//A kígyó marása//
*Sarlós szomorúan látja, hogy az óriás lány még mindig gyötrődik. Nem mond semmit. Hallgatással nem fog megoldódni a helyzet, bármi is legyen az. A tündér ahhoz van szokva, hogy megmondja és megkérdezi, amit akar. A faluban így éltek. Csak a kereskedéskor voltak egy kicsit fifikásabbak. Az elmúlt egy évben viszont a karavánnal sok mindent tanult erről is.
Felnéz és jobb lehetőség híján a kertet veszi szemügyre. Meglát egy papot, aki kissé szórakozottnak tűnik. Kicsi és görnyedt, de majd kicsattan az életerőtől, ez látszik rajta. Jókedvű és gyorsan megy el mellettük. Hamarosan viszont valami váratlan történik. Átkot emleget és hozzájuk fordul. A tündér megijed, mert most derül ki, hogy nem tinta fogta meg Sipola kezét. Egy elátkozott könyvet vett a kezébe és a szerzetes pont azt írja le, ami a lánnyal történt.*
"Hát ez az a veszély, amiről Sipola beszélt! Az élete múlik rajta. Segítenem kell neki."
*Azt még nem érti, hogy ha a lány tudta, mire képes a könyv, akkor miért vette le a polcról. Valami nagyon komoly célja lehet, ha ezzel a veszéllyel, a halállal is képes dacolni.*
- Pap, köszönjük a tanácsodat! Ha este tüzet rakunk vagy fáklyát gyújtunk, az ér valamit az átok ellen? És hogy hívják a barátodat a Mágustoronyban?
*A kikötő nincs olyan rettenetesen messze. Kbegemoko ugyan nem járt még ott, de a karavánpihenő őrei elmondtak mindent a környékről. A folyópart felől meg lehet közelíteni, de sietniük kell. Nem tudja, hogy Sipolának mennyi ideje lehet hátra. A lány azt mondta, hogy őt is veszélybe sodorta és mindenkit, akit egyáltalán szeret.*
- Én is átok alá kerültem azzal, hogy hozzáértem? A kígyó átka, sose hallottam még róla...
*A pap válaszát még meg fogja várni, ahogy azt is, ha Sipola is beleszól. Csak természetes, hogy megvárja, hiszen róla van szó, az ő életéről. Egy kicsit távolabb húzódik a lánytól. Most már szinte mindegy, mert eddig a vállait ölelgette, úgyhogy ha az átok így is terjed, akkor már ő is "bűzlik", ahogy a szerzetes mondta. Megnézi az ujjai végét, hogy vannak-e rajtuk zöld elszíneződések. Ez a második napja Artheniorban és valószínűleg máris meg van átkozva. Várja, hogy az óriás lány mit tesz, mit mond, azt pedig még jobban, hogy a szerzetes válaszoljon. Ismeri az átkot, de sajnos nincs ereje, hogy megtörje. A mágustoronybeli barátjáról is úgy beszél, mint aki talán képes erre, talán nem. Sarlós reméli a legjobbakat...*