Thargodar Saga
E.sz. 6002.
A Nap karavánútjától 3 napi járóföldre északra,
a Kis-Lyman forrásánál.
Én, Silas Silvunieliemon, Alethie papja, kinek földi léte a végéhez közeledik, jegyzem e sorokat. Istenem kegye és szerencsecsillagom ragyogása folytán én, Sygran Thargodrym krónikása lehetek az, ki lejegyzi a Thargodrymek hősi regéjét.
Mítosz, rege, legenda - az igazság a múlt ködébe vész, és nekem, a tudósnak, néhány kőtábla, rovott vessző és szájról-szájra szálló mese alapján kell kikutatnom a valót.
Valamikor régen, miután az első ember megteremtette az időt, de még azelőtt, hogy Arthenior fiai újjáépítették volna lerombolt városukat, élt Vasbordájú Khrugghal és dicsőséges kompániája. Hallgassátok hát az ő történetüket
Ismeretlen év, hó és nap.
De hó és fagy testünkbe nem harap
Talán tavasz lehet, a légből ítélve.
Nem tudjuk, hol vagyunk, s félve
várjuk, hogy virradjon a holnap.
Senki nem tudja, honnan érkeztek, mely sziget, mely kontinens, mely világ volt a hazájuk. Annyi bizonyos csak, hogy két évezreddel ezelőtt furcsa kialakítású, idegen díszítésű bárka kötött ki Wegtoren folyamának deltájától keletre. A hajó harcosokat hozott - magas, szálas férfiakat és nőket, kik főleg emberek voltak, de rajtuk kívül törpék, elfek és fél-elfek is voltak velük. Az első találkozások során egy mondókával azonosították magukat:
Wes nor dos Transores, wes nor dos Slavranes
Wes nor dos Acksares on wes nor dos Iordexes
Súl nor narsol on nidra non trodor
Wes nor Gots fhraggesor!
A világ akkoriban még ifjú volt, és bár álltak már Wegtoren falai, népe nem készült fel az idegen hódítok még ezen kicsiny hadára sem. Végül azonban a tűz mágusai északnak szorították Khrugghal embereit, kik bevették magukat a Magas Hegyek közé - itt kezdődik a Thargodrymek dicső története!
Vassal és vérrel
Ésszel és szívvel
Küzdve, nem eresztve!
ellenségünk elveszve!
Akarattal és hittel
Pajzzsal és vérttel
Ravaszan, de bátran
Pajzsommal álltam!
Az idegenek nem csak háborút, hanem különös tudományukat is magukkal hozták. Mondják, a hegyi barbárok nekik köszönhetik harcmodorukat, fémművességüket, építkezési szokásaikat és írásukat is - ők emelték ki a hegyek között állattá vált ember- és egyéb hordákat, és hozták létre a klánokra és törzsekre épülő, jelenleg is többé-kevésbé fennálló társadalmi rendet.
Büszke tárna, hajj! Konok törpe, jaj!
Büszkeségük mind oda, keserű a lakoma!
Mert nincs olyan kard, se kalapács,
se pajzs, se dárda, se vasból rács,
mely jobb lenne, mint a Thargodrym!
Zöld fajzat jött, több tucat
követve elfet, százakat
de mind megtört a pajzsok falán
hisz nincs még olyan harcon talán
mely jobb lenne, mint a Thargodrym!
Barlang helyén raktár vár,
hegy tetején kővár áll
patak, folyó térül s fordul,
a szikla s a hegy is meghódol
ha így kívánja Thargodrym
Vér forrt össze családdá,
sok kis család egy klánná
klánok zöme most már törzs
erős, szívós, büszke fatörzs
s naggyá lett a Thargodrym!
Az új szövetség, mely a Thargodrym (Istenek pörölye) törzs égisze alatt (jórészt vérségi vagy házassági alapon) jött létre, néhány rövid év alatt sarka alá hajtotta a környező hegyvidék lakható fennsíkjait. A törzs egy csapata keleten majdnem a mai Artheniorig hatolt, és tőle délre állandó erődöt hozott létre az általuk Amon Ruadhnak (Kopár hegy), Amon Roodhnak (Vas? hegy) nevezett dombon.
Amon Ruadh kopár síkján téli szél, ha zúg
Amon Roodh vörös ormán büszke kürtünk búg!
Thargodrymeg konok vára, ellenség ott meg nem álla,
be nem veszi, meg nem vívja, tornyát soha le nem rontja
míg kardunk éles, elménk ékes, nevünk-hírünk igen fényes!
A legendák szerint ez a csapat, melyet maga a Vasbordájú (neve az idegenek által használt, ma már nem meglepő, de akkoriban igen ritka teljesvértre, vagy más, különleges vértezetre utalhat) elrejtettem kincseit a barlangokban, melyeket manapság közönségesen Krenkataur-barlangrendszernek nevezünk. Hogy a szörnyet ők maguk telepítették e kincseik védelmére, az ott volt, vagy később kerül oda, nem tudni - erről nem beszélnek a legendák.
Az erőd természetesen ma már nem áll, és azt sem tudjuk, merre feküdhetett. Vannak ugyan erre vonatkozó regék és térképek, de azokat nekem nem mutatták meg, illetve nem fordították le. Mindössze ennyit sikerült megtudnom:
Kopár hegyet merre lesd, Pörölyvárat hol keresd?
Kövesd végig a Folyam útját, míg meg nem látod Gro-om Bar síkját.
Szemben veled a déli nap, balra kis út ott szalad,
jobbra lesz a sík lapály, mögötted szűk gázló vár,
ott, hol e kettő összeér, emelkedik, s nem henyél
Vas hegyen a nagy Erőd, mit kőből emelt sok nemes előd.
A dicső Thargodrymek hatalmát évszázadokon át elismerték mind a Városok és más vidékek, bár megannyi néven illették őket. Az átkos orkfajzatok rajzása azonban ezen embernépek hatalmát is megtörte, s kéveként hullottak el - de bár megfogytak és meggyengültek, konok természetükhöz híven kitartottak, és hiszem, hogy a hullám elültével nyugatra űzik majd az orkokat. Én azt már nem érem meg, de ha igazak a hírek, nyugodtan hajthatom végső álomra fejem: Ar Thenior végül megtörte a zöld szörnyek rohamát és a vészkorszak talán véget ér - hamarosan. Míg Istenem szavára várok, fülembe cseng e vad, mégis nemes törzs egy altatódala
Silas Silvunieliemon
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.05 22:40:01