Kikötő - Vámház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 168. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 149-168
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-10-30 11:10:06
Üzenet elküldve: 2023-10-30 11:10:06
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy Wym sétál a Vámház mellett, a környező zaj és forgatag magával ragadja. Kereskedők kiabálnak, hirdetve áruikat, parasztok értékesítik friss terméseiket, míg kovácsok műhelyeiben kalapálás hallatszik. Az őrök szigorú tekintettel vizsgálják a mellettük elhaladókat, ezért Wym próbálja minél kevésbé feltűnőnek lenni.
Amikor megáll egy gyümölcsárusnál, hogy néhány almaért cserébe egy kis pénzérmet adjon, a mellette álló öregember elkezd beszélgetni vele*
- Látom, idegen vagy itt. Vigyázz magadra, a Patkányok most uralják a Vámházat és az egész Kikötőt. *Wym meglepetten néz rá.*
- A Patkányok? Kik azok? *Az öregember közelebb hajol, és halkan mondja*
- A hatalomra törő csoport, amely most az egész Kikötő felett uralkodik. Nem éppen a legbarátságosabb fajta. *Mielőtt Wym tovább kérdezhetne, egy felkiáltás és a fegyveres őrök lármája tereli el a figyelmét. Két fiú fut el mellettük, de az őrök hamar utolérik őket, és elkapják őket, mielőtt bejuthatnának a Vámházba.
Wym megköszöni az öregembernek a tanácsot és elhatározza, hogy távol marad a Vámháztól. Belekanyarodik egy mellékutcába.
A mellékutca egy sokkal nyugodtabb, kevésbé forgalmas részre vezeti Wymet. A kőlapok a talpa alatt egyenetlenek, mintha az idők folyamán többször is javítgatták volna őket. Az utcán apró boltok és kis műhelyek zsinórsora áll, ahol helyi kézművesek dolgoznak.
Egy bőrműves bolt előtt áll meg, ahol egy fiatal nő éppen egy bőrzacskót készít. A nő mosolyogva néz fel rá, és Wym úgy érzi, az itteni emberek között legalább néhányan még mindig barátságosak. A hangok és az illatok egyre intenzívebbé válnak, ahogy tovább sétál az utcán. Egy pékség előtt a frissen sütött kenyér illata csapja meg orrát, egy másik háznál pedig a friss gyógynövények és szárított gyümölcsök aromája lengi be.
A pékség mellett sétálva megáll egy pillanatra, és behunyja a szemét, hagyva, hogy az illatok és hangok teljesen magukba szívják. A kenyér illata emlékeket idéz fel belőle egy messzi, régi otthonról, ahol anyja a kandalló mellett sült kenyeret készített. Egy pillanatra a melegség és a biztonság érzése keríti hatalmába, még ebben az ismeretlen városban is.
Tovább sétálva egy közeli tisztítóműhelyben látja, ahogy az emberek a ruháikat mossák egy közös kútból. Néhány asszony a műhely előtt ül, beszélgetve és nevetgélve, miközben a frissen mosott ruhákat szárítják a napon. Mosolyogva figyeli őket, majd egy mellékutcába kanyarodik, ahol egy kis tálalóhelyiségben egy asszony éppen friss zöldséglevest készít. A leves gőze az utcára száll, és Wym gyomra ismét megszólal a finom illattól. Előbb utóbb keresnie kell egy fogadót az éjszakára és némi ételért is. Közben egy zenész egy sarokban húzza vonós hangszerét, mély, dallamos hangokkal töltve be az utcát. A melódia egy régi, ismerős dallamot juttat eszébe, és egy pillanatra elmerül az emlékekben. A zene és az illatok együtt keltik fel benne a vágyat, hogy még többet tudjon meg ezen az új helyről és az itt élő emberekről.
A város kavargásában és forgatagában ismét úton van, és a hangok lassan csillapodnak, a sűrű kereskedelmi övezetből egy csendesebb, lakóházas területre lép.*
Amikor megáll egy gyümölcsárusnál, hogy néhány almaért cserébe egy kis pénzérmet adjon, a mellette álló öregember elkezd beszélgetni vele*
- Látom, idegen vagy itt. Vigyázz magadra, a Patkányok most uralják a Vámházat és az egész Kikötőt. *Wym meglepetten néz rá.*
- A Patkányok? Kik azok? *Az öregember közelebb hajol, és halkan mondja*
- A hatalomra törő csoport, amely most az egész Kikötő felett uralkodik. Nem éppen a legbarátságosabb fajta. *Mielőtt Wym tovább kérdezhetne, egy felkiáltás és a fegyveres őrök lármája tereli el a figyelmét. Két fiú fut el mellettük, de az őrök hamar utolérik őket, és elkapják őket, mielőtt bejuthatnának a Vámházba.
Wym megköszöni az öregembernek a tanácsot és elhatározza, hogy távol marad a Vámháztól. Belekanyarodik egy mellékutcába.
A mellékutca egy sokkal nyugodtabb, kevésbé forgalmas részre vezeti Wymet. A kőlapok a talpa alatt egyenetlenek, mintha az idők folyamán többször is javítgatták volna őket. Az utcán apró boltok és kis műhelyek zsinórsora áll, ahol helyi kézművesek dolgoznak.
Egy bőrműves bolt előtt áll meg, ahol egy fiatal nő éppen egy bőrzacskót készít. A nő mosolyogva néz fel rá, és Wym úgy érzi, az itteni emberek között legalább néhányan még mindig barátságosak. A hangok és az illatok egyre intenzívebbé válnak, ahogy tovább sétál az utcán. Egy pékség előtt a frissen sütött kenyér illata csapja meg orrát, egy másik háznál pedig a friss gyógynövények és szárított gyümölcsök aromája lengi be.
A pékség mellett sétálva megáll egy pillanatra, és behunyja a szemét, hagyva, hogy az illatok és hangok teljesen magukba szívják. A kenyér illata emlékeket idéz fel belőle egy messzi, régi otthonról, ahol anyja a kandalló mellett sült kenyeret készített. Egy pillanatra a melegség és a biztonság érzése keríti hatalmába, még ebben az ismeretlen városban is.
Tovább sétálva egy közeli tisztítóműhelyben látja, ahogy az emberek a ruháikat mossák egy közös kútból. Néhány asszony a műhely előtt ül, beszélgetve és nevetgélve, miközben a frissen mosott ruhákat szárítják a napon. Mosolyogva figyeli őket, majd egy mellékutcába kanyarodik, ahol egy kis tálalóhelyiségben egy asszony éppen friss zöldséglevest készít. A leves gőze az utcára száll, és Wym gyomra ismét megszólal a finom illattól. Előbb utóbb keresnie kell egy fogadót az éjszakára és némi ételért is. Közben egy zenész egy sarokban húzza vonós hangszerét, mély, dallamos hangokkal töltve be az utcát. A melódia egy régi, ismerős dallamot juttat eszébe, és egy pillanatra elmerül az emlékekben. A zene és az illatok együtt keltik fel benne a vágyat, hogy még többet tudjon meg ezen az új helyről és az itt élő emberekről.
A város kavargásában és forgatagában ismét úton van, és a hangok lassan csillapodnak, a sűrű kereskedelmi övezetből egy csendesebb, lakóházas területre lép.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-30 17:10:04
Üzenet elküldve: 2023-07-30 17:10:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Kincs szavaira csupán egyetértően bólint, de különösebb hozzáfűznivalója nincs már, ahogy Vasbordának sem volt eddig. Egyedül azon töpreng el, hogy mit gondolhat a férfi testhezálló munkának számára, hiszen ha azt akarná, hogy időnként társaságot nyújtson neki éjszakánként - bár a férfinak feltehetően már vannak erre bejáratott lányai -, akkor egyértelműbben tudtára adta volna tetszését. A férfiak jellemzően ezt teszik. Nem firtatja ezt sem, csak újra biccent egyet.*
- Köszönöm. További szép napot!
*Ezzel sarkon is fordul, ügyelve arra, hogy Vasborda ne maradjon el tőle, majd kíséretüket fürge léptekkel követi kifelé a Vámházból.*
//Arany közt is koncot les//
*Kincs szavaira csupán egyetértően bólint, de különösebb hozzáfűznivalója nincs már, ahogy Vasbordának sem volt eddig. Egyedül azon töpreng el, hogy mit gondolhat a férfi testhezálló munkának számára, hiszen ha azt akarná, hogy időnként társaságot nyújtson neki éjszakánként - bár a férfinak feltehetően már vannak erre bejáratott lányai -, akkor egyértelműbben tudtára adta volna tetszését. A férfiak jellemzően ezt teszik. Nem firtatja ezt sem, csak újra biccent egyet.*
- Köszönöm. További szép napot!
*Ezzel sarkon is fordul, ügyelve arra, hogy Vasborda ne maradjon el tőle, majd kíséretüket fürge léptekkel követi kifelé a Vámházból.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-23 21:14:17
Üzenet elküldve: 2023-07-23 21:14:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*A megjegyzésre csak felgöcög.*
-Hogyne, a tiszta módszerek. Mi is azokat szeretjük, hogyne. *Még egyszer felkuncog, majd rendbe szedi arcizmait. Közben a gnómra esik a pillantása, aki még mindig kukán áll. Valószínűsíti, hogy kísérőként érkezett az elfel. Talán abban a reményben, hogy így jobban beleillenek majd a kikötői környezetbe.*
-Nincs, kedvesem, nincs. Legalábbis egyelőre. De fogunk mi még találkozni a kisasszonyoddal, ebben bizonyos vagyok. *Széles vigyort költöztet arcára.*
-A legényeim nem lesznek messze. De ne feledjétek a fáklyafényt! *Az ajtó felé biccent, részéről végeztek. Ugyanakkor mielőtt kilépnének rajta, hogy az őr kivezesse őket, még felcsendül a hátuk mögött a kenetteljes hang.*
-Ó, és ha éppen arany híján lennél... Nálam mindig fogsz találni testhez álló munkát. A hat utolsó napját mindig a Rumos Rókalyukban töltöm. *Amennyiben nincs egyéb hozzáfűznivalójuk, úgy a párost kikísérik és mehetnek megegyezésük hírével.*
//Arany közt is koncot les//
*A megjegyzésre csak felgöcög.*
-Hogyne, a tiszta módszerek. Mi is azokat szeretjük, hogyne. *Még egyszer felkuncog, majd rendbe szedi arcizmait. Közben a gnómra esik a pillantása, aki még mindig kukán áll. Valószínűsíti, hogy kísérőként érkezett az elfel. Talán abban a reményben, hogy így jobban beleillenek majd a kikötői környezetbe.*
-Nincs, kedvesem, nincs. Legalábbis egyelőre. De fogunk mi még találkozni a kisasszonyoddal, ebben bizonyos vagyok. *Széles vigyort költöztet arcára.*
-A legényeim nem lesznek messze. De ne feledjétek a fáklyafényt! *Az ajtó felé biccent, részéről végeztek. Ugyanakkor mielőtt kilépnének rajta, hogy az őr kivezesse őket, még felcsendül a hátuk mögött a kenetteljes hang.*
-Ó, és ha éppen arany híján lennél... Nálam mindig fogsz találni testhez álló munkát. A hat utolsó napját mindig a Rumos Rókalyukban töltöm. *Amennyiben nincs egyéb hozzáfűznivalójuk, úgy a párost kikísérik és mehetnek megegyezésük hírével.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-21 09:57:41
Üzenet elküldve: 2023-07-21 09:57:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Kincs elégedettnek tűnik, szóval Alissäna is elégedett. A férfi felcsattanása kicsit megijeszti elsőre, aztán ráébred, hogy csupán örömteli kitörésről van szó.*
- Igen.
*Bólintva erősíti meg a találkozó tényét, majd feszült figyelemmel követi tekintetével Kincs útvonalát az apró szobában. A csend kissé feszélyezi ebben a helyzetben, megint felmerül benne a kérdés, hogy rosszat mondott vagy valamit kihagyott, ám ezt az örökös kételyt elhessegeti.
Csendben marad végig, bár jól hallja amit a termetes férfi az orra alatt motyog, de jobbnak látja nem közbe szólni, mert még a végén feldühítené őt.*
- Idegméreg.
*Ismétli el a számára is új kifejezést, aminek egyedül a "méreg" része az, ami mond is bármit a számára. Alissäna most is gondosan figyel és memorizál, úgy ahogy Relael esetében is tette.*
- Úgy hiszem megfelel majd neki. Mi nők jobb szeretjük a tisztább módszereket.
*Szelíden mosolyog a férfira, és az aprócska fioláért nyúl, amit kicsit nézeget, tanulmányoz, majd ruhájának egy rejtett zugában helyezi biztonságba.*
- Rendben van, minden világos.
*A gyomra összeszorul a tényre, hogy mennyi ember halálában segédkezik most. Nem ez az első eset, hogy vér tapad a kezéhez, akár szó szerint is, mégsem kedvére való a vérontás, főleg ilyen mértékben. Lenyeli bűntudatát és fókuszát visszatereli a feladatra, amit kiosztottak neki.*
- Van még valami, amit át kellene adnom a Kisasszonynak?
//Arany közt is koncot les//
*Kincs elégedettnek tűnik, szóval Alissäna is elégedett. A férfi felcsattanása kicsit megijeszti elsőre, aztán ráébred, hogy csupán örömteli kitörésről van szó.*
- Igen.
*Bólintva erősíti meg a találkozó tényét, majd feszült figyelemmel követi tekintetével Kincs útvonalát az apró szobában. A csend kissé feszélyezi ebben a helyzetben, megint felmerül benne a kérdés, hogy rosszat mondott vagy valamit kihagyott, ám ezt az örökös kételyt elhessegeti.
Csendben marad végig, bár jól hallja amit a termetes férfi az orra alatt motyog, de jobbnak látja nem közbe szólni, mert még a végén feldühítené őt.*
- Idegméreg.
*Ismétli el a számára is új kifejezést, aminek egyedül a "méreg" része az, ami mond is bármit a számára. Alissäna most is gondosan figyel és memorizál, úgy ahogy Relael esetében is tette.*
- Úgy hiszem megfelel majd neki. Mi nők jobb szeretjük a tisztább módszereket.
*Szelíden mosolyog a férfira, és az aprócska fioláért nyúl, amit kicsit nézeget, tanulmányoz, majd ruhájának egy rejtett zugában helyezi biztonságba.*
- Rendben van, minden világos.
*A gyomra összeszorul a tényre, hogy mennyi ember halálában segédkezik most. Nem ez az első eset, hogy vér tapad a kezéhez, akár szó szerint is, mégsem kedvére való a vérontás, főleg ilyen mértékben. Lenyeli bűntudatát és fókuszát visszatereli a feladatra, amit kiosztottak neki.*
- Van még valami, amit át kellene adnom a Kisasszonynak?
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-17 20:32:56
Üzenet elküldve: 2023-07-17 20:32:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót, miközben méretes ülepét visszahelyezve székébe csendesen majszolja az asztalára helyezett gyümölcsöstál tartalmát. Mintha csak egy színielőadást szemlélne. Néha-néha még fel is hümment vagy bólint.
Közben az öreg Vasborda sem tesz túl sokat hozzá a történésekhez. Áll ott, mint az aszott gyümölccsel házaló piaci kofa. Nagy szerencséje, hogy Alissäna a kezébe veszi az irányítást. Máshol, más körülmények között e passzív habitus alighanem gondok okozója lehetne a gnóm számára, ám ezúttal elkerüli a vész. Hisz elég most, ha egyikük "viszi a boltot".*
-Hisz ez remek! *Harsan fel a történet végeztével Kincs, miközben összecsapja méretes tenyereit.*
-Még találkozó is lesz! Elképesztő. *Kisebb nehézségek árán kitornássza magát az asztal mögül, hogy óvatos sétába kezdjen a helyiségben. Egy ideig nem is szólal meg újra, helyette a polcon díszelgő, aranyozott tárgyakat szemléli merengve.*
-Mondtam nekik, hogy vannak még itt, mondtam nekik! *Motyogja, de nem fordul hátra vendégei felé.*
-Most végre pontot teszünk ennek a végére. *Aprócska, fekete fiolát emel le egy hableányszobor karjai közül, majd ismét az asztalhoz lép.*
-Úgy tűnik, nem voltunk elég alaposak. Puhák és óvatosak voltunk! De ezúttal máshogy lesz. *Megrázza busa fejét, mint akit hideg ráz épp. Nem dobták fel a hallottak, épp ellenkezőleg.*
-Tökéletes lehetőség. És Ti segíteni fogtok. *Dörmögi. Sokkal gondterheltebbnek tűnik, mint eddig valaha.*
-Idegméreg. Nem hat rögtön, de elég hamar. Úgy roskadnak össze tőle, mint a megsebzett szarvas a hajsza végeztén. Borban keverve is megteszi. Legyetek hát jó házigazdáik. De ha az úrnőtöknek más elképzelése van az ügy elsimítása végett... * Von vállat. Az aprócska fiolát azért az asztalra helyezi, egyenesen Alissäna elé.*
-De biztosra kell mennünk. Kell egy varjú a tetőre. Fáklyával. Jeleznie kell. Nem ronthatunk rájuk ajtóstul, míg nincs mindegyik felbujtó ott. A legényeim a környéken lesznek, természetesen polgárnak öltözve. Egy nyavalyás sem hagyhatja el a fogadót élve. A "barátaikat" pedig bízzátok ránk.
//Arany közt is koncot les//
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót, miközben méretes ülepét visszahelyezve székébe csendesen majszolja az asztalára helyezett gyümölcsöstál tartalmát. Mintha csak egy színielőadást szemlélne. Néha-néha még fel is hümment vagy bólint.
Közben az öreg Vasborda sem tesz túl sokat hozzá a történésekhez. Áll ott, mint az aszott gyümölccsel házaló piaci kofa. Nagy szerencséje, hogy Alissäna a kezébe veszi az irányítást. Máshol, más körülmények között e passzív habitus alighanem gondok okozója lehetne a gnóm számára, ám ezúttal elkerüli a vész. Hisz elég most, ha egyikük "viszi a boltot".*
-Hisz ez remek! *Harsan fel a történet végeztével Kincs, miközben összecsapja méretes tenyereit.*
-Még találkozó is lesz! Elképesztő. *Kisebb nehézségek árán kitornássza magát az asztal mögül, hogy óvatos sétába kezdjen a helyiségben. Egy ideig nem is szólal meg újra, helyette a polcon díszelgő, aranyozott tárgyakat szemléli merengve.*
-Mondtam nekik, hogy vannak még itt, mondtam nekik! *Motyogja, de nem fordul hátra vendégei felé.*
-Most végre pontot teszünk ennek a végére. *Aprócska, fekete fiolát emel le egy hableányszobor karjai közül, majd ismét az asztalhoz lép.*
-Úgy tűnik, nem voltunk elég alaposak. Puhák és óvatosak voltunk! De ezúttal máshogy lesz. *Megrázza busa fejét, mint akit hideg ráz épp. Nem dobták fel a hallottak, épp ellenkezőleg.*
-Tökéletes lehetőség. És Ti segíteni fogtok. *Dörmögi. Sokkal gondterheltebbnek tűnik, mint eddig valaha.*
-Idegméreg. Nem hat rögtön, de elég hamar. Úgy roskadnak össze tőle, mint a megsebzett szarvas a hajsza végeztén. Borban keverve is megteszi. Legyetek hát jó házigazdáik. De ha az úrnőtöknek más elképzelése van az ügy elsimítása végett... * Von vállat. Az aprócska fiolát azért az asztalra helyezi, egyenesen Alissäna elé.*
-De biztosra kell mennünk. Kell egy varjú a tetőre. Fáklyával. Jeleznie kell. Nem ronthatunk rájuk ajtóstul, míg nincs mindegyik felbujtó ott. A legényeim a környéken lesznek, természetesen polgárnak öltözve. Egy nyavalyás sem hagyhatja el a fogadót élve. A "barátaikat" pedig bízzátok ránk.
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-14 10:54:36
Üzenet elküldve: 2023-07-14 10:54:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna rácsodálkozik arra, hogy milyen gyorsan megváltozik minden - köztük leginkább az idegen férfi hozzáállása -, amint megemlíti fajtársa nevét. Biccent, majd készségesen követi a számára idegen alakot és fél szemmel Vasbordát is figyeli, hogy ő mennyire képes tartani a lépést. Arra kísérletet sem tesz, hogy megjegyezze a szövevényes útvonalat, inkább csak igyekszik enyhíteni feszült kedélyállapotán, amin nem segít az amit tapasztal. Szíve hevesen dobog a fájdalmas nyögések, csattanások és egyéb küszködő hangok hallatán, s egy pillanatra felmerül benne, hogy talán félelme nem volt alaptalan és Relael csapdába küldte őket. Eszébe jut az is, hogy Haldrian mesélt neki erről, s ő megnyugtatta arról, hogy csak egy könnyebb veréssel távozhatott, de ez nem feltétlenül nyugtatja meg az elf lányt.
Megint csak biccent, hogy jelezze megértette az utasítást, addig pedig maga elé bámul, erősen koncentrálva a kezében lévő finomságra. Rövidesen nyílik az ajtó és egy megviselt nő lép ki rajta, ami megint csak fokozza aggodalmát és magában megállapítja, hogyha szerencséje volt, akkor csak megverték. Nehezen mozdul, teste ellenkezik, hogy a szobába lépjen, mégis képes megtenni ezt a rövid távot.
A szoba pompája mit sem foglalkoztatja, figyelmét a termetes férfinak szenteli. Görcsbe rándul a gyomra, ahogy az utolsó részletek is a helyére kerülnek és felsejlik benne Daoro úr bizonytalan képe. A vonásokat és a szőrzet hiányát leszámítva komoly hasonlóságokat lát, ami csak még inkább ellenszenessé teszi számára Kincset.*
- Köszönjük, hogy szakít ránk időt!
*Szólal meg végül, tőle nem megszokott módon kissé félősen, de hamar megtalálja hangját és magabiztosságát.*
- A kisasszony kérte, hogy hozzak Önnek némi finomságot is, hogy köszönetet mondjon.
*Mosolyogva lép közelebb az asztalhoz, és áthajolva felette Kincs elé helyezi a szép kis üvegtálban lévő desszertet, majd a ráterített kendőt színpadiasan eltávolítja.
Engedi, hogy Vasborda leüljön ha akar, a beszédet mégis bátorkodik ő kezdeni.*
- A kisasszony kérte azt is, hogy mondjam el azért nem ő jött, mert elment az említett címre, így az ő arcát már ismerik.
*Nagy vonalakban látja már a képet a zsúfolt beszámolót követően, de nagyon megfontoltan válogatja meg a szavait, nehogy valótlant állítson, vagy helytelen következtetésre jusson.*
- Elmentek a kért címre, ahol egy Lenksy nevezetű kovács és egy Jeremir nevezetű artheniori kiképzőtiszttel volt dolguk. A kisasszonynak sikerült a bizalmukba férkőzni és kiderítették, hogy lázadás szerveződik általuk.
*Melege van, homloka gyöngyözik is emiatt, de lehet csak a fokozott adrenalin az oka kényelmetlenségeinek.*
- Egy hat múlva a tavernában lesz egy találkozó és Relael kisasszony kérte, hogy erről mindenképpen értesítsük Önt. Gondolom ezt egy jó lehetőségnek látja, ahhoz...
*Elharapja mondandóját és kérdőn a férfira pillant, aki abban a kiváltságos hatalmi helyzetben van, hogy dönthessen ezekről, akár emberi életekről is. Alissäna most hallgat, egyrészt tart néhány levegővételnyi szünetet, másfelől igyekszik visszaemlékezni minden információra.
~ Kihagytam valamit? Remélem nem. ~
Vasborda persze bármikor közbe szólhat, akár csendre is intheti, akár kiegészítheti szavait, a pillangó engedelmesen simul bármilyen lehetőség felé.*
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna rácsodálkozik arra, hogy milyen gyorsan megváltozik minden - köztük leginkább az idegen férfi hozzáállása -, amint megemlíti fajtársa nevét. Biccent, majd készségesen követi a számára idegen alakot és fél szemmel Vasbordát is figyeli, hogy ő mennyire képes tartani a lépést. Arra kísérletet sem tesz, hogy megjegyezze a szövevényes útvonalat, inkább csak igyekszik enyhíteni feszült kedélyállapotán, amin nem segít az amit tapasztal. Szíve hevesen dobog a fájdalmas nyögések, csattanások és egyéb küszködő hangok hallatán, s egy pillanatra felmerül benne, hogy talán félelme nem volt alaptalan és Relael csapdába küldte őket. Eszébe jut az is, hogy Haldrian mesélt neki erről, s ő megnyugtatta arról, hogy csak egy könnyebb veréssel távozhatott, de ez nem feltétlenül nyugtatja meg az elf lányt.
Megint csak biccent, hogy jelezze megértette az utasítást, addig pedig maga elé bámul, erősen koncentrálva a kezében lévő finomságra. Rövidesen nyílik az ajtó és egy megviselt nő lép ki rajta, ami megint csak fokozza aggodalmát és magában megállapítja, hogyha szerencséje volt, akkor csak megverték. Nehezen mozdul, teste ellenkezik, hogy a szobába lépjen, mégis képes megtenni ezt a rövid távot.
A szoba pompája mit sem foglalkoztatja, figyelmét a termetes férfinak szenteli. Görcsbe rándul a gyomra, ahogy az utolsó részletek is a helyére kerülnek és felsejlik benne Daoro úr bizonytalan képe. A vonásokat és a szőrzet hiányát leszámítva komoly hasonlóságokat lát, ami csak még inkább ellenszenessé teszi számára Kincset.*
- Köszönjük, hogy szakít ránk időt!
*Szólal meg végül, tőle nem megszokott módon kissé félősen, de hamar megtalálja hangját és magabiztosságát.*
- A kisasszony kérte, hogy hozzak Önnek némi finomságot is, hogy köszönetet mondjon.
*Mosolyogva lép közelebb az asztalhoz, és áthajolva felette Kincs elé helyezi a szép kis üvegtálban lévő desszertet, majd a ráterített kendőt színpadiasan eltávolítja.
Engedi, hogy Vasborda leüljön ha akar, a beszédet mégis bátorkodik ő kezdeni.*
- A kisasszony kérte azt is, hogy mondjam el azért nem ő jött, mert elment az említett címre, így az ő arcát már ismerik.
*Nagy vonalakban látja már a képet a zsúfolt beszámolót követően, de nagyon megfontoltan válogatja meg a szavait, nehogy valótlant állítson, vagy helytelen következtetésre jusson.*
- Elmentek a kért címre, ahol egy Lenksy nevezetű kovács és egy Jeremir nevezetű artheniori kiképzőtiszttel volt dolguk. A kisasszonynak sikerült a bizalmukba férkőzni és kiderítették, hogy lázadás szerveződik általuk.
*Melege van, homloka gyöngyözik is emiatt, de lehet csak a fokozott adrenalin az oka kényelmetlenségeinek.*
- Egy hat múlva a tavernában lesz egy találkozó és Relael kisasszony kérte, hogy erről mindenképpen értesítsük Önt. Gondolom ezt egy jó lehetőségnek látja, ahhoz...
*Elharapja mondandóját és kérdőn a férfira pillant, aki abban a kiváltságos hatalmi helyzetben van, hogy dönthessen ezekről, akár emberi életekről is. Alissäna most hallgat, egyrészt tart néhány levegővételnyi szünetet, másfelől igyekszik visszaemlékezni minden információra.
~ Kihagytam valamit? Remélem nem. ~
Vasborda persze bármikor közbe szólhat, akár csendre is intheti, akár kiegészítheti szavait, a pillangó engedelmesen simul bármilyen lehetőség felé.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-14 01:52:23
Üzenet elküldve: 2023-07-14 01:52:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna szavaira úgy csap bele a felismerés az őrbe, mint a ménkű Sa'Terethet a Vérkertben kárhoztatóra. Kisimulnak azok a homlokráncok, a férfi pedig továbbot int.*
-Erre. Már várta, hogy jelentkezzen valaki. *Elvezeti a párost a várakozók és hivatalnokok gyűrűje mellett. Kietlen, ablaktalan folyosókon baktatnak végig, melyeken jobbról is és balról is ajtók nyílnak. Ha eddig nem tudatosult bennük, most érezhetik, mekkora épületről is van szó.
Egy alighanem lefelé vezető járat mellett elhaladva kínok között gyötrődő kiáltások hallatszanak, de kísérőjük mit sem törődik vele. Továbbvezeti a párost, míg meg nem érkeznek a következő folyosó végére. Zsákutca. Legalábbis egy szem ajtó árválkodik csak a végében, velük szemben. Az ajtó előtt asztal, körülötte néhány szék. Két, bőrvértet viselő alak kártyázik csak ott, az egyikük egy kurta lábú törpe, a másikuk egy kopasz ember.*
-Kincshez jöttek. A varjasok. *Ennyit szól csak kísérőjük, míg a kopasz férfi szótlan feláll az asztaltól. Vet még egy lapos pillantást a látogatók felé, majd bekopog az ajtón.*
-Itt várjatok. *Szól morózusan, majd benyit. Néhány perc telik csak el, mire ismét nyílik az ajtó, a bőrvértes kopasz pedig egy tépázott ruhájú nőt kísér ki rajta. Első pillantásra félelfnek tűnik, méghozzá a szemrevalóbb fajtából. Hüppögve igazgatja meg kócos haját, de a bőrvértes férfi töretlen hajtja maga előtt.*
-Mehettek. *Szólal meg, ahogy melléjük ér. Amennyiben a páros így tesz és belép az ajtón, eddigi kísérőjük már csukja is mögöttük.
Egy közepesen nagy helyiségben találhatják magukat, körülöttük telis-tele polcokkal. A polcokon a legkülönfélébb aranytárgyak és vázák kaptak helyet, ám mégsem ezek vonhatják magukra a látogatók figyelmét. Velük szemközt ugyanis egy íróasztal, mögötte pedig egy hatalmas alak fogadja őket; Kincs.
Tar fején haj egy szál sem, pocakja majd felborítja maga előtt a nehéz íróasztalt. Ám nem csak széltében terjedelmes; majd két métert ér, ha nem többet. Finom, aranyozott talárt visel, ékszerekből pedig bőven kijutott fülére is.*
-Tudtam, hogy hamarosan jön valaki! Reméltem, hogy a kisasszony tér majd vissza, de látom, szemrevaló teremtést küldött maga helyett! *Köszönti őket harsányan. Széles vigyorra húzódik otromba ábrázata, ahogy megpihen tekintete Alissänán. Kezét nyújtja az asztal felett, hogy kacsót csókolhasson. Töretlen mosollyal biccent a gnóm felé is, ám kezét felé már nem nyújtja. Van az egész lényében valami roppant feszélyező.*
-Nos, zene füleimnek bármi, mit mesélni óhajtotok! *Int az egy szem székre, mi az íróasztal előtt árválkodik. Hogy melyikük foglal helyet, az csak rajtuk áll.*
//Arany közt is koncot les//
*Alissäna szavaira úgy csap bele a felismerés az őrbe, mint a ménkű Sa'Terethet a Vérkertben kárhoztatóra. Kisimulnak azok a homlokráncok, a férfi pedig továbbot int.*
-Erre. Már várta, hogy jelentkezzen valaki. *Elvezeti a párost a várakozók és hivatalnokok gyűrűje mellett. Kietlen, ablaktalan folyosókon baktatnak végig, melyeken jobbról is és balról is ajtók nyílnak. Ha eddig nem tudatosult bennük, most érezhetik, mekkora épületről is van szó.
Egy alighanem lefelé vezető járat mellett elhaladva kínok között gyötrődő kiáltások hallatszanak, de kísérőjük mit sem törődik vele. Továbbvezeti a párost, míg meg nem érkeznek a következő folyosó végére. Zsákutca. Legalábbis egy szem ajtó árválkodik csak a végében, velük szemben. Az ajtó előtt asztal, körülötte néhány szék. Két, bőrvértet viselő alak kártyázik csak ott, az egyikük egy kurta lábú törpe, a másikuk egy kopasz ember.*
-Kincshez jöttek. A varjasok. *Ennyit szól csak kísérőjük, míg a kopasz férfi szótlan feláll az asztaltól. Vet még egy lapos pillantást a látogatók felé, majd bekopog az ajtón.*
-Itt várjatok. *Szól morózusan, majd benyit. Néhány perc telik csak el, mire ismét nyílik az ajtó, a bőrvértes kopasz pedig egy tépázott ruhájú nőt kísér ki rajta. Első pillantásra félelfnek tűnik, méghozzá a szemrevalóbb fajtából. Hüppögve igazgatja meg kócos haját, de a bőrvértes férfi töretlen hajtja maga előtt.*
-Mehettek. *Szólal meg, ahogy melléjük ér. Amennyiben a páros így tesz és belép az ajtón, eddigi kísérőjük már csukja is mögöttük.
Egy közepesen nagy helyiségben találhatják magukat, körülöttük telis-tele polcokkal. A polcokon a legkülönfélébb aranytárgyak és vázák kaptak helyet, ám mégsem ezek vonhatják magukra a látogatók figyelmét. Velük szemközt ugyanis egy íróasztal, mögötte pedig egy hatalmas alak fogadja őket; Kincs.
Tar fején haj egy szál sem, pocakja majd felborítja maga előtt a nehéz íróasztalt. Ám nem csak széltében terjedelmes; majd két métert ér, ha nem többet. Finom, aranyozott talárt visel, ékszerekből pedig bőven kijutott fülére is.*
-Tudtam, hogy hamarosan jön valaki! Reméltem, hogy a kisasszony tér majd vissza, de látom, szemrevaló teremtést küldött maga helyett! *Köszönti őket harsányan. Széles vigyorra húzódik otromba ábrázata, ahogy megpihen tekintete Alissänán. Kezét nyújtja az asztal felett, hogy kacsót csókolhasson. Töretlen mosollyal biccent a gnóm felé is, ám kezét felé már nem nyújtja. Van az egész lényében valami roppant feszélyező.*
-Nos, zene füleimnek bármi, mit mesélni óhajtotok! *Int az egy szem székre, mi az íróasztal előtt árválkodik. Hogy melyikük foglal helyet, az csak rajtuk áll.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2023-07-11 23:28:14
Üzenet elküldve: 2023-07-11 23:28:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - III. Fejezet//
//Arany közt is koncot les//
*Vasborda kimerítő válasszal szolgál, vele pedig senki sem foglalkozik, amit Alissäna cseppet sem bán. Ha nem munkaszerzésről van szó, akkor jobb szeret láthatatlan lenni, ezzel pedig elkerülve a bajt. Hála a gnóm szakértelmének az őr az épület felé veszi az irányt, s némi habozás után Alissäna is nyomába szegődik.*
- Relael Ellerin lae'Natar küldött minket egy Kincs nevezetű Úrhoz.
//Arany közt is koncot les//
*Vasborda kimerítő válasszal szolgál, vele pedig senki sem foglalkozik, amit Alissäna cseppet sem bán. Ha nem munkaszerzésről van szó, akkor jobb szeret láthatatlan lenni, ezzel pedig elkerülve a bajt. Hála a gnóm szakértelmének az őr az épület felé veszi az irányt, s némi habozás után Alissäna is nyomába szegődik.*
- Relael Ellerin lae'Natar küldött minket egy Kincs nevezetű Úrhoz.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 149-168