Kikötő - Vámház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 149-168
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-15 20:40:58
Üzenet elküldve: 2022-10-15 20:40:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Relael figyel a részletekre, nem csak gesztusok esetében, de szavaknál is, így gondolkodóba ejtik az Őr szavai. Várták. Várták. Vajon mit tudnak róla? Ki várta, s miért? Tényleg így van ez, vagy a férfi csupán a hatalmukat kívánja jelezni felé?
Miközben ezeket latolgatja nem kerüli el figyelmét környezete sem. Rengetegen vannak valóban, ebben nem hazudtak nekik. Már csak azt nem érti, hogy ennyi ember mit kíván itt elintézni.
Az útvonalat is törekszik megjegyezni, de az már annyira összetett, hogy szinte beleszédül a rengeteg ingerbe ami elméjét éri. Fokozódik benne a feszültség - bár igyekszik nyugodtnak tűnni -, amit egyedül a tündér apró megjegyzése enyhít valamelyest. Egy apró cinkos mosollyal honorálja mindezt, majd rendeződnek vonásai. Ezt követően "Kincsem" milyenségét igyekszik elképzelni, s közben töretlen könnyedéggel, ruganyos léptekkel követi újdonült idegenvezetőjüket. Kiváltságos helyzetben érzi magukat amikor az egyre ritkuló emberlétszám tudatosul benne. Ide feltehetően keveseknek van bejárása, ami valahol aggasztó is. Remélhetőleg épségben kijutnak az épültből, az már csak ráadás lenne, ha ideális üzletet tudnának kötni.
Végre végső célállomásukhoz érkeznek, amit a hangos csapat is jelez feléjük. Relael csinos nőként számtalan kéretlen figyelmet és elismerést kapott, így a füttyögést egyből neki címzettnek véli. Ez az a fajta "dicséret" amelyhez sosem lehet igazán hozzászokni, ijesztő s egyben megalázó, az elf nő pedig egy udvarias mosollyal díjazza. Ha nem volna dolguk könnyen lehet provokatívabb reakciót váltottak volna ki belőle, de tudja, hogy feladata van, s nem viselkedhet felelőtlenül, amikor másokat is képvisel. Olyanokat, akik látszólag hűségesen kitartanak mellette. Ezt értékeli, jóleső számára Strat kérdése, s Nor'Deron szavai is, amit annak tud be, hogy a férfi igyekszik némi tekintélyt követelni neki.*
- Köszönöm!
*Biccentése, s hálás mosollyal honorálja a két férfi segítségét.*
- Jobb ha nem szakadunk szét.
*Nem lenne nyugodt ha egyikük egyedül maradna egy ilyen népes, feltehetően igen könnyen provokálható társaságban, akkor sem ha esetleg hasznos is lehetne. Ezzel tehát meghozta a döntést, majd elsőként be is lép "Kincs" fészkébe, ahol elsőként a környezetet méri fel, csak azt követően a benne lévő vagy lévők helyzetét.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Relael figyel a részletekre, nem csak gesztusok esetében, de szavaknál is, így gondolkodóba ejtik az Őr szavai. Várták. Várták. Vajon mit tudnak róla? Ki várta, s miért? Tényleg így van ez, vagy a férfi csupán a hatalmukat kívánja jelezni felé?
Miközben ezeket latolgatja nem kerüli el figyelmét környezete sem. Rengetegen vannak valóban, ebben nem hazudtak nekik. Már csak azt nem érti, hogy ennyi ember mit kíván itt elintézni.
Az útvonalat is törekszik megjegyezni, de az már annyira összetett, hogy szinte beleszédül a rengeteg ingerbe ami elméjét éri. Fokozódik benne a feszültség - bár igyekszik nyugodtnak tűnni -, amit egyedül a tündér apró megjegyzése enyhít valamelyest. Egy apró cinkos mosollyal honorálja mindezt, majd rendeződnek vonásai. Ezt követően "Kincsem" milyenségét igyekszik elképzelni, s közben töretlen könnyedéggel, ruganyos léptekkel követi újdonült idegenvezetőjüket. Kiváltságos helyzetben érzi magukat amikor az egyre ritkuló emberlétszám tudatosul benne. Ide feltehetően keveseknek van bejárása, ami valahol aggasztó is. Remélhetőleg épségben kijutnak az épültből, az már csak ráadás lenne, ha ideális üzletet tudnának kötni.
Végre végső célállomásukhoz érkeznek, amit a hangos csapat is jelez feléjük. Relael csinos nőként számtalan kéretlen figyelmet és elismerést kapott, így a füttyögést egyből neki címzettnek véli. Ez az a fajta "dicséret" amelyhez sosem lehet igazán hozzászokni, ijesztő s egyben megalázó, az elf nő pedig egy udvarias mosollyal díjazza. Ha nem volna dolguk könnyen lehet provokatívabb reakciót váltottak volna ki belőle, de tudja, hogy feladata van, s nem viselkedhet felelőtlenül, amikor másokat is képvisel. Olyanokat, akik látszólag hűségesen kitartanak mellette. Ezt értékeli, jóleső számára Strat kérdése, s Nor'Deron szavai is, amit annak tud be, hogy a férfi igyekszik némi tekintélyt követelni neki.*
- Köszönöm!
*Biccentése, s hálás mosollyal honorálja a két férfi segítségét.*
- Jobb ha nem szakadunk szét.
*Nem lenne nyugodt ha egyikük egyedül maradna egy ilyen népes, feltehetően igen könnyen provokálható társaságban, akkor sem ha esetleg hasznos is lehetne. Ezzel tehát meghozta a döntést, majd elsőként be is lép "Kincs" fészkébe, ahol elsőként a környezetet méri fel, csak azt követően a benne lévő vagy lévők helyzetét.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-12 20:25:35
Üzenet elküldve: 2022-10-12 20:25:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A csuklyás félvér ölbe tett kézzel, mutatóujjával halkan dobolva felkarján türelmesen várja, hogy vajon mi készül kisülni kissé kellemetlen helyzetükből. Az elf egyelőre tartja magát tervéhez, s tiszta lapokkal próbál játszani, s rendkívül meglepő módon úgy tűnik, a módszer sikeresnek bizonyul ugyanis az ajtón álló nem csupán beljebb invitálja őket, hanem egyenesen apró kompániájuk kísérőjévé válik. A csuklya alól elővillan egy pimasz, némi elismerést sejtető vigyor, azonban ennél többet egyelőre senki ne várjon a félvértől. Továbbra is némán követi a nőt, közben körbe-körbe pillantva, mintegy emlékmorzsákkal megjelölve a kifelé vezető utat, ha esetleg a szükség úgy hozná. A feladat tán egy kissé megterhelőnek bizonyul hősünk számára, ugyanis egy idő felmerül benne a gyanú, hogy az épület valójában egyfajta labirintus vagy pedig, (és sanszos, hogy ez lesz a valószínűbb opció), az őr minél bonyolultabb úton próbálja őket elkalauzolni ahhoz az úgynevezett „Kincshez.”
Harsány, s baljós zajok s kiáltások jelzik a félvér számára, hogy az úti cél már nincs messze, s a felvetése igaznak is bizonyul, mikor egy nagyobb csapat rosszarcú haramiával találja szemben magát, melyek hamar fel is figyelnek rájuk. A füttyögésből ítélve, nem ő az ováció fő célpontja, így pedig jóval könnyebben tartja féken azon ingert mely kezét a kardja markolatára vezényelné, azonban védelmét nem ereszti le. Teste enyhén megfeszül, hogy ha helyzet úgy kívánja, izmai egyként mozduljanak, ábrázata, legalábbis az, amit a csuklya látni hagy belőle, viszont nyugodt marad, még egyfajta önelégült félmosollyal is megfűszerezve az összképet. Békés szándék, valamint üdvözlés gyanánt megejt egy biccentést a baljós táraság felé, majd követi az őrt a még inkább baljósnak tűnő ajtó felé, melyet a melák hasonló lendülettel fel is tép. A félvér előbb Relaelre pillant, majd valami pukedli félét bemutatva az ajtón túli szoba felé int.*
- Úrnőm! Csak ön után.
*Búgja nyájasan, hangjában enyhe élccel, majd ha lehet, lehetőleg utolsónak lép be a terembe.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*A csuklyás félvér ölbe tett kézzel, mutatóujjával halkan dobolva felkarján türelmesen várja, hogy vajon mi készül kisülni kissé kellemetlen helyzetükből. Az elf egyelőre tartja magát tervéhez, s tiszta lapokkal próbál játszani, s rendkívül meglepő módon úgy tűnik, a módszer sikeresnek bizonyul ugyanis az ajtón álló nem csupán beljebb invitálja őket, hanem egyenesen apró kompániájuk kísérőjévé válik. A csuklya alól elővillan egy pimasz, némi elismerést sejtető vigyor, azonban ennél többet egyelőre senki ne várjon a félvértől. Továbbra is némán követi a nőt, közben körbe-körbe pillantva, mintegy emlékmorzsákkal megjelölve a kifelé vezető utat, ha esetleg a szükség úgy hozná. A feladat tán egy kissé megterhelőnek bizonyul hősünk számára, ugyanis egy idő felmerül benne a gyanú, hogy az épület valójában egyfajta labirintus vagy pedig, (és sanszos, hogy ez lesz a valószínűbb opció), az őr minél bonyolultabb úton próbálja őket elkalauzolni ahhoz az úgynevezett „Kincshez.”
Harsány, s baljós zajok s kiáltások jelzik a félvér számára, hogy az úti cél már nincs messze, s a felvetése igaznak is bizonyul, mikor egy nagyobb csapat rosszarcú haramiával találja szemben magát, melyek hamar fel is figyelnek rájuk. A füttyögésből ítélve, nem ő az ováció fő célpontja, így pedig jóval könnyebben tartja féken azon ingert mely kezét a kardja markolatára vezényelné, azonban védelmét nem ereszti le. Teste enyhén megfeszül, hogy ha helyzet úgy kívánja, izmai egyként mozduljanak, ábrázata, legalábbis az, amit a csuklya látni hagy belőle, viszont nyugodt marad, még egyfajta önelégült félmosollyal is megfűszerezve az összképet. Békés szándék, valamint üdvözlés gyanánt megejt egy biccentést a baljós táraság felé, majd követi az őrt a még inkább baljósnak tűnő ajtó felé, melyet a melák hasonló lendülettel fel is tép. A félvér előbb Relaelre pillant, majd valami pukedli félét bemutatva az ajtón túli szoba felé int.*
- Úrnőm! Csak ön után.
*Búgja nyájasan, hangjában enyhe élccel, majd ha lehet, lehetőleg utolsónak lép be a terembe.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-09 22:22:04
Üzenet elküldve: 2022-10-09 22:22:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Strat eleinte igyekezett csak megfigyelni, főleg hogy olyan hirtelen lyukadtak ki itt, hogy a másnapos - vagy talán kicsit még részeg - fejének kellett ez az idő, hogy egyik eseményt a másik után tudja kötni és értelmezni azokat. Nem riad vissza az őröktől, nem fél tőlük, csak tisztában van az erőviszonyokkal. Nyilvánvalóan teljesen hasztalan lenne elkezdeni balhézni amiatt, hogy nem engedik be őket, az arany pedig szintén kiesik. Ám valami csoda folytán Relael neve mégis csak megnyitja azt a bizonyos ajtót?*
-Üdvözlet.
*Köszön ő maga is, hisz mégis csak verőlegénynek elég karcsúcska, úgyhogy a mogorva szerepet nem hagyhatja magára, legfeljebb a trió harmadik alakjára. Be ugyan nem mutatkozik, látszólag nincsen rá szükség egyelőre, addig meg minek koptassa a nyelvét? Bent a sűrű tömeg nem különösebben zavarja, igazán hozzá van szokva az ilyesmihez, mint egy kecses macska úgy igazodik az éppen előtte, mellette álló kiálló vállakhoz és könyökökhöz, hogy gond nélkül át tudjon haladni. Amikor ahhoz a bizonyos lépcsőhöz érnek furcsamódon az őrhöz hasonlóan ő is elvigyorodik, bár leginkább csak a saját maga okán.*
-Milyen otthonos.
*Jegyzi meg halkan, bár a zsivalytól talán még így is alig hallani meg. A Kincs dolga már más kérdés ahogy a hosszúnak tűnő útjuk a végéhez közeledik.*
-Szeretnél egyedül beszélni vele?
*A kérdés egyértelműen Relnek szól, nem tudja, hogy
tart-e igényt az esetleges gondolataira, személyére, vagy majd később akarná vele, velük megtárgyalni a dolgokat. Azt sikerül kikövetkeztetnie, hogy a Kincs egy személyt jelölhet. A zsugázó patkányoknak csak óvatosan biccent amolyan kötelező etikett gyanánt.*
-Állok rendelkezésedre.
*Teszi hozzá, hogy nehogy azt higgye, hogy ő ugyan nem akar részt venni valamiben.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Strat eleinte igyekezett csak megfigyelni, főleg hogy olyan hirtelen lyukadtak ki itt, hogy a másnapos - vagy talán kicsit még részeg - fejének kellett ez az idő, hogy egyik eseményt a másik után tudja kötni és értelmezni azokat. Nem riad vissza az őröktől, nem fél tőlük, csak tisztában van az erőviszonyokkal. Nyilvánvalóan teljesen hasztalan lenne elkezdeni balhézni amiatt, hogy nem engedik be őket, az arany pedig szintén kiesik. Ám valami csoda folytán Relael neve mégis csak megnyitja azt a bizonyos ajtót?*
-Üdvözlet.
*Köszön ő maga is, hisz mégis csak verőlegénynek elég karcsúcska, úgyhogy a mogorva szerepet nem hagyhatja magára, legfeljebb a trió harmadik alakjára. Be ugyan nem mutatkozik, látszólag nincsen rá szükség egyelőre, addig meg minek koptassa a nyelvét? Bent a sűrű tömeg nem különösebben zavarja, igazán hozzá van szokva az ilyesmihez, mint egy kecses macska úgy igazodik az éppen előtte, mellette álló kiálló vállakhoz és könyökökhöz, hogy gond nélkül át tudjon haladni. Amikor ahhoz a bizonyos lépcsőhöz érnek furcsamódon az őrhöz hasonlóan ő is elvigyorodik, bár leginkább csak a saját maga okán.*
-Milyen otthonos.
*Jegyzi meg halkan, bár a zsivalytól talán még így is alig hallani meg. A Kincs dolga már más kérdés ahogy a hosszúnak tűnő útjuk a végéhez közeledik.*
-Szeretnél egyedül beszélni vele?
*A kérdés egyértelműen Relnek szól, nem tudja, hogy
tart-e igényt az esetleges gondolataira, személyére, vagy majd később akarná vele, velük megtárgyalni a dolgokat. Azt sikerül kikövetkeztetnie, hogy a Kincs egy személyt jelölhet. A zsugázó patkányoknak csak óvatosan biccent amolyan kötelező etikett gyanánt.*
-Állok rendelkezésedre.
*Teszi hozzá, hogy nehogy azt higgye, hogy ő ugyan nem akar részt venni valamiben.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-07 17:59:26
Üzenet elküldve: 2022-10-07 17:59:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Relaelhez hasonlóan az őr is keresi ködös tekintetével a másik két kísérőt. Mintha csak reakciót várna tőlük. Mivel ez elmarad, beéri az elfel, habár bizonytalanul méricskéli a tündért és a fél-elfet.
Realel megválaszolja nevét, az őr pedig meredten szemléli a pergament a kezében. Láthatóan emlékei között kutat. Eltelik jó néhány szívdobbanásnyi idő, mire felderül az egykedvű ábrázat. Mint aki nagy titkokra jött rá hirtelenjében. Visszagyűri a pergament zsebébe, majd jól láthatóan biccent. Alighanem ez volt a jó válasz.*
-Má' vártak Titeket. *Hogy kik és miért, arra nem derül fény. Legalábbis nem tőle. Feladata komolyságának teljes tudatában húzza ki magát, hogy fellengzősen csak annyit lökjön oda a triónak:*
-Kövessetek. *Azzal őrhelyét elhagyva a Vámház felé indul. Már ha hármas követi őt, s valójában miért is ne tenné.*
-Elazútbó'! *Tartja ki maga előtt a kezét, hogy odébb tereljen két asszonyt az széles ajtóból. A rövid intermezzo után végül csak beléphetnek a Vámházba. És nem is volt mindez olyan nehéz.
Rögtön megállapíthatják, hogy az őr nem állított valótlant. A vámház tényleg tele. A hosszú, magas előcsarnok dugig telt mindenféle népekkel, s mind egymást túlharsogva próbál érvényt szerezni itt tartózkodásuk fontosságának. Nehéz lenne megállapítani, mi zajlik itt és ki kihez beszél, de az őr nem is ad túl sok lehetőséget erre.*
-Kövessé'! *Fordul hátra válla felett.* -A Kincshez megyünk. *Ahogy eddig, úgy most sem árasztja el őket információval. A „kincs” mibenléte így rejtély marad a trió számára, hiába is kérdeznék. Nem, mintha erre sok alkalmuk nyílna: kísérőjük valósággal lohol a hosszú folyosón.
Legalább két perce kanyarognak, mire a sokaság ritkulni kezd. Idegenvezetőjük megáll egy pillanatra, talán ő is tájol. Jobbra tőlük épp egy lefelé vezető, kacskaringós lépcsősor nyílik. Jajveszékelés és lánccsörgés hangjai hallatszanak odalentről. Erre kísérőjük csak egy foghíjas vigyorban részesíti őket válla felett hátra fordulva, mielőtt tovább indulna.
Lépcsőn fel, majd jobbra. Nehéz követni. Ódon, sötét, ablaktalan téglafalak, unalmas szürkeség. Csak egy-egy fáklya töri meg az ablaktalan félhomályt. Ugyanakkor itt már csak lézengenek a népek, s azok is felettébb patkánygyanúsak. Számos ajtó tűnik fel mindkét oldalukon, de az őr töretlenül vezeti őket tovább.
Jó öt perce loholhatnak már, mikor olybá fest, célt érnek. Egyetlen ajtó nyílik már csak velük szemben. Előtte, a folyosón hosszú asztal: bőrmellényes patkányok kockáznak rajta, s teszik mindezt igen zajosan. Ahogy közelítenek, elhalkulnak, de csak egy pillanatig. Elismerő füttyögésben lehet részük, egyikük az asztaltársaságból pedig fel is áll ültéből, hogy alaposan megbámulja őket. Hogy melyiküknek szól ez az ováció, nem derül ki, mert kísérőjük hamar erélyes nyugtatásban részesíti a „fiúkat”.*
-Nyugalom fiúk. Kincshez jöttek. *Itt már derenghet számukra: A szóban forgó Kincs egy személyt jelöl. Kísérőjük az ajtóhoz lép, majd rövid kopogás után feltépi azt. Csak fejét dugja be, így aligha láthatnak be. Közben a patkányok is szép lassan napirendre térnek a vendégek felett. Visszatérnek a játékhoz, csak olykor-olykor vetnek rájuk lopva egy pillantást.*
-Má' vár. *Közli végül a jóhírt az őr. Hogy mindhárman betüremkednek-e, vagy csak Relael, az rajtuk áll. Van még néhány szék rozoga szék, akár itt is maradhatnak játszani vagy beszélgetni a patkányokkal. Szórakoztató társaság benyomását keltik. Kockát dobálnak, s nem is tűnik túl bonyolultnak a játék. A tét azonban aranyban folyik.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Relaelhez hasonlóan az őr is keresi ködös tekintetével a másik két kísérőt. Mintha csak reakciót várna tőlük. Mivel ez elmarad, beéri az elfel, habár bizonytalanul méricskéli a tündért és a fél-elfet.
Realel megválaszolja nevét, az őr pedig meredten szemléli a pergament a kezében. Láthatóan emlékei között kutat. Eltelik jó néhány szívdobbanásnyi idő, mire felderül az egykedvű ábrázat. Mint aki nagy titkokra jött rá hirtelenjében. Visszagyűri a pergament zsebébe, majd jól láthatóan biccent. Alighanem ez volt a jó válasz.*
-Má' vártak Titeket. *Hogy kik és miért, arra nem derül fény. Legalábbis nem tőle. Feladata komolyságának teljes tudatában húzza ki magát, hogy fellengzősen csak annyit lökjön oda a triónak:*
-Kövessetek. *Azzal őrhelyét elhagyva a Vámház felé indul. Már ha hármas követi őt, s valójában miért is ne tenné.*
-Elazútbó'! *Tartja ki maga előtt a kezét, hogy odébb tereljen két asszonyt az széles ajtóból. A rövid intermezzo után végül csak beléphetnek a Vámházba. És nem is volt mindez olyan nehéz.
Rögtön megállapíthatják, hogy az őr nem állított valótlant. A vámház tényleg tele. A hosszú, magas előcsarnok dugig telt mindenféle népekkel, s mind egymást túlharsogva próbál érvényt szerezni itt tartózkodásuk fontosságának. Nehéz lenne megállapítani, mi zajlik itt és ki kihez beszél, de az őr nem is ad túl sok lehetőséget erre.*
-Kövessé'! *Fordul hátra válla felett.* -A Kincshez megyünk. *Ahogy eddig, úgy most sem árasztja el őket információval. A „kincs” mibenléte így rejtély marad a trió számára, hiába is kérdeznék. Nem, mintha erre sok alkalmuk nyílna: kísérőjük valósággal lohol a hosszú folyosón.
Legalább két perce kanyarognak, mire a sokaság ritkulni kezd. Idegenvezetőjük megáll egy pillanatra, talán ő is tájol. Jobbra tőlük épp egy lefelé vezető, kacskaringós lépcsősor nyílik. Jajveszékelés és lánccsörgés hangjai hallatszanak odalentről. Erre kísérőjük csak egy foghíjas vigyorban részesíti őket válla felett hátra fordulva, mielőtt tovább indulna.
Lépcsőn fel, majd jobbra. Nehéz követni. Ódon, sötét, ablaktalan téglafalak, unalmas szürkeség. Csak egy-egy fáklya töri meg az ablaktalan félhomályt. Ugyanakkor itt már csak lézengenek a népek, s azok is felettébb patkánygyanúsak. Számos ajtó tűnik fel mindkét oldalukon, de az őr töretlenül vezeti őket tovább.
Jó öt perce loholhatnak már, mikor olybá fest, célt érnek. Egyetlen ajtó nyílik már csak velük szemben. Előtte, a folyosón hosszú asztal: bőrmellényes patkányok kockáznak rajta, s teszik mindezt igen zajosan. Ahogy közelítenek, elhalkulnak, de csak egy pillanatig. Elismerő füttyögésben lehet részük, egyikük az asztaltársaságból pedig fel is áll ültéből, hogy alaposan megbámulja őket. Hogy melyiküknek szól ez az ováció, nem derül ki, mert kísérőjük hamar erélyes nyugtatásban részesíti a „fiúkat”.*
-Nyugalom fiúk. Kincshez jöttek. *Itt már derenghet számukra: A szóban forgó Kincs egy személyt jelöl. Kísérőjük az ajtóhoz lép, majd rövid kopogás után feltépi azt. Csak fejét dugja be, így aligha láthatnak be. Közben a patkányok is szép lassan napirendre térnek a vendégek felett. Visszatérnek a játékhoz, csak olykor-olykor vetnek rájuk lopva egy pillantást.*
-Má' vár. *Közli végül a jóhírt az őr. Hogy mindhárman betüremkednek-e, vagy csak Relael, az rajtuk áll. Van még néhány szék rozoga szék, akár itt is maradhatnak játszani vagy beszélgetni a patkányokkal. Szórakoztató társaság benyomását keltik. Kockát dobálnak, s nem is tűnik túl bonyolultnak a játék. A tét azonban aranyban folyik.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-10-06 12:38:52
Üzenet elküldve: 2022-10-06 12:38:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A többiek a hallgatás mellett döntenek amivel Relaelnek nincs gondja, feltehetően így a legjobb egyelőre. Tekintetét csak futólag emeli rájuk, mintha arról szeretne meggyőződni, hogy ott vannak még mellette, valójában pedig némi magabiztosságot merít jelenlétükből. Szüksége is van rá, igaz Relael látszólag nem szenved hiányt benne, ám az őr nem túl szívélyes - mint ahogy nem is ez a dolga -, ez pedig leheletnyit elbizonytalanítja. Természetesen ez arcán nem mutatkozik meg, amin ott pihen szelíd mosolya. Ám ez a mosoly mesterkélt, a tapasztaltabbak könnyen megmondhatói lehetnének, hiszen a látszólag örömteli érzés nem jut el az elf nő szemeiig.
A zöld íriszek közömbösségét felváltja rövidesen egy zord, kegyetlen hangulat, amikor az őr nem csak megvárakosztatja, de viselkedésével hergeli is őt. Elvégre Relael a nemesek világából érkezett, ahol a legapróbb gesztus sem volt a véletlen műve, valami ami ártalmatlannak tűnhetett, mint a vállon a ruha igazgatása a gyengeség, zavar jele volt. A számára gusztustalan nyamogás is biztosan szándékos, kedve lenne felképelni érte a férfit, hogy jómodorra nevelje. Meg egyébként is, abban a rusnya világban mindenki ellene cselekszik, legalábbis az ő olvasatában biztosan. De hamar békét lel abban, hogy elképzeli az őrt miként szúrná hasba, s nézné higgadtan ahogy beleit igyekszik visszagyömöszölni a seben keresztül, miközben földön vergődve az agónia állapotába kerül.
Végül a férfi méltóztatik megszólalni, ami meglepi őt, mivel már elkönyvelte kudarcát. Kell is egy szempillantásnyi idő míg felocsúdik. Megköszörüli torkát, s elgondolkodik, hogy társai nevét is elmondja e, végül amellett dönt, hogy nem. Nem beszélte át velük, hogy mennyire kívánják az általa valósnak vélt személyazonosságukat a Patkányokkal megosztani, így úgy határoz, hogy elég ha őt kapcsolják össze a kis csapattal.*
- Relael lae'Natar.
*Arra nem számít, hogy szerény létszámú nemesi családjának neve ismerősen cseng egy kikötői csoportosulás számára, de érhetik még meglepetések.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A többiek a hallgatás mellett döntenek amivel Relaelnek nincs gondja, feltehetően így a legjobb egyelőre. Tekintetét csak futólag emeli rájuk, mintha arról szeretne meggyőződni, hogy ott vannak még mellette, valójában pedig némi magabiztosságot merít jelenlétükből. Szüksége is van rá, igaz Relael látszólag nem szenved hiányt benne, ám az őr nem túl szívélyes - mint ahogy nem is ez a dolga -, ez pedig leheletnyit elbizonytalanítja. Természetesen ez arcán nem mutatkozik meg, amin ott pihen szelíd mosolya. Ám ez a mosoly mesterkélt, a tapasztaltabbak könnyen megmondhatói lehetnének, hiszen a látszólag örömteli érzés nem jut el az elf nő szemeiig.
A zöld íriszek közömbösségét felváltja rövidesen egy zord, kegyetlen hangulat, amikor az őr nem csak megvárakosztatja, de viselkedésével hergeli is őt. Elvégre Relael a nemesek világából érkezett, ahol a legapróbb gesztus sem volt a véletlen műve, valami ami ártalmatlannak tűnhetett, mint a vállon a ruha igazgatása a gyengeség, zavar jele volt. A számára gusztustalan nyamogás is biztosan szándékos, kedve lenne felképelni érte a férfit, hogy jómodorra nevelje. Meg egyébként is, abban a rusnya világban mindenki ellene cselekszik, legalábbis az ő olvasatában biztosan. De hamar békét lel abban, hogy elképzeli az őrt miként szúrná hasba, s nézné higgadtan ahogy beleit igyekszik visszagyömöszölni a seben keresztül, miközben földön vergődve az agónia állapotába kerül.
Végül a férfi méltóztatik megszólalni, ami meglepi őt, mivel már elkönyvelte kudarcát. Kell is egy szempillantásnyi idő míg felocsúdik. Megköszörüli torkát, s elgondolkodik, hogy társai nevét is elmondja e, végül amellett dönt, hogy nem. Nem beszélte át velük, hogy mennyire kívánják az általa valósnak vélt személyazonosságukat a Patkányokkal megosztani, így úgy határoz, hogy elég ha őt kapcsolják össze a kis csapattal.*
- Relael lae'Natar.
*Arra nem számít, hogy szerény létszámú nemesi családjának neve ismerősen cseng egy kikötői csoportosulás számára, de érhetik még meglepetések.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-30 14:12:14
Üzenet elküldve: 2022-09-30 14:12:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, míg az őr befókuszálja az őt megszólító lányt. Ajkai félig nyitva, mint aki válaszolni óhajt, de ehelyett csak alaposan megméri mindhármukat, míg Realel beszél. Mivel az utóbbi elfen kívül senki sem szólal meg a trióból, elkönyveli a lányt bandavezérnek, míg a másik kettőt amolyan "fogdmegnek". Pedig a tündéren hosszan jár az unott tekintet, mint aki valami érdekeset talál benne. Mivel azonban amaz nem tesz hozzá semmit, így végül Relael az, akin megállapodik.
Nagyokat pislog a hallottakon. Látszólag szükséges hozzá egy csekélyke idő, hogy felfogja, amit hall. Összeszűkült szemekkel vizslatja a lányt egy darabig, majd némi teátrális csámcsogás következik. Szemmel láthatóan neki nem sietős a dolog. Nem is kommentálja a hallottakat, csupán kimért mozdulatokkal előkotor zsebéből egy gyűrött pergament. A trió nem láthatja, mi van a papíron, őrük viszont hosszan bambul bele. Sokat látott ajtónállóval van dolguk, saját bevallása szerint biztos nincs olyan a Kikötőben, ki jobban ellátná e munkát, mint ő. Ha mindenki úgy elismerné e mesterséget, mint ő maga...
Végül felpillant a papírosból, egyenesen Realel zöldjeibe.*
-Név?
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, míg az őr befókuszálja az őt megszólító lányt. Ajkai félig nyitva, mint aki válaszolni óhajt, de ehelyett csak alaposan megméri mindhármukat, míg Realel beszél. Mivel az utóbbi elfen kívül senki sem szólal meg a trióból, elkönyveli a lányt bandavezérnek, míg a másik kettőt amolyan "fogdmegnek". Pedig a tündéren hosszan jár az unott tekintet, mint aki valami érdekeset talál benne. Mivel azonban amaz nem tesz hozzá semmit, így végül Relael az, akin megállapodik.
Nagyokat pislog a hallottakon. Látszólag szükséges hozzá egy csekélyke idő, hogy felfogja, amit hall. Összeszűkült szemekkel vizslatja a lányt egy darabig, majd némi teátrális csámcsogás következik. Szemmel láthatóan neki nem sietős a dolog. Nem is kommentálja a hallottakat, csupán kimért mozdulatokkal előkotor zsebéből egy gyűrött pergament. A trió nem láthatja, mi van a papíron, őrük viszont hosszan bambul bele. Sokat látott ajtónállóval van dolguk, saját bevallása szerint biztos nincs olyan a Kikötőben, ki jobban ellátná e munkát, mint ő. Ha mindenki úgy elismerné e mesterséget, mint ő maga...
Végül felpillant a papírosból, egyenesen Realel zöldjeibe.*
-Név?
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:36:16
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:36:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Ekkora jelenlévő létszámra valóban nem készült fel Relael. Mi tagadás elég kellemetlen ez a helyzet, kicsit alább is hagy az elf nő magabiztossága.*
- Kínos.
*Szavát teátrális sóhaj kíséri, majd belekezd szokásos elemző fürkészésébe. Szemügyre veszi a jelenlévőket, azok milyenségét, majd az épületet is alaposabban, s végül az őröket. Éles hallását nem kerüli el az igen elszomorító mondat, ami az egyik őr szájából hangzik el.*
- Hümpf.
*Konstatálja egyelőre minden további kommentár nélkül, pedig éppenséggel lenne mit mondania. Örömmel vetné oda az engedelmes vérebeknek, hogy merészelik őt megvárakoztatni, de Relaelnek éppenséggel van annyit sütnivalója, hogy tudja ez nem lenne túl effektív. Itt legalábbis nem. Már nem Artheniorban van, talán már ott sem ér annyit rangja mint egykoron. Ha tetszik neki, ha nem, kénytelen találékonnyá válnia ezekben a megalázó időkben.*
- Most legyünk okosak, ugyebár?
*Bájos mosolya most is töretlen kelléke szép arcának.*
- Úgy hiszem arannyal itt nem sokra megyünk. Akkor már feltehetően az a szerencsétlen flótás is bekerült volna.
*Állapítja meg a többiek számára, de ügyelve arra, hogy hangját valamelyest visszafogja. Töprengése közben megigazgatja felső ruházatát és füle mögé simítja egy kibomlott tincsét, mintha most készülne a kritikus nemesek elé járulni. Ami pedig a legfontosabb, hogy ujjbegyeivel végigsimít fülében lógó ékszerekre, amik jelenléte valamelyet nyugalommal tölti el őt.*
- Ne maradjatok le!
*Figyelmezteti a többieket, majd megindul a tömegben, hogy utat törjön maguknak. Határozottsága ismét megszilárdul, eltökélt, de nem durva, nehogy a végén magára haragítson valakit. Igazán nem szeretné, ha a piaci események ismét megtörténnének. Pár gyors pislogással eloszlatja a lelki szemei előtt feltáruló kaotikus emlékképeket a lázadásról és a piactéri pánikról. Tudja jól, hogy most koncentrálnia kell, nem ragadhatják csak úgy el az érzelmek.*
- Üdvözlöm!
*Toppan az őr elé az elf leány, ha kell akár megelőzve másokat.*
- Hallottam a sajnálatos hírt.
*Kezd bele mondandójába, s igyekszik a legmegnyerőbb, már-már negédes hangját elővenni.*
- Ellenben a mi ügyünk elég fontos volna, érint közöttük egy tüzérséggel felszerelt hajót, és fél tucat kikötői legényt, akik úgy sejtem ide tartoznának.
*Vár és elemez. Kíváncsi, hogy az őr figyelmét felkeltette e, és ha igen, akkor milyen hatát vált ki belőle. Mint a hamisság tapasztalt művelője, valamint az aki sokat mozgott szociális körökben és ezáltal elég jól kiismerte már magát az emberi lélekben, elég magabiztos abban, hogy valami kapaszkodót lel a test jeleiből. Persze vannak kivételesen nehéz esetek, sosem garantált a siker.*
- Talán fontolóra vehető valamilyen módon a beengedésünk?
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Ekkora jelenlévő létszámra valóban nem készült fel Relael. Mi tagadás elég kellemetlen ez a helyzet, kicsit alább is hagy az elf nő magabiztossága.*
- Kínos.
*Szavát teátrális sóhaj kíséri, majd belekezd szokásos elemző fürkészésébe. Szemügyre veszi a jelenlévőket, azok milyenségét, majd az épületet is alaposabban, s végül az őröket. Éles hallását nem kerüli el az igen elszomorító mondat, ami az egyik őr szájából hangzik el.*
- Hümpf.
*Konstatálja egyelőre minden további kommentár nélkül, pedig éppenséggel lenne mit mondania. Örömmel vetné oda az engedelmes vérebeknek, hogy merészelik őt megvárakoztatni, de Relaelnek éppenséggel van annyit sütnivalója, hogy tudja ez nem lenne túl effektív. Itt legalábbis nem. Már nem Artheniorban van, talán már ott sem ér annyit rangja mint egykoron. Ha tetszik neki, ha nem, kénytelen találékonnyá válnia ezekben a megalázó időkben.*
- Most legyünk okosak, ugyebár?
*Bájos mosolya most is töretlen kelléke szép arcának.*
- Úgy hiszem arannyal itt nem sokra megyünk. Akkor már feltehetően az a szerencsétlen flótás is bekerült volna.
*Állapítja meg a többiek számára, de ügyelve arra, hogy hangját valamelyest visszafogja. Töprengése közben megigazgatja felső ruházatát és füle mögé simítja egy kibomlott tincsét, mintha most készülne a kritikus nemesek elé járulni. Ami pedig a legfontosabb, hogy ujjbegyeivel végigsimít fülében lógó ékszerekre, amik jelenléte valamelyet nyugalommal tölti el őt.*
- Ne maradjatok le!
*Figyelmezteti a többieket, majd megindul a tömegben, hogy utat törjön maguknak. Határozottsága ismét megszilárdul, eltökélt, de nem durva, nehogy a végén magára haragítson valakit. Igazán nem szeretné, ha a piaci események ismét megtörténnének. Pár gyors pislogással eloszlatja a lelki szemei előtt feltáruló kaotikus emlékképeket a lázadásról és a piactéri pánikról. Tudja jól, hogy most koncentrálnia kell, nem ragadhatják csak úgy el az érzelmek.*
- Üdvözlöm!
*Toppan az őr elé az elf leány, ha kell akár megelőzve másokat.*
- Hallottam a sajnálatos hírt.
*Kezd bele mondandójába, s igyekszik a legmegnyerőbb, már-már negédes hangját elővenni.*
- Ellenben a mi ügyünk elég fontos volna, érint közöttük egy tüzérséggel felszerelt hajót, és fél tucat kikötői legényt, akik úgy sejtem ide tartoznának.
*Vár és elemez. Kíváncsi, hogy az őr figyelmét felkeltette e, és ha igen, akkor milyen hatát vált ki belőle. Mint a hamisság tapasztalt művelője, valamint az aki sokat mozgott szociális körökben és ezáltal elég jól kiismerte már magát az emberi lélekben, elég magabiztos abban, hogy valami kapaszkodót lel a test jeleiből. Persze vannak kivételesen nehéz esetek, sosem garantált a siker.*
- Talán fontolóra vehető valamilyen módon a beengedésünk?
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-21 15:43:39
Üzenet elküldve: 2022-09-21 15:43:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - l. fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Amennyiben a három utazó könnyű bejutásra számított, a szemük elé táruló látvány bizton csalódásra ad okot. A Vámház terjedelmes árnyéka alatt, a kikövezett téren csak úgy hemzsegnek a népek ezen a napon. Noha a bürokrácia kétes értékű vívmányai a Kikötőben talán kevésbé érvényesülnek, mint Artheniorban, ha bárki fiának vagy leányának dolga akad itt, jó lesz felvérteznie magát türelemmel. Vaskos árat fizet ugyanis, kit a Vámházhoz szólít a dolga, ám ezt az illetményt újonnan az idelátogató idejével fizettetik. Persze mint minden valamirevaló intézményben, itt is megkülönböztetnek látogatót a látogatótól.
Matrózok, kereskedők, polgárok, ügyes-bajos ügyeik igyekeznének intézni, s teszik ezt több-kevesebb sikerrel. Akad néhány távozó, de a legtöbben szemmel láthatóan bejutni óhajtanának. Nincsenek sorok, ki-ki a maga szerencséjének kovácsa a tömegben. Legalább fél tucat őr posztol az épület előtt és nem nehéz kitalálni, kinek a szolgálatában.
Nem messze tőlük egy bíborselyembe öltözött gnóm csapkod egy papírost maga előtt, s pörlekedik közben a hozzájuk legközelebb eső, bőrvértet viselő őrrel. Utóbbi kifejezéstelen ábrázattal vet pillantást az orra alá gyűrt pergamenre, majd veri ki a férfi kezéből kimért mozdulattal.*
-A Vámház megtelt. Próbálkozzék holnap. *Hangja monoton, a válasz pedig gépies. Bizonyára nem először hagyja el száját ez a két mondat. Unottan szemléli a zsörtölődő gnóm ülepét, ahogy az felnyalábolja a koszos irományt és áll odébb. Csak ajkai széle rándul haloványan a látképre. Kit ily munkával vernek az istenek, megtalálja a módját saját szórakoztatásának. A trió persze megpróbálhat bejutni, talán nekik nagyobb sikerük lesz az emberrel, mint a gnómnak. Bárhogy is, az egyetlen út a Vámházba az őrök között vezet.*
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
*Amennyiben a három utazó könnyű bejutásra számított, a szemük elé táruló látvány bizton csalódásra ad okot. A Vámház terjedelmes árnyéka alatt, a kikövezett téren csak úgy hemzsegnek a népek ezen a napon. Noha a bürokrácia kétes értékű vívmányai a Kikötőben talán kevésbé érvényesülnek, mint Artheniorban, ha bárki fiának vagy leányának dolga akad itt, jó lesz felvérteznie magát türelemmel. Vaskos árat fizet ugyanis, kit a Vámházhoz szólít a dolga, ám ezt az illetményt újonnan az idelátogató idejével fizettetik. Persze mint minden valamirevaló intézményben, itt is megkülönböztetnek látogatót a látogatótól.
Matrózok, kereskedők, polgárok, ügyes-bajos ügyeik igyekeznének intézni, s teszik ezt több-kevesebb sikerrel. Akad néhány távozó, de a legtöbben szemmel láthatóan bejutni óhajtanának. Nincsenek sorok, ki-ki a maga szerencséjének kovácsa a tömegben. Legalább fél tucat őr posztol az épület előtt és nem nehéz kitalálni, kinek a szolgálatában.
Nem messze tőlük egy bíborselyembe öltözött gnóm csapkod egy papírost maga előtt, s pörlekedik közben a hozzájuk legközelebb eső, bőrvértet viselő őrrel. Utóbbi kifejezéstelen ábrázattal vet pillantást az orra alá gyűrt pergamenre, majd veri ki a férfi kezéből kimért mozdulattal.*
-A Vámház megtelt. Próbálkozzék holnap. *Hangja monoton, a válasz pedig gépies. Bizonyára nem először hagyja el száját ez a két mondat. Unottan szemléli a zsörtölődő gnóm ülepét, ahogy az felnyalábolja a koszos irományt és áll odébb. Csak ajkai széle rándul haloványan a látképre. Kit ily munkával vernek az istenek, megtalálja a módját saját szórakoztatásának. A trió persze megpróbálhat bejutni, talán nekik nagyobb sikerük lesz az emberrel, mint a gnómnak. Bárhogy is, az egyetlen út a Vámházba az őrök között vezet.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-21 15:34:16
Üzenet elküldve: 2022-09-21 15:34:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Strat, Nor, Rel//
*A félvér némán követi társait, lehajtott fejjel, csuklyáját mélyen arcába húzva mely alól az égkék szempár folyamat az elhaladó járókelőket vizslatja a veszély különböző forrásai után kutatva. Útjuk egy különös épületegyüttesig vezet. Küllemében, bár eltérő attól, amit hősünk eddig a kikötőben látott, mégis egyfajta átlagosság jellemzi, azonban a hely kisugárzása már egy más tészta. A félvér arcára halovány, de felettébb fanyar félmosoly kanyarodik, mintegy jelezve az elméjét féregként rágó rossz előérzetét.
A nő megjegyzésére mindössze néma bólintással felel, s feltevésre váró kérdések híján követi őt az épület mélyébe, s amint annak ajtaja kitárul, az égszínkék szempár újból vad cikázásba kezd, felmérve mindazt ami odabent vár rájuk.*
*A félvér némán követi társait, lehajtott fejjel, csuklyáját mélyen arcába húzva mely alól az égkék szempár folyamat az elhaladó járókelőket vizslatja a veszély különböző forrásai után kutatva. Útjuk egy különös épületegyüttesig vezet. Küllemében, bár eltérő attól, amit hősünk eddig a kikötőben látott, mégis egyfajta átlagosság jellemzi, azonban a hely kisugárzása már egy más tészta. A félvér arcára halovány, de felettébb fanyar félmosoly kanyarodik, mintegy jelezve az elméjét féregként rágó rossz előérzetét.
A nő megjegyzésére mindössze néma bólintással felel, s feltevésre váró kérdések híján követi őt az épület mélyébe, s amint annak ajtaja kitárul, az égszínkék szempár újból vad cikázásba kezd, felmérve mindazt ami odabent vár rájuk.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:05:24
Üzenet elküldve: 2022-09-18 22:05:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Strat, Nor, Rel//
*Némi szomorúsággal indul el maga is Relael után, bár amaz nem mondta, hogy hová is mennek és a kérdésére sem válaszolt. A nagy belépő még várat magára, úgyhogy csak figyelmesen követi a nőt. Amikor a vámház irányába élnek már sejti, hogy ez lesz az első állomásuk.*
-Igyekszem.
*Mondja félmosolyt villantva, de egyébként eléggé ismeretlen terepen jár ahhoz, hogy ne buzogjon túlságosan a vére. Persze hallott pletykákat, amikre egy valamirevaló utazó nagyon jól tudja, hogy kell is adni meg nem is. Valahogy így van vele ő is. Igyekszik nem túl nagy feltűnést kelteni, már amennyire ez tőle telik. Nem ő itt a főnök.*
*Némi szomorúsággal indul el maga is Relael után, bár amaz nem mondta, hogy hová is mennek és a kérdésére sem válaszolt. A nagy belépő még várat magára, úgyhogy csak figyelmesen követi a nőt. Amikor a vámház irányába élnek már sejti, hogy ez lesz az első állomásuk.*
-Igyekszem.
*Mondja félmosolyt villantva, de egyébként eléggé ismeretlen terepen jár ahhoz, hogy ne buzogjon túlságosan a vére. Persze hallott pletykákat, amikre egy valamirevaló utazó nagyon jól tudja, hogy kell is adni meg nem is. Valahogy így van vele ő is. Igyekszik nem túl nagy feltűnést kelteni, már amennyire ez tőle telik. Nem ő itt a főnök.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-09-14 07:52:13
Üzenet elküldve: 2022-09-14 07:52:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Strat, Nor, Rel//
*Meglehetősen hamar megérkeznek a Vámházhoz. Relael korábbi aggodalma, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem fogják meglelni szerencsére hamar tovaszáll, hiszen az épületegyüttes kellőképpen megkülönböztethető ahhoz, hogy tudják a megfelelő helyen járnak. Legrosszabb esetben a Kikötőben valamivel otthonosabban mozgó csapattársai is megerősíthetik ebben.*
- Nos, ha kérhetem akkor a váratlan magánakciókat valamelyest kerüljük.
*Kedves mosolya talán feledteti a többiekkel, hogy valójában ő hajlamos hirtelen szeszélytől vezérelve váratlan és akár veszélyes dolgokat művelni.
Amennyiben bármelyikük valamit még hozzáfűzne, akkor az elf azt meghallgatja, de ha nincs semmi ilyen, akkor csak látszólagos magabiztossággal belép az épületbe, s elsőként alaposan szemügyre veszi a környezetet, ami fogadja őket.*
*Meglehetősen hamar megérkeznek a Vámházhoz. Relael korábbi aggodalma, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem fogják meglelni szerencsére hamar tovaszáll, hiszen az épületegyüttes kellőképpen megkülönböztethető ahhoz, hogy tudják a megfelelő helyen járnak. Legrosszabb esetben a Kikötőben valamivel otthonosabban mozgó csapattársai is megerősíthetik ebben.*
- Nos, ha kérhetem akkor a váratlan magánakciókat valamelyest kerüljük.
*Kedves mosolya talán feledteti a többiekkel, hogy valójában ő hajlamos hirtelen szeszélytől vezérelve váratlan és akár veszélyes dolgokat művelni.
Amennyiben bármelyikük valamit még hozzáfűzne, akkor az elf azt meghallgatja, de ha nincs semmi ilyen, akkor csak látszólagos magabiztossággal belép az épületbe, s elsőként alaposan szemügyre veszi a környezetet, ami fogadja őket.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-01-25 07:44:29
Üzenet elküldve: 2022-01-25 07:44:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes beszerzőkörút//
*Ahogy az őr igen kíváncsinak bizonyul a jövetele felől, úgy kell kitalálnia egy viszonylag hihető okot. Az pedig számára egyértelmű, hogy a jövetele valós okát nem adhatja ki bárkinek. Talán nem volt jó ötlet mindjárt a vámházhoz jönni, a medve barlangjába, hiszen, ha felismeri valaki odabenn, akkor szépen megütheti a bokáját. Az se lenne igazán megoldás, hogy ha felgyújtaná a helyet, hiszen tudják, hogy hol találják meg. Talán egyáltalán nem is kéne azzal próbálkoznia, hogy fennmaradjon a víz tetején, hiszen nem igazán köti ide semmi, különösképpen nem a környezet, a város sokkal biztonságosabb és kiszámíthatóbb. Az pedig, hogy most egy gyilkosságban akar segédkezni tulajdonképpen, bár nincs kétsége a felől, hogy aki kapná az megérdemelné, ahogy itt a kikötőben sokan, főleg a sötét isten fanatisták, ám mi van, ha mégsem olyat sikerülne kifogniuk? Megéri egyáltalán ez az egész? Hiszen a férfi nyilván jobban ismeri az ittenieket, ő meg csak tippelt, zátonyra is fut. Kezd túl sokat kérdezni, így zavartan felemeli a két nyitott tenyerét felé szabadkozás közben.*
-Itt akkor valami félreértés történt, bizonyára rossz helyre akarnak küldeni. *Kicsit mintha kotorászna a táskájában majd a homlokára csap.*
-Én buta meg el se hoztam a papírt, amit kellett volna. Nem akartam feltartani igazán, akkor megyek is, mert akkor ezt tisztázni kell. De köszönöm a segítségét. *Mondja és virít egy kedves mosolyt, majd sarkon fordul és sietős léptekkel elhagyja a helyet, néha maga mögé néz egy-egy sarkon, hogy nem- e követi valaki.*
*Ahogy az őr igen kíváncsinak bizonyul a jövetele felől, úgy kell kitalálnia egy viszonylag hihető okot. Az pedig számára egyértelmű, hogy a jövetele valós okát nem adhatja ki bárkinek. Talán nem volt jó ötlet mindjárt a vámházhoz jönni, a medve barlangjába, hiszen, ha felismeri valaki odabenn, akkor szépen megütheti a bokáját. Az se lenne igazán megoldás, hogy ha felgyújtaná a helyet, hiszen tudják, hogy hol találják meg. Talán egyáltalán nem is kéne azzal próbálkoznia, hogy fennmaradjon a víz tetején, hiszen nem igazán köti ide semmi, különösképpen nem a környezet, a város sokkal biztonságosabb és kiszámíthatóbb. Az pedig, hogy most egy gyilkosságban akar segédkezni tulajdonképpen, bár nincs kétsége a felől, hogy aki kapná az megérdemelné, ahogy itt a kikötőben sokan, főleg a sötét isten fanatisták, ám mi van, ha mégsem olyat sikerülne kifogniuk? Megéri egyáltalán ez az egész? Hiszen a férfi nyilván jobban ismeri az ittenieket, ő meg csak tippelt, zátonyra is fut. Kezd túl sokat kérdezni, így zavartan felemeli a két nyitott tenyerét felé szabadkozás közben.*
-Itt akkor valami félreértés történt, bizonyára rossz helyre akarnak küldeni. *Kicsit mintha kotorászna a táskájában majd a homlokára csap.*
-Én buta meg el se hoztam a papírt, amit kellett volna. Nem akartam feltartani igazán, akkor megyek is, mert akkor ezt tisztázni kell. De köszönöm a segítségét. *Mondja és virít egy kedves mosolyt, majd sarkon fordul és sietős léptekkel elhagyja a helyet, néha maga mögé néz egy-egy sarkon, hogy nem- e követi valaki.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-01-24 13:00:18
Üzenet elküldve: 2022-01-24 13:00:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes beszerzőkörút//
-Vagy úgy, vagy úgy! *Az őr egyik lábáról a másikra áll, fürkésző pillantásokkal pásztázva Mayt tetőtől-talpig.*
-Üzleti ügyben Klaphkát kell keresnie. Ő felel az ilyenekért a Vámháznak... Legalábbis most. *Azt nem fejti ki, mit ért a "legalábbis most" alatt, talán nem is lényeges.*
-Kruggó úr háztáji alkimista. Vele nincs dolga. De kinek is dolgozik, kedves? *Az őrt látszólag legkevésbé sem érdekli, mennyire is sietős a dolga Maynek. Alighanem nap mint nap megküzd a hasonló elemekkel, ráadásul addig is legeltetheti a szemét a jövevényen.*
-Hátha tudok segíteni a főnökénél... *Kacsintva hagyja jóvá a felajánlását. Még azt sem lehet mondani, hogy ne lenne segítőkész.*
-Vagy úgy, vagy úgy! *Az őr egyik lábáról a másikra áll, fürkésző pillantásokkal pásztázva Mayt tetőtől-talpig.*
-Üzleti ügyben Klaphkát kell keresnie. Ő felel az ilyenekért a Vámháznak... Legalábbis most. *Azt nem fejti ki, mit ért a "legalábbis most" alatt, talán nem is lényeges.*
-Kruggó úr háztáji alkimista. Vele nincs dolga. De kinek is dolgozik, kedves? *Az őrt látszólag legkevésbé sem érdekli, mennyire is sietős a dolga Maynek. Alighanem nap mint nap megküzd a hasonló elemekkel, ráadásul addig is legeltetheti a szemét a jövevényen.*
-Hátha tudok segíteni a főnökénél... *Kacsintva hagyja jóvá a felajánlását. Még azt sem lehet mondani, hogy ne lenne segítőkész.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-01-24 07:54:36
Üzenet elküldve: 2022-01-24 07:54:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes beszerzőkörút//
*Bizony, gondolta, hogy nem lesz könnyű bejutni, de arra nem számított, hogy a kapuban ácsorgó őr még azt is akarja tudni, hogy milyen alsószoknyát vett ma fel. Ám úgy tűnik ki kell találnia valami konkrét okot is, az üzleti ügy nem volt elég kielégítő.*
-Hát tudja italmérési dolgok, meg bérleti díjjal kapcsolatos ügyek, és nekem ezt el kell kérem intézni vagy a főnök engem kirúg. *Mondja szomorú hangon.*
-Tessék megérteni, csak Kruggó úrral szeretnék beszélni, ezt mondták nekem, hogy őt keressem. *Mondja határozottan, hiszen, mert hát jelen pillanatban ő csak egy ember, akinek itt a kikötőben intézni valója lenne a Patkányokkal. ~Talán ma már be se jutok. ~*
*Bizony, gondolta, hogy nem lesz könnyű bejutni, de arra nem számított, hogy a kapuban ácsorgó őr még azt is akarja tudni, hogy milyen alsószoknyát vett ma fel. Ám úgy tűnik ki kell találnia valami konkrét okot is, az üzleti ügy nem volt elég kielégítő.*
-Hát tudja italmérési dolgok, meg bérleti díjjal kapcsolatos ügyek, és nekem ezt el kell kérem intézni vagy a főnök engem kirúg. *Mondja szomorú hangon.*
-Tessék megérteni, csak Kruggó úrral szeretnék beszélni, ezt mondták nekem, hogy őt keressem. *Mondja határozottan, hiszen, mert hát jelen pillanatban ő csak egy ember, akinek itt a kikötőben intézni valója lenne a Patkányokkal. ~Talán ma már be se jutok. ~*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-01-23 08:45:22
Üzenet elküldve: 2022-01-23 08:45:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes beszerzőkörút//
*A Kikötő számos polgára fordul meg erre a napnak ezen időszakában. A Vámház - ami köztudottan a Patkányok fészke - afféle városházaként funkciónál a Holtak Háborúja óta, s a népek is itt tudják elintézni ügyes-bajos dolgaikat. A Patkányok fennhatósága alá tartozó területek bírósága is itt székel, s bizony a Kikötőben el is kél az igazságszolgáltatás. Még akkor is, ha utóbbit erre igen csak szűken mérik.
A jókora tölgyfaajtó előtti, széles lépcső tetején egy morózus sötételf férfi posztol, végtelen unalommal ábrázatán. Első ránézésre hagyományos bérkardnak tűnik, s másodjára is. Bőrvértet visel, kezében pedig hosszú lándzsa, mi leginkább támaszául szolgál. Ahogy a nőalak közelít, a mélységi hátrasimítja varkocsba font hajkoronáját, majd a jövevényre sandít.*
-Kruggót. Minek? *Kérdi, s ugyan hangja nem csendül barátságtalanul vagy ellenségesen, jó adag kíváncsiság is lapul mögötte. Alaposan megbámulja Mayt, s noha egyebet nem tesz, arckifejezéséből leszűrhetőek a fejében zajlódó képsorok.*
*A Kikötő számos polgára fordul meg erre a napnak ezen időszakában. A Vámház - ami köztudottan a Patkányok fészke - afféle városházaként funkciónál a Holtak Háborúja óta, s a népek is itt tudják elintézni ügyes-bajos dolgaikat. A Patkányok fennhatósága alá tartozó területek bírósága is itt székel, s bizony a Kikötőben el is kél az igazságszolgáltatás. Még akkor is, ha utóbbit erre igen csak szűken mérik.
A jókora tölgyfaajtó előtti, széles lépcső tetején egy morózus sötételf férfi posztol, végtelen unalommal ábrázatán. Első ránézésre hagyományos bérkardnak tűnik, s másodjára is. Bőrvértet visel, kezében pedig hosszú lándzsa, mi leginkább támaszául szolgál. Ahogy a nőalak közelít, a mélységi hátrasimítja varkocsba font hajkoronáját, majd a jövevényre sandít.*
-Kruggót. Minek? *Kérdi, s ugyan hangja nem csendül barátságtalanul vagy ellenségesen, jó adag kíváncsiság is lapul mögötte. Alaposan megbámulja Mayt, s noha egyebet nem tesz, arckifejezéséből leszűrhetőek a fejében zajlódó képsorok.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2022-01-21 07:29:36
Üzenet elküldve: 2022-01-21 07:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes beszerzőkörút//
*Már korábban is hallott az épületről és, hogy kinek a fennhatósága alá került, ám sosem gondolta volna, hogy a Sellőben történtek után egyszer majd személyesen is rászorul a látogatásra. Úgy tűnik neki, hogy kellően nagy az épület ahhoz, hogy ne találkozzon olyannal, aki személyesen is ismeri. Még az egyik keresztutcában lehajt egy italt, majd odasétál a kapuhoz, hogy ismertesse jövetele célját és a keresett személyt. Az lenne a legjobb, ha nem is kéne oda besétálnia, csupán kihívnák neki. Míg beszél feljebb hajtja a csuklyát, hogy valamennyit lássanak belőle, ám azért a szél fúj a tenger felől, úgy tesz, mintha az zavarná és e miatt tartja magán a fejtakarót.*
-Jó napokat! Üzleti ügyben hozott erre a szél, Kruggó urat keresem, esetleg útba tudnának igazítani? *Kérdi kedvesen és visszafogott érdeklődéssel, mintha tényleg csak a piacra jött volna, hogy attól a személytől egy jóféle zsák burgonyát vegyen.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a karizmát a következő két körre.
*Már korábban is hallott az épületről és, hogy kinek a fennhatósága alá került, ám sosem gondolta volna, hogy a Sellőben történtek után egyszer majd személyesen is rászorul a látogatásra. Úgy tűnik neki, hogy kellően nagy az épület ahhoz, hogy ne találkozzon olyannal, aki személyesen is ismeri. Még az egyik keresztutcában lehajt egy italt, majd odasétál a kapuhoz, hogy ismertesse jövetele célját és a keresett személyt. Az lenne a legjobb, ha nem is kéne oda besétálnia, csupán kihívnák neki. Míg beszél feljebb hajtja a csuklyát, hogy valamennyit lássanak belőle, ám azért a szél fúj a tenger felől, úgy tesz, mintha az zavarná és e miatt tartja magán a fejtakarót.*
-Jó napokat! Üzleti ügyben hozott erre a szél, Kruggó urat keresem, esetleg útba tudnának igazítani? *Kérdi kedvesen és visszafogott érdeklődéssel, mintha tényleg csak a piacra jött volna, hogy attól a személytől egy jóféle zsák burgonyát vegyen.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a karizmát a következő két körre.
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-03-06 11:13:11
Üzenet elküldve: 2020-03-06 11:13:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ügy//
*A kupec panaszkodása Dreyiát kicsit sem hatja meg, akkor se ha a lovakat a kupec szülte volna. Aki kereskedő, az még az anyját is eladja csak, hogy jobb árat kapjon a termékeiért, pláne ha szabadulna azoktól. De az hogy Zammi is egyetért vele, sokat dob az önérzetén. A férfi pufogva kéri vissza a korábbi elismervényt, és arra írja fel a lovak eladását. Dreyia innentől kezdve a férfival kicsit sem foglalkozik, csak a lovakat ellenőrzi le alaposabban. Nem számít hibára, hisz a férfi sejtheti a végét, ha hibás árut ad el. Shan hamarosan kérdéssel fordul Zam felé ami technikailag jogos, és felül az egyik lóra. Az állatok nem ideges természetűek, ezt a kupec javára pozitív érdemként írja jóvá. Csendesen figyeli, míg a főnöke elteszi a bőröket. Ahogy a két társnője az általuk választott lovakra ülnek, Dreyia az árván maradt harmadikra lendül föl. Amikor Zammi a nevek iránt érdeklődik, kicsit eltöpreng, de mivel nem ismeri a lovak hátterét és szokásait, nehezen tudna javasolni bármit is.*
- Nem tudom, ez így hamarnak tűnik. Bár ha nem sürgős, akkor gondolkodom rajta. De szép állatok, még ha a színeik baljóslatúvá teszik őket. De induljunk, végre otthon majd eldöntjük, ha addig még nem jutnánk dűlőre.
*A kupec panaszkodása Dreyiát kicsit sem hatja meg, akkor se ha a lovakat a kupec szülte volna. Aki kereskedő, az még az anyját is eladja csak, hogy jobb árat kapjon a termékeiért, pláne ha szabadulna azoktól. De az hogy Zammi is egyetért vele, sokat dob az önérzetén. A férfi pufogva kéri vissza a korábbi elismervényt, és arra írja fel a lovak eladását. Dreyia innentől kezdve a férfival kicsit sem foglalkozik, csak a lovakat ellenőrzi le alaposabban. Nem számít hibára, hisz a férfi sejtheti a végét, ha hibás árut ad el. Shan hamarosan kérdéssel fordul Zam felé ami technikailag jogos, és felül az egyik lóra. Az állatok nem ideges természetűek, ezt a kupec javára pozitív érdemként írja jóvá. Csendesen figyeli, míg a főnöke elteszi a bőröket. Ahogy a két társnője az általuk választott lovakra ülnek, Dreyia az árván maradt harmadikra lendül föl. Amikor Zammi a nevek iránt érdeklődik, kicsit eltöpreng, de mivel nem ismeri a lovak hátterét és szokásait, nehezen tudna javasolni bármit is.*
- Nem tudom, ez így hamarnak tűnik. Bár ha nem sürgős, akkor gondolkodom rajta. De szép állatok, még ha a színeik baljóslatúvá teszik őket. De induljunk, végre otthon majd eldöntjük, ha addig még nem jutnánk dűlőre.
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-03-02 20:50:49
Üzenet elküldve: 2020-03-02 20:50:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti ügy//
- Jó ötlet.
*Mondja Dreyiának, aki élénk figyelemről tesz tanúbizonyságot, hiszen tulajdonképpen miért ne lehetne a lovak vételét is feltüntetni, bár maga azt hallotta, hogy itt nem feltétlenül a papírok jelentik a garanciát. Ő most kénytelen erre építeni, szó szerint is, reméli, hogy most már nem lesz semmi akadálya annak, hogy felépüljön az új fogadó. Az elismervényt természetesen visszaadja, majd utána megnézi, és újra biztonságba helyezi.*
- Igen, így tiszta minden. Nagyon köszönöm, kedves Halemier. Mindkét üzletet. Jobbulást kívánok!
*Teszi hozzá halkan, őszintén. Megérti ő mások nyomorát. Amennyiben a felszerelés gondot okozna, úgy legfeljebb majd pótolják, egyébként pedig, ha rendelkezésükre áll, az egyik lovat magához veszi, és a gyeplőt átveti a feje fölött. Shan válaszán szemöldökei kissé megemelkednek.*
- Vonzó ajánlat?
*Megsimogatja lova selymes, fekete szőrét finoman, elégedett mosollyal, majd ha lehet, mellé lép és a nyergébe kapaszkodik. Poggyásza könnyebb néhány ezer arannyal, a lelke egy kis nyugalommal, az üzletelés is hozhat közelebb feleket egymáshoz.*
- Tán nem bízol egészen magadban?
*Kérdi Shant somolyogva, s ha mind indulásra készen állnak, végre mehetnek. Még mindig a Patkányok felségterületén vannak, közel az állítólagos fészekhez, s bizonyosan a figyelő tekintetek rajtuk függnek. Zammiria figyelme is elsősorban a környezeté lesz, de méltósággal vonul el. Útközben most viszont kérdéssel fordul társaihoz.*
- Milyen nevet adnátok nekik?
- Jó ötlet.
*Mondja Dreyiának, aki élénk figyelemről tesz tanúbizonyságot, hiszen tulajdonképpen miért ne lehetne a lovak vételét is feltüntetni, bár maga azt hallotta, hogy itt nem feltétlenül a papírok jelentik a garanciát. Ő most kénytelen erre építeni, szó szerint is, reméli, hogy most már nem lesz semmi akadálya annak, hogy felépüljön az új fogadó. Az elismervényt természetesen visszaadja, majd utána megnézi, és újra biztonságba helyezi.*
- Igen, így tiszta minden. Nagyon köszönöm, kedves Halemier. Mindkét üzletet. Jobbulást kívánok!
*Teszi hozzá halkan, őszintén. Megérti ő mások nyomorát. Amennyiben a felszerelés gondot okozna, úgy legfeljebb majd pótolják, egyébként pedig, ha rendelkezésükre áll, az egyik lovat magához veszi, és a gyeplőt átveti a feje fölött. Shan válaszán szemöldökei kissé megemelkednek.*
- Vonzó ajánlat?
*Megsimogatja lova selymes, fekete szőrét finoman, elégedett mosollyal, majd ha lehet, mellé lép és a nyergébe kapaszkodik. Poggyásza könnyebb néhány ezer arannyal, a lelke egy kis nyugalommal, az üzletelés is hozhat közelebb feleket egymáshoz.*
- Tán nem bízol egészen magadban?
*Kérdi Shant somolyogva, s ha mind indulásra készen állnak, végre mehetnek. Még mindig a Patkányok felségterületén vannak, közel az állítólagos fészekhez, s bizonyosan a figyelő tekintetek rajtuk függnek. Zammiria figyelme is elsősorban a környezeté lesz, de méltósággal vonul el. Útközben most viszont kérdéssel fordul társaihoz.*
- Milyen nevet adnátok nekik?
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-03-01 12:37:17
Üzenet elküldve: 2020-03-01 12:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti ügy//
*Dreyia úgy tűnik jártas az efféle vásárlásokban, valamiféle elismervényt kér ugyanis a kupectől. Még jó, hogy itt van, Shannek bizonyára nem jutott volna eszébe lepapírozni a dolgot, noha tény, nem is azért van itt, hogy az ilyesmire odafigyeljen. Szótlanul figyeli hát az eseményeket, egy ásítással kísért nyújtózást megenged magának mindeközben.
Zammiria kérdését hallva elvigyorodik, s bólogatások közepette felel is.*
-Menni fog magamtól is, bár hihetetlenül vonzó az ajánlat.
*Tán egy esztendeje is meglehet az, mikor utoljára lóháton ült, de nem hinné, hogy gondot fog neki okozni a hazaút, a lovaglás nem olyan, amit egykönnyen elfelejt az ember.*
-Akkor mehetünk?
*Kérdi még, s ha nem akadályozza meg benne senki és semmi, kiszemeli magának az egyik jószágot, odalépve hozzá pedig barátságosan megpaskolja az állat nyakát.*
-Remélem nem dobsz le magadról.
*Beszél még hozzá majd fel is pattan a hátasra. Amint a többiek is így tesznek, megindul velük vissza a Sellőházba.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.01 12:39:31
*Dreyia úgy tűnik jártas az efféle vásárlásokban, valamiféle elismervényt kér ugyanis a kupectől. Még jó, hogy itt van, Shannek bizonyára nem jutott volna eszébe lepapírozni a dolgot, noha tény, nem is azért van itt, hogy az ilyesmire odafigyeljen. Szótlanul figyeli hát az eseményeket, egy ásítással kísért nyújtózást megenged magának mindeközben.
Zammiria kérdését hallva elvigyorodik, s bólogatások közepette felel is.*
-Menni fog magamtól is, bár hihetetlenül vonzó az ajánlat.
*Tán egy esztendeje is meglehet az, mikor utoljára lóháton ült, de nem hinné, hogy gondot fog neki okozni a hazaút, a lovaglás nem olyan, amit egykönnyen elfelejt az ember.*
-Akkor mehetünk?
*Kérdi még, s ha nem akadályozza meg benne senki és semmi, kiszemeli magának az egyik jószágot, odalépve hozzá pedig barátságosan megpaskolja az állat nyakát.*
-Remélem nem dobsz le magadról.
*Beszél még hozzá majd fel is pattan a hátasra. Amint a többiek is így tesznek, megindul velük vissza a Sellőházba.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.01 12:39:31
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Vámház
Üzenet elküldve: 2020-02-29 07:31:37
Üzenet elküldve: 2020-02-29 07:31:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzleti ügy//
*Halemier biccent Zammiria szavaira. Letudták az üzletet, és valószínűleg mindenki azt kapta, illetve kapja majd, amit szeretett volna. Egy kivétellel, ugyanis a földöntúlian fekete lovak átadásakor Dreyia egy olyan kérdéssel akasztja meg az árust, ami még nála is egy sértődött itt-ott kicsit monoklis arckifejezést idéz elő.*
-Az előző gazdájuk itt áll magácska előtt.
*Duzzogja.*
-Ha a fiamat nem számoljuk.
*Teszi hozzá a rend kedvéért, majd a csapat főnökére néz.*
-De legyen. Az elismervényt kérném viszont!
*Így hát ha a csapat egyetértése teljes, a pecsétes lapra rákerül a "Kieg: 3 éjparipa" sor, továbbá Halemier aláírása.*
-Így jó?
*Kérdezi röviden sóhajtva a kereskedő. Látszik, hogy errefelé nem igazán az elismervények és a papírok a divatosak, még akkor sem, ha éppen most egy patkánypecsétes pergamen is szerepet játszik az üzletben. Átadja aztán az utolsó lovat is, mely kicsit megakadt az írásbeli ügyek miatt, és ha a vevők mindent rendben találnak csak elbúcsúzik röviden, de tisztességesen.*
*Halemier biccent Zammiria szavaira. Letudták az üzletet, és valószínűleg mindenki azt kapta, illetve kapja majd, amit szeretett volna. Egy kivétellel, ugyanis a földöntúlian fekete lovak átadásakor Dreyia egy olyan kérdéssel akasztja meg az árust, ami még nála is egy sértődött itt-ott kicsit monoklis arckifejezést idéz elő.*
-Az előző gazdájuk itt áll magácska előtt.
*Duzzogja.*
-Ha a fiamat nem számoljuk.
*Teszi hozzá a rend kedvéért, majd a csapat főnökére néz.*
-De legyen. Az elismervényt kérném viszont!
*Így hát ha a csapat egyetértése teljes, a pecsétes lapra rákerül a "Kieg: 3 éjparipa" sor, továbbá Halemier aláírása.*
-Így jó?
*Kérdezi röviden sóhajtva a kereskedő. Látszik, hogy errefelé nem igazán az elismervények és a papírok a divatosak, még akkor sem, ha éppen most egy patkánypecsétes pergamen is szerepet játszik az üzletben. Átadja aztán az utolsó lovat is, mely kicsit megakadt az írásbeli ügyek miatt, és ha a vevők mindent rendben találnak csak elbúcsúzik röviden, de tisztességesen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 149-168