Arthenior - Törött Korsó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 40-59
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-08 08:50:17
Üzenet elküldve: 2026-04-08 08:50:17
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
//Találkozások//
* Valóban nem egy kifizetődő játék lenne, ha folyton folyvást egyetlen egy alak nyerne meg minden létező kört. Kész rémálom lenne a fogadások leszervezése és a jutalékok kiosztása. Még szerencse, hogy a legtöbb versenyző hajlamos kicsit ferdített szabályokkal játszani. Hol egy kisebb erszény elég, hol egy tőr a seggébe is kevés. *
- Ó, hidd el nekem. Egyszer biztos felbérlek valakit, hogy tegye el lábalól.
* Mondja komor üveges tekintettel, amit egy fáradt sóhaj követ. *
- De az sajna nem mostanság lesz. Hmm?
* Tekintete a pult mögötti ajtó felé vándorol. Az eddig zárt ajtó jelenleg résnyire van nyitva és egy halvány körvonal rajzolódik ki a sötét szobából azoknak, akiknek elég jó a szeme. Vil félbehagyja jelenlegi teendőit, és mint akinek végig ott lenne dolga besétál a raktárba. Kisvártatva egy levéllel sétál ki onnan. Szemei hevesen futnak végig a pergamenre felvésett jegyzeten, arcáról pedig a korábbi nyugodt énje mellett aggodalom is látható.*
- Ez nem lesz így jó.
* Jegyzi meg a pult felé sétálva. Odaérve egyik kezével megragadja a pultot. Muszáj valamit fognia. *
- Oi! FIGYELJETEK!
* Üvölt fel minden senkiházi törzsvendégnek, jöttmentnek és az újonnan érkezőknek egyaránt. *
- Hivatalos üzenet a tanácsházáról.
* Kiáltja, közben még a papírt is rázza. Majd a pultot elengedve megköszörüli torkát és folytatja az olvasást. A lényeget talán még a legrészegebb is felfogja. Az eddigi ismert-ismeretlen erők tovább nyomulnak, s immáron konkrét fenyegetést jelentenek a városra. Lehet ez valakinek új információ lesz, de hacsak nem egy kő alatt élt valaki, úgy tudnia kéne erről. *
- Továbbá; „A Tanács szükségállapotot hirdet! A harcedzett ifjakat várja a Kaszárnya! Hamarosan új rendeletek várhatóak a Tanács részéről. Ki teheti, ne hagyja el a várost!”
* Mire befejezte az olvasást, már a fogadótér közepén áll. Hacsak valaki nem szól egyből, némaság követi néhány pillanatig rövid monológját. Végezetül ruhájának egy szegletéből egy tőr kerül elő, majd a pult melletti hirdetőtábla közepéhez igazítja, majd a tőrrel erősíti oda. *
~ Igyatok, amíg tudtok. Talán ez lesz az utolsó esélyetek! ~
* Nem fordul el olyan gyorsan a hirdetőtábla elől, s míg farkasszemet néz azzal, addig tekintete olyan sötét marad, mint aki mindvégig a város pusztulását szerette volna látni, holott nem, csupán csak utálja azokat, akik fenyegetik az épületét. Néhány pillanattal később pedig már újra a megszokott szerény csaposként fordul vissza a közönséghez. A kíváncsiskodó tekinteteket a hirdetőtábla felé tereli. Ami őt illeti, elmondott mindent, amit akart. Ezután a két újonnan érkező asztalát közelíti meg. Szívgyönyörködtető látvány két ilyen virágszál szerény hajlékában, de azért nem felejti el a munkájának azon részét sem, amit rá szabtak ki. *
- Hölgyeim!
* Mondja az asztaluktól néhány lépésnyire. *
- Hozhatok valamit, amivel elviselhetőbbé tehetem ezeket a pocsék híreket ?
//Találkozások//
* Valóban nem egy kifizetődő játék lenne, ha folyton folyvást egyetlen egy alak nyerne meg minden létező kört. Kész rémálom lenne a fogadások leszervezése és a jutalékok kiosztása. Még szerencse, hogy a legtöbb versenyző hajlamos kicsit ferdített szabályokkal játszani. Hol egy kisebb erszény elég, hol egy tőr a seggébe is kevés. *
- Ó, hidd el nekem. Egyszer biztos felbérlek valakit, hogy tegye el lábalól.
* Mondja komor üveges tekintettel, amit egy fáradt sóhaj követ. *
- De az sajna nem mostanság lesz. Hmm?
* Tekintete a pult mögötti ajtó felé vándorol. Az eddig zárt ajtó jelenleg résnyire van nyitva és egy halvány körvonal rajzolódik ki a sötét szobából azoknak, akiknek elég jó a szeme. Vil félbehagyja jelenlegi teendőit, és mint akinek végig ott lenne dolga besétál a raktárba. Kisvártatva egy levéllel sétál ki onnan. Szemei hevesen futnak végig a pergamenre felvésett jegyzeten, arcáról pedig a korábbi nyugodt énje mellett aggodalom is látható.*
- Ez nem lesz így jó.
* Jegyzi meg a pult felé sétálva. Odaérve egyik kezével megragadja a pultot. Muszáj valamit fognia. *
- Oi! FIGYELJETEK!
* Üvölt fel minden senkiházi törzsvendégnek, jöttmentnek és az újonnan érkezőknek egyaránt. *
- Hivatalos üzenet a tanácsházáról.
* Kiáltja, közben még a papírt is rázza. Majd a pultot elengedve megköszörüli torkát és folytatja az olvasást. A lényeget talán még a legrészegebb is felfogja. Az eddigi ismert-ismeretlen erők tovább nyomulnak, s immáron konkrét fenyegetést jelentenek a városra. Lehet ez valakinek új információ lesz, de hacsak nem egy kő alatt élt valaki, úgy tudnia kéne erről. *
- Továbbá; „A Tanács szükségállapotot hirdet! A harcedzett ifjakat várja a Kaszárnya! Hamarosan új rendeletek várhatóak a Tanács részéről. Ki teheti, ne hagyja el a várost!”
* Mire befejezte az olvasást, már a fogadótér közepén áll. Hacsak valaki nem szól egyből, némaság követi néhány pillanatig rövid monológját. Végezetül ruhájának egy szegletéből egy tőr kerül elő, majd a pult melletti hirdetőtábla közepéhez igazítja, majd a tőrrel erősíti oda. *
~ Igyatok, amíg tudtok. Talán ez lesz az utolsó esélyetek! ~
* Nem fordul el olyan gyorsan a hirdetőtábla elől, s míg farkasszemet néz azzal, addig tekintete olyan sötét marad, mint aki mindvégig a város pusztulását szerette volna látni, holott nem, csupán csak utálja azokat, akik fenyegetik az épületét. Néhány pillanattal később pedig már újra a megszokott szerény csaposként fordul vissza a közönséghez. A kíváncsiskodó tekinteteket a hirdetőtábla felé tereli. Ami őt illeti, elmondott mindent, amit akart. Ezután a két újonnan érkező asztalát közelíti meg. Szívgyönyörködtető látvány két ilyen virágszál szerény hajlékában, de azért nem felejti el a munkájának azon részét sem, amit rá szabtak ki. *
- Hölgyeim!
* Mondja az asztaluktól néhány lépésnyire. *
- Hozhatok valamit, amivel elviselhetőbbé tehetem ezeket a pocsék híreket ?
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-07 21:25:18
Üzenet elküldve: 2026-04-07 21:25:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
//Találkozások//
*Leginkább csak a hirtelenségből fakadó kíváncsiságából kérdezett rá a bajnok kilétére. Egy apró kósza gondolat miatt, ha esetleg maga is megmérkőzne. Ám sajna az ilyesfajta örömöket jelen helyzetében hanyagolnia kéne. Már csak az kellene neki igazán, hogy lilás zöldes fejjel jelenjen meg Alenia előtt. Mert azt alig nézi ki az itteniekből, hogy megértik a zárka bunyózás alapvető szabályait. El is hessegeti az ötlete, ahogy a választ megkapja. Csak lustán hátrafordul. Megnézi magának az alakot, amelyre maga a fogadós is hanyagul mutatott csupán. Hümmög egyet és fordul is vissza. Nagy darab. Állná a pofonokat. Jobban mint ő maga az biztos.*
- Az ember már nyugodtan hugyozni sem mehet mostanság. Micsoda világot élünk.
*Húzza száját egy savanyú szarkazmussal teli mosolyra.*
- Két tőrt a hátában esetleg. Ha így folytatja.
*Jegyezi meg ismét csípősen ismét magának. Ha nem most majd esetleg. Sosem szeretik ha mindig egy valaki a bajnok. Az sosem tesz jót a fogadásoknak. Az ilyesmiben kellenek a változások.*
- Az legyen a maga baja ha odáig elér. Bár inkább nézném ki belőle, hogy egy vitrines szekrénybe zárná, hogy előtte verje a saját faszát.
*Most már ő maga is felröhög. Nem szerette túlzottan a mocskos beszédet. De néha jól esik kifejezni magát így, hogy a benne megbújó gyötrelmeket valahogy kiadja.*
- Biztos ismered. Felfelé nyalni, lefelé taposni.
*Jegyzi meg Merlanával kapcsolatos gondolatait. Mert a kislány bizony azt nagyon tud. A lefelé taposási tudományát szerencsére még nem tapasztalta meg. De biztos nem hagyná megtorlatlanul.*
- Majd szólj mindenképpen. Látni fogsz még.
*Bólint egy aprót a másik felé. Jelezve, bizony ő itt visszatérő vendég lesz. Már ha Alenia nem tesz rá túlságosan szoros pórázt. Vagy épp fordítva. Pusztán csak reméli legalább fele annyira fogja élvezni a vele töltött napokat mint Rinével. Akkor már nem lesz kész szenvedés az Eeyr imádóval egy fedél alatt élni. Ám ekkor egy újabb hangra lesz figyelmes. Fél fejjel meg is fordul, és megpillant valakit. Akit nagyon is remélt nem fog itt látni. Norgen. Az a démon kurva aki majdnem darabokra hasította őt. Feje egy pillanatra torzul el csupán a látványától. Ám tudja, hamar szerepbe kell jönnie. Vagy épp árnyékká változni, mint aki itt sem járt. Rosszabb esetben pedig valami történetet kitalálni, mi a fenét keres itt egy nemesi sarj. Mert bizony Norgen és vele érkező nem éppen egy pornépnek mondható formában jelent meg. Ami azt jelentheti, ha a másik személy később felismeri őt a nemesi körökben rákérdezhet erre Alenia előtt. Amit el kell kerülnie mindenképp. Viszont nem tudja megérteni, Norgen miért nem fél attól, hogy ilyen körökben látják? Ennyire biztos lenne az ő helyzete? Majd ezt ki kell derítenie. Most viszont jobb ha átgondolja a helyzetét.
Gyorsan vissza is fordul a pult felé, mint aki egy volt a sok közül aki megnézte az érkező népeket. Nagyot kortyol az italából. Miközben fejében egy hazugságot fogalmaz meg, ha esetleg a démon picsa leszólítaná őt valami rosszindulatú gondolat révén, hogy beleköphessen a levesébe.
Végül a szerepét játszva inkább a pultoshoz szól.*
- Látod, emlegetett szamarak. Talán dolgoznak is ha szépen megkéred őket.
*Húzódik arca egy gonosz mosolyra. Ám nem fogja feltartóztatni a kocsmárost, hogy elmenjen kiszolgálni a frisset jött csibéket.*
//Találkozások//
*Leginkább csak a hirtelenségből fakadó kíváncsiságából kérdezett rá a bajnok kilétére. Egy apró kósza gondolat miatt, ha esetleg maga is megmérkőzne. Ám sajna az ilyesfajta örömöket jelen helyzetében hanyagolnia kéne. Már csak az kellene neki igazán, hogy lilás zöldes fejjel jelenjen meg Alenia előtt. Mert azt alig nézi ki az itteniekből, hogy megértik a zárka bunyózás alapvető szabályait. El is hessegeti az ötlete, ahogy a választ megkapja. Csak lustán hátrafordul. Megnézi magának az alakot, amelyre maga a fogadós is hanyagul mutatott csupán. Hümmög egyet és fordul is vissza. Nagy darab. Állná a pofonokat. Jobban mint ő maga az biztos.*
- Az ember már nyugodtan hugyozni sem mehet mostanság. Micsoda világot élünk.
*Húzza száját egy savanyú szarkazmussal teli mosolyra.*
- Két tőrt a hátában esetleg. Ha így folytatja.
*Jegyezi meg ismét csípősen ismét magának. Ha nem most majd esetleg. Sosem szeretik ha mindig egy valaki a bajnok. Az sosem tesz jót a fogadásoknak. Az ilyesmiben kellenek a változások.*
- Az legyen a maga baja ha odáig elér. Bár inkább nézném ki belőle, hogy egy vitrines szekrénybe zárná, hogy előtte verje a saját faszát.
*Most már ő maga is felröhög. Nem szerette túlzottan a mocskos beszédet. De néha jól esik kifejezni magát így, hogy a benne megbújó gyötrelmeket valahogy kiadja.*
- Biztos ismered. Felfelé nyalni, lefelé taposni.
*Jegyzi meg Merlanával kapcsolatos gondolatait. Mert a kislány bizony azt nagyon tud. A lefelé taposási tudományát szerencsére még nem tapasztalta meg. De biztos nem hagyná megtorlatlanul.*
- Majd szólj mindenképpen. Látni fogsz még.
*Bólint egy aprót a másik felé. Jelezve, bizony ő itt visszatérő vendég lesz. Már ha Alenia nem tesz rá túlságosan szoros pórázt. Vagy épp fordítva. Pusztán csak reméli legalább fele annyira fogja élvezni a vele töltött napokat mint Rinével. Akkor már nem lesz kész szenvedés az Eeyr imádóval egy fedél alatt élni. Ám ekkor egy újabb hangra lesz figyelmes. Fél fejjel meg is fordul, és megpillant valakit. Akit nagyon is remélt nem fog itt látni. Norgen. Az a démon kurva aki majdnem darabokra hasította őt. Feje egy pillanatra torzul el csupán a látványától. Ám tudja, hamar szerepbe kell jönnie. Vagy épp árnyékká változni, mint aki itt sem járt. Rosszabb esetben pedig valami történetet kitalálni, mi a fenét keres itt egy nemesi sarj. Mert bizony Norgen és vele érkező nem éppen egy pornépnek mondható formában jelent meg. Ami azt jelentheti, ha a másik személy később felismeri őt a nemesi körökben rákérdezhet erre Alenia előtt. Amit el kell kerülnie mindenképp. Viszont nem tudja megérteni, Norgen miért nem fél attól, hogy ilyen körökben látják? Ennyire biztos lenne az ő helyzete? Majd ezt ki kell derítenie. Most viszont jobb ha átgondolja a helyzetét.
Gyorsan vissza is fordul a pult felé, mint aki egy volt a sok közül aki megnézte az érkező népeket. Nagyot kortyol az italából. Miközben fejében egy hazugságot fogalmaz meg, ha esetleg a démon picsa leszólítaná őt valami rosszindulatú gondolat révén, hogy beleköphessen a levesébe.
Végül a szerepét játszva inkább a pultoshoz szól.*
- Látod, emlegetett szamarak. Talán dolgoznak is ha szépen megkéred őket.
*Húzódik arca egy gonosz mosolyra. Ám nem fogja feltartóztatni a kocsmárost, hogy elmenjen kiszolgálni a frisset jött csibéket.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-02 17:19:36
Üzenet elküldve: 2026-04-02 17:19:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
*Ysanee immáron egy szó nélkül követi Norgent, s a késdobáló züllött miliője rögvest az érzékeire nehezedik. A levegő sűrű és állott, telített a füst, az izzadtság és az olcsó szesz szagával. Mély levegőt véve fogadja el sorsát, ahogy ráérősen beljebb lépdelnek, s bár fintorogni volna kedve a foghíjas szájakból érkező megjegyzésekre, egy rezdülés nélkül tűri el őket és foglal helyet végül a kinézett széken. Egy porcikája se kívánja az ittlétet és ezen az udvarias kérdés sem javít különösebben. Pofátlanul sok italra lenne szüksége, hogy sokáig bírja itt.*
- Egy pohár bort *feleli egy halvány mosoly kíséretében, aztán már könyököl is fel az asztallapra, hogy az állát támasztva függessze figyelő pillantásait a szőkeségre. Csendben hallgat, kékjei a zöld tekintet fürkészik, csupán akkor nyúlik el egy széles mosoly az arcán, mikor a nő végre felfedi kilétét. Egy pillanat alatt áll össze a kép, kap választ azokra a gyanús miértekre és ez némi megnyugvással tölti el. Ettől persze még lehet kattant, de valószínűbb, hogy csak pusztán a féltékenység kínozza. Annyiban persze zavaros, hogy korábban Samonyr jegyest emlegetett, de lehet, hogy asztaltársa így kívánja nyomatékosítani a fontosságát a nemes életében - nem mintha szükség volna rá, a tolvajt teljességgel hidegen hagyja a dolog.*
- Semmi olyan dolog nem történt, ami miatt aggódnia kellene Norgen kisasszony *szólal meg végül mosolyogva, mintha az egész csupán valami félreértés volna. Hiába adja elő a szőkeség, mintha nem érdekelné a tolvaj viszonya a vőlegényével, utána nagyon gyorsan egyértelművé teszi, hogy azért mégsem közönyös számára. Igaz, úgy tűnik szigorúan a presztizsét és anyagiakat félti, de bizonyára egy kis önérzetesség is munkál azért a szavak mögött.*
- A találkozásunk nem személyes természetű volt *pontosítja és bízik benne egy kicsit, hogy így talán valamennyire az érdeklődését is elveszti a másik* - És valójában nem vagyunk barátok.
*Nem csendül megkövető beismerés felhangjával, és egyáltalán nem is tűnik kapkodó tagadásnak. Csupán szárazon közli a tényeket*
- Úgyhogy természetesen nincs harag.
*Ysanee immáron egy szó nélkül követi Norgent, s a késdobáló züllött miliője rögvest az érzékeire nehezedik. A levegő sűrű és állott, telített a füst, az izzadtság és az olcsó szesz szagával. Mély levegőt véve fogadja el sorsát, ahogy ráérősen beljebb lépdelnek, s bár fintorogni volna kedve a foghíjas szájakból érkező megjegyzésekre, egy rezdülés nélkül tűri el őket és foglal helyet végül a kinézett széken. Egy porcikája se kívánja az ittlétet és ezen az udvarias kérdés sem javít különösebben. Pofátlanul sok italra lenne szüksége, hogy sokáig bírja itt.*
- Egy pohár bort *feleli egy halvány mosoly kíséretében, aztán már könyököl is fel az asztallapra, hogy az állát támasztva függessze figyelő pillantásait a szőkeségre. Csendben hallgat, kékjei a zöld tekintet fürkészik, csupán akkor nyúlik el egy széles mosoly az arcán, mikor a nő végre felfedi kilétét. Egy pillanat alatt áll össze a kép, kap választ azokra a gyanús miértekre és ez némi megnyugvással tölti el. Ettől persze még lehet kattant, de valószínűbb, hogy csak pusztán a féltékenység kínozza. Annyiban persze zavaros, hogy korábban Samonyr jegyest emlegetett, de lehet, hogy asztaltársa így kívánja nyomatékosítani a fontosságát a nemes életében - nem mintha szükség volna rá, a tolvajt teljességgel hidegen hagyja a dolog.*
- Semmi olyan dolog nem történt, ami miatt aggódnia kellene Norgen kisasszony *szólal meg végül mosolyogva, mintha az egész csupán valami félreértés volna. Hiába adja elő a szőkeség, mintha nem érdekelné a tolvaj viszonya a vőlegényével, utána nagyon gyorsan egyértelművé teszi, hogy azért mégsem közönyös számára. Igaz, úgy tűnik szigorúan a presztizsét és anyagiakat félti, de bizonyára egy kis önérzetesség is munkál azért a szavak mögött.*
- A találkozásunk nem személyes természetű volt *pontosítja és bízik benne egy kicsit, hogy így talán valamennyire az érdeklődését is elveszti a másik* - És valójában nem vagyunk barátok.
*Nem csendül megkövető beismerés felhangjával, és egyáltalán nem is tűnik kapkodó tagadásnak. Csupán szárazon közli a tényeket*
- Úgyhogy természetesen nincs harag.
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-02 11:29:24
Üzenet elküldve: 2026-04-02 11:29:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Mindenki számára nagy meglepetés lenne, ha Zé elnyerné a bajnoki címet bunyóban, de akkor már tényleg kijárna egy valamire való tisztelet az irányába. Ám ameddig az előtte lévő asztal továbbra is üresen dacol a többi mellett, addig sem tisztelet, sem különleges bánásmódot nem szán az irányába. *
- A bajnok?
* Megszeppen egy pillanatra. Látszik rajta, hogy nincs éppen ínyére a téma, most, hogy felhozták a bajnok kilétét. *
- Hát... A bajnoki cím sokszor vált gazdát. Vannak azok az emberek, akik csak erejüket jönnek tesztelni. Egyszerű utazók, némelyikük csak átutazóban van a városban. Azokat nem látni viszont.
* Aprót legyint a kezével, majd megragad egy újabb poharat, ami tisztításra vár. *
- A legutóbbi győztes pedig az félnótás ott ni'.
* Oda se néz, csupán fejével biccent az ajtó melletti asztalra, ahol egy eléggé szakadt ruhával megáldott ember aludja az igazak álmát. *
- Durva egy est volt számára. Állítása szerint a mosdót kereste, hogy miből gondolta, hogy két verekedő alak mellett kell keresni, azt nem tudom. Annyit ivott, hogy a közönség sem tűnt gyanúsnak neki.
* Mondandóját befejezve a kezében lévő üveget gyűlölettel csapja az asztalra. *
- Legszívesebben páros lábbal rúgnám ki, de olyan erővel, hogy még azt is el kéne látni, aki felsegíti. De a főnök lát benne valamit, szóval nincs mit tenni.
* Megvonja mindkét vállát, majd elpakolja az elmosott üvegeket az asztal alá. Közben persze hallgatja a másikat, hátha eltereli a figyelmét, mert az iménti téma kellően megmozgatta. *
- Nem is rossz gondolat. Fél karját feláldozza, hogy később aranyból építhessen egy újat. Mondjuk sok sikert neki. Segget törölni kész élvezet lehet vele.
* Mikor felmerül az áru ajánlása egyből felkapja a fejét. Talán mégis egy nyelvet beszéltek idáig, csak valami csúnya akcentus meggátolta, hogy megértsék egymást. *
- Egy finom falatot, mi?
* Megdörzsöli szakállát, mintha csak mérlegelne az elhangzott információból, hogy megérné-e ez nekik. Főleg úgy, ha valóban nem fogadna akárkit. *
- Érdekes. Szóval még mindig akad a pórnép közül, akik a fejesek lábain csimpaszkodik, hogy maguk is feljebb juthassanak, érdekes. Ha igaz, amit mondasz, kétlem, hogy megelégedne az itteni élettel.
* Mondja egy vállrántással karöltve. Persze nem utasítaná el, ha felajánlaná magát egy ilyen szerzet, de annak az esélye is közel nulla lehet. *
- A fiúk már dolgoznak az ügyön. Ha meglesznek a lányok, az feltűnő lesz. De addig csak ilyen hülyeségekkel tudlak kiszolgálni, mint alkohol, szerencsejáték meg ilyenek.
* Mindenki számára nagy meglepetés lenne, ha Zé elnyerné a bajnoki címet bunyóban, de akkor már tényleg kijárna egy valamire való tisztelet az irányába. Ám ameddig az előtte lévő asztal továbbra is üresen dacol a többi mellett, addig sem tisztelet, sem különleges bánásmódot nem szán az irányába. *
- A bajnok?
* Megszeppen egy pillanatra. Látszik rajta, hogy nincs éppen ínyére a téma, most, hogy felhozták a bajnok kilétét. *
- Hát... A bajnoki cím sokszor vált gazdát. Vannak azok az emberek, akik csak erejüket jönnek tesztelni. Egyszerű utazók, némelyikük csak átutazóban van a városban. Azokat nem látni viszont.
* Aprót legyint a kezével, majd megragad egy újabb poharat, ami tisztításra vár. *
- A legutóbbi győztes pedig az félnótás ott ni'.
* Oda se néz, csupán fejével biccent az ajtó melletti asztalra, ahol egy eléggé szakadt ruhával megáldott ember aludja az igazak álmát. *
- Durva egy est volt számára. Állítása szerint a mosdót kereste, hogy miből gondolta, hogy két verekedő alak mellett kell keresni, azt nem tudom. Annyit ivott, hogy a közönség sem tűnt gyanúsnak neki.
* Mondandóját befejezve a kezében lévő üveget gyűlölettel csapja az asztalra. *
- Legszívesebben páros lábbal rúgnám ki, de olyan erővel, hogy még azt is el kéne látni, aki felsegíti. De a főnök lát benne valamit, szóval nincs mit tenni.
* Megvonja mindkét vállát, majd elpakolja az elmosott üvegeket az asztal alá. Közben persze hallgatja a másikat, hátha eltereli a figyelmét, mert az iménti téma kellően megmozgatta. *
- Nem is rossz gondolat. Fél karját feláldozza, hogy később aranyból építhessen egy újat. Mondjuk sok sikert neki. Segget törölni kész élvezet lehet vele.
* Mikor felmerül az áru ajánlása egyből felkapja a fejét. Talán mégis egy nyelvet beszéltek idáig, csak valami csúnya akcentus meggátolta, hogy megértsék egymást. *
- Egy finom falatot, mi?
* Megdörzsöli szakállát, mintha csak mérlegelne az elhangzott információból, hogy megérné-e ez nekik. Főleg úgy, ha valóban nem fogadna akárkit. *
- Érdekes. Szóval még mindig akad a pórnép közül, akik a fejesek lábain csimpaszkodik, hogy maguk is feljebb juthassanak, érdekes. Ha igaz, amit mondasz, kétlem, hogy megelégedne az itteni élettel.
* Mondja egy vállrántással karöltve. Persze nem utasítaná el, ha felajánlaná magát egy ilyen szerzet, de annak az esélye is közel nulla lehet. *
- A fiúk már dolgoznak az ügyön. Ha meglesznek a lányok, az feltűnő lesz. De addig csak ilyen hülyeségekkel tudlak kiszolgálni, mint alkohol, szerencsejáték meg ilyenek.
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-25 12:00:02
Üzenet elküldve: 2026-03-25 12:00:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
* Úgy látszik, az árnyakkal kapcsolatosan tévedett. Senki nem figyeli őket vagy, ha mégis, akkor olyan feltűnésmentesen, hogy azt észre sem veszik. Az ide vezető út zökkenőmentesen ment, így felesleges is lenne tovább arról beszélni, hogy milyen veszélyek leselkednek rájuk az itt lakók személyeiben. *
– Talán… * Tudja le egyszerűen a dolgot. Az érzéketlenség bizonyos szinten összefügg pedig azzal, hogy valaki képes elvágni a másik torkát. Ha vannak is ilyenek romvárosban, nem olyan gyakoriak a halálesetek, ahogyan azt a felsőbb körökben állítják. Ha mindennaposak lennének a halálesetek, egy idő után nem maradna senki a városban, nemde? A fogadó található ajtaja előtt éppen csak alvadni kezdő vérfoltok persze nem erre utalnak, de elég az előítéletességből! Norgen egy határozott mozdulattal kitártja az ajtót. Óvatosan lép be, felmérve a terepet, nehogy épp egy száguldó dobótőr útjába álljon. Aztán viszont visszanéz Ysaneere és állával az egyik oldalsó üres asztal felé bök. *
– Ott jó lesz. * Azzal el is indul oda. Csaknem kizárt, hogy legalább egy-két füttyszó ne kísérje a különös vendégeket, elvégre mindkét nőről lerí, hogy nem ilyen helyekhez szoktak. Ahogy a piás vendégek se csinos, fiatal nőkhöz szoktak. Viszont az asztalig talán csak sikerül eljutniuk anélkül, hogy valaki felajánlja nekik a közösülés lehetőségét.
Norgen leporolja a székét, majd keresztbe tett lábakkal leül. Nem fog a pulthoz menni, elvárja, hogy idehozzák nekik az italokat. Ha Ysanee követte, és nem szállt inába a bátorsága, akkor egy kedves félmosollyal ránéz újdonsült „barátnőjére” és megszólal. *
– Mit kérsz inni? * Megvárja a választ, de aztán rátér a fontosabb dolgokra. *
– Nos, tehát kedves Ysanee. * Tart egy rövid hatásszünetet. *
– Mélyen sajnálom, ha nem voltam teljesen őszinte veled. Tudod, nem árt az óvatosság. * Ironikus ilyet mondani, amikor épp most vezette magukat a romváros mélyére egy közönséges késdobálóba. Ettől függetlenül nyugodt hangon folytatja vallomását. *
– Nem érdekel, mit csináltál Samonyrnál. Tudom, hogy egy utolsó patkány olykor… És ez nem is zavar. Viszont egyvalamit tisztázzunk: ő az én férjem, szóval, ha a vagyonára pályázol, arról tegyél le. Ellenben azt komolyan gondoltam, hogy az ő barátja az én barátom is. Úgyhogy szent a béke? * Ismét felveszi bájos mosolyát, még szempilláit is megrebegteti, ahogy Ysanee kékjeibe néz. Fel van készülve arra, hogy a másik esetleg ideges lesz az elhangzottak miatt vagy épp attól, hogy eddig hazudott neki, de ha azt vesszük, még mindig jobb, hogy most elmondta az igazat, mintha tovább titkolózna. Ebből is látszik, hogy ma nem akar több vért ontani, ha nem muszáj. *
* Úgy látszik, az árnyakkal kapcsolatosan tévedett. Senki nem figyeli őket vagy, ha mégis, akkor olyan feltűnésmentesen, hogy azt észre sem veszik. Az ide vezető út zökkenőmentesen ment, így felesleges is lenne tovább arról beszélni, hogy milyen veszélyek leselkednek rájuk az itt lakók személyeiben. *
– Talán… * Tudja le egyszerűen a dolgot. Az érzéketlenség bizonyos szinten összefügg pedig azzal, hogy valaki képes elvágni a másik torkát. Ha vannak is ilyenek romvárosban, nem olyan gyakoriak a halálesetek, ahogyan azt a felsőbb körökben állítják. Ha mindennaposak lennének a halálesetek, egy idő után nem maradna senki a városban, nemde? A fogadó található ajtaja előtt éppen csak alvadni kezdő vérfoltok persze nem erre utalnak, de elég az előítéletességből! Norgen egy határozott mozdulattal kitártja az ajtót. Óvatosan lép be, felmérve a terepet, nehogy épp egy száguldó dobótőr útjába álljon. Aztán viszont visszanéz Ysaneere és állával az egyik oldalsó üres asztal felé bök. *
– Ott jó lesz. * Azzal el is indul oda. Csaknem kizárt, hogy legalább egy-két füttyszó ne kísérje a különös vendégeket, elvégre mindkét nőről lerí, hogy nem ilyen helyekhez szoktak. Ahogy a piás vendégek se csinos, fiatal nőkhöz szoktak. Viszont az asztalig talán csak sikerül eljutniuk anélkül, hogy valaki felajánlja nekik a közösülés lehetőségét.
Norgen leporolja a székét, majd keresztbe tett lábakkal leül. Nem fog a pulthoz menni, elvárja, hogy idehozzák nekik az italokat. Ha Ysanee követte, és nem szállt inába a bátorsága, akkor egy kedves félmosollyal ránéz újdonsült „barátnőjére” és megszólal. *
– Mit kérsz inni? * Megvárja a választ, de aztán rátér a fontosabb dolgokra. *
– Nos, tehát kedves Ysanee. * Tart egy rövid hatásszünetet. *
– Mélyen sajnálom, ha nem voltam teljesen őszinte veled. Tudod, nem árt az óvatosság. * Ironikus ilyet mondani, amikor épp most vezette magukat a romváros mélyére egy közönséges késdobálóba. Ettől függetlenül nyugodt hangon folytatja vallomását. *
– Nem érdekel, mit csináltál Samonyrnál. Tudom, hogy egy utolsó patkány olykor… És ez nem is zavar. Viszont egyvalamit tisztázzunk: ő az én férjem, szóval, ha a vagyonára pályázol, arról tegyél le. Ellenben azt komolyan gondoltam, hogy az ő barátja az én barátom is. Úgyhogy szent a béke? * Ismét felveszi bájos mosolyát, még szempilláit is megrebegteti, ahogy Ysanee kékjeibe néz. Fel van készülve arra, hogy a másik esetleg ideges lesz az elhangzottak miatt vagy épp attól, hogy eddig hazudott neki, de ha azt vesszük, még mindig jobb, hogy most elmondta az igazat, mintha tovább titkolózna. Ebből is látszik, hogy ma nem akar több vért ontani, ha nem muszáj. *
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-21 17:33:18
Üzenet elküldve: 2026-03-21 17:33:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Látja a másikon a röhögőgörcs tüneteit. Bárkinek is hiszi magát ez a Nagy Zé. Mások szemében és emlékében pontosan az marad ami. Egy bohóc. Aztán ki tudja, lehet egy nagy meglepetésre úgy forgatja a kést mint a legnagyobb párbajhős. Ám ameddig ezt nem látja saját szemével, úgy sem hinné el bárkinek.*
- Azt meg hiszem. Ki lenne amúgy a bajnok?
*Ha más nem megnézi magának. Ki tudja lehet egy barátságos mérkőzésben megmérkőzne vele. Ám egy dolog vissza attól, hogy ilyesmit tegyen. Figyelnie kell saját épségére. Nehogy Alenia kisasszony gyanút fogjon rossz szokásairól. Bár így is órákon át keresztül moshatja majd éppen rajta lévő ruháját, hogy a pipafüst szag kimenjen belőle.
Hasonlata talán nem nyert akkora sikert, mint akkor ő nála. De legalább nem kötött bele a másik. Amit félsikernek elkönyvel. Öröme azonban akkor teljesül be igazán, amikor elé kerül a második pohár sör. Furcsa. Borozni jött ide, de most mégis ezt a löttyöt vedeli. Valamiért a kesernyés íz most jobban esik neki. Milyen furcsa idők ezek.
Mikor azonban jobban megnézi, a sörhab sem néz ki ugyan úgy, és mintha az árnyalata is sötétebb lenne a hab alatt. Elismerően elhúzza a száját, amíg szemmel méri fel a nedűt. Majd meglátja, hogy fog esni neki később.*
- Úgy beszélsz mint egy ismerősöm. Aki a fél karját eladná azért, hogy megtudja mikor használják az árnyékszéket a nemesek.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy a vörös törpe ezt az infót is arra használná, hogy akkor törje rájuk az ajtót amikor a legvédtelenebbek. Vagy képtelenek a vagyonukat őrizni.*
- Nem főnököm. Társam.
*Teszi hozzá, de már emeli is a poharát rá. Worjthal ezt mondjuk még nem verekedtél le. Tény, imádja a szervezkedést, minden lében hat kanál a vörösördöge. Ez tagadhatatlan.*
- Na remek. Lehet majd szükségem lesz rájuk. Ajánlanék egy finom falatot. De azóta feljebb került a ranglétrán a kis feneke. Kétlem fogadna hétköznapi kuncsaftokat.
*Vonja meg a vállát. Bizony Merlana egy olyan "mutatványos" akiért érdemes megfizetni azt az aranymennyiséget.*
*Látja a másikon a röhögőgörcs tüneteit. Bárkinek is hiszi magát ez a Nagy Zé. Mások szemében és emlékében pontosan az marad ami. Egy bohóc. Aztán ki tudja, lehet egy nagy meglepetésre úgy forgatja a kést mint a legnagyobb párbajhős. Ám ameddig ezt nem látja saját szemével, úgy sem hinné el bárkinek.*
- Azt meg hiszem. Ki lenne amúgy a bajnok?
*Ha más nem megnézi magának. Ki tudja lehet egy barátságos mérkőzésben megmérkőzne vele. Ám egy dolog vissza attól, hogy ilyesmit tegyen. Figyelnie kell saját épségére. Nehogy Alenia kisasszony gyanút fogjon rossz szokásairól. Bár így is órákon át keresztül moshatja majd éppen rajta lévő ruháját, hogy a pipafüst szag kimenjen belőle.
Hasonlata talán nem nyert akkora sikert, mint akkor ő nála. De legalább nem kötött bele a másik. Amit félsikernek elkönyvel. Öröme azonban akkor teljesül be igazán, amikor elé kerül a második pohár sör. Furcsa. Borozni jött ide, de most mégis ezt a löttyöt vedeli. Valamiért a kesernyés íz most jobban esik neki. Milyen furcsa idők ezek.
Mikor azonban jobban megnézi, a sörhab sem néz ki ugyan úgy, és mintha az árnyalata is sötétebb lenne a hab alatt. Elismerően elhúzza a száját, amíg szemmel méri fel a nedűt. Majd meglátja, hogy fog esni neki később.*
- Úgy beszélsz mint egy ismerősöm. Aki a fél karját eladná azért, hogy megtudja mikor használják az árnyékszéket a nemesek.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy a vörös törpe ezt az infót is arra használná, hogy akkor törje rájuk az ajtót amikor a legvédtelenebbek. Vagy képtelenek a vagyonukat őrizni.*
- Nem főnököm. Társam.
*Teszi hozzá, de már emeli is a poharát rá. Worjthal ezt mondjuk még nem verekedtél le. Tény, imádja a szervezkedést, minden lében hat kanál a vörösördöge. Ez tagadhatatlan.*
- Na remek. Lehet majd szükségem lesz rájuk. Ajánlanék egy finom falatot. De azóta feljebb került a ranglétrán a kis feneke. Kétlem fogadna hétköznapi kuncsaftokat.
*Vonja meg a vállát. Bizony Merlana egy olyan "mutatványos" akiért érdemes megfizetni azt az aranymennyiséget.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-20 18:13:06
Üzenet elküldve: 2026-03-20 18:13:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Neki, mint a közönség kedvencének, kinek feladata az, hogy hallgasson, és időnként jó tanácsokkal lássa el a betévedőket, muszáj az aznapi legjobb formáját mutatnia. Még akkor is, ha a környéken az egyetlen jussa csupán készápor lenne. Arcát aprón nevető grimaszba vágja, majd egyik kezébe temeti fejét. Ha ez nem tenné, most biztos felnevetne, most is látni, ahogyan beleremeg annak visszatartásába. *
- Hát igen. Ugyanarról beszélünk. Nem lepődnék meg, ha megint feltűnne. Két feles után bárki kihívná a fogadó bajnokát egy bunyóra.
* A hasonlat hallatán egy pillanatra a tekintete a közeli falra szegezi, majd miután értelmezte a hallottakat elismerően bólint, miközben visszafordul. Nem hallott még ilyen hasonlatot, de a lehető legjobban írja kőrbe a helyzetet. A rövid bemutatója után ugrik is a majom a vízbe. Még egy sör rendel. *
- Értem értem.
* Feleli, majd meg is fordul, hogy egy “tiszta” poharat ragadjon, majd azzal elindul a sörcsaphoz. *
- Muszáj. Valakinek mindig képbe kell lennie a környező eseményekről. * Az utolsó szót kellően megnyomja. * Néha többet ér, mint az arany.
* Amint végez a csapolással, meg is fordul és egy teljesen másfajta sört rak az elf elé. Sötétebb szín, kisebb buborék és sokkal jobb illata egyaránt utalhat arra, hogy ez már nem olyan, amit a parasztok maguknak szüretelnek. Sűrű komlóval rendesen megpakolt sör, ami mérföldekkel jobb az iménti korsó. *
- Na, ha a te főnököd is ilyen, akkor fenékig.
* Feleli, majd miközben az asztalra koppantja a hideg nedűt, másik kezével az üres korsót emeli el előle. Amíg amaz elpusztítja az újabb sört, addig ő elmossa a poharat. Legalább van mit csinálnia addig is. Mikor a kurvákat említi, halkan felhorkant. Majd egy sejtelmes mosollyal az arcán pillant vissza az elfre, majd néhány kritikus másodperccel később nyitja szóra a száját. *
- Dolgozunk az ügyön. Amióta a Kósza Pinty új tulajdonosokkal büszkélkedik, azóta sokkal “előkelőbbek”. Valakinek vissza kell hoznia ezt a nemes szakmát szerény városunkba nem gondolod? De nem ám az ilyen útszéli fruskákra gondolok ám, igazi szépségekre koma. Ha eddig boldogultunk, velük szárnyalni fogunk.
* Feleli boldogan. Egy pillanatra meg is feledkezik magáról. Szereti, ha az üzlet gördülékenyen megy az ő beavatkozása nélkül, s a jelek szerint semmi sem áll elfőttük. *
* Neki, mint a közönség kedvencének, kinek feladata az, hogy hallgasson, és időnként jó tanácsokkal lássa el a betévedőket, muszáj az aznapi legjobb formáját mutatnia. Még akkor is, ha a környéken az egyetlen jussa csupán készápor lenne. Arcát aprón nevető grimaszba vágja, majd egyik kezébe temeti fejét. Ha ez nem tenné, most biztos felnevetne, most is látni, ahogyan beleremeg annak visszatartásába. *
- Hát igen. Ugyanarról beszélünk. Nem lepődnék meg, ha megint feltűnne. Két feles után bárki kihívná a fogadó bajnokát egy bunyóra.
* A hasonlat hallatán egy pillanatra a tekintete a közeli falra szegezi, majd miután értelmezte a hallottakat elismerően bólint, miközben visszafordul. Nem hallott még ilyen hasonlatot, de a lehető legjobban írja kőrbe a helyzetet. A rövid bemutatója után ugrik is a majom a vízbe. Még egy sör rendel. *
- Értem értem.
* Feleli, majd meg is fordul, hogy egy “tiszta” poharat ragadjon, majd azzal elindul a sörcsaphoz. *
- Muszáj. Valakinek mindig képbe kell lennie a környező eseményekről. * Az utolsó szót kellően megnyomja. * Néha többet ér, mint az arany.
* Amint végez a csapolással, meg is fordul és egy teljesen másfajta sört rak az elf elé. Sötétebb szín, kisebb buborék és sokkal jobb illata egyaránt utalhat arra, hogy ez már nem olyan, amit a parasztok maguknak szüretelnek. Sűrű komlóval rendesen megpakolt sör, ami mérföldekkel jobb az iménti korsó. *
- Na, ha a te főnököd is ilyen, akkor fenékig.
* Feleli, majd miközben az asztalra koppantja a hideg nedűt, másik kezével az üres korsót emeli el előle. Amíg amaz elpusztítja az újabb sört, addig ő elmossa a poharat. Legalább van mit csinálnia addig is. Mikor a kurvákat említi, halkan felhorkant. Majd egy sejtelmes mosollyal az arcán pillant vissza az elfre, majd néhány kritikus másodperccel később nyitja szóra a száját. *
- Dolgozunk az ügyön. Amióta a Kósza Pinty új tulajdonosokkal büszkélkedik, azóta sokkal “előkelőbbek”. Valakinek vissza kell hoznia ezt a nemes szakmát szerény városunkba nem gondolod? De nem ám az ilyen útszéli fruskákra gondolok ám, igazi szépségekre koma. Ha eddig boldogultunk, velük szárnyalni fogunk.
* Feleli boldogan. Egy pillanatra meg is feledkezik magáról. Szereti, ha az üzlet gördülékenyen megy az ő beavatkozása nélkül, s a jelek szerint semmi sem áll elfőttük. *
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-20 16:19:41
Üzenet elküldve: 2026-03-20 16:19:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*A vele történt események kissé elvették a kedvét az erőfitogtatástól és szópárbajoktól. Egy kis nyugalomra vágyik, mielőtt minden nemes egyszerűséggel csak szarrá válna az életében. Rine elvesztésének gondolata marcangolja. Az apja által rábízott házasság is. Hogy az vörös szakálló ördögfajzat is arra vár mikor hoz valami értékes információt számára. Bár vége lenne ennek az egésznek. Már régóta meg kellett volna fognia minden apró csecsebecséjét. Drága mostoháját és elutazni Wegtorenbe. Lehet az lett volna a legbölcsebb dolog. Főleg mióta azok a nyomorult orkok elvileg rohamozzák a várost.*
- Mondjuk azt, jobb ha az elf nyitott füllel jár.
*Marad ő is "sokat" mondó a másik irányába. Ameddig nem tudja mennyire megbízható. Nem kell tudniuk rögvest egymás kedvenc színét vagy négylábúját.*
- Ezzel egyetértek. Addig jár a korsó a kútra amíg meg nem basszák a vízhordó lányt.
*Nevet fel keserédesen, ahogy felidézi régi kocsmárosa egyik kedves szólás mondását.
Majd a másik kezd bele a hely előnyeinek sorolásába. Alkohol, játék, bunyó és céldobás. Már csak tényleg a kurvák maradtak ki. Bár ki tudja lehet az majd a következő lépés lesz. Lehet talán majd a sellőnek akar a riválisa lenni? Vagy épp a könnyebb erszénnyel rendelkezőket akarják ezzel megcélozni? Mert annyit már most meg tud állapítani, a sellő mérföldökkel kellemesebb egy hozzáhasonló úrfinak. Na persze úrfinak hívni őt is eléggé nagy szó.*
- Remek.
*Válaszolja majd erre fel is emeli a korsót szájához és néhány nagy korttyal be is fejezi.*
- Mert inni jöttem. Még egyet.
*Mondja a másiknak, ahogy egy hangos koppanással éri el a pultot a korsó.*
- Te is elég sokat tudsz ezekről a hatalmi dolgokról. És nem. Nem vagyok vezető típus.
*Rázza meg a fejét hűvösen. Már csak az kellene még neki, hogy valakik az ő szavára ugráljanak.*
- Mint minden főnök ezek szerint.
*Horkant fel ő is halkan orra alatt. Mondjuk számára csak egyetlen egy főnök volt életében. Az apja. De azt ki nem állhatta.*
- Pedig csak erre jártam. És jó orrom van ahhoz, hogy kiszimatoljam a helyet. A felsoroltak alapján tényleg már csak a kurvák hiányoznak.
*Jegyzi meg saját gondolatát a másiknak. Ha már ilyen szabadan fogalmaznak egymás között.*
*A vele történt események kissé elvették a kedvét az erőfitogtatástól és szópárbajoktól. Egy kis nyugalomra vágyik, mielőtt minden nemes egyszerűséggel csak szarrá válna az életében. Rine elvesztésének gondolata marcangolja. Az apja által rábízott házasság is. Hogy az vörös szakálló ördögfajzat is arra vár mikor hoz valami értékes információt számára. Bár vége lenne ennek az egésznek. Már régóta meg kellett volna fognia minden apró csecsebecséjét. Drága mostoháját és elutazni Wegtorenbe. Lehet az lett volna a legbölcsebb dolog. Főleg mióta azok a nyomorult orkok elvileg rohamozzák a várost.*
- Mondjuk azt, jobb ha az elf nyitott füllel jár.
*Marad ő is "sokat" mondó a másik irányába. Ameddig nem tudja mennyire megbízható. Nem kell tudniuk rögvest egymás kedvenc színét vagy négylábúját.*
- Ezzel egyetértek. Addig jár a korsó a kútra amíg meg nem basszák a vízhordó lányt.
*Nevet fel keserédesen, ahogy felidézi régi kocsmárosa egyik kedves szólás mondását.
Majd a másik kezd bele a hely előnyeinek sorolásába. Alkohol, játék, bunyó és céldobás. Már csak tényleg a kurvák maradtak ki. Bár ki tudja lehet az majd a következő lépés lesz. Lehet talán majd a sellőnek akar a riválisa lenni? Vagy épp a könnyebb erszénnyel rendelkezőket akarják ezzel megcélozni? Mert annyit már most meg tud állapítani, a sellő mérföldökkel kellemesebb egy hozzáhasonló úrfinak. Na persze úrfinak hívni őt is eléggé nagy szó.*
- Remek.
*Válaszolja majd erre fel is emeli a korsót szájához és néhány nagy korttyal be is fejezi.*
- Mert inni jöttem. Még egyet.
*Mondja a másiknak, ahogy egy hangos koppanással éri el a pultot a korsó.*
- Te is elég sokat tudsz ezekről a hatalmi dolgokról. És nem. Nem vagyok vezető típus.
*Rázza meg a fejét hűvösen. Már csak az kellene még neki, hogy valakik az ő szavára ugráljanak.*
- Mint minden főnök ezek szerint.
*Horkant fel ő is halkan orra alatt. Mondjuk számára csak egyetlen egy főnök volt életében. Az apja. De azt ki nem állhatta.*
- Pedig csak erre jártam. És jó orrom van ahhoz, hogy kiszimatoljam a helyet. A felsoroltak alapján tényleg már csak a kurvák hiányoznak.
*Jegyzi meg saját gondolatát a másiknak. Ha már ilyen szabadan fogalmaznak egymás között.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-20 13:43:40
Üzenet elküldve: 2026-03-20 13:43:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Úgy tűnik a beszélgetés közben valamit félreértett, ugyanis nem kerül sor további kötekedés és erőfitogtatásra. Rég volt már, hogy magának kellett beavatkoznia a fogadótér teendőibe, mint erőember. Arra ott az iszákos semmirekellő, akit szívesen kirúgna, mint macskát szarni, de a főnöknek valamiért nem tetszik az ötlet. Az viszont kellően meglepi, hogy az elfnek nem idegen a történet sztárja. *
- Nocsak. Csak nem ismeritek egymást? Mondjuk, mintha említett volna valamit valami toborzásról. Csak nem a bajtársad? Rosszabb, a vezetőd?
* Kérdi, de szinte harcol az ellen, hogy ne nevesse el magát azonnal. Aki a nagy Zével tart, annak nagy bajai lehetnek. Kisvártatva kezét hanyagul meglendíti a levegőben. *
- Annyi baj legyen. Kis szarcsimbók amúgy sem volt akkora vásárló, hogy érdekeljen. Nem kis mosolyt csal az arcomra, mikor valaki megmutatja a tapasztalatlanoknak, hogy mennyit kell még nőniük. Talán nem fogja magát megismételni a Sárvárosi katasztrófa, de kétlem, hogy rájuk lehetne támaszkodni veszélyhelyzetben.
* Ezalatt Zére és hasonlóan puhapöcsű társaira céloz. Bár jelen esetben nem tudja, hogy Zét éppen a vörös ördög hagyta helyben, annyira azért mégsem lepné meg a történet. Ha valakiből kinézné, hogy allergiás a hozzáhasonlókra, akkor az pont ő lenne. *
- Szórakozás…
* Ismétli a szót, majd szemeit egy pillanatra lesüti, aztán maga is az éppen bunyózó párosra emeli. *
- És ők még csak nem is a fő látványosság. Két kisebb banda lehet talán, akik egy-egy utcáért felelnek. Azt is csak azért, mert annyi vizet sem zavarnak, mint gyertya a napfényben. De hé! Ha a nagyokat nem zavarja, akkor minket miért kéne? Egyébként sem a bunyó az egyetlen, ami maradásra kényszeríti az látogatókat. Van néhány játékunk, ami összehozza a különböző népeket. Amott bunyóznak, ez alap, de amarra például a szerencsejáték szokott nagyobb teret nyerni. Ott fönt pedig egy céltábla kapott helyet. Mindegy miben úszik valaki, itt mindenki megtalálja a mérgét. Alkoholból is annyi van, mint égen a csillag.
* Sorolja a fogadó nyújtotta lehetőségeket, közben persze mindegyik példánál a kijelölt irányba mutat, bár az útmutatása nélkül is észreveheti a jeleket, ha épp nem játszanak. Hol egy elhagyott kocka a földön, hol néhány lap az asztalon, hol kiálló kések a céltáblából. *
- Szóval egy szó, mint száz, itt mindenki megtalálja a helyét. Legyen az kikapcsolódás, erőfitogtatás, bajnokságok… Vagy elvégzésre váró munkák.
* Az utóbbinál kissé megbillenti fejét és még a hangjából is visszavesz. Nem úgy tűnik neki a másik, mint a törvény kutyája, de azért nem is fogja az orra alá dörgölni a dolgokat. Volt már rá példa, hogy rosszul ítélt meg valakit. *
- A kishalaknak nem is az a lényeg, hogy ki van felül, hanem, hogy miként bánnak velük. Persze kitudja. Ha te vezetnéd az egész kerületet, lehet más lenne a véleményed.
* Felei röviden, majd megvonja vállait. Ki tudja, lehet, hogy épp egy fővezérrel van dolga. Jobbnak látja nem eltúlozni a szerepét. *
- Dolgozok bizony. Hálátlan egy faszfej az én főnököm, de ezen felül nincs panaszom. Ő szerzi az alkoholt is, vagyis az ő kapcsolatának köszönhetően van tele az éléskamra… De ez nem változtat azon, hogy egy pöcs.
* Fel is horkant jókedvűen. Ezt természetesen mind a képébe is meri mondani. Régi barátok ugyan, de ettől nem törlődnek sem a múltbéli, sem a mostani sérelmek. Vil nem sasszemű, de azért ő sem annyira buta, hogy ne venné észre az egyértelmű jeleket. *
- Miért kérded? Csak nem munka kéne? Vagy szívfájdalomból döntöttél úgy, hogy egy ilyen félreeső utcába vándorolsz? Csak azok járnak errefelé, akik ismerik a helyet.
* Úgy tűnik a beszélgetés közben valamit félreértett, ugyanis nem kerül sor további kötekedés és erőfitogtatásra. Rég volt már, hogy magának kellett beavatkoznia a fogadótér teendőibe, mint erőember. Arra ott az iszákos semmirekellő, akit szívesen kirúgna, mint macskát szarni, de a főnöknek valamiért nem tetszik az ötlet. Az viszont kellően meglepi, hogy az elfnek nem idegen a történet sztárja. *
- Nocsak. Csak nem ismeritek egymást? Mondjuk, mintha említett volna valamit valami toborzásról. Csak nem a bajtársad? Rosszabb, a vezetőd?
* Kérdi, de szinte harcol az ellen, hogy ne nevesse el magát azonnal. Aki a nagy Zével tart, annak nagy bajai lehetnek. Kisvártatva kezét hanyagul meglendíti a levegőben. *
- Annyi baj legyen. Kis szarcsimbók amúgy sem volt akkora vásárló, hogy érdekeljen. Nem kis mosolyt csal az arcomra, mikor valaki megmutatja a tapasztalatlanoknak, hogy mennyit kell még nőniük. Talán nem fogja magát megismételni a Sárvárosi katasztrófa, de kétlem, hogy rájuk lehetne támaszkodni veszélyhelyzetben.
* Ezalatt Zére és hasonlóan puhapöcsű társaira céloz. Bár jelen esetben nem tudja, hogy Zét éppen a vörös ördög hagyta helyben, annyira azért mégsem lepné meg a történet. Ha valakiből kinézné, hogy allergiás a hozzáhasonlókra, akkor az pont ő lenne. *
- Szórakozás…
* Ismétli a szót, majd szemeit egy pillanatra lesüti, aztán maga is az éppen bunyózó párosra emeli. *
- És ők még csak nem is a fő látványosság. Két kisebb banda lehet talán, akik egy-egy utcáért felelnek. Azt is csak azért, mert annyi vizet sem zavarnak, mint gyertya a napfényben. De hé! Ha a nagyokat nem zavarja, akkor minket miért kéne? Egyébként sem a bunyó az egyetlen, ami maradásra kényszeríti az látogatókat. Van néhány játékunk, ami összehozza a különböző népeket. Amott bunyóznak, ez alap, de amarra például a szerencsejáték szokott nagyobb teret nyerni. Ott fönt pedig egy céltábla kapott helyet. Mindegy miben úszik valaki, itt mindenki megtalálja a mérgét. Alkoholból is annyi van, mint égen a csillag.
* Sorolja a fogadó nyújtotta lehetőségeket, közben persze mindegyik példánál a kijelölt irányba mutat, bár az útmutatása nélkül is észreveheti a jeleket, ha épp nem játszanak. Hol egy elhagyott kocka a földön, hol néhány lap az asztalon, hol kiálló kések a céltáblából. *
- Szóval egy szó, mint száz, itt mindenki megtalálja a helyét. Legyen az kikapcsolódás, erőfitogtatás, bajnokságok… Vagy elvégzésre váró munkák.
* Az utóbbinál kissé megbillenti fejét és még a hangjából is visszavesz. Nem úgy tűnik neki a másik, mint a törvény kutyája, de azért nem is fogja az orra alá dörgölni a dolgokat. Volt már rá példa, hogy rosszul ítélt meg valakit. *
- A kishalaknak nem is az a lényeg, hogy ki van felül, hanem, hogy miként bánnak velük. Persze kitudja. Ha te vezetnéd az egész kerületet, lehet más lenne a véleményed.
* Felei röviden, majd megvonja vállait. Ki tudja, lehet, hogy épp egy fővezérrel van dolga. Jobbnak látja nem eltúlozni a szerepét. *
- Dolgozok bizony. Hálátlan egy faszfej az én főnököm, de ezen felül nincs panaszom. Ő szerzi az alkoholt is, vagyis az ő kapcsolatának köszönhetően van tele az éléskamra… De ez nem változtat azon, hogy egy pöcs.
* Fel is horkant jókedvűen. Ezt természetesen mind a képébe is meri mondani. Régi barátok ugyan, de ettől nem törlődnek sem a múltbéli, sem a mostani sérelmek. Vil nem sasszemű, de azért ő sem annyira buta, hogy ne venné észre az egyértelmű jeleket. *
- Miért kérded? Csak nem munka kéne? Vagy szívfájdalomból döntöttél úgy, hogy egy ilyen félreeső utcába vándorolsz? Csak azok járnak errefelé, akik ismerik a helyet.
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-20 12:21:59
Üzenet elküldve: 2026-03-20 12:21:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Ebben megegyezhetnek. Amíg ő fizet, és ameddig a másik tölti a poharát. Addig béke, sőt akár még barátság is születhet ebből a remek kapcsolatból. Ennek amúgy is így kellene működnie. Az az ember aki az italt tölti a tömegnek, az mondhatni egy szent ember a mocsok között. Mert ha amaz odavész, mi lesz a rendel? De legfőképp mi lesz az itallal? Legalább az legyen józan valamelyest aki képes ezeket cserélni na meg csapra verni. Részegen eléggé nehézkes dolog ezt kisebb mocsok nélkül megcsinálni.*
- Csak ugyan? Már egy ideje nem hallottam ezt a nevet. Mondjuk a korcsot se láttam egy ideje. De el tudom képzelni szórakoztató látvány volt.
*Dörmög fel jókedvében. Ezzel tán nem is árulva el, hogy talán tudja ki okozhatta azt a jóvaltabb jobbképű fejet annak a nagy Zének. El kell ismernie ő sem szeretne egy pofont kapni a törpétől. Annyi talán a szerencséje, hogy annak sámlira kéne állni, hogy elérje az arcát. Bár megoldaná az egy alapos gyomorvágással. Mindegy is jobb ebbe nem bele menni. Mind a kettőjük másban jeleskedik. Amíg amaz az erő, Lazziar inkább az finom elegancia. Már ha lehet őt és ügyes kezét annak nevezni.*
- Helyes, a népeknek kell a szórakozás.
*Fordul ő is vissza a mögöttük lévő tömegre. És arra a sarokra amiben esetlegesen épp egymást püfölik a felek egy ujjongó tömeg ölelésével. Nem ad arra okot, hogy a másik fenyegetésnek érezhesse. Kérdését sem annak szánta. Inkább csak puhatolózik, hogy ez a remek vendéglátó helység esetleg szintén Virion keze alatt fut, mint oly sok minden más.*
- Bánom is én mi a jobb. Ameddig van kiszolgálás és szórakoztatás. Igazat megszólva nem mindig vagyok oda a hatalmi harcokért. Inkább csak érdeklődöm. Milyen lehet egy ilyen cipőben járni. Már ha te vezeted ezt a helyet. Vagy csak dolgozol valakinek?
*Fordul vissza egy unott képpel a másikra. Lazziar mintha kissé elveszettnek tűnne. Annak idején volt egy zsörtös ám jól beszélgető kocsmáros Lihanechben. Akivel képes volt órákon át beszélgetni. A másik kissé ráemlékezteti. Na nem kinézetben, mert amaz szélesebb és kövérebb volt. Na meg kedélyesebb is. Ám valami mégis azt mondja, hogy ez a kocsmáros pusztán csak jó kiszolgálást akar nyújtani jó fizetségért. Neki pedig ennyi bőven elég.*
*Ebben megegyezhetnek. Amíg ő fizet, és ameddig a másik tölti a poharát. Addig béke, sőt akár még barátság is születhet ebből a remek kapcsolatból. Ennek amúgy is így kellene működnie. Az az ember aki az italt tölti a tömegnek, az mondhatni egy szent ember a mocsok között. Mert ha amaz odavész, mi lesz a rendel? De legfőképp mi lesz az itallal? Legalább az legyen józan valamelyest aki képes ezeket cserélni na meg csapra verni. Részegen eléggé nehézkes dolog ezt kisebb mocsok nélkül megcsinálni.*
- Csak ugyan? Már egy ideje nem hallottam ezt a nevet. Mondjuk a korcsot se láttam egy ideje. De el tudom képzelni szórakoztató látvány volt.
*Dörmög fel jókedvében. Ezzel tán nem is árulva el, hogy talán tudja ki okozhatta azt a jóvaltabb jobbképű fejet annak a nagy Zének. El kell ismernie ő sem szeretne egy pofont kapni a törpétől. Annyi talán a szerencséje, hogy annak sámlira kéne állni, hogy elérje az arcát. Bár megoldaná az egy alapos gyomorvágással. Mindegy is jobb ebbe nem bele menni. Mind a kettőjük másban jeleskedik. Amíg amaz az erő, Lazziar inkább az finom elegancia. Már ha lehet őt és ügyes kezét annak nevezni.*
- Helyes, a népeknek kell a szórakozás.
*Fordul ő is vissza a mögöttük lévő tömegre. És arra a sarokra amiben esetlegesen épp egymást püfölik a felek egy ujjongó tömeg ölelésével. Nem ad arra okot, hogy a másik fenyegetésnek érezhesse. Kérdését sem annak szánta. Inkább csak puhatolózik, hogy ez a remek vendéglátó helység esetleg szintén Virion keze alatt fut, mint oly sok minden más.*
- Bánom is én mi a jobb. Ameddig van kiszolgálás és szórakoztatás. Igazat megszólva nem mindig vagyok oda a hatalmi harcokért. Inkább csak érdeklődöm. Milyen lehet egy ilyen cipőben járni. Már ha te vezeted ezt a helyet. Vagy csak dolgozol valakinek?
*Fordul vissza egy unott képpel a másikra. Lazziar mintha kissé elveszettnek tűnne. Annak idején volt egy zsörtös ám jól beszélgető kocsmáros Lihanechben. Akivel képes volt órákon át beszélgetni. A másik kissé ráemlékezteti. Na nem kinézetben, mert amaz szélesebb és kövérebb volt. Na meg kedélyesebb is. Ám valami mégis azt mondja, hogy ez a kocsmáros pusztán csak jó kiszolgálást akar nyújtani jó fizetségért. Neki pedig ennyi bőven elég.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-20 12:05:28
Üzenet elküldve: 2026-03-20 12:05:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Továbbra sem feszélyezteti a másik tekintete. Tengeri patkányként megannyi veszéllyel kellett szembenézni. A pult mögött nagyobb biztonságban érzi magát, mint bármelyik hajótest bendőjében. Persze ha tehetné, bizonyára felelne a tenger hívószavára, ám teendői szorítása nem engedi, hogy az unalom, akár csak megvesse a lábát az életében. Sok érdekes fazonnal találkozik nap, mint nap. Ez talán a helyszínnek köszönhető, s bár nem ez az első eset, hogy valaki olyan tisztelné meg szerény hajlékát, akiről már az ajtóban megmondaná, hogy annyi köze van a területhez, mint halnak a sivataghoz, azokat is szívesen látja. Persze épszerű keretek között. Amíg nem hoz nagyobb bajt a fejére, mint amivel rendelkezik, addig szinte szabad a gazda. *
- Máris kedvellek.
* Feleli miközben mindkét kezével rátámaszkodik az asztalra. Szája sarka éppenhogy mosolyra görbül, de mikor újfent rápillant arra a mocsokra, amit az imént hagyott itt valaki a padlón, tekintete fáradt, ám sokkal inkább bosszússá válik. Majd megkéri az ingyenélőt, hogy takarítsa fel, ha végre felébredt téli álmából. *
- Meglepődnél mennyiszer hallom ezt nap, mint nap.
* Tekintete visszavándorol az elfre, majd eddig bosszús képe valamivel meglágyul és egy lágy mosollyal karöltve folytatja. *
- Sokaknak nem nőt még be a feje lágya. Múltkor is valami félvér próbált nevet csinálni magának. Ha jól emlékszem Nagy Zének hívta magát. Megjelent nagy szájjal, aztán néhány napig se híre se hamva, majd egy akkor dudorral tért vissza az arcán, * Kezével próbálja imitálni. * mintha új fejet nővesztett volna.
* Láthatólag az emlékek a félvérről nagyon jól elszórakoztatják emberünket, mert alig tudja megállni, hogy ne kapjon nevetőgörcsöt. Nem tudja ki láthatta el, de aki ekkorát képes ütni, annak mindenképp harcolnia kell a ringben. Kedve támadt neki is meginni egy jó hűvös nedűt, de türtőzteti magát. A következő kérdésre meglepődött tekintettel néz a másikra. Egyik kezével egy elől hagyott poharat megfog és némán a pult alá teszi, ám kezét továbbra is ott tartja, immáron ökölbe szorítva. *
~ Te lennél a konkurencia? ~
* Csak sejti, hogy mire céloz a másik, és ha magára gondolt, akkor ahhoz lesz még néhány szava. Még nem kínálja meg a szépfiút érdes öklével, lehet, hogy nem is ugyanarra gondolnak. *
- Ez egy szürke zóna. Odakinn. * Mutat az ajtó irányába. * Úgy ölhetik egymást, ahogy csak akarják a népek. De itt? Itt maximum a ringben és ott is csak puszta kézzel eshetnek egymásnak az emberek. Mindenkinek kell valami, amivel levezetheti a feszültséget, én megadom nekik ezt a lehetőséget. Úgy verhetik agyon a rivális banda tagjait, ahogy csak akarják, és még fogadhatnak is a sajátjukra, amivel még arannyal is megkopaszthatják őket. Igaz, voltak alkalmak, amikor majdnem egymásra gyújtották a házat, de egyelőre sikerült mindenkinek a kedvére tennem. A hangulat nem fojtogató, a pia sosem fogy el, sokaknak ennyi is elég.
* Azt már nem teszi hozzá, hogy a bandák rivalizálása mennyi pénzt hoz a háznak. Ahhoz semmi köze a másiknak. De elég szép summa üti a Törött Korsó erszényét, ha eljön az éves bunyó ideje és még nem beszéltek az eladott alkoholról. *
~ Egyszóval, amíg mi vezetjük ezt a kócerájt, addig nem lesznek itt pártfogások. ~
* Gondolja magában, de tudja jól, hogy ettől a gondolatmenettől messze járnak. Itt az arany az úr, és nem is az ő szava dönt ebben a helyzetben. Ha a főnök úgy dönt, hogy az egyik brigádnak mennie kell, akkor bizony menniük kell. Hogy a fogadóból, vagy az utcáról, abba inkább nem gondol bele. *
- Vagy szerinted exkluzívvá kéne válnunk? Valamelyik banda szoknyája alá bújva kéne reszketnünk, hogy vajon mikor fognak legközelebb megtámadni?
* Kezeit immáron mellkasánál fonja össze. Öklein pedig látni, hogy már fehérednek a nyomás alatt. Hangjában fenyegető hangnemnek nyomát sem látni, inkább a kíváncsiság dominál, ahogy felteszi neki a kérdést. Sokéves pályafutása alatt már megtanulta, hogy a bosszús emberek csak bosszús helyzetekbe kerülnek, így igyekszik kerülni ezt a stílust, még akkor is, ha beszélgetőtársai szavaitól képes lenne falra mászni. *
* Továbbra sem feszélyezteti a másik tekintete. Tengeri patkányként megannyi veszéllyel kellett szembenézni. A pult mögött nagyobb biztonságban érzi magát, mint bármelyik hajótest bendőjében. Persze ha tehetné, bizonyára felelne a tenger hívószavára, ám teendői szorítása nem engedi, hogy az unalom, akár csak megvesse a lábát az életében. Sok érdekes fazonnal találkozik nap, mint nap. Ez talán a helyszínnek köszönhető, s bár nem ez az első eset, hogy valaki olyan tisztelné meg szerény hajlékát, akiről már az ajtóban megmondaná, hogy annyi köze van a területhez, mint halnak a sivataghoz, azokat is szívesen látja. Persze épszerű keretek között. Amíg nem hoz nagyobb bajt a fejére, mint amivel rendelkezik, addig szinte szabad a gazda. *
- Máris kedvellek.
* Feleli miközben mindkét kezével rátámaszkodik az asztalra. Szája sarka éppenhogy mosolyra görbül, de mikor újfent rápillant arra a mocsokra, amit az imént hagyott itt valaki a padlón, tekintete fáradt, ám sokkal inkább bosszússá válik. Majd megkéri az ingyenélőt, hogy takarítsa fel, ha végre felébredt téli álmából. *
- Meglepődnél mennyiszer hallom ezt nap, mint nap.
* Tekintete visszavándorol az elfre, majd eddig bosszús képe valamivel meglágyul és egy lágy mosollyal karöltve folytatja. *
- Sokaknak nem nőt még be a feje lágya. Múltkor is valami félvér próbált nevet csinálni magának. Ha jól emlékszem Nagy Zének hívta magát. Megjelent nagy szájjal, aztán néhány napig se híre se hamva, majd egy akkor dudorral tért vissza az arcán, * Kezével próbálja imitálni. * mintha új fejet nővesztett volna.
* Láthatólag az emlékek a félvérről nagyon jól elszórakoztatják emberünket, mert alig tudja megállni, hogy ne kapjon nevetőgörcsöt. Nem tudja ki láthatta el, de aki ekkorát képes ütni, annak mindenképp harcolnia kell a ringben. Kedve támadt neki is meginni egy jó hűvös nedűt, de türtőzteti magát. A következő kérdésre meglepődött tekintettel néz a másikra. Egyik kezével egy elől hagyott poharat megfog és némán a pult alá teszi, ám kezét továbbra is ott tartja, immáron ökölbe szorítva. *
~ Te lennél a konkurencia? ~
* Csak sejti, hogy mire céloz a másik, és ha magára gondolt, akkor ahhoz lesz még néhány szava. Még nem kínálja meg a szépfiút érdes öklével, lehet, hogy nem is ugyanarra gondolnak. *
- Ez egy szürke zóna. Odakinn. * Mutat az ajtó irányába. * Úgy ölhetik egymást, ahogy csak akarják a népek. De itt? Itt maximum a ringben és ott is csak puszta kézzel eshetnek egymásnak az emberek. Mindenkinek kell valami, amivel levezetheti a feszültséget, én megadom nekik ezt a lehetőséget. Úgy verhetik agyon a rivális banda tagjait, ahogy csak akarják, és még fogadhatnak is a sajátjukra, amivel még arannyal is megkopaszthatják őket. Igaz, voltak alkalmak, amikor majdnem egymásra gyújtották a házat, de egyelőre sikerült mindenkinek a kedvére tennem. A hangulat nem fojtogató, a pia sosem fogy el, sokaknak ennyi is elég.
* Azt már nem teszi hozzá, hogy a bandák rivalizálása mennyi pénzt hoz a háznak. Ahhoz semmi köze a másiknak. De elég szép summa üti a Törött Korsó erszényét, ha eljön az éves bunyó ideje és még nem beszéltek az eladott alkoholról. *
~ Egyszóval, amíg mi vezetjük ezt a kócerájt, addig nem lesznek itt pártfogások. ~
* Gondolja magában, de tudja jól, hogy ettől a gondolatmenettől messze járnak. Itt az arany az úr, és nem is az ő szava dönt ebben a helyzetben. Ha a főnök úgy dönt, hogy az egyik brigádnak mennie kell, akkor bizony menniük kell. Hogy a fogadóból, vagy az utcáról, abba inkább nem gondol bele. *
- Vagy szerinted exkluzívvá kéne válnunk? Valamelyik banda szoknyája alá bújva kéne reszketnünk, hogy vajon mikor fognak legközelebb megtámadni?
* Kezeit immáron mellkasánál fonja össze. Öklein pedig látni, hogy már fehérednek a nyomás alatt. Hangjában fenyegető hangnemnek nyomát sem látni, inkább a kíváncsiság dominál, ahogy felteszi neki a kérdést. Sokéves pályafutása alatt már megtanulta, hogy a bosszús emberek csak bosszús helyzetekbe kerülnek, így igyekszik kerülni ezt a stílust, még akkor is, ha beszélgetőtársai szavaitól képes lenne falra mászni. *
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-20 09:52:05
Üzenet elküldve: 2026-03-20 09:52:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Biztos lenne egy két szava a kedves pultoshoz. Az egy dolog, hogy tiszteli azt aki az itallal szolgálja ki. De a munkát tessék szépen elvégezni. Elvégre mégiscsak ő itt a fizető vendég vagy mi.
Ha válasza nem is nyeri el a másik tetszését, ő arról megbizonyosodott, hogy vér ne maradjon a kezén. A véres kendőt meg jó mélyen rejtette el zsebében még a harc után. Jobb ha majd tesz arról valahol elhagyja majd a romvárosban. De az még a jövő zenéje.*
- Megeshet, mert itt biza nincs.
*Erősíti meg a másiakt, bár lehet csak ő volt lusta körülnézni. Mondjuk bámészkodásában inkább nézte az itteni jónépet. Az után figyelmét meg az óriás és a kormos foglalta el.*
- Ezt már szeretem.
*Válaszolja elégedetten a sör hallatán, és miután megbizonyosodott arról a másik mennyire is jelent veszélyt, vagy épp zsákmányt abba is hagyja vizslatását. Még az kéne neki, hogy az illető itt a seggét kezdje rázni neki. Az már csak hab lenne a tortán.*
- Helyes a beszéd, és úgy lesz.
*Hazudja szemrebbenés nélkül. Mert két fegyvert is rántott itt léte során. De nem igazán érdekli őt ha önmaga vagy vagyona védelmére kell kelnie.*
- Illetve az a cél, de ne tévesszen meg a látvány. Nem az első alkalmam egy ilyen helyen.
*A hátsó sorokban lévő pofon hangokra és aranytallér zörgésre ő is hanyagul megfordul. Felmérve az illetőket. Ha azok is valami óriás félék kihagyja. Azért tisztában van saját erejével. Vagyis még annyit nem ivott, hogy pofokat cseréljen egy nála kétszer akkorával.*
- Majd az italok után, ha megjön a kedvem.
*Válaszolja rögvest miután egy jót kortyolt a sörből. Azután pedig egy elégedett sóhaj hagyja el száját. A hűvös enyhén keserű habzó érzés amit a sör okozott, most igazán jól esik neki.*
- Amúgy meg, nem félsz attól, hogy a konkurenciát majd beeszi ide a fene?
*Érti itt a nem messze tanyázó kis tolvaj céhét Virionnak. Kíváncsi azokkal manapság mi lehet, mert egy ideje szót nem hallott róluk.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.20 12:11:58
*Biztos lenne egy két szava a kedves pultoshoz. Az egy dolog, hogy tiszteli azt aki az itallal szolgálja ki. De a munkát tessék szépen elvégezni. Elvégre mégiscsak ő itt a fizető vendég vagy mi.
Ha válasza nem is nyeri el a másik tetszését, ő arról megbizonyosodott, hogy vér ne maradjon a kezén. A véres kendőt meg jó mélyen rejtette el zsebében még a harc után. Jobb ha majd tesz arról valahol elhagyja majd a romvárosban. De az még a jövő zenéje.*
- Megeshet, mert itt biza nincs.
*Erősíti meg a másiakt, bár lehet csak ő volt lusta körülnézni. Mondjuk bámészkodásában inkább nézte az itteni jónépet. Az után figyelmét meg az óriás és a kormos foglalta el.*
- Ezt már szeretem.
*Válaszolja elégedetten a sör hallatán, és miután megbizonyosodott arról a másik mennyire is jelent veszélyt, vagy épp zsákmányt abba is hagyja vizslatását. Még az kéne neki, hogy az illető itt a seggét kezdje rázni neki. Az már csak hab lenne a tortán.*
- Helyes a beszéd, és úgy lesz.
*Hazudja szemrebbenés nélkül. Mert két fegyvert is rántott itt léte során. De nem igazán érdekli őt ha önmaga vagy vagyona védelmére kell kelnie.*
- Illetve az a cél, de ne tévesszen meg a látvány. Nem az első alkalmam egy ilyen helyen.
*A hátsó sorokban lévő pofon hangokra és aranytallér zörgésre ő is hanyagul megfordul. Felmérve az illetőket. Ha azok is valami óriás félék kihagyja. Azért tisztában van saját erejével. Vagyis még annyit nem ivott, hogy pofokat cseréljen egy nála kétszer akkorával.*
- Majd az italok után, ha megjön a kedvem.
*Válaszolja rögvest miután egy jót kortyolt a sörből. Azután pedig egy elégedett sóhaj hagyja el száját. A hűvös enyhén keserű habzó érzés amit a sör okozott, most igazán jól esik neki.*
- Amúgy meg, nem félsz attól, hogy a konkurenciát majd beeszi ide a fene?
*Érti itt a nem messze tanyázó kis tolvaj céhét Virionnak. Kíváncsi azokkal manapság mi lehet, mert egy ideje szót nem hallott róluk.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.20 12:11:58
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-19 15:08:55
Üzenet elküldve: 2026-03-19 15:08:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Megjelenésére a reakció sem marad el, s bár nem állnak fel és tapsolják meg, abban a bizonyos mondatból is kiszűri, hogy bizony ő itt a hiányzó láncszem egy kellemes éjszakához. Bár nem az esete a hosszúéletű, meg kell vele elégednie, mivel az imént ijesztette el az ellenkező neműt. *
~ Ugyan ugyan. Nem kell pezsgőt bontani. ~
* Gondolja magában és persze nagyon viccesnek is hiszi magát, holott jutalma ezért a megszólalásért talán egy kés lenne. Egyenesen a szeme közé. Mindegy is, majd zárás után megünnepli magát egy negyvenéves borral. Amúgy is különleges eseményekre tartogatja, nem a pornépnek. *
- Ahha.
* Nincs lenyűgözve a másik magyarázatától, sem kezeinek tisztaságáról, ám bizonyíték híján kezeit összekulcsolja mellkasánál és szúrós tekintettel figyeli az elf arcizmait. Sokan képtelenek hazudni anélkül, hogy bele ne remegjen az arcuk. A következő mondatára szemei kitágulnak, majd egyik kezébe eltemeti a fejét és egy nagyot sóhajt utána. *
- Hogy az a… Azok a barmok már megint elvitték valahova az itallapot.
* Mondja bosszúsan, s egy pillanatra arcára gyilkos szándék ül ki. Ez azonban csak néhány másodpercig látható. *
- Az első kör a házon a kellemetlenségekért.
* Mondja oda a másiknak, majd le is hajol egy tisztább pohárért. Míg maga a sörfejtéssel van elfoglalva, mit sem sejt abból, ahogy a másik végig gusztálja. Ha tudná, csak jobban rázná a seggét. Találna lehetőséget, hogy játsszon a másik idegein, bár tudja jól, hogy vagy semmi sem fog történni, vagy verekedni fognak. Sok dolog amúgy sincs nála, ami arra engedné következtetni a bámulókat, hogy megéri a fáradtságot. Oldalán a kalóz szablya ami talán a legtöbbet ér nála. Erszénye persze ugyanitt megtalálható, de az olyan soványka, hogy csak a második ránézésre mondaná meg valaki, hogy abban bizony van valami. *
- Egészség.
* Rakja oda a másik elé frissen csapolt hideg sört. Nemrég hozta fel a pincéből, szóval ennél hidegebb csak télen lehet. Persze túlzásokba sem esik nagyon. A sör ugyan ingyen van, de a legjobbat a fizető vendégeknek tartogatja. Ha Lazziar jártas a sörök világában könnyen rájöhet, hogy ez hazai gyártmány. Nem a legjobb, de van rosszabb is. *
- Nem tűnsz idevalósinak. * Romvárosra céloz. * De amíg az én sörömet iszod és nem a padlóra hugyozol, addig leszarom. Ja, és a fegyver maradjon a helyén. Akinek fegyverrel nagy a fasza, annak legyen anélkül is.
* Először az elfre mutat, utána pedig a sarokba, ahol most is két nagyobb melák méri össze az erejét. Jókor is néznek oda, mert az egyik éppen az imént veszít. Néhány jól időzített támadás és már csak egy valaki van talpon. Ezután hangos éljenzések, anyázások és persze az aranytallérok csörgése hallható. *
- Mit mondasz, beszállsz egy körre a nagyokhoz szépfiú?
* Hangjában enyhe gúny érezhető, de nem megy el addig, hogy sértegesse is a fizető vendégeket. Legalábbis most még nem fizetett, de ki tudja, talán a jövőben. *
* Megjelenésére a reakció sem marad el, s bár nem állnak fel és tapsolják meg, abban a bizonyos mondatból is kiszűri, hogy bizony ő itt a hiányzó láncszem egy kellemes éjszakához. Bár nem az esete a hosszúéletű, meg kell vele elégednie, mivel az imént ijesztette el az ellenkező neműt. *
~ Ugyan ugyan. Nem kell pezsgőt bontani. ~
* Gondolja magában és persze nagyon viccesnek is hiszi magát, holott jutalma ezért a megszólalásért talán egy kés lenne. Egyenesen a szeme közé. Mindegy is, majd zárás után megünnepli magát egy negyvenéves borral. Amúgy is különleges eseményekre tartogatja, nem a pornépnek. *
- Ahha.
* Nincs lenyűgözve a másik magyarázatától, sem kezeinek tisztaságáról, ám bizonyíték híján kezeit összekulcsolja mellkasánál és szúrós tekintettel figyeli az elf arcizmait. Sokan képtelenek hazudni anélkül, hogy bele ne remegjen az arcuk. A következő mondatára szemei kitágulnak, majd egyik kezébe eltemeti a fejét és egy nagyot sóhajt utána. *
- Hogy az a… Azok a barmok már megint elvitték valahova az itallapot.
* Mondja bosszúsan, s egy pillanatra arcára gyilkos szándék ül ki. Ez azonban csak néhány másodpercig látható. *
- Az első kör a házon a kellemetlenségekért.
* Mondja oda a másiknak, majd le is hajol egy tisztább pohárért. Míg maga a sörfejtéssel van elfoglalva, mit sem sejt abból, ahogy a másik végig gusztálja. Ha tudná, csak jobban rázná a seggét. Találna lehetőséget, hogy játsszon a másik idegein, bár tudja jól, hogy vagy semmi sem fog történni, vagy verekedni fognak. Sok dolog amúgy sincs nála, ami arra engedné következtetni a bámulókat, hogy megéri a fáradtságot. Oldalán a kalóz szablya ami talán a legtöbbet ér nála. Erszénye persze ugyanitt megtalálható, de az olyan soványka, hogy csak a második ránézésre mondaná meg valaki, hogy abban bizony van valami. *
- Egészség.
* Rakja oda a másik elé frissen csapolt hideg sört. Nemrég hozta fel a pincéből, szóval ennél hidegebb csak télen lehet. Persze túlzásokba sem esik nagyon. A sör ugyan ingyen van, de a legjobbat a fizető vendégeknek tartogatja. Ha Lazziar jártas a sörök világában könnyen rájöhet, hogy ez hazai gyártmány. Nem a legjobb, de van rosszabb is. *
- Nem tűnsz idevalósinak. * Romvárosra céloz. * De amíg az én sörömet iszod és nem a padlóra hugyozol, addig leszarom. Ja, és a fegyver maradjon a helyén. Akinek fegyverrel nagy a fasza, annak legyen anélkül is.
* Először az elfre mutat, utána pedig a sarokba, ahol most is két nagyobb melák méri össze az erejét. Jókor is néznek oda, mert az egyik éppen az imént veszít. Néhány jól időzített támadás és már csak egy valaki van talpon. Ezután hangos éljenzések, anyázások és persze az aranytallérok csörgése hallható. *
- Mit mondasz, beszállsz egy körre a nagyokhoz szépfiú?
* Hangjában enyhe gúny érezhető, de nem megy el addig, hogy sértegesse is a fizető vendégeket. Legalábbis most még nem fizetett, de ki tudja, talán a jövőben. *
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-19 11:53:58
Üzenet elküldve: 2026-03-19 11:53:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A fogadó földszintjén történő nézeteltérés nem kis hangoskodást hoz magával. Klent is szívesen bevetné magát a mókába, ha hallaná. Egyetlen dolog, amit nem tud kiverni üresen kongó fejéből, az az előbbi társaság folytonos bátorító szólamai, amik miatt most ebbe a helyzetbe kényszerült. *
- Idd idd i…
* Mondja gúnyosan, majd az utolsó szó helyett hatalmasat okádik a mellékhelységben. Itt fogadja meg, hogy többet nem iszik ilyen mennyiségben, sem ilyen minőségben. *
- Jaj istenem, csak ezt éljem túl! Esküszöm, hogy nem iszom többet!
* Teszi össze kezeit, majd emeli is őket a magasba. Az ismerősen csengő szavakra nem kap választ az égiektől, csak egy újabb adagot küld a padlóra. A világ szűnni nem akaró forgásából ismerős nevetés rázza vissza. Elnémulva hallgatja a külvilágot, várva megmentőjét, de tudja ám, hogy arra várhat. Végül nagy erőt vesz magán; A padlón ülve nekitolja magát a falnak és nagy nehezen a környező tárgyak segítségével megkezdi az akciót. A világ elnémul ezen időre, s még a vak is neki szurkol. Végül a csapba támaszkodva vár néhány másodpercet, várva az elkerülhetetlen újbóli hányást, vagy a hirtelen ájulást. Ezek hiányában várja a munka. Az emeleten lévő mosdó ajtaját csak egy kicsit kívánja meglökni vállával, a kivitelezés viszont nem így sikerül. Amint testének teljes súlya ránehezedik a nyitott ajtóra, az ajtó hangos csattanással vágódik a falhoz, míg ő egyensúlyát veszve borul előre. Még szerencse, hogy az emelet korlátja stabil, különben most azzal együtt borult volna a földszintre. Szemeiben a világ még mindig forog, de feltámadását nem néma csend követi, hanem egy hangos böfögés, ami tudatja a világgal, hogy él. Kis híján több is lett ebből mint egy közönséges böfögés, kezét hamar a szája elé rakja, de téves riasztás. Mikor újból lenéz, veszi csak észre a frissen felmosott padlón a újonnan odakerült vérfoltokat. Eddig fáradt arca először hitetlenkedően pislog lefelé, már már hunyorít, remélve, hogy rosszul lát, majd egy hangos sóhajt követve szólal meg. *
- EZT MEG MÉGIS KI FASZNAK KÖSZÖNHETEM?
* Mondja miközben lassú és bizonytalan léptekkel lépdel lefelé a széles lépcsőn. Keze egy pillanatra sem engedi el a korlátot, mert nem bízik magában. Mikor leér nem foglalkozik a lenti lelkekkel, a vérfoltot vizsgálja meg, s ha megmondják neki ha nem, ő elkezdi követi a vérfoltokat, amik az ajtón túl vezetnek. *
- Most mos...tam fel te… te patkány… Csak talál…találjalak meg.
* Próbál rendes mondatokban beszélni, de szavait többnyire a csuklás, vagy a kín töri meg. A lenti ajtót is vállal nyitja ki, ám azon túl nincs korlát, amit visszatartsa, és mint fa az erdőben dől előre a sárba. *
- Elkaplak. Csak várd ki a végét. Megbánod, hogy… őőő, azt! Mindent!
* Mondja nagy kínok között, miközben a felüléssel próbálkozik. *
- Johohó, jó hohó! Tengerre kelni jó, tengerre kelni… Ahh
* Kezd bele hirtelen egy apró éneklésbe, majd azzal a lendülettel az utca közepét is megkínálja egy adag hányással. Kezével megtörli a száját, majd nehezen ugyan, de feláll és enyhén görbe háttal visszasétál a fogadóba, ahol mindenki tudtára adja kudarcát. *
- Sokáig üldöztem, de gyorsabb volt, elmenekült.
* Aprón kiszínesíti a történetet, majd leül az egyik közeli asztalhoz és társaság híján hamarosan hangos horkolásba kezd. *
- Idd idd i…
* Mondja gúnyosan, majd az utolsó szó helyett hatalmasat okádik a mellékhelységben. Itt fogadja meg, hogy többet nem iszik ilyen mennyiségben, sem ilyen minőségben. *
- Jaj istenem, csak ezt éljem túl! Esküszöm, hogy nem iszom többet!
* Teszi össze kezeit, majd emeli is őket a magasba. Az ismerősen csengő szavakra nem kap választ az égiektől, csak egy újabb adagot küld a padlóra. A világ szűnni nem akaró forgásából ismerős nevetés rázza vissza. Elnémulva hallgatja a külvilágot, várva megmentőjét, de tudja ám, hogy arra várhat. Végül nagy erőt vesz magán; A padlón ülve nekitolja magát a falnak és nagy nehezen a környező tárgyak segítségével megkezdi az akciót. A világ elnémul ezen időre, s még a vak is neki szurkol. Végül a csapba támaszkodva vár néhány másodpercet, várva az elkerülhetetlen újbóli hányást, vagy a hirtelen ájulást. Ezek hiányában várja a munka. Az emeleten lévő mosdó ajtaját csak egy kicsit kívánja meglökni vállával, a kivitelezés viszont nem így sikerül. Amint testének teljes súlya ránehezedik a nyitott ajtóra, az ajtó hangos csattanással vágódik a falhoz, míg ő egyensúlyát veszve borul előre. Még szerencse, hogy az emelet korlátja stabil, különben most azzal együtt borult volna a földszintre. Szemeiben a világ még mindig forog, de feltámadását nem néma csend követi, hanem egy hangos böfögés, ami tudatja a világgal, hogy él. Kis híján több is lett ebből mint egy közönséges böfögés, kezét hamar a szája elé rakja, de téves riasztás. Mikor újból lenéz, veszi csak észre a frissen felmosott padlón a újonnan odakerült vérfoltokat. Eddig fáradt arca először hitetlenkedően pislog lefelé, már már hunyorít, remélve, hogy rosszul lát, majd egy hangos sóhajt követve szólal meg. *
- EZT MEG MÉGIS KI FASZNAK KÖSZÖNHETEM?
* Mondja miközben lassú és bizonytalan léptekkel lépdel lefelé a széles lépcsőn. Keze egy pillanatra sem engedi el a korlátot, mert nem bízik magában. Mikor leér nem foglalkozik a lenti lelkekkel, a vérfoltot vizsgálja meg, s ha megmondják neki ha nem, ő elkezdi követi a vérfoltokat, amik az ajtón túl vezetnek. *
- Most mos...tam fel te… te patkány… Csak talál…találjalak meg.
* Próbál rendes mondatokban beszélni, de szavait többnyire a csuklás, vagy a kín töri meg. A lenti ajtót is vállal nyitja ki, ám azon túl nincs korlát, amit visszatartsa, és mint fa az erdőben dől előre a sárba. *
- Elkaplak. Csak várd ki a végét. Megbánod, hogy… őőő, azt! Mindent!
* Mondja nagy kínok között, miközben a felüléssel próbálkozik. *
- Johohó, jó hohó! Tengerre kelni jó, tengerre kelni… Ahh
* Kezd bele hirtelen egy apró éneklésbe, majd azzal a lendülettel az utca közepét is megkínálja egy adag hányással. Kezével megtörli a száját, majd nehezen ugyan, de feláll és enyhén görbe háttal visszasétál a fogadóba, ahol mindenki tudtára adja kudarcát. *
- Sokáig üldöztem, de gyorsabb volt, elmenekült.
* Aprón kiszínesíti a történetet, majd leül az egyik közeli asztalhoz és társaság híján hamarosan hangos horkolásba kezd. *
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-19 11:15:03
Üzenet elküldve: 2026-03-19 11:15:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Jól láthatóan felsóhajt, mint ha egy hatalmas kő esett volna le a szívéről. Végre távozóra veszi a kormos. A csipkelődésére pedig fel sem figyel. Még arra sem illeti a távozó cafkát, hogy intsen számára. Ekkor is figyel fel az ajtó nyílására a pult mögül. Ami sokkalta jobban a kedvére van. A mögül pedig meg is látja a pultosnak látszó formát, aki enyhén vöröslő szemekkel lép pultjához.*
- Na végre!
*Szólal fel megkönnyebbülve, ahogy a kiszolgálás esélye végre feldereng szeme előtt.*
- Ez már csak ilyen.
*Válaszolja egy megjátszott mosollyal, majd a kérdést követően ismételten felszólal.*
- Nos itallap híján adjon valami erőset és pincehideget. Ha nincs akkor egy kupa bor is megteszi.
*Válaszolja és le is teszi két kezét a pultra arra ránehezedve. Végig méri magának a pultost fél szemmel. Leginkább a szokásos dolgok miatt. Rejtett fegyver, esetleg könnyen szerezhető tarisznya, ilyenek. Bár nem szokása onnan lopni ahol inni szokott. Elvégre ennyi gerinc benne is van. Nem harap abba a kézbe ami enni ad. Pontosabban Inni, de ez most más kérdés. Tolvajokba is kell, hogy szoruljon némi tisztesség.*
*Jól láthatóan felsóhajt, mint ha egy hatalmas kő esett volna le a szívéről. Végre távozóra veszi a kormos. A csipkelődésére pedig fel sem figyel. Még arra sem illeti a távozó cafkát, hogy intsen számára. Ekkor is figyel fel az ajtó nyílására a pult mögül. Ami sokkalta jobban a kedvére van. A mögül pedig meg is látja a pultosnak látszó formát, aki enyhén vöröslő szemekkel lép pultjához.*
- Na végre!
*Szólal fel megkönnyebbülve, ahogy a kiszolgálás esélye végre feldereng szeme előtt.*
- Ez már csak ilyen.
*Válaszolja egy megjátszott mosollyal, majd a kérdést követően ismételten felszólal.*
- Nos itallap híján adjon valami erőset és pincehideget. Ha nincs akkor egy kupa bor is megteszi.
*Válaszolja és le is teszi két kezét a pultra arra ránehezedve. Végig méri magának a pultost fél szemmel. Leginkább a szokásos dolgok miatt. Rejtett fegyver, esetleg könnyen szerezhető tarisznya, ilyenek. Bár nem szokása onnan lopni ahol inni szokott. Elvégre ennyi gerinc benne is van. Nem harap abba a kézbe ami enni ad. Pontosabban Inni, de ez most más kérdés. Tolvajokba is kell, hogy szoruljon némi tisztesség.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-19 10:41:21
Üzenet elküldve: 2026-03-19 10:41:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* A bentiek joggal várhatnák el, hogy valaki minden percben a pult mögött ácsorogjon. Valaki, aki kész minden percükben a szomjukat oltani. Nem is lenne máshogy most sem, de Vil pont most döntött úgy, hogy a hátsó ajtón kilépve elszív valami erősebbet. Fejét is falnak támasztva néz fel az égre, miközben szívja a import árut, amiért a főnök oly sokat vesződött. Nincs benne olyan rúgás, mint a kikötői ellátmányban, de a feladatát ellátja. Az élet értelmén elgondolkodva lehunyt szemmel gondolkodik, legalábbis gondolkodna, mire egy hatalmas ordítás kizökkenti iménti nyugalmából. Tudja jól, hogy kinek a hangja ez, s azt is, hogy ha ő kiabál, akkor vagy nem történt semmi, vagy éppen olyan látogatójuk van, akivel nem hagyná egy szobában az alkoholista barátját. Aprót sóhajt, miközben elrugaszkodik a faltól, majd a kezében lévő, még égő dohány a földre dobja, majd lábával altatja el. Az ajtónál a kulcsokkal még egy kicsit szarakodik, de végül csak sikerül áttörni a ház védelmén. A pultnál állomásozó alakok láthatják is, ahogy kinyílik az ajtó és kilépve onnan főhősünk érkezik. Mostantól józanul senki sem távozik. Lassan megközelíti a pultot majd így szól. *
- Üdv nálunk. Mivel…
* Legalábbis szólna, de még pont időben látja meg az iménti esemény maradványait a padlón. Pontosabban a vérfoltokat, ami bár csak frissessége miatt tűnik ki a többi közül, s a benne látható egyetlen aranytallér miatt. A szigony meg csak hab a tortán. *
- Tipikus. Kimegyek néhány percre és valakinek egyből megnő a fasza.
* Feleli unottan, de a hangjában semmi meglepődés nem érezhető. Bizonyára nem ez az első eset. *
- Szóval, mit adhatok?
* Csapja össze a két kezét, s innen már az előtte ülőkre koncentrál. *
* A bentiek joggal várhatnák el, hogy valaki minden percben a pult mögött ácsorogjon. Valaki, aki kész minden percükben a szomjukat oltani. Nem is lenne máshogy most sem, de Vil pont most döntött úgy, hogy a hátsó ajtón kilépve elszív valami erősebbet. Fejét is falnak támasztva néz fel az égre, miközben szívja a import árut, amiért a főnök oly sokat vesződött. Nincs benne olyan rúgás, mint a kikötői ellátmányban, de a feladatát ellátja. Az élet értelmén elgondolkodva lehunyt szemmel gondolkodik, legalábbis gondolkodna, mire egy hatalmas ordítás kizökkenti iménti nyugalmából. Tudja jól, hogy kinek a hangja ez, s azt is, hogy ha ő kiabál, akkor vagy nem történt semmi, vagy éppen olyan látogatójuk van, akivel nem hagyná egy szobában az alkoholista barátját. Aprót sóhajt, miközben elrugaszkodik a faltól, majd a kezében lévő, még égő dohány a földre dobja, majd lábával altatja el. Az ajtónál a kulcsokkal még egy kicsit szarakodik, de végül csak sikerül áttörni a ház védelmén. A pultnál állomásozó alakok láthatják is, ahogy kinyílik az ajtó és kilépve onnan főhősünk érkezik. Mostantól józanul senki sem távozik. Lassan megközelíti a pultot majd így szól. *
- Üdv nálunk. Mivel…
* Legalábbis szólna, de még pont időben látja meg az iménti esemény maradványait a padlón. Pontosabban a vérfoltokat, ami bár csak frissessége miatt tűnik ki a többi közül, s a benne látható egyetlen aranytallér miatt. A szigony meg csak hab a tortán. *
- Tipikus. Kimegyek néhány percre és valakinek egyből megnő a fasza.
* Feleli unottan, de a hangjában semmi meglepődés nem érezhető. Bizonyára nem ez az első eset. *
- Szóval, mit adhatok?
* Csapja össze a két kezét, s innen már az előtte ülőkre koncentrál. *
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-18 19:15:20
Üzenet elküldve: 2026-03-18 19:15:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Nézelődve //
*Nimral jóízűen felnevet.*
- Egek, hogy te milyen furcsán ostoba fejet vágtál hirtelen. Végre valami mást is lehetett látni a fapofádon kívül.* Nyújtózik és feláll, mert a társalgás úgy tűnik, hogy a végére ért.*
- Jó van Fapofi, ne aggódj, mert én sem vagyok oda a magad fajtáért, főleg nem az ilyen bosszantó arcúakért. De hát ez van, sajnos a rokonainkat nem választhatjuk meg.* El is lép tőle a lány és az ajtó felé indul, de még egyszer csak visszafordul.*
- Még látjuk egymást Fapofa, ebben biztos vagyok. Addig is próbáld meg nem elszórni minden pénzed óriás férfiakra.* Megint felnevet az ízléstelen és száraz poénján. Ezt a kóstolgatást még mindig élvezi. Aztán távozik, ha a nem tartja fel a fiú. Elvégre még mindig meg kéne szabadulnia egy rakat árutól, amit a Három Barát kifosztásakor szerzett.*
*Nimral jóízűen felnevet.*
- Egek, hogy te milyen furcsán ostoba fejet vágtál hirtelen. Végre valami mást is lehetett látni a fapofádon kívül.* Nyújtózik és feláll, mert a társalgás úgy tűnik, hogy a végére ért.*
- Jó van Fapofi, ne aggódj, mert én sem vagyok oda a magad fajtáért, főleg nem az ilyen bosszantó arcúakért. De hát ez van, sajnos a rokonainkat nem választhatjuk meg.* El is lép tőle a lány és az ajtó felé indul, de még egyszer csak visszafordul.*
- Még látjuk egymást Fapofa, ebben biztos vagyok. Addig is próbáld meg nem elszórni minden pénzed óriás férfiakra.* Megint felnevet az ízléstelen és száraz poénján. Ezt a kóstolgatást még mindig élvezi. Aztán távozik, ha a nem tartja fel a fiú. Elvégre még mindig meg kéne szabadulnia egy rakat árutól, amit a Három Barát kifosztásakor szerzett.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-18 18:52:43
Üzenet elküldve: 2026-03-18 18:52:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Nézelődve //
*Csodálkozik? A háta közepére sem kívánja az ébenbőrűt az elf. Amaz pedig csak játssza vele ezt a macska egér játékot. Mint valami bagzó macska. Sőt mi több még rá is nyávog. Aminek láttán Lazziaron ki is ül egy érdekes arckifejezés, ami azt sugallja a lányka nem gondolhatta ezt komolyan. Ám mégis. A feketeség úgy tűnik ezt valóban így akarja kijátszani.*
- Sajnálom ha csalódást okoztam, de az éjfekete nem az esetem.
*Mondja egy csábosnak ható mosollyal. Csak végre fogja már fel a "macskát" játszó hófehérség, hogy bizony ő valóban rossz ajtón kopogtat. Ha pedig így játssza ki a lapjait, az ellenkezőjét éri el a férfinál nem pedig azt amit esetleg eddig akart.*
- Ha nem vetted volna észre, ez egy kocsma, és itt a pult. Azért mert te is itt vagy, még nem kötelező téged meghívnom egy italra.
*Közli hűvösen és egy még hidegebb mosollyal az arcán. Ha a nő távozni akar, nem szól közbe még csak el sem köszön. Addig sem húzza tovább a türelmét.*
*Csodálkozik? A háta közepére sem kívánja az ébenbőrűt az elf. Amaz pedig csak játssza vele ezt a macska egér játékot. Mint valami bagzó macska. Sőt mi több még rá is nyávog. Aminek láttán Lazziaron ki is ül egy érdekes arckifejezés, ami azt sugallja a lányka nem gondolhatta ezt komolyan. Ám mégis. A feketeség úgy tűnik ezt valóban így akarja kijátszani.*
- Sajnálom ha csalódást okoztam, de az éjfekete nem az esetem.
*Mondja egy csábosnak ható mosollyal. Csak végre fogja már fel a "macskát" játszó hófehérség, hogy bizony ő valóban rossz ajtón kopogtat. Ha pedig így játssza ki a lapjait, az ellenkezőjét éri el a férfinál nem pedig azt amit esetleg eddig akart.*
- Ha nem vetted volna észre, ez egy kocsma, és itt a pult. Azért mert te is itt vagy, még nem kötelező téged meghívnom egy italra.
*Közli hűvösen és egy még hidegebb mosollyal az arcán. Ha a nő távozni akar, nem szól közbe még csak el sem köszön. Addig sem húzza tovább a türelmét.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-18 17:03:47
Üzenet elküldve: 2026-03-18 17:03:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Nézelődve //
* A lány csak bólint a férfi szavaira. Most már még egyre szűkszavúbb is. Mintha csak egy szoborral próbálna beszélgetni.*
- Kíváncsi típus vagyok és a karmaim élesek. Nyáú!* Nevet fel.*
- Most komolyan, ide jöttél hozzám, de olyan vagy, mint egy döglött hal.* Az elf egy igazi kérdőjel Nimral számára.*
- Szóóóval. Akarsz tőlem valamit kölyök? Mert, ha csak szédíteni akarsz gyengén csinálod. Másért meg minek lopnád az időd egy kormossal?* Kérdezz rá, mivel kezdi unni ezt az egyoldalú játékot. Lát némi potenciált ebben a hegyes fülűben, ezért van még itt. Nyújtózik egyet és felkészül a távozásra, ha a férfi továbbra sem szándékozik vele beszélgetni.*
* A lány csak bólint a férfi szavaira. Most már még egyre szűkszavúbb is. Mintha csak egy szoborral próbálna beszélgetni.*
- Kíváncsi típus vagyok és a karmaim élesek. Nyáú!* Nevet fel.*
- Most komolyan, ide jöttél hozzám, de olyan vagy, mint egy döglött hal.* Az elf egy igazi kérdőjel Nimral számára.*
- Szóóóval. Akarsz tőlem valamit kölyök? Mert, ha csak szédíteni akarsz gyengén csinálod. Másért meg minek lopnád az időd egy kormossal?* Kérdezz rá, mivel kezdi unni ezt az egyoldalú játékot. Lát némi potenciált ebben a hegyes fülűben, ezért van még itt. Nyújtózik egyet és felkészül a távozásra, ha a férfi továbbra sem szándékozik vele beszélgetni.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-03-18 16:44:10
Üzenet elküldve: 2026-03-18 16:44:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Nézelődve //
*Persze miért is látná ezt az oldalát. Pedig Lazziar pont nem az a fajta, amit sok mindent komolyan vesz. Pusztán azokat a nyomorult terveket, amiket úgy összehánytak, vetettek, szőttek Wrojthal. De arról nem kell tudnia a kis sötétbőrű cafkának.*
- Valóban?
*Néz rá a másikra mintha meglepődne ezen a sértésen. Majd mintha megjátszaná magát, hogy elgondolkodik rajta. Majd pusztán egyszerűen megvonja a vállát.*
- Bagoly mondja.
*Válaszolja a másik szavába vágva, de amaz csak folytatja és olyan helyre tereli a figyelmét. Amihez semmi köze sincsen.*
- Nocsak szeretnéd te azt tudni. A kíváncsiság ölte meg a macskát. Nem hallottad még?
*Válaszolja végül a vörösszemeibe tekintve. Felőle puhatolózhat. De egy szót nem fog belőle kihúzni az hét szentség.*
*Persze miért is látná ezt az oldalát. Pedig Lazziar pont nem az a fajta, amit sok mindent komolyan vesz. Pusztán azokat a nyomorult terveket, amiket úgy összehánytak, vetettek, szőttek Wrojthal. De arról nem kell tudnia a kis sötétbőrű cafkának.*
- Valóban?
*Néz rá a másikra mintha meglepődne ezen a sértésen. Majd mintha megjátszaná magát, hogy elgondolkodik rajta. Majd pusztán egyszerűen megvonja a vállát.*
- Bagoly mondja.
*Válaszolja a másik szavába vágva, de amaz csak folytatja és olyan helyre tereli a figyelmét. Amihez semmi köze sincsen.*
- Nocsak szeretnéd te azt tudni. A kíváncsiság ölte meg a macskát. Nem hallottad még?
*Válaszolja végül a vörösszemeibe tekintve. Felőle puhatolózhat. De egy szót nem fog belőle kihúzni az hét szentség.*
1-20 , 21-40 , 40-59