Arthenior - Törött Korsó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 95-114
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-18 13:48:42
Üzenet elküldve: 2026-05-18 13:48:42
ÚJ
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Láthatólag Vil zavartalanul hallgatja Merlana magyarázatát a hajtűvel kapcsolatban. Bár bizonyára sokban megkönnyítené a dolgukat, ha tudnák ki ez a titokzatos személy, azt sem felejti el, hogy így nem neki kell ide-oda rohangálnia minden egyes ember után. *
- Maradjon hát titok az alak kiléte, de a végeredményt nekünk kell letesztelnünk. Ha elégedettek vagyunk, akkor többet is fogunk rendelni. Elvégre az elégedett vásárló egy jó vásárló.
* Feleli, majd szemei újból az elfen állapodnak meg. Meg kell hagynia, eléggé magának való stílusa van. Őt nem zavarja, egyelőre, bár kíváncsi a törpe, hogyan bírja azzal a rövid kanócával. *
- Te és az eget rengető problémáid.
* Mondja gúnyosan, majd kezét legyintve próbálja elterelni a témát, mintha az csak egy idegesítő légy lenne. De persze a következő kérdésére is kapóra jön. *
- Hagyd a francba. Amíg megfelelő partnerség van köztünk, addig ez a hely a ti menedéketek is. Egyébként Vil vagyok. Ha kell valami, szóljatok, aztán meglátom mit tehetek.
* Mondja a párosnak, majd egy gyengéd mozdulattal a közöttük lévő papíron állapodik meg az ujja. Mutatóujjával kettőt kopogva a képen utal arra, hogy az előtte lévő beszélgetést se felejtsék el, majd vissza is teszi a pult mögé. *
* Láthatólag Vil zavartalanul hallgatja Merlana magyarázatát a hajtűvel kapcsolatban. Bár bizonyára sokban megkönnyítené a dolgukat, ha tudnák ki ez a titokzatos személy, azt sem felejti el, hogy így nem neki kell ide-oda rohangálnia minden egyes ember után. *
- Maradjon hát titok az alak kiléte, de a végeredményt nekünk kell letesztelnünk. Ha elégedettek vagyunk, akkor többet is fogunk rendelni. Elvégre az elégedett vásárló egy jó vásárló.
* Feleli, majd szemei újból az elfen állapodnak meg. Meg kell hagynia, eléggé magának való stílusa van. Őt nem zavarja, egyelőre, bár kíváncsi a törpe, hogyan bírja azzal a rövid kanócával. *
- Te és az eget rengető problémáid.
* Mondja gúnyosan, majd kezét legyintve próbálja elterelni a témát, mintha az csak egy idegesítő légy lenne. De persze a következő kérdésére is kapóra jön. *
- Hagyd a francba. Amíg megfelelő partnerség van köztünk, addig ez a hely a ti menedéketek is. Egyébként Vil vagyok. Ha kell valami, szóljatok, aztán meglátom mit tehetek.
* Mondja a párosnak, majd egy gyengéd mozdulattal a közöttük lévő papíron állapodik meg az ujja. Mutatóujjával kettőt kopogva a képen utal arra, hogy az előtte lévő beszélgetést se felejtsék el, majd vissza is teszi a pult mögé. *
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-15 22:37:24
Üzenet elküldve: 2026-05-15 22:37:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Tudna mit válaszolni az őt gyanúsító kijelentésre, de ezúttal nem teszi, pusztán csak azért, mert nem úgy néz ki a pult mögött álló, mintha érdekelné a válasza. Ellenben nem szokása jutalmat elvárni olyan munkáért, amit nem végzett el. Elérni, hogy önként adjanak belőle feltétel nélkül, az már más tészta.
Amiatt nem zavartatja magát, hogy amaz már nem először stíröli, megszokta, sőt, még simogatja is az önérzetét, mikor valakinek ennyire látványosan tetszik. Csak ne volna Lazziar, aki mindig képes beleköpni a levesébe. Kelletlenül fordul hát ő is az elf felé, aki egyre csak részegebb. Most már talán jobb volna a nyakába borítani egy adag sört, vagy bezárni az egyik szobába, hadd durmolja ott ki magát.
Visszatérve a lényegre, már ami a tolvajkulcsokat illeti, örömmel konstatálja, hogy egy újabb horgot sikerült a halacskák közé dobnia. Még egy apróság, amiben számítanak rá.*
- A legtöbb kereskedő számára az üzlet az üzlet, nem becsület kérdés. Ha eleget ajánlasz érte, nem számít az erkölcs. Egyébként sem tudná, mire kell. Volt már alkalmam szétnézni a piacon. Volt, aki, nos… *Egy elegáns mozdulattal kihúzza az aranyozott hajtűjét a hajából, így az eddig gondosan feltűzött, hullámos, barna tincsei most szépen, hosszú fürtökben omlanak vállára. Kicsit még bele is túr a hajába, hogy eligazgassa, majd a delikvensei, de főként a főnökhelyettes felé mutatja az ártalmatlannak tűnő eszközt.*
- Kaptam már ajánlatot arra, hogy ebből tolvajkulcsot készítsenek nekem. Megoldották volna, csak kellett volna még egy, és elvesztette volna a hajtű funkcióját, amit sajnáltam volna, szóval lemondtam, de a lényeg, hogy ismerek olyat, aki tudna gyártani ilyesfajta eszközöket. *Persze, esze ágában sincs a páros orrára kötni, hogy kiről van szó, mert akkor fel tudnák keresni maguk is, neki pedig nem célja megtanítani halat fogni őket a zavarosban.*
*Tudna mit válaszolni az őt gyanúsító kijelentésre, de ezúttal nem teszi, pusztán csak azért, mert nem úgy néz ki a pult mögött álló, mintha érdekelné a válasza. Ellenben nem szokása jutalmat elvárni olyan munkáért, amit nem végzett el. Elérni, hogy önként adjanak belőle feltétel nélkül, az már más tészta.
Amiatt nem zavartatja magát, hogy amaz már nem először stíröli, megszokta, sőt, még simogatja is az önérzetét, mikor valakinek ennyire látványosan tetszik. Csak ne volna Lazziar, aki mindig képes beleköpni a levesébe. Kelletlenül fordul hát ő is az elf felé, aki egyre csak részegebb. Most már talán jobb volna a nyakába borítani egy adag sört, vagy bezárni az egyik szobába, hadd durmolja ott ki magát.
Visszatérve a lényegre, már ami a tolvajkulcsokat illeti, örömmel konstatálja, hogy egy újabb horgot sikerült a halacskák közé dobnia. Még egy apróság, amiben számítanak rá.*
- A legtöbb kereskedő számára az üzlet az üzlet, nem becsület kérdés. Ha eleget ajánlasz érte, nem számít az erkölcs. Egyébként sem tudná, mire kell. Volt már alkalmam szétnézni a piacon. Volt, aki, nos… *Egy elegáns mozdulattal kihúzza az aranyozott hajtűjét a hajából, így az eddig gondosan feltűzött, hullámos, barna tincsei most szépen, hosszú fürtökben omlanak vállára. Kicsit még bele is túr a hajába, hogy eligazgassa, majd a delikvensei, de főként a főnökhelyettes felé mutatja az ártalmatlannak tűnő eszközt.*
- Kaptam már ajánlatot arra, hogy ebből tolvajkulcsot készítsenek nekem. Megoldották volna, csak kellett volna még egy, és elvesztette volna a hajtű funkcióját, amit sajnáltam volna, szóval lemondtam, de a lényeg, hogy ismerek olyat, aki tudna gyártani ilyesfajta eszközöket. *Persze, esze ágában sincs a páros orrára kötni, hogy kiről van szó, mert akkor fel tudnák keresni maguk is, neki pedig nem célja megtanítani halat fogni őket a zavarosban.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:04:18
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Adjanak neki még két sört és akkor itt alszik el a pulton és nem fog több fejfájást okozni. Addig meg egyék meg azt a levest amit főztek. Eleve ők kezdték a tervek lehurrogását. Ne csodálkozzanak azon, ha ő maga is szkeptikus velük szemben. Eddig ami mellé be tudna állni az nem más mint, hogy Merlana itt tegye szét alkalomadtán a lábát. Egyik vagy másik szobában azok örömére akik képesek megfizetni az árát.*
- Arra, senki.
*Rázza meg a fejét, hangjában érezhető azonban az egyetértés. Majd a tolvajkulcs hallatán odafordul a nő irányába. Arcán most már látható valamelyest az értelem és a kíváncsiság. Végre valami használható információ. A végén még lesz ismét sajátja. Ha már amit régen szerzett elvesztette kártyán.*
- Kár, pedig azt hittem valami kedvezményt is kapunk azért mert a te ismerősöd.
*Mondja egy megjátszott csalódottsággal. Viszont a fontos név, semmiképp sem hagyta el a figyelmét. De jelen helyzetben többet nem igazán tud vele kezdeni. Viszont majd utána jár. Vagy majd maga osztja meg Wrojthal, hogy lehet pont az ő házába lenne érdemes betörni néhány fontos információért.*
- Nááh csak már a fülemen jön ki.
*Hozza a formáját, és megjátszva kisujjával fejét enyhén oldalra döntve kezdi azt tisztogatni. Majd kortyol a söréből.*
- Sajnálom, jelen pillanatban van elég baj a nyakamon. És mint látod egy van belőlem.
*Mondja hasonló hideg hangnemben a másiknak. Meg sem hallva azt, kire mit akarnak rákenni. Ahhoz valami olyat is kéne elkövetni amit véghez is visznek sikerrel. Mert ha nem. Hát. A kötél lesz a nyakkendőjük.*
- Amúgy meg. Mit is mondtál? Mennyit kóstál itt egy szoba?
*Kérdezi elhúzott szájjal. Mert bizony úgy döntött éjjelre mégis csak itt száll meg.*
*Adjanak neki még két sört és akkor itt alszik el a pulton és nem fog több fejfájást okozni. Addig meg egyék meg azt a levest amit főztek. Eleve ők kezdték a tervek lehurrogását. Ne csodálkozzanak azon, ha ő maga is szkeptikus velük szemben. Eddig ami mellé be tudna állni az nem más mint, hogy Merlana itt tegye szét alkalomadtán a lábát. Egyik vagy másik szobában azok örömére akik képesek megfizetni az árát.*
- Arra, senki.
*Rázza meg a fejét, hangjában érezhető azonban az egyetértés. Majd a tolvajkulcs hallatán odafordul a nő irányába. Arcán most már látható valamelyest az értelem és a kíváncsiság. Végre valami használható információ. A végén még lesz ismét sajátja. Ha már amit régen szerzett elvesztette kártyán.*
- Kár, pedig azt hittem valami kedvezményt is kapunk azért mert a te ismerősöd.
*Mondja egy megjátszott csalódottsággal. Viszont a fontos név, semmiképp sem hagyta el a figyelmét. De jelen helyzetben többet nem igazán tud vele kezdeni. Viszont majd utána jár. Vagy majd maga osztja meg Wrojthal, hogy lehet pont az ő házába lenne érdemes betörni néhány fontos információért.*
- Nááh csak már a fülemen jön ki.
*Hozza a formáját, és megjátszva kisujjával fejét enyhén oldalra döntve kezdi azt tisztogatni. Majd kortyol a söréből.*
- Sajnálom, jelen pillanatban van elég baj a nyakamon. És mint látod egy van belőlem.
*Mondja hasonló hideg hangnemben a másiknak. Meg sem hallva azt, kire mit akarnak rákenni. Ahhoz valami olyat is kéne elkövetni amit véghez is visznek sikerrel. Mert ha nem. Hát. A kötél lesz a nyakkendőjük.*
- Amúgy meg. Mit is mondtál? Mennyit kóstál itt egy szoba?
*Kérdezi elhúzott szájjal. Mert bizony úgy döntött éjjelre mégis csak itt száll meg.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 19:43:22
Üzenet elküldve: 2026-05-14 19:43:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Hasonlóan ő se mondana semmit a kis tanácsa után. Az viszont kellően bosszantja, hogy egyik sem lát lehetőséget a piszkos kis tervében. Pedig nagyon szépen előadta a párosnak, kár, hogy mindketten csak kandalló mellett a hozzák a legjobb formájukat. Elereszt egy gyenge sóhajt, mielőtt megszólalna. *
- De ha sikerülne, nem mondanál nemet a jutalomra.
* Tudja a választ a kérdésre, így még azelőtt kezdi csóválni a fejét, mielőtt válaszra méltatnák. Szemében viszont megcsillan egy szó hallatán. *
- Csakugyan.
* Néz végig újra a lányon, és bár sokadjára sem unja meg a látványt, valami mégis azt súgja neki, jobb ha nem keveri össze a munkát az érzésekkel. Mielőtt azonban újra szólhatna valamit, Lazziar újabb megjegyzésére megint felfigyel. Szája olyan gyors akár a kezei, és bár alig ismeri, ebben a néhány órában előfordult már párszor, hogy felpofozza. Ahogy a vörös mondta, csapnivaló feje van. *
- Baj?
* Kérdezi, enyhe bosszúsággal kísérve. *
- Csak mert nem hallok jobb ötleteket. Ne aggódj, ha balul sül el valami, majd az elfre kenünk mindent.
* Mondja jókedvűen, majd visszakanyarodva az iménti kijelentésére teszi fel a következő kérdést. *
- Van olyan ismerősőd, aki tolvajkulcsot is gyártana? Ha legális a fazon, akkor biztos nem fog nekünk segíteni. Olyan kéne, aki tudja tartani a száját.
* Hasonlóan ő se mondana semmit a kis tanácsa után. Az viszont kellően bosszantja, hogy egyik sem lát lehetőséget a piszkos kis tervében. Pedig nagyon szépen előadta a párosnak, kár, hogy mindketten csak kandalló mellett a hozzák a legjobb formájukat. Elereszt egy gyenge sóhajt, mielőtt megszólalna. *
- De ha sikerülne, nem mondanál nemet a jutalomra.
* Tudja a választ a kérdésre, így még azelőtt kezdi csóválni a fejét, mielőtt válaszra méltatnák. Szemében viszont megcsillan egy szó hallatán. *
- Csakugyan.
* Néz végig újra a lányon, és bár sokadjára sem unja meg a látványt, valami mégis azt súgja neki, jobb ha nem keveri össze a munkát az érzésekkel. Mielőtt azonban újra szólhatna valamit, Lazziar újabb megjegyzésére megint felfigyel. Szája olyan gyors akár a kezei, és bár alig ismeri, ebben a néhány órában előfordult már párszor, hogy felpofozza. Ahogy a vörös mondta, csapnivaló feje van. *
- Baj?
* Kérdezi, enyhe bosszúsággal kísérve. *
- Csak mert nem hallok jobb ötleteket. Ne aggódj, ha balul sül el valami, majd az elfre kenünk mindent.
* Mondja jókedvűen, majd visszakanyarodva az iménti kijelentésére teszi fel a következő kérdést. *
- Van olyan ismerősőd, aki tolvajkulcsot is gyártana? Ha legális a fazon, akkor biztos nem fog nekünk segíteni. Olyan kéne, aki tudja tartani a száját.
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 18:00:00
Üzenet elküldve: 2026-05-14 18:00:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*A legnagyobb probléma mondjuk pont az a drágalátos Lazziarral, hogy beszél is. Igazán befoghatná, pont úgy, ahogy ő sem szól, csak hagyja, hogy csapos barátja elmerüljön a kételyeiben. Úgy néz ki, hogy a kis üzletüket illetően sikerül közös nevezőre jutniuk, sőt, amaz még egy egészen hasznos tanáccsal is ellátja. Olyannal, amire eddig még nem gondolt.*
~Talán fel kellene keresnem Nestar urat… Ő biztos tudna ajánlani valamit hatékony szert.~ *Felelni nem felel erre sem, csupán bólint, gondolatait megtartja magának, hadd maradjanak neki is. Ami a pincét illeti, ezúttal nem direkt csinálta, bármin is rökönyödött meg így a férfi, de nem baj, imádja, mikor ilyen bambán bámulnak rá.
Lazziar közben elég látványos életjelet ad magáról, olyat, ami miatt bármennyire is szívja a fogát, muszáj elismernie ezt a semmirekellőt.*
~És még nekem mondta Nixa, hogy túl gyorsan mozog a kezem…~ *Elkalandoznak kissé a gondolatai, melyekből nevét hallva ocsúdik fel.*
~Naerice…~ *Milyen szépen is hangzik ez a név. Még szerencse, hogy nem azt a vezetéknevet használja, melyet a szüleitől kapott. Azt a szemétbe hajította már akkor, amikor azok, kiknek a legjobban kellett volna szeretniük őt, az utcára dobták, mert nem akarták eltartani. Magának adott új nevet, melyet azóta büszkén használ, és hallgatja, mikor valaki kimondja.*
- Hogy én? Azt hiszem, összekeversz engem Isra Beremmel. Mégis honnan tudnám? Semmi közöm a politikához és a városvezetéshez, legfeljebb olyanokhoz, akiknek viszont van. *A névvel talán hasznos információhoz juttatja a két gazembert, merthogy igen, a Népek Tanácsának pénzügyi szakértőjének nevét árulja el. Az a nő olyan rideg, mint egy szikla, de annyira eszes, hogy ember legyen a talpán, aki piszkos játszmákba próbál bonyolódni vele.*
- Ha ilyesmire vetemednétek, rám ne számítsatok. Én jobban szeretem elérni, hogy a balekok önként adják nekem az aranyukat. Igaz, Lazzy? *szól kuncogva az elfhez, majd visszafordul a másikhoz, aki azóta sem volt hajlandó elárulni a nevét. Mintha meg sem hallotta volna a kérdését.*
- Viszont, talán tudok nektek szerezni tolvajkulcsokat, ha arról van szó. Persze, csak szigorúan diszkréten, úgy, hogy engem kihagytok a történetből. *Nyújtózkodik egyet végül, hosszan, látványosan, hogy most épp ezzel kéresse magát.*
*A legnagyobb probléma mondjuk pont az a drágalátos Lazziarral, hogy beszél is. Igazán befoghatná, pont úgy, ahogy ő sem szól, csak hagyja, hogy csapos barátja elmerüljön a kételyeiben. Úgy néz ki, hogy a kis üzletüket illetően sikerül közös nevezőre jutniuk, sőt, amaz még egy egészen hasznos tanáccsal is ellátja. Olyannal, amire eddig még nem gondolt.*
~Talán fel kellene keresnem Nestar urat… Ő biztos tudna ajánlani valamit hatékony szert.~ *Felelni nem felel erre sem, csupán bólint, gondolatait megtartja magának, hadd maradjanak neki is. Ami a pincét illeti, ezúttal nem direkt csinálta, bármin is rökönyödött meg így a férfi, de nem baj, imádja, mikor ilyen bambán bámulnak rá.
Lazziar közben elég látványos életjelet ad magáról, olyat, ami miatt bármennyire is szívja a fogát, muszáj elismernie ezt a semmirekellőt.*
~És még nekem mondta Nixa, hogy túl gyorsan mozog a kezem…~ *Elkalandoznak kissé a gondolatai, melyekből nevét hallva ocsúdik fel.*
~Naerice…~ *Milyen szépen is hangzik ez a név. Még szerencse, hogy nem azt a vezetéknevet használja, melyet a szüleitől kapott. Azt a szemétbe hajította már akkor, amikor azok, kiknek a legjobban kellett volna szeretniük őt, az utcára dobták, mert nem akarták eltartani. Magának adott új nevet, melyet azóta büszkén használ, és hallgatja, mikor valaki kimondja.*
- Hogy én? Azt hiszem, összekeversz engem Isra Beremmel. Mégis honnan tudnám? Semmi közöm a politikához és a városvezetéshez, legfeljebb olyanokhoz, akiknek viszont van. *A névvel talán hasznos információhoz juttatja a két gazembert, merthogy igen, a Népek Tanácsának pénzügyi szakértőjének nevét árulja el. Az a nő olyan rideg, mint egy szikla, de annyira eszes, hogy ember legyen a talpán, aki piszkos játszmákba próbál bonyolódni vele.*
- Ha ilyesmire vetemednétek, rám ne számítsatok. Én jobban szeretem elérni, hogy a balekok önként adják nekem az aranyukat. Igaz, Lazzy? *szól kuncogva az elfhez, majd visszafordul a másikhoz, aki azóta sem volt hajlandó elárulni a nevét. Mintha meg sem hallotta volna a kérdését.*
- Viszont, talán tudok nektek szerezni tolvajkulcsokat, ha arról van szó. Persze, csak szigorúan diszkréten, úgy, hogy engem kihagytok a történetből. *Nyújtózkodik egyet végül, hosszan, látványosan, hogy most épp ezzel kéresse magát.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 12:13:20
Üzenet elküldve: 2026-05-14 12:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Bizony bizony. Mozog, lélegzik, létezik és legfőképp beszél is még. Egészen tisztán. Hogy mindenki más agyára menjen. Ez mondható egy személyes indíttatása, hogy mások napját tönkre tegye puszta szórakozásból.
Apropó szórakozás. Ha a városőrség átengedné nekik nekik a nyilvános kivégzéseket. Sokkalta jobb műsorokat szolgáltatnának a nézőközönségnek. Még arra is merne fogadni, maga Merlana is szívesen nézné őket. Ám lehet most is csak az alkohol beszél belőle. Mert alapvetőlegesen ő maga sem szereti a vért annyira. Nehezen kimosható a ruhákból. És a pengéket is csak rozsdásítja.
Gondolatait most jelen pillanatban megtartja magának ugyanis épp egy aljasabb tervet hajt végre. Ujjai kecses ügyes mozdulatokkal szabadítják ki Merlana tőrét a tokjából. És az a pillanatnyi ijedt tekintet. Akármennyire is jó Merlana abban, hogy azt takarja. Látja a kékekben. És ki is élvezi. Arcán egy elégedett mosoly húzódik. De többet nem szól. A csend most amúgy is többet beszél helyette.
Amúgy sem az volt a terve, hogy most egy világrendítő leckére emlékeztesse a nőt. Merre is jár és kikkel üzletet. Pusztán a borsot akarta az orra alá törni. Ha ez egy lecke is volt neki, váljon egészségére.*
- Amíg van mivel.
*Vonja meg a vállát arra a fricskára amit a nő mond. Vagy mondhatta volna ismét a korsót meg a vízhordó lány példáját. De azt már Vilnek elsütötte. Így minek ismételje meg magát.
Wrojthnak is egy hasonló trükköt mutatott annak idején. Bár az sokkalta ártatlanabb cirkuszi pénzérme eltüntetés volt csupán. Amit egy ügyesebb kezű utcagyerek is könnyen megtanul.
Meg aztán a másik kettő tényleg azt hiszi, a saját aranyát issza el épp? Milyen naivak is néha azok is akik az alvilágban élnek.*
- Az nem olyan egyszerű és a legtöbbször egy tolvajkulcs is kell hozzá.
*Mondja mostanra már unott arccal. A sör lassan de biztosan meghozza a hatását.*
- Há!
*Ezen jót nevet. Még, hogy ő adót fizet. Ha szégyen ha nem drága édesapja nevén lévő házért ő biza egy fityinget nem fizet. Igaz ami igaz, ő is addig fog ennek örülni amíg onnan drága Glynmaris uraság ki nem paterolja mert elege van a léhűtő fiából. Nem hiába küldött neki egy levelet, hogy ideje legalább egy rohadt örököst csinálni ami még használható is.*
- Na, egy újabb mester terv?
*Kérdez vissza egy homályos tekintettel, arcán egy gúnyos mosollyal.*
*Bizony bizony. Mozog, lélegzik, létezik és legfőképp beszél is még. Egészen tisztán. Hogy mindenki más agyára menjen. Ez mondható egy személyes indíttatása, hogy mások napját tönkre tegye puszta szórakozásból.
Apropó szórakozás. Ha a városőrség átengedné nekik nekik a nyilvános kivégzéseket. Sokkalta jobb műsorokat szolgáltatnának a nézőközönségnek. Még arra is merne fogadni, maga Merlana is szívesen nézné őket. Ám lehet most is csak az alkohol beszél belőle. Mert alapvetőlegesen ő maga sem szereti a vért annyira. Nehezen kimosható a ruhákból. És a pengéket is csak rozsdásítja.
Gondolatait most jelen pillanatban megtartja magának ugyanis épp egy aljasabb tervet hajt végre. Ujjai kecses ügyes mozdulatokkal szabadítják ki Merlana tőrét a tokjából. És az a pillanatnyi ijedt tekintet. Akármennyire is jó Merlana abban, hogy azt takarja. Látja a kékekben. És ki is élvezi. Arcán egy elégedett mosoly húzódik. De többet nem szól. A csend most amúgy is többet beszél helyette.
Amúgy sem az volt a terve, hogy most egy világrendítő leckére emlékeztesse a nőt. Merre is jár és kikkel üzletet. Pusztán a borsot akarta az orra alá törni. Ha ez egy lecke is volt neki, váljon egészségére.*
- Amíg van mivel.
*Vonja meg a vállát arra a fricskára amit a nő mond. Vagy mondhatta volna ismét a korsót meg a vízhordó lány példáját. De azt már Vilnek elsütötte. Így minek ismételje meg magát.
Wrojthnak is egy hasonló trükköt mutatott annak idején. Bár az sokkalta ártatlanabb cirkuszi pénzérme eltüntetés volt csupán. Amit egy ügyesebb kezű utcagyerek is könnyen megtanul.
Meg aztán a másik kettő tényleg azt hiszi, a saját aranyát issza el épp? Milyen naivak is néha azok is akik az alvilágban élnek.*
- Az nem olyan egyszerű és a legtöbbször egy tolvajkulcs is kell hozzá.
*Mondja mostanra már unott arccal. A sör lassan de biztosan meghozza a hatását.*
- Há!
*Ezen jót nevet. Még, hogy ő adót fizet. Ha szégyen ha nem drága édesapja nevén lévő házért ő biza egy fityinget nem fizet. Igaz ami igaz, ő is addig fog ennek örülni amíg onnan drága Glynmaris uraság ki nem paterolja mert elege van a léhűtő fiából. Nem hiába küldött neki egy levelet, hogy ideje legalább egy rohadt örököst csinálni ami még használható is.*
- Na, egy újabb mester terv?
*Kérdez vissza egy homályos tekintettel, arcán egy gúnyos mosollyal.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 09:17:50
Üzenet elküldve: 2026-05-14 09:17:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Kétségei támadnak afelől, hogy a sajátos eltűntetéshez használt módszereik lekötnék a nőt. Elvégre eddig egyszer sem említette, hogy el kéne tennie ezeket láb alól. Ha csak ijesztgetni kell, azzal még elboldogulnak. Valahogy. A részleteket biztos majd az útközben kitárgyalják, addig is nem kell aggódni kapcsolatok terén. *
- Érhető. A Korsó területén a biztonságod garantált lesz, amíg vannak verőlegények, de a biztonság kedvéért mindig tarts magadnál valamit, ami gyengíti az áldozat figyelmét. Amennyire fel vagy fegyverkezve, senki sem fogja a kezeidet nézni, ha beleöntenél valamit az italba.
* Fegyver alatt nem a tőrére gondol, hanem valami sokkal természetesebbre, ami ősidők óta rabul ejti a férfi szemeket. *
- A pince nem is…
* Néz kikerekedett szemekkel. Most tényleg megzavarta, ugyanis nem arra gondolt, hogy oda vinné az ágyasait, bár jobban belegondolva talán azok se mennének bele, akik üzleti ügyben járnának el. Már javítaná ki magát, mire a társaság között egy tőr koppan az asztalon. Ekkor kíváncsian néz rá, majd gyanakvóan, majd Naerice megszeppent válaszára ajkának széle enyhén görbülni kezd. *
~ Ha ilyen részegen, milyen lehet józanul? ~
* Kezdi érteni mit látott meg az elfben a törpe. A műsor láttán veszélyesebb fantáziája szárnyakra kap. Egy elismerő füttyszót elenged, majd lehetőségeket szem előtt tartva szólal meg. *
- Nem rossz. Talán mégis akadna itt valami, amihez szükség lenne a legenyveskezűbb börtöntöltelékekre. Fel kéne törni néhány jól őrzött széfet.
* Mondja sejtelmesen, majd amint elkapta mindkettejük figyelmét, közelebb hajol, majd hangjából visszavéve folytatja. *
- Mit szólnátok egy kis adóvisszatérítéshez? Naerice, tudod hol tárolják az aranytartalékokat? Biztos nem egy helyen. Ha az orkok, véletlenül elérnék a várost, az őrök biztos a fronton lesznek. Néhány bérenccel pedig biztos elbánnánk.
* Kétségei támadnak afelől, hogy a sajátos eltűntetéshez használt módszereik lekötnék a nőt. Elvégre eddig egyszer sem említette, hogy el kéne tennie ezeket láb alól. Ha csak ijesztgetni kell, azzal még elboldogulnak. Valahogy. A részleteket biztos majd az útközben kitárgyalják, addig is nem kell aggódni kapcsolatok terén. *
- Érhető. A Korsó területén a biztonságod garantált lesz, amíg vannak verőlegények, de a biztonság kedvéért mindig tarts magadnál valamit, ami gyengíti az áldozat figyelmét. Amennyire fel vagy fegyverkezve, senki sem fogja a kezeidet nézni, ha beleöntenél valamit az italba.
* Fegyver alatt nem a tőrére gondol, hanem valami sokkal természetesebbre, ami ősidők óta rabul ejti a férfi szemeket. *
- A pince nem is…
* Néz kikerekedett szemekkel. Most tényleg megzavarta, ugyanis nem arra gondolt, hogy oda vinné az ágyasait, bár jobban belegondolva talán azok se mennének bele, akik üzleti ügyben járnának el. Már javítaná ki magát, mire a társaság között egy tőr koppan az asztalon. Ekkor kíváncsian néz rá, majd gyanakvóan, majd Naerice megszeppent válaszára ajkának széle enyhén görbülni kezd. *
~ Ha ilyen részegen, milyen lehet józanul? ~
* Kezdi érteni mit látott meg az elfben a törpe. A műsor láttán veszélyesebb fantáziája szárnyakra kap. Egy elismerő füttyszót elenged, majd lehetőségeket szem előtt tartva szólal meg. *
- Nem rossz. Talán mégis akadna itt valami, amihez szükség lenne a legenyveskezűbb börtöntöltelékekre. Fel kéne törni néhány jól őrzött széfet.
* Mondja sejtelmesen, majd amint elkapta mindkettejük figyelmét, közelebb hajol, majd hangjából visszavéve folytatja. *
- Mit szólnátok egy kis adóvisszatérítéshez? Naerice, tudod hol tárolják az aranytartalékokat? Biztos nem egy helyen. Ha az orkok, véletlenül elérnék a várost, az őrök biztos a fronton lesznek. Néhány bérenccel pedig biztos elbánnánk.
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:45:45
Üzenet elküldve: 2026-05-13 22:45:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Lazziar csupán egy szemforgatást érdemel ki az alakításával a részéről. Szerinte a színészkedést meg kellene hagynia azoknak, akik értenek is hozzá, az elf nem játssza jól a hercegnőt. Ami pedig a nagyotmondást illeti, annak nincs határa, ezt már jól tudja, a csapos jutalma egy játékos mosoly mindezért.*
- Hát persze… *teszi hozzá, majd inkább a -számára- fontos dolgokról kezd beszélni, minden figyelmét a pult mögött állóra irányítva, teljesen megfeledkezve Lazziarról, aki attól még, hogy részeg, ott van mellettük, és még a talpát sem dobta fel. Mozog, lélegzik, létezik.*
- A pince nem jó. Gondolj bele! Még a férfiak nagy része sem olyan balga, hogy kövessen egy szép nőt a föld alá, ahol még az ártatlanságnak magának is csapda szaga van. *Ismét nem rejti véka alá a véleményét. Miért is tenné, ha már ő lett a csapat önjelölt esze? Mondjuk még csapatnak sem tekinti igazán a körülötte lévőket, de az már végképp részletkérdés.*
- Ettől függetlenül megegyezhetünk. Ha ti biztosítjátok nekem, amit kérek, akkor fizetség nélkül is vállalom azt, amiben én lehetek a segítségetekre. A tiszta üzletet szeretem. *Kezet ugyan még nem ráz a másikkal, legyen ez majd az igazi főnök tisztsége, ha egyszer ideeszi a fene. Amúgy azokra a „szebb” szobákra kíváncsi volna, mert sejtése szerint köszönőviszonyban sem lesz a Sub Rosa legszerényebb szobájával sem, de most mindegy is. Mindennek eljön majd a maga ideje.
Lazziar galád tervéről mit sem sejtve szabadítja meg a tolvaj a tőrétől, melyet csak akkor vesz észre, amikor a penge markolata halkan koppan a pult tetején. Egy pillanatra ledermed, feje nem mozdul, csupán a tőrre pillant, majd az elf felé fordítja kékjeit.*
- Igen… Ez. ~A francba, Merlana! Soha, de soha nem lehetsz figyelmetlen! Főleg egy ilyen helyen nem.~ *Lazziart annyira részegnek hitte, hogy már ösztönösen könyvelte el, nem jelenthet fenyegetést. Hatalmasat tévedett, alkalmi partnere pedig a maga módján tökéletesen figyelmezteti arra, hogy mindig résen kell lennie, mert a legváratlanabb pillanatban történhetnek meg a legrosszabb dolgok. Jobb félni, mint megijedni. Sóhajt egyet, s míg kifújja a levegőt, összeszedi magát.*
- Járj úgy a színpadon, mintha oda születtél volna. *Ezt a tanácsot tudja adni a hosszúfülűnek, amennyiben zavarná a rá irányuló figyelem. Persze, tudja, hogy nem így értette, nem más ez sem, csupán egyfajta fricska. Ő közben, miután övére visszacsatolta az ellopott pengét, már vissza is fordul a számára még mindig ismeretlen nevű csapos felé.*
- Nos, van még más, amiért marasztalnátok? Csak mert az én poharam is már megint üres… *húzza félre a száját játékosan.* Akárhogy is, a nevedet elárulhatnád… Az enyém már tudod, az övét már tudom… *biccent egyet megint Lazziar felé, majd a szokásos, bájos mosolyát elővéve pislog a főnökhelyettesre.*
*Lazziar csupán egy szemforgatást érdemel ki az alakításával a részéről. Szerinte a színészkedést meg kellene hagynia azoknak, akik értenek is hozzá, az elf nem játssza jól a hercegnőt. Ami pedig a nagyotmondást illeti, annak nincs határa, ezt már jól tudja, a csapos jutalma egy játékos mosoly mindezért.*
- Hát persze… *teszi hozzá, majd inkább a -számára- fontos dolgokról kezd beszélni, minden figyelmét a pult mögött állóra irányítva, teljesen megfeledkezve Lazziarról, aki attól még, hogy részeg, ott van mellettük, és még a talpát sem dobta fel. Mozog, lélegzik, létezik.*
- A pince nem jó. Gondolj bele! Még a férfiak nagy része sem olyan balga, hogy kövessen egy szép nőt a föld alá, ahol még az ártatlanságnak magának is csapda szaga van. *Ismét nem rejti véka alá a véleményét. Miért is tenné, ha már ő lett a csapat önjelölt esze? Mondjuk még csapatnak sem tekinti igazán a körülötte lévőket, de az már végképp részletkérdés.*
- Ettől függetlenül megegyezhetünk. Ha ti biztosítjátok nekem, amit kérek, akkor fizetség nélkül is vállalom azt, amiben én lehetek a segítségetekre. A tiszta üzletet szeretem. *Kezet ugyan még nem ráz a másikkal, legyen ez majd az igazi főnök tisztsége, ha egyszer ideeszi a fene. Amúgy azokra a „szebb” szobákra kíváncsi volna, mert sejtése szerint köszönőviszonyban sem lesz a Sub Rosa legszerényebb szobájával sem, de most mindegy is. Mindennek eljön majd a maga ideje.
Lazziar galád tervéről mit sem sejtve szabadítja meg a tolvaj a tőrétől, melyet csak akkor vesz észre, amikor a penge markolata halkan koppan a pult tetején. Egy pillanatra ledermed, feje nem mozdul, csupán a tőrre pillant, majd az elf felé fordítja kékjeit.*
- Igen… Ez. ~A francba, Merlana! Soha, de soha nem lehetsz figyelmetlen! Főleg egy ilyen helyen nem.~ *Lazziart annyira részegnek hitte, hogy már ösztönösen könyvelte el, nem jelenthet fenyegetést. Hatalmasat tévedett, alkalmi partnere pedig a maga módján tökéletesen figyelmezteti arra, hogy mindig résen kell lennie, mert a legváratlanabb pillanatban történhetnek meg a legrosszabb dolgok. Jobb félni, mint megijedni. Sóhajt egyet, s míg kifújja a levegőt, összeszedi magát.*
- Járj úgy a színpadon, mintha oda születtél volna. *Ezt a tanácsot tudja adni a hosszúfülűnek, amennyiben zavarná a rá irányuló figyelem. Persze, tudja, hogy nem így értette, nem más ez sem, csupán egyfajta fricska. Ő közben, miután övére visszacsatolta az ellopott pengét, már vissza is fordul a számára még mindig ismeretlen nevű csapos felé.*
- Nos, van még más, amiért marasztalnátok? Csak mert az én poharam is már megint üres… *húzza félre a száját játékosan.* Akárhogy is, a nevedet elárulhatnád… Az enyém már tudod, az övét már tudom… *biccent egyet megint Lazziar felé, majd a szokásos, bájos mosolyát elővéve pislog a főnökhelyettesre.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-13 15:12:08
Üzenet elküldve: 2026-05-13 15:12:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Micsoda rágalmazások! Még, hogy Ő részeg? Látták volna azon a napon, amikor a Sellőházi szajha azt hitte rá a hetyegésben pusztult bele, mert reggelre olyan volt mint egy darab rongy. Na akkor részeg volt. Ez? Még csak a bemelegítés. Meg aztán, kell egy az útra. Amúgy is érzi már a mehetnékét. Így pont kellemes hangulatban fog majd valahol elájulni a polgárnegyed egyik sarkában. Ki tudja, ha olyan kedve van tán inkább itt alszik mintsem így lássa őt Rine. Attól szegény lány szíve megszakadna. Alenia meg szóba sem kerülhet ilyen körülmények között.
Igazán nehéz közönsége van, úgy tűnik. Egyszerűen nem akarják meglátni a lényeget amit mondani akar. Mert ő nem az eredményekről beszél. Hanem a dedikációról! Arról, hogy mire lehetnének képesek. De persze félnek elrugaszkodni a ház széléről, hogy megpróbáljanak repülni. Könnyen hihetné az ember, hogy most ő játssza itt az álmodozót Wrotjh helyett. Vagy csak szimplán tényleg több volt a kelleténél, hogy azt higgye valami tündér és szárnyai vannak.*
- Bla bla bla. Erről beszélek.
*Forgatja meg a szemét, és imitálja gúnyosan Merlanát.*
- De legalább eltakarná azt a hal szemét! Vrööh..
*Rázza ki a hideg már a puszta gondolattól is. Sajnálja szerencsétleneket, mert sajnálja. De attól még a puszta gondolata is kirázza őt attól a látványtól amit egy kettő képes nyújtani a világtalan szemével.
Vil érti a szép "szóból" és ha még huzakodva is. Korsója így ismét megtelítésre kerül. Ami egy két kósza pillanatig bizony elhallgatja az elfet. Legalább addig amíg iszik.
Addig is van alkalma hallgatni a másik kettő beszélgetését. Aminek nem igazán örül, de mit tehet. Szegény fülét most az ő "okosságaikkal" erőszakolják meg. És bizony eléggé untatja őt. Ameddig nincs kész tervük és nem adnak valamit az orra alá. Addig ő inkább élvezné a sörét. Egészen addig amíg Merlana ötletet nem ad neki. Amikor is megemlíti saját gondját, és ezzel együtt tőrét. Lazziar kihasználja az alkalmat. Ha már így semmibe nézi a másik. Jól alápirít, hogy azért nem eszik olyan könnyen a kását. Amíg a nő a pohárért nyúl. Lazziar bal kezében tartja a korsót míg jóbbjával , egy laza könnyed mozdulattal nyúl le saját ruházatához, hogy azt kissé megigazítsa. Persze ez csupán a látszat miatt kell. Ugyanis egy másik mozdulattal amint keze ismét felemelkedik. Finoman ujjai a nő tőrjének markolatára szorulnak. És mire a saját korsója koppan a pulton, jobb kezében két ujja között tartja a nő szeme előtt saját fegyverét. Amit szint úgy le is helyet a pultra. Nem áll szándékában megtartani, van nála épp elég. Egy jól eső sóhajjal meg is szólal.*
- Már mint ez?
*Kérdezi csak egy gonosz félmosollyal. De muszáj fél szemmel a nő arcát figyelnie. Mert nagyon szeretné látni mit szól a kis manőveréhez.*
- Ez a beszéd!
*Teszi hozzá rögvest Vil szava járásához.*
- A pegazussal az a baj, hogy rendesen megpofozni se lehet valakit mert rögvest te leszel a középpontban.
*Micsoda rágalmazások! Még, hogy Ő részeg? Látták volna azon a napon, amikor a Sellőházi szajha azt hitte rá a hetyegésben pusztult bele, mert reggelre olyan volt mint egy darab rongy. Na akkor részeg volt. Ez? Még csak a bemelegítés. Meg aztán, kell egy az útra. Amúgy is érzi már a mehetnékét. Így pont kellemes hangulatban fog majd valahol elájulni a polgárnegyed egyik sarkában. Ki tudja, ha olyan kedve van tán inkább itt alszik mintsem így lássa őt Rine. Attól szegény lány szíve megszakadna. Alenia meg szóba sem kerülhet ilyen körülmények között.
Igazán nehéz közönsége van, úgy tűnik. Egyszerűen nem akarják meglátni a lényeget amit mondani akar. Mert ő nem az eredményekről beszél. Hanem a dedikációról! Arról, hogy mire lehetnének képesek. De persze félnek elrugaszkodni a ház széléről, hogy megpróbáljanak repülni. Könnyen hihetné az ember, hogy most ő játssza itt az álmodozót Wrotjh helyett. Vagy csak szimplán tényleg több volt a kelleténél, hogy azt higgye valami tündér és szárnyai vannak.*
- Bla bla bla. Erről beszélek.
*Forgatja meg a szemét, és imitálja gúnyosan Merlanát.*
- De legalább eltakarná azt a hal szemét! Vrööh..
*Rázza ki a hideg már a puszta gondolattól is. Sajnálja szerencsétleneket, mert sajnálja. De attól még a puszta gondolata is kirázza őt attól a látványtól amit egy kettő képes nyújtani a világtalan szemével.
Vil érti a szép "szóból" és ha még huzakodva is. Korsója így ismét megtelítésre kerül. Ami egy két kósza pillanatig bizony elhallgatja az elfet. Legalább addig amíg iszik.
Addig is van alkalma hallgatni a másik kettő beszélgetését. Aminek nem igazán örül, de mit tehet. Szegény fülét most az ő "okosságaikkal" erőszakolják meg. És bizony eléggé untatja őt. Ameddig nincs kész tervük és nem adnak valamit az orra alá. Addig ő inkább élvezné a sörét. Egészen addig amíg Merlana ötletet nem ad neki. Amikor is megemlíti saját gondját, és ezzel együtt tőrét. Lazziar kihasználja az alkalmat. Ha már így semmibe nézi a másik. Jól alápirít, hogy azért nem eszik olyan könnyen a kását. Amíg a nő a pohárért nyúl. Lazziar bal kezében tartja a korsót míg jóbbjával , egy laza könnyed mozdulattal nyúl le saját ruházatához, hogy azt kissé megigazítsa. Persze ez csupán a látszat miatt kell. Ugyanis egy másik mozdulattal amint keze ismét felemelkedik. Finoman ujjai a nő tőrjének markolatára szorulnak. És mire a saját korsója koppan a pulton, jobb kezében két ujja között tartja a nő szeme előtt saját fegyverét. Amit szint úgy le is helyet a pultra. Nem áll szándékában megtartani, van nála épp elég. Egy jól eső sóhajjal meg is szólal.*
- Már mint ez?
*Kérdezi csak egy gonosz félmosollyal. De muszáj fél szemmel a nő arcát figyelnie. Mert nagyon szeretné látni mit szól a kis manőveréhez.*
- Ez a beszéd!
*Teszi hozzá rögvest Vil szava járásához.*
- A pegazussal az a baj, hogy rendesen megpofozni se lehet valakit mert rögvest te leszel a középpontban.
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-13 08:46:56
Üzenet elküldve: 2026-05-13 08:46:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Bár nem félti a pincében rejlő készletet, azért szemöldöke aggodalomtól kísérve rezzen meg, mikor az üres pohár ilyen gyorsan kerül vissza elé. Már van egy professzionális alkoholista a háznál, nincs szükség még egyre, és reméli ez a viselkedése csak a mostani különleges alakom idézi. Mindenesetre a pohár alja még egy darabig elérhetetlen lesz a páros számára, amíg a megbeszélések közepén vannak, bár kérdéses, hogy a sokadik után számít e beszélgetés. *
~ Vaknak okulárét? ~
* Teszi fel magában a kérdést, mire ki is húzza magát. Talán kissé sokkal többet lát a mondat mögé, mint azt az elf szánta. Inkább nem is szól bele, ilyenkor kell megveregetni a részeg vállát és azt mondani neki; igazad van! Még egy? Ám mivel az italért nem fizettek és feltehetőleg nem is lesz fizetve, tekintve a partnerségükre, ezért nem is ajánlja fel, de nem is utasítja el a kérést. *
- Az is csak azért szökött meg, mert valami hülye, laza csomót kötött a kötelére. Nem csoda, hogy kiszabadult.
* Kezét az állához emeli, mérlegeli a helyzetet. Bár nekik sincs olyan fényes nevük, azért a felesleges drámákat, ha tehetné, nem invitálná oly könnyedséggel, mint a kurvákat késő éjjel. Fantáziát azonban lát benne bőven. Csak nehogy emiatt a döntése miatt húzzák a csőbe. *
- Vannak szebb szobáink is. Privát előadásokra, csendes megbeszélésre tökéletes. De amíg nincs kész a pince, addig csak óvatosan.
* Ekkor rápillant az ittas elfre, ha már szóba került ő is. *
- Na, ja. Talán jelen állapotában egy légynek sem tudna ártani.
* Jegyzi meg gyorsan. *
- Erről még lehet szó. Aki ide betér, az jobb, ha követi a hely szabályait. Elvégre itt nem úgy mennek a dolgok, mint a pegazusban. Nem-nem. Itt nem csak ki leszel penderítve, ha megszeged a hely szabályait, de meg is kell fizetned a kellemetlenséget.
* Rövid gondolkodás után némán bólint egyet. *
- Legyen. Ellátjuk azoknak a baját, akik gondot okoznak neked, cserébe, ha akad valami értékesebb holmink, bemutatod a barátaidnak. Mindenki nyer.
* Összecsapja kezeit. Egyelőre még nem tudja, hogy ezzel a megállapodással ki jár jobban, de egy dolog biztos, mégpedig, hogy nem kell aggódniuk, hogy a szerzett holmik rájuk rohadna. Aztán, ha kiderülne, hogy több problémájuk származik az ajánlatból, mint hasznuk, úgy majd újratárgyalják a részleteket. *
* Bár nem félti a pincében rejlő készletet, azért szemöldöke aggodalomtól kísérve rezzen meg, mikor az üres pohár ilyen gyorsan kerül vissza elé. Már van egy professzionális alkoholista a háznál, nincs szükség még egyre, és reméli ez a viselkedése csak a mostani különleges alakom idézi. Mindenesetre a pohár alja még egy darabig elérhetetlen lesz a páros számára, amíg a megbeszélések közepén vannak, bár kérdéses, hogy a sokadik után számít e beszélgetés. *
~ Vaknak okulárét? ~
* Teszi fel magában a kérdést, mire ki is húzza magát. Talán kissé sokkal többet lát a mondat mögé, mint azt az elf szánta. Inkább nem is szól bele, ilyenkor kell megveregetni a részeg vállát és azt mondani neki; igazad van! Még egy? Ám mivel az italért nem fizettek és feltehetőleg nem is lesz fizetve, tekintve a partnerségükre, ezért nem is ajánlja fel, de nem is utasítja el a kérést. *
- Az is csak azért szökött meg, mert valami hülye, laza csomót kötött a kötelére. Nem csoda, hogy kiszabadult.
* Kezét az állához emeli, mérlegeli a helyzetet. Bár nekik sincs olyan fényes nevük, azért a felesleges drámákat, ha tehetné, nem invitálná oly könnyedséggel, mint a kurvákat késő éjjel. Fantáziát azonban lát benne bőven. Csak nehogy emiatt a döntése miatt húzzák a csőbe. *
- Vannak szebb szobáink is. Privát előadásokra, csendes megbeszélésre tökéletes. De amíg nincs kész a pince, addig csak óvatosan.
* Ekkor rápillant az ittas elfre, ha már szóba került ő is. *
- Na, ja. Talán jelen állapotában egy légynek sem tudna ártani.
* Jegyzi meg gyorsan. *
- Erről még lehet szó. Aki ide betér, az jobb, ha követi a hely szabályait. Elvégre itt nem úgy mennek a dolgok, mint a pegazusban. Nem-nem. Itt nem csak ki leszel penderítve, ha megszeged a hely szabályait, de meg is kell fizetned a kellemetlenséget.
* Rövid gondolkodás után némán bólint egyet. *
- Legyen. Ellátjuk azoknak a baját, akik gondot okoznak neked, cserébe, ha akad valami értékesebb holmink, bemutatod a barátaidnak. Mindenki nyer.
* Összecsapja kezeit. Egyelőre még nem tudja, hogy ezzel a megállapodással ki jár jobban, de egy dolog biztos, mégpedig, hogy nem kell aggódniuk, hogy a szerzett holmik rájuk rohadna. Aztán, ha kiderülne, hogy több problémájuk származik az ajánlatból, mint hasznuk, úgy majd újratárgyalják a részleteket. *
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-12 22:20:29
Üzenet elküldve: 2026-05-12 22:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Igen. Lazziar határozottan részeg. Éppen ezért gondolkozik el magában azon, hogy talán nincs is túl sok értelme győzködni őt arról, hogy miért rossz az ötlete, de végül úgy dönt, hogy egy próbát még tesz, ha már amaz kérdezte.*
- Kíváncsi volnék, mit kezdenél, ha a vak közölné veled, hogy azzal sem lát. Annak akkor se adod el, ha kiváló minőségű. Éppen erről beszélek… *Ki nem fejti már a dolgot, egykori kuncsaftja alkoholmámoros agytekervényeire bízza, hogy megérti-e vagy sem. Ha nem, az legyen az ő baja, de a hülyeségben rá nem számíthat, az egyszer biztos. Neki egyelőre elég, hogy a csapost sikerült maga mellé állítania, így már nincs egyedül, és ez a lényeg.
Előadja aztán az ő óhaját-sóhaját is, s az arra reflektáló kérdésekre először csak vállat ránt. Azt, hogy gyakorlott gyilkosok volnának ezek az alakok, kétkedve fogadja, holmi nagyotmondást sejtve a szavaik mögött.*
- Most nincs, csak előfordult már, hogy nem akkor fizettek, amikor kértem. Illetve hiába van mindig a közelemben a tőröm, nem ártana, ha nagyobb biztonságban érezhetném magam. Lazziarnál százszor rosszabb alakok is vannak, de szerintem ezt ti tudjátok a legjobban. *Mielőtt azonban konkrétumot mondana, üresre issza a poharát, reménykedve abban, hogy neki nem száll annyira a fejébe az alkohol, hogy ugyanolyan ügyefogyottá váljon, mint az elf.*
- Azt akarom, hogy biztosítsatok helyet számomra, ahol bizonyos ügyfeleimet fogadhatom, gondoskodjatok a biztonságomról és arról, hogy fizessenek. Cserébe tartozni fogok nektek, amit majd valahogy megadok. Arannyal vagy munkával, ahogy tetszik. *Mindenkit ugyanis nem vihet a Sub Rosa panzióba, hisz azt nem az alvilági naplopóknak tartja fent a tulajdonosa, és a hírnevének is ártana. Éppen ezért válogatta meg eddig, hogy kikkel fekszik egy ágyba, de ha lennének mögötte verőemberek, akkor sokkal jövedelmezőbb is lehetne ez a játék. Még néhány kütyü a szépítkezéshez Gilas mestertől, egy-két paróka, és a kuncsaftjai akár még egy teljesen másik lánnyal is találkozhatnának minden egyes alkalommal úgy, hogy Merlana Naerice neve mindeközben teljesen sértetlen marad. Persze tervének ezen részét egyelőre még nem köti a most jelenlévő nagyérdemű orrára, majd csak, ha már közös nevezőre jutottak, és kezd beindulni az üzlet.*
*Igen. Lazziar határozottan részeg. Éppen ezért gondolkozik el magában azon, hogy talán nincs is túl sok értelme győzködni őt arról, hogy miért rossz az ötlete, de végül úgy dönt, hogy egy próbát még tesz, ha már amaz kérdezte.*
- Kíváncsi volnék, mit kezdenél, ha a vak közölné veled, hogy azzal sem lát. Annak akkor se adod el, ha kiváló minőségű. Éppen erről beszélek… *Ki nem fejti már a dolgot, egykori kuncsaftja alkoholmámoros agytekervényeire bízza, hogy megérti-e vagy sem. Ha nem, az legyen az ő baja, de a hülyeségben rá nem számíthat, az egyszer biztos. Neki egyelőre elég, hogy a csapost sikerült maga mellé állítania, így már nincs egyedül, és ez a lényeg.
Előadja aztán az ő óhaját-sóhaját is, s az arra reflektáló kérdésekre először csak vállat ránt. Azt, hogy gyakorlott gyilkosok volnának ezek az alakok, kétkedve fogadja, holmi nagyotmondást sejtve a szavaik mögött.*
- Most nincs, csak előfordult már, hogy nem akkor fizettek, amikor kértem. Illetve hiába van mindig a közelemben a tőröm, nem ártana, ha nagyobb biztonságban érezhetném magam. Lazziarnál százszor rosszabb alakok is vannak, de szerintem ezt ti tudjátok a legjobban. *Mielőtt azonban konkrétumot mondana, üresre issza a poharát, reménykedve abban, hogy neki nem száll annyira a fejébe az alkohol, hogy ugyanolyan ügyefogyottá váljon, mint az elf.*
- Azt akarom, hogy biztosítsatok helyet számomra, ahol bizonyos ügyfeleimet fogadhatom, gondoskodjatok a biztonságomról és arról, hogy fizessenek. Cserébe tartozni fogok nektek, amit majd valahogy megadok. Arannyal vagy munkával, ahogy tetszik. *Mindenkit ugyanis nem vihet a Sub Rosa panzióba, hisz azt nem az alvilági naplopóknak tartja fent a tulajdonosa, és a hírnevének is ártana. Éppen ezért válogatta meg eddig, hogy kikkel fekszik egy ágyba, de ha lennének mögötte verőemberek, akkor sokkal jövedelmezőbb is lehetne ez a játék. Még néhány kütyü a szépítkezéshez Gilas mestertől, egy-két paróka, és a kuncsaftjai akár még egy teljesen másik lánnyal is találkozhatnának minden egyes alkalommal úgy, hogy Merlana Naerice neve mindeközben teljesen sértetlen marad. Persze tervének ezen részét egyelőre még nem köti a most jelenlévő nagyérdemű orrára, majd csak, ha már közös nevezőre jutottak, és kezd beindulni az üzlet.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-12 21:12:29
Üzenet elküldve: 2026-05-12 21:12:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Most már kezdi a korsóját meglehetősen szúrós szemmel nézni. Hiába lökött oda egy borzasztó rövidet. Ez a keserű érzete most már le kell hajtani valami kellemesebbel. Az üres korsót ismét a férfi elé tolja, egy barátságos biccentéssel. Amaz úgy is tudni fogja a dolgát. Meg aztán részegen jutnak csak igazán jó ötletekhez az emberek. Mint például az örömlányokhoz való járkálás és a szerencse játék.
Ha már így lehurrogták az ötletét. Pedig annyira nem is lett olyan rossz. Meg is vonja hát a vállát és csak odaköpi saját véleményét.*
- Vagy csak jó hamisítványt kell szerezni. Vagy tán a művésznő képtelen a vaknak okulárét eladni?
*Néz csipkelődve a hölgyeményre. Ha már ilyen nagyra van magával és azzal, hogy képes bárkit az ujja köré csavarni. Ő kinézni belőle, hogy képes akár egy vacak másolatot is eladni. De ha nem hát nem.
Hamar át is engedi az okoskodást azoknak akikben talán kevesebb az ital. Ő a sajátját fogja majd élvezni ha megkapja az újat. Mennyi lesz a számla? Nem érdekli, megfizeti szívesen amíg a pohara alját nem fogja látni.
Ekkor azonban Merlana kezd bele a fütyörészésbe. Miszerint problémái akadhatnak olyan alakokkal akik nem fizetik meg a jó szolgáltatást árát.
Sokat sejtetően bólint csak Vil suttogására. Mert egy valamit azért Lazziar sem kedvel. A jó munkát meg kell fizetni. Hogy amaz éppen legális vagy sem. Ha már hiszi az illető magát nagy farkúnak mint a fácán. Akkor legyen ahhoz is nagy, hogy fizessen.
Fel is nevet amikor is eszébe jutnak azok az állítólagos esetek. Amikor is kőtörmelékkel a lábukon úsztatják az ittenieket akik megszegik az íratlan szabályokat.*
- Azt azért hozzátenném, van egy rekord tartónk. Ám a második próbálkozása sajnos háát sikertelen volt.
*Vonja meg a vállát gúnyosan. Szegény flótás, inkább úszott volna selyemrév irányába mintsem a romváros másik részére. Akkor talán lett volna esélye a Krenkában követ törni. De így csak haleledelnek lesz jó.*
*Most már kezdi a korsóját meglehetősen szúrós szemmel nézni. Hiába lökött oda egy borzasztó rövidet. Ez a keserű érzete most már le kell hajtani valami kellemesebbel. Az üres korsót ismét a férfi elé tolja, egy barátságos biccentéssel. Amaz úgy is tudni fogja a dolgát. Meg aztán részegen jutnak csak igazán jó ötletekhez az emberek. Mint például az örömlányokhoz való járkálás és a szerencse játék.
Ha már így lehurrogták az ötletét. Pedig annyira nem is lett olyan rossz. Meg is vonja hát a vállát és csak odaköpi saját véleményét.*
- Vagy csak jó hamisítványt kell szerezni. Vagy tán a művésznő képtelen a vaknak okulárét eladni?
*Néz csipkelődve a hölgyeményre. Ha már ilyen nagyra van magával és azzal, hogy képes bárkit az ujja köré csavarni. Ő kinézni belőle, hogy képes akár egy vacak másolatot is eladni. De ha nem hát nem.
Hamar át is engedi az okoskodást azoknak akikben talán kevesebb az ital. Ő a sajátját fogja majd élvezni ha megkapja az újat. Mennyi lesz a számla? Nem érdekli, megfizeti szívesen amíg a pohara alját nem fogja látni.
Ekkor azonban Merlana kezd bele a fütyörészésbe. Miszerint problémái akadhatnak olyan alakokkal akik nem fizetik meg a jó szolgáltatást árát.
Sokat sejtetően bólint csak Vil suttogására. Mert egy valamit azért Lazziar sem kedvel. A jó munkát meg kell fizetni. Hogy amaz éppen legális vagy sem. Ha már hiszi az illető magát nagy farkúnak mint a fácán. Akkor legyen ahhoz is nagy, hogy fizessen.
Fel is nevet amikor is eszébe jutnak azok az állítólagos esetek. Amikor is kőtörmelékkel a lábukon úsztatják az ittenieket akik megszegik az íratlan szabályokat.*
- Azt azért hozzátenném, van egy rekord tartónk. Ám a második próbálkozása sajnos háát sikertelen volt.
*Vonja meg a vállát gúnyosan. Szegény flótás, inkább úszott volna selyemrév irányába mintsem a romváros másik részére. Akkor talán lett volna esélye a Krenkában követ törni. De így csak haleledelnek lesz jó.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-12 20:30:10
Üzenet elküldve: 2026-05-12 20:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* A csipkelődést a pult mögül teljesen máshogy éli meg. Látott ő már mindent ezen a helyen. Legyen szó hangos veszekedésekről, vagy sarokban történő csendes eggyé vallásról. Egy szó, mint száz, a végén mind ugyanott kötött ki. Az egyik hálószobájukban. Bármennyire is utál beleokvetetlenkedni mások személyes csipkelődésébe, jobb azt távolról figyelni, mégis megszakítja azt egy fontoskodó köhögéssel. *
- Ahogy mondja.
* Mutat egyik kezével a művésznő felé, majd, ha mindenki figyelmét többé kevésbé elnyerte, folytatja. *
- Akinek van pénze ilyen dolgokra, azoknak van pénze szakértőkre is. Aztán meg egy elégedett vásárló sokkal bőkezűbb, mint egy átvert senkiházi. A jó kutya nem harapja meg a kezet, ami eteti, ám ha verik a kutyát... Nos, az már mindjárt más.
* Egyelőre nem lövi le minden titkukat, ám azt az elfnek is be kell látnia, hogy nem egy jó kezdés lenne egyből kigáncsolni minden selyemrévi balekot. Előbb olyannyira közel kell férkőzniük a társasághoz, hogy csak akkor derüljön ki, hogy kizsebelték őket, mikor már messze felettük járnak. *
- De ha te tudsz valakit, aki olyan jámborszívű, hogy a szarra is elhiszi, hogy értékes relikvia, akkor ne habozz bemutatni neki.
* Böki oda, közben a szarkazmus kilométerekre érezhető a sorok között.
Talán valami haszna is származik annak, hogy az elf a sárga földig issza magát, ugyanis, ha a két józan szerzetre lenne bízva a beszélgetés, talán órákig kerülgetnék a lényeget, mint részeg a lépcső első fokát. A kérdést hallva először becsukja a szemét, majd rövid pillanattal később felhorkant. *
- Sok a zsugori?
* Teszi fel jókedvűen a kérdést, ám pár másodperccel később fapofával kíséri. *
- Mit szeretnél, hogy verjünk meg mindenkit, akinek eljárna a szája, hogy Naerice, a művésznő nem veti meg az aranyat és magánfellépésekért is vállal? Azok, akiknek alapból is eljárna a szája, egy egyszerű ráijesztés nem segít. Csak buzdítanánk arra, hogy mihamarabb, immáron bosszútól fűtve kürtölje világgá a hírt. Az ilyen éneklőmadarakat általában csak ledobjuk a meredélybe. * Itt közelebb hajol, hangja alig emelkedik a kocsma moraja fölé. * Bár mióta feltöltötték vízzel, azóta csak összekötjük kezüket lábukat, majd egy nehéz kő segítségével leteszteljük mennyi ideig bírják a levegő nélkül.
* Mondatát üveges tekintet követi. Nem blöfföl, nem fenyeget, csak ígér, ahogyan ezt eddig is tette. *
- Van is most kiszemelted, vagy csak előre gondolkodsz?
* Jobb előre tisztázni, hogy az efféle szolgáltatásokra már holnaptól vevő lenne, vagy ráérnek minden mással foglalkozni az idő alatt. *
* A csipkelődést a pult mögül teljesen máshogy éli meg. Látott ő már mindent ezen a helyen. Legyen szó hangos veszekedésekről, vagy sarokban történő csendes eggyé vallásról. Egy szó, mint száz, a végén mind ugyanott kötött ki. Az egyik hálószobájukban. Bármennyire is utál beleokvetetlenkedni mások személyes csipkelődésébe, jobb azt távolról figyelni, mégis megszakítja azt egy fontoskodó köhögéssel. *
- Ahogy mondja.
* Mutat egyik kezével a művésznő felé, majd, ha mindenki figyelmét többé kevésbé elnyerte, folytatja. *
- Akinek van pénze ilyen dolgokra, azoknak van pénze szakértőkre is. Aztán meg egy elégedett vásárló sokkal bőkezűbb, mint egy átvert senkiházi. A jó kutya nem harapja meg a kezet, ami eteti, ám ha verik a kutyát... Nos, az már mindjárt más.
* Egyelőre nem lövi le minden titkukat, ám azt az elfnek is be kell látnia, hogy nem egy jó kezdés lenne egyből kigáncsolni minden selyemrévi balekot. Előbb olyannyira közel kell férkőzniük a társasághoz, hogy csak akkor derüljön ki, hogy kizsebelték őket, mikor már messze felettük járnak. *
- De ha te tudsz valakit, aki olyan jámborszívű, hogy a szarra is elhiszi, hogy értékes relikvia, akkor ne habozz bemutatni neki.
* Böki oda, közben a szarkazmus kilométerekre érezhető a sorok között.
Talán valami haszna is származik annak, hogy az elf a sárga földig issza magát, ugyanis, ha a két józan szerzetre lenne bízva a beszélgetés, talán órákig kerülgetnék a lényeget, mint részeg a lépcső első fokát. A kérdést hallva először becsukja a szemét, majd rövid pillanattal később felhorkant. *
- Sok a zsugori?
* Teszi fel jókedvűen a kérdést, ám pár másodperccel később fapofával kíséri. *
- Mit szeretnél, hogy verjünk meg mindenkit, akinek eljárna a szája, hogy Naerice, a művésznő nem veti meg az aranyat és magánfellépésekért is vállal? Azok, akiknek alapból is eljárna a szája, egy egyszerű ráijesztés nem segít. Csak buzdítanánk arra, hogy mihamarabb, immáron bosszútól fűtve kürtölje világgá a hírt. Az ilyen éneklőmadarakat általában csak ledobjuk a meredélybe. * Itt közelebb hajol, hangja alig emelkedik a kocsma moraja fölé. * Bár mióta feltöltötték vízzel, azóta csak összekötjük kezüket lábukat, majd egy nehéz kő segítségével leteszteljük mennyi ideig bírják a levegő nélkül.
* Mondatát üveges tekintet követi. Nem blöfföl, nem fenyeget, csak ígér, ahogyan ezt eddig is tette. *
- Van is most kiszemelted, vagy csak előre gondolkodsz?
* Jobb előre tisztázni, hogy az efféle szolgáltatásokra már holnaptól vevő lenne, vagy ráérnek minden mással foglalkozni az idő alatt. *
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-12 19:17:02
Üzenet elküldve: 2026-05-12 19:17:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
- Nem. *Válaszolja meg elegáns rövidséggel Lazziar kérdését. Hát az istenek óvják attól, hogy belelásson ennek a félnótásnak a fejébe! Egészen biztos benne, hogy menten meghibbanna ő maga is.
A pultos fickó, kivel kapcsolatban egyébként egyre jobban idegesíti, hogy nem tudja a nevét, sorolni kezdi a javakat, melyekre vágyna. Önelégült mosoly kúszik az arcára, ahogy képzeletben sorban pipálgathatja ki a tételeket, csupán az utolsónál billenti a fejét oldalra, olyan arcot vágva, mivel egyértelműen tudhatják társai, hogy kikéri magának a dolgot. Főnökhelyettes uraság azonban hamar kijavítja magát, így már neki is megfelel.
Miután Merlana hangot ad a véleményének a felvázolt üzlettel kapcsolatban, amaz ki is fejti az álláspontját, s így már egyre inkább magáénak érzi a munkát, habár van még min csiszolni. Például ennek a tökkelütött, ráadásul mostanra láthatóan részeg Lazziarnak a hozzászólásain, melyek szerény véleménye szerint többet ártanak, mint használnak.*
- Azokra nem tudod rásózni a hamis árut, akinek van pénze megvenni az efféle holmikat. Értenek hozzá, azonnal kiszúrják a csalást, és akkor nem aranyat kapsz, hanem egyenes utad lesz a börtönbe. Ez nem így működik. Eredeti, értékes tárgyakat kell megszerezni. Tegye ezt mindenki, ahogy akarja, engem nem érdekel. Utána már segíthetek nektek abban, hogy jó árban el is keljenek. *Részéről nem is tudna minderről többet mondani. Legyen szó prémről, vázáról vagy más drága műkincsről, ha a kezei közé kerül, tudni fogja, kit keressen vele.
A páros, ahogy várta, arra is kíváncsi, hogy ő miféle szolgáltatásra számít a bandától, hát nincs értelme tovább húzni az időt. A drága Lazziarnak köszönhetően már amúgy sem titok a másodállása.*
- Szükségem van néhány vállalkozó szellemű egyénre, akik hajlandóak jobb belátásra téríteni az ügyfeleimet, ha esetleg nem hajlandóak fizetni. Érthető okokból a városőrségre nem bízhatom ezt a kérdést, és azt sem akarom, hogy a közönségem vagy a panzióm lakói közt híre menjen annak, hogy Naerice kisasszony nem csak a művészete miatt vált gazdaggá. Mit gondoltok? *Néz ezúttal mindkettejükre felváltva. Egyik lapját most kiterítette, lássuk, sikerül-e üzletet kötniük!*
- Nem. *Válaszolja meg elegáns rövidséggel Lazziar kérdését. Hát az istenek óvják attól, hogy belelásson ennek a félnótásnak a fejébe! Egészen biztos benne, hogy menten meghibbanna ő maga is.
A pultos fickó, kivel kapcsolatban egyébként egyre jobban idegesíti, hogy nem tudja a nevét, sorolni kezdi a javakat, melyekre vágyna. Önelégült mosoly kúszik az arcára, ahogy képzeletben sorban pipálgathatja ki a tételeket, csupán az utolsónál billenti a fejét oldalra, olyan arcot vágva, mivel egyértelműen tudhatják társai, hogy kikéri magának a dolgot. Főnökhelyettes uraság azonban hamar kijavítja magát, így már neki is megfelel.
Miután Merlana hangot ad a véleményének a felvázolt üzlettel kapcsolatban, amaz ki is fejti az álláspontját, s így már egyre inkább magáénak érzi a munkát, habár van még min csiszolni. Például ennek a tökkelütött, ráadásul mostanra láthatóan részeg Lazziarnak a hozzászólásain, melyek szerény véleménye szerint többet ártanak, mint használnak.*
- Azokra nem tudod rásózni a hamis árut, akinek van pénze megvenni az efféle holmikat. Értenek hozzá, azonnal kiszúrják a csalást, és akkor nem aranyat kapsz, hanem egyenes utad lesz a börtönbe. Ez nem így működik. Eredeti, értékes tárgyakat kell megszerezni. Tegye ezt mindenki, ahogy akarja, engem nem érdekel. Utána már segíthetek nektek abban, hogy jó árban el is keljenek. *Részéről nem is tudna minderről többet mondani. Legyen szó prémről, vázáról vagy más drága műkincsről, ha a kezei közé kerül, tudni fogja, kit keressen vele.
A páros, ahogy várta, arra is kíváncsi, hogy ő miféle szolgáltatásra számít a bandától, hát nincs értelme tovább húzni az időt. A drága Lazziarnak köszönhetően már amúgy sem titok a másodállása.*
- Szükségem van néhány vállalkozó szellemű egyénre, akik hajlandóak jobb belátásra téríteni az ügyfeleimet, ha esetleg nem hajlandóak fizetni. Érthető okokból a városőrségre nem bízhatom ezt a kérdést, és azt sem akarom, hogy a közönségem vagy a panzióm lakói közt híre menjen annak, hogy Naerice kisasszony nem csak a művészete miatt vált gazdaggá. Mit gondoltok? *Néz ezúttal mindkettejükre felváltva. Egyik lapját most kiterítette, lássuk, sikerül-e üzletet kötniük!*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-12 18:32:54
Üzenet elküldve: 2026-05-12 18:32:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Na ha valamiben akkor a rángatásban biztos otthonosan mozog Merlana. De abba most jobb ha nem mennek bele minek is a rángatásában. Teljesen tisztában van vele, mit is művel vele a nő. Tudja, hogy szemét néha alig tudja levenni róla. Hogy rá figyel. Mert titkon bizony imádja, hogy olyan Merlana amilyen. De legalább ugyan ennyire is a háta közepére sem kívánja, és önmagát is ostorozza emiatt. Jobban mint azt bármelyikük is gondolja.
Azon nem is lepődik meg, hogy a bájos hölgyemény kiharcol magának egy újabb ingyen italt. Már a kérdés hallatán is csak fáradtan pöffent egyet szemét forgatva. Még jó, hogy nem hívattatja meg magát vele a régi idők örömére. Feje már így is pont azon a határon van amit már a kellemes bódultságnak érez. A két sör és az a kerítés szaggató bizony megtette a hatását. Hát ne is csodálkozzon Merlana, hogy Lazziar egyre csípősebb lesz. El is gondolkozik magában egy pillanatra lehet egy időre le kellene tennie a bort a sörre. Az úgy tűnik megteszi azt a hatást amit a bor csak üvegek után tud igazán. Milyen fura. Biztos azok az átkozott buborék az oka.
Csipkelődése most úgy látszik mélyebbre ment mint azt tervezte. Sebaj annál jobban mosolyog rajta egyet.*
- Komolyan szeretnéd tudni?
*Kérdezi egy ördögi mosollyal, ahogy mélyen a nő szemébe néz. Mert most oly jóízűen nevezné nevén a hölgyeményt. Hiába mászott magasra. Attól még nem lett más mint ami. De talán a szín tiszta sértegetésnek most nincs itt az ideje.*
- Ámen!
*Felel csak röviden, és egy elismerő biccentéssel Vil szavára. Ennél több bizony nem kell a boldogsághoz. Egy kis pénz, pia és nő. Na jó tán a hatalomra annyira nem kíváncsi. Azzal csak a fejfájás jár. Apján mást nem is látott csak az ideget amikor is ügyes bajos ügyeit intézte.*
- Akkor másra nincs is szükséged mint egy szép bankettre. Tele tömni műtárgyakkal, lehetőség szerint hamisakkal persze. És mehet is a cirkusz.
*Válaszolja a másiknak félvállról jött ötletét. Drámai hatásként még unottan fel is emeli kezét azokat röviden meglengetve, mintha lelkesedést szeretne imitálni. De igazán saját magának sem tetszik az ötlete.*
- Meg sem lepődőm azon, hogy nem puszta színtiszta örömből segítenél.
*Böki csak oda szarkazmussal fűszerezve Merlananak. Aki ilyen módon ajánlja fel szolgálatát.*
- Bizony. Hova szeretnél ezzel kilyukadni drágám?
*Lehet nagy hiba, de ráharap. Mi járhat kicsi "szíve csücske" fejében.*
*Na ha valamiben akkor a rángatásban biztos otthonosan mozog Merlana. De abba most jobb ha nem mennek bele minek is a rángatásában. Teljesen tisztában van vele, mit is művel vele a nő. Tudja, hogy szemét néha alig tudja levenni róla. Hogy rá figyel. Mert titkon bizony imádja, hogy olyan Merlana amilyen. De legalább ugyan ennyire is a háta közepére sem kívánja, és önmagát is ostorozza emiatt. Jobban mint azt bármelyikük is gondolja.
Azon nem is lepődik meg, hogy a bájos hölgyemény kiharcol magának egy újabb ingyen italt. Már a kérdés hallatán is csak fáradtan pöffent egyet szemét forgatva. Még jó, hogy nem hívattatja meg magát vele a régi idők örömére. Feje már így is pont azon a határon van amit már a kellemes bódultságnak érez. A két sör és az a kerítés szaggató bizony megtette a hatását. Hát ne is csodálkozzon Merlana, hogy Lazziar egyre csípősebb lesz. El is gondolkozik magában egy pillanatra lehet egy időre le kellene tennie a bort a sörre. Az úgy tűnik megteszi azt a hatást amit a bor csak üvegek után tud igazán. Milyen fura. Biztos azok az átkozott buborék az oka.
Csipkelődése most úgy látszik mélyebbre ment mint azt tervezte. Sebaj annál jobban mosolyog rajta egyet.*
- Komolyan szeretnéd tudni?
*Kérdezi egy ördögi mosollyal, ahogy mélyen a nő szemébe néz. Mert most oly jóízűen nevezné nevén a hölgyeményt. Hiába mászott magasra. Attól még nem lett más mint ami. De talán a szín tiszta sértegetésnek most nincs itt az ideje.*
- Ámen!
*Felel csak röviden, és egy elismerő biccentéssel Vil szavára. Ennél több bizony nem kell a boldogsághoz. Egy kis pénz, pia és nő. Na jó tán a hatalomra annyira nem kíváncsi. Azzal csak a fejfájás jár. Apján mást nem is látott csak az ideget amikor is ügyes bajos ügyeit intézte.*
- Akkor másra nincs is szükséged mint egy szép bankettre. Tele tömni műtárgyakkal, lehetőség szerint hamisakkal persze. És mehet is a cirkusz.
*Válaszolja a másiknak félvállról jött ötletét. Drámai hatásként még unottan fel is emeli kezét azokat röviden meglengetve, mintha lelkesedést szeretne imitálni. De igazán saját magának sem tetszik az ötlete.*
- Meg sem lepődőm azon, hogy nem puszta színtiszta örömből segítenél.
*Böki csak oda szarkazmussal fűszerezve Merlananak. Aki ilyen módon ajánlja fel szolgálatát.*
- Bizony. Hova szeretnél ezzel kilyukadni drágám?
*Lehet nagy hiba, de ráharap. Mi járhat kicsi "szíve csücske" fejében.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-12 09:24:00
Üzenet elküldve: 2026-05-12 09:24:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Szemeit lehunyva csak egy kurta biccentéssel erősíti meg az italok árára vonatkozó kérdést. Ha már kikéri a közérdemű közönségét a kis manőveréről, hogy kérhetne még ő pénzt? A közönség készen, már csak felszolgálást kell kiviteleznie, amit szorosan követnek a világmegváltó ötletek. Mondani sem kell, az itallal lesz a legkevesebb probléma, ugyanis azok hamar kitöltésre kerülnek, majd rögvest eléjük is kerül. Ami a terveket illeti, nem számított tapsviharra, de azért, mint kritikusok eléggé alulteljesítenek. *
- Most nem engem kell kiértékelni.
* Vágja oda rögvest, még mielőtt elkalandoznának és elvesztenék a fonalat. *
- Itt mi mindannyian ugyanarra vágyunk; Arany, hatalom, nők.
* Utolsó szónál a művésznő felé vet egy apró pillantást, majd hozzáteszi. *
- Már aki.
* Aztán elnémul. Hagyja, hogy vendégei, a szekértők kielemezzék a helyzetet. Az elf éppen csak kicsivel viselkedik jobban, mint ahogyan azt a törpe mondta. Talán az alkohol, talán a közeg teszi ezt az emberrel. A nőről viszont kétli, hogy bárki hallott volna a körükből. Biztos egy új játékos a táblán. A gondolat úgy irritálja, mintha nyelvvel próbálná piszkálni a törött fogát.
Önelégült mosoly ül ki az arcára, majd egy apró horkantást kísérve szólal meg. *
- Nem is nektek kell majd levadászni.
* Azt hitte ez egyértelmű, de jót mulat azzal, hogy elképzeli ezen kettőt, ahogy levadásszák a bestiát. *
- Igen, valami hasonlót akartam kérni. Legjobb lenne az asztal alatt megválni tőle, de nem bánnám azt se, ha a tehetősek licitálásba kezdenének érte.
* Aztán csak kibújik a szög a zsákból. Nem mindegy, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra száguld az összeg. Vil sem repdesne az örömtől, ha mások erszényének a megtöméséért kéne meggörnyednie. Ha valamiben, akkor ebben egyetért. *
- A közvetítők sem távoznak üres kézzel, erről biztosíthatlak. Elvégre ki más tudna bogarat ültetni mások fülébe, hogy éljenek ezzel a remek lehetőséggel. A végösszeg bizonyos része egyértelműen hozzád kerül, ha neked köszönhető a vásárlás.
* Látszik rajta, hogy zavartalanul fejti ki részeteket. Mintha olyan egyértelmű és egyszerű lenne az egész. *
- Hogy mivel szolgálunk?
* Röviden átpillant az elfre, majd tekintete a fogadó belterén kezd körözni, mielőtt újra megállapodna a művésznőn. *
- Talán szükséged van valamire, amit csak a magunkfajták tudnak elvégezni? Sokan sok mindenre képesek a pénzért. Itt találsz olyan embereket, fattyakat, félszerzeteket, akik elég messzire képesek menni egy-két vastagabb erszényért.
* Szemeit lehunyva csak egy kurta biccentéssel erősíti meg az italok árára vonatkozó kérdést. Ha már kikéri a közérdemű közönségét a kis manőveréről, hogy kérhetne még ő pénzt? A közönség készen, már csak felszolgálást kell kiviteleznie, amit szorosan követnek a világmegváltó ötletek. Mondani sem kell, az itallal lesz a legkevesebb probléma, ugyanis azok hamar kitöltésre kerülnek, majd rögvest eléjük is kerül. Ami a terveket illeti, nem számított tapsviharra, de azért, mint kritikusok eléggé alulteljesítenek. *
- Most nem engem kell kiértékelni.
* Vágja oda rögvest, még mielőtt elkalandoznának és elvesztenék a fonalat. *
- Itt mi mindannyian ugyanarra vágyunk; Arany, hatalom, nők.
* Utolsó szónál a művésznő felé vet egy apró pillantást, majd hozzáteszi. *
- Már aki.
* Aztán elnémul. Hagyja, hogy vendégei, a szekértők kielemezzék a helyzetet. Az elf éppen csak kicsivel viselkedik jobban, mint ahogyan azt a törpe mondta. Talán az alkohol, talán a közeg teszi ezt az emberrel. A nőről viszont kétli, hogy bárki hallott volna a körükből. Biztos egy új játékos a táblán. A gondolat úgy irritálja, mintha nyelvvel próbálná piszkálni a törött fogát.
Önelégült mosoly ül ki az arcára, majd egy apró horkantást kísérve szólal meg. *
- Nem is nektek kell majd levadászni.
* Azt hitte ez egyértelmű, de jót mulat azzal, hogy elképzeli ezen kettőt, ahogy levadásszák a bestiát. *
- Igen, valami hasonlót akartam kérni. Legjobb lenne az asztal alatt megválni tőle, de nem bánnám azt se, ha a tehetősek licitálásba kezdenének érte.
* Aztán csak kibújik a szög a zsákból. Nem mindegy, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra száguld az összeg. Vil sem repdesne az örömtől, ha mások erszényének a megtöméséért kéne meggörnyednie. Ha valamiben, akkor ebben egyetért. *
- A közvetítők sem távoznak üres kézzel, erről biztosíthatlak. Elvégre ki más tudna bogarat ültetni mások fülébe, hogy éljenek ezzel a remek lehetőséggel. A végösszeg bizonyos része egyértelműen hozzád kerül, ha neked köszönhető a vásárlás.
* Látszik rajta, hogy zavartalanul fejti ki részeteket. Mintha olyan egyértelmű és egyszerű lenne az egész. *
- Hogy mivel szolgálunk?
* Röviden átpillant az elfre, majd tekintete a fogadó belterén kezd körözni, mielőtt újra megállapodna a művésznőn. *
- Talán szükséged van valamire, amit csak a magunkfajták tudnak elvégezni? Sokan sok mindenre képesek a pénzért. Itt találsz olyan embereket, fattyakat, félszerzeteket, akik elég messzire képesek menni egy-két vastagabb erszényért.
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-10 17:57:27
Üzenet elküldve: 2026-05-10 17:57:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzenet//
*A Róka kuncogással fogadja, a Medve sem tudja palástolni a vidámságát. A lány összeszűkülő szemekkel méri végig a nőt, majd a férfit, hogy levonja következtetéseit.
Az acélos tekintetű nő nem sokkal lehet idősebb mint Thalyssa nővére. A húsa, akárcsak a tenyere, kemény. Haját fonatokban hordja, ám az ékszereknek és díszeknek híján van. Pettyes képű, pont, mint a kölyök. Egy másik világban akár a Róka is lehetne a nővére, ám neki a Rigó jutott. Thalyssa a gondolatra lomhán pislant, a göndör fürtökön önkéntelenül simít végig, mint egy megnyugtató pótcselekvés. Szépnek tartja a fiatal nőt. Talán egy harcoshoz mérten túl szépnek is. Több haszna lenne az udvaroknál kémként, vagy orvgyilkosként bármelyik testvériség kötelékében. A gondolatra a lány biccent egyet, majd a felemás tekintet átsiklik a Medvére.
Vagy medvetámadás áldozata! A boszorkányszemek elidőzik a vaskos karokon, illetve az azokat átfutó ereken, visszafogva a késztetést, hogy mutatóujjával rájuk nyomjon. A félelf, akárcsak a Róka, szép, bár a külseje inkább emlékezteti az ember lányát egy hajótöröttre, mint sem bizalmas testőrre. Ettől függetlenül a Róka és a Medve megnyerő a maga módján. Kellemes vonású erős fiókáik lehetnek majd, olyanok, akik fél emberöltőnyi telet is képesek megélni!
És akkor el is érkeztek az asztaltársaság harmadik tagjához, szerény személyéhez. Thalyssanak rá kell döbbennie, akármennyire is érett a gondolkodása (néha), fiatal kora miatt nem veszik komolyan. Így aztán megfogadja, érjen vissza a kikötőbe, nehéz, sötét festékkel ad majd hangsúlyt a kerek arcocskának, így próbálva kiharcolni azt a tiszteletet, mely a korral kijár.
Mutatóujjával kényelmesen bök a hímzett erszényke száját összehúzó zsinegre, az asztallapra szegezve azt kezd apró köröket leírni. Úgy dönt, talán nem a legcélravezetőbb a teljeskörű őszinteség, talán egy maszkkal jobban jár. Így aztán a szerephez mérten a hátát is kihúzza, a felvett pózt mesteri műviséggel mímeli.*
-A nevem Fonza, Philoméa de Rochevelle bárónő cselédje vagyok. Vagyis, hát...csak a volt cselédje, mert a bárónő szíveskedett jegyajándékként elbocsátani. A jegyesemhez tartok, a kikötőbe, ott vár rám. Hajóra szállunk, aztán elmegyünk, hogy gyökeret verjünk valahol és megszaporodjunk, mikor az időnk eljön. De így hogy leszek én asszonyka, ha nem tud elvenni a kis mátkácskám? -*sűrűn pislant a plafon irányába, középső ujjaival elmorzsol egy-egy, a színjátékban kibuggyanó könnycseppet.*
-Ezért fontos nekem, hogy odaérjek, mégpedig hamar és egyben, mert az én Alfonzom nagy lepkeszakértő hírében áll, a kikötőben meg más sincs, csak éjjeli pillangó! A pénz, az...nos, tudok mindkettőtöknek száz-száz aranyat adni, meg főzetet És meghívlak titeket az esküvőmre! Ott annyi isztok majd, amennyi belétek fér. És... -*elgondolkodva vakargat az állára*-Ha meghasasodsz -*itt a nőre pillant*-segítek kiszedni belőled a fiókád, úgy, hogy mindketten megmaradjatok. Az ilyentől, mint ez itt -*int hüvelykjével Klent irányába, bár hagjában nincs rosszindulat*-félóriások születnek! Te sem vagy kicsi, de ő...ő kifejezetten nagy!
*A kitérő firtatására bájos mosoly ül ki az arcára, mutatóujja köré kezdi csavargatni az egyik tincset.*
-A kaszárnyába kívánok bort vinni az egyik őrnek! Tisztes ember az a cickányképű, mindig szépen megdolgozta a bárónőt, boldoggá tette, aztán ha a Nagyság boldog volt, mi sem panaszkodtunk! De fontos nekem, hogy ne tudja meg, hogy tőlem van, mert nem akarom, hogy zavarba jöjjön. Tisztes ember az a katona, meg az asszonyom is! Tartozunk neki ennyivel! Na, vegyétek az italotokat, aztán a bort is és induljunk! Megegyeztünk? -*két kezét a két kalandor felé nyújtja egyszerre, várva a kézrázásokat.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.10 18:47:59
*A Róka kuncogással fogadja, a Medve sem tudja palástolni a vidámságát. A lány összeszűkülő szemekkel méri végig a nőt, majd a férfit, hogy levonja következtetéseit.
Az acélos tekintetű nő nem sokkal lehet idősebb mint Thalyssa nővére. A húsa, akárcsak a tenyere, kemény. Haját fonatokban hordja, ám az ékszereknek és díszeknek híján van. Pettyes képű, pont, mint a kölyök. Egy másik világban akár a Róka is lehetne a nővére, ám neki a Rigó jutott. Thalyssa a gondolatra lomhán pislant, a göndör fürtökön önkéntelenül simít végig, mint egy megnyugtató pótcselekvés. Szépnek tartja a fiatal nőt. Talán egy harcoshoz mérten túl szépnek is. Több haszna lenne az udvaroknál kémként, vagy orvgyilkosként bármelyik testvériség kötelékében. A gondolatra a lány biccent egyet, majd a felemás tekintet átsiklik a Medvére.
Vagy medvetámadás áldozata! A boszorkányszemek elidőzik a vaskos karokon, illetve az azokat átfutó ereken, visszafogva a késztetést, hogy mutatóujjával rájuk nyomjon. A félelf, akárcsak a Róka, szép, bár a külseje inkább emlékezteti az ember lányát egy hajótöröttre, mint sem bizalmas testőrre. Ettől függetlenül a Róka és a Medve megnyerő a maga módján. Kellemes vonású erős fiókáik lehetnek majd, olyanok, akik fél emberöltőnyi telet is képesek megélni!
És akkor el is érkeztek az asztaltársaság harmadik tagjához, szerény személyéhez. Thalyssanak rá kell döbbennie, akármennyire is érett a gondolkodása (néha), fiatal kora miatt nem veszik komolyan. Így aztán megfogadja, érjen vissza a kikötőbe, nehéz, sötét festékkel ad majd hangsúlyt a kerek arcocskának, így próbálva kiharcolni azt a tiszteletet, mely a korral kijár.
Mutatóujjával kényelmesen bök a hímzett erszényke száját összehúzó zsinegre, az asztallapra szegezve azt kezd apró köröket leírni. Úgy dönt, talán nem a legcélravezetőbb a teljeskörű őszinteség, talán egy maszkkal jobban jár. Így aztán a szerephez mérten a hátát is kihúzza, a felvett pózt mesteri műviséggel mímeli.*
-A nevem Fonza, Philoméa de Rochevelle bárónő cselédje vagyok. Vagyis, hát...csak a volt cselédje, mert a bárónő szíveskedett jegyajándékként elbocsátani. A jegyesemhez tartok, a kikötőbe, ott vár rám. Hajóra szállunk, aztán elmegyünk, hogy gyökeret verjünk valahol és megszaporodjunk, mikor az időnk eljön. De így hogy leszek én asszonyka, ha nem tud elvenni a kis mátkácskám? -*sűrűn pislant a plafon irányába, középső ujjaival elmorzsol egy-egy, a színjátékban kibuggyanó könnycseppet.*
-Ezért fontos nekem, hogy odaérjek, mégpedig hamar és egyben, mert az én Alfonzom nagy lepkeszakértő hírében áll, a kikötőben meg más sincs, csak éjjeli pillangó! A pénz, az...nos, tudok mindkettőtöknek száz-száz aranyat adni, meg főzetet És meghívlak titeket az esküvőmre! Ott annyi isztok majd, amennyi belétek fér. És... -*elgondolkodva vakargat az állára*-Ha meghasasodsz -*itt a nőre pillant*-segítek kiszedni belőled a fiókád, úgy, hogy mindketten megmaradjatok. Az ilyentől, mint ez itt -*int hüvelykjével Klent irányába, bár hagjában nincs rosszindulat*-félóriások születnek! Te sem vagy kicsi, de ő...ő kifejezetten nagy!
*A kitérő firtatására bájos mosoly ül ki az arcára, mutatóujja köré kezdi csavargatni az egyik tincset.*
-A kaszárnyába kívánok bort vinni az egyik őrnek! Tisztes ember az a cickányképű, mindig szépen megdolgozta a bárónőt, boldoggá tette, aztán ha a Nagyság boldog volt, mi sem panaszkodtunk! De fontos nekem, hogy ne tudja meg, hogy tőlem van, mert nem akarom, hogy zavarba jöjjön. Tisztes ember az a katona, meg az asszonyom is! Tartozunk neki ennyivel! Na, vegyétek az italotokat, aztán a bort is és induljunk! Megegyeztünk? -*két kezét a két kalandor felé nyújtja egyszerre, várva a kézrázásokat.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.10 18:47:59
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-09 10:20:19
Üzenet elküldve: 2026-05-09 10:20:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Lazziar talán nem érti, mire is képesek a női bájak. Hisz, valójában, még ha a bárdnak nem is feltétlenül imponáló módon, de ő is végig róla beszél, rá figyel. A kirívó külsővel egész könnyedén képes elérni azt, hogy ő legyen a középpontban, miközben, ha ügyesen forgatja a szavait, akkor úgy rángathatja a szálakat, ahogy akarja. Persze, az okosabbak könnyedén átláthatnak a játékán, futott is már bele ilyesfajta, kínos helyzetekbe, nem is egyszer, de az ilyen lepukkant helyekre soha nem az értelmiségiek krémje jár. Őket a legkönnyebb az ujjai köré csavarni.
Amikor az elf még köszönésképp utána vakkant, jól szórakozik magában azon tűnődve, hogy vajon az utcasarkokra vagy a cipője sarkaira gondolt? Mindkettővel érdemes ugyanis vigyázni. Végül persze nem távozik, hisz csak arra várt, ami meg is történik, a pultos fickó marasztalni próbálja. Míg háttal áll a társaságnak, elégedett, huncut mosolyra húzza vörösre festett ajkait, majd visszanéz rájuk, és határozottan meg is pördül, újra a pult felé orientálva magát.*
- De ingyen lesz az az ital, igaz? *Lépked vissza mosolyogva a két férfihez, ezzel jelezve, hogy elfogadja a meghívást. Ezúttal azonban nem ragadja magához a kezdeményezést, hagyja, hadd érezze magát egy kicsit az úr a történet főszereplőjének. Miután amaz vázolja az ötletet, Merlana kissé felhúzza a szemöldökét, majd tekintetét Lazziar felé kapja, amikor újabb beszólással próbálkozik.*
- Minek nézel te engem? *Sóhajt fel, ugyanis ezt őszintén kérheti ki magának, ugyanis a cafkák nem szoktak semmit sem csinálni az ő lábaival..*
- Amúgy igen, a prémje bizonyára értékes, de én nem vagyok vadász. Legfeljebb eladni segíthetek nektek, vagy kideríteni, pontosan mennyit ér. *Ezt magabiztosan állíthatja, mert neki túl nagy falatnak is bizonyulna egy ilyen eladás, a kapcsolatai megvannak hozzá, akár több szálon is.*
- De azzal nem a ti zsebetek telne meg, hanem az enyém. *Ránt vállat, nyilván haszon nélkül a kisujját sem fogja mozdítani.*
- A pénz egyébként akkor vándorol a legjobban a kasszába, ha remek szolgáltatást nyújtotok. Ti mivel tudtok szolgálni? Már ezen kívül… *Mutat körbe hanyagul ismét a számára leharcolt fogadón, majd negédes mosollyal pillant vissza a drága főnökhelyettesre. Kíváncsi, hogy mi mindenre képes ez a banda pénzért. Eddig a vendéglátás és a vadászat játszik, de talán van ott még más is, ha egy kicsit mélyebbre próbál ásni…*
*Lazziar talán nem érti, mire is képesek a női bájak. Hisz, valójában, még ha a bárdnak nem is feltétlenül imponáló módon, de ő is végig róla beszél, rá figyel. A kirívó külsővel egész könnyedén képes elérni azt, hogy ő legyen a középpontban, miközben, ha ügyesen forgatja a szavait, akkor úgy rángathatja a szálakat, ahogy akarja. Persze, az okosabbak könnyedén átláthatnak a játékán, futott is már bele ilyesfajta, kínos helyzetekbe, nem is egyszer, de az ilyen lepukkant helyekre soha nem az értelmiségiek krémje jár. Őket a legkönnyebb az ujjai köré csavarni.
Amikor az elf még köszönésképp utána vakkant, jól szórakozik magában azon tűnődve, hogy vajon az utcasarkokra vagy a cipője sarkaira gondolt? Mindkettővel érdemes ugyanis vigyázni. Végül persze nem távozik, hisz csak arra várt, ami meg is történik, a pultos fickó marasztalni próbálja. Míg háttal áll a társaságnak, elégedett, huncut mosolyra húzza vörösre festett ajkait, majd visszanéz rájuk, és határozottan meg is pördül, újra a pult felé orientálva magát.*
- De ingyen lesz az az ital, igaz? *Lépked vissza mosolyogva a két férfihez, ezzel jelezve, hogy elfogadja a meghívást. Ezúttal azonban nem ragadja magához a kezdeményezést, hagyja, hadd érezze magát egy kicsit az úr a történet főszereplőjének. Miután amaz vázolja az ötletet, Merlana kissé felhúzza a szemöldökét, majd tekintetét Lazziar felé kapja, amikor újabb beszólással próbálkozik.*
- Minek nézel te engem? *Sóhajt fel, ugyanis ezt őszintén kérheti ki magának, ugyanis a cafkák nem szoktak semmit sem csinálni az ő lábaival..*
- Amúgy igen, a prémje bizonyára értékes, de én nem vagyok vadász. Legfeljebb eladni segíthetek nektek, vagy kideríteni, pontosan mennyit ér. *Ezt magabiztosan állíthatja, mert neki túl nagy falatnak is bizonyulna egy ilyen eladás, a kapcsolatai megvannak hozzá, akár több szálon is.*
- De azzal nem a ti zsebetek telne meg, hanem az enyém. *Ránt vállat, nyilván haszon nélkül a kisujját sem fogja mozdítani.*
- A pénz egyébként akkor vándorol a legjobban a kasszába, ha remek szolgáltatást nyújtotok. Ti mivel tudtok szolgálni? Már ezen kívül… *Mutat körbe hanyagul ismét a számára leharcolt fogadón, majd negédes mosollyal pillant vissza a drága főnökhelyettesre. Kíváncsi, hogy mi mindenre képes ez a banda pénzért. Eddig a vendéglátás és a vadászat játszik, de talán van ott még más is, ha egy kicsit mélyebbre próbál ásni…*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-07 18:48:40
Üzenet elküldve: 2026-05-07 18:48:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Merlanának talán egy visszafogottabb külsőt kellene választania olykor-olykor ha nem mindig oda akar kilyukadni ki mit hogyan forgat meztelenül. Meg tudja érteni, hogy szépség számára többet ér mint a világ össze aranya. De ha ilyen helyre érkezik, ilyen külsővel. Az felér azzal a bizonyos mondással, mint amikor valaki tátott szájjal abba a bizonyos erdőbe.
Amíg ő elviseli érdektelenséggel a pultos szúrós nézését. Mert őszintén szólva cseppet sem érdekli jelenleg mit is mondott a törpéről. Annyi vörös jelzőt aggathatna sok mindenkire, hogy hatokig ellenne az illető a törpe keresésével. Lazziar amúgy is inkább van elfoglalva hasonló szúrós tekintettel a korsójának üres aljára. Előrébb is tolja egy unott mozdulattal jelezve a pultosnak, hogy bizony a sok szájjárás közben ideje lenne valakinek dolgoznia is. Még mosolyog is elégedetten a másik szúrós tekintetére, hogy azért egy "megköszönésnek" felvethető legyen ez a mozdulatsor.
Ekkor veszi észre csupán, hogy mintha viszketne a füle töve. Mintha valaki lyukat nézne a feje oldalára. Az érzést pusztán egy röpke vakarózással rázza le magáról. Merlanának bizony jobb helyen kellene összefutnia az elfel, ha jobb bánásmódot szeretne tőle. Vagy úgy henteregnie, hogy nem kér érte aranyat. Akkor talán az elf érezne is magában annyit, hogy megerőltesse magát. De erősen kétli, hogy ez utóbbi előfordulhatna most már. *
- Áhh így már minden világos. Bár a kikötőnek egyetlen részébe lépnék be csupán, de oda az embernek vagy ezer arannyal kell belépnie, hogy igazán jót mulasson.
*Gondol vissza a múltkori sellős kalandjára. Olyan mintha csak tegnap lett volna. Mennyire is örült magának akkor a törpe, hogy egy idióta meghívta őt a legfinomabb italokra, falatokra és nőkre.
Csapatok bizony tényleg olyan mintha a csak a szél hordta volna össze a szemetet az úton. De néha az ilyenekből alakulhatnak a legnagyobb sikerek. Vagy bukások. Ezt majd a sors eldönti.*
- Azok a világrendítő ötletek igen.
*Kacag fel röviden még a fejét is megrázza mellé. Lehet pusztán azért segít ezekben a tervekben, hogy bebizonyítsa neki lesz igaza és mind a Krenkában fognak kikötni. Vagy felkötődni. Ez is majd elválik. Merlana előadását pedig csak szem forgatva nézi végig. Annak idején talán még kapható volt az ilyenekre. De mára már eléggé jól ismeri a nőt, hogy most pusztán csak kéreti magát. Vil valamelyest be is dől ennek, elvégre is marasztalja a nőt. Megvárja, hogy ebből mi lesz. Marad e vagy sem.
Ha viszont a nő távozóra veszi, akkor egy röpke kedves szóval inti útnak.*
- A sarkokon vigyázni.
*Emeli fel kezét intésre köszönésképpen.
Figyelmét ezek után Vil köti le. Merlanával vagy nélküle természetesen.*
- Látom ragadt rád belőle elég.
*Jegyzi meg az orra alatt, ahogy a pultos is elő áll saját ötletével.*
- Hmm szép biza. Talán egy két cafka szívesen hordaná a nyakában.
*Vakarja meg az állát, ám arckifejezéséről nem igazán lehet leolvasni, hogy érdekli a dolog. Vagy épp az ellenkezője. Ha pedig Merlana mellette van még hozzá is teszi.*
- Vagy csak a te lábaidat szeretik a nyakukban hordani?
*Vigyorodik fel gonoszan ismét a nőre. Valamiért erre sosem un rá, hogy ott szúrjon oda neki ahol lehet.*
-
*Merlanának talán egy visszafogottabb külsőt kellene választania olykor-olykor ha nem mindig oda akar kilyukadni ki mit hogyan forgat meztelenül. Meg tudja érteni, hogy szépség számára többet ér mint a világ össze aranya. De ha ilyen helyre érkezik, ilyen külsővel. Az felér azzal a bizonyos mondással, mint amikor valaki tátott szájjal abba a bizonyos erdőbe.
Amíg ő elviseli érdektelenséggel a pultos szúrós nézését. Mert őszintén szólva cseppet sem érdekli jelenleg mit is mondott a törpéről. Annyi vörös jelzőt aggathatna sok mindenkire, hogy hatokig ellenne az illető a törpe keresésével. Lazziar amúgy is inkább van elfoglalva hasonló szúrós tekintettel a korsójának üres aljára. Előrébb is tolja egy unott mozdulattal jelezve a pultosnak, hogy bizony a sok szájjárás közben ideje lenne valakinek dolgoznia is. Még mosolyog is elégedetten a másik szúrós tekintetére, hogy azért egy "megköszönésnek" felvethető legyen ez a mozdulatsor.
Ekkor veszi észre csupán, hogy mintha viszketne a füle töve. Mintha valaki lyukat nézne a feje oldalára. Az érzést pusztán egy röpke vakarózással rázza le magáról. Merlanának bizony jobb helyen kellene összefutnia az elfel, ha jobb bánásmódot szeretne tőle. Vagy úgy henteregnie, hogy nem kér érte aranyat. Akkor talán az elf érezne is magában annyit, hogy megerőltesse magát. De erősen kétli, hogy ez utóbbi előfordulhatna most már. *
- Áhh így már minden világos. Bár a kikötőnek egyetlen részébe lépnék be csupán, de oda az embernek vagy ezer arannyal kell belépnie, hogy igazán jót mulasson.
*Gondol vissza a múltkori sellős kalandjára. Olyan mintha csak tegnap lett volna. Mennyire is örült magának akkor a törpe, hogy egy idióta meghívta őt a legfinomabb italokra, falatokra és nőkre.
Csapatok bizony tényleg olyan mintha a csak a szél hordta volna össze a szemetet az úton. De néha az ilyenekből alakulhatnak a legnagyobb sikerek. Vagy bukások. Ezt majd a sors eldönti.*
- Azok a világrendítő ötletek igen.
*Kacag fel röviden még a fejét is megrázza mellé. Lehet pusztán azért segít ezekben a tervekben, hogy bebizonyítsa neki lesz igaza és mind a Krenkában fognak kikötni. Vagy felkötődni. Ez is majd elválik. Merlana előadását pedig csak szem forgatva nézi végig. Annak idején talán még kapható volt az ilyenekre. De mára már eléggé jól ismeri a nőt, hogy most pusztán csak kéreti magát. Vil valamelyest be is dől ennek, elvégre is marasztalja a nőt. Megvárja, hogy ebből mi lesz. Marad e vagy sem.
Ha viszont a nő távozóra veszi, akkor egy röpke kedves szóval inti útnak.*
- A sarkokon vigyázni.
*Emeli fel kezét intésre köszönésképpen.
Figyelmét ezek után Vil köti le. Merlanával vagy nélküle természetesen.*
- Látom ragadt rád belőle elég.
*Jegyzi meg az orra alatt, ahogy a pultos is elő áll saját ötletével.*
- Hmm szép biza. Talán egy két cafka szívesen hordaná a nyakában.
*Vakarja meg az állát, ám arckifejezéséről nem igazán lehet leolvasni, hogy érdekli a dolog. Vagy épp az ellenkezője. Ha pedig Merlana mellette van még hozzá is teszi.*
- Vagy csak a te lábaidat szeretik a nyakukban hordani?
*Vigyorodik fel gonoszan ismét a nőre. Valamiért erre sosem un rá, hogy ott szúrjon oda neki ahol lehet.*
-
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-07 11:29:33
Üzenet elküldve: 2026-05-07 11:29:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Maga sem tudna szebben fogalmazni, bár nem ő a helyi bárd, hogy nagyzó szavak kísérjék minden beszélgetését. El van ő magával és a stílusával, s míg nem szól semmit, titkon örül a téma továbbterelésének. Azt már nem állítja, hogy egy szelídebb témához érkeztek, bár a veszett kutyákat is szelídnek jósolja valaki. Eleinte értetlenül néz a nőre, mert hát nem tudja hova tenni ezt a stílust. *
~ Ebbe meg mi ütött? ~
* Gondolja, miközben figyeli annak testtartását. Beletelik néhány percbe, míg fejbe nem vágja a felismerés. Nem számított arra, hogy a szerepek felcserélődnek és elintézi, hogy a saját szavain fuldokoljon. Cseles. Ennyi jelzőt aggat a lányra, majd elismerő füttyszót követve szólal fel. *
- Nem rossz.
* Feleli röviden, s míg hangjában elismerő hangnemet észlelni, addig kíváncsi szemei továbbra is a másik arcát fürkészik. Ez az állapot nem tart örökké, ugyanis a vörös említésére szúrós tekintettel fordul az elf irányába. Még jó, hogy nem rögtön a nevén szólítja azt a tömzsi balfácánt. *
- Együtt hajóztunk egy darabig. Nem egyszer jártuk meg Wegtorent és jöttünk vissza a kikötőbe. Bármennyire is egy romhalmaz, megvan annak is a szépsége, ha tudja az ember, hogy merre tekintsen.
* Bár kívülről úgy festhet, hogy eléggé szedett vedett csapattal veszi körül magát a vörös, nincs messze a valóságtól. Ahogy a tenger, maga sem válogatja a barátait. Rossz szokásainak egyike, ebbe nem tud belekötni. Ám hozzá hasonló söpredékeket valahogy mindig egy tető alá fújja a szél. Talán pont emiatt vannak ők hárman is jelen. Törött Korsó: A nagyravágyók klubja. Gyenge láncszemek mindig is voltak, vannak, lesznek, de a végén csak a kemény mag számít. Elvégre ők lesznek azok, akik mindenek felett fognak állni. Mikor a művésznő távozni készül, eleinte csak figyeli. Kíváncsisága erősebb, mint a józan esze, így nem tudja megállni és megszólítja. *
- Máris mennél? Ha már idehozott az élet, maradj még egy italra. Ki tudja, még a végén mégis találunk valami szabad helyet a napirendben.
* Nem nagyon erőlteti meg magát, ha marasztalásról van szó, de senki sem mondhatja, hogy szó nélkül hagyta a dolgot. Nem zavartatja magát, ha lelép, ám ha marad, akkor nagyobb átéléssel kezd bele a következő mondandójának.*
- A főnök nincs itt, és a csodálatos * Kellően kihangsúlyozza ezt a szót. * ötletei nélkül a pénz nem fog magától a kasszába vándorolni.
* Egy rövid vigyor jelenik meg az arcán, majd egy papírt vesz elő a pult takarásából. *
- Szóval… Akadt pár ötletem, hogyan lehetne egy kis pluszt kiszedni ebből a városból.
* Mondata végeztével pedig lerakja a papírt az asztalra, majd feléjük fordítja. Hangjában kihallatszott, hogy ezeket az ötleteket már nem először forgatta meg magában. Ám hangosan kimondva mosolyt csal az arcára. Az előttük lévő papíron egy megbízás található. Na, nem felbérelné szeretné a párost. A lényeg, amire szól a megbízás. Ezt alátámassza is a skiccelt állat fején kopogó ujja. *
- Szép jószág. De ami engem érdekel, hogy miként értékelnék a fenti körök. A bundájából szép kis kabátot lehetne összerakni, ami felkeltheti egyes csoportok érdeklődését.
* Ha jobban megnézik a papírt, rajta egy sablonos szöveg az állatról, egy Erdei Irbiszről; Lelőhely, erősségek, és a végén Élve vagy hallva. *
* Maga sem tudna szebben fogalmazni, bár nem ő a helyi bárd, hogy nagyzó szavak kísérjék minden beszélgetését. El van ő magával és a stílusával, s míg nem szól semmit, titkon örül a téma továbbterelésének. Azt már nem állítja, hogy egy szelídebb témához érkeztek, bár a veszett kutyákat is szelídnek jósolja valaki. Eleinte értetlenül néz a nőre, mert hát nem tudja hova tenni ezt a stílust. *
~ Ebbe meg mi ütött? ~
* Gondolja, miközben figyeli annak testtartását. Beletelik néhány percbe, míg fejbe nem vágja a felismerés. Nem számított arra, hogy a szerepek felcserélődnek és elintézi, hogy a saját szavain fuldokoljon. Cseles. Ennyi jelzőt aggat a lányra, majd elismerő füttyszót követve szólal fel. *
- Nem rossz.
* Feleli röviden, s míg hangjában elismerő hangnemet észlelni, addig kíváncsi szemei továbbra is a másik arcát fürkészik. Ez az állapot nem tart örökké, ugyanis a vörös említésére szúrós tekintettel fordul az elf irányába. Még jó, hogy nem rögtön a nevén szólítja azt a tömzsi balfácánt. *
- Együtt hajóztunk egy darabig. Nem egyszer jártuk meg Wegtorent és jöttünk vissza a kikötőbe. Bármennyire is egy romhalmaz, megvan annak is a szépsége, ha tudja az ember, hogy merre tekintsen.
* Bár kívülről úgy festhet, hogy eléggé szedett vedett csapattal veszi körül magát a vörös, nincs messze a valóságtól. Ahogy a tenger, maga sem válogatja a barátait. Rossz szokásainak egyike, ebbe nem tud belekötni. Ám hozzá hasonló söpredékeket valahogy mindig egy tető alá fújja a szél. Talán pont emiatt vannak ők hárman is jelen. Törött Korsó: A nagyravágyók klubja. Gyenge láncszemek mindig is voltak, vannak, lesznek, de a végén csak a kemény mag számít. Elvégre ők lesznek azok, akik mindenek felett fognak állni. Mikor a művésznő távozni készül, eleinte csak figyeli. Kíváncsisága erősebb, mint a józan esze, így nem tudja megállni és megszólítja. *
- Máris mennél? Ha már idehozott az élet, maradj még egy italra. Ki tudja, még a végén mégis találunk valami szabad helyet a napirendben.
* Nem nagyon erőlteti meg magát, ha marasztalásról van szó, de senki sem mondhatja, hogy szó nélkül hagyta a dolgot. Nem zavartatja magát, ha lelép, ám ha marad, akkor nagyobb átéléssel kezd bele a következő mondandójának.*
- A főnök nincs itt, és a csodálatos * Kellően kihangsúlyozza ezt a szót. * ötletei nélkül a pénz nem fog magától a kasszába vándorolni.
* Egy rövid vigyor jelenik meg az arcán, majd egy papírt vesz elő a pult takarásából. *
- Szóval… Akadt pár ötletem, hogyan lehetne egy kis pluszt kiszedni ebből a városból.
* Mondata végeztével pedig lerakja a papírt az asztalra, majd feléjük fordítja. Hangjában kihallatszott, hogy ezeket az ötleteket már nem először forgatta meg magában. Ám hangosan kimondva mosolyt csal az arcára. Az előttük lévő papíron egy megbízás található. Na, nem felbérelné szeretné a párost. A lényeg, amire szól a megbízás. Ezt alátámassza is a skiccelt állat fején kopogó ujja. *
- Szép jószág. De ami engem érdekel, hogy miként értékelnék a fenti körök. A bundájából szép kis kabátot lehetne összerakni, ami felkeltheti egyes csoportok érdeklődését.
* Ha jobban megnézik a papírt, rajta egy sablonos szöveg az állatról, egy Erdei Irbiszről; Lelőhely, erősségek, és a végén Élve vagy hallva. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 95-114