//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Sikerül teljesen felmérgelnie magát azon a barbárságon, amit tapasztal. Szinte már dühödten lapozza át újra a könyvet, és még egyszer, de a helyzet nem változik.*
~Nem ez nem kötéshiba, és nem véletlen baleset, hogy a hiányzó lapok a végére mégis oda lennének ragasztva!~
– Igen, így is mondhatnám, de akkor nagyon finom lennék *válaszol Morfiusz kérdésére, majd a polchoz lép és gondosan végignézi újra a könyvek gerincét, a címeket, itt-ott egy-egy gyanús példányt ki is húz, hogy aztán csalódottan tolja vissza őket, egyiket a másik után.
Végül nagy sóhajjal fordul a férfi felé.*
– Igen, én is végeztem.
*Shyahar hangjából érezhető némi csalódottság, de ez nem Morfiusznak szól, hanem a helyzetnek.*
– Menjünk, talán más úton szerencsével járok én is.
~Az, hogy most nem sikerült, nem jelenti azt, hogy feladnám. Nem bizony.~
*Kifelé menet újra el kell menniük a csuhás könyvtáros előtt. Shyahar önkéntelenül közelebb lép Morfiuszhoz. Bár nem tett semmit, de valahogy mégis fél, hogy a csuklyás hirtelen felpattan, és teljes könyvtárosi szigorával hátrasiet ellenőrizni az illatosítókról szóló könyvet, aztán felfedezve a csonkítást őt vádolja meg, mikor nem is tett semmit. De bizonyítani nem tudná.*
~Pedig ártatlan vagyok.~
*Megkönnyebbül, mikor végre feljutnak a lépcsőkön, és nem állítja meg őket senki. Mély levegőket vesz, aztán felnéz a férfira.
Az elégedett vigyorát látva elmosolyodik.*
– Legalább te sikerrel jártál, Morf.
*Igazából a férfi elégedettsége, talán akár öröme is, őt is jókedvre hangolja, a sápadtsága múlik. A könyvtár, a keresgélés abban is segített neki, hogy a szorongása is oldódjon, de még nem felejtette el teljesen az elemi zsigeri félelmet, amit nem is olyan régen érzett, ennek ellenére már sokkal nyugodtabb. Ugyanakkor, bár a templomkert tényleg szép, és így tavasszal a virágzó bokraival egy csodálatos parknak tűnik inkább, jobb szeretne innen kicsit eltávolodni.
Morfiusz javaslata kapóra jön neki.*
~Bármi, ami értelmes, de nem kell hozzá bemenni a templomba. Ha azt kérné, sétáljak vele végig a sírok között, keresve van-e ott fejfa, melyen a Rarrkon név szerepel, arra is rábólintanék. Legalábbis nappal.~
– A piac jó!
*Vágja rá azonnal megkönnyebbült örömmel. A piac, mint cél teljesen megfelel neki.*
– Igazad van, hátha árulnak ott könyveket, előfordulhat, nem? *kérdezi reménykedve.
Morf erős keze az ő apróbb tenyere köré záródik, és ahogy már többször, ez a mozdulat most is megnyugtatja.
És persze fel is élénkíti. A kettőt egyszerre, és nem érzi ellentmondásnak.*
– Menjünk a piac felé! *mondja ki végül ő is mosolyogva.* És arra megyünk, amerre te szeretnél, te úgyis jobban ismered a várost, mint én. Mi az amit megmutatnál még?
*Shyahar ugyan nem mondja ki, de szívesen megnézni azokat az utcákat, ahol Morf felnőtt, ugyanakkor nem akarja direkt ilyesmire kérni a férfit, mert sejti, hogy esetleg nem épp a legkellemesebb emlékek fűzik a Szegénynegyedhez. Viszont egy szóval nem tiltakozna, ha Morfiusz arrafelé venné az irányt a piacra menet.*