OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínJátékon kívüli fórumArthenior főtere (új)
Amon Ruadh (új)
Füves puszta (új)
Dokkok és kikötő (új)
Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >>
Előtörténetek
Mostani oldal: 1 (1. - 7. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

7. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-01-09 21:54:44
 ÚJ
>Lewonor Ante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 33
- - -
Én személy szerint jól szórakoztam az újraolvasásán. .-.
- - -

Családja első szülött gyermeke, néhány testvérét megölte, a többiről nem tud semmit, de valószínűleg már egyik sem él. Kiskorában kirakták egy barlang elé és az összes testvérével együtt csak elindultak az amúgy sem túl fényes otthontól. Tehát lényegében kilenc-tíz éves korától túlélni tanult a vadonban. Hogy ezek a régi képességei mennyire maradtak meg mára, az kérdéses, de pár dolgot már bemutatott azért az emberi civilizációnak.
Évekig bolyongott, gyerekeket nemzett, aztán bolyongott tovább.

Hogy mi történt azóta vele? Nos...

//1-9. hozzászólás//

Megérkezett Artheniorba. Eleinte nem igazán sikerült beilleszkednie; néhány nap alatt több embert is laposra vert, de mivel ez nem igazán tetszett a városi őrségnek, ezért hamarosan rájött, hogy kicsit összébb kell húznia magát, hogyha nem akar börtönben raboskodni. Egy kisebbféle hírnévre így is szert tett a városban, de főleg a kocsmákban. Aztán pedig...

//10-28. hozzászólás//

Először is összefutott egyik fiával, Gravakkal. Ez még valahol a Városban volt. Ott egy csapat tündérlánykával is összetűzésbe keveredett, de egyszer csak megjelent két emberféle és harcba akartak szállni az orkokkal, akik immáron hárman lettek, habár ekkor még nem is tudták, hogy az új arc, Dargal is Ante egyik fia.
Még mielőtt komolyabbra fordult volna a helyzet, megjelent a városőrség csapata és véget vetett a szájharcnak.
Ezután elindultak valami erdei úton, ahol pedig egy csapatnyi mezítelen emberlányba és egy szekérbe botlottak. Utóbbiból egy gnóm és egy ostoba és szörnyen gonosz banya jött elé, aki kioktatta az orkokat minden féléről, így némi nézelődés után továbbálltak. Legalábbis Ante. Hogy a többiek maradtak, vagy másmerre indultak, azt már nem tudja. A lényeg, hogy ismét szétvált a kis család.

//29-38. hozzászólás//

Orkunk Artheniorba keveredett vissza. Mivel ott már marhára unalmas volt a városi lét, így elindult egy rövid kis fosztogatásra a hold karavánpihenő felé vezető útra. Emlékei szerint két parasztot ölt csak meg azért a néhány kenyérért, meg egyéb falánkságért, ő mégis három hónapot szenvedett utána egy rohadt elf miatt, aki beárulta a városiaknak. Még most sem egészen érti, hogy egy kettős gyilkosság után miért pont a barakkba ment, de hát... ork, vagy sem?

//39-60. hozzászólás//

Végül letelt a három hónap, ő pedig még mindig élt. Tekintve, hogy a város nem nyújtott számára semmi izgalmat, így kovácsoltatott egy bárdot (mert, hogy a börtönben mindenét elvették) és elindult az erdei ösvényen. Bár ne tette volna! Valami őrült, nomád klánba futott. Magukat Thargodaroknak nevezték (és nevezik sajnos még ma is) és idióta Szellemeket bálványoztak. A lényeg, hogy először sündisznót csinált egy íjász Ante lábából, aztán bedobták egy mély, sötét, büdös lyukba, ahol már egy apró test égett csontjai is megtalálhatóak voltak. Jobb híján azt szopogatta, majd rágcsálta, de mikor már az sem volt elegendő, saját - amúgy is lebénult - lábából tépett ki egy darabot és bekötözte egy szem ruhájával a sebet. Ellenben egy idő után kiderült, hogy nem is annyira nagyon gonoszak az ott élők. Egy idő után még egy kevés ételt és italt is kapott, mert jó volt és szorgalmasan dolgozott, köszönhetően a sebei természetfelettien gyors gyógyulásának (talán valami gyógyító italt adtak neki, vagy ilyesmi, nem sok konkrétumra emlékszik abból az időszakból).
Segédkezett hát Synmira felépítésében, meg talán Tharg Arod új erődjét is (részben) vele húzatták fel, bár valójában fogalma sincs, hogy mit jelentenek ezek az elnevezések.

//61-85. hozzászólás//

Egy idő után elengedték, vagy elszabadult. Talán senki sem tudja, de egyszer csak az erdei ösvényen ébredt fel. Éhes és fáradt volt, de sehol nem volt a közelben egy nyuszi, vagy őz sem, úgyhogy éhen-szomjan volt kénytelen elindulni az ösvényen. Lassacskán elérte az Arthenior közelében lévő erdőt, így megint összefutott fiával, Gravakkal. Megebédelt, kovácsoltatott néhány cuccot magának, aztán elindultak a tisztásra kipróbálni fia vértjét. Így találkoztak össze Lenával, akit egy darabon egy darabban elvittek a kovácsműhelyig. Persze némi fizetségért cserébe... Habár nem tudja mi az az óra, de lett egy olyanjuk Lena által.

//86-123. hozzászólás//

Aztán Gravak szekerén elindultak a füves puszta felé, ahol fia törzse vert tanyát. Pár perc alatt ő is bekerült a klánba, vagy mi, azóta ott van.
Az első reggelen hadrendbe próbálták állítani (egészen pontosan saját fia), de mivel nem tetszett neki a dolog (meg még nagyobb probléma, hogy nem tudta, mit kell csinálni), ezért azt a feladatot kapta, hogy verje laposra egyik társát, ki szintén nem tudta teljesíteni a feladatot. Nem is tétovázott sokáig, aljas módszerekkel kiütötte Narhgubot, majd ellopta a pajzsát. Azóta persze nem adta vissza; hadi zsákmányként tekint rá.

//124-126. hozzászólás//

Maradt volna még szívesen, azonban mindenki más megunta az ork barlangot, eltűntek a világban. Emiatt aztán maga is útra kelt a füves pusztában, hogy eljusson valahová. Egyelőre a Harsogó borászat borainak kóstolásánál leragadt.

//127-156. hozzászólás//

Idővel azonban eljutott a városba, ahol a Pegazus fogadóban összetalálkozott fiával, Dargallal, akinek - mivel megkínálta kukacokkal - megengedte, hogy vele tartson falvakat fosztogatni és nőket erőszakolni. Útjuk rövid városnézés után a barakkba vezetett, de időközben Anténak rá kellett jönnie, hogy a fiával való kommunikáció jóval nehézkesebb, mint amire számított. A folyóparton több minden is történt: először egy meztelen tündérlányba botlottak, aki ugyan nem támogatta a tervet, de ők ketten igen, így amaz velük tartott onnantól. Másodszor egy talált és elkötött csónak segítségével gyorsan eljutottak a kikötőbe. Ahol azonban Ante úgy döntött, rövid ideig egyedül akar menni, hogy eladhassa a fogott tündért.

//157-175. hozzászólás//

A Rókában aztán nem is vevőkre, de társfélékre akadt: Sántára - a néhai Bögreként ismert törpére - és Bölényre. Velük aztán alaposan megszervezett fosztogatásra indult (Dargal pedig talán azóta is a parton vár rá). A szervezettséget mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szántóföldet csak nyomokban ismerő Ante volt a csapat útmutatója. Útközben aztán megéheztek és megették a korábban elfogott tündért, azzal sem volt több gond. A fosztogatás előtti reggelen Ante elaludt - azonban bízva társai harci tudásában, inkább ráhagyta a másik kettőre, hogy elpusztítsanak egy egész falut. Nyilván azóta sem tudnak mit kezdeni a hatalmas hadi zsákmánnyal. Orkunk azonban inkább az ellenkező irányba vette az irányt.

//176-... hozzászólás//

Itt jön a képbe Gravak fia, Rak, akinek a további sorsa még tisztázatlan.


6. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-08-31 17:50:59
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Túdom, túdom...
Rrrrr-Rrrr!!!!!

Ez csak színező elemként szerepel az előtörténtben, tudod, mint amikor a répától jól lehet fütyülni. Ilyen dajka mese. :-D
De hát a gyereknek az ajándék akkor is fontos, ha nem tud repülő szőnyeggé válni. :-)


5. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-08-31 14:40:39
 ÚJ
>Emphus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Adminisztrátor
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5968
Remélem azért tudod, hogy a játékban nincs ilyen hatása az amulettnek. :)


4. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-08-30 16:36:02
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Családom a közrendűek közé tartozik, még úgy is, hogy nem bővelkedünk temérdek javakban. Mindég a mértékletességre ösztönöztek és neveltek, amúgy meg ennek a szellemében éltünk, meglehetősen jólétben. Panaszra nem volt okunk, bár a gazdaság itt-ott és olykor-olykor, főleg háborúskodás idején rányomta bélyegét mindenki megélhetésére.
Ettől függetlenül, büszkén mondhatom el, hogy már 14 esztendős koromban magántanárral jártam íjászatot tanulni. Családi hagyomány nálunk, hogy minden fiúgyermek megtanul vadászni. Apám sokszor jegyezte meg, amikor hazatértem, hogy az önfenntartás az egyik legnagyobb érték, amivel egy férfiú rendelkezhet.
Egy esztendő múlva, miután a képzésem véget ért, anyai-nagyanyámtól kaptam egy amulettet, amelyről azt rebesgette, hogy mágikus erővel ruházza fel azt, aki a épp a nyakában hordja. Nem igazán hittem el, de felöltöttem, s mivel hideg volt, amint a bőrömhöz ért, kirázott a hideg. Semmi szerfölött különlegeset nem tapasztaltam. Azonban megtartottam, mert ajándék volt.
A megszokott helyen és időben gyakorlatoztam, épp pihenőt tartottam. Leültem a közeli fa tönkjére, amelyet még a képzésem idején vágattak ki. Azon merengtem, hogy vajon milyen ívet írna le a nyíl, hogyha egy fakoronán túli célpontot kell, mozdulatlanul eltalálnom. Már többször is elképzeltem, amikor a tegzemben a nyilak megmoccantak, mint amikor kirántok egyet közülük. Természetesen megijedtem, rágcsálóra gyanakodtam, de mégsem az volt. Végül úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát, amiről meg voltam győződve, hogy úgysem fog sikerülni, tekintve, hogy elsőre próbálkozom. Elképzeltem megint az utat, amit le kellene írnia a nyílnak. Kifeszítettem az ideget és vártam pár pillanatig, megint átfutott rajtam a terv, amint átsuhan a fa lombja felett a nyílvessző és ekkor olyan történt, amire nem számítottam. Kezeim tökéletesen rendben voltak, a nyílvessző ennek ellenére kirántotta magát az íjból és önkényes pályára lépve, jobbról megkerülte a fát és kiszemelt célba vágódott be. Nagyot néztem, elhűlve, nem hittem a szememnek. Az amulettem környékén pedig bizseregni kezdett a mellkasom. Gyanakvó kételkedéssel, de ismét kifeszítettem az íjam és arra gondoltam, hogy ezúttal tesz majd egy kört a fa körül és utána vágódik a célba a vessző. Több sem kellett, úgy vágott bele az újaimba a vessző tolla, amikor kirepült, majdnem szem elől tévesztettem. Valóban úgy történt, ahogyan elképzeltem. Ekkor tudatosult bennem, hogy a medál ami a nyakamban függ, az igazán mágikus erejű. Ekkor döntöttem el, hogy mágus leszek, bár az íjászat sem utolsó mesterség. Ez egy 15 éves íjász varázslótanonc története.




3. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-07-09 20:41:03
 ÚJ
>Árnyhold Zaender avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 51
Bocsi, de az előtörténetem előző változata kicsit hibás volt. Íme a javított változat.

Emberi számítás szerint 6861-ben a perzselő homok havában egy elf férfi járta Pirtianes utcáit, mely már akkor is nagy ritkaságnak számított. Nevét senki se tudta de senki sem kérdezte tőle. Éjszaka betért egy fogadóba, szállást kereset. Amint belépett minden és mindenki egy csapása elhallgatott. A város ennek részén nagy feltűnést keltett tiszta, zöld ruhájában, élesnek látszó, drága fegyvereivel és hosszú szőke hajával, melyet kiengedve hordott. Ráadásul elf volt, mely fajt inkább rabszolgaként alkalmazták ebben a városban. A fogadó koszos volt és alkohol valamint izzadság szag lengte be a helyet. Az utcáról nyíló ajtóból egy nagy helységbe léphetett a vendég, melyben helyet kapott a csapszék és körül-belül 15 asztal és 60 szék melyeken a legkülönbözőbb fajok foglaltak helyet. Volt közöttük ork, ember, törpék és gnóm de a vendégek többségét sötételfek tették ki, akik különböző dolgokat csináltak. Legtöbben hangosan beszélgettek és kortyolgatták szeszes italukat vagy negyvenest játszottak kis csoportokba verődve. Az elf lassan a csapszékez és ránézett a fogadósra majd így szólt – Jó estét fogadós uram, van esetleg még egy kiadó szobája számomra? Mire a csapos gorombán válaszolt –Nincsen szabad szobánk te elf söpredék, kotródj innen, és ne keresd a bajt! Az elf elnézően mosolygott majd rendelt egy korsó sört. Mikor megkapta a fogadós az ár dupláját kérte el tőle, de ő csak mosolygott ezen, mivel megszokta, hogy mindig másképp bánnak vele. Fizetett majd leült egy sötét sarokba. Pár órával később mikor már éppen hagyta volna el a helyiséget, mikor egy piszkos, göndör, fekete hajú lány ment oda hozzá ki így szólt – Uram, ha szeretne, aludhat az én szállásomon, az ólban. A lány barna, szakadt, zsákvászon ruhát hordott, látszott rajta, hogy rabszolga de még nem lehetett több 17 évesnél. A férfi rámosolygott majd így szólt –Köszönöm a meghívásod, szívesen elfogadom. A nevem Aezrot és a tied micsoda?
- Az én nevem Edris. Majd a leány elvezette a hátsó bejáraton egyenesen az ólhoz, ahol az elkövetkezendő éjszakát töltötték. A férfi a hajnal első sugarainál elhagyta az ólat majd távozott a városból is. A lány pedig maradt, úgy tett mintha semmi se történt volna. Viszont 9 hónap múlva egy fél-elf fiú látott napvilágot az ólban. S mert a hónap melyben született a hold hava nevét viselte, és mert azon az éjszakán, melyen született a felhők különös árnyakat vetettek a holdra kapta az Árnyhold nevet, s mert egyetlen elf nevet ismert az Aezroton kívül melyet egy bárdtól hallott lett a teljes neve: Árnyhold Zaender az újszülöttnek. A kisfiú élete első 3 évét az ólban töltötte, ahol beszélni és járni tanult. Mire betöltötte 3. életévét már tudott járni, fut és beszélni. Mikor 5 éves volt, az anyja gazdája meghalt és egy távoli rokona örökölte fogadóját, ki nem vallott a rabszolgatartás mellett, így hát szabadon engedték őket. 16 éves korában anyját elvitte a láz, ezért egyedül maradt az utcán. Az utcai élet nehéz, a kicsik és a gyengék nem élik túl. Zaender viszont már valamennyit tapasztalt ebből az életből mikor anyjával élt egy kis kunyhóban. Mikor az utcára került az első dolga az volt, hogy belépett egy kis tolvaj csapatba ahol kis védelmet kapott a csapattársaitól. Pár év alatt az utcán megtanult: verekedni és alap szinten lopni. Így mikor egy apróbb bandaháború robbant ki, ügyesen bújt el a rá vadászó bandatagok elől. Az egyik ilyen üldözés közben figyelt fel rá a bérgyilkos Olador Eln. Mikor látta, hogy egy alig 15 évesnek tűnő suhanc három 20 év körüli gyilkos elől milyen ügyesen mászik fel egy háztetőre és tűnik el előlük, felkeltette az érdeklődését. Követte a fiút, majd mikor utolérte megszólította – Melyik bandához tartozol fiam? Mire a fiú megtorpant, majd egyből harcállásba állt, mivel azt hitte, hogy már megint megtámadták. – Egy tolvaj csapathoz, uram- válaszolta mikor meglátta a férfit. Eln látta, hogy a fiúba nem kevés bátorság szorult, majd feltette a kérdést számára- Te fiú, örökre itt, ezen a nyomortelepen szeretnél élni? Örökre tolvajkodásból szeretnél élni? –Nem uram. – felelte a fiú. –Rendben, van egy feladatom számodra mely egy fajta próba is egyben. Öld meg azt a három gyilkost, aki meg akart ölni.
A fiú elfogadta a feladatot majd, végre is hajtotta a próbát, melyet mestere állított elé. A gyermek lassan férfivé érett az orgyilkos keze alatt és a szakmát is kitanulta. A mestervizsgán is jól szerepelt, sikerült észrevétlenül meggyilkolnia a kijelölt magasrangú személyt. Ekkorra már életének 25. évét taposta, sokat tanult a világról, de szeretné megismerni azt, amiről tanult. Elindult hát Artheniorba. Innen kezdőik Árnyhold Zaender története.


2. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-07-05 18:10:17
 ÚJ
>Árnyhold Zaender avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 51
Látom senki se írt ide nagyon, így hát én kezdeném is Árnyhold Zaender eddigi történetével:

Emberi számítás szerint 6861-ben a perzselő homok havában egy elf férfi járta Pirtianes utcáit, mely már akkor is nagy ritkaságnak számított. Nevét senki se tudta de senki sem kérdezte tőle. Éjszaka betért egy belvárosi fogadóba, szállást kereset. Amint belépett minden és mindenki egy csapása elhallgatott. A város ennek részén nagy feltűnést keltett tiszta, zöld ruhájában, élesnek látszó, drága fegyvereivel és hosszú szőke hajával, melyet kiengedve hordott. Ráadásul elf volt, melye fajt inkább rabszolgaként alkalmazták ebben a városban. A fogadó koszos volt és alkohol valamint izzadság szag lengte be a helyet. Az utcáról nyíló ajtóból egy nagy helységbe léphetett a vendég, melyben helyet kapott a csapszék és körül-belül 15 asztal és 60 szék melyeken a legkülönbözőbb fajok foglaltak helyet. Volt közöttük ork, ember, törp és gnóm de a vendégek többségét sötét elfek tették ki, akik különböző dolgokat csináltak. Legtöbben hangosan beszélgettek és kortyolgatták szeszes italukat vagy negyvenest játszottak kis csoportokba verődve. Az elf lassan a csapszékez és ránézett a fogadósra majd így szólt – Jó estét fogadós uram, van esetleg még egy kiadó szobája számomra? Mire a csapos gorombán válaszolt –Nincsen szabad szobánk te elf söpredék, kotródj innen, és ne keresd a bajt! Az elf elnézően mosolygott majd rendelt egy korsó sört. Mikor megkapta a fogadós az ár dupláját kérte el tőle, de ő csak mosolygott ezen, mivel megszokta, hogy mindig másképp bánnak vele. Fizetett majd leült egy sötét sarokba. Pár órával később mikor már éppen hagyta volna el a helyiséget, mikor egy piszkos, göndör, fekete hajú lány ment oda hozzá ki így szólt – Uram, ha szeretne, aludhat az én szállásomon, az ólban. A lány barna, szakadt, zsákvászon ruhát hordott, látszott rajta, hogy rabszolga de még nem lehetett több 17 évesnél. A férfi rámosolygott majd így szólt –Köszönöm a meghívásod, szívesen elfogadom. A nevem Aezrot és a tied micsoda?
- Az én nevem Edris. Majd a leány elvezette a hátsó bejáraton egyenesen az ólhoz, ahol az elkövetkezendő éjszakát töltötték. A férfi a hajnal első sugarainál elhagyta az ólat majd távozott a városból is. A lány pedig maradt, úgy tett mintha semmi se történt volna. Viszont 9 hónap múlva egy fél-elf fiú látott napvilágot az ólban. S mert a hónap melyben született a hold hava nevét viselte és mert azon az éjszakán melyen született a felhők különös árnyakat vetettek a holdra kapta az Árnyhold nevet, s mert egyetlen tünde nevet ismert az Aezroton kívül melyet egy bárdtól hallott lett a teljes neve: Árnyhold Zaender az újszülöttnek. A kisfiú élete első 3 évét az ólban töltötte, ahol beszélni és járni tanult. Mire betöltötte 3. életévét már tudott járni, fut és beszélni 2 nyelven, az anyanyelvén és az elfek nyelvén. Mikor 5 éves volt, az anyja gazdája meghalt és egy távoli rokona örökölte fogadóját, ki nem vallott a rabszolgatartás mellett, így hát szabadon engedték őket. 7 éves korában anyját elvitte a láz, ezért egyedül maradt az utcán. Az utcai élet nehéz, a kicsik és a gyengék nem élik túl. Zaender viszont már valamennyit tapasztalt ebből az életből mikor anyjával élt egy kis kunyhóban. Mikor az utcára került az első dolga az volt, hogy belépett egy kis tolvaj céhbe ahol kis védelmet kapott a céh társaitól. Pár év alatt az utcán megtanult, verekedni és alap szinten lopni. Így mikor egy apróbb céh háború robbant ki ügyesen bújt el a rá vadászó céh tagok elől. Az egyik ilyen üldözés közben figyelt fel rá a bérgyilkos Olador Eln. Mikor látta, hogy egy 10 éves suhanc három 15 év körüli céh gyilkos elől milyen ügyesen mászik fel egy háztetőre és tűnik el előlük, felkeltette az érdeklődését. Követte a fiút, majd mikor utolérte megszólította – Melyik céhhez tartozol fiam? Mire a fiú megtorpant majd egyből harc állásba ált, mivel azt hitte, hogy már megint megtámadták. – A tolvaj céhbe, uram- válaszolta mikor meglátta a férfit. Eln látta, hogy a fiúba nem kevés bátorság szorult, majd feltette a kérdést számára- Te fiú, örökre itt, ezen a nyomortelepen szeretnél élni? Örökre tolvajkodásból szeretnél élni? –Nem uram. – felelte a fiú. –Rendben, van egy feladatom számodra mely egy fajta próba is egyben. Öld meg azt a három céh gyilkost, aki meg akart ölni.
A fiú elfogadta a feladatot majd, végre is hajtotta a próbát, melyet mestere állított elé. A gyermek lassan férfivé érett az orgyilkos keze alatt és a szakmát is kitanulta. A mester vizsgán is jól szerepelt, sikerült észrevétlenül meggyilkolnia a kijelölt magas rangú személyt. Ekkorra már életének 25. évét taposta, sokat tanult a világról, de szeretné megismerni azt, amiről tanult. Elindult hát Artheniorba. Innen kezdőik Árnyhold Zaender története.

A hozzászólás írója (Árnyhold Zaender) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.05 18:11:20


1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-06-14 23:11:37
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1807
OOC üzenetek: 353
Sokan felvetették, hogy az új módosításokkal elestek az előtörténetek megosztásának, illetve olvasásának örömeitől.
Nos, ha jól sejtem, ez a megfelelő hely ezeknek, csak tessék! :)


1-7