Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 205-224
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-07 22:57:51
Üzenet elküldve: 2023-09-07 22:57:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna végül utasítást kap, természetesen Relaeltől, melyet egy biccentéssel nyugtáz és hosszúéletű társához lép. Az utasítás egyszerű és egyértelmű, s bár semmi kedve lóti-futit játszani, de kelletlenségének szikrája sem látszik.*
- Rendben kisasszony.
*A téma viszont érdekesebbé válik, emiatt kicsit bánja, hogy dolga akadt, hiszen ezek az elsőre jelentéktelennek tűnő információk igen hasznos részleteket rejthetnek, ugyanakkor nem kívánja megváratni Relaelt és a társaság többi tagját sem, ezért sietős léptekkel távozik. Reményei szerint többször nem kell megmásznia a lépcsőket.*
*Alissäna végül utasítást kap, természetesen Relaeltől, melyet egy biccentéssel nyugtáz és hosszúéletű társához lép. Az utasítás egyszerű és egyértelmű, s bár semmi kedve lóti-futit játszani, de kelletlenségének szikrája sem látszik.*
- Rendben kisasszony.
*A téma viszont érdekesebbé válik, emiatt kicsit bánja, hogy dolga akadt, hiszen ezek az elsőre jelentéktelennek tűnő információk igen hasznos részleteket rejthetnek, ugyanakkor nem kívánja megváratni Relaelt és a társaság többi tagját sem, ezért sietős léptekkel távozik. Reményei szerint többször nem kell megmásznia a lépcsőket.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-07 22:47:42
Üzenet elküldve: 2023-09-07 22:47:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Átvesz ő is egy poharat, és a társasághoz csatlakozva köszöntésre emeli borát.*
- A kapcsolatokra!
*visszhangozza az áldomást, majd kortyol egy kicsit a borból.*
- Túl sok pletykával nem szolgálhatok, egyelőre még nincs a portékáim között. A városőrség... nos, próbálkozások vannak, de látszatja egyelőre nem sok. Nem olyan rég jártam Thargarodban és lenyűgöztek az ottani erődítések. Ezek után látni Arthenior védtelenségét a külső fenyegetésekkel szemben, meglehetősen kiábrándító volt. És azt hiszem, az se ártana, ha a város negyedei között is húzódna egy-két fontosabb helyen. Már megtapasztaltuk, milyen könnyen gondot okozhat, ha bárki bárhova mehet kedvére és nincs semmi, ami a csőcselék útját állná.
*feleli. Valóban így is gondolja, mert a védtelenség árt az üzletnek is. És bár az előző lázadást ő és családja egész szépen átvészelték, nincs az kőbe vésve, hogy ez legközelebb is így lesz, ha lesz legközelebb. Egyelőre úgy látja, semmi se állná útját, és ez nyugtalanítja.
Denjaar kérdésére így felel.*
- Amennyire én tudom, lae'Natar kisasszony itteni tevékenysége egyelőre nem kelt még visszhangokat a városban. Az erényét pedig nem becsmérlik, efelől nyugodt lehet. A legnagyobb izgalmat most Kagaenae és Cha'yss Cano Caldorcor érkezése jelenti, akik a Wegtoreni Kalmárban kívánják kicsit ráncba szedni a kalmárlakot.
*persze lehet, hogy ez csak az ő számára bír igazi hírértékkel. A wegtoreni következő kérdésére már bővebben tud felelni.*
- Nos, első sorban az egzotikus és ritka dolgokat szeretem megkeresni. Olyasmit, amire a leggazdagabbak vágynak. Ritkaságokat. Legyen az egy műtárgy, esetleg valamilyen mágikus tárgy. De mivel Artheniorban most nem olyan könnyű gazdát találni az ilyen portékának, újabban egy kicsit többet próbálok a hagyományosabb termékekkel is foglalkozni. Persze kalmárból van már annyi, hogy abból már kitelne egy védőfal Arthenior köré. Így inkább azon ügyködöm, hogy olyasmit biztosítsak a többi kereskedőnek, amivel nem mindenki bír. Nagy teherhordó szekereket. Megfelelő raktárt. Esetleg biztonságot az útra. Olcsón venni és drágán eladni könnyű. De sokan nem foglalkoznak azzal, hogy ehhez biztos hátteret is biztosítsanak maguknak.
*Átvesz ő is egy poharat, és a társasághoz csatlakozva köszöntésre emeli borát.*
- A kapcsolatokra!
*visszhangozza az áldomást, majd kortyol egy kicsit a borból.*
- Túl sok pletykával nem szolgálhatok, egyelőre még nincs a portékáim között. A városőrség... nos, próbálkozások vannak, de látszatja egyelőre nem sok. Nem olyan rég jártam Thargarodban és lenyűgöztek az ottani erődítések. Ezek után látni Arthenior védtelenségét a külső fenyegetésekkel szemben, meglehetősen kiábrándító volt. És azt hiszem, az se ártana, ha a város negyedei között is húzódna egy-két fontosabb helyen. Már megtapasztaltuk, milyen könnyen gondot okozhat, ha bárki bárhova mehet kedvére és nincs semmi, ami a csőcselék útját állná.
*feleli. Valóban így is gondolja, mert a védtelenség árt az üzletnek is. És bár az előző lázadást ő és családja egész szépen átvészelték, nincs az kőbe vésve, hogy ez legközelebb is így lesz, ha lesz legközelebb. Egyelőre úgy látja, semmi se állná útját, és ez nyugtalanítja.
Denjaar kérdésére így felel.*
- Amennyire én tudom, lae'Natar kisasszony itteni tevékenysége egyelőre nem kelt még visszhangokat a városban. Az erényét pedig nem becsmérlik, efelől nyugodt lehet. A legnagyobb izgalmat most Kagaenae és Cha'yss Cano Caldorcor érkezése jelenti, akik a Wegtoreni Kalmárban kívánják kicsit ráncba szedni a kalmárlakot.
*persze lehet, hogy ez csak az ő számára bír igazi hírértékkel. A wegtoreni következő kérdésére már bővebben tud felelni.*
- Nos, első sorban az egzotikus és ritka dolgokat szeretem megkeresni. Olyasmit, amire a leggazdagabbak vágynak. Ritkaságokat. Legyen az egy műtárgy, esetleg valamilyen mágikus tárgy. De mivel Artheniorban most nem olyan könnyű gazdát találni az ilyen portékának, újabban egy kicsit többet próbálok a hagyományosabb termékekkel is foglalkozni. Persze kalmárból van már annyi, hogy abból már kitelne egy védőfal Arthenior köré. Így inkább azon ügyködöm, hogy olyasmit biztosítsak a többi kereskedőnek, amivel nem mindenki bír. Nagy teherhordó szekereket. Megfelelő raktárt. Esetleg biztonságot az útra. Olcsón venni és drágán eladni könnyű. De sokan nem foglalkoznak azzal, hogy ehhez biztos hátteret is biztosítsanak maguknak.
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-07 16:55:01
Üzenet elküldve: 2023-09-07 16:55:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Denjaar az elvárásait jócskán fölülmúlja udvariasságával, amiből nem jutott igazán akkor, amikor Relael maga kívánt jó benyomást tenni a wegtorenire. Bezzeg mióta nem óhajt megfelelni semmilyen elvárásnak, azóta a férfi figyelmében sütkérezhet. Mindenesetre az elf nem bánja, hogy eddig minden gördülékenyen zajlik, s ez a megkönnyebbülés arra készteti, hogy helyet foglaljon ott ahol éppen akad.*
- A kapcsolatokra!
*A kapott italát ő is magasabbra emelve vesz részt a köszöntőben, közben tekintete a tétovázó kurtizánra vándorol. Néhány nagy kortyot követően egy egyszerű kézmozdulattal jelez neki, hogy igényt tart a társaságára, sőt egyenesen magához inti. Fojtott hangon intéz néhány utasítást a lányhoz, ezzel lehetőleg nem zavarva meg Denjaar beszédét sem.*
- Légy jó, és szólj Ezmeenek, hogy hozzon fürdővizet a medencébe, s ha már ott jársz akkor a biztonság kedvéért hozz még bort.
*Az volna a legrosszabb ha az elfogyna, főleg mert Relael mint minden mulatságon, most is azt tervezi, hogy szépen lassan csatak részegre issza magát. Ha kapott bármi megerősítést a pillangótól, akkor végre vissza tud csatlakozni a beszélgetésbe.*
- Ejnye!
*Némi felháborodást színlel amiért Krultos ennyire nyíltan kóstolgatja őt, de a férfi sejtheti, hogy az elf nem retten meg egy újabb szópárbaj lehetőségétől.*
- Sajnálatosan ilyen külsővel megáldott nőnek nem igen akadnak barátai, inkább csak vetélytársai.
*Udvarias mosolya enyhe önelégült jelleget ölt magára. Újra borába kell kortyolnia, hogy képes legyen visszatartani szúrós megjegyzéseit egykori "barátait" illetően.*
- Olyasfélék szavára pedig nem érdemes adni, akik olyan szörnyűséges pletykákat terjesztenek, hogy mindenféle bestiával üzekedtem az erdőben, pedig nyilvánvalóan ez nem lehetséges. Igazam van, drága Orthus?
*A kereskedő feltehetően hallott néhány rosszindulatú hírt már Relael családjáról, talán kicsit vadabbakat mint amilyen pletykák általában a nemesekre ráégtek, de az elf ezeket sosem szégyellte, sőt gyakran büszkén emlegetve igyekezett lefegyverezni az ellene irányuló rosszindulatot.*
- Ugyan ugyan, mi az ami meglepetést vagy elszörnyedést okozhatna egy wegtoreni számára?
*Nyelvével lassan benedvesíti ajkait és kihívóan az egykori parancsnok szemeibe bámul, aki úgy tűnik kitartóan igyekszik piszkálni őt.*
- Na és kedves Orthus *hirtelen fordul figyelme ismét üzleti partnerére, arcán immár ismét barátságos kifejezés pihen.* kérem mondja, hogy Arthenior végre kilábalni látszik a gödörből! A Városi Őrség rendezni látszik sorait, vagy továbbra is egy csapat fegyelmezetlen bakából és fegyvert forgatni képtelen közemberből áll?
*Denjaar az elvárásait jócskán fölülmúlja udvariasságával, amiből nem jutott igazán akkor, amikor Relael maga kívánt jó benyomást tenni a wegtorenire. Bezzeg mióta nem óhajt megfelelni semmilyen elvárásnak, azóta a férfi figyelmében sütkérezhet. Mindenesetre az elf nem bánja, hogy eddig minden gördülékenyen zajlik, s ez a megkönnyebbülés arra készteti, hogy helyet foglaljon ott ahol éppen akad.*
- A kapcsolatokra!
*A kapott italát ő is magasabbra emelve vesz részt a köszöntőben, közben tekintete a tétovázó kurtizánra vándorol. Néhány nagy kortyot követően egy egyszerű kézmozdulattal jelez neki, hogy igényt tart a társaságára, sőt egyenesen magához inti. Fojtott hangon intéz néhány utasítást a lányhoz, ezzel lehetőleg nem zavarva meg Denjaar beszédét sem.*
- Légy jó, és szólj Ezmeenek, hogy hozzon fürdővizet a medencébe, s ha már ott jársz akkor a biztonság kedvéért hozz még bort.
*Az volna a legrosszabb ha az elfogyna, főleg mert Relael mint minden mulatságon, most is azt tervezi, hogy szépen lassan csatak részegre issza magát. Ha kapott bármi megerősítést a pillangótól, akkor végre vissza tud csatlakozni a beszélgetésbe.*
- Ejnye!
*Némi felháborodást színlel amiért Krultos ennyire nyíltan kóstolgatja őt, de a férfi sejtheti, hogy az elf nem retten meg egy újabb szópárbaj lehetőségétől.*
- Sajnálatosan ilyen külsővel megáldott nőnek nem igen akadnak barátai, inkább csak vetélytársai.
*Udvarias mosolya enyhe önelégült jelleget ölt magára. Újra borába kell kortyolnia, hogy képes legyen visszatartani szúrós megjegyzéseit egykori "barátait" illetően.*
- Olyasfélék szavára pedig nem érdemes adni, akik olyan szörnyűséges pletykákat terjesztenek, hogy mindenféle bestiával üzekedtem az erdőben, pedig nyilvánvalóan ez nem lehetséges. Igazam van, drága Orthus?
*A kereskedő feltehetően hallott néhány rosszindulatú hírt már Relael családjáról, talán kicsit vadabbakat mint amilyen pletykák általában a nemesekre ráégtek, de az elf ezeket sosem szégyellte, sőt gyakran büszkén emlegetve igyekezett lefegyverezni az ellene irányuló rosszindulatot.*
- Ugyan ugyan, mi az ami meglepetést vagy elszörnyedést okozhatna egy wegtoreni számára?
*Nyelvével lassan benedvesíti ajkait és kihívóan az egykori parancsnok szemeibe bámul, aki úgy tűnik kitartóan igyekszik piszkálni őt.*
- Na és kedves Orthus *hirtelen fordul figyelme ismét üzleti partnerére, arcán immár ismét barátságos kifejezés pihen.* kérem mondja, hogy Arthenior végre kilábalni látszik a gödörből! A Városi Őrség rendezni látszik sorait, vagy továbbra is egy csapat fegyelmezetlen bakából és fegyvert forgatni képtelen közemberből áll?
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-07 12:58:04
Üzenet elküldve: 2023-09-07 12:58:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Míg Relaelre és a becses vendégre vár, ő leginkább azzal van elfoglalva, hogy körmeit tanulmányozza. Régen reszeltette már, s meg is látszik az eredménye. Nem szereti, ha körmei megnőnek vagy piszkosak, a viadorlét ellenére erre mindig gondosan ügyelt.
Nem kell azonban sokáig e probléma körül forognia gondolatainak, mert rövidesen ismét megpillantja az elf alakját, kíséretében egy számára első pillantásra idegennek tűnő férfi társaságában.
Ő maga egyszerű, törtfehér inget visel, így aligha szúr szemet számára az utazóruha. Még fegyvert sem visel, az ilyen alkalmakkor indokolt mellőzni az ilyesmit. A trióban csupán Relael az, ki különös odafigyelést fordított a külcsínre. Persze ezt a tényállást a legkevésbé sem bánja. Megkapó látvány a fűzőtől karcsú csípő és a dús keblek, mit kifejezetten hangsúlyossá varázsol a viselet.*
-Szintúgy az öröm, Orthus Morthimer. Szólítson csak Denjaarnak. Relael mindig becses szavakkal illette. *Fogadja el a felkínált jobbot. Harcos, de nem feszélyezi a nemesre hajazó kereskedő jelenléte. Elég időt forgott Wegtorenben ilyen körökben hozzá, hogy szót értsen velük. Azt rögtön megállapítja, hogy nem harcedzett férfiről van szó, de ezzel sincs kivetnivalója. Az ő szemeit nem szúrja az ilyesmi. Sokkal inkább nyílik a bicska a zsebében az érdemtelen szájhősöktől, kiknek hátán úgy fityeg a pallos, hogy mindeközben ha négy kezük lenne, akkor sem tudnák forgatni megfelelően.
Mindeközben Alissäna is besurran, de a legkevésbé sem zavarja a kurtizán jelenléte. Magához veszi a felkínált bort, majd Orthus és Relael irányába köszönt vele.*
-A kapcsolatokra. *Szól sokat sejtetően, majd felhajtja a pohár tartalmának felét. Az asztalkára helyezi, majd a karját átvetve a háttámlán lehuppan a díványra. Egészen kényelembe helyezi magát, a helyiség, a bor, na meg a mutatós vendéglátók társasága az egykori, wegtoreni ünnepségeket idézi.*
-Arthenior és a pletykák. *Morzsol el egy félmosolyt.*
-Engem is érdekel. Vajon mit szólnak a régi barátok, ha híre megy, milyen fába vágta a fejszéjét Arthenior egykori nemese? *Nem óhajtja a hosszúéletű vérét szívni a vendég jelenlétében, de nehezen állja meg az ilyesmit.*
-És miben utazik, kedves Orthus? *Fordul végül a kalmár felé.*
-Bár mondják, egy jó kereskedő mindennel házal. Bizonyára akadnak meglepő rendelései is. Bele sem gondolok, ide miket hozott az a szekér. *Közben Alissänára téved a tekintete, aki alighanem utasításra vár. Elnézegeti egy darabig, s közben meghagyja ebben az állapotában.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.07 14:14:47
*Míg Relaelre és a becses vendégre vár, ő leginkább azzal van elfoglalva, hogy körmeit tanulmányozza. Régen reszeltette már, s meg is látszik az eredménye. Nem szereti, ha körmei megnőnek vagy piszkosak, a viadorlét ellenére erre mindig gondosan ügyelt.
Nem kell azonban sokáig e probléma körül forognia gondolatainak, mert rövidesen ismét megpillantja az elf alakját, kíséretében egy számára első pillantásra idegennek tűnő férfi társaságában.
Ő maga egyszerű, törtfehér inget visel, így aligha szúr szemet számára az utazóruha. Még fegyvert sem visel, az ilyen alkalmakkor indokolt mellőzni az ilyesmit. A trióban csupán Relael az, ki különös odafigyelést fordított a külcsínre. Persze ezt a tényállást a legkevésbé sem bánja. Megkapó látvány a fűzőtől karcsú csípő és a dús keblek, mit kifejezetten hangsúlyossá varázsol a viselet.*
-Szintúgy az öröm, Orthus Morthimer. Szólítson csak Denjaarnak. Relael mindig becses szavakkal illette. *Fogadja el a felkínált jobbot. Harcos, de nem feszélyezi a nemesre hajazó kereskedő jelenléte. Elég időt forgott Wegtorenben ilyen körökben hozzá, hogy szót értsen velük. Azt rögtön megállapítja, hogy nem harcedzett férfiről van szó, de ezzel sincs kivetnivalója. Az ő szemeit nem szúrja az ilyesmi. Sokkal inkább nyílik a bicska a zsebében az érdemtelen szájhősöktől, kiknek hátán úgy fityeg a pallos, hogy mindeközben ha négy kezük lenne, akkor sem tudnák forgatni megfelelően.
Mindeközben Alissäna is besurran, de a legkevésbé sem zavarja a kurtizán jelenléte. Magához veszi a felkínált bort, majd Orthus és Relael irányába köszönt vele.*
-A kapcsolatokra. *Szól sokat sejtetően, majd felhajtja a pohár tartalmának felét. Az asztalkára helyezi, majd a karját átvetve a háttámlán lehuppan a díványra. Egészen kényelembe helyezi magát, a helyiség, a bor, na meg a mutatós vendéglátók társasága az egykori, wegtoreni ünnepségeket idézi.*
-Arthenior és a pletykák. *Morzsol el egy félmosolyt.*
-Engem is érdekel. Vajon mit szólnak a régi barátok, ha híre megy, milyen fába vágta a fejszéjét Arthenior egykori nemese? *Nem óhajtja a hosszúéletű vérét szívni a vendég jelenlétében, de nehezen állja meg az ilyesmit.*
-És miben utazik, kedves Orthus? *Fordul végül a kalmár felé.*
-Bár mondják, egy jó kereskedő mindennel házal. Bizonyára akadnak meglepő rendelései is. Bele sem gondolok, ide miket hozott az a szekér. *Közben Alissänára téved a tekintete, aki alighanem utasításra vár. Elnézegeti egy darabig, s közben meghagyja ebben az állapotában.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.07 14:14:47
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-07 12:06:20
Üzenet elküldve: 2023-09-07 12:06:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna minden idegszálával a tálcára koncentrál, amin három pohár sorakozik és a kancsó bor. Nem sikerült teljesen kiegyensúlyoznia, ezért vékonyka karjai minden erőfeszítése ellenére remegő kezeinek hála minduntalan összekoccannak a poharak. Nem túl nagy segítség számára az sem, hogy igen sok lépcsőn kell túljutnia és ötlete sincs merre lelheti meg a triót. Először Relael szobájánál sejti őket, ott megáll, a tornác párkányára téve addig az italt, majd bekopog, de választ hiába vár. Megkapaszkodva a párkányba lefelé néz, kissé kihajol, ekkor veszi észre a haloványan pislákoló fényt a lenti sötétségben. Sóhajtva igazít a tálca elrendezésén és újra magához veszi, hogy fölötte kikukucskálva bizonyosodjon meg arról hova lép.
Rövidesen megérkezik az ajtó elé, ahol következő kihívása kinyitni azt szabad kéz hiányában. Kopoghatna, hogy segítséget kérjen, de inkább egymaga akar megküzdeni a feladattal. Sikerül könyökhajlatába szorítani a kilincset és résnyire tárni az ajtót, onnan már csak lábfejét a résbe szorítva kell kitárnia maga előtt. Amint karcsú alakja láthatóvá válik magára ölti legkedvesebb mosolyát, s mivel a társaságból Orthust nem ismeri még és a többieket sem kedveli túlzottan, ezért egyenesen az ő szemeibe néz.*
- Elnézést kérek a várakozásért!
*Nem magyarázkodik, helyette egy kis asztalkára helyezi a tálcát, majd a bor kitöltésének lát neki. A poharakat ezt követően sorrendben osztja ki a jelenlévőknek, majd kissé tétován pillant felváltva rájuk. Visszajelzést vár, hogy maradjon vagy távozzon.*
*Alissäna minden idegszálával a tálcára koncentrál, amin három pohár sorakozik és a kancsó bor. Nem sikerült teljesen kiegyensúlyoznia, ezért vékonyka karjai minden erőfeszítése ellenére remegő kezeinek hála minduntalan összekoccannak a poharak. Nem túl nagy segítség számára az sem, hogy igen sok lépcsőn kell túljutnia és ötlete sincs merre lelheti meg a triót. Először Relael szobájánál sejti őket, ott megáll, a tornác párkányára téve addig az italt, majd bekopog, de választ hiába vár. Megkapaszkodva a párkányba lefelé néz, kissé kihajol, ekkor veszi észre a haloványan pislákoló fényt a lenti sötétségben. Sóhajtva igazít a tálca elrendezésén és újra magához veszi, hogy fölötte kikukucskálva bizonyosodjon meg arról hova lép.
Rövidesen megérkezik az ajtó elé, ahol következő kihívása kinyitni azt szabad kéz hiányában. Kopoghatna, hogy segítséget kérjen, de inkább egymaga akar megküzdeni a feladattal. Sikerül könyökhajlatába szorítani a kilincset és résnyire tárni az ajtót, onnan már csak lábfejét a résbe szorítva kell kitárnia maga előtt. Amint karcsú alakja láthatóvá válik magára ölti legkedvesebb mosolyát, s mivel a társaságból Orthust nem ismeri még és a többieket sem kedveli túlzottan, ezért egyenesen az ő szemeibe néz.*
- Elnézést kérek a várakozásért!
*Nem magyarázkodik, helyette egy kis asztalkára helyezi a tálcát, majd a bor kitöltésének lát neki. A poharakat ezt követően sorrendben osztja ki a jelenlévőknek, majd kissé tétován pillant felváltva rájuk. Visszajelzést vár, hogy maradjon vagy távozzon.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-06 23:36:06
Üzenet elküldve: 2023-09-06 23:36:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
- Bízzunk benne.
*feleli udvariasan. Sok mindenen múlik. Orthusnak volt már dolga katonákkal, többnyire karaván kísérő zsoldosokkal, és néha gazdagabb körökben tisztekkel. Mivel ő maga nem kardforgató ember, inkább a szavakkal zsonglőrködik, és ezt a katonák nehezen viselik. Ahogy azt is gyakran gondot okozott elfogadniuk, hogy egy ember, aki nem harcos és nincs is harcoshoz méltó alkata, hogyan lehet mégis befolyásos vagyonos, hogyan érhet adott esetben többet mások szemében. Néha azért találkozott másmilyenekkel is, akik el tudták fogadni, hogy mennyire más Orthus élete az övékhez képest.
Ahogy Relael a Taverna eddig ismeretlen részeire vezeti, nagy érdeklődéssel nézelődik.*
- Tartozom egy bocsánatkéréssel, mert eddig nem igazán értettem, miért pont ebben a házban vetette meg a lábát. Azt hittem, a szükség kényszerítette ilyen szegényes környezetbe. De be kell látnom, hogy sokkal több fantázia van ebben az ingatlanban, mint elsőre gondoltam volna.
*mondja. Persze neki is rögtön azon jár az agya, miképpen lehetne ezt megfelelően hasznosítani. Nem mintha az ő dolga lenne. Ő valószínűleg rejtett raktárnak használná a hatalmas teret, amíg nem talál neki különb funkciót.
Amikor aztán megérkeznek Denjaarhoz, Ortus előrelép és rövid főhajtással üdvözli a férfit.*
- Örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk, Krultos úr. A nevem Orthus Morthimer.
*nyújt kezet a férfinak. Ha amaz elfogadja, akkor Orthus puhának mondható tenyerétől egy kellően határozott kézfogást kap. Lehet, hogy kardot, szerszámot nem igazán forgatott, de azt megtanulta, hogy milyen fontos a megfelelő kézrázás.*
- Bízzunk benne.
*feleli udvariasan. Sok mindenen múlik. Orthusnak volt már dolga katonákkal, többnyire karaván kísérő zsoldosokkal, és néha gazdagabb körökben tisztekkel. Mivel ő maga nem kardforgató ember, inkább a szavakkal zsonglőrködik, és ezt a katonák nehezen viselik. Ahogy azt is gyakran gondot okozott elfogadniuk, hogy egy ember, aki nem harcos és nincs is harcoshoz méltó alkata, hogyan lehet mégis befolyásos vagyonos, hogyan érhet adott esetben többet mások szemében. Néha azért találkozott másmilyenekkel is, akik el tudták fogadni, hogy mennyire más Orthus élete az övékhez képest.
Ahogy Relael a Taverna eddig ismeretlen részeire vezeti, nagy érdeklődéssel nézelődik.*
- Tartozom egy bocsánatkéréssel, mert eddig nem igazán értettem, miért pont ebben a házban vetette meg a lábát. Azt hittem, a szükség kényszerítette ilyen szegényes környezetbe. De be kell látnom, hogy sokkal több fantázia van ebben az ingatlanban, mint elsőre gondoltam volna.
*mondja. Persze neki is rögtön azon jár az agya, miképpen lehetne ezt megfelelően hasznosítani. Nem mintha az ő dolga lenne. Ő valószínűleg rejtett raktárnak használná a hatalmas teret, amíg nem talál neki különb funkciót.
Amikor aztán megérkeznek Denjaarhoz, Ortus előrelép és rövid főhajtással üdvözli a férfit.*
- Örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk, Krultos úr. A nevem Orthus Morthimer.
*nyújt kezet a férfinak. Ha amaz elfogadja, akkor Orthus puhának mondható tenyerétől egy kellően határozott kézfogást kap. Lehet, hogy kardot, szerszámot nem igazán forgatott, de azt megtanulta, hogy milyen fontos a megfelelő kézrázás.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-03 21:29:52
Üzenet elküldve: 2023-09-03 21:29:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
- Milyen igaz!
*Helyesel lelkesen, de csak mert szereti elképzelni, hogy annyi hatalommal rendelkezik, hogy képes változásokat elérni. Persze ez csacska gondolat, Relael maga is tisztában van vele, ennek ellenére simogatja a hiúságát, tehát kedvére való.*
- Izgatott vagyok. Kissé nyers alak, a katonák már csak ilyenek, de úgy hiszem Önt talán még kedvelni is fogja.
*A fogadótér lépcsői után újabb lépcsősor következik, ez viszont egy egészen más világba vezeti őket. Már a taverna belseje is jóval impozánsabb a külleménél, ez pedig hatványozottan igaz az épület eldugottabb részére. A kőből faragott tornác boltívei, oszlopai, az aprócska borostyánnal befutott kihalt udvar mind egészen különleges szépségek Relael szemében. Nem az a fajta, amit Artheniorban megszokott, ahol minden faragvány tökéletes, az idő repedéseitől óvták és még por sem telepszik meg rajta. Az elf számára van abban valami bájos, hogy ez a hely ennyire tökéletlen, egészen frissítő a szemeinek, ámbár eltudja képzelni milyen lehetett egykoron.
Nem állnak meg az első szinten, ahol a szobák vannak, hanem egészen az udvarig kíséri kedves vendégét, ahol a férfi láthatja az egyik teremben halványan pislákoló gyertyafényt. Relael bátorkodik előre menni, kitárja az ajtót Orthus előtt és türelmesen megvárja míg követi őt.*
- Nos, drága Orthus, hadd mutassam be a mélyen tisztelt Denjaar Krultost. Denjaar, ő pedig kedves ismerősöm és üzleti partnerem Orthus Morthimer. Kérem, helyezze magát kényelembe!
*A számtalan párnázott bútor egyikére mutat, amelyek között akad heverő, fotel, a földön pedig néhány szőnyeg és párna, mellyel Denjaar wegtoreni mivolta előtt kívánt tisztelegni. A formalitásokat követően ismételten felméri a termet, s most kevésbé elégedett vele mint korábban, valamint amiatt is bosszankodik, hogy Alissäna nem érkezett még meg a borral. Hogy idegességén segítsen valamelyest egy apró fapálca segítségével további gyertyákat gyújt meg.*
- Kérem meséljen Orthus, mi hír van Artheniorban? Akad bármi változás, esetleg szaftos pletyka?
*Válla felett ravaszkás csillogással pillant a kereskedőre, annak tekintetét keresve.*
- Milyen igaz!
*Helyesel lelkesen, de csak mert szereti elképzelni, hogy annyi hatalommal rendelkezik, hogy képes változásokat elérni. Persze ez csacska gondolat, Relael maga is tisztában van vele, ennek ellenére simogatja a hiúságát, tehát kedvére való.*
- Izgatott vagyok. Kissé nyers alak, a katonák már csak ilyenek, de úgy hiszem Önt talán még kedvelni is fogja.
*A fogadótér lépcsői után újabb lépcsősor következik, ez viszont egy egészen más világba vezeti őket. Már a taverna belseje is jóval impozánsabb a külleménél, ez pedig hatványozottan igaz az épület eldugottabb részére. A kőből faragott tornác boltívei, oszlopai, az aprócska borostyánnal befutott kihalt udvar mind egészen különleges szépségek Relael szemében. Nem az a fajta, amit Artheniorban megszokott, ahol minden faragvány tökéletes, az idő repedéseitől óvták és még por sem telepszik meg rajta. Az elf számára van abban valami bájos, hogy ez a hely ennyire tökéletlen, egészen frissítő a szemeinek, ámbár eltudja képzelni milyen lehetett egykoron.
Nem állnak meg az első szinten, ahol a szobák vannak, hanem egészen az udvarig kíséri kedves vendégét, ahol a férfi láthatja az egyik teremben halványan pislákoló gyertyafényt. Relael bátorkodik előre menni, kitárja az ajtót Orthus előtt és türelmesen megvárja míg követi őt.*
- Nos, drága Orthus, hadd mutassam be a mélyen tisztelt Denjaar Krultost. Denjaar, ő pedig kedves ismerősöm és üzleti partnerem Orthus Morthimer. Kérem, helyezze magát kényelembe!
*A számtalan párnázott bútor egyikére mutat, amelyek között akad heverő, fotel, a földön pedig néhány szőnyeg és párna, mellyel Denjaar wegtoreni mivolta előtt kívánt tisztelegni. A formalitásokat követően ismételten felméri a termet, s most kevésbé elégedett vele mint korábban, valamint amiatt is bosszankodik, hogy Alissäna nem érkezett még meg a borral. Hogy idegességén segítsen valamelyest egy apró fapálca segítségével további gyertyákat gyújt meg.*
- Kérem meséljen Orthus, mi hír van Artheniorban? Akad bármi változás, esetleg szaftos pletyka?
*Válla felett ravaszkás csillogással pillant a kereskedőre, annak tekintetét keresve.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-01 17:38:02
Üzenet elküldve: 2023-09-01 17:38:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Fő a biztonság//
//Relael//
-Hogyne. A fürdő. *Hagyja helyben a kiegészítést lapos félmosoly kíséretében. Meg kell hagynia, Relael most a szokásosnál is kedvesebb és - már amennyire ezt ő meg tudja állapítani - kecsegtetőbb vele. Fogalma sincs, hogy az elmúlt napok vagy a vendégvárás hozza ki Relaelből ezt a habitust. Végső soron mindegy is. Élvezi, amíg tart.
Követi az elfet le, s habár ámulni nem ámul el a látottaktól, azért meglepi, hogy e Taverna ily rejtélyekkel is szolgál.*
-Kár, hogy a medence üres. Sokat hozzátenne a helyhez. *Szólal meg a maga egyszerűségével, miközben körbefordul. A hosszúéletű alighanem nem téved; leginkább egy kéjbarlang sejlik fel képzeletében. Ugyanakkor tényleg van a hely szellemiségében valami Artheniort idéző. Talán a kőfalak teszik.*
-Fontos vendég lehet. *Jegyzi meg, de nem gondol mögé túl sokat. Hisz szemmel láthatóan Relael kitesz magáért, s nem csak az amúgy is megkapó külcsínt fejeli meg a tekinteteket megragadó ruhakölteménnyel, de a helyet is megválasztotta a találkához.*
-Nem baj ha... *Mutat végig magán. Egyszerű, kopottfehér inget és lovaglónadrágot visel csupán. Odahaza Wegtorenben noha nemesi címmel bírt, a küzdelmek estéin az őt alaposan kitömő urak ragaszkodtak hozzá, hogy azt a páncélt viselje, amit a Nagy Arénában is. Legyen az bármennyire is mocskos. Persze bálokon és hasonló rendezvényeken kénytelen volt illő gúnyát felhúzni, de sosem kedvére való az ilyen öltözék.*
-Csak nyugodtan. *Mit sem sejt a Relael kobakjában felsejlő gondolatokról, így szimplán csak leheveredik az egyik díványra. Sosem kedvelte, ha túl korán érkezett egy ilyen eseményre, s lám, most ő az első.*
-Míg bor folyik és leányok vannak, csak az siet, kinek bűn nyomja lelkét. *Nem átall egy wegtoreni mondást is ellőni az alkalomhoz. Noha sem leányok, sem bor nem látszik még, az elvárásait azért szívesen közli.*
//Relael//
-Hogyne. A fürdő. *Hagyja helyben a kiegészítést lapos félmosoly kíséretében. Meg kell hagynia, Relael most a szokásosnál is kedvesebb és - már amennyire ezt ő meg tudja állapítani - kecsegtetőbb vele. Fogalma sincs, hogy az elmúlt napok vagy a vendégvárás hozza ki Relaelből ezt a habitust. Végső soron mindegy is. Élvezi, amíg tart.
Követi az elfet le, s habár ámulni nem ámul el a látottaktól, azért meglepi, hogy e Taverna ily rejtélyekkel is szolgál.*
-Kár, hogy a medence üres. Sokat hozzátenne a helyhez. *Szólal meg a maga egyszerűségével, miközben körbefordul. A hosszúéletű alighanem nem téved; leginkább egy kéjbarlang sejlik fel képzeletében. Ugyanakkor tényleg van a hely szellemiségében valami Artheniort idéző. Talán a kőfalak teszik.*
-Fontos vendég lehet. *Jegyzi meg, de nem gondol mögé túl sokat. Hisz szemmel láthatóan Relael kitesz magáért, s nem csak az amúgy is megkapó külcsínt fejeli meg a tekinteteket megragadó ruhakölteménnyel, de a helyet is megválasztotta a találkához.*
-Nem baj ha... *Mutat végig magán. Egyszerű, kopottfehér inget és lovaglónadrágot visel csupán. Odahaza Wegtorenben noha nemesi címmel bírt, a küzdelmek estéin az őt alaposan kitömő urak ragaszkodtak hozzá, hogy azt a páncélt viselje, amit a Nagy Arénában is. Legyen az bármennyire is mocskos. Persze bálokon és hasonló rendezvényeken kénytelen volt illő gúnyát felhúzni, de sosem kedvére való az ilyen öltözék.*
-Csak nyugodtan. *Mit sem sejt a Relael kobakjában felsejlő gondolatokról, így szimplán csak leheveredik az egyik díványra. Sosem kedvelte, ha túl korán érkezett egy ilyen eseményre, s lám, most ő az első.*
-Míg bor folyik és leányok vannak, csak az siet, kinek bűn nyomja lelkét. *Nem átall egy wegtoreni mondást is ellőni az alkalomhoz. Noha sem leányok, sem bor nem látszik még, az elvárásait azért szívesen közli.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-01 16:15:00
Üzenet elküldve: 2023-09-01 16:15:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Fő a biztonság//
//Denjaar, Agin//
*Relaelnek is volna kedve olyan dolgokhoz amik Denjaar fejében is megfordulnak, részben amiatt mert szobájában vannak, részben saját látványa csigázta fel, s legnagyobb részben pedig a férfi jelenléte. Még mindig kacérkodik a gondolattal, hogy egy hatig elzárkózzanak kettesben, minden szükségeset a szobába kérjen, akár leányokat és fiúkat is hozasson a Sellőházból, hogy közösen kipróbálhassák. De sajnos nem teheti azt amit szíve - vagy más testrésze - diktál, mert kötelességei vannak, bármily kellemetlen is ez a tény.*
- Milyen kedves, köszönöm.
*Mosolya kiszélesedik, látszólag rendkívül örül hiúságát simogató bóknak.*
- Ó, hogyne! A pult mögött egy ládikában vannak a szabad szobák kulcsai. Ha nem leled a rendetlenségben, akkor kérdezd meg nyugodtan Ezmeet.
*Ezzel szélnek ereszti az ifjút és ismét kedvenc elfoglaltságának szenteli figyelmét.*
- Csapda? Frappáns, igazán. Kedvemre való.
*Röviden felnevet, arcára pedig elismerés ül ki.*
- Harcos létére remekül jár az esze és a nyelve, drága Parancsnok.
*Teste megremeg, mintha csak hűvös fuvallat borzongatná őt, valójában csupán kéjes ötletei hozzák ismét lázba őt.*
- Meg persze a fürdőben is, kérem ne feledje találkozásunk első állomását. Én sem fogom egyhamar.
*Szeme sarkából lopva Krultosra vándorolnak ravaszkás zöldjei, majd visszasiklanak célja irányába.*
- Kissé még kezdetleges, de idővel majd kicsinosítom.
*Magyarázza, miközben elől haladva újabb lépcsőknek vágnak neki. Egy szinttel lejjebb már a kis folyószerű csatorna fogadja őket, az aprócska kövezett udvar melyet tengernyi borostyán nőtt be. Az épület két oldalán egy-egy nagyobb terem található, az egyikből pedig meleg fény árad feléjük. Relael izgatottan vezeti oda partnerét, s engedi be őt maga után.*
- Még nem tudom milyen hangulatot kívánok ide.
*A terem igen hatalmas, a fölöttük lévő szinten elhelyezkedő szobák összterületével rendelkezik. Bal oldalán a földben egy egykoron talán mutatós medence árválkodik most üresen, nagyjából középen pedig egy termetes kandalló áll szintén tétlenül. A helyiség kissé még zord, főleg ürességéből fakadóan, amit Relael néhány párnázott bútordarabbal, szőnyegekkel, párnákkal és temérdek mennyiségű gyertyával igyekezett kompenzálni. A gyertyák közül is csupán néhány fénylik egyelőre.*
- Gondolom itt is mulatozhattak egykoron az emberek, másra aligha tudnám elképzelni. De egészen Artheniort idézi számomra.
*Könnyed karmozdulattal csalogatja beljebb a férfit.*
- Hozatok inni, enni. Addig kis türelmet kérek.
*Alsó ajkát beharapva igyekszik ellenállni a késztetésnek, hogy megízlelje Denjaar csókját, s mit sem törődve vendégével fölé magasodjon az egyik heverőn. Vajon engedné neki a wegtoreni? Ilyesfajta kérdések foglalkoztatják, ezért is hátrál néhány lépést, hogy nehezebben engedjen bűnös késztetésekre csábító gondolatainak.*
- Sietek.
*Jelenti ki, de még nem mozdul, kell neki egy tétova pillanat.*
//Denjaar, Agin//
*Relaelnek is volna kedve olyan dolgokhoz amik Denjaar fejében is megfordulnak, részben amiatt mert szobájában vannak, részben saját látványa csigázta fel, s legnagyobb részben pedig a férfi jelenléte. Még mindig kacérkodik a gondolattal, hogy egy hatig elzárkózzanak kettesben, minden szükségeset a szobába kérjen, akár leányokat és fiúkat is hozasson a Sellőházból, hogy közösen kipróbálhassák. De sajnos nem teheti azt amit szíve - vagy más testrésze - diktál, mert kötelességei vannak, bármily kellemetlen is ez a tény.*
- Milyen kedves, köszönöm.
*Mosolya kiszélesedik, látszólag rendkívül örül hiúságát simogató bóknak.*
- Ó, hogyne! A pult mögött egy ládikában vannak a szabad szobák kulcsai. Ha nem leled a rendetlenségben, akkor kérdezd meg nyugodtan Ezmeet.
*Ezzel szélnek ereszti az ifjút és ismét kedvenc elfoglaltságának szenteli figyelmét.*
- Csapda? Frappáns, igazán. Kedvemre való.
*Röviden felnevet, arcára pedig elismerés ül ki.*
- Harcos létére remekül jár az esze és a nyelve, drága Parancsnok.
*Teste megremeg, mintha csak hűvös fuvallat borzongatná őt, valójában csupán kéjes ötletei hozzák ismét lázba őt.*
- Meg persze a fürdőben is, kérem ne feledje találkozásunk első állomását. Én sem fogom egyhamar.
*Szeme sarkából lopva Krultosra vándorolnak ravaszkás zöldjei, majd visszasiklanak célja irányába.*
- Kissé még kezdetleges, de idővel majd kicsinosítom.
*Magyarázza, miközben elől haladva újabb lépcsőknek vágnak neki. Egy szinttel lejjebb már a kis folyószerű csatorna fogadja őket, az aprócska kövezett udvar melyet tengernyi borostyán nőtt be. Az épület két oldalán egy-egy nagyobb terem található, az egyikből pedig meleg fény árad feléjük. Relael izgatottan vezeti oda partnerét, s engedi be őt maga után.*
- Még nem tudom milyen hangulatot kívánok ide.
*A terem igen hatalmas, a fölöttük lévő szinten elhelyezkedő szobák összterületével rendelkezik. Bal oldalán a földben egy egykoron talán mutatós medence árválkodik most üresen, nagyjából középen pedig egy termetes kandalló áll szintén tétlenül. A helyiség kissé még zord, főleg ürességéből fakadóan, amit Relael néhány párnázott bútordarabbal, szőnyegekkel, párnákkal és temérdek mennyiségű gyertyával igyekezett kompenzálni. A gyertyák közül is csupán néhány fénylik egyelőre.*
- Gondolom itt is mulatozhattak egykoron az emberek, másra aligha tudnám elképzelni. De egészen Artheniort idézi számomra.
*Könnyed karmozdulattal csalogatja beljebb a férfit.*
- Hozatok inni, enni. Addig kis türelmet kérek.
*Alsó ajkát beharapva igyekszik ellenállni a késztetésnek, hogy megízlelje Denjaar csókját, s mit sem törődve vendégével fölé magasodjon az egyik heverőn. Vajon engedné neki a wegtoreni? Ilyesfajta kérdések foglalkoztatják, ezért is hátrál néhány lépést, hogy nehezebben engedjen bűnös késztetésekre csábító gondolatainak.*
- Sietek.
*Jelenti ki, de még nem mozdul, kell neki egy tétova pillanat.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-09-01 04:07:38
Üzenet elküldve: 2023-09-01 04:07:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság//
//Denjaar, Agin//
- Ugyan, csak tettem a dolgom.
* Válaszolja szerényen Relael dicséretére, ami egyébként zene füleinek. Szereti, ha megdicsérik. Jobban mondva, azt szereti, ha szép nőket tesz boldoggá. Nem tudja miért, egyszerűen csak így van. Észreveszi az ágyon ülő öreget (legalábbis az ő szemének biztos az), de nem tulajdonít neki komolyabb jelentőséget.
Relael szabadon engedi őt, aminek örül, hiszen felszedett némi fáradtságot az út során, na meg persze Lissával is szeretne beszélgetni. *
- Köszönöm, úgy lesz. És megemlíteném, hogy gyönyörű vagy ebben a ruhában.
* Hagyja még ott a bókot, majd fordul is, hogy távozzon. Azonban nem indul el, ott marad és visszafordul Relhez. *
- Ó, még csak egy kérdés. Kaphatnék egy kulcsot valamelyik szobához? Úgy gondolom, hogy ideje lenne berendezkednem.
* Maga is alig hiszi, hogy még nincs saját szobája, de valami mindig közbejött, ami miatt nem volt még szüksége egyre sem. Sok mindent nem kell berendezzen, elvégre nincs sok holmija, de ahogy Relael is mondta, valóban pihenhetne egy kicsit. *
//Denjaar, Agin//
- Ugyan, csak tettem a dolgom.
* Válaszolja szerényen Relael dicséretére, ami egyébként zene füleinek. Szereti, ha megdicsérik. Jobban mondva, azt szereti, ha szép nőket tesz boldoggá. Nem tudja miért, egyszerűen csak így van. Észreveszi az ágyon ülő öreget (legalábbis az ő szemének biztos az), de nem tulajdonít neki komolyabb jelentőséget.
Relael szabadon engedi őt, aminek örül, hiszen felszedett némi fáradtságot az út során, na meg persze Lissával is szeretne beszélgetni. *
- Köszönöm, úgy lesz. És megemlíteném, hogy gyönyörű vagy ebben a ruhában.
* Hagyja még ott a bókot, majd fordul is, hogy távozzon. Azonban nem indul el, ott marad és visszafordul Relhez. *
- Ó, még csak egy kérdés. Kaphatnék egy kulcsot valamelyik szobához? Úgy gondolom, hogy ideje lenne berendezkednem.
* Maga is alig hiszi, hogy még nincs saját szobája, de valami mindig közbejött, ami miatt nem volt még szüksége egyre sem. Sok mindent nem kell berendezzen, elvégre nincs sok holmija, de ahogy Relael is mondta, valóban pihenhetne egy kicsit. *
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-31 23:39:21
Üzenet elküldve: 2023-08-31 23:39:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Fő a biztonság//
//Relael, Agin//
*Nem kérdez rá, Relael miféle kategóriába sorolja őt. Nem akar olyat hallani az elftől, ami csorbát ejtene rajta. Mindig saját akarata hajtotta előre, s önhittsége és ügyessége okán általában végig is vitte, mit előre eltervezett. Megingathatatlan abbéli hite, hogy nem csupán egy sakkbábu mások tálcáján. Ugyanakkor Relael bír bizonyos képességekkel, ezt még ő is elismeri. Hogy meghalna-e érte? Kötve hiszi. Ugyanakkor vannak dolgok, miket hiába könyvel el magában az ember, az igazság csak akkor fedi fel arcát, mikor a pillanat eljő. Ezt a leckét volt alkalma megtanulni.*
-Akadnak olyanok is, kik oly hajlékonyak, hogy lábujjukkal hátuk felett képesek megérinteni homlokuk. De olyat fehérnépet is láttam, ki tüzet okádott. Ez? *Biccent a ruha felé.* -Ez semmi. *Arckifejezése közben persze más igazságot diktál. Egy ideig elnézegeti a karcsú derekat és a gazdagon kerekedő kebleket. Könnyű kitalálni, mihez lenne kedve leginkább.
Éppen csak leteszi hátsóját az ágyra, ifjonc érkezik, méghozzá hírekkel. Nem rémlik neki a vigyorgó küldönc képe, de nem is szentel túl sok időt rá.*
-Orthus. *Visszhangozza a hallott nevet.*
-Nem cseng ismerősen. Ez az a fickó, akiért felöltötted ezt a csapdát? *Találónak találja a rögtönzött kifejezést. Hisz e ruhaköltemény csapda annak, kinek acélt szegeznek, ám a férfiszemnek is, ha az elf viseli.*
-Szóval még nem jártam a kedvenc helyiségében? Pedig voltunk az ágyban, a szobájában és a söntésnél is. *Kaján mosolyt ereszt Relael felé. Valójában enyhe kíváncsiság is kerülgeti; őszintén nincs ötlete, milyen furcsa termeket rejt még az épület. Ha muszáj lenne tippelnie, valamiféle kínzókamra sejlene fel előtte. Ahol aztán az elf örömmel kínozhat másokat és persze saját magát, ha épp úgy tetszik. Mivel nemcsak kíváncsi, de az immáron sokat emlegetett fogadás is csábító programnak hangzik az indulás előtt, követi az ébenhajú hosszúéletűt, forduljon bármerre.*
//Relael, Agin//
*Nem kérdez rá, Relael miféle kategóriába sorolja őt. Nem akar olyat hallani az elftől, ami csorbát ejtene rajta. Mindig saját akarata hajtotta előre, s önhittsége és ügyessége okán általában végig is vitte, mit előre eltervezett. Megingathatatlan abbéli hite, hogy nem csupán egy sakkbábu mások tálcáján. Ugyanakkor Relael bír bizonyos képességekkel, ezt még ő is elismeri. Hogy meghalna-e érte? Kötve hiszi. Ugyanakkor vannak dolgok, miket hiába könyvel el magában az ember, az igazság csak akkor fedi fel arcát, mikor a pillanat eljő. Ezt a leckét volt alkalma megtanulni.*
-Akadnak olyanok is, kik oly hajlékonyak, hogy lábujjukkal hátuk felett képesek megérinteni homlokuk. De olyat fehérnépet is láttam, ki tüzet okádott. Ez? *Biccent a ruha felé.* -Ez semmi. *Arckifejezése közben persze más igazságot diktál. Egy ideig elnézegeti a karcsú derekat és a gazdagon kerekedő kebleket. Könnyű kitalálni, mihez lenne kedve leginkább.
Éppen csak leteszi hátsóját az ágyra, ifjonc érkezik, méghozzá hírekkel. Nem rémlik neki a vigyorgó küldönc képe, de nem is szentel túl sok időt rá.*
-Orthus. *Visszhangozza a hallott nevet.*
-Nem cseng ismerősen. Ez az a fickó, akiért felöltötted ezt a csapdát? *Találónak találja a rögtönzött kifejezést. Hisz e ruhaköltemény csapda annak, kinek acélt szegeznek, ám a férfiszemnek is, ha az elf viseli.*
-Szóval még nem jártam a kedvenc helyiségében? Pedig voltunk az ágyban, a szobájában és a söntésnél is. *Kaján mosolyt ereszt Relael felé. Valójában enyhe kíváncsiság is kerülgeti; őszintén nincs ötlete, milyen furcsa termeket rejt még az épület. Ha muszáj lenne tippelnie, valamiféle kínzókamra sejlene fel előtte. Ahol aztán az elf örömmel kínozhat másokat és persze saját magát, ha épp úgy tetszik. Mivel nemcsak kíváncsi, de az immáron sokat emlegetett fogadás is csábító programnak hangzik az indulás előtt, követi az ébenhajú hosszúéletűt, forduljon bármerre.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-31 22:48:16
Üzenet elküldve: 2023-08-31 22:48:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Fő a biztonság//
//Denjaar, Agin//
- Bánom is, főleg utóbbit.
*Csak egy irritált sóhaja sejteti valódi bosszúságot amiatt az csúfos tréfa miatt, amit az istenek űznek vele azzal, hogy egy férfi becsvágyó lelkét tették női testbe. Bár az a tudat valamelyest vigasztalja, hogy mutatós testbe, így ha más módszerekkel is, de van esélye némi hatalomra.*
- Talán ha férfinak születek már Kagan lehetnék, s mindennap más ágyasok ízét nyalnám le ujjaimról.
*Rövid szünetet tart, próbálja elképzelni ezt az életet. Sokszor megtette már, s mégis minden alkalommal haraggal tölti el.*
- Bár jobban belegondolva, ezt most is megtehetem. *Fejét félrebillentve szemléli magát a tükörben, de csak futólag.* Ugyanakkor tagadhatatlanul megnyugtató a tudat, hogy az életemet sem kell kockáztatnom, mert a férfiak boldogan meghalnak helyettem, s ehhez csupán megfelelő időben kell lábaimat széttárnom számat pedig bezárnom. Jobban belegondolva, nem is olyan rossz ez.
*Remekül mulat saját gondolatmenetén, és az sem zavarja, hogy Denjaar mit gondol róla. Felszabadító a tudat, hogy már nem tud alávalóbb képet festeni magáról valaki szemében és ennek ellenére is hajlandó elviselni társaságát. Persze ilyen bátor lépésre más előtt nem szánná el magát, a wegtoreni viszont úgy tűnik mintha élvezné is, hogy Relael függönyei mögé leshet be.
A férfi erős mozdulata olyan váratlanul éri, hogy elharapja mondandója utolsó szavát. A levegő olyan gyorsan préselődik ki belőle, hogy önkéntelen nyögésszerű vékony hangot ad ki magából.*
- Ejha! *Kényelmetlenül fészkelődik béklyójában, amit önként öltött magára, s igyekszik fájó, feszülő bőrét kicsit megigazítani a makacs anyag alatt.* Úgy hallottam akadnak hölgyek, akiknek már olyan vékony a dereka, hogy a végtagjaim már-már vastagnak tűnnének mellette. *Megint vet egy pillantást magára, nézegeti a ruha okozta karcsú formáit, valamint szintén a fűzőnek köszönhetően majdnem kibuggyanó kebleit.* Mennyi szenvedés, s mi végre?! *Mi tagadás ínyére van, hogy miként fedi el hibáit és emeli ki előnyeit a kíméletlen viselet, de nem ér rá sokat csodálkozni ezen, mert kopogást hall az ajtó felől.*
- Tessék!
*Nehezen bár, de elfordítja tekintetét tükörképéről, s néhány szükséges fürge lépéssel átszelve a szobát az ajtóhoz érkezik, amit szélesre tár a fiú előtt, elvégre nincs titkolnivalója.*
- Oh! De gyorsak voltatok. Remek remek!
*Lelkesen összecsapja tenyereit.*
- Ügyes fiú vagy, köszönöm.
*Megérinti Agin vállát, kis ideig hagyja ott nyugodni kézfejét, közben bájosan rámosolyog.*
- Most pedig pihenj, szórakozz, vagy ami jól esik. Megérdemled.
*Ezzel visszafordul Denjaar felé, akivel modorosabb hangnemre váltottak és még mindig nem tudja pontosan az okát, de szórakoztatja a megjátszott udvariaskodás.*
- Nos, drága Parancsnok, engedje meg kérem, hogy megmutassam a kedvenc helyiségemet az épületben.
//Denjaar, Agin//
- Bánom is, főleg utóbbit.
*Csak egy irritált sóhaja sejteti valódi bosszúságot amiatt az csúfos tréfa miatt, amit az istenek űznek vele azzal, hogy egy férfi becsvágyó lelkét tették női testbe. Bár az a tudat valamelyest vigasztalja, hogy mutatós testbe, így ha más módszerekkel is, de van esélye némi hatalomra.*
- Talán ha férfinak születek már Kagan lehetnék, s mindennap más ágyasok ízét nyalnám le ujjaimról.
*Rövid szünetet tart, próbálja elképzelni ezt az életet. Sokszor megtette már, s mégis minden alkalommal haraggal tölti el.*
- Bár jobban belegondolva, ezt most is megtehetem. *Fejét félrebillentve szemléli magát a tükörben, de csak futólag.* Ugyanakkor tagadhatatlanul megnyugtató a tudat, hogy az életemet sem kell kockáztatnom, mert a férfiak boldogan meghalnak helyettem, s ehhez csupán megfelelő időben kell lábaimat széttárnom számat pedig bezárnom. Jobban belegondolva, nem is olyan rossz ez.
*Remekül mulat saját gondolatmenetén, és az sem zavarja, hogy Denjaar mit gondol róla. Felszabadító a tudat, hogy már nem tud alávalóbb képet festeni magáról valaki szemében és ennek ellenére is hajlandó elviselni társaságát. Persze ilyen bátor lépésre más előtt nem szánná el magát, a wegtoreni viszont úgy tűnik mintha élvezné is, hogy Relael függönyei mögé leshet be.
A férfi erős mozdulata olyan váratlanul éri, hogy elharapja mondandója utolsó szavát. A levegő olyan gyorsan préselődik ki belőle, hogy önkéntelen nyögésszerű vékony hangot ad ki magából.*
- Ejha! *Kényelmetlenül fészkelődik béklyójában, amit önként öltött magára, s igyekszik fájó, feszülő bőrét kicsit megigazítani a makacs anyag alatt.* Úgy hallottam akadnak hölgyek, akiknek már olyan vékony a dereka, hogy a végtagjaim már-már vastagnak tűnnének mellette. *Megint vet egy pillantást magára, nézegeti a ruha okozta karcsú formáit, valamint szintén a fűzőnek köszönhetően majdnem kibuggyanó kebleit.* Mennyi szenvedés, s mi végre?! *Mi tagadás ínyére van, hogy miként fedi el hibáit és emeli ki előnyeit a kíméletlen viselet, de nem ér rá sokat csodálkozni ezen, mert kopogást hall az ajtó felől.*
- Tessék!
*Nehezen bár, de elfordítja tekintetét tükörképéről, s néhány szükséges fürge lépéssel átszelve a szobát az ajtóhoz érkezik, amit szélesre tár a fiú előtt, elvégre nincs titkolnivalója.*
- Oh! De gyorsak voltatok. Remek remek!
*Lelkesen összecsapja tenyereit.*
- Ügyes fiú vagy, köszönöm.
*Megérinti Agin vállát, kis ideig hagyja ott nyugodni kézfejét, közben bájosan rámosolyog.*
- Most pedig pihenj, szórakozz, vagy ami jól esik. Megérdemled.
*Ezzel visszafordul Denjaar felé, akivel modorosabb hangnemre váltottak és még mindig nem tudja pontosan az okát, de szórakoztatja a megjátszott udvariaskodás.*
- Nos, drága Parancsnok, engedje meg kérem, hogy megmutassam a kedvenc helyiségemet az épületben.
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-31 16:52:17
Üzenet elküldve: 2023-08-31 16:52:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság//
//Relael, Denjaar//
- Persze, szólok neki. Mindjárt jövök.
* Intézi még ezen szavakat Lissának, majd el is indul a lépcső irányába, hogy szóljon Relaelnek az érkező vendégről, és persze arról, hogy a feladatot, amit rábízott, elvégezte. Csupán egy gondja van. Méghozzá az, hogy fogalma sincs, hogy a sok ajtó közül melyik rejti Relael szobáját. Még a saját szobáját sem tudná megkapni, már ha egyáltalán van neki. A sok mozgás alatt nem igen volt még ideje saját szobát választani. El is határozza, hogy majd arra is sort kerít, de most egyelőre úrnőjét kéne megkapja.
Nem sokat hezitál. Rögtön bekopogtat az első ajtón, amit a lépcső mellett meglát, és reméli, hogy jó helyen keresi az elfet. *
- Itt vagy, Relael? Agin vagyok.
* Megvárja a választ, ha egyáltalán érkezik egy. Amennyiben nem, úgy a következő ajtón kopogtat be, mindaddig amíg meg nem találja a nagyságos asszonyt. Ha érkezik válasz, esetleg az ajtó is kinyitásra kerül, akkor folytatja, természetesen egy nagy vigyorral az arcán. *
- Megérkeztem Artheniorból. Velem jött Orthus is, a kereskedő. És persze a szállítmány is megvan.
* Ha kinyitották neki az ajtót, úgy végig nézi a szobában lévőket, már ha teljes rálátása van a folyósóról a szobában lévő személyekre. *
- Orthus fent vár téged, Relael.
//Relael, Denjaar//
- Persze, szólok neki. Mindjárt jövök.
* Intézi még ezen szavakat Lissának, majd el is indul a lépcső irányába, hogy szóljon Relaelnek az érkező vendégről, és persze arról, hogy a feladatot, amit rábízott, elvégezte. Csupán egy gondja van. Méghozzá az, hogy fogalma sincs, hogy a sok ajtó közül melyik rejti Relael szobáját. Még a saját szobáját sem tudná megkapni, már ha egyáltalán van neki. A sok mozgás alatt nem igen volt még ideje saját szobát választani. El is határozza, hogy majd arra is sort kerít, de most egyelőre úrnőjét kéne megkapja.
Nem sokat hezitál. Rögtön bekopogtat az első ajtón, amit a lépcső mellett meglát, és reméli, hogy jó helyen keresi az elfet. *
- Itt vagy, Relael? Agin vagyok.
* Megvárja a választ, ha egyáltalán érkezik egy. Amennyiben nem, úgy a következő ajtón kopogtat be, mindaddig amíg meg nem találja a nagyságos asszonyt. Ha érkezik válasz, esetleg az ajtó is kinyitásra kerül, akkor folytatja, természetesen egy nagy vigyorral az arcán. *
- Megérkeztem Artheniorból. Velem jött Orthus is, a kereskedő. És persze a szállítmány is megvan.
* Ha kinyitották neki az ajtót, úgy végig nézi a szobában lévőket, már ha teljes rálátása van a folyósóról a szobában lévő személyekre. *
- Orthus fent vár téged, Relael.
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-29 21:15:25
Üzenet elküldve: 2023-08-29 21:15:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
-Nem csodálkoznék. *Hagyja helyben a Mykaellel kapcsolatos fejtegetést, igyekezvén egy csepp jelét sem adni annak, hogy érti, miben áll a hasonlóság.
Hagyja, hadd jártassa villás nyelvét az elf, miközben leérnek a helyiségbe. Tudja, hogy a reakció csak reakciót szülne és noha élvezi a hosszas szócsatákat a hosszúéletűvel, ezúttal elengedi a füle mellett a lecsapásra kínált labdákat. Kivéve az utolsót; mégsem járja, hogy a Wegtoren említése szó nélkül maradjon.*
-A maga lelke pontosan illik Wegtorenhez. Bánhatja, hogy nem oda született. Bizonyosan nagy karriert futott volna. Ha férfinak születik, tán még nagyobbat.
*Ahogy megérkeznek a helyiségbe, körbepillant. Valami ilyesmire számított Relaeltől. Mármint a szobát illetően. Talán csak egy feszített víztükrű kis medencét hiányol a szoba közepéről, de a többi nagyjából stimmel. A díszes párnák és takarók, na meg a sokat sejtető paraván. Utóbbi bizonyosan vendégfogadásra szolgál, hisz ki ugyan ki állítana fel paravánt a saját szobájában?
Nem sokat teketóriázik, el sem hagyja Relael ajkát az utolsó szó, az ő kezei már mozdulnak is. Hirtelen és erőteljes mozdulattal szorítja rá a fűzőt a finom vonalakra, majd köti meg a szalagokat. Nem rest jobbjának ujjaival finoman szántani végig az elf csípőjét munkája végeztével, némi elégedett hümmögéssel kísérve a mozdulatot.*
-Ostoba holmi. Nem lehet benne harcolni. De kétségkívül mutatós. Ha nem várna oly fontos vendéget, bizonyosan hamar kárba veszne ez a kelme. Nos? Kap levegőt? *Sokat sejtető somolygás kíséretében lép hátra, hogy szemügyre vegye az ébenhajú Nagyasszonyt. Relael alighanem elégedett lehet az eredménnyel.*
-Nem csodálkoznék. *Hagyja helyben a Mykaellel kapcsolatos fejtegetést, igyekezvén egy csepp jelét sem adni annak, hogy érti, miben áll a hasonlóság.
Hagyja, hadd jártassa villás nyelvét az elf, miközben leérnek a helyiségbe. Tudja, hogy a reakció csak reakciót szülne és noha élvezi a hosszas szócsatákat a hosszúéletűvel, ezúttal elengedi a füle mellett a lecsapásra kínált labdákat. Kivéve az utolsót; mégsem járja, hogy a Wegtoren említése szó nélkül maradjon.*
-A maga lelke pontosan illik Wegtorenhez. Bánhatja, hogy nem oda született. Bizonyosan nagy karriert futott volna. Ha férfinak születik, tán még nagyobbat.
*Ahogy megérkeznek a helyiségbe, körbepillant. Valami ilyesmire számított Relaeltől. Mármint a szobát illetően. Talán csak egy feszített víztükrű kis medencét hiányol a szoba közepéről, de a többi nagyjából stimmel. A díszes párnák és takarók, na meg a sokat sejtető paraván. Utóbbi bizonyosan vendégfogadásra szolgál, hisz ki ugyan ki állítana fel paravánt a saját szobájában?
Nem sokat teketóriázik, el sem hagyja Relael ajkát az utolsó szó, az ő kezei már mozdulnak is. Hirtelen és erőteljes mozdulattal szorítja rá a fűzőt a finom vonalakra, majd köti meg a szalagokat. Nem rest jobbjának ujjaival finoman szántani végig az elf csípőjét munkája végeztével, némi elégedett hümmögéssel kísérve a mozdulatot.*
-Ostoba holmi. Nem lehet benne harcolni. De kétségkívül mutatós. Ha nem várna oly fontos vendéget, bizonyosan hamar kárba veszne ez a kelme. Nos? Kap levegőt? *Sokat sejtető somolygás kíséretében lép hátra, hogy szemügyre vegye az ébenhajú Nagyasszonyt. Relael alighanem elégedett lehet az eredménnyel.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-29 20:52:22
Üzenet elküldve: 2023-08-29 20:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Denjaar//
- Ühüm, tehát máris akadt hasonlóság.
*Ami azt illeti Relael nem tudja eldönteni, hogy őt zavarják Denjaar rejtelmes hallgatásai, vagy örülnie kellene, hogy mellette zavartalanul hallathatja hangját.*
- Vagy az is lehet, hogy csak a megfelelő társaságban ered meg a fiú nyelve. Ebben is volna hasonlóság.
*Válla felett futólag hátra les, ravaszkás pillantása már önmagában árulkodó, ám orcáján megjelenő mosolya egyértelművé teszi utalását. Közben Denjaar követi őt, ezért bátorkodik tempósabb ritmust diktálni, így már a lépcsőfokokat szedi.*
- Ahh a szívem, vérzik!
*Még csak nem is szükséges túlzó mozdulatot tennie, hiszen ruháját tartó keze mellkasán pihen, mintha valóban az említett testrészét fájlalná, közben azért egy röpke pillanat erejéig siralmas arckifejezést ölt magára.*
- Ez a Wegtoreni kegyetlenség nem az én finom lelkemnek való.
*Lemondóan ingatja fejét, közben pedig megérkeznek egy szinttel lejjebb, ahol a hálószobák találhatóak. Relael benyit az egyikbe, ami éppen olyan egyszerű, mint a többi, csupán a kiegészítők teszik valamivel érdekesebbé. Az ágyon drága párnák és finom anyagú bársonytakarók, a kis asztalkán szépséges ezüsttükör pihen, az egyik sarokban pedig bonyolult faragvánnyal díszített paraván. Hosszan el lehetne a helység részleteiben veszni, főleg mert láthatóan a nemes elf még nem rendezkedett be, ki tudja még mivel tenné otthonosabbá kuckóját, ám most nem ezért vannak itt.*
- Milyen készséges hangulatban van, drága Parancsnok. Más esetben jól megfontolnám, hogy ezt a lehetőséget mire pazaroljam, ám ezúttal nincs más választásom.
*Beszéde során szembe fordult a wegtorenivel, most viszont ismét hátat fordít neki.*
- Erős marokra volna szükségem ehhez a fránya fűzőhöz.
*Relael megint egy stabil helyet keres magának, sok lehetőség hiányában ismét az ágyhoz lép, hogy ott megkapaszkodhasson.*
- Aztán ne kíméljen, ahogy eddig sem! Ha nem roppannak a bordáim, akkor nem elég szoros.
*Rövid nevetését követően pedig felkészül, egy jó nagy levegővételt követően lassan sóhajtva kiüríti tüdejét.*
- Ühüm, tehát máris akadt hasonlóság.
*Ami azt illeti Relael nem tudja eldönteni, hogy őt zavarják Denjaar rejtelmes hallgatásai, vagy örülnie kellene, hogy mellette zavartalanul hallathatja hangját.*
- Vagy az is lehet, hogy csak a megfelelő társaságban ered meg a fiú nyelve. Ebben is volna hasonlóság.
*Válla felett futólag hátra les, ravaszkás pillantása már önmagában árulkodó, ám orcáján megjelenő mosolya egyértelművé teszi utalását. Közben Denjaar követi őt, ezért bátorkodik tempósabb ritmust diktálni, így már a lépcsőfokokat szedi.*
- Ahh a szívem, vérzik!
*Még csak nem is szükséges túlzó mozdulatot tennie, hiszen ruháját tartó keze mellkasán pihen, mintha valóban az említett testrészét fájlalná, közben azért egy röpke pillanat erejéig siralmas arckifejezést ölt magára.*
- Ez a Wegtoreni kegyetlenség nem az én finom lelkemnek való.
*Lemondóan ingatja fejét, közben pedig megérkeznek egy szinttel lejjebb, ahol a hálószobák találhatóak. Relael benyit az egyikbe, ami éppen olyan egyszerű, mint a többi, csupán a kiegészítők teszik valamivel érdekesebbé. Az ágyon drága párnák és finom anyagú bársonytakarók, a kis asztalkán szépséges ezüsttükör pihen, az egyik sarokban pedig bonyolult faragvánnyal díszített paraván. Hosszan el lehetne a helység részleteiben veszni, főleg mert láthatóan a nemes elf még nem rendezkedett be, ki tudja még mivel tenné otthonosabbá kuckóját, ám most nem ezért vannak itt.*
- Milyen készséges hangulatban van, drága Parancsnok. Más esetben jól megfontolnám, hogy ezt a lehetőséget mire pazaroljam, ám ezúttal nincs más választásom.
*Beszéde során szembe fordult a wegtorenivel, most viszont ismét hátat fordít neki.*
- Erős marokra volna szükségem ehhez a fránya fűzőhöz.
*Relael megint egy stabil helyet keres magának, sok lehetőség hiányában ismét az ágyhoz lép, hogy ott megkapaszkodhasson.*
- Aztán ne kíméljen, ahogy eddig sem! Ha nem roppannak a bordáim, akkor nem elég szoros.
*Rövid nevetését követően pedig felkészül, egy jó nagy levegővételt követően lassan sóhajtva kiüríti tüdejét.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-27 19:22:06
Üzenet elküldve: 2023-08-27 19:22:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jómadár//
*Nincs mit tagadni, beleadta az erejét, de ez a fűző kifogott rajta. Ő maga a fűzőkkel kapcsolatos hiányos ismereteinek tudja be az eredményt, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy Relael bizonyosan másképp látja a helyzetet.
Beharapva ajkát előzi meg, hogy engedélyt kérjene egy harmadik próbára is, s teszi ezt bölcsen, mert a Nagyságos asszony úgy fest, megelégelte a szolgálatait egyelőre.*
-Valami lehet a fűzővel... *Motyogja még kobakját vakarva, de közben azért az ajtó felé veszi az irányt. Vet még egy futó pillantást a számára oly tündöklő elfre. Relaelhez hasonlóan ő is bosszús az eredmény miatt. Szíves örömest férkőzne a nő kegyeibe, s a sokat kecsegtetett jutalmakban is aligha részesül, amíg nem teszi magát hasznossá.*
-Ha a kisasszo... Nagyságos asszonynak bármire szüksége van, csak szóljon! Bármire. *Teszi még hozzá, mielőtt kiesne az ajtón. Nem néz semerre, egyenesen az emelet felé veszi az irányt. Muszáj valamiféle relaxációs tevékenység után néznie, ezúttal egyedül. Az eszköz pedig, amit segítségül hívhat, ott lapul mellső zsebében.*
*Nincs mit tagadni, beleadta az erejét, de ez a fűző kifogott rajta. Ő maga a fűzőkkel kapcsolatos hiányos ismereteinek tudja be az eredményt, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy Relael bizonyosan másképp látja a helyzetet.
Beharapva ajkát előzi meg, hogy engedélyt kérjene egy harmadik próbára is, s teszi ezt bölcsen, mert a Nagyságos asszony úgy fest, megelégelte a szolgálatait egyelőre.*
-Valami lehet a fűzővel... *Motyogja még kobakját vakarva, de közben azért az ajtó felé veszi az irányt. Vet még egy futó pillantást a számára oly tündöklő elfre. Relaelhez hasonlóan ő is bosszús az eredmény miatt. Szíves örömest férkőzne a nő kegyeibe, s a sokat kecsegtetett jutalmakban is aligha részesül, amíg nem teszi magát hasznossá.*
-Ha a kisasszo... Nagyságos asszonynak bármire szüksége van, csak szóljon! Bármire. *Teszi még hozzá, mielőtt kiesne az ajtón. Nem néz semerre, egyenesen az emelet felé veszi az irányt. Muszáj valamiféle relaxációs tevékenység után néznie, ezúttal egyedül. Az eszköz pedig, amit segítségül hívhat, ott lapul mellső zsebében.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-27 19:08:38
Üzenet elküldve: 2023-08-27 19:08:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Jómadár//
*A dicséretre csak biccent. Pontosan jól tudja, hogy ruhája mutatós és kifogástalan, hiszen ő maga választotta és ízlését alig érheti kritika. Legalábbis Relael magabiztos szépérzékét illetően.
Persze számít arra, hogy a teremtett szituáció bizonyos gondolatokat és ötleteket ébreszt majd a fattyúban, ám az úgy tűnik rendelkezik elég önuralommal ahhoz, hogy ezeket megtartsa magának.*
- Remek. *Nyugtázza egy biccentéssel.* Na, kapkodd magad! *Sürgeti a félvért, melyet egy kézmozdulattal is kiegészít, hogy mielőbb cselekvésre ösztökélje a másikat. Nagy levegőt vesz, majd lassan, de alaposan kifújja. Arra számít, hogy ezzel egyidejűleg a fűző is szorulni kezd, s már egyéb dolga sem lesz mint visszatartani a légzést addig, míg a kölyök megköti a fűzőt. Ám a várt eredmény elmarad, ami már önmagában felbosszantja, de mivel engedékeny hangulatban van, ezért bizakodva várja a második próbálkozást. Ez a kör is csalódással és némi megdöbbenéssel zárul, mert bár Haldrianon látszik, hogy nem túl izmos, de ezek szerint férfi mivolta ellenére még nála is gyöngébb.*
- Milyen kár!
*Sóhajtja csalódottan, arcára is kiül véleménye, de csak a részletekben bújik meg, amit egy kevésbé tapasztalt emberismerő talán észre sem venne.*
- Menj, tedd hasznossá magadat valahol máshol!
*Bosszúságát valamelyest magába fojtja, de remélhetőleg Haldrian gyorsan távozik, mert ezt a kudarcot követően jelenléte zavarja Relaelt, s ha túl sokáig időzik egy légtérben vele, akkor lehet a hosszúéletű kegyetlen megjegyzéseinek célpontjává válik.*
*A dicséretre csak biccent. Pontosan jól tudja, hogy ruhája mutatós és kifogástalan, hiszen ő maga választotta és ízlését alig érheti kritika. Legalábbis Relael magabiztos szépérzékét illetően.
Persze számít arra, hogy a teremtett szituáció bizonyos gondolatokat és ötleteket ébreszt majd a fattyúban, ám az úgy tűnik rendelkezik elég önuralommal ahhoz, hogy ezeket megtartsa magának.*
- Remek. *Nyugtázza egy biccentéssel.* Na, kapkodd magad! *Sürgeti a félvért, melyet egy kézmozdulattal is kiegészít, hogy mielőbb cselekvésre ösztökélje a másikat. Nagy levegőt vesz, majd lassan, de alaposan kifújja. Arra számít, hogy ezzel egyidejűleg a fűző is szorulni kezd, s már egyéb dolga sem lesz mint visszatartani a légzést addig, míg a kölyök megköti a fűzőt. Ám a várt eredmény elmarad, ami már önmagában felbosszantja, de mivel engedékeny hangulatban van, ezért bizakodva várja a második próbálkozást. Ez a kör is csalódással és némi megdöbbenéssel zárul, mert bár Haldrianon látszik, hogy nem túl izmos, de ezek szerint férfi mivolta ellenére még nála is gyöngébb.*
- Milyen kár!
*Sóhajtja csalódottan, arcára is kiül véleménye, de csak a részletekben bújik meg, amit egy kevésbé tapasztalt emberismerő talán észre sem venne.*
- Menj, tedd hasznossá magadat valahol máshol!
*Bosszúságát valamelyest magába fojtja, de remélhetőleg Haldrian gyorsan távozik, mert ezt a kudarcot követően jelenléte zavarja Relaelt, s ha túl sokáig időzik egy légtérben vele, akkor lehet a hosszúéletű kegyetlen megjegyzéseinek célpontjává válik.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-12 16:34:39
Üzenet elküldve: 2023-08-12 16:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jómadár//
-Nagyon szép... Ruha. *Esik ki a száján a dicséret, de Relael láthatja, hogy a fattyú komolyan gondolja szavait. Még a csekélyke sértés is elszáll füle mellett, ahogy az elf megfordul és kissé lehajol előtte.
Nem kell több hozzá, hogy megannyi kép és pajzán gondolat cikázzon elméjébe. Érdekelné, vajon hogyhogy ennyire megbízik benne a Nagyságos Úrnő. Hogy ily kiszolgáltatott helyzetbe telepszik. Nem, ez mégsem bizalom... Csupán csak nem tart tőle. Kicsit rágja is a gondolat, de túlságosan azért mégsem. Elvégre ha Relael így gondolja, hát nem áll távol az igazságtól. Valóban tart az elftől.
Ha egy olyan hatalmas kalózkapitány lenne, most biztos megragadná az alkalmat és engedne a csábításnak. Felhajtaná, esetleg letépné a szoknyát és elvenné, amit akar. Vajon ínyére van az ilyen határozottság Relaelnek? Aligha fog kiderülni.*
-Nem leszek kíméletes. *Szólal meg, ahogy a kezébe veszi a fűző szalagját.* ~Ha tudnád, mennyire nem lennék az.~
*Megfeszül kezében a szalag, s húzni kezdi. A fűző azonban ellenáll, így kissé nagyobb erőt fejt ki. Tudja nagyjából, hogyan kéne kinéznie egy ilyen ruhaneműnek, nincs kétsége afelől, hogy jól csinálja, amit csinál. Nyögve, két kézzel húzza már a szalagot, majd türelmetlen sóhajtás kíséretében engedi el.*
-Várj! *Ragadja meg ismét és oly erővel kezdi húzni a szalagot, hogy éppen csak nem helyezi csizmája talpát közben Relael hátsójának támpont gyanánt. Zihálva feszül meg a munkában, de az eredmény elmarad. Érzi, hogy zsibbadnak karjai már, így feladja a dolgot.*
-Nem megy... Valami... Baja lehet a fűzőnek. Huhh! *Lép hátra egyet ajkait beharapva. Nem repes az örömtől, de leplezi csalódottságát. Tisztában van vele, hogy az erőpróbán elbukott, de kis szerencsével - ahogy eddig - elmismásolhatja ezt a tényállást.*
-Nagyon szép... Ruha. *Esik ki a száján a dicséret, de Relael láthatja, hogy a fattyú komolyan gondolja szavait. Még a csekélyke sértés is elszáll füle mellett, ahogy az elf megfordul és kissé lehajol előtte.
Nem kell több hozzá, hogy megannyi kép és pajzán gondolat cikázzon elméjébe. Érdekelné, vajon hogyhogy ennyire megbízik benne a Nagyságos Úrnő. Hogy ily kiszolgáltatott helyzetbe telepszik. Nem, ez mégsem bizalom... Csupán csak nem tart tőle. Kicsit rágja is a gondolat, de túlságosan azért mégsem. Elvégre ha Relael így gondolja, hát nem áll távol az igazságtól. Valóban tart az elftől.
Ha egy olyan hatalmas kalózkapitány lenne, most biztos megragadná az alkalmat és engedne a csábításnak. Felhajtaná, esetleg letépné a szoknyát és elvenné, amit akar. Vajon ínyére van az ilyen határozottság Relaelnek? Aligha fog kiderülni.*
-Nem leszek kíméletes. *Szólal meg, ahogy a kezébe veszi a fűző szalagját.* ~Ha tudnád, mennyire nem lennék az.~
*Megfeszül kezében a szalag, s húzni kezdi. A fűző azonban ellenáll, így kissé nagyobb erőt fejt ki. Tudja nagyjából, hogyan kéne kinéznie egy ilyen ruhaneműnek, nincs kétsége afelől, hogy jól csinálja, amit csinál. Nyögve, két kézzel húzza már a szalagot, majd türelmetlen sóhajtás kíséretében engedi el.*
-Várj! *Ragadja meg ismét és oly erővel kezdi húzni a szalagot, hogy éppen csak nem helyezi csizmája talpát közben Relael hátsójának támpont gyanánt. Zihálva feszül meg a munkában, de az eredmény elmarad. Érzi, hogy zsibbadnak karjai már, így feladja a dolgot.*
-Nem megy... Valami... Baja lehet a fűzőnek. Huhh! *Lép hátra egyet ajkait beharapva. Nem repes az örömtől, de leplezi csalódottságát. Tisztában van vele, hogy az erőpróbán elbukott, de kis szerencsével - ahogy eddig - elmismásolhatja ezt a tényállást.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-12 03:05:50
Üzenet elküldve: 2023-08-12 03:05:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Jómadár//
- Helyes.
*Nyugtázza a szoba ügyét. Legalább erre nincsen gondja már, s fel sem merül benne az, hogy megkérdőjelezze ki adott Haldriannak kulcsot, elvégre Relaelt cseppet sem érdekli. Szeret irányítása alatt tartani mindent, de ez olyan apróság, ami nem bír jelentőséggel a számára.
Elég nagy előnnyel rendelkezik, részben amiatt mert Haldrian éppen az ételével küzd meg, részben pedig fürgeségének hála. Még válogatnia kell a ruhái között mire megleli azt, amire szüksége lesz. Gyorsan bújik ki jelenlegi öltözékéből, amit egyelőre hanyagul a szoba egyik sarkába dob a földre, és sietősen elkezdi magára húzni a választott zöld selyemruháját.
Számított arra, hogy Haldrian gyorsan megérkezik, de arra nem, hogy ilyen gyorsan. Nem bízik teljesen a fiúban - bár abból sem csinálna különösebb ügyet ha meglesné -, ezért a szobában lévő paraván mögé sétál.*
- Egy pillanat!
*Segít a domborulatain megakadt anyagnak a helyére kerülni, s még igazít rajta itt-ott.*
- Gyere be!
*Hangzik el tőle, de még nem hagyja el a paravánt, helyette ellenőrzi, hogy minden megfelelően mutat rajta, csak ezt követően sétál a fattyú szeme elé.*
- Segítened kellene a fűzővel.
*Megfordul, haját pedig oldalra söpörve felszabadítja a terepet a kemény munkához.*
- Bár nem vagy túl jó erőben, ahogy láttam, de erősen meg kellene húzni. Amennyire csak tudod. Na, lássuk!
*Fejével biccentve ösztökéli cselekvésre a fiút, közben ágyához lép, hogy a lábtámlába kapaszkodjon, mert bizony szükségük lesz a stabilitásra a művelethez.*
- Nem kell kíméletesnek lenni, csak határozottan.
- Helyes.
*Nyugtázza a szoba ügyét. Legalább erre nincsen gondja már, s fel sem merül benne az, hogy megkérdőjelezze ki adott Haldriannak kulcsot, elvégre Relaelt cseppet sem érdekli. Szeret irányítása alatt tartani mindent, de ez olyan apróság, ami nem bír jelentőséggel a számára.
Elég nagy előnnyel rendelkezik, részben amiatt mert Haldrian éppen az ételével küzd meg, részben pedig fürgeségének hála. Még válogatnia kell a ruhái között mire megleli azt, amire szüksége lesz. Gyorsan bújik ki jelenlegi öltözékéből, amit egyelőre hanyagul a szoba egyik sarkába dob a földre, és sietősen elkezdi magára húzni a választott zöld selyemruháját.
Számított arra, hogy Haldrian gyorsan megérkezik, de arra nem, hogy ilyen gyorsan. Nem bízik teljesen a fiúban - bár abból sem csinálna különösebb ügyet ha meglesné -, ezért a szobában lévő paraván mögé sétál.*
- Egy pillanat!
*Segít a domborulatain megakadt anyagnak a helyére kerülni, s még igazít rajta itt-ott.*
- Gyere be!
*Hangzik el tőle, de még nem hagyja el a paravánt, helyette ellenőrzi, hogy minden megfelelően mutat rajta, csak ezt követően sétál a fattyú szeme elé.*
- Segítened kellene a fűzővel.
*Megfordul, haját pedig oldalra söpörve felszabadítja a terepet a kemény munkához.*
- Bár nem vagy túl jó erőben, ahogy láttam, de erősen meg kellene húzni. Amennyire csak tudod. Na, lássuk!
*Fejével biccentve ösztökéli cselekvésre a fiút, közben ágyához lép, hogy a lábtámlába kapaszkodjon, mert bizony szükségük lesz a stabilitásra a művelethez.*
- Nem kell kíméletesnek lenni, csak határozottan.
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-08-06 10:11:59
Üzenet elküldve: 2023-08-06 10:11:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 753
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
//Zárás//
- Ez is megteszi.
*Eddig úgy tűnt a számára Agin képes volna meghalni is inkább csak ne kelljen kezet emelnie egy nőre, ezért megnyugtató a tudat számára, hogy talán nem így van. Vagy csak a fiatal fiú megunta az állandó fejmosást, és ezért nyugtatja őt ezzel, de Relael most beéri annyival, hogy hisz a másiknak.*
- Igen, azt látom.
*Rövid nevetéssel nyugtázza a fiú szavait, s adja Agin tudtára, hogy nincsenek benne negatív érzések a kis félreértés miatt.*
- Milyen kitartó.
*Enyhén csipkelődő hangvételében akad némi elismerés is, kétségeit viszont jól leplezi, elvégre a fiatal férfiak olyan hamar fellelkesednek, s pont ugyanilyen hamar más lány felé összpontosul érdeklődésük.*
- Tetszik az elragadtatásod, remélem másokra is ilyen nagy hatással lesznek. De mint mondtam, óvatosan a pillangóval, hiszen ő fizetett szolgáltatást nyújt. Myynával jobban jársz.
*Megvonja vállait.*
- Na, most ideje mennem, mert sajnos a teendők nem fejezik be magukat.
*Drámai sóhajtása gondterheltséget sejtet, holott nem sok igazi problémával kell szembenéznie jelenleg.*
- Gyakorolj majd sokat, de azért pihenj is!
*Félig megfordulva tesz néhány lépést a lépcsők irányába, de még kivár, hátha Aginnak van bármi megbeszélnivalója. Amennyiben nincs, úgy ő rövidesen távozik, hogy állítólagos feladataival foglalkozzon végre.*
//Második szál//
//Zárás//
- Ez is megteszi.
*Eddig úgy tűnt a számára Agin képes volna meghalni is inkább csak ne kelljen kezet emelnie egy nőre, ezért megnyugtató a tudat számára, hogy talán nem így van. Vagy csak a fiatal fiú megunta az állandó fejmosást, és ezért nyugtatja őt ezzel, de Relael most beéri annyival, hogy hisz a másiknak.*
- Igen, azt látom.
*Rövid nevetéssel nyugtázza a fiú szavait, s adja Agin tudtára, hogy nincsenek benne negatív érzések a kis félreértés miatt.*
- Milyen kitartó.
*Enyhén csipkelődő hangvételében akad némi elismerés is, kétségeit viszont jól leplezi, elvégre a fiatal férfiak olyan hamar fellelkesednek, s pont ugyanilyen hamar más lány felé összpontosul érdeklődésük.*
- Tetszik az elragadtatásod, remélem másokra is ilyen nagy hatással lesznek. De mint mondtam, óvatosan a pillangóval, hiszen ő fizetett szolgáltatást nyújt. Myynával jobban jársz.
*Megvonja vállait.*
- Na, most ideje mennem, mert sajnos a teendők nem fejezik be magukat.
*Drámai sóhajtása gondterheltséget sejtet, holott nem sok igazi problémával kell szembenéznie jelenleg.*
- Gyakorolj majd sokat, de azért pihenj is!
*Félig megfordulva tesz néhány lépést a lépcsők irányába, de még kivár, hátha Aginnak van bármi megbeszélnivalója. Amennyiben nincs, úgy ő rövidesen távozik, hogy állítólagos feladataival foglalkozzon végre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 205-224