Kikötő - Vámház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 149-168
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-10 20:12:23
Üzenet elküldve: 2023-07-10 20:12:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Bólogatva igyekszik megjegyezni, amit az öreg gnóm javasol.*
-Talpas whula virága... Tüzes tövis... *Ismételgeti az orra alatt. Úgy felderül, hogy még Alissäna szavaira is odabiccent.*
-Fontos ügyben, persze. *Legyint szórakozottan. Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb, ezt már rég megtanulta. Ugyanakkor jóval segítőkészebbnek tűnik most, a "recept" után.*
-Jöjjön, gyógyító uram, meg hozza a bájos kísérőjét is! Ha igazat szólt és az asszony is talpon, úgy magam is szólhatok néhány jó szót az érdekében "odafenn". Mi is a neve? Gyógyítóból itt nagy hiány van! Kuruzsló viszont akad épp elég... *Teszi hozzá mogorvábban, miközben kikerülve a sort elindulnak a Vámház méretes épülete felé. Bőrvértes harcosok szegélyezik útjuk jobbról is és balról is, de dolguk szerencsére nem akad most velük. Még akkor sem, ha egyikük bizony istenesen oldalba könyökli a mellette állót, s biccent Alissäna felé.*
-Nem mondták még, kit keresnek. *Fordul kísérőjük a lépcső tetején a páros felé.*
//Arany közt is koncot les//
*Bólogatva igyekszik megjegyezni, amit az öreg gnóm javasol.*
-Talpas whula virága... Tüzes tövis... *Ismételgeti az orra alatt. Úgy felderül, hogy még Alissäna szavaira is odabiccent.*
-Fontos ügyben, persze. *Legyint szórakozottan. Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb, ezt már rég megtanulta. Ugyanakkor jóval segítőkészebbnek tűnik most, a "recept" után.*
-Jöjjön, gyógyító uram, meg hozza a bájos kísérőjét is! Ha igazat szólt és az asszony is talpon, úgy magam is szólhatok néhány jó szót az érdekében "odafenn". Mi is a neve? Gyógyítóból itt nagy hiány van! Kuruzsló viszont akad épp elég... *Teszi hozzá mogorvábban, miközben kikerülve a sort elindulnak a Vámház méretes épülete felé. Bőrvértes harcosok szegélyezik útjuk jobbról is és balról is, de dolguk szerencsére nem akad most velük. Még akkor sem, ha egyikük bizony istenesen oldalba könyökli a mellette állót, s biccent Alissäna felé.*
-Nem mondták még, kit keresnek. *Fordul kísérőjük a lépcső tetején a páros felé.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-10 12:02:38
Üzenet elküldve: 2023-07-10 12:02:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
* Az öreg gnóm felvonja a szemöldökét a kérdésre, láthatóan nem várta, hogy ki fogják kérni a szakértelmét a tömegben. Elgondolkodik egy pillanatig, majd bólint. *
- Látatlanban nehéz megfejteni, hogy mi okozhatja a problémáját, de próbáljátok meg a talpas whula teát, ha tudtok szerezni, akkor mézzel elkeverve. Ne forrón igya, de ne is hidegen, ha olyan meleg, hogy nem égeti a kezed, az tökéletes. Ne a levelét főzzétek le a talpasnak, hanem a virágját, ez fontos. A kikötői piacon kellene legyen jó áron, de ha úgy van, akkor a tüzes tövis bogyóit is lefőzhetitek. Ha nem múlik, keressetek meg a varjú tavernában egy hat múlva, és megnézem pontosabban, hogy mi lehet a probléma. * Ad tanácsot az öreg, a helyzetre való tekintettel ingyen, pedig nem szokása csak úgy elszalasztani egy kis alkohol lehetőségét. *
- Az erős szeszt meg mellőzétek, csak a teát igya, de abból jó sokat. A leves se mindegy, hogy milyen, zöldségben legyen gazdag, és kenyér belével egye. Azt se túl forrón, mert a túl forró nem tesz jót a gyulladt toroknak. Gőzölögjön, de ne nagyon. * Teszi még hozzá, hogy valami torokkímélő ételt is javasoljon, ahogy tovább gondolkodik. *
- Ha találtok friss sárkányfogat, annak a levét is ihatja. A köhögésen kívül van más tünet, fiam?
//Arany közt is koncot les//
* Az öreg gnóm felvonja a szemöldökét a kérdésre, láthatóan nem várta, hogy ki fogják kérni a szakértelmét a tömegben. Elgondolkodik egy pillanatig, majd bólint. *
- Látatlanban nehéz megfejteni, hogy mi okozhatja a problémáját, de próbáljátok meg a talpas whula teát, ha tudtok szerezni, akkor mézzel elkeverve. Ne forrón igya, de ne is hidegen, ha olyan meleg, hogy nem égeti a kezed, az tökéletes. Ne a levelét főzzétek le a talpasnak, hanem a virágját, ez fontos. A kikötői piacon kellene legyen jó áron, de ha úgy van, akkor a tüzes tövis bogyóit is lefőzhetitek. Ha nem múlik, keressetek meg a varjú tavernában egy hat múlva, és megnézem pontosabban, hogy mi lehet a probléma. * Ad tanácsot az öreg, a helyzetre való tekintettel ingyen, pedig nem szokása csak úgy elszalasztani egy kis alkohol lehetőségét. *
- Az erős szeszt meg mellőzétek, csak a teát igya, de abból jó sokat. A leves se mindegy, hogy milyen, zöldségben legyen gazdag, és kenyér belével egye. Azt se túl forrón, mert a túl forró nem tesz jót a gyulladt toroknak. Gőzölögjön, de ne nagyon. * Teszi még hozzá, hogy valami torokkímélő ételt is javasoljon, ahogy tovább gondolkodik. *
- Ha találtok friss sárkányfogat, annak a levét is ihatja. A köhögésen kívül van más tünet, fiam?
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-08 16:28:45
Üzenet elküldve: 2023-07-08 16:28:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*Merchen szavai őszintének hatnak, legalábbis a gnóm számára. Fészkelődik egy darabon a székében az utolsó kérdésre. Ezt a tündér aligha tudhatja, de a patkányok nem kelthetnek feltűnést a Kikötőben holmi házkutatásokkal. Helyette azokat gyűjtik be, akik megfordulnak a szóban forgó címeken.*
-Hiszek magának. De jól figyeljen, Merchen Feiy... *Dől előre az asztalra támaszkodva. Ehhez persze fel kell állnia a székében méretéből fakadóan. Nevetségesnek is hathatna-e kép, ha nem lennének oly komolyak a szavak, mik elhagyják a patkány száját.*
-Figyelni fogjuk. És ha még egyszer tilosban jár, vagyis szerintünk tilosban... Úgy nem csak egy futó látogatást fog tenni a Vámházban. *Leugrik a székről, majd az ajtóhoz lép és hármat koppint rajta. A vasajtó nyílik, Merchen pedig szabad tündér, legalábbis egyelőre. Egy testesebb patkányt kap maga mellé kifelé, ki a fegyvereit is visszaszolgáltatja a kereskedőnek. Kifelé még azért taszajt rajta egy nagyot, de Merchen megússza a látogatást. Egy biztos; a legközelebbi alkalommal a megnyerő jelleme nem fogja kihúzni ily könnyedén.*
*Merchen szavai őszintének hatnak, legalábbis a gnóm számára. Fészkelődik egy darabon a székében az utolsó kérdésre. Ezt a tündér aligha tudhatja, de a patkányok nem kelthetnek feltűnést a Kikötőben holmi házkutatásokkal. Helyette azokat gyűjtik be, akik megfordulnak a szóban forgó címeken.*
-Hiszek magának. De jól figyeljen, Merchen Feiy... *Dől előre az asztalra támaszkodva. Ehhez persze fel kell állnia a székében méretéből fakadóan. Nevetségesnek is hathatna-e kép, ha nem lennének oly komolyak a szavak, mik elhagyják a patkány száját.*
-Figyelni fogjuk. És ha még egyszer tilosban jár, vagyis szerintünk tilosban... Úgy nem csak egy futó látogatást fog tenni a Vámházban. *Leugrik a székről, majd az ajtóhoz lép és hármat koppint rajta. A vasajtó nyílik, Merchen pedig szabad tündér, legalábbis egyelőre. Egy testesebb patkányt kap maga mellé kifelé, ki a fegyvereit is visszaszolgáltatja a kereskedőnek. Kifelé még azért taszajt rajta egy nagyot, de Merchen megússza a látogatást. Egy biztos; a legközelebbi alkalommal a megnyerő jelleme nem fogja kihúzni ily könnyedén.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-07 07:37:37
Üzenet elküldve: 2023-07-07 07:37:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*Ez a gnóm nem úgy tűnik, hogy ma kezdte volna a szakmát, bizonyosan nem Merchen az első ember, avagy tündér akit itt "meghallgat" és valószínűleg nem is az utolsó. Nagyot sóhajt az újabb kérdésre és elkeseredetten teszi fel két kezét az asztalra, ujjait összekulcsolva.*
-Szállítottam a hordókat a Sellőházba, mint ahogy azt már elmondtam. Papírom is van róla. Nem ismerem a környéket, ha valaki azt mondja hogy látott hát én elhiszem neki, bárki láthatott ahogy mentem egyik utcából a másikba. Bár mondjuk ha én látnék egy berezelt tündért egy hordónyi kocsival a lakónegyedben... Tán én is elmondanám itt a kedves uraknak a vámházban hogy valami véletlenszerű címről jött ki, hátha kapnék egy üveg bornyira való aranyat.
*Bosszankodva húzza fel a vállait majd engedi le újra.*
-Nézze az én megbízóm ahogy próbáltam elmondani annak a kettőnek is akik idehoztak a Wegtoren Aranya Kereskedőház, látja?
*Mutatja ujján a leviatángyűrűt.*
-Ennyi. Higgye el hogy én szívesebben elmondanék bármit ha tudnék, mint amennyire maga el akar engem engedni.
*Aztán még valami jut eszébe, ami elkezdi csavargatni a gondolatait.*
-És miért nem abban a Hálóköz 7 szám alatt vagy hol kérdezősködnek ha ennyire biztosak a dolgukban? Engedjenek innen a dolgomra. Kérem.
*Ez a gnóm nem úgy tűnik, hogy ma kezdte volna a szakmát, bizonyosan nem Merchen az első ember, avagy tündér akit itt "meghallgat" és valószínűleg nem is az utolsó. Nagyot sóhajt az újabb kérdésre és elkeseredetten teszi fel két kezét az asztalra, ujjait összekulcsolva.*
-Szállítottam a hordókat a Sellőházba, mint ahogy azt már elmondtam. Papírom is van róla. Nem ismerem a környéket, ha valaki azt mondja hogy látott hát én elhiszem neki, bárki láthatott ahogy mentem egyik utcából a másikba. Bár mondjuk ha én látnék egy berezelt tündért egy hordónyi kocsival a lakónegyedben... Tán én is elmondanám itt a kedves uraknak a vámházban hogy valami véletlenszerű címről jött ki, hátha kapnék egy üveg bornyira való aranyat.
*Bosszankodva húzza fel a vállait majd engedi le újra.*
-Nézze az én megbízóm ahogy próbáltam elmondani annak a kettőnek is akik idehoztak a Wegtoren Aranya Kereskedőház, látja?
*Mutatja ujján a leviatángyűrűt.*
-Ennyi. Higgye el hogy én szívesebben elmondanék bármit ha tudnék, mint amennyire maga el akar engem engedni.
*Aztán még valami jut eszébe, ami elkezdi csavargatni a gondolatait.*
-És miért nem abban a Hálóköz 7 szám alatt vagy hol kérdezősködnek ha ennyire biztosak a dolgukban? Engedjenek innen a dolgomra. Kérem.
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-06 23:50:19
Üzenet elküldve: 2023-07-06 23:50:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna kedvelni kezdi Vasbordát, akinek szavain kiérez talán némi hazugságot, de ez mit sem zavarja őt addig amíg nem ütlegeli, vagy verbálisan nem bántalmazza. A gnóm szavai mellett a kezében lévő desszertre koncentrál nagyon elmélyülten, és magában reménykedik, hogy ebben a melegben hamar sorra kerüljenek, mert csak frissen lesz ízletes az ajándék.
Megszólítják őket, amire kicsit megriad először, aztán rutinosan magára ölti szelíd mosolyát.*
- Bocsánat, nem akarok udvariatlan lenni.
*Szól közbe, de csak finoman nehogy komolyan zokon vegyék, hogy eltereli a témát.*
- Csak szeretném megkérdezni, hogy van itt módja annak, hogy gyorsabban bejussunk? Fontos ügyben érkeztünk.
*Hogy ki a férfi, azt nem sejti, talán nincs is jelentősége, de talán tud és hajlandó nekik segíteni egy kedves mosolyért cserébe.*
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna kedvelni kezdi Vasbordát, akinek szavain kiérez talán némi hazugságot, de ez mit sem zavarja őt addig amíg nem ütlegeli, vagy verbálisan nem bántalmazza. A gnóm szavai mellett a kezében lévő desszertre koncentrál nagyon elmélyülten, és magában reménykedik, hogy ebben a melegben hamar sorra kerüljenek, mert csak frissen lesz ízletes az ajándék.
Megszólítják őket, amire kicsit megriad először, aztán rutinosan magára ölti szelíd mosolyát.*
- Bocsánat, nem akarok udvariatlan lenni.
*Szól közbe, de csak finoman nehogy komolyan zokon vegyék, hogy eltereli a témát.*
- Csak szeretném megkérdezni, hogy van itt módja annak, hogy gyorsabban bejussunk? Fontos ügyben érkeztünk.
*Hogy ki a férfi, azt nem sejti, talán nincs is jelentősége, de talán tud és hajlandó nekik segíteni egy kedves mosolyért cserébe.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-05 16:58:40
Üzenet elküldve: 2023-07-05 16:58:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*A gnóm csak nagy ritkán pillant fel a tündérre, míg az beszél. El van foglalva a jegyzeteléssel, s nem is hallatszik más egy darabig, csak az írószerszám sercegése a pergamenen. Végül sóhajtva teszi le a pennát és apró kezével megdörzsöli homlokát.*
-Utoljára teszem fel ezt a kérdést, Merchen Feiy. Mit csinált a Hálóközben? Látták kijönni a Hálóköz 7 szám kapuján, méghozzá szekerestül.
*Előredől ültében, szemeit összehúzva fürkészi a tündért. Talán még be is dőlne a színjátéknak, ha nem bírna ily perdöntő tényállással.*
-Én szeretném elengedni, Merchen Feiy. Tényleg. Úgyhogy legyünk barátok. Segít nekünk és elmondja, ki bízta meg. Elmondja, hogy miért ment a Hálóköz 7-be és ki tudja? Talán nagy szolgálatot tehet a Patkányoknak. Vagy talán nem akar segíteni? *Hangja színtelen, de szavai annál baljósabbak. Merchen előtt számos lehetőség áll, már ami a válaszadást illeti; előrukkol egy hihető hazugsággal, esetleg elmondja az igazat... Vagy nem mond semmit. Rajta áll.*
*A gnóm csak nagy ritkán pillant fel a tündérre, míg az beszél. El van foglalva a jegyzeteléssel, s nem is hallatszik más egy darabig, csak az írószerszám sercegése a pergamenen. Végül sóhajtva teszi le a pennát és apró kezével megdörzsöli homlokát.*
-Utoljára teszem fel ezt a kérdést, Merchen Feiy. Mit csinált a Hálóközben? Látták kijönni a Hálóköz 7 szám kapuján, méghozzá szekerestül.
*Előredől ültében, szemeit összehúzva fürkészi a tündért. Talán még be is dőlne a színjátéknak, ha nem bírna ily perdöntő tényállással.*
-Én szeretném elengedni, Merchen Feiy. Tényleg. Úgyhogy legyünk barátok. Segít nekünk és elmondja, ki bízta meg. Elmondja, hogy miért ment a Hálóköz 7-be és ki tudja? Talán nagy szolgálatot tehet a Patkányoknak. Vagy talán nem akar segíteni? *Hangja színtelen, de szavai annál baljósabbak. Merchen előtt számos lehetőség áll, már ami a válaszadást illeti; előrukkol egy hihető hazugsággal, esetleg elmondja az igazat... Vagy nem mond semmit. Rajta áll.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-04 22:18:14
Üzenet elküldve: 2023-07-04 22:18:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két fickó elviszi őt, szerencsére kötél nem kerül a kezére és ez jó. Nincs baja a kikötözéssel, de csak ha csinos lányok társaságában történik ilyesmi. Szótlan telik az út, és ő készségesen követi az utasításokat amiket kap. Hamar meg is látja a jellegzetes szögletes épületet, és még a szemével sem nagyon igyekszik leskelődni. Fölöslegesnek érzi. Süllyed egyre lefelé, mind fizikailag mind mentálisan. A helységben a két szék közül az egyikre ültetik és a tündér le is huppan. A fejében pedig folyamatosan latolgatja a lehetőségeit, a kiutat. Mint egy csapdába szorult patkány. ~Milyen ironikus.~ Nem mocorog, nem idegeskedik, megpróbál nyugodt maradni, hisz ez alapvető képesség ami minden helyzetben jól jön. Legyen az bármilyen szorult is. Ámbár talán most még egy olcsóbb taktikát is ki illene próbálnia. Pár perc múlva egy gnóm jön be hozzá, nem annyira félelmetes alak. ~Kikérdezni gondolom. Vajon rejtegetne valamit, vagy ő a jó fiú és jön a rossz ha nem tetszik neki a válaszom, vagy csak nem tartanak egyelőre olyan fontosnak hogy az arcszaggatót küldjék?~ A tündér a székben ülve összeroskad, kezeit pedig az ölébe teszi, mint egy ijedt vad.*
-Ü..üdv!
*Mondja szánnivaló hangon.*
-Merchen Feiy vagyok. Valami fickó volt a kontakt,
én nem kérdezek sokat. Nem Nem. Csak viszem az árut aztán fogom az aranyat.
*Zavarában nagyon vékonyka mosolyt enged meg magának, ami rögtön el is tűnik ahogy a fogóra téved a szeme.*
-Hetet. Nem! Nyolcat! Nyolc volt igen.
*Javítja is magát, és közben kezeit tördeli.*
-És..Hoo- hogy? Hol?
*Úgy tesz, mintha az utolsó kérdés valóban meglepné ellenben az előzővel. Még a szemöldökét is összeráncolja.*
-Miért? Jártam ott akkor ezek szerint.
*Vizslatja a gnómot értetlen szemekkel.*
-Én nem tudom itt ezt a részt mi milyen utca vagy köz, tudja milyen rohadt nehéz egy hordóval megrakott szekérrel meg lovakkal itt átvágni? Én... Én féltem hogy valaki rám támad, egy éhes csöves vagy egy részeg kalóz úgyhogy bevallom én tényleg gyorsan hajtottam, és mentem amerre vittek a lovak ahol kevesebb volt az ember.*Magyarázza.* Rossz felé kanyarodtam volna?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két fickó elviszi őt, szerencsére kötél nem kerül a kezére és ez jó. Nincs baja a kikötözéssel, de csak ha csinos lányok társaságában történik ilyesmi. Szótlan telik az út, és ő készségesen követi az utasításokat amiket kap. Hamar meg is látja a jellegzetes szögletes épületet, és még a szemével sem nagyon igyekszik leskelődni. Fölöslegesnek érzi. Süllyed egyre lefelé, mind fizikailag mind mentálisan. A helységben a két szék közül az egyikre ültetik és a tündér le is huppan. A fejében pedig folyamatosan latolgatja a lehetőségeit, a kiutat. Mint egy csapdába szorult patkány. ~Milyen ironikus.~ Nem mocorog, nem idegeskedik, megpróbál nyugodt maradni, hisz ez alapvető képesség ami minden helyzetben jól jön. Legyen az bármilyen szorult is. Ámbár talán most még egy olcsóbb taktikát is ki illene próbálnia. Pár perc múlva egy gnóm jön be hozzá, nem annyira félelmetes alak. ~Kikérdezni gondolom. Vajon rejtegetne valamit, vagy ő a jó fiú és jön a rossz ha nem tetszik neki a válaszom, vagy csak nem tartanak egyelőre olyan fontosnak hogy az arcszaggatót küldjék?~ A tündér a székben ülve összeroskad, kezeit pedig az ölébe teszi, mint egy ijedt vad.*
-Ü..üdv!
*Mondja szánnivaló hangon.*
-Merchen Feiy vagyok. Valami fickó volt a kontakt,
én nem kérdezek sokat. Nem Nem. Csak viszem az árut aztán fogom az aranyat.
*Zavarában nagyon vékonyka mosolyt enged meg magának, ami rögtön el is tűnik ahogy a fogóra téved a szeme.*
-Hetet. Nem! Nyolcat! Nyolc volt igen.
*Javítja is magát, és közben kezeit tördeli.*
-És..Hoo- hogy? Hol?
*Úgy tesz, mintha az utolsó kérdés valóban meglepné ellenben az előzővel. Még a szemöldökét is összeráncolja.*
-Miért? Jártam ott akkor ezek szerint.
*Vizslatja a gnómot értetlen szemekkel.*
-Én nem tudom itt ezt a részt mi milyen utca vagy köz, tudja milyen rohadt nehéz egy hordóval megrakott szekérrel meg lovakkal itt átvágni? Én... Én féltem hogy valaki rám támad, egy éhes csöves vagy egy részeg kalóz úgyhogy bevallom én tényleg gyorsan hajtottam, és mentem amerre vittek a lovak ahol kevesebb volt az ember.*Magyarázza.* Rossz felé kanyarodtam volna?
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-04 16:08:12
Üzenet elküldve: 2023-07-04 16:08:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
-Orvos, mi?! *Egy nyurga alak sandít rájuk a közelükből, aki szemmel láthatóan a téren várakozókat hivatott sorokba rendezni. Van is mit, hisz ahogy az már megszokható, most is hosszú a sor, ami a Vámház felé kanyarog. Az emberférfi, ki megszólította őket, most derekára szegezett karokkal fordul feléjük. Zöld inget és barna vászonnadrágot visel, oldalán pedig meglepően szépen munkált kard lóg. Nem lehet sokkal több harmincnál. Furcsa lehet, de nem Alissänát pécézte ki magának, sokkal inkább az aprónépet vizslatja.*
-Na, abból nem sok van itt egy ideje. Mondd csak, gnóm úr... Az asszony már két hat óta keheg, a torkát marja valami. Nem múlik, hiába a meleg leves meg az erős szesz. Tudsz-e valami gyógymódot? *Reményteli pillantást vet az öregre, miközben egyik lábáról a másikra áll.*
//Arany közt is koncot les//
-Orvos, mi?! *Egy nyurga alak sandít rájuk a közelükből, aki szemmel láthatóan a téren várakozókat hivatott sorokba rendezni. Van is mit, hisz ahogy az már megszokható, most is hosszú a sor, ami a Vámház felé kanyarog. Az emberférfi, ki megszólította őket, most derekára szegezett karokkal fordul feléjük. Zöld inget és barna vászonnadrágot visel, oldalán pedig meglepően szépen munkált kard lóg. Nem lehet sokkal több harmincnál. Furcsa lehet, de nem Alissänát pécézte ki magának, sokkal inkább az aprónépet vizslatja.*
-Na, abból nem sok van itt egy ideje. Mondd csak, gnóm úr... Az asszony már két hat óta keheg, a torkát marja valami. Nem múlik, hiába a meleg leves meg az erős szesz. Tudsz-e valami gyógymódot? *Reményteli pillantást vet az öregre, miközben egyik lábáról a másikra áll.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-04 14:00:47
Üzenet elküldve: 2023-07-04 14:00:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vamzer Varjak//
- Köszönöm, aranyom. * Mondja illedelmesen az öreg, de érződik rajta, hogy ő sem hisz abban, hogy Alissäna komoly védelmet tudna nyújtani kettejüknek. Bár nem tudja megmondani a lányról, hogy mennyire ért bármiféle harchoz, a vékony karjaiból nem nézi ki, hogy komoly mozdulatokra lenne képes, a vendégek kényeztetésén kívül. *
- Hát persze kedvesem. Bizonyosan nagyon ügyes vagy vele. * Bólogat mosolyogva, hogy megnyugtassa a másikat, és kicsit erősítse az önbizalmát. *
- Hát, mi meg sem közelítjük kegyed fajának korát, de azért látszik rajtam talán, hogy nem ma szültek. * Csóválja a fejét, majd ahogy végeznek a sellőházban, meglepi őt a következő kérdés. *
- Egyiknek sem, kis drágám. Orvos vagyok. * Ad választ a kérdésre, miközben sorba állnak a vámháznál. * Úgyhogy jobb ha tudod, én is ügyesen bánok a pengével. ~ Csak éppen harcban haszontalan lennék. ~
- Köszönöm, aranyom. * Mondja illedelmesen az öreg, de érződik rajta, hogy ő sem hisz abban, hogy Alissäna komoly védelmet tudna nyújtani kettejüknek. Bár nem tudja megmondani a lányról, hogy mennyire ért bármiféle harchoz, a vékony karjaiból nem nézi ki, hogy komoly mozdulatokra lenne képes, a vendégek kényeztetésén kívül. *
- Hát persze kedvesem. Bizonyosan nagyon ügyes vagy vele. * Bólogat mosolyogva, hogy megnyugtassa a másikat, és kicsit erősítse az önbizalmát. *
- Hát, mi meg sem közelítjük kegyed fajának korát, de azért látszik rajtam talán, hogy nem ma szültek. * Csóválja a fejét, majd ahogy végeznek a sellőházban, meglepi őt a következő kérdés. *
- Egyiknek sem, kis drágám. Orvos vagyok. * Ad választ a kérdésre, miközben sorba állnak a vámháznál. * Úgyhogy jobb ha tudod, én is ügyesen bánok a pengével. ~ Csak éppen harcban haszontalan lennék. ~
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-03 13:20:05
Üzenet elküldve: 2023-07-03 13:20:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*A kötélre végül nincs szükség. Merchen önszántából engedi, hogy a patkányok közrefogják és lefegyverezzék, rövidesen pedig meg is érkeznek a Vámház szigorú és hatalmas épületegyütteséhez.
Megkerülik a hosszan kígyózó sort, ha pedig a tündér vonakodna velük tartani, hát erővel taszigálják tova. Nem kérdeznek, nem faggatóznak. Merchen hamar leszűrheti, hogy ezek bizony valóban őérte érkeztek.
Lépcsőn fel, folyosón balra, lépcsőn le, majd jobbra, végig a hosszú folyosón. Számtalan helyiséget, lépcsőfordulót és folyosót számolhat mindkét irányból a tündér, mire megérkeznek egy szűk, gyéren világított szobához a korridor végén. Egyetlen asztal és két szék kapott csak helyet itt. Fáklyák táncoló fénye világítja meg az ablaktalan, dohszagú helyiséget. Nem olyan terem ez, ahol bárki szívesen tölt időt huzamosabb ideig.
Merchent leültetik egy faszékre, a tündér pedig hamar kiszúrhatja, hogy annak karfái bizony alkalmasak arra, hogy kikössék a delikvenst. Erre ezúttal nem kerül sor, helyette magára hagyják a kufárt.
Hallhatja, hogyan záródik mögötte a helyiség ajtaja és jó néhány percre bizony egyedül is marad. Sok szemlélődni való nincs a helyiségben, talán csak az a százlábú foghatja meg figyelmét, ami kitartóan igyekszik felmászni a fáklyafény irányába a kőfal érdes repedései között.
Végül ajtó nyílik és egy gnóm masírozik be rajta sóhajtva. Nem pillant Merchenre, helyette kisebb nehézségek árán felmászik a székre a tündérrel szemben és komótosan kipakol az asztalra. Penna, tinta, pergamen... És valamilyen oknál fogva egy fogó is. Hogy ezt csak elrettentésnek szánja, esetleg tényleg bevetni készül, az nem derül ki.
Merchennek alkalma nyílik szemrevételezni az alakot a derengő fényben. Kenetteljes, simlis ábrázat, aprócska bajusz, hátranyalt, ritkás haj. Vastag, kerek okulárét visel, azon keresztül pislog groteszk mód felnagyított szemeivel most rá. Poros, fekete dísztelen talárja szinte a földet súrolja még ülve is.*
-Neve? *Teszi fel a kérdést sajátos kappanhangon. Meg sem várja a választ, pennát ragad és teszi is fel a következő kérdést. *
-Ki volt a megbízója? Hány hordót szállított összesen? Miért járt a Hálóközben?
*Az utolsó kérdésnél felpillant. Kivárni látszik, vajon mit felel a tündér.*
*A kötélre végül nincs szükség. Merchen önszántából engedi, hogy a patkányok közrefogják és lefegyverezzék, rövidesen pedig meg is érkeznek a Vámház szigorú és hatalmas épületegyütteséhez.
Megkerülik a hosszan kígyózó sort, ha pedig a tündér vonakodna velük tartani, hát erővel taszigálják tova. Nem kérdeznek, nem faggatóznak. Merchen hamar leszűrheti, hogy ezek bizony valóban őérte érkeztek.
Lépcsőn fel, folyosón balra, lépcsőn le, majd jobbra, végig a hosszú folyosón. Számtalan helyiséget, lépcsőfordulót és folyosót számolhat mindkét irányból a tündér, mire megérkeznek egy szűk, gyéren világított szobához a korridor végén. Egyetlen asztal és két szék kapott csak helyet itt. Fáklyák táncoló fénye világítja meg az ablaktalan, dohszagú helyiséget. Nem olyan terem ez, ahol bárki szívesen tölt időt huzamosabb ideig.
Merchent leültetik egy faszékre, a tündér pedig hamar kiszúrhatja, hogy annak karfái bizony alkalmasak arra, hogy kikössék a delikvenst. Erre ezúttal nem kerül sor, helyette magára hagyják a kufárt.
Hallhatja, hogyan záródik mögötte a helyiség ajtaja és jó néhány percre bizony egyedül is marad. Sok szemlélődni való nincs a helyiségben, talán csak az a százlábú foghatja meg figyelmét, ami kitartóan igyekszik felmászni a fáklyafény irányába a kőfal érdes repedései között.
Végül ajtó nyílik és egy gnóm masírozik be rajta sóhajtva. Nem pillant Merchenre, helyette kisebb nehézségek árán felmászik a székre a tündérrel szemben és komótosan kipakol az asztalra. Penna, tinta, pergamen... És valamilyen oknál fogva egy fogó is. Hogy ezt csak elrettentésnek szánja, esetleg tényleg bevetni készül, az nem derül ki.
Merchennek alkalma nyílik szemrevételezni az alakot a derengő fényben. Kenetteljes, simlis ábrázat, aprócska bajusz, hátranyalt, ritkás haj. Vastag, kerek okulárét visel, azon keresztül pislog groteszk mód felnagyított szemeivel most rá. Poros, fekete dísztelen talárja szinte a földet súrolja még ülve is.*
-Neve? *Teszi fel a kérdést sajátos kappanhangon. Meg sem várja a választ, pennát ragad és teszi is fel a következő kérdést. *
-Ki volt a megbízója? Hány hordót szállított összesen? Miért járt a Hálóközben?
*Az utolsó kérdésnél felpillant. Kivárni látszik, vajon mit felel a tündér.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-06-27 23:06:03
Üzenet elküldve: 2023-06-27 23:06:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vamzer Varjak//
*Aggasztó számára amit Vasborda mond és leginkább azért, mert a gnóm jogos érveket sorakoztat fel.*
- Egyet se féljen bácsi, majd én megvédem.
*Jelenti ki igen hősiesen, de talán Vasborda sejtheti, hogy inkább önmaga megnyugtatására szánja ezt a mondatot Alissäna. Wegtoren is veszélyes volt, de hiányolja, mert azt már megszokta és elég alaposan kiismerte.*
- Ne tessék senkinek elárulni, de nem bánok rosszul a pengével.
*Még rá is kacsint Vasbordára, mintha az aprócska információnak valódi értéke volna, holott minden épeszű kurtizán első feladata megtanulni megvédeni magát. Százharminc esztendő egyrészt meglepi, másrészt még számára is elismerésreméltó életkor az.*
- Az bizony szép kor! Bocsánatot kérek. Mi elfek könnyen elfelejtjük, hogy nem vagyunk oly' kivételesek és nem csak minket áldottak ~ vagy átkoztak ~ meg az istenek hosszú élettel.
*Persze Vasborda gusztustalankodása nem kerüli el figyelmét, de nem azért van itt, hogy bárki modorát bírálja. Egy pillanatig meggondolatlanul majdnem felajánlja, hogy csak kérnie kellett volna a gnómnak és vett volna egy italt neki, de Alissäna nem olyan jómódú mint Relael és jobban utána néz a megszerzett aranyának.*
- Oh igen, a gnómok esze igazán egyedülálló, valamelyest megtapasztaltam még kislányként.
*A megszerzett étket egy tiszta kendővel letakarja, abban reménykedve, hogy ezzel kicsit tisztán és frissen tartja amíg várakoznak. Márpedig a Vámháznál most is jelentős a létszám, így várakozásban feltehetően nekik is lesz részük.*
- Inkább varázstudónak tetszik lenni, vagy feltalálónak?
*Aggasztó számára amit Vasborda mond és leginkább azért, mert a gnóm jogos érveket sorakoztat fel.*
- Egyet se féljen bácsi, majd én megvédem.
*Jelenti ki igen hősiesen, de talán Vasborda sejtheti, hogy inkább önmaga megnyugtatására szánja ezt a mondatot Alissäna. Wegtoren is veszélyes volt, de hiányolja, mert azt már megszokta és elég alaposan kiismerte.*
- Ne tessék senkinek elárulni, de nem bánok rosszul a pengével.
*Még rá is kacsint Vasbordára, mintha az aprócska információnak valódi értéke volna, holott minden épeszű kurtizán első feladata megtanulni megvédeni magát. Százharminc esztendő egyrészt meglepi, másrészt még számára is elismerésreméltó életkor az.*
- Az bizony szép kor! Bocsánatot kérek. Mi elfek könnyen elfelejtjük, hogy nem vagyunk oly' kivételesek és nem csak minket áldottak ~ vagy átkoztak ~ meg az istenek hosszú élettel.
*Persze Vasborda gusztustalankodása nem kerüli el figyelmét, de nem azért van itt, hogy bárki modorát bírálja. Egy pillanatig meggondolatlanul majdnem felajánlja, hogy csak kérnie kellett volna a gnómnak és vett volna egy italt neki, de Alissäna nem olyan jómódú mint Relael és jobban utána néz a megszerzett aranyának.*
- Oh igen, a gnómok esze igazán egyedülálló, valamelyest megtapasztaltam még kislányként.
*A megszerzett étket egy tiszta kendővel letakarja, abban reménykedve, hogy ezzel kicsit tisztán és frissen tartja amíg várakoznak. Márpedig a Vámháznál most is jelentős a létszám, így várakozásban feltehetően nekik is lesz részük.*
- Inkább varázstudónak tetszik lenni, vagy feltalálónak?
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-11-08 20:43:08
Üzenet elküldve: 2022-11-08 20:43:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - I. Fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Kincs egyetértően rázza meg busa fejét az elhangzottakra. Olybá fest, hogy egy húron pendülnek, legalábbis érteni vélik egymást.*
-Úgy nincs más hátra, mint a viszontlátás reményében búcsúzkodni. Legyen ez bármilyen fájdalmas is. *Megenged egy kenetteljes mosolyt még Relael felé, miközben nagyobb székcsikorgások közepette felemelkedik ültéből.*
-Egy dolgot azonban ne feledjetek, barátaim! A Patkányok barátsága mindennél többet ér! *Mosolyogva mutat az ajtó irányába, s a trió távozhat is, ha úgy óhajt. Ahogy hátat fordítanak Kincsnek és kinyitják az ajtót, rögtön láthatják a folyosó ezen részén beállt változást. Az asztalnál csupán néhány felborult szék maradt és egy kósza kocka, mit valószínűleg sebtiben hagyott ott valaki. Se Yeff, se az eddigi, viaszarcú kísérőjük nincs már jelen, helyette egy újdonsült ajtónálló fogadja őket. A vonásaiból ítélve félvér lehet, noha egy kötött sapkával igyekszik hegyes füleit takargatni.*
-Erre. *Szólal meg feszengve, a trió pedig egy vértócsát is szemügyre vehet, ahogy elhaladnak az asztal mellett.*
-Ha valaki lenni akarsz a Kikötőben, állj be patkánynak... Jó élet az. Ezt mondták. *Vet újdonsült kísérőjük is egy pillantást a vérnyomokra.*
-Na persze. Nem, mintha lenne más. *Fogát szívva sóhajt fel, majd a hármasra sandítva biccent a folyosó felé.
Amennyiben nincs más szándékuk, úgy kikíséri őket a Vámházból, szabadon távozhatnak, ráadásul egy megbízással a zsebükben.
A Kikötő nehéz és bonyolult terep. A varjak még csak most érkeztek, óvatosan kerülgetik a patkányokat a város mocskában. Csakis rajtuk múlik azonban, hogyan lesz ez később.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Kincs egyetértően rázza meg busa fejét az elhangzottakra. Olybá fest, hogy egy húron pendülnek, legalábbis érteni vélik egymást.*
-Úgy nincs más hátra, mint a viszontlátás reményében búcsúzkodni. Legyen ez bármilyen fájdalmas is. *Megenged egy kenetteljes mosolyt még Relael felé, miközben nagyobb székcsikorgások közepette felemelkedik ültéből.*
-Egy dolgot azonban ne feledjetek, barátaim! A Patkányok barátsága mindennél többet ér! *Mosolyogva mutat az ajtó irányába, s a trió távozhat is, ha úgy óhajt. Ahogy hátat fordítanak Kincsnek és kinyitják az ajtót, rögtön láthatják a folyosó ezen részén beállt változást. Az asztalnál csupán néhány felborult szék maradt és egy kósza kocka, mit valószínűleg sebtiben hagyott ott valaki. Se Yeff, se az eddigi, viaszarcú kísérőjük nincs már jelen, helyette egy újdonsült ajtónálló fogadja őket. A vonásaiból ítélve félvér lehet, noha egy kötött sapkával igyekszik hegyes füleit takargatni.*
-Erre. *Szólal meg feszengve, a trió pedig egy vértócsát is szemügyre vehet, ahogy elhaladnak az asztal mellett.*
-Ha valaki lenni akarsz a Kikötőben, állj be patkánynak... Jó élet az. Ezt mondták. *Vet újdonsült kísérőjük is egy pillantást a vérnyomokra.*
-Na persze. Nem, mintha lenne más. *Fogát szívva sóhajt fel, majd a hármasra sandítva biccent a folyosó felé.
Amennyiben nincs más szándékuk, úgy kikíséri őket a Vámházból, szabadon távozhatnak, ráadásul egy megbízással a zsebükben.
A Kikötő nehéz és bonyolult terep. A varjak még csak most érkeztek, óvatosan kerülgetik a patkányokat a város mocskában. Csakis rajtuk múlik azonban, hogyan lesz ez később.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-11-02 17:13:10
Üzenet elküldve: 2022-11-02 17:13:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - I. Fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Kincs lelkesedése valamelyest ragadós, Relaelnek is kedve lenne harsányan összecsapni tenyereit, s ha tehetné felpattanna, majd rögvest sarkon is fordulna. De sajnos még egy kicsit viselnie kell a kellemetlen társaságot. Ajkaiba harap, hogy a testhezálló szó ízlelgetése közben ne tegyen megjegyzést Kincs fizikumáról, pedig szórakoztató volna végig nézni, hogy milyen érzéseket vált ez ki belőle.*
- Ühüm.
*Mosolya kiszélesedik, de nem az örömteli módon, bár az avatatlan szemnek továbbra is kedélyesnek és bájosnak tűnhet. Ujjait összefűzve pihenteti maga előtt kezeit, amikor pedig a férfi kéretlen pillantása zavarja, akkor körmeit bőrébe vájva talál megnyugvást. Lehetne rosszabb is, bár jobb is lehetne mondjuk azzal, ha gejl nassolnivaló helyett erős borral kínálnák.*
- Hálóköz 7
*Ismétli el mintha csak jegyzetelne, bár némi homlokráncolással konstatálja az információt, aminek komolyságában nem teljesen biztos ennyi áthallásos megjegyzés után.
A kapott információk hallatán megint serény bólogatásba kezd, s mindent alaposan kielemez magában, hogy véletlenül se merüljön feledésbe bárminemű részlet.*
- Remek.
*Ezúttal ő csattan fel lelkesen, majd újra végighordozza tekintetét a jelenlévőkön.*
- Nem lesz probléma.
*Ez nem csak egy magabiztos kijelentés csupán, hanem egy ígéret is Kincs felé, hogy garanciát vállal a dolgok sikeres kimenetelében. Relael pedig valóban úgy hiszi, hogy ez egy igen könnyű feladat a számukra, ami igazán nem okozhat gondot.*
- Amennyiben nem kell tudnunk egyebet, úgy rövidesen visszatérünk a feladat elvégezte után. Köszönjük a ránk szánt időt és a vendéglátást.
*Bár utóbbival nem feltétlenül volt elégedett, ám az is kérdéses, hogy ők pontosan mennyire is voltak itt vendégek. Mindenesetre még tesz egy kísérletet mosolya derűsebbé varázslására, miközben vár egy lélegzetvételnyi időt amiben kiderül, hogy távozhatnak e, vagy tovább tart a beszélgetés netalántán hátba szúrja őket az elcsendesedett kinti társaság egyik tagja.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Kincs lelkesedése valamelyest ragadós, Relaelnek is kedve lenne harsányan összecsapni tenyereit, s ha tehetné felpattanna, majd rögvest sarkon is fordulna. De sajnos még egy kicsit viselnie kell a kellemetlen társaságot. Ajkaiba harap, hogy a testhezálló szó ízlelgetése közben ne tegyen megjegyzést Kincs fizikumáról, pedig szórakoztató volna végig nézni, hogy milyen érzéseket vált ez ki belőle.*
- Ühüm.
*Mosolya kiszélesedik, de nem az örömteli módon, bár az avatatlan szemnek továbbra is kedélyesnek és bájosnak tűnhet. Ujjait összefűzve pihenteti maga előtt kezeit, amikor pedig a férfi kéretlen pillantása zavarja, akkor körmeit bőrébe vájva talál megnyugvást. Lehetne rosszabb is, bár jobb is lehetne mondjuk azzal, ha gejl nassolnivaló helyett erős borral kínálnák.*
- Hálóköz 7
*Ismétli el mintha csak jegyzetelne, bár némi homlokráncolással konstatálja az információt, aminek komolyságában nem teljesen biztos ennyi áthallásos megjegyzés után.
A kapott információk hallatán megint serény bólogatásba kezd, s mindent alaposan kielemez magában, hogy véletlenül se merüljön feledésbe bárminemű részlet.*
- Remek.
*Ezúttal ő csattan fel lelkesen, majd újra végighordozza tekintetét a jelenlévőkön.*
- Nem lesz probléma.
*Ez nem csak egy magabiztos kijelentés csupán, hanem egy ígéret is Kincs felé, hogy garanciát vállal a dolgok sikeres kimenetelében. Relael pedig valóban úgy hiszi, hogy ez egy igen könnyű feladat a számukra, ami igazán nem okozhat gondot.*
- Amennyiben nem kell tudnunk egyebet, úgy rövidesen visszatérünk a feladat elvégezte után. Köszönjük a ránk szánt időt és a vendéglátást.
*Bár utóbbival nem feltétlenül volt elégedett, ám az is kérdéses, hogy ők pontosan mennyire is voltak itt vendégek. Mindenesetre még tesz egy kísérletet mosolya derűsebbé varázslására, miközben vár egy lélegzetvételnyi időt amiben kiderül, hogy távozhatnak e, vagy tovább tart a beszélgetés netalántán hátba szúrja őket az elcsendesedett kinti társaság egyik tagja.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-11-01 18:58:52
Üzenet elküldve: 2022-11-01 18:58:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A tündér szavaira Kincs egy végtelennek tűnő pillanatig rámereszti szemét. Talán csak meglepődött, hogy az eddig oly szótlan férfi ezt a pillanatot és ezeket a szavakat ragadta meg ahhoz, hogy hozzászóljon a hallottakhoz. Végül hasát fogva dől hátra székében, kiengedvén egy jókora hahotát.*
-Hát persze, Hathúros úr, hát persze! Ne essék itt félreértés! A patkány más állatot is odaenged az asztalhoz! S meri remélni, hogy amaz nem harapja lábon! *Néhány csuklással nyugtázza még a jóízű kacagást, majd végigpillant mindhármukon.*
-Hosszútávú partneri viszony! *A magasba emeli húsos mutatóujját, majd vidoran bólint. Követi Relael pillantását, ahogy az társaihoz fordul, s a szünetet kihasználva a szájába gyömöszöl még a cukrozott ananászból.
Nor'Deronnak, ki szótlan követi az eseményeket, bőven van közben lehetősége szétnézni a helyiségben. Aranyozott kancsók, díszes vázák sorakoznak a polcokon, sőt, még egy jókora, háromárbócos vitorláshajó makettje is helyet kapott egy üvegben. A hajótest oldalán aranyozott betűkkel díszeleg a neve is: Csalogány. A sarokban továbbá felfedezni vél egy ezüstmarkolatú, két vérvörös rubinttal ékesített tőrt is. Szemet szúrhat számára, hisz a fekete penge alaposan kilóg az aranyozott tárgyak sorából.
Relael elfogadni látszik az ajánlatot, ami még szélesebb vigyort költöztet házigazdájuk arcára.*
-Nagyszerű! *Csapja össze aranygyűrűktől nem kímélt kezeit, majd lopva, talán épp azért, hogy emlékezetébe vésse, még egyszer végigméri az elfet. Elméjében bizonyára levetkőztette már párszor ittlétük alatt.*
-Testhezálló! *Ismétli, majd hevesen biccentgetve dől előre székében.*
-Ó igen, a részletek. Azokban rejlik Sa'Tereth! Lássuk csak... Nálunk itt, a Lakónegyedben nagy a jövés-menés... A Kikötő népe szorgos, akár a hangya. De vannak bizonyos címek, ahol.. Nos... Közönséges lakóházaknak nem kellene ekkora vendégseregletet bonyolítaniuk. Főleg nem rémhírterjesztőkkel. Régóta figyeljük őket, kiváltképp az egyik házat. Hálóköz 7. *Még csak nem is kellett gondolkodnia a címhez.*
-Egy öreg kúria, ami egy majdnem olyan öreg kovács birtokában van. Régi idők gyermeke. De nem foghatnak gyanút. Felszívódnak, akár a kámfor és mi sem szeretnénk, ha azt hinné a jónép, vegzáljuk őket. De ha kiderítenétek, mi zajlik ott, kik állnak a háttérben, és visszajönnétek a hírrel... Hálásak lennék. Ehhez azonban a bizalmuk is kelleni fog. Bizonyára egyszerű feladat ez számotokra. *Széles mosolyt villant mindhármuk irányába. Közben az ajtó túloldaláról eddig tompán beszűrődő haddelhadd utolsó szólamai is elhalnak.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A tündér szavaira Kincs egy végtelennek tűnő pillanatig rámereszti szemét. Talán csak meglepődött, hogy az eddig oly szótlan férfi ezt a pillanatot és ezeket a szavakat ragadta meg ahhoz, hogy hozzászóljon a hallottakhoz. Végül hasát fogva dől hátra székében, kiengedvén egy jókora hahotát.*
-Hát persze, Hathúros úr, hát persze! Ne essék itt félreértés! A patkány más állatot is odaenged az asztalhoz! S meri remélni, hogy amaz nem harapja lábon! *Néhány csuklással nyugtázza még a jóízű kacagást, majd végigpillant mindhármukon.*
-Hosszútávú partneri viszony! *A magasba emeli húsos mutatóujját, majd vidoran bólint. Követi Relael pillantását, ahogy az társaihoz fordul, s a szünetet kihasználva a szájába gyömöszöl még a cukrozott ananászból.
Nor'Deronnak, ki szótlan követi az eseményeket, bőven van közben lehetősége szétnézni a helyiségben. Aranyozott kancsók, díszes vázák sorakoznak a polcokon, sőt, még egy jókora, háromárbócos vitorláshajó makettje is helyet kapott egy üvegben. A hajótest oldalán aranyozott betűkkel díszeleg a neve is: Csalogány. A sarokban továbbá felfedezni vél egy ezüstmarkolatú, két vérvörös rubinttal ékesített tőrt is. Szemet szúrhat számára, hisz a fekete penge alaposan kilóg az aranyozott tárgyak sorából.
Relael elfogadni látszik az ajánlatot, ami még szélesebb vigyort költöztet házigazdájuk arcára.*
-Nagyszerű! *Csapja össze aranygyűrűktől nem kímélt kezeit, majd lopva, talán épp azért, hogy emlékezetébe vésse, még egyszer végigméri az elfet. Elméjében bizonyára levetkőztette már párszor ittlétük alatt.*
-Testhezálló! *Ismétli, majd hevesen biccentgetve dől előre székében.*
-Ó igen, a részletek. Azokban rejlik Sa'Tereth! Lássuk csak... Nálunk itt, a Lakónegyedben nagy a jövés-menés... A Kikötő népe szorgos, akár a hangya. De vannak bizonyos címek, ahol.. Nos... Közönséges lakóházaknak nem kellene ekkora vendégseregletet bonyolítaniuk. Főleg nem rémhírterjesztőkkel. Régóta figyeljük őket, kiváltképp az egyik házat. Hálóköz 7. *Még csak nem is kellett gondolkodnia a címhez.*
-Egy öreg kúria, ami egy majdnem olyan öreg kovács birtokában van. Régi idők gyermeke. De nem foghatnak gyanút. Felszívódnak, akár a kámfor és mi sem szeretnénk, ha azt hinné a jónép, vegzáljuk őket. De ha kiderítenétek, mi zajlik ott, kik állnak a háttérben, és visszajönnétek a hírrel... Hálásak lennék. Ehhez azonban a bizalmuk is kelleni fog. Bizonyára egyszerű feladat ez számotokra. *Széles mosolyt villant mindhármuk irányába. Közben az ajtó túloldaláról eddig tompán beszűrődő haddelhadd utolsó szólamai is elhalnak.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-31 18:07:19
Üzenet elküldve: 2022-10-31 18:07:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Továbbra is kitartóan ignorálja a mustrát, mintha az, hogy tudomást sem vesz róla bár semmissé tenné a tiszteletlen gesztust. Vagy csupán a kontrollt igyekszik visszaszerezni azzal, hogy van nála valami, ami kellhet másoknak, akkor is, ha ez ránézve veszélyt is jelenthet.
A kijelentést egy biccentéssel konstatálja. Persze, hogy vannak információik róla, ez nem zavarja jobban mint amennyire illik, sokkal inkább irigykedik, de talán majd egy napon ő is kinőheti magát annyira, hogy a férfiéhez hasonló helyzetben találja magát.
A tündérhez hasonlóan elfogadja az ananászt, hiszen úgy illik. Mosolyogva megköszöni, és aprókat harapva lassan elfogyasztja a felkínált az ételt. Ezt rendkívül körülményesen teszi, hogy képes legyen figyelmét elterelni az újabb kéjenc megjegyzésről, így annyira kordában tartani érzéseit, hogy azok ne mutatkozzanak meg csípős megjegyzések formájában.*
- Ez természetesen.
*Szólal meg végül, hogy ne csak passzív bólogatással reagáljon, mint egy engedelmes öleb. Miután a bizalom elnyerését "megvitatták" figyelme felélénkül, amikor a Kincs ennek a bizalomnak a pozitív velejáróit taglalja, s úgy tűnik rövidesen rá is tér, hogy ezt miként szerezhetik meg, amit az elf lány örömmel vesz tudomásul.
A hallottakra majdhogynem felhorkant, s megjegyzést tesz a pórnépre, de időben ráeszmél, hogy ez lehet nem túl bölcs ötlet, hiszen még a nemesek körében is vegyes fogadtatásban részesül nem szívélyes véleménye, hát még egy olyan közegben, ahol a szervezet tagjai feltehetően szintén szerény körülmények közül jönnek.
A feladatnak örül, ezúttal nem kívánja visszafogni magát. Persze látja az esetleges veszélyeket, ám ez olyan feladatnak tűnik, ami pont ideális a számukra.*
- Testhezálló feladat, nemde?
*Pillant társaira, akik közül eddig inkább Strat hallatta hangját.*
- Örömmel ellátogatunk ezekre a címekre. Akad bármi konkrétum, ami érdekesebb lehet, s amit érdemes volna kipuhatolnunk?
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Továbbra is kitartóan ignorálja a mustrát, mintha az, hogy tudomást sem vesz róla bár semmissé tenné a tiszteletlen gesztust. Vagy csupán a kontrollt igyekszik visszaszerezni azzal, hogy van nála valami, ami kellhet másoknak, akkor is, ha ez ránézve veszélyt is jelenthet.
A kijelentést egy biccentéssel konstatálja. Persze, hogy vannak információik róla, ez nem zavarja jobban mint amennyire illik, sokkal inkább irigykedik, de talán majd egy napon ő is kinőheti magát annyira, hogy a férfiéhez hasonló helyzetben találja magát.
A tündérhez hasonlóan elfogadja az ananászt, hiszen úgy illik. Mosolyogva megköszöni, és aprókat harapva lassan elfogyasztja a felkínált az ételt. Ezt rendkívül körülményesen teszi, hogy képes legyen figyelmét elterelni az újabb kéjenc megjegyzésről, így annyira kordában tartani érzéseit, hogy azok ne mutatkozzanak meg csípős megjegyzések formájában.*
- Ez természetesen.
*Szólal meg végül, hogy ne csak passzív bólogatással reagáljon, mint egy engedelmes öleb. Miután a bizalom elnyerését "megvitatták" figyelme felélénkül, amikor a Kincs ennek a bizalomnak a pozitív velejáróit taglalja, s úgy tűnik rövidesen rá is tér, hogy ezt miként szerezhetik meg, amit az elf lány örömmel vesz tudomásul.
A hallottakra majdhogynem felhorkant, s megjegyzést tesz a pórnépre, de időben ráeszmél, hogy ez lehet nem túl bölcs ötlet, hiszen még a nemesek körében is vegyes fogadtatásban részesül nem szívélyes véleménye, hát még egy olyan közegben, ahol a szervezet tagjai feltehetően szintén szerény körülmények közül jönnek.
A feladatnak örül, ezúttal nem kívánja visszafogni magát. Persze látja az esetleges veszélyeket, ám ez olyan feladatnak tűnik, ami pont ideális a számukra.*
- Testhezálló feladat, nemde?
*Pillant társaira, akik közül eddig inkább Strat hallatta hangját.*
- Örömmel ellátogatunk ezekre a címekre. Akad bármi konkrétum, ami érdekesebb lehet, s amit érdemes volna kipuhatolnunk?
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-30 20:35:07
Üzenet elküldve: 2022-10-30 20:35:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Bár a félvér képét átszelő, töretlen félmosoly, valami különös magabiztosságra enged következtetni, aki közelebbről is szemügyre veszi, észlelheti a hősünk minden porcikáját átjáró kényelmetlen érzet, apróbb jeleit. A szétválás gondolata, kecsegtetően hat, az információgyűjtés szempontjából szemlélve a dolgot, azonban még egyetlen pillanat erejéig sem őrlődik azon, hogy vajon követnie kéne-e a nőt vagy inkább itt maradni, s „szórakozni” ezen tán túlzottan is szórakozott kompániával. Utolsóként lép a szobába, s mögötte a vaskos ajtó hangos nyikorgással zárul be. A kényelmetlen érzés némileg elpárolog izmaiból, így némi tényleges önbizalommal felvértezve állja a feléjük közeledő nem csupán széltében, de hosszában is felettébb óriási alak kutató pillantásait, s közben méri végig ő is Kincset, miközben a koponyáját átszelő gondolatok sűrűjében rendre felmerül a kérdés, mely nagyjából így hangozhat:*
~Loron könnyeire… Vajon ki vélhette a Kincset találó becenévnek?~
*Minekutána korábban úgy döntött, magára ölti az alázatos szolgáló szerepét, így bár megrázza a melák ragacsos kezét, a nevét s az üzlettel kapcsolatos gondolatait már megtartja magának (Hacsak az „úrnő” ki nem kéri véleményét). Elvégre jobb, ha a Vámház azon bizonyos őriző és féltő szeme valami fölött elsiklik. Miután a szorítás megenged, s hősünk úgy érzi elég idő eltelt, igyekszik a ragacsot jobb híján kabátjába törölni. Közben körbe-körbe pillant a szobában, bárminemű érdekesség után kutatva, az aranyozott és csicsás lomok közt, s ha csak fel nem figyel valami személyesebb jellegű tárgyra, tekintete visszaterelődik a nagydarab férfira. Vele kapcsolatban már egészen biztosan felfigyel egy elég nyilvánvaló tényre, minek hála szeme sarkából megenged magának egy szánakozó pillantást a tündér felé, majd tovább hallgatja a diskurzust melynek végét s konklúzióját már jóelőre látja.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Bár a félvér képét átszelő, töretlen félmosoly, valami különös magabiztosságra enged következtetni, aki közelebbről is szemügyre veszi, észlelheti a hősünk minden porcikáját átjáró kényelmetlen érzet, apróbb jeleit. A szétválás gondolata, kecsegtetően hat, az információgyűjtés szempontjából szemlélve a dolgot, azonban még egyetlen pillanat erejéig sem őrlődik azon, hogy vajon követnie kéne-e a nőt vagy inkább itt maradni, s „szórakozni” ezen tán túlzottan is szórakozott kompániával. Utolsóként lép a szobába, s mögötte a vaskos ajtó hangos nyikorgással zárul be. A kényelmetlen érzés némileg elpárolog izmaiból, így némi tényleges önbizalommal felvértezve állja a feléjük közeledő nem csupán széltében, de hosszában is felettébb óriási alak kutató pillantásait, s közben méri végig ő is Kincset, miközben a koponyáját átszelő gondolatok sűrűjében rendre felmerül a kérdés, mely nagyjából így hangozhat:*
~Loron könnyeire… Vajon ki vélhette a Kincset találó becenévnek?~
*Minekutána korábban úgy döntött, magára ölti az alázatos szolgáló szerepét, így bár megrázza a melák ragacsos kezét, a nevét s az üzlettel kapcsolatos gondolatait már megtartja magának (Hacsak az „úrnő” ki nem kéri véleményét). Elvégre jobb, ha a Vámház azon bizonyos őriző és féltő szeme valami fölött elsiklik. Miután a szorítás megenged, s hősünk úgy érzi elég idő eltelt, igyekszik a ragacsot jobb híján kabátjába törölni. Közben körbe-körbe pillant a szobában, bárminemű érdekesség után kutatva, az aranyozott és csicsás lomok közt, s ha csak fel nem figyel valami személyesebb jellegű tárgyra, tekintete visszaterelődik a nagydarab férfira. Vele kapcsolatban már egészen biztosan felfigyel egy elég nyilvánvaló tényre, minek hála szeme sarkából megenged magának egy szánakozó pillantást a tündér felé, majd tovább hallgatja a diskurzust melynek végét s konklúzióját már jóelőre látja.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-26 22:48:39
Üzenet elküldve: 2022-10-26 22:48:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Valóban felemás végeredménnyel kecsegtet a szétválás lehetősége, ám azért Strat fejében megfordul az is, hogy ha úgy alakulnak a dolgok akár ezek közé a fickók közé is keveredhetne - vagy keveredhetett volna-. De ennek most talán nincs itt az ideje, így száműzi a gondolatot a fejében és igyekszik arra koncentrálni, ami éppen előttük áll. Mert ugye a széles fickó, Kincs rögtön felpattan székéből s öblös hangján köszönti őket.*
-Hathúros. Elnézést, csak a körülbelül mindent tudó Yeff elterelte a figyelmem. *Vigyorog szélesen a férfira, mintha csak végre feleszmélt volna, hogy hol is van.* Üdvözlet.
*Mutatkozik be, és természetesen nem utasítja vissza a kézfogás lehetőségét, de egyébként nem pattog túlságosan, főleg hogy végtére is nem ő itt a kígyó feje. Ajánlatot meg pláne nem az ő tisztje tenni, de azért feszülten figyel Rel szavaira, és persze Kincs reakcióira is. A lány nem kerülgeti a forró kását, azt könnyen észreveszi a tündér, az utolsó mondatát pedig egy kicsit merésznek tartja. Úgy látszik azonban a Kincs valóban jól értesült, bár talán ez nem is igazán fejezi ki azt a státuszt amit talán képvisel. A kínált ananászra csak biccent és rögtön vesz is belőle, majd jóízűen veszi a szájába. Ahogy a hálóvetésről, meg az egyszerű életről beszél, a tündér kénytelen ugyanakkor elmosolyodni az orra alatt, amikor Kincs színpadiasan sóhajt, valószínűleg ugyanazok indokból kifolyólag. Piszok jól hangzik a dolog, teljes tudatában annak hogy milyen dolgok is folynak a kikötőben, főleg a patkányok berkein belül. Megvárja amíg a férfi befejezi a mondadóját, nem szeretne a szavába vágni, ám utána szöget üt azért a fejébe valami.*
-És feltételezem ha Kincs uram boldog, akkor mi is azok leszünk?
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Valóban felemás végeredménnyel kecsegtet a szétválás lehetősége, ám azért Strat fejében megfordul az is, hogy ha úgy alakulnak a dolgok akár ezek közé a fickók közé is keveredhetne - vagy keveredhetett volna-. De ennek most talán nincs itt az ideje, így száműzi a gondolatot a fejében és igyekszik arra koncentrálni, ami éppen előttük áll. Mert ugye a széles fickó, Kincs rögtön felpattan székéből s öblös hangján köszönti őket.*
-Hathúros. Elnézést, csak a körülbelül mindent tudó Yeff elterelte a figyelmem. *Vigyorog szélesen a férfira, mintha csak végre feleszmélt volna, hogy hol is van.* Üdvözlet.
*Mutatkozik be, és természetesen nem utasítja vissza a kézfogás lehetőségét, de egyébként nem pattog túlságosan, főleg hogy végtére is nem ő itt a kígyó feje. Ajánlatot meg pláne nem az ő tisztje tenni, de azért feszülten figyel Rel szavaira, és persze Kincs reakcióira is. A lány nem kerülgeti a forró kását, azt könnyen észreveszi a tündér, az utolsó mondatát pedig egy kicsit merésznek tartja. Úgy látszik azonban a Kincs valóban jól értesült, bár talán ez nem is igazán fejezi ki azt a státuszt amit talán képvisel. A kínált ananászra csak biccent és rögtön vesz is belőle, majd jóízűen veszi a szájába. Ahogy a hálóvetésről, meg az egyszerű életről beszél, a tündér kénytelen ugyanakkor elmosolyodni az orra alatt, amikor Kincs színpadiasan sóhajt, valószínűleg ugyanazok indokból kifolyólag. Piszok jól hangzik a dolog, teljes tudatában annak hogy milyen dolgok is folynak a kikötőben, főleg a patkányok berkein belül. Megvárja amíg a férfi befejezi a mondadóját, nem szeretne a szavába vágni, ám utána szöget üt azért a fejébe valami.*
-És feltételezem ha Kincs uram boldog, akkor mi is azok leszünk?
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-24 21:38:00
Üzenet elküldve: 2022-10-24 21:38:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A lány első kérdéseire Kincs csak sokatmondóan széttárja kezeit. Arcán töretlenül ott virít a rejtelmes mosoly.
A következőkre csak egyetértően bólogat. Az elf szavait negédes hümmögések kísérik vendéglátójuk részéről, ám szemei közben le-lekívánkoznak Relael ábrázatáról. Nem mustrálja feltűnően a Varjak szószólóját, de nem nehéz kitalálni érdeklődésének tárgyát.
Szigorú homlokráncolás közepette hessegeti el a hajó, meg az egyéb felajánlások dolgát, némi türelmetlenséget színlelve. Mint aki olyan dolgokról hall, miknek már rég tudtában van.*
-A Vámház őriző és féltő szeme nem vak semmire, mi a Kikötőben zajlik. Vagy épp a szomszédságban. Tudjuk, milyen körökben forogsz, hölgyem. *A mosoly vigyorrá formálódik, miközben szemügyre veszi a másik két férfit is, kik elmulasztottak bemutatkozni. Noha a fél-elf látszólag nem érdekli különösképp, a tündéren azért megállapodik tekintete. Van valami megfoghatatlan a kisugárzásában…*
-Tehát! *Csap az asztalra hirtelen hatalmas tenyerével, s ismét beleakaszkodik az elf zöldjeibe. Szemmel láthatóan elkönyveli a másik kettőt egyszerű fogdmegeknek.*
-Hol is tartottunk… Ja igen! Hosszútávú partneri viszony! *Alaposan megnyomja a szavakat.*
-Tetszik ez a kifejezés. *Ismét csak elvigyorodik, majd egy aprócska tálat túr elő a jókora asztal valamelyik zugából.*
-Cukrozott ananászt? *Kínálja körbe a tálat, majd az asztalra helyezi és szemezgetni kezd belőle.*
-Segítség, az itt mindig elkél. Mi itt, egyszerű népek vagyunk. Hálót vetünk ki, majd behúzzuk a halat. Megfüstöljük, besózzuk, eltesszük nehezebb időkre… Nagyon nem szíveljük, ha valaki beleköp a napi rutinba. *Itt megenged egy színpadias sóhajt.*
-Vártam, hogy felkeressetek. Ha nem így lett volna, mi keresünk fel Titeket. Ez így jobb nektek. Kevés az, aki a barátságát kínálja a patkánynak. De ezt a bizalmat el kell nyerni. A patkányt pedig nem érdekli majd, mit csinál a barát, míg nem zargatja a fészkét. Na de, ne térjünk el a tárgytól! *A karosszék recseg-ropog a férfi alatt, ahogy az fontoskodva feljebb húzza magát benne. Egy csekély hatásszünet következik, míg végigpillant mindhármukon.*
-Lenne itt egy… Szívesség. Szokatlan hangok ütötték fel a fejüket az utóbbi időben. Úgy is mondhatnám, hogy az elégedetlenség szólamai csendültek fel a Lakónegyed bizonyos részein. Régi időket sírnak vissza, mintha az bármiben is jobb lett volna!*Roppant aggodalmas arcot vág ennél a résznél.*
-A helyiek úgy ismerik a patkányokat, mint a tulajdon fiaikat. Nem véletlen, nem egy közülük tényleg az. Nyilván megértitek, miért nem túrhatjuk fel az otthonaikat… Mit szólnának hozzá?! Titeket viszont… Nem ismernek itt. Senki! *Szavait megerősítvén rázza meg busa fejét, hogy csak úgy leng bele a tokája.*
-Ha a mieink néznek körül ezeken az aggályos helyeken, nem találnak az égvilágon semmit. Ti viszont… Meglehetősen bizalomgerjesztően festetek. Míg nem tudják meg, kiknek dolgoztok ebben az ügyben. Vannak címeim is. Ha kiszagolnátok, honnét fúj a szél… Boldoggá tennétek vele. *Sűrű szemöldöke alól pillant végig rajtuk, miközben nem rest a szájába tömni még a cukrozott ananászból.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A lány első kérdéseire Kincs csak sokatmondóan széttárja kezeit. Arcán töretlenül ott virít a rejtelmes mosoly.
A következőkre csak egyetértően bólogat. Az elf szavait negédes hümmögések kísérik vendéglátójuk részéről, ám szemei közben le-lekívánkoznak Relael ábrázatáról. Nem mustrálja feltűnően a Varjak szószólóját, de nem nehéz kitalálni érdeklődésének tárgyát.
Szigorú homlokráncolás közepette hessegeti el a hajó, meg az egyéb felajánlások dolgát, némi türelmetlenséget színlelve. Mint aki olyan dolgokról hall, miknek már rég tudtában van.*
-A Vámház őriző és féltő szeme nem vak semmire, mi a Kikötőben zajlik. Vagy épp a szomszédságban. Tudjuk, milyen körökben forogsz, hölgyem. *A mosoly vigyorrá formálódik, miközben szemügyre veszi a másik két férfit is, kik elmulasztottak bemutatkozni. Noha a fél-elf látszólag nem érdekli különösképp, a tündéren azért megállapodik tekintete. Van valami megfoghatatlan a kisugárzásában…*
-Tehát! *Csap az asztalra hirtelen hatalmas tenyerével, s ismét beleakaszkodik az elf zöldjeibe. Szemmel láthatóan elkönyveli a másik kettőt egyszerű fogdmegeknek.*
-Hol is tartottunk… Ja igen! Hosszútávú partneri viszony! *Alaposan megnyomja a szavakat.*
-Tetszik ez a kifejezés. *Ismét csak elvigyorodik, majd egy aprócska tálat túr elő a jókora asztal valamelyik zugából.*
-Cukrozott ananászt? *Kínálja körbe a tálat, majd az asztalra helyezi és szemezgetni kezd belőle.*
-Segítség, az itt mindig elkél. Mi itt, egyszerű népek vagyunk. Hálót vetünk ki, majd behúzzuk a halat. Megfüstöljük, besózzuk, eltesszük nehezebb időkre… Nagyon nem szíveljük, ha valaki beleköp a napi rutinba. *Itt megenged egy színpadias sóhajt.*
-Vártam, hogy felkeressetek. Ha nem így lett volna, mi keresünk fel Titeket. Ez így jobb nektek. Kevés az, aki a barátságát kínálja a patkánynak. De ezt a bizalmat el kell nyerni. A patkányt pedig nem érdekli majd, mit csinál a barát, míg nem zargatja a fészkét. Na de, ne térjünk el a tárgytól! *A karosszék recseg-ropog a férfi alatt, ahogy az fontoskodva feljebb húzza magát benne. Egy csekély hatásszünet következik, míg végigpillant mindhármukon.*
-Lenne itt egy… Szívesség. Szokatlan hangok ütötték fel a fejüket az utóbbi időben. Úgy is mondhatnám, hogy az elégedetlenség szólamai csendültek fel a Lakónegyed bizonyos részein. Régi időket sírnak vissza, mintha az bármiben is jobb lett volna!*Roppant aggodalmas arcot vág ennél a résznél.*
-A helyiek úgy ismerik a patkányokat, mint a tulajdon fiaikat. Nem véletlen, nem egy közülük tényleg az. Nyilván megértitek, miért nem túrhatjuk fel az otthonaikat… Mit szólnának hozzá?! Titeket viszont… Nem ismernek itt. Senki! *Szavait megerősítvén rázza meg busa fejét, hogy csak úgy leng bele a tokája.*
-Ha a mieink néznek körül ezeken az aggályos helyeken, nem találnak az égvilágon semmit. Ti viszont… Meglehetősen bizalomgerjesztően festetek. Míg nem tudják meg, kiknek dolgoztok ebben az ügyben. Vannak címeim is. Ha kiszagolnátok, honnét fúj a szél… Boldoggá tennétek vele. *Sűrű szemöldöke alól pillant végig rajtuk, miközben nem rest a szájába tömni még a cukrozott ananászból.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-22 21:56:11
Üzenet elküldve: 2022-10-22 21:56:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Türelmes mosollyal kivárja az élcelődés végét, ami nyilvánvalóan nem érdemel annyi figyelmet, hogy reagáljon is rá. Megfelelően úgysem tudna egy olyan közegben, ahol nem az ő szava a döntő. Ha valamit megtanult a könyörtelen atyai pofonokból, akkor az az, hogy mikor maradjon csendben.
Ha a többiek megmásítják döntésüket Relael részéről nem láthatnak rosszallást ezzel kapcsolatban, elvégre szabad emberek, tehetnek belátásuk szerint. Legfeljebb következményei lesznek.
Yeff említésére még annyira sem figyel, főleg mert elsőre nem is érti meg, végül pedig jelentéktelennek titulálja.
Figyelme teljes egészét a szoba és annak pöffeszkedő birtokosa köti le. Állni kényszerülnek, amit persze nem vesz jó néven. Betudhatná a zsúfoltságnak is, ám abban az esetben nem véletlen, hogy Kincs egy olyan helységet választott tárgyalásra, ahol egyedül ő élvezheti a kényelmet, s vendégei ezáltal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. Persze mindez lehet belegondolás is, ám Relael - mint az említésre került - a nemesek világából érkezik, ahol minden apró gesztus jelentőséggel bír.
A nála magasabb, termetes férfi közeledését kiszélesedő mosollyal fogadja, majd az apró gesztust is. Az illemnek megfelelően hajlandóságot mutat a kézcsókra, s ezzel jóformán teljesítette is egyetlen női teendőjét; hagyni, hogy a férfiak azt tegyenek vele, amit kívánnak.*
- Valóban?
*Kissé meglepi ez a kijelentés.*
- S ha szabad megkérdeznem honnan ismerős?
*Szavai lágyak, puhatolózása gyengéd, hogy véletlenül se haragítsa kíváncsiságával magára a házigazdát.
Rövid bemutatkozás erejéig csendes szemlélővé válik, s igyekszik Kincs karakteréről többet megállapítani. Az tagadhatatlan, hogy némi tiszteletet szavaz nekik azzal, hogy önként járult hozzájuk üdvözölni őket, de a harsány, közvetlen modor Relaelben nem baráti, nyugodt érzéseket váltanak ki, hanem éppen az ellenkezőjét.
Nem veszi a fáradtságot, hogy mosollyal csatlakozzon Kincs jókedvéhez, elvégre most nem egy nagyobb nemesi ház urának kedvében kíván járni, hanem megközelítőleg egyenlő félként kíván mutatkozni, akkor is ha az erőviszonyok össze sem hasonlíthatóak.*
- Nos, célunk hosszútávú partneri viszony kialakítása.
*Kezd bele óvatosan, s beszéd közben magabiztosan egyenesen a férfira néz. Nem kellemetlen számára az esetleg kialakuló szemkontaktus. Nyugodtságában segít az is ahogy elképzeli, hogy félholtra veri a férfit, hogy kikísérletezze valóban milyen jól kezeli a viszonzást.*
- Amiben sokat tudunk kínálni. Jó a viszonyunk a thargokkal, szoros barátságban állok a Thargföld úrnőjével, artheniori nemesként pedig a városban is akad némi befolyásom. Emellett meg persze békésen ring a vízen egy igen értékes hajó is otthonom mellett, ami talán ismerős lehet már.
*Hagy némi szünetet, felméri partnerét.*
- Komoly hajlandóságot mutatunk az együttműködésre, némi védelemért cserébe. Megnyugtató volna tudni, hogy senki nem dúlja majd fel a fogadót egy váratlan pillanatban.
*Megnedvesíti kiszáradt ajkait, majd egy utolsó lélegzetvétellel összeszedi zárógondolatait.*
- S úgy hallottam elkél a segítség, hiszen itt a Kikötőbe akad kellemetlen tényező, akitől örömmel megszabadulnánk.
*Utolsó szavát nyomatékosítja, remélhetőleg eléggé ahhoz, hogy Kincs számára érzékelhetővé váljon a szándék, miszerint ami a Patkányokat zavarja, az őt is zavarja.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Türelmes mosollyal kivárja az élcelődés végét, ami nyilvánvalóan nem érdemel annyi figyelmet, hogy reagáljon is rá. Megfelelően úgysem tudna egy olyan közegben, ahol nem az ő szava a döntő. Ha valamit megtanult a könyörtelen atyai pofonokból, akkor az az, hogy mikor maradjon csendben.
Ha a többiek megmásítják döntésüket Relael részéről nem láthatnak rosszallást ezzel kapcsolatban, elvégre szabad emberek, tehetnek belátásuk szerint. Legfeljebb következményei lesznek.
Yeff említésére még annyira sem figyel, főleg mert elsőre nem is érti meg, végül pedig jelentéktelennek titulálja.
Figyelme teljes egészét a szoba és annak pöffeszkedő birtokosa köti le. Állni kényszerülnek, amit persze nem vesz jó néven. Betudhatná a zsúfoltságnak is, ám abban az esetben nem véletlen, hogy Kincs egy olyan helységet választott tárgyalásra, ahol egyedül ő élvezheti a kényelmet, s vendégei ezáltal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. Persze mindez lehet belegondolás is, ám Relael - mint az említésre került - a nemesek világából érkezik, ahol minden apró gesztus jelentőséggel bír.
A nála magasabb, termetes férfi közeledését kiszélesedő mosollyal fogadja, majd az apró gesztust is. Az illemnek megfelelően hajlandóságot mutat a kézcsókra, s ezzel jóformán teljesítette is egyetlen női teendőjét; hagyni, hogy a férfiak azt tegyenek vele, amit kívánnak.*
- Valóban?
*Kissé meglepi ez a kijelentés.*
- S ha szabad megkérdeznem honnan ismerős?
*Szavai lágyak, puhatolózása gyengéd, hogy véletlenül se haragítsa kíváncsiságával magára a házigazdát.
Rövid bemutatkozás erejéig csendes szemlélővé válik, s igyekszik Kincs karakteréről többet megállapítani. Az tagadhatatlan, hogy némi tiszteletet szavaz nekik azzal, hogy önként járult hozzájuk üdvözölni őket, de a harsány, közvetlen modor Relaelben nem baráti, nyugodt érzéseket váltanak ki, hanem éppen az ellenkezőjét.
Nem veszi a fáradtságot, hogy mosollyal csatlakozzon Kincs jókedvéhez, elvégre most nem egy nagyobb nemesi ház urának kedvében kíván járni, hanem megközelítőleg egyenlő félként kíván mutatkozni, akkor is ha az erőviszonyok össze sem hasonlíthatóak.*
- Nos, célunk hosszútávú partneri viszony kialakítása.
*Kezd bele óvatosan, s beszéd közben magabiztosan egyenesen a férfira néz. Nem kellemetlen számára az esetleg kialakuló szemkontaktus. Nyugodtságában segít az is ahogy elképzeli, hogy félholtra veri a férfit, hogy kikísérletezze valóban milyen jól kezeli a viszonzást.*
- Amiben sokat tudunk kínálni. Jó a viszonyunk a thargokkal, szoros barátságban állok a Thargföld úrnőjével, artheniori nemesként pedig a városban is akad némi befolyásom. Emellett meg persze békésen ring a vízen egy igen értékes hajó is otthonom mellett, ami talán ismerős lehet már.
*Hagy némi szünetet, felméri partnerét.*
- Komoly hajlandóságot mutatunk az együttműködésre, némi védelemért cserébe. Megnyugtató volna tudni, hogy senki nem dúlja majd fel a fogadót egy váratlan pillanatban.
*Megnedvesíti kiszáradt ajkait, majd egy utolsó lélegzetvétellel összeszedi zárógondolatait.*
- S úgy hallottam elkél a segítség, hiszen itt a Kikötőbe akad kellemetlen tényező, akitől örömmel megszabadulnánk.
*Utolsó szavát nyomatékosítja, remélhetőleg eléggé ahhoz, hogy Kincs számára érzékelhetővé váljon a szándék, miszerint ami a Patkányokat zavarja, az őt is zavarja.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:38:29
Üzenet elküldve: 2022-10-17 21:38:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A népes asztaltársaság tekintetétől és vigyorától övezve lépnek az ajtóhoz. Kísérőjük, ki az ajtó mellett cövekelt le, kissé ferdén szemléli őket.*
-Biztos, hogy nem egyedül megyecce' be a naccsága'? *Kifejezéstelen ábrázatára kaján mosoly húzódik.* -Kincs szereti a négyszemkö' beszélgetéseket. *Pillant először Relaelre roppant beszédes módon, majd lassan Norra és Stratra vonul tekintete.*
-Meg itt lehet kockázni a srácokka'. *Biccent az asztal körül ülő "srácok" felé. Ekkor csendül fel egy kenetteljes, roppant vontatott hang valahonnan az asztal mellől.*
-Maradjatok nyugodtan, Lor'baron és Greg. Szívesen látunk. *A vigyorgó arcok szétválnak, hogy utat nyissanak egy elegáns, ám annál koszosabb ruhákat viselő, tar férfi tekintetének az asztalfőn. Tudálékos homlokráncolás közepette szemléli a két vendéget, még csak nem is pislog. Szemmel láthatóan nagy tisztelet övezi őt társasága körében egyébként.*
-Ő Yeff. Egy banya a csatornába' valamit csiná't vele pár éve. Azóta mindent tud, de csak körülbelű'. *Suttogja kísérőjük a kéretlen magyarázatot, furcsa bosszúsággal hangjában. Hogy ez a "körülbelüli tudás" miben áll, rejtély marad. A két férfi ugyanis farkasszemet néz. Mármint a Yeff nevezetű és kísérőjük.
E viszály mögöttes tartalma aligha ölt formát a hármas előtt, hisz úgy döntenek, belépnek az ajtón. Utóbbi nyikorogva csukódik mögöttük, talán épp Kísérő az, ki segédkezik a műveletben.
Ami legelőször magára vonja a trió figyelmét, az a rendkívüli mennyiségű, impozáns tárgy. A helyiség nem túl tágas, széltében jó három emberhossznyi, szemköztig talán másfél lehet. De ami hely akad a falak mentén, az polcokkal teli, s roskad a csicsás vázáktól és aranyozott eszközöktől.*
-Áá! *Öblös hang harsan érkezésük nyomán, oly hangosan és hirtelen, hogy jó, ha nem kapnak kardra mindahányan. Velük szemben egy tölgyfaasztal kapott helyet, a karosszékből mögüle pedig egy roppant széles férfi pattan fel jöttükre. Alighanem a szóban forgó "Kincs".
Ami elsőre feltűnhet, az a terjedelme. Nem csupán széltében nagy ugyanis, de magasságra is fölébük tornyosul. Kopaszodó, középkorú emberférfi, s csak úgy rebben tokája, ahogy kisiet az íróasztal mögül. Arca szőrtelen és sima, ráncnak is csupán szeme sarkában jutott hely.*
-Már vártalak Titeket. Akarom mondani már vártunk! *Szélesen elvigyorodik, így a hármas is láthatja a jó néhány aranyfogat csillanni, mi helyet kapott szájában.
Legelőször Relaelhez siet oda. Igyekszik tenyerei közé venni az elf kacsóját, hogy csókot lehelhessen rá.*
-Magácska nevét tudom. *Pillant fel rejtélyes mosollyal, ám a lány elkaphatja, miképp falja a szempár közben.*
-Az urakét viszont nem! *Egyenesedik fel harsogva, virsliujját felemelve. Mindkettővel kezet fog, ha amazok hajlandóak kezet nyújtani, de az sem zavarja különösebben Kincset, ha nem jár sikerrel.*
-Engem csak Kincsnek neveznek. Bizonyára ily közel állok mindenki szívéhez itt, a Kikötőben. *Öblösen felkacag, miközben visszatuszkolja magát az íróasztal mögé. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében visszaülepedik a karosszékbe, az ülőalkalmatosság pedig némi nyikorgás formájában ad hangot ellenérzéseinek ezzel kapcsolatban.*
-A helyi ügyek leginkább hozzám tartoznak itt, a Kikötőben. Ha új alakok jelennek meg, netalán fogadót nyitnak, vagy másféle üzérkedésbe kezdenek itt... Nos, az az én asztalom. Hozzám járulnak segítségért is, ha épp arra van szükség. Tudják, mekkora a szívem. Persze a viszonzást is jól kezelem. *Ismét csak Relaelre szegeződik a szempár jelentőségteljesen, de nem feltűnően sokáig.*
-Szívesen kínálnám a becses vendégeim hellyel, de sajnos jól láthatóan helyszűkében vagyok. *Itt megenged magának egy kurta kis kuncogást.*
-De végtére is, hallani akarom az ajánlatot! *Húsos kezeit az asztal két szélére helyezi, mosolyogva járatva tekintetét a három vendége között várakozóan. Érezhető, a férfi még nem terítette ki az összes lapját. A beálló csendben közben mindannyian jól hallhatják az ajtó túloldalán kibontakozó kézitusa tompa, vidám hangjait.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A népes asztaltársaság tekintetétől és vigyorától övezve lépnek az ajtóhoz. Kísérőjük, ki az ajtó mellett cövekelt le, kissé ferdén szemléli őket.*
-Biztos, hogy nem egyedül megyecce' be a naccsága'? *Kifejezéstelen ábrázatára kaján mosoly húzódik.* -Kincs szereti a négyszemkö' beszélgetéseket. *Pillant először Relaelre roppant beszédes módon, majd lassan Norra és Stratra vonul tekintete.*
-Meg itt lehet kockázni a srácokka'. *Biccent az asztal körül ülő "srácok" felé. Ekkor csendül fel egy kenetteljes, roppant vontatott hang valahonnan az asztal mellől.*
-Maradjatok nyugodtan, Lor'baron és Greg. Szívesen látunk. *A vigyorgó arcok szétválnak, hogy utat nyissanak egy elegáns, ám annál koszosabb ruhákat viselő, tar férfi tekintetének az asztalfőn. Tudálékos homlokráncolás közepette szemléli a két vendéget, még csak nem is pislog. Szemmel láthatóan nagy tisztelet övezi őt társasága körében egyébként.*
-Ő Yeff. Egy banya a csatornába' valamit csiná't vele pár éve. Azóta mindent tud, de csak körülbelű'. *Suttogja kísérőjük a kéretlen magyarázatot, furcsa bosszúsággal hangjában. Hogy ez a "körülbelüli tudás" miben áll, rejtély marad. A két férfi ugyanis farkasszemet néz. Mármint a Yeff nevezetű és kísérőjük.
E viszály mögöttes tartalma aligha ölt formát a hármas előtt, hisz úgy döntenek, belépnek az ajtón. Utóbbi nyikorogva csukódik mögöttük, talán épp Kísérő az, ki segédkezik a műveletben.
Ami legelőször magára vonja a trió figyelmét, az a rendkívüli mennyiségű, impozáns tárgy. A helyiség nem túl tágas, széltében jó három emberhossznyi, szemköztig talán másfél lehet. De ami hely akad a falak mentén, az polcokkal teli, s roskad a csicsás vázáktól és aranyozott eszközöktől.*
-Áá! *Öblös hang harsan érkezésük nyomán, oly hangosan és hirtelen, hogy jó, ha nem kapnak kardra mindahányan. Velük szemben egy tölgyfaasztal kapott helyet, a karosszékből mögüle pedig egy roppant széles férfi pattan fel jöttükre. Alighanem a szóban forgó "Kincs".
Ami elsőre feltűnhet, az a terjedelme. Nem csupán széltében nagy ugyanis, de magasságra is fölébük tornyosul. Kopaszodó, középkorú emberférfi, s csak úgy rebben tokája, ahogy kisiet az íróasztal mögül. Arca szőrtelen és sima, ráncnak is csupán szeme sarkában jutott hely.*
-Már vártalak Titeket. Akarom mondani már vártunk! *Szélesen elvigyorodik, így a hármas is láthatja a jó néhány aranyfogat csillanni, mi helyet kapott szájában.
Legelőször Relaelhez siet oda. Igyekszik tenyerei közé venni az elf kacsóját, hogy csókot lehelhessen rá.*
-Magácska nevét tudom. *Pillant fel rejtélyes mosollyal, ám a lány elkaphatja, miképp falja a szempár közben.*
-Az urakét viszont nem! *Egyenesedik fel harsogva, virsliujját felemelve. Mindkettővel kezet fog, ha amazok hajlandóak kezet nyújtani, de az sem zavarja különösebben Kincset, ha nem jár sikerrel.*
-Engem csak Kincsnek neveznek. Bizonyára ily közel állok mindenki szívéhez itt, a Kikötőben. *Öblösen felkacag, miközben visszatuszkolja magát az íróasztal mögé. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében visszaülepedik a karosszékbe, az ülőalkalmatosság pedig némi nyikorgás formájában ad hangot ellenérzéseinek ezzel kapcsolatban.*
-A helyi ügyek leginkább hozzám tartoznak itt, a Kikötőben. Ha új alakok jelennek meg, netalán fogadót nyitnak, vagy másféle üzérkedésbe kezdenek itt... Nos, az az én asztalom. Hozzám járulnak segítségért is, ha épp arra van szükség. Tudják, mekkora a szívem. Persze a viszonzást is jól kezelem. *Ismét csak Relaelre szegeződik a szempár jelentőségteljesen, de nem feltűnően sokáig.*
-Szívesen kínálnám a becses vendégeim hellyel, de sajnos jól láthatóan helyszűkében vagyok. *Itt megenged magának egy kurta kis kuncogást.*
-De végtére is, hallani akarom az ajánlatot! *Húsos kezeit az asztal két szélére helyezi, mosolyogva járatva tekintetét a három vendége között várakozóan. Érezhető, a férfi még nem terítette ki az összes lapját. A beálló csendben közben mindannyian jól hallhatják az ajtó túloldalán kibontakozó kézitusa tompa, vidám hangjait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 149-168