//Wrexan//
*A hosszú séta lendületesen zajlik, s ahogy a nap halad felfelé a horizonton, s vele együtt az idő előre, egyre több mindent megtud az ifjúról. Sokkal bátrabban értekezik már, mint korábban, ez elégedettséggel tölti el. Kérdez és felel, s most először kicsit konkrétabban vitába is száll. Egy pillanatra emiatt azért néhány ránc is rendeződik homloka közepére, de aztán rájön, hogy valójában ezt ő szerette volna, a kölyök csak azt csinálja, amit korábban javasolt neki. Követi az álmait és megismeri környezetét. Látja a körötte lévő dolgokat.*
- A ragyogást, következésképp a gyémántot egyelőre csak én látom, ez a tapasztalatom. *Fogalmaz tömörebben.* Mindenki másé a szén, de a gyémántot csak az kaphatja meg, aki mögé tud látni. Te egy szenet fogsz, s mégis gyémántod van, mert tudod, hogy az a szén jóval több attól, mint, ami látszik, látod a ragyogást. *Nem türelmetlen, sokkal inkább élvezi az értekezést. Egyelőre még a tanultakat sem kell elővennie, pusztán tapasztalatból beszél.*
- Keresned nem kell, hisz megtaláltad. *Vonja meg a vállát.* Elég volt hozzá egyetlen mondat is: "Indulj"! *Mosolyodik el árnyaltan, majd a mólón tett lépteinek hangja határozottabbá és zömökebbé válnak, a Vámház környékére érnek.* A fogam pedig nem fáj a gyémántra, hiszen már az enyém, itt vagyok és látom, már csak azt kell elérnem, hogy mindenki más is lássa. Ahhoz, hogy mindig az enyém, _közös_ legyen, tennem kell, nem adhatom fel a munkát, s mindig új célok szükségesek. Talán veled kezdem. *Mosolyodik el halványan.*
- A katonák kapcsán így már jobban értem érvelésed, egyet is értek vele. *Bólint, s hagyja jóvá, mert ezzel maga is tud azonosulni, a vezetés kapcsán már sokkal inkább felnevet hidegen.*
- Hát kinek kéne, vezetőnek lennie, Wrexan? *Fordul a férfi felé hirtelen.* A szén egy metafóra, egy szimbolika, azokra a dolgokra melyek az életedben érnek. Valójában mindegyik mélyén gyémánt rejtezik, ez lehet a következmény, a tanulás, az idő, ami vagy nyert, vagy elvesztegetett. Ha te ezeket másokkal megosztod, emlékezni fognak rád. *Mondja függetlenül attól, hogy ezzel kapcsolatosan kérdést nem kap, viszont egy későbbire hasonlóan válaszol, mint korábban:*
- Hát ki más lenne fontos? Legelőször ezzel légy tisztában, itt a kikötőben semmi sem történik önzetlenül, ahogy általában az életben sem. Mi nem jótét lelkek vagyunk, én sem vagyok, minek állítsam. A tapasztalatokat te gyűjtöd, nem a szén. Ha továbbadod az erre szolgáló eszközt, akkor is te vagy a fontosabb, tégla nélkül nincs épület, föld nélkül nincs termés. Ezek csak emlékek, jelek, bélyegek, Wrexan. *Legyint.* Persze fontos emlékek. *Fűzi azért hozzá, a szénre utalva, majd végül lezártnak tekinti a témát, persze a kérdésekre azért még válaszol, ha kell.*
- Vámház. *Mutat fel a tekintélyes épületegyüttesre, biztonságos távolságban megálljt intve.* Vámkezelők nélkül. *Húzza el a száját.* A Patkányokról hallottál már? Az utolsó katona távozása után rögtön mozgolódni kezdtek, s csapatot toboroztak. Jelenleg övék a kikötő jelentős kereskedelmi sarca, s a legtöbb helyen feltűnnek. *Lehalkítja hangját, míg tekintete pusztán semleges és beszélgető, nem akar feltűnést, nem is néz az általa magyarázott épületek irányába.*
- Egyeduralkodók a tekintetben, hogy jelenleg nincs erő, mely leszámolna velük... de igazából nem is kell. Ők is látják a ragyogást, már csak egyezségre kellene velük jutni. Valójában, hogy itt vannak egy bizonyos, változatlan állapotot okozott, ami ugyan gátja a fejlődésnek, de az állapotokat is normalizálta. Velük jóban kell lenni, Wrexan. *Biccent egyet.* Ahhoz, hogy fennmaradjunk és fejlődjünk is, tárgyalnunk kell. *Nem közli, hogy miért mondja el ezeket, lehet még maga sem tudja, de az is lehet, hogy máris távlati tervei vannak, ahogy mindig is. De mit akarhat egy ágrólszakadt kölyöktől?*