Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-04-17 21:10:14
Üzenet elküldve: 2014-04-17 21:10:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
// Esemény - A sötétség nyitánya: 2. felvonás //
*A templomkertet mindig úgy tartották számon, mint a béke és a nyugalom színhelyét. Rengeteg illatos, színes virág, gyönyörű összkép, már önmagában nyugalmat szül, ráadásul közvetlenül a templom mellett, ami kétségkívül a város legbiztonságosabb helye. Ki tudna behatolni oda erőszakkal, és bárkit bántani? Ott van a tucatnyi mágus, maga a főpap, Amos Thenior is, aki kétségkívül a legerősebb varázstudó halandó Artheniorban, és környékén. Templomban meggyilkolni valakit olyan, mintha mondjuk a barakkban tenné ezt valaki, néhányszáz városőr szeme láttára. Nem, a templomban ilyesmi nem történhet... A templom menedék. Legalábbis mostanáig azt hihették...
Hirtelen sűrű, lilás köd jelenik meg a templomkert egy pontján, mely aztán beborítja az egész környéket. A papok, akik odakint dolgoztak a virágokkal, nem látnak semmit, noha nagyon kíváncsiak lennének, mi is történik. A füst pedig ahogyan megjelent, éppen úgy el is tűnik. Azonban sajnos nem ölti fel újra a békés külsejét a hely, hiszen sajnos a lilás köd maga mögött hagyott valamit, ami eddig nem volt ott. Egy termetes, lószerű állatot, amelynek olyan szárnyai vannak, mint a mesék sárkányainak (már ha valaki hallott ezekről a lényekről). Az egész állat fekete (még a sörénye is), egyedül szemei izzanak vörösen. Nem kétséges a papok számára sem, ez a lény a leggonoszabb entitások egyikének birodalmából való... és vissza is kell oda küldeni. Az ott lévő mágusok azonnal válogatott varázslatokkal bombázzák meg a lényt (légbombákkal, orkánnal, villámokkal) de mindhiába. Úgy látszik, a szörnyetegnek mindez meg sem kottyant. Ekkor a lény szárnyai mögül előugrik egy magas alak, talpig feketében, sétapálcával, és cilinderrel a fején.*
- Ó igen, a város mágusai mind ezen a ponton gyűlnek össze. Milyen botorság is lett volna tőlem, ha egy egyszerű állatkát hozok, nem igaz? *teszi fel a költői kérdést* Mennyivel szebb így, hogy direkt erre a célra kitenyésztett jószággal jöttem. Bizony... Ugyanis erre a lényre semmilyen formában nem hat a mágia. A sors iróniája, nemde? Hogy ez a lény fogja elpusztítani a templomot...
*A szörny ekkor nagy levegőt vesz, majd szájából tűzcsóva vágódik ki a legközelebbi mágus felé. A férfit nem éri váratlanul a támadás, láthatóan védelmi varázslatot alkalmaz, és egy enyhén áttetsző falat emel maga elé. Azonban mindez hiába, a tűzcsóva átmegy a védelmen, és telibe találja a mágust, aki pedig holtan zuhan hátra.*
- Említhettem volna *jegyzi meg a sétapálcás alak* Hogy mágiával védekezni sem lehet ellene.
*Ennek a hatására a mágusok mintegy tehetetlenül hátrálni kezdenek, amikor nyílik a templom ajtaja, és maga Amos Thenior lép ki rajta, vagy fél tucat szerzetes kíséretében, akik valószínűleg éppen itt szállnak meg a templomban. Tudnivaló, hogy az ilyen életformát űző egyének többnyire mágia mellett (vagy helyett) inkább a pusztakezes harcmodort részesítik előnyben, talán így több esélyük is lesz a szörny ellen. Azonnal le is vonulnak a lépcsőn, hogy átvegyék a terepet a mágusoktól, akik készségesen félre is állnak. Azonban a magas, cilinderes fickó ezt szinte észre sem veszi, helyette szemeit a főpapra függeszti.*
- Amos Thenior... Ar Thenior leszármazottja, akiről a város a nevét kapta, jelenlegi főpap és főmágus, a főtanács megbecsült tagja *vesz elő lassan egy kártyát a zsebéből, majd miután vetett rá egy pillantást, újra elteszi, és tekintete ismét a főpapot keresi, majd hirtelen egy hatalmas ugrással a templom lépcsőjének közepén terem. Nem kétséges, hogy mágiával csinálta, közönséges halandó nem ugorhat ekkorát.*
- Igazán nagy pazarlás volna hagyni, hogy téged is ez a szörny végezzen ki... *jegyzi meg, miközben sétapálcájával elindul felfelé a lépcsőn a főpap felé. A szerzetesek láthatóan a lényre koncentrálnak inkább, semmint a férfire, hiszen bizonyára úgy hiszik, a főpapnak nem okozhat gondot. No de ez valóban igaz? És a néhány szerzetes vajon elbír ezzel a másvilági szörnnyel? Persze aki segítene a szorult helyzetben lévő szentembereken, nyilván magáénak tudhatná a templom háláját, ami ki tudja... talán aranyat is jelenthet. És ha valaki a közelben van, vajon kinek fog segíteni inkább? A főpapnak, vagy a szerzeteseknek? Vajon ki a veszélyesebb, a szörnyeteg, vagy a gazdája?*
*A templomkertet mindig úgy tartották számon, mint a béke és a nyugalom színhelyét. Rengeteg illatos, színes virág, gyönyörű összkép, már önmagában nyugalmat szül, ráadásul közvetlenül a templom mellett, ami kétségkívül a város legbiztonságosabb helye. Ki tudna behatolni oda erőszakkal, és bárkit bántani? Ott van a tucatnyi mágus, maga a főpap, Amos Thenior is, aki kétségkívül a legerősebb varázstudó halandó Artheniorban, és környékén. Templomban meggyilkolni valakit olyan, mintha mondjuk a barakkban tenné ezt valaki, néhányszáz városőr szeme láttára. Nem, a templomban ilyesmi nem történhet... A templom menedék. Legalábbis mostanáig azt hihették...
Hirtelen sűrű, lilás köd jelenik meg a templomkert egy pontján, mely aztán beborítja az egész környéket. A papok, akik odakint dolgoztak a virágokkal, nem látnak semmit, noha nagyon kíváncsiak lennének, mi is történik. A füst pedig ahogyan megjelent, éppen úgy el is tűnik. Azonban sajnos nem ölti fel újra a békés külsejét a hely, hiszen sajnos a lilás köd maga mögött hagyott valamit, ami eddig nem volt ott. Egy termetes, lószerű állatot, amelynek olyan szárnyai vannak, mint a mesék sárkányainak (már ha valaki hallott ezekről a lényekről). Az egész állat fekete (még a sörénye is), egyedül szemei izzanak vörösen. Nem kétséges a papok számára sem, ez a lény a leggonoszabb entitások egyikének birodalmából való... és vissza is kell oda küldeni. Az ott lévő mágusok azonnal válogatott varázslatokkal bombázzák meg a lényt (légbombákkal, orkánnal, villámokkal) de mindhiába. Úgy látszik, a szörnyetegnek mindez meg sem kottyant. Ekkor a lény szárnyai mögül előugrik egy magas alak, talpig feketében, sétapálcával, és cilinderrel a fején.*
- Ó igen, a város mágusai mind ezen a ponton gyűlnek össze. Milyen botorság is lett volna tőlem, ha egy egyszerű állatkát hozok, nem igaz? *teszi fel a költői kérdést* Mennyivel szebb így, hogy direkt erre a célra kitenyésztett jószággal jöttem. Bizony... Ugyanis erre a lényre semmilyen formában nem hat a mágia. A sors iróniája, nemde? Hogy ez a lény fogja elpusztítani a templomot...
*A szörny ekkor nagy levegőt vesz, majd szájából tűzcsóva vágódik ki a legközelebbi mágus felé. A férfit nem éri váratlanul a támadás, láthatóan védelmi varázslatot alkalmaz, és egy enyhén áttetsző falat emel maga elé. Azonban mindez hiába, a tűzcsóva átmegy a védelmen, és telibe találja a mágust, aki pedig holtan zuhan hátra.*
- Említhettem volna *jegyzi meg a sétapálcás alak* Hogy mágiával védekezni sem lehet ellene.
*Ennek a hatására a mágusok mintegy tehetetlenül hátrálni kezdenek, amikor nyílik a templom ajtaja, és maga Amos Thenior lép ki rajta, vagy fél tucat szerzetes kíséretében, akik valószínűleg éppen itt szállnak meg a templomban. Tudnivaló, hogy az ilyen életformát űző egyének többnyire mágia mellett (vagy helyett) inkább a pusztakezes harcmodort részesítik előnyben, talán így több esélyük is lesz a szörny ellen. Azonnal le is vonulnak a lépcsőn, hogy átvegyék a terepet a mágusoktól, akik készségesen félre is állnak. Azonban a magas, cilinderes fickó ezt szinte észre sem veszi, helyette szemeit a főpapra függeszti.*
- Amos Thenior... Ar Thenior leszármazottja, akiről a város a nevét kapta, jelenlegi főpap és főmágus, a főtanács megbecsült tagja *vesz elő lassan egy kártyát a zsebéből, majd miután vetett rá egy pillantást, újra elteszi, és tekintete ismét a főpapot keresi, majd hirtelen egy hatalmas ugrással a templom lépcsőjének közepén terem. Nem kétséges, hogy mágiával csinálta, közönséges halandó nem ugorhat ekkorát.*
- Igazán nagy pazarlás volna hagyni, hogy téged is ez a szörny végezzen ki... *jegyzi meg, miközben sétapálcájával elindul felfelé a lépcsőn a főpap felé. A szerzetesek láthatóan a lényre koncentrálnak inkább, semmint a férfire, hiszen bizonyára úgy hiszik, a főpapnak nem okozhat gondot. No de ez valóban igaz? És a néhány szerzetes vajon elbír ezzel a másvilági szörnnyel? Persze aki segítene a szorult helyzetben lévő szentembereken, nyilván magáénak tudhatná a templom háláját, ami ki tudja... talán aranyat is jelenthet. És ha valaki a közelben van, vajon kinek fog segíteni inkább? A főpapnak, vagy a szerzeteseknek? Vajon ki a veszélyesebb, a szörnyeteg, vagy a gazdája?*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-04-12 14:27:08
Üzenet elküldve: 2014-04-12 14:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rigeen Dimnet Gajhna//
*Megkönnyebbül egy fokkal mikor a férfi elmosolyodik, úgy látszik nem zavarja a nemleges válasz. Talán ezek szerint mégsem útbaigazítás miatt kérdezte, ami tényleg megnyugtató a helyzetét tekintve.
Figyeli ahogy lassan feláll a helyéről, és Eulidea már tudja, hogy ideje indulni. Örül annak, hogy most nem lövi ki magát a férfi, hogy újult erővel induljon tovább, hanem szépen lassan mozdul, így ő sem sieti el a dolgot. Az sem ad okot, hogy azonnal felpattanjon, mikor Rigeen szelíd mosollyal pillant vissza rá, épp ellenkezőleg.*
- Miattam igazán nem szükséges ennyit fáradnia. *Egy kis pírt érez megjelenni az arcán, ahogy gyorsan elkapja a másikról a tekintetét. Így is rosszul érzi magát amiatt, hogy ennyire kizökkentette a könyveiből, még ezzel is rabolja a férfi idejét? Pillantása ismét Dimnetéhez téved, ahogy észreveszi a felé nyújtott kezet. Bármilyen választ is kap a szavaira, félénken ugyan, de elfogadja a neki nyújtott kezet, közben végig őt figyelve. Azt az előbb vélt pírt most biztosabban érzi arcán, ahogy a férfi szakadatlan bámul bele a szemeibe. Ismét elkapja róla a pillantását, a földek kezdi pásztázni, ahogy picit megszorítja Dimnet kezét. Nem szeret zavarban lenni, de még nem jött rá, hogy hogyan tudná ezt kezelni. Szerencsére nem sokáig ácsorognak egy helyben, már indulnak is ki a templomkertből. Eulidea már kezd is kíváncsi lenni a városra, és hogy milyen helyek vannak még a templomon kívül.*
*Megkönnyebbül egy fokkal mikor a férfi elmosolyodik, úgy látszik nem zavarja a nemleges válasz. Talán ezek szerint mégsem útbaigazítás miatt kérdezte, ami tényleg megnyugtató a helyzetét tekintve.
Figyeli ahogy lassan feláll a helyéről, és Eulidea már tudja, hogy ideje indulni. Örül annak, hogy most nem lövi ki magát a férfi, hogy újult erővel induljon tovább, hanem szépen lassan mozdul, így ő sem sieti el a dolgot. Az sem ad okot, hogy azonnal felpattanjon, mikor Rigeen szelíd mosollyal pillant vissza rá, épp ellenkezőleg.*
- Miattam igazán nem szükséges ennyit fáradnia. *Egy kis pírt érez megjelenni az arcán, ahogy gyorsan elkapja a másikról a tekintetét. Így is rosszul érzi magát amiatt, hogy ennyire kizökkentette a könyveiből, még ezzel is rabolja a férfi idejét? Pillantása ismét Dimnetéhez téved, ahogy észreveszi a felé nyújtott kezet. Bármilyen választ is kap a szavaira, félénken ugyan, de elfogadja a neki nyújtott kezet, közben végig őt figyelve. Azt az előbb vélt pírt most biztosabban érzi arcán, ahogy a férfi szakadatlan bámul bele a szemeibe. Ismét elkapja róla a pillantását, a földek kezdi pásztázni, ahogy picit megszorítja Dimnet kezét. Nem szeret zavarban lenni, de még nem jött rá, hogy hogyan tudná ezt kezelni. Szerencsére nem sokáig ácsorognak egy helyben, már indulnak is ki a templomkertből. Eulidea már kezd is kíváncsi lenni a városra, és hogy milyen helyek vannak még a templomon kívül.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-04-12 13:38:36
Üzenet elküldve: 2014-04-12 13:38:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aririn Eulidea Th'iamon//
*A válaszon nagyon nem lepődik meg. valami hasonlóra számított. Szerencsére a leány szavai felrázzák kényelméből, és eszébe ötlik miért jött ki a templomból. ~Séta.~ Elmosolyodik. A séta gondolata teljesen visszaugrasztja a valóságba. Már testileg, és lelkileg is a padon ül Aririn mellett. ~Még nem ismeri a várost. Hm... Akkor már tudom merre megyünk. Teszünk egy szép, nagy kerülőt.~ Lassan mélázva leemeli a karját a padtámláról, és feláll ülőhelyéről. A lány felé fordul, elmosolyodik.*
-Akkor nagyjából bemutathatom a várost, ha gondolja. Elmegyünk egy kerülővel az erdőszéléhez, aztán egy újabb kerülővel, és esetleg egy fogadóban tett kitérővel visszajövünk ide.
*Közelebb lép a leányhoz, és kinyújtja a kezét, hogy felsegítse őt. ~Amennyiben velem tart biztos elfogadja az e fajta közeledést.~ Rigeen a fogadó mindenképp beszeretne térni, mert mire oda érnek már kellően fáradtak, szomjasak, és éhesek lesznek. A templomba már nem lenne bölcs ötlet visszajönniük. Ahogy a nap megvilágítja a lányt Dimnetnek feltűnik, hogy szeme nem zafír színű. ~Ez sokkal inkább türkiz.~ Most a lány szemének pillantását próbálja elkapni, hogy biztos legyen magában tett kijelentésében. Szeme lankadatlan a lány szemét figyeli, mintha csak látna valamit tekintetében. S a fürkésző tekintete koránt sem akar távozni az elf lányról. Ha a lány elfogadja a kéznyújtást, akkor Rigeen pár lépést hátrál, s párat tesz előre a Gazdag negyed felé.*
*A válaszon nagyon nem lepődik meg. valami hasonlóra számított. Szerencsére a leány szavai felrázzák kényelméből, és eszébe ötlik miért jött ki a templomból. ~Séta.~ Elmosolyodik. A séta gondolata teljesen visszaugrasztja a valóságba. Már testileg, és lelkileg is a padon ül Aririn mellett. ~Még nem ismeri a várost. Hm... Akkor már tudom merre megyünk. Teszünk egy szép, nagy kerülőt.~ Lassan mélázva leemeli a karját a padtámláról, és feláll ülőhelyéről. A lány felé fordul, elmosolyodik.*
-Akkor nagyjából bemutathatom a várost, ha gondolja. Elmegyünk egy kerülővel az erdőszéléhez, aztán egy újabb kerülővel, és esetleg egy fogadóban tett kitérővel visszajövünk ide.
*Közelebb lép a leányhoz, és kinyújtja a kezét, hogy felsegítse őt. ~Amennyiben velem tart biztos elfogadja az e fajta közeledést.~ Rigeen a fogadó mindenképp beszeretne térni, mert mire oda érnek már kellően fáradtak, szomjasak, és éhesek lesznek. A templomba már nem lenne bölcs ötlet visszajönniük. Ahogy a nap megvilágítja a lányt Dimnetnek feltűnik, hogy szeme nem zafír színű. ~Ez sokkal inkább türkiz.~ Most a lány szemének pillantását próbálja elkapni, hogy biztos legyen magában tett kijelentésében. Szeme lankadatlan a lány szemét figyeli, mintha csak látna valamit tekintetében. S a fürkésző tekintete koránt sem akar távozni az elf lányról. Ha a lány elfogadja a kéznyújtást, akkor Rigeen pár lépést hátrál, s párat tesz előre a Gazdag negyed felé.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-04-12 12:22:04
Üzenet elküldve: 2014-04-12 12:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rigeen Dimnet Gajhna//
*Kicsit meglepődik a gyors mozdulatoktól, ahogy a férfi gyors, legalábbis az ő szemszögéből gyors léptekkel halad az ajtó irányába. Már pattan is fel ő is, és ruganyos könnyed léptekkel, na meg egy kis kocogással próbálja beérni a másikat. Nem érti hova ez a nagy rohanás, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Még ha nem is tudná utolérni, akkor is menne. Ő is tud futni, nem lenne olyan könnyű a férfinak eltűnnie a szeme elől.
Amint kiér neki is áldásként hat a finom friss levegő. Néha igazán szellőztethetnének valahogy abban a templomban... Nagyot nyújtózkodik, kihasználja a kínálkozó alkalmat, most, hogy úgy tűnik Rigeen is lassabb tempóra váltott, aztán már követi is a templomkert egyik padjához. Ő is helyet foglal a pad másik sarkánál, elnézve meleg mosollyal ahogy a nap fénye átsüt a fák levelei között.*
- Sajnos még szinte semennyire se. Csak nemrég érkeztem. *Pillant rá bocsánatkérő mosollyal. Csak annyit ismer a városból, amennyit addig látott amíg végre megtalálta a templomot, de ez egyáltalán nem valami sok. Bármennyire is szépen megvan csinálva a kert, és öröm a szemnek, most mégis inkább tekintetét Dimneten nyugtatja, kíváncsi vajon miért kérdezte, hogy hova szeretne menni. Lehet nem csak sétálni volt kedve kijönni, hanem konkrét elképzelései is vannak, hogy hova szeretne menni, mit akar csinálni. Sajnos, ha az útvonal miatt kérdezett rá, akkor a fiatal elflány ismét csak nem fog tudni neki segíteni, még azt sem tudja, hogy ez a kert hova nyílik.*
*Kicsit meglepődik a gyors mozdulatoktól, ahogy a férfi gyors, legalábbis az ő szemszögéből gyors léptekkel halad az ajtó irányába. Már pattan is fel ő is, és ruganyos könnyed léptekkel, na meg egy kis kocogással próbálja beérni a másikat. Nem érti hova ez a nagy rohanás, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Még ha nem is tudná utolérni, akkor is menne. Ő is tud futni, nem lenne olyan könnyű a férfinak eltűnnie a szeme elől.
Amint kiér neki is áldásként hat a finom friss levegő. Néha igazán szellőztethetnének valahogy abban a templomban... Nagyot nyújtózkodik, kihasználja a kínálkozó alkalmat, most, hogy úgy tűnik Rigeen is lassabb tempóra váltott, aztán már követi is a templomkert egyik padjához. Ő is helyet foglal a pad másik sarkánál, elnézve meleg mosollyal ahogy a nap fénye átsüt a fák levelei között.*
- Sajnos még szinte semennyire se. Csak nemrég érkeztem. *Pillant rá bocsánatkérő mosollyal. Csak annyit ismer a városból, amennyit addig látott amíg végre megtalálta a templomot, de ez egyáltalán nem valami sok. Bármennyire is szépen megvan csinálva a kert, és öröm a szemnek, most mégis inkább tekintetét Dimneten nyugtatja, kíváncsi vajon miért kérdezte, hogy hova szeretne menni. Lehet nem csak sétálni volt kedve kijönni, hanem konkrét elképzelései is vannak, hogy hova szeretne menni, mit akar csinálni. Sajnos, ha az útvonal miatt kérdezett rá, akkor a fiatal elflány ismét csak nem fog tudni neki segíteni, még azt sem tudja, hogy ez a kert hova nyílik.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-04-12 11:50:41
Üzenet elküldve: 2014-04-12 11:50:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aririn Eulidea Th'iamon//
*A lány válasza után pár pillanattal már fel is áll, és elindul az ajtó felé. Amint oda ér a bejárathoz ami számukra most kijáratként szolgál visszanéz a lányra, hogy hol jár. Jön-e egyáltalán? Bár ezt olyan gyorsan teszi, hogy semmit sem tud kivenni a lány alakjából. Még azt sem tudja megállapítani hogy Aririn ül, vagy áll. Hamar nyitja is az ajtót, s kilép a templom előtt elhúzódó kertbe. Mélyet szippant a friss levegőből, ami ennek a cselekedetnek köszönhetően átjárja a testét, és minden porcikáját elárasztja. A templom dohos levegője után ez úgy hat rá mint valamiféle patak hűsítő vize. Élvezi a szellőt, a napsütést. Tovább lépked könnyeden egy pad felé. Amint leül bal karját a pad támlájára csúsztatja. A jobb karját pedig az ölében tartja. Távolabbról alig kivehető mosollyal az arcán nézegeti a bokrokat, s a lágy füvet. Kint a templomkertben olyan érzés fogja el mintha szinte végtelen szabadság öntené el a kertet. Amennyiben már oda ért hozzá, a lány felé fordítja fejét, és rá mosolyog.*
-Mennyire ismeri a várost?
*Viszont ha a lány még nem került mellé, megvárja egyáltalán oda megy-e hozzá, vagy esetleg másfelé tart-e az útja. Még párszor körbe néz a templomkertjében. Innen-onnan hallatszik néha egy-egy madár csiripelés. Nyugtató ez a kinti környezet nem is csoda, hogy a fiatal elf férfi teljesen megfeledkezik kezének most már állandó zsibbasztó, enyhe fájdalmáról. Lassan el kéne indulni valamerre. Nem szeretne egész nap ugyan azon a padon ülni. Az vonzotta a padhoz ami egyelőre ott is tartja: a kertben lévő örök béke, és nyugalom.*
*A lány válasza után pár pillanattal már fel is áll, és elindul az ajtó felé. Amint oda ér a bejárathoz ami számukra most kijáratként szolgál visszanéz a lányra, hogy hol jár. Jön-e egyáltalán? Bár ezt olyan gyorsan teszi, hogy semmit sem tud kivenni a lány alakjából. Még azt sem tudja megállapítani hogy Aririn ül, vagy áll. Hamar nyitja is az ajtót, s kilép a templom előtt elhúzódó kertbe. Mélyet szippant a friss levegőből, ami ennek a cselekedetnek köszönhetően átjárja a testét, és minden porcikáját elárasztja. A templom dohos levegője után ez úgy hat rá mint valamiféle patak hűsítő vize. Élvezi a szellőt, a napsütést. Tovább lépked könnyeden egy pad felé. Amint leül bal karját a pad támlájára csúsztatja. A jobb karját pedig az ölében tartja. Távolabbról alig kivehető mosollyal az arcán nézegeti a bokrokat, s a lágy füvet. Kint a templomkertben olyan érzés fogja el mintha szinte végtelen szabadság öntené el a kertet. Amennyiben már oda ért hozzá, a lány felé fordítja fejét, és rá mosolyog.*
-Mennyire ismeri a várost?
*Viszont ha a lány még nem került mellé, megvárja egyáltalán oda megy-e hozzá, vagy esetleg másfelé tart-e az útja. Még párszor körbe néz a templomkertjében. Innen-onnan hallatszik néha egy-egy madár csiripelés. Nyugtató ez a kinti környezet nem is csoda, hogy a fiatal elf férfi teljesen megfeledkezik kezének most már állandó zsibbasztó, enyhe fájdalmáról. Lassan el kéne indulni valamerre. Nem szeretne egész nap ugyan azon a padon ülni. Az vonzotta a padhoz ami egyelőre ott is tartja: a kertben lévő örök béke, és nyugalom.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:54:20
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:54:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután maga mögött hagyja a fényűző házakat, a templomkertbe érkezik. Ez a hely jóval barátságosabbnak tűnik az előbbinél, bár itt sem szeretne hosszabb ideig tartózkodni. Ellenben örül neki, hogy felfedezte a templomot, most már tudja, hogy hova kell jönnie, ha elég pénze lesz megfizetni a mágiához szükséges tudást.
Az udvar templom mögötti részén padok találhatóak. Dialának a fejében egy pillanatra megfordul, hogy egy kicsit leül az egyikre pihenni, itt úgy is kevesen fordulnak meg, nyugis környéknek tűnik. Azonban hamar meggondolja magát, és tovább veszi az irányt a kapu felé. Itt már nem lát házakat a közelben, így reméli, hogy már a város szélénél jár.*
Az udvar templom mögötti részén padok találhatóak. Dialának a fejében egy pillanatra megfordul, hogy egy kicsit leül az egyikre pihenni, itt úgy is kevesen fordulnak meg, nyugis környéknek tűnik. Azonban hamar meggondolja magát, és tovább veszi az irányt a kapu felé. Itt már nem lát házakat a közelben, így reméli, hogy már a város szélénél jár.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-30 09:06:03
Üzenet elküldve: 2014-03-30 09:06:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Miután kényelmesebb, hozzá illőbb viseletbe bújt, s fölé egy méregzöld, szőrmenyakú köpenyt kanyarított, meg is indul a templom felé. Léptei gyorsak, vörös tincsei csak úgy lobognak utána a gyors menetelés okozta saját kis szellőben. Mielőbb meg akarja találni a fehér köpenyest. Ennyire emlékszik az elmúlt időszakból, hogy őt akarta megtalálni. Néhány nappal ezelőtt ugyanis tőle vásárolt meg egy igen értékes tekercset, mely varázslatokat írt le, s bár azokat sikerült megtanulnia, igen kevésnek tartja az így elsajátított tudást.
Sosem tartotta egyszerűnek a mágiatanulást, korábban már próbálkozott vele, de türelme nem volt kimondottan elég hozzá. Főleg egyedül. Azt sem tudta, mit ronthat el...*
~Kell egy vezető, egy mester.~
*Bár nem kimondottan szeretne most maga köré társaságot, másképp ez nem fog menni, úgy érzi. Vagy legalábbis reméli, hogy egy tanultabb mesterrel jobban halad majd, az pontosabban el tud magyarázni neki egyet s mást, mint a leírások a nagy, poros, réges-régi könyvekben. Egy mesterrel jóval közvetlenebb a dolog. Tud kérdezni, ha valamit esetleg nem ért, és instrukciókat kérni, hogy magának a varázslásnak a művelete, a talán idegen nyelvű igék kiejtése olyan pontos legyen, amilyennek lennie kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy-egy varázslat.
Az út a gazdagnegyed java részén, majd a templomkerten át vezet. Először a kövek koppannak csinos csizmáinak kemény sarkai alatt, majd az éledező zöld fű susog, ahogy végigsimítja a sötétbarna bőr anyagot. Menet közben talán eltipor néhány virágot is, de ez ugyanúgy nem izgatja, ahogy máskor sem. Sem az ibolyák, sem a százszorszépek. Van még elég belőlük, s lesz is.
A templom lépcsője előtt megáll kicsit, s vesz két mély levegőt. Természeténél fogva óvakodik kicsit mindig a mágiahasználóktól, hiszen -egyelőre- őrájuk tekint úgy, mint egyetlen olyan veszélyforrásra, ami ellen nem kezdhet semmit. Mint varázshasználatban kevésbé jártas személy, igazából elképzelése sincs róla, hogy némelyik mekkora hatalommal bírhat az elemek és igék fölött, s így joggal hiszi azt, hogy alkalomadtán egynek talán a közelébe sem férkőzhetne igazán, mielőtt az teljesen ártalmatlanná teszi - vagy ami még rosszabb, meg is fosztja egyetlen valódi kincsétől: az életétől.*
~Egyelőre. De ha rajtam múlik, beleölöm minden energiám a tanulásba. Csak találjam meg végre a fehér köpenyest!~
Sosem tartotta egyszerűnek a mágiatanulást, korábban már próbálkozott vele, de türelme nem volt kimondottan elég hozzá. Főleg egyedül. Azt sem tudta, mit ronthat el...*
~Kell egy vezető, egy mester.~
*Bár nem kimondottan szeretne most maga köré társaságot, másképp ez nem fog menni, úgy érzi. Vagy legalábbis reméli, hogy egy tanultabb mesterrel jobban halad majd, az pontosabban el tud magyarázni neki egyet s mást, mint a leírások a nagy, poros, réges-régi könyvekben. Egy mesterrel jóval közvetlenebb a dolog. Tud kérdezni, ha valamit esetleg nem ért, és instrukciókat kérni, hogy magának a varázslásnak a művelete, a talán idegen nyelvű igék kiejtése olyan pontos legyen, amilyennek lennie kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy-egy varázslat.
Az út a gazdagnegyed java részén, majd a templomkerten át vezet. Először a kövek koppannak csinos csizmáinak kemény sarkai alatt, majd az éledező zöld fű susog, ahogy végigsimítja a sötétbarna bőr anyagot. Menet közben talán eltipor néhány virágot is, de ez ugyanúgy nem izgatja, ahogy máskor sem. Sem az ibolyák, sem a százszorszépek. Van még elég belőlük, s lesz is.
A templom lépcsője előtt megáll kicsit, s vesz két mély levegőt. Természeténél fogva óvakodik kicsit mindig a mágiahasználóktól, hiszen -egyelőre- őrájuk tekint úgy, mint egyetlen olyan veszélyforrásra, ami ellen nem kezdhet semmit. Mint varázshasználatban kevésbé jártas személy, igazából elképzelése sincs róla, hogy némelyik mekkora hatalommal bírhat az elemek és igék fölött, s így joggal hiszi azt, hogy alkalomadtán egynek talán a közelébe sem férkőzhetne igazán, mielőtt az teljesen ártalmatlanná teszi - vagy ami még rosszabb, meg is fosztja egyetlen valódi kincsétől: az életétől.*
~Egyelőre. De ha rajtam múlik, beleölöm minden energiám a tanulásba. Csak találjam meg végre a fehér köpenyest!~
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-25 16:48:14
Üzenet elküldve: 2014-03-25 16:48:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Ilwen Jh'tatar, Udoroar Rauveik//
*A két férfi nem jelent komoly fenyegetést egymásra, tekintve, hogy egyiküknek sem állt szándékában támadni. Az, hogy egymás útjába kerültek, csupán valami véletlen folyománya, s mivel a kezdeti "félreértésen" sikerül túllendülniük, s meg is bizonyosodhatnak róla, hogy a másiknak nem feltett szándéka kárt tenni épségükben. Ez után, mivel semmi dolguk egymással, mindketten folytathatják útjukat arrafelé, amerre egyébként tartottak.
Azt, hogy hogy a köztük lezajlott kis párbeszédnek lesz-e valami hatása gondolataikra, vagy későbbi tetteikre; például hogy Udoroar máskor is rögtön fegyvert ránt-e majd az intés hatására, ha meglát valakit; már ők maguk döntik majd el.*
*A két férfi nem jelent komoly fenyegetést egymásra, tekintve, hogy egyiküknek sem állt szándékában támadni. Az, hogy egymás útjába kerültek, csupán valami véletlen folyománya, s mivel a kezdeti "félreértésen" sikerül túllendülniük, s meg is bizonyosodhatnak róla, hogy a másiknak nem feltett szándéka kárt tenni épségükben. Ez után, mivel semmi dolguk egymással, mindketten folytathatják útjukat arrafelé, amerre egyébként tartottak.
Azt, hogy hogy a köztük lezajlott kis párbeszédnek lesz-e valami hatása gondolataikra, vagy későbbi tetteikre; például hogy Udoroar máskor is rögtön fegyvert ránt-e majd az intés hatására, ha meglát valakit; már ők maguk döntik majd el.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:31:45
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:31:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Udoroar Rauveik//
*Némi megvetéssel néz végig a másikon, akiről sajnos továbbra sem tudja megállapítani, hogy milyen féle-fajta.*
- Csak akkor vedd elő a fegyvered, ha használni is akarod. *Szól oktatóan, bár ő maga mélységesen hisz ebben a mondásban. Ha valaki nem kívánja használni a fegyverét, akkor a legjobb, ha nem is kísérti a sorsot, és hozzá sem ér. Ilwen az eddigi "párbeszéd" alatt nem tett olyan mozdulatot, ami pallosával vagy tőrével bármennyire is kapcsolatos lenne.*
- Pedig pont úgy nézett ki az a tőr, mint amit dögöktől szedtek. *Talán némi szándékos hergelés is van abban, amit tesz, de inkább csak az a hálátlan áldás, amit az Elsőtől kapott: ami a szívén, az a száján. És ez valószínűleg sosem fog változni.
Továbbra sem tartja fel a másikat, eddig sem tette, így az, hogy háttal áll Ilwennek, és engedélyt kér a távozásra igencsak érdekes, ámbár udvariasnak is tekinthető.*
*Némi megvetéssel néz végig a másikon, akiről sajnos továbbra sem tudja megállapítani, hogy milyen féle-fajta.*
- Csak akkor vedd elő a fegyvered, ha használni is akarod. *Szól oktatóan, bár ő maga mélységesen hisz ebben a mondásban. Ha valaki nem kívánja használni a fegyverét, akkor a legjobb, ha nem is kísérti a sorsot, és hozzá sem ér. Ilwen az eddigi "párbeszéd" alatt nem tett olyan mozdulatot, ami pallosával vagy tőrével bármennyire is kapcsolatos lenne.*
- Pedig pont úgy nézett ki az a tőr, mint amit dögöktől szedtek. *Talán némi szándékos hergelés is van abban, amit tesz, de inkább csak az a hálátlan áldás, amit az Elsőtől kapott: ami a szívén, az a száján. És ez valószínűleg sosem fog változni.
Továbbra sem tartja fel a másikat, eddig sem tette, így az, hogy háttal áll Ilwennek, és engedélyt kér a távozásra igencsak érdekes, ámbár udvariasnak is tekinthető.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-10 16:04:58
Üzenet elküldve: 2014-03-10 16:04:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok //
~Romok... tűz... orkok~
* A szavakat hallva lassan feldereng előtte néhány emlékkép. Az orkok, ahogy elözönlik a házukat; a szobája és a játékai, ahogy a tűz martalékává válnak; a szülei, ahogy megpróbálnak ellenállni és...*
- Pyrkon. *Suttogja maga elé a nevet. Mozdulatlanul bámul maga elé, megpróbálja feldolgozni az eseményeket több, kevesebb sikerrel. Hisz eddig mindig egyedül volt, senkire sem támaszkodhatott, s most, hogy elég idős és megszokta a magányt nem is lenne szüksége senkire, ám most toppan be az életébe rég nem látott testvére, miközben pár perce még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán volt valaha családja. Röviden összegzi magában a hirtelen jött információkat, majd pár pillanat múlva megrázza fejét s felpattan a földről.*
- Hé, várj! Nem mehetsz el! *Kiált a férfi... a bátyja után s pár gyors lépést követően mellé szegődik.* Azt ne mond, hogy most itt akarsz hagyni!
~Romok... tűz... orkok~
* A szavakat hallva lassan feldereng előtte néhány emlékkép. Az orkok, ahogy elözönlik a házukat; a szobája és a játékai, ahogy a tűz martalékává válnak; a szülei, ahogy megpróbálnak ellenállni és...*
- Pyrkon. *Suttogja maga elé a nevet. Mozdulatlanul bámul maga elé, megpróbálja feldolgozni az eseményeket több, kevesebb sikerrel. Hisz eddig mindig egyedül volt, senkire sem támaszkodhatott, s most, hogy elég idős és megszokta a magányt nem is lenne szüksége senkire, ám most toppan be az életébe rég nem látott testvére, miközben pár perce még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán volt valaha családja. Röviden összegzi magában a hirtelen jött információkat, majd pár pillanat múlva megrázza fejét s felpattan a földről.*
- Hé, várj! Nem mehetsz el! *Kiált a férfi... a bátyja után s pár gyors lépést követően mellé szegődik.* Azt ne mond, hogy most itt akarsz hagyni!
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-09 00:09:14
Üzenet elküldve: 2014-03-09 00:09:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Ilwen Jh'tatar//
*Az idegen szinte csak odavakkantott kérdése mosolyt csal az arcára. Bevallani mostani gyengeségét nem áll szándékában. Valahogy kiakarja mutatni nem éppen bájos természetét. Agya zakatol, s kattog morfondírozása, s erőteljes morgásai közepette. Kezét kicsúsztatja a köpenyből marokba tartva. Szépen lassan lágyul keze szorítása. Ökléből szépen lassan kibújik egy penge, egy csont penge. Halálos nyugodtsággal tartja a mögötte álló férfi felé. Morogva szól csak oda neki*
-Gondolhatja, hogy nem dögökből szedtem ezeket.
*Szépen lassan megfordul, s folytatja.*
-Még valami kérdés, vagy mehetek tovább? Örülnék, ha nem zaklatna.
*Újra elfordul az alaktól, de most nem indul el. A férfi úgy is megint megállítaná, akkor meg miért fárassza magát? A pengét visszacsúsztatja markába, s elrejti csuhájában. Már csak vár... vár a reakcióra.*
*Az idegen szinte csak odavakkantott kérdése mosolyt csal az arcára. Bevallani mostani gyengeségét nem áll szándékában. Valahogy kiakarja mutatni nem éppen bájos természetét. Agya zakatol, s kattog morfondírozása, s erőteljes morgásai közepette. Kezét kicsúsztatja a köpenyből marokba tartva. Szépen lassan lágyul keze szorítása. Ökléből szépen lassan kibújik egy penge, egy csont penge. Halálos nyugodtsággal tartja a mögötte álló férfi felé. Morogva szól csak oda neki*
-Gondolhatja, hogy nem dögökből szedtem ezeket.
*Szépen lassan megfordul, s folytatja.*
-Még valami kérdés, vagy mehetek tovább? Örülnék, ha nem zaklatna.
*Újra elfordul az alaktól, de most nem indul el. A férfi úgy is megint megállítaná, akkor meg miért fárassza magát? A pengét visszacsúsztatja markába, s elrejti csuhájában. Már csak vár... vár a reakcióra.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-08 22:57:38
Üzenet elküldve: 2014-03-08 22:57:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Udoroar Rauveik//
*Úgy tűnik, hogy a minden lelket félelemmel eltöltő, kísérteties, rémisztő alak valójában egy gyenge, remegő lábú és nem épp túl büszke szerzet. Legalábbis jelenlegi viselkedése ezt árulja el Ilwen számára, aki meglepődve látja, hogy tényleg igaz az a mondás, ami korábban átfutott agyán. Csak nézi, ahogy szegény pára továbblépdel, még jó, hogy össze nem esik rögtön.
~ Az ilyen alakok gyilkolnak? Egy erősebb téli fuvallat is eldöntené a lábáról. ~
Mindenesetre úgy látszik, hogy most ezzel az alakkal a legkevésbé sem fog párbajra kelni.*
- Mindig ilyen esetlen és zsenge, vagy vannak jobb pillanatai is?
*Szúrja oda, de nem gátolja meg a másikat abban, hogy továbbálljon, ha éppen olyan kedve van, viszont arra figyel, hogy néhány lépés távolság mindig legyen köztük, nehogy valami hirtelen, meggondolatlan mozdulatot tegyen a másik. Viszont meg lenne lepődve, hogyha legalább kismértékben nem tudná magára vonni a másik figyelmét, hisz aki ennyire ad a félelmetes és komor megjelenésre, az bizonyára nem az a fajta alak, aki ilyesmit elereszt a füle mellett.*
*Úgy tűnik, hogy a minden lelket félelemmel eltöltő, kísérteties, rémisztő alak valójában egy gyenge, remegő lábú és nem épp túl büszke szerzet. Legalábbis jelenlegi viselkedése ezt árulja el Ilwen számára, aki meglepődve látja, hogy tényleg igaz az a mondás, ami korábban átfutott agyán. Csak nézi, ahogy szegény pára továbblépdel, még jó, hogy össze nem esik rögtön.
~ Az ilyen alakok gyilkolnak? Egy erősebb téli fuvallat is eldöntené a lábáról. ~
Mindenesetre úgy látszik, hogy most ezzel az alakkal a legkevésbé sem fog párbajra kelni.*
- Mindig ilyen esetlen és zsenge, vagy vannak jobb pillanatai is?
*Szúrja oda, de nem gátolja meg a másikat abban, hogy továbbálljon, ha éppen olyan kedve van, viszont arra figyel, hogy néhány lépés távolság mindig legyen köztük, nehogy valami hirtelen, meggondolatlan mozdulatot tegyen a másik. Viszont meg lenne lepődve, hogyha legalább kismértékben nem tudná magára vonni a másik figyelmét, hisz aki ennyire ad a félelmetes és komor megjelenésre, az bizonyára nem az a fajta alak, aki ilyesmit elereszt a füle mellett.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-07 22:24:43
Üzenet elküldve: 2014-03-07 22:24:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Mora Dravok //
*Szemei kikerekednek, ahogy a nevet meghallja.*
-Az nem lehet... *Suttogja.* Amikor felébredtem, mindenhol romok voltak. Csupán a tüzet lehetett hallani, ahogy éhségét csillapítja a falu házait emésztve és az embereket magáévá téve... Azt hittem téged is elragadott vagy az, vagy az orkok. Mindenhol kerestelek. Felforgattam utánad az összedőlt épületek még megmaradt romjait, benéztem a viszonylag ép ládákba, hordókba, hátha elbújtál valahol de sehol semmi. Egészen addig folytattam a keresést, míg a remény utolsó szikrája is kihunyt, de nem leltelek meg.
*Feláll és lesütött tekintettel, elvesztve folyamatos, elegáns járását, enyhén begörnyedt háttal halad előre a temető felé. Mikor már pár lépéssel elhagyja Morát, tekintetét enyhén a nő felé irányítja de nem néz rá, csupán lábai előtt lévő füvet.*
-A bátyád vagyok, Pyrkon.
*Fejét eredeti helyzetébe téve folytatja útját előre. Eddig nem hitte el, hogy valóban ő lehet az elvesztett húg, vagy inkább nem akarta elhinni. Legbelül tudja, de még mindig nem meri beismerni magának. A tudat, hogy magára hagyta egyetlen lánytestvérét, hogy nem kereste tovább, amikor még lehetett volna teljesen felemésztené és nem hagyná nyugodni. Még mindig bizonyítékot keres de jelenleg úgy érzi, jobb lenne, ha akkor tényleg odaveszett volna, és akkor most nem érezné magát ilyen bűnösnek...*
*Szemei kikerekednek, ahogy a nevet meghallja.*
-Az nem lehet... *Suttogja.* Amikor felébredtem, mindenhol romok voltak. Csupán a tüzet lehetett hallani, ahogy éhségét csillapítja a falu házait emésztve és az embereket magáévá téve... Azt hittem téged is elragadott vagy az, vagy az orkok. Mindenhol kerestelek. Felforgattam utánad az összedőlt épületek még megmaradt romjait, benéztem a viszonylag ép ládákba, hordókba, hátha elbújtál valahol de sehol semmi. Egészen addig folytattam a keresést, míg a remény utolsó szikrája is kihunyt, de nem leltelek meg.
*Feláll és lesütött tekintettel, elvesztve folyamatos, elegáns járását, enyhén begörnyedt háttal halad előre a temető felé. Mikor már pár lépéssel elhagyja Morát, tekintetét enyhén a nő felé irányítja de nem néz rá, csupán lábai előtt lévő füvet.*
-A bátyád vagyok, Pyrkon.
*Fejét eredeti helyzetébe téve folytatja útját előre. Eddig nem hitte el, hogy valóban ő lehet az elvesztett húg, vagy inkább nem akarta elhinni. Legbelül tudja, de még mindig nem meri beismerni magának. A tudat, hogy magára hagyta egyetlen lánytestvérét, hogy nem kereste tovább, amikor még lehetett volna teljesen felemésztené és nem hagyná nyugodni. Még mindig bizonyítékot keres de jelenleg úgy érzi, jobb lenne, ha akkor tényleg odaveszett volna, és akkor most nem érezné magát ilyen bűnösnek...*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-07 21:02:03
Üzenet elküldve: 2014-03-07 21:02:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok //
* Egyáltalán nem érti mi folyik itt. Kérdő tekintete ide-oda cikázik a férfi szemei között remélve, hogy sikerül valamit kiolvasni belőlük. Ám hiába, az íriszek nem árulnak el semmit, így kénytelen a szavakra hagyatkozni, bár azoktól nem lesz okosabb...
Ahogy a másik leül a fűbe neki is kedve támad a földön kényelembe helyeznie magát, ám előtte még vet egy futó pillantást a mögötte lévő sírok rengetegére. Talán az lenne a jobb, ha most futásnak indulna, s vissza se nézne. Igen, biztosan egyszerűbb lenne ezt tenni, mint itt ácsorogni arra várva, hogy sikerüljön valamit megértenie ebből az egészből. Egy fél másodpercig meg is fordul a fejében, hogy így tesz, ám a józan ész helyett a kíváncsisága győz. Van valami furcsa ebben a figurában. A megjelenése, a stílusa... minden. Végül rövid tétovázás után helyet foglal vele szemben.*
- A nevemet? *Húzza fel egyik szemöldökét, majd hamar tudatosul benne, hogy felesleges egy kérdés volt, hisz az ehhez hasonló félreértéseket a név tisztázásával lehet rendbe rakni.* Mora... Mora Dravok. *Válaszolja félszegen.*
* Egyáltalán nem érti mi folyik itt. Kérdő tekintete ide-oda cikázik a férfi szemei között remélve, hogy sikerül valamit kiolvasni belőlük. Ám hiába, az íriszek nem árulnak el semmit, így kénytelen a szavakra hagyatkozni, bár azoktól nem lesz okosabb...
Ahogy a másik leül a fűbe neki is kedve támad a földön kényelembe helyeznie magát, ám előtte még vet egy futó pillantást a mögötte lévő sírok rengetegére. Talán az lenne a jobb, ha most futásnak indulna, s vissza se nézne. Igen, biztosan egyszerűbb lenne ezt tenni, mint itt ácsorogni arra várva, hogy sikerüljön valamit megértenie ebből az egészből. Egy fél másodpercig meg is fordul a fejében, hogy így tesz, ám a józan ész helyett a kíváncsisága győz. Van valami furcsa ebben a figurában. A megjelenése, a stílusa... minden. Végül rövid tétovázás után helyet foglal vele szemben.*
- A nevemet? *Húzza fel egyik szemöldökét, majd hamar tudatosul benne, hogy felesleges egy kérdés volt, hisz az ehhez hasonló félreértéseket a név tisztázásával lehet rendbe rakni.* Mora... Mora Dravok. *Válaszolja félszegen.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-07 20:26:02
Üzenet elküldve: 2014-03-07 20:26:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Mora Dravok //
*Eltűnik a félelem. Eltűnik a káosz. Minden... Egy dolog látszik kirajzolódni arcán, a nagy semmi. A széles vigyor, mely általában jellemezni szokta tekintetét, a bizonytalanság, ami az előbb vállt úrrá rajta és a megvetés, amit a gazdagnegyedben szokott felvenni, szertefoszlik és egy teljesen új ábrázat vette át a hatalmat... A nagy semmi. Jellegtelenül néz előre, enyhén görbített háttal.*
~Lehet, hogy nem is ő az? Talán csak az agyam vél játszadozni az emlékekkel? Esetleg direkt nem ismer meg?~
*Nevetni támad kedve, belül szakad a nevetésből, viszont arca nem mozdul. Egy millimétert sem. Egy hirtelen mozdulattal leguggol, majd azzal a lendülettel le is ül a földre. Jobbjával hajába túr és a nőre néz.*
-Megtudhatom a neved?
*Eltűnik a félelem. Eltűnik a káosz. Minden... Egy dolog látszik kirajzolódni arcán, a nagy semmi. A széles vigyor, mely általában jellemezni szokta tekintetét, a bizonytalanság, ami az előbb vállt úrrá rajta és a megvetés, amit a gazdagnegyedben szokott felvenni, szertefoszlik és egy teljesen új ábrázat vette át a hatalmat... A nagy semmi. Jellegtelenül néz előre, enyhén görbített háttal.*
~Lehet, hogy nem is ő az? Talán csak az agyam vél játszadozni az emlékekkel? Esetleg direkt nem ismer meg?~
*Nevetni támad kedve, belül szakad a nevetésből, viszont arca nem mozdul. Egy millimétert sem. Egy hirtelen mozdulattal leguggol, majd azzal a lendülettel le is ül a földre. Jobbjával hajába túr és a nőre néz.*
-Megtudhatom a neved?
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-07 19:23:55
Üzenet elküldve: 2014-03-07 19:23:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok //
* Most már tényleg azon van, hogy távozik, ám a férfi felszólalását hallva kérdőn fordul vissza felé.*
- M-Micsoda? Megha...? *Nem fejezi be a kérdést, csupán tétován hátrál egy lépést a temető irányába.*
- Mégis mi a fenéről beszél? *Kérdezi felháborodottan, ám enyhe értetlenség is cseng hangjában, amit ha nem is hall meg a másik, arcáról le tudja olvasni. Látja a felé közeledő kezet, ám a pillanatnyi megdöbbenés miatt eszébe sem jut megállítani. Viszont mikor az idegen ujjak végigfutnak a bőrén magához tér, s rögtön el is húzódik az érintés elől.*
- Nem tudom mit akar, de bizonyos, hogy összekever valakivel. Vagy csak egyszerűen elment az esze. Bármelyik is, hagyjon engem békén! *Mondja határozottan, ám most nem fordít hátat neki.*
~ Ez teljesen megőrült, azt sem tudja mit beszél... Hisz honnan is ismerhetném, nincs senkim, s soha nem is volt.~
* Most már tényleg azon van, hogy távozik, ám a férfi felszólalását hallva kérdőn fordul vissza felé.*
- M-Micsoda? Megha...? *Nem fejezi be a kérdést, csupán tétován hátrál egy lépést a temető irányába.*
- Mégis mi a fenéről beszél? *Kérdezi felháborodottan, ám enyhe értetlenség is cseng hangjában, amit ha nem is hall meg a másik, arcáról le tudja olvasni. Látja a felé közeledő kezet, ám a pillanatnyi megdöbbenés miatt eszébe sem jut megállítani. Viszont mikor az idegen ujjak végigfutnak a bőrén magához tér, s rögtön el is húzódik az érintés elől.*
- Nem tudom mit akar, de bizonyos, hogy összekever valakivel. Vagy csak egyszerűen elment az esze. Bármelyik is, hagyjon engem békén! *Mondja határozottan, ám most nem fordít hátat neki.*
~ Ez teljesen megőrült, azt sem tudja mit beszél... Hisz honnan is ismerhetném, nincs senkim, s soha nem is volt.~
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-07 17:43:04
Üzenet elküldve: 2014-03-07 17:43:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Ihven Jh'tatar//
*Hirtelen éri a felindultnak tűnő beszéd, s fejét ingerülten fordítja a hang forrásához. Zavarodottan veszi észre, hogy egy fél-elf szólítja meg, s nem érti a megszólítást. Sárgás fényű szemei kissé értetlenül figyelik az idegen alakot, s ő maga sem érti minek jött oda hozzá a férfiú.*
-Ki maga? Mit akar?
*Hirtelen elfordul az alaktól, s most teljesen elérdektelenedve éhsége miatt savanyúan szól megint.*
-Hagyjon! Menjen innen tova!
*Ezzel a paranccsal tovább halad. Lábai remegnek az éhségtől, s szomjúságtól. Gyenge alkata csontvázként reszket. A fáradtságtól majd összecsuklik. Ami még rosszabb a megszólítója eléggé felindultnak tűnt, és egy harc most biztos a véget jelentené az utazásának, és életének. Erre többet nem is gondolva lépked tova egyre inkább görnyedező testével. Léptei egyre gyengülnek, s most már nem akar mást csak eljutni a nem is olyan messzi fogadóba.*
*Hirtelen éri a felindultnak tűnő beszéd, s fejét ingerülten fordítja a hang forrásához. Zavarodottan veszi észre, hogy egy fél-elf szólítja meg, s nem érti a megszólítást. Sárgás fényű szemei kissé értetlenül figyelik az idegen alakot, s ő maga sem érti minek jött oda hozzá a férfiú.*
-Ki maga? Mit akar?
*Hirtelen elfordul az alaktól, s most teljesen elérdektelenedve éhsége miatt savanyúan szól megint.*
-Hagyjon! Menjen innen tova!
*Ezzel a paranccsal tovább halad. Lábai remegnek az éhségtől, s szomjúságtól. Gyenge alkata csontvázként reszket. A fáradtságtól majd összecsuklik. Ami még rosszabb a megszólítója eléggé felindultnak tűnt, és egy harc most biztos a véget jelentené az utazásának, és életének. Erre többet nem is gondolva lépked tova egyre inkább görnyedező testével. Léptei egyre gyengülnek, s most már nem akar mást csak eljutni a nem is olyan messzi fogadóba.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-06 21:20:07
Üzenet elküldve: 2014-03-06 21:20:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Mora Dravok //
-Na látod!? Nem gondolt rólam, hogy mivel foglalkozom, míg rólad... Ha nem is rí le a dolog, de minden ép eszűnek megfordul a fejében: 'Hékás, Csajszikám mi a fenéért takarja el az arcát? Csak nem..?' és, mint, ahogy kiderült, DE. De nekem nyolc, hogy el fognak-e kapni vagy sem, ez a kis apróság miatt...
*Pofáján a vigyor nem látszik eltűnni, még gyengülni sem, mindaddig, amíg meg nem látja, az immár csupasz női arcot. Fedetlen ijedtség veszi át az önfeledt vidámság és gondtalanság helyét.*
-Nem... Nem, nem, nem, nem és nem!!! TŰNÉS! TE MEGHALTÁL..! TE HALOTT VAGY..! MOZOGJ, TŰNÉS..! NEM HALLOD!?
*Mindene remegni kezd. A földre rogy, letérdel a nő előtt, ha az még mindig ott áll előtte. Baljával a földön támaszkodik, jobbjával a fejét fogja. Mindenfelé gondolatok, emlékek, felvetések. Ijedt tébollyal kevert pofával emelkedik fel a feje, újabb szemkontaktust teremtésre.*
-Bár... Nem biztos... Mire felkeltem, nem voltál sehol. Bár te nem emlékezhetsz rám, mármint a nevemre és külsőmre, maximum, hogy létezek, vagy csak léteztem...
*Óvatosan feltápászkodik és a kendő felé nyúl, ami már ismét az arcot takarja. Megpróbálja elvenni az útból. Ha sikerül neki ezt mondja:*
-Semmit sem változtál...
*Kezével lassan végig simítana az arcon, hogy biztosra menjen, hogy nem kápázik a szeme.*
-Na látod!? Nem gondolt rólam, hogy mivel foglalkozom, míg rólad... Ha nem is rí le a dolog, de minden ép eszűnek megfordul a fejében: 'Hékás, Csajszikám mi a fenéért takarja el az arcát? Csak nem..?' és, mint, ahogy kiderült, DE. De nekem nyolc, hogy el fognak-e kapni vagy sem, ez a kis apróság miatt...
*Pofáján a vigyor nem látszik eltűnni, még gyengülni sem, mindaddig, amíg meg nem látja, az immár csupasz női arcot. Fedetlen ijedtség veszi át az önfeledt vidámság és gondtalanság helyét.*
-Nem... Nem, nem, nem, nem és nem!!! TŰNÉS! TE MEGHALTÁL..! TE HALOTT VAGY..! MOZOGJ, TŰNÉS..! NEM HALLOD!?
*Mindene remegni kezd. A földre rogy, letérdel a nő előtt, ha az még mindig ott áll előtte. Baljával a földön támaszkodik, jobbjával a fejét fogja. Mindenfelé gondolatok, emlékek, felvetések. Ijedt tébollyal kevert pofával emelkedik fel a feje, újabb szemkontaktust teremtésre.*
-Bár... Nem biztos... Mire felkeltem, nem voltál sehol. Bár te nem emlékezhetsz rám, mármint a nevemre és külsőmre, maximum, hogy létezek, vagy csak léteztem...
*Óvatosan feltápászkodik és a kendő felé nyúl, ami már ismét az arcot takarja. Megpróbálja elvenni az útból. Ha sikerül neki ezt mondja:*
-Semmit sem változtál...
*Kezével lassan végig simítana az arcon, hogy biztosra menjen, hogy nem kápázik a szeme.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-06 20:00:43
Üzenet elküldve: 2014-03-06 20:00:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok //
* Úgy tűnik ma nem pártolja a szerencse. A férfi ujjai egy pillanat alatt kulcsolódnak vékony csuklójára, ezzel akadályozva meg távozását. Szemöldöke lassan megemelkedik; arra számított, hogy elkezd vele üvöltözni, átkokat szór rá, aztán útjára engedi. Ám e helyett szokatlan mosoly jelenik meg az idegen arcán a szavakat kísérve. Kelletlenül engedi el zsákmányát. Más esetben biztosan igényt tartana arra az öt aranyra, hisz tudja, hogy a kicsit is becsülni kell, ám most valahogy nem érdekli annyira a pénz. Miután az erszény visszakerült tulajdonosához a szorító ujjak elengedi. Kezét leengedi maga mellé, majd kérdőn tekint a furcsa férfire.*
- Szakmabéliek? Nocsak! Pedig nem tűnik annak. *Méri végig tetőtől talpig az öltözékét.*
- Na túlzásokba ne essünk! *Háborodik fel, mikor az arcát takaró anyagra terelődik a szó.* Örüljön, hogy visszakapta a tasakját. *Már épp indulna, ám meggondolja magát.* És ha nagyon tudni akarja nem azért takarom, mert félek, hogy felismernek. Egyszerűen így szeretem és kész. De ha magát ez megnyugtatja...
* Ujját rátekeri a kendő egyik végére s óvatosan elemeli arca elől.*
- Most örül? Nem rejtegetem az arcom, csupán nem mutogatom.
* Ha nem állítják meg a mozdulatban, akkor visszateszi s most már tényleg hátat fordít a másiknak. Ő lezártnak tekinti ezt az ismeretséget.*
* Úgy tűnik ma nem pártolja a szerencse. A férfi ujjai egy pillanat alatt kulcsolódnak vékony csuklójára, ezzel akadályozva meg távozását. Szemöldöke lassan megemelkedik; arra számított, hogy elkezd vele üvöltözni, átkokat szór rá, aztán útjára engedi. Ám e helyett szokatlan mosoly jelenik meg az idegen arcán a szavakat kísérve. Kelletlenül engedi el zsákmányát. Más esetben biztosan igényt tartana arra az öt aranyra, hisz tudja, hogy a kicsit is becsülni kell, ám most valahogy nem érdekli annyira a pénz. Miután az erszény visszakerült tulajdonosához a szorító ujjak elengedi. Kezét leengedi maga mellé, majd kérdőn tekint a furcsa férfire.*
- Szakmabéliek? Nocsak! Pedig nem tűnik annak. *Méri végig tetőtől talpig az öltözékét.*
- Na túlzásokba ne essünk! *Háborodik fel, mikor az arcát takaró anyagra terelődik a szó.* Örüljön, hogy visszakapta a tasakját. *Már épp indulna, ám meggondolja magát.* És ha nagyon tudni akarja nem azért takarom, mert félek, hogy felismernek. Egyszerűen így szeretem és kész. De ha magát ez megnyugtatja...
* Ujját rátekeri a kendő egyik végére s óvatosan elemeli arca elől.*
- Most örül? Nem rejtegetem az arcom, csupán nem mutogatom.
* Ha nem állítják meg a mozdulatban, akkor visszateszi s most már tényleg hátat fordít a másiknak. Ő lezártnak tekinti ezt az ismeretséget.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-03-06 19:03:29
Üzenet elküldve: 2014-03-06 19:03:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
*Turrog egy tál étel és egy kulacs társaságában tölti a délutánt, méghozzá egy padon üldögélve. Túl sok időt töltött a templomban, a poros könyvek és a dohos szobák árnyékában. Páncélzata és fegyverei, ahogy pajzsa is, a szobájában pihennek. A tányér, amelyről ebédjét eszegeti jobbján pihen, kulacsa pedig bal keze ügyében. Egy üres pipa is hever a krumplit és halat felszolgáló tálka mellett, melyet 'lakomája' után fog megtölteni, majd elszívni. Jólesik neki az a szabadság, melyet felszerelése nélkül tölthet. Nem húzza acél és nem szorítja szíj. Valahol ez lehet az az érzés, amit nap mint nap tapasztalhatna, ha visszavonulna harcos életétől. Mi tagadás, valóban elgondolkozott rajta. Valóban megfordult a fejében a gondolat egy kis házról, egy kályháról és egy szép, nyugodt életről. Ezt kéne tennie? Ládába dobni a páncélt és falra akasztani a kardot és páncélt, amolyan trófea gyanánt, ami egykori életére emlékezteti majd álmos, sör ízű estéken? A tűzbe nézve és felidézve a csapásokat, hárításokat, ordításokat? Nem... Turrog egy darab krumplit emel fel tányéráról, melyet szájához emel. A falat gyorsan eltűnik a szakáll erdőben, mely a harcos arcát díszíti. A kulacs is megmozdul kezében, majd pár korty csusszan le torkán. Nem víz van benne, de erről senkinek sem kell tudnia. Turrog mélyen sóhajt, majd öregedő kezeire néz, amit most térdein pihentet. Megviselte őt az élet. Megviselte, összetépte. A törpe kihúzza magát, finoman mozgolódni kezd ültében. ~Nem vagyok annyira öreg.~ Jegyzi meg magában. Valóban, van még erő a karjában és van még akarat a szívében. Mi neki ez a pár plusz év? ~Semmi, semmit sem jelent.~ Dörmögi maga elé fejében, ahogy újabb falatot emel szájához. ~Azok a jegyzetek még mindig rejtegetnek valamit, tudom. Van valami, amit lehet rajtuk finomítani, de ez... ez nehéz.~ Elmélkedik miközben a halat is ajkaihoz emeli. A kulcs újra megemelkedik, a törpe pedig oldalra sem pillantva újabb darab krumpliért nyúl, de ujjai csak az üres tányért tapogatják. Hitetlenül a tálra pillant, majd apró mosoly keretében hátradől a padon, mely ülőhelyéül szolgál. Ösztönös, gyakorlott mozdulatokkal tölti meg a pipáját, majd pedig tűzszerszámával begyújtja azt. Mélyet szív a dohányból, mely nyugtatóan fut végig testében. Azt hitte már nem lehet nyugodtabb, viszont rácáfolt magára. Úgy tűnik a relaxáció nem ismer határokat... ~De jó dolog ez egyáltalán?~ Fut végig agyán a gondolat, ahogy kifújja a füstöt. ~Mi tartja vissza az embereket a teljes ellustulástól, ha kényelem csak fokozódik az életükben? Egyáltalán akarják, hogy visszatartsa őket valami?~ Szemöldökét összehúzva morfondírozik a törpe. Sok dologra rájött itt léte óta, azonban még nagyon sok dolog várat magára. A mai napot a pihenésnek szenteli, talán tesz majd egy rövid sétát a folyó mellett, viszont most vissza kell térnie a templomba. Finom mozdulattal markolja fel a tányért és a kulacsot, majd komótos lépésekkel megindul a templom ódon faajtaja felé. ~Ne áll meg, sose állj meg.~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084