Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 122 (2421. - 2440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440
2440. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-25 20:27:51
Üzenet elküldve: 2025-05-25 20:27:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*A sötét karikás sárga szemek fel és alá járnak a másik arcát kutatva, ám lassan mérik fel Rine vonásait. Megjegyezve annak minden egyes apró részletét. Elmélkedéséből a kérdés zökkenti ki csupán.*
-Úgy gondolom miért is ne, a kérdés az, hogy mennyire törvényes úton.
*Lötyköli meg a még le nem hajtott italt, elmerülve a lehetőségeken. Elvégre sok lehetőség van eltüntetni egy frissen beköltözött nemest. Balesetek bármikor történhetnek, és a megüresedett házba kell egy új lakos, aki a szolgálóknak munkát ad. Mert hát szegények mégsem maradhatnak úr nélkül.*
-Apám Lihanechben nemes, itt meg próbálkozik mint kutya a ba.. *Harapja el a mondat végét.* -Próbálkozik megvetni a lábát, ezért is bízta rám ezt, de tudjuk jól, hogy csak nem akart a hülyeségeimmel foglalkozni. A végén még belerondítok az ügyleteibe.
*Ha most tudna köpne egyet, de inkább visszatartja a benne lévő haragját apja irányába. Nekik sincs még sok ötlete az efféle politikai ügyletekben. De van sejtése kitől érdeklődhet. Viszont oda nem fogja elvinni mostoháját, mert a végén még a féltékenység üti meg szegénykét. A kényelmetlenséget pedig nagyon szívesen elkerülné főleg most, hogy így egymásra találtak.*
-Ne túlozz a végén még elpirulok.
*Kacag fel megjátszva, mert sosem kedvelte ha valaki bókol számára, még ha az éppen Rinétől is származik. Be nem vallaná soha, hogy bizony cirógatja önbizalmát vele, na meg a benne fortyogó érzelmeket is. Viszont a sárga tekintetek figyelnek, ha a másik nem veszi észre az ilyen fontos részleteket, de ő látja a pirulást. Le nem venné tekintetét a lányról, mondhatni felfalná legszívesebben.
Persze ő is emlékszik a Pegazus fürdőjében történtekre, viszont mindig igyekezett a keserédes végét elhagyni emlékeiből. Mert a többi viszont mámorítóan édes.
Rine szavai viszont most átütnek a rideg külsőn. Mikor meghallja, hogy a lány tervei közt volt a felkeresése megenyhül a fagyos szív. Az arcára ült mosoly melegséget áraszt a komornak szánt arckifejezésből.
Ezért is lassul le az a simítás a lány arcán. Így esélye van a másiknak megragadnia kezét, ő pedig nem rest azt a másikéban pihentetni. Az apró csók ami kezét illeti, egy pillanatra az érzéstől megrándul. Nem ijedtség az, inkább meglepettség, mert kezét nem húzná el most semmiért se. Tekintete is pusztán egy pillanatra csodálkozást mutat. Viszont igyekszik nem elolvadni a másik szeme láttára.*
-A csuklya feltűnő, annál jobban keresik az arcod.
*Mondja szelíden, elvégre ő is átlátott az álcán. Igaz nem elsőre, de a jelek szépen lassan előbújtak. Tán ismeretlenek előtt bevált volna a terve a lánynak, azt el kell ismernie. De nem fogja elmondani, a végén a lány még elbízza magát.*
-Eh, egye fene, akkor teát eszünk teával.
*Vonja fel a vállát viccelődve, de ideje elindulna, a víz nem fogja magát felhordani sajnos. El kell engednie hát a lány kezét, de nem tart attól, hogy hamarosan újra kézbe fogja azokat.*
-Mert az is vagy.
*Most ő ölti ki játékosan a nyelvét a másikra, miután eltűnik az ajtóban. Hogy pedig milyen ruhái vannak, pont olyan amilyennek lennie kell. Sötét, egyszerű, amivel beleolvad az éjszakába, és a tömegbe. Még csak az kellene, hogy ő színekben pompázzon. Ha úgy kiáll mint egy szálka az újból, hamar kikapnák őt a városőrség nemes tagjai a tömegből.
Felhozza hát az első vödör vizet, és belép az ajtón. Viszont amint meglátja a másikat egy szál fekete ingében, megtorpan. Végig méri a mezítelen formás lábakat. Majdnem bele is feledkezik, hogy mire készül most. Megrázza a fejét, vagy épp a másik szól rá, tovább indul a vödör vízzel, az első már forr, a második viszont már a kádba érkezik. Nem kell sok hátra, még pár fordulat és a kád megtelik, egyelőre hideg vízzel. Viszont az első edény, ahogy felforr már önti is bele. Előkészíti a szappant és törölközőt. Nem egy Sellőház-féle illatos olajok, de ez az egyszerű kamillás szappan is megteszi.*
-Még egy adag forró víz és készen van.
*Szól ki a fürdőből, hangja viszont az eddiginél mintha megváltozott volna. Nem az a komor, vagy határozott. Tán mintha szelídebbnek érződne.*
//Baljós kezdetek//
*A sötét karikás sárga szemek fel és alá járnak a másik arcát kutatva, ám lassan mérik fel Rine vonásait. Megjegyezve annak minden egyes apró részletét. Elmélkedéséből a kérdés zökkenti ki csupán.*
-Úgy gondolom miért is ne, a kérdés az, hogy mennyire törvényes úton.
*Lötyköli meg a még le nem hajtott italt, elmerülve a lehetőségeken. Elvégre sok lehetőség van eltüntetni egy frissen beköltözött nemest. Balesetek bármikor történhetnek, és a megüresedett házba kell egy új lakos, aki a szolgálóknak munkát ad. Mert hát szegények mégsem maradhatnak úr nélkül.*
-Apám Lihanechben nemes, itt meg próbálkozik mint kutya a ba.. *Harapja el a mondat végét.* -Próbálkozik megvetni a lábát, ezért is bízta rám ezt, de tudjuk jól, hogy csak nem akart a hülyeségeimmel foglalkozni. A végén még belerondítok az ügyleteibe.
*Ha most tudna köpne egyet, de inkább visszatartja a benne lévő haragját apja irányába. Nekik sincs még sok ötlete az efféle politikai ügyletekben. De van sejtése kitől érdeklődhet. Viszont oda nem fogja elvinni mostoháját, mert a végén még a féltékenység üti meg szegénykét. A kényelmetlenséget pedig nagyon szívesen elkerülné főleg most, hogy így egymásra találtak.*
-Ne túlozz a végén még elpirulok.
*Kacag fel megjátszva, mert sosem kedvelte ha valaki bókol számára, még ha az éppen Rinétől is származik. Be nem vallaná soha, hogy bizony cirógatja önbizalmát vele, na meg a benne fortyogó érzelmeket is. Viszont a sárga tekintetek figyelnek, ha a másik nem veszi észre az ilyen fontos részleteket, de ő látja a pirulást. Le nem venné tekintetét a lányról, mondhatni felfalná legszívesebben.
Persze ő is emlékszik a Pegazus fürdőjében történtekre, viszont mindig igyekezett a keserédes végét elhagyni emlékeiből. Mert a többi viszont mámorítóan édes.
Rine szavai viszont most átütnek a rideg külsőn. Mikor meghallja, hogy a lány tervei közt volt a felkeresése megenyhül a fagyos szív. Az arcára ült mosoly melegséget áraszt a komornak szánt arckifejezésből.
Ezért is lassul le az a simítás a lány arcán. Így esélye van a másiknak megragadnia kezét, ő pedig nem rest azt a másikéban pihentetni. Az apró csók ami kezét illeti, egy pillanatra az érzéstől megrándul. Nem ijedtség az, inkább meglepettség, mert kezét nem húzná el most semmiért se. Tekintete is pusztán egy pillanatra csodálkozást mutat. Viszont igyekszik nem elolvadni a másik szeme láttára.*
-A csuklya feltűnő, annál jobban keresik az arcod.
*Mondja szelíden, elvégre ő is átlátott az álcán. Igaz nem elsőre, de a jelek szépen lassan előbújtak. Tán ismeretlenek előtt bevált volna a terve a lánynak, azt el kell ismernie. De nem fogja elmondani, a végén a lány még elbízza magát.*
-Eh, egye fene, akkor teát eszünk teával.
*Vonja fel a vállát viccelődve, de ideje elindulna, a víz nem fogja magát felhordani sajnos. El kell engednie hát a lány kezét, de nem tart attól, hogy hamarosan újra kézbe fogja azokat.*
-Mert az is vagy.
*Most ő ölti ki játékosan a nyelvét a másikra, miután eltűnik az ajtóban. Hogy pedig milyen ruhái vannak, pont olyan amilyennek lennie kell. Sötét, egyszerű, amivel beleolvad az éjszakába, és a tömegbe. Még csak az kellene, hogy ő színekben pompázzon. Ha úgy kiáll mint egy szálka az újból, hamar kikapnák őt a városőrség nemes tagjai a tömegből.
Felhozza hát az első vödör vizet, és belép az ajtón. Viszont amint meglátja a másikat egy szál fekete ingében, megtorpan. Végig méri a mezítelen formás lábakat. Majdnem bele is feledkezik, hogy mire készül most. Megrázza a fejét, vagy épp a másik szól rá, tovább indul a vödör vízzel, az első már forr, a második viszont már a kádba érkezik. Nem kell sok hátra, még pár fordulat és a kád megtelik, egyelőre hideg vízzel. Viszont az első edény, ahogy felforr már önti is bele. Előkészíti a szappant és törölközőt. Nem egy Sellőház-féle illatos olajok, de ez az egyszerű kamillás szappan is megteszi.*
-Még egy adag forró víz és készen van.
*Szól ki a fürdőből, hangja viszont az eddiginél mintha megváltozott volna. Nem az a komor, vagy határozott. Tán mintha szelídebbnek érződne.*
2439. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-25 19:33:31
Üzenet elküldve: 2025-05-25 19:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* Kíséri úrnőjét, ahogyan azt a protokoll megkívánja. Felettébb kényelmes ez a szituáció így. Mindent megcsinálnak helyette, neki csak sétálnia és figyelnie kell. Még beszélni se szükséges, de azért megtiltva sincs ez számára.*
- Ez egy megfontolt tervezet.* Feleli hátulról szűkszavúan. Logikusan gondolkodik Merlana, nincs kifogása. Azz épületig mögötte halad, de amint elérik azt, rögtön felzárkózik mellé. Maga is látni akarja a kiválasztás folyamatát és még valahol logikus is, hogy az úrnő mellöl figyeli a polgárokat, akik közeledni fognak hozzá. Így panorámából figyelheti meg azt is, hogy milyen a művésznő játéka. Jól játssza a szerepét egyébként, mert pont olyan, mintha egy valódi úrnőt kísérne. A mozgása, a mimikája és a viselkedése is hibátlan. Jobban megérdemelné a nemesi rangot, mint Nixomia. A kiválasztás megkezdődik. Árgus szemekkel figyeli, hogyan válaszolnak a kiszemeltek. A páncél jótékony hatása kedvező számára. Se Merlana, se munkások nem láthatják arcának rezdüléseit. Minden érzelem megmarad neki. Nem egyszerű a kiválasztási folyamat. Több személy is alkalmatlannak tűnik számára és szerencsére ezeket Merlana is kirostálja. Már van egy olyan érzése, hogy jobban megy neki a kiválasztása, mint saját magának menne.*
~ De jó, hogy elhoztam magammal. ~* Örvendezik magában. A szakácsnő akit választ megnyerő, sőt még annál is jobb. A menü jól hangzik, sőt túlságosan is jól. A cselédek is jónak tűnnek, így első ránézésre. Minden sikeres felvételkor Nixomiának is jut egy feladat.*
- Kérem odakint várakozzon az ajtó mellett. Ha az épületből kilépve nem találjuk ott, akkor úgy vesszük, hogy visszalépett az ajánlattól.* Ez olyasmi, amit közölhet ő is, ezzel is levéve némi terhet az úrnőjéről. Amíg a kecskeszakállasra várakoznak, egy nagyon vakmerő alak lép pofátlanul előre, hogy bevágódjon a lánynál, de még csak éppen nyitja a száját, amikor találkozik a páncélkesztyűvel. Szerencséje, van mert csak megragadja Nixomia a ruháját és visszarántja. Valami inas lehet az öltözékéből ítélve.*
- Mit gondolsz mit csinálsz? Kotródj innét, amíg finom vagyok és nőies.* Mordul rá a sisak alól. Az már nyitná is a száját, de Nixomia közbevág.*
- Semmi de, kotródj!* Rövid kis jelenet, ami hamar véget is ér a férfi távozásával. Ilyenre nincs szüksége, aki az alapvető illemet mellőzi. Talán arra alapozott, hogy helyes, napbarnított pofija volt, de ez nem jelent automatikusan beugrót a kúriájába. Mehetnek is tovább, úgy tűnik felszabadult a kecske uraság.*
* Kíséri úrnőjét, ahogyan azt a protokoll megkívánja. Felettébb kényelmes ez a szituáció így. Mindent megcsinálnak helyette, neki csak sétálnia és figyelnie kell. Még beszélni se szükséges, de azért megtiltva sincs ez számára.*
- Ez egy megfontolt tervezet.* Feleli hátulról szűkszavúan. Logikusan gondolkodik Merlana, nincs kifogása. Azz épületig mögötte halad, de amint elérik azt, rögtön felzárkózik mellé. Maga is látni akarja a kiválasztás folyamatát és még valahol logikus is, hogy az úrnő mellöl figyeli a polgárokat, akik közeledni fognak hozzá. Így panorámából figyelheti meg azt is, hogy milyen a művésznő játéka. Jól játssza a szerepét egyébként, mert pont olyan, mintha egy valódi úrnőt kísérne. A mozgása, a mimikája és a viselkedése is hibátlan. Jobban megérdemelné a nemesi rangot, mint Nixomia. A kiválasztás megkezdődik. Árgus szemekkel figyeli, hogyan válaszolnak a kiszemeltek. A páncél jótékony hatása kedvező számára. Se Merlana, se munkások nem láthatják arcának rezdüléseit. Minden érzelem megmarad neki. Nem egyszerű a kiválasztási folyamat. Több személy is alkalmatlannak tűnik számára és szerencsére ezeket Merlana is kirostálja. Már van egy olyan érzése, hogy jobban megy neki a kiválasztása, mint saját magának menne.*
~ De jó, hogy elhoztam magammal. ~* Örvendezik magában. A szakácsnő akit választ megnyerő, sőt még annál is jobb. A menü jól hangzik, sőt túlságosan is jól. A cselédek is jónak tűnnek, így első ránézésre. Minden sikeres felvételkor Nixomiának is jut egy feladat.*
- Kérem odakint várakozzon az ajtó mellett. Ha az épületből kilépve nem találjuk ott, akkor úgy vesszük, hogy visszalépett az ajánlattól.* Ez olyasmi, amit közölhet ő is, ezzel is levéve némi terhet az úrnőjéről. Amíg a kecskeszakállasra várakoznak, egy nagyon vakmerő alak lép pofátlanul előre, hogy bevágódjon a lánynál, de még csak éppen nyitja a száját, amikor találkozik a páncélkesztyűvel. Szerencséje, van mert csak megragadja Nixomia a ruháját és visszarántja. Valami inas lehet az öltözékéből ítélve.*
- Mit gondolsz mit csinálsz? Kotródj innét, amíg finom vagyok és nőies.* Mordul rá a sisak alól. Az már nyitná is a száját, de Nixomia közbevág.*
- Semmi de, kotródj!* Rövid kis jelenet, ami hamar véget is ér a férfi távozásával. Ilyenre nincs szüksége, aki az alapvető illemet mellőzi. Talán arra alapozott, hogy helyes, napbarnított pofija volt, de ez nem jelent automatikusan beugrót a kúriájába. Mehetnek is tovább, úgy tűnik felszabadult a kecske uraság.*
2438. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-25 19:21:52
Üzenet elküldve: 2025-05-25 19:21:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Lazziar kérdésére kissé eltűnődik. A fiú arcát figyeli, még alsó ajkát is megrágcsálja kicsit. Eszébe jut a Wrojthal való találkozás és az akkor beszélt tervek és ötletek. Noha a mostani gondolat második fele, a borospincés egy halk nevetést csal ki belőle, az első tényleg gondolkodóba ejti.*
- Szerinted lehetne?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
- Már hogy, ha tényleg szerencsét próbálunk a tanácsnál... Szerinted tényleg lehetne egy saját, szép házunk ott Selyemrévben? Hisz az apád valóban nemes.
*Kár, hogy fogalma sincs, hogy ez hogyan is működik. Valahogy az az érzése, hogy ez az ötlet koppanni fog a tanács előtt, de amíg ez nem történik meg, addig miért is ne álmodozhatna egy szép házról, amihez jár egy szép nagy kert is. Még azt sem bánja, ha a ház nem olyan hatalmas. Amúgy sem tudja, hogy mit csinálna annyi szobával. Ki akarná azt takarítani? De Lazziar kedvének is biztos jobbat tenne, annál, hogy most is valamilyen szinten apjára van utalva. Mert ez a lakás mégiscsak a Glynmaris apukához tartozik.*
- Ne legyél ilyen pesszimista. Egészen jóképű vagy.
*Vonja meg a vállait, ahogy inkább elkapja a kékeket fivéréről. A válasza foghegyről való, pedig aztán valójában a jóképűbbnél sokkal találóbb bókokat is tudna sorolni Ziarnak. Sármos, vonzó, kívánatos. Nagyot szusszan, ahogy lesüti a szemeit, mert gondolatai ismét visszakalandoznak a fürdőben eltöltött időhöz. Ha a vége fanyar is lett, az azt megelőző kis idő még most is újra képes felforralni a vérét. Amit pedig muszáj leküzdenie még azelőtt, hogy újra belevörösödne a füle hegye is.*
- Legalábbis addig, amíg összeszedtem volna a bátorságom, hogy megkeresselek. De a sors úgy döntött, hogy sürgetőbb a dolog.
*Mert bizony, igen nagy szerepe volt fivérének abban, hogy visszajött. Úgy is mondhatná, hogy miatta lépett újból Artheniorba. Hisz a szántókon marasztalták. A helye is jó volt, a dolga sem volt nehéz. Új életet kezdhetett volna hercegnőből parasztlánnyá válva. Még tetszett is neki a dolog. De a szívét mindig facsarta a hiány és a bűntudat, ami miatt nem volt nyugta a családnál.
Finoman bújik a férfi kezéhez, miközben annak kézfejére fog jobbjával.*
- Ezért volt az arcomba húzva a csuklya.
*Kuncog fel, ahogy elhúzza az arcát, de a férfi kezét továbbra is a sajátjában tartja. Az ujjai hegyéről finoman letörölgeti az arcáról ráragadt koszt, majd apró csókot nyom a tenyerébe.*
- Teát biztosan.
*Feleli végül a főzőtudományára, ahogy lassan elengedi Lazziar kezét. De valóban lesett el pár trükköt a konyhában, amíg a családnál volt. Egyszerűbb dolgokkal boldogul már, a többi pedig gyakorlás kérdése. Azért megmérgezni talán nem fogja magukat. Az már egész biztató, nem?*
- Ej, de így olyan haszontalannak érzem magam.
*Szusszan fel, de rábólint fivére szavaira. A saját borát maga is felhörpinti, majd lassan felkel az asztal mellől.*
- Hát kétlem, hogy tele lennél szép ruhákkal, de azt hiszem feltalálom magam.
*Kuncog fel, majd miután Lazziar elindul a dolgára maga is így tesz. Szerencsére még emlékszik, hogy merre van mostohája szobája, a szekrényét pedig onnantól már nem nehéz felkutatni. Kinyitja az ajtaját és természetesen egy kelletlen szájhúzással pillant végig a benne sorakozó ruhákon.*
- Öltözködhetne színesebben is.
*Dünnyögi halkan, ahogy a fekete anyagok közé túr. Még nem akarná a saját, új ruháit felölteni. Addig biztosan nem, amíg meg nem fürdik. A szakadt, koszos és büdös ruháinál pedig százszorta jobb még az egyik fekete ing is, még akkor is, ha akár kétszer is bele tudna bújni.
Kilép a szakadt nadrágból, legombolja magáról a piszkos inget, majd a fivérétől elkobzott darabba bújik. Nagyot sóhajt ahogy megigazgatja magán. Nem tévedett sokat. Bő rá, de legalább nadrág nélkül is azért a combja közepéig leér. Gyorsan összegombolja magán, majd a koszos ruhákat összekapkodva a földről kisétál a szobából. Amíg a fürdő nincs kész addig pedig feltérképezi a szépen rendberakott lakást.*
//Baljós kezdetek//
*Lazziar kérdésére kissé eltűnődik. A fiú arcát figyeli, még alsó ajkát is megrágcsálja kicsit. Eszébe jut a Wrojthal való találkozás és az akkor beszélt tervek és ötletek. Noha a mostani gondolat második fele, a borospincés egy halk nevetést csal ki belőle, az első tényleg gondolkodóba ejti.*
- Szerinted lehetne?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
- Már hogy, ha tényleg szerencsét próbálunk a tanácsnál... Szerinted tényleg lehetne egy saját, szép házunk ott Selyemrévben? Hisz az apád valóban nemes.
*Kár, hogy fogalma sincs, hogy ez hogyan is működik. Valahogy az az érzése, hogy ez az ötlet koppanni fog a tanács előtt, de amíg ez nem történik meg, addig miért is ne álmodozhatna egy szép házról, amihez jár egy szép nagy kert is. Még azt sem bánja, ha a ház nem olyan hatalmas. Amúgy sem tudja, hogy mit csinálna annyi szobával. Ki akarná azt takarítani? De Lazziar kedvének is biztos jobbat tenne, annál, hogy most is valamilyen szinten apjára van utalva. Mert ez a lakás mégiscsak a Glynmaris apukához tartozik.*
- Ne legyél ilyen pesszimista. Egészen jóképű vagy.
*Vonja meg a vállait, ahogy inkább elkapja a kékeket fivéréről. A válasza foghegyről való, pedig aztán valójában a jóképűbbnél sokkal találóbb bókokat is tudna sorolni Ziarnak. Sármos, vonzó, kívánatos. Nagyot szusszan, ahogy lesüti a szemeit, mert gondolatai ismét visszakalandoznak a fürdőben eltöltött időhöz. Ha a vége fanyar is lett, az azt megelőző kis idő még most is újra képes felforralni a vérét. Amit pedig muszáj leküzdenie még azelőtt, hogy újra belevörösödne a füle hegye is.*
- Legalábbis addig, amíg összeszedtem volna a bátorságom, hogy megkeresselek. De a sors úgy döntött, hogy sürgetőbb a dolog.
*Mert bizony, igen nagy szerepe volt fivérének abban, hogy visszajött. Úgy is mondhatná, hogy miatta lépett újból Artheniorba. Hisz a szántókon marasztalták. A helye is jó volt, a dolga sem volt nehéz. Új életet kezdhetett volna hercegnőből parasztlánnyá válva. Még tetszett is neki a dolog. De a szívét mindig facsarta a hiány és a bűntudat, ami miatt nem volt nyugta a családnál.
Finoman bújik a férfi kezéhez, miközben annak kézfejére fog jobbjával.*
- Ezért volt az arcomba húzva a csuklya.
*Kuncog fel, ahogy elhúzza az arcát, de a férfi kezét továbbra is a sajátjában tartja. Az ujjai hegyéről finoman letörölgeti az arcáról ráragadt koszt, majd apró csókot nyom a tenyerébe.*
- Teát biztosan.
*Feleli végül a főzőtudományára, ahogy lassan elengedi Lazziar kezét. De valóban lesett el pár trükköt a konyhában, amíg a családnál volt. Egyszerűbb dolgokkal boldogul már, a többi pedig gyakorlás kérdése. Azért megmérgezni talán nem fogja magukat. Az már egész biztató, nem?*
- Ej, de így olyan haszontalannak érzem magam.
*Szusszan fel, de rábólint fivére szavaira. A saját borát maga is felhörpinti, majd lassan felkel az asztal mellől.*
- Hát kétlem, hogy tele lennél szép ruhákkal, de azt hiszem feltalálom magam.
*Kuncog fel, majd miután Lazziar elindul a dolgára maga is így tesz. Szerencsére még emlékszik, hogy merre van mostohája szobája, a szekrényét pedig onnantól már nem nehéz felkutatni. Kinyitja az ajtaját és természetesen egy kelletlen szájhúzással pillant végig a benne sorakozó ruhákon.*
- Öltözködhetne színesebben is.
*Dünnyögi halkan, ahogy a fekete anyagok közé túr. Még nem akarná a saját, új ruháit felölteni. Addig biztosan nem, amíg meg nem fürdik. A szakadt, koszos és büdös ruháinál pedig százszorta jobb még az egyik fekete ing is, még akkor is, ha akár kétszer is bele tudna bújni.
Kilép a szakadt nadrágból, legombolja magáról a piszkos inget, majd a fivérétől elkobzott darabba bújik. Nagyot sóhajt ahogy megigazgatja magán. Nem tévedett sokat. Bő rá, de legalább nadrág nélkül is azért a combja közepéig leér. Gyorsan összegombolja magán, majd a koszos ruhákat összekapkodva a földről kisétál a szobából. Amíg a fürdő nincs kész addig pedig feltérképezi a szépen rendberakott lakást.*
2437. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-25 17:34:24
Üzenet elküldve: 2025-05-25 17:34:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Elgondolkodik a kérdésen egy pillanatra, mire is számíthatott egy ósdi dobozból. Bár az ára tényleg borsos volt, abból vehetett volna jó pár kör italt bármelyik fogadóban. Lehet több hasznát venné, mint valami kacatnak. De aki nem próbálja meg a szerencséjét, sosem tudhatja mit fog kapni az életből.*
-Egy kulcs egy saját birtokhoz, vagy egy boros pincéhez, azzal is beérem.
*Vigyorodik el bután kijelentésére, bár kétli, hogy bármi hasznos lesz abban a dobozkában. És lássanak csodát igaza is lesz. Sebaj, majd Rine csodálhatja saját maga szépségét benne.*
-Áh, ennyi idő után már hozzászoktam a képemhez, de ennyi tükröt cserélni az évek alatt, kész pénz kidobás.
*Tesz rá egy lapáttal még Rine szurkálásához, amin ő is inkább csak felnevet. Inkább attól tartott, ha ő néz bele a tükör reped ketté. Nos attól sem kell félniük mert, hogy ő valaha is a kezébe fogja ezt a kis tükröt, arra szemernyi esélyt sem lát.*
-És mi lett volna a terv? Koldusként járod Arthenior utcáit amíg megesz a fene?
*Mondhatná azt is, hogy számonkérés, de hangjából inkább csak a kíváncsiság érződik mintsem fejmosást adna most Rinének. Szeretné tudni, mi járhatott a fejében, hogy a városba visszajött. Mintha szíve mélyén remélné, hogy hozzá jött vissza, nem pedig más okból.
Majd felnyújtja lassan kezét amivel végig simít lágyan a másik arcvonalán. Enyhén érdes ujjai lágyan húzódnak végig a másik talán enyhén piszkos arcán. Ami a koldus álca végett tán ott leledzik.*
-Meg aztán, nem gondolhattad volna, hogy ezt a cuki pofát bárki elhiszi hogy egy fiú rejtőzik a ruha alatt?
*Lágy félmosolyra húzódik szája. Szeme pedig szinte sugárzik a másik irányába. Melegséggel tölti el rideg lelkét a másik jelenléte.*
-Naaa, ha fele annyira tudsz főzni, mint édesanyád, nem lesz gond.
*Nevet fel, bízik annyira Rinében, hogy feltalálja magát a konyhában. Neki csak arról kell majd gondoskodnia, hogy a polcok legyenek tele majd főzni valóval. Házi koszt gyanánt, amúgy is csak hidegételt evett eddig, mert ha valami laktatót akart, akkor a Pegazusba ette őt a fene.*
-Egy vödör van csak, szóval te csak lazíts.
*Ezzel fel is hörpinti az ő adag borát, a kupa pedig egy halk koppanással éri el a konyha asztalt.*
-Addig hajítsd ki azt a piszkos göncöt és találj magadnak valami kényelmesebbet itthonra.
*Néz végig szemérmetlenül a másikon. Heccelni szeretné így nem fél ezt a másik szeme láttára megtenni.*
-Én máris itt vagyok.
*Ezzel fel is áll az asztaltól, és a kályha mellett álló vödröt veszi a kezébe. Pár fadarabot még dob a kályhába, hogy a nap maradék idejére kitartson. Meg a víz forralás sem lesz egy két perc. Majd sarkon fordulva kilép a házból és néhány perc erejéig magára hagyja a leányzót, amíg ő a vízhordással foglalkozik. Lesétál a fedett lépcsőn, egészen a kútig, ahonnan némi tekerés után felmeri a vizet és visszahozza a lakásba. Az első adagot a kályhán lévő nagy lábosba önti, had melegjen a víz amíg a többit felhordja. Ez bele telik még néhány körbe, de nem is úgy tervezi, hogy a fürdő egyszemélyes legyen.*
//Baljós kezdetek//
*Elgondolkodik a kérdésen egy pillanatra, mire is számíthatott egy ósdi dobozból. Bár az ára tényleg borsos volt, abból vehetett volna jó pár kör italt bármelyik fogadóban. Lehet több hasznát venné, mint valami kacatnak. De aki nem próbálja meg a szerencséjét, sosem tudhatja mit fog kapni az életből.*
-Egy kulcs egy saját birtokhoz, vagy egy boros pincéhez, azzal is beérem.
*Vigyorodik el bután kijelentésére, bár kétli, hogy bármi hasznos lesz abban a dobozkában. És lássanak csodát igaza is lesz. Sebaj, majd Rine csodálhatja saját maga szépségét benne.*
-Áh, ennyi idő után már hozzászoktam a képemhez, de ennyi tükröt cserélni az évek alatt, kész pénz kidobás.
*Tesz rá egy lapáttal még Rine szurkálásához, amin ő is inkább csak felnevet. Inkább attól tartott, ha ő néz bele a tükör reped ketté. Nos attól sem kell félniük mert, hogy ő valaha is a kezébe fogja ezt a kis tükröt, arra szemernyi esélyt sem lát.*
-És mi lett volna a terv? Koldusként járod Arthenior utcáit amíg megesz a fene?
*Mondhatná azt is, hogy számonkérés, de hangjából inkább csak a kíváncsiság érződik mintsem fejmosást adna most Rinének. Szeretné tudni, mi járhatott a fejében, hogy a városba visszajött. Mintha szíve mélyén remélné, hogy hozzá jött vissza, nem pedig más okból.
Majd felnyújtja lassan kezét amivel végig simít lágyan a másik arcvonalán. Enyhén érdes ujjai lágyan húzódnak végig a másik talán enyhén piszkos arcán. Ami a koldus álca végett tán ott leledzik.*
-Meg aztán, nem gondolhattad volna, hogy ezt a cuki pofát bárki elhiszi hogy egy fiú rejtőzik a ruha alatt?
*Lágy félmosolyra húzódik szája. Szeme pedig szinte sugárzik a másik irányába. Melegséggel tölti el rideg lelkét a másik jelenléte.*
-Naaa, ha fele annyira tudsz főzni, mint édesanyád, nem lesz gond.
*Nevet fel, bízik annyira Rinében, hogy feltalálja magát a konyhában. Neki csak arról kell majd gondoskodnia, hogy a polcok legyenek tele majd főzni valóval. Házi koszt gyanánt, amúgy is csak hidegételt evett eddig, mert ha valami laktatót akart, akkor a Pegazusba ette őt a fene.*
-Egy vödör van csak, szóval te csak lazíts.
*Ezzel fel is hörpinti az ő adag borát, a kupa pedig egy halk koppanással éri el a konyha asztalt.*
-Addig hajítsd ki azt a piszkos göncöt és találj magadnak valami kényelmesebbet itthonra.
*Néz végig szemérmetlenül a másikon. Heccelni szeretné így nem fél ezt a másik szeme láttára megtenni.*
-Én máris itt vagyok.
*Ezzel fel is áll az asztaltól, és a kályha mellett álló vödröt veszi a kezébe. Pár fadarabot még dob a kályhába, hogy a nap maradék idejére kitartson. Meg a víz forralás sem lesz egy két perc. Majd sarkon fordulva kilép a házból és néhány perc erejéig magára hagyja a leányzót, amíg ő a vízhordással foglalkozik. Lesétál a fedett lépcsőn, egészen a kútig, ahonnan némi tekerés után felmeri a vizet és visszahozza a lakásba. Az első adagot a kályhán lévő nagy lábosba önti, had melegjen a víz amíg a többit felhordja. Ez bele telik még néhány körbe, de nem is úgy tervezi, hogy a fürdő egyszemélyes legyen.*
2436. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-25 16:49:32
Üzenet elküldve: 2025-05-25 16:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
- Örülök, hogy a segítségedre lehettem az ügyben.
*Nevet fel halkan.*
- Miért is ne? Mit szeretnél, mi legyen benne?
*Pillant fel fivérére mielőtt még kinyitná a dobozt, de türelme véges, így hamar fel is tárja, hogy az mit is rejt magában. Való igaz, hogy most inkább neki kedvezett a szerencse.*
- Mi lett volna akkor? Te látod meg magad a tükörben és megriadsz?
*Az arcára kiülő vigyor szélesedik, de ezzel csak burkolja azon gondolatát, hogy legközelebb, ha egyedül jár a piacon majd vesz valami olyat, ami inkább Lazziar kedvére való. Akár el is rejthetné a megürült szerencsedobozkában, hogy neki is élmény legyen.*
- Hm?
*A kérdésre felbandzsít a megnyesett frizurájára, vagyis csak egy tincsre, amit így éppen meg tud figyelni. Azután mindkét kezével feltapogat a fejére és beletúr a megrövidült fürtökbe.*
- Biztonságosabbnak tűnt, ha azt hiszik, hogy fiú vagyok.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, ahogy kezeit lassan visszapakolja a dobozkára, amivel azután zavartan babrálni kezd.
Egészen addig, amíg meg nem kapja a bort, mert akkor már azt szorítja ujjai közé.*
- Igazából nem nagy ügy. Pár dolgot megtanultam főzni és...
*Kezd is bele lelkesen, de mikor fivére elneveti magát újból morcosan húzza össze a szemeit.*
- Főzni is fogok, hah. Csak ne csodálkozz, ha a te adagod egészen véletlenül hasmenést fog okozni.
*Horkan fel, de a végére már maga is elkacagja magát.*
- Na, de tényleg segítek a vízzel.
*Kortyol bele párat a borba.*
//Baljós kezdetek//
- Örülök, hogy a segítségedre lehettem az ügyben.
*Nevet fel halkan.*
- Miért is ne? Mit szeretnél, mi legyen benne?
*Pillant fel fivérére mielőtt még kinyitná a dobozt, de türelme véges, így hamar fel is tárja, hogy az mit is rejt magában. Való igaz, hogy most inkább neki kedvezett a szerencse.*
- Mi lett volna akkor? Te látod meg magad a tükörben és megriadsz?
*Az arcára kiülő vigyor szélesedik, de ezzel csak burkolja azon gondolatát, hogy legközelebb, ha egyedül jár a piacon majd vesz valami olyat, ami inkább Lazziar kedvére való. Akár el is rejthetné a megürült szerencsedobozkában, hogy neki is élmény legyen.*
- Hm?
*A kérdésre felbandzsít a megnyesett frizurájára, vagyis csak egy tincsre, amit így éppen meg tud figyelni. Azután mindkét kezével feltapogat a fejére és beletúr a megrövidült fürtökbe.*
- Biztonságosabbnak tűnt, ha azt hiszik, hogy fiú vagyok.
*Vonja meg egyszerűen a vállait, ahogy kezeit lassan visszapakolja a dobozkára, amivel azután zavartan babrálni kezd.
Egészen addig, amíg meg nem kapja a bort, mert akkor már azt szorítja ujjai közé.*
- Igazából nem nagy ügy. Pár dolgot megtanultam főzni és...
*Kezd is bele lelkesen, de mikor fivére elneveti magát újból morcosan húzza össze a szemeit.*
- Főzni is fogok, hah. Csak ne csodálkozz, ha a te adagod egészen véletlenül hasmenést fog okozni.
*Horkan fel, de a végére már maga is elkacagja magát.*
- Na, de tényleg segítek a vízzel.
*Kortyol bele párat a borba.*
2435. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-25 11:57:35
Üzenet elküldve: 2025-05-25 11:57:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Ő meg pont az, aki a rendért megdolgozott, de csak akkor jut eszébe a lábán maradt cipő, amikor meglátja mostoháját azzal bíbelődni az ajtó mellett. Na majd az elrendezések után ő is így tesz, de még van néhány vödör víz amit fel kell hordani, addig meg minek vegye fel és le folyamatosan.*
-Nem is tudom mi hiányzott a napomból, egy dicséret.
*Mondja kissé szarkasztikusan, de hát miért is hagyná hátra a megszokott stílusát Rinével szemben. Nem vallaná be a világ összes pénzéért se, hogy azért jól esik neki a dicséret.*
-És szerinted érzem magam annyira szerencsésnek, hogy én nyissam ki?
*Szólal fel ismét, ahogy az utolsó bor is bekerül a szekrénybe, majd azt be is csukja. Persze a harmadikat a konyhapulton hagyja, ahova már elő és készíti a szükséges kupákat hozzá.
Mikor meghallja Rine csodálkozó fennhangját, válla fölött elnéz. Izgatott, hátha van benne valami érdekesség, de visszafogja magát. Mégis csak van egy kép magáról amit fenn akar tartani.*
-Pfff. látod erről beszéltem, elég volt, hogy én vettem meg és ez van benne, képzeld mi lett volna ha én nyitom ki.
*Rázza meg a fejét, kissé csalódott, de nem elkeseredett. Ha más nem Rine jó hasznát fogja venni a tükörnek és fésűnek a lakásán. Neki jobban illik a kezébe amúgy is.*
-De ha már haj, mi történt?
*Fordul meg és, ahogy Rine kérte már halk pukkanással nyílik is az üveg. Utána a bor édes illata, és hangja tölti be a konyhát, ahogy feltölti a két kupát. Majd fordul a lány irányába, és ő is leül a szembe lévő székre.*
-Abban, hogy otthon érzed magad.
*Nyújtja a kupát a másik felé, és sajátjával megkoccintja azt, amint Rine a kezébe fogja. Száján egy kedves mosoly látható, ami sokak számára talán még riasztó is lehet, mert őszintén megvallva nem igazán megszokott ez nála. Majd a kedves mosoly hamar egy komolyabb arcba csap át.*
-Meg a mosásban, főzésben, takarításban, tudod.
*Próbálja megtartani a komoly arckifejezést, legalább addig amíg hátha Rine elhiszi, ezt komolyan gondolja. De képtelen megtartani, hamar ki is tör belőle egy jóízű kacaj.*
//Baljós kezdetek//
*Ő meg pont az, aki a rendért megdolgozott, de csak akkor jut eszébe a lábán maradt cipő, amikor meglátja mostoháját azzal bíbelődni az ajtó mellett. Na majd az elrendezések után ő is így tesz, de még van néhány vödör víz amit fel kell hordani, addig meg minek vegye fel és le folyamatosan.*
-Nem is tudom mi hiányzott a napomból, egy dicséret.
*Mondja kissé szarkasztikusan, de hát miért is hagyná hátra a megszokott stílusát Rinével szemben. Nem vallaná be a világ összes pénzéért se, hogy azért jól esik neki a dicséret.*
-És szerinted érzem magam annyira szerencsésnek, hogy én nyissam ki?
*Szólal fel ismét, ahogy az utolsó bor is bekerül a szekrénybe, majd azt be is csukja. Persze a harmadikat a konyhapulton hagyja, ahova már elő és készíti a szükséges kupákat hozzá.
Mikor meghallja Rine csodálkozó fennhangját, válla fölött elnéz. Izgatott, hátha van benne valami érdekesség, de visszafogja magát. Mégis csak van egy kép magáról amit fenn akar tartani.*
-Pfff. látod erről beszéltem, elég volt, hogy én vettem meg és ez van benne, képzeld mi lett volna ha én nyitom ki.
*Rázza meg a fejét, kissé csalódott, de nem elkeseredett. Ha más nem Rine jó hasznát fogja venni a tükörnek és fésűnek a lakásán. Neki jobban illik a kezébe amúgy is.*
-De ha már haj, mi történt?
*Fordul meg és, ahogy Rine kérte már halk pukkanással nyílik is az üveg. Utána a bor édes illata, és hangja tölti be a konyhát, ahogy feltölti a két kupát. Majd fordul a lány irányába, és ő is leül a szembe lévő székre.*
-Abban, hogy otthon érzed magad.
*Nyújtja a kupát a másik felé, és sajátjával megkoccintja azt, amint Rine a kezébe fogja. Száján egy kedves mosoly látható, ami sokak számára talán még riasztó is lehet, mert őszintén megvallva nem igazán megszokott ez nála. Majd a kedves mosoly hamar egy komolyabb arcba csap át.*
-Meg a mosásban, főzésben, takarításban, tudod.
*Próbálja megtartani a komoly arckifejezést, legalább addig amíg hátha Rine elhiszi, ezt komolyan gondolja. De képtelen megtartani, hamar ki is tör belőle egy jóízű kacaj.*
2434. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-25 11:34:58
Üzenet elküldve: 2025-05-25 11:34:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Miután kezei felszabadulnak egyszerű mozdulattal szabadul meg maga is a lábbeliktől, amit azután gondosan eligazgat a fal mellett. Ha már ilyen szép a rend, hát ne ő legyen az, aki belerondít.
Lazziar kérdésére úgy tesz, mintha igazán elgondolkodna, ám a végére halvány vigyorral ingatja meg a fejét.*
- De kinézem. Csak azt nem, hogy ennyire.
*Valamennyire pedig be is igazolódik a dolog, mert hamar kiderül, hogy bátyja keze, ha benne is van az otthoni tisztaságban, bizony azért volt mellette segítő kéz is.*
- De nem csak rendet tenni művészet, hanem azt fenntartani is, szóval meg vagy dicsérve.
*Kuncog fel halkan, ahogy beljebb sétál. Az elé kerülő dobozra lepislog, majd óvatosan kézbe véve szegődik Ziar nyomába.*
- Hát, de ez a te dobozkád.
*Mégis bekucorodik a konyha egyik székére, leteszi maga elé a dobozt, majd kis tétovázás után végül kinyitja azt.*
- Óóóó!
*Szalad ki egyszerűen a száján, ahogy óvatosan benyúl a dobozba, majd kisvártatva elő is kerül belőle a kis ezüst fésű és a tükör.*
- Így legalább láthatod majd, hogy milyen kócos vagy.
*Vigyorodik el, ahogy a tükröt először fivére felé tartja, majd visszafordítva szemléli meg benne magát. Na igen, most ő sem panaszkodhat, így a fésűt felavatva igazítja meg kuszára nyírt tincseit.*
- Megkóstolnám előtte. A maradékot majd beviszem a fürdéshez.
*Pillog a tükörképére, majd kissé szájat húzva teszi le azt az asztalra. Igazán nem is látta még, hogy milyen az új frizurája, de most hirtelenjében nagyon elkezdtek hiányozni neki azok a hosszú szőke fürtök.*
- Segíthetek valamit?
//Baljós kezdetek//
*Miután kezei felszabadulnak egyszerű mozdulattal szabadul meg maga is a lábbeliktől, amit azután gondosan eligazgat a fal mellett. Ha már ilyen szép a rend, hát ne ő legyen az, aki belerondít.
Lazziar kérdésére úgy tesz, mintha igazán elgondolkodna, ám a végére halvány vigyorral ingatja meg a fejét.*
- De kinézem. Csak azt nem, hogy ennyire.
*Valamennyire pedig be is igazolódik a dolog, mert hamar kiderül, hogy bátyja keze, ha benne is van az otthoni tisztaságban, bizony azért volt mellette segítő kéz is.*
- De nem csak rendet tenni művészet, hanem azt fenntartani is, szóval meg vagy dicsérve.
*Kuncog fel halkan, ahogy beljebb sétál. Az elé kerülő dobozra lepislog, majd óvatosan kézbe véve szegődik Ziar nyomába.*
- Hát, de ez a te dobozkád.
*Mégis bekucorodik a konyha egyik székére, leteszi maga elé a dobozt, majd kis tétovázás után végül kinyitja azt.*
- Óóóó!
*Szalad ki egyszerűen a száján, ahogy óvatosan benyúl a dobozba, majd kisvártatva elő is kerül belőle a kis ezüst fésű és a tükör.*
- Így legalább láthatod majd, hogy milyen kócos vagy.
*Vigyorodik el, ahogy a tükröt először fivére felé tartja, majd visszafordítva szemléli meg benne magát. Na igen, most ő sem panaszkodhat, így a fésűt felavatva igazítja meg kuszára nyírt tincseit.*
- Megkóstolnám előtte. A maradékot majd beviszem a fürdéshez.
*Pillog a tükörképére, majd kissé szájat húzva teszi le azt az asztalra. Igazán nem is látta még, hogy milyen az új frizurája, de most hirtelenjében nagyon elkezdtek hiányozni neki azok a hosszú szőke fürtök.*
- Segíthetek valamit?
2433. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-25 11:17:32
Üzenet elküldve: 2025-05-25 11:17:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Egymás mellett, szinte kéz a kézben érkeznek apja lakására. Tán tényleg kézen fogná Rinét, ha tehetné, de jelenleg mindkettőjük keze eléggé tele van a vásárolt holmikkal.
Jobb is ha nem kezd bele a leányzó rossz ötleteinek sorolására, mert megorrolna rá. Persze csak játékosan, mert most úgy érzi nem tehet a lány szinte semmi olyat amiért megharagudna rá.
Rine felszólítására már nyitja is az ajtót. Picit meg is könnyebbül, hogy zavara nem észrevehető, egyelőre a másik számára. Mivel a másik lép be előtte, még egyszer alkalma van végig nézni a másikon galád módon, de mit tehetne, régóta várt már arra, hogy ismét kettesben legyenek. Van még miről beszélgetniük.
Mielőtt még belépne az ajtón, az ajtófélfa külső felén, lerugdossa a cipőjén lévő port, majd csak azután lép be és hajtja be lábával maga mögött.
Elégedetten mosollyal szólal fel másik szavaira.*
-Nem nézed ki mostohádból, hogy képes megemberelni magát?
*Hagy egy kis időt a másik válaszára, miközben egyik szemöldökét felvonva nézi a másikat.*
-De, volt hozzá segítségem.
*Vigyorodik el, majd ő maga is lepakolja a dolgokat. A palackok mennek is rögtön a konyhába, de a szerencse dobozt lerakja az előtte lévő asztalra és Rine elé tolja.*
-Mire vársz? Nyisd ki.
*Mondja lelkesen, majd csak utána lép el a konyha irányába, ahol elrakja végül a most vásárolt bort. Utána pedig a kályhával kezd el bíbelődni, hogy a víz minél hamarabb elforrjon amit majd hamarosan fel is kezd hordani.*
-A kisasszony a bort a fürdőhöz szeretné majd vagy akár előtte?
*Hajol ki szekrény ajtó takarásából a lány alakját keresve.*
//Baljós kezdetek//
*Egymás mellett, szinte kéz a kézben érkeznek apja lakására. Tán tényleg kézen fogná Rinét, ha tehetné, de jelenleg mindkettőjük keze eléggé tele van a vásárolt holmikkal.
Jobb is ha nem kezd bele a leányzó rossz ötleteinek sorolására, mert megorrolna rá. Persze csak játékosan, mert most úgy érzi nem tehet a lány szinte semmi olyat amiért megharagudna rá.
Rine felszólítására már nyitja is az ajtót. Picit meg is könnyebbül, hogy zavara nem észrevehető, egyelőre a másik számára. Mivel a másik lép be előtte, még egyszer alkalma van végig nézni a másikon galád módon, de mit tehetne, régóta várt már arra, hogy ismét kettesben legyenek. Van még miről beszélgetniük.
Mielőtt még belépne az ajtón, az ajtófélfa külső felén, lerugdossa a cipőjén lévő port, majd csak azután lép be és hajtja be lábával maga mögött.
Elégedetten mosollyal szólal fel másik szavaira.*
-Nem nézed ki mostohádból, hogy képes megemberelni magát?
*Hagy egy kis időt a másik válaszára, miközben egyik szemöldökét felvonva nézi a másikat.*
-De, volt hozzá segítségem.
*Vigyorodik el, majd ő maga is lepakolja a dolgokat. A palackok mennek is rögtön a konyhába, de a szerencse dobozt lerakja az előtte lévő asztalra és Rine elé tolja.*
-Mire vársz? Nyisd ki.
*Mondja lelkesen, majd csak utána lép el a konyha irányába, ahol elrakja végül a most vásárolt bort. Utána pedig a kályhával kezd el bíbelődni, hogy a víz minél hamarabb elforrjon amit majd hamarosan fel is kezd hordani.*
-A kisasszony a bort a fürdőhöz szeretné majd vagy akár előtte?
*Hajol ki szekrény ajtó takarásából a lány alakját keresve.*
2432. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-24 16:00:03
Üzenet elküldve: 2025-05-24 16:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Lazziar kérdésére már nyílnak is el ajkai, hogy neki kezdjen a sorolgatásnak. Mert tudna bőven mondani szárba szökkent, remeknek mondott ötleteket, amik a végére nem mindig alakultak fényesen. Sőt, többnyire ráfaragtak. Mint amikor Ziar kitalálta, hogy a nevelőjük teájába öntsenek méz helyett cukrot. Azt mondta nem fognak lebukni. Fenéket nem.
Ellenben ez a fürdő dolog igazán jól hangzik. És nem is olyan ügy, aminek a vége balul sülne el.
Halkan felkuncogva vonja meg a vállait. Ha ne mondjon, hát nem fog mondani, ám szája helyett beszédes a sunyi mosoly az ajkain és a csalfán csillogó kékek is.
Szerencsére nem kell már sokáig sétálniuk. Hamar eléjük tárul a Glynmaris lak. Noha neki még nem volt szerencséje a kútnál serénykedő asszonysághoz, a barna szemek méregetésétől a hideg is kirázza, így hamar elkönyveli magában, hogy részéről bizony ráér a bemutatkozás.
Az ajtó elé érve vár, de fivére hamar eszébe juttatja, hogy rá aztán hiába várhat az ajtó nyitásával.*
- Ó, igaz is.
*Egyik kezét felszabadítva nyúl zsebébe a kulcsért, majd ajtót nyitva lép be otthonosan. Lazziar szerencséjéra a fülek pirulása most elkerüli a figyelmét. Először is azért, mert minél hamarabb ajtón túl szeretne lenni, még mielőtt az asszonyság mégis szemmel veri őket, másodszor pedig odabent bizony hamar leköti figyelmét az ijesztően nagy rend.
Sehol egy borosüveg, plafonról lógó pókháló. Még csak porszag sem terjeng a levegőben.*
- Mi a fene?
*Pillázik körbe, ahogy beljebb lépdel szinte ámulva.*
- Létezik, hogy ez a te műved vagy van hozzá segítséged?
*Sandít a férfira vigyorogva, miközben a saját csomagját le is pakolja az egyik kis szekrényre.*
*Lazziar kérdésére már nyílnak is el ajkai, hogy neki kezdjen a sorolgatásnak. Mert tudna bőven mondani szárba szökkent, remeknek mondott ötleteket, amik a végére nem mindig alakultak fényesen. Sőt, többnyire ráfaragtak. Mint amikor Ziar kitalálta, hogy a nevelőjük teájába öntsenek méz helyett cukrot. Azt mondta nem fognak lebukni. Fenéket nem.
Ellenben ez a fürdő dolog igazán jól hangzik. És nem is olyan ügy, aminek a vége balul sülne el.
Halkan felkuncogva vonja meg a vállait. Ha ne mondjon, hát nem fog mondani, ám szája helyett beszédes a sunyi mosoly az ajkain és a csalfán csillogó kékek is.
Szerencsére nem kell már sokáig sétálniuk. Hamar eléjük tárul a Glynmaris lak. Noha neki még nem volt szerencséje a kútnál serénykedő asszonysághoz, a barna szemek méregetésétől a hideg is kirázza, így hamar elkönyveli magában, hogy részéről bizony ráér a bemutatkozás.
Az ajtó elé érve vár, de fivére hamar eszébe juttatja, hogy rá aztán hiába várhat az ajtó nyitásával.*
- Ó, igaz is.
*Egyik kezét felszabadítva nyúl zsebébe a kulcsért, majd ajtót nyitva lép be otthonosan. Lazziar szerencséjéra a fülek pirulása most elkerüli a figyelmét. Először is azért, mert minél hamarabb ajtón túl szeretne lenni, még mielőtt az asszonyság mégis szemmel veri őket, másodszor pedig odabent bizony hamar leköti figyelmét az ijesztően nagy rend.
Sehol egy borosüveg, plafonról lógó pókháló. Még csak porszag sem terjeng a levegőben.*
- Mi a fene?
*Pillázik körbe, ahogy beljebb lépdel szinte ámulva.*
- Létezik, hogy ez a te műved vagy van hozzá segítséged?
*Sandít a férfira vigyorogva, miközben a saját csomagját le is pakolja az egyik kis szekrényre.*
2431. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-23 10:26:28
Üzenet elküldve: 2025-05-23 10:26:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
~Alenia Cirenhille Sayqueves~. *Hallotta már ezt a nevet és láss csodát, az árvaház dolga is szóba kerül. Tekintettel rá, hogy említette Relaelnek, hogy ő maga is járt a szóban forgó rezidencián, számít rá, hogy válaszokkal kell feleljen olyan kérdésekre, amelyeket nem biztos, hogy a másik nemesnek feltenne az elf.
Orthus lovakat említ; kíváncsi lenne, mit szólna a kereskedő, ha tudná, hogy csupán Relael utazott lovon, ő kutyagolt mellette. Most, hogy jobban belegondol, valószínűleg semmit. Elvégre ez megszokott módi kell, hogy legyen. Azt egyébként reméli, hogy éjjelre visszatérnek ide; a kosztra és a puha ágy gondolatára kellemeset ugrik gyomra.
Most, hogy hallhatóan a beszélgetés végére értek, kettős benyomása van házigazdájukról. Óvatos embernek gondolja, s tán jámbornak is. Könnyen lehet ugyanakkor, hogy ez csak a felszín, de még vele is roppant udvariassággal bánt, akár egy vendéggel, holott oka kevés volt rá. Egészen mást vizionált a férfiről előtte, már csak Alissäna történetéből kifolyólag is. Kíváncsi lenne, hogy Arthenior többi kékvérűje is efféle puha habitust követ-e. Mert ha igen, úgy határozottabban fog visszaélni a vendégszeretettel. Ha módja lesz rá, rákérdez majd Relaelnél.
A közeledő léptekre sebtiben felegyenesedik és ellép az ajtótól, mintha mindvégig egyenes háttal álldogált volna az előtérben, várva az úrnőt. Hátrasöpri sötét hajkoronáját, végigsimít újonnan kapott ingén, szürke tekintetével pedig követi a helyiségből esetlegesen kilépőket.*
~Alenia Cirenhille Sayqueves~. *Hallotta már ezt a nevet és láss csodát, az árvaház dolga is szóba kerül. Tekintettel rá, hogy említette Relaelnek, hogy ő maga is járt a szóban forgó rezidencián, számít rá, hogy válaszokkal kell feleljen olyan kérdésekre, amelyeket nem biztos, hogy a másik nemesnek feltenne az elf.
Orthus lovakat említ; kíváncsi lenne, mit szólna a kereskedő, ha tudná, hogy csupán Relael utazott lovon, ő kutyagolt mellette. Most, hogy jobban belegondol, valószínűleg semmit. Elvégre ez megszokott módi kell, hogy legyen. Azt egyébként reméli, hogy éjjelre visszatérnek ide; a kosztra és a puha ágy gondolatára kellemeset ugrik gyomra.
Most, hogy hallhatóan a beszélgetés végére értek, kettős benyomása van házigazdájukról. Óvatos embernek gondolja, s tán jámbornak is. Könnyen lehet ugyanakkor, hogy ez csak a felszín, de még vele is roppant udvariassággal bánt, akár egy vendéggel, holott oka kevés volt rá. Egészen mást vizionált a férfiről előtte, már csak Alissäna történetéből kifolyólag is. Kíváncsi lenne, hogy Arthenior többi kékvérűje is efféle puha habitust követ-e. Mert ha igen, úgy határozottabban fog visszaélni a vendégszeretettel. Ha módja lesz rá, rákérdez majd Relaelnél.
A közeledő léptekre sebtiben felegyenesedik és ellép az ajtótól, mintha mindvégig egyenes háttal álldogált volna az előtérben, várva az úrnőt. Hátrasöpri sötét hajkoronáját, végigsimít újonnan kapott ingén, szürke tekintetével pedig követi a helyiségből esetlegesen kilépőket.*
2430. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-22 18:42:37
Üzenet elküldve: 2025-05-22 18:42:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Meglátszódna a közös neveltetés, hát az agyuk is majdnem egy rugóra jár. Belegondolva tán picit ijesztő is, mert ha Rine belelátna a fejébe, lehet belepirulna, vagy épp megrökönyödne azon mi fut át az ő sötét fürtjei alatt amikor a másikat szemléli pofátlan módon. De őszintén megvallva szívesen megmutatná, elvégre már várt a csókra is sok sok évet, amit úgy félt bevallani magának. Most pedig alig várja azt, hogy meglepje őt az élet egy következő alkalommal. A tiltott gyümölcs íze a legédesebb. Bár nem is annyira tiltott az, csak a saját fejükben létezik az a börtön ami azt sulykolja beléjük, hogy egymásra se nézzenek úgy. Ennek is csak a közös neveltetés az oka. Hogy a fene essen is belé, miért kellett apjának újra házasodnia, inkább vette volna fel csak az anyját az elején, valami nevelőnek mintsem feleségétől. De persze a javak és hasonlók ami a mostoha anyja részéről jött. Jót tett édesapja zsebének. Még ha vállig is állította azt, hogy szívből szerette a nőt, a pénzt is ugyan annyira szerette a vén elf.*
-Ne is mond, hányszor játszottam meg, hogy beteg vagyok, csak ne kelljen annak a vágási malacnak az óráira bemennem.
*Kacag fel ő is rosszallóan, neki sem volt épp szíve csücske a nőszemély, bár így utólagosan belegondolva néhány tanítása jól jött, ha épp a nemesi lányoknak a fejét csavarta el.*
-Na, mikor volt nekem valaha is rossz ötletem?
*Kérdezi fennhangon, sőt mintha sértődött is lenne. De ez csupán színjáték. Ha már a másik is játssza a sértődötten miért is ne.*
-Tudod mit, inkább ne is mondj semmit.
*Néz hunyorogva a másikra egy sokat mondó vigyorral a száján. Tudja jól sok van a számláján, és talán olyan is ami nem volt törlesztve.
Lassan már át is érnek az utcán és megpillanthatják a kis kutat, amiből az asszonyság, a jó szomszédja természetesen húzza ki vederrel a vizet. A megtermett nő a palackok összekoccanására és a léptek zajára figyel fel. Na meg Lazziar nagy hangjára amire az asszonyság füle nagy valószínűséggel már allergiás is. Ha a nőszemély szemmel tudna verni Lazziar most holtan esne össze Rine mellett. Nem köszön, meg se szólal az mély barna szemei a nőnek többet beszélnek minden szónál. Pusztán a vederrel a kezében megvárja amíg elvonul előtte a páros, és alaposan megnézi magának a nő mit is hoznak magukkal a fiatalok. Majd szépen megy a dolgára.
Lazziar ügyet sem vesz inkább a nőre, pontosan tudja jól miért haragszik rá, na meg ugye a felmosóját is visszakéne adnia, de hát olyan jól szolgál az nála a takarítójának.
Fel is kíséri hát Rinét a házba, és megáll az ajtó előtt, szabad kezét kinyújtja Rine felé, adja át neki a csomagjait.*
-Nálad a kulcs csak utánad.
*Int fejével az ajtó irányába. Ha pedig a lány hallgat is rá, akkor hamar bent találják magukat.
Ekkora már Lazziar szíve kétszer olyan gyorsan ver. Tán az aggodalom, hogy Rine ismét elszökik életéből miután belép a házba. Vagy azok a piszkos gondolatok amik annyi álmatlan éjszakán sanyargatták őt? Nem tudja igazán, az arcán nem igazán látszik, viszont ha a lány jobban figyel, mintha gyorsabban venné a levegőt, és ami ritkaságnak fogható fel, főleg nála. A füle hegye az ami vörösödik, csupán a hegye de ha kék szempárok szemfülesek. Akkor kiszúrja.
A házon belül viszont ha a lány belép, meglepetésére, rendet talál. Se egy kósza üveg, se könyv a padlón, sőt az ágy is be van vetve. Mi több a por is maximum csak a polcok tetején találhat. Erre viszont büszke a férfiú, mert annyi esze volt, hogy takarítót fogadjon fel, és azóta a rendet könnyebb megtartani. Pusztán reméli, ez így is marad.*
*Meglátszódna a közös neveltetés, hát az agyuk is majdnem egy rugóra jár. Belegondolva tán picit ijesztő is, mert ha Rine belelátna a fejébe, lehet belepirulna, vagy épp megrökönyödne azon mi fut át az ő sötét fürtjei alatt amikor a másikat szemléli pofátlan módon. De őszintén megvallva szívesen megmutatná, elvégre már várt a csókra is sok sok évet, amit úgy félt bevallani magának. Most pedig alig várja azt, hogy meglepje őt az élet egy következő alkalommal. A tiltott gyümölcs íze a legédesebb. Bár nem is annyira tiltott az, csak a saját fejükben létezik az a börtön ami azt sulykolja beléjük, hogy egymásra se nézzenek úgy. Ennek is csak a közös neveltetés az oka. Hogy a fene essen is belé, miért kellett apjának újra házasodnia, inkább vette volna fel csak az anyját az elején, valami nevelőnek mintsem feleségétől. De persze a javak és hasonlók ami a mostoha anyja részéről jött. Jót tett édesapja zsebének. Még ha vállig is állította azt, hogy szívből szerette a nőt, a pénzt is ugyan annyira szerette a vén elf.*
-Ne is mond, hányszor játszottam meg, hogy beteg vagyok, csak ne kelljen annak a vágási malacnak az óráira bemennem.
*Kacag fel ő is rosszallóan, neki sem volt épp szíve csücske a nőszemély, bár így utólagosan belegondolva néhány tanítása jól jött, ha épp a nemesi lányoknak a fejét csavarta el.*
-Na, mikor volt nekem valaha is rossz ötletem?
*Kérdezi fennhangon, sőt mintha sértődött is lenne. De ez csupán színjáték. Ha már a másik is játssza a sértődötten miért is ne.*
-Tudod mit, inkább ne is mondj semmit.
*Néz hunyorogva a másikra egy sokat mondó vigyorral a száján. Tudja jól sok van a számláján, és talán olyan is ami nem volt törlesztve.
Lassan már át is érnek az utcán és megpillanthatják a kis kutat, amiből az asszonyság, a jó szomszédja természetesen húzza ki vederrel a vizet. A megtermett nő a palackok összekoccanására és a léptek zajára figyel fel. Na meg Lazziar nagy hangjára amire az asszonyság füle nagy valószínűséggel már allergiás is. Ha a nőszemély szemmel tudna verni Lazziar most holtan esne össze Rine mellett. Nem köszön, meg se szólal az mély barna szemei a nőnek többet beszélnek minden szónál. Pusztán a vederrel a kezében megvárja amíg elvonul előtte a páros, és alaposan megnézi magának a nő mit is hoznak magukkal a fiatalok. Majd szépen megy a dolgára.
Lazziar ügyet sem vesz inkább a nőre, pontosan tudja jól miért haragszik rá, na meg ugye a felmosóját is visszakéne adnia, de hát olyan jól szolgál az nála a takarítójának.
Fel is kíséri hát Rinét a házba, és megáll az ajtó előtt, szabad kezét kinyújtja Rine felé, adja át neki a csomagjait.*
-Nálad a kulcs csak utánad.
*Int fejével az ajtó irányába. Ha pedig a lány hallgat is rá, akkor hamar bent találják magukat.
Ekkora már Lazziar szíve kétszer olyan gyorsan ver. Tán az aggodalom, hogy Rine ismét elszökik életéből miután belép a házba. Vagy azok a piszkos gondolatok amik annyi álmatlan éjszakán sanyargatták őt? Nem tudja igazán, az arcán nem igazán látszik, viszont ha a lány jobban figyel, mintha gyorsabban venné a levegőt, és ami ritkaságnak fogható fel, főleg nála. A füle hegye az ami vörösödik, csupán a hegye de ha kék szempárok szemfülesek. Akkor kiszúrja.
A házon belül viszont ha a lány belép, meglepetésére, rendet talál. Se egy kósza üveg, se könyv a padlón, sőt az ágy is be van vetve. Mi több a por is maximum csak a polcok tetején találhat. Erre viszont büszke a férfiú, mert annyi esze volt, hogy takarítót fogadjon fel, és azóta a rendet könnyebb megtartani. Pusztán reméli, ez így is marad.*
2429. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-22 18:17:42
Üzenet elküldve: 2025-05-22 18:17:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Abba bele sem gondolt még, hogy milyen kutyája lehetne. Biztos nem valami hóna alá kapható vakarék, legyenek azok bármennyire is édesek. Emlékszik Powerena né ölebére még gyermekkorából. A dagi asszonyság kiskutyájára, akit folyton magával cipelt az illemórákra. Rine meg mert esküdni rá már akkor, hogy azért, hogy az a dög is tanuljon egy kis illemet. Az a kis dög állandóan vicsorgot, meg volt, hogy kiszabadult Powerena né kezei közül és megrángatta a szoknyája alját. Esküdni merne, hogy úgy látta, hogy a szemei is vérben forogtak. Na. Azok a kis vakarékok inkább ijesztők, neki pedig olyan eb bizonyosan nem kell.
A kutyáról való elmélkedést viszont félbeszakítja a váratlan fenékpaskolás. Az a zavarba ejtő, ami miatt lehet, hogy dühösnek is kéne lennie. De hiába mutatja magát durcásnak, nem tud haragos lenni. Neki is felrémlik az illatos, párás levegő a fürdőben. Mostohája olyan közelsége, amit otthon már illetlennek mondanának. Addig a napig eszébe sem jutott olyan, hogy másként tekintsen fivérére. Egy testvér, akivel igaz, hogy a vér nem köti össze, de szinte vele nőtt fel. De egyszeriben meglátta benne a férfit és ijesztő lett a helyzet. Ijesztő, mert megmozgatott benne valamit. Kívánalmat, szenvedélyt, vágyat. Valamit, amit talán le kéne küzdenie, de mégsem tudja. Mi több, a szíve győzködi az elméjét arról, hogy ezekkel a gondolatokkal nem csinál ő rosszat, hisz nem köti őket össze semmi olyan, ami miatt ne engedhetne. De az továbbra is megállítja, hogy emlékszik a fürdőben átélt elutasítástól.*
- Megdolgoztam érte. Tudod te hány órát kellett végig szenvednem azzal a boszorkánnyal, hogy szépen tudjak járni, pukedlizni és levegőt venni?
*Horkan fel, de végül halk kuncogásban tör ki.
A következő kérdés viszont azonnal elképedést varázsol az arcára. Most nem tudja eldönteni, hogy fivére viccel-e vagy komolyan beszél. Sosem volt az, aki fürdőt csinált volna a kedvéért. Vagy, ha igen, akkor is csak azért, hogy belefojtsa a dézsába. A szemöldökei magasra szöknek, pár pillanatig még lassan pislog a másikra, de végül, mikor megemésztette a dolgot, bólint egy határozottat.*
- Látod, vannak neked jó ötleteid is.
*Azért a gyanakvó pillantásokat fenntartja. De az biztos, hogy jól esne, ha végre lesikálhatná magáról a sok koszt.*
*Abba bele sem gondolt még, hogy milyen kutyája lehetne. Biztos nem valami hóna alá kapható vakarék, legyenek azok bármennyire is édesek. Emlékszik Powerena né ölebére még gyermekkorából. A dagi asszonyság kiskutyájára, akit folyton magával cipelt az illemórákra. Rine meg mert esküdni rá már akkor, hogy azért, hogy az a dög is tanuljon egy kis illemet. Az a kis dög állandóan vicsorgot, meg volt, hogy kiszabadult Powerena né kezei közül és megrángatta a szoknyája alját. Esküdni merne, hogy úgy látta, hogy a szemei is vérben forogtak. Na. Azok a kis vakarékok inkább ijesztők, neki pedig olyan eb bizonyosan nem kell.
A kutyáról való elmélkedést viszont félbeszakítja a váratlan fenékpaskolás. Az a zavarba ejtő, ami miatt lehet, hogy dühösnek is kéne lennie. De hiába mutatja magát durcásnak, nem tud haragos lenni. Neki is felrémlik az illatos, párás levegő a fürdőben. Mostohája olyan közelsége, amit otthon már illetlennek mondanának. Addig a napig eszébe sem jutott olyan, hogy másként tekintsen fivérére. Egy testvér, akivel igaz, hogy a vér nem köti össze, de szinte vele nőtt fel. De egyszeriben meglátta benne a férfit és ijesztő lett a helyzet. Ijesztő, mert megmozgatott benne valamit. Kívánalmat, szenvedélyt, vágyat. Valamit, amit talán le kéne küzdenie, de mégsem tudja. Mi több, a szíve győzködi az elméjét arról, hogy ezekkel a gondolatokkal nem csinál ő rosszat, hisz nem köti őket össze semmi olyan, ami miatt ne engedhetne. De az továbbra is megállítja, hogy emlékszik a fürdőben átélt elutasítástól.*
- Megdolgoztam érte. Tudod te hány órát kellett végig szenvednem azzal a boszorkánnyal, hogy szépen tudjak járni, pukedlizni és levegőt venni?
*Horkan fel, de végül halk kuncogásban tör ki.
A következő kérdés viszont azonnal elképedést varázsol az arcára. Most nem tudja eldönteni, hogy fivére viccel-e vagy komolyan beszél. Sosem volt az, aki fürdőt csinált volna a kedvéért. Vagy, ha igen, akkor is csak azért, hogy belefojtsa a dézsába. A szemöldökei magasra szöknek, pár pillanatig még lassan pislog a másikra, de végül, mikor megemésztette a dolgot, bólint egy határozottat.*
- Látod, vannak neked jó ötleteid is.
*Azért a gyanakvó pillantásokat fenntartja. De az biztos, hogy jól esne, ha végre lesikálhatná magáról a sok koszt.*
2428. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-22 17:29:18
Üzenet elküldve: 2025-05-22 17:29:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Egy négylábú vakarcs a házában. Vagyis apja házában jobban mondva, de ez most részlet kérdés. Nem mintha drágalátos apja bármikor is látogatóba érkezne, attól nem tart. Viszont a kutya gondolatát elültette benne mostohája, és amíg amaz ruhát válogat ő marcangolja a kérdést a fejében. Melyet, hogyan, meg merre lenne egyáltalán helye. Arcán is kiül a gondolkodás, szája ide oda mozog, míg szeme is hol egyik hol másik hunyorog a gondolkodás közben. Elképzel kicsit és nagyot, ami hozzá illik, meg ami Rinéhez. Halkan még fel is kacag, amikor Rinét elképzeli fejében, hasonló göncben mint régen a nemes asszonyok, hóna alatt egy szőrgolyóval. Mennyire is röhejesnek tartotta őket már akkor is.
Nem az a fajta jószág nem való Rinéhez, még ha azokat aranyosnak is tartotta. Valami nagyobb legalább térdig erőt képzelne el mellé, ami ha kell meg is védené őt legalább egy harapás erejéig, amíg ő elszalad a bajtól.
Ekkor ébred rá, mi a fene szalad át az agyán ismét. Mióta vannak ilyen gondolatai, hogy a másik testi épségéért aggódik. Nem zavarja vagy éppen aggasztja, inkább fúrcsálja. Magának akarta a lányt már mióta, és azok az érzelmek inkább a testiségben fújtak ki régen, mert Rinét mindig is csodaszépnek tartotta. Csak roppant idegesítőnek. Ezért is gyűlölte és imádta a lány gondolatát. Most viszont, ennyi év elteltével, hol állnak? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok folynak át a fején, míg végül csak elindulnak. Aztán inkább el is hessegeti a gondterhelt gondolatokat, maradjon most az öröm és a rosszalkodás, ahhoz legalább ért. A gondok meg, ahogy felvetődnek majd rögtönözni fog, abban is megállja a helyét. Ezért is lépi át a határt és merészel rápaskolni határozottan a másik fenekére, kíváncsi mit szól hozzá. Nem is éri családódás.
Csak vigyorogva nézi, ahogy a másik kiölti rá a nyelvét, emlékszik rá, mit mondott neki a mútlkór és be is fogja azt tartani. Nem most, oh nem. A bosszú hidegen tálalva a legjobb. Most még csak feljegyzi, aztán a másik majd kamatostúl fogja visszakapni ezeket az apró "sérelmeket". Addig is amíg a másik sértődötten elpipiskedik előle. Kiélvezi a látványt pár pillanatra. A rengő csípő látványa szemet gyönyörködtető, csak az a fránya koszos rongy ne rontaná el a képet. Sebaj, majd bedugja őt egy kád vízbe ha kell ruhástul. Bár jobban belegondolva, azokra a rongyokra nincs is nagyon már szükség, főleg a vásárlás után.
Ekkor eszmél fel, hogy egy picit lemaradt a másiktól, meg is szaporázza a lépteit, hogy utol érje.*
-Látom a nemesi vért nem nevelte ki belőled az egyszerű élet.
*Jegyzi meg huncuttan a másiknak, ahogy mellé érkezik. Azonban már kezdenek kiérkezni a piactérről, és a standokat felválták a város utcái.
Milyen otthonosan is érzi magát már itt, pedig még haza sem értek. Már egy jó ideje él a városban és meg kell hagyni, megkedvelte, a maga ügyes bajos dolgaival de a szívéhez nőtt.
Nem is kell sok idő, az egyik sarkon befordulva, már látja is az utca végén a kutat ahol apja lakása található.*
-Készítsek egy fürdőt ha hazaértünk?
*Néz sandán a másikra, egy sokat sejtető mosollyal.*
*Egy négylábú vakarcs a házában. Vagyis apja házában jobban mondva, de ez most részlet kérdés. Nem mintha drágalátos apja bármikor is látogatóba érkezne, attól nem tart. Viszont a kutya gondolatát elültette benne mostohája, és amíg amaz ruhát válogat ő marcangolja a kérdést a fejében. Melyet, hogyan, meg merre lenne egyáltalán helye. Arcán is kiül a gondolkodás, szája ide oda mozog, míg szeme is hol egyik hol másik hunyorog a gondolkodás közben. Elképzel kicsit és nagyot, ami hozzá illik, meg ami Rinéhez. Halkan még fel is kacag, amikor Rinét elképzeli fejében, hasonló göncben mint régen a nemes asszonyok, hóna alatt egy szőrgolyóval. Mennyire is röhejesnek tartotta őket már akkor is.
Nem az a fajta jószág nem való Rinéhez, még ha azokat aranyosnak is tartotta. Valami nagyobb legalább térdig erőt képzelne el mellé, ami ha kell meg is védené őt legalább egy harapás erejéig, amíg ő elszalad a bajtól.
Ekkor ébred rá, mi a fene szalad át az agyán ismét. Mióta vannak ilyen gondolatai, hogy a másik testi épségéért aggódik. Nem zavarja vagy éppen aggasztja, inkább fúrcsálja. Magának akarta a lányt már mióta, és azok az érzelmek inkább a testiségben fújtak ki régen, mert Rinét mindig is csodaszépnek tartotta. Csak roppant idegesítőnek. Ezért is gyűlölte és imádta a lány gondolatát. Most viszont, ennyi év elteltével, hol állnak? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok folynak át a fején, míg végül csak elindulnak. Aztán inkább el is hessegeti a gondterhelt gondolatokat, maradjon most az öröm és a rosszalkodás, ahhoz legalább ért. A gondok meg, ahogy felvetődnek majd rögtönözni fog, abban is megállja a helyét. Ezért is lépi át a határt és merészel rápaskolni határozottan a másik fenekére, kíváncsi mit szól hozzá. Nem is éri családódás.
Csak vigyorogva nézi, ahogy a másik kiölti rá a nyelvét, emlékszik rá, mit mondott neki a mútlkór és be is fogja azt tartani. Nem most, oh nem. A bosszú hidegen tálalva a legjobb. Most még csak feljegyzi, aztán a másik majd kamatostúl fogja visszakapni ezeket az apró "sérelmeket". Addig is amíg a másik sértődötten elpipiskedik előle. Kiélvezi a látványt pár pillanatra. A rengő csípő látványa szemet gyönyörködtető, csak az a fránya koszos rongy ne rontaná el a képet. Sebaj, majd bedugja őt egy kád vízbe ha kell ruhástul. Bár jobban belegondolva, azokra a rongyokra nincs is nagyon már szükség, főleg a vásárlás után.
Ekkor eszmél fel, hogy egy picit lemaradt a másiktól, meg is szaporázza a lépteit, hogy utol érje.*
-Látom a nemesi vért nem nevelte ki belőled az egyszerű élet.
*Jegyzi meg huncuttan a másiknak, ahogy mellé érkezik. Azonban már kezdenek kiérkezni a piactérről, és a standokat felválták a város utcái.
Milyen otthonosan is érzi magát már itt, pedig még haza sem értek. Már egy jó ideje él a városban és meg kell hagyni, megkedvelte, a maga ügyes bajos dolgaival de a szívéhez nőtt.
Nem is kell sok idő, az egyik sarkon befordulva, már látja is az utca végén a kutat ahol apja lakása található.*
-Készítsek egy fürdőt ha hazaértünk?
*Néz sandán a másikra, egy sokat sejtető mosollyal.*
2427. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-22 17:18:32
Üzenet elküldve: 2025-05-22 17:18:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer-ház//
*A cselédlány sietve átveszi a bájitalokat, hogy megfelelően bebugyolálja őket a további szállításhoz. Haldrian, ha kint hallgatózik, akkor azért hallhatja a közeledtét, hiszen a kis üvegcsék most még össze-összecsörrennek.*
- Én se tudom, de jól látja, most nagy szükség van rá, ahogy régebben is lett volna. Egyike ez azoknak a dolgoknak, amiket most talán kicsit jobban csinálunk.
*feleli a maga diplomatikusan jámbor módján, bár a szavakban azért talán ott van egy árnyalatnyi csipkelődés.*
- Mindazonáltal ez nem a városi tanács ötlete volt, és nem is az enyém. Egy visszatérő nemes, Alenia Cirenhille Sayqueves volt az, aki ősei egykori rezidenciáját e célra fordította. Én csak igyekszem anyagilag támogatni.
*teszi még hozzá, megemlítve Aleniát, akiről - de legalábbis a családjáról - Relael is bizonyára hallott már.
Relael hamarosan úgy dönt, hogy véget vet a társalgásnak és tovább indul.*
- Természetesen, hölgyem! Bár azt javaslom, hogy lehetőleg lovaikkal tegyék meg ezt a sétát, legalábbis addig, amíg átkelnek a Romvároson. Illetve, ott lehetőleg ne térjenek le a forgalmasabb utakról, amik a Csonthíd és Selyemrév felé vezetnek. Szomorú, de az a negyed még nagyon sok gyanús és elkeseredett lelket rejt.
De ha meggondolják magukat, és a séta után szívesen éjszakáznának inkább itt, mint egy fogadóban, otthonomban továbbra is szívesen látott vendégek.
*ajánlja fel, majd szívélyesen elbúcsúzik Relaeltől, aki ezt követően megkapja az elcsomagolt bájitalait is, valamint az utcán, ha kérik, a lovaikat is átvehetik, amiket az eltelt időben lecsutakoltak, illetve rendesen elláttak.*
*A cselédlány sietve átveszi a bájitalokat, hogy megfelelően bebugyolálja őket a további szállításhoz. Haldrian, ha kint hallgatózik, akkor azért hallhatja a közeledtét, hiszen a kis üvegcsék most még össze-összecsörrennek.*
- Én se tudom, de jól látja, most nagy szükség van rá, ahogy régebben is lett volna. Egyike ez azoknak a dolgoknak, amiket most talán kicsit jobban csinálunk.
*feleli a maga diplomatikusan jámbor módján, bár a szavakban azért talán ott van egy árnyalatnyi csipkelődés.*
- Mindazonáltal ez nem a városi tanács ötlete volt, és nem is az enyém. Egy visszatérő nemes, Alenia Cirenhille Sayqueves volt az, aki ősei egykori rezidenciáját e célra fordította. Én csak igyekszem anyagilag támogatni.
*teszi még hozzá, megemlítve Aleniát, akiről - de legalábbis a családjáról - Relael is bizonyára hallott már.
Relael hamarosan úgy dönt, hogy véget vet a társalgásnak és tovább indul.*
- Természetesen, hölgyem! Bár azt javaslom, hogy lehetőleg lovaikkal tegyék meg ezt a sétát, legalábbis addig, amíg átkelnek a Romvároson. Illetve, ott lehetőleg ne térjenek le a forgalmasabb utakról, amik a Csonthíd és Selyemrév felé vezetnek. Szomorú, de az a negyed még nagyon sok gyanús és elkeseredett lelket rejt.
De ha meggondolják magukat, és a séta után szívesen éjszakáznának inkább itt, mint egy fogadóban, otthonomban továbbra is szívesen látott vendégek.
*ajánlja fel, majd szívélyesen elbúcsúzik Relaeltől, aki ezt követően megkapja az elcsomagolt bájitalait is, valamint az utcán, ha kérik, a lovaikat is átvehetik, amiket az eltelt időben lecsutakoltak, illetve rendesen elláttak.*
2426. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-21 20:19:30
Üzenet elküldve: 2025-05-21 20:19:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
- Köszönöm, kedves Orthus.
*Hálálkodik udvariasan a kalmár előzékenységének hatására.*
- Hálás lennék, ha el tudnák csomagolni. Csupán jómagam és kísérőm érkeztünk a hosszú útra, és így biztosabb volna a bájitalok épségben érkezése.
*Örömmel nyújtja át a drága portékát a szorgos személyzetnek, hogy gondoskodjanak róla. Közben szoknyáját is elsimítja combján, láthatóan kifogyott a mondanivalóból és indulni szeretne eltervezett sétájára.*
- Árvaházat? Ejha, ez bizony nagy szó. Nem is tudom, hogy Arthenior rendelkezett-e valaha árvaházzal. Feltételezem a lázadást követően még nagyobb igény van rá.
*Mosolya jellege megváltozik, s hanglejtése is leheletnyit szemrehányóvá válik. Orthus persze egyértelműen tudhatja, hogy a Relaelben fellobanno ellenérzések nem felé irányulnak.*
- Szép munka, drága Orthus! Igazán rászolgált az elismerésre és figyelemre.
*Teszi még hozzá, miután a kereskedő örömmel hessenti el a prefektusi titulus jelentőségét. Relael megállapítja, hogy ez visszatérő jelenség a férfinél, aki a Kikötőben is kifejezte ellenvetését azt illetően, hogy a Tanácsban kellene pozíciót szereznie magának. Ha emlékei nem csalnak, akkor a kufár komoly átéléssel ecsetelte, hogy inkább szeretne a háttérből irányítani. Ezzel az elf aligha tud azonosulni.*
- Nos, ha megbocsátana, akkor körbenéznék a városban. Olyan régen jártam itt, jól esne egy nagy séta Arthenior utcáin.
*Ha nem marasztalják, akkor szépen lassan fel is áll helyéről, de még türelmesen vár, hátha a férfinek fontos mondanivalója akadna, amit megosztana vele.*
- Köszönöm, kedves Orthus.
*Hálálkodik udvariasan a kalmár előzékenységének hatására.*
- Hálás lennék, ha el tudnák csomagolni. Csupán jómagam és kísérőm érkeztünk a hosszú útra, és így biztosabb volna a bájitalok épségben érkezése.
*Örömmel nyújtja át a drága portékát a szorgos személyzetnek, hogy gondoskodjanak róla. Közben szoknyáját is elsimítja combján, láthatóan kifogyott a mondanivalóból és indulni szeretne eltervezett sétájára.*
- Árvaházat? Ejha, ez bizony nagy szó. Nem is tudom, hogy Arthenior rendelkezett-e valaha árvaházzal. Feltételezem a lázadást követően még nagyobb igény van rá.
*Mosolya jellege megváltozik, s hanglejtése is leheletnyit szemrehányóvá válik. Orthus persze egyértelműen tudhatja, hogy a Relaelben fellobanno ellenérzések nem felé irányulnak.*
- Szép munka, drága Orthus! Igazán rászolgált az elismerésre és figyelemre.
*Teszi még hozzá, miután a kereskedő örömmel hessenti el a prefektusi titulus jelentőségét. Relael megállapítja, hogy ez visszatérő jelenség a férfinél, aki a Kikötőben is kifejezte ellenvetését azt illetően, hogy a Tanácsban kellene pozíciót szereznie magának. Ha emlékei nem csalnak, akkor a kufár komoly átéléssel ecsetelte, hogy inkább szeretne a háttérből irányítani. Ezzel az elf aligha tud azonosulni.*
- Nos, ha megbocsátana, akkor körbenéznék a városban. Olyan régen jártam itt, jól esne egy nagy séta Arthenior utcáin.
*Ha nem marasztalják, akkor szépen lassan fel is áll helyéről, de még türelmesen vár, hátha a férfinek fontos mondanivalója akadna, amit megosztana vele.*
2425. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-20 18:52:32
Üzenet elküldve: 2025-05-20 18:52:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 400
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 400
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Így alakult hát, hogy életében először úrnőként teheti be a lábát a Polgárnegyedbe, büszkén ki is húzza magát, ahogy az utcákon lépked. Egyáltalán nem zavarja, hogy pont úgy, ahogy társnője, ő is egy szerepet játszik, hisz ő bármiféle szerephez tud alkalmazkodni, olyanba pedig, amit élvez is, különösen bele tudja magát élni. Finom anyagú, szép ruhában van, aranyozott hajtűt visel, és testőr kíséri őt végig a házak között. Valljuk be, ezt azért hamar meg tudná szokni.*
- Nos, mindenekelőtt szükségünk lesz egy ügyes szakácsra, hisz minden nemesi ház ékköve a konyhája. Ez az egyik legfontosabb. Aztán következik a rend és tisztaság, melyet a cselédek biztosítanak. Egy akkora házhoz, mint a Grendaer-villa, legalább ketten kellenek majd, hogy ott állandóan csillogjon-villogjon minden. Azonban nem csak a beltér fontos. A kertet és a ház környékét egy szakképzett kertész meseszéppé tudja varázsolni. Ezen kívül kell valaki, aki összefogja a munkálatokat, és elvégzi az egyéb teendőket. Vendégeket fogad, kiszolgálja a ház úrnőjét és lakóit, ügyeket intéz satöbbi. *Séta közben úgy sorolja fel a személyeket, kiknek szükségessége megfogan a képzeletében, mintha csak azért mondaná, hogy hangosan gondolkodjon, közben rá sem néz a valamivel mögötte sétáló, kopott páncélt viselő „testőrére”. Persze, valójában minden egyes szó neki szól azért, hogy Nixomia tudja, mi fog történni, de tény, hogy nem csak a szolgák, hanem ő is vizsgázik, hisz minden döntést neki kell meghoznia, ráadásul jól, amiért mindent meg fog tenni, hisz a saját kényelme múlik rajta.*
- Egész sokan vannak. *Jegyzi meg, mikor ők is odaérnek a csoportosuláshoz, ahol a nemesség munkaerőt, a maguk módján elegáns köznép pedig munkát keres. Merlana elmosolyodik lágyan, majd szigorú, határozott, mégis bizalomgerjesztő tekintetet varázsol magára, és úgy lép közelebb az egyes jelöltekhez, mikor lehetősége adódik rá, hogy megszólítsa őket. Mindegyiküket néhány mondatnyi semleges beszélgetéssel teszteli, felmérve ezzel a jellemüket, aztán arról kérdezi őket, hogy mihez értenek.*
- Nagyszerű, Mirva asszony, és mondja csak, ha arra kérném, hogy lepjen meg engem egy háromfogásos menüvel, melyet egy nyolctagú, előkelő vendégekből álló csoportnak kell elkészítenie, mi kerülne az asztalra? *Mirva rövid ideig gondolkozik, majd egy olyan étlapot állít össze fejben, és ismertet velük, hogy Merlanának összefut a nyál a szájában.*
- Remekül hangzik. Fel van véve! *Mosolyog elégedetten. Ezt követően sikerül két cselédlányt is találnia maguk mellé, ahol a kiválasztás legfőbb szempontja a fiatalság és a terhelhetőség, hisz az ő munkájuk nem igényel nagy szaktudást, alaposságot és jó erőnlétet annál inkább.*
- Inasnak és kertésznek mindenképp urakat szeretnék. *Van is kiszemeltje, és reméli, hogy a fekete hajú, kecskeszakállas, számára szimpatikus férfi nem tud megegyezni a nemessel, akit épp fűzni próbál. Addig is türelmesen vár a saját lehetőségükre.*
*Így alakult hát, hogy életében először úrnőként teheti be a lábát a Polgárnegyedbe, büszkén ki is húzza magát, ahogy az utcákon lépked. Egyáltalán nem zavarja, hogy pont úgy, ahogy társnője, ő is egy szerepet játszik, hisz ő bármiféle szerephez tud alkalmazkodni, olyanba pedig, amit élvez is, különösen bele tudja magát élni. Finom anyagú, szép ruhában van, aranyozott hajtűt visel, és testőr kíséri őt végig a házak között. Valljuk be, ezt azért hamar meg tudná szokni.*
- Nos, mindenekelőtt szükségünk lesz egy ügyes szakácsra, hisz minden nemesi ház ékköve a konyhája. Ez az egyik legfontosabb. Aztán következik a rend és tisztaság, melyet a cselédek biztosítanak. Egy akkora házhoz, mint a Grendaer-villa, legalább ketten kellenek majd, hogy ott állandóan csillogjon-villogjon minden. Azonban nem csak a beltér fontos. A kertet és a ház környékét egy szakképzett kertész meseszéppé tudja varázsolni. Ezen kívül kell valaki, aki összefogja a munkálatokat, és elvégzi az egyéb teendőket. Vendégeket fogad, kiszolgálja a ház úrnőjét és lakóit, ügyeket intéz satöbbi. *Séta közben úgy sorolja fel a személyeket, kiknek szükségessége megfogan a képzeletében, mintha csak azért mondaná, hogy hangosan gondolkodjon, közben rá sem néz a valamivel mögötte sétáló, kopott páncélt viselő „testőrére”. Persze, valójában minden egyes szó neki szól azért, hogy Nixomia tudja, mi fog történni, de tény, hogy nem csak a szolgák, hanem ő is vizsgázik, hisz minden döntést neki kell meghoznia, ráadásul jól, amiért mindent meg fog tenni, hisz a saját kényelme múlik rajta.*
- Egész sokan vannak. *Jegyzi meg, mikor ők is odaérnek a csoportosuláshoz, ahol a nemesség munkaerőt, a maguk módján elegáns köznép pedig munkát keres. Merlana elmosolyodik lágyan, majd szigorú, határozott, mégis bizalomgerjesztő tekintetet varázsol magára, és úgy lép közelebb az egyes jelöltekhez, mikor lehetősége adódik rá, hogy megszólítsa őket. Mindegyiküket néhány mondatnyi semleges beszélgetéssel teszteli, felmérve ezzel a jellemüket, aztán arról kérdezi őket, hogy mihez értenek.*
- Nagyszerű, Mirva asszony, és mondja csak, ha arra kérném, hogy lepjen meg engem egy háromfogásos menüvel, melyet egy nyolctagú, előkelő vendégekből álló csoportnak kell elkészítenie, mi kerülne az asztalra? *Mirva rövid ideig gondolkozik, majd egy olyan étlapot állít össze fejben, és ismertet velük, hogy Merlanának összefut a nyál a szájában.*
- Remekül hangzik. Fel van véve! *Mosolyog elégedetten. Ezt követően sikerül két cselédlányt is találnia maguk mellé, ahol a kiválasztás legfőbb szempontja a fiatalság és a terhelhetőség, hisz az ő munkájuk nem igényel nagy szaktudást, alaposságot és jó erőnlétet annál inkább.*
- Inasnak és kertésznek mindenképp urakat szeretnék. *Van is kiszemeltje, és reméli, hogy a fekete hajú, kecskeszakállas, számára szimpatikus férfi nem tud megegyezni a nemessel, akit épp fűzni próbál. Addig is türelmesen vár a saját lehetőségükre.*
2424. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-20 16:41:52
Üzenet elküldve: 2025-05-20 16:41:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
//Hallgatózva//
*A legtöbb dolgot csupán feltételezheti vendéglátójukról, Orthusról, de a hallottak alapján egy tulajdonságra mérget venne; a kereskedő a legkevésbé sem kevély. Legalábbis talán ez az első olyan alkalom az életében, hogy egy vagyonosnak tűnő alak szerénykedését hallja. Ha neki csak fele ekkora hatalma lenne, még ha csak papíron is, bizonyosan kérkedne vele, főleg efféle hölgytársaságban. Ugyan, mi vonzóbb lehet a hatalomnál? Ha füle nem csalta meg - márpedig ez könnyen lehet, tekintettel rá, hogy egy faajtó választja el a hang forrásától - akkor az élete derekát taposó kalmár sokat kecsegtető tekintélyre tett szert. Elvégre ő osztja a telkeket Selyemrévben, ha jól hámozta ki a mondandójából. Meglepőnek találja, hogy amaz kísérletet sem tesz rá, hogy megkörnyékezze a nemest vele szemben. Persze ő saját magából indul ki. Élete java része abból telt, hogy mindenből a legtöbbet hozza ki. Könnyen lehet, hogy Orthus, aki alighanem egészen máshonnét jön, mint ő, nincs rászorulva efféle praktikákra. Hamar tova is görgeti e gondolatot, elvégre azt megtanulta már, hogy vannak bőven, kik ismerik nála az ilyen kékvérű praktikákat.
Egyéb érdekesség nem üti meg fülét, de nem lehet csalódott. Ő ugyanis sokkal kevésbé volt tisztában a városban zajló történésekkel, mint Relael. Tudtukon kívül, de nagyjából fel is vértezték őt valamiféle helyismerettel.*
//Hallgatózva//
*A legtöbb dolgot csupán feltételezheti vendéglátójukról, Orthusról, de a hallottak alapján egy tulajdonságra mérget venne; a kereskedő a legkevésbé sem kevély. Legalábbis talán ez az első olyan alkalom az életében, hogy egy vagyonosnak tűnő alak szerénykedését hallja. Ha neki csak fele ekkora hatalma lenne, még ha csak papíron is, bizonyosan kérkedne vele, főleg efféle hölgytársaságban. Ugyan, mi vonzóbb lehet a hatalomnál? Ha füle nem csalta meg - márpedig ez könnyen lehet, tekintettel rá, hogy egy faajtó választja el a hang forrásától - akkor az élete derekát taposó kalmár sokat kecsegtető tekintélyre tett szert. Elvégre ő osztja a telkeket Selyemrévben, ha jól hámozta ki a mondandójából. Meglepőnek találja, hogy amaz kísérletet sem tesz rá, hogy megkörnyékezze a nemest vele szemben. Persze ő saját magából indul ki. Élete java része abból telt, hogy mindenből a legtöbbet hozza ki. Könnyen lehet, hogy Orthus, aki alighanem egészen máshonnét jön, mint ő, nincs rászorulva efféle praktikákra. Hamar tova is görgeti e gondolatot, elvégre azt megtanulta már, hogy vannak bőven, kik ismerik nála az ilyen kékvérű praktikákat.
Egyéb érdekesség nem üti meg fülét, de nem lehet csalódott. Ő ugyanis sokkal kevésbé volt tisztában a városban zajló történésekkel, mint Relael. Tudtukon kívül, de nagyjából fel is vértezték őt valamiféle helyismerettel.*
2423. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-19 22:13:36
Üzenet elküldve: 2025-05-19 22:13:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer-ház//
- Ez csak természetes.
*feleli egyszerűen, majd a bájitalokra terelődik a szó, főleg a feketékre.*
- Értem. Nos, jelenleg még van a birtokomban pár darab, és majd meglátjuk, milyen hamar találnak gazdára. Addig is, ha meggondolja magát, ne habozzon megüzenni! Kegyednek félreteszem, ha addig nem fogyott ki a készletem.
*feleli, és ezzel a feketék ügyét lezártnak tekinti. Ideje, hogy előszedegesse azokat, amiket Relael kért. Először 8 Világoszöld varázsitalt helyez az asztalra Relael Ellerin lae'Natar elé
, ezt 2 db Halványlila varázsital követi Relael Ellerin lae'Natar számára , végül pedig 1 db Csokoládébarna varázsitalt ad át Relael Ellerin lae'Natarnak . Ő maga pedig átveszi a pénzt.*
- Ha kívánja, a bájitalokat elcsomagoltatom úgy, hogy véletlenül se törjön össze egy sem.
*ajánlja fel. Ez megint olyasmi, amit a szolgálóinak kell megcsinálni, de a cselédlány, Theparda ott várakozik a háttérben, hogy ha kell, intézkedjen. Végül prefektusi rangjára terelődik a szó.*
- Nagyon köszönöm! Tudja, csak megpróbáltam tenni a városért. A Tanácsnak feltűnt az... ügybuzgóságom, és felajánlották ezt a titulust. Nem jár különösebb hatalommal vagy beleszólással a dolgokba, de arra alkalmas, hogy néhány fontos ügyet előmozdítsunk. Példának okáért a Romvárosban egy árvaházat sikerült beindítani a napokban. Az én következő célom most a Romváros felszámolása. Rendezett otthonokra van szüksége a város szegényeinek, hogy elégedetlenségük még egyszer ne gerjessze lázadásra őket. Otthonokra, munkára, keresetre, reményre és törvényre.
*fejti ki.*
- Ez csak természetes.
*feleli egyszerűen, majd a bájitalokra terelődik a szó, főleg a feketékre.*
- Értem. Nos, jelenleg még van a birtokomban pár darab, és majd meglátjuk, milyen hamar találnak gazdára. Addig is, ha meggondolja magát, ne habozzon megüzenni! Kegyednek félreteszem, ha addig nem fogyott ki a készletem.
*feleli, és ezzel a feketék ügyét lezártnak tekinti. Ideje, hogy előszedegesse azokat, amiket Relael kért. Először 8 Világoszöld varázsitalt helyez az asztalra Relael Ellerin lae'Natar elé
, ezt 2 db Halványlila varázsital követi Relael Ellerin lae'Natar számára , végül pedig 1 db Csokoládébarna varázsitalt ad át Relael Ellerin lae'Natarnak . Ő maga pedig átveszi a pénzt.*- Ha kívánja, a bájitalokat elcsomagoltatom úgy, hogy véletlenül se törjön össze egy sem.
*ajánlja fel. Ez megint olyasmi, amit a szolgálóinak kell megcsinálni, de a cselédlány, Theparda ott várakozik a háttérben, hogy ha kell, intézkedjen. Végül prefektusi rangjára terelődik a szó.*
- Nagyon köszönöm! Tudja, csak megpróbáltam tenni a városért. A Tanácsnak feltűnt az... ügybuzgóságom, és felajánlották ezt a titulust. Nem jár különösebb hatalommal vagy beleszólással a dolgokba, de arra alkalmas, hogy néhány fontos ügyet előmozdítsunk. Példának okáért a Romvárosban egy árvaházat sikerült beindítani a napokban. Az én következő célom most a Romváros felszámolása. Rendezett otthonokra van szüksége a város szegényeinek, hogy elégedetlenségük még egyszer ne gerjessze lázadásra őket. Otthonokra, munkára, keresetre, reményre és törvényre.
*fejti ki.*
2422. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-18 23:16:42
Üzenet elküldve: 2025-05-18 23:16:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Elégedett a ténnyel, hogy Arthenior alkalmatlanságában egyetértenek Orthusszal, s attól jótékonyan eltekint, hogy a kalmár pozitívan vélekedik a levegő városáról. Relael ezt betudja naiv optimizmusnak, mellyel nem lehet és nem is érdemes felvenni a harcot.
Nem kerüli el figyelmét a férfi csalódottsága, vagy negatív érzése. Zavarja a tény, hogy ez érzéseket vált ki benne, elvégre senkinek nem tartozik semmivel és senkinek nem kell megfelelnie. Ennek ellenére, a nemes férfiaknak való megfelelést, valamint az engedelmességet, oly mélyen és erőszakosan plántálták el benne, hogy első reakciója a diszkomfort. Erős késztetést érez magában, hogy "helyrehozza" mulasztását, de gyorsan kizökkenti magát ebből az állapotból.*
- Köszönöm a türelmét és megértését.
*Teszi hozzá diplomatikusan, ujjával pedig lustán játszadozik poharának peremén.
A fekete bájital meglehetősen rejtélyes, Orthustól semmi konkrét információt nem kap róla. Ezt végsősoron nem bánja, ezen italok nem annyira keltik fel érdeklődését, ám a kalmár sem hozta meg kedvét a vásárláshoz.*
- Nagyon kecsegtető, s bár oda vagyok a ritkaságokért, de aligha tudnám hasznosítani, és a közvetlen környezetemben sincs olyan, aki értene a keveréshez.
*Míg újabb kérdésére megkapja a választ, addig szoknyájának zsebébe süllyeszti kézfejét, hogy lila, bársony erszényét elő kutassa. Okulva korábbi balszerencsés esetéből vagyonát már több erszényben szétosztva tárolja, így kis pénztárcáját sem húzza nagyon le az érmék súlya.*
- Ejha, ez igazán nagy megtiszteltetés. Gratulálok hozzá!
*Meglepettségét könnyedén leplezi aranyai számolgatása közben, melynek eredményeként Orthus Morthimer részére 720 aranyat helyez le a szalon lakkozott asztalára. Furdallja a kíváncsiság, s enyhe irigység is.*
- Miként adódott ez a lehetőség?
*Érdeklődik tovább, de igyekszik diszkréten tenni mindezt, holott konkrét kérdések is megfogalmazódnak benne, mégsem teszi fel őket.
Relael bizonyosan visszaélne a helyzettel, ebben hasonlóak Haldriannal. Ha számára adatna meg a lehetőség, akkor gondoskodna arról, hogy mindenki szívességként tekintsen erre, melyért a viszonzást beválthatja később. Az az elképzelés is felvillanyozza, hogy esetleges ellenlábasaitól megvonhassa a lehetőség jogát. Egészen lázba jön fantáziálgatásától.*
*Elégedett a ténnyel, hogy Arthenior alkalmatlanságában egyetértenek Orthusszal, s attól jótékonyan eltekint, hogy a kalmár pozitívan vélekedik a levegő városáról. Relael ezt betudja naiv optimizmusnak, mellyel nem lehet és nem is érdemes felvenni a harcot.
Nem kerüli el figyelmét a férfi csalódottsága, vagy negatív érzése. Zavarja a tény, hogy ez érzéseket vált ki benne, elvégre senkinek nem tartozik semmivel és senkinek nem kell megfelelnie. Ennek ellenére, a nemes férfiaknak való megfelelést, valamint az engedelmességet, oly mélyen és erőszakosan plántálták el benne, hogy első reakciója a diszkomfort. Erős késztetést érez magában, hogy "helyrehozza" mulasztását, de gyorsan kizökkenti magát ebből az állapotból.*
- Köszönöm a türelmét és megértését.
*Teszi hozzá diplomatikusan, ujjával pedig lustán játszadozik poharának peremén.
A fekete bájital meglehetősen rejtélyes, Orthustól semmi konkrét információt nem kap róla. Ezt végsősoron nem bánja, ezen italok nem annyira keltik fel érdeklődését, ám a kalmár sem hozta meg kedvét a vásárláshoz.*
- Nagyon kecsegtető, s bár oda vagyok a ritkaságokért, de aligha tudnám hasznosítani, és a közvetlen környezetemben sincs olyan, aki értene a keveréshez.
*Míg újabb kérdésére megkapja a választ, addig szoknyájának zsebébe süllyeszti kézfejét, hogy lila, bársony erszényét elő kutassa. Okulva korábbi balszerencsés esetéből vagyonát már több erszényben szétosztva tárolja, így kis pénztárcáját sem húzza nagyon le az érmék súlya.*
- Ejha, ez igazán nagy megtiszteltetés. Gratulálok hozzá!
*Meglepettségét könnyedén leplezi aranyai számolgatása közben, melynek eredményeként Orthus Morthimer részére 720 aranyat helyez le a szalon lakkozott asztalára.
Furdallja a kíváncsiság, s enyhe irigység is.* - Miként adódott ez a lehetőség?
*Érdeklődik tovább, de igyekszik diszkréten tenni mindezt, holott konkrét kérdések is megfogalmazódnak benne, mégsem teszi fel őket.
Relael bizonyosan visszaélne a helyzettel, ebben hasonlóak Haldriannal. Ha számára adatna meg a lehetőség, akkor gondoskodna arról, hogy mindenki szívességként tekintsen erre, melyért a viszonzást beválthatja később. Az az elképzelés is felvillanyozza, hogy esetleges ellenlábasaitól megvonhassa a lehetőség jogát. Egészen lázba jön fantáziálgatásától.*
2421. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-18 22:34:08
Üzenet elküldve: 2025-05-18 22:34:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Természetesen tovább hegyezi a fülét. Készenlétben áll rá, ha netalán megzavarnák. Kitűnő ügyességgel bír, egy pillanat alatt vigyázzba vágná magát, ha nyílna az ajtó, aminek épp hegyes fülét nyomja. Ugyanúgy fel van készülve arra is, ha netalán a folyosóról zavarnák meg ténykedését.
Szó esik odabenn politikáról, bájitalokról... Semmi olyanról, amit jóízűen mesélhetne Alissänának vagy ő maga előrébb lenne vele. A raktár dolga érdekes még számára is, elvégre amennyiben Orthus vissza óhajtja szerezni, ahhoz mindenképp szüksége van egy "köztes" személyre. A patkányok aligha engednék, hogy egy artheniori újra rátegye a kezét bármire is a Kikötőben.
Szóba kerül a melldísz dolga. Rögtön tudja, miről van szó, hisz kiszúrta a jelvényt már akkor, mikor megpillantotta a kereskedőt. Hamar választ kaphatnak rá - ahogy Relael, úgy kéretlenül ő is - hogy mit is jelképez az aranyló dísz. A kereskedő osztja a selyemrévi ingatlanokat, méghozzá a Tanácsháza jóvoltából. Nem esik nehezére elképzelni, mily ajándékokat és hízelkedést jelenthet ez a birtokra vadászó nemesek részéről. Egy-egy szebb kert, egy szép kilátás aranyat érhet az efféle népeknél. Vagy mást. Lelki szemei előtt van, ahogy ő parolázik a jelvénnyel a nemesek sűrűjében és kénye-kedve szerint osztja a telkeket. Vagy nehezíti meg a kékvérűek dolgát, ha elégedetlen velük. Hatalmi pozíció, nem vitás, ráadásul olyan fajta, amit könnyű kiaknázni.
Érzi, hogy valamelyest elgémberedett jobb lába. Hosszú kutyagolás áll mögötte, ráadásul a pozitúra sem a legkényelmesebb. Óvatosan letérdel hát az ajtó elé, s fülét még mindig annak tapasztva hallgatja tovább a párbeszédet.*
*Természetesen tovább hegyezi a fülét. Készenlétben áll rá, ha netalán megzavarnák. Kitűnő ügyességgel bír, egy pillanat alatt vigyázzba vágná magát, ha nyílna az ajtó, aminek épp hegyes fülét nyomja. Ugyanúgy fel van készülve arra is, ha netalán a folyosóról zavarnák meg ténykedését.
Szó esik odabenn politikáról, bájitalokról... Semmi olyanról, amit jóízűen mesélhetne Alissänának vagy ő maga előrébb lenne vele. A raktár dolga érdekes még számára is, elvégre amennyiben Orthus vissza óhajtja szerezni, ahhoz mindenképp szüksége van egy "köztes" személyre. A patkányok aligha engednék, hogy egy artheniori újra rátegye a kezét bármire is a Kikötőben.
Szóba kerül a melldísz dolga. Rögtön tudja, miről van szó, hisz kiszúrta a jelvényt már akkor, mikor megpillantotta a kereskedőt. Hamar választ kaphatnak rá - ahogy Relael, úgy kéretlenül ő is - hogy mit is jelképez az aranyló dísz. A kereskedő osztja a selyemrévi ingatlanokat, méghozzá a Tanácsháza jóvoltából. Nem esik nehezére elképzelni, mily ajándékokat és hízelkedést jelenthet ez a birtokra vadászó nemesek részéről. Egy-egy szebb kert, egy szép kilátás aranyat érhet az efféle népeknél. Vagy mást. Lelki szemei előtt van, ahogy ő parolázik a jelvénnyel a nemesek sűrűjében és kénye-kedve szerint osztja a telkeket. Vagy nehezíti meg a kékvérűek dolgát, ha elégedetlen velük. Hatalmi pozíció, nem vitás, ráadásul olyan fajta, amit könnyű kiaknázni.
Érzi, hogy valamelyest elgémberedett jobb lába. Hosszú kutyagolás áll mögötte, ráadásul a pozitúra sem a legkényelmesebb. Óvatosan letérdel hát az ajtó elé, s fülét még mindig annak tapasztva hallgatja tovább a párbeszédet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440