Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-18 19:05:26
Üzenet elküldve: 2025-05-18 19:05:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer-ház//
*Együttérzőn bólogat, mint aki megérti a munkaerővel járó kellemetlenségeket. Holott éppenséggel ő maga se panaszkodhat ilyen téren. Saját cselédségével elégedett, és általában jó szakembereket talál egyéb munkákra, legyen szó építkezésről vagy akár bájital keverésről.*
- A régi Arthenior nem is tudott. Ez az új Arthenior... még nem tud.
*feleli. Hogy tud is valamit, vagy csak a saját vízióját látja maga előtt, az nem derül ki a tekintetéből.
Amikor szóba kerül a raktárháza és Relaeltől nemleges választ kap, átsuhan az elégedetlenség árnya az arcán, de aztán csak ennyit felel.*
- Természetesen megértem. Nem kívánom sürgetni ez ügyben, bár tény, hogy nagy üzleti lehetőséget jelentene számomra, ha ismét rendelkezhetnék a tulajdonommal.
*feleli, majd hagyja, hogy a szó a bájitalok ügyére terelődjön.*
- Nos, én magam se értek ehhez sokat. De úgy tudom, a képzett alkímisták a fekete bájital segítségével egyéni, különleges hatású főzeteket tudnak kikeverni. Ritka portéka. Én akkor tettem szert egy nagyobb készletre, amikor a Sárváros felszámolása közben néhány munkás ráakadt párra. Vannak az ismeretségi körömben rátermett alkímisták, akik egy percig se haboztak vásárolni tőlem, amikor megemlítettem ezt nekik.
*feleli készségesen.
Szóba kerül aztán a kitűzője is, amire így felel.*
- Ez? Az a tisztesség ért, hogy a városi tanács felkért egy munkára. Selyemrév telkeinek kiosztásában kell segédkeznem. Első sorban az ügyben, hogy az új nemesség mihamarabb otthonra találjon. Bár nincs sok beleszólásom a dolgokba, de remek lehetőség ez a számomra, hogy megismerkedhessek az új nemesekkel. És hogy segíthessek visszatérni a régieknek, akik közül jó párat személyesen is ismerek.
*adja elő.*
*Együttérzőn bólogat, mint aki megérti a munkaerővel járó kellemetlenségeket. Holott éppenséggel ő maga se panaszkodhat ilyen téren. Saját cselédségével elégedett, és általában jó szakembereket talál egyéb munkákra, legyen szó építkezésről vagy akár bájital keverésről.*
- A régi Arthenior nem is tudott. Ez az új Arthenior... még nem tud.
*feleli. Hogy tud is valamit, vagy csak a saját vízióját látja maga előtt, az nem derül ki a tekintetéből.
Amikor szóba kerül a raktárháza és Relaeltől nemleges választ kap, átsuhan az elégedetlenség árnya az arcán, de aztán csak ennyit felel.*
- Természetesen megértem. Nem kívánom sürgetni ez ügyben, bár tény, hogy nagy üzleti lehetőséget jelentene számomra, ha ismét rendelkezhetnék a tulajdonommal.
*feleli, majd hagyja, hogy a szó a bájitalok ügyére terelődjön.*
- Nos, én magam se értek ehhez sokat. De úgy tudom, a képzett alkímisták a fekete bájital segítségével egyéni, különleges hatású főzeteket tudnak kikeverni. Ritka portéka. Én akkor tettem szert egy nagyobb készletre, amikor a Sárváros felszámolása közben néhány munkás ráakadt párra. Vannak az ismeretségi körömben rátermett alkímisták, akik egy percig se haboztak vásárolni tőlem, amikor megemlítettem ezt nekik.
*feleli készségesen.
Szóba kerül aztán a kitűzője is, amire így felel.*
- Ez? Az a tisztesség ért, hogy a városi tanács felkért egy munkára. Selyemrév telkeinek kiosztásában kell segédkeznem. Első sorban az ügyben, hogy az új nemesség mihamarabb otthonra találjon. Bár nincs sok beleszólásom a dolgokba, de remek lehetőség ez a számomra, hogy megismerkedhessek az új nemesekkel. És hogy segíthessek visszatérni a régieknek, akik közül jó párat személyesen is ismerek.
*adja elő.*
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-18 18:29:10
Üzenet elküldve: 2025-05-18 18:29:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
- Ezt megértem.
*Sóhajtja fáradtan.*
- Jómagam sem gondoltam volna, hogy ennyi munkával jár egy fogadó üzemeltetése. Már belátom, hogy nem kevés ráfordítást igényel, különösképpen úgy, hogy megfelelő munkaerőt találni olyan, mint tűt keresni a szénakazalban.
*Természetesen túloz, s valójában komoly kifogásolnivalója nincsen az alkalmazottaival szemben. Ami azt illeti engedelmesebbeket aligha találhatna bárhol. Az, hogy adott esetben nem szeret bizonyos feladatokat kiadni kezei közül saját bizalmatlanságát igazolják, nem pedig az őt kiszolgáló emberek alkalmatlanságát. Ez a tény természetesen nem zavarja az elfet.*
- Arthenior aligha tudna gondoskodni a rendről. Korábban sem sikerült neki.
*Örömmel példálózna Pirtianesszel, de a sötételfeknél talán csak az orkokat rühelli jobban, így nem hajlandó semmit erényükként elismerni.*
- Ó, nem felejtettem el, természetesen, de sajnos még nem volt lehetőségem audienciát kérni a megfelelő személytől.
*Arca ugyan nem árulkodik róla, de már a gondolata is kimeríti, hogy beszélnie kell azzal a kéjenc, hájas és öntelt alakkal.*
- Igen, így van.
*Erősíti meg Orthus szavait, valójában már nem emlékszik arra, hogy levelében pontosan mi is állt a mennyiséget illetően. Most hogy oly sok dolog élvez prioritást az alapanyag beszerzéssel szemben memóriája elkezdett szelektívvé válni.*
- Feketék? Nahát, mire is képesek ezek?
*Őszinte érdeklődéssel várja a választ, miközben kitöltött italának utolsó kortyai gördülnek le torkán. Ugyan nem tervezett a kelletténél többet költekezni, inkább a taverna felújítására szánná a rendelkezésére álló aranyakat, de a személyzet védelme is rendkívül fontos szempont a számára. Nem véletlenül, hogy ilyen sokat invesztál gyógyító italokba.*
- Ha szabad megkérdeznem, kedves Orthus.
*Rövid szünetet tart, zöldjei a kereskedő mellkasán díszelgő prefektusi jelvényre siklanak, majd vissza a férfi arcára.*
- Mi az apropója annak a melldísznek? Nem tűnik családi hagyatéknak, de nem ismerős a titulus.
- Ezt megértem.
*Sóhajtja fáradtan.*
- Jómagam sem gondoltam volna, hogy ennyi munkával jár egy fogadó üzemeltetése. Már belátom, hogy nem kevés ráfordítást igényel, különösképpen úgy, hogy megfelelő munkaerőt találni olyan, mint tűt keresni a szénakazalban.
*Természetesen túloz, s valójában komoly kifogásolnivalója nincsen az alkalmazottaival szemben. Ami azt illeti engedelmesebbeket aligha találhatna bárhol. Az, hogy adott esetben nem szeret bizonyos feladatokat kiadni kezei közül saját bizalmatlanságát igazolják, nem pedig az őt kiszolgáló emberek alkalmatlanságát. Ez a tény természetesen nem zavarja az elfet.*
- Arthenior aligha tudna gondoskodni a rendről. Korábban sem sikerült neki.
*Örömmel példálózna Pirtianesszel, de a sötételfeknél talán csak az orkokat rühelli jobban, így nem hajlandó semmit erényükként elismerni.*
- Ó, nem felejtettem el, természetesen, de sajnos még nem volt lehetőségem audienciát kérni a megfelelő személytől.
*Arca ugyan nem árulkodik róla, de már a gondolata is kimeríti, hogy beszélnie kell azzal a kéjenc, hájas és öntelt alakkal.*
- Igen, így van.
*Erősíti meg Orthus szavait, valójában már nem emlékszik arra, hogy levelében pontosan mi is állt a mennyiséget illetően. Most hogy oly sok dolog élvez prioritást az alapanyag beszerzéssel szemben memóriája elkezdett szelektívvé válni.*
- Feketék? Nahát, mire is képesek ezek?
*Őszinte érdeklődéssel várja a választ, miközben kitöltött italának utolsó kortyai gördülnek le torkán. Ugyan nem tervezett a kelletténél többet költekezni, inkább a taverna felújítására szánná a rendelkezésére álló aranyakat, de a személyzet védelme is rendkívül fontos szempont a számára. Nem véletlenül, hogy ilyen sokat invesztál gyógyító italokba.*
- Ha szabad megkérdeznem, kedves Orthus.
*Rövid szünetet tart, zöldjei a kereskedő mellkasán díszelgő prefektusi jelvényre siklanak, majd vissza a férfi arcára.*
- Mi az apropója annak a melldísznek? Nem tűnik családi hagyatéknak, de nem ismerős a titulus.
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-18 16:17:33
Üzenet elküldve: 2025-05-18 16:17:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Nelirának most kell igazán használnia a fejét. Tud ő, hogyha akar, na meg amikor az érdeke fűződik hozzá. Meg tud jegyezni bonyolult varázsitalrecepteket is, a példának okáért. Ha pedig valami félresiklik és netán fortyogva füstöl el a lötty, akkor sem azzal van a baj, hogy nem ismeri az összetevőket, vagy a hogyant, hanem azzal, hogy úgy elkalandozik, hogy a kék helyett a liláért nyúl, vagy netán a feloldott szappanért, amit a felmosásra szánt. Olyan ez, ami bárkivel megesik, akinek nem túl koncentrált a figyelme. De most minden ereje kell, hogy megértse azt, amit a fiúcska mond. Pedig bármire megesküdne, hogy figyel, mégis, mintha az elbaltázott kotyvalék helyett az agyvize kezdene bugyborékolni. Nem az elf hibája. Ő minden bizonnyal érti a játékmenetet. Egy olyan játékmenetet, amibe nincs logika, vagy egyáltalán nem számít, mert a játék a lényeg, na meg, hogy lefoglalja magát néhány nem túl jó sorsú gyerek. Egy ponton érzi, ahogy elakadnak a fogaskerekek és belesajdul a feje. Itt hagyja abba a vágyat a megértésre, és teszi azt, amihez ért: mosolyogva bólogat és néhány „óha” valamint „hűha” hangocskát hozzáfűzve elismeréssel adózik a gyermek felé. Rendkívül okos és kreatív ugyanis. Mikor a végére ér, akkor meg is próbál valami olyasmit mondani, amiből ki is derül ez.*
- Hú, hát erre tényleg meg kell taníts. Meglehetőst okosak vagytok ti, hogyha ilyen hiányos lapokkal is ilyen remek és jól felépített játékot játszotok!
*Bólogat is a szavak közben. A pénz kérdést azt már jól ismeri. A tartozást is. Neki sincs, viszont ő nem is kívánja megadni azt, amivel lóg. Bár már nincs is kinek. Erről gondoskodott az a saját magát védelmező keze. Pont az, ami majd Aeltarivról fog gondoskodni, csak egészen másként.*
- Jó, ezen nem kell aggódj. Nem vagyok kitömve arannyal, de mindig a segítségedre leszek innentől. Vagyis hát, amíg élek, tudod. *Vonja meg a vállát, majd rájön, hogy ezzel majdnem azt mondta, hogy egyszer meg fog halni. Amit ugyan tervez, ráadásul szeretne minél fiatalabban, ha lehet, de… ránézve a gyerekre nem lehet. Most már itt kell neki lennie.* - Ami meglehetősen sokáig így lesz! *Hozzáteszi, még a végén elkámpicsorodik a másik. Átkarolja és még egy kicsit jobban magához húzza. Az a kis csenevész teste olyan ölelgetni való.*
- Mert te vagy az én hősöm! *Mosolyog, majd fel is nevet.* - Na de innentől, ha lehet ne fújj meg semmit, ha szükséged van valamire, mint mondtam, megoldjuk. *Kétségbeesett fény fut át a smaragdokon, mert igazándiból neki kellene felnőnie, nem egy gyereknek bizonygatni, hogy majd ő megoldja. Meg, de fogalma sincs, hogy hogyan.*
- Szép a neve bizony. Mint ő. Olyan, mint egy hercegnő. Éppen olyan hisztis és idegesítő is, de ő a legjobb barátnőm. *És persze az egyetlen.* - Biztos, hogy tud kártyázni. És még biztosabb, hogy kedvelni fog téged. *Mert, ha jelét mutatná, hogy nem, a hercegnő mese hamar csúf véget érne.* - Szóval akkor be kell szerezzek egy paklit. És meghívom, ha te is szeretnéd. És én is szívesen megismerem majd azokat, akiket gondolsz és akik elől nem akarsz elrejteni, mert olyan kínos egy felnőttel megjelenni. *Kacag ismét. Tudja hogy megy ez, bár ez a kisfiú cseppet sem olyan undok, mint a kicsik általában.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Nelirának most kell igazán használnia a fejét. Tud ő, hogyha akar, na meg amikor az érdeke fűződik hozzá. Meg tud jegyezni bonyolult varázsitalrecepteket is, a példának okáért. Ha pedig valami félresiklik és netán fortyogva füstöl el a lötty, akkor sem azzal van a baj, hogy nem ismeri az összetevőket, vagy a hogyant, hanem azzal, hogy úgy elkalandozik, hogy a kék helyett a liláért nyúl, vagy netán a feloldott szappanért, amit a felmosásra szánt. Olyan ez, ami bárkivel megesik, akinek nem túl koncentrált a figyelme. De most minden ereje kell, hogy megértse azt, amit a fiúcska mond. Pedig bármire megesküdne, hogy figyel, mégis, mintha az elbaltázott kotyvalék helyett az agyvize kezdene bugyborékolni. Nem az elf hibája. Ő minden bizonnyal érti a játékmenetet. Egy olyan játékmenetet, amibe nincs logika, vagy egyáltalán nem számít, mert a játék a lényeg, na meg, hogy lefoglalja magát néhány nem túl jó sorsú gyerek. Egy ponton érzi, ahogy elakadnak a fogaskerekek és belesajdul a feje. Itt hagyja abba a vágyat a megértésre, és teszi azt, amihez ért: mosolyogva bólogat és néhány „óha” valamint „hűha” hangocskát hozzáfűzve elismeréssel adózik a gyermek felé. Rendkívül okos és kreatív ugyanis. Mikor a végére ér, akkor meg is próbál valami olyasmit mondani, amiből ki is derül ez.*
- Hú, hát erre tényleg meg kell taníts. Meglehetőst okosak vagytok ti, hogyha ilyen hiányos lapokkal is ilyen remek és jól felépített játékot játszotok!
*Bólogat is a szavak közben. A pénz kérdést azt már jól ismeri. A tartozást is. Neki sincs, viszont ő nem is kívánja megadni azt, amivel lóg. Bár már nincs is kinek. Erről gondoskodott az a saját magát védelmező keze. Pont az, ami majd Aeltarivról fog gondoskodni, csak egészen másként.*
- Jó, ezen nem kell aggódj. Nem vagyok kitömve arannyal, de mindig a segítségedre leszek innentől. Vagyis hát, amíg élek, tudod. *Vonja meg a vállát, majd rájön, hogy ezzel majdnem azt mondta, hogy egyszer meg fog halni. Amit ugyan tervez, ráadásul szeretne minél fiatalabban, ha lehet, de… ránézve a gyerekre nem lehet. Most már itt kell neki lennie.* - Ami meglehetősen sokáig így lesz! *Hozzáteszi, még a végén elkámpicsorodik a másik. Átkarolja és még egy kicsit jobban magához húzza. Az a kis csenevész teste olyan ölelgetni való.*
- Mert te vagy az én hősöm! *Mosolyog, majd fel is nevet.* - Na de innentől, ha lehet ne fújj meg semmit, ha szükséged van valamire, mint mondtam, megoldjuk. *Kétségbeesett fény fut át a smaragdokon, mert igazándiból neki kellene felnőnie, nem egy gyereknek bizonygatni, hogy majd ő megoldja. Meg, de fogalma sincs, hogy hogyan.*
- Szép a neve bizony. Mint ő. Olyan, mint egy hercegnő. Éppen olyan hisztis és idegesítő is, de ő a legjobb barátnőm. *És persze az egyetlen.* - Biztos, hogy tud kártyázni. És még biztosabb, hogy kedvelni fog téged. *Mert, ha jelét mutatná, hogy nem, a hercegnő mese hamar csúf véget érne.* - Szóval akkor be kell szerezzek egy paklit. És meghívom, ha te is szeretnéd. És én is szívesen megismerem majd azokat, akiket gondolsz és akik elől nem akarsz elrejteni, mert olyan kínos egy felnőttel megjelenni. *Kacag ismét. Tudja hogy megy ez, bár ez a kisfiú cseppet sem olyan undok, mint a kicsik általában.*
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-18 14:51:21
Üzenet elküldve: 2025-05-18 14:51:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* Nixomia hirtelen impulzusoktól vezérelt egyén, aki hamar dönt. Most sincs másképpen. Mire Merlana feleszmél már el is tűnik, hogy visszatérve az átlag zsoldos képét mutassa. Tanácsadója nem mond hülyeséget, amikor a saját, finomított verzióját tárja elé.*
- Van értelme annak, amit mondasz. Igazad van, akkor legyen így, ha megkérdezik, akkor mondhatod, hogy odavagyok Wegtornben, vagy valahol.* Ezzel el is van ez is döntve.*
- Ó, nekem nem esik nehezemre, ezt elhiteted, mivel sokszor szolgáltam már nemeseket. Sőt kifejezetten jó lenne, ha néha még megfednél a szolgák előtt.* Útra is kelhetnek, sajnos egyelőre gyalog. Átvágva az ünnepségen, majd a romok között. A lovagnő hűségesen követi a vörös ruhás úrnőjét. Olykor előre megy, hogy oszlassa az embereket előtte, amíg máskor hátra marad, hogy ügyelhessen rá. A negyedbe érve, pedig, ha nem tudja az utat, akkor diszkréten terelgeti a megfelelő irányba. Egy nagyobb épület előtt aztán megállnak.*
- Egy hónapig próbaidőn lesznek, úgy vedd fel őket.* Ennyi kikötése van. Innentől teljesen háttérbe vonul. Olyan szerepet játszik, amit nem is kell játszania. Ilyet csinált világ életében, de azt nem gondolta volna, hogy egyszer úgymond saját magát fogja védeni. Merlana mögött fog lépdelni és csak akkor szól, ha kérdezik, de azért nagyon figyel majd a sisakja mögül. Merlana is vizsgázik, nem csak a szolgák. Viszonylag sokan vannak itt. Új urak és szolgáik, az új személyzetnek valót válogatják. A leendő személyzeti tagok is kiöltözve saját ruháikban. Egyénileg és csoportokba rendeződve. Mindenki a legjobbat szeretné mutatni, hogy eladja saját magát. Ha nem lenne nemes, akkor ő is biztosan itt állna a fényes páncéljában. Valószínűleg hamar találna is jó pénzért nemest, akit kísérgethet naphosszat. Nem feltétlen rossz élet az, csak unalmas, de nyugalmas. A pénz meg pénz, de szerencsére most ők válogatnak. Nagyon ismeretlen terep ez, mert hiába ért valamennyire az emberismerethez, ha nem képes jól kiválasztani a megfelelő egyént a megfelelő pozícióba. Pedig sok nemesi házban megfordult, de soha nem ezen járt a feje. Merlana biztosabbnak tűnt, talán Elarist se ártott volna elhozni, de mihamarabb nyélbe akarta ezt ütni. Valakinek még el is kéne mosogatnia.*
* Nixomia hirtelen impulzusoktól vezérelt egyén, aki hamar dönt. Most sincs másképpen. Mire Merlana feleszmél már el is tűnik, hogy visszatérve az átlag zsoldos képét mutassa. Tanácsadója nem mond hülyeséget, amikor a saját, finomított verzióját tárja elé.*
- Van értelme annak, amit mondasz. Igazad van, akkor legyen így, ha megkérdezik, akkor mondhatod, hogy odavagyok Wegtornben, vagy valahol.* Ezzel el is van ez is döntve.*
- Ó, nekem nem esik nehezemre, ezt elhiteted, mivel sokszor szolgáltam már nemeseket. Sőt kifejezetten jó lenne, ha néha még megfednél a szolgák előtt.* Útra is kelhetnek, sajnos egyelőre gyalog. Átvágva az ünnepségen, majd a romok között. A lovagnő hűségesen követi a vörös ruhás úrnőjét. Olykor előre megy, hogy oszlassa az embereket előtte, amíg máskor hátra marad, hogy ügyelhessen rá. A negyedbe érve, pedig, ha nem tudja az utat, akkor diszkréten terelgeti a megfelelő irányba. Egy nagyobb épület előtt aztán megállnak.*
- Egy hónapig próbaidőn lesznek, úgy vedd fel őket.* Ennyi kikötése van. Innentől teljesen háttérbe vonul. Olyan szerepet játszik, amit nem is kell játszania. Ilyet csinált világ életében, de azt nem gondolta volna, hogy egyszer úgymond saját magát fogja védeni. Merlana mögött fog lépdelni és csak akkor szól, ha kérdezik, de azért nagyon figyel majd a sisakja mögül. Merlana is vizsgázik, nem csak a szolgák. Viszonylag sokan vannak itt. Új urak és szolgáik, az új személyzetnek valót válogatják. A leendő személyzeti tagok is kiöltözve saját ruháikban. Egyénileg és csoportokba rendeződve. Mindenki a legjobbat szeretné mutatni, hogy eladja saját magát. Ha nem lenne nemes, akkor ő is biztosan itt állna a fényes páncéljában. Valószínűleg hamar találna is jó pénzért nemest, akit kísérgethet naphosszat. Nem feltétlen rossz élet az, csak unalmas, de nyugalmas. A pénz meg pénz, de szerencsére most ők válogatnak. Nagyon ismeretlen terep ez, mert hiába ért valamennyire az emberismerethez, ha nem képes jól kiválasztani a megfelelő egyént a megfelelő pozícióba. Pedig sok nemesi házban megfordult, de soha nem ezen járt a feje. Merlana biztosabbnak tűnt, talán Elarist se ártott volna elhozni, de mihamarabb nyélbe akarta ezt ütni. Valakinek még el is kéne mosogatnia.*
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-18 12:09:15
Üzenet elküldve: 2025-05-18 12:09:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
//Hallgatózva//
*Számos dologról szó esik a szobában. A szavak legjavát elcsípi, ha nem is mindent. Ő még emlékszik kölyökkorából, milyen volt a patkányok előtt a Kikötő; gyakorlatilag ugyanolyan. Persze, kevésbé volt vérgőzös a partvidék és nem villongtak egymással a Vihar Fiai és a Patkányok, de számára ez az új világ sem jelent többet, mint a régi. Csak akkor városőröket kerülgetett, most meg a patkányokkal teszi ugyanezt.
Ami a fogadó úrnőjét illeti; logikusnak tűnne számára, ha a város rendjét preferálná a jelenlegi kikötői viszonyokkal szemben. Minden bizonnyal messzebbre jutna. Ő azonban a legkevésbé sincs tisztában a lány lelkében dúló, hiúsággal vegyes bosszúvággyal, amivel Artheniorral szemben viseltet.
Szóba kerül egy raktárépület is. Ha a helyiségben tartózkodna, bizonyára felajánlaná szolgálatait, hogy a nemes kedvében járjon. Ismeri a terepet, ismeri a patkányokat is, legalábbis az utcákon járőrözők egy részét. Ajkába harap. Aligha tudná később szóba hozni a témát anélkül, hogy elismerje, hallgatózott. Talán még ennek ellenére is megpróbálkozik óvatosan körüljárni a témát a hazaúton.
Valóban bájitalokért érkeztek a kereskedőhöz, habár úgy hiszi, az információk és a lehetőségek sokkal kecsegtetőbbek, mint az aprócska fiolák. Látott már effajta löttyöket, de nem konyít hozzájuk.
Egy halovány mosoly azért felkúszik arcára. Nem esik nehezére kitapogatnia belső zsebében az aprócska üvegcséket. Valahol azok is "bájitalok". Kíváncsi, vajon Orthus is házal-e ilyen holmikkal. Minden bizonnyal. Annak azért örül, hogy a birtokába került kis fiolák létezéséről csak Alissäna tud. Relael hamar összetenné fejében a képet útjukkal kapcsolatban, ő pedig gazdag fantáziával bír, nem kívánja magának ennek következményeit. A nemes képes lenne merő kedvtelésből megitatni vele minden kéjfokozót, ami nála van, csakhogy megnézze, mi történik. Alissänának általában igaza szokott lenni, s ebben sem téved; kiszámíthatatlan és veszélyes a fogadó úrnője. Talán pont ezért fülel oly rendületlen s hallgatja, mire jut a vagyonos kereskedővel. Mindig történik valami.*
//Hallgatózva//
*Számos dologról szó esik a szobában. A szavak legjavát elcsípi, ha nem is mindent. Ő még emlékszik kölyökkorából, milyen volt a patkányok előtt a Kikötő; gyakorlatilag ugyanolyan. Persze, kevésbé volt vérgőzös a partvidék és nem villongtak egymással a Vihar Fiai és a Patkányok, de számára ez az új világ sem jelent többet, mint a régi. Csak akkor városőröket kerülgetett, most meg a patkányokkal teszi ugyanezt.
Ami a fogadó úrnőjét illeti; logikusnak tűnne számára, ha a város rendjét preferálná a jelenlegi kikötői viszonyokkal szemben. Minden bizonnyal messzebbre jutna. Ő azonban a legkevésbé sincs tisztában a lány lelkében dúló, hiúsággal vegyes bosszúvággyal, amivel Artheniorral szemben viseltet.
Szóba kerül egy raktárépület is. Ha a helyiségben tartózkodna, bizonyára felajánlaná szolgálatait, hogy a nemes kedvében járjon. Ismeri a terepet, ismeri a patkányokat is, legalábbis az utcákon járőrözők egy részét. Ajkába harap. Aligha tudná később szóba hozni a témát anélkül, hogy elismerje, hallgatózott. Talán még ennek ellenére is megpróbálkozik óvatosan körüljárni a témát a hazaúton.
Valóban bájitalokért érkeztek a kereskedőhöz, habár úgy hiszi, az információk és a lehetőségek sokkal kecsegtetőbbek, mint az aprócska fiolák. Látott már effajta löttyöket, de nem konyít hozzájuk.
Egy halovány mosoly azért felkúszik arcára. Nem esik nehezére kitapogatnia belső zsebében az aprócska üvegcséket. Valahol azok is "bájitalok". Kíváncsi, vajon Orthus is házal-e ilyen holmikkal. Minden bizonnyal. Annak azért örül, hogy a birtokába került kis fiolák létezéséről csak Alissäna tud. Relael hamar összetenné fejében a képet útjukkal kapcsolatban, ő pedig gazdag fantáziával bír, nem kívánja magának ennek következményeit. A nemes képes lenne merő kedvtelésből megitatni vele minden kéjfokozót, ami nála van, csakhogy megnézze, mi történik. Alissänának általában igaza szokott lenni, s ebben sem téved; kiszámíthatatlan és veszélyes a fogadó úrnője. Talán pont ezért fülel oly rendületlen s hallgatja, mire jut a vagyonos kereskedővel. Mindig történik valami.*
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-18 11:23:48
Üzenet elküldve: 2025-05-18 11:23:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer-ház//
- Egy jó üzleti lehetőségtől sose zárkózom el. Azonban nincs időm arra, hogy egy ilyen fogadóval foglalkozzak. Ha lenne rá egy megbízható emberem, talán.
*feleli, miközben maga is eljátszadozik a gondolattal. Elvégre üzletnek nem lenne utolsó.
Relael átveszi a szót, Orthus pedig figyelmesen hallgatja. Ám nem igazán tud meg semmi olyat, amit ne tudott volna már korábban is. Szörnyülködő tekintettel hallgatja a beszámolót a felakasztott halottakról.*
- Bizony, a Kikötő továbbra is veszélyes hely, ahol efféle dolgok megtörténhetnek. Mindenkinek jobb lenne, ha oda is visszköltözne a rend. Kegyed fogadója is sokkal nagyobb forgalmat bonyolíthatna, miközben nem lenne kiszolgáltatva a helyi zsiványok szeszélyének.
*feleli elmerengve, majd hozzáteszi.*
- De még így is, a Kikötő fontos minden kereskedőnek. Alkalmazkodunk, mert mást nem tehetünk.
*vonja meg a vállát.*
- Erről jut eszembe: esetleg volt már módja foglalkozni a raktárházam ügyével?
*teszi hozzá, felidézve azt a régi kérését, hogy - tisztes jutalékért cserébe - Relael járjon közben a Patkányoknál, és ő ismét használhassa családja tulajdonát.
Majd szóba kerülnek a bájitalok, ő pedig így felel.*
- Ó, igaz is, igaz is! Urien...
*szól hátra, mire komornyikja hirtelen előlép.*
- Legyen olyan kedves és hozza elő azt a táskát, amiben a bájitalokat tartom!
*utasítja szolgáját, aki már megy is teljesíteni a feladatot.*
- Úgy emlékszem... nyolc darab világoszöld, kettő halványlila, és egy csokoládébarna bájitalról volt szó. Ezeket kérte, ugye? Nos, úgy vélem, a halványak darabjáért 40 arany, a csokoládébarnáért pedig 320 arany igencsak kedvezményes. De egy ilyen nagyra becsült baráttól nem akarok többet. Mindösszesen tehát 720 aranyat kérnék. Illetve, talán érdekli, hogy nemrégiben sikerült szert tennem néhány Fekete varázsitalra is. Egyet, esetleg kettőt el tudok adni, darabját 150 aranyért, ha érdekli.
*teszi még hozzá.*
- Egy jó üzleti lehetőségtől sose zárkózom el. Azonban nincs időm arra, hogy egy ilyen fogadóval foglalkozzak. Ha lenne rá egy megbízható emberem, talán.
*feleli, miközben maga is eljátszadozik a gondolattal. Elvégre üzletnek nem lenne utolsó.
Relael átveszi a szót, Orthus pedig figyelmesen hallgatja. Ám nem igazán tud meg semmi olyat, amit ne tudott volna már korábban is. Szörnyülködő tekintettel hallgatja a beszámolót a felakasztott halottakról.*
- Bizony, a Kikötő továbbra is veszélyes hely, ahol efféle dolgok megtörténhetnek. Mindenkinek jobb lenne, ha oda is visszköltözne a rend. Kegyed fogadója is sokkal nagyobb forgalmat bonyolíthatna, miközben nem lenne kiszolgáltatva a helyi zsiványok szeszélyének.
*feleli elmerengve, majd hozzáteszi.*
- De még így is, a Kikötő fontos minden kereskedőnek. Alkalmazkodunk, mert mást nem tehetünk.
*vonja meg a vállát.*
- Erről jut eszembe: esetleg volt már módja foglalkozni a raktárházam ügyével?
*teszi hozzá, felidézve azt a régi kérését, hogy - tisztes jutalékért cserébe - Relael járjon közben a Patkányoknál, és ő ismét használhassa családja tulajdonát.
Majd szóba kerülnek a bájitalok, ő pedig így felel.*
- Ó, igaz is, igaz is! Urien...
*szól hátra, mire komornyikja hirtelen előlép.*
- Legyen olyan kedves és hozza elő azt a táskát, amiben a bájitalokat tartom!
*utasítja szolgáját, aki már megy is teljesíteni a feladatot.*
- Úgy emlékszem... nyolc darab világoszöld, kettő halványlila, és egy csokoládébarna bájitalról volt szó. Ezeket kérte, ugye? Nos, úgy vélem, a halványak darabjáért 40 arany, a csokoládébarnáért pedig 320 arany igencsak kedvezményes. De egy ilyen nagyra becsült baráttól nem akarok többet. Mindösszesen tehát 720 aranyat kérnék. Illetve, talán érdekli, hogy nemrégiben sikerült szert tennem néhány Fekete varázsitalra is. Egyet, esetleg kettőt el tudok adni, darabját 150 aranyért, ha érdekli.
*teszi még hozzá.*
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-17 21:13:23
Üzenet elküldve: 2025-05-17 21:13:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
- Nincsenek ilyen jellegű tervei, kedves Orthus?
*Érdeklődik udvariasan, s a választ várva örömmel veszi tudomássul, hogy Haldrian értette célzását és engedelmeskedik is neki. Ha a fattyú nem rendelkezne komoly helyismerettel a Kikötőben, s nem volna igen ügyes és találékony, akkor is örömmel játszadozna vele. Ilyen készségességet még jól megfizetett szolgálói sem tanusítottak soha felé, arról is szentül meg van győződve, hogy Haldrian azt is hagyná, ha éppen szó szerint bele akarná törölni lábait. Szórakoztatja ez a tény.
Kicsit elkalandozik, ahogy azon töpreng, hogy mivel feszegethetné a félvér határait, de figyelme hamar visszatér Orthusra.*
- Egy fogadó remek helyszín és lehetőség kereskedésre is.
*Lepillant ölébe, ahol kezeit és poharát pihenteti. Karcsú ujjait elnézve eltűnődik azon, hogy milyen jól mutatna valamelyiken egy ezüst színű tekergőző kígyó, de ennél fontosabb dolgokra kell költenie rendelkezésére álló tőkéjét.*
- Bárcsak szolgálhatnék érdekes hírekkel, de meglehetősen eseménytelenül zajlik délen az élet.
*Teátrális sóhaja unalomról árulkodik, holott aligha unatkozott, s ha az elfen múlik, akkor sosem fog. Azt természetesen nem óhajtja a kereskedő orrára kötni, hogy jó néhány egykori artheniori városőrt mérgezett meg, és adott át a Patkányok részére. Felsejlik előtte az utcára kiakasztott holttestek puffadt arcának képe, mely továbbra is felzalatja, ezért italához fordul.*
- Illetve, volt valami...
*Nyel egyet. Látszólag az italát ízleli és a megfelelő kifejezést kutatja.*
- Leszámolás? Nevezzük így. A körülményeket nem ismerem, de most aligha lehet kellemes sétát tenni a dokkok mentén. A vesztes fél úgy tűnik kirakatba lett téve figyelmeztető célzattal.
*Megköszörüli torkát. Nem akar mindent elhallgatni és semmit sem adni a vele megosztott információkért cserébe, de felfedni sem óhajtja magát. Idővel persze ez úgyis megtörténik, de ha módjában áll, akkor szeretné minél tovább leplezni szándékait.*
- Szerencsére a fogadót még nem gyújtotta fel senki, s az én nyakamon is ott van még a fejem, ennyi idő távlatában ezt sikernek könyvelem el.
*Egy udvarias mosollyal, de közömbös kifejezéssel arcán tanulmányozza Orthus reakcióját, s igyekszik eldönteni, hogy elégedett-e a férfi a kapott válasszal.*
- A taverna csendes, így talán végre haladhatok teendőim végeláthatatlan listájával. Közöttük szerepel a bájitalokat érintő üzletünk. Rendezzük most esetleg, drága Orthus, vagy inkább későbbre halasszuk?
- Nincsenek ilyen jellegű tervei, kedves Orthus?
*Érdeklődik udvariasan, s a választ várva örömmel veszi tudomássul, hogy Haldrian értette célzását és engedelmeskedik is neki. Ha a fattyú nem rendelkezne komoly helyismerettel a Kikötőben, s nem volna igen ügyes és találékony, akkor is örömmel játszadozna vele. Ilyen készségességet még jól megfizetett szolgálói sem tanusítottak soha felé, arról is szentül meg van győződve, hogy Haldrian azt is hagyná, ha éppen szó szerint bele akarná törölni lábait. Szórakoztatja ez a tény.
Kicsit elkalandozik, ahogy azon töpreng, hogy mivel feszegethetné a félvér határait, de figyelme hamar visszatér Orthusra.*
- Egy fogadó remek helyszín és lehetőség kereskedésre is.
*Lepillant ölébe, ahol kezeit és poharát pihenteti. Karcsú ujjait elnézve eltűnődik azon, hogy milyen jól mutatna valamelyiken egy ezüst színű tekergőző kígyó, de ennél fontosabb dolgokra kell költenie rendelkezésére álló tőkéjét.*
- Bárcsak szolgálhatnék érdekes hírekkel, de meglehetősen eseménytelenül zajlik délen az élet.
*Teátrális sóhaja unalomról árulkodik, holott aligha unatkozott, s ha az elfen múlik, akkor sosem fog. Azt természetesen nem óhajtja a kereskedő orrára kötni, hogy jó néhány egykori artheniori városőrt mérgezett meg, és adott át a Patkányok részére. Felsejlik előtte az utcára kiakasztott holttestek puffadt arcának képe, mely továbbra is felzalatja, ezért italához fordul.*
- Illetve, volt valami...
*Nyel egyet. Látszólag az italát ízleli és a megfelelő kifejezést kutatja.*
- Leszámolás? Nevezzük így. A körülményeket nem ismerem, de most aligha lehet kellemes sétát tenni a dokkok mentén. A vesztes fél úgy tűnik kirakatba lett téve figyelmeztető célzattal.
*Megköszörüli torkát. Nem akar mindent elhallgatni és semmit sem adni a vele megosztott információkért cserébe, de felfedni sem óhajtja magát. Idővel persze ez úgyis megtörténik, de ha módjában áll, akkor szeretné minél tovább leplezni szándékait.*
- Szerencsére a fogadót még nem gyújtotta fel senki, s az én nyakamon is ott van még a fejem, ennyi idő távlatában ezt sikernek könyvelem el.
*Egy udvarias mosollyal, de közömbös kifejezéssel arcán tanulmányozza Orthus reakcióját, s igyekszik eldönteni, hogy elégedett-e a férfi a kapott válasszal.*
- A taverna csendes, így talán végre haladhatok teendőim végeláthatatlan listájával. Közöttük szerepel a bájitalokat érintő üzletünk. Rendezzük most esetleg, drága Orthus, vagy inkább későbbre halasszuk?
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-17 13:15:55
Üzenet elküldve: 2025-05-17 13:15:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Fogalma sincs, mi vagy kicsoda ez a szóban forgó "wegtoreni kalmár". Az azonban már jobban felkelti érdeklődését, hogy a nemes úrnő szívesen megszemlélné az új gazdagnegyedet. Egészen véletlenül ő maga is. Még akkor is, ha óva intették a negyedtől a Sayqueves-rezidencián.
Pazar ötletére a kereskedőtől érdemi reakció érkezik, ami kellemesen legyezgeti önhittségét, ám Relael érezhetően nem vevő rá locsogására. Előbb még össze kell raknia fejében, hogy a nemes vajon mire is gondol, s csak másodjára jön rá a mögöttes igazságra. Elvégre emlékei szerint Relael semmiféle előzetes felkészülést nem említett, pláne nem másnapra. Ugyanakkor az utasítás időzítése nem lehet véletlen. Zavartan vakarja meg halántékát. Már bánja, hogy kinyitotta száját az előkelő társaságban, így annak rendje és módja szerint pattan is fel ültéből.*
-Máris intézem az... Előkészítést. *Bemutat egy udvariasnak szánt meghajlást mindkettejük felé, mindeközben pedig igyekszik kerülni az esetlegesen fürkésző tekinteteket.
Kisiet, majd behajtja a páros mögött az ajtót. Szívesebben maradt volna odabenn, de nem töri le ez a fordulat sem. Hozzászokott az ilyesmihez. Persze konkrét utasítás híján akad kiskapuja épp elég, hogy ne távozzon túl messzire. Érdekli ugyanis, miről társalognak odabenn. Meggyőződik róla, hogy nincs senki az előtérben, majd hegyes fülét izgatottan, de óvatos mozdulattal az ajtóra tapasztja. Nem kémkedni szándékozik, legalábbis nem másnak. Ahogy fantáziája, úgy kíváncsisága is égbetörően nagy aki ismeri, bizonyára nem csodálkozna habitusán. Ha fel is tűnik valaki, aki esetleg kiszúrhatja, hát úgy tesz, mintha épp őrt állna az ajtó előtt.*
*Fogalma sincs, mi vagy kicsoda ez a szóban forgó "wegtoreni kalmár". Az azonban már jobban felkelti érdeklődését, hogy a nemes úrnő szívesen megszemlélné az új gazdagnegyedet. Egészen véletlenül ő maga is. Még akkor is, ha óva intették a negyedtől a Sayqueves-rezidencián.
Pazar ötletére a kereskedőtől érdemi reakció érkezik, ami kellemesen legyezgeti önhittségét, ám Relael érezhetően nem vevő rá locsogására. Előbb még össze kell raknia fejében, hogy a nemes vajon mire is gondol, s csak másodjára jön rá a mögöttes igazságra. Elvégre emlékei szerint Relael semmiféle előzetes felkészülést nem említett, pláne nem másnapra. Ugyanakkor az utasítás időzítése nem lehet véletlen. Zavartan vakarja meg halántékát. Már bánja, hogy kinyitotta száját az előkelő társaságban, így annak rendje és módja szerint pattan is fel ültéből.*
-Máris intézem az... Előkészítést. *Bemutat egy udvariasnak szánt meghajlást mindkettejük felé, mindeközben pedig igyekszik kerülni az esetlegesen fürkésző tekinteteket.
Kisiet, majd behajtja a páros mögött az ajtót. Szívesebben maradt volna odabenn, de nem töri le ez a fordulat sem. Hozzászokott az ilyesmihez. Persze konkrét utasítás híján akad kiskapuja épp elég, hogy ne távozzon túl messzire. Érdekli ugyanis, miről társalognak odabenn. Meggyőződik róla, hogy nincs senki az előtérben, majd hegyes fülét izgatottan, de óvatos mozdulattal az ajtóra tapasztja. Nem kémkedni szándékozik, legalábbis nem másnak. Ahogy fantáziája, úgy kíváncsisága is égbetörően nagy aki ismeri, bizonyára nem csodálkozna habitusán. Ha fel is tűnik valaki, aki esetleg kiszúrhatja, hát úgy tesz, mintha épp őrt állna az ajtó előtt.*
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-17 11:21:15
Üzenet elküldve: 2025-05-17 11:21:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer-ház//
*Relaelt ismerve nem gondolja, hogy a nő ne lenne tisztában ezekkel a fejleményekkel. A legutolsó szántóföldi kis falu legkisebb szutykos parasztkölyke is hallotta már ezeket a dolgokat, hiszen ekkora változásoknak a híre úgy terjed, mint a futótűz. De ő azért szépen előadja a fejleményeket. A hírek felszínét, és azokat is úgy, hogy saját véleményét nem fűzi hozzá.
Az egy másmilyen beszélgetés lesz, amikor arról beszélnek, hogy mindez milyen lehetőségeket jelent egyiküknek-másikuknak. Érdekes belegondolni, hogy volt már közöttük olyan viszony is, aminél bensőségesebbet aligha lehet találni, mégis, a kártyáikat kevésbé fedik fel egymás előtt. Legalábbis Relael. Orthus legutóbbi beszélgetésük alatt a kelleténél talán jobban is terítette a lapjait. Az Úrnő ellenben nem beszélt ennyit saját őszinte érzéseiről. Inkább csak kiérződik a viselkedéséből, hogy mit gondol valójában. Hűvös villanások a tekintetében, ha Artheniorról esik szó... a lelkesedés hiánya annak hallatán, hogy visszatérhetne és nemesként élhetne itt... kikötőbeli ténykedése, az ottani ügyek alapos ismerete. Ezekből Orthus úgy véli, hogy Relael legalábbis nem "drukkol" Artheniornak, és inkább a Kikötőben sütögetné a saját pecsenyéjét. De ez a férfinak nem feltétlenül baj. Jó lenne egy ilyen erős szövetséges a Kikötőben, akár független az Artheniortól, akár nem.
Relael persze hasonlóan semleges kommentárokat fűz az ő beszámolójához. Az első váratlan esemény az, amikor Hamren közbeveti a véleményét. Orthus egyetértően bólint, és így felel.*
- Reméljük, valaki rá is szánja magát, ha a Wegtoreni kalmár ügye nem rendeződik. A város mostantól a szokásosnál is több kereskedőt vonz majd. A Pegazus mellett kelleni fog még nívós fogadó.
*feleli. Szépen egybecseng ez saját elképzelésével, hogy miután átteszi a székhelyét Selyemrévbe, ezt az otthonát megtartja és panzióként működteti tovább. De a panzió az csak szállás. A Pegazushoz és Kalmárhoz hasonló fogadóknak sokkal több funkciója van ennél.
Relael szavait hallva még neki is nehezére esik, hogy ne vigyorodjon el. A fiúnak a jelek szerint nem kellett volna megszólalnia. Orthust nem zavarta a dolog, de Relael elég egyértelműen elküldte a kísérőjét. Ha Hamren engedelmeskedik ennek az alig burkolt utasításnak, Orthus felkel a székéből és búcsúzóul kezet ráz vele, mielőtt távozna.
Utána pedig ismét helyet foglal, és így felel Relaelnek.*
- Egyáltalán nincsenek a terhemre. Ha úgy ítéli meg, hogy több időre lenne szüksége a városban, a házam és a cselédeim a szolgálatára állnak. Sajnos azt nem tudom megígérni, hogy én magam is, mivel mostanában sok a teendőm.
*teszi hozzá, amiből Relael talán azt is ki tudja olvasni: a férfi nem várja el, hogy a vendéglátás fejében ismét összegyűrjék a lepedőt. Habár, belegondolva, legutóbb semmilyen lepedő nem volt.*
- Hanem most megkérem, meséljen Ön a kikötői fejleményekről, és a fogadójáról! Hogy megy a soruk arrafelé?
*Relaelt ismerve nem gondolja, hogy a nő ne lenne tisztában ezekkel a fejleményekkel. A legutolsó szántóföldi kis falu legkisebb szutykos parasztkölyke is hallotta már ezeket a dolgokat, hiszen ekkora változásoknak a híre úgy terjed, mint a futótűz. De ő azért szépen előadja a fejleményeket. A hírek felszínét, és azokat is úgy, hogy saját véleményét nem fűzi hozzá.
Az egy másmilyen beszélgetés lesz, amikor arról beszélnek, hogy mindez milyen lehetőségeket jelent egyiküknek-másikuknak. Érdekes belegondolni, hogy volt már közöttük olyan viszony is, aminél bensőségesebbet aligha lehet találni, mégis, a kártyáikat kevésbé fedik fel egymás előtt. Legalábbis Relael. Orthus legutóbbi beszélgetésük alatt a kelleténél talán jobban is terítette a lapjait. Az Úrnő ellenben nem beszélt ennyit saját őszinte érzéseiről. Inkább csak kiérződik a viselkedéséből, hogy mit gondol valójában. Hűvös villanások a tekintetében, ha Artheniorról esik szó... a lelkesedés hiánya annak hallatán, hogy visszatérhetne és nemesként élhetne itt... kikötőbeli ténykedése, az ottani ügyek alapos ismerete. Ezekből Orthus úgy véli, hogy Relael legalábbis nem "drukkol" Artheniornak, és inkább a Kikötőben sütögetné a saját pecsenyéjét. De ez a férfinak nem feltétlenül baj. Jó lenne egy ilyen erős szövetséges a Kikötőben, akár független az Artheniortól, akár nem.
Relael persze hasonlóan semleges kommentárokat fűz az ő beszámolójához. Az első váratlan esemény az, amikor Hamren közbeveti a véleményét. Orthus egyetértően bólint, és így felel.*
- Reméljük, valaki rá is szánja magát, ha a Wegtoreni kalmár ügye nem rendeződik. A város mostantól a szokásosnál is több kereskedőt vonz majd. A Pegazus mellett kelleni fog még nívós fogadó.
*feleli. Szépen egybecseng ez saját elképzelésével, hogy miután átteszi a székhelyét Selyemrévbe, ezt az otthonát megtartja és panzióként működteti tovább. De a panzió az csak szállás. A Pegazushoz és Kalmárhoz hasonló fogadóknak sokkal több funkciója van ennél.
Relael szavait hallva még neki is nehezére esik, hogy ne vigyorodjon el. A fiúnak a jelek szerint nem kellett volna megszólalnia. Orthust nem zavarta a dolog, de Relael elég egyértelműen elküldte a kísérőjét. Ha Hamren engedelmeskedik ennek az alig burkolt utasításnak, Orthus felkel a székéből és búcsúzóul kezet ráz vele, mielőtt távozna.
Utána pedig ismét helyet foglal, és így felel Relaelnek.*
- Egyáltalán nincsenek a terhemre. Ha úgy ítéli meg, hogy több időre lenne szüksége a városban, a házam és a cselédeim a szolgálatára állnak. Sajnos azt nem tudom megígérni, hogy én magam is, mivel mostanában sok a teendőm.
*teszi hozzá, amiből Relael talán azt is ki tudja olvasni: a férfi nem várja el, hogy a vendéglátás fejében ismét összegyűrjék a lepedőt. Habár, belegondolva, legutóbb semmilyen lepedő nem volt.*
- Hanem most megkérem, meséljen Ön a kikötői fejleményekről, és a fogadójáról! Hogy megy a soruk arrafelé?
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-15 22:20:04
Üzenet elküldve: 2025-05-15 22:20:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Úgy tesz ahogy a házigazda javasolja, s elfoglalja helyét.*
- Az kellemes volna, elfogadom, köszönöm.
*Feleli hálás biccentés kíséretében, mosolyával pedig a személyzetet is megörvendezteti, aki rövidesen gondoskodik arról, hogy meg is kapja megígért italát.*
- Ejha, csakugyan?
*Meglepett arcot vág a híreket hallva, holott már Denjaar által tájékozódott. Ennek ellenére nem óhajtja letörni a kereskedőt azzal, hogy ez már mind köztudott számára, s vitathatlanul részletesebb képest fest le neki Orthus.
Amennyiben itala megérkezett, akkor az elbeszélés során magához veszi, hogy egy aprócska kortyolással kösse le kezeit.*
- Ez igen ígéretesnek hangzik. Egészen az a benyomásom, hogy a város végre elkezdte összeszedni magát.
*Látszólag örül ennek, ám cseppet sincs így. Látta a lehetőséget Sárváros létezésében, mely belülről rombolta Artheniort, s egyben számára is jó üzletet jelenthetett volna. Tarkója bizseregni kezd, ezért kézfejével végigsimít nyakán, hogy csillapítsa kényelmetlenségét.
- Ó valóban?
*Szemöldökei feljebb szaladnak, meglepődöttség benyomását keltve ezzel.*
- Ez tagadhatatlanul ígéretes és kecsegtető ajánlat, amit mindenképpen fontolóra veszek, de lehet előtte jómagam körbesétálnék és megtekinteném saját szememmel ezeket a változásokat.
*Meg kell hagyni kicsit megenyhül ahogy arra gondol, hogy a régi nemességgel szemben megengedőbb a Tanács, ugyanakkor fellobban benne az az érzet is, hogy a nemesek megóvásának kudarcát követően ez magától értetődő.
- Nahát, tényleg? Mennyi változás!
*Megint poharáért nyúl, ezúttal feléledő elégedettségét igyekszik egy picike korttyal palástolni. Egy újabb elégtétel a számára, mintha az istenek a számtalan tragédiát követően engesztelni óhajtanák.*
- Ez persze mindig szomorú. A konkurencia mindig jót tesz a szolgáltatások minőségének.
*Csevegésük ezen pontján Haldrian is megtalálja hangját, mely kizökkenti Relaelt. A nemes arca ugyan nem változik, valahogy mégis érzékelhető hangulatában történő fordulat.*
- Ó jut eszembe, megtennéd, hogy előkészíted az útra amit kértem korábban?
*Szándékosan nem improvizál semmi konkrétumot, s reméli Haldrian ennyiből is megérti, hoy távozását kívánja. Az elf közben visszafordul Orthus felé, de szeme sarkából ellenőrzi a fattyút.*
- Nem szeretnénk sokáig visszaélni a vendégszeretetével, kedves Orthus. Holnap már bizonyosan el is indulunk vissza.
*Úgy tesz ahogy a házigazda javasolja, s elfoglalja helyét.*
- Az kellemes volna, elfogadom, köszönöm.
*Feleli hálás biccentés kíséretében, mosolyával pedig a személyzetet is megörvendezteti, aki rövidesen gondoskodik arról, hogy meg is kapja megígért italát.*
- Ejha, csakugyan?
*Meglepett arcot vág a híreket hallva, holott már Denjaar által tájékozódott. Ennek ellenére nem óhajtja letörni a kereskedőt azzal, hogy ez már mind köztudott számára, s vitathatlanul részletesebb képest fest le neki Orthus.
Amennyiben itala megérkezett, akkor az elbeszélés során magához veszi, hogy egy aprócska kortyolással kösse le kezeit.*
- Ez igen ígéretesnek hangzik. Egészen az a benyomásom, hogy a város végre elkezdte összeszedni magát.
*Látszólag örül ennek, ám cseppet sincs így. Látta a lehetőséget Sárváros létezésében, mely belülről rombolta Artheniort, s egyben számára is jó üzletet jelenthetett volna. Tarkója bizseregni kezd, ezért kézfejével végigsimít nyakán, hogy csillapítsa kényelmetlenségét.
- Ó valóban?
*Szemöldökei feljebb szaladnak, meglepődöttség benyomását keltve ezzel.*
- Ez tagadhatatlanul ígéretes és kecsegtető ajánlat, amit mindenképpen fontolóra veszek, de lehet előtte jómagam körbesétálnék és megtekinteném saját szememmel ezeket a változásokat.
*Meg kell hagyni kicsit megenyhül ahogy arra gondol, hogy a régi nemességgel szemben megengedőbb a Tanács, ugyanakkor fellobban benne az az érzet is, hogy a nemesek megóvásának kudarcát követően ez magától értetődő.
- Nahát, tényleg? Mennyi változás!
*Megint poharáért nyúl, ezúttal feléledő elégedettségét igyekszik egy picike korttyal palástolni. Egy újabb elégtétel a számára, mintha az istenek a számtalan tragédiát követően engesztelni óhajtanák.*
- Ez persze mindig szomorú. A konkurencia mindig jót tesz a szolgáltatások minőségének.
*Csevegésük ezen pontján Haldrian is megtalálja hangját, mely kizökkenti Relaelt. A nemes arca ugyan nem változik, valahogy mégis érzékelhető hangulatában történő fordulat.*
- Ó jut eszembe, megtennéd, hogy előkészíted az útra amit kértem korábban?
*Szándékosan nem improvizál semmi konkrétumot, s reméli Haldrian ennyiből is megérti, hoy távozását kívánja. Az elf közben visszafordul Orthus felé, de szeme sarkából ellenőrzi a fattyút.*
- Nem szeretnénk sokáig visszaélni a vendégszeretetével, kedves Orthus. Holnap már bizonyosan el is indulunk vissza.
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-14 20:22:39
Üzenet elküldve: 2025-05-14 20:22:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Kezdi kapiskálni, hogy Relael magára öltött valami sajátos álarcot. Na nem külcsínre, hanem habitusra. Kimértebb, óvatosabb... Ahogy azt egy nemestől elvárja az ember. A megközelíthetetlenség persze a fogadóbéli Relaelnek is sajátja, ám ebben a verzióban van még valami fennkölt és egyben rejtélyesen csábító is. Nem, mintha az ő agyát nem forralná bármi az elffel kapcsolatban, így megállapításai lehet, hogy csak ennek szólnak.
Orthus hellyel kínálja őket, ő pedig megvárja, míg a páros így tesz, csak eztán követi őket. Na nem holmi tanult udvariasság vezérli; nem meri elfoglalni az ülőalkalmatosságot, míg a másik kettő ki nem jelölte helyét. Addig is van alkalma lopva megengedni magának egy pillantást a ringó csípő felé. Ha csak sejtené az elf gyengeségeit...
Némán hallgatja a kékvérű udvariaskodást és a férfi beszámolóját. Érdekes dolgokat hall, így nyitva tartja fülét, de semmi olyan hírrel nem szolgál vendéglátójuk, ami neki szólna. Csupa olyan dolog, ami az előkelőséget érinti. Az efféle beszélgetéseknek általában nem szokott fültanúja lenni; a falnak tapasztja hegyes füleit és úgy csíp el érdekességeket. Relael azonban - talán meglepő mód - nem küldte el. Egyelőre.
Elfoglalja helyét az egyik karosszékben, szürke tekintete pedig a beszélgető feleken nyugszik. Hol az egyiken, hol a másikon. Bort kap a szolgálólánytól, ő pedig úgy tartja a kelyhet, akár valami uraság. Soha annyi bort nem ivott még meg egy nap, mint mióta Artheniorba tette lábát; előbb a rezidencián, most meg itt. Ki tudja, hol éri a nap vége?!
Mindenesetre van ideje elmélázni is azon, hogy vajon mit is keresnek a kereskedő házában. Relael ugyan említett valami üzletecskét, de az csekélykének hangzott; pont olyannak, mint amit egy küldönc is elintéz. Agin, például. Persze a nemes szeszélyességének semmi sem szab határt, ezt már megtanulta. Kellett ugyan a fogadóban eltöltött idő hozzá, hogy kiismerje a lány impulzív habitusát.
Ami Orthust illeti; elfoglalt embernek látszik első ránézésre. A mellén csillogó prefektusi jelvény is erről árulkodik. Nagy hatalmú ember benyomását kelti, s tán ez is az oka annak, hogy itt vannak. Leginkább csak azt tudja róla, amit Alissäna regélt; erre a gondolatra pedig ismét le kell nyelnie egy készülő vigyort.*
-Talán építeni kellene még egyet a wegtoreni helyett. Egy kocsmát. *Úgy érzi, feltétlen hozzá kell fűznie valamit, ráadásul az ötletét is jónak véli. Magasröptű megnyilvánulását alátámasztandó szemléli ujjai között a kiürült borospoharat.*
*Kezdi kapiskálni, hogy Relael magára öltött valami sajátos álarcot. Na nem külcsínre, hanem habitusra. Kimértebb, óvatosabb... Ahogy azt egy nemestől elvárja az ember. A megközelíthetetlenség persze a fogadóbéli Relaelnek is sajátja, ám ebben a verzióban van még valami fennkölt és egyben rejtélyesen csábító is. Nem, mintha az ő agyát nem forralná bármi az elffel kapcsolatban, így megállapításai lehet, hogy csak ennek szólnak.
Orthus hellyel kínálja őket, ő pedig megvárja, míg a páros így tesz, csak eztán követi őket. Na nem holmi tanult udvariasság vezérli; nem meri elfoglalni az ülőalkalmatosságot, míg a másik kettő ki nem jelölte helyét. Addig is van alkalma lopva megengedni magának egy pillantást a ringó csípő felé. Ha csak sejtené az elf gyengeségeit...
Némán hallgatja a kékvérű udvariaskodást és a férfi beszámolóját. Érdekes dolgokat hall, így nyitva tartja fülét, de semmi olyan hírrel nem szolgál vendéglátójuk, ami neki szólna. Csupa olyan dolog, ami az előkelőséget érinti. Az efféle beszélgetéseknek általában nem szokott fültanúja lenni; a falnak tapasztja hegyes füleit és úgy csíp el érdekességeket. Relael azonban - talán meglepő mód - nem küldte el. Egyelőre.
Elfoglalja helyét az egyik karosszékben, szürke tekintete pedig a beszélgető feleken nyugszik. Hol az egyiken, hol a másikon. Bort kap a szolgálólánytól, ő pedig úgy tartja a kelyhet, akár valami uraság. Soha annyi bort nem ivott még meg egy nap, mint mióta Artheniorba tette lábát; előbb a rezidencián, most meg itt. Ki tudja, hol éri a nap vége?!
Mindenesetre van ideje elmélázni is azon, hogy vajon mit is keresnek a kereskedő házában. Relael ugyan említett valami üzletecskét, de az csekélykének hangzott; pont olyannak, mint amit egy küldönc is elintéz. Agin, például. Persze a nemes szeszélyességének semmi sem szab határt, ezt már megtanulta. Kellett ugyan a fogadóban eltöltött idő hozzá, hogy kiismerje a lány impulzív habitusát.
Ami Orthust illeti; elfoglalt embernek látszik első ránézésre. A mellén csillogó prefektusi jelvény is erről árulkodik. Nagy hatalmú ember benyomását kelti, s tán ez is az oka annak, hogy itt vannak. Leginkább csak azt tudja róla, amit Alissäna regélt; erre a gondolatra pedig ismét le kell nyelnie egy készülő vigyort.*
-Talán építeni kellene még egyet a wegtoreni helyett. Egy kocsmát. *Úgy érzi, feltétlen hozzá kell fűznie valamit, ráadásul az ötletét is jónak véli. Magasröptű megnyilvánulását alátámasztandó szemléli ujjai között a kiürült borospoharat.*
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-14 18:01:55
Üzenet elküldve: 2025-05-14 18:01:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer-ház//
*Látja "Hamrenen", hogy ez neki idegen terep, és ez nem is lepi meg túlzottan. Olybá tűnik, a fiatal fél-elf nem nagyon tud mit kezdeni ebben a helyzetben.
Ezzel együtt ő maga is követi Relael mozdulatát és úgy fordul, hogy ne zárja ki a beszélgetésből. De mivel Hamren a nevén túl többet egyelőre nem tesz hozzá a beszélgetéshez, Relael szavaira összpontosít.
A nő elrévedő tekintete Orthus otthonában sok műtárgyat láthat, többnyire semmi rivalkodót, de értékeset. Azonban ezek legtöbbje nem Arthenior, inkább más városok, első sorban Lichanech és Wegtoren művészetének nyomait viseli magán.
Szavaira Orthus így felel.*
- Részemről a megtiszteltetés. És köszönöm az érdeklődését, az egészségemre semmi panaszom nem lehet. De talán foglaljunk helyet, és fogyasszunk valami frissítőt! Ebben az órában egy könnyedebb vörösbort javasolnék.
*mondja, miközben a fotelekhez invitálja vendégeit. A szalon ajtaján kívül, mintha ő maga is csak egy bútor lenne, várakozik a komornyik és a cseléd. Amikor a vendégek eldöntik, hogy mit innának, a csöndes leányzó már libben is, hogy ezeket előteremtse.
Mindeközben Orthus az úrnő kérdésére szíves örömest ad tájékoztatást.*
- Nos, a legnagyobb hír talán az, hogy az egykori Sárvárost végérvényesen felszámoltuk, és a helyén új gazdagnegyed épül. Az új negyedet a napokban kezdi belakni a régi-új nemesség. A házak kiválasztásában jó magam is segédkezem a városi tanácsnak és az új lakóknak.
A Meredélynek is búcsút mondhatunk végre: vízzel árasztottuk el, így most egy kellemes csónakázótó simul az egykori szakadék helyén. És elválasztja a nemesi negyedet, Selyemrévet a város többi részétől. Az új negyed lakói a város új nemessége. Aki ott ingatlannal rendelkezik, az nemesnek mondhatja magát. Mostanra azonban ezt akárki már nem teheti meg. A városi tanács úgy döntött, hogy mostantól kezdve csak annak biztosít házat és nemesi rangot, aki a város egykori nemességéhez tartozott és ezt igazolni is tudja. Természetesen ekkor is van egy fizetendő összeg, de az mondhatni nevetséges, még a kapott épület értékéhez mérten is. A selyemrévi telkek és villák értékét nagyjából 3500-4500 arany körülre taksálom, és ebbe nem számoltam bele a rang és a... hogy is mondjam... exkluzivitás értékét.
*feleli, majd rögtön hozzáteszi.*
- Kegyed számára most is fennáll a lehetőség, hogy megigényeljen egy ilyen villát és a vele járó rangot. Úgy tudom, ennek mindössze 1000 arany az ára. Az Ön helyében nem tétováznék, még úgy sem, hogy tisztában vagyok a várossal szembeni fenntartásaival.
*kis szünetet tart, időt hagyva cselédjének, hogy kiszolgálja őt és a vendégeit, majd így folytatja.*
- Ezen kívül, ami talán még említésre méltó, az egyik fogadónk, a Wegtoreni kalmár bezárása. Üzemeltetői felől nem sokat hallani mostanság, az épület is le van zárva. Így jelenleg az egyetlen valamirevaló fogadónk jelenleg a Pegazus.
*Egyelőre nem mond többet, hagyja, hogy Relael és Hamren végiggondolják az elhangzottakat, és esetleg kérdezzenek. Látszólag nagyon nyíltan válaszol minden kérdésre, de persze sose lehet tudni, hogy mindent elmond-e, amit valójában tud.*
*Látja "Hamrenen", hogy ez neki idegen terep, és ez nem is lepi meg túlzottan. Olybá tűnik, a fiatal fél-elf nem nagyon tud mit kezdeni ebben a helyzetben.
Ezzel együtt ő maga is követi Relael mozdulatát és úgy fordul, hogy ne zárja ki a beszélgetésből. De mivel Hamren a nevén túl többet egyelőre nem tesz hozzá a beszélgetéshez, Relael szavaira összpontosít.
A nő elrévedő tekintete Orthus otthonában sok műtárgyat láthat, többnyire semmi rivalkodót, de értékeset. Azonban ezek legtöbbje nem Arthenior, inkább más városok, első sorban Lichanech és Wegtoren művészetének nyomait viseli magán.
Szavaira Orthus így felel.*
- Részemről a megtiszteltetés. És köszönöm az érdeklődését, az egészségemre semmi panaszom nem lehet. De talán foglaljunk helyet, és fogyasszunk valami frissítőt! Ebben az órában egy könnyedebb vörösbort javasolnék.
*mondja, miközben a fotelekhez invitálja vendégeit. A szalon ajtaján kívül, mintha ő maga is csak egy bútor lenne, várakozik a komornyik és a cseléd. Amikor a vendégek eldöntik, hogy mit innának, a csöndes leányzó már libben is, hogy ezeket előteremtse.
Mindeközben Orthus az úrnő kérdésére szíves örömest ad tájékoztatást.*
- Nos, a legnagyobb hír talán az, hogy az egykori Sárvárost végérvényesen felszámoltuk, és a helyén új gazdagnegyed épül. Az új negyedet a napokban kezdi belakni a régi-új nemesség. A házak kiválasztásában jó magam is segédkezem a városi tanácsnak és az új lakóknak.
A Meredélynek is búcsút mondhatunk végre: vízzel árasztottuk el, így most egy kellemes csónakázótó simul az egykori szakadék helyén. És elválasztja a nemesi negyedet, Selyemrévet a város többi részétől. Az új negyed lakói a város új nemessége. Aki ott ingatlannal rendelkezik, az nemesnek mondhatja magát. Mostanra azonban ezt akárki már nem teheti meg. A városi tanács úgy döntött, hogy mostantól kezdve csak annak biztosít házat és nemesi rangot, aki a város egykori nemességéhez tartozott és ezt igazolni is tudja. Természetesen ekkor is van egy fizetendő összeg, de az mondhatni nevetséges, még a kapott épület értékéhez mérten is. A selyemrévi telkek és villák értékét nagyjából 3500-4500 arany körülre taksálom, és ebbe nem számoltam bele a rang és a... hogy is mondjam... exkluzivitás értékét.
*feleli, majd rögtön hozzáteszi.*
- Kegyed számára most is fennáll a lehetőség, hogy megigényeljen egy ilyen villát és a vele járó rangot. Úgy tudom, ennek mindössze 1000 arany az ára. Az Ön helyében nem tétováznék, még úgy sem, hogy tisztában vagyok a várossal szembeni fenntartásaival.
*kis szünetet tart, időt hagyva cselédjének, hogy kiszolgálja őt és a vendégeit, majd így folytatja.*
- Ezen kívül, ami talán még említésre méltó, az egyik fogadónk, a Wegtoreni kalmár bezárása. Üzemeltetői felől nem sokat hallani mostanság, az épület is le van zárva. Így jelenleg az egyetlen valamirevaló fogadónk jelenleg a Pegazus.
*Egyelőre nem mond többet, hagyja, hogy Relael és Hamren végiggondolják az elhangzottakat, és esetleg kérdezzenek. Látszólag nagyon nyíltan válaszol minden kérdésre, de persze sose lehet tudni, hogy mindent elmond-e, amit valójában tud.*
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-14 00:31:21
Üzenet elküldve: 2025-05-14 00:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Őszintén meglepi a válasz, amivel Haldrian szolgál számára, elvégre azt feltételezte a fiúról, hogy legfeljebb a környéken kavicsokat rúgdosva lődörög. Már az is megdöbbentő számára, hogy céltalan császkálás helyett konkrét helyszínt látogatott meg a fattyú, az már csak hab a tortán, hogy pont a Sayqueves rezidencián bukkant fel. Szívesen tenné hozzá, hogy az egy romhalmaz, illetve meg is kérdezné, hogy mi dolga volt ott, de kíváncsiságát kénytelen háttérbe szorítani Orthus felbukkanásával.*
*A kereskedőt egy Relaeltől megszokott ragyogó mosoly üdvözli, melyben jele sem látható a múltkori neheztelésnek és távolságtartásnak.*
- Öröm ismételtel látni, drága Orthus.
*Csicsergi önfeledten, s finom kacsóját készségesen nyújtja a férfinak, akit pedig tiszteletteljes főhajtással fogad.*
- Igazán figyelemreméltó a vengészeretete. Köszönjük, hogy helyet biztosít nekünk az otthonában.
*Enyhén féloldalasan állva vonja be testbeszédével Haldriant is, ami terméshzetesen semmiféle kötelezettséggel nem jár, de van lehetősége a fattyúnak bemutatkozni.*
- Remélem továbbra is jól szolgál az egészsége.
*Kérdése közben elkalandozik figyelme a szalon bútorán helyet foglaló egyik dísztárgyra. Kedve lenne engedni késztetésének, hogy oda libbenjen és megtapintsa, közelebbről szemrevételezze.*
- Ahh, oly rég jártam Artheniorban, rendkívül szokatlan. Kérem ossza meg velem, hogy mi hír a városban mostanában?
*Szívesen konkretizálná, hogy mi is érdekli pontosan, de nem óhajtja letámadni a kereskedőt, helyette bátorkodik helyet foglalni az egyik párnázott ottománon.
Haldrian bizony észlelheti, hogy Relael mennyire másként mozog és kommunikál most, mint amikor saját udvartartása veszi körbe a saját kis bűnfészkében. Szokásos felszabadultsága helyett minden mozdulata kimért, feszes, és szükségszerű.*
*Őszintén meglepi a válasz, amivel Haldrian szolgál számára, elvégre azt feltételezte a fiúról, hogy legfeljebb a környéken kavicsokat rúgdosva lődörög. Már az is megdöbbentő számára, hogy céltalan császkálás helyett konkrét helyszínt látogatott meg a fattyú, az már csak hab a tortán, hogy pont a Sayqueves rezidencián bukkant fel. Szívesen tenné hozzá, hogy az egy romhalmaz, illetve meg is kérdezné, hogy mi dolga volt ott, de kíváncsiságát kénytelen háttérbe szorítani Orthus felbukkanásával.*
*A kereskedőt egy Relaeltől megszokott ragyogó mosoly üdvözli, melyben jele sem látható a múltkori neheztelésnek és távolságtartásnak.*
- Öröm ismételtel látni, drága Orthus.
*Csicsergi önfeledten, s finom kacsóját készségesen nyújtja a férfinak, akit pedig tiszteletteljes főhajtással fogad.*
- Igazán figyelemreméltó a vengészeretete. Köszönjük, hogy helyet biztosít nekünk az otthonában.
*Enyhén féloldalasan állva vonja be testbeszédével Haldriant is, ami terméshzetesen semmiféle kötelezettséggel nem jár, de van lehetősége a fattyúnak bemutatkozni.*
- Remélem továbbra is jól szolgál az egészsége.
*Kérdése közben elkalandozik figyelme a szalon bútorán helyet foglaló egyik dísztárgyra. Kedve lenne engedni késztetésének, hogy oda libbenjen és megtapintsa, közelebbről szemrevételezze.*
- Ahh, oly rég jártam Artheniorban, rendkívül szokatlan. Kérem ossza meg velem, hogy mi hír a városban mostanában?
*Szívesen konkretizálná, hogy mi is érdekli pontosan, de nem óhajtja letámadni a kereskedőt, helyette bátorkodik helyet foglalni az egyik párnázott ottománon.
Haldrian bizony észlelheti, hogy Relael mennyire másként mozog és kommunikál most, mint amikor saját udvartartása veszi körbe a saját kis bűnfészkében. Szokásos felszabadultsága helyett minden mozdulata kimért, feszes, és szükségszerű.*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-12 22:51:13
Üzenet elküldve: 2025-05-12 22:51:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Nem jön zavarba a hangnemtől, sem Relael feltűnésétől, mint legelső alkalmakkor. Megszokta már mindkettőt.*
-Úrnő. *Biccent őszinte alázattal.*
-Egy bizonyos Sayqueves-rezidencián jártam. Ez egy amolyan árvaház. Munkát ajánlottak, ha esetleg itt kellene a városban... Időznöm. *Tekintettel rá, hogy Relael csapongó napirendjét ismeri, könnyedén lehet, hogy el kell időznie valahol. A zöld szemek most is megkísértik; legyen bármennyire is kellemes látvány az elf, az a tekintet mindig arra sarkallja, hogy olyan bűnöket is bevalljon, amelyeket el sem követett.*
-Fahordás, ház körüli teendők, ilyesmi. *Fűzi még hozzá. A világért sem akarja, hogy Relael úgy gondolja, hogy másnak is dolgozik.*
-Á. *Szórakozottan vakarja meg tarkóját, miközben az elf "féltő" szavait hallja. Még egy vigyort is elmorzsol.*
-Ezek akkor sem tudnák, hol keressenek, ha besétálnák a kaszárnyába. *És valószínűleg nem is nagyon érdekli őket egy tolvaj, de ezt már nem fűzi hozzá.
Eszmecseréjüket közeledő léptek hangja zavarja meg; a kereskedő érkezik. Nem különb viseletben van, mint az úrnő, csak ez amolyan férfiaknak való, kevésbé izgalmas fajta. Fodros is meg előkelő is. El tudja képzelni, ahogy ilyen ruhakölteményekben illegeti magát és hintó hozza-viszi. Na persze nem a Kikötőben, mert ott könnyedén elakadna egy efféle, böhöm kordéval egy-egy szűkösebb sikátorban.
Kackiás szavakkal köszönti Relaelt a férfi, amiket akkor sem tudna utána mondani, ha még kétszer megismételne.*
-Ühhüm. *Viszonozza a kézfogást és valamiféle sajátos meghajlást is produkál. Berogyasztja térdeit és meghajtja fejét. A vak is láthatja, hogy nem szokott az ilyesmihez.* ~Kísérő.~ *Lágyan simogatja hiúságát e cím.*
-Az én nevem Ha... Hamren. *Vágja ki végül magát. A családnevét nem forszírozza, azt amúgy sem kérdik tőle soha. Hogy jól fogja-e magát érezni, ahhoz nem fér túl sok kétség, elvégre roppant kényelmesnek tűnik az ittlét. Mindenesetre azt is pontosan tudja, hogy Orthust a legkevésbé sem mozgatja meg, hogy mennyire is kényelmes számára az itt tartózkodás. Abból, amit Alissänától hallott, sejt épp eleget, bár messzemenő következtetéseket azért nem von le. Vannak, akik nem mondanák meg róla, de az ő fejében is férfiagy munkál. Nem is akármilyen!
Kissé hátrébb lép, s lopva Relaelre pillant szürkéivel. Fogalma sincs, hogy elküldi-e az elf. Általában elszokta, ám most "idegen terepen" vannak.*
*Nem jön zavarba a hangnemtől, sem Relael feltűnésétől, mint legelső alkalmakkor. Megszokta már mindkettőt.*
-Úrnő. *Biccent őszinte alázattal.*
-Egy bizonyos Sayqueves-rezidencián jártam. Ez egy amolyan árvaház. Munkát ajánlottak, ha esetleg itt kellene a városban... Időznöm. *Tekintettel rá, hogy Relael csapongó napirendjét ismeri, könnyedén lehet, hogy el kell időznie valahol. A zöld szemek most is megkísértik; legyen bármennyire is kellemes látvány az elf, az a tekintet mindig arra sarkallja, hogy olyan bűnöket is bevalljon, amelyeket el sem követett.*
-Fahordás, ház körüli teendők, ilyesmi. *Fűzi még hozzá. A világért sem akarja, hogy Relael úgy gondolja, hogy másnak is dolgozik.*
-Á. *Szórakozottan vakarja meg tarkóját, miközben az elf "féltő" szavait hallja. Még egy vigyort is elmorzsol.*
-Ezek akkor sem tudnák, hol keressenek, ha besétálnák a kaszárnyába. *És valószínűleg nem is nagyon érdekli őket egy tolvaj, de ezt már nem fűzi hozzá.
Eszmecseréjüket közeledő léptek hangja zavarja meg; a kereskedő érkezik. Nem különb viseletben van, mint az úrnő, csak ez amolyan férfiaknak való, kevésbé izgalmas fajta. Fodros is meg előkelő is. El tudja képzelni, ahogy ilyen ruhakölteményekben illegeti magát és hintó hozza-viszi. Na persze nem a Kikötőben, mert ott könnyedén elakadna egy efféle, böhöm kordéval egy-egy szűkösebb sikátorban.
Kackiás szavakkal köszönti Relaelt a férfi, amiket akkor sem tudna utána mondani, ha még kétszer megismételne.*
-Ühhüm. *Viszonozza a kézfogást és valamiféle sajátos meghajlást is produkál. Berogyasztja térdeit és meghajtja fejét. A vak is láthatja, hogy nem szokott az ilyesmihez.* ~Kísérő.~ *Lágyan simogatja hiúságát e cím.*
-Az én nevem Ha... Hamren. *Vágja ki végül magát. A családnevét nem forszírozza, azt amúgy sem kérdik tőle soha. Hogy jól fogja-e magát érezni, ahhoz nem fér túl sok kétség, elvégre roppant kényelmesnek tűnik az ittlét. Mindenesetre azt is pontosan tudja, hogy Orthust a legkevésbé sem mozgatja meg, hogy mennyire is kényelmes számára az itt tartózkodás. Abból, amit Alissänától hallott, sejt épp eleget, bár messzemenő következtetéseket azért nem von le. Vannak, akik nem mondanák meg róla, de az ő fejében is férfiagy munkál. Nem is akármilyen!
Kissé hátrébb lép, s lopva Relaelre pillant szürkéivel. Fogalma sincs, hogy elküldi-e az elf. Általában elszokta, ám most "idegen terepen" vannak.*
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-12 21:05:35
Üzenet elküldve: 2025-05-12 21:05:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer-ház//
*Orthus Morthimer is hazatér otthonába, ám ő hátasa, Luxius hátán, és a hátsó udvarba kaptat be, hiszen ott az istálló. Átadja Japhernek a kantárt, ő pedig az udvarból nyíló ajtón át lép be otthonába.
Már épp azon lenne, hogy valamelyest rendbe szedje magát a vendégei köszöntésére, amikor komornyikja közli vele, hogy lea'Natar úrhölgy a várakozás helyett inkább vissza kíván vonulni a vendégszobába, amit a részére készítettek elő. Így már Orthus se aprózza el a dolgot, hanem úgy dönt, hogy ő is visszavonul a saját lakrészébe, hogy felfrissüljön.
Relael mindezalatt kényelmesen megpihenhet a számára előkészített vendégszobában, ahova egy fürdődézsa is be van készítve - és ha igényelte volna, bizonyára gyorsan készítettek is volna neki egy fürdőt.
De akad ott egy palack minőségi vörösbor is, na meg egy kancsó friss víz. Egyebek mellett is ezt a szobát tisztes módon előkészítették a nemes hölgy kényére-kedvére. Relaelben akár a régi nemesi idők luxusát is felidézheti a szállása, bár az tény, hogy ez nem olyan nagy szoba, mint a nemesi kúriák terem-méretű lakrészei.
Orthus maga viszont vesz egy fürdőt és felfrissül, amíg arról nem tájékoztatják, hogy vendégei ismét előkerültek és a szalonba fáradtak.
Ekkor ő is csatlakozik a társasághoz. Az alkalomra ünnepélyesebb külsőt ölt, elegáns fekete öltönyt, fodros nyakú fehér inggel. Ékszert szokásához híven nem visel, leszámítva prefektusi kitűzőjét, illetve címeres pecsétgyűrűjét.
A terembe belépve rögtön Relaelhez lép, és nemesnek kijáró főhajtással és kézcsókkal köszönti.*
- lae'Natar úrhölgy, nagy tisztesség számomra, hogy az otthonomban üdvözölhetem és viszonozhatom szívélyes vendéglátását!
*köszönti mindenek előtt a hölgyet, majd Haldrianhoz fordul, és egy tisztes kézfogással és rövid főhajtással köszönti őt is.*
- Nem különben örülök, hogy a hölgy kísérőjét is vendégül láthatom. Úgy hiszem, találkoztunk már, de be még nem mutattak egymásnak. Orthus Morthimer vagyok! Remélem, jól fogja érezni magát az otthonomban!
*teszi hozzá. Mert hogy Haldriannak is elő van készítve egy vendégszoba, ami talán kevésbé elegáns, mint Relaelé, de nem kevésbé jól felszerelt és kényelmes.*
*Orthus Morthimer is hazatér otthonába, ám ő hátasa, Luxius hátán, és a hátsó udvarba kaptat be, hiszen ott az istálló. Átadja Japhernek a kantárt, ő pedig az udvarból nyíló ajtón át lép be otthonába.
Már épp azon lenne, hogy valamelyest rendbe szedje magát a vendégei köszöntésére, amikor komornyikja közli vele, hogy lea'Natar úrhölgy a várakozás helyett inkább vissza kíván vonulni a vendégszobába, amit a részére készítettek elő. Így már Orthus se aprózza el a dolgot, hanem úgy dönt, hogy ő is visszavonul a saját lakrészébe, hogy felfrissüljön.
Relael mindezalatt kényelmesen megpihenhet a számára előkészített vendégszobában, ahova egy fürdődézsa is be van készítve - és ha igényelte volna, bizonyára gyorsan készítettek is volna neki egy fürdőt.
De akad ott egy palack minőségi vörösbor is, na meg egy kancsó friss víz. Egyebek mellett is ezt a szobát tisztes módon előkészítették a nemes hölgy kényére-kedvére. Relaelben akár a régi nemesi idők luxusát is felidézheti a szállása, bár az tény, hogy ez nem olyan nagy szoba, mint a nemesi kúriák terem-méretű lakrészei.
Orthus maga viszont vesz egy fürdőt és felfrissül, amíg arról nem tájékoztatják, hogy vendégei ismét előkerültek és a szalonba fáradtak.
Ekkor ő is csatlakozik a társasághoz. Az alkalomra ünnepélyesebb külsőt ölt, elegáns fekete öltönyt, fodros nyakú fehér inggel. Ékszert szokásához híven nem visel, leszámítva prefektusi kitűzőjét, illetve címeres pecsétgyűrűjét.
A terembe belépve rögtön Relaelhez lép, és nemesnek kijáró főhajtással és kézcsókkal köszönti.*
- lae'Natar úrhölgy, nagy tisztesség számomra, hogy az otthonomban üdvözölhetem és viszonozhatom szívélyes vendéglátását!
*köszönti mindenek előtt a hölgyet, majd Haldrianhoz fordul, és egy tisztes kézfogással és rövid főhajtással köszönti őt is.*
- Nem különben örülök, hogy a hölgy kísérőjét is vendégül láthatom. Úgy hiszem, találkoztunk már, de be még nem mutattak egymásnak. Orthus Morthimer vagyok! Remélem, jól fogja érezni magát az otthonomban!
*teszi hozzá. Mert hogy Haldriannak is elő van készítve egy vendégszoba, ami talán kevésbé elegáns, mint Relaelé, de nem kevésbé jól felszerelt és kényelmes.*
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-11 20:32:08
Üzenet elküldve: 2025-05-11 20:32:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 867
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*A fogadtatás melyben részesülnek vitathatatlanul kifogástalan, s Relael megtisztelve érzi magát, ahogy az apró részleteken végig siklik tekintete. Ugyan viszonyítási alapja nincsen, elvégre most először jár Morthimer otthonában, de a ház népének finom nyüzsgéséből némi izgatottságot, és különös ráfordítást érez ki.*
*A szalon ugyan kényelmes, de a párnázott fotelben helyet foglalva az út fáradalmai hirtelen ránehezednek az egykori nemesre. Magához inti a szolgálatkész személyzetet, s udvariasan egy nyugtató teát kér magának, majd kifejezi igényét, hogy elvonulhasson egy szobába felfrissíteni magát. Ugyan indulás előtt gondoskodott arról, hogy megjelenése illő legyen Orthushoz, de ezt nem köti a személyzet orrára.
Ha kérésének eleget tesznek, akkor teája társaságában indul meg a hálószoba felé, hogy megpihenhessen, előzetesen pedig útjára engedi Haldriant. Hogy merre és mennyi időre távozik az a fattyú dolga. Bármennyire is szeretne rabszolgákat tartani a tapasztalat azt mondatja vele, hogy a boldog személyzet készségesebb.*
*Éppen eléggé pihentető számára, hogy pazar körülmények között kicsit kinyújtóztathatja magát. A thargoknál megtanult megbékélni az egyszerűséggel, de nem tudja megtagadni származását, s igényét a kényelemre. Mióta fogadóját igazgatja, s azt saját ízlésére szabja, azóta megint kezd finnyássá válni, így nem csoda, hogy a tegnapi padláson való szundikálás rosszul érintette.
Ültében kényelmesen hátradőlve, felületesen bóbiskol, a ház népe is valamelyest lecsillapodni látszik a kintről beszűrődő finom hangokból ítélve. Nem sokkal ezután valaki érkezésére felfigyel, de éles hallásával azt már nem tudja megállapítani ki lehet az. Az utolsó korty teáját még felhörpinti, mielőtt elsimítja szoknyája fodrait, és peckes tartással kilép a szobából.*
- Áh, te vagy az.
*Jegyzi meg ugyan széles, bájos mosolyával, de akaratlanul is csalódás és némi lekicsinylés érződhet ki hangjából. Persze Haldrian ehhez hozzászokhatott már.*
- Merre jártál?
*Lassú léptekkel kerüli meg a szépen faragott bútort, hogy a fiú közelében helyet foglaljon, de illő távolságban helyezkedik el tőle.*
- Nem felelőtlen dolog csak úgy egyedül kóricálnod Artheniorban?
*Megemelkedett szemöldökökkel pillant Haldrianra. Úgy véli diszkrét kérdése éppen elegendő ahhoz, hogy a félvér rájöhessen korábbi beszélgetésük témájára utal, melyet nem óhajt részletezni. Ha valamit megtanult nemesi évei alatt akkor az az, hogy a cselédeknek hála a falnak is füle van.*
- Még a végén bajod esik.
*Teszi hozzá látványosan hamis gondoskodással.*
*A fogadtatás melyben részesülnek vitathatatlanul kifogástalan, s Relael megtisztelve érzi magát, ahogy az apró részleteken végig siklik tekintete. Ugyan viszonyítási alapja nincsen, elvégre most először jár Morthimer otthonában, de a ház népének finom nyüzsgéséből némi izgatottságot, és különös ráfordítást érez ki.*
*A szalon ugyan kényelmes, de a párnázott fotelben helyet foglalva az út fáradalmai hirtelen ránehezednek az egykori nemesre. Magához inti a szolgálatkész személyzetet, s udvariasan egy nyugtató teát kér magának, majd kifejezi igényét, hogy elvonulhasson egy szobába felfrissíteni magát. Ugyan indulás előtt gondoskodott arról, hogy megjelenése illő legyen Orthushoz, de ezt nem köti a személyzet orrára.
Ha kérésének eleget tesznek, akkor teája társaságában indul meg a hálószoba felé, hogy megpihenhessen, előzetesen pedig útjára engedi Haldriant. Hogy merre és mennyi időre távozik az a fattyú dolga. Bármennyire is szeretne rabszolgákat tartani a tapasztalat azt mondatja vele, hogy a boldog személyzet készségesebb.*
*Éppen eléggé pihentető számára, hogy pazar körülmények között kicsit kinyújtóztathatja magát. A thargoknál megtanult megbékélni az egyszerűséggel, de nem tudja megtagadni származását, s igényét a kényelemre. Mióta fogadóját igazgatja, s azt saját ízlésére szabja, azóta megint kezd finnyássá válni, így nem csoda, hogy a tegnapi padláson való szundikálás rosszul érintette.
Ültében kényelmesen hátradőlve, felületesen bóbiskol, a ház népe is valamelyest lecsillapodni látszik a kintről beszűrődő finom hangokból ítélve. Nem sokkal ezután valaki érkezésére felfigyel, de éles hallásával azt már nem tudja megállapítani ki lehet az. Az utolsó korty teáját még felhörpinti, mielőtt elsimítja szoknyája fodrait, és peckes tartással kilép a szobából.*
- Áh, te vagy az.
*Jegyzi meg ugyan széles, bájos mosolyával, de akaratlanul is csalódás és némi lekicsinylés érződhet ki hangjából. Persze Haldrian ehhez hozzászokhatott már.*
- Merre jártál?
*Lassú léptekkel kerüli meg a szépen faragott bútort, hogy a fiú közelében helyet foglaljon, de illő távolságban helyezkedik el tőle.*
- Nem felelőtlen dolog csak úgy egyedül kóricálnod Artheniorban?
*Megemelkedett szemöldökökkel pillant Haldrianra. Úgy véli diszkrét kérdése éppen elegendő ahhoz, hogy a félvér rájöhessen korábbi beszélgetésük témájára utal, melyet nem óhajt részletezni. Ha valamit megtanult nemesi évei alatt akkor az az, hogy a cselédeknek hála a falnak is füle van.*
- Még a végén bajod esik.
*Teszi hozzá látványosan hamis gondoskodással.*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-11 18:45:35
Üzenet elküldve: 2025-05-11 18:45:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Alig telt el idő azóta, hogy lábát a Sayqueves-házba tette. Szeretne visszatérni, elvégre kellemes időtöltés volt ott lopni a napot a csinos és kifejezetten barátságos igazgatónő társaságában, de nem felejti el, miért is van Artheniorban épp. A belé vetett "bizalmat" pedig végképp nem óhajtja megingatni. Már csak azért sem, mert e bizalom jelenti azt is, hogy lehet valaki a Kikötőben.
Szinte lohol, hogy időben visszaérjen a kúriához. Pontosan tudja, hol "koslat" Relael; ott, ahol hagyta. A kisasszony ugyanis ágyat kért magának, míg a gazdag kereskedőre vártak, ő pedig addig nyakába vette a várost. Ennek hála kellemes ismertségre tett szert a lelencházban, de a a kötelesség az kötelesség. Főleg, ha e kötelesség a nemeshez köti. A szolgálatkészsége nem véletlen; imádja, tiszteli és féli is egyben az elfet. Furcsa ötvözet ez, de meglehetősen hatékony elegyet alkot. Sebtiben hátrasöpri sötét fürtjeit, ellenőrzi ruhája porttalanságát és ölt ábrázatára komolykodó képet, mielőtt ismét befelé terelgetné fogadóbizottsága.
Eszébe ötlik, hogy legutóbb a "tisztelt kísérő" titulussal illették itt, ami valahol kenegeti hiúságát. Ő a kisasszony "kísérője". Mintha csak maga is vendég lenne az elf meghívásából. Elhatározza, hogy ha kérdezik, ő is így fogja aposztrofálni magát. Természetesen nem Relael füle hallatára.
Odabenn van lehetősége újfent alaposan szemügyre venni a házat és nem is rejti véka alá kíváncsiságát. Követi kísérőjét, akit egyébként ruházata, na és persze önnön tapasztalatlansága miatt könnyűszerrel vélne a sokat emlegetett Orthusnak, ha nem látta volna már a kereskedőt életnagyságban. Szürkéi alaposan megmérnek mindent a házban és meg kell hagyni, akadna itt mit zsebre tenni. Mindenesetre esze ágában sincs ilyesmivel foglalatoskodni jelenleg, csupán hivatásbeli reflex ez részéről.
Noha Relael minden bizonnyal a kapott szobában pihen, őt a "szalonba" kísérik. Ez némileg felderíti, ez ugyanis minden bizonnyal a kékvérű megfelelője a szalonnának. Ennek megfelelően érdeklődve pillant körbe a tágas, rendezett helyiségben, és sikerrel leplezi az arcára kiülni készülő csalódottságot. A helyiségben nemhogy "szalonba", de szalonna sincs felszolgálva. Helyette helyet foglalhat és várakozhat. Míg ezzel az elfoglaltsággal kényszerül elütni idejét, igyekszik sajátos módszerekkel némileg kényelmesebbé varázsolni az inget, amit Relaeltől kapott.*
*Alig telt el idő azóta, hogy lábát a Sayqueves-házba tette. Szeretne visszatérni, elvégre kellemes időtöltés volt ott lopni a napot a csinos és kifejezetten barátságos igazgatónő társaságában, de nem felejti el, miért is van Artheniorban épp. A belé vetett "bizalmat" pedig végképp nem óhajtja megingatni. Már csak azért sem, mert e bizalom jelenti azt is, hogy lehet valaki a Kikötőben.
Szinte lohol, hogy időben visszaérjen a kúriához. Pontosan tudja, hol "koslat" Relael; ott, ahol hagyta. A kisasszony ugyanis ágyat kért magának, míg a gazdag kereskedőre vártak, ő pedig addig nyakába vette a várost. Ennek hála kellemes ismertségre tett szert a lelencházban, de a a kötelesség az kötelesség. Főleg, ha e kötelesség a nemeshez köti. A szolgálatkészsége nem véletlen; imádja, tiszteli és féli is egyben az elfet. Furcsa ötvözet ez, de meglehetősen hatékony elegyet alkot. Sebtiben hátrasöpri sötét fürtjeit, ellenőrzi ruhája porttalanságát és ölt ábrázatára komolykodó képet, mielőtt ismét befelé terelgetné fogadóbizottsága.
Eszébe ötlik, hogy legutóbb a "tisztelt kísérő" titulussal illették itt, ami valahol kenegeti hiúságát. Ő a kisasszony "kísérője". Mintha csak maga is vendég lenne az elf meghívásából. Elhatározza, hogy ha kérdezik, ő is így fogja aposztrofálni magát. Természetesen nem Relael füle hallatára.
Odabenn van lehetősége újfent alaposan szemügyre venni a házat és nem is rejti véka alá kíváncsiságát. Követi kísérőjét, akit egyébként ruházata, na és persze önnön tapasztalatlansága miatt könnyűszerrel vélne a sokat emlegetett Orthusnak, ha nem látta volna már a kereskedőt életnagyságban. Szürkéi alaposan megmérnek mindent a házban és meg kell hagyni, akadna itt mit zsebre tenni. Mindenesetre esze ágában sincs ilyesmivel foglalatoskodni jelenleg, csupán hivatásbeli reflex ez részéről.
Noha Relael minden bizonnyal a kapott szobában pihen, őt a "szalonba" kísérik. Ez némileg felderíti, ez ugyanis minden bizonnyal a kékvérű megfelelője a szalonnának. Ennek megfelelően érdeklődve pillant körbe a tágas, rendezett helyiségben, és sikerrel leplezi az arcára kiülni készülő csalódottságot. A helyiségben nemhogy "szalonba", de szalonna sincs felszolgálva. Helyette helyet foglalhat és várakozhat. Míg ezzel az elfoglaltsággal kényszerül elütni idejét, igyekszik sajátos módszerekkel némileg kényelmesebbé varázsolni az inget, amit Relaeltől kapott.*
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-29 22:59:17
Üzenet elküldve: 2025-04-29 22:59:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Valóban, lehet Graelnek igaza van. Szikra sosem érezte magát gyereknek, legalább is, nem emlékszik rá. Így hát úgy tett, ahogy épp jól gondolta vagy éppen érezte. Ha éhes volt, ételt keresett, magának és Deresnek. Ha fázott menedéket. Egy szóval bármit amit a túléléshez szüksége volt.
Így joggal érzi bármire képes, mert bármit el kellett követnie ahhoz, hogy itt lehessen. Igen, ez jócskán jár gondokkal, ez is biztos. De ideje az van, azalatt pedig ezt is megfogja tanulni, amiket eddig nem tudott. Vagy lehet inkább elfelejtett.
Győzelem ittasan felkacag, amikor Grael végre feladja vele a vitát, és bizony ő kiélvezi minden cseppjét. Mert az ilyenekre ritkán van esélye ellene.
Az elméjét piszkáló kérdésére is fény kerül. Apró füllentés talán, de miért ne higgye el Grael szavát, nem lenne rá oka.
Aggodalmasan szól kissé közelebb hajolva ismét.*
-Ugye nem beteg? Csináljak neki sárkányfog teát ha visszaértünk?
*Ajánlja fel, sok szívességet tett már érte anyja. Ha arról lenne szó, hogy valami nyavalya bántja Mait szívesen megvizsgálja.
Valahogy tudta ha elérkeznek a házakhoz hamar lekerül az ő újdonsült paripájáról. De megérti, Deres is hamar elfárad a játékban, Graelnek is biztos pihennie kell picit. Elvégre annyira már nem kicsi mint Rellan.*
-Rendben.
*Fűzi hozzá picit szomorkásan, mert tetszett neki a hegyi levegő, de minden jónak egyszer vége szakad.
Már sétálna is tovább Grael mellett, de amaz komolyabbra fordítja a szót. A kérdésre pislog párat értetlenül, de a férfi arckifejezése arról árulkodik ez a fele sem tréfa. Így egy kis szünetnyi gondolkodás után a földet kezdi bámulni, talán még talál a követett úton egy részt ami földes, hogy rajzolhasson bele. Pár lépés után, le is guggol oda, és egy kis kavics élével a földbe kezd karistolni.*
- Olyan mint te, vagy én. Van feje, haja, füle, meg teste is. *Rajzol egy egyszerű alakot talpalatnyi földre.* - De a szája, orra szeme ilyen. *Majd az arc részt elsatírozza, mintha egy örvény lenne.* -Én kettőre emlékszem, az egyiknek hosszú haja van fehér mint nekem. A másik pedig rövid és barnás, mint a tiéd csak világosabb sokkal. *Mutat Grael hajára.* - Akinek a nevetésére emlékszem néha hosszú fehér köpenyt visel mint Nimeril.
*Ekkor áll fel leporolva kezéről azt a kis földet ami most ráragadt.*
-Tőlük kaptam Tüskét és uhut.
*Mutat rá baglyos nyakláncára.*
-De nem ők az egyetlenek, de a többi ilyen.
*Satírozza el az egész rajzát. Majd elgondolkodva a távolban látott tömegre néz a távolban. A járókelőkre.*
-Látod őket? Csukd a szemed össze így.
*Mutatja saját zöldjeivel, és egészen picit hagyja csak nyitva.*
-Látod ilyen, homályos mint a víz ha megcsapod. Ők néha a barnás hajú arctalannal beszéltek.
*Magyarázata után, amit egész összeszedetten elő is adott, megilletődve néz Graelre.*
-Grael. Mindenki olyan furán nézett rám amikor azt mondtam az arctalan gyűrűje volt amit a láncos hozott. Miért?
*Aggódik nem is kicsit, kezdi azt hinni mintha valami baj lenne saját magával.*
*Valóban, lehet Graelnek igaza van. Szikra sosem érezte magát gyereknek, legalább is, nem emlékszik rá. Így hát úgy tett, ahogy épp jól gondolta vagy éppen érezte. Ha éhes volt, ételt keresett, magának és Deresnek. Ha fázott menedéket. Egy szóval bármit amit a túléléshez szüksége volt.
Így joggal érzi bármire képes, mert bármit el kellett követnie ahhoz, hogy itt lehessen. Igen, ez jócskán jár gondokkal, ez is biztos. De ideje az van, azalatt pedig ezt is megfogja tanulni, amiket eddig nem tudott. Vagy lehet inkább elfelejtett.
Győzelem ittasan felkacag, amikor Grael végre feladja vele a vitát, és bizony ő kiélvezi minden cseppjét. Mert az ilyenekre ritkán van esélye ellene.
Az elméjét piszkáló kérdésére is fény kerül. Apró füllentés talán, de miért ne higgye el Grael szavát, nem lenne rá oka.
Aggodalmasan szól kissé közelebb hajolva ismét.*
-Ugye nem beteg? Csináljak neki sárkányfog teát ha visszaértünk?
*Ajánlja fel, sok szívességet tett már érte anyja. Ha arról lenne szó, hogy valami nyavalya bántja Mait szívesen megvizsgálja.
Valahogy tudta ha elérkeznek a házakhoz hamar lekerül az ő újdonsült paripájáról. De megérti, Deres is hamar elfárad a játékban, Graelnek is biztos pihennie kell picit. Elvégre annyira már nem kicsi mint Rellan.*
-Rendben.
*Fűzi hozzá picit szomorkásan, mert tetszett neki a hegyi levegő, de minden jónak egyszer vége szakad.
Már sétálna is tovább Grael mellett, de amaz komolyabbra fordítja a szót. A kérdésre pislog párat értetlenül, de a férfi arckifejezése arról árulkodik ez a fele sem tréfa. Így egy kis szünetnyi gondolkodás után a földet kezdi bámulni, talán még talál a követett úton egy részt ami földes, hogy rajzolhasson bele. Pár lépés után, le is guggol oda, és egy kis kavics élével a földbe kezd karistolni.*
- Olyan mint te, vagy én. Van feje, haja, füle, meg teste is. *Rajzol egy egyszerű alakot talpalatnyi földre.* - De a szája, orra szeme ilyen. *Majd az arc részt elsatírozza, mintha egy örvény lenne.* -Én kettőre emlékszem, az egyiknek hosszú haja van fehér mint nekem. A másik pedig rövid és barnás, mint a tiéd csak világosabb sokkal. *Mutat Grael hajára.* - Akinek a nevetésére emlékszem néha hosszú fehér köpenyt visel mint Nimeril.
*Ekkor áll fel leporolva kezéről azt a kis földet ami most ráragadt.*
-Tőlük kaptam Tüskét és uhut.
*Mutat rá baglyos nyakláncára.*
-De nem ők az egyetlenek, de a többi ilyen.
*Satírozza el az egész rajzát. Majd elgondolkodva a távolban látott tömegre néz a távolban. A járókelőkre.*
-Látod őket? Csukd a szemed össze így.
*Mutatja saját zöldjeivel, és egészen picit hagyja csak nyitva.*
-Látod ilyen, homályos mint a víz ha megcsapod. Ők néha a barnás hajú arctalannal beszéltek.
*Magyarázata után, amit egész összeszedetten elő is adott, megilletődve néz Graelre.*
-Grael. Mindenki olyan furán nézett rám amikor azt mondtam az arctalan gyűrűje volt amit a láncos hozott. Miért?
*Aggódik nem is kicsit, kezdi azt hinni mintha valami baj lenne saját magával.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:37:58
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:37:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Tévedés. Szikrát a viselkedése alapján pont, hogy idősebbnek hihetnék a koránál, sőt, az is elképzelhető, hogy hosszúéletű mivolta miatt gyakorlatilag még nála is idősebb, de egy elf életének hosszát és testi adottságait tekintve ő akkor is még gyerek. Egy gyerek, akit óvni kell, legfőképp a saját vakmerőségétől, és pont attól, hogy úgy érzi, már bármire képes, mert élt eleget. Nem így van. Szikra a legfontosabb szavakat nem ismeri, mint az óvatosság, a felelősség és a következmény.*
- Rendben, legyen ebben neked igazad. *Hagyja rá a lányra, hadd érezze a győzelem ízét.
Sétálnak tovább, most már romok helyett egészen szép házak között, ám Szikra továbbra sem érti, hogy nincs különösebb oka annak, hogy most jöttek el sétálni, Grael pedig kezd kifogyni az ötletekből, hogy hányszor mondja még el neki ugyanazt.*
- Mitől lenne ez a most másabb, mint egy másik most? Azért most, mert most voltam épp ott, ahol te. Tudod mit? Megadom magam, igen, Mai miatt. Fáradt, és pihenni szeretne, úgyhogy rám bízott téged. *Ez még valahol közel is van az igazsághoz, és talán végre elég lesz ahhoz, hogy ne kapjon több kérdést ezzel kapcsolatban. Bandukolnak még egy ideig, de aztán Grael megáll, elengedi a lányka lábait, és felnyúl, hogy leemelje a nyakából.*
- Most már leteszlek, jó? A nagylányok nehezek ahhoz, hogy sokat cipeljék őket. *Mondja, hátha Szikra akkor jobban szeretne még egy ideig kislány maradni. Mindenkinek jobb volna úgy. Leteszi őt a földre, amit egyébként azért tesz, hogy a fontosabb, komoly téma ecsetelése közben már rendesen lássa őt, az arckifejezéseit, és esetleg a tekintetét, ha füllenteni próbálna neki.*
- Értem *bólint a hallottakra.* Egy valamit magyarázz meg nekem kérlek, mielőtt ennél mélyebbre ássuk magunkat a dolgokban. Mi az az arctalan, és miért hívod így? Mire emlékszel róla? Mondj bármit, ami jellegzetes vele kapcsolatban! *Az első és legfontosabb, hogy kiderítse, vajon a sötétség istene hálózta-e be a lányt, vagy egy más, ártalmatlan fantázia szüleménye ez az ő arctalanja. Az utóbbi nyilván megnyugtatóbb volna.*
*Tévedés. Szikrát a viselkedése alapján pont, hogy idősebbnek hihetnék a koránál, sőt, az is elképzelhető, hogy hosszúéletű mivolta miatt gyakorlatilag még nála is idősebb, de egy elf életének hosszát és testi adottságait tekintve ő akkor is még gyerek. Egy gyerek, akit óvni kell, legfőképp a saját vakmerőségétől, és pont attól, hogy úgy érzi, már bármire képes, mert élt eleget. Nem így van. Szikra a legfontosabb szavakat nem ismeri, mint az óvatosság, a felelősség és a következmény.*
- Rendben, legyen ebben neked igazad. *Hagyja rá a lányra, hadd érezze a győzelem ízét.
Sétálnak tovább, most már romok helyett egészen szép házak között, ám Szikra továbbra sem érti, hogy nincs különösebb oka annak, hogy most jöttek el sétálni, Grael pedig kezd kifogyni az ötletekből, hogy hányszor mondja még el neki ugyanazt.*
- Mitől lenne ez a most másabb, mint egy másik most? Azért most, mert most voltam épp ott, ahol te. Tudod mit? Megadom magam, igen, Mai miatt. Fáradt, és pihenni szeretne, úgyhogy rám bízott téged. *Ez még valahol közel is van az igazsághoz, és talán végre elég lesz ahhoz, hogy ne kapjon több kérdést ezzel kapcsolatban. Bandukolnak még egy ideig, de aztán Grael megáll, elengedi a lányka lábait, és felnyúl, hogy leemelje a nyakából.*
- Most már leteszlek, jó? A nagylányok nehezek ahhoz, hogy sokat cipeljék őket. *Mondja, hátha Szikra akkor jobban szeretne még egy ideig kislány maradni. Mindenkinek jobb volna úgy. Leteszi őt a földre, amit egyébként azért tesz, hogy a fontosabb, komoly téma ecsetelése közben már rendesen lássa őt, az arckifejezéseit, és esetleg a tekintetét, ha füllenteni próbálna neki.*
- Értem *bólint a hallottakra.* Egy valamit magyarázz meg nekem kérlek, mielőtt ennél mélyebbre ássuk magunkat a dolgokban. Mi az az arctalan, és miért hívod így? Mire emlékszel róla? Mondj bármit, ami jellegzetes vele kapcsolatban! *Az első és legfontosabb, hogy kiderítse, vajon a sötétség istene hálózta-e be a lányt, vagy egy más, ártalmatlan fantázia szüleménye ez az ő arctalanja. Az utóbbi nyilván megnyugtatóbb volna.*
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:16:27
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:16:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Lehet viselkedése miatt nézik szegénykét őt ennyire gyereknek, meg hát ezen az sem segít, hogy elf létére is, korához képest is gyermeteg az arca. Mit lehet ezzel kezdeni. Talán egyszer, ha vissza kerül minden apróra tört memória szilánk a fejében rá, másképp fognak rá tekinteni. Addig viszont marad az ami.
Maradt volna ő szívesen az, de az élet inkább döntött úgy, hogy játszik helyette is. Úgy meg nem igazán élvezeti ki a fiatal éveit. Itt viszont már szerencsésnek mondhatja magát, hogy elf, mert így van bőven ideje.*
- Uh-uh. Nekem van igazam és nem neked.
*Hajol előre, és játékosan ki is ölti a nyelvét a férfira, egy pillanatra eltakarva hosszú hajával az utat. Még szerencse, hogy a fonatok még kitartanak.
Grael terve működik, ugratása, meghozza Szikra kedvét a mókázáshoz, és bele is megy a másik játékába. Már majdnem elfelejtené az őt érő problémákat, legalább is egy időre.*
- Uh-uh.
*Feleli ismét megrázva a fejét, na nem mintha a másik látná, maximum érzi, ahogy a hajzuhatag okozta kis lengedezés viszi az aprócska testet jobbra és balra a hátán.*
- Csak nem értem miért most, talán Mai miatt?
*Más nem igazán tud eszébe ötleni, minthogy Grael azért törődik jobban vele, mert Maival egy párt alkotnak már. Persze mit sem tudva a kettőjük közt lefolyó alkuról. Neki ez egy örömteli eset csupán, hogy a számára két fontos személy egymásra talált.*
-Mert ezt láttam az új emlékeimben, amikor megláttam az arctalan gyűrűjét amit a láncos hozott. Rajta volt a róka, de a gyűrűre Mai vigyáz, pedig megmutatnám neked. A napocska meg Tüskén volt rajta.
*Válaszolja szépen, nem hadar, és nem is hangzik szomorúnak. Közben csak a tájat nézegeti ami lassacskán változik át a romos házakról, a lakottakra. Ismételten megcsodálja a környéket, mert a magaslatból minden másmilyennek tűnik számára.*
*Lehet viselkedése miatt nézik szegénykét őt ennyire gyereknek, meg hát ezen az sem segít, hogy elf létére is, korához képest is gyermeteg az arca. Mit lehet ezzel kezdeni. Talán egyszer, ha vissza kerül minden apróra tört memória szilánk a fejében rá, másképp fognak rá tekinteni. Addig viszont marad az ami.
Maradt volna ő szívesen az, de az élet inkább döntött úgy, hogy játszik helyette is. Úgy meg nem igazán élvezeti ki a fiatal éveit. Itt viszont már szerencsésnek mondhatja magát, hogy elf, mert így van bőven ideje.*
- Uh-uh. Nekem van igazam és nem neked.
*Hajol előre, és játékosan ki is ölti a nyelvét a férfira, egy pillanatra eltakarva hosszú hajával az utat. Még szerencse, hogy a fonatok még kitartanak.
Grael terve működik, ugratása, meghozza Szikra kedvét a mókázáshoz, és bele is megy a másik játékába. Már majdnem elfelejtené az őt érő problémákat, legalább is egy időre.*
- Uh-uh.
*Feleli ismét megrázva a fejét, na nem mintha a másik látná, maximum érzi, ahogy a hajzuhatag okozta kis lengedezés viszi az aprócska testet jobbra és balra a hátán.*
- Csak nem értem miért most, talán Mai miatt?
*Más nem igazán tud eszébe ötleni, minthogy Grael azért törődik jobban vele, mert Maival egy párt alkotnak már. Persze mit sem tudva a kettőjük közt lefolyó alkuról. Neki ez egy örömteli eset csupán, hogy a számára két fontos személy egymásra talált.*
-Mert ezt láttam az új emlékeimben, amikor megláttam az arctalan gyűrűjét amit a láncos hozott. Rajta volt a róka, de a gyűrűre Mai vigyáz, pedig megmutatnám neked. A napocska meg Tüskén volt rajta.
*Válaszolja szépen, nem hadar, és nem is hangzik szomorúnak. Közben csak a tájat nézegeti ami lassacskán változik át a romos házakról, a lakottakra. Ismételten megcsodálja a környéket, mert a magaslatból minden másmilyennek tűnik számára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440