Arthenior - Sárváros
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-07 19:18:32
Üzenet elküldve: 2021-06-07 19:18:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus, Reya és egy bádog idegen//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A melák nem tud újatmondó választ adni, ami nem meglepő a tohaonya mozgásából és a lassú észjárásából ítélve. Mi több? A nagydarab meghajlását kihasználva, Reya jobban megnézheti magának a toronymagas férfit. Az távolról is látszott, hogy az óriások népét bővíti. Mély, öblös hangja sem utalt másra, de a hegek, amik az arcának gúnyolt, torz képet tarkítják, egyedivé teszik az így is fajtáját rikító példányt. Lassú és megfontolt mozgása, aminek egy sétabottal ad tartást, és a szavai negválogatása egy régi rémtörténetre engedik emlékeztetni a mélységit. Frenken Kovakő. Vagy minek nevezték a professzort, aki villámcsapások segítségével lehelt életet egy hullákból összevarrt szörnybe? Viszont a gondolat közepette, a monstrum sarkon is fordul és némi morgás közepette, amit Reya nem ért, elindul a híd irányába. Amerről érkezett.*
-Én is örvendtem! *Kiáltja utána, viszont a felindulás semmi reakciót nem vált ki. Hagyja is, hogy a jólöltözött égimeszelő folytassa az útját. Maga is megpihen kissé álltában. A gondolatot, hogy nyakon csípje a kirablóit, épp most hagyja maga mögött. Figyelmét inkább arra fordítja, hogy merre hagyhatja el ezt az istenek verte vidéket. Minden emlékezetét latba véve is, csak arra juthat, hogy az óriást kell követnie. A mélységi akarata ellenére is kénytelen a nyomában járni. El is indul hát, ám kevés sarok után, melyeket emlékezetből követett visszafelé, fennhangú beszélgetés üti meg a hegyes fülét. A mélységi ösztönösen egy falnak veti a hátát és az oldalán pihenő kardra pihenteti jobbját. De őt senki sem veszi észre. Néhány pillanat hallgatózást követően, a szóváltás páncélokról és légybelezőkről szólt, indul csak el a hangok forrása felé. A beszélgetőket megpillantva két szerzetet állapít meg. Egyikük egy középkorú ember, igényesen kicicomázva. A másikról semmi sem derül ki, minek okán, úgy vasba verte magát, hogy alig látszik ki alóla. Egy hirtelen indulattal vezérelve Reya feléjük indul. Kezeit a vállai mellé emelve, nehogy azok valami rosszat feltételezzenek róla.*
-Szép napot jó urak! *Köszön rájuk mit sem sejtve a szándékaikról. Bár a szebben öltözött úriember nem kelt benne félelmet. Inkább szánalmat, amiért egy ilyen bádoglovaggal hozta össze a sors. Utóbbinak ellenben intéz pár keresetlen szót.*
-Utólagos elnézést, amiért hallottam, miről van szó. Nem volt szándékos. *Szólal fel közéjük lépve.* Viszont nem rég raboltak ki. Innen nem messze. Hol volt kegyelmed akkor?* Kérdi vérvörösen villámló szemekkel a mélységi. Mit sem törörődve a származását illető előítéletekkel.* Mit tesz, abban az esetben, ha valami nehéz fegyverrel, például buzogánnyal, ide sújtanak hármat? *Folytatja közelebb lépve, a páncél mellvértjére mutogatta. Tudván, ha az behorpad, akkor a viselője hiába próbál lélegzethez jutni.*
-Maga valami helyi hős. Mégis hagyta, hogy kiraboljanak azok a nyomorultak. Tőlem aranyat vettek el, most pedig valami gazdag embert kísérgetne az útján? *A hangja egyre élesebb. Egyre jobban önti el a düh. Talán a fajgyűlölet gondolata, talán az elvesztett arany viszi erre az útra. Egy biztos, hogy nem szimpatizál a vasba öltözött férfival.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A melák nem tud újatmondó választ adni, ami nem meglepő a tohaonya mozgásából és a lassú észjárásából ítélve. Mi több? A nagydarab meghajlását kihasználva, Reya jobban megnézheti magának a toronymagas férfit. Az távolról is látszott, hogy az óriások népét bővíti. Mély, öblös hangja sem utalt másra, de a hegek, amik az arcának gúnyolt, torz képet tarkítják, egyedivé teszik az így is fajtáját rikító példányt. Lassú és megfontolt mozgása, aminek egy sétabottal ad tartást, és a szavai negválogatása egy régi rémtörténetre engedik emlékeztetni a mélységit. Frenken Kovakő. Vagy minek nevezték a professzort, aki villámcsapások segítségével lehelt életet egy hullákból összevarrt szörnybe? Viszont a gondolat közepette, a monstrum sarkon is fordul és némi morgás közepette, amit Reya nem ért, elindul a híd irányába. Amerről érkezett.*
-Én is örvendtem! *Kiáltja utána, viszont a felindulás semmi reakciót nem vált ki. Hagyja is, hogy a jólöltözött égimeszelő folytassa az útját. Maga is megpihen kissé álltában. A gondolatot, hogy nyakon csípje a kirablóit, épp most hagyja maga mögött. Figyelmét inkább arra fordítja, hogy merre hagyhatja el ezt az istenek verte vidéket. Minden emlékezetét latba véve is, csak arra juthat, hogy az óriást kell követnie. A mélységi akarata ellenére is kénytelen a nyomában járni. El is indul hát, ám kevés sarok után, melyeket emlékezetből követett visszafelé, fennhangú beszélgetés üti meg a hegyes fülét. A mélységi ösztönösen egy falnak veti a hátát és az oldalán pihenő kardra pihenteti jobbját. De őt senki sem veszi észre. Néhány pillanat hallgatózást követően, a szóváltás páncélokról és légybelezőkről szólt, indul csak el a hangok forrása felé. A beszélgetőket megpillantva két szerzetet állapít meg. Egyikük egy középkorú ember, igényesen kicicomázva. A másikról semmi sem derül ki, minek okán, úgy vasba verte magát, hogy alig látszik ki alóla. Egy hirtelen indulattal vezérelve Reya feléjük indul. Kezeit a vállai mellé emelve, nehogy azok valami rosszat feltételezzenek róla.*
-Szép napot jó urak! *Köszön rájuk mit sem sejtve a szándékaikról. Bár a szebben öltözött úriember nem kelt benne félelmet. Inkább szánalmat, amiért egy ilyen bádoglovaggal hozta össze a sors. Utóbbinak ellenben intéz pár keresetlen szót.*
-Utólagos elnézést, amiért hallottam, miről van szó. Nem volt szándékos. *Szólal fel közéjük lépve.* Viszont nem rég raboltak ki. Innen nem messze. Hol volt kegyelmed akkor?* Kérdi vérvörösen villámló szemekkel a mélységi. Mit sem törörődve a származását illető előítéletekkel.* Mit tesz, abban az esetben, ha valami nehéz fegyverrel, például buzogánnyal, ide sújtanak hármat? *Folytatja közelebb lépve, a páncél mellvértjére mutogatta. Tudván, ha az behorpad, akkor a viselője hiába próbál lélegzethez jutni.*
-Maga valami helyi hős. Mégis hagyta, hogy kiraboljanak azok a nyomorultak. Tőlem aranyat vettek el, most pedig valami gazdag embert kísérgetne az útján? *A hangja egyre élesebb. Egyre jobban önti el a düh. Talán a fajgyűlölet gondolata, talán az elvesztett arany viszi erre az útra. Egy biztos, hogy nem szimpatizál a vasba öltözött férfival.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-07 18:06:50
Üzenet elküldve: 2021-06-07 18:06:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A bárgyú mosoly, amivel az öreg kiejti a nevét, biztosítja Rändoert arról, hogy nem tévedett, amikor az öreg kor jeleit, és a nap sütésének nyomait vélte felfedezni a férfi viselkedésében. Persze nem előítéletes fajta, de ez a fickó alaposan megnehezíti a dolgát, hogy ne feltételezzen róla dolgokat. És amikor a tudósokról beszél, a lovag elhúzza az orrát, arcára fintor ül ki, mintha csak igencsak büdös csapná meg szaglószervét. Persze nem azért, mert ilyet érezne, hiszen már tízesztendős kora óta szobatiszta, inkább csak látható ellenérzései vannak az említett tudósok ellen. *
- Hát, faluhelyen sincsen tudós, aztán ott se ölik egymást az emberek halomra, vagy omlik rájuk a ház teteje. Nem mondom persze, hogy minden tudós rossz, vagy felesleges. Csupán a módszereikkel nem értek egyet. Minek valaminek kicsavart, nehezen kiejthető, és még annál is nehezebben megjegyezhető nevet adni, amikor arra ott vannak a köznyelvben is használatos szavak. Az meg, hogy a thargokat milyen nyavalyával sújtja Eeyr, az ő dolguk. Én azt mondom, ha elvitte volna mindet, az se lett volna baj. Persze vannak köztük tisztes férfiak és asszonyok, de a legtöbb csak nagyravágyó bajkeverő. Amikor szeretett Arthenioromat sújtotta ugyan az a nyavalya, akkor hol voltak azok a híres tudósok? Adtak egy feclit a város küldötteinek, aztán szélnek eresztették őket. Pedig tudták, hogy mivel lehetne csökkenteni a halottak számát, de érdekelt ez bárkit is közülük? Még az a szerencsénk, hogy nem bátorodtak fel, és üzentek nekünk hadat. * Csóválja meg a fejét rosszallóan, páncélja is belerázkódik a testén, olyan hévvel teszi. *
- Az ilyenekre mégis mi szükség van? Mit ér a tudás, ha megőrzik maguknak, és mással nem osztják meg, csak haszon reményében? Máglyára az összes ilyet, rosszabbak, mint az útonállók. Azoktól legalább tudja az ember, hogy mit várhat. Sőt, rosszabbak, mint az orkok. Még az elfeknél is! * Köp ki egyet férfiasan, a turha szép ívet ír le a levegőben, mielőtt a földre csapódna, jó pár lépésre a párostól. *
- A Pegazus tisztes hely, jól bánnak ott az öregekkel, ha megfizetik őket. Mondjad apó, van neked elég pénzed rá? Nem szorulsz segítségre? * Teszi fel a kérdést, amivel nem akarja megbántani a másikat, de mégis kikívánkozik belőle. Hiszen nem szívesen hagyna magára bajbajutottakat, akik alig tudják megengedni maguknak a drága város árait, és közben éhgyomorral fekszenek a legolcsóbb priccsen, a hideg szobában. *
- Hát, faluhelyen sincsen tudós, aztán ott se ölik egymást az emberek halomra, vagy omlik rájuk a ház teteje. Nem mondom persze, hogy minden tudós rossz, vagy felesleges. Csupán a módszereikkel nem értek egyet. Minek valaminek kicsavart, nehezen kiejthető, és még annál is nehezebben megjegyezhető nevet adni, amikor arra ott vannak a köznyelvben is használatos szavak. Az meg, hogy a thargokat milyen nyavalyával sújtja Eeyr, az ő dolguk. Én azt mondom, ha elvitte volna mindet, az se lett volna baj. Persze vannak köztük tisztes férfiak és asszonyok, de a legtöbb csak nagyravágyó bajkeverő. Amikor szeretett Arthenioromat sújtotta ugyan az a nyavalya, akkor hol voltak azok a híres tudósok? Adtak egy feclit a város küldötteinek, aztán szélnek eresztették őket. Pedig tudták, hogy mivel lehetne csökkenteni a halottak számát, de érdekelt ez bárkit is közülük? Még az a szerencsénk, hogy nem bátorodtak fel, és üzentek nekünk hadat. * Csóválja meg a fejét rosszallóan, páncélja is belerázkódik a testén, olyan hévvel teszi. *
- Az ilyenekre mégis mi szükség van? Mit ér a tudás, ha megőrzik maguknak, és mással nem osztják meg, csak haszon reményében? Máglyára az összes ilyet, rosszabbak, mint az útonállók. Azoktól legalább tudja az ember, hogy mit várhat. Sőt, rosszabbak, mint az orkok. Még az elfeknél is! * Köp ki egyet férfiasan, a turha szép ívet ír le a levegőben, mielőtt a földre csapódna, jó pár lépésre a párostól. *
- A Pegazus tisztes hely, jól bánnak ott az öregekkel, ha megfizetik őket. Mondjad apó, van neked elég pénzed rá? Nem szorulsz segítségre? * Teszi fel a kérdést, amivel nem akarja megbántani a másikat, de mégis kikívánkozik belőle. Hiszen nem szívesen hagyna magára bajbajutottakat, akik alig tudják megengedni maguknak a drága város árait, és közben éhgyomorral fekszenek a legolcsóbb priccsen, a hideg szobában. *
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-07 17:54:15
Üzenet elküldve: 2021-06-07 17:54:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
- Yoë.
*Hubi kedvesen mosolyog, hiszen pontosan értette ő az illető nevét, csak hát... csak hát nem könnyíti meg a baráti légkör kialakítását. Most például nem átallja kedvezőtlen összefüggésekben emlegetni a tudósokat. Hubi tapasztalatai szerint azok tartják feleslegesnek a szellem embereit, akik mindent tudnak. Pontosabban minden jobban tudnak. Ilyenekkel meg teljességgel felesleges vitába szállni. Persze Hubi azért nem hagyja csak úgy annyiban a dolgot.*
- Nono, fiam! *emeli meg mutatóujját kicsit korholó hang mellett* Tudósok nélkül már rég elpusztult volna minden civilizásció Lanawin földjén, akárcsak mágusok vagy akár harcosok nélkül. Hogy csak egy példát említsek: bizonyára magad is hallottál róla, hogy a közelmúltban milyen rettenetes kórság ütötte fel fejét a Délvidéken. Letarolta volna a thargokat a pestis és mostanra már e városba is eljutott volna, ha néhány tudós fő forradalmi felfedezéseikkel nem szabnak gátat a betegség tombolásának.
*Arra nem tér ki, hogy ebben neki is része volt. Nem szerénységből hagyja ki ezt a részt, elvégre ez nem igazán jellemző a derék kancellárra, csak úgy gondolja, hogy jobb az ilyesmit olyan pillanatra tartogatni, amikor drámai hatást érhet el vele. Más kérdés, hogy törekszik-e drámai hatásra e fickónál?*
- Pirtianes-ből indultam. *kezdi el Hubi és tulajdonképpen nem hazudik, hiszen valóban onnan jött. Mielőtt a Vashegyre érkezett volna. Előtte pedig Wegtorenből. Még előtte Artheniorból. De csak nem fog leckét adni kartográfiából? Amikor tandíjra sincs kilátás. Ezzel egy időben frászt is kap, mert Yoë bátorítónak szánt gesztusától csak próbál nem megijedni, inkább kevesebb mint több sikerrel.
*És... khm... úgy gondoltam, hogy amíg Artheniorban kell időznöm, megszállok a Pegazusban. Úgy hallom, hogy kitűnő fogadós, elsőrangú konyhával.
*Reméli, hogy Yoë ezt kielégítőnek fogja találni. Mert Hubi azt is kinézi belőle, hogy meginvitálja otthonába a vándor apót. Az pedig mindennek a teteje lenne. Elvégre valami kalyibában észrevétlen maradna ha átvágná a torkát. Mert, ugye, könnyedén adhatja ki magát pandúrnak egy közönséges rabló is.*
*Hubi kedvesen mosolyog, hiszen pontosan értette ő az illető nevét, csak hát... csak hát nem könnyíti meg a baráti légkör kialakítását. Most például nem átallja kedvezőtlen összefüggésekben emlegetni a tudósokat. Hubi tapasztalatai szerint azok tartják feleslegesnek a szellem embereit, akik mindent tudnak. Pontosabban minden jobban tudnak. Ilyenekkel meg teljességgel felesleges vitába szállni. Persze Hubi azért nem hagyja csak úgy annyiban a dolgot.*
- Nono, fiam! *emeli meg mutatóujját kicsit korholó hang mellett* Tudósok nélkül már rég elpusztult volna minden civilizásció Lanawin földjén, akárcsak mágusok vagy akár harcosok nélkül. Hogy csak egy példát említsek: bizonyára magad is hallottál róla, hogy a közelmúltban milyen rettenetes kórság ütötte fel fejét a Délvidéken. Letarolta volna a thargokat a pestis és mostanra már e városba is eljutott volna, ha néhány tudós fő forradalmi felfedezéseikkel nem szabnak gátat a betegség tombolásának.
*Arra nem tér ki, hogy ebben neki is része volt. Nem szerénységből hagyja ki ezt a részt, elvégre ez nem igazán jellemző a derék kancellárra, csak úgy gondolja, hogy jobb az ilyesmit olyan pillanatra tartogatni, amikor drámai hatást érhet el vele. Más kérdés, hogy törekszik-e drámai hatásra e fickónál?*
- Pirtianes-ből indultam. *kezdi el Hubi és tulajdonképpen nem hazudik, hiszen valóban onnan jött. Mielőtt a Vashegyre érkezett volna. Előtte pedig Wegtorenből. Még előtte Artheniorból. De csak nem fog leckét adni kartográfiából? Amikor tandíjra sincs kilátás. Ezzel egy időben frászt is kap, mert Yoë bátorítónak szánt gesztusától csak próbál nem megijedni, inkább kevesebb mint több sikerrel.
*És... khm... úgy gondoltam, hogy amíg Artheniorban kell időznöm, megszállok a Pegazusban. Úgy hallom, hogy kitűnő fogadós, elsőrangú konyhával.
*Reméli, hogy Yoë ezt kielégítőnek fogja találni. Mert Hubi azt is kinézi belőle, hogy meginvitálja otthonába a vándor apót. Az pedig mindennek a teteje lenne. Elvégre valami kalyibában észrevétlen maradna ha átvágná a torkát. Mert, ugye, könnyedén adhatja ki magát pandúrnak egy közönséges rabló is.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-06 21:51:02
Üzenet elküldve: 2021-06-06 21:51:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton, de hová is?//
*Sajnos kérdésére nem kap kielégítő választ, bár számított rá. Cserébe ő is kap egy kérdést. Felegyenesedik, közben árnyékot vet a nála jóval alacsonyabb mélységi nőre. Megsimogatja szakállát miközben mély hangon hümment párat.*
- Nem hiszem.
*Persze az ő magasságával elég sok mindent megláthat, és általában meg is szokott ha éppen a megfelelő pillanatban van a helyszínen, de most nem ez történt. Megvonja vállait, majd kicsit zsörtölődik orra alatt ki tudja miért, motyogása elég zavaros ahhoz, hogy a mási ne érthesse. Ez idő alatt nem is vesz tudomás a mélységiről, láthatóan elmerül a gondolkodásban, majd észreveszi, hogy a nő még mindig ott van és teljesen megfeledkezett róla.*
- Öhm...
*Körbenéz, mintha próbálná kitalálni mit mondjon, vagy keresne valamit amit elfelejtett korábban. Végül a távozás mellett dönt, mert nem sok okát látja a maradásnak.*
- Vigyázz magadra!
*Veti oda még az ismeretlen nőnek, aki bár mélységi, és ezáltal nem túl kedves Fhrenkynek, de végső soron nem ártott neki, így nincs oka bármi rosszat kívánni neki. Sárváros pedig láthatóan veszélyes környék, talán még Fhrenky számára is, bár ő aligha aggódik már saját maga miatt.
Amennyiben Ninreya nem marasztalja őt, úgy elindul a Csonthíd irányába amerről korábban érkezett, mindezt kimérten, kihúzott testtartással, de sántítva. Sétapálcájának és döngő lépteinek egyenletes ritmusa végül lassan elhalkul, ahogy eltávolodik a fertő ezen melegágyától.*
*Sajnos kérdésére nem kap kielégítő választ, bár számított rá. Cserébe ő is kap egy kérdést. Felegyenesedik, közben árnyékot vet a nála jóval alacsonyabb mélységi nőre. Megsimogatja szakállát miközben mély hangon hümment párat.*
- Nem hiszem.
*Persze az ő magasságával elég sok mindent megláthat, és általában meg is szokott ha éppen a megfelelő pillanatban van a helyszínen, de most nem ez történt. Megvonja vállait, majd kicsit zsörtölődik orra alatt ki tudja miért, motyogása elég zavaros ahhoz, hogy a mási ne érthesse. Ez idő alatt nem is vesz tudomás a mélységiről, láthatóan elmerül a gondolkodásban, majd észreveszi, hogy a nő még mindig ott van és teljesen megfeledkezett róla.*
- Öhm...
*Körbenéz, mintha próbálná kitalálni mit mondjon, vagy keresne valamit amit elfelejtett korábban. Végül a távozás mellett dönt, mert nem sok okát látja a maradásnak.*
- Vigyázz magadra!
*Veti oda még az ismeretlen nőnek, aki bár mélységi, és ezáltal nem túl kedves Fhrenkynek, de végső soron nem ártott neki, így nincs oka bármi rosszat kívánni neki. Sárváros pedig láthatóan veszélyes környék, talán még Fhrenky számára is, bár ő aligha aggódik már saját maga miatt.
Amennyiben Ninreya nem marasztalja őt, úgy elindul a Csonthíd irányába amerről korábban érkezett, mindezt kimérten, kihúzott testtartással, de sántítva. Sétapálcájának és döngő lépteinek egyenletes ritmusa végül lassan elhalkul, ahogy eltávolodik a fertő ezen melegágyától.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-04 21:31:19
Üzenet elküldve: 2021-06-04 21:31:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Nem veszi észre, hogy beszéde milyen érzelmeket, és érzéseket vált ki a másikból, hiszen ő tiszta jóindulattal, tapasztalatból beszél, és adja át a tudást, amit felhalmozott az évek során. *
- Yoë. * Javítja ki szegény öreget egy szánakozó félmosollyal. Láthatóan az agyára ment a kor, talán már a hallása sem a régi, azért nem érthette rendesen, amikor bemutatkozott. *
- De ha szeretné, hívhat Dzseninek, apó. Ahogy könnyebb. * Teszi hozzá illedelmesen, mert az időseknél csak a gyengeelméjűeket tiszteli jobban. Nehéz az életük, megérdemelnek egy kis kedvességet. Ugyan úgy, mint a szajhák. Az apja is mindig azt tanította neki, hogy a kovácsot hívja kovácsnak, a péket hívja péknek, de az örömlányokat hívja kisasszonynak, nehéz szakma az, jól esik nekik egy kis gyöngédség. Ezt azóta, ahogy felnőtt, úgy találja, hogy sokkal több szakmára, és emberre lehet elmondani. És amióta bezárt a Lihanechi őrültek háza, sokkal több félbolond sétál szabadon a világban. *
- Nem akartalak megbántani, apó. * Legyint sajnálkozva, nem akarja beismerni, hogy félt egy kicsit attól, amikor a nevet hallotta, valamilyen agybaja lehetett, ami a beszédképességeit támadta meg. *
- Mit tudnak a tudósok! * Legyint egyet, és egészen átszellemülve folytatja. * Azok a pipacsot is pipachossumnak hívnák, és az árvácskát inkább khrámbántának, csak hogy azt bizonyíthassák, mennyivel okosabbak az átlagnál. De mit ér az olyan tudás, amit csak arra találnak ki, hogy mások felett hatalmaskodhassanak vele? Mármint agyilag. Hogy bizonygassák, okosabbak minálunk. Én azt mondom, apó, hogy ne legyen birka, és ne álljon be a tudósok elit körébe, és ne kövesse a nyájat, mert ha jön a farkas, mindet felfalja. Nevezze nyugodtan falgombának, az emberek úgyse fogják a nehéz nevét megjegyezni. Falban nő, és gomba, nem? * Csapja össze a tenyerét, tapsolva egyet. Egészen belelovallta magát. *
- Na hát, ha falban nő és gomba, akkor miért ne lehetne falgomba. A vízipók is azért lett vízipók, mert egy pók, ami a vízben van, és ez így van jól. * Teszi még hozzá, lezárva az érvelését. Látható, hogy megvan ám a magához való esze, csak nem illik hozzá túl sok. *
- An'theelles, értem. Megjegyzem a nevét, ha valaha erre jár, elbeszélgetek majd vele. * Biztosítja a papagájt, majd felvonja a szemöldökét a vén kecskeszakállas szavait hallva. *
- Hát, én nem keresek semmiféle papagájt, apó. * Mondja, és az égre pillant. Talán megsütötte a nap szerencsétlent, azért beszél zöldségeket. *
- Mondd csak apó, messziről jöttél? Messze laksz? Van valaki, aki gondoskodhat rólad? * Kérdezi kedvesen, és hogy biztosítsa arról, hogy biztonságban van, és nem kell féljen, még a vállára is helyezi az egyik kezét. *
- Yoë. * Javítja ki szegény öreget egy szánakozó félmosollyal. Láthatóan az agyára ment a kor, talán már a hallása sem a régi, azért nem érthette rendesen, amikor bemutatkozott. *
- De ha szeretné, hívhat Dzseninek, apó. Ahogy könnyebb. * Teszi hozzá illedelmesen, mert az időseknél csak a gyengeelméjűeket tiszteli jobban. Nehéz az életük, megérdemelnek egy kis kedvességet. Ugyan úgy, mint a szajhák. Az apja is mindig azt tanította neki, hogy a kovácsot hívja kovácsnak, a péket hívja péknek, de az örömlányokat hívja kisasszonynak, nehéz szakma az, jól esik nekik egy kis gyöngédség. Ezt azóta, ahogy felnőtt, úgy találja, hogy sokkal több szakmára, és emberre lehet elmondani. És amióta bezárt a Lihanechi őrültek háza, sokkal több félbolond sétál szabadon a világban. *
- Nem akartalak megbántani, apó. * Legyint sajnálkozva, nem akarja beismerni, hogy félt egy kicsit attól, amikor a nevet hallotta, valamilyen agybaja lehetett, ami a beszédképességeit támadta meg. *
- Mit tudnak a tudósok! * Legyint egyet, és egészen átszellemülve folytatja. * Azok a pipacsot is pipachossumnak hívnák, és az árvácskát inkább khrámbántának, csak hogy azt bizonyíthassák, mennyivel okosabbak az átlagnál. De mit ér az olyan tudás, amit csak arra találnak ki, hogy mások felett hatalmaskodhassanak vele? Mármint agyilag. Hogy bizonygassák, okosabbak minálunk. Én azt mondom, apó, hogy ne legyen birka, és ne álljon be a tudósok elit körébe, és ne kövesse a nyájat, mert ha jön a farkas, mindet felfalja. Nevezze nyugodtan falgombának, az emberek úgyse fogják a nehéz nevét megjegyezni. Falban nő, és gomba, nem? * Csapja össze a tenyerét, tapsolva egyet. Egészen belelovallta magát. *
- Na hát, ha falban nő és gomba, akkor miért ne lehetne falgomba. A vízipók is azért lett vízipók, mert egy pók, ami a vízben van, és ez így van jól. * Teszi még hozzá, lezárva az érvelését. Látható, hogy megvan ám a magához való esze, csak nem illik hozzá túl sok. *
- An'theelles, értem. Megjegyzem a nevét, ha valaha erre jár, elbeszélgetek majd vele. * Biztosítja a papagájt, majd felvonja a szemöldökét a vén kecskeszakállas szavait hallva. *
- Hát, én nem keresek semmiféle papagájt, apó. * Mondja, és az égre pillant. Talán megsütötte a nap szerencsétlent, azért beszél zöldségeket. *
- Mondd csak apó, messziről jöttél? Messze laksz? Van valaki, aki gondoskodhat rólad? * Kérdezi kedvesen, és hogy biztosítsa arról, hogy biztonságban van, és nem kell féljen, még a vállára is helyezi az egyik kezét. *
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-04 17:06:12
Üzenet elküldve: 2021-06-04 17:06:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Hubi megengedő mosollyal hallgatja az idegen eszmefuttatását a vértekről és fegyverekről. Rendszerint akkor vág ilyen szelíd arcot, amikor valaki okosabb akar lenni nála, ami tényszerűen lehetetlen. A fölényes hangot ignorálni próbálja. Ettől függetlenül az felháborító. Mert ha ő üt meg ilyen, az igen, az rendben van. No de neki van is mire fölényesnek lenni. Ellenben ez az alak? Valami túlbuzgó igazságosztó? És mi van ha valójában egy koszos haramia, aki csak a bizalmába akar férkőzni? Jó lesz vigyázni.*
- Ez végtelenül kedves tőled, kedves Dzseni!
*Hubi mosolyog ugyan, de ez teljesen örömtelen és azt ő is érzi, hogy méltatlan hozzá ez a visszavágás. Elvégre az rendben van ha egy bugris képtelen megjegyezni egy kicsit is bonyolultabb nevet, de ő mégis kiművelt elme.*
- Nem, nem hallottad jól, kedves barátom, de rá se ránts! Megszoktam már, hogy sokaknak gondot okoz a nevem. Az apó megszólítás épp jó lesz.
*Sajnos Hubi mesteri terve nem válik be, borostás barátunk nem old kereket a gomba részletes bemutatása után. Sőt, a maga egyszerű módján megpróbál hozzátenni valamit.*
- Falgomba... ez igazán... eredeti. Persze tartok tőle, hogy a tudományos közösség nem érné be ilyen pórias elnevezéssel. *legyint egyet* A tudósok mindent túlbonyolítanak. De talán mégis segíthetnél nekem, ha a falgomba névvel fején találtad a szöget. Melyik része lehet e gombának az, ami újszerű és ezért arról kaphatná a nevét?
*Tenyerén fektetve tartja a másik elé a névadásra váró gombát, ám elképzelhető, hogy Yoë üldözési mániája új szintre lépett. Mert aligha valószínű, hogy merő kíváncsiságból érdeklődik Jágónál. Aki, amilyen szaporán jár a csőre, még a végén olyasmit talál felelni, ami kellemetlen lehet Hubira nézvést. Ezért a jó kancellár igyekszik a dolgok elébe vágni.*
- Ő...
*Nem tudja befejezni, mert Jágó felborzolja a tollait, megvakarja a csőre tövét, majd kicsit féoldalasan pislogva veti oda a faggatózónak.*
- An'theelles kapitány. A fekete lovag megölte.
*Ha Yoë talán nem is, Hubi növekvő érdeklődéssel sandít a vállán trónoló szárnyas felé. Most már igazán szeretné tudni, hogy Aenae és a wegtoreni honnan szerezték. A végén még bajt hoz ősz fejére. Ezért igyekszik megnyugtatni a buzgó csendbiztost.*
- Nem tudom, hogy ki lehet az az illető, de aligha találod itt. Nem ezt a papagájt keresed.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.04 17:10:16
- Ez végtelenül kedves tőled, kedves Dzseni!
*Hubi mosolyog ugyan, de ez teljesen örömtelen és azt ő is érzi, hogy méltatlan hozzá ez a visszavágás. Elvégre az rendben van ha egy bugris képtelen megjegyezni egy kicsit is bonyolultabb nevet, de ő mégis kiművelt elme.*
- Nem, nem hallottad jól, kedves barátom, de rá se ránts! Megszoktam már, hogy sokaknak gondot okoz a nevem. Az apó megszólítás épp jó lesz.
*Sajnos Hubi mesteri terve nem válik be, borostás barátunk nem old kereket a gomba részletes bemutatása után. Sőt, a maga egyszerű módján megpróbál hozzátenni valamit.*
- Falgomba... ez igazán... eredeti. Persze tartok tőle, hogy a tudományos közösség nem érné be ilyen pórias elnevezéssel. *legyint egyet* A tudósok mindent túlbonyolítanak. De talán mégis segíthetnél nekem, ha a falgomba névvel fején találtad a szöget. Melyik része lehet e gombának az, ami újszerű és ezért arról kaphatná a nevét?
*Tenyerén fektetve tartja a másik elé a névadásra váró gombát, ám elképzelhető, hogy Yoë üldözési mániája új szintre lépett. Mert aligha valószínű, hogy merő kíváncsiságból érdeklődik Jágónál. Aki, amilyen szaporán jár a csőre, még a végén olyasmit talál felelni, ami kellemetlen lehet Hubira nézvést. Ezért a jó kancellár igyekszik a dolgok elébe vágni.*
- Ő...
*Nem tudja befejezni, mert Jágó felborzolja a tollait, megvakarja a csőre tövét, majd kicsit féoldalasan pislogva veti oda a faggatózónak.*
- An'theelles kapitány. A fekete lovag megölte.
*Ha Yoë talán nem is, Hubi növekvő érdeklődéssel sandít a vállán trónoló szárnyas felé. Most már igazán szeretné tudni, hogy Aenae és a wegtoreni honnan szerezték. A végén még bajt hoz ősz fejére. Ezért igyekszik megnyugtatni a buzgó csendbiztost.*
- Nem tudom, hogy ki lehet az az illető, de aligha találod itt. Nem ezt a papagájt keresed.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.04 17:10:16
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 22:41:54
Üzenet elküldve: 2021-06-03 22:41:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A férfi ismét a fejét csóválja a hallottakon. Nagyot sóhajt, mielőtt magyarázni kezdené a dolgot. *
- A nehéz vasak mind arra szolgálnak, hogy leszűkítsék a támadók lehetőségeit. Hiába vannak többen, a testemen ugyan úgy kevesebb támadható felület marad, amiket sokkal könnyebb védeni, mintha a súly nélkül, de gyorsabban mozogva próbálnám tartani a távolságot. Ha körbe fognak, lehetek bármilyen gyors, néhány jól irányzott támadás védhetetlen. A páncélnak hála viszont, limitált, hogy milyen támadásokat tudnak indítani, könnyebb azokra felkészüljek. Ezen kívül arra is kitűnő, hogy kitörjek egy ilyen körbefogásból, mert sokkal bátrabban támadhatok, hiszen tudom, hogy nem fogom elveszíteni a karomat, vagy a fejemet. A bárdom * int a hátára erősített fegyver felé * szintén tökéletes arra, hogy akár több támadót távol tartsak, távolabb, mint egy átlagos hosszúkard támadási távolsága. Az előtt véget érhet egy küzdelem, hogy elég közel kerülnének ahhoz, hogy kárt tegyenek bennem. Ezzel szemben egy ilyen kis kolbászvágó * int a tőr felé * csupán addig ér, amíg az apó karja. Egy hosszúkarddal olyan távolságból vághatják le a karját, vagy az ujjait, hogy arra reagálni sem tud. * Olyan hangon oktatja a kancellárt, mint egy gyereket szokás. Türelmes, leereszkedő, és próbálja a lehető legegyértelműbben megfogalmazni a dolgokat, hogy egy szenilis vén bolond is megérthesse, miért nem célszerű zsebkéssel menni háborúba. *
- Úgy lesz hát, veled maradok, kedves apó. Ha nem sértelek meg, a neveddel meg sem próbálkozom. Nem ilyen egyszerű embereknek találták azt ki, mint szerény személyem. Habvirtus Vacsora Rühes, ha jól hallottam? * Kérdez azért vissza, elméje ismert szavakkal helyettesíti a bonyolult szavakat. De nem kegyelmez neki a kecskeképű, hamarosan olyan szóáradattal önti nyakon, hogy csak pislogni tud, de még azt is csak lassan. *
- Szép gomba. * Mondja végül tömören, bólogatva, hogy valamit ő is hozzátegyen. * Szóval azt mondod, hogy a falban nő? Akkor ez ilyen Falgomba? * Gondolkodik hangosan, mert nem igazán ismeri a természetet, és annak növényeit. A szószátyár madarakat annál inkább, úgyhogy a papagájhoz fordul, ahogy annak gazdájáról van szó. *
- Ki volt az előző gazdád, tollas barátom? * Kérdezi az állatot, hiszen ha beszélni tud, akkor bizonyosan érti is azt, amit mondanak neki. Hiszen hogyan mondana bármit, ha nem értené azt, amit mond. *
- A nehéz vasak mind arra szolgálnak, hogy leszűkítsék a támadók lehetőségeit. Hiába vannak többen, a testemen ugyan úgy kevesebb támadható felület marad, amiket sokkal könnyebb védeni, mintha a súly nélkül, de gyorsabban mozogva próbálnám tartani a távolságot. Ha körbe fognak, lehetek bármilyen gyors, néhány jól irányzott támadás védhetetlen. A páncélnak hála viszont, limitált, hogy milyen támadásokat tudnak indítani, könnyebb azokra felkészüljek. Ezen kívül arra is kitűnő, hogy kitörjek egy ilyen körbefogásból, mert sokkal bátrabban támadhatok, hiszen tudom, hogy nem fogom elveszíteni a karomat, vagy a fejemet. A bárdom * int a hátára erősített fegyver felé * szintén tökéletes arra, hogy akár több támadót távol tartsak, távolabb, mint egy átlagos hosszúkard támadási távolsága. Az előtt véget érhet egy küzdelem, hogy elég közel kerülnének ahhoz, hogy kárt tegyenek bennem. Ezzel szemben egy ilyen kis kolbászvágó * int a tőr felé * csupán addig ér, amíg az apó karja. Egy hosszúkarddal olyan távolságból vághatják le a karját, vagy az ujjait, hogy arra reagálni sem tud. * Olyan hangon oktatja a kancellárt, mint egy gyereket szokás. Türelmes, leereszkedő, és próbálja a lehető legegyértelműbben megfogalmazni a dolgokat, hogy egy szenilis vén bolond is megérthesse, miért nem célszerű zsebkéssel menni háborúba. *
- Úgy lesz hát, veled maradok, kedves apó. Ha nem sértelek meg, a neveddel meg sem próbálkozom. Nem ilyen egyszerű embereknek találták azt ki, mint szerény személyem. Habvirtus Vacsora Rühes, ha jól hallottam? * Kérdez azért vissza, elméje ismert szavakkal helyettesíti a bonyolult szavakat. De nem kegyelmez neki a kecskeképű, hamarosan olyan szóáradattal önti nyakon, hogy csak pislogni tud, de még azt is csak lassan. *
- Szép gomba. * Mondja végül tömören, bólogatva, hogy valamit ő is hozzátegyen. * Szóval azt mondod, hogy a falban nő? Akkor ez ilyen Falgomba? * Gondolkodik hangosan, mert nem igazán ismeri a természetet, és annak növényeit. A szószátyár madarakat annál inkább, úgyhogy a papagájhoz fordul, ahogy annak gazdájáról van szó. *
- Ki volt az előző gazdád, tollas barátom? * Kérdezi az állatot, hiszen ha beszélni tud, akkor bizonyosan érti is azt, amit mondanak neki. Hiszen hogyan mondana bármit, ha nem értené azt, amit mond. *
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 22:03:17
Üzenet elküldve: 2021-06-03 22:03:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
- Ugyanakkor nehéz vasakba öltözve nehéz felvenni a tempót több támadóval, főként ha azok könnyű vérteket viselnek. És egy kecses, vékony fegyver könnyebben rést talál a páncéllemezek között.
*Hubi hangjában semmi támadó él nincs, csupán ténymegállapítást közöl. Noha a fegyverforgatáshoz alig ért, de elméletben felkészült. Közben szívélyesen mosolyog, mint mindig amikor nyilvánvalóan elmeháborodottal hozza össze a balsors. Egyes szám harmadik személyben beszél egy városról? Mi folyik itt? Mintegy megnyugtatásként maga is bemutatkozik.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr.
*Nem gondolná, hogy egy futóbolond vagy önjelölt zsandár ismerné a Vashegy kancellárjának nevét. Ha mégis, még akkor sincs minden veszve.*
- Végtelenül megtisztelő az aggodalmad, barátom, és bizony nem tagadhatom el, hogy magam is bizonyos kételyekkel jöttem ide. Így örömmel veszem ha egy ideig mellettem maradsz, hogy elriaszd a rosszindulatú egyéneket.
*Szegény fickónak akár üldözési mániája is lehet, mert csak nagyon nehezen engedi el azt a rögeszmét, hogy Hubi is rosszban sántikál. Hogy ezt valamelyest zárójelbe tegye, leszakít egy gombát a többi közül, tenyerére fekteti, odatolja Yoë orra alá, és mutogatni kezdi rajta az érdekességeket.*
- Minden fenntartásom dacára úgy vélem, hogy érdemes volt idelátogatnom. Már az első felfedezésem is igen érdekes. Tekintsd csak meg! Már ez a micélium is igen szokatlan, mint azt bizonyára magad is észrevetted. Képes behatolni a falat alkotó téglákba, feltételezem porózusabb kőzetekbe is. Éppen ezért érdekes és merően szokatlan az apresszórium jelenléte. Vagy figyeld meg ezt interkaláris megnyúlást! Szinte hihetetlen, hogy mindezek együttesen találhatók meg ezen a fajon.
*Hubi lelkesen magyaráz és ahogy a csepűrágók szokták mondani ha valamelyikük nem szerepet játszik: magát adja. És valóban, Hubi imád magyarázni.*
- Nem tudom. *biggyeszti le az ajkát a kancellár szokásait firtató kérdésre, a gomba spóratartó lemezeit vizslatva* Az ismerősöm, aki a madarat ajándékozta, wegtoreni. Feltételezem, hogy eredeti gazdája is odavalósi volt.
*Persze elmondhatná, hogy ő az a bizonyos kancellár és esze ágában nincs oktalan barmokkal közösködni. Ami azt illeti, férfiakkal sem igazán. Bajusza alatt elnyom egy mosolyt és szeme sarkából az önkéntes erkölcscsősz felé sandít. Biztos benne, hogy bármennyire is utálatosnak tartja a felsoroltakat, valahogy nem ágálna ennyire ha két szemrevaló fehércselédet kapna rajta egymással.*
*Hubi hangjában semmi támadó él nincs, csupán ténymegállapítást közöl. Noha a fegyverforgatáshoz alig ért, de elméletben felkészült. Közben szívélyesen mosolyog, mint mindig amikor nyilvánvalóan elmeháborodottal hozza össze a balsors. Egyes szám harmadik személyben beszél egy városról? Mi folyik itt? Mintegy megnyugtatásként maga is bemutatkozik.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr.
*Nem gondolná, hogy egy futóbolond vagy önjelölt zsandár ismerné a Vashegy kancellárjának nevét. Ha mégis, még akkor sincs minden veszve.*
- Végtelenül megtisztelő az aggodalmad, barátom, és bizony nem tagadhatom el, hogy magam is bizonyos kételyekkel jöttem ide. Így örömmel veszem ha egy ideig mellettem maradsz, hogy elriaszd a rosszindulatú egyéneket.
*Szegény fickónak akár üldözési mániája is lehet, mert csak nagyon nehezen engedi el azt a rögeszmét, hogy Hubi is rosszban sántikál. Hogy ezt valamelyest zárójelbe tegye, leszakít egy gombát a többi közül, tenyerére fekteti, odatolja Yoë orra alá, és mutogatni kezdi rajta az érdekességeket.*
- Minden fenntartásom dacára úgy vélem, hogy érdemes volt idelátogatnom. Már az első felfedezésem is igen érdekes. Tekintsd csak meg! Már ez a micélium is igen szokatlan, mint azt bizonyára magad is észrevetted. Képes behatolni a falat alkotó téglákba, feltételezem porózusabb kőzetekbe is. Éppen ezért érdekes és merően szokatlan az apresszórium jelenléte. Vagy figyeld meg ezt interkaláris megnyúlást! Szinte hihetetlen, hogy mindezek együttesen találhatók meg ezen a fajon.
*Hubi lelkesen magyaráz és ahogy a csepűrágók szokták mondani ha valamelyikük nem szerepet játszik: magát adja. És valóban, Hubi imád magyarázni.*
- Nem tudom. *biggyeszti le az ajkát a kancellár szokásait firtató kérdésre, a gomba spóratartó lemezeit vizslatva* Az ismerősöm, aki a madarat ajándékozta, wegtoreni. Feltételezem, hogy eredeti gazdája is odavalósi volt.
*Persze elmondhatná, hogy ő az a bizonyos kancellár és esze ágában nincs oktalan barmokkal közösködni. Ami azt illeti, férfiakkal sem igazán. Bajusza alatt elnyom egy mosolyt és szeme sarkából az önkéntes erkölcscsősz felé sandít. Biztos benne, hogy bármennyire is utálatosnak tartja a felsoroltakat, valahogy nem ágálna ennyire ha két szemrevaló fehércselédet kapna rajta egymással.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:58:09
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:58:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Követi a férfi mozdulatát, ami a penge felé irányul, de színtiszta tiszteletadásból nem neveti el magát. Megcsóválja a fejét, azon, amit a férfi mond, mert sületlenségnek hangzik, és próbálja úgy megfogalmazni a válaszát, hogy ne sértse meg vele egy idős, ápolásra szoruló, homályos elméjű öreg büszkeségét. *
- Ha többen vannak, akkor azzal a kenyérvajazóval aligha veszi fel velük a versenyt. Pusztán a penge hosszából adódóan esélytelen, hogy mindegyik támadó ellen védekezni tudjon. Talán egyet-kettőt megvág, ha korát meghazudtolóan forgatja, de kétlem, hogy a többiek ne gyűrnék maguk alá. Kérem jó ember, fogadja el a segítségem. * Mosolyog rá kedvesen, kissé bárgyú, és külső szemlélő számára nem túl bizalomgerjesztő módon. Nem direkt csinálja, ez a megnyugtató arca. Még ha általában pont, hogy nyugtalanságot is ér el vele. *
- A város, maga a nagy Arthenior, hát persze, hogy az lenne a legjobb, ha tőle kapnám a felhatalmazást, de ő nem szokott csak úgy, mindenféle piszlicsáré ügy miatt megjelenni. A korrupt rendszert pedig megvetem, amiben a városőrség üzemel. Én nem vagyok lefizethető és megvesztegethető, és nem szenvedhetem az igazságtalanságot. Ezért járom az utcákat, köpenyem a sikátorok sötétjében lobog, ahogy igazságot osztok. Én vagyok Rändoer Yoë! * Mutatkozik be végre, a papagáj beszédére viszont felvonja a szemöldökét. *
- Furcsa egy figura lehetett az a Kancellár. Vajon az állatot, vagy a férfiakat szerette ilyen beteges módon? * Gondolkodik el, sajnálkozva nézve szerencsétlen madarat, aki ki tudja, hogy miket láthatott, és hallhatott. *
- Remélem, hogy nem a városban lakik ez a bizonyos ember. Az ilyesmi bűn, én mondom, nem csak beteges, de egyenesen veszélyes is! * Komorodik el a tekintete, és gyanakvóan nézegeti a kecskeszakállast. *
* Követi a férfi mozdulatát, ami a penge felé irányul, de színtiszta tiszteletadásból nem neveti el magát. Megcsóválja a fejét, azon, amit a férfi mond, mert sületlenségnek hangzik, és próbálja úgy megfogalmazni a válaszát, hogy ne sértse meg vele egy idős, ápolásra szoruló, homályos elméjű öreg büszkeségét. *
- Ha többen vannak, akkor azzal a kenyérvajazóval aligha veszi fel velük a versenyt. Pusztán a penge hosszából adódóan esélytelen, hogy mindegyik támadó ellen védekezni tudjon. Talán egyet-kettőt megvág, ha korát meghazudtolóan forgatja, de kétlem, hogy a többiek ne gyűrnék maguk alá. Kérem jó ember, fogadja el a segítségem. * Mosolyog rá kedvesen, kissé bárgyú, és külső szemlélő számára nem túl bizalomgerjesztő módon. Nem direkt csinálja, ez a megnyugtató arca. Még ha általában pont, hogy nyugtalanságot is ér el vele. *
- A város, maga a nagy Arthenior, hát persze, hogy az lenne a legjobb, ha tőle kapnám a felhatalmazást, de ő nem szokott csak úgy, mindenféle piszlicsáré ügy miatt megjelenni. A korrupt rendszert pedig megvetem, amiben a városőrség üzemel. Én nem vagyok lefizethető és megvesztegethető, és nem szenvedhetem az igazságtalanságot. Ezért járom az utcákat, köpenyem a sikátorok sötétjében lobog, ahogy igazságot osztok. Én vagyok Rändoer Yoë! * Mutatkozik be végre, a papagáj beszédére viszont felvonja a szemöldökét. *
- Furcsa egy figura lehetett az a Kancellár. Vajon az állatot, vagy a férfiakat szerette ilyen beteges módon? * Gondolkodik el, sajnálkozva nézve szerencsétlen madarat, aki ki tudja, hogy miket láthatott, és hallhatott. *
- Remélem, hogy nem a városban lakik ez a bizonyos ember. Az ilyesmi bűn, én mondom, nem csak beteges, de egyenesen veszélyes is! * Komorodik el a tekintete, és gyanakvóan nézegeti a kecskeszakállast. *
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:29:43
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:29:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kölcsönös figyelemmel vannak egymás iránt, bár Hubi - mivel nem fegyverforgató - nem veszi észre a másik testtartásából esetleg kileshető fenyegetést. Eeyr említésére valamelyest megnyugszik, hiszen az istennő híve általában nem vérengző természetükről híresek. Viszont határozottan kezd elege lenni a leereszkedő atyáskodásból. Különös tekintettel arra, hogy ő lehetne az apja a másiknak.*
- Küzdelmes ifjúságom során megtanultam bánni a pengével. *hazudja szemrebbenés nélkül és lefelé bök, a derekára szíjazott tőr felé* Talán néhány szedett-vedett haramiával ma is elbánnék. Persze mindig jól jön, ha erre nincs szükség.
*Kicsit meghajol a másik felé merő udvariasságból, és majdnem úgy marad. A borostás képű úriember furcsákat beszél.*
- Pardon? *néz egyet* Felhatalmaztad magad? Ne érts félre, nem a bizalmatlanság beszél belőlem ~dehogynem!~ viszont nem úgy lenne rendjén, ha a város hatalmazna fel?
*Talán némi feszültség vibrál a levegőben, vagy csak Jágó kezd aklimatizálódni, de a madár ezt a pillanatot választja, hogy becsatlakozzon a fordulatos társalgásba.*
- A KANCELLÁRRR SEGGBE SZERETI!
*Hubi itt fáradtan lehunyja a szemeit, elátkozza hetedíziglen Aenae-t és azt a selyemfiút, egyben elhatározza, hogy Jágót az első adandó alkalommal paprikásan készítteti el.*
- Nem rég van nálam. *mosolyodik el szégyenlősen* Az előző gazdája valami mocskos alak lehetett.
*Kölcsönös figyelemmel vannak egymás iránt, bár Hubi - mivel nem fegyverforgató - nem veszi észre a másik testtartásából esetleg kileshető fenyegetést. Eeyr említésére valamelyest megnyugszik, hiszen az istennő híve általában nem vérengző természetükről híresek. Viszont határozottan kezd elege lenni a leereszkedő atyáskodásból. Különös tekintettel arra, hogy ő lehetne az apja a másiknak.*
- Küzdelmes ifjúságom során megtanultam bánni a pengével. *hazudja szemrebbenés nélkül és lefelé bök, a derekára szíjazott tőr felé* Talán néhány szedett-vedett haramiával ma is elbánnék. Persze mindig jól jön, ha erre nincs szükség.
*Kicsit meghajol a másik felé merő udvariasságból, és majdnem úgy marad. A borostás képű úriember furcsákat beszél.*
- Pardon? *néz egyet* Felhatalmaztad magad? Ne érts félre, nem a bizalmatlanság beszél belőlem ~dehogynem!~ viszont nem úgy lenne rendjén, ha a város hatalmazna fel?
*Talán némi feszültség vibrál a levegőben, vagy csak Jágó kezd aklimatizálódni, de a madár ezt a pillanatot választja, hogy becsatlakozzon a fordulatos társalgásba.*
- A KANCELLÁRRR SEGGBE SZERETI!
*Hubi itt fáradtan lehunyja a szemeit, elátkozza hetedíziglen Aenae-t és azt a selyemfiút, egyben elhatározza, hogy Jágót az első adandó alkalommal paprikásan készítteti el.*
- Nem rég van nálam. *mosolyodik el szégyenlősen* Az előző gazdája valami mocskos alak lehetett.
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:17:24
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:17:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Figyelmesen hallgatja a válaszokat, csípőre is teszi a kezét, nem csak azért, mert kényelmes, de azért is, mert így a buzogánya közelében tarthatja különösebb feltűnés nélkül. Nem gondolja, hogy egy jól célzott, és lentről felfelé ívelő, a tudós állkapcsát érő ütésből feltápászkodna, hogyha ebbe az irányba haladna tovább a beszélgetés. Mert itt, Sárvárosban, még a saját apjában sem bízhat meg az ember. Fura hely ez. *
- Eeyr legyen veled, apó. * Bólint a férfi illedelmesen az égiek említésére, majd elgondolkodva vakarássza meg borostáját a továbbiakat hallva. *
- Hát, tudósnak lenni szép hívatás, és becsülendő is. Viszont mégse hagyhatom, hogy csak úgy mindenféle őrizet nélkül sétálj errefelé, fegyver nélkül. Mi történik, ha valaki erre jár, hogy leszúrjon a pénzedért, apó? Hogyan véded meg magad? * A gyanúja, hogy egy demens öregről van szó, csak egyre erősebb. Ki más lenne olyan eszeveszett, hogy Sárvárosba jöjjön tanulni, bármilyen tudás is legyen az, amit keres. *
- Na de szerencséd van, őszes szakállú apó. Úgy alakul, hogy ráérek, és mivel felhatalmaztam magam, hogy a várost és annak lakóit védjem, úgy vélem, hogy ez rád is kiterjed. Szóval, veled maradok, jó uram. Megvédelek a gonosztevőktől, és közben legalább rajtad tartom a szemem, nem-e sántikálsz valami rosszban, hümm? * Vonja fel a szemöldökét a hangsúllyal együtt a mondat végén. Alaposan kifundálta ezt a csapdát, hiszen ha valóban tisztes ember, akkor bizonyosan nem utasítja el a tisztes védelmet, még hálás is lesz érte. Ha viszont megpróbálja lerázni, azzal csak gyanúba keveredik. Aki pedig gyanús, az már-már bűnös is. *
- Eeyr legyen veled, apó. * Bólint a férfi illedelmesen az égiek említésére, majd elgondolkodva vakarássza meg borostáját a továbbiakat hallva. *
- Hát, tudósnak lenni szép hívatás, és becsülendő is. Viszont mégse hagyhatom, hogy csak úgy mindenféle őrizet nélkül sétálj errefelé, fegyver nélkül. Mi történik, ha valaki erre jár, hogy leszúrjon a pénzedért, apó? Hogyan véded meg magad? * A gyanúja, hogy egy demens öregről van szó, csak egyre erősebb. Ki más lenne olyan eszeveszett, hogy Sárvárosba jöjjön tanulni, bármilyen tudás is legyen az, amit keres. *
- Na de szerencséd van, őszes szakállú apó. Úgy alakul, hogy ráérek, és mivel felhatalmaztam magam, hogy a várost és annak lakóit védjem, úgy vélem, hogy ez rád is kiterjed. Szóval, veled maradok, jó uram. Megvédelek a gonosztevőktől, és közben legalább rajtad tartom a szemem, nem-e sántikálsz valami rosszban, hümm? * Vonja fel a szemöldökét a hangsúllyal együtt a mondat végén. Alaposan kifundálta ezt a csapdát, hiszen ha valóban tisztes ember, akkor bizonyosan nem utasítja el a tisztes védelmet, még hálás is lesz érte. Ha viszont megpróbálja lerázni, azzal csak gyanúba keveredik. Aki pedig gyanús, az már-már bűnös is. *
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 19:48:14
Üzenet elküldve: 2021-06-03 19:48:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Hiába, a tudós a pokolban is tudós. Tehát itt is. Hubi épp egy számára ismeretlen gombafajt tanulmányoz ami egy roskadozó ház oldalán sarjadt és már épp elnevezné fungus ruuhrijehrusnak, amikor hangot hall. Gyorsan kiegyenesedik, Jágó ijedten kapaszkodik a vállába, Hubi pedig egy felé tartó embert pillant meg. Első pillantásra nem tűnik haramiának, inkább valami katonafélének, de errefelé ebben nem lehet biztos. Mindenesetre nyájasnak tűnik és ez jó jel.*
- Úgy tartják, hogy az igaz embereket oltalmazzák az égiek. És talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha magamat ezen emberekhez sorolom.
*Az apó megszólításra azért megrándul az arca, mert nem gondolná magát vénségnek, de nem fogja elrontani a társalgást azzal, hogy kikéri magának ezt a közönséges bizalmaskodást.*
- Tudós ember volnék, aki szent hivatásának tekinti a tudás gyarapítását. Mivel pedig a város e fertályáról kevesek az ismereteink, itt a helyem. Nem ártok én senkinek.
*Most azért nem jön rosszul, ha ártalmatlan, rozoga öregembernek hiszik. Szerencsére úgy fest, hogy Jágó sem tette még túl magát a hely okozta megrázkódtatáson és egyelőre nem törekszik rá, hogy néhány keresetlen szóval keresztbe tegyen Hubinak.*
- Benned kit tisztelhetek, barátom?
- Úgy tartják, hogy az igaz embereket oltalmazzák az égiek. És talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha magamat ezen emberekhez sorolom.
*Az apó megszólításra azért megrándul az arca, mert nem gondolná magát vénségnek, de nem fogja elrontani a társalgást azzal, hogy kikéri magának ezt a közönséges bizalmaskodást.*
- Tudós ember volnék, aki szent hivatásának tekinti a tudás gyarapítását. Mivel pedig a város e fertályáról kevesek az ismereteink, itt a helyem. Nem ártok én senkinek.
*Most azért nem jön rosszul, ha ártalmatlan, rozoga öregembernek hiszik. Szerencsére úgy fest, hogy Jágó sem tette még túl magát a hely okozta megrázkódtatáson és egyelőre nem törekszik rá, hogy néhány keresetlen szóval keresztbe tegyen Hubinak.*
- Benned kit tisztelhetek, barátom?
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 19:32:31
Üzenet elküldve: 2021-06-03 19:32:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Yoë undorodva szippant nagyot Sárváros levegőjéből. A szeretett városának szívében elfekvő, bűzlő fekély, ami undorító nyomot hagy az amúgy szép, egészséges szervezeten mindig is elborzasztja. Régóta zavarja a hely, és tudja, hogy a bűn melegágya, a hely, amit téglafallal kellene körül venni, és tűzmágusok segítségével megtisztítani. Kiégetni a sebet, hogy ne fertőzzön tovább, ez a férfi álláspontja. Megcsóválja a fejét, és határozott léptekkel indul tovább. Nem csak azt tudja, hogy milyen szörnyűségeket rejt, de azt is, hogy mennyire veszedelmes a hely. Egyedül kevés ahhoz, hogy megtisztítsa, mégis, legalább ha megszemléli a helyet, tudni fogja, hogy mivel áll szemben. Karja a fegyverén pihen, páncélja fényesen csillog, ahogy egyre beljebb halad. Egyszer csak fura beszélgetésnek lesz fültanúja. Ahogy a hangok irányába siet, egy megnyerő külsejű férfit pillant meg, aki nagyon nem illik erre a helyre. *
- Na de jó uram! * Szólítja meg már messziről, hogy magára vonja a furcsán rikító tollazatú madaras ember figyelmét. * Hát nem tudja, hogy milyen veszedelmes ez a hely? Csak úgy egyedül, kíséret nélkül ide besétálni, kész öngyilkosság! Remélem, hogy nem a bajt keresi, hüm? * Áll meg előtte, amennyiben amaz nem szalad el már a megszólítás hallatán. *
- Mindenféle kétes alak, kétes ügyleteket folytat itt le, és én bizony az ilyet nem tűrhetem. Remélem, hogy nem sétálunk semmi rosszban. Tán eltévedt, apó? * Nyújt támaszt ezekben a nehéz időkben azzal, hogy felajánlja, kivezeti az alighanem demens férfit, aki azt se tudja, hogy hogyan kerülhetett ide. Bizonyosan segítségre szorulhat, ha másért nem, hát azért, mert egyértelműen halálvágya van, hogy ide eszi a fene. *
- Na de jó uram! * Szólítja meg már messziről, hogy magára vonja a furcsán rikító tollazatú madaras ember figyelmét. * Hát nem tudja, hogy milyen veszedelmes ez a hely? Csak úgy egyedül, kíséret nélkül ide besétálni, kész öngyilkosság! Remélem, hogy nem a bajt keresi, hüm? * Áll meg előtte, amennyiben amaz nem szalad el már a megszólítás hallatán. *
- Mindenféle kétes alak, kétes ügyleteket folytat itt le, és én bizony az ilyet nem tűrhetem. Remélem, hogy nem sétálunk semmi rosszban. Tán eltévedt, apó? * Nyújt támaszt ezekben a nehéz időkben azzal, hogy felajánlja, kivezeti az alighanem demens férfit, aki azt se tudja, hogy hogyan kerülhetett ide. Bizonyosan segítségre szorulhat, ha másért nem, hát azért, mert egyértelműen halálvágya van, hogy ide eszi a fene. *
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 18:45:11
Üzenet elküldve: 2021-06-03 18:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Az már a híd túloldaláról is látszott, hogy odaát még cudarabb világ van. Az igazi tudós viszont már csak olyan, hogy szeretné megismerni azt, amivel eddig még nem találkozott. Persze vannak akik ezt az elvet medvére vagy nassiky-ra is alkalmazzák, de ők rendszerint nem tudósok hanem félkegyelműek. Esetleg félkegyelmű tudósok. Ugyan a tudományos felfedezések áldozatot kívánnak, Hubi mégis méltánytalannak érzi a hídpénzt, tekintettel arra - mint azt ki is fejti az érveire egyébként teljesen süket őrségnek - hogy a híd másik oldaláról igyekvőket kéne megvámolni, elvégre onnan átkelve jut az ember kellemesebb környezetbe. De nem fog kötekedni fegyveresekkel, fizet és most már ott tocsog bokáig a sárban valami nevenincs utcán. Az érzékeny gyomrú kancellár a szaggal sincs kibékülve és most már nem érzi akkora ötletnek az itteni látogatást. Elvégre mit találhatna itt amiből profitálhatna a tudomány?*
- Na, Jágó? *sandít a vállán gubbasztó szárnyas felé* Ehhez mit szólsz? És ezt hívták valamikor a levegő városának.
- Illeték... *szólal meg magához képest igen halkan a papagáj, mintha maga is meg lenne szeppenve és kedvenc, bármilyen helyzetben alkalmazható fordulatát is csak óvatosan merné hangoztatni.*
- Azt az előbb róttam le annak a faragatlan úrnak azzal a jókora bárddal.
*Körülnéz.*
- Talán tegyünk úgy, mintha ritka portéka iránt érdeklődő kereskedő lennék, hm?
- Ille...
- Kuss!
- Na, Jágó? *sandít a vállán gubbasztó szárnyas felé* Ehhez mit szólsz? És ezt hívták valamikor a levegő városának.
- Illeték... *szólal meg magához képest igen halkan a papagáj, mintha maga is meg lenne szeppenve és kedvenc, bármilyen helyzetben alkalmazható fordulatát is csak óvatosan merné hangoztatni.*
- Azt az előbb róttam le annak a faragatlan úrnak azzal a jókora bárddal.
*Körülnéz.*
- Talán tegyünk úgy, mintha ritka portéka iránt érdeklődő kereskedő lennék, hm?
- Ille...
- Kuss!
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 17:39:24
Üzenet elküldve: 2021-06-03 17:39:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Úton, de hová is?//
*Ahogy egyre jobban beveszi magát a viskók és a sikátorok sűrűjébe, feltűnővé válik a tény, hogy eltévedt. Artheniort kívánta ugyan elhagyni, hogy valami kevésbé nyüzsgő helyet találjon magának. Erre a város hónaljában találja magát. Így válik egyértelművé a mélységi számára, hogy rossz irányba indult.* ~Talán esélyt kéne adni az útbaigazításnak.~ *Fut át elméjén a gondolat, miközben a, nem túlzottan, megkapó látványt kémleli. Ami elé tárul, nem csupán nem nyeri el a tetszését, hanem egyenesen undort vált ki belőle. A viskók mintha egykori házak maradványaiból épültek volna. Egyre beljebb haladva, azt veszi észre, hogy fokozatosan silányabb alapanyagok alkotják őket. Persze a logika itt is helytálló. Az erősebb kutya, meg a gyorsabb. Nyilván való, hogy Romvárosból származik minden darab. A lusta férgek pedig nem mentek messzire. Aki hamarabb csapott le a roncsokra, még tudott válogatni. A többinek jutott a maradék. Így előbb, a hídhoz közelebb, némileg szebb kunyhókat húzták fel. Míg távolabb pedig a putrik kaptak helyet. A mindent átjáró bűz, pedig csak hozzájárul a mélységi haragjában, amit ez a vidék vált ki belőle.* ~Ha bármilyen tájáról, ezen keresztül vezetne az út a levegő városába, az ide látogatók nagy részét elveszítenék.~ *Gondolja magában és már fordulna is sarkon, ha egy kézpár nem rántaná magával, valami sikátor mélyére. Felocsúdni sincs ideje, már ketten is lefogják a karjait és a falhoz szorítják. Egy harmadik pedig valami rozsdával díszített bökőt nyom a torkának. Hiába minden próbálkozás, nem tud szabadulni.* -Mit akartok, kutyák! *Sziszegi a mélységi, még mindig a szabadulással kűzdve.*
-Mit gondolsz sötét bőrű? *Sziszegi a bökős, akinek a szájszaga felülmúlja az eddig érzett aromát.* -Bizton' nem az erényedet. *Teszi hozzá a bökős ember, Reya erszénye után kutatva. Mivel minden próbálkozása ellenére sem sikerül azt leoldani a nő övéről, egyszerűen kinyitja és kimarkol belőle, amennyit tud.* -Pucolni fiúk! *Kiált fel, miután öklével egy közepes méretűt üt a mélységi arcára. Kapott ő már nagyobb pofont, ám most ez is elég volt, hogy szem elől tévessze a patkányként menekülő bandát. Az orrát törölgetve és megbinyosodva arról, hogy semmije sem vérzik, indul el a már ismert útvonalon. Csak most visszafelé. Nagyon szeretné már elhagyni ezt az istenek verte helyet. A sikátorokból kérve hallja meg a mély, öblös hangot.*
-Paraszt! Melyik út megyen itten... a Vashegyre? *Folytatja az ismert verset, a végén aprót alakítva, miután megpillantja a hang forrását. Ennek tudatában remélve, hogy a melák semmit sem hallott belőle. A meghajlásra pedig ő is hasonlóképpen felel.*
-Nem ismerek semmiféle Zawdirt. De te nem láttál három embert erre rohanni? *Kérdez vissza, minden udvariasság nélkül. Bár az óriás nem tűnik mogorvának, inkább kérdő a tekintete. Reya mégis az oldalán pihenő kardra nyugtatja mindkét kezét.*
*Ahogy egyre jobban beveszi magát a viskók és a sikátorok sűrűjébe, feltűnővé válik a tény, hogy eltévedt. Artheniort kívánta ugyan elhagyni, hogy valami kevésbé nyüzsgő helyet találjon magának. Erre a város hónaljában találja magát. Így válik egyértelművé a mélységi számára, hogy rossz irányba indult.* ~Talán esélyt kéne adni az útbaigazításnak.~ *Fut át elméjén a gondolat, miközben a, nem túlzottan, megkapó látványt kémleli. Ami elé tárul, nem csupán nem nyeri el a tetszését, hanem egyenesen undort vált ki belőle. A viskók mintha egykori házak maradványaiból épültek volna. Egyre beljebb haladva, azt veszi észre, hogy fokozatosan silányabb alapanyagok alkotják őket. Persze a logika itt is helytálló. Az erősebb kutya, meg a gyorsabb. Nyilván való, hogy Romvárosból származik minden darab. A lusta férgek pedig nem mentek messzire. Aki hamarabb csapott le a roncsokra, még tudott válogatni. A többinek jutott a maradék. Így előbb, a hídhoz közelebb, némileg szebb kunyhókat húzták fel. Míg távolabb pedig a putrik kaptak helyet. A mindent átjáró bűz, pedig csak hozzájárul a mélységi haragjában, amit ez a vidék vált ki belőle.* ~Ha bármilyen tájáról, ezen keresztül vezetne az út a levegő városába, az ide látogatók nagy részét elveszítenék.~ *Gondolja magában és már fordulna is sarkon, ha egy kézpár nem rántaná magával, valami sikátor mélyére. Felocsúdni sincs ideje, már ketten is lefogják a karjait és a falhoz szorítják. Egy harmadik pedig valami rozsdával díszített bökőt nyom a torkának. Hiába minden próbálkozás, nem tud szabadulni.* -Mit akartok, kutyák! *Sziszegi a mélységi, még mindig a szabadulással kűzdve.*
-Mit gondolsz sötét bőrű? *Sziszegi a bökős, akinek a szájszaga felülmúlja az eddig érzett aromát.* -Bizton' nem az erényedet. *Teszi hozzá a bökős ember, Reya erszénye után kutatva. Mivel minden próbálkozása ellenére sem sikerül azt leoldani a nő övéről, egyszerűen kinyitja és kimarkol belőle, amennyit tud.* -Pucolni fiúk! *Kiált fel, miután öklével egy közepes méretűt üt a mélységi arcára. Kapott ő már nagyobb pofont, ám most ez is elég volt, hogy szem elől tévessze a patkányként menekülő bandát. Az orrát törölgetve és megbinyosodva arról, hogy semmije sem vérzik, indul el a már ismert útvonalon. Csak most visszafelé. Nagyon szeretné már elhagyni ezt az istenek verte helyet. A sikátorokból kérve hallja meg a mély, öblös hangot.*
-Paraszt! Melyik út megyen itten... a Vashegyre? *Folytatja az ismert verset, a végén aprót alakítva, miután megpillantja a hang forrását. Ennek tudatában remélve, hogy a melák semmit sem hallott belőle. A meghajlásra pedig ő is hasonlóképpen felel.*
-Nem ismerek semmiféle Zawdirt. De te nem láttál három embert erre rohanni? *Kérdez vissza, minden udvariasság nélkül. Bár az óriás nem tűnik mogorvának, inkább kérdő a tekintete. Reya mégis az oldalán pihenő kardra nyugtatja mindkét kezét.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-06-03 09:26:48
Üzenet elküldve: 2021-06-03 09:26:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Fhrenky már nem is tudja mióta nem leli helyét a világban, és ha nem kísérné útján az a kellemetlen szorongás és magány talán már fel is hagyott volna a kereséssel. De a világ amibe éppen belép emlékezteti egy régire. Szélsőségesebb, mocskosabb, de ismerős.
Nem lepi meg, hogy magára vonzza a figyelmet, elvégre jó szerivel termetesebb mindenkinél, öltözete is jócskán elüt az itt tanyázókétól. Nem utolsó sorban arcán éktelenkedő mély vágások is kirívóvá teszik őt.
A vidéket fürkészi.
~ Ez nem olyan. Itt nincs. ~
Állapítja meg csalódottan, de még reménnyel telve. Akit olyan bőszen keresett utóbbi idejében aligha bújna meg Artheniornak ilyen mocskos közegében, de persze nem zárhatja ki ezt a lehetőséget. Valójában nem tud róla semmit. Amit mutatott magából még Fhrenky is jól tudja, hogy jó eséllyel csak hamisság volt.
De a "fentről" való szemlélődése során nem kerüli el figyelmét valaki.
~ Hasonló. Nem ugyanaz. ~
Elvégre az észrevett nőnek is hasonlóan sötét a bőre, ellenben jól láthatóan egy nőről van szó.*
- Hé!
*Szól oda a másiknak, és bicegve közelebb is lép hozzá. Törzsében meghajol, ami akár lehetne a tisztelet jele is, de csak azért teszi, hogy közelebbről is láthassa a másik arcát. Persze ez azt is eredményezi, hogy az is jobban szemügyre veheti az ő elborzasztó sebeit. Közben sétapálcájára támaszkodik, hogy biztosan megőrizze egyensúlyát.*
- Ismered Zawdirt? Hallottad már a nevet?
*Kérdezi mély, dörmögő hangján, szemeiben pedig kíváncsiság csillan, és bár arca látszólag goromba gesztusban pihen, de ellenségességnek komolyabb jeleit nem adja.*
*Fhrenky már nem is tudja mióta nem leli helyét a világban, és ha nem kísérné útján az a kellemetlen szorongás és magány talán már fel is hagyott volna a kereséssel. De a világ amibe éppen belép emlékezteti egy régire. Szélsőségesebb, mocskosabb, de ismerős.
Nem lepi meg, hogy magára vonzza a figyelmet, elvégre jó szerivel termetesebb mindenkinél, öltözete is jócskán elüt az itt tanyázókétól. Nem utolsó sorban arcán éktelenkedő mély vágások is kirívóvá teszik őt.
A vidéket fürkészi.
~ Ez nem olyan. Itt nincs. ~
Állapítja meg csalódottan, de még reménnyel telve. Akit olyan bőszen keresett utóbbi idejében aligha bújna meg Artheniornak ilyen mocskos közegében, de persze nem zárhatja ki ezt a lehetőséget. Valójában nem tud róla semmit. Amit mutatott magából még Fhrenky is jól tudja, hogy jó eséllyel csak hamisság volt.
De a "fentről" való szemlélődése során nem kerüli el figyelmét valaki.
~ Hasonló. Nem ugyanaz. ~
Elvégre az észrevett nőnek is hasonlóan sötét a bőre, ellenben jól láthatóan egy nőről van szó.*
- Hé!
*Szól oda a másiknak, és bicegve közelebb is lép hozzá. Törzsében meghajol, ami akár lehetne a tisztelet jele is, de csak azért teszi, hogy közelebbről is láthassa a másik arcát. Persze ez azt is eredményezi, hogy az is jobban szemügyre veheti az ő elborzasztó sebeit. Közben sétapálcájára támaszkodik, hogy biztosan megőrizze egyensúlyát.*
- Ismered Zawdirt? Hallottad már a nevet?
*Kérdezi mély, dörmögő hangján, szemeiben pedig kíváncsiság csillan, és bár arca látszólag goromba gesztusban pihen, de ellenségességnek komolyabb jeleit nem adja.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-05-31 09:47:40
Üzenet elküldve: 2021-05-31 09:47:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Úton //
*Nem hagyja nyugodni az elmúlt nap. Az a kecskés ember és az ő hülyesége. Mit gondolt? Hogy egy kenyéren és kecsketejen tengődő félbolond majd újat mutat neki? Szinte már ő szégyenkezik, amiért nem ismerte fel időben a helyzetet. Szerencse, hogy senki sem volt tanúja a szerecsétlenkedésnek. Azért a végére jó is kerekedett az egészből. Az elnyert arany épp elég volt az útra szánt élelemre. Nem kicsi túra áll előtte, nem kevés megálóvval. Munkától-munkáig, általában megcsappan a vagyona, ám ilyen a kósza élet. Főleg, ha olykor ágyban kívánja álomra hajtani a fejét. A fogadók megkérik az árát. Örömmel töltötte el, hogy ugyanakkora erszénnyel hagyta maga mögött a levegő városát, mint amekkorával megérkezett oda. Az igazsághoz tartozik, hogy nem is sokat időzött ott. Szereti nagy ívben kerülni a tömeget. A városok forgataga a gyomrát is forgatják. Csupán azt bánja, hogy nem nézett be abba a kovácsműhelybe, amit Frek említett. Talán legközelebb, mikor újra erre viszi az útja. Mint általában, most is gyalogosan közlekedik. Távol áll tőle, hogy bármilyen hátast tartson. A mélységi megszokta a magányt. Olyannyira, hogy nem is kívánja senki és semmi társaságát. Egy lovon talán gyorsabban haladna, de nyűgőt is jelentene az állat. Többet, mint hasznot. Így marad a gyaloglás. Legalább nyitva tudja tartani a szemeit és a füleit, valami könnyű megbízás reményében. Végtelen útja sororán sok ilyen mentette meg attól, hogy éhesen és a szabad ég alatt kelljen kialudnia magát. Bár a környék nem sok lehetőséggel kecsegtet, legalább egy lélek sem zavarja a nyugalmát.* ~Lassan felkel a nap.~ *Mond le magában, az őt körülölelő és biztonságot jelentő sötétségről, a pitymallat első színeit megpillantva. A hídról lelépve veszi csak észre, hogy nem egy jó környéken jár. És még fizetett is, hogy betehesse ide a lábát. A bűz és a csizmájára ragadt mocsok köpésre késztetik. Nagyon reméli, hogy hamar eltünhet erről, a legkevésbé sem kívánatos, környékről.*
*Nem hagyja nyugodni az elmúlt nap. Az a kecskés ember és az ő hülyesége. Mit gondolt? Hogy egy kenyéren és kecsketejen tengődő félbolond majd újat mutat neki? Szinte már ő szégyenkezik, amiért nem ismerte fel időben a helyzetet. Szerencse, hogy senki sem volt tanúja a szerecsétlenkedésnek. Azért a végére jó is kerekedett az egészből. Az elnyert arany épp elég volt az útra szánt élelemre. Nem kicsi túra áll előtte, nem kevés megálóvval. Munkától-munkáig, általában megcsappan a vagyona, ám ilyen a kósza élet. Főleg, ha olykor ágyban kívánja álomra hajtani a fejét. A fogadók megkérik az árát. Örömmel töltötte el, hogy ugyanakkora erszénnyel hagyta maga mögött a levegő városát, mint amekkorával megérkezett oda. Az igazsághoz tartozik, hogy nem is sokat időzött ott. Szereti nagy ívben kerülni a tömeget. A városok forgataga a gyomrát is forgatják. Csupán azt bánja, hogy nem nézett be abba a kovácsműhelybe, amit Frek említett. Talán legközelebb, mikor újra erre viszi az útja. Mint általában, most is gyalogosan közlekedik. Távol áll tőle, hogy bármilyen hátast tartson. A mélységi megszokta a magányt. Olyannyira, hogy nem is kívánja senki és semmi társaságát. Egy lovon talán gyorsabban haladna, de nyűgőt is jelentene az állat. Többet, mint hasznot. Így marad a gyaloglás. Legalább nyitva tudja tartani a szemeit és a füleit, valami könnyű megbízás reményében. Végtelen útja sororán sok ilyen mentette meg attól, hogy éhesen és a szabad ég alatt kelljen kialudnia magát. Bár a környék nem sok lehetőséggel kecsegtet, legalább egy lélek sem zavarja a nyugalmát.* ~Lassan felkel a nap.~ *Mond le magában, az őt körülölelő és biztonságot jelentő sötétségről, a pitymallat első színeit megpillantva. A hídról lelépve veszi csak észre, hogy nem egy jó környéken jár. És még fizetett is, hogy betehesse ide a lábát. A bűz és a csizmájára ragadt mocsok köpésre késztetik. Nagyon reméli, hogy hamar eltünhet erről, a legkevésbé sem kívánatos, környékről.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-02-11 14:11:41
Üzenet elküldve: 2021-02-11 14:11:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fekete//
*Gnóm cimboránk azt hiszi a jó öreg Sizpak elfelejtett valamit.*
- Persze, hogy megvan.
*Átveszi a fizetséget Ganertől ami egy kicsit alulfizetett de nem baj mert még sajtolni akar tőle egy kis aranyat.*
- Ne is maradjunk itt. Borzong a szárnyam ettől a helytől.
*Tényleg bele is borzong kufárunk eltakart és nem látható szárnya. Kapva kapkod az alkalomért, hogy elmenjen a gnóm cimborával. Szép nagy deli lova van. Azt tán nem támadják le. Kap egy sarkantyúzást Mando és már uzsgyi a hídra. Loholnak átfele mintha az életük múlna rajta. Lehet az is múlik ki tudja. Még egyszer biztos nem jön mostanába ide. Majd valahonnan beszerzi a fekete szmötylit ha kell még.*
*Gnóm cimboránk azt hiszi a jó öreg Sizpak elfelejtett valamit.*
- Persze, hogy megvan.
*Átveszi a fizetséget Ganertől ami egy kicsit alulfizetett de nem baj mert még sajtolni akar tőle egy kis aranyat.*
- Ne is maradjunk itt. Borzong a szárnyam ettől a helytől.
*Tényleg bele is borzong kufárunk eltakart és nem látható szárnya. Kapva kapkod az alkalomért, hogy elmenjen a gnóm cimborával. Szép nagy deli lova van. Azt tán nem támadják le. Kap egy sarkantyúzást Mando és már uzsgyi a hídra. Loholnak átfele mintha az életük múlna rajta. Lehet az is múlik ki tudja. Még egyszer biztos nem jön mostanába ide. Majd valahonnan beszerzi a fekete szmötylit ha kell még.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-02-11 13:24:53
Üzenet elküldve: 2021-02-11 13:24:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Fekete//
*Egyelőre még a híd környékét fésüli át barátja után, amikor az váratlanul feltűnik hátas ebével. Meglepetten áll a felé irányuló kérdő tekintet láttán. Meglepettsége hamar mosolyba fordul át, amint felismeri tündér barátját.*
- Sizpak! De, hogy itt vagy! Sikerült mindent megvenni, ami kellhet? *Barátságosan fordul lovával a kereskedő és hátasa felé, hogy érdeklődjön a beszerzendő tételekről, amiről korábban egyeztettek. Kérdésére hamar választ kap, amikor a másik átadja a fiolákat. Óvatosan teszi el őket, nehogy az értékes italok eltörjenek út közben.*
- Köszönöm! Kérlek, tedd el, s ha még szükséges, akkor rendezem. *Elrakás után hálás tekintettel adózik a tündérnek, s háláját aranyban is kifejezi neki. Egy tömött bőrzacskó arany kerül Sizpak Derketun részére átadásra, ami pontosan 600 aranyat tartalmaz, szolgálataiért.
Ha ezzel megvannak, akkor nem szeretne tovább maradni Sárvárosban.*
- Ha gondolod, még egy darabon mehetünk együtt. Örülnék a társaságodnak. *Mosolyogva jelzi a tündér barátjának, hogy örülne a társaságának, ha még egy darabon el tudná kísérni.*
*Egyelőre még a híd környékét fésüli át barátja után, amikor az váratlanul feltűnik hátas ebével. Meglepetten áll a felé irányuló kérdő tekintet láttán. Meglepettsége hamar mosolyba fordul át, amint felismeri tündér barátját.*
- Sizpak! De, hogy itt vagy! Sikerült mindent megvenni, ami kellhet? *Barátságosan fordul lovával a kereskedő és hátasa felé, hogy érdeklődjön a beszerzendő tételekről, amiről korábban egyeztettek. Kérdésére hamar választ kap, amikor a másik átadja a fiolákat. Óvatosan teszi el őket, nehogy az értékes italok eltörjenek út közben.*
- Köszönöm! Kérlek, tedd el, s ha még szükséges, akkor rendezem. *Elrakás után hálás tekintettel adózik a tündérnek, s háláját aranyban is kifejezi neki. Egy tömött bőrzacskó arany kerül Sizpak Derketun részére átadásra, ami pontosan 600 aranyat tartalmaz, szolgálataiért.
Ha ezzel megvannak, akkor nem szeretne tovább maradni Sárvárosban.*- Ha gondolod, még egy darabon mehetünk együtt. Örülnék a társaságodnak. *Mosolyogva jelzi a tündér barátjának, hogy örülne a társaságának, ha még egy darabon el tudná kísérni.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2021-02-11 13:06:47
Üzenet elküldve: 2021-02-11 13:06:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fekete//
*Az este szépen csálén elbolyongott a gnómtól. Nem bízott kufárunk benne, hogy épségben megélné a reggelt.*
- Még a torkom vágta volna el a nyavalyás.
*Ezt nem kockáztathatjuk úgyhogy az éjszakát a drága Mando hátán töltötte. Nem a legkényelmesebb komfort de azért elmegy egynek. Lassan indulni kéne visszafelé. Megvan minden amiért jött. A híd irányába forgatja Madot, hogy minél előbb elhúzhassa a csíkot a zülledék negyedből.*
- Ganer? Te meg hogyé?
*Nem nehéz a fekete lovon kiszúrni egy hórihorgas gnómot aki mindig kíváncsi málé szájjal bambulja a világot.*
- Mindegy is. Megvan a sznajré amiről beszéltünk.
*Hevesen kacsintgat, hogy vegye a lapot a gnómja. Odapasszolja sutyiba a háromféle itókát. Nem akar itt a híd szomszédságába ordibálni mert még letámadja valami koszos haramiabanda.*
A hozzászólás írója (Sizpak Derketun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.11 13:08:20
*Az este szépen csálén elbolyongott a gnómtól. Nem bízott kufárunk benne, hogy épségben megélné a reggelt.*
- Még a torkom vágta volna el a nyavalyás.
*Ezt nem kockáztathatjuk úgyhogy az éjszakát a drága Mando hátán töltötte. Nem a legkényelmesebb komfort de azért elmegy egynek. Lassan indulni kéne visszafelé. Megvan minden amiért jött. A híd irányába forgatja Madot, hogy minél előbb elhúzhassa a csíkot a zülledék negyedből.*
- Ganer? Te meg hogyé?
*Nem nehéz a fekete lovon kiszúrni egy hórihorgas gnómot aki mindig kíváncsi málé szájjal bambulja a világot.*
- Mindegy is. Megvan a sznajré amiről beszéltünk.
*Hevesen kacsintgat, hogy vegye a lapot a gnómja. Odapasszolja sutyiba a háromféle itókát.
Nem akar itt a híd szomszédságába ordibálni mert még letámadja valami koszos haramiabanda.*A hozzászólás írója (Sizpak Derketun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.11 13:08:20
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 343-362