Arthenior - Sárváros
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-02-25 12:12:22
Üzenet elküldve: 2020-02-25 12:12:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy jól érzi-e magát a medvetermetű alak a sárvárosi kocsmában, az nem derül ki. Se nem örül, se nem húzza az orrát a körülmények és a helyszín láttán. Talán egy udvari bálban is hasonlóan viselkedne. Nehéz kiigazodni rajta. Azzal persze, hogy nem mutat érdeklődést a közönség felé, talán eléri, hogy mindenki visszatérjen a saját dolgához és őket hagyják nyugodtan beszélgetni.
Hoigs végre leteszi a seggét, megkapják az italukat és még koccintanak is. A pillanatnyi vidámkodás a fickó főnökségének rövid regnálására vonatkozóan megmosolyogtatja, fejcsóválva iszik újra a savanyú sörbe.
A párbajokra terelődik a szó, onnan meg egyenesen az arénákra és Hoigs tudni vél egyet a városban, a híd túloldalán.*
- Wegtoreni, mi? *Horkan egyet lenézően.*
- Azok csak kurvapecérek és zsebesek. *Mondja ki véleményét a hegységtől nyugatra fekvő várossal kapcsolatban.
A különleges alapanyagokról szóló részt érdeklődve hallgatja. Kiszámítható dolog, hogy Sárvárosban lehet mindenféle nem törvényes dolgot beszerezni. A fejlődésre való segítség említésére kérdőn néz Hoigsra, várva, hogy mire is gondolt.
A kifejtést kifejezéstelen arccal hallgatja.*
- Tehát én bunyózok, amíg te egy házban kevergeted a löttyeidet? *Kérdi összegezve az elhangzottakat.*
- Vigyem vásárra a bőröm, hogy te nyugodtan kísérletezgethess? *Csapja mellé a kérdést.*
- Egész tisztességesen hangzik. *Emeli meg kupáját féloldalas mosollyal.
A nem is olyan szar hely említésére a medvetermetű is körbenéz, alkarvasai halkan siklanak követve mozdulatát a durva asztallapon.*
- Jah, nem is olyan szar. *Ismétli Hiogs kifejezését. Az újabb karlapogatás-kísérletre megáll a kezében a kupa, várva, hogy kivitelezésre kerül-e a mozdulat. De amikor látja, hogy visszafogja magát, halkan felnevet.*
- Miért nem akarsz itt letelepedni? *Kérdi aztán kinézve a marhahólyaggal vont ablakon.*
- Ha már nem olyan szar hely. *Horkan halkan nevetve.*
- Ez még szűz terepnek tűnik, nincs konkurencia, nincsenek városőrök. *Sorol fel két lehetséges előnyt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy jól érzi-e magát a medvetermetű alak a sárvárosi kocsmában, az nem derül ki. Se nem örül, se nem húzza az orrát a körülmények és a helyszín láttán. Talán egy udvari bálban is hasonlóan viselkedne. Nehéz kiigazodni rajta. Azzal persze, hogy nem mutat érdeklődést a közönség felé, talán eléri, hogy mindenki visszatérjen a saját dolgához és őket hagyják nyugodtan beszélgetni.
Hoigs végre leteszi a seggét, megkapják az italukat és még koccintanak is. A pillanatnyi vidámkodás a fickó főnökségének rövid regnálására vonatkozóan megmosolyogtatja, fejcsóválva iszik újra a savanyú sörbe.
A párbajokra terelődik a szó, onnan meg egyenesen az arénákra és Hoigs tudni vél egyet a városban, a híd túloldalán.*
- Wegtoreni, mi? *Horkan egyet lenézően.*
- Azok csak kurvapecérek és zsebesek. *Mondja ki véleményét a hegységtől nyugatra fekvő várossal kapcsolatban.
A különleges alapanyagokról szóló részt érdeklődve hallgatja. Kiszámítható dolog, hogy Sárvárosban lehet mindenféle nem törvényes dolgot beszerezni. A fejlődésre való segítség említésére kérdőn néz Hoigsra, várva, hogy mire is gondolt.
A kifejtést kifejezéstelen arccal hallgatja.*
- Tehát én bunyózok, amíg te egy házban kevergeted a löttyeidet? *Kérdi összegezve az elhangzottakat.*
- Vigyem vásárra a bőröm, hogy te nyugodtan kísérletezgethess? *Csapja mellé a kérdést.*
- Egész tisztességesen hangzik. *Emeli meg kupáját féloldalas mosollyal.
A nem is olyan szar hely említésére a medvetermetű is körbenéz, alkarvasai halkan siklanak követve mozdulatát a durva asztallapon.*
- Jah, nem is olyan szar. *Ismétli Hiogs kifejezését. Az újabb karlapogatás-kísérletre megáll a kezében a kupa, várva, hogy kivitelezésre kerül-e a mozdulat. De amikor látja, hogy visszafogja magát, halkan felnevet.*
- Miért nem akarsz itt letelepedni? *Kérdi aztán kinézve a marhahólyaggal vont ablakon.*
- Ha már nem olyan szar hely. *Horkan halkan nevetve.*
- Ez még szűz terepnek tűnik, nincs konkurencia, nincsenek városőrök. *Sorol fel két lehetséges előnyt.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-02-16 16:09:28
Üzenet elküldve: 2020-02-16 16:09:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neeem... valóban egyáltalán nem látszik, hogy Gabrael mulatna bármin, sőt, Hoigs minden egyes marhaságának titulált pillanatkor félszegen tekint rá, hisz nem ismeri a férfit. Már bánja, hogy Sárváros felé jöttek, s bár a kocsma közönsége megnyugodni látszik, s kevesen is akarnak újat húzni egy ekkora melákkal, mint Gabrael, azért folyton aggódik, mert Hoigs egyszerűen ilyen. Aztán persze, szimpatizál a férfi morcosságával is, hiszen máskülönben, meg szereti feloldani a "gátlásokat". Ő így fogalmazna, ha megkérdeznék róla, persze Gabrael valószínűleg nem emiatt szűkszavú.*
- Jójóleülök... ülök már... *Mutat fenekére miután tényleg helyet foglal, s csak kicsit fészkelődik ültében, mint, akinek bogarak mászkálnak ülepe alatt, s a koccintás után, majd mikor ebbe a borzasztó serbe belekóstol, mondhatni a félsz már távolabb áll tőle, mint korábban.*
- A lovadra?? Tényleg? *Csillan fel a szeme, aztán csak legyint.* Jah, csak viccelsz... *Mondja csalódottan.* Akkor nem vagyok főnök. *Megnyúlik a képe, bár, valahol mindig is gondolta, hogy nem főnöknek való. Túl nyüzüge, meg szájtátós hozzá. Az ő asztala a tudomány, meg a magyarázatok. Azokban viszont nagyon jó, ahogyan talán az italokban is. A beszélgetés ugyan nehezen veszi kezdetét, aztán úgy van, hogy beindul magától, s kérdésre kérdés lesz, válaszra meg válasz.*
- Van egy. Most épült, a városközpontban. Elvileg rendezhetnek ott küzdelmeket, azt hiszem pincearénának hívják, de igazán senki sem használja ki. Talán a Wegtoreni Kalmár üzemelteti, ennyit már megtudtam, miközben felfedeztem a várost. *Először nem habog, nem hebeg.*
- Sárvárosban állítólag különleges összetevők és italok lelhetők fel. Ebben a mérgezett közegben számos olyan dolgot beszerezhetek, mi máshol nincs. Bár, lehet később kéne megpróbálnom, miután már erősödtem. Ebben segíthetnél. *Néz Gabraelre szégyenlősen.*
- Ami azt illeti, sosem szerettem a nyüzsgést, a forgatagot, világéletemben elvonultan olvastam, vagy foglalkoztam tudománnyal, s mindennel, mi érdekelt. Tudom, röhejesen hangzik... de még itt a Sárvárosban is el tudnék képzelni magamnak egy házat... itt a kutya sem zavarna, nyugodtan kísérletezhetnék. *Nyílik tágra a szeme, s látszik, fenemód érdekli ez a rész.*
- Vennék egy házat... *hunyorít* vagy csak beköltöznénk az egyik elhagyatottba... a városból meg megszereznénk, mi a kísérleteimhez kell. A küzdelemből, meg megszerezhetnénk a fedezetet. *Belekortyol a sörébe.*
- Tudod... nem is olyan szar ez a hely... *Néz körbe nagy vagányan, s próbál azonosulni a szóhasználattal, mit társa használ.* A következő sört én állom. *Indulna a keze, hogy megint meglapogassa a harcosét, aztán visszafogja magát. Hoigs gyorsan tanul. Nagyon gyorsan. Csak ezt még ő maga sem tudja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neeem... valóban egyáltalán nem látszik, hogy Gabrael mulatna bármin, sőt, Hoigs minden egyes marhaságának titulált pillanatkor félszegen tekint rá, hisz nem ismeri a férfit. Már bánja, hogy Sárváros felé jöttek, s bár a kocsma közönsége megnyugodni látszik, s kevesen is akarnak újat húzni egy ekkora melákkal, mint Gabrael, azért folyton aggódik, mert Hoigs egyszerűen ilyen. Aztán persze, szimpatizál a férfi morcosságával is, hiszen máskülönben, meg szereti feloldani a "gátlásokat". Ő így fogalmazna, ha megkérdeznék róla, persze Gabrael valószínűleg nem emiatt szűkszavú.*
- Jójóleülök... ülök már... *Mutat fenekére miután tényleg helyet foglal, s csak kicsit fészkelődik ültében, mint, akinek bogarak mászkálnak ülepe alatt, s a koccintás után, majd mikor ebbe a borzasztó serbe belekóstol, mondhatni a félsz már távolabb áll tőle, mint korábban.*
- A lovadra?? Tényleg? *Csillan fel a szeme, aztán csak legyint.* Jah, csak viccelsz... *Mondja csalódottan.* Akkor nem vagyok főnök. *Megnyúlik a képe, bár, valahol mindig is gondolta, hogy nem főnöknek való. Túl nyüzüge, meg szájtátós hozzá. Az ő asztala a tudomány, meg a magyarázatok. Azokban viszont nagyon jó, ahogyan talán az italokban is. A beszélgetés ugyan nehezen veszi kezdetét, aztán úgy van, hogy beindul magától, s kérdésre kérdés lesz, válaszra meg válasz.*
- Van egy. Most épült, a városközpontban. Elvileg rendezhetnek ott küzdelmeket, azt hiszem pincearénának hívják, de igazán senki sem használja ki. Talán a Wegtoreni Kalmár üzemelteti, ennyit már megtudtam, miközben felfedeztem a várost. *Először nem habog, nem hebeg.*
- Sárvárosban állítólag különleges összetevők és italok lelhetők fel. Ebben a mérgezett közegben számos olyan dolgot beszerezhetek, mi máshol nincs. Bár, lehet később kéne megpróbálnom, miután már erősödtem. Ebben segíthetnél. *Néz Gabraelre szégyenlősen.*
- Ami azt illeti, sosem szerettem a nyüzsgést, a forgatagot, világéletemben elvonultan olvastam, vagy foglalkoztam tudománnyal, s mindennel, mi érdekelt. Tudom, röhejesen hangzik... de még itt a Sárvárosban is el tudnék képzelni magamnak egy házat... itt a kutya sem zavarna, nyugodtan kísérletezhetnék. *Nyílik tágra a szeme, s látszik, fenemód érdekli ez a rész.*
- Vennék egy házat... *hunyorít* vagy csak beköltöznénk az egyik elhagyatottba... a városból meg megszereznénk, mi a kísérleteimhez kell. A küzdelemből, meg megszerezhetnénk a fedezetet. *Belekortyol a sörébe.*
- Tudod... nem is olyan szar ez a hely... *Néz körbe nagy vagányan, s próbál azonosulni a szóhasználattal, mit társa használ.* A következő sört én állom. *Indulna a keze, hogy megint meglapogassa a harcosét, aztán visszafogja magát. Hoigs gyorsan tanul. Nagyon gyorsan. Csak ezt még ő maga sem tudja.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:17:08
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:17:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
*Bár nem látszik rajta, egyszerre bosszantja és mulattatja Hoigs viselkedése. Nagyon úgy tűnik, hogy először van egy ilyen kellemetlen helyen, mint Sárváros. A viselkedéséből inkább erre következtet a medvetermetű páncélos.
Az egyáltalán nem magabiztosnak ható kotyogást, amit lerendez a pult felé, bizonygatva, hogy vele van, csak egy halk, szinte hallhatatlan sóhajjal nyugtázza. A tüsszentésnek álcázott ijedelem sem erősíti túlságosan a fickó reputációját a helyiek előtt valószínűleg.*
- Az istenekre, ülj már le. *Morran rá, amikor az asztalhoz érnek.
Miután megkapják az italokat és a páncélos koccintásra emeli a sajátját, meglepődés látszik Hoigson és újra belekezd valami újabb érdektelen történetbe a koccintásról.*
- Most koccintasz vagy pofázol? *Kérdi türelmetlenül asztaltársát. A tósztot hallva maga is beleiszik a kupájába.*
- Arra. *Morog. A sör a helynek megfelelő valószínűleg, savanyú és habtalan, de jól esik. Több ilyet ivott, mint jó minőségűt. Így nincs nagy összehasonlítási alapja.
A főnöközést rezignált képpel hallgatja, mintha egyszerre unná és érdekelné a dolog, aztán újra megemeli a kupáját és megszólal.*
- Ja, főnök lettél, törzsfőnök. Majd felülhetsz a lovamra, meg ilyenek. *Közli elég hiteltelen ábrázattal.*
- Csak egy egyszerű kérdést tettem fel, ettől még nem lettél főnök, se semmi. Én se vagyok a főnököd, bármikor leléphetsz, ha kedved tartja. *Teszi aztán hozzá.*
- Miféle tapasztalatokat akarsz gyűjteni, mit akarsz tanulni errefelé? *Jön egy újabb kérdés egy intéssel kísérve Sárváros lepusztult utcái felé. Ez viszont tényleg őszintén hangzik.*
- Nem arra gondoltam, hogy te mondd meg, merre tovább, csak beszéljünk róla. Hátha van valami jó ötleted. *Morogja végignézve a fogadónak nagy túlzással nevezhető helyiségen.*
- Én fegyvert forgatni tudok, ahhoz értek. A tudásom biztos alapokon nyugszik, de kezdenem kell valamit magammal, ha nem akarom, hogy felkopjon az állam. *Most kicsit többet beszél, mint szokott, unott korttyal öblíti le szavait.
A szerencsétlen mozdulat láthatatlan helyét nézi a karpáncélján, majd onnan vissza Hoigs szemeibe. Tetszik neki, amit mond, bár vannak kétségei és kérdései.*
- Van errefelé igény ilyesmire? Egyáltalán van itt aréna vagy bármi? *Teszi fel kérdéseit. Mióta Hoigs beszélt neki mindenféle bájitalról, érdekelni kezdték a benne rejlő lehetőségek.
A helyieket talán már nem is érdekli a két alak italozása, visszatérnek saját poharukhoz, saját dolgaikhoz, míg a két másik az italuk felett beszélget.*
*Bár nem látszik rajta, egyszerre bosszantja és mulattatja Hoigs viselkedése. Nagyon úgy tűnik, hogy először van egy ilyen kellemetlen helyen, mint Sárváros. A viselkedéséből inkább erre következtet a medvetermetű páncélos.
Az egyáltalán nem magabiztosnak ható kotyogást, amit lerendez a pult felé, bizonygatva, hogy vele van, csak egy halk, szinte hallhatatlan sóhajjal nyugtázza. A tüsszentésnek álcázott ijedelem sem erősíti túlságosan a fickó reputációját a helyiek előtt valószínűleg.*
- Az istenekre, ülj már le. *Morran rá, amikor az asztalhoz érnek.
Miután megkapják az italokat és a páncélos koccintásra emeli a sajátját, meglepődés látszik Hoigson és újra belekezd valami újabb érdektelen történetbe a koccintásról.*
- Most koccintasz vagy pofázol? *Kérdi türelmetlenül asztaltársát. A tósztot hallva maga is beleiszik a kupájába.*
- Arra. *Morog. A sör a helynek megfelelő valószínűleg, savanyú és habtalan, de jól esik. Több ilyet ivott, mint jó minőségűt. Így nincs nagy összehasonlítási alapja.
A főnöközést rezignált képpel hallgatja, mintha egyszerre unná és érdekelné a dolog, aztán újra megemeli a kupáját és megszólal.*
- Ja, főnök lettél, törzsfőnök. Majd felülhetsz a lovamra, meg ilyenek. *Közli elég hiteltelen ábrázattal.*
- Csak egy egyszerű kérdést tettem fel, ettől még nem lettél főnök, se semmi. Én se vagyok a főnököd, bármikor leléphetsz, ha kedved tartja. *Teszi aztán hozzá.*
- Miféle tapasztalatokat akarsz gyűjteni, mit akarsz tanulni errefelé? *Jön egy újabb kérdés egy intéssel kísérve Sárváros lepusztult utcái felé. Ez viszont tényleg őszintén hangzik.*
- Nem arra gondoltam, hogy te mondd meg, merre tovább, csak beszéljünk róla. Hátha van valami jó ötleted. *Morogja végignézve a fogadónak nagy túlzással nevezhető helyiségen.*
- Én fegyvert forgatni tudok, ahhoz értek. A tudásom biztos alapokon nyugszik, de kezdenem kell valamit magammal, ha nem akarom, hogy felkopjon az állam. *Most kicsit többet beszél, mint szokott, unott korttyal öblíti le szavait.
A szerencsétlen mozdulat láthatatlan helyét nézi a karpáncélján, majd onnan vissza Hoigs szemeibe. Tetszik neki, amit mond, bár vannak kétségei és kérdései.*
- Van errefelé igény ilyesmire? Egyáltalán van itt aréna vagy bármi? *Teszi fel kérdéseit. Mióta Hoigs beszélt neki mindenféle bájitalról, érdekelni kezdték a benne rejlő lehetőségek.
A helyieket talán már nem is érdekli a két alak italozása, visszatérnek saját poharukhoz, saját dolgaikhoz, míg a két másik az italuk felett beszélget.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-02-12 18:08:11
Üzenet elküldve: 2020-02-12 18:08:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
*A visszapattanás halk puffanásának hangjától kísérve, kissé megtántorodik, majd lassan emeli tekintetét a mellvérten át felfelé, hogy aztán bambán elvigyorodjon, s sarkán megfordulva induljon el bólogatva befelé.*
- Igazán kedves népek, mondhatni. *Bár az arcára fagyott vigyor nem erről árulkodik, ugyanis felette meglehetősen ijedt tekintet repked jobbra, balra, miközben haladnak a pult felé, "A barátom! Ő a barátom!" megjegyzésekkel kísérve és Gabraelre mutogatva. Igyekszik nem túlságosan eltávolodni, s kétségkívül jelenleg vagy húsz szempár közkedvelt és merev célpontja.*
- Híjj! *Visít fel férfiasan, mikor az egyik asztalnál nagyobbat röffent az egyik terebélyes fickó.* ...pszi... *Kapja szája elé tenyerét.*
- Allergia... a... a régi szagra. *Vágja rá aztán magyarázatképpen, mikor összeszedi magát.* Nyugodt vagyok... nyugodt vagyok... *Ismételgeti a felhívásra, aztán már az jut eszébe, mi a fenét keres pont itt és pont most. Lehetne akár például a tisztáson is, virágokat meg növényeket gyűjtögetve, hogy aztán fergeteges koktélokat állítson össze.*
- O-oké... leteszem magam. *Aztán úgy ül le, mint, aki karót nyelt, vagy éppen fenemód szorulása van. Feje nem mozdul nyakán, csupán tekintete jár jobbra balra szemhéja alatt. Meglepetten pillant fel Gabraelre, s jól megnézi magának a felemelt korsót, aztán a homlokára csap idegesen felnevetve.*
- Jaaa... hogy koccintás! Kiváló szokás! Azt tudtad, hogy úgy tartották, hogy legelőször a törpéknél terjedt el? Naagy, kérges fakupáikat csattogtatták, hogy így emlékezzenek meg világuk pusztulásáról? Merthogy földrengés volt, bizony! *Sorolja nagy okosan, s csak egy idő után veszi észre magát, majd elhallgatva emeli meg a korsót.*
- A nagy kalandra! *Szól erélyesen hangját mélyítve, s büszkén széttekintve, hogy aztán megint csak egészen picire húzza össze magát, miután aprót hörpöl szürcsölve a nedű tetejéről. Száját kézfejével megtörölve bizonytalanul és meglepetten tekint fel.*
- Már... már, hogy én mondjam meg? Azta! Főnök lettem? Mekkora! Sosem voltam még főnök. Állítólag a barbároknál törzsfőnek hívják... bár... gondolom nem nagyon érdekel. *Köhint párat, s megütögeti mellkasát.*
- Finom az ital, igazán jól főzik errefelé! *Jelenti ki gyanúsan hangosan.* Amúgy én arra gondoltam, hogy végigjárhatnánk Sá... mármint ezt a városrészt, tapasztalatgyűjtés, tanulás, ilyesmi... *Hadar, s közben kezével hevesen gesztikulál.*
- Aztán meg... hát, én igazából nem is... de biztosan én mondjam meg? *Sóhajtva szalad fel a szemöldöke.* Tapasztaltabbnak tűnsz nálam... célokon sohasem gondolkodtam, csak el akartam jönni otthonról. Ami azt illeti a különböző italok kikeverésében akartam fejlődni, csak aztán kicsit elakadtam, valahogy olyan nehéz barátokra lelni. *Néz szomorúan maga elé, hogy aztán felrikkantson.*
- De most már itt vagy te! *Próbál egyet rácsapni, amolyan cimborásan, szerencsétlenül Garbrael karjára széles vigyorral, utána persze inkább visszahúzza kezét krákogva.* Szóval... folytathatnánk együtt, már persze, ha nem bánod... *motyogva csendesedik el.* Keverhetnék neked italokat a nagy harcaidhoz! Indulhatnál az arénában, én meg leszek, aki üzletel veled és keresi az ellenfeleket! *Csillan fel a szeme hirtelen.* Aztán ha sérülsz, én majd ápollak! *Bólogat hevesen, mikor kimondta tényleg olyan jó ötletnek tűnt, aztán már persze elbizonytalanodik.*
*A visszapattanás halk puffanásának hangjától kísérve, kissé megtántorodik, majd lassan emeli tekintetét a mellvérten át felfelé, hogy aztán bambán elvigyorodjon, s sarkán megfordulva induljon el bólogatva befelé.*
- Igazán kedves népek, mondhatni. *Bár az arcára fagyott vigyor nem erről árulkodik, ugyanis felette meglehetősen ijedt tekintet repked jobbra, balra, miközben haladnak a pult felé, "A barátom! Ő a barátom!" megjegyzésekkel kísérve és Gabraelre mutogatva. Igyekszik nem túlságosan eltávolodni, s kétségkívül jelenleg vagy húsz szempár közkedvelt és merev célpontja.*
- Híjj! *Visít fel férfiasan, mikor az egyik asztalnál nagyobbat röffent az egyik terebélyes fickó.* ...pszi... *Kapja szája elé tenyerét.*
- Allergia... a... a régi szagra. *Vágja rá aztán magyarázatképpen, mikor összeszedi magát.* Nyugodt vagyok... nyugodt vagyok... *Ismételgeti a felhívásra, aztán már az jut eszébe, mi a fenét keres pont itt és pont most. Lehetne akár például a tisztáson is, virágokat meg növényeket gyűjtögetve, hogy aztán fergeteges koktélokat állítson össze.*
- O-oké... leteszem magam. *Aztán úgy ül le, mint, aki karót nyelt, vagy éppen fenemód szorulása van. Feje nem mozdul nyakán, csupán tekintete jár jobbra balra szemhéja alatt. Meglepetten pillant fel Gabraelre, s jól megnézi magának a felemelt korsót, aztán a homlokára csap idegesen felnevetve.*
- Jaaa... hogy koccintás! Kiváló szokás! Azt tudtad, hogy úgy tartották, hogy legelőször a törpéknél terjedt el? Naagy, kérges fakupáikat csattogtatták, hogy így emlékezzenek meg világuk pusztulásáról? Merthogy földrengés volt, bizony! *Sorolja nagy okosan, s csak egy idő után veszi észre magát, majd elhallgatva emeli meg a korsót.*
- A nagy kalandra! *Szól erélyesen hangját mélyítve, s büszkén széttekintve, hogy aztán megint csak egészen picire húzza össze magát, miután aprót hörpöl szürcsölve a nedű tetejéről. Száját kézfejével megtörölve bizonytalanul és meglepetten tekint fel.*
- Már... már, hogy én mondjam meg? Azta! Főnök lettem? Mekkora! Sosem voltam még főnök. Állítólag a barbároknál törzsfőnek hívják... bár... gondolom nem nagyon érdekel. *Köhint párat, s megütögeti mellkasát.*
- Finom az ital, igazán jól főzik errefelé! *Jelenti ki gyanúsan hangosan.* Amúgy én arra gondoltam, hogy végigjárhatnánk Sá... mármint ezt a városrészt, tapasztalatgyűjtés, tanulás, ilyesmi... *Hadar, s közben kezével hevesen gesztikulál.*
- Aztán meg... hát, én igazából nem is... de biztosan én mondjam meg? *Sóhajtva szalad fel a szemöldöke.* Tapasztaltabbnak tűnsz nálam... célokon sohasem gondolkodtam, csak el akartam jönni otthonról. Ami azt illeti a különböző italok kikeverésében akartam fejlődni, csak aztán kicsit elakadtam, valahogy olyan nehéz barátokra lelni. *Néz szomorúan maga elé, hogy aztán felrikkantson.*
- De most már itt vagy te! *Próbál egyet rácsapni, amolyan cimborásan, szerencsétlenül Garbrael karjára széles vigyorral, utána persze inkább visszahúzza kezét krákogva.* Szóval... folytathatnánk együtt, már persze, ha nem bánod... *motyogva csendesedik el.* Keverhetnék neked italokat a nagy harcaidhoz! Indulhatnál az arénában, én meg leszek, aki üzletel veled és keresi az ellenfeleket! *Csillan fel a szeme hirtelen.* Aztán ha sérülsz, én majd ápollak! *Bólogat hevesen, mikor kimondta tényleg olyan jó ötletnek tűnt, aztán már persze elbizonytalanodik.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-02-09 15:27:57
Üzenet elküldve: 2020-02-09 15:27:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érdeklődőnek szánt vicsorrag néz a mellette haladó Hoigsra, miközben az mekeg-makog, mint valami kecske. Majd végül elmosolyodik a fickó zavarán.*
- Jah, vicceltem. Tudod, én ilyen mókás vagyok. *Mondja felcsóválva és inkább hagyja, hogy Hoigs rendezze a vonásait. Kedvelni való gyerek, de néha nem tudja elképzelni, hogy maradt életben eddig.*
- Szarni muszáj, azt mondják. *Legyint a feketeség felé a férfi szavaira a mélységet illetően. Innentől a legkevésbé sem érdekli a meredély, főleg azért nem, mert átjutnak a Csonthídon és onnan már eléjük tárul Sárváros minden szépsége.
Az örömittas rikkantásra a többiekkel együtt fordul a feje Hoigs felé, de a medvetermetűtől csak fejcsóválást kap válaszul a zavart heherészésre.*
- Kapd el őket, tigris. *Mondja biztatóan, de a fények, amelyek szürke tekintetében csillannak, másról mesélnek.
Követi Hoigst a kocsma felé, a páncélos nem bólogat senkinek, se kutyája, se macskája ebből a társaságból senki és úgy sejti, őket se nagyon érdekli a két alak érkezése. Legalábbis addig biztosan nem, míg nem akarnak beleköpni a levesükbe.
Kissé le kell talán hajtania a fejét, hogy beférjen a tákolt ajtó szemöldökfája alatt, ahogy követi Hoigst, megáll mögötte, bal hüvelykujja hanyagul az övébe akasztva, éppen a láncos buzogány markolata mellett.*
- Szerintem a "Sárváros" csak egy gúnynév, de hajrá, jól csinálod. *Súgja oda végignézve az elégedetlenkedő helyieken, akik kalauza szavaira reflektálnak ilyen vagy olyan módon.
A kupa a falon csattan, szerencsére a tartalma elkerüli a medvetermetűt. A mellvértjének ütköző Hoigsra vigyorogva lenéz.*
- Nyugi. *Dörmögi társának, majd a pult felé emeli mutató és középső ujját, jelezve, hogy mennyi italt szeretnének. Az ilyen helyeken kevés és szegényes a választék, a válogatással csak tovább dühítenék a Hoigs által felhergelt helyieket.*
- Nyugi. *Néz az elégedetlenkedők felé és ha Hoigs engedi, akkor a vállára teszi a kezét és megfordítja, hogy egy közeli üres asztal felé terelje.
Ha netán nem volna üres, csak egy asztalra borult, eszméletlen részeg által foglalt hely, akkor őt roppant kedvesen talppal ledönti a székről, mielőtt leülne, leporolja a széket és megfordítva lovagló ülésben rátelepszik.*
- Foglalj helyet, kérlek. *Int Hoigsnak a másik székre szemközt.
Ha megérkezik a két, első ránézésre habtalan sörnek tetsző ital, azt biccentve megköszöni és az asztalra szór 3 aranyat (Mesélő (Májmétely)) a fáradozásokért.
*
- Hogyan tovább? *Emeli koccintásra a kupát, hogy további terveiket átbeszélhessék egy kellemes italozás keretein belül.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érdeklődőnek szánt vicsorrag néz a mellette haladó Hoigsra, miközben az mekeg-makog, mint valami kecske. Majd végül elmosolyodik a fickó zavarán.*
- Jah, vicceltem. Tudod, én ilyen mókás vagyok. *Mondja felcsóválva és inkább hagyja, hogy Hoigs rendezze a vonásait. Kedvelni való gyerek, de néha nem tudja elképzelni, hogy maradt életben eddig.*
- Szarni muszáj, azt mondják. *Legyint a feketeség felé a férfi szavaira a mélységet illetően. Innentől a legkevésbé sem érdekli a meredély, főleg azért nem, mert átjutnak a Csonthídon és onnan már eléjük tárul Sárváros minden szépsége.
Az örömittas rikkantásra a többiekkel együtt fordul a feje Hoigs felé, de a medvetermetűtől csak fejcsóválást kap válaszul a zavart heherészésre.*
- Kapd el őket, tigris. *Mondja biztatóan, de a fények, amelyek szürke tekintetében csillannak, másról mesélnek.
Követi Hoigst a kocsma felé, a páncélos nem bólogat senkinek, se kutyája, se macskája ebből a társaságból senki és úgy sejti, őket se nagyon érdekli a két alak érkezése. Legalábbis addig biztosan nem, míg nem akarnak beleköpni a levesükbe.
Kissé le kell talán hajtania a fejét, hogy beférjen a tákolt ajtó szemöldökfája alatt, ahogy követi Hoigst, megáll mögötte, bal hüvelykujja hanyagul az övébe akasztva, éppen a láncos buzogány markolata mellett.*
- Szerintem a "Sárváros" csak egy gúnynév, de hajrá, jól csinálod. *Súgja oda végignézve az elégedetlenkedő helyieken, akik kalauza szavaira reflektálnak ilyen vagy olyan módon.
A kupa a falon csattan, szerencsére a tartalma elkerüli a medvetermetűt. A mellvértjének ütköző Hoigsra vigyorogva lenéz.*
- Nyugi. *Dörmögi társának, majd a pult felé emeli mutató és középső ujját, jelezve, hogy mennyi italt szeretnének. Az ilyen helyeken kevés és szegényes a választék, a válogatással csak tovább dühítenék a Hoigs által felhergelt helyieket.*
- Nyugi. *Néz az elégedetlenkedők felé és ha Hoigs engedi, akkor a vállára teszi a kezét és megfordítja, hogy egy közeli üres asztal felé terelje.
Ha netán nem volna üres, csak egy asztalra borult, eszméletlen részeg által foglalt hely, akkor őt roppant kedvesen talppal ledönti a székről, mielőtt leülne, leporolja a széket és megfordítva lovagló ülésben rátelepszik.*
- Foglalj helyet, kérlek. *Int Hoigsnak a másik székre szemközt.
Ha megérkezik a két, első ránézésre habtalan sörnek tetsző ital, azt biccentve megköszöni és az asztalra szór 3 aranyat (Mesélő (Májmétely)) a fáradozásokért.
*- Hogyan tovább? *Emeli koccintásra a kupát, hogy további terveiket átbeszélhessék egy kellemes italozás keretein belül.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-02-07 19:04:15
Üzenet elküldve: 2020-02-07 19:04:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hehh! *Nevet fel.* Azt el is hiszem! *Kontrázik rá, aztán ismét módosít.* Mármint... nem úgy értem, hogy olyan lenne a segged, vagy ilyesmi... mármint egyáltalán nem néztem, meg nem is nézem ki belőled, vagyis... khm... *mered hirtelen gyanúsan előre, kerülve minden pillantását a harcosnak, még lábait is kicsit sietősebbre fogja. gondolom vicceltél... jó volt! Hehe! *Innentől visszább is fogja magát, még csak az hiányzik, hogy a saját testét is átalakítsák ilyen... ilyen tűzhányóvá, kecses kis lyukakkal teletűzdelve. Ahogy körbenéz, ezen a helyen talán nem is lenne feltűnő. Az utcasarkokon lobogó kormos fáklyák olajos bűze, szinte betelíti a levegőt, alig adnak fényt, s az is inkább hátborzongató, mint kellemes a szemnek. A hidat teljes mértékben átbeszélték, ahogyan úgy dönt, nem meséli el a legendát, Botaro nejéről, Batáriáról, kinek tekintete a föld rengését is okozhatja, főleg, ha mérges.*
- Öhm... én sem mennék az aljára, ha nem muszáj. *Sandít hátra a megjegyzésre, hogy el tudjon ugrani, ha hajítani akarnák, már persze azért reméli, hogy nem így van, nem véletlen hát, hogy az első szembetűnő vérmocskos kocsmát ajánlja.*
- Pedig nagyon ügyesen vinném... *motyogja még mindig hátrafelé, csak azért is.* de ha nem *vállat von* akkor nem. *Rikkant vidáman, mire vagy öten felkapják a fejüket az utca népéből.* Basszus... *Heherészik zavartan, még kezét is intésre emeli. Jóváhagyják, hogy ő menjen előre, aminek hirtelen megörül, büszke, hogy feladatot bíznak rá.*
- Csak bízd ide! *Húzza ki magát.* Értek az emberek nyelvén. *Döngeti meg öklével mellkasát, mire egy kicsit elkapja a köhögés.*
- Menj csak, bátran! *Mintha számítana, hogy mit mond. Aztán mindenkinek bólogatva (még a verekedőknek is a sarkon), köszöntgetve, belöki a kissé foghíjas deszkákból összetákolt ajtót, majd rögtön mellbe vágja az olcsó és híg cefre szaga.*
- Üdv néktek, jó sárvárosi népek! *Áll meg az ajtón belül, aztán talán csak a tűz mellett ücsörgő süketnéma koldusnak nem szegeződik rá a tekintete, a hirtelen beálló néma csendben.*
- Jó uraim... és khm, hölgyem... ha az. *Elbizonytalanodik az egyikükön, aztán zavartan továbbfordul.* Társammal hosszú útról érkeztünk és...
- Kussolj már, te szar! *Hangzik egy ordenáré, mély hangú üvöltés. Nem tudja befejezni a mondatot, s egy fakorsó koppan mellette a falon, szanaszét fröcskölve tartalmát.*
- Öhm... *Szinte azonnal fordul kifelé, s löki ki az ajtót, kis szerencsével talán épp a betérő Gabrael mellkasáról pattan vissza. Ha így van, s ha nem, biztosan megjegyzi neki.*
- Azt hiszem, ezek a jó urak nem szívlelnek valamiért... *Néz felfelé a férfira kezét tördelve.* talán... mehetnénk máshová.*
A hozzászólás írója (Hoigs Daelmry) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.07 19:04:59
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hehh! *Nevet fel.* Azt el is hiszem! *Kontrázik rá, aztán ismét módosít.* Mármint... nem úgy értem, hogy olyan lenne a segged, vagy ilyesmi... mármint egyáltalán nem néztem, meg nem is nézem ki belőled, vagyis... khm... *mered hirtelen gyanúsan előre, kerülve minden pillantását a harcosnak, még lábait is kicsit sietősebbre fogja. gondolom vicceltél... jó volt! Hehe! *Innentől visszább is fogja magát, még csak az hiányzik, hogy a saját testét is átalakítsák ilyen... ilyen tűzhányóvá, kecses kis lyukakkal teletűzdelve. Ahogy körbenéz, ezen a helyen talán nem is lenne feltűnő. Az utcasarkokon lobogó kormos fáklyák olajos bűze, szinte betelíti a levegőt, alig adnak fényt, s az is inkább hátborzongató, mint kellemes a szemnek. A hidat teljes mértékben átbeszélték, ahogyan úgy dönt, nem meséli el a legendát, Botaro nejéről, Batáriáról, kinek tekintete a föld rengését is okozhatja, főleg, ha mérges.*
- Öhm... én sem mennék az aljára, ha nem muszáj. *Sandít hátra a megjegyzésre, hogy el tudjon ugrani, ha hajítani akarnák, már persze azért reméli, hogy nem így van, nem véletlen hát, hogy az első szembetűnő vérmocskos kocsmát ajánlja.*
- Pedig nagyon ügyesen vinném... *motyogja még mindig hátrafelé, csak azért is.* de ha nem *vállat von* akkor nem. *Rikkant vidáman, mire vagy öten felkapják a fejüket az utca népéből.* Basszus... *Heherészik zavartan, még kezét is intésre emeli. Jóváhagyják, hogy ő menjen előre, aminek hirtelen megörül, büszke, hogy feladatot bíznak rá.*
- Csak bízd ide! *Húzza ki magát.* Értek az emberek nyelvén. *Döngeti meg öklével mellkasát, mire egy kicsit elkapja a köhögés.*
- Menj csak, bátran! *Mintha számítana, hogy mit mond. Aztán mindenkinek bólogatva (még a verekedőknek is a sarkon), köszöntgetve, belöki a kissé foghíjas deszkákból összetákolt ajtót, majd rögtön mellbe vágja az olcsó és híg cefre szaga.*
- Üdv néktek, jó sárvárosi népek! *Áll meg az ajtón belül, aztán talán csak a tűz mellett ücsörgő süketnéma koldusnak nem szegeződik rá a tekintete, a hirtelen beálló néma csendben.*
- Jó uraim... és khm, hölgyem... ha az. *Elbizonytalanodik az egyikükön, aztán zavartan továbbfordul.* Társammal hosszú útról érkeztünk és...
- Kussolj már, te szar! *Hangzik egy ordenáré, mély hangú üvöltés. Nem tudja befejezni a mondatot, s egy fakorsó koppan mellette a falon, szanaszét fröcskölve tartalmát.*
- Öhm... *Szinte azonnal fordul kifelé, s löki ki az ajtót, kis szerencsével talán épp a betérő Gabrael mellkasáról pattan vissza. Ha így van, s ha nem, biztosan megjegyzi neki.*
- Azt hiszem, ezek a jó urak nem szívlelnek valamiért... *Néz felfelé a férfira kezét tördelve.* talán... mehetnénk máshová.*
A hozzászólás írója (Hoigs Daelmry) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.07 19:04:59
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-02-05 11:50:14
Üzenet elküldve: 2020-02-05 11:50:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkímia gyakorlati felhasználása érdekli. Minden más egyébre pedig elhanyagolható mértékben tart igényt. Hoigs pedig láthatóan örül annak, hogy végre van valaki, akit legalább látszólag érdekel, amit mond. A medvetermetű nem szakítja félbe egy ideig, csak akkor, amikor már túl soknak érzi az információkat.*
- Hát most nem hihetetlen? *Kérdez vissza, amikor a kis fickó azt kérdezi tőle, hogy nem hallott még Botaroról. Aztán, ami utána jön, olyan képpel hallgatja, mintha valami számára is undorító dolog volna. Pedig látott már egy-két undorító dolgot.*
- Mese-mese mátka. *Sóhajtja.*
- Jah, rosszabb pillanataimban én is szikrát hányok a seggemből és a pillantásommal olvasztok salakká bárkit. Pont mint Botaro. *Teszi a magyarázat mellé gúnyosan, hogy Hoigs is értse, mit gondol arról a sok baromságról, amit összehordott.*
- Most mondom. *Erősíti meg a korábbi megállapítást a sok beszéddel kapcsolatban.
A kérdésre a meredély mélységével kapcsolatban újra letekint maga is.*
- Nem teljesen kurva mindegy? *Néz utána Hoigsra.*
- Én nem fogok lemenni az aljára, gondolom, te se akarsz. Így aztán annak a jelentősége, hogy milyen mély is, tökéletesen kurvamindegy. *Tárja szét karjait lemondóan.
Átérve a hídon és letudva a kötelezőt, a páncélos előreküldi Hoigst, hisz legalább hasznát veheti a nagy beszélőjének, míg találnak egy kocsmát vagy italmérést.*
- Jaj, hagyd már ezt abba. *Sóhajt hatalmasat a felajánlkozás hallatán.*
- Nem leszel a fegyverhordozóm és senki se kell, hogy vigye bármimet is. Legyél már férfi az istenekre! Ha pedig a fegyvereimhez hozzáérsz, letöröm a kezed. *Mutat páncélkesztyűs ujjával Hoigs mellkasára.
A csatamén vasalt patája alatt cuppog a sár, amikor a fickó talál egy kocsmát. Mit kocsmát, késdobálót, de a medvetermetűnek nincs kifogása a hasonló műintézmények ellen.*
- Á, egyáltalán nem látszik. *Szarkasztikusnak hangzó válaszát egy gonosz vigyorral toldja meg.*
- A kedvességet biztosan sokra értékelik ezek a finom úriemberek. *Int páncélkesztyűs jobbjával az ordenáré társaság felé.*
- Menj csak, persze, persze. *Szokatlanul nyájasan mosolyog és int engedékenyen Hoigsnak. Neki még úgyis ki kell kötnie a csatamént a romos, istállónak csak nagy engedménnyel nevezhető épület elé. Meg is teszi és beáll Hoigs mögé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkímia gyakorlati felhasználása érdekli. Minden más egyébre pedig elhanyagolható mértékben tart igényt. Hoigs pedig láthatóan örül annak, hogy végre van valaki, akit legalább látszólag érdekel, amit mond. A medvetermetű nem szakítja félbe egy ideig, csak akkor, amikor már túl soknak érzi az információkat.*
- Hát most nem hihetetlen? *Kérdez vissza, amikor a kis fickó azt kérdezi tőle, hogy nem hallott még Botaroról. Aztán, ami utána jön, olyan képpel hallgatja, mintha valami számára is undorító dolog volna. Pedig látott már egy-két undorító dolgot.*
- Mese-mese mátka. *Sóhajtja.*
- Jah, rosszabb pillanataimban én is szikrát hányok a seggemből és a pillantásommal olvasztok salakká bárkit. Pont mint Botaro. *Teszi a magyarázat mellé gúnyosan, hogy Hoigs is értse, mit gondol arról a sok baromságról, amit összehordott.*
- Most mondom. *Erősíti meg a korábbi megállapítást a sok beszéddel kapcsolatban.
A kérdésre a meredély mélységével kapcsolatban újra letekint maga is.*
- Nem teljesen kurva mindegy? *Néz utána Hoigsra.*
- Én nem fogok lemenni az aljára, gondolom, te se akarsz. Így aztán annak a jelentősége, hogy milyen mély is, tökéletesen kurvamindegy. *Tárja szét karjait lemondóan.
Átérve a hídon és letudva a kötelezőt, a páncélos előreküldi Hoigst, hisz legalább hasznát veheti a nagy beszélőjének, míg találnak egy kocsmát vagy italmérést.*
- Jaj, hagyd már ezt abba. *Sóhajt hatalmasat a felajánlkozás hallatán.*
- Nem leszel a fegyverhordozóm és senki se kell, hogy vigye bármimet is. Legyél már férfi az istenekre! Ha pedig a fegyvereimhez hozzáérsz, letöröm a kezed. *Mutat páncélkesztyűs ujjával Hoigs mellkasára.
A csatamén vasalt patája alatt cuppog a sár, amikor a fickó talál egy kocsmát. Mit kocsmát, késdobálót, de a medvetermetűnek nincs kifogása a hasonló műintézmények ellen.*
- Á, egyáltalán nem látszik. *Szarkasztikusnak hangzó válaszát egy gonosz vigyorral toldja meg.*
- A kedvességet biztosan sokra értékelik ezek a finom úriemberek. *Int páncélkesztyűs jobbjával az ordenáré társaság felé.*
- Menj csak, persze, persze. *Szokatlanul nyájasan mosolyog és int engedékenyen Hoigsnak. Neki még úgyis ki kell kötnie a csatamént a romos, istállónak csak nagy engedménnyel nevezhető épület elé. Meg is teszi és beáll Hoigs mögé.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-02-01 21:08:56
Üzenet elküldve: 2020-02-01 21:08:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
*Gyakorlatilag egyre jobban belelendülve és tulajdonképpen vég nélkül magyarázza a különböző okfejtéseit, mit olvasott. Sokszor fel sem néz, így nem tud jelentőséget tulajdonítani a harcos egyetlen arckifejezésének sem. Teóriák és feltételezések, egyre jobban belelovalja magát, örül, hogy végre, legalábbis érdeklődő fülekre talál, meg, hogy igazából nincs egyedül.*
- Ugye? *Fordul fel egy pillanatra nevetve, aztán visszanézve, tekintetét a híd környékén végigfuttatva folytatja tovább a csacsogást. Csak a hídhoz érve csendesedik kicsit el, de valójában sutyorogja folytatja, csak egy pillanatra akad meg.*
- Nem hallottál még, Botaróról? Ásító szája maga végtelen, úgy tartják fogai cseppkövekből vannak, mert száját időtlen idők óta nyitva tartja, lelkekre éhesen. *legyint egyet* Persze, lehet csak mese, miként, te is gondolod, jó uram! *Zavartan heherészik, közben gyanakodva sandít fel a másikra.*
- Sokat beszélnék? Nem, *rázza meg a fejét* ezt még nem mondták, igaz, nem is volt ki hallgasson. *Lép rá óvatosan a híd első méterére, majd lassan követve a harcost, kíváncsisággal tekint ki a kötélhágcsók mögül.*
- Szerinted milyen mély lehet? *Néz a végtelenbe. Aztán megszaporítja lépteit, mert a harcos láthatóan nem a kíváncsi nézelődő fajtából való. Amikor előreküldik, meglepődik:*
- Komolyan? Éééén?! *Néz fel elkerekedett szemekkel, ami aztán lassan vált át széles mosolyra.* Hiszen ez óriási megtiszteltetés! Lehetnék a fegyverhordozód! *Bólogat, majd megint csak gyorsan hozzáfűzi.*
- Persze, szerintem nem bírnám el azt az ocs... szóval a gnómodat. *Vonja meg a vállát, majd határozott léptekkel előrébb siet, s a szűk, taknyos sikátorok között jártatja tekintetét. A két vándor lába alatt cuppan a sár, ráadásul későre is járhat, hamarosan sötétedésbe hajlik a nap. Igazából semmi nyomolvasási képessége sincs, csupán a hang után megy, s ahol embert lát, már, ha ezt a sárban dagonyázó, agresszív népséget egyáltalán annak lehet tekintetni, igaz, láthatóan ez Hogot cseppet sem zavarja.*
- Az jó lesz? *Biccent egy romosabb ház felé, mely előtt egy kisebb csoport verődött össze, s a szajhák kereszttüzében ordenáré röhögések közepette vedelnek. Innen látszik, hogy késdobáló.*
- Nekem tetszik! Hátha van kiadó szobájuk, mit gondolsz? Mennyire látszik, hogy idegen vagyok? *Néz végig magán gyorsan, s hosszú, bokáját verdeső kabátján.*
- Menjek előre? Kedvesen bemutatkozunk, aztán iszunk egy jót! *Látszik, hogy előre izgul, vajon mi várja benn, s alig várja, hogy körbenézhessen. Türelmetlenül topogva várja a döntést, arcán szokásos, egyszerű mosolyával.*
*Gyakorlatilag egyre jobban belelendülve és tulajdonképpen vég nélkül magyarázza a különböző okfejtéseit, mit olvasott. Sokszor fel sem néz, így nem tud jelentőséget tulajdonítani a harcos egyetlen arckifejezésének sem. Teóriák és feltételezések, egyre jobban belelovalja magát, örül, hogy végre, legalábbis érdeklődő fülekre talál, meg, hogy igazából nincs egyedül.*
- Ugye? *Fordul fel egy pillanatra nevetve, aztán visszanézve, tekintetét a híd környékén végigfuttatva folytatja tovább a csacsogást. Csak a hídhoz érve csendesedik kicsit el, de valójában sutyorogja folytatja, csak egy pillanatra akad meg.*
- Nem hallottál még, Botaróról? Ásító szája maga végtelen, úgy tartják fogai cseppkövekből vannak, mert száját időtlen idők óta nyitva tartja, lelkekre éhesen. *legyint egyet* Persze, lehet csak mese, miként, te is gondolod, jó uram! *Zavartan heherészik, közben gyanakodva sandít fel a másikra.*
- Sokat beszélnék? Nem, *rázza meg a fejét* ezt még nem mondták, igaz, nem is volt ki hallgasson. *Lép rá óvatosan a híd első méterére, majd lassan követve a harcost, kíváncsisággal tekint ki a kötélhágcsók mögül.*
- Szerinted milyen mély lehet? *Néz a végtelenbe. Aztán megszaporítja lépteit, mert a harcos láthatóan nem a kíváncsi nézelődő fajtából való. Amikor előreküldik, meglepődik:*
- Komolyan? Éééén?! *Néz fel elkerekedett szemekkel, ami aztán lassan vált át széles mosolyra.* Hiszen ez óriási megtiszteltetés! Lehetnék a fegyverhordozód! *Bólogat, majd megint csak gyorsan hozzáfűzi.*
- Persze, szerintem nem bírnám el azt az ocs... szóval a gnómodat. *Vonja meg a vállát, majd határozott léptekkel előrébb siet, s a szűk, taknyos sikátorok között jártatja tekintetét. A két vándor lába alatt cuppan a sár, ráadásul későre is járhat, hamarosan sötétedésbe hajlik a nap. Igazából semmi nyomolvasási képessége sincs, csupán a hang után megy, s ahol embert lát, már, ha ezt a sárban dagonyázó, agresszív népséget egyáltalán annak lehet tekintetni, igaz, láthatóan ez Hogot cseppet sem zavarja.*
- Az jó lesz? *Biccent egy romosabb ház felé, mely előtt egy kisebb csoport verődött össze, s a szajhák kereszttüzében ordenáré röhögések közepette vedelnek. Innen látszik, hogy késdobáló.*
- Nekem tetszik! Hátha van kiadó szobájuk, mit gondolsz? Mennyire látszik, hogy idegen vagyok? *Néz végig magán gyorsan, s hosszú, bokáját verdeső kabátján.*
- Menjek előre? Kedvesen bemutatkozunk, aztán iszunk egy jót! *Látszik, hogy előre izgul, vajon mi várja benn, s alig várja, hogy körbenézhessen. Türelmetlenül topogva várja a döntést, arcán szokásos, egyszerű mosolyával.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-02-01 15:16:24
Üzenet elküldve: 2020-02-01 15:16:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Csonthídon való átkelés előtt érdeklődő tekintettel hallgatja a másik fickó magyarázatát durranó, robbanó és gyúlékony anyagokkal kapcsolatban. Egyszerre dühíti és nyűgözi le a dolog. Dühíti, mert így egy olyan nyeszlett senkiházi, mint Hoigs is képes volna egy megtermett, állig fegyverzett harcost legyőzni és lenyűgözi, mert a győzelem egy egészen új módszere felől lebbenti fel a fátylat. Elgondolkodva sétál, kantáron vezetve csataménjét.*
- Talán érdemes volna kipróbálni. *Hümmögi megdörzsölve arcát.
A mentegetőzésre csak morogva felnevet, láthatóan Hoigs szeretné teljesen kivonni magát a felelősség alól, hogy ilyesmi tudással rendelkezik. Mintha attól félne, hogy ezért a medvetermetű páncélos felelősségre vonja.
A vérfű említésére csak biccent. Ugyan fogalma sincs, hogyan kellene megkülönböztetnie azt a növényt más gazoktól, de ismeri a felhasználását és megismeri, ha a piacon egy vajákos át akarja verni valami másik gyommal. De ebben ki is merül minden ismerete.*
- Remek ötlet. *Közli tárgyilagos hangon, amiből a másik talán nem is tudja leszűrni, hogy szarkazmus vagy valódi helyeslés.
A hídra vonatkozó magyarázatot hitetlenkedő arccal hallgatja, majd amikor már a kövét tapossák, lenéz oldalt a korláton túlra és hegyeset köp a feketén ásító mélybe.*
- Nah, ekkora nagy faszságokat már régen hallottam. *Fejezi ki véleményét. Fekete por, meg Botaro, a föld gyomra. Ökörség.
A híddal kapcsolatos eszemfuttatás közben, ha Hoigs felnéz a mellette sétáló vértesre, egy roppant unott és érdektelen pillantással találkozhat, amely ékesen jelzi felé, hogy mennyire érdekli a hír anyaga és a neve közötti összefüggés.*
- Te mindig ilyen sokat beszélsz? *Kérdi halkan recsegő hangon. Lépteik már talán át is vitték a másik oldalra, ahol ha kell, lerója a kötelezőt, hogy tovább haladhassanak.*
- Az, jó móka lesz. *Helyesel és ezúttal sem tudni, hogy komolyan gondolja, hogy móka lesz vagy épp ellenkezőleg, a móka egy másik, kevésbé kedvelt formájára gondol. Móka, mint balhé.
A kocsma említésére csak biccent egyet és tekintete máris valami kocsma után kutat, de a viskók és kalyibák között elég nehezen tájékozódik. Fizimiskáját kétségbe vonó kedves mozdulattal int előre Hoigsnak, hogy innen átveheti az idegenvezető szerepét. Úgyis annyit beszél, legalább vegyék hasznát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Csonthídon való átkelés előtt érdeklődő tekintettel hallgatja a másik fickó magyarázatát durranó, robbanó és gyúlékony anyagokkal kapcsolatban. Egyszerre dühíti és nyűgözi le a dolog. Dühíti, mert így egy olyan nyeszlett senkiházi, mint Hoigs is képes volna egy megtermett, állig fegyverzett harcost legyőzni és lenyűgözi, mert a győzelem egy egészen új módszere felől lebbenti fel a fátylat. Elgondolkodva sétál, kantáron vezetve csataménjét.*
- Talán érdemes volna kipróbálni. *Hümmögi megdörzsölve arcát.
A mentegetőzésre csak morogva felnevet, láthatóan Hoigs szeretné teljesen kivonni magát a felelősség alól, hogy ilyesmi tudással rendelkezik. Mintha attól félne, hogy ezért a medvetermetű páncélos felelősségre vonja.
A vérfű említésére csak biccent. Ugyan fogalma sincs, hogyan kellene megkülönböztetnie azt a növényt más gazoktól, de ismeri a felhasználását és megismeri, ha a piacon egy vajákos át akarja verni valami másik gyommal. De ebben ki is merül minden ismerete.*
- Remek ötlet. *Közli tárgyilagos hangon, amiből a másik talán nem is tudja leszűrni, hogy szarkazmus vagy valódi helyeslés.
A hídra vonatkozó magyarázatot hitetlenkedő arccal hallgatja, majd amikor már a kövét tapossák, lenéz oldalt a korláton túlra és hegyeset köp a feketén ásító mélybe.*
- Nah, ekkora nagy faszságokat már régen hallottam. *Fejezi ki véleményét. Fekete por, meg Botaro, a föld gyomra. Ökörség.
A híddal kapcsolatos eszemfuttatás közben, ha Hoigs felnéz a mellette sétáló vértesre, egy roppant unott és érdektelen pillantással találkozhat, amely ékesen jelzi felé, hogy mennyire érdekli a hír anyaga és a neve közötti összefüggés.*
- Te mindig ilyen sokat beszélsz? *Kérdi halkan recsegő hangon. Lépteik már talán át is vitték a másik oldalra, ahol ha kell, lerója a kötelezőt, hogy tovább haladhassanak.*
- Az, jó móka lesz. *Helyesel és ezúttal sem tudni, hogy komolyan gondolja, hogy móka lesz vagy épp ellenkezőleg, a móka egy másik, kevésbé kedvelt formájára gondol. Móka, mint balhé.
A kocsma említésére csak biccent egyet és tekintete máris valami kocsma után kutat, de a viskók és kalyibák között elég nehezen tájékozódik. Fizimiskáját kétségbe vonó kedves mozdulattal int előre Hoigsnak, hogy innen átveheti az idegenvezető szerepét. Úgyis annyit beszél, legalább vegyék hasznát.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-12-01 20:25:44
Üzenet elküldve: 2019-12-01 20:25:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Újra a poshadás és rothadás meleg ágyába, pontosabban az itteniek megnevezése szerint "városába" kerül. A magukat szabadnak tituláló, mégis, egy viadalra tenyésztett kutyánál alig kevesebbet érő, mocskos sárvárosiak, azokkal a szurokkal kent pofájukkal rendelkezve mászkálnak az utcátlan, háznak is szemerkényi jóindulattal nevezhető viskók között. Madvaarick nagyot sóhajt, hiszen reménytelenül menthetetlen mind. Az egyedüli dolog, ami pótolhatatlan számára ebben a szemétdombban, az a termékeny fekete piaca.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:10:05
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Elindul a híd felé vígan vigyorogva. Ma a madarak is másképp csipognának ha lennének. Hogy ezt miből gondolja? Nem is igazán érti, de valahogy minden reggel így gondolja. Igaz, most már kicsit későbbre jár az idő, nincsen semmiféle reggeli kijózanodó embertömeg vagy a péktől származó friss, sütemények és cipók illata. Igaz, az a szóbeszéd járja, hogy nagyon alja hozzátevőket használ a pék, hogy ezen tudjon spórolni, de az étel az étel, nem rossz, még ha kicsit kemény is az árú azon melegében is, nemhogy néhány óra múlva, mikor Rlilla kézhez szokta kapni. *
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:04:44
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:04:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mavaarick nyomában //
* Nem járt még Sárvárosban, de úgy tűnik, most oda kell mennie. Átvág a hídon és újra keresni kezdi a vajákost. Muszáj volt megvárnia, hogy eltűnjön különben gyanút foghatott volna. Viszont most legalább már nem kell rejtőzködnie. Úgy látja a környék tele van hasonlóan gyanús alakokkal, mint ő. Rohan arra amerre eltűnni látta Mavaaricket. Nem haladhat túl gyorsan a férfi így biztosan hamar utoléri. Csak az a baj, hogy erre felé sűrűsödni kezdtek a kámzsás alakok. Így már nem is olyan egyszerű a dolog. Viszont nem ma kezdte a szakmát így megpróbál a fajtársa fejével gondolkodni. ~ Ha a helyében lennék, akkor vagy kellékek után néznék vagy keresnék egy jó helyet, ahol meghúzhatom magam. Ha az utóbbit tette, akkor szinte lehetetlenség lenne megtalálnom. Szóval tegyük fel, hogy még nem lépet meg. Akkor viszont irány a piac.~ Megérdeklődi az egyik járókelőtől, hogy merre lehet ilyen helyeket kapni. Az irány mutatást követve indul meg. Ha arra felé tart Mavaarick, akkor hamarosan meg leli. Ebben az esetben folytatja tovább a megfigyelést.*
* Nem járt még Sárvárosban, de úgy tűnik, most oda kell mennie. Átvág a hídon és újra keresni kezdi a vajákost. Muszáj volt megvárnia, hogy eltűnjön különben gyanút foghatott volna. Viszont most legalább már nem kell rejtőzködnie. Úgy látja a környék tele van hasonlóan gyanús alakokkal, mint ő. Rohan arra amerre eltűnni látta Mavaaricket. Nem haladhat túl gyorsan a férfi így biztosan hamar utoléri. Csak az a baj, hogy erre felé sűrűsödni kezdtek a kámzsás alakok. Így már nem is olyan egyszerű a dolog. Viszont nem ma kezdte a szakmát így megpróbál a fajtársa fejével gondolkodni. ~ Ha a helyében lennék, akkor vagy kellékek után néznék vagy keresnék egy jó helyet, ahol meghúzhatom magam. Ha az utóbbit tette, akkor szinte lehetetlenség lenne megtalálnom. Szóval tegyük fel, hogy még nem lépet meg. Akkor viszont irány a piac.~ Megérdeklődi az egyik járókelőtől, hogy merre lehet ilyen helyeket kapni. Az irány mutatást követve indul meg. Ha arra felé tart Mavaarick, akkor hamarosan meg leli. Ebben az esetben folytatja tovább a megfigyelést.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-09-16 18:36:17
Üzenet elküldve: 2019-09-16 18:36:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újra Sárvárosban//
*Alig egy napja járt itt és most újra itt van. Nem kedveli a helyet, de úgy néz ki, mégis sokszor vezetik ide a felsőbb hatalmak. ~ Ha egyáltalán a Sötét Úron kívül létezik felsőbb hatalom. ~ Kuncogja el magát a gondolaton. Tegnap még unatkozott, most meg már munkára lelt. ~ Hogy milyen érdekes a világ! Fanyar, mégis megad mindent, amit tud. ~ Gondolja, s tovább indul. A feketepiac felé veszi lépteit, ahol diszkréten próbál meg a szükséges hozzávalókhoz jutni. Ha sikerrel jár, nem időzik itt sokat. Indul vissza, amint tud.*
*Alig egy napja járt itt és most újra itt van. Nem kedveli a helyet, de úgy néz ki, mégis sokszor vezetik ide a felsőbb hatalmak. ~ Ha egyáltalán a Sötét Úron kívül létezik felsőbb hatalom. ~ Kuncogja el magát a gondolaton. Tegnap még unatkozott, most meg már munkára lelt. ~ Hogy milyen érdekes a világ! Fanyar, mégis megad mindent, amit tud. ~ Gondolja, s tovább indul. A feketepiac felé veszi lépteit, ahol diszkréten próbál meg a szükséges hozzávalókhoz jutni. Ha sikerrel jár, nem időzik itt sokat. Indul vissza, amint tud.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-09-03 19:17:29
Üzenet elküldve: 2019-09-03 19:17:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Itt vége szakadt Artheniornak: Maadcarick Sárvárosba ért. Bűzölgő sikátorok és lopásra hajló utcagyerekek látványa fogadja, melyért nem igazán van oda. Cipője egészen elmerül a ganéban, s egy kisebb, sanda fanyal ül ki a mélységi arcára. Nyilvánvalóan nincs ínyére a területet uraló higiéniai viszony. ~ Szabadnak mondják magukat, mi? Pedig rabok. A saját mocskuk és szokásaik rabjai. A szabadságukért a szebb élet utáni jövővel fizettek. ~ Nem először teszi be ide a lábát, de az első alkalmak között van az, hogy beteszi ebbe a pöcegödörbe lábbelivel fedett lábait, de ennek ellenére, minden egyes alkalommal elgondolkozik az ittenieken: élőn, s élettelenen egyaránt. Ezernyi kérdés szállingózik a fejében, nem is tudja sorba rendezni őket, oly gyorsan jelennek meg, bukkannak elő elméjének rejtett, vagy rég elfeledett sarkaiból. ~ Megérte ezeknek a lázadás? Tényleg jobb lenne a férgeknek így, vagy csupán saját gőgjük miatt folytatják tovább a makacskodást? ~ Mindre tudja a választ, s ezt be is szokta vallani magának: nem. Valójában, véleménye szerint, a lázadáskor nem a nemesek voltak a vesztes fél. A szegények taszították magukat romlásba. Sárvár kiemelkedik a többi épület közül: nem, mintha nemesebb is lenne. Lenézi azon épületet is, akár az ittenieket. Madvaarick mindenkit semmibe vesz magán kívül, de a sárvárosiakat speciális figyelemmel tünteti ki a megvetésben. Az undor és a gyűlölet egyre erősebben uralkodik el arcán, ahogyan léptei a fekete piac felé közelítenek. Errefelé a viszonyok még inkább gyűlölni valóvá teszik a helyet: az utcagyerekek mellett koldusok, naplopók, késeiket forgató banditák, tolvajok, pár munkaadóra váró orgyilkos, s néhány párnapos hulla tarkítja a terület "letaglozó szabadságát és szépségét". Hogy hogyan bírja ki egy hümmögés, egy megszólalás, esetleg egy megvető tekintet nélkül mindezt? Talán senki sem tudja, egy dolog mindenesetre biztos: még ha zsellér nőt lát, kezében három kisdeddel, akkor sem sajnálkozna miattuk. Gyanítaná, hogy a csecsemők "lopott holmik", s csupán az "anyának" vélt koldusasszony kellékei, hogy hátha több naiv szív esik meg rajta (a pontosság kedvéért; inkább rajtuk). Bár az is lehet, hogy a sötételf sejtései mind merő tévedések, végső soron semmi sem kizárt, Madvaarick pedig kimagaslóan hajlamos a paranoiás magatartás formára. Próbál a diszkréció és a titokzatosság végett még inkább köpenyébe, s annak csuklyájába simulni, szinte eggyé válni a ruhadarabbal. Nagyon reméli, hogy sikerrel jár és egyetlen bandita sem meri megtalálni, megverni, meglopni, kifosztani, vagy akár valami sokkal erőszakosabb, még az ő agresszióval és gonoszsággal teli elméje számára is elképzelhetetlen dolgot tenni. Na akkor nem lenne pardon: keverne valami jó kis szérumot, aztán valamikor, valamilyen módon, ha sor kerül rá, megmérgezné a delikvenst. Kóborlása a csupán párszor látott, utcáknak gúnyolt sikátorok között, lassan a végéhez közeledik. Megpillantotta a fekete piacot, s hallja is a káráló, beteges, öblös és rekedtes hangú kofák (és haramiák, kalózok) fenyegetéseit, árucseréit. Sanda mosolyt ejt meg, majd becsatlakozik a sárvárosi tömegbe.*
*Itt vége szakadt Artheniornak: Maadcarick Sárvárosba ért. Bűzölgő sikátorok és lopásra hajló utcagyerekek látványa fogadja, melyért nem igazán van oda. Cipője egészen elmerül a ganéban, s egy kisebb, sanda fanyal ül ki a mélységi arcára. Nyilvánvalóan nincs ínyére a területet uraló higiéniai viszony. ~ Szabadnak mondják magukat, mi? Pedig rabok. A saját mocskuk és szokásaik rabjai. A szabadságukért a szebb élet utáni jövővel fizettek. ~ Nem először teszi be ide a lábát, de az első alkalmak között van az, hogy beteszi ebbe a pöcegödörbe lábbelivel fedett lábait, de ennek ellenére, minden egyes alkalommal elgondolkozik az ittenieken: élőn, s élettelenen egyaránt. Ezernyi kérdés szállingózik a fejében, nem is tudja sorba rendezni őket, oly gyorsan jelennek meg, bukkannak elő elméjének rejtett, vagy rég elfeledett sarkaiból. ~ Megérte ezeknek a lázadás? Tényleg jobb lenne a férgeknek így, vagy csupán saját gőgjük miatt folytatják tovább a makacskodást? ~ Mindre tudja a választ, s ezt be is szokta vallani magának: nem. Valójában, véleménye szerint, a lázadáskor nem a nemesek voltak a vesztes fél. A szegények taszították magukat romlásba. Sárvár kiemelkedik a többi épület közül: nem, mintha nemesebb is lenne. Lenézi azon épületet is, akár az ittenieket. Madvaarick mindenkit semmibe vesz magán kívül, de a sárvárosiakat speciális figyelemmel tünteti ki a megvetésben. Az undor és a gyűlölet egyre erősebben uralkodik el arcán, ahogyan léptei a fekete piac felé közelítenek. Errefelé a viszonyok még inkább gyűlölni valóvá teszik a helyet: az utcagyerekek mellett koldusok, naplopók, késeiket forgató banditák, tolvajok, pár munkaadóra váró orgyilkos, s néhány párnapos hulla tarkítja a terület "letaglozó szabadságát és szépségét". Hogy hogyan bírja ki egy hümmögés, egy megszólalás, esetleg egy megvető tekintet nélkül mindezt? Talán senki sem tudja, egy dolog mindenesetre biztos: még ha zsellér nőt lát, kezében három kisdeddel, akkor sem sajnálkozna miattuk. Gyanítaná, hogy a csecsemők "lopott holmik", s csupán az "anyának" vélt koldusasszony kellékei, hogy hátha több naiv szív esik meg rajta (a pontosság kedvéért; inkább rajtuk). Bár az is lehet, hogy a sötételf sejtései mind merő tévedések, végső soron semmi sem kizárt, Madvaarick pedig kimagaslóan hajlamos a paranoiás magatartás formára. Próbál a diszkréció és a titokzatosság végett még inkább köpenyébe, s annak csuklyájába simulni, szinte eggyé válni a ruhadarabbal. Nagyon reméli, hogy sikerrel jár és egyetlen bandita sem meri megtalálni, megverni, meglopni, kifosztani, vagy akár valami sokkal erőszakosabb, még az ő agresszióval és gonoszsággal teli elméje számára is elképzelhetetlen dolgot tenni. Na akkor nem lenne pardon: keverne valami jó kis szérumot, aztán valamikor, valamilyen módon, ha sor kerül rá, megmérgezné a delikvenst. Kóborlása a csupán párszor látott, utcáknak gúnyolt sikátorok között, lassan a végéhez közeledik. Megpillantotta a fekete piacot, s hallja is a káráló, beteges, öblös és rekedtes hangú kofák (és haramiák, kalózok) fenyegetéseit, árucseréit. Sanda mosolyt ejt meg, majd becsatlakozik a sárvárosi tömegbe.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:26:55
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:26:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszakai távozás//
* Salwar boldogan mászik ki a két lány mellől az ágyból, mert élvezte a velük töltött éjszakát, de most valami a koponyája mélyén arra készteti, hogy induljon tovább. Persze nem hálátlan, ha Zara keres, akkor megtalálhat elég sok aranyat, amit a mélységi hagyott hátra a számára. Most viszont mennie kell, mert egy dologra rá kell ébredjen a bárd - a társaságok nem kötik le, és a hosszútávú tervek elérése túl sokáig tart. Épp ezért nem is kötik le a férfit, akinek a figyelme ugyan úgy csapong, mint a szíve. Persze ezt csak magának mondogatja, mert az igazság az, hogy Zara teljesen elcsavarta a fejét. Lehet, hogy pont emiatt menekül, ahogy Vier elől is menekült. Fél a kötődéstől, mint mindig, úgy most is legyűri őt ez az érzés. A csonthídhoz érve némán halad át rajta, vissza se nézve. *
* Salwar boldogan mászik ki a két lány mellől az ágyból, mert élvezte a velük töltött éjszakát, de most valami a koponyája mélyén arra készteti, hogy induljon tovább. Persze nem hálátlan, ha Zara keres, akkor megtalálhat elég sok aranyat, amit a mélységi hagyott hátra a számára. Most viszont mennie kell, mert egy dologra rá kell ébredjen a bárd - a társaságok nem kötik le, és a hosszútávú tervek elérése túl sokáig tart. Épp ezért nem is kötik le a férfit, akinek a figyelme ugyan úgy csapong, mint a szíve. Persze ezt csak magának mondogatja, mert az igazság az, hogy Zara teljesen elcsavarta a fejét. Lehet, hogy pont emiatt menekül, ahogy Vier elől is menekült. Fél a kötődéstől, mint mindig, úgy most is legyűri őt ez az érzés. A csonthídhoz érve némán halad át rajta, vissza se nézve. *
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:58:18
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:58:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Elérkezett Sárvárosba. Nem először jár itt élete során, viszont azt az éhséget, amely most jellemzi, ebben a környezetben először tapasztalja meg. Nem fél az itteniektől, mint a legtöbben Artheniorban. Ugyanolyan nincstelennek tartja őket, mint bárkit a Szegénynegyedből, esetleg Romvárosból. Ilyen pillanatokban szokott irigykedni a nemesekre: soha nem kell ezeket az érzéseket megtapasztalniuk. Ámbár ő sem fogja sokáig, ugyanis talált egy szaftos lóbogarat. Jobb híján felveszi és elropogtatja. A ruháján már megszáradt valamennyire a sár. Megpróbálja leporolni a legtöbbet, bár még így is marad rajta éppen elég. A rovar szinte semmit nem segített rajta, most is éhes. Szóval fogja magát és tovább halad.*
*Elérkezett Sárvárosba. Nem először jár itt élete során, viszont azt az éhséget, amely most jellemzi, ebben a környezetben először tapasztalja meg. Nem fél az itteniektől, mint a legtöbben Artheniorban. Ugyanolyan nincstelennek tartja őket, mint bárkit a Szegénynegyedből, esetleg Romvárosból. Ilyen pillanatokban szokott irigykedni a nemesekre: soha nem kell ezeket az érzéseket megtapasztalniuk. Ámbár ő sem fogja sokáig, ugyanis talált egy szaftos lóbogarat. Jobb híján felveszi és elropogtatja. A ruháján már megszáradt valamennyire a sár. Megpróbálja leporolni a legtöbbet, bár még így is marad rajta éppen elég. A rovar szinte semmit nem segített rajta, most is éhes. Szóval fogja magát és tovább halad.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-06-28 02:53:03
Üzenet elküldve: 2019-06-28 02:53:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendes pihenő//
*Hamarosan elhagyják újdonsült szerzeményük biztonságos rejtekét, amitől Mor'rhuk egyszerre könnyebbül meg, és válik stresszesé, ahogy a friss levegőt remélve csupán a vizeletszag csapja meg az orrát. Kelletlenségét ki is fejezi egy sóhaj, és grimasz formájában. Miközben azért éberen figyel, lopva Lorthonra siklik tekintete, aki rendkívül magabiztosnak tűnik a számára. Pont olyannak, mint aki tudja, hogy mit csinál. Persze ez lehet érzéki csalódás, mert Mor'rhuk tisztában van azzal, hogy ezzel ellentétben ő maga elég elveszett ebben az új közegben.*
- És...
*Töri meg a csendet végül, de fojtott hangon beszél, mintha attól tartana, hogy megzavarja az éjszaka nyugalmát, vagy nem kívánt figyelmet hoz magukra.*
- Mi a terv?
*Persze nem túl bölcs döntés egy némát kérdezni ilyen komplex dolgokban, Mor'rhuk mégis úgy hiszi, hogy Lorthon meg tud birkózni a feladattal, ha más nem, akkor legfeljebb csendre inti, vagy a szokásos módján megrántja a vállait.*
*Hamarosan elhagyják újdonsült szerzeményük biztonságos rejtekét, amitől Mor'rhuk egyszerre könnyebbül meg, és válik stresszesé, ahogy a friss levegőt remélve csupán a vizeletszag csapja meg az orrát. Kelletlenségét ki is fejezi egy sóhaj, és grimasz formájában. Miközben azért éberen figyel, lopva Lorthonra siklik tekintete, aki rendkívül magabiztosnak tűnik a számára. Pont olyannak, mint aki tudja, hogy mit csinál. Persze ez lehet érzéki csalódás, mert Mor'rhuk tisztában van azzal, hogy ezzel ellentétben ő maga elég elveszett ebben az új közegben.*
- És...
*Töri meg a csendet végül, de fojtott hangon beszél, mintha attól tartana, hogy megzavarja az éjszaka nyugalmát, vagy nem kívánt figyelmet hoz magukra.*
- Mi a terv?
*Persze nem túl bölcs döntés egy némát kérdezni ilyen komplex dolgokban, Mor'rhuk mégis úgy hiszi, hogy Lorthon meg tud birkózni a feladattal, ha más nem, akkor legfeljebb csendre inti, vagy a szokásos módján megrántja a vállait.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:52:28
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:52:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Furcsán néz a másikra, őt nem igazán boldogítja, ha állatok fejét csapkodhatja oda a lépcső széléhez, de úgy fest, hogy úti társa igencsak elmélyülten végzi a tevékenységet, mit sem zavarva, hogy az állat épp az ő szeretett sapkájába döglik bele.*
~Ez dilinyós.~*Mikor pedig a patkány a zsákban landol, azt odanyomja a másikhoz, hiszen nem fogja helyette cipelni a zsákmányát, tovább visszaszerzi hűséges fejfedőjét, néhányat porol rajta és elpakolja.*
-Még szép, hogy sajnálod. Anyámtól kaptam.*Morogja maga elé.*
-Nekem egy dög is elég, a tiedet te viszed haza.*Mondja, majd nagy léptekkel megindul a híd irányába, épp itt az ideje, hogy távozzanak erről az átkozott helyről és estére már egy kevésbé nyomasztó környék köveit tapossák.*
-Ha itt akarsz maradni, magadra vess, de én inkább a túloldalon lennék szívesebben.*Magyarázza, a vezényszóra csak furcsán néz vissza, nem igazán van hozzászokva, hogy idegenvezetőt játszon, sőt, inkább olyan magának való teremtmény. Nem igazán szokott segíteni se másokon, mivel úgy véli, pont neki is van elég baja, nem kell a másé is.*
~Ez most jön velem hazáig?~*Fordul meg benne a gondolat, hogy talán erre akart utalni a vezényszó és nem igazán tetszik neki az ötlet. Még barátokat se igazán enged a saját kis zuga közelébe, nem mintha olyanjai lennének, de egy ismeretlent, akivel csak ma találkozott még inkább nem. Az, hogy Ikta sötételf sem segít a dolgon, mind inkább egy lesz az ellene felsorakoztatott indokok listájában.*
~Nem mutathatom meg neki hol lakom, a végén még kilopna valamit a szekrényből, ne adja ég, de még felrobbantja ott nekem, ha rossz dolgokat kutyul egybe.~*Közben lassan a hídhoz érnek nagy megkönnyebbülésére, szinte vágyik rá, hogy ismét megmotozzák a másikvégén.*
~Ezek a faszfejek még mindig itt lébecolnak.~*Néha azért lopva hátratekint, hogy Ikta követi-e még, talán abban reménykedik, hogy elveszíti a nyomát a kihalt, egyenesen vezető úton.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Furcsán néz a másikra, őt nem igazán boldogítja, ha állatok fejét csapkodhatja oda a lépcső széléhez, de úgy fest, hogy úti társa igencsak elmélyülten végzi a tevékenységet, mit sem zavarva, hogy az állat épp az ő szeretett sapkájába döglik bele.*
~Ez dilinyós.~*Mikor pedig a patkány a zsákban landol, azt odanyomja a másikhoz, hiszen nem fogja helyette cipelni a zsákmányát, tovább visszaszerzi hűséges fejfedőjét, néhányat porol rajta és elpakolja.*
-Még szép, hogy sajnálod. Anyámtól kaptam.*Morogja maga elé.*
-Nekem egy dög is elég, a tiedet te viszed haza.*Mondja, majd nagy léptekkel megindul a híd irányába, épp itt az ideje, hogy távozzanak erről az átkozott helyről és estére már egy kevésbé nyomasztó környék köveit tapossák.*
-Ha itt akarsz maradni, magadra vess, de én inkább a túloldalon lennék szívesebben.*Magyarázza, a vezényszóra csak furcsán néz vissza, nem igazán van hozzászokva, hogy idegenvezetőt játszon, sőt, inkább olyan magának való teremtmény. Nem igazán szokott segíteni se másokon, mivel úgy véli, pont neki is van elég baja, nem kell a másé is.*
~Ez most jön velem hazáig?~*Fordul meg benne a gondolat, hogy talán erre akart utalni a vezényszó és nem igazán tetszik neki az ötlet. Még barátokat se igazán enged a saját kis zuga közelébe, nem mintha olyanjai lennének, de egy ismeretlent, akivel csak ma találkozott még inkább nem. Az, hogy Ikta sötételf sem segít a dolgon, mind inkább egy lesz az ellene felsorakoztatott indokok listájában.*
~Nem mutathatom meg neki hol lakom, a végén még kilopna valamit a szekrényből, ne adja ég, de még felrobbantja ott nekem, ha rossz dolgokat kutyul egybe.~*Közben lassan a hídhoz érnek nagy megkönnyebbülésére, szinte vágyik rá, hogy ismét megmotozzák a másikvégén.*
~Ezek a faszfejek még mindig itt lébecolnak.~*Néha azért lopva hátratekint, hogy Ikta követi-e még, talán abban reménykedik, hogy elveszíti a nyomát a kihalt, egyenesen vezető úton.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-05-28 01:53:11
Üzenet elküldve: 2019-05-28 01:53:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kalap birkózás közben sikertelenül próbál ellenállni. Az elméje zugában megbújó bestia újabb és újabb ütések után vágyakozik. Megszűnik minden, csak ő létezik meg a hatalmában lévő patkány. Üt. A kalap visít. Üt, üt, üt. Valami reccsen.
A bestiális állapotból egy testén kívüli hang ébreszti fel.*
-"Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!"
*Keresi a hang forrását és hamar megakad a gnómon. Nem érti mit mond, elég annyi hogy egy értelmes lény hangja. Bambán bámul rá amíg sikerül analizálnia a terepet és a szituációt.*
-Köszönöm... Igen... Bocsánat...
*Sikerül motyognia a valamit. Hálás hogy visszahozta a való világba és sajnálja ha meglepte a lányt, az igen pedig egy automatikus, mindenre megfelelő válasz, amivel az illető bárkivel el tudja hitetni, hogy teljesen képben van.
Értetlenül nézi az elé tartott zsákot, majd a kalapot a füle mellé helyezi és hallgatózik. *
~Még szuszog. Életben van.~
*Átönti az ütött-vágott patkányt, hogy ne kelljen hozzáérnie. Meglesi az állatot, de nem tudja felmérni a munkája eredményét. A kevés látottak alapján egy elég egyszerű megállapítást tesz: ~Elég szívós dög.~ A üres kalapot lazán tartja a kezében, ha valaki akarja akkor egyszerűen ki lehet tépni a kezéből.
Egyre jobban átkerül a saját világából a valóságba. Visszatér a beszúrt oldala, a fáradsága és a közelmúlt történései. Az elviselhetetlen fáradtsággal, a kezében égő fájdalommal tudja hogy nem sokra vinné most. ~Bestia, élj túl!~ adja ki a parancsot a elméje zugába. Nem szívesen engedi el ezt a tudatot, de másképp nem tudna innen menekülni.*
~Kapott egy verésnyi patkányt is, remélem most szófogadóbb lesz.~
*Most megint két dolog van a világon: Xavy és ő. A fájdalma és fáradtsága most lényegtelen. Ha kevésbé lenne fáradt, akkor sok más is helyett kapna a világban és nem lenne ennyire másokra utalt, de most csak ennyire telik tőle. Felegyenesedik, tekintete teljesen megváltozott.*
-Vezess!
*Adja ki a parancsot a gnómnak. Teljesen az ő vezetésre bízza magát és követi az utasításait.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kalap birkózás közben sikertelenül próbál ellenállni. Az elméje zugában megbújó bestia újabb és újabb ütések után vágyakozik. Megszűnik minden, csak ő létezik meg a hatalmában lévő patkány. Üt. A kalap visít. Üt, üt, üt. Valami reccsen.
A bestiális állapotból egy testén kívüli hang ébreszti fel.*
-"Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!"
*Keresi a hang forrását és hamar megakad a gnómon. Nem érti mit mond, elég annyi hogy egy értelmes lény hangja. Bambán bámul rá amíg sikerül analizálnia a terepet és a szituációt.*
-Köszönöm... Igen... Bocsánat...
*Sikerül motyognia a valamit. Hálás hogy visszahozta a való világba és sajnálja ha meglepte a lányt, az igen pedig egy automatikus, mindenre megfelelő válasz, amivel az illető bárkivel el tudja hitetni, hogy teljesen képben van.
Értetlenül nézi az elé tartott zsákot, majd a kalapot a füle mellé helyezi és hallgatózik. *
~Még szuszog. Életben van.~
*Átönti az ütött-vágott patkányt, hogy ne kelljen hozzáérnie. Meglesi az állatot, de nem tudja felmérni a munkája eredményét. A kevés látottak alapján egy elég egyszerű megállapítást tesz: ~Elég szívós dög.~ A üres kalapot lazán tartja a kezében, ha valaki akarja akkor egyszerűen ki lehet tépni a kezéből.
Egyre jobban átkerül a saját világából a valóságba. Visszatér a beszúrt oldala, a fáradsága és a közelmúlt történései. Az elviselhetetlen fáradtsággal, a kezében égő fájdalommal tudja hogy nem sokra vinné most. ~Bestia, élj túl!~ adja ki a parancsot a elméje zugába. Nem szívesen engedi el ezt a tudatot, de másképp nem tudna innen menekülni.*
~Kapott egy verésnyi patkányt is, remélem most szófogadóbb lesz.~
*Most megint két dolog van a világon: Xavy és ő. A fájdalma és fáradtsága most lényegtelen. Ha kevésbé lenne fáradt, akkor sok más is helyett kapna a világban és nem lenne ennyire másokra utalt, de most csak ennyire telik tőle. Felegyenesedik, tekintete teljesen megváltozott.*
-Vezess!
*Adja ki a parancsot a gnómnak. Teljesen az ő vezetésre bízza magát és követi az utasításait.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2019-05-27 16:53:43
Üzenet elküldve: 2019-05-27 16:53:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mikor társa odaér hozzá egy gyors mozdulattal lekapja a sapkáját, amire őszintén szólva nem volt felkészülve, ez az arcán is egyértelműen látszik, mikor a távolodó ruhadarab után kémlel.*
~Hogy az anyádat! Az én kalapomba! ~*De nem marad sok ideje bámészkodásra, hiszen a maradék, még elemében lévő patkány felfigyel a kezében lobogtatott éppen bomlásában megzavart varangyra és irányt változtat. Abban a pillanatban amilyen messzire csak sikerül elhajítja, nem is csalódik a bolhazsákokban, hiszen azt finomabb és könnyebb zsákmánynak találják, mint ő magát. Amint azok irányt váltanak odalép a sapkáját püfölő sötételf mellé.*
-Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!*Kiabál veszetten, már az se érdekli, ha valaki vagy valami meghallja, hiszen most azonnal tervez tiplizni a területről. Ha Ikta végre kiverte a szuszt az üldözőjéből, ő maga is ráfog a zsákra amelyet eddig szorongatott és a döglött patkányt rejti.*
-Dobd ide be a másik mellé, aztán menjünk!*Nyitja szét a zsák száját és csak most veszi észre, hogy abból már egy ideje nyomokat hagy maga után, a vércseppek csak úgy tarkítják az utcán.*
-Oh… ez már nem fog magához térni.*Állapítja meg, hogy valószínű a lelket is kiütötte az állat fejéből. Ha Ikta igénybe veszi a zsákját, akkor összezárja utána és a hátára veti, ha nem akkor felajánl egy másikat a táskájából, csak kapja vissza a sapkát.*
-Adjadaztide!*Morogja mogorván, és nem veszi fel, ha megkapja, inkább csak beletuszkolja a táskájába, mert egy mosás azért ráfér, nem finnyás, de van határ.*
~Nem tudnám utána kimosni a szagát a hajamból semmivel sem.~
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mikor társa odaér hozzá egy gyors mozdulattal lekapja a sapkáját, amire őszintén szólva nem volt felkészülve, ez az arcán is egyértelműen látszik, mikor a távolodó ruhadarab után kémlel.*
~Hogy az anyádat! Az én kalapomba! ~*De nem marad sok ideje bámészkodásra, hiszen a maradék, még elemében lévő patkány felfigyel a kezében lobogtatott éppen bomlásában megzavart varangyra és irányt változtat. Abban a pillanatban amilyen messzire csak sikerül elhajítja, nem is csalódik a bolhazsákokban, hiszen azt finomabb és könnyebb zsákmánynak találják, mint ő magát. Amint azok irányt váltanak odalép a sapkáját püfölő sötételf mellé.*
-Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!*Kiabál veszetten, már az se érdekli, ha valaki vagy valami meghallja, hiszen most azonnal tervez tiplizni a területről. Ha Ikta végre kiverte a szuszt az üldözőjéből, ő maga is ráfog a zsákra amelyet eddig szorongatott és a döglött patkányt rejti.*
-Dobd ide be a másik mellé, aztán menjünk!*Nyitja szét a zsák száját és csak most veszi észre, hogy abból már egy ideje nyomokat hagy maga után, a vércseppek csak úgy tarkítják az utcán.*
-Oh… ez már nem fog magához térni.*Állapítja meg, hogy valószínű a lelket is kiütötte az állat fejéből. Ha Ikta igénybe veszi a zsákját, akkor összezárja utána és a hátára veti, ha nem akkor felajánl egy másikat a táskájából, csak kapja vissza a sapkát.*
-Adjadaztide!*Morogja mogorván, és nem veszi fel, ha megkapja, inkább csak beletuszkolja a táskájába, mert egy mosás azért ráfér, nem finnyás, de van határ.*
~Nem tudnám utána kimosni a szagát a hajamból semmivel sem.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 343-362