// Eredet //
* Telnek a percek, Norgennek ismét kezd elege lenni ebből a dologból. Immáron öt percen belül harmadszor. Az egyik sötételf varázsolgat, a másikat elvarázsolják - utóbbi sötét bőrű elfünk még arra is felhívja a figyelmet, hogy ő csak jót akar és meg akarja menteni a világot a gonosz démonoktól. A harmadik pedig... Ki igazából fél-elf (ám ez a legkevésbé sem hatja meg Norgent), szintén csak van. No, meg néha beszél és a többi, amit egy rendes humanoid teremtmény szokott tenni, ha társaságba keveredik - leszámítva a Norgen-féléket.
Az est fénypontja, mikor a mágus-néni elaltatja ellenfelét. Ezen még Norgen is elvigyorodik és elgondolkodik azon, hogy vajon harc közben használható-e ez a varázslat, mert ha igen, úgy igen könnyű és gyors végkimenetelű küzdelemről lenne szó.
Aztán hamarosan a sötételf felkel és távozik, majd hamarosan a többiek sem maradnak tovább. Sóhaj. És még egy, ami az előzőnél is nagyobb, pedig az sem egy átlagos méretű volt. *
- Végre egy kis csend. * Tör ki belőle, mivel remélhetőleg Norgen sem fogja egyből megzáporozni mindenféle kérdésekkel, vagy kijelentésekkel, hacsak nem éhes az eredarnő - és nem zárja el magát a eredar-gyötrelem édeskés izétől - mert akkor bizony jól fog lakni, mivel Norgennek igencsak elege van ezekből a monoton beszélgetésekből, melyeket valószínűleg sosem fog megszokni.
~ Emberek. ~ És mások. Majd' minden földi lény egyik lételeme a beszélgetés. Hát Norgen ebből nem kér.
No, azért, ha arról volna szó, hogy mi lesz most, akkor hallgatna, talán szólna is pár szót, de valószínűleg hamarost aludni tér és az sem fogja érdekelni, ha álmában elvágják a torkát. Pihennie kell. Szokatlan érzés ez az álmosság, de már jó párszor tapasztalta, így már tudja mi ez és hogy mit kell tenni ellene. *