Arthenior - Törött Korsó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 95-114
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-06 19:22:14
Üzenet elküldve: 2026-05-06 19:22:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Örömére szolgál, hogy sikerül véget vetniük annak az elmélkedésnek, hogy ki mit, s hogyan csinál meztelenül. Épp elég, ha mindannyian sejtik, tudják, de nem beszélnek róla. Emelt fővel igyekszik ezt a szerepet is viselni, de nem tagadhatja, legfeljebb elrejtheti, hogy bizony nem mindig kényelmes a számára. Lazziar utolsó mondandóját azonban nem képes szó nélkül hagyni.*
- Mhm, amíg te fizeted az aranyat, igen… *Mosolyog csalfán. Kár, hogy neki már nincs szüksége az aranyára. Persze, elfogadná, de elvárásai is volnának mellé, ha már szabadidejében nemest játszik a ficsúr, viselkedjen vele is akként. Egy pillanatra észre sem veszi, hogy mennyire Lazziaron ragad a tekintete, de aztán egy édes mosollyal, mintha mi sem történt volna, fordul vissza a csaposhoz, ki mindeközben azt állítja magáról, hogy ő a főnökhelyettes. Na de vajon miért csak akkor nyögte ki, miután megkérdezte? Talán hazudik, talán nem, de egyelőre a bárd számára ez mit sem számít.*
- Nos… *halkan kuncog, miközben végigméri, ahogy amaz ott áll, magát büszkén kihúzva. Előre hajol, magát kéregetve szinte felfekszik a pultra, ezáltal jó közel kerül a „főnökhelyetteshez”.*
- Akkor, ha lesz majd fogadóórád, és abban a fontossági sorrendben is én következem végre, akár beszélgethetnénk is arról, hogy miképp lehetünk egymás segítségére. De hát… gondolom, az nem most lesz. Hisz, sejtésem szerint reeengetegen ajánlják fel a segítségüket nektek, a szabályok pedig rám is vonatkoznak, ahogy mondtad… *szívja a fogát túlzó színjátékkal.* …kénytelen leszek hát kivárni a sorom. *Megejt még néhány ártatlan pislantást, majd ellöki magát a pulttól, megperdül, és a kijárat felé indul, de az első lépés után még visszafordul.*
- Naerice művésznő. Örültem. *Azzal megindul a bejárat felé, de esze ágában sincs távozni. Arra játszik, hogy az urak kíváncsisága győz majd, és marasztalják, de ha nem, hát nem. Abban az esetben, ha elengedik, akkor tényleg maga mögött hagyja a helyet. Az első benyomást már megtette, egyelőre annyi is elég.*
*Örömére szolgál, hogy sikerül véget vetniük annak az elmélkedésnek, hogy ki mit, s hogyan csinál meztelenül. Épp elég, ha mindannyian sejtik, tudják, de nem beszélnek róla. Emelt fővel igyekszik ezt a szerepet is viselni, de nem tagadhatja, legfeljebb elrejtheti, hogy bizony nem mindig kényelmes a számára. Lazziar utolsó mondandóját azonban nem képes szó nélkül hagyni.*
- Mhm, amíg te fizeted az aranyat, igen… *Mosolyog csalfán. Kár, hogy neki már nincs szüksége az aranyára. Persze, elfogadná, de elvárásai is volnának mellé, ha már szabadidejében nemest játszik a ficsúr, viselkedjen vele is akként. Egy pillanatra észre sem veszi, hogy mennyire Lazziaron ragad a tekintete, de aztán egy édes mosollyal, mintha mi sem történt volna, fordul vissza a csaposhoz, ki mindeközben azt állítja magáról, hogy ő a főnökhelyettes. Na de vajon miért csak akkor nyögte ki, miután megkérdezte? Talán hazudik, talán nem, de egyelőre a bárd számára ez mit sem számít.*
- Nos… *halkan kuncog, miközben végigméri, ahogy amaz ott áll, magát büszkén kihúzva. Előre hajol, magát kéregetve szinte felfekszik a pultra, ezáltal jó közel kerül a „főnökhelyetteshez”.*
- Akkor, ha lesz majd fogadóórád, és abban a fontossági sorrendben is én következem végre, akár beszélgethetnénk is arról, hogy miképp lehetünk egymás segítségére. De hát… gondolom, az nem most lesz. Hisz, sejtésem szerint reeengetegen ajánlják fel a segítségüket nektek, a szabályok pedig rám is vonatkoznak, ahogy mondtad… *szívja a fogát túlzó színjátékkal.* …kénytelen leszek hát kivárni a sorom. *Megejt még néhány ártatlan pislantást, majd ellöki magát a pulttól, megperdül, és a kijárat felé indul, de az első lépés után még visszafordul.*
- Naerice művésznő. Örültem. *Azzal megindul a bejárat felé, de esze ágában sincs távozni. Arra játszik, hogy az urak kíváncsisága győz majd, és marasztalják, de ha nem, hát nem. Abban az esetben, ha elengedik, akkor tényleg maga mögött hagyja a helyet. Az első benyomást már megtette, egyelőre annyi is elég.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-06 10:31:46
Üzenet elküldve: 2026-05-06 10:31:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Nevetése csupán akkor hagy alább, mikor az „úrihölgy” megközelíti és meg is szólítja őket. Ez a jelenség valahogy nem került fel a bakancslistájára. Még ha a piacon lennének, talán betudná egy érdekes véletlennek, na de itt? Kíváncsiságát továbbra sem csillapítják a körülmények, főleg nem akkor, amikor el kezd beszélni. A vörössel ellentétben ő nem kérdezz vissza. Az abszurditás a történetszálban eléggé látványos. Mintha valami mesébe csöppent volna. Biztos álmodik. *
- Minket hát!
*Feleli büszkén, mint akinek a hírneve már jóval megelőzte. Mellkasát ki is biggyeszti egy pillanatra, ám ez az állapot nem tart sokáig. Klent nem éppen arról híres, hogy sokáig hallgatja mások értelmetlen papolását, így a sok mondat között a korsójáért kap. Némán csukott szemmel hallgatja a hívatlan vendégüket, itt-ott kortyol néhány apróbbat, mindaddig, míg elő nem kerül az érkezésének legfőbb oka. Ekkor szemei kitágulnak majd egy sokatmondó mosollyal fordul a lány felé. Ezt már szereti. Kezeit összedörzsöli a pénz gondolatára, majd így szól. *
- Akkor a legjobb helyen vagy. Nincs olyan ember, akit ne tudnék kicsempészni a városból.
* Mondja bőszen, aztán hátradől. Hangja megváltozik, eltűnik belőle a jókedv, helyette megjelenik az a nyálkás üzleti tónus, amitől az ember ösztönösen jobban fogja az erszényét. *
- De tudod… A lehető legrosszabb időt választottad menekülésre. Nem is a készenléti állapottal lesz baj, hanem az annak okozójával. Orkok.
* Jelenti ki, nehogy aztán valami másra gondoljanak. Bár őt hidegen hagyja az agyaras banda. Ketten együtt nem hordoznak annyi észt. mint egy üres felespohár. Hasznuk is kevesebb. *
- Úgy hallottam a kikötőbe vezető úton több százat is megpillantottak arra. Nem is megy arra sem kocsi sem karaván. Ugye?
* Kérdését a vele szemben ülő vörösnek címezi, ám nem vár választ a kérdésére. *
- Drága lesz ez az út. Az italok pedig nem mozgatnak meg. Nekem csakis kizárólag aranyra van szükségem. Azonban…
* Itt újra Thalyssa felé pillant, ezúttal gyanakvóan. Ez a kitérő, amit említett, látszólag nem csak az ő füleit irritálja, bár nem tagadja, tetszik neki az asztalra helyezett erszény látványa. Ezzel is csak azt bizonyítja, hogy nem valami tréfás kedvében lévő kölyökkel van dolguk, de azért nem zárja ki ezt sem. Az egyik ilyen érmét fel is kapja, hogy megvizsgálja. A gyertyafényben forgatja és egy néhány másodpercig a lángban tartja. Közben folytatja a beszélgetést. *
- Ez a kitérő, mennyire nehezíti meg nekünk az utunkat? Ha nem olyan vészes, talán lehet róla szó.
* Bár a kíváncsiság elég erősen böki az oldalát, hogy vajon minek szeretne ilyen időkben eltűnni a város utcáiról, amíg az arany az ő erszényében landol, addig elviszi akár Wegtorenbe is. *
* Nevetése csupán akkor hagy alább, mikor az „úrihölgy” megközelíti és meg is szólítja őket. Ez a jelenség valahogy nem került fel a bakancslistájára. Még ha a piacon lennének, talán betudná egy érdekes véletlennek, na de itt? Kíváncsiságát továbbra sem csillapítják a körülmények, főleg nem akkor, amikor el kezd beszélni. A vörössel ellentétben ő nem kérdezz vissza. Az abszurditás a történetszálban eléggé látványos. Mintha valami mesébe csöppent volna. Biztos álmodik. *
- Minket hát!
*Feleli büszkén, mint akinek a hírneve már jóval megelőzte. Mellkasát ki is biggyeszti egy pillanatra, ám ez az állapot nem tart sokáig. Klent nem éppen arról híres, hogy sokáig hallgatja mások értelmetlen papolását, így a sok mondat között a korsójáért kap. Némán csukott szemmel hallgatja a hívatlan vendégüket, itt-ott kortyol néhány apróbbat, mindaddig, míg elő nem kerül az érkezésének legfőbb oka. Ekkor szemei kitágulnak majd egy sokatmondó mosollyal fordul a lány felé. Ezt már szereti. Kezeit összedörzsöli a pénz gondolatára, majd így szól. *
- Akkor a legjobb helyen vagy. Nincs olyan ember, akit ne tudnék kicsempészni a városból.
* Mondja bőszen, aztán hátradől. Hangja megváltozik, eltűnik belőle a jókedv, helyette megjelenik az a nyálkás üzleti tónus, amitől az ember ösztönösen jobban fogja az erszényét. *
- De tudod… A lehető legrosszabb időt választottad menekülésre. Nem is a készenléti állapottal lesz baj, hanem az annak okozójával. Orkok.
* Jelenti ki, nehogy aztán valami másra gondoljanak. Bár őt hidegen hagyja az agyaras banda. Ketten együtt nem hordoznak annyi észt. mint egy üres felespohár. Hasznuk is kevesebb. *
- Úgy hallottam a kikötőbe vezető úton több százat is megpillantottak arra. Nem is megy arra sem kocsi sem karaván. Ugye?
* Kérdését a vele szemben ülő vörösnek címezi, ám nem vár választ a kérdésére. *
- Drága lesz ez az út. Az italok pedig nem mozgatnak meg. Nekem csakis kizárólag aranyra van szükségem. Azonban…
* Itt újra Thalyssa felé pillant, ezúttal gyanakvóan. Ez a kitérő, amit említett, látszólag nem csak az ő füleit irritálja, bár nem tagadja, tetszik neki az asztalra helyezett erszény látványa. Ezzel is csak azt bizonyítja, hogy nem valami tréfás kedvében lévő kölyökkel van dolguk, de azért nem zárja ki ezt sem. Az egyik ilyen érmét fel is kapja, hogy megvizsgálja. A gyertyafényben forgatja és egy néhány másodpercig a lángban tartja. Közben folytatja a beszélgetést. *
- Ez a kitérő, mennyire nehezíti meg nekünk az utunkat? Ha nem olyan vészes, talán lehet róla szó.
* Bár a kíváncsiság elég erősen böki az oldalát, hogy vajon minek szeretne ilyen időkben eltűnni a város utcáiról, amíg az arany az ő erszényében landol, addig elviszi akár Wegtorenbe is. *
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-05 19:00:44
Üzenet elküldve: 2026-05-05 19:00:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*Harsány hahotával felel a tényre, miszerint a félvér mindig megtartja a szavát. Közben még a fejét is ingatja egy kicsit. Úgy tűnik azonban, idővel kiderül majd, hogy igazat mondott-e avagy sem. Viszont ezáltal megtudta a másik nevét, tehát már ennyivel előrébb jár. Kérdőn pillant a férfira. Nem az ő feladata? Hiszen most ismertette a munkát. De valójában szívesen bízza Klentre a dolgot, ha mégis kell a segítsége, valószínűleg szól majd neki.*
- Ahogy gondolod.
*Könnyed nemtörődömséggel rántja meg a vállát, és újra kortyol a söréből. Nem szándékozik sokat hozzátenni a nemesség témához, nem az ő körükben mozog és bizony egyszer-kétszer átfutott már agyán a gondolat, hogy talán többre becsüli a saját, szabad életét, mint egy nemesi ismeretségi hálóban megkötött finomkodó létezést. De valljuk be, Yanaria viszonylag fiatal és egy nemes kisasszony életét még sosem próbálta.
Nem fordít túl nagy figyelmet a környezetére, így a lányt sem veszi észre elsőre, de mikor Klent másodszorra is utána fordul, tekintetével követi a félvér figyelmének irányát. Már épp tenne valami megjegyzést, de Klent hamarabb szólal meg. Yana is a lányt figyeli, miközben vigyorog.*
- De úgy látom nem jár túl nagy szerencsével… pedig már azt hittem, itt tényleg mindenki megtalálja, amit a pohár fenekén keres.
*Érdeklődve figyeli, ahogy a félelf még oda is szól neki, ám ő egyelőre csak kíváncsian követi az eseményeket egy újabb kortyot gurítva le torkán. Fél szemöldökét kérdőn felvonva erős kétkedéssel tekint a lányra.*
- Hogy minket? *Szalad ki rögtön a száján, mert ez az elmúlt időszakban a második eset, hogy valaki azt állítja, pontosan őt keresi. Nem is érti, mintha hirdetőtáblával járkálna, ahol a jelige: „téged kereslek”. Tetszik neki a lány határozottsága, de nehezen állja meg egy röpke kuncogás nélkül, ahogy roppant komolysággal támasztja egymáshoz ujjbegyeit. Csendben hallgatja végig a mondandóját, majd kérdőn pillant a férfira.*
- Kitérő. Mindig van valami kis kitérő. *Forgatja meg szemeit, majd rosszallását megint egy korttyal mossa le. Tekintete azonban az érméket követi. Nem akarja a lány orra alá dörgölni, hogy nem egészen jó ötlet leitatni a leendő testőrségét, ha épségben akar eljutni a kikötőbe.*
- Mégis mit akarsz te a kikötőben? Csak nem utazni készülsz?
*Hiába, a kotnyeles kíváncsisága azért csak nem hagyja szó nélkül, hogy mások ügyei felől kérdezősködjön, de leginkább azért, mert úgy gondolja, ha a lány testőrre szorul, akkor remélhetőleg neki nincs mit tartania tőle, a legrosszabb, hogy nem kap választ. Tulajdonképpen logikus lenne az út, hiszen úgyis a falakon kívülre készültek, azonban ez Klent üzlete, ő nem fogja felfedni, így Yana nem mond se nemet, se igent. Egyelőre csak kivár.*
*Harsány hahotával felel a tényre, miszerint a félvér mindig megtartja a szavát. Közben még a fejét is ingatja egy kicsit. Úgy tűnik azonban, idővel kiderül majd, hogy igazat mondott-e avagy sem. Viszont ezáltal megtudta a másik nevét, tehát már ennyivel előrébb jár. Kérdőn pillant a férfira. Nem az ő feladata? Hiszen most ismertette a munkát. De valójában szívesen bízza Klentre a dolgot, ha mégis kell a segítsége, valószínűleg szól majd neki.*
- Ahogy gondolod.
*Könnyed nemtörődömséggel rántja meg a vállát, és újra kortyol a söréből. Nem szándékozik sokat hozzátenni a nemesség témához, nem az ő körükben mozog és bizony egyszer-kétszer átfutott már agyán a gondolat, hogy talán többre becsüli a saját, szabad életét, mint egy nemesi ismeretségi hálóban megkötött finomkodó létezést. De valljuk be, Yanaria viszonylag fiatal és egy nemes kisasszony életét még sosem próbálta.
Nem fordít túl nagy figyelmet a környezetére, így a lányt sem veszi észre elsőre, de mikor Klent másodszorra is utána fordul, tekintetével követi a félvér figyelmének irányát. Már épp tenne valami megjegyzést, de Klent hamarabb szólal meg. Yana is a lányt figyeli, miközben vigyorog.*
- De úgy látom nem jár túl nagy szerencsével… pedig már azt hittem, itt tényleg mindenki megtalálja, amit a pohár fenekén keres.
*Érdeklődve figyeli, ahogy a félelf még oda is szól neki, ám ő egyelőre csak kíváncsian követi az eseményeket egy újabb kortyot gurítva le torkán. Fél szemöldökét kérdőn felvonva erős kétkedéssel tekint a lányra.*
- Hogy minket? *Szalad ki rögtön a száján, mert ez az elmúlt időszakban a második eset, hogy valaki azt állítja, pontosan őt keresi. Nem is érti, mintha hirdetőtáblával járkálna, ahol a jelige: „téged kereslek”. Tetszik neki a lány határozottsága, de nehezen állja meg egy röpke kuncogás nélkül, ahogy roppant komolysággal támasztja egymáshoz ujjbegyeit. Csendben hallgatja végig a mondandóját, majd kérdőn pillant a férfira.*
- Kitérő. Mindig van valami kis kitérő. *Forgatja meg szemeit, majd rosszallását megint egy korttyal mossa le. Tekintete azonban az érméket követi. Nem akarja a lány orra alá dörgölni, hogy nem egészen jó ötlet leitatni a leendő testőrségét, ha épségben akar eljutni a kikötőbe.*
- Mégis mit akarsz te a kikötőben? Csak nem utazni készülsz?
*Hiába, a kotnyeles kíváncsisága azért csak nem hagyja szó nélkül, hogy mások ügyei felől kérdezősködjön, de leginkább azért, mert úgy gondolja, ha a lány testőrre szorul, akkor remélhetőleg neki nincs mit tartania tőle, a legrosszabb, hogy nem kap választ. Tulajdonképpen logikus lenne az út, hiszen úgyis a falakon kívülre készültek, azonban ez Klent üzlete, ő nem fogja felfedni, így Yana nem mond se nemet, se igent. Egyelőre csak kivár.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-05 17:42:05
Üzenet elküldve: 2026-05-05 17:42:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*A csend csak megkoronázza az ő apró győzelmét. Amit egy aljas mosollyal meg is ünnepel. Ennek örömére pedig le is hajtja a maradék sörét is. Legalább lemossa az előző kerítésszaggatónak az ízét.
Talán túl gonoszan viselkedik most a nővel. Elvégre az sosem ártott neki többet annál, hogy elvette az aranyát amiért megdolgozott.
Vil merengésére mielőtt még az Merlana tönkre tenné a férfinak, csak elégedetten bólint.*
- Egy szál semmiben.
*Ismétli meg magát annak. Mert tagadni nem tagadhatja. A leány olyan formákkal rendelkezik amilyeneket bármelyik nő megirigyelhetne. Egyedül a fülének ívét tudná kritizálni csupán. Hiába, nem mindenki születhet tökéletesnek mint az elfek. Elmerengését Merlana teszi tönkre visszaszúrásával. Amire nem igazán számított. Fel is emeli fejét meglepetten és a nő felé fordul. Mintha azon merengene biztos e a másik abban, hogy felakarja emelni a kesztyűt ismételten.*
- Amíg az aranyat én fizetem, úgy forgatom, ahogy nekem jól esik.
* Vonja meg a vállát az általa teljesen jogosnak látott álláspont kijelentése után.*
- Akkor már régóta ismerheted a vöröst.
*Nézi firtatva a pult másik oldalán állót. Mert ő maga még sosem látta a férfit. Wrojth pedig úgymond eléggé finnyásan válogatta össze a csapatát. Ennek ellenére a másik kettőt akiket azon a nagy összetalálkozáson talált azóta se látott vagy hallott róluk.*
*A csend csak megkoronázza az ő apró győzelmét. Amit egy aljas mosollyal meg is ünnepel. Ennek örömére pedig le is hajtja a maradék sörét is. Legalább lemossa az előző kerítésszaggatónak az ízét.
Talán túl gonoszan viselkedik most a nővel. Elvégre az sosem ártott neki többet annál, hogy elvette az aranyát amiért megdolgozott.
Vil merengésére mielőtt még az Merlana tönkre tenné a férfinak, csak elégedetten bólint.*
- Egy szál semmiben.
*Ismétli meg magát annak. Mert tagadni nem tagadhatja. A leány olyan formákkal rendelkezik amilyeneket bármelyik nő megirigyelhetne. Egyedül a fülének ívét tudná kritizálni csupán. Hiába, nem mindenki születhet tökéletesnek mint az elfek. Elmerengését Merlana teszi tönkre visszaszúrásával. Amire nem igazán számított. Fel is emeli fejét meglepetten és a nő felé fordul. Mintha azon merengene biztos e a másik abban, hogy felakarja emelni a kesztyűt ismételten.*
- Amíg az aranyat én fizetem, úgy forgatom, ahogy nekem jól esik.
* Vonja meg a vállát az általa teljesen jogosnak látott álláspont kijelentése után.*
- Akkor már régóta ismerheted a vöröst.
*Nézi firtatva a pult másik oldalán állót. Mert ő maga még sosem látta a férfit. Wrojth pedig úgymond eléggé finnyásan válogatta össze a csapatát. Ennek ellenére a másik kettőt akiket azon a nagy összetalálkozáson talált azóta se látott vagy hallott róluk.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-04 15:03:13
Üzenet elküldve: 2026-05-04 15:03:13
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Bár nem egy gondolatolvasó, a két fél párbeszédéből hamar levonja a következtetés, hogy többek, mint egyszeri ivópajtások. Talán túl sokat is lát bele, de meg merne esküdni, hogy több is van a dologban. Ezen gondolatok bosszantják a férfit, ám hamar továbblép a hallottak következtében. Keze megdermed a levegőben, majd néhány pillanattal később kettőt csap az asztalra, épp oly erővel, mintha épp egy birkózó szorításából próbálna feladással megmenekülni. *
- Hát persze. Elvégre te magad mondtad. Nem kell elmagyaráznom, mi hogyan működik a nemesek között.
* Felszabadult kezével saját állát kezdi simogatni, miközben az elftől hallott információt is hozzáteszi a képhez. *
- Egy szál semmiben, mi?
* Sokatmondóan hümment a végére, mintha csak most rakná össze igazán, hogy mit is csinálhat egész nap a nemesek közelében. Szemeit egyfajta undorral zárja össze, mikor ezt az elé vetülő tájképet felváltja a hirtelen felhozott elf teste. *
- Hát igen. Arról ne beszéljünk.
* Feleli, közben pedig egyetértően bólint. Ha valamit nincs az ínyére, akkor az a pucér férfiak látványa. Mondatát nem sikerül teljesen befejeznie, elég erősen a szavába lesz vágva, ami egyedül azért lepi meg, mert ezúttal nem valami kopasz foghíjas személynek köszönhetően. A pulttól elrugaszkodva kihúzza magát, majd a kérdést követve saját mellkasára bök. *
- Én.
* Jelenti ki fennhangon, mint aki büszke is magára. Bár a kérdésben van egy apró baki, mégpedig senki sem bízta távollétében a helyet Vilre. Már a kezdetek óta ki lett osztva számára ez a felsőség, amit se nem kért, se nem utasított vissza. Persze nem fogja azonnal kijavítani a másikat. *
* Bár nem egy gondolatolvasó, a két fél párbeszédéből hamar levonja a következtetés, hogy többek, mint egyszeri ivópajtások. Talán túl sokat is lát bele, de meg merne esküdni, hogy több is van a dologban. Ezen gondolatok bosszantják a férfit, ám hamar továbblép a hallottak következtében. Keze megdermed a levegőben, majd néhány pillanattal később kettőt csap az asztalra, épp oly erővel, mintha épp egy birkózó szorításából próbálna feladással megmenekülni. *
- Hát persze. Elvégre te magad mondtad. Nem kell elmagyaráznom, mi hogyan működik a nemesek között.
* Felszabadult kezével saját állát kezdi simogatni, miközben az elftől hallott információt is hozzáteszi a képhez. *
- Egy szál semmiben, mi?
* Sokatmondóan hümment a végére, mintha csak most rakná össze igazán, hogy mit is csinálhat egész nap a nemesek közelében. Szemeit egyfajta undorral zárja össze, mikor ezt az elé vetülő tájképet felváltja a hirtelen felhozott elf teste. *
- Hát igen. Arról ne beszéljünk.
* Feleli, közben pedig egyetértően bólint. Ha valamit nincs az ínyére, akkor az a pucér férfiak látványa. Mondatát nem sikerül teljesen befejeznie, elég erősen a szavába lesz vágva, ami egyedül azért lepi meg, mert ezúttal nem valami kopasz foghíjas személynek köszönhetően. A pulttól elrugaszkodva kihúzza magát, majd a kérdést követve saját mellkasára bök. *
- Én.
* Jelenti ki fennhangon, mint aki büszke is magára. Bár a kérdésben van egy apró baki, mégpedig senki sem bízta távollétében a helyet Vilre. Már a kezdetek óta ki lett osztva számára ez a felsőség, amit se nem kért, se nem utasított vissza. Persze nem fogja azonnal kijavítani a másikat. *
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-03 02:31:41
Üzenet elküldve: 2026-05-03 02:31:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzenet//
*Nézelődő álcája hamarosan semmivé foszlik, ahogy a medve kedélyes nevetésbe tör ki. Nyilvánvaló, hogy őt neveti ki, mivel aztán meg is szólítja. A róka nem mondd semmit, egyelőre rá sem pillant. A medvekergetés jobban lefoglalja.
A kislány élesen szívja be a levegőt, a farkasbunda csak úgy púposodik, emelkedik az erős levegővétel alatt. Jó pár szívverésnyi időre tartja bent a lélegzetét, elfojtva minden szitkot és gondolatot, ami gyötri és bántja, ám az ökölbe szoruló kis kezek elárulják a jó megfigyelőnek az elfojtott indulatot. Őt kinevetik. Megint csak kinevetik. Ha legényke lenne, nagyobb lenne, erősebb lenne, biztos nem nevetnék ki. De egyik sem.
Hosszúnak tűnő pillanatra lehunyja a szemeit, arcvonásai egy szempilla rebbenést követően gondtalanná rendeződnek, ujjait szétnyitja, vállait leejti. A testtartása egészen nyitott, feszültségtől mentes lesz.*
-Nem tévedtem el. Pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. Titeket kerestelek.
*Nem kérdezi meg, hogy csatlakozhat-e az asztaltársasághoz, valószínűleg nem igazán számítana neki a válaszuk, ahhoz túlságosan fanatikus és hívő. Hisz az istenében és abban, hogy az álmai vezetik, kizárólagosan az érdekeit szolgálva. Az álma pedig ide vezette. Tojásban verekvő medvékhez és rókákhoz, ebbe az istentelen késdobálóba.
A gondolatra újabb tőr vágódik a falba, tompa puffanással adva a jelenlévők tudtára a találatot.
Lábbal húzza az asztalhoz az egyik széket, nem törődve azzal, ki alól ránthatja ki azt, hogy aztán kényelmesen helyet foglaljon. A korához, származásához és termetéhez képest, ráadásul egészen kisasszonyosan teszi mindezt! Kurta ujjaival toronytetőt alkot, ujjbegyeit egymáshoz érinti, azokhoz meg az ajkait, így mered hol az egyikre, hol a másikra, egészen elgondolkodva.*
-Szükségem van valakikre, akik elkísérnek a Kikötőbe és vigyáznak rám az úton. Nekem úgy tűnik, ti kedvelitek a pénzt és rá is szorultok. Nem csak aranyam van, főzeteim is. Értője vagyok a füveknek. -*itt ösztönösen a vörös nőre pillant, mintha amazt az jobban érdekelhetné, mint az aranyat.*-Hajlandó vagyok mindkettőből adni nektek, mert hiszem, hogy szükségetek lehet még rá, ezért pedig mást sem kell tennetek, csak gondoskodni arról, hogy épségben a kikötőbe érkezzek. Persze egy kis kitérővel.
*Felemás tekintete a pult felé vándorol, kabátjának belsejéből apró erszény kerül elő, melyből fényes érméket fejt ki, hogy az asztalra tegye, jól láthatóan középre.*
- Legyetek a vendégeim a következő körre, míg meggondoljátok mikor indulhatunk és hozzatok nekem egy butykosnyi vöröset, a legjobbjukból. Ajándéknak szánom egy jó barátnak!
*Nézelődő álcája hamarosan semmivé foszlik, ahogy a medve kedélyes nevetésbe tör ki. Nyilvánvaló, hogy őt neveti ki, mivel aztán meg is szólítja. A róka nem mondd semmit, egyelőre rá sem pillant. A medvekergetés jobban lefoglalja.
A kislány élesen szívja be a levegőt, a farkasbunda csak úgy púposodik, emelkedik az erős levegővétel alatt. Jó pár szívverésnyi időre tartja bent a lélegzetét, elfojtva minden szitkot és gondolatot, ami gyötri és bántja, ám az ökölbe szoruló kis kezek elárulják a jó megfigyelőnek az elfojtott indulatot. Őt kinevetik. Megint csak kinevetik. Ha legényke lenne, nagyobb lenne, erősebb lenne, biztos nem nevetnék ki. De egyik sem.
Hosszúnak tűnő pillanatra lehunyja a szemeit, arcvonásai egy szempilla rebbenést követően gondtalanná rendeződnek, ujjait szétnyitja, vállait leejti. A testtartása egészen nyitott, feszültségtől mentes lesz.*
-Nem tévedtem el. Pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. Titeket kerestelek.
*Nem kérdezi meg, hogy csatlakozhat-e az asztaltársasághoz, valószínűleg nem igazán számítana neki a válaszuk, ahhoz túlságosan fanatikus és hívő. Hisz az istenében és abban, hogy az álmai vezetik, kizárólagosan az érdekeit szolgálva. Az álma pedig ide vezette. Tojásban verekvő medvékhez és rókákhoz, ebbe az istentelen késdobálóba.
A gondolatra újabb tőr vágódik a falba, tompa puffanással adva a jelenlévők tudtára a találatot.
Lábbal húzza az asztalhoz az egyik széket, nem törődve azzal, ki alól ránthatja ki azt, hogy aztán kényelmesen helyet foglaljon. A korához, származásához és termetéhez képest, ráadásul egészen kisasszonyosan teszi mindezt! Kurta ujjaival toronytetőt alkot, ujjbegyeit egymáshoz érinti, azokhoz meg az ajkait, így mered hol az egyikre, hol a másikra, egészen elgondolkodva.*
-Szükségem van valakikre, akik elkísérnek a Kikötőbe és vigyáznak rám az úton. Nekem úgy tűnik, ti kedvelitek a pénzt és rá is szorultok. Nem csak aranyam van, főzeteim is. Értője vagyok a füveknek. -*itt ösztönösen a vörös nőre pillant, mintha amazt az jobban érdekelhetné, mint az aranyat.*-Hajlandó vagyok mindkettőből adni nektek, mert hiszem, hogy szükségetek lehet még rá, ezért pedig mást sem kell tennetek, csak gondoskodni arról, hogy épségben a kikötőbe érkezzek. Persze egy kis kitérővel.
*Felemás tekintete a pult felé vándorol, kabátjának belsejéből apró erszény kerül elő, melyből fényes érméket fejt ki, hogy az asztalra tegye, jól láthatóan középre.*
- Legyetek a vendégeim a következő körre, míg meggondoljátok mikor indulhatunk és hozzatok nekem egy butykosnyi vöröset, a legjobbjukból. Ajándéknak szánom egy jó barátnak!
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-30 11:23:28
Üzenet elküldve: 2026-04-30 11:23:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Bizalmat nem is azáltal akar szerezni, hogy elfogad egy kétes eredetű italt. Attól, hogy nem kimondottan méreg, és nem dől ki tőle azonnal a két férfi sem, még lehetnek olyan hatásai, melyeket jelen pillanatban, itt, ezen a helyen nem kívánna magának. A bizalmát majd annak akarja megszereznie, akit érdemesnek talál majd rá, hogy olyan üzletet kössenek, amely mindkettejük számára kifizetődő lehet, legyen szó akár alvilági paktumokról. Épp itt az ideje, hogy a pénzét más hasznos dologra költse.
Lazziar beszólását most már egy mosolyra sem méltatja, hadd örüljön magának. Az ilyen aljas húzásokra a legjobb válasz amúgy is az érdektelenség. Azon viszont nagyon jót szórakozik, hogy a csapost mennyire sikerült megzavarni a válaszával. Miután amaz összeszedi magát, és elmondja a véleményét, Merlana elmosolyodik, és ezúttal két kézzel támaszkodik a pultra, hogy közelebb kerüljön a férfihez.*
- Egyrészt, köszönöm, de nem szükséges elmagyaráznod, mi hogyan működik a nemesek között. Azt pedig egy szóval sem mondtam, hogy fontosnak tartanám magam. Ezt csupán te gondoltad hozzá, én csak megkérdeztem, hogy ki a főnök. De örülök, hogy te máris annak hiszel engem, az ajánlásod természetesen elfogadom a „főgóré” irányába. *Tekintete mindezek után elkalandozik, hogy szemügyre vegye a szebb napokat is látott kóceráj állapotát. Az ujjak dobolásából következtetni tud arra, hogy nincs a csapos ínyére a beszélgetés, de ez koránt sem baj. Nem ő itt a főnök, akitől az elmondottak alapján még tartanak is, tehát nem őt kell meggyőznie. A legjobb az volna, ha minél előbb el tudná érni, hogy bárki is rángatja itt a szálakat, magasabb polcra helyezze őt a többieknél, de nem akar túl hamar, túl nagy babérokra törni.*
- Azt ki kell érdemelni… *Mosolyodik el, miközben egy pókhálót stíröl az egyik sarokban. Hallgatóságának feltűnhet, hogy egy szóval sem mondja azt, hogy nem tudna támogatást nyújtani nekik. A csapos következő szavait bóknak veszi, s közben Lazziar is újra megszólal, na, most már őt is szórakoztatónak tartja.*
- Értek a zenéhez, ez nem vitás. De arról inkább ne beszéljünk, hogy ő mit hogyan forgat egy szál semmiben. *Szúrja oda csak úgy félvállról a pult mögött állónak, de természetesen Lazziarról beszél, biccent is az elf felé. A hely varázsa úgymond nem fogta meg, de élvezi a játszmát, mert a régi önmagára emlékezteti, mikor a kikötőben járt ugyanilyen veszélyes alakok között, és csupán azon múlt, hogy tőrt vagy ételt kap-e a gyomrába, hogy miképp forgatja a szavakat.*
- No, de várj, barátom! *Vág a csapos szavaiba, mikor amaz azt ecseteli, hogy üzenhet a főnöknek.* Ha a nagyfőnök nincs is itt, csak van valaki, akire addig a helyet bízta, nem? Ő kicsoda? *Pislog édesen kékjeivel. Nem (csak) kebleket hozott, de a beszólás, ez is, mint az összes többi, látszólag megint csak lepereg róla.*
*Bizalmat nem is azáltal akar szerezni, hogy elfogad egy kétes eredetű italt. Attól, hogy nem kimondottan méreg, és nem dől ki tőle azonnal a két férfi sem, még lehetnek olyan hatásai, melyeket jelen pillanatban, itt, ezen a helyen nem kívánna magának. A bizalmát majd annak akarja megszereznie, akit érdemesnek talál majd rá, hogy olyan üzletet kössenek, amely mindkettejük számára kifizetődő lehet, legyen szó akár alvilági paktumokról. Épp itt az ideje, hogy a pénzét más hasznos dologra költse.
Lazziar beszólását most már egy mosolyra sem méltatja, hadd örüljön magának. Az ilyen aljas húzásokra a legjobb válasz amúgy is az érdektelenség. Azon viszont nagyon jót szórakozik, hogy a csapost mennyire sikerült megzavarni a válaszával. Miután amaz összeszedi magát, és elmondja a véleményét, Merlana elmosolyodik, és ezúttal két kézzel támaszkodik a pultra, hogy közelebb kerüljön a férfihez.*
- Egyrészt, köszönöm, de nem szükséges elmagyaráznod, mi hogyan működik a nemesek között. Azt pedig egy szóval sem mondtam, hogy fontosnak tartanám magam. Ezt csupán te gondoltad hozzá, én csak megkérdeztem, hogy ki a főnök. De örülök, hogy te máris annak hiszel engem, az ajánlásod természetesen elfogadom a „főgóré” irányába. *Tekintete mindezek után elkalandozik, hogy szemügyre vegye a szebb napokat is látott kóceráj állapotát. Az ujjak dobolásából következtetni tud arra, hogy nincs a csapos ínyére a beszélgetés, de ez koránt sem baj. Nem ő itt a főnök, akitől az elmondottak alapján még tartanak is, tehát nem őt kell meggyőznie. A legjobb az volna, ha minél előbb el tudná érni, hogy bárki is rángatja itt a szálakat, magasabb polcra helyezze őt a többieknél, de nem akar túl hamar, túl nagy babérokra törni.*
- Azt ki kell érdemelni… *Mosolyodik el, miközben egy pókhálót stíröl az egyik sarokban. Hallgatóságának feltűnhet, hogy egy szóval sem mondja azt, hogy nem tudna támogatást nyújtani nekik. A csapos következő szavait bóknak veszi, s közben Lazziar is újra megszólal, na, most már őt is szórakoztatónak tartja.*
- Értek a zenéhez, ez nem vitás. De arról inkább ne beszéljünk, hogy ő mit hogyan forgat egy szál semmiben. *Szúrja oda csak úgy félvállról a pult mögött állónak, de természetesen Lazziarról beszél, biccent is az elf felé. A hely varázsa úgymond nem fogta meg, de élvezi a játszmát, mert a régi önmagára emlékezteti, mikor a kikötőben járt ugyanilyen veszélyes alakok között, és csupán azon múlt, hogy tőrt vagy ételt kap-e a gyomrába, hogy miképp forgatja a szavakat.*
- No, de várj, barátom! *Vág a csapos szavaiba, mikor amaz azt ecseteli, hogy üzenhet a főnöknek.* Ha a nagyfőnök nincs is itt, csak van valaki, akire addig a helyet bízta, nem? Ő kicsoda? *Pislog édesen kékjeivel. Nem (csak) kebleket hozott, de a beszólás, ez is, mint az összes többi, látszólag megint csak lepereg róla.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-29 22:06:34
Üzenet elküldve: 2026-04-29 22:06:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Öröm az ürömben. Merlana legalább kap ingyen italt. Ha már Lazziaron most nem talál fogást. Lazziar meg mosolyoghat magában, ahogy a nőt nézi tornáztatja magát. Bár igaz ez még jócskán a küszöb alatt van csupán. Tudja jól, hogy ha a nő teljes gőzzel szeretné őt megalázni, akkor nem tűrné így a csipkelődését. Nagyon is akarja azt amit ide jöhetett.*
- Ugyan ennyit megtehetek.
*Mosolyodik ő is el hamiskásan. Mintha csak egy báli estén lennének. A nemesek között valami puccos pezsgőt iszogatva. De ehelyett csak egy romos kocsma van, füstös szaggal.
Ám Merlanának nem kell tartania ettől. Még ha borsos is közöttük most a hangulat. Ennél többre nem kell számítania. Nyugalomért jött ide. Nem kell neki még egy akció főleg nem a mai napra. Abból kapott már eleget.*
- A fasztól? Biztosan nem.
*Hördül fel egy fajta gonosz nevetésben. Ám figyelmét nagyon hamar leköti a csapos újbóli megjelenése.
Az ital amit ismét kapott egy gesztus volt. És a csapos önmaga előtte hajtotta azt az italt le amit ugyan abból a palackból töltött. Az ilyesmi itt olyan mint egy kézfogás. Ha ezt most nem tette volna meg, az olyan mintha pofán köpte volna a másikat. Azt pedig még az ilyen mély helyeken is lenézik.
Még ha mérgezett is lett volna. Akkor legalább ha fájdalmak közepette is. De nyugodtan mehetett volna a túlvilágra tudva, nem kell a saját és a gonosz törpe terveivel foglalkoznia. Egyetlen fájó pont lenne csupán távozásában. Rine. De az még önmagában is sajgó érzés. Arról nem is beszélve, hogy a férfi már betoppanásával elárulta magát, hogy köze van a törpéhez. Akkor pedig bőven van annyi bizalma a másik irányába. Főleg úgy, hogy szidta mint a jó kocsis a szekerét. Így annyi félni valója volt csupán az italtól, hogy valami szar ló húgyot fog kapni. Ami végül be is teljesedett de hát ez van. A pertut meg kell inni.
Hagyja is a másik kettőt, hogy megbeszéljék amit megakarnak. Ő amúgy is azon a gondolaton mereng. Miféle módon bánhattak a kedves lánnyal a Krekában. Még ha nincs is rá szikla szilárd bizonyítéka. Megnézte volna őt ott a rácsok között.
Akkor szólal meg csupán amikor Vil ismét hozzá szól Merlanát illetően.*
- Látnod kellene, hogy forgatja egy szál semmiben a lantot.
*Ha valaha is hallott Lazziar hangjában elismerést a nő, akkor azt most megtörtént. Nézheti őt bunkónak, szőrösszívűnek. De ahol meg kell adni az elismerést, akkor ott azt megadja.*
- Drágám. Ennek így van meg a varázsa.
*Válaszolja úgy mintha megjátszaná a valódi üzenet elszállt a feje felett. Lehet valóban így történt, de lehet nem. Inkább csak továbbra is játssza azt a szerepet mintha őt semmit sem tudna. Had túráztassa magát még egy kicsit a leány. Mennyire is akar a "főnökkel" játszadozni.*
*Öröm az ürömben. Merlana legalább kap ingyen italt. Ha már Lazziaron most nem talál fogást. Lazziar meg mosolyoghat magában, ahogy a nőt nézi tornáztatja magát. Bár igaz ez még jócskán a küszöb alatt van csupán. Tudja jól, hogy ha a nő teljes gőzzel szeretné őt megalázni, akkor nem tűrné így a csipkelődését. Nagyon is akarja azt amit ide jöhetett.*
- Ugyan ennyit megtehetek.
*Mosolyodik ő is el hamiskásan. Mintha csak egy báli estén lennének. A nemesek között valami puccos pezsgőt iszogatva. De ehelyett csak egy romos kocsma van, füstös szaggal.
Ám Merlanának nem kell tartania ettől. Még ha borsos is közöttük most a hangulat. Ennél többre nem kell számítania. Nyugalomért jött ide. Nem kell neki még egy akció főleg nem a mai napra. Abból kapott már eleget.*
- A fasztól? Biztosan nem.
*Hördül fel egy fajta gonosz nevetésben. Ám figyelmét nagyon hamar leköti a csapos újbóli megjelenése.
Az ital amit ismét kapott egy gesztus volt. És a csapos önmaga előtte hajtotta azt az italt le amit ugyan abból a palackból töltött. Az ilyesmi itt olyan mint egy kézfogás. Ha ezt most nem tette volna meg, az olyan mintha pofán köpte volna a másikat. Azt pedig még az ilyen mély helyeken is lenézik.
Még ha mérgezett is lett volna. Akkor legalább ha fájdalmak közepette is. De nyugodtan mehetett volna a túlvilágra tudva, nem kell a saját és a gonosz törpe terveivel foglalkoznia. Egyetlen fájó pont lenne csupán távozásában. Rine. De az még önmagában is sajgó érzés. Arról nem is beszélve, hogy a férfi már betoppanásával elárulta magát, hogy köze van a törpéhez. Akkor pedig bőven van annyi bizalma a másik irányába. Főleg úgy, hogy szidta mint a jó kocsis a szekerét. Így annyi félni valója volt csupán az italtól, hogy valami szar ló húgyot fog kapni. Ami végül be is teljesedett de hát ez van. A pertut meg kell inni.
Hagyja is a másik kettőt, hogy megbeszéljék amit megakarnak. Ő amúgy is azon a gondolaton mereng. Miféle módon bánhattak a kedves lánnyal a Krekában. Még ha nincs is rá szikla szilárd bizonyítéka. Megnézte volna őt ott a rácsok között.
Akkor szólal meg csupán amikor Vil ismét hozzá szól Merlanát illetően.*
- Látnod kellene, hogy forgatja egy szál semmiben a lantot.
*Ha valaha is hallott Lazziar hangjában elismerést a nő, akkor azt most megtörtént. Nézheti őt bunkónak, szőrösszívűnek. De ahol meg kell adni az elismerést, akkor ott azt megadja.*
- Drágám. Ennek így van meg a varázsa.
*Válaszolja úgy mintha megjátszaná a valódi üzenet elszállt a feje felett. Lehet valóban így történt, de lehet nem. Inkább csak továbbra is játssza azt a szerepet mintha őt semmit sem tudna. Had túráztassa magát még egy kicsit a leány. Mennyire is akar a "főnökkel" játszadozni.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-29 09:02:19
Üzenet elküldve: 2026-04-29 09:02:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Pocsék egy érzés, mikor valaki a sötétben tartja. Ez persze nem billenti ki a sodrából, de biztos úton haladnak afelé. Az elf állja a sarat, látszik rajta, hogy van vér a pucájában. Valahol ostobának is tartja ezzel egyetemben. Vajon most milyen sors várna a csapatra, ha az ital mérgezett lett volna. Ami pedig a másikat illeti… Szemei lassan fordulnak a nő irányába. Ő nem kapkod az elé kiöntött löttyért. Okos, de kicsit sem bizalomgerjesztő. Kinézete sem épp arról árulkodik, hogy a romvárosi népek csapatát erősítené. *
~ Nemes lenne vagy csak egy opportunista? ~
* Ezen gondolatok szelik át, miközben szemmel tartja a nőszemélyt. Aztán, hogy mit hall ezt követően, az váratlanul éri. Hirtelen nem is tud erre mit mondani, csak kérdő tekintettel fordul az elf irányába, hátha ő, a nő barátja tud olvasni a sorok között, mert innentől neki már túl magas a beszélgetés. Vagy túl alacsony? *
- Ööö.
* Csak ennyi hagyja el a száját, miközben a feje búbját vakarássza. Arra hamar rájön, hogy csak viccel, őt inkább mégis az az eshetőség tartja lábujjhegyen, ha mégse. Kis idő múlva viszont maga is felhorkant a puszta gondolatra. *
- Hát hogyne. De tudod… Még a nemesek között sem szokás egyből a főgóréhoz bekopogni. Kíváncsivá tettél, de remélem nem csak szép pofikád miatt gondolod, hogy fontossági sorrend rád nem vonatkozik.
* Mondja majd ujjaival ritmusszerűen dobol a pult felszínén. Kivárja a reakcióját. Nem szereti, ha valaki fontosabbnak tartja magát, mint amilyen. Ami viszont annál is jobban szurkálja az odalát, ha valaki az épületét ócsárolja. Meglehet, hogy nincs egy Pegazus, vagy egy Sellő szinten, de semmi sem tiltja meg az illetőt, hogy odamenjen. *
- Mindig szívesen fogadjuk a támogatásokat. ~ Azt nem mondom, hogy a hely kinézetére fogjuk költeni. ~
* Mondata mosolyba csomagolt volt, de csak épp annyi melegséggel, min a hideg pohár alja. Itt az elf felé fordul, majd fáradt hangon kezd hozzá beszélni. Még csak most találkoztak, de mit érezhet az elf, aki már kitudja, mióta ismeri. *
- Tüzes egy asszony, azt meg kell hagyni. Nem fél kimondani, amit gondol.
* Hogy ez jó, vagy rossz, azt döntse el mindenki magának. De ha a személyzetet kérdezik, akkor a passzív-agresszióval nem fogja sokáig járni romváros utcáit. *
- Üzenetet viszont átadhatok. Kitudja, hátha mégis prioritásban részesítene. De kétlem, hogy a telt keblek járnának most az eszén.
~ Bár kitudja? ~
* Pocsék egy érzés, mikor valaki a sötétben tartja. Ez persze nem billenti ki a sodrából, de biztos úton haladnak afelé. Az elf állja a sarat, látszik rajta, hogy van vér a pucájában. Valahol ostobának is tartja ezzel egyetemben. Vajon most milyen sors várna a csapatra, ha az ital mérgezett lett volna. Ami pedig a másikat illeti… Szemei lassan fordulnak a nő irányába. Ő nem kapkod az elé kiöntött löttyért. Okos, de kicsit sem bizalomgerjesztő. Kinézete sem épp arról árulkodik, hogy a romvárosi népek csapatát erősítené. *
~ Nemes lenne vagy csak egy opportunista? ~
* Ezen gondolatok szelik át, miközben szemmel tartja a nőszemélyt. Aztán, hogy mit hall ezt követően, az váratlanul éri. Hirtelen nem is tud erre mit mondani, csak kérdő tekintettel fordul az elf irányába, hátha ő, a nő barátja tud olvasni a sorok között, mert innentől neki már túl magas a beszélgetés. Vagy túl alacsony? *
- Ööö.
* Csak ennyi hagyja el a száját, miközben a feje búbját vakarássza. Arra hamar rájön, hogy csak viccel, őt inkább mégis az az eshetőség tartja lábujjhegyen, ha mégse. Kis idő múlva viszont maga is felhorkant a puszta gondolatra. *
- Hát hogyne. De tudod… Még a nemesek között sem szokás egyből a főgóréhoz bekopogni. Kíváncsivá tettél, de remélem nem csak szép pofikád miatt gondolod, hogy fontossági sorrend rád nem vonatkozik.
* Mondja majd ujjaival ritmusszerűen dobol a pult felszínén. Kivárja a reakcióját. Nem szereti, ha valaki fontosabbnak tartja magát, mint amilyen. Ami viszont annál is jobban szurkálja az odalát, ha valaki az épületét ócsárolja. Meglehet, hogy nincs egy Pegazus, vagy egy Sellő szinten, de semmi sem tiltja meg az illetőt, hogy odamenjen. *
- Mindig szívesen fogadjuk a támogatásokat. ~ Azt nem mondom, hogy a hely kinézetére fogjuk költeni. ~
* Mondata mosolyba csomagolt volt, de csak épp annyi melegséggel, min a hideg pohár alja. Itt az elf felé fordul, majd fáradt hangon kezd hozzá beszélni. Még csak most találkoztak, de mit érezhet az elf, aki már kitudja, mióta ismeri. *
- Tüzes egy asszony, azt meg kell hagyni. Nem fél kimondani, amit gondol.
* Hogy ez jó, vagy rossz, azt döntse el mindenki magának. De ha a személyzetet kérdezik, akkor a passzív-agresszióval nem fogja sokáig járni romváros utcáit. *
- Üzenetet viszont átadhatok. Kitudja, hátha mégis prioritásban részesítene. De kétlem, hogy a telt keblek járnának most az eszén.
~ Bár kitudja? ~
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-28 19:32:35
Üzenet elküldve: 2026-04-28 19:32:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Az italért tehát nem kell fizetnie, remek. A legjobb alku mindig az, amikor végül ingyen kap valamit. Az adok-kapok mindeközben nem csitul közte és az elf között sem, s ha néha sikerül is olyan helyre szúrnia Lazziarnak, ahol fáj, ennek nem mutatja semmi jelét, sőt, egy fikarcnyi időt sem hagy neki az örömködésre, mielőtt riposztolna.*
- Hálásan köszönöm. Majd viszonzom a gesztust valamely uraság rendezvényén. *Mosolyodik el játékosan. Azzal, hogy a csapos jelen van és hallgatózik, természetesen tisztában van, de egyáltalán nem zavarja. Sőt, a jelenléte egyfajta biztosíték a számára olyan téren, hogy ne szabaduljanak el az indulatok közte és Lazziar között. A kérdésre, melyet hallva egyértelművé válik, hogy a férfi sejt valamit, csupán ártatlanul ránt vállat. Ha az elfnek egy ennyire ködös megfogalmazásból sikerült kikövetkeztetnie a múltját, ami egyébként nem titok, hát megérdemli, hogy tudjon róla.*
- Ejnye, kedvesem. Sértésnek veszem, hogy mennyire nem ismersz. Nem, nem félek. *Továbbra is mosolyog, és közben észre sem veszi, hogy ismét a karjait fedő selymes anyagot simogatja. Számára is új, de meglepően kellemes érzés a finom kelme érintése a bőrén, egyelőre képtelen betelni vele.
Eközben már látja, hogy néhány kulcsszóval azért sikerült megingatnia Lazziar fene nagy önbizalmát, bedobva a kulcsszót pedig sikerül a csapos érdeklődését is felkeltenie, tökéletes. A pohár csattan, mire ő is megugrik kissé, de aztán már elégedetten veszi tudomásul, hogy felszolgálójuk megjelenik előttük, és újabb italokat szolgál fel. Erre int, hogy egyelőre nem kéri, így a megtöltött kupica egyelőre parlagon marad az asztalon.*
- Á, igazán remek. *Csillannak fel kékjei, mikor végre megtud valamit a főnökről. Nem sokat, csak azt, hogy tipikus gazfickó, amit már eddig is sejtett. No meg azt, hogy létezik, és ennek a helynek valóban van egy góréja, akitől a népség tart. Őt kell hát az ujjai köré csavarnia.*
- Meg akarom tanítani, hogyan kell fürdeni. Nyilván. *Mondja kuncogva, ezzel jelezve, hogy nem fogja egy csapos orrára kötni csak úgy, hogy mit akar a főnöktől. Tekintetét aztán Lazziar felé fordítja, aki elhinti, hogy talán ismeri a figurát.*
- Csakugyan? Ismered, vagy már mostál fel az egyik emberének a kocsmájában? Nem mindegy… *Sóhajt fel játékosan, miközben testsúlyát áthelyezi a másik lábára, továbbra is a pultnál támaszkodva.*
- Elég rozoga ez a hely amúgy. Ráférne egy felújítás. *Néz körbe, mintha csak jól megnézné magának a kócerájt.* Ez a „főnök”, nem lehet túl gazdag, azt hiszem. Talán ezért barátkozik nemesekkel? *Kérdése költői, de természetesen Lazziarnak szánja, már ha tényleg ismeri a górét, és nem csak füllent, azonban egyelőre úgy dönt, hogy az elf alá játszik egy kicsit, már ami a nemes szerepét illeti. Kíváncsi, hogy mondjuk ez a csapos minek hiszi őt, úriembernek vagy lókötőnek?*
*Az italért tehát nem kell fizetnie, remek. A legjobb alku mindig az, amikor végül ingyen kap valamit. Az adok-kapok mindeközben nem csitul közte és az elf között sem, s ha néha sikerül is olyan helyre szúrnia Lazziarnak, ahol fáj, ennek nem mutatja semmi jelét, sőt, egy fikarcnyi időt sem hagy neki az örömködésre, mielőtt riposztolna.*
- Hálásan köszönöm. Majd viszonzom a gesztust valamely uraság rendezvényén. *Mosolyodik el játékosan. Azzal, hogy a csapos jelen van és hallgatózik, természetesen tisztában van, de egyáltalán nem zavarja. Sőt, a jelenléte egyfajta biztosíték a számára olyan téren, hogy ne szabaduljanak el az indulatok közte és Lazziar között. A kérdésre, melyet hallva egyértelművé válik, hogy a férfi sejt valamit, csupán ártatlanul ránt vállat. Ha az elfnek egy ennyire ködös megfogalmazásból sikerült kikövetkeztetnie a múltját, ami egyébként nem titok, hát megérdemli, hogy tudjon róla.*
- Ejnye, kedvesem. Sértésnek veszem, hogy mennyire nem ismersz. Nem, nem félek. *Továbbra is mosolyog, és közben észre sem veszi, hogy ismét a karjait fedő selymes anyagot simogatja. Számára is új, de meglepően kellemes érzés a finom kelme érintése a bőrén, egyelőre képtelen betelni vele.
Eközben már látja, hogy néhány kulcsszóval azért sikerült megingatnia Lazziar fene nagy önbizalmát, bedobva a kulcsszót pedig sikerül a csapos érdeklődését is felkeltenie, tökéletes. A pohár csattan, mire ő is megugrik kissé, de aztán már elégedetten veszi tudomásul, hogy felszolgálójuk megjelenik előttük, és újabb italokat szolgál fel. Erre int, hogy egyelőre nem kéri, így a megtöltött kupica egyelőre parlagon marad az asztalon.*
- Á, igazán remek. *Csillannak fel kékjei, mikor végre megtud valamit a főnökről. Nem sokat, csak azt, hogy tipikus gazfickó, amit már eddig is sejtett. No meg azt, hogy létezik, és ennek a helynek valóban van egy góréja, akitől a népség tart. Őt kell hát az ujjai köré csavarnia.*
- Meg akarom tanítani, hogyan kell fürdeni. Nyilván. *Mondja kuncogva, ezzel jelezve, hogy nem fogja egy csapos orrára kötni csak úgy, hogy mit akar a főnöktől. Tekintetét aztán Lazziar felé fordítja, aki elhinti, hogy talán ismeri a figurát.*
- Csakugyan? Ismered, vagy már mostál fel az egyik emberének a kocsmájában? Nem mindegy… *Sóhajt fel játékosan, miközben testsúlyát áthelyezi a másik lábára, továbbra is a pultnál támaszkodva.*
- Elég rozoga ez a hely amúgy. Ráférne egy felújítás. *Néz körbe, mintha csak jól megnézné magának a kócerájt.* Ez a „főnök”, nem lehet túl gazdag, azt hiszem. Talán ezért barátkozik nemesekkel? *Kérdése költői, de természetesen Lazziarnak szánja, már ha tényleg ismeri a górét, és nem csak füllent, azonban egyelőre úgy dönt, hogy az elf alá játszik egy kicsit, már ami a nemes szerepét illeti. Kíváncsi, hogy mondjuk ez a csapos minek hiszi őt, úriembernek vagy lókötőnek?*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-27 20:05:09
Üzenet elküldve: 2026-04-27 20:05:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Pedig hagyott alkalmat olvasni benne bőven eleget. Azokon a kellemes ott léteken. Amikor még a testét sem vágyta a másiknak. Pusztán az éneke és a zenéje megteszi. Mondhatni egy igazi ínyenc volt ha nőkről van szó ezt Merlana sem tagadhatja. Igaz, a másik oldalát is bőven láthatta amikor az éjjelt átmulatták. De ugyebár, ahogy a szél. Lazziar kedve is változott, mint a szélkakas iránya.*
- Teljes nyugalommal, már megtettem azt a szívességet neked, hogy beajánlottalak a következő jelöltek közé.
*Mosolyog gonoszan, és elégedetten. Jelenleg ezen a környéken nagyon rossz helyen kopogtat ha ezzel akar fenyegetni. Ha egy nemesi bálon tette volna ezt meg, akkor lehet köpni nyelni nem tudott volna. De jelenleg Lazziar hazai terepen mozog. Merlanának ennél több kell ahhoz, hogy kizökkentse őt. Azt már nem említi meg, hogy név nélkül tette. Had izzadjon mint az a bizonyos nőszemély a templom kövezetén.*
- OOhh.. Touché. Csak nem?
*Hát akkor nem mesélt személyes kalandjairól. Meg aztán nem is azért fizette őt, hogy azokról fecsegjen. De most Lazziar kíváncsiságát rendesen felkeltette a hölgyemény. Ki hitte volna, hogy a kis szajha, aki ezek szerint már a híres neves börtönt is megjárta. Ilyen alacsony helyről érkezett és milyen magasra nőtt. Egy részről meg kell hagynia. Tiszteletet érez iránta. Ennyi férfi szerszámot polírozni, hogy valaki oda jusson ahova. Az azért olyan nehéz munka amit a legöregebb földművelők is alig végeztek életükben.
Merlana válaszára látványosan végig néz rajta, főleg a hátsó domborulatain.*
- Sejtheted mit akarhatnak tőled, ha nincs különösebb ajánlatod. De attól gondolom nem fogsz megijedni.
*Vonja meg a vállát, és ki is issza a maradék sörét. Ami majdnem a torkán akad. Két okból is. Egy Merlana konkrétan a nevén nevezte. Még ha csak egy becenév is. Azoknak elég akik ismerik hallomásból, hogy összerakják a képet. Illetve a pohár hangos csattanása is felkeltette a figyelmét. Nem ijedtségből. Pusztán egy reflexből amit ilyen helyen luxus figyelmen kívül hagyni.
Tekintete rögvest a nőre szegeződik, ahogy saját korsója is hangosan csattan a pulton. Majd a feléjük közeledő csaposra. Az erős alkohol amit tölt rögvest orron csapja őt. Először nem is tudja mire vélni. Majd mikor Vil szólal meg, fürkészőn méregeti annak arcát. Mintha attól tartana, hogy lassan kést rántana ellene. Ám a szó szót követ. És bizony a "főnökön" ragad meg a figyelme. Szemei összeszűkülnek az értetlenségtől. Majd elkószálnak felmérni a helyet egy pillanatra, hogy újból a pultoson állapodjon meg. Mert addigra az új információ is amit a pultos kiejt a száján, csak megerősíti benne a kétségeket.*
~ Te szakállas ördög. ~
*Gondolja magában.*
- Magam sem mondhattam volna jobban. Lehet ismerem.
*Válaszol csak Merlanának ám hagyja, hogy a pultos faggassa tovább a kedves hölgyet. Addig maga a feles pohárért nyúl. Ajándék lónak ugyebár ne nézzék. És hasonló visszafojtott grimaszokkal ő maga is leküldi az italt, egy hangos sóhajjal a végén.*
- Ezt akartam én magam is kideríteni, de ügyesen tartja a száját a lány ha eleget fizetnek neki.
*Pedig hagyott alkalmat olvasni benne bőven eleget. Azokon a kellemes ott léteken. Amikor még a testét sem vágyta a másiknak. Pusztán az éneke és a zenéje megteszi. Mondhatni egy igazi ínyenc volt ha nőkről van szó ezt Merlana sem tagadhatja. Igaz, a másik oldalát is bőven láthatta amikor az éjjelt átmulatták. De ugyebár, ahogy a szél. Lazziar kedve is változott, mint a szélkakas iránya.*
- Teljes nyugalommal, már megtettem azt a szívességet neked, hogy beajánlottalak a következő jelöltek közé.
*Mosolyog gonoszan, és elégedetten. Jelenleg ezen a környéken nagyon rossz helyen kopogtat ha ezzel akar fenyegetni. Ha egy nemesi bálon tette volna ezt meg, akkor lehet köpni nyelni nem tudott volna. De jelenleg Lazziar hazai terepen mozog. Merlanának ennél több kell ahhoz, hogy kizökkentse őt. Azt már nem említi meg, hogy név nélkül tette. Had izzadjon mint az a bizonyos nőszemély a templom kövezetén.*
- OOhh.. Touché. Csak nem?
*Hát akkor nem mesélt személyes kalandjairól. Meg aztán nem is azért fizette őt, hogy azokról fecsegjen. De most Lazziar kíváncsiságát rendesen felkeltette a hölgyemény. Ki hitte volna, hogy a kis szajha, aki ezek szerint már a híres neves börtönt is megjárta. Ilyen alacsony helyről érkezett és milyen magasra nőtt. Egy részről meg kell hagynia. Tiszteletet érez iránta. Ennyi férfi szerszámot polírozni, hogy valaki oda jusson ahova. Az azért olyan nehéz munka amit a legöregebb földművelők is alig végeztek életükben.
Merlana válaszára látványosan végig néz rajta, főleg a hátsó domborulatain.*
- Sejtheted mit akarhatnak tőled, ha nincs különösebb ajánlatod. De attól gondolom nem fogsz megijedni.
*Vonja meg a vállát, és ki is issza a maradék sörét. Ami majdnem a torkán akad. Két okból is. Egy Merlana konkrétan a nevén nevezte. Még ha csak egy becenév is. Azoknak elég akik ismerik hallomásból, hogy összerakják a képet. Illetve a pohár hangos csattanása is felkeltette a figyelmét. Nem ijedtségből. Pusztán egy reflexből amit ilyen helyen luxus figyelmen kívül hagyni.
Tekintete rögvest a nőre szegeződik, ahogy saját korsója is hangosan csattan a pulton. Majd a feléjük közeledő csaposra. Az erős alkohol amit tölt rögvest orron csapja őt. Először nem is tudja mire vélni. Majd mikor Vil szólal meg, fürkészőn méregeti annak arcát. Mintha attól tartana, hogy lassan kést rántana ellene. Ám a szó szót követ. És bizony a "főnökön" ragad meg a figyelme. Szemei összeszűkülnek az értetlenségtől. Majd elkószálnak felmérni a helyet egy pillanatra, hogy újból a pultoson állapodjon meg. Mert addigra az új információ is amit a pultos kiejt a száján, csak megerősíti benne a kétségeket.*
~ Te szakállas ördög. ~
*Gondolja magában.*
- Magam sem mondhattam volna jobban. Lehet ismerem.
*Válaszol csak Merlanának ám hagyja, hogy a pultos faggassa tovább a kedves hölgyet. Addig maga a feles pohárért nyúl. Ajándék lónak ugyebár ne nézzék. És hasonló visszafojtott grimaszokkal ő maga is leküldi az italt, egy hangos sóhajjal a végén.*
- Ezt akartam én magam is kideríteni, de ügyesen tartja a száját a lány ha eleget fizetnek neki.
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-27 10:15:22
Üzenet elküldve: 2026-04-27 10:15:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Nem zavartatja magát a páros mellett, és reméli a jelenléte sem ok arra, hogy megszakítsák a beszélgetést. Mikor szóba hozza a lány, tekintetét egy pillanatra megemeli. Még az írást is félbehagyja. Majd egy apró mosoly ül ki az arcára.*
- Ajándék.
* Feleli az előbbi kérdésére, majd amint megszáradt a tinta, fel is tűzi őket a hirdetőtáblára. Mikor visszaáll a pult mögé, továbbra is szótlanul füleli a beszélgetést. Ő ugyan nem fog panaszkodni, ha kifecsegnek egy-két titkot. Persze próbálja leplezni, hol poharat töröl, hol a kínálatot frissíti. Senki ne mondja rá, hogy itt kémkedik. Csupán érdeklődik a vendégek után. Olyan nagy baj csak nem származik belőle. Egy ilyen tevékenység közben üti meg a fülét egy váratlan szó, amitől a kezében tartott üveget az asztalhoz csapja. Nem törik el, ám a hangos koppanás bizonyára nem lesz feltűnésmentes. Az iménti üveget elengedve egy másikért nyúl, majd megfordul és a pult felé veszi az irányt. Eleinte az elfet nézi, majd hamar át is fordul a nőre. A pulthoz érve pedig mindketten láthatják, hogy mit hozott, pálinkát, ám mielőtt bármire is tudnának gondolni, hamar megszólal az elfet bámulva. *
- Mondták, hogy előbb vagy utóbb ideiszik a fene, még akkor is, ha fogalmad sincs a helyről.
* Mondja, majd a pult mögül egy apró poharat tesz az asztalra. Bele egy igen alattomos italt önt. Nem azért, mert kérték volna a szolgálatait, hanem mert erre kérte a köpcös. Ha nem tudná, hogy ez alkohol, biztos ezzel mosna fel, vagy használná kínzáshoz. Mindkettőnél helytáll. A nő sem ússza meg. Kérdése több kérdést is felvet Vilben. Elé is kerül egy kis adag „meglepetés”. Persze magát sem hagyja ki buliból. Csakhogy lássák kivel van dolguk magának is önt egy kupicányit, amit lélegzetvisszafojtva hajt le. Grimaszolva ugyan, de állja a sarat, majd még a pohárral a kezében kezd a nő irányába mutogatni. *
- A „főnök” * Erősen megtolja a szót * eléggé szeszélyes. Az egyik pillanatban bőkezű, másikban azon kapni, hogy mások fizimiskáját rendezi át, mintha világéletében abból kereste volna a kenyerét.
* Ekkor átpillant az elfre. Ő többet tudna erről mesélni, de nem fogja a szájába rágni a szavakat. *
- Nincs bent. Elment kincseket keresni.
* Mondja, közben undorát egy pillanatra sem leplezi, miközben az asztalra könyököl. Ezt követően felteszi a legelső kérdést, ami az eszébe jut. *
- Mit szeretne egy ilyen hölgy valakitől, aki még csak az alapvető higiéniát sem ismeri?
* Nem zavartatja magát a páros mellett, és reméli a jelenléte sem ok arra, hogy megszakítsák a beszélgetést. Mikor szóba hozza a lány, tekintetét egy pillanatra megemeli. Még az írást is félbehagyja. Majd egy apró mosoly ül ki az arcára.*
- Ajándék.
* Feleli az előbbi kérdésére, majd amint megszáradt a tinta, fel is tűzi őket a hirdetőtáblára. Mikor visszaáll a pult mögé, továbbra is szótlanul füleli a beszélgetést. Ő ugyan nem fog panaszkodni, ha kifecsegnek egy-két titkot. Persze próbálja leplezni, hol poharat töröl, hol a kínálatot frissíti. Senki ne mondja rá, hogy itt kémkedik. Csupán érdeklődik a vendégek után. Olyan nagy baj csak nem származik belőle. Egy ilyen tevékenység közben üti meg a fülét egy váratlan szó, amitől a kezében tartott üveget az asztalhoz csapja. Nem törik el, ám a hangos koppanás bizonyára nem lesz feltűnésmentes. Az iménti üveget elengedve egy másikért nyúl, majd megfordul és a pult felé veszi az irányt. Eleinte az elfet nézi, majd hamar át is fordul a nőre. A pulthoz érve pedig mindketten láthatják, hogy mit hozott, pálinkát, ám mielőtt bármire is tudnának gondolni, hamar megszólal az elfet bámulva. *
- Mondták, hogy előbb vagy utóbb ideiszik a fene, még akkor is, ha fogalmad sincs a helyről.
* Mondja, majd a pult mögül egy apró poharat tesz az asztalra. Bele egy igen alattomos italt önt. Nem azért, mert kérték volna a szolgálatait, hanem mert erre kérte a köpcös. Ha nem tudná, hogy ez alkohol, biztos ezzel mosna fel, vagy használná kínzáshoz. Mindkettőnél helytáll. A nő sem ússza meg. Kérdése több kérdést is felvet Vilben. Elé is kerül egy kis adag „meglepetés”. Persze magát sem hagyja ki buliból. Csakhogy lássák kivel van dolguk magának is önt egy kupicányit, amit lélegzetvisszafojtva hajt le. Grimaszolva ugyan, de állja a sarat, majd még a pohárral a kezében kezd a nő irányába mutogatni. *
- A „főnök” * Erősen megtolja a szót * eléggé szeszélyes. Az egyik pillanatban bőkezű, másikban azon kapni, hogy mások fizimiskáját rendezi át, mintha világéletében abból kereste volna a kenyerét.
* Ekkor átpillant az elfre. Ő többet tudna erről mesélni, de nem fogja a szájába rágni a szavakat. *
- Nincs bent. Elment kincseket keresni.
* Mondja, közben undorát egy pillanatra sem leplezi, miközben az asztalra könyököl. Ezt követően felteszi a legelső kérdést, ami az eszébe jut. *
- Mit szeretne egy ilyen hölgy valakitől, aki még csak az alapvető higiéniát sem ismeri?
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-27 09:32:10
Üzenet elküldve: 2026-04-27 09:32:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Nem igazán tudja mit kéne felelnie erre. Ha eddig nem tudta leolvasni az arcáról, hogy közel s távol, ő a legmegbízhatóbb fattyú, akit a világ a hátán hordoz, úgy bizonyára fárasztó és nehéz lenne megkísérelni a nő hátba szúrását. Na, nem mintha ezt már így előre tervezné, ám jobbnak látja, ha mindenek előtt fogást talál a másikon, mintsem arra eszméljen, hogy a kötél másik vége az ő nyaka köré van tekeredve. Nem éppen a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik mások árulásának a levének az ivása. *
- Én? Mindig. Vagy ne legyen a nevem Klent az igazságos.
* Mellen veregeti magát, majd azzal a lendülettel, egy újabb kortytól szabadítja meg a korsóját. Végül egy hangos koppanással kerül vissza az asztalra. Sörtől habzó száját egy hanyag mozdulattal törli meg, majd félmosolyra húzódik a szája. *
- Ez nem is a te feladatod lesz.
* Mondja, és a bosszúság egy pillanat alatt kibillenti. Zavartan összekócolja magát. Ami a környezetüket illeti, mintha hallana valami halk vakkantást az ajtóból. Az viszont nem nyílik, így betudja az alkohol mellékhatásának. *
- A nemességgel csak a baj van. Amiben profitot látnak, azt „nagylelkűen” megveszik a kezed alól, és ha nem élnél a lehetőséggel ellehetetlenítenek.
* Ekkor látja csak a kis teremtést, mikor elsétál az asztaluk előtt. Kétszer is utána fordul. Elsőre csak azért, mert törpének vagy gnómnak nézi, másodjára pedig, azért, mert a végén leesik neki, hogy egyik sem. Összehúzott, szinte már gyanakvó szemekkel kíséri, míg a csapos el nem küldi a fenébe, ekkor azért elenged egy hangos nevetést. *
- Nézd már! A kis taknyos bort szeretne!
* Elég jó hangulatra derül az alkoholt kérő gyermektől. Egy pillanatra még azt is elfelejti, hogy hol is vannak. *
- Hé, kölyök. Eltévedtél?
* Nem igazán tudja mit kéne felelnie erre. Ha eddig nem tudta leolvasni az arcáról, hogy közel s távol, ő a legmegbízhatóbb fattyú, akit a világ a hátán hordoz, úgy bizonyára fárasztó és nehéz lenne megkísérelni a nő hátba szúrását. Na, nem mintha ezt már így előre tervezné, ám jobbnak látja, ha mindenek előtt fogást talál a másikon, mintsem arra eszméljen, hogy a kötél másik vége az ő nyaka köré van tekeredve. Nem éppen a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik mások árulásának a levének az ivása. *
- Én? Mindig. Vagy ne legyen a nevem Klent az igazságos.
* Mellen veregeti magát, majd azzal a lendülettel, egy újabb kortytól szabadítja meg a korsóját. Végül egy hangos koppanással kerül vissza az asztalra. Sörtől habzó száját egy hanyag mozdulattal törli meg, majd félmosolyra húzódik a szája. *
- Ez nem is a te feladatod lesz.
* Mondja, és a bosszúság egy pillanat alatt kibillenti. Zavartan összekócolja magát. Ami a környezetüket illeti, mintha hallana valami halk vakkantást az ajtóból. Az viszont nem nyílik, így betudja az alkohol mellékhatásának. *
- A nemességgel csak a baj van. Amiben profitot látnak, azt „nagylelkűen” megveszik a kezed alól, és ha nem élnél a lehetőséggel ellehetetlenítenek.
* Ekkor látja csak a kis teremtést, mikor elsétál az asztaluk előtt. Kétszer is utána fordul. Elsőre csak azért, mert törpének vagy gnómnak nézi, másodjára pedig, azért, mert a végén leesik neki, hogy egyik sem. Összehúzott, szinte már gyanakvó szemekkel kíséri, míg a csapos el nem küldi a fenébe, ekkor azért elenged egy hangos nevetést. *
- Nézd már! A kis taknyos bort szeretne!
* Elég jó hangulatra derül az alkoholt kérő gyermektől. Egy pillanatra még azt is elfelejti, hogy hol is vannak. *
- Hé, kölyök. Eltévedtél?
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-26 17:44:08
Üzenet elküldve: 2026-04-26 17:44:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Nem tudja, mi járhat Lazziar fejében, de a tekintetéből bizony sejti. Nem érti a problémáját, hisz megkapta az italt és a műsort is. Ki más is szórakoztathatná őt jobban, mint a város feltörekvő, s kétségkívül legeslegszebb színésznője? Mosolya töretlen, de majdnem sikerül kiköpnie az épp felhörpintett bort, mikor meghallja újdonsült becenevét. Szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy előbb lenyelje a kortyot, és csak utána kezdjen kuncogni rajta.*
- Ezek szerint remek emlékek maradtak meg benned rólam. Mit gondolsz, meséljünk róla a csapos úrnak? *Pillant a pult felé, majd elvigyorodik gonoszkásan, mert sejti, hogy az elf nem szeretné, ha itt és most kiteregetnék a közös titkaikat. Hisz pont az előbb mondta, hogy az ilyesfajta helyeken a pletyka úgy terjed, mintha szárnyai volnának. Tény, hogy emiatt maga sem kockáztatná meg azt, hogy lába kéljen olyasfajta szóbeszédeknek, mi szerint a Sub Rosa panzió vezetője másodállásban kurtizánként keresi a kenyerét, de abban is biztos, hogy „Lazziar úrfi” sem örülne neki, ha kitudódna, hogy szeret kurvázni.
A férfi következő szavaira teátrálisan sóhajt, a poharat, amivel az elmúlt pár pillanatban a kezében játszadozott, halk koppanással helyezi vissza a pultra, majd valamivel komolyabb arcot vágva néz mélyen a férfi topázsárga íriszeibe.*
- Én nagyon is jól tudom, mi történik, ha az ember szarba lép, és benne is ragad. Nem kell emlékeztetned rá, köszönöm. *Talán megsértődött, talán más baja van, melyet Lazziar vagy tudhat, vagy nem. Nem emlékszik már rá, hogy valamelyik légyottjuk alkalmával, részegen mesélt-e neki arról, hogy megjárta a börtönt. Reméli, hogy nem, de bármi elképzelhető.
A nyugalom hamar visszatalál hozzájuk, kisvártatva már újra édesen rebegteti a pilláit, míg az elf továbbra is értetlenkedve kérdezősködik.*
- Még nem tudom. Lehet, hogy ők akarnak tőlem valamit. Nincs tervem, a sorsra bízom, hogy mi fog itt történni. *Válaszolja mosolyogva, sejtelmesen, mindenféle konkrétumot kerülve a terveivel kapcsolatban, ami létezik ugyan, de a kirakós még az ő fejében sem állt össze. Ahhoz kevés az információ.*
- Mondd, te tudod, hogy ki itt a főnök, Lazzy? *Kezdi becézgetni az uraságot, aminek ő talán annyira nem örül, de szerinte muris, és egyébként is megérdemli a korábbi beszólásai miatt.*
*Nem tudja, mi járhat Lazziar fejében, de a tekintetéből bizony sejti. Nem érti a problémáját, hisz megkapta az italt és a műsort is. Ki más is szórakoztathatná őt jobban, mint a város feltörekvő, s kétségkívül legeslegszebb színésznője? Mosolya töretlen, de majdnem sikerül kiköpnie az épp felhörpintett bort, mikor meghallja újdonsült becenevét. Szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy előbb lenyelje a kortyot, és csak utána kezdjen kuncogni rajta.*
- Ezek szerint remek emlékek maradtak meg benned rólam. Mit gondolsz, meséljünk róla a csapos úrnak? *Pillant a pult felé, majd elvigyorodik gonoszkásan, mert sejti, hogy az elf nem szeretné, ha itt és most kiteregetnék a közös titkaikat. Hisz pont az előbb mondta, hogy az ilyesfajta helyeken a pletyka úgy terjed, mintha szárnyai volnának. Tény, hogy emiatt maga sem kockáztatná meg azt, hogy lába kéljen olyasfajta szóbeszédeknek, mi szerint a Sub Rosa panzió vezetője másodállásban kurtizánként keresi a kenyerét, de abban is biztos, hogy „Lazziar úrfi” sem örülne neki, ha kitudódna, hogy szeret kurvázni.
A férfi következő szavaira teátrálisan sóhajt, a poharat, amivel az elmúlt pár pillanatban a kezében játszadozott, halk koppanással helyezi vissza a pultra, majd valamivel komolyabb arcot vágva néz mélyen a férfi topázsárga íriszeibe.*
- Én nagyon is jól tudom, mi történik, ha az ember szarba lép, és benne is ragad. Nem kell emlékeztetned rá, köszönöm. *Talán megsértődött, talán más baja van, melyet Lazziar vagy tudhat, vagy nem. Nem emlékszik már rá, hogy valamelyik légyottjuk alkalmával, részegen mesélt-e neki arról, hogy megjárta a börtönt. Reméli, hogy nem, de bármi elképzelhető.
A nyugalom hamar visszatalál hozzájuk, kisvártatva már újra édesen rebegteti a pilláit, míg az elf továbbra is értetlenkedve kérdezősködik.*
- Még nem tudom. Lehet, hogy ők akarnak tőlem valamit. Nincs tervem, a sorsra bízom, hogy mi fog itt történni. *Válaszolja mosolyogva, sejtelmesen, mindenféle konkrétumot kerülve a terveivel kapcsolatban, ami létezik ugyan, de a kirakós még az ő fejében sem állt össze. Ahhoz kevés az információ.*
- Mondd, te tudod, hogy ki itt a főnök, Lazzy? *Kezdi becézgetni az uraságot, aminek ő talán annyira nem örül, de szerinte muris, és egyébként is megérdemli a korábbi beszólásai miatt.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-25 12:33:22
Üzenet elküldve: 2026-04-25 12:33:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Pedig ő csak egy kis nyugalmat akart. Egy hideg italt esetleg egy kis műsort. És egy ideig meg is kapta, ezt nem tagadhatja. Tudja már, hisz megtanulta, hogy semmi sem tart örökké. De mégis amikor ez a felismerés újból és újból pofán csapja őt. Nem esik jól neki.
A pultos bezzeg még édeskedik is a Merlanának, ahogy az italt felszolgálja. A bor neve pedig tökéletesen ráillene a nőre. Ha épp a vörös ruhája lenne rajta. De annak látványa egy eldugott de annál kedvesebb helyen őrzi meg fejében.*
- Nem ez csak a falra festett ördög maga.
*Dörmögi orra alatt, bár inkább csak magának. Még mielőtt Merlana belekezdene a saját csipkelődésébe. Amiben annyira jó, el kell ismernie. Amit annak idején nagyon is kedvére valóak voltak.*
- Az sosem jutott a pici eszedbe, hogy egy férfinak nyugalomra is szükség van?
*Pontosan tudja, itt az olyan nők akik után ő járna nem fordulnának meg. Erre tessék csak beevett egyet ide a fene. Bár ő maga nehezen tudná elképzelni itt Rinét. Olyan látvány lenne mint a legszebb fehér rózsa egy szarkupac közepén. Szegény lány. Majd vele is kezdenie kell valamit. Lehet nem az ő reszortja. De kötelességnek érzi, hogy szeretett mostohájáról gondoskodjon. Főleg ilyen helyzetben. Önző mód szeretné közel tartani magához. De az a látvány amivel a lánynak megkéne küzdenie nap mint nap. Biztosra veszi, felemésztené őt a hosszú távon. Még ha apróbb légyottokkal is próbálná enyhíteni a hiányérzetüket egymás iránt.
A fenébe is pont az ilyen gondolatoktól akarta magát megmenekíteni. Gyorsan el is hessegeti ezeket az ötleteket és egy nagyobbat húz a söréből aminek már ismételten a végén jár.*
- Nem tudtad? Ahhoz elég ha lopáson érnek. A Krenkában is ezer örömmel nyitnák és zárnák mögötted az ajtókat mintha csak egy királynő lennél.
*Kedveskedik egy kis szarkasztikus bölcsességgel a lánynak, akin nagyon jól látja, hogy továbbra is puhatolózni akar. Csak tudná miért? Csak nem attól fél, hogy valamelyik számára közelebb lévő nemesnek akar keresztbe tenni? Meg lehet. De az ilyesmi még nincs a listáján. Azon kívül, hogy Nia kedves kezét szerezze meg minél hamarabb. Milyen jó is lesz majd annak a fruskának az oldalán tetszelegni a többi kékvérű között.*
- Viszont. Érdekes. Mit akarsz te az ilyesfajta köröktől?
*Továbbra is köti az ebet a karóhoz. Hölgyeké az elsőbbség, hogy eljárjon a szája. Ha valami üzletet akar az alvilággal kezdje az aki bejött az ajtajukon.*
*Pedig ő csak egy kis nyugalmat akart. Egy hideg italt esetleg egy kis műsort. És egy ideig meg is kapta, ezt nem tagadhatja. Tudja már, hisz megtanulta, hogy semmi sem tart örökké. De mégis amikor ez a felismerés újból és újból pofán csapja őt. Nem esik jól neki.
A pultos bezzeg még édeskedik is a Merlanának, ahogy az italt felszolgálja. A bor neve pedig tökéletesen ráillene a nőre. Ha épp a vörös ruhája lenne rajta. De annak látványa egy eldugott de annál kedvesebb helyen őrzi meg fejében.*
- Nem ez csak a falra festett ördög maga.
*Dörmögi orra alatt, bár inkább csak magának. Még mielőtt Merlana belekezdene a saját csipkelődésébe. Amiben annyira jó, el kell ismernie. Amit annak idején nagyon is kedvére valóak voltak.*
- Az sosem jutott a pici eszedbe, hogy egy férfinak nyugalomra is szükség van?
*Pontosan tudja, itt az olyan nők akik után ő járna nem fordulnának meg. Erre tessék csak beevett egyet ide a fene. Bár ő maga nehezen tudná elképzelni itt Rinét. Olyan látvány lenne mint a legszebb fehér rózsa egy szarkupac közepén. Szegény lány. Majd vele is kezdenie kell valamit. Lehet nem az ő reszortja. De kötelességnek érzi, hogy szeretett mostohájáról gondoskodjon. Főleg ilyen helyzetben. Önző mód szeretné közel tartani magához. De az a látvány amivel a lánynak megkéne küzdenie nap mint nap. Biztosra veszi, felemésztené őt a hosszú távon. Még ha apróbb légyottokkal is próbálná enyhíteni a hiányérzetüket egymás iránt.
A fenébe is pont az ilyen gondolatoktól akarta magát megmenekíteni. Gyorsan el is hessegeti ezeket az ötleteket és egy nagyobbat húz a söréből aminek már ismételten a végén jár.*
- Nem tudtad? Ahhoz elég ha lopáson érnek. A Krenkában is ezer örömmel nyitnák és zárnák mögötted az ajtókat mintha csak egy királynő lennél.
*Kedveskedik egy kis szarkasztikus bölcsességgel a lánynak, akin nagyon jól látja, hogy továbbra is puhatolózni akar. Csak tudná miért? Csak nem attól fél, hogy valamelyik számára közelebb lévő nemesnek akar keresztbe tenni? Meg lehet. De az ilyesmi még nincs a listáján. Azon kívül, hogy Nia kedves kezét szerezze meg minél hamarabb. Milyen jó is lesz majd annak a fruskának az oldalán tetszelegni a többi kékvérű között.*
- Viszont. Érdekes. Mit akarsz te az ilyesfajta köröktől?
*Továbbra is köti az ebet a karóhoz. Hölgyeké az elsőbbség, hogy eljárjon a szája. Ha valami üzletet akar az alvilággal kezdje az aki bejött az ajtajukon.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-24 20:55:57
Üzenet elküldve: 2026-04-24 20:55:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*A kísérlete, hogy megkaparintsa a levelet bizony kudarcba fullad, mire egy nem titkolt bosszús fintor ül ki az arcára, de maradt még annyi a méltóságából, hogy ne próbálkozzon újra.*
- Ha ez igaz lenne, már vénséges vénasszony lennék.
*Ez a mondat pedig itt tökéletes példája annak, ahogy Yanaria éppen tréfával palástolja bosszúságát és kudarcát. Nem egyszer fordult már elő, így ismét ehhez a komfortos megoldáshoz folyamodik. A férfi távozására csak megvonja a vállát, de tekintetével egészen addig követi, amíg el nem tűnik előle. Valószínűsíti, hogy a választ firkantja, vagy valakivel megvitatja az olvasott sorokat, de ő nem mozdul, csak fáradtan hátradől a megnyikorduló széken. Képes ő türelmesen várni, és egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy továbbálljon, hiszen ahhoz túl kíváncsi. Még mindig. Mikor a félvér visszatér, egy meglepett vigyorral nyugtázza az újabb adag sört és rögvest bele is kortyol.*
- Jó tudni, hogy betartod a szavad. *Emeli meg az italt a másik felé és elveszi a levelet.* Legalábbis egyelőre.
*A korsót az asztalra téve a kapott üzenetet pár pillanatig forgatja ujjai között, majd elrakja. Reménykedett benne, hogy legalább elfelejti lepecsételni, de a viasz biztosíték arra, hogy Yana ne törje fel. Továbbá Shorenai nem tűnt ostobának, valószínűleg rögtön rájönne, hogy a nő felnyitotta a választ. Ezzel tulajdonképpen le is tudta itt a dolgát, de az arany csábítása nem engedi még, hogy távozzon. No, meg ne felejtsük el, hogy újabb teli korsó áll előtte, amit nem szándékozik itt hagyni, így inkább ismét csökkenti a tartalmát.*
- Hm… értem. Ez jogos kérésnek tűnik. *Határozott bólintással toldja meg az egyetértését. Ha nem is kedvelik meg egymást annyira, hogy életreszóló harcostársak legyenek (bár ki tudja ezt előre), akkor is korrekt ajánlat, amit a félvér felvázolt neki.
Aztán a konkrét bestiákra terelődik a szó, és a férfi rámutat a helyzet kényes pontjára. Az elfogás csak az egyik probléma, a behozás egy másik. Kicsit meglepődve ingatja meg a fejét, minek következtében megint kiszabadul pár vörös tincse.*
- Azt hittem erre van már valami bejáratott módotok. A megfelelő személyek, akiknek a markát meg lehet kenni, őrök, akik félrenéznek… vagy egyszerűen csak valami kerülőút? Nem tudom, nem az én szakterületem. *Tárja szét a karját némiképp bosszúsan. Arról nem volt szó, hogy a manővert is neki kell kigondolni. Eddig csak a befogásról vagy vadászatról esett szó, de úgy tűnik lassacskán kibújik a szög a zsákból.*
*A kísérlete, hogy megkaparintsa a levelet bizony kudarcba fullad, mire egy nem titkolt bosszús fintor ül ki az arcára, de maradt még annyi a méltóságából, hogy ne próbálkozzon újra.*
- Ha ez igaz lenne, már vénséges vénasszony lennék.
*Ez a mondat pedig itt tökéletes példája annak, ahogy Yanaria éppen tréfával palástolja bosszúságát és kudarcát. Nem egyszer fordult már elő, így ismét ehhez a komfortos megoldáshoz folyamodik. A férfi távozására csak megvonja a vállát, de tekintetével egészen addig követi, amíg el nem tűnik előle. Valószínűsíti, hogy a választ firkantja, vagy valakivel megvitatja az olvasott sorokat, de ő nem mozdul, csak fáradtan hátradől a megnyikorduló széken. Képes ő türelmesen várni, és egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy továbbálljon, hiszen ahhoz túl kíváncsi. Még mindig. Mikor a félvér visszatér, egy meglepett vigyorral nyugtázza az újabb adag sört és rögvest bele is kortyol.*
- Jó tudni, hogy betartod a szavad. *Emeli meg az italt a másik felé és elveszi a levelet.* Legalábbis egyelőre.
*A korsót az asztalra téve a kapott üzenetet pár pillanatig forgatja ujjai között, majd elrakja. Reménykedett benne, hogy legalább elfelejti lepecsételni, de a viasz biztosíték arra, hogy Yana ne törje fel. Továbbá Shorenai nem tűnt ostobának, valószínűleg rögtön rájönne, hogy a nő felnyitotta a választ. Ezzel tulajdonképpen le is tudta itt a dolgát, de az arany csábítása nem engedi még, hogy távozzon. No, meg ne felejtsük el, hogy újabb teli korsó áll előtte, amit nem szándékozik itt hagyni, így inkább ismét csökkenti a tartalmát.*
- Hm… értem. Ez jogos kérésnek tűnik. *Határozott bólintással toldja meg az egyetértését. Ha nem is kedvelik meg egymást annyira, hogy életreszóló harcostársak legyenek (bár ki tudja ezt előre), akkor is korrekt ajánlat, amit a félvér felvázolt neki.
Aztán a konkrét bestiákra terelődik a szó, és a férfi rámutat a helyzet kényes pontjára. Az elfogás csak az egyik probléma, a behozás egy másik. Kicsit meglepődve ingatja meg a fejét, minek következtében megint kiszabadul pár vörös tincse.*
- Azt hittem erre van már valami bejáratott módotok. A megfelelő személyek, akiknek a markát meg lehet kenni, őrök, akik félrenéznek… vagy egyszerűen csak valami kerülőút? Nem tudom, nem az én szakterületem. *Tárja szét a karját némiképp bosszúsan. Arról nem volt szó, hogy a manővert is neki kell kigondolni. Eddig csak a befogásról vagy vadászatról esett szó, de úgy tűnik lassacskán kibújik a szög a zsákból.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-24 19:02:43
Üzenet elküldve: 2026-04-24 19:02:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Elég elcsípnie az elf futó tekintetét ahhoz, hogy észrevegye, mennyire nem örül a jelenlétének, s erre a következtetésre akkor sem cáfol rá, mikor végül beszédbe elegyednek. Szavaira Lazziar azonnal visszatámad, amit igazán szórakoztatónak talál. Mindig is szeretett játszadozni a férfivel, persze ügyelve arra, hogy annyira ne bosszantsa fel, hogy amaz meggondolatlanul tőrt rántson. Az már nem volna jó játék.
A kapott megjegyzést szörnyű bókként igyekszik értelmezni, amelyre el is mosolyodik lágyan, s kékjeit nem veszi le egykori kuncsaftjáról.*
- Tudom jól, hogy másfelé futsz a csinoskák szoknyái után, de úgy vélem, inkább arról van szó, hogy a nők nem szeretnek téged, ha még mindig egy ilyen lepukkant helyen lopod a napot. *Ami azt illeti, határozottan fáj neki az alakjára tett megjegyzés, de nem mutathatja ki, hogy mennyire, és nem volna bölcs dolog az sem, ha itt és most felpofozná érte Lazziart, pedig úgy megtenné! Marad hát a csípős válasz és a színpadias, huncut mosoly, amit viszont nem lehet letörölni az arcáról.*
- Ó, hogy én? *Húzza a válaszát szándékosan, minek köszönhetően számára tökéletesen alakul a forgatókönyv, mert a pultos meg is érkezik a neki szánt itallal, még be is mutatja neki, hogy mit fog inni. Ezt a trükköt bizonyára nívósabb helyekről leshette el.*
- Megfelel, köszönöm. Mennyi az ára? *Mielőtt a férfi válaszolhatna, felemeli a mutatóujját, és lágyan elvigyorodik.*
- Bármennyire is gondoltál, mondj annál két arannyal kevesebbet! Hölgyekkel hozzájuk méltóan kell bánni, nem igaz? *Kuncog, majd visszafordul Lazziar felé. Nem kerülte el figyelmét a csapos kérdése sem, csak megvárta, hogy ha már így alakult, egyszerre tudjon válaszolni mindkettejüknek.*
- Ott a pont *mutat a kedves felszolgálóra először.* A kérdés viszont nem az, hogy ő miről nem tud, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy én mit nem tudok. A hírek pletyka szinten terjednek a legkönnyebben, és pont az ilyen helyeken lehet a legtöbbet elcsípni belőlük. Kíváncsiskodni jöttem, ha így tetszik. *Dől elegánsan a pultnak, kortyol egyet az italból, majd a poharat újra leteszi, kényesen végigsimít blúza selymes anyagán, majd tekintetét újra az elfre emeli.*
- Olyan körökben járok, amihez kedvem tartja, ha el tudom érni, hogy önként nyissák ki nekem az ajtót. Márpedig miért ne tennék, nem igaz? Ez neked is megy, nemde, Lazziar, kedvesem? *Mosolya ezúttal gonoszkás, de a választ tűkön ülve várja.*
*Elég elcsípnie az elf futó tekintetét ahhoz, hogy észrevegye, mennyire nem örül a jelenlétének, s erre a következtetésre akkor sem cáfol rá, mikor végül beszédbe elegyednek. Szavaira Lazziar azonnal visszatámad, amit igazán szórakoztatónak talál. Mindig is szeretett játszadozni a férfivel, persze ügyelve arra, hogy annyira ne bosszantsa fel, hogy amaz meggondolatlanul tőrt rántson. Az már nem volna jó játék.
A kapott megjegyzést szörnyű bókként igyekszik értelmezni, amelyre el is mosolyodik lágyan, s kékjeit nem veszi le egykori kuncsaftjáról.*
- Tudom jól, hogy másfelé futsz a csinoskák szoknyái után, de úgy vélem, inkább arról van szó, hogy a nők nem szeretnek téged, ha még mindig egy ilyen lepukkant helyen lopod a napot. *Ami azt illeti, határozottan fáj neki az alakjára tett megjegyzés, de nem mutathatja ki, hogy mennyire, és nem volna bölcs dolog az sem, ha itt és most felpofozná érte Lazziart, pedig úgy megtenné! Marad hát a csípős válasz és a színpadias, huncut mosoly, amit viszont nem lehet letörölni az arcáról.*
- Ó, hogy én? *Húzza a válaszát szándékosan, minek köszönhetően számára tökéletesen alakul a forgatókönyv, mert a pultos meg is érkezik a neki szánt itallal, még be is mutatja neki, hogy mit fog inni. Ezt a trükköt bizonyára nívósabb helyekről leshette el.*
- Megfelel, köszönöm. Mennyi az ára? *Mielőtt a férfi válaszolhatna, felemeli a mutatóujját, és lágyan elvigyorodik.*
- Bármennyire is gondoltál, mondj annál két arannyal kevesebbet! Hölgyekkel hozzájuk méltóan kell bánni, nem igaz? *Kuncog, majd visszafordul Lazziar felé. Nem kerülte el figyelmét a csapos kérdése sem, csak megvárta, hogy ha már így alakult, egyszerre tudjon válaszolni mindkettejüknek.*
- Ott a pont *mutat a kedves felszolgálóra először.* A kérdés viszont nem az, hogy ő miről nem tud, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy én mit nem tudok. A hírek pletyka szinten terjednek a legkönnyebben, és pont az ilyen helyeken lehet a legtöbbet elcsípni belőlük. Kíváncsiskodni jöttem, ha így tetszik. *Dől elegánsan a pultnak, kortyol egyet az italból, majd a poharat újra leteszi, kényesen végigsimít blúza selymes anyagán, majd tekintetét újra az elfre emeli.*
- Olyan körökben járok, amihez kedvem tartja, ha el tudom érni, hogy önként nyissák ki nekem az ajtót. Márpedig miért ne tennék, nem igaz? Ez neked is megy, nemde, Lazziar, kedvesem? *Mosolya ezúttal gonoszkás, de a választ tűkön ülve várja.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-24 12:22:12
Üzenet elküldve: 2026-04-24 12:22:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
* Akarva se tudna rájönni, hogy két ilyen virágszál miből gondolta jó ötletnek a Törött Korsót, mint találkahely. Ám tudja jól, hogy ehhez annyi köze van, mint törpéknek a fürdéshez, így nem is szól hozzá sokat. Az üzletnek sem árt, ha a társaság időnként nem csupán izzadt szőrös férfiakból áll. *
- Máris.
* Mondja hamar, majd villámgyorsan megfordulva lép is vissza pult mögé, hogy valami finomabbal kínálja a váratlan vendégeket. Ujjait végighúzza a kínálaton, míg végül keze egy Artheniori mesterműn állapodik meg. Visszafele két tiszta üveget is felkarol. Előttük nyitja ki az üveget. *
- Hölgyeim. Arthenior vörös ördöge. Öt éves kiszerelés.
* Mondja, és ha nincs ellenükre a választás, úgy feltölti a két poharat. Amennyiben bárki kifogásolná, úgy kicseréli és hoz egy másikat. Amint a két pohár feltöltése megtörtént, az üveget az asztalon hagyja. *
- Ajándék. Ha szükségük lesz még valamire, csak intsenek.
* Végül otthagyja a párost. Láthatólag valami érzékeny témában vannak benne. Meg amúgy sem utal semmi jóra, ha kihallgatná a részleteket. Mondjuk nem történne semmi új ezen a helyen, szimplán csak nem akar ennyire lealjasodni. És persze néhány új vendéggel bővült a kis fogadója. Ez természetesen büszkeséggel tölti el. *
//Nézelődve//
* Mielőtt végleg visszalépne a pult mögé, elidőzik raktárban a néhány pillanatot. Imént a ingyenélő behozott valamit, ám annak hiányában tért vissza, így kutakodni kezd. Végül megtalálja a levelet, amit hamar át is nyálaz. Mikor kilép végre a raktár oltalmából, halántékait masszírozza. Nem tetszik neki, amit olvasott, sem az, hogy ő fog ezzel foglalkozni, de nem tehet ellene. Most más dolga akadt. Nem feledte el, amit a nő mondott neki. A csap alá nyúl, onnan pedig egy üres poharat húz elő, míg a háta mögül mutatja választékot, és ha nem érkezik konkrét válasz, akkor egy hasonló vörösbort emel le a polcról. *
- Egyre szebb és szebb nők látogatják meg ezt a helyet. Van valami a környéken, amiről nem tudok? Félesztendős vörös. Arthenior gyöngyszeme.
* Mutatja be a kiválasztott italt, majd ellenvetés híján feltölti a poharat, majd a nő elé helyezi. A kettejük közti sugdolózását meg sem kísérli kikémlelni. Ám azokból a szavakból, amik kiszűrődnek a beszélgetésből, majd összerak valami kedvezőt, amivel vagy kezd valamit, vagy sem. Amíg a páros összemelegedik, megragadja ezt a kis csöndet és tőlük bő egy méterre, néhány papírt szór az asztalra. Pontosan ugyanolyan minőségű papírokat, amik a hirdetőtáblán díszelegnek. Ezt követően pennát és tintát ragad, majd elkezdi kitölteni az üres oldalakat. Van néhány felkérés, amit még nem sikerült rendesen kihirdetni. A felkérések fele valami bestiának a leölése. Hol csak a rendet zavarja, hol bundáját igényli valamelyik kuncsaft. *
* Akarva se tudna rájönni, hogy két ilyen virágszál miből gondolta jó ötletnek a Törött Korsót, mint találkahely. Ám tudja jól, hogy ehhez annyi köze van, mint törpéknek a fürdéshez, így nem is szól hozzá sokat. Az üzletnek sem árt, ha a társaság időnként nem csupán izzadt szőrös férfiakból áll. *
- Máris.
* Mondja hamar, majd villámgyorsan megfordulva lép is vissza pult mögé, hogy valami finomabbal kínálja a váratlan vendégeket. Ujjait végighúzza a kínálaton, míg végül keze egy Artheniori mesterműn állapodik meg. Visszafele két tiszta üveget is felkarol. Előttük nyitja ki az üveget. *
- Hölgyeim. Arthenior vörös ördöge. Öt éves kiszerelés.
* Mondja, és ha nincs ellenükre a választás, úgy feltölti a két poharat. Amennyiben bárki kifogásolná, úgy kicseréli és hoz egy másikat. Amint a két pohár feltöltése megtörtént, az üveget az asztalon hagyja. *
- Ajándék. Ha szükségük lesz még valamire, csak intsenek.
* Végül otthagyja a párost. Láthatólag valami érzékeny témában vannak benne. Meg amúgy sem utal semmi jóra, ha kihallgatná a részleteket. Mondjuk nem történne semmi új ezen a helyen, szimplán csak nem akar ennyire lealjasodni. És persze néhány új vendéggel bővült a kis fogadója. Ez természetesen büszkeséggel tölti el. *
//Nézelődve//
* Mielőtt végleg visszalépne a pult mögé, elidőzik raktárban a néhány pillanatot. Imént a ingyenélő behozott valamit, ám annak hiányában tért vissza, így kutakodni kezd. Végül megtalálja a levelet, amit hamar át is nyálaz. Mikor kilép végre a raktár oltalmából, halántékait masszírozza. Nem tetszik neki, amit olvasott, sem az, hogy ő fog ezzel foglalkozni, de nem tehet ellene. Most más dolga akadt. Nem feledte el, amit a nő mondott neki. A csap alá nyúl, onnan pedig egy üres poharat húz elő, míg a háta mögül mutatja választékot, és ha nem érkezik konkrét válasz, akkor egy hasonló vörösbort emel le a polcról. *
- Egyre szebb és szebb nők látogatják meg ezt a helyet. Van valami a környéken, amiről nem tudok? Félesztendős vörös. Arthenior gyöngyszeme.
* Mutatja be a kiválasztott italt, majd ellenvetés híján feltölti a poharat, majd a nő elé helyezi. A kettejük közti sugdolózását meg sem kísérli kikémlelni. Ám azokból a szavakból, amik kiszűrődnek a beszélgetésből, majd összerak valami kedvezőt, amivel vagy kezd valamit, vagy sem. Amíg a páros összemelegedik, megragadja ezt a kis csöndet és tőlük bő egy méterre, néhány papírt szór az asztalra. Pontosan ugyanolyan minőségű papírokat, amik a hirdetőtáblán díszelegnek. Ezt követően pennát és tintát ragad, majd elkezdi kitölteni az üres oldalakat. Van néhány felkérés, amit még nem sikerült rendesen kihirdetni. A felkérések fele valami bestiának a leölése. Hol csak a rendet zavarja, hol bundáját igényli valamelyik kuncsaft. *
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-23 01:15:31
Üzenet elküldve: 2026-04-23 01:15:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzenet//
*Kellően felpaprikázva – és egészen átfagyva- érkezik meg. Sajognak a lábai, elgémberedtek az ujjai, az arca is erősen ki van vörösödve a hidegtől.
Rövid, sápadt ujjai a tőr alakú ajtónyitóra fonódnak, majd erőszakosan, egész súlyával neki is feszül a vastag ajtónak. Az az első lendületre ki sem nyílik. A másodikra sem.*
-HE?! -*fakad ki értetlenkedve, még jókorát igyekszik rá is rúgni a vaskos fafelületre mérgében, hiszen szentül meg van róla győződve, őt bizony kizárták „álomkocsmájából”, ám az ajtó nem várt sebességgel, hirtelen tépődik fel előtte.
A kulturális sokk és a savanyodott cefre hirtelen kiáramló miliője már-már arcon talpalja. Keze a kilincsen maradt, így azzal együtt repül be – nagyjából- a Törött Korsóba, puha, nagy hasnak csapódva. A lány zavartan pislant fel a rögtönzött akadályra. Kopasz, fél fülbevalós „ogre” mosolyog le rá joviálisan. A mosolya fogatlan.
Thalyssában ebben a pillanatban két dolog is tisztán körvonalazódik:
1. Valószínűleg ide jár a város söpredéke, a legveszélyesebb és legrosszabb arcok és személyek, akiket elképzelhet az ember. Azok, akiket a szegénység és az olcsó szesz nevelt ki.
2. Pontosan ezt a helyet kereste, és itt meg is találja valószínűleg azt, amire szüksége van: egy kíséret a Kikötőbe. Kompánia.
A kopasz bárgyú mosollyal próbál a göndör fürtökbe simítani, ám a kislány felvicsorog rá, gyökerektől fehérített fogait mérgesen csattintja, úgy szisszen, akár a macskák, igyekszik nagyra „fújni” magát, hogy minél félelmetesebbnek, nagyobbnak tűnjön. Az „ogre” talán megszeppen, talán nem veszi komolyan, de már nem igyekszik megsimogatni a hajat. Pedig állítólag, ha vöröset fognak, szerencsét hoz.
Egészen felzaklatva dobja hátra a haját, hogy aztán a pultig trappoljon. Minek után nem éri fel kényelmesen, így lábujjhegyre áll, úgy pipiskedik, így próbálva rákönyökölni. Nyilvánvalóan sikertelenül.
Az ígéretét nem felejtette el, megmondta, az őr ma fosni fog, hashajtó mérgét pedig legkönyebben a borba tudja elvegyíteni. A bornak általában mindenki örül! Így aztán azt „kér”-követel- a pultostól.
A csapos szemöldöke magasra kúszik, méltatlankodva prüszköl egyet.*
-Nem kotródsz el innét?! Büdös kölke!
*Így aztán bort egyhamar nem fog tudni venni. Mármint… ő biztosan nem, de talán más majd igen. Így aztán stratégiát váltva fordít hátat a söntésnek, hogy a vendégeket kezdje el felmérni. A legnagyobbat, legveszélyesebbet keresi. Aztán megakad a szeme, azon, amiért idejött.
Szétnyíló tojásban verekedő medve és róka.
A tojás talán a bimbózó kapcsolatukat jelképezi, a medve és a róka azonban teljesen találó! A férfi szőrös, tagbaszakadt, nagyobb, mint bármelyik ruhásszekrény, amit valaha látott, a nő valamivel alacsonyabb, lánghajú, pont mint ő! Barbároknak tűnnek. Szegről-végről!
Nagy ámuldozását egyre csak a tompa, ütemes zajok kísérik. Pontosan olyanok, mint amiről annak idején álmodott. A penge erősen csapódik a fejük feletti céltáblába. Thalyssa pedig teli reményekkel és kilátásokkal mered álmai tárgyaira, egyelőre nem közelítve meg őket. Fontos, hogy lássa, gyanúi beigazolódnak. Hiszen az út ki tuudja milyen veszélyeket tartogat! *
*Kellően felpaprikázva – és egészen átfagyva- érkezik meg. Sajognak a lábai, elgémberedtek az ujjai, az arca is erősen ki van vörösödve a hidegtől.
Rövid, sápadt ujjai a tőr alakú ajtónyitóra fonódnak, majd erőszakosan, egész súlyával neki is feszül a vastag ajtónak. Az az első lendületre ki sem nyílik. A másodikra sem.*
-HE?! -*fakad ki értetlenkedve, még jókorát igyekszik rá is rúgni a vaskos fafelületre mérgében, hiszen szentül meg van róla győződve, őt bizony kizárták „álomkocsmájából”, ám az ajtó nem várt sebességgel, hirtelen tépődik fel előtte.
A kulturális sokk és a savanyodott cefre hirtelen kiáramló miliője már-már arcon talpalja. Keze a kilincsen maradt, így azzal együtt repül be – nagyjából- a Törött Korsóba, puha, nagy hasnak csapódva. A lány zavartan pislant fel a rögtönzött akadályra. Kopasz, fél fülbevalós „ogre” mosolyog le rá joviálisan. A mosolya fogatlan.
Thalyssában ebben a pillanatban két dolog is tisztán körvonalazódik:
1. Valószínűleg ide jár a város söpredéke, a legveszélyesebb és legrosszabb arcok és személyek, akiket elképzelhet az ember. Azok, akiket a szegénység és az olcsó szesz nevelt ki.
2. Pontosan ezt a helyet kereste, és itt meg is találja valószínűleg azt, amire szüksége van: egy kíséret a Kikötőbe. Kompánia.
A kopasz bárgyú mosollyal próbál a göndör fürtökbe simítani, ám a kislány felvicsorog rá, gyökerektől fehérített fogait mérgesen csattintja, úgy szisszen, akár a macskák, igyekszik nagyra „fújni” magát, hogy minél félelmetesebbnek, nagyobbnak tűnjön. Az „ogre” talán megszeppen, talán nem veszi komolyan, de már nem igyekszik megsimogatni a hajat. Pedig állítólag, ha vöröset fognak, szerencsét hoz.
Egészen felzaklatva dobja hátra a haját, hogy aztán a pultig trappoljon. Minek után nem éri fel kényelmesen, így lábujjhegyre áll, úgy pipiskedik, így próbálva rákönyökölni. Nyilvánvalóan sikertelenül.
Az ígéretét nem felejtette el, megmondta, az őr ma fosni fog, hashajtó mérgét pedig legkönyebben a borba tudja elvegyíteni. A bornak általában mindenki örül! Így aztán azt „kér”-követel- a pultostól.
A csapos szemöldöke magasra kúszik, méltatlankodva prüszköl egyet.*
-Nem kotródsz el innét?! Büdös kölke!
*Így aztán bort egyhamar nem fog tudni venni. Mármint… ő biztosan nem, de talán más majd igen. Így aztán stratégiát váltva fordít hátat a söntésnek, hogy a vendégeket kezdje el felmérni. A legnagyobbat, legveszélyesebbet keresi. Aztán megakad a szeme, azon, amiért idejött.
Szétnyíló tojásban verekedő medve és róka.
A tojás talán a bimbózó kapcsolatukat jelképezi, a medve és a róka azonban teljesen találó! A férfi szőrös, tagbaszakadt, nagyobb, mint bármelyik ruhásszekrény, amit valaha látott, a nő valamivel alacsonyabb, lánghajú, pont mint ő! Barbároknak tűnnek. Szegről-végről!
Nagy ámuldozását egyre csak a tompa, ütemes zajok kísérik. Pontosan olyanok, mint amiről annak idején álmodott. A penge erősen csapódik a fejük feletti céltáblába. Thalyssa pedig teli reményekkel és kilátásokkal mered álmai tárgyaira, egyelőre nem közelítve meg őket. Fontos, hogy lássa, gyanúi beigazolódnak. Hiszen az út ki tuudja milyen veszélyeket tartogat! *
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-21 09:45:57
Üzenet elküldve: 2026-04-21 09:45:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Persze mondani mindig is könnyebb volt, mint betartani. Elvégre elég egy szó, egy cselekvés, ami kihozza az embert a sodrából. Utána már baszhatja az illető a békéjét, ha azon kapja magát, hogy már megint belekeveredett egy kocsmai verekedésbe. A haton a nyolcadikba. És még csak Tarun van. Talán rossz példa lenne ide Klent. Minél messzebb vagyunk a céltól, annál homályosabban látjuk az odavezető út végét. Könnyen érheti meglepetés az utazókat. Feje búbját vakarva pillant hol a levélre, hol a nőre. Vacillál, főleg azon, hogy belekeveredjen, vagy hagyja a fenébe az egészet, és élvezze tovább a napját további italok társaságában. Egy ilyen óvatlannak tűnő pillanatában érzékeli csak, a szembeülő női társának kacsójának lassú, ám kimért közelítését. Ha nem tudná, hogy korsója üresen áll, úgy hamar elkapná előle. A levelet az utolsó pillanatban rántja el. Eleinte játékos mosollyal dől hátra, a levelet pedig a magasba emeli. *
- Na na na. Aki kíváncsi, hamar megöregszik.
* Mondja, majd azzal a lendülettel feláll. *
- Mindjárt jövök.
* Mondja, de ezúttal semmi melegség nem érezhető felőle. A levél bizonyíték is egyben. Ha nem tetszik nekik a báró, úgy a levél segítségével akár sakkban is képesek tartani az illetőt egy darabig. Így azt gondosan elzárja a külvilág elől a raktárban. A fattyú viszont demonstrálja, hogy nem teljesen analfabéta. Pennát és pergament ragad, amire néhány sorban válaszol a levélre. Miután végzett, átfutja a tartalmát, amit egy elismerő bólintással nyugtázva teker fel, majd a gyertya viaszát lassan egyenletlenül folyatja rá, hogy pecsétként zárja le. Végül két pofa sörrel tér vissza az asztalhoz. Kapott egy lehetőséget, hogy sörhöz jusson, meg is ragadta. *
- Ahogy ígértem. A levél.
* Mondja majd a sör mellett egy levelet is átnyújt a másiknak. Ha azonnal le szeretné szállítani, úgy több sör a fattyúnak. *
- Ezt egy szóval sem mondtam. Egyezünk meg abban, hogy amíg én az egyik oldallal vagyok elfoglalva, addig elvárom ugyanazt a másik oldalról is, és viszont.
* Mondata végét nagy korttyal kíséri. Nem hangzana jól a szájából, ha kijelentené, hogy megvédi. Jobb úgy, ha nem kerülnek hamis ígéretek az asztalra. Közel sem ismeri olyan jól a nőt, hogy tűzbe rakja érte a kezét, de plusz vasnak nem mond nemet. A félvér csupán annyit ígér, ha eljön a konfliktus ideje, akkor senki sem fog mellette elszaladni, hogy őt támadja. Fejével aprót bólint, majd folytatja. *
- Az. Bár ha engem kérdezel nem az elfogással lesz gond, hanem az idehozásával. Kell egy ketrec, ami elég erős hozzá. Aztán az őrség.
* Sokatmondóan félrepillant. A ketrec beszerzése a legkönnyebb feladat. Ezt követi az állat elfogása. Ezt szorosan követi az állat becsempészése. Bár ha a többi állatról van szó, akkor a Nullum okozza a legkisebb fejfájást. Bele se mer gondolni, hogy mit fognak csinálni a nagyobb állatokkal. *
* Persze mondani mindig is könnyebb volt, mint betartani. Elvégre elég egy szó, egy cselekvés, ami kihozza az embert a sodrából. Utána már baszhatja az illető a békéjét, ha azon kapja magát, hogy már megint belekeveredett egy kocsmai verekedésbe. A haton a nyolcadikba. És még csak Tarun van. Talán rossz példa lenne ide Klent. Minél messzebb vagyunk a céltól, annál homályosabban látjuk az odavezető út végét. Könnyen érheti meglepetés az utazókat. Feje búbját vakarva pillant hol a levélre, hol a nőre. Vacillál, főleg azon, hogy belekeveredjen, vagy hagyja a fenébe az egészet, és élvezze tovább a napját további italok társaságában. Egy ilyen óvatlannak tűnő pillanatában érzékeli csak, a szembeülő női társának kacsójának lassú, ám kimért közelítését. Ha nem tudná, hogy korsója üresen áll, úgy hamar elkapná előle. A levelet az utolsó pillanatban rántja el. Eleinte játékos mosollyal dől hátra, a levelet pedig a magasba emeli. *
- Na na na. Aki kíváncsi, hamar megöregszik.
* Mondja, majd azzal a lendülettel feláll. *
- Mindjárt jövök.
* Mondja, de ezúttal semmi melegség nem érezhető felőle. A levél bizonyíték is egyben. Ha nem tetszik nekik a báró, úgy a levél segítségével akár sakkban is képesek tartani az illetőt egy darabig. Így azt gondosan elzárja a külvilág elől a raktárban. A fattyú viszont demonstrálja, hogy nem teljesen analfabéta. Pennát és pergament ragad, amire néhány sorban válaszol a levélre. Miután végzett, átfutja a tartalmát, amit egy elismerő bólintással nyugtázva teker fel, majd a gyertya viaszát lassan egyenletlenül folyatja rá, hogy pecsétként zárja le. Végül két pofa sörrel tér vissza az asztalhoz. Kapott egy lehetőséget, hogy sörhöz jusson, meg is ragadta. *
- Ahogy ígértem. A levél.
* Mondja majd a sör mellett egy levelet is átnyújt a másiknak. Ha azonnal le szeretné szállítani, úgy több sör a fattyúnak. *
- Ezt egy szóval sem mondtam. Egyezünk meg abban, hogy amíg én az egyik oldallal vagyok elfoglalva, addig elvárom ugyanazt a másik oldalról is, és viszont.
* Mondata végét nagy korttyal kíséri. Nem hangzana jól a szájából, ha kijelentené, hogy megvédi. Jobb úgy, ha nem kerülnek hamis ígéretek az asztalra. Közel sem ismeri olyan jól a nőt, hogy tűzbe rakja érte a kezét, de plusz vasnak nem mond nemet. A félvér csupán annyit ígér, ha eljön a konfliktus ideje, akkor senki sem fog mellette elszaladni, hogy őt támadja. Fejével aprót bólint, majd folytatja. *
- Az. Bár ha engem kérdezel nem az elfogással lesz gond, hanem az idehozásával. Kell egy ketrec, ami elég erős hozzá. Aztán az őrség.
* Sokatmondóan félrepillant. A ketrec beszerzése a legkönnyebb feladat. Ezt követi az állat elfogása. Ezt szorosan követi az állat becsempészése. Bár ha a többi állatról van szó, akkor a Nullum okozza a legkisebb fejfájást. Bele se mer gondolni, hogy mit fognak csinálni a nagyobb állatokkal. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 95-114