//Arany a sárban//
//Sárvár//
*Kisebb nehézségek árán, de átvonszolják az erősen vérző Jenarit a sáncok túloldalára. Szerencséjükre a falakon ténykedő ellenség jobban elvan foglalva a kapun betüremkedő városőrökkel, mint a menekülőkkel.
A lőtávolságon kívül felhúzott, kopottfehér felcsersátor szélesen húzódik. Szükség is van a helyre; legalább két tucat városőr fekszik már ott. Kettő felcser épp egy elroncsolódott lábat igyekszik lefűrészelni a bejárat mellett egy eszméletlen harcosról.*
-Fektessék ide! *Egy elnyűtt ábrázatú leány mutat egy szabad faágyra, s bök Jenarira. Amennyiben így tesznek, csak eztán fordul Larderer felé türelmetlenül.*
-Azt a sátor előtt majd ellátják. *Biccent a szőkeség karja felé. Hamar ki is tessékelik őket, így kénytelen-kelletlen, de magára kell hagyniuk Jenarit odabenn.
Miközben Larderer törött kezét kötözik a sátor előtt ténykedő gyógyítók, egy tagbaszakadt férfi lép oda a párosukhoz.*
-Mit keresnek itt? *A parancsnok az, aki homlokráncolva közelít hozzájuk. A férfi látszólag sértetlen, a páncélja ugyanannyira mentes mindenféle mocsoktól, mint a Kaszárnyában, mikor kiadta útjukat. Tekintete az Ettvallder oldalán lógó fejre kúszik.*
-Látom, megtették. A Kaszárnyában fel tudják venni érte a zsoldot. Itt nincs már keresnivalójuk. *Sárvár felé kúszik tekintete, melynek falai közül egyre tompábban és elkeseredetten szűrődik ki a csatazaj.*
-Szép munka. *Szól még szárazon.* -De most tűnjenek el innét.
//Arany a sárban//
//Az utcán//
*Míg a férfi "begyűjti a bizonyítékot", a sokaság is apadni kezd körülöttük. Olybá tűnik, aki akarta, már elhagyta e helyet. Egy-két mozdulatlan test hever csak a mocsok és a szemét között az utcán. A beállt csend még kellemetlenebbé teszi a Virion által végzett művelet hangját füleiknek.*
-Hmm? *Szólal meg a kérdésre Dongnor, miközben magasba emeli az ork fejét, hogy szemügyre vehesse.*
-Persze. *Mindenféle finomkodás nélkül tépi ki a kést a megcsonkított test karjából, hogy aztán a férfi felé nyújtsa szabad kezével.*
-Rohadt egy dög. *Felegyenesedik. Maga is körbekémlel, csakhogy aztán megkeresse tekintetével Dongnort.*
-Tűnjünk el innen. És... Köszönöm. *Utóbbit már a tündér fel intézi. Láthatóan mehetnékje van - egy perccel sem óhajt több időt eltölteni itt.*