte átmeneti, s azt már észrevette, hogy fajtársa igazán szívén viseli azt, hogy ismerősei, barátai mindent megkapjanak amit óhajtanak.
Nem lepi meg, hogy a kufárt is érdekli korábbi felvetése, az viszont valamelyest igen, hogy nem kéri tőle rögtön, hogy üljön ölébe, esetleg masszírozza meg vállát. Kissé zavarja a tétlenség, ez viszont rövid állapot, mert Orthus által újabb feladatot kap és nem olyasfélét amire számított. A férfi hangja megváltozik, erélyesebb mint amit eddig megismert belőle és ezen ismét örömmel töpreng, miután biccentve ruhájához lép.*
- Igenis, uram.
*Annak határozottan nem örül, hogy a kényelmes meleg kis fészküket ismét el kell hagynia és lépcsőznie, de ez természetesen továbbra sem mutatkozik meg arcán.
Rövidesen távozik, csak résnyire nyitva az ajtót, hogy a kinti friss levegő ne hűtse le a termet. Ezúttal nem siet, nincs kedve és szükségét sem látja, ezért kényelmes tempóban kapaszkodik fel a lépcsőkön.
~ Japher. Morthimer úr csomagjából aranyozott díszű faláda. ~
Ismételgeti magában szórakozottan, s felérve annak rendje módja szerint tekintetével megkeresi a kocsist és elismétli a szavakat ezúttal hangosan. Amíg várakozik, addig azon tűnődik, hogy vigyen esetleg le még bort mert tényleg nem szeretné többször megtenni ezt a távot, és egy közelben lévő félig üres pohár tartalmát felhörpinti. Végül arra jut, hogy ezúttal nem fáradozik. A ládikát egy mosollyal arcán veszi át, megköszöni sorstársa gyors és készséges közbenjárását, majd elindul visszafelé.
Hamar megérkezik, lábával belöki maga után az ajtót és a ládikával Orthushoz sétál, majd azt átnyújtja a férfinak, természetesen most sem szalasztva el az alkalmat, hogy mélyen meghajolva előtte feltárja mélyen dekoltált ruhájának tartalmát. Rögtön utána eggyel hátrébb lép, vékonyka topánkájából és ruhájából ismét készségesen kibújik.*
- Tölthetek még esetleg italt?
*Kérdezi szívélyesen, ezt követően pedig Orthusnak szenteli figyelmét, aki Relael fűzőjével segédkezett.*
- Ön szeretné élvezni a medencét? Szívesen segítek a ruhájával, ha igényt tart rá.
*Megint letérdel, ezúttal a kalmár elé és engedélyt vár. Ha megkapja, elsőként annak cipőjével kezdi, a többit meg majd kitalálja később.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-11 21:47:42
Üzenet elküldve: 2023-09-11 21:47:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Relael kérdéseire kicsit óvatosabban válaszol.*
- Reformokat nem feltétlenül. Csak örülnék, ha azt látnám, hogy a város célokat tűz ki maga elé, és aztán megpróbálja megvalósítani azokat. Kezdetnek némi erődítés például nem ártana. És az egykori nemesi negyed helyén tátongó pusztulattal is kellene kezdeni valamit.
*feleli, de aztán inkább abbahagyja, mert érzi magában a téma iránti lelkesedést. Ami bőbeszédűbbé tenné, mint amihez szokott, és amit még üdvösnek tart.
Denjaar véleményét a thargokról csak egy bólintással veszi tudomásul. Relael ellenérveit érdekesebbnek találja. Érdekes, hogy melyikük hogyan látja a dolgokat.*
- Nos, a magam részéről értékelem a szervezettségüket. És remélhetőleg nemsokára üzleti tapasztalatokat is szerzek velük kapcsolatban. De még ki kell ismernem nemcsak a népet, hanem első sorban a vezetőiket. Talán alkalomadtán megkérném, hogy okosítson ki, kedves Relael. Úgy hiszem, Ön jobban ismeri a tharg nép vezetőit, mint én.
*Alissäna vetkőzésével és tetteivel, na meg Relael közvetlenségével a találkozó egészen másmilyen irányba kezd mozdulni.
Orthus valóban elég keveset tud Relael múltbéli szokásairól. Annyit mindössze, hogy hírhedt, és emiatt a nemes ifjak nem tartották jó partinak. De akármennyire is szerettek a kékvérűek egymás között és egymásról pletykálni, ezeket a pletykákat kívülállókkal nem osztották meg. Orthust pedig annak tartották, és erre rendszeresen emlékeztették is. Így csak halvány sejtéseik lehettek, mivel érdemelhette ki Relael és családja a rossz renomét.
Most viszont már kezdi sejteni. Nem Relael lenne az első nemes, akinek bűnös szokásai vannak. Ami az illeti, elég sokukat lehetett dekadensnek nevezni, már a közember erkölcsi mércéjével nézve, persze. Ami viszont Orthust illeti, neki egészen mások a morális értékei. Utazásait külhoni városokba gyakran használta arra, hogy a szenvedélyeinek hódoljon. Még csak nem is ez lenne az első alkalom, hogy egy vendéglátója hasonló módon mutassa ki a vendégszeretetét. S bár egyáltalán nem számított arra, hogy ez az ismeretség ilyen gyorsan és váratlanul ilyen fordulatot vehet, el nem zárkózik tőle.
Mivel először Alissänát ajánlják fel neki, most már nyíltabban végigméri a leányzót. Kedvére való, amit lát, mégis így szól.*
- Egyáltalán nincs ellenemre, bár ami azt illeti, Krultos úrhoz hasonlóan engem is érdekelne a leányzó odaadása Ön iránt.
*jegyzi meg, megvillantva egy ravaszabb félmosolyt.*
- Mégis azt javasolnám, hogy mielőtt erre, vagy bármi másra sor kerül, kérjük meg ezt a szemrevaló leányzót, hogy kérje el a szolgámtól azt a kis dobozt, amit a személyi poggyászomban hoztam, Önnek.
*bár Alissänára néz, miközben ezt mondja, de ezek a szavai még inkább Relaelnek szólnak. A következők viszont már inkább a kurtizánnak.*
- A kocsisom neve Japher, és ha jól gondolom, mostanra már végzett a szekér biztonságba helyezésével. Ő is wegtoreni, mint kegyed, bizonyára megismeri. Kérem, mondja meg neki, hogy Morthimer úr kérésére át kell adnia a csomagomból egy kis, díszített faládát, amin aranyozott díszítés van. De azt javaslom, hogy erre a kis időre vegye vissza a ruhácskáját.
*mondja. S bár udvarias a hangneme, de valami kis parancsoló él kihallatszik belőle. Orthus jó nemes lehetett volna, benne is megvan a képesség a szolgálók utasítgatására.
Ezután ismét Relaelhez fordul - pontosabban a hátához -, és így felel neki.*
- Örömmel segítek ebben.
*feleli, aztán talán meglepően gyakorlott mozdulattal lazítja meg a fűző zsinegeit anélkül, hogy megcsomózná a zsinórokat, vagy hogy elhibázott rántással tovább feszítse őket bárhol. Relael hamarosan érezheti, ahogy a mutatós ruhadarab szorítása enyhül a hasán.*
*Relael kérdéseire kicsit óvatosabban válaszol.*
- Reformokat nem feltétlenül. Csak örülnék, ha azt látnám, hogy a város célokat tűz ki maga elé, és aztán megpróbálja megvalósítani azokat. Kezdetnek némi erődítés például nem ártana. És az egykori nemesi negyed helyén tátongó pusztulattal is kellene kezdeni valamit.
*feleli, de aztán inkább abbahagyja, mert érzi magában a téma iránti lelkesedést. Ami bőbeszédűbbé tenné, mint amihez szokott, és amit még üdvösnek tart.
Denjaar véleményét a thargokról csak egy bólintással veszi tudomásul. Relael ellenérveit érdekesebbnek találja. Érdekes, hogy melyikük hogyan látja a dolgokat.*
- Nos, a magam részéről értékelem a szervezettségüket. És remélhetőleg nemsokára üzleti tapasztalatokat is szerzek velük kapcsolatban. De még ki kell ismernem nemcsak a népet, hanem első sorban a vezetőiket. Talán alkalomadtán megkérném, hogy okosítson ki, kedves Relael. Úgy hiszem, Ön jobban ismeri a tharg nép vezetőit, mint én.
*Alissäna vetkőzésével és tetteivel, na meg Relael közvetlenségével a találkozó egészen másmilyen irányba kezd mozdulni.
Orthus valóban elég keveset tud Relael múltbéli szokásairól. Annyit mindössze, hogy hírhedt, és emiatt a nemes ifjak nem tartották jó partinak. De akármennyire is szerettek a kékvérűek egymás között és egymásról pletykálni, ezeket a pletykákat kívülállókkal nem osztották meg. Orthust pedig annak tartották, és erre rendszeresen emlékeztették is. Így csak halvány sejtéseik lehettek, mivel érdemelhette ki Relael és családja a rossz renomét.
Most viszont már kezdi sejteni. Nem Relael lenne az első nemes, akinek bűnös szokásai vannak. Ami az illeti, elég sokukat lehetett dekadensnek nevezni, már a közember erkölcsi mércéjével nézve, persze. Ami viszont Orthust illeti, neki egészen mások a morális értékei. Utazásait külhoni városokba gyakran használta arra, hogy a szenvedélyeinek hódoljon. Még csak nem is ez lenne az első alkalom, hogy egy vendéglátója hasonló módon mutassa ki a vendégszeretetét. S bár egyáltalán nem számított arra, hogy ez az ismeretség ilyen gyorsan és váratlanul ilyen fordulatot vehet, el nem zárkózik tőle.
Mivel először Alissänát ajánlják fel neki, most már nyíltabban végigméri a leányzót. Kedvére való, amit lát, mégis így szól.*
- Egyáltalán nincs ellenemre, bár ami azt illeti, Krultos úrhoz hasonlóan engem is érdekelne a leányzó odaadása Ön iránt.
*jegyzi meg, megvillantva egy ravaszabb félmosolyt.*
- Mégis azt javasolnám, hogy mielőtt erre, vagy bármi másra sor kerül, kérjük meg ezt a szemrevaló leányzót, hogy kérje el a szolgámtól azt a kis dobozt, amit a személyi poggyászomban hoztam, Önnek.
*bár Alissänára néz, miközben ezt mondja, de ezek a szavai még inkább Relaelnek szólnak. A következők viszont már inkább a kurtizánnak.*
- A kocsisom neve Japher, és ha jól gondolom, mostanra már végzett a szekér biztonságba helyezésével. Ő is wegtoreni, mint kegyed, bizonyára megismeri. Kérem, mondja meg neki, hogy Morthimer úr kérésére át kell adnia a csomagomból egy kis, díszített faládát, amin aranyozott díszítés van. De azt javaslom, hogy erre a kis időre vegye vissza a ruhácskáját.
*mondja. S bár udvarias a hangneme, de valami kis parancsoló él kihallatszik belőle. Orthus jó nemes lehetett volna, benne is megvan a képesség a szolgálók utasítgatására.
Ezután ismét Relaelhez fordul - pontosabban a hátához -, és így felel neki.*
- Örömmel segítek ebben.
*feleli, aztán talán meglepően gyakorlott mozdulattal lazítja meg a fűző zsinegeit anélkül, hogy megcsomózná a zsinórokat, vagy hogy elhibázott rántással tovább feszítse őket bárhol. Relael hamarosan érezheti, ahogy a mutatós ruhadarab szorítása enyhül a hasán.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-11 21:12:22
Üzenet elküldve: 2023-09-11 21:12:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael is éber, főleg mert Denjaarhoz képest egészen le van maradva a borfogyasztással, ugyan a reggeli ki nem mondott versenyük során egyértelműen ő került volna ki győztesként. De a hosszúéletű jól bírja az alkoholt, s mivel az illuminált állapot még távol van, ezért Orthus megjegyzéseinek apró részletei több ízben is felkeltik érdeklődését. Egyfelől érdekesnek találja, hogy látszólag jó kapcsolatot kíván ápolni konkurens kalmárokkal, másfelől az is megragadja figyelmét, hogy látszólag a férfinak nagyobb szabású tervei volnának Artheniorral. Relaelnek is, de az ő tervei feltehetően nem sok támogatásnak örvendenének.*
- Csak nem valamiféle reformokat tervez, drága Orthus? Amennyiben igen, úgy örömmel szponzorálom őket, ha szükséges. Ha valamikor, akkor most lehetne igazán érdekes irányba formálni azt a szörnyen passzív várost, ha már más úgysem teszi.
*Egyelőre még nem érzi olyan szilárdnak a pozícióját a Kikötőben, hogy örömmel ajánljon fel az anyagi támogatásnál többet, de nem titkolja az elf, hogy nem engedte el teljesen nemesi múltját, s ha ambíciókról van szó azzal ő is rendelkezik bőségesen.*
- Engem az élet iránti szeretetük nyűgözött le talán a legjobban. Az arthenioriak olyan mértékletesen, a thargok nyersek, de őszinték, egészen üdítő ez a léleknek. A hitük pedig igazán sajátos.
*Relael időnként bánja is, hogy magán kívül képtelen bármit is őszintén csodálni, de ha valami közel állna hozzá, akkor az feltehetően a thargokéhoz hasonló szellemhit volna. Denjaar ellenérzéseit a thargok iránt nem teljesen érti.*
- Mert miben különböznek akkor ők a wegtoreniektől? Úgy tudom a tűz városában is az erősebb kutya baszik, s ennek hála virágzik a bűn minden formája. *Most nem kíván komoly vitába kezdeni az egykori parancsnokkal, talán majd egy meghittebb pillanatukban, ámbár szó nélkül semmiképpen sem hagyhatja ezt.* Az "erősebb" mindig elvette azt, amit megkívánt, ha más nem ezt a férfiak igen jól tudhatják. *A végére egészen jól esik számára kicsit odaszurkálni a férfinak, ami kihívó pillantásából is nyilvánvalóan leolvasható.
Az Ezmeerhaldát méltató megjegyzésre egy rövid nevetést követően egyetértően biccent.*
- Hasznosnak hasznos, ámbár a szája be nem áll, mint itt a Kikötőben senkinek. Még némi jómodort kell beléjük verni, de ígéretesek.
*Abban mondjuk nem biztos, hogy a kikötőben bárki megszelídíthető igazán, de ezt talán annyira nem is bánja. Korábbihoz képest kifejezetten jó életet biztosít embereinek, elvárásai sem túl magasak és a fizetségük sem rossz, így az elf nem aggódik különösebben, a szabad gondolatokat pedig még ő sem kívánná megtiltani ha módjában állna sem.
Orthus valójában még igen keveset tud Relaelről és a nemes kisasszony korábbi hóbortjairól, ez pedig igen nagy előnyt jelent az elf számára. A kérése bár meglepi a kufárt, ám nincs benne semmi szokatlan, a hosszúéletű leány az artheniorban is gyakran megrendezett privát összejövetelei mindig igen szabadosak, ugyanakkor diszkrétek voltak. Érdekből ugyan, de emiatt igencsak kedvelték is azok akik elmondhatták magukról, hogy azon szerencsések közé tartoztak akiket meghívtak ezen szórakozásra, s az sem zavarta különösebben Relaelt, hogy ezt követően is gyakran és előszeretettel köszörülték rajta nyelvüket a háta mögött. Most is hasonló eseménnyel készült, nem egy átlagos borozgatásra, amit már a résztvevők is sejthetnek, és csupán egy hajszál választotta el attól, hogy további kurtizánokat hívjon meg a Sellőházból, amit örömmel meg is tett volna ha nem igyekezne tekintettel lenni Orthus vélt és valós kimerültségére.
Közelebb hajol a kalmárhoz, hogy szinte a fülébe suttogva folytassa a társalgást.*
- Maga olyan figyelmes, drága Orthus! Izgatottan várom. Addig is kérem kevesebbet aggódjon és engedje el jobban magát.
*Kezét leveszi a férfi combjáról és figyelme a készséges leányzóra terelődik, aki áhítattal teli tekintettel pillant fel rá. Még őt is egészen megrészegíti a látvány, de ennek ellenére sem kerüli el érzékeny füleinek figyelmét Denjaar aprócska megjegyzése, amire úgy dönt, hogy most nem kíván érdemben reagálni. Közelebb hajol a kurtizánhoz, megérinti annak arcát és puha bőrét, kezdve ajkaitól, a nyakán keresztül melleiig.*
- Aranyom, erre még rengeteg lehetőségünk lesz.
*Hangja tőle nem megszokott módon kedves, leginkább Orthus jelenlétének tudható ez be.*
- Akad itt vendég, akivel foglalkozhatnál, amennyiben nincs ellenére.
*Fejét oldalra billentve pillant Orthusra, egyfajta engedélyt kér tőle Alissäna nevében is.*
- Oh, jut eszembe! Lenne oly kedves, hogy segít nekem a fűző kioldozásával? Kedvem lenne megmártózni a vízben.
*Bátorkodik hátát Orthusnak fordítani, s bízik benne, hogy a kufárt nem hozza túlzottan zavarba szokatlan kérésével. Innen egészen jól rálát Denjaarra, következő kérdését pedig egyenesen a wegtorenire nézve teszi fel.*
- Kinek volna kedve csatlakozni hozzám? Jó móka lesz!
*Relael is éber, főleg mert Denjaarhoz képest egészen le van maradva a borfogyasztással, ugyan a reggeli ki nem mondott versenyük során egyértelműen ő került volna ki győztesként. De a hosszúéletű jól bírja az alkoholt, s mivel az illuminált állapot még távol van, ezért Orthus megjegyzéseinek apró részletei több ízben is felkeltik érdeklődését. Egyfelől érdekesnek találja, hogy látszólag jó kapcsolatot kíván ápolni konkurens kalmárokkal, másfelől az is megragadja figyelmét, hogy látszólag a férfinak nagyobb szabású tervei volnának Artheniorral. Relaelnek is, de az ő tervei feltehetően nem sok támogatásnak örvendenének.*
- Csak nem valamiféle reformokat tervez, drága Orthus? Amennyiben igen, úgy örömmel szponzorálom őket, ha szükséges. Ha valamikor, akkor most lehetne igazán érdekes irányba formálni azt a szörnyen passzív várost, ha már más úgysem teszi.
*Egyelőre még nem érzi olyan szilárdnak a pozícióját a Kikötőben, hogy örömmel ajánljon fel az anyagi támogatásnál többet, de nem titkolja az elf, hogy nem engedte el teljesen nemesi múltját, s ha ambíciókról van szó azzal ő is rendelkezik bőségesen.*
- Engem az élet iránti szeretetük nyűgözött le talán a legjobban. Az arthenioriak olyan mértékletesen, a thargok nyersek, de őszinték, egészen üdítő ez a léleknek. A hitük pedig igazán sajátos.
*Relael időnként bánja is, hogy magán kívül képtelen bármit is őszintén csodálni, de ha valami közel állna hozzá, akkor az feltehetően a thargokéhoz hasonló szellemhit volna. Denjaar ellenérzéseit a thargok iránt nem teljesen érti.*
- Mert miben különböznek akkor ők a wegtoreniektől? Úgy tudom a tűz városában is az erősebb kutya baszik, s ennek hála virágzik a bűn minden formája. *Most nem kíván komoly vitába kezdeni az egykori parancsnokkal, talán majd egy meghittebb pillanatukban, ámbár szó nélkül semmiképpen sem hagyhatja ezt.* Az "erősebb" mindig elvette azt, amit megkívánt, ha más nem ezt a férfiak igen jól tudhatják. *A végére egészen jól esik számára kicsit odaszurkálni a férfinak, ami kihívó pillantásából is nyilvánvalóan leolvasható.
Az Ezmeerhaldát méltató megjegyzésre egy rövid nevetést követően egyetértően biccent.*
- Hasznosnak hasznos, ámbár a szája be nem áll, mint itt a Kikötőben senkinek. Még némi jómodort kell beléjük verni, de ígéretesek.
*Abban mondjuk nem biztos, hogy a kikötőben bárki megszelídíthető igazán, de ezt talán annyira nem is bánja. Korábbihoz képest kifejezetten jó életet biztosít embereinek, elvárásai sem túl magasak és a fizetségük sem rossz, így az elf nem aggódik különösebben, a szabad gondolatokat pedig még ő sem kívánná megtiltani ha módjában állna sem.
Orthus valójában még igen keveset tud Relaelről és a nemes kisasszony korábbi hóbortjairól, ez pedig igen nagy előnyt jelent az elf számára. A kérése bár meglepi a kufárt, ám nincs benne semmi szokatlan, a hosszúéletű leány az artheniorban is gyakran megrendezett privát összejövetelei mindig igen szabadosak, ugyanakkor diszkrétek voltak. Érdekből ugyan, de emiatt igencsak kedvelték is azok akik elmondhatták magukról, hogy azon szerencsések közé tartoztak akiket meghívtak ezen szórakozásra, s az sem zavarta különösebben Relaelt, hogy ezt követően is gyakran és előszeretettel köszörülték rajta nyelvüket a háta mögött. Most is hasonló eseménnyel készült, nem egy átlagos borozgatásra, amit már a résztvevők is sejthetnek, és csupán egy hajszál választotta el attól, hogy további kurtizánokat hívjon meg a Sellőházból, amit örömmel meg is tett volna ha nem igyekezne tekintettel lenni Orthus vélt és valós kimerültségére.
Közelebb hajol a kalmárhoz, hogy szinte a fülébe suttogva folytassa a társalgást.*
- Maga olyan figyelmes, drága Orthus! Izgatottan várom. Addig is kérem kevesebbet aggódjon és engedje el jobban magát.
*Kezét leveszi a férfi combjáról és figyelme a készséges leányzóra terelődik, aki áhítattal teli tekintettel pillant fel rá. Még őt is egészen megrészegíti a látvány, de ennek ellenére sem kerüli el érzékeny füleinek figyelmét Denjaar aprócska megjegyzése, amire úgy dönt, hogy most nem kíván érdemben reagálni. Közelebb hajol a kurtizánhoz, megérinti annak arcát és puha bőrét, kezdve ajkaitól, a nyakán keresztül melleiig.*
- Aranyom, erre még rengeteg lehetőségünk lesz.
*Hangja tőle nem megszokott módon kedves, leginkább Orthus jelenlétének tudható ez be.*
- Akad itt vendég, akivel foglalkozhatnál, amennyiben nincs ellenére.
*Fejét oldalra billentve pillant Orthusra, egyfajta engedélyt kér tőle Alissäna nevében is.*
- Oh, jut eszembe! Lenne oly kedves, hogy segít nekem a fűző kioldozásával? Kedvem lenne megmártózni a vízben.
*Bátorkodik hátát Orthusnak fordítani, s bízik benne, hogy a kufárt nem hozza túlzottan zavarba szokatlan kérésével. Innen egészen jól rálát Denjaarra, következő kérdését pedig egyenesen a wegtorenire nézve teszi fel.*
- Kinek volna kedve csatlakozni hozzám? Jó móka lesz!
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-11 15:04:55
Üzenet elküldve: 2023-09-11 15:04:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Érez valamiféle tiszteletféleséget Relael irányából. Noha ez nem újdonság számára, hisz tisztában van vele, hogy ez az egyik első reakció, mit kivált a népekből és erre gyakorta rá is játszik. Nem véletlenül esett rá a parancsnoki poszt, ahogy a báró felkérése vagy a Vihar Fiai bajnokának szerepe sem. Ugyanakkor ily nyíltsággal még nem fejezte ki ebbéli gondolatát a hosszúéletű, s ez kicsit meg is lepi. Ahogy az is, hogy képes elhinni a magasztaló szavakat neki.
Csupán kurtán bólint a kalmár kérésére, miközben ajkához emeli a poharat. Neki nem okoz különösebb erőfeszítést, hogy említést tegyen a bárónak a kereskedőről. Noha ő maga nem a kapcsolatok embere, de azt még ő is belátja, hogy az ilyesmi jövedelmező szerep. Hisz bármilyen üzlet is születik majd a felek között, Denjaar Krultos lesz az, ki összehozta őket.
Arthenior javával nem sokat törődik, még akkor sem, ha a Városőrség exparancsnoka. A város már megmutatta neki, mennyire becsüli, ha valaki a kezébe veszi az irányítást és igyekszik előrébb mozdítani a dolgokat.*
-Tartanak valamerre. *Visszhangozza a thargokat illetően. Megvan róluk a véleménye. Abba már nem is gondol bele, Relael mit tanult ott. *
-Fosztogatók gyülekezete. Nem osztok tanácsot, az nem tisztje a magamfajtának. De ha tisztes üzletet visz Orthus úr, jobb, ha távol tartja magától az efféle népeket. *Sosem rejti véka alá a véleményét, habár tanácsot valóban nem szívesen ad senki fiának vagy leányának. Nem tartja másnak Thargiát, mint egy szalmatetős csűrt, ahol rablók vedelnek, a porontyaik pedig a kutyákkal henteregnek a porban. Egy dolgot becsül csak bennük; nagy harcosok hírében állnak. Még nem volt alkalma összeakasztani lándzsáját egyetlen thargfival sem, de várja a napot.
A következőket érteni véli. Hisz lehet, hogy Wegtorenben, s valamennyire Pirtianesben is dívik a rabszolgatartás, de itt, keleten könnyen bajt hozhat az ember fejére az ilyesmi.
Nem kerüli el Relael kacérkodó habitusa sem a vendége irányába. Wegtoreni, így az "osztozkodás" és a tudat, hogy ma reggel még egymás mellől keltek ki az ágyból, nem okoz számára fejfájást. Érdekli, vajon milyen üzletnek tudható be e közeledés. Persze azon sem csodálkozna, ha az elf étvágya és kíváncsisága gerjesztene benne vágyat az ismeretlen terep felé. Hisz bármennyire is jól kijönnek, csupán néhány napja ismeri jobban is a Varjak Nagyasszonyát. Merész lenne állítani, hogy olvassa szándékait. Nem lenne meglepve, ha az igen csak mutatós nemes közeledése imponálóan hat Orthusra. Elvégre legyen bármilyen forróvérű, az ő figyelme még rá is kellő hatást gyakorol. Olyan kegy ez, mit nem kaphat meg akárki és Relael képes is ezt elhitetni azzal, akivel akarja.
A következő szituáció azonban hamar tereli gondolatait, s az is, ahogyan a kurtizán ledobja a kelméit. Szemérmetlenül pillant végig rajta. Sem a szituáció, sem a fehérnép nem új számára. Míg előbbiben volt része épp elégszer Wegtoren fülledt légkörében, utóbbival a közelmúltban volt szerencséje találkozni.
Alissäna kérdése már annál inkább meglepi, maga sem tudja igazán, miért. Talán azért, mert elkönyvelte, hogy a kurtizán jelenléte a férfiak szórakoztatása miatt indokolt.*
-Na, ez érdekes. *Bukik ki belőle, majd lehajtja a második pohár bort is.*
*Érez valamiféle tiszteletféleséget Relael irányából. Noha ez nem újdonság számára, hisz tisztában van vele, hogy ez az egyik első reakció, mit kivált a népekből és erre gyakorta rá is játszik. Nem véletlenül esett rá a parancsnoki poszt, ahogy a báró felkérése vagy a Vihar Fiai bajnokának szerepe sem. Ugyanakkor ily nyíltsággal még nem fejezte ki ebbéli gondolatát a hosszúéletű, s ez kicsit meg is lepi. Ahogy az is, hogy képes elhinni a magasztaló szavakat neki.
Csupán kurtán bólint a kalmár kérésére, miközben ajkához emeli a poharat. Neki nem okoz különösebb erőfeszítést, hogy említést tegyen a bárónak a kereskedőről. Noha ő maga nem a kapcsolatok embere, de azt még ő is belátja, hogy az ilyesmi jövedelmező szerep. Hisz bármilyen üzlet is születik majd a felek között, Denjaar Krultos lesz az, ki összehozta őket.
Arthenior javával nem sokat törődik, még akkor sem, ha a Városőrség exparancsnoka. A város már megmutatta neki, mennyire becsüli, ha valaki a kezébe veszi az irányítást és igyekszik előrébb mozdítani a dolgokat.*
-Tartanak valamerre. *Visszhangozza a thargokat illetően. Megvan róluk a véleménye. Abba már nem is gondol bele, Relael mit tanult ott. *
-Fosztogatók gyülekezete. Nem osztok tanácsot, az nem tisztje a magamfajtának. De ha tisztes üzletet visz Orthus úr, jobb, ha távol tartja magától az efféle népeket. *Sosem rejti véka alá a véleményét, habár tanácsot valóban nem szívesen ad senki fiának vagy leányának. Nem tartja másnak Thargiát, mint egy szalmatetős csűrt, ahol rablók vedelnek, a porontyaik pedig a kutyákkal henteregnek a porban. Egy dolgot becsül csak bennük; nagy harcosok hírében állnak. Még nem volt alkalma összeakasztani lándzsáját egyetlen thargfival sem, de várja a napot.
A következőket érteni véli. Hisz lehet, hogy Wegtorenben, s valamennyire Pirtianesben is dívik a rabszolgatartás, de itt, keleten könnyen bajt hozhat az ember fejére az ilyesmi.
Nem kerüli el Relael kacérkodó habitusa sem a vendége irányába. Wegtoreni, így az "osztozkodás" és a tudat, hogy ma reggel még egymás mellől keltek ki az ágyból, nem okoz számára fejfájást. Érdekli, vajon milyen üzletnek tudható be e közeledés. Persze azon sem csodálkozna, ha az elf étvágya és kíváncsisága gerjesztene benne vágyat az ismeretlen terep felé. Hisz bármennyire is jól kijönnek, csupán néhány napja ismeri jobban is a Varjak Nagyasszonyát. Merész lenne állítani, hogy olvassa szándékait. Nem lenne meglepve, ha az igen csak mutatós nemes közeledése imponálóan hat Orthusra. Elvégre legyen bármilyen forróvérű, az ő figyelme még rá is kellő hatást gyakorol. Olyan kegy ez, mit nem kaphat meg akárki és Relael képes is ezt elhitetni azzal, akivel akarja.
A következő szituáció azonban hamar tereli gondolatait, s az is, ahogyan a kurtizán ledobja a kelméit. Szemérmetlenül pillant végig rajta. Sem a szituáció, sem a fehérnép nem új számára. Míg előbbiben volt része épp elégszer Wegtoren fülledt légkörében, utóbbival a közelmúltban volt szerencséje találkozni.
Alissäna kérdése már annál inkább meglepi, maga sem tudja igazán, miért. Talán azért, mert elkönyvelte, hogy a kurtizán jelenléte a férfiak szórakoztatása miatt indokolt.*
-Na, ez érdekes. *Bukik ki belőle, majd lehajtja a második pohár bort is.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-11 14:22:59
Üzenet elküldve: 2023-09-11 14:22:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna többnyire nem vesz részt a beszélgetésben, érzékeli hogy az ő tőle elvárt szerep nem ez, s helye sem volna a "nagyok" között, de ez egyáltalán nincs ellenére, sőt kifejezetten kényelmes. Neki egyéb teendője sincs, mint mutatósnak lenni és kellemes társaságot nyújtani, míg Orthus és Relael szavaiból kihallja, hogy minden lépésük milyen megfontolt. Csak azt nem teljesen érti, hogy ennek a játszmának mi a célja.
Orthus nem kifejezetten viszonozza az érdeklődést, amit egyszerűen csak tudomásul vesz, s több lehetőség hiányában inkább Denjaar felé pillantgat, aki serényen önti magába az italt, ezt követően pedig utasítással fordul hozzá. Rögvest felpattan ültéből és felkapja az egyik kancsót, majd készségesen tölt még italt a wegtoreninek.
Egyik feladatának a végére sem ér, és máris érkezik a következő parancs ám ezúttal fajtársa részéről. Alissäna egy elégedett mosollyal nyugtázza a kérést, és örömmel eleget téve bújtatja ujjait a vállain heverő pántok alá, hogy majd ezt követően engedje lecsúszni magáról a finom anyagot. A kurtizán persze nem szemérmeskedik, nem takargatja magát, hagyja hogy kedvükre legeltessék rajta a tekintetüket. Mivel Relaeltől kapta a "feladatot" ezért most figyelme rövid ideig rá irányul, s úgy érzékeli, hogy hosszúéletű társa nem csak férfiak társaságára nyitott, ezért bátorkodik egy kérdéssel fordulni hozzá - természetesen azt is szem előtt tartva, hogy ez a két férfi számára is érdekes közjáték lehet.*
- Szeretne a kisasszony megérinteni? Vagy érintsem meg én Önt?
*Kérdése könnyed, ahogy mozdulatai is miközben lassan visszaereszkedik a szőnyegre Relael elé. Ártatlannak tűnő képpel pillant fel rá, miközben hosszú ében haját egyik oldalára söpri.
Annyit biztosan tud, hogy Denjaar érdeklődést mutat iránta, s kicsit úgy érzi ezúttal Orthus is, ám azt nem tudja eldönteni, hogy a házigazda miként viszonyul hozzá, ez pedig úgy ítéli meg, hogy egy érdekes felfedezés lehet mindnyájuk számára.*
A hozzászólás írója (Alissäna Lucthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.11 14:23:52
*Alissäna többnyire nem vesz részt a beszélgetésben, érzékeli hogy az ő tőle elvárt szerep nem ez, s helye sem volna a "nagyok" között, de ez egyáltalán nincs ellenére, sőt kifejezetten kényelmes. Neki egyéb teendője sincs, mint mutatósnak lenni és kellemes társaságot nyújtani, míg Orthus és Relael szavaiból kihallja, hogy minden lépésük milyen megfontolt. Csak azt nem teljesen érti, hogy ennek a játszmának mi a célja.
Orthus nem kifejezetten viszonozza az érdeklődést, amit egyszerűen csak tudomásul vesz, s több lehetőség hiányában inkább Denjaar felé pillantgat, aki serényen önti magába az italt, ezt követően pedig utasítással fordul hozzá. Rögvest felpattan ültéből és felkapja az egyik kancsót, majd készségesen tölt még italt a wegtoreninek.
Egyik feladatának a végére sem ér, és máris érkezik a következő parancs ám ezúttal fajtársa részéről. Alissäna egy elégedett mosollyal nyugtázza a kérést, és örömmel eleget téve bújtatja ujjait a vállain heverő pántok alá, hogy majd ezt követően engedje lecsúszni magáról a finom anyagot. A kurtizán persze nem szemérmeskedik, nem takargatja magát, hagyja hogy kedvükre legeltessék rajta a tekintetüket. Mivel Relaeltől kapta a "feladatot" ezért most figyelme rövid ideig rá irányul, s úgy érzékeli, hogy hosszúéletű társa nem csak férfiak társaságára nyitott, ezért bátorkodik egy kérdéssel fordulni hozzá - természetesen azt is szem előtt tartva, hogy ez a két férfi számára is érdekes közjáték lehet.*
- Szeretne a kisasszony megérinteni? Vagy érintsem meg én Önt?
*Kérdése könnyed, ahogy mozdulatai is miközben lassan visszaereszkedik a szőnyegre Relael elé. Ártatlannak tűnő képpel pillant fel rá, miközben hosszú ében haját egyik oldalára söpri.
Annyit biztosan tud, hogy Denjaar érdeklődést mutat iránta, s kicsit úgy érzi ezúttal Orthus is, ám azt nem tudja eldönteni, hogy a házigazda miként viszonyul hozzá, ez pedig úgy ítéli meg, hogy egy érdekes felfedezés lehet mindnyájuk számára.*
A hozzászólás írója (Alissäna Lucthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.11 14:23:52
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-11 10:38:18
Üzenet elküldve: 2023-09-11 10:38:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Egyelőre próbál keveset mutatni, mivel nem teljesen érti a helyzetet, amiben van. Semmi se történik ok nélkül, ezt már megtanulta, azonban mostani találkozójuk sokféle érdekes fordulatot hoz.
Okkal gondolhatja hát Denjaar, hogy a kereskedő karót nyelt, hiszen a beszélgetés nagy részében a viselkedése kimért és protokolláris, az arcán pedig egyfajta jó szándékú semlegesség honol. Vagyis nem lehet kiolvasni belőle semmit, és csak azért nem teljesen közönyös, mert az feszélyezné a társaságot.
E mögött a maszk mögött azonban próbál figyelni és elemezni. Különösen akkor fülel, amikor a Caldorcorok szóba kerülnek. Nem ismervén Relael és Denjaar kapcsolatát a párossal (ahogyan őket se ismeri még személyesen), minden elejtett szó érdekes újdonság a számára.*
- Ha csakugyan találkozna velük, kérem, esetleg említse meg, hogy egyszer szeretnék találkozni velük. Bár a legtöbb esetben a kereskedők egymás riválisai, én szeretek jó kapcsolatokat ápolni mindenkivel. Különösen a tevékeny emberekkel. Ki tudja, talán még Artheniornak is javára válhat a dolog.
*jegyzi meg, kicsit felfedve az ambícióiból, már ami a szülővárosát illeti. A nemesség bukásával még mindig formálódik az új vezető réteg a városban. És ő olyan jó pozícióból kezdheti a helyezkedést, hogy már-már bűn lenne nem élnie a lehetőségeivel.
Relael thargokkal kapcsolatos szavaira csak helyeselni tud.*
- Nyers és zárkózott társaság, de van bennük szilajság munkára és harcra, kitartás a megpróbáltatásokra, és cél a jövőre. Mind közül talán épp a legutóbbit értékelem. Tartanak valamerre.
*feleli.*
- Artheniorral éppen ez a baj, legalábbis részben. Valahogy hiányzik ott a céltudatosság. Már a nemesség idején se nagyon volt meg. Most még kevésbé, mert nincs igazán tekintélyes és határozott vezetés. A hegyen innen és Lichanechtől Délre nincs nagyobb település Artheniornál, duzzad az erőforrásoktól és potenciáltól, mégse halad semerre. Persze lehet, hogy csak én érzem így.
*Közben betoppan Ezmeerhalda a maga hatásos módján. Mivel Orthus most látja először, egy meglepett pillantás jut az óriásra, aki szó nélkül és nyers lendülettel teszi a dolgát.*
- Milyen... hasznos egy ilyen szolgáló.
*jegyzi meg Relaelnek, miután Ezmee távozott. Az viszont újabb fordulatot jelent, hogy a medencébe víz kerül. Egyre kevésbé tűnik ez a szokásos, protokolláris társalgásnak.
Wegtoren szóba kerültével már kicsit óvatosabban válogatja meg a szavait. Denjaar voltaképpen mégis teljesen más szemszögből látta a várost, mint ő.*
- Wegtoren egy külön világ, más kultúra, főleg egy magamfajta artheniori számára. A rabszolga alapú gazdaság tán a legfőbb sajátosságuk, ha a látványos külsőségeket elhagyjuk. Jó magam is sokszor megfordultam arra felé, és kiváló üzleteket kötöttem, de a rabszolga kereskedelemből, bármennyire jövedelmező is, inkább kimaradtam. Aki valamennyi városban elfogadható akar lenni, annak meg kell találnia azt, ami minden város számára elfogadható, és csak abban érvényesülni.
*fejti ki. És közben bőszen hallgat forróvérű wegtoreni rabszolgájáról, aki remélhetőleg nem keveri éppen nagy bajba magát a pajzán természetével. Orthus nem gyakorlott rabszolgatartó, így ódzkodik attól, hogy minden olyan eszközt bevessen, amivel Wegtorenben engedelmességre és alázatra szoktatják a rabembereket. Mindig is inkább a logika és a közös érdek embere volt. Theában viszont eddig se a logika, se a belátás nem tengett túl, a szenvedély annál inkább. A lány tűz, ő föld, így nem egyszerű közös nevezőre jutni.
Alissäna kacér pillantásait egyelőre csak észleli, de nem viszonozza. Egyelőre fontosabb neki arra figyelni, hogy mi hangzik el, és még inkább: megérteni, merre tart ez a beszélgetés. Így, amikor Relael rászól a lányra, hogy vetkőzzön, Orthus meglepődik. Ez kétségtelenül nem olyasmi, amit az úrnő az artheniori nemesség berkeiből hozott. Ez már valami új tőle, amit Orthus eddig nem látott. Mint ahogyan Alissänát sem mezítelenül, így hát ha ez nem csak valami vicc, amit ő nem ért, akkor most érdeklődve figyeli a wegtoreni elf leányzót. Közben megérzi Relael érintését a combján, és kicsit meglepetten hallgatja a kérdést. Relaelnek egyúttal sikerül kicsit megrendíteni Orthus gondosan rendezett arcvonásait, mert szája sarkában egy csibészes mosoly próbál erőre kapni.*
- Nem feledtem el a kérését, és ami azt illeti, hoztam is Önnek némi ajándékot. Még a személyi poggyászomban található.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.11 10:42:00
*Egyelőre próbál keveset mutatni, mivel nem teljesen érti a helyzetet, amiben van. Semmi se történik ok nélkül, ezt már megtanulta, azonban mostani találkozójuk sokféle érdekes fordulatot hoz.
Okkal gondolhatja hát Denjaar, hogy a kereskedő karót nyelt, hiszen a beszélgetés nagy részében a viselkedése kimért és protokolláris, az arcán pedig egyfajta jó szándékú semlegesség honol. Vagyis nem lehet kiolvasni belőle semmit, és csak azért nem teljesen közönyös, mert az feszélyezné a társaságot.
E mögött a maszk mögött azonban próbál figyelni és elemezni. Különösen akkor fülel, amikor a Caldorcorok szóba kerülnek. Nem ismervén Relael és Denjaar kapcsolatát a párossal (ahogyan őket se ismeri még személyesen), minden elejtett szó érdekes újdonság a számára.*
- Ha csakugyan találkozna velük, kérem, esetleg említse meg, hogy egyszer szeretnék találkozni velük. Bár a legtöbb esetben a kereskedők egymás riválisai, én szeretek jó kapcsolatokat ápolni mindenkivel. Különösen a tevékeny emberekkel. Ki tudja, talán még Artheniornak is javára válhat a dolog.
*jegyzi meg, kicsit felfedve az ambícióiból, már ami a szülővárosát illeti. A nemesség bukásával még mindig formálódik az új vezető réteg a városban. És ő olyan jó pozícióból kezdheti a helyezkedést, hogy már-már bűn lenne nem élnie a lehetőségeivel.
Relael thargokkal kapcsolatos szavaira csak helyeselni tud.*
- Nyers és zárkózott társaság, de van bennük szilajság munkára és harcra, kitartás a megpróbáltatásokra, és cél a jövőre. Mind közül talán épp a legutóbbit értékelem. Tartanak valamerre.
*feleli.*
- Artheniorral éppen ez a baj, legalábbis részben. Valahogy hiányzik ott a céltudatosság. Már a nemesség idején se nagyon volt meg. Most még kevésbé, mert nincs igazán tekintélyes és határozott vezetés. A hegyen innen és Lichanechtől Délre nincs nagyobb település Artheniornál, duzzad az erőforrásoktól és potenciáltól, mégse halad semerre. Persze lehet, hogy csak én érzem így.
*Közben betoppan Ezmeerhalda a maga hatásos módján. Mivel Orthus most látja először, egy meglepett pillantás jut az óriásra, aki szó nélkül és nyers lendülettel teszi a dolgát.*
- Milyen... hasznos egy ilyen szolgáló.
*jegyzi meg Relaelnek, miután Ezmee távozott. Az viszont újabb fordulatot jelent, hogy a medencébe víz kerül. Egyre kevésbé tűnik ez a szokásos, protokolláris társalgásnak.
Wegtoren szóba kerültével már kicsit óvatosabban válogatja meg a szavait. Denjaar voltaképpen mégis teljesen más szemszögből látta a várost, mint ő.*
- Wegtoren egy külön világ, más kultúra, főleg egy magamfajta artheniori számára. A rabszolga alapú gazdaság tán a legfőbb sajátosságuk, ha a látványos külsőségeket elhagyjuk. Jó magam is sokszor megfordultam arra felé, és kiváló üzleteket kötöttem, de a rabszolga kereskedelemből, bármennyire jövedelmező is, inkább kimaradtam. Aki valamennyi városban elfogadható akar lenni, annak meg kell találnia azt, ami minden város számára elfogadható, és csak abban érvényesülni.
*fejti ki. És közben bőszen hallgat forróvérű wegtoreni rabszolgájáról, aki remélhetőleg nem keveri éppen nagy bajba magát a pajzán természetével. Orthus nem gyakorlott rabszolgatartó, így ódzkodik attól, hogy minden olyan eszközt bevessen, amivel Wegtorenben engedelmességre és alázatra szoktatják a rabembereket. Mindig is inkább a logika és a közös érdek embere volt. Theában viszont eddig se a logika, se a belátás nem tengett túl, a szenvedély annál inkább. A lány tűz, ő föld, így nem egyszerű közös nevezőre jutni.
Alissäna kacér pillantásait egyelőre csak észleli, de nem viszonozza. Egyelőre fontosabb neki arra figyelni, hogy mi hangzik el, és még inkább: megérteni, merre tart ez a beszélgetés. Így, amikor Relael rászól a lányra, hogy vetkőzzön, Orthus meglepődik. Ez kétségtelenül nem olyasmi, amit az úrnő az artheniori nemesség berkeiből hozott. Ez már valami új tőle, amit Orthus eddig nem látott. Mint ahogyan Alissänát sem mezítelenül, így hát ha ez nem csak valami vicc, amit ő nem ért, akkor most érdeklődve figyeli a wegtoreni elf leányzót. Közben megérzi Relael érintését a combján, és kicsit meglepetten hallgatja a kérdést. Relaelnek egyúttal sikerül kicsit megrendíteni Orthus gondosan rendezett arcvonásait, mert szája sarkában egy csibészes mosoly próbál erőre kapni.*
- Nem feledtem el a kérését, és ami azt illeti, hoztam is Önnek némi ajándékot. Még a személyi poggyászomban található.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.11 10:42:00
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-08 13:57:18
Üzenet elküldve: 2023-09-08 13:57:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
- Tehát a város továbbra is stagnál.
*Hangjából egyértelműen kiérezhető a megvetés, amit egykori otthonával szemben érez. Bár sajnos szentimentális érzések még mindig fűzik oda, ám egyre sikeresebben távolodik el egykori életétől.*
- Igen, a Thargok a maguk sajátos módján igen lenyűgözőek. Nekem is sok mindent tanítottak.
*Bár előszeretettel tetszeleg az áldozat szerepében, s ilyenkor örömmel festi le a barbár népeket mint durva vadakat, akikkel csak a kényszer miatt közösködött, valójában egészen jól érezte magát közöttük és hálás azért mert befogadták. Ha nem lenne ennyire becsvágyó, akkor szívesen maradt volna köreikben, ám Relaelt felettébb untatta az, hogy mások árnyékában éljen.*
- Ó!
*Meglepődik a híren, hogy drága barátnője ismételten Artheniorban tölti idejét. Relael is többször látta a városban, mint saját népe területein, de ez lehet csupán rossz időzítésből fakad.*
- Valóban nem túl szerencsés, hogy ilyen gyakran magára hagyja a barbárokat, de biztosan jobban húzza a szíve a városhoz, mint a thargokhoz. No meg persze ahhoz a szörnyű wegtoreni alakhoz, pedig Nirs sokkal jobb választás volt.
*Lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy képtelen megmásítani kedves barátnője döntését, s végsősoron az a lényeg, hogy ő boldog legyen. Relael viszont képtelen bízni a báróban, azt viszont nem tudja megindokolni hogy pontosan miért. Eltöpreng azon is, hogy illene ajándékot küldenie Denjaarral, de gőze sincs mit adhatna, ezért ezt a gondolatot elhalasztja holnapra, egyébként is sokkal izgalmasabb ami az egykori arénabajnok száját elhagyja, s érzékelni is vél valamiféle változás beálltát a hangulatában. Kell neki némi idő mire ráébred, hogy a Láng Fattya feltehetően Krultos maga, s ettől csak még érdekesebbé válik a férfi az elf számára, hiszen oly keveset tud még róla.*
- Biztosan manapság is így van, csak kisebb a közönség.
*Megvonja vállait, nem akar túlzottan vigasztaló lenni, sőt, egyáltalán nem kíván annak tűnni, csupán véleményét osztja meg.*
- Az emberek tisztelik Önt Krultos, ez várostól és poszttól független.
*Hagyja ennyiben, főleg mert számára érdekes irányt vesz a beszélgetés.*
- Csakugyan? Nahát, biztosan egy kisebb vagyont adtak érted. Vetkőzz, hadd lássam mi az amiért olyan sok aranyat kapsz!
*Alissänára néz, aki még az ő szemének is kellemes látvány függetlenül attól, hogy nem rendelkezik elismerésreméltó nőies vonalakkal, de talán ez az ami Relael számára tetszetős látvánnyá teszi őt. Kíváncsi a látványra, amit valamelyest takar a lenge ruha, leginkább amiatt mert rég volt már együtt nővel és egészen hiányzik ez a fajta változatosság a számára.*
- Oh, jut eszembe! Drága Orthus, ugye hozott nekem abból a ritkaságból, amiről a múltkor beszéltünk?
*Kacér pillantással hajol közelebb a kereskedőhöz, kézfejét bizalmasan a férfi combjára helyezi, s bízik benne, hogy válasza az lesz amire számít.*
- Tehát a város továbbra is stagnál.
*Hangjából egyértelműen kiérezhető a megvetés, amit egykori otthonával szemben érez. Bár sajnos szentimentális érzések még mindig fűzik oda, ám egyre sikeresebben távolodik el egykori életétől.*
- Igen, a Thargok a maguk sajátos módján igen lenyűgözőek. Nekem is sok mindent tanítottak.
*Bár előszeretettel tetszeleg az áldozat szerepében, s ilyenkor örömmel festi le a barbár népeket mint durva vadakat, akikkel csak a kényszer miatt közösködött, valójában egészen jól érezte magát közöttük és hálás azért mert befogadták. Ha nem lenne ennyire becsvágyó, akkor szívesen maradt volna köreikben, ám Relaelt felettébb untatta az, hogy mások árnyékában éljen.*
- Ó!
*Meglepődik a híren, hogy drága barátnője ismételten Artheniorban tölti idejét. Relael is többször látta a városban, mint saját népe területein, de ez lehet csupán rossz időzítésből fakad.*
- Valóban nem túl szerencsés, hogy ilyen gyakran magára hagyja a barbárokat, de biztosan jobban húzza a szíve a városhoz, mint a thargokhoz. No meg persze ahhoz a szörnyű wegtoreni alakhoz, pedig Nirs sokkal jobb választás volt.
*Lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy képtelen megmásítani kedves barátnője döntését, s végsősoron az a lényeg, hogy ő boldog legyen. Relael viszont képtelen bízni a báróban, azt viszont nem tudja megindokolni hogy pontosan miért. Eltöpreng azon is, hogy illene ajándékot küldenie Denjaarral, de gőze sincs mit adhatna, ezért ezt a gondolatot elhalasztja holnapra, egyébként is sokkal izgalmasabb ami az egykori arénabajnok száját elhagyja, s érzékelni is vél valamiféle változás beálltát a hangulatában. Kell neki némi idő mire ráébred, hogy a Láng Fattya feltehetően Krultos maga, s ettől csak még érdekesebbé válik a férfi az elf számára, hiszen oly keveset tud még róla.*
- Biztosan manapság is így van, csak kisebb a közönség.
*Megvonja vállait, nem akar túlzottan vigasztaló lenni, sőt, egyáltalán nem kíván annak tűnni, csupán véleményét osztja meg.*
- Az emberek tisztelik Önt Krultos, ez várostól és poszttól független.
*Hagyja ennyiben, főleg mert számára érdekes irányt vesz a beszélgetés.*
- Csakugyan? Nahát, biztosan egy kisebb vagyont adtak érted. Vetkőzz, hadd lássam mi az amiért olyan sok aranyat kapsz!
*Alissänára néz, aki még az ő szemének is kellemes látvány függetlenül attól, hogy nem rendelkezik elismerésreméltó nőies vonalakkal, de talán ez az ami Relael számára tetszetős látvánnyá teszi őt. Kíváncsi a látványra, amit valamelyest takar a lenge ruha, leginkább amiatt mert rég volt már együtt nővel és egészen hiányzik ez a fajta változatosság a számára.*
- Oh, jut eszembe! Drága Orthus, ugye hozott nekem abból a ritkaságból, amiről a múltkor beszéltünk?
*Kacér pillantással hajol közelebb a kereskedőhöz, kézfejét bizalmasan a férfi combjára helyezi, s bízik benne, hogy válasza az lesz amire számít.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-07 23:55:06
Üzenet elküldve: 2023-09-07 23:55:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Megállja, hogy tőle szokatlan módon ne prüszköljön bele a borospohárba, ahogy Relael a vadakkal való üzekedés pletykáját említi. A továbbiakban nemigen vesz részt a beszélgetésben, helyette a sürgő-forgó Ezméét, de még inkább Alissänát tanulmányozza. Emlékeiben él még a közösen eltöltött idő, s él benne a gyanú, hogy Relael sem ok nélkül tartja most maga mellett a kurtizánt.
Morthimer kissé karót nyelt számára, legalábbis első ítéletre. Ugyanakkor ha valamit megtanult az Arénában töltött idő alatt az az, hogy ne ítéljen első benyomásra. Látott ő már törékenynek tűnő leányt táncos módjára bánni két karddal is egyszerre, s törpét oly magasra szökkenni, hogy helyből a nyakába ugrott volna, ha hagyja.
Számára nem jelent újdonságot, hogy Kagaenae és Cha'yss Cano Caldorcor össze vannak nőve. A Városőrség kötelékében eltöltött idő jó részét jelentette, hogy a páros után szaladgált, mert a lány bizony előszeretettel került bajba.*
-Mily sok ideje van a thargok úrnőjének. *Pillant Relaelre, hiszen tudja, hogy barátnők.*
-Az én utam is Artheniorba vezet hamarost, ráadásul pont a báróhoz. Régi barátom. *Hogy barátjának tekintheti-e még, azt nem tudja, de hogy orra van az üzletre, az biztos. Ő pedig üzletet kínál.
Míg Orthus a kereskedés fortélyait ecseteli, ő nem átall Alissänával is váltani néhány pillantást. Elvégre leányokról volt szó és folyó borról, legalábbis az ő elképzelésében. Közben kezébe veszi a bort és ki is takarítja annak tartalmát.*
-Ismertem jó néhány becses kereskedőt odahaza Wegtorenben. Jó hírűeket. Bár az igazi arany a rabszolgákban volt. Aki kicsit is értett a fegyverforgatáshoz, azt felvásárolta tőlük a Nagy Aréna. Egyik-másik egész magasra jutott olykor. Tudom, hisz nem egyet én magam vágtam le. Dicsőség volt elesni a Láng Fattyának lándzsájától. Ma már... *Vállat von, de savanyúság nem ül képére. Inkább csak mesélget.*
-A szerencsésebb fiúkat és leányokat a vagyonosabb családoknak adták el, kisebb vagyonokért. Tán nem titok, hogy az elfek a legkelendőbbek. *Pillant Relaelre és Alissänára.*
-Még bort! *Int ujjával Alissäna felé. Szürke tekintetével követi a leány útját, már ha amaz engedelmeskedik, majd megkeresi magának Realelt. Elnézi a szemrevaló ruhába bújt hosszúéletűt, míg amaz cseverészik.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.07 23:57:52
*Megállja, hogy tőle szokatlan módon ne prüszköljön bele a borospohárba, ahogy Relael a vadakkal való üzekedés pletykáját említi. A továbbiakban nemigen vesz részt a beszélgetésben, helyette a sürgő-forgó Ezméét, de még inkább Alissänát tanulmányozza. Emlékeiben él még a közösen eltöltött idő, s él benne a gyanú, hogy Relael sem ok nélkül tartja most maga mellett a kurtizánt.
Morthimer kissé karót nyelt számára, legalábbis első ítéletre. Ugyanakkor ha valamit megtanult az Arénában töltött idő alatt az az, hogy ne ítéljen első benyomásra. Látott ő már törékenynek tűnő leányt táncos módjára bánni két karddal is egyszerre, s törpét oly magasra szökkenni, hogy helyből a nyakába ugrott volna, ha hagyja.
Számára nem jelent újdonságot, hogy Kagaenae és Cha'yss Cano Caldorcor össze vannak nőve. A Városőrség kötelékében eltöltött idő jó részét jelentette, hogy a páros után szaladgált, mert a lány bizony előszeretettel került bajba.*
-Mily sok ideje van a thargok úrnőjének. *Pillant Relaelre, hiszen tudja, hogy barátnők.*
-Az én utam is Artheniorba vezet hamarost, ráadásul pont a báróhoz. Régi barátom. *Hogy barátjának tekintheti-e még, azt nem tudja, de hogy orra van az üzletre, az biztos. Ő pedig üzletet kínál.
Míg Orthus a kereskedés fortélyait ecseteli, ő nem átall Alissänával is váltani néhány pillantást. Elvégre leányokról volt szó és folyó borról, legalábbis az ő elképzelésében. Közben kezébe veszi a bort és ki is takarítja annak tartalmát.*
-Ismertem jó néhány becses kereskedőt odahaza Wegtorenben. Jó hírűeket. Bár az igazi arany a rabszolgákban volt. Aki kicsit is értett a fegyverforgatáshoz, azt felvásárolta tőlük a Nagy Aréna. Egyik-másik egész magasra jutott olykor. Tudom, hisz nem egyet én magam vágtam le. Dicsőség volt elesni a Láng Fattyának lándzsájától. Ma már... *Vállat von, de savanyúság nem ül képére. Inkább csak mesélget.*
-A szerencsésebb fiúkat és leányokat a vagyonosabb családoknak adták el, kisebb vagyonokért. Tán nem titok, hogy az elfek a legkelendőbbek. *Pillant Relaelre és Alissänára.*
-Még bort! *Int ujjával Alissäna felé. Szürke tekintetével követi a leány útját, már ha amaz engedelmeskedik, majd megkeresi magának Realelt. Elnézi a szemrevaló ruhába bújt hosszúéletűt, míg amaz cseverészik.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.07 23:57:52
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-07 23:28:05
Üzenet elküldve: 2023-09-07 23:28:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Lefelé haladva összenéz Ezmeerhaldával,egy szemforgatással adja tudtára, hogy mennyire utálatos számára is ez az egész. Arca viszont rendeződik még azelőtt, hogy megjelenne az ajtóban. A gőz és a gyertyák hatására egészen meleg levegő fogadja bent, ami kellemes a számára, s egyből a wegtoreni éjszakákat idézi fel benne. A két kancsót amivel érkezett a korábbi mellé teszi az asztalra, majd ezúttal a szőnyegeken foglal helyet a földön. Jól tudja, hogy az egyedüli oka ittlétének az az egyik - vagy talán az összes - jelenlévő szórakoztatása, ezért örömmel mutatja meg, hogy mennyire nem jelent problémát számára, hogy maguk alá sorolják be őt csupán foglalkozásából fakadóan. Mivel nem sejti kinek a kedvéért van itt, ezért egy hajtincsét pödörgetve hol Denjaarral, hol pedig Orthusszal vált kacér pillantásokat, kíváncsian próbálgatva azt, hogy melyikük hogyan reagál erre.*
*Lefelé haladva összenéz Ezmeerhaldával,egy szemforgatással adja tudtára, hogy mennyire utálatos számára is ez az egész. Arca viszont rendeződik még azelőtt, hogy megjelenne az ajtóban. A gőz és a gyertyák hatására egészen meleg levegő fogadja bent, ami kellemes a számára, s egyből a wegtoreni éjszakákat idézi fel benne. A két kancsót amivel érkezett a korábbi mellé teszi az asztalra, majd ezúttal a szőnyegeken foglal helyet a földön. Jól tudja, hogy az egyedüli oka ittlétének az az egyik - vagy talán az összes - jelenlévő szórakoztatása, ezért örömmel mutatja meg, hogy mennyire nem jelent problémát számára, hogy maguk alá sorolják be őt csupán foglalkozásából fakadóan. Mivel nem sejti kinek a kedvéért van itt, ezért egy hajtincsét pödörgetve hol Denjaarral, hol pedig Orthusszal vált kacér pillantásokat, kíváncsian próbálgatva azt, hogy melyikük hogyan reagál erre.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-07 23:19:55
Üzenet elküldve: 2023-09-07 23:19:55
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*A kis társaság meglepetésére Ezmeerhalda hamar megjelenik egy tekintélyes méretű gőzölgő üsttel az ajtóban, aminek nyílásán alig fér be a termetes asszonyság. Arcán már megszokott savanyú kifejezéssel biccent oda a kényelmesen heverészőkre, majd minden óvatosságot mellőzve beleönti a vizet az aprócska medencébe. Megnyugtatja a tudat, hogy már nem kell sok kört megtennie, s áldja közben a jó eszét, hogy rakott fel vizet akkor amikor látta érkezni Orthusékat.
~ Ezek a nemesek basszameg állandóan fürdenének. Jó hogy nem apad ki a lihanechi tó tőlük. ~
Azt már megtanulta, hogy véleményét megtartsa magának, ezért csak kelletlenül cammogva jön megy, hol egy adag hideg, hol pedig egy adag meleg vizet hozva magával addig, amíg a medence majdnem csordultig megtelik. Egy-egy kisebb vödröt hagy bent, hogy kedvük szerint állíthassanak a víz hőfokán, s remélhetőleg többet ne kelljen lássa a jelenlévőket ma már. Egyedül a bor gondolata vigasztalja, amit a kis kurva beígért neki, meg az a lehetőség, hogy részegen talán mind belefulladnak a medencébe, de jó eséllyel legalább az egyikük.*
*A kis társaság meglepetésére Ezmeerhalda hamar megjelenik egy tekintélyes méretű gőzölgő üsttel az ajtóban, aminek nyílásán alig fér be a termetes asszonyság. Arcán már megszokott savanyú kifejezéssel biccent oda a kényelmesen heverészőkre, majd minden óvatosságot mellőzve beleönti a vizet az aprócska medencébe. Megnyugtatja a tudat, hogy már nem kell sok kört megtennie, s áldja közben a jó eszét, hogy rakott fel vizet akkor amikor látta érkezni Orthusékat.
~ Ezek a nemesek basszameg állandóan fürdenének. Jó hogy nem apad ki a lihanechi tó tőlük. ~
Azt már megtanulta, hogy véleményét megtartsa magának, ezért csak kelletlenül cammogva jön megy, hol egy adag hideg, hol pedig egy adag meleg vizet hozva magával addig, amíg a medence majdnem csordultig megtelik. Egy-egy kisebb vödröt hagy bent, hogy kedvük szerint állíthassanak a víz hőfokán, s remélhetőleg többet ne kelljen lássa a jelenlévőket ma már. Egyedül a bor gondolata vigasztalja, amit a kis kurva beígért neki, meg az a lehetőség, hogy részegen talán mind belefulladnak a medencébe, de jó eséllyel legalább az egyikük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 245-264