A számolásod nem reprezentatív, a védekezőnek gyakorlatilag végig jót dobtál. Amúgy az egész harcrendszer alapvetően mindenhol a védekezőnek kedvez, de ez íjászat esetén kisebb mértékben igaz, és jobban függ a véletlentől.
Vegyünk egy támadó íjász jó ügyességgel és célzással, és egy védekező akárkit átlagos ügyességgel. Ez egy korrekt állapot, ebben elvárható, hogy azért az íjász nagyon ne találjon minden alkalommal. De mondjuk minden második betaláljon.
Támadó dobásának várható értéke 5 a két d10 átlagával, így a támadási esély 15.
A védekező dobásának várható értéke 3,5 a két kocka átlagával, azaz 7 a két kocka összege. A nagyobbik dobás várható értéke 4,47, így összesen a védekező dobása várható értékben 11,47. Ehhez hozzáadva a jó ügyesség után járó bónuszt 15,47, azaz a védekező kicsit jobb helyzetben van, de nem annyival, mint fegyveres harc esetén. Ez hozzávetőleges annyit jelent, hogy kb. 40% eséllyel talál a támadó, ami az átlagnál egy picit jobb esetén teljesen korrekt számnak tűnik.
Most nézzünk egy legendás íjászt nagyon jó ügyességgel, aki ellen egy átlagos ügyességű valaki védekezik. Azt várjuk el, hogy szinte mindig találjon.
Támadó dobásának a várható értéke még mindig 5, így összesen 19 a támadási esély. 15,47 pontja van várható értékben. Ez hozzávetőlegesen annyit tesz, hogy a támadó olyan 80% eséllyel talál, ami az adott helyzetben elég korrektnek mondható szerintem.
Egyébként a dolog úgy lett kialakítva, hogy alapul lett véve a fegyveres harc, de a védő nem kapja meg a képességét védéshez, cserébe megkapja a nagyobb kocka értékét. Mivel a nagyobb kocka várható értéke 4,47, ezért az íjász a fegyveres harchoz _képest_ előnyben van, hogyha átlagosnál jobb a célzása, míg hátrányban, hogyha átlagos vagy rosszabb.
"A támadó érték kocka dobása max: 10, a védekező max 18. - Tehát a védekezőnek több esélye van, és ez független a távolságtól."
Ez egy hibás érvelés. A kidobható maximum irreleváns.
"Én képzetlen íjász vagyok, életemben ha kétszer volt a kezemben íj. De 2 méterről 3-szor egymás után még én se lőnék mellé. Pláne ha ember nagyságú a célpont."
Miért gondolod, hogy egy íjász lövése lebontható ilyen esetekre? Két méterről lazán mellé fogsz lőni. Egy harchelyzetben a másik nem áll ott bambán, hogy na, gyere, lőj. Vagy mire lősz, már rég megcsaptak valamivel, vagy egyszerűen nem tudod ilyen távolságból lekövetni a másik mozgását a rendes célzáshoz. Persze _HA_ be van célozva jól már a másik, akkor nem reális, hogy el tud mozdulni a nyílvessző elől, de a harcrendszer nincs szétbontva ilyen részletekre.
"Mert ez a rendszer az alap standard, amit 5 méterre álló, jól látható, nem mozgó célpont ellen alkalmazunk. Ha esetleg mozog, és még minuszokat is kap a támadó, gyakorlatilag lehetetlen eltalálni még egy óriást is."
Az ilyesfajta módosítók bennmaradtak véletlenül, akkor, amikor módosítottam az íjász védés számításán. Ezt mindjárt átírom. Alapvetően egy mozgó célpontot tekintünk standardnak, emberi méretekkel, közép távolra. Így az 5 méter és az óriás ténye után is +1 módosító fog járni a támadónak.