Nagypapa fiatalkoráról meséli a húsz éves unokájának.
-Mikor annyi idős voltam mint te, a barátaimmal elmentünk francia országba. Beültünk egy ötcsillagos étterembe, finom ételeket ettünk, finom francia borokat ittunk, aztán fizetés nélkül távoztunk. Persze a vendéglős jött utánunk az embereivel, de mi jól megvertük őket aztán mentünk tovább.
Délután bementünk egy kocsmába, rendesen berúgtunk aztán onnan is fizetés nélkül léptünk meg. A kocsmáros jött utánunk az embereivel, de mi őket is hazazavartuk.
Este betértünk egy kuplerájba. Az összes szép lányt elkaptuk és persze fizetni ott se volt kedvünk. A madame utánunk hozta az összes stricit, őket is megrugdostuk majd másnap újra kezdtük az egészet. Az volt az igazi élet.-
Na a fiúnak ez szöget is üt a fejébe. Megbeszéli a barátaival, hogy a nyarat Párizsban töltik és megismétlik a nagypapa kalandját. Pár nappal később a fiú szakadtan, tér haza, tiszta kék zöld, még járni is alig tud. Kérdezi a nagypapa: -Hát veled meg mi történt?-
-Jaj, nagypapa. Úgy csináltunk mindent mint ti akkoriban. Alighogy megérkeztünk, betértünk egy étterembe, finomakat ettünk, jó borokat ittunk. Aztán mikor fizetés nélkül leléptünk, a vendéglős és az emberei úgy megvertek, hogy még most is sajog belé a hátam. Aztán betértünk egy kocsmába, jól leittuk magunkat, de mikor fizetés nélkül távoztunk a kocsmáros és a kidobók szinte félholtra vertek. Végül elvánszorogtunk egy kuplerájba, de ott se jártunk jobban. Nemcsak összerugdostak, de a pénzünket is mind elvették. Nem maradt semmink, kénytelenek voltunk hazajönni.-
A nagypapa értetlenkedve vakarja a fejét.: -Jaj te gyerek, hát kikkel mentetek?
-Az a Tour l'Euorop-pal.
-Őket nem ismerem. Mi annak idején a Waffen SS-el voltunk.