Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 20:01:58
Üzenet elküldve: 2015-04-13 20:01:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Annak ellenére, hogy eddig valahogy sosem sikerült dűlőre jutniuk a másikkal, több közös vonásuk is lehet, ha a világhoz való hozzáállásuk hasonló. Annyira nem mások talán, s meglehet épp ezért nem bírnak mit kezdeni egymással. Csak a Szellemek a megmondhatói, hogyan is van ez valójában.*
-Céljaim vannak és nem álmaim.
*Adja meg mégis a rövid feleletet, melybe természetesen bele lehet kötni, szétcincálhatják a szavak jelentését, összemarakodhatnak ismét a konc felett, féltve az utolsó falatot is, noha már egyikük sem bír el vele. De akár kellemesebben is eltölthetik együtt az időt. Minden körülmény adott, minden más már csak rajtuk áll.
Ha Khan azt mondja, hogy nincs trükk, akkor ő nem kombinál tovább, bár annyira azért nem rossz itt, hogy csak úgy csapot papot hátra hagyva szaladjon haza.*
-Nem fogom az engedélyét kérni tőle, mint egy gyerek. Felnőtt vagyok, szabad vagyok. ~És erős.~
*Húzza ki magát dölyfösen, a háttérből már csak házának vímerével ékesített lobogó zászló hiányzik a tökéletes képhet.*
-Jutalmat remélek a viadal után. Várjunk még egy kicsit.
*Úgy ereszt le kevély tartásából, mint egy lufi. Látványosan szakad összébb a magas nő és a termetes hordó lapjára könyököl, hogy elcsipgesse a kalács morzsáit. Úgy tűnik nincs értelme annak, hogy feszüljön. Khan se idegeit, se haját nem kívánja megtépni, nyugodt lehet.*
-Különös, hogy az ilyen unalmas ünnepek alkalmával azért mégis milyen jól szót tudunk érteni. Talán még szórakozhatunk is. Emlékszel a télre?
*Pillant fel a férfire ismét, határozottan kedvesnek szánt mosollyal arcán. Egy kis nosztalgia talán még belefér az idejükbe és Khan sem alszik el, ha a hűvös hó frissítő emlékeit felidézi.*
-Ma fogtál már tolvajt?
*Annak ellenére, hogy eddig valahogy sosem sikerült dűlőre jutniuk a másikkal, több közös vonásuk is lehet, ha a világhoz való hozzáállásuk hasonló. Annyira nem mások talán, s meglehet épp ezért nem bírnak mit kezdeni egymással. Csak a Szellemek a megmondhatói, hogyan is van ez valójában.*
-Céljaim vannak és nem álmaim.
*Adja meg mégis a rövid feleletet, melybe természetesen bele lehet kötni, szétcincálhatják a szavak jelentését, összemarakodhatnak ismét a konc felett, féltve az utolsó falatot is, noha már egyikük sem bír el vele. De akár kellemesebben is eltölthetik együtt az időt. Minden körülmény adott, minden más már csak rajtuk áll.
Ha Khan azt mondja, hogy nincs trükk, akkor ő nem kombinál tovább, bár annyira azért nem rossz itt, hogy csak úgy csapot papot hátra hagyva szaladjon haza.*
-Nem fogom az engedélyét kérni tőle, mint egy gyerek. Felnőtt vagyok, szabad vagyok. ~És erős.~
*Húzza ki magát dölyfösen, a háttérből már csak házának vímerével ékesített lobogó zászló hiányzik a tökéletes képhet.*
-Jutalmat remélek a viadal után. Várjunk még egy kicsit.
*Úgy ereszt le kevély tartásából, mint egy lufi. Látványosan szakad összébb a magas nő és a termetes hordó lapjára könyököl, hogy elcsipgesse a kalács morzsáit. Úgy tűnik nincs értelme annak, hogy feszüljön. Khan se idegeit, se haját nem kívánja megtépni, nyugodt lehet.*
-Különös, hogy az ilyen unalmas ünnepek alkalmával azért mégis milyen jól szót tudunk érteni. Talán még szórakozhatunk is. Emlékszel a télre?
*Pillant fel a férfire ismét, határozottan kedvesnek szánt mosollyal arcán. Egy kis nosztalgia talán még belefér az idejükbe és Khan sem alszik el, ha a hűvös hó frissítő emlékeit felidézi.*
-Ma fogtál már tolvajt?
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 19:45:06
Üzenet elküldve: 2015-04-13 19:45:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Vallás vagy meggyőződés kérdése a zsoldos számára ugyanaz, de végeredményben egyetértene Isuriival az egyensúlyt illetően. A többit már csak színezetként teszik hozzá az emberek, hogy mindenkinek jobban passzoljon a mentalitásához, vagy azokhoz az elvekhez, amelyeket meghatározónak tart az életében.*
- Nem tetszik a szó, mert az álmok megfoghatatlanok? - *Legyint is ezután rá, a Pegazusban is valahogy úgy lódultak meg a dolgok, hogy meglovagolt néhány szót, mint utóbb kiderült, feleslegesen. Talán birkának tartják és egy semmirekellő léhűtőnek, de a magához való esze megvan és többször ugyanazt a hibát ritkán véti. A közelmúltban pedig kapott néhány olyan leckét, amelyek alapján a megfelelő helyre sorolhatott neveket, a törzsből éppúgy mint a thargok népét szolgálókéból.*
- Nincsen trükk Isurii. Eluntam a Tavaszünnepet és visszatérek Amonra még ma este. A társaságod szívesen veszem, de ha jól sejtem, a fivéred hozzájárulása nem ártana hozzá.
~ Velem. ~
*Az igazat szólta: nem talál már itt semmit, ami az érdeklődésére számot tarthatna. Hírét vette, hogy Gabrien vereséget szenvedett a harcosok tornáján és véget ért mágiatudóik egyetlen nevezőjének próbája is. A platón éppoly jóízűen tud enni vagy inni, mint itt, a város közelében.
Ezelőtt még sohasem mondta ezt ki, se másnak, se saját magának, de amit a Tavaszünnepről tart, azt voltaképp az emberek otthonát jelentő szűk világ elé is köphetné: unalmasnak tartja.*
*Vallás vagy meggyőződés kérdése a zsoldos számára ugyanaz, de végeredményben egyetértene Isuriival az egyensúlyt illetően. A többit már csak színezetként teszik hozzá az emberek, hogy mindenkinek jobban passzoljon a mentalitásához, vagy azokhoz az elvekhez, amelyeket meghatározónak tart az életében.*
- Nem tetszik a szó, mert az álmok megfoghatatlanok? - *Legyint is ezután rá, a Pegazusban is valahogy úgy lódultak meg a dolgok, hogy meglovagolt néhány szót, mint utóbb kiderült, feleslegesen. Talán birkának tartják és egy semmirekellő léhűtőnek, de a magához való esze megvan és többször ugyanazt a hibát ritkán véti. A közelmúltban pedig kapott néhány olyan leckét, amelyek alapján a megfelelő helyre sorolhatott neveket, a törzsből éppúgy mint a thargok népét szolgálókéból.*
- Nincsen trükk Isurii. Eluntam a Tavaszünnepet és visszatérek Amonra még ma este. A társaságod szívesen veszem, de ha jól sejtem, a fivéred hozzájárulása nem ártana hozzá.
~ Velem. ~
*Az igazat szólta: nem talál már itt semmit, ami az érdeklődésére számot tarthatna. Hírét vette, hogy Gabrien vereséget szenvedett a harcosok tornáján és véget ért mágiatudóik egyetlen nevezőjének próbája is. A platón éppoly jóízűen tud enni vagy inni, mint itt, a város közelében.
Ezelőtt még sohasem mondta ezt ki, se másnak, se saját magának, de amit a Tavaszünnepről tart, azt voltaképp az emberek otthonát jelentő szűk világ elé is köphetné: unalmasnak tartja.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 19:28:12
Üzenet elküldve: 2015-04-13 19:28:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Úgy sejti történhetett valami ami elvette a férfi kedvét, mert korábbi hevességének szikrája sem látszik már. Pont olyan, mint egy kupac hamu, mely még ugyan füstölögve emlékeztet a korábbi tűzre, de melegét már nem érezni. Fojtogatóan száraz porát a szél szórja el.*
-Álom. Hm.
*Fújtat. Nem álom ez, hiszen elérésére valós esély és lehetőség van. Sokkal inkább vannak céljai egy ideje a nőnek, melyek közül egyet már el is ért. Ami azt illeti rögtön kettőt és még egy harmadikat. Elment a karavánpihenőbe szándéka szerint, ahol megtanulta amit csak tudott a rendelkezésére álló idő és aranyak keretéből. Visszatért a városba és indult a mágustusán, majd Eraliltól vett magánleckék alatt is több lehetett. Ez utóbbi nem is volt tervezve, a sors nem várt ajándéka volt. Csak amiatt aggódik egy kicsit a nő, hogy mikor és hogyan kell érte megfizetnie. Az Élet ritkán ad valamit csak úgy, ügyelni kell az egyensúlyra. Ha túl sok jó dolog történik egymás után törvényszerűen következnie kell valamiféle szörnyűségnek.
Khan felé fordul és mivel nincs cipóra verve a róka képe, gyanítja, hogy nem Kagan, vagy Gabrien sulykolására fogta vissza magát.*
-Vissza? Most? Miért?
*Elég hirtelen jött felajánlás volt ez, elképzelhető lenne, hogy a férfi is tud valamit? Valamit, amit Isurii elől megint elhallgattak?
Gyanakodva méregeti a zsoldost, szürke szemöldökeit összeráncolva koncentrál arra, hogy ki tudjon olvasni valamit a másikból.*
~Veled?~
*Úgy sejti történhetett valami ami elvette a férfi kedvét, mert korábbi hevességének szikrája sem látszik már. Pont olyan, mint egy kupac hamu, mely még ugyan füstölögve emlékeztet a korábbi tűzre, de melegét már nem érezni. Fojtogatóan száraz porát a szél szórja el.*
-Álom. Hm.
*Fújtat. Nem álom ez, hiszen elérésére valós esély és lehetőség van. Sokkal inkább vannak céljai egy ideje a nőnek, melyek közül egyet már el is ért. Ami azt illeti rögtön kettőt és még egy harmadikat. Elment a karavánpihenőbe szándéka szerint, ahol megtanulta amit csak tudott a rendelkezésére álló idő és aranyak keretéből. Visszatért a városba és indult a mágustusán, majd Eraliltól vett magánleckék alatt is több lehetett. Ez utóbbi nem is volt tervezve, a sors nem várt ajándéka volt. Csak amiatt aggódik egy kicsit a nő, hogy mikor és hogyan kell érte megfizetnie. Az Élet ritkán ad valamit csak úgy, ügyelni kell az egyensúlyra. Ha túl sok jó dolog történik egymás után törvényszerűen következnie kell valamiféle szörnyűségnek.
Khan felé fordul és mivel nincs cipóra verve a róka képe, gyanítja, hogy nem Kagan, vagy Gabrien sulykolására fogta vissza magát.*
-Vissza? Most? Miért?
*Elég hirtelen jött felajánlás volt ez, elképzelhető lenne, hogy a férfi is tud valamit? Valamit, amit Isurii elől megint elhallgattak?
Gyanakodva méregeti a zsoldost, szürke szemöldökeit összeráncolva koncentrál arra, hogy ki tudjon olvasni valamit a másikból.*
~Veled?~
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 19:12:48
Üzenet elküldve: 2015-04-13 19:12:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*A mosoly, amit Isurii villant hamiskás-sejtetőn nem vétetik észre a zöldszemű által, mert a megszólítást követően sem fordul meg. Nincsen szégyenérzete amiatt, ami a Pegazusban történt és nem is azért hagyja vállalatlanul a szemkontaktust mert tartana a lány bátyjától. Kagan nem lehet rosszabb mint az, amin már eddig is keresztül ment élete során. A kínzás, a megalázás sohasem lehet olyan kétségbeejtő, mint az, hogy nincs mit ennie valakinek. Hogy az üresség anélkül araszol egyre közelebb a testhez, hogy bármi feltűnő történne. A bizonytalanság, ami örökös kísérője.
Ezért tartják pimasznak és semmirekellőnek, s ő ezért nem fél a konzekvenciától. A halandók sokféle istent és entitást tisztelnek vagy rettegnek, pedig csak egyet kellene igazán. Khan egyike azon embereknek.*
- Úgy. - *Hangjában sem bújkál cinkos él, ahhoz a rókamodorú férfihez képest, akivel Isurii alkuba bocsátkozott a Pegazusban, ez most egy szöges ellentétnek tetszhet. Még csak lekezelést sem éreztet szavaiban.*
- Akkor egy időre elodázod az álmod elérését? - *Összefűzi mellkasán kezeit: éppen ő kérdezi Isuriit az álmairól, amikor a sajátjaiért még semmit nem tett? Lovaggá ütötte egy nomád törzs vezetője. És?*
- Haza? A korábbiakhoz képest, ez egész unalmasnak hangzik. - *Most fordul csak Isurii felé. Vonásai nem változtak a legutóbbi találkozás óta sem. A visszafogott hangnemre legalábbis nem találni olyan nyomot az arcon, ami ezt feltételezné.*
- Akkor gyere vissza velem, induljunk el most. Útközben pedig kitalálhatjuk, hogyan legyek rövid időn belül, nagyon gazdag.
*A mosoly, amit Isurii villant hamiskás-sejtetőn nem vétetik észre a zöldszemű által, mert a megszólítást követően sem fordul meg. Nincsen szégyenérzete amiatt, ami a Pegazusban történt és nem is azért hagyja vállalatlanul a szemkontaktust mert tartana a lány bátyjától. Kagan nem lehet rosszabb mint az, amin már eddig is keresztül ment élete során. A kínzás, a megalázás sohasem lehet olyan kétségbeejtő, mint az, hogy nincs mit ennie valakinek. Hogy az üresség anélkül araszol egyre közelebb a testhez, hogy bármi feltűnő történne. A bizonytalanság, ami örökös kísérője.
Ezért tartják pimasznak és semmirekellőnek, s ő ezért nem fél a konzekvenciától. A halandók sokféle istent és entitást tisztelnek vagy rettegnek, pedig csak egyet kellene igazán. Khan egyike azon embereknek.*
- Úgy. - *Hangjában sem bújkál cinkos él, ahhoz a rókamodorú férfihez képest, akivel Isurii alkuba bocsátkozott a Pegazusban, ez most egy szöges ellentétnek tetszhet. Még csak lekezelést sem éreztet szavaiban.*
- Akkor egy időre elodázod az álmod elérését? - *Összefűzi mellkasán kezeit: éppen ő kérdezi Isuriit az álmairól, amikor a sajátjaiért még semmit nem tett? Lovaggá ütötte egy nomád törzs vezetője. És?*
- Haza? A korábbiakhoz képest, ez egész unalmasnak hangzik. - *Most fordul csak Isurii felé. Vonásai nem változtak a legutóbbi találkozás óta sem. A visszafogott hangnemre legalábbis nem találni olyan nyomot az arcon, ami ezt feltételezné.*
- Akkor gyere vissza velem, induljunk el most. Útközben pedig kitalálhatjuk, hogyan legyek rövid időn belül, nagyon gazdag.
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 18:52:00
Üzenet elküldve: 2015-04-13 18:52:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
~Eh, ugyan már! Nem kerülgetheted a végtelenségig, mint valami fertőző beteget egy korábbi sérelem miatt. csak nem tudod magad túltenni azon, hogy nem szédíthető meg egy kis szempilla rebegtetéssel.~
*Hallja saját hangját fejében, ahogy adott helyzetből kiemelkedve, külső szemlélőként próbálja jobb belátásra bírni énjének egyike a másikat. Nem célja elvetni a viszálykodást magját fivére és a zsoldos között, amennyire látta Kagan így is minden egyes mozdulatára pattan, hogy azonnal rendre utasíthassa Khant, ez pedig kellő elégtétel. Ennél súlyosabb büntetést érdemlő lelki törést azért nem okozott neki a fogadóban lezajlott szópárbaj.
Sok mindentől megkímélhetné magát a férfi, ha néha tényleges -nem csak mások megtévesztése céljából a kirakatba helyezett- nemtörődömséget vállalna. Ám sokszor bebizonyosodott már, hogy nem az a fajta, aki csak úgy hagyja maga mellett elszaladni a lehetőségeket. Ezért hibáztatni nem is lehet, de Isurii valahol, mélyen legbelül érzi mennyire várja, hogy hozzá szóljon a másik. Hadd szúrhasson oda neki egy egészen parányit, legyen szó bármiről. Ha felismerné magában ezt, egész biztos elfogná a szégyen, amiért ilyen rosszindulatú kis mócsing lett, mióta kinyílt a csipája, de azért Khant sem kell félteni.*
-Gondolod?
*Vonja fel szürke szemöldökeit egy hamiskás mosoly kíséretében. Az a fajta mosoly ez, melytől úgy érezheti az ember, hogy a vele szemben álló nőszemély bizony, bizony tud valamit, amit ő nem.*
-Véletlen volt, de jól sült el.
*Ellenfele szempontjából tényleg hasznos húzás volt és még eredményesebb lehetett volna, bár ha imádott lovacskájának baja esik Isurii sem bűvöli a földből fakasztott kis forrást olyan sokáig, hanem hamarabb odaloccsant egy tisztességes vízmosást Eralilnak.*
-Haza.
*Szusszantja. Elég volt az utazásból, a városból egy időre. Csak otthon akar lenni a családjával, a barátaival. Sokáig és nyugodtan szeretne aludni, jókat enni a Vashegyi asszonyok főztjéből, segíteni egy keveset a mindennapi élet rendezésében.*
-És te miből akarsz meggazdagodni ha már belőlem nem tudtál?
~Eh, ugyan már! Nem kerülgetheted a végtelenségig, mint valami fertőző beteget egy korábbi sérelem miatt. csak nem tudod magad túltenni azon, hogy nem szédíthető meg egy kis szempilla rebegtetéssel.~
*Hallja saját hangját fejében, ahogy adott helyzetből kiemelkedve, külső szemlélőként próbálja jobb belátásra bírni énjének egyike a másikat. Nem célja elvetni a viszálykodást magját fivére és a zsoldos között, amennyire látta Kagan így is minden egyes mozdulatára pattan, hogy azonnal rendre utasíthassa Khant, ez pedig kellő elégtétel. Ennél súlyosabb büntetést érdemlő lelki törést azért nem okozott neki a fogadóban lezajlott szópárbaj.
Sok mindentől megkímélhetné magát a férfi, ha néha tényleges -nem csak mások megtévesztése céljából a kirakatba helyezett- nemtörődömséget vállalna. Ám sokszor bebizonyosodott már, hogy nem az a fajta, aki csak úgy hagyja maga mellett elszaladni a lehetőségeket. Ezért hibáztatni nem is lehet, de Isurii valahol, mélyen legbelül érzi mennyire várja, hogy hozzá szóljon a másik. Hadd szúrhasson oda neki egy egészen parányit, legyen szó bármiről. Ha felismerné magában ezt, egész biztos elfogná a szégyen, amiért ilyen rosszindulatú kis mócsing lett, mióta kinyílt a csipája, de azért Khant sem kell félteni.*
-Gondolod?
*Vonja fel szürke szemöldökeit egy hamiskás mosoly kíséretében. Az a fajta mosoly ez, melytől úgy érezheti az ember, hogy a vele szemben álló nőszemély bizony, bizony tud valamit, amit ő nem.*
-Véletlen volt, de jól sült el.
*Ellenfele szempontjából tényleg hasznos húzás volt és még eredményesebb lehetett volna, bár ha imádott lovacskájának baja esik Isurii sem bűvöli a földből fakasztott kis forrást olyan sokáig, hanem hamarabb odaloccsant egy tisztességes vízmosást Eralilnak.*
-Haza.
*Szusszantja. Elég volt az utazásból, a városból egy időre. Csak otthon akar lenni a családjával, a barátaival. Sokáig és nyugodtan szeretne aludni, jókat enni a Vashegyi asszonyok főztjéből, segíteni egy keveset a mindennapi élet rendezésében.*
-És te miből akarsz meggazdagodni ha már belőlem nem tudtál?
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 18:37:34
Üzenet elküldve: 2015-04-13 18:37:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Gyanítja, hogy a sötételf tartja magát egyfajta következetességhez, és korábban igen határozottnak tűnt abban, hogy az egyikük balra, a másik pedig lehetőleg épp az ellenkező irányba induljon tovább, ezért... Khan így is tett.*
~ És most ideje újra szembenézni a Kagani nemtetszéssel. ~
*Hozzászokott már ahhoz, hogy tettei visszásan hatnak rá, így többé már nem is töri azon magát, hogy megpróbáljon az ellene munkáló erőknek dolgozni. A "jöjjön aminek jönnie kell" életprincípium már többször szegődött útitársául élte néhány évtizede alatt, s noha nem a szívesen látott vendégek közül való, ezt az egyet legalább már a helyén tudja kezelni.
Korábbi elképzelése, miszerint meglátogat egy söntést és támasztja amíg a lábai össze nem rogynak alatta mostanra elveszítette a varázsát, ezért egy kiadósabb séta mellett dönt. A következő talán az lesz, hogy leteszi a poharat örökre.*
~ Ch, a seggemet, azt. ~
*Aztán megérzi. Rossz szokása ez a tétován lövellt pillantásoknak, hogy általában elcsípi őket a címzett, és ha már így esik és egy kicsinyt is érdeklődő jellem, hát nem fog szó nélkül elmenni mellette. Khan pedig vádolható ezernyi bűnnel és erénytelenséggel, de a közöny nem tartozik a lajstromhoz.*
- Jobban festesz, a szanitéceink értenek a dolgukhoz. - *A hordónak támaszkodik, háttal Isuriinak.*
- A látottak alapján, gondolom akad még mit tanulnod. - *A Pegazusban Isurii azt mondta, hogy hatalmat akar szerezni, és a Mágustusa egyfajta értékmérő lehetett arra, hogy próba elé állítsa magát. Mostanra már jobban ismerheti a korlátait és erre céloz Khan is.*
- Az ellenfeled lovas húzása nem volt szép, de én is éltem volna vele. - *Valamivel hosszabb szünet következhet ezután, attól függően, hogy a lány mennyire érzi szükségét majd a szólásnak.*
- Merre mész tovább?
*Gyanítja, hogy a sötételf tartja magát egyfajta következetességhez, és korábban igen határozottnak tűnt abban, hogy az egyikük balra, a másik pedig lehetőleg épp az ellenkező irányba induljon tovább, ezért... Khan így is tett.*
~ És most ideje újra szembenézni a Kagani nemtetszéssel. ~
*Hozzászokott már ahhoz, hogy tettei visszásan hatnak rá, így többé már nem is töri azon magát, hogy megpróbáljon az ellene munkáló erőknek dolgozni. A "jöjjön aminek jönnie kell" életprincípium már többször szegődött útitársául élte néhány évtizede alatt, s noha nem a szívesen látott vendégek közül való, ezt az egyet legalább már a helyén tudja kezelni.
Korábbi elképzelése, miszerint meglátogat egy söntést és támasztja amíg a lábai össze nem rogynak alatta mostanra elveszítette a varázsát, ezért egy kiadósabb séta mellett dönt. A következő talán az lesz, hogy leteszi a poharat örökre.*
~ Ch, a seggemet, azt. ~
*Aztán megérzi. Rossz szokása ez a tétován lövellt pillantásoknak, hogy általában elcsípi őket a címzett, és ha már így esik és egy kicsinyt is érdeklődő jellem, hát nem fog szó nélkül elmenni mellette. Khan pedig vádolható ezernyi bűnnel és erénytelenséggel, de a közöny nem tartozik a lajstromhoz.*
- Jobban festesz, a szanitéceink értenek a dolgukhoz. - *A hordónak támaszkodik, háttal Isuriinak.*
- A látottak alapján, gondolom akad még mit tanulnod. - *A Pegazusban Isurii azt mondta, hogy hatalmat akar szerezni, és a Mágustusa egyfajta értékmérő lehetett arra, hogy próba elé állítsa magát. Mostanra már jobban ismerheti a korlátait és erre céloz Khan is.*
- Az ellenfeled lovas húzása nem volt szép, de én is éltem volna vele. - *Valamivel hosszabb szünet következhet ezután, attól függően, hogy a lány mennyire érzi szükségét majd a szólásnak.*
- Merre mész tovább?
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 18:22:55
Üzenet elküldve: 2015-04-13 18:22:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Átszellemülten majszolgatja a kalácsát csuklóját tekergetve, mikor megüti fülét: Találd meg a bátyád. Mint aki álomból ébred, úgy rezzen fel a hordó mellől, melyre kipakolta a vásárfiát. Lehet, hogy eddig is hallhatta volna miről folyik a szó és lett volna miről pletyiznie valakivel, de el volt foglalva az evéssel és a frissen tanult kézmozdulat tökéletesítésével. Nem csoda, hogy az ismerős hang szavai kissé megijesztik: nem akart csak úgy eltűnni, nem akar lemaradni semmiről és végképp nem akarja kivívni Kagan nemtetszését most, hogy szép kis summával járult hozzá ismét az ő taníttatásához.*
-Mi?
*Motyogja maga elé és körbepislog. Nagyon el volt varázsolva, nem tudja még világát, csak Khant látja a közelben. Egy kósza pillanatig elidőzik a Rókaképűn tekintete, de annyira szélsőséges érzéseket táplál irányába, hogy végül úgy dönt az lesz a legjobb, ha a helyén marad és ácsorog tovább a hordó mellett, legurítva a tea utolsó kortyait. Nem fordul el látványosan, amint megpillantja a zsoldost, de a korábbi mélyenszántó eszmecseréjük fényében még akkor sem biztos, hogy újra ilyen helyzetbe szeretne vele keveredni, ha nagyon is hálás amiért lehetőségeihez mérten gondoskodott lováról -és róla- a tusa alatt és azt követően. Tétován tekint felé ismét, pedig szándéka nincs most vele.*
*Átszellemülten majszolgatja a kalácsát csuklóját tekergetve, mikor megüti fülét: Találd meg a bátyád. Mint aki álomból ébred, úgy rezzen fel a hordó mellől, melyre kipakolta a vásárfiát. Lehet, hogy eddig is hallhatta volna miről folyik a szó és lett volna miről pletyiznie valakivel, de el volt foglalva az evéssel és a frissen tanult kézmozdulat tökéletesítésével. Nem csoda, hogy az ismerős hang szavai kissé megijesztik: nem akart csak úgy eltűnni, nem akar lemaradni semmiről és végképp nem akarja kivívni Kagan nemtetszését most, hogy szép kis summával járult hozzá ismét az ő taníttatásához.*
-Mi?
*Motyogja maga elé és körbepislog. Nagyon el volt varázsolva, nem tudja még világát, csak Khant látja a közelben. Egy kósza pillanatig elidőzik a Rókaképűn tekintete, de annyira szélsőséges érzéseket táplál irányába, hogy végül úgy dönt az lesz a legjobb, ha a helyén marad és ácsorog tovább a hordó mellett, legurítva a tea utolsó kortyait. Nem fordul el látványosan, amint megpillantja a zsoldost, de a korábbi mélyenszántó eszmecseréjük fényében még akkor sem biztos, hogy újra ilyen helyzetbe szeretne vele keveredni, ha nagyon is hálás amiért lehetőségeihez mérten gondoskodott lováról -és róla- a tusa alatt és azt követően. Tétován tekint felé ismét, pedig szándéka nincs most vele.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 17:37:29
Üzenet elküldve: 2015-04-13 17:37:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
*Mohalepte kavicsnak kellene lennie ahhoz, hogy ne érezze át, miképp változik meg az eddigi hangulat. Az elviselhetőnek tetsző tavaszi est atmoszférájába ezernyi rideg tűként hatol a fagy és szaggat szét mindent maga körül.
Legalábbis ha ékesen akarná kifejezni magát a zsoldos, akkor valahogy így próbálná meg. Nem tudja, mert soha nem is foglalkozott vele, hogy részvétlen modora miben gyökerezik: öröklötten hordozza magában, mint apai hagyatékot vagy a bérkardként töltött évek ölték el lassan és módszeresen benne minden csíráját az ilyen irányú tisztességnek?
Tudja, hogy Rylissa számára mit jelenthet tette és arról is él benne egy valós kép, hogy éreznie mit kellene afölött, amit művelt vele. Tisztában volt a sötételf által elmondottak fontosságával, de bármerre is keresi a bűntudatért, részvétért felelős helyet a szívében, üresre rámolt csarnokokat talál csak.*
- Hosszú utat kell még megtenned, Rylissa. - *Nem járnak már messze a kovács műhelyétől, az előtte futó útkereszteződésnél áll meg Khan.*
- Nem tudom mit tanítanak neked odahaza vagy hogy te milyennek látod a világot, de ez egy ocsmány hely ami le sem szarja, hogy ki milyen álmokat dédelget a szebbik feléről. - *Kezei lassan előcsúsztatja a zsebekből s az egyiket kardjának markolatgombjára simítja. A mosoly ingerének sem tud ellenállni, engedi hát arcára költözni a grimaszt.*
- Nincs mitől meghátrálnom, mert nem állt sohasem szándékomban nőül venni senkit. Olyat különösen nem, akit két italmérő között járva találtam az éjszakában. - *Még utoljára Rylissa felé fordul.*
- Találd meg a bátyád. - *A sötételf lány ugyanúgy láthatja távozni Khant, ahogyan felbukkant. Olyan mosollyal az arcán, amitől vonásai rókaszerűnek tetszenek.*
//Kora este, szép hely//
*Mohalepte kavicsnak kellene lennie ahhoz, hogy ne érezze át, miképp változik meg az eddigi hangulat. Az elviselhetőnek tetsző tavaszi est atmoszférájába ezernyi rideg tűként hatol a fagy és szaggat szét mindent maga körül.
Legalábbis ha ékesen akarná kifejezni magát a zsoldos, akkor valahogy így próbálná meg. Nem tudja, mert soha nem is foglalkozott vele, hogy részvétlen modora miben gyökerezik: öröklötten hordozza magában, mint apai hagyatékot vagy a bérkardként töltött évek ölték el lassan és módszeresen benne minden csíráját az ilyen irányú tisztességnek?
Tudja, hogy Rylissa számára mit jelenthet tette és arról is él benne egy valós kép, hogy éreznie mit kellene afölött, amit művelt vele. Tisztában volt a sötételf által elmondottak fontosságával, de bármerre is keresi a bűntudatért, részvétért felelős helyet a szívében, üresre rámolt csarnokokat talál csak.*
- Hosszú utat kell még megtenned, Rylissa. - *Nem járnak már messze a kovács műhelyétől, az előtte futó útkereszteződésnél áll meg Khan.*
- Nem tudom mit tanítanak neked odahaza vagy hogy te milyennek látod a világot, de ez egy ocsmány hely ami le sem szarja, hogy ki milyen álmokat dédelget a szebbik feléről. - *Kezei lassan előcsúsztatja a zsebekből s az egyiket kardjának markolatgombjára simítja. A mosoly ingerének sem tud ellenállni, engedi hát arcára költözni a grimaszt.*
- Nincs mitől meghátrálnom, mert nem állt sohasem szándékomban nőül venni senkit. Olyat különösen nem, akit két italmérő között járva találtam az éjszakában. - *Még utoljára Rylissa felé fordul.*
- Találd meg a bátyád. - *A sötételf lány ugyanúgy láthatja távozni Khant, ahogyan felbukkant. Olyan mosollyal az arcán, amitől vonásai rókaszerűnek tetszenek.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 16:09:03
Üzenet elküldve: 2015-04-13 16:09:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Letrion Raeyan//
*A nő viccesnek szánt megjegyzését Bris nem találja viccesnek. De illendőségből azért mosolyog. A nő mást gondol az ünnepekről mint Bris. A férfi sóhajt egyet.*
-Én is így szoktam gondolkozni. Mi tudós emberek is bele tudunk fáradni a tudományba. Volt, hogy a mesternél akinél tanultam egy nagy városi ünnepség volt. Tele virágokkal, zenével megy mindennel. Nekem meg tilos volt elmennem mert a műhelyben kellett tanulnom. Akkor ezt gonoszságnak tartottam, de most mit nem adnék érte ha egy műhelyben dolgozhatnék és egy nagy elme segítene a fejlődésemben. Pedig olyan is volt, hogy tisztességes kosztot sem kaptam.
*Sóhajt fel ismét.*
//Letrion Raeyan//
*A nő viccesnek szánt megjegyzését Bris nem találja viccesnek. De illendőségből azért mosolyog. A nő mást gondol az ünnepekről mint Bris. A férfi sóhajt egyet.*
-Én is így szoktam gondolkozni. Mi tudós emberek is bele tudunk fáradni a tudományba. Volt, hogy a mesternél akinél tanultam egy nagy városi ünnepség volt. Tele virágokkal, zenével megy mindennel. Nekem meg tilos volt elmennem mert a műhelyben kellett tanulnom. Akkor ezt gonoszságnak tartottam, de most mit nem adnék érte ha egy műhelyben dolgozhatnék és egy nagy elme segítene a fejlődésemben. Pedig olyan is volt, hogy tisztességes kosztot sem kaptam.
*Sóhajt fel ismét.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 15:17:50
Üzenet elküldve: 2015-04-13 15:17:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Worenth//
* A kiépülés megnevezésre nincs mit mondjon. Még gyerek volt mikor az apjához érkezett és ha jól értelmezte a hím sem sokkal előtte jött ebbe a városba. Hogy hányan laknak a Kúriában? Ha erre bárki rákérdezne még maga Moon sem tudná egyből válaszolni. Sokan jönnek, sokan távoznak, de mindig van újabb érkező.*
- Vannak vezetők természetesen de akad pár szerzet aki nem tűr irányítást. Csak a jó szóra hallgat. *mondja majd elmosolyodik. Amíg terveit szolgálják addig igazán jó házigazda képes lenni.*
- A Matrónánk halála után a család vezetését a Régens vette át. *mondja.*
- Inkább nem untatlak, ez túl hosszú történet. *zárja rövidre a család bemutatását még mielőtt komolyabban belemelegedne. Sok értelme nincs felvázolnia a családfája ágait bogait inkább röviden összpontosít a kérdésre.*
- Amíg apám vissza nem tér én vezetem a családot.
* Ismét a tányérja felé hajol és mindaddig csendben falatozik amíg Worenth saját magáról nem kezd el beszélni.*
- A te tudásodra is szükségünk volna. *mondja óvatosan. Örülne egy összeszokott máguscsapatnak de minden kezdet nehéz, lassan kell kiépítenie mágusról mágusra haladva. *Mindig is vágytam arra, hogy egy mágusokból álló erős mag összpontosuljon a Kúrián belülre.
* Elmosolyodik.*
- Igen, kell egy zsonglőr. *bólint rá nagy komolyan bár ha a szemeibe néz a mágus, láthatja a nevetés szótlan csillogását a szeme sarkában.*
- De csak akkor ha az a zsonglőr levegő-mágus és Worenth névre hallgat. Ha esetleg ismersz egy ilyent és érdekelné a felajánlott feladat akkor küld el a Gazdagnegyedbe, a Dwirinthalen Kúriához. *szögezi le még mielőtt a mágus valamilyen utcagyereket küldene hozzá akinek pár hét alatt megtanította az almás trükköt.
A dicséretet egy halvány mosollyal fogadja. Nem kevés munkájába van benne az apjának és talán már Moon maga is tett hozzá egy keveset. A következő szavakon komolyan ráncolja a homlokát. Az utolsó falat salátát és húst is lenyeli mielőtt elkezdené magyarázni az általános sötételfekkel kapcsolatos tudnivalókat. Kezébe fogja a poharat de nem iszik belőle hanem inkább Worenthre emeli smaragdszín tekintetét.*
- Mind a két állításod hibás, vagy legalábbis az első garantáltan. A mélységi nőstények legtöbbje ismeri a mágiát. A vérünkben van mint a család papnőinek. A hímek is fogékonyak a varázslásra de a többségük inkább a kardforgatásra összpontosít.* a szavak második részére inkább csak vállat ránt *Nem minden sötételf barátságos, bár a legtöbbjük inkább csak egyszerűen érdektelen a többi fajjal szemben.
* Egy kis korty borral öblíti le torkát. Úgy tűnik a beszélgetésük hosszúra nyúlik, még jó, hogy van innivalójuk, sőt ha úgy hozza a sors akár az üveget is feláldozhatják a nemes célra.*
- Anyám egy távoli városban született, apám a mélységben látta meg a kopár falakat. Egy idegen városban találkoztak majd mikor tudta, hogy nincs több ideje elküldött ide, hogy megleljem apám családját. *nem akar jobban belemélyedni csak ha esetleg Worenth visszakérdez rá, később mosolyogva bólint.*
- Nagyon nagy, egész Lanawint behálózza de Arthenior tekinthető a központnak, a legfontosabbnak. A család ügyeiről innen döntünk.
* Eleget mesélt már magáról. Itt az ideje néhány szóban Worenthnek is mesélni magáról, már ha nem nagyon fájó a számára.*
- És te? Mesélj te is valamit. Szülők, szeretők, feleség, gyerekek? *kérdezi végig egy szuszra az egészet majd mivel eszébe jut, hogy valami kimaradt hozzáteszi.*
- Van testvéred?
//Worenth//
* A kiépülés megnevezésre nincs mit mondjon. Még gyerek volt mikor az apjához érkezett és ha jól értelmezte a hím sem sokkal előtte jött ebbe a városba. Hogy hányan laknak a Kúriában? Ha erre bárki rákérdezne még maga Moon sem tudná egyből válaszolni. Sokan jönnek, sokan távoznak, de mindig van újabb érkező.*
- Vannak vezetők természetesen de akad pár szerzet aki nem tűr irányítást. Csak a jó szóra hallgat. *mondja majd elmosolyodik. Amíg terveit szolgálják addig igazán jó házigazda képes lenni.*
- A Matrónánk halála után a család vezetését a Régens vette át. *mondja.*
- Inkább nem untatlak, ez túl hosszú történet. *zárja rövidre a család bemutatását még mielőtt komolyabban belemelegedne. Sok értelme nincs felvázolnia a családfája ágait bogait inkább röviden összpontosít a kérdésre.*
- Amíg apám vissza nem tér én vezetem a családot.
* Ismét a tányérja felé hajol és mindaddig csendben falatozik amíg Worenth saját magáról nem kezd el beszélni.*
- A te tudásodra is szükségünk volna. *mondja óvatosan. Örülne egy összeszokott máguscsapatnak de minden kezdet nehéz, lassan kell kiépítenie mágusról mágusra haladva. *Mindig is vágytam arra, hogy egy mágusokból álló erős mag összpontosuljon a Kúrián belülre.
* Elmosolyodik.*
- Igen, kell egy zsonglőr. *bólint rá nagy komolyan bár ha a szemeibe néz a mágus, láthatja a nevetés szótlan csillogását a szeme sarkában.*
- De csak akkor ha az a zsonglőr levegő-mágus és Worenth névre hallgat. Ha esetleg ismersz egy ilyent és érdekelné a felajánlott feladat akkor küld el a Gazdagnegyedbe, a Dwirinthalen Kúriához. *szögezi le még mielőtt a mágus valamilyen utcagyereket küldene hozzá akinek pár hét alatt megtanította az almás trükköt.
A dicséretet egy halvány mosollyal fogadja. Nem kevés munkájába van benne az apjának és talán már Moon maga is tett hozzá egy keveset. A következő szavakon komolyan ráncolja a homlokát. Az utolsó falat salátát és húst is lenyeli mielőtt elkezdené magyarázni az általános sötételfekkel kapcsolatos tudnivalókat. Kezébe fogja a poharat de nem iszik belőle hanem inkább Worenthre emeli smaragdszín tekintetét.*
- Mind a két állításod hibás, vagy legalábbis az első garantáltan. A mélységi nőstények legtöbbje ismeri a mágiát. A vérünkben van mint a család papnőinek. A hímek is fogékonyak a varázslásra de a többségük inkább a kardforgatásra összpontosít.* a szavak második részére inkább csak vállat ránt *Nem minden sötételf barátságos, bár a legtöbbjük inkább csak egyszerűen érdektelen a többi fajjal szemben.
* Egy kis korty borral öblíti le torkát. Úgy tűnik a beszélgetésük hosszúra nyúlik, még jó, hogy van innivalójuk, sőt ha úgy hozza a sors akár az üveget is feláldozhatják a nemes célra.*
- Anyám egy távoli városban született, apám a mélységben látta meg a kopár falakat. Egy idegen városban találkoztak majd mikor tudta, hogy nincs több ideje elküldött ide, hogy megleljem apám családját. *nem akar jobban belemélyedni csak ha esetleg Worenth visszakérdez rá, később mosolyogva bólint.*
- Nagyon nagy, egész Lanawint behálózza de Arthenior tekinthető a központnak, a legfontosabbnak. A család ügyeiről innen döntünk.
* Eleget mesélt már magáról. Itt az ideje néhány szóban Worenthnek is mesélni magáról, már ha nem nagyon fájó a számára.*
- És te? Mesélj te is valamit. Szülők, szeretők, feleség, gyerekek? *kérdezi végig egy szuszra az egészet majd mivel eszébe jut, hogy valami kimaradt hozzáteszi.*
- Van testvéred?
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 12:28:35
Üzenet elküldve: 2015-04-13 12:28:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Ki mit tud?//
*Sorjában zajlanak a bemutatók, Khyr figyelemmel kíséri az összes fellépőt, fekete szemében tükröződnek a kések, kardok, nyilak suhanásai. Az ő műsora teljesen más mederben fog folyni. Ezek itt egytől egyik éles pengéken táncolnak, vagy éles pálcákat lőnek egyszerű, álló célokra. Nyugodtabb most, hogy láthatta az ellenfeleit, semmi halált megvető, még a legutóbbi férfi mutatványa sem volt olyan veszélyes, mint amire számított. Egy tapsot mind megérdemelnek, még egy arrogáns vörös szarkától is. Mielőtt elindulna felfelé leinti egy szóra az ott tébláboló fiút, aki felhozhatja neki a karikát, s meg is gyújthatja, röviden elmagyarázza neki mikor kell érkeznie.
Megvárja míg az előtte álló lesétál, s csak pár pillanat múlva indul meg az emelvényre. Kabátját a lépcsőn felfelé haladva dobja félre, bakancsait is hátra hagyja, mire felér. A közönség elé testhez álló vörösben lép, egyik lábát teljesen befedi az anyag, a másikon viszont csak csíkokban fedi a nadrág, hatalmas köröket formálva belé. A pantalló a csípője aljáig ér, ahol díszes övvel van rögzítve, hogy el ne hagyja tűztánc közben. A ruha felsőrésze csupán a melleit fedi el, tűzdelve fényes acél gombokkal, melyek szépen csillantják vissza a fényt. Vörös haját Asira két fonatban vezette hátra a verseny előtt, s ennek a végére szalagot kötött szorosan, mely aranynak tetszik.
Fekete szemeivel végignéz a tömegen. Egyik meztelen pracliját előre tolja, s mélyen meghajol, majd megfordul és a bírák előtt is megismétli mutatványát. Bájos mosolyt villant a férfira, aztán egyértelműen int a fiúnak, aki sebtében hozza a kelléket, amit kért a lány. A vörös fél térdre ereszkedik, s a fiú köré teszi a tizenkét fáklyával ellátott vaskarikát, majd lángra is lobbantja.
Az égő vasat a lány felemeli és jól láthatóan maga elé tartja, pár pillanatig megmutatja a nézőseregnek. Elmosolyodik, jobb lábával belerúg a karikába, ami így ismét dereka köré hull. Kezeivel jobbra forgatja a vasat és leguggol egy pillanat erejéig. Megtesz pár lépést a közönsége előtt, közben karjaival forgatja a lángokat. Körbefordul kétszer, majd szép lassan sétál, majd újra leguggol és itt kezdődik a parádé.
Felpattan, s mosollyal az arcán elengedi a karikát, hogy dereka körül forgassa körbe. Kezeit közben V alakban nyújtja felfelé, s nem túl sebesen egyensúlyozza az égető tüzet. Jobb lábával ritmust jár, s közben tesz pár fordulatot, kezeit táncához igazítva nyújtja és húzza magához. Jobbját a karika alá csúsztatja a derekához, majd felfuttatja rajta a magasba, s váltott kézzel fel, s le járatja a testén arcát nem kímélve a lángok csókjától. Tánca előre, s hátra tart, miközben forgatja a vasat. Derekáról nyakára csúsztatja, majd karjain táncoltatja végig. Rámarkol meleg fémre és egyik kezéből a másikba dobálja, majd karjain kezdi forgatni, eztán a régen annyit gyakorolt mozdulatokat ismétli, csodálkozik, hogy még mindég úgy képes végigvinni a mutatványt, mint ezelőtt sok idővel. Lecsúsztatja a karikát a fenekére, s a combjain forgatja tovább, közben kezeit a mellkasához húzza. Ekkor kezdenek gyöngyöződni rajta a mozgás és forróság hatására a verejték cseppek. Megjelenek a homlokán, és a szegycsontja felett, hogy a mellén és a hasán csússzanak le.
Lelassít kicsit, száját résnyire nyitja, hogy a levegő jobban csússzon le a tüdejébe. Megfogja két kézzel a vasat, majd először jobbra fordul vele, majd hirtelen, s szkóró balra tesz meg pár kört. Átveszi feje fölött a tüzes kereket, s két kezében tartva megfordítja, s úgy teszi vissza nyaka vonalába. Elengedi, s újra forgatni kezdi, karjait fel, s le járatja, hogy látványosabban, nagyobb intervallumban játsszon a lángokkal. Ismét karjára veszi, majd kezén kezdi táncoltatni, magasba nyújtott karral. Letérdel, s szélesen elmosolyodik, sebesen forgatja a karikát közben egyre hátrébb hajlik háta. Másik kezét feje fölé nyújtja, a lángokat pedig az ég felé járatja. Háta már éppen a földet érné, ekkor kecsesen vissza hajlik, hogy újra egyenesen térdeljen, de egy pillanatra sem állítja meg a tüzet. Feláll, s tesz néhány lépést, még így kinyújtott karral, kezében forgatva a vasat. Hirtelen nyújtja fel másik kezét, hogy aztán villámgyorsan le-föl járassa rajta a karikát, melyen a lángok halvánnyá vállnak, de még nem alszanak ki. A két legmesszibben lévő ponton markolja meg a vasat, egy pillanatig a közönség felé mutatja függőlegesen, majd bal karján kezdi pörgetni. Másik kezét addig háta mögé teszi, s dobbant párat a lábával. Jobb karját előhúzza, és mintha belebújna a karikába úgy tesz, de csak egy forgás erejéig rögtön húzza is vissza a testét, hogy újra a karján forgassa azt. Ezt megteszi még egyszer, majd harmadszor is, de ekkor már előrehajolt törzsén, s karjain fogatja a vasat. Egyik kezét a másik után húzza és tolja be, majd nyaka körül is megforgatja a lángokat. Maga is körbe forog párszor, majd a végére kifordul a karikából s erősen megfogja azt. Tekintetét egy másodpercig végig járatja az embereken, majd újra belebújik a karikába. Ekkor már fárad, s tudja, ha tovább játszana még a végén megunnák a népek. A dereka körül villámszkóró forgatja a vasat, s maga is körbe-körbe fordul, hogy felgyorsítsa annyira azt, hogy a lángol kialudjanak. S így is lesz, a tűz meghal, a lány felvezeti a karikát a karján, majd a magasban fogja meg azt. Kis terpeszben áll meg, és mered a népekre, melle ereszkedik és süllyed.
Maga mellé engedi a vasat, majd egy olyan meghajlást produkál, mint amivel elkezdte a játékot. A bírák felé is intéz egy könnyed mosolyt, meghajlást, főleg a férfi felé, akit minden domborulatával igyekszik magához csábítani.
Műsora végeztével odadobja a karikát a fiúnak, aki felhozta neki, majd kecsesen leszökell a lépcsőkről, kezébe kapva cipőjét és kabátját, majd zsákjával együtt a tömeg mellé helyezkedik, ahol kellemes hűvös szellőt tud élvezni, s homlokát megtudja törölgetni, na meg mellkasát is. Ha Asira felbukkan, akkor készséggel áll szolgálatára, neki sosem elég fáradt, vagy elfoglalt.*
- Hogy tetszett? *Intézi a nőhöz, ha az megérkezik.* Már csak a pénzemet kell ideadniuk. *Mosolyodik el, miközben a combján támaszkodva lélegzik csendesen.*
//Ki mit tud?//
*Sorjában zajlanak a bemutatók, Khyr figyelemmel kíséri az összes fellépőt, fekete szemében tükröződnek a kések, kardok, nyilak suhanásai. Az ő műsora teljesen más mederben fog folyni. Ezek itt egytől egyik éles pengéken táncolnak, vagy éles pálcákat lőnek egyszerű, álló célokra. Nyugodtabb most, hogy láthatta az ellenfeleit, semmi halált megvető, még a legutóbbi férfi mutatványa sem volt olyan veszélyes, mint amire számított. Egy tapsot mind megérdemelnek, még egy arrogáns vörös szarkától is. Mielőtt elindulna felfelé leinti egy szóra az ott tébláboló fiút, aki felhozhatja neki a karikát, s meg is gyújthatja, röviden elmagyarázza neki mikor kell érkeznie.
Megvárja míg az előtte álló lesétál, s csak pár pillanat múlva indul meg az emelvényre. Kabátját a lépcsőn felfelé haladva dobja félre, bakancsait is hátra hagyja, mire felér. A közönség elé testhez álló vörösben lép, egyik lábát teljesen befedi az anyag, a másikon viszont csak csíkokban fedi a nadrág, hatalmas köröket formálva belé. A pantalló a csípője aljáig ér, ahol díszes övvel van rögzítve, hogy el ne hagyja tűztánc közben. A ruha felsőrésze csupán a melleit fedi el, tűzdelve fényes acél gombokkal, melyek szépen csillantják vissza a fényt. Vörös haját Asira két fonatban vezette hátra a verseny előtt, s ennek a végére szalagot kötött szorosan, mely aranynak tetszik.
Fekete szemeivel végignéz a tömegen. Egyik meztelen pracliját előre tolja, s mélyen meghajol, majd megfordul és a bírák előtt is megismétli mutatványát. Bájos mosolyt villant a férfira, aztán egyértelműen int a fiúnak, aki sebtében hozza a kelléket, amit kért a lány. A vörös fél térdre ereszkedik, s a fiú köré teszi a tizenkét fáklyával ellátott vaskarikát, majd lángra is lobbantja.
Az égő vasat a lány felemeli és jól láthatóan maga elé tartja, pár pillanatig megmutatja a nézőseregnek. Elmosolyodik, jobb lábával belerúg a karikába, ami így ismét dereka köré hull. Kezeivel jobbra forgatja a vasat és leguggol egy pillanat erejéig. Megtesz pár lépést a közönsége előtt, közben karjaival forgatja a lángokat. Körbefordul kétszer, majd szép lassan sétál, majd újra leguggol és itt kezdődik a parádé.
Felpattan, s mosollyal az arcán elengedi a karikát, hogy dereka körül forgassa körbe. Kezeit közben V alakban nyújtja felfelé, s nem túl sebesen egyensúlyozza az égető tüzet. Jobb lábával ritmust jár, s közben tesz pár fordulatot, kezeit táncához igazítva nyújtja és húzza magához. Jobbját a karika alá csúsztatja a derekához, majd felfuttatja rajta a magasba, s váltott kézzel fel, s le járatja a testén arcát nem kímélve a lángok csókjától. Tánca előre, s hátra tart, miközben forgatja a vasat. Derekáról nyakára csúsztatja, majd karjain táncoltatja végig. Rámarkol meleg fémre és egyik kezéből a másikba dobálja, majd karjain kezdi forgatni, eztán a régen annyit gyakorolt mozdulatokat ismétli, csodálkozik, hogy még mindég úgy képes végigvinni a mutatványt, mint ezelőtt sok idővel. Lecsúsztatja a karikát a fenekére, s a combjain forgatja tovább, közben kezeit a mellkasához húzza. Ekkor kezdenek gyöngyöződni rajta a mozgás és forróság hatására a verejték cseppek. Megjelenek a homlokán, és a szegycsontja felett, hogy a mellén és a hasán csússzanak le.
Lelassít kicsit, száját résnyire nyitja, hogy a levegő jobban csússzon le a tüdejébe. Megfogja két kézzel a vasat, majd először jobbra fordul vele, majd hirtelen, s szkóró balra tesz meg pár kört. Átveszi feje fölött a tüzes kereket, s két kezében tartva megfordítja, s úgy teszi vissza nyaka vonalába. Elengedi, s újra forgatni kezdi, karjait fel, s le járatja, hogy látványosabban, nagyobb intervallumban játsszon a lángokkal. Ismét karjára veszi, majd kezén kezdi táncoltatni, magasba nyújtott karral. Letérdel, s szélesen elmosolyodik, sebesen forgatja a karikát közben egyre hátrébb hajlik háta. Másik kezét feje fölé nyújtja, a lángokat pedig az ég felé járatja. Háta már éppen a földet érné, ekkor kecsesen vissza hajlik, hogy újra egyenesen térdeljen, de egy pillanatra sem állítja meg a tüzet. Feláll, s tesz néhány lépést, még így kinyújtott karral, kezében forgatva a vasat. Hirtelen nyújtja fel másik kezét, hogy aztán villámgyorsan le-föl járassa rajta a karikát, melyen a lángok halvánnyá vállnak, de még nem alszanak ki. A két legmesszibben lévő ponton markolja meg a vasat, egy pillanatig a közönség felé mutatja függőlegesen, majd bal karján kezdi pörgetni. Másik kezét addig háta mögé teszi, s dobbant párat a lábával. Jobb karját előhúzza, és mintha belebújna a karikába úgy tesz, de csak egy forgás erejéig rögtön húzza is vissza a testét, hogy újra a karján forgassa azt. Ezt megteszi még egyszer, majd harmadszor is, de ekkor már előrehajolt törzsén, s karjain fogatja a vasat. Egyik kezét a másik után húzza és tolja be, majd nyaka körül is megforgatja a lángokat. Maga is körbe forog párszor, majd a végére kifordul a karikából s erősen megfogja azt. Tekintetét egy másodpercig végig járatja az embereken, majd újra belebújik a karikába. Ekkor már fárad, s tudja, ha tovább játszana még a végén megunnák a népek. A dereka körül villámszkóró forgatja a vasat, s maga is körbe-körbe fordul, hogy felgyorsítsa annyira azt, hogy a lángol kialudjanak. S így is lesz, a tűz meghal, a lány felvezeti a karikát a karján, majd a magasban fogja meg azt. Kis terpeszben áll meg, és mered a népekre, melle ereszkedik és süllyed.
Maga mellé engedi a vasat, majd egy olyan meghajlást produkál, mint amivel elkezdte a játékot. A bírák felé is intéz egy könnyed mosolyt, meghajlást, főleg a férfi felé, akit minden domborulatával igyekszik magához csábítani.
Műsora végeztével odadobja a karikát a fiúnak, aki felhozta neki, majd kecsesen leszökell a lépcsőkről, kezébe kapva cipőjét és kabátját, majd zsákjával együtt a tömeg mellé helyezkedik, ahol kellemes hűvös szellőt tud élvezni, s homlokát megtudja törölgetni, na meg mellkasát is. Ha Asira felbukkan, akkor készséggel áll szolgálatára, neki sosem elég fáradt, vagy elfoglalt.*
- Hogy tetszett? *Intézi a nőhöz, ha az megérkezik.* Már csak a pénzemet kell ideadniuk. *Mosolyodik el, miközben a combján támaszkodva lélegzik csendesen.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-13 07:48:10
Üzenet elküldve: 2015-04-13 07:48:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
- Szóval mindig úgy teszel, mint egy öregember. Motyog valamit magában. De sosem lehet érteni, hogy mit. Ebben az egészben csak az a sajnálatos, hogy te még nem vagy annyira idős.* Jegyzi meg Khannak egy bujkáló mosollyal az arcán. Ha megtudná, hogy a múlt egy kedves emlékeként van kezelve, akkor bizony felháborodna és lenne egy pár keresetlen szava hozzá. Beáll közöttük egy nagy csend, amit csak egyszer szakít meg a férfi sóhajtása. Nem kérdez rá nála, hogy mire fel sóhajtozik? Még előtte az élet, s jobbára ki kellene használnia, hogy jó erőben van. A csók megtörténik, azonban egyáltalán nem bünteti meg a férfit. Természetesen haragos rá, mert ilyet mert tenni vele. Felzárkózik végül Khan hozzá, hogy tetézze szavakkal a meggondolatlanságát.*
- Szóval így állunk. Csak kíváncsiságból, de leginkább egy jó adag szórakozásból. Én elég világosan beszéltem e témával kapcsolatban, te meg ezután sértegetsz és elfutsz ettől a dologtól. Igazi vagy sem, nincs különbség csókoknál.* Magyarázni kezd újból, hogy mit gondol jelen helyzetben. A szúrós tekintet most sem marad el, sőt mindvégig a férfit méregeti. Nem tudja felfogni, hogy a férfi képes volt ennyire elmenni, s belegázolni a lelki világába.*
- Milyen fogságról beszélsz? Természetesen nem kell a nap minden órájában velem lenned, de mikor szükségem van rá, akkor légy ott.* A szája mosolyra áll rá, hogy a beszélgető partnere úgy véli férjeként be lenne börtönözve. Látszik rajta, hogy jobb lenne felzárkóznia tudás terén. A sötételf közösségekről lehet némi ismerete a másiknak, de nem olyan mélyreható.*
- Merész voltál, most meg utólag nyavalyogsz, hogy pocsék férj lennél.* Ingatja a fejét, mert Khan elég furán viselkedik. A másik sértegetését félig lenyeli, azonban megjegyzi magának a férfi arcát és ezen cselekedetét. Továbbiakban nem látja értelmét, hogy beszélgessen vele.*
- Úgy vélem, hogy itt különválnak útjaink. Mindenki a saját útján halad tovább. További jó estét.* Ezzel egyetemben, ha a férfi nem állítja meg, akkor rögvest eltűnik az éjszakában.*
//Kora este, szép hely//
- Szóval mindig úgy teszel, mint egy öregember. Motyog valamit magában. De sosem lehet érteni, hogy mit. Ebben az egészben csak az a sajnálatos, hogy te még nem vagy annyira idős.* Jegyzi meg Khannak egy bujkáló mosollyal az arcán. Ha megtudná, hogy a múlt egy kedves emlékeként van kezelve, akkor bizony felháborodna és lenne egy pár keresetlen szava hozzá. Beáll közöttük egy nagy csend, amit csak egyszer szakít meg a férfi sóhajtása. Nem kérdez rá nála, hogy mire fel sóhajtozik? Még előtte az élet, s jobbára ki kellene használnia, hogy jó erőben van. A csók megtörténik, azonban egyáltalán nem bünteti meg a férfit. Természetesen haragos rá, mert ilyet mert tenni vele. Felzárkózik végül Khan hozzá, hogy tetézze szavakkal a meggondolatlanságát.*
- Szóval így állunk. Csak kíváncsiságból, de leginkább egy jó adag szórakozásból. Én elég világosan beszéltem e témával kapcsolatban, te meg ezután sértegetsz és elfutsz ettől a dologtól. Igazi vagy sem, nincs különbség csókoknál.* Magyarázni kezd újból, hogy mit gondol jelen helyzetben. A szúrós tekintet most sem marad el, sőt mindvégig a férfit méregeti. Nem tudja felfogni, hogy a férfi képes volt ennyire elmenni, s belegázolni a lelki világába.*
- Milyen fogságról beszélsz? Természetesen nem kell a nap minden órájában velem lenned, de mikor szükségem van rá, akkor légy ott.* A szája mosolyra áll rá, hogy a beszélgető partnere úgy véli férjeként be lenne börtönözve. Látszik rajta, hogy jobb lenne felzárkóznia tudás terén. A sötételf közösségekről lehet némi ismerete a másiknak, de nem olyan mélyreható.*
- Merész voltál, most meg utólag nyavalyogsz, hogy pocsék férj lennél.* Ingatja a fejét, mert Khan elég furán viselkedik. A másik sértegetését félig lenyeli, azonban megjegyzi magának a férfi arcát és ezen cselekedetét. Továbbiakban nem látja értelmét, hogy beszélgessen vele.*
- Úgy vélem, hogy itt különválnak útjaink. Mindenki a saját útján halad tovább. További jó estét.* Ezzel egyetemben, ha a férfi nem állítja meg, akkor rögvest eltűnik az éjszakában.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-12 22:48:23
Üzenet elküldve: 2015-04-12 22:48:23
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Moon//
*Úgy tűnik nem lesz gond, hogy a Kúriáról érdeklődött, és a sötételf nőstény válaszolni fog a kérdésre. Kicsit megmosolyogja, amikor észreveszi, hogy valószínűleg túl forró volt neki a falat, de nem említi meg neki.*
-Akkor igazán szépen kiépültetek már úgymond. *mondja, és már így értelmet nyer az is, hogy Nestar miért hivatkozott Moon-ra amikor a bájitalokról esett szó. Svir is ott lakik jó tudni, bár nem tudja ő éppen milyen beosztást pozíciót tölt be.*
-A tisztelet a legnagyobb rang az biztos. *bólogat.* -Legalábbis vannak akiknek az fontosabb. De bizonyára megvan a vezető, családfő, akire mindenki hallgat, és akié a teljes hatalom. *vonja fel kicsit szemöldökét, mint aki megerősítésre vár, közben újabb falatot szel a húsból, majd halkan elneveti magát.*
-Az én tudásomra? Én csak egy egyszerű mágus vagyok, aki a templomban tanít, és aki igyekszik pozitívumokat és bátorságokat önteni az emberekbe. *szerénykedik, sosem volt egy éltetem magam típus, és sosem tartotta magát olyan nagyra sem a mágiatudásban, sem a világszemléletében. Aki nagyjából egy húron pendül vele, az könnyen nézhet a hórihorgas mágusra mentorként, aki viszont nem az inkább nézheti egy vén bolondnak.*
-Talán ha lenne kereslet egy zsonglőrködős mutatványosra a Kúriában. *neveti el magát, egyértelműen csak viccel. Magában azért elgondolkodik. Szép dolog a család, az egység, az összefogás, ez mindig is kicsit hiányzott a magányos farkas életmódjából attól függetlenül, hogy beletörődött már ebbe, és talán így is kell lennie.*
-Őszintén szólva tényleg nem hallottam a Dwirinthalen névről sajnos.
*Kár, mert aki ilyen erővel bír, azt nem árt ismerni, vagy nem árt, ha ez ember hallott már a névről. Ha régebb óta lenne a városban biztosan hallotta volna már, de most legalább már tudja.*
-Nem kételkedem az erőtökben. *mondja, és ezt is veheti Moon dicséretnek.*
-Igen legalábbis így tartják. *mosolyodik el.* -Viszont a mélységieknél is ritka aki mágiára adja a fejét, és ritka aki barátságos. *dicséri ismét asztaltársát.*
-És mindig itt éltek a Dwirinthalen-ek, vagy letelepedtek más városban is korábban? *érdeklődik a család története felől a fehér hajú mágus.*
-És nagy a család? Mert az enyém például nagyon kicsi, és sajnos elég korán meghaltak ilyen-olyan okokból. *húzza el kicsit szomorúan száját, majd tekintetét pár másodperccel később újra Moon-ra emeli.*
//Moon//
*Úgy tűnik nem lesz gond, hogy a Kúriáról érdeklődött, és a sötételf nőstény válaszolni fog a kérdésre. Kicsit megmosolyogja, amikor észreveszi, hogy valószínűleg túl forró volt neki a falat, de nem említi meg neki.*
-Akkor igazán szépen kiépültetek már úgymond. *mondja, és már így értelmet nyer az is, hogy Nestar miért hivatkozott Moon-ra amikor a bájitalokról esett szó. Svir is ott lakik jó tudni, bár nem tudja ő éppen milyen beosztást pozíciót tölt be.*
-A tisztelet a legnagyobb rang az biztos. *bólogat.* -Legalábbis vannak akiknek az fontosabb. De bizonyára megvan a vezető, családfő, akire mindenki hallgat, és akié a teljes hatalom. *vonja fel kicsit szemöldökét, mint aki megerősítésre vár, közben újabb falatot szel a húsból, majd halkan elneveti magát.*
-Az én tudásomra? Én csak egy egyszerű mágus vagyok, aki a templomban tanít, és aki igyekszik pozitívumokat és bátorságokat önteni az emberekbe. *szerénykedik, sosem volt egy éltetem magam típus, és sosem tartotta magát olyan nagyra sem a mágiatudásban, sem a világszemléletében. Aki nagyjából egy húron pendül vele, az könnyen nézhet a hórihorgas mágusra mentorként, aki viszont nem az inkább nézheti egy vén bolondnak.*
-Talán ha lenne kereslet egy zsonglőrködős mutatványosra a Kúriában. *neveti el magát, egyértelműen csak viccel. Magában azért elgondolkodik. Szép dolog a család, az egység, az összefogás, ez mindig is kicsit hiányzott a magányos farkas életmódjából attól függetlenül, hogy beletörődött már ebbe, és talán így is kell lennie.*
-Őszintén szólva tényleg nem hallottam a Dwirinthalen névről sajnos.
*Kár, mert aki ilyen erővel bír, azt nem árt ismerni, vagy nem árt, ha ez ember hallott már a névről. Ha régebb óta lenne a városban biztosan hallotta volna már, de most legalább már tudja.*
-Nem kételkedem az erőtökben. *mondja, és ezt is veheti Moon dicséretnek.*
-Igen legalábbis így tartják. *mosolyodik el.* -Viszont a mélységieknél is ritka aki mágiára adja a fejét, és ritka aki barátságos. *dicséri ismét asztaltársát.*
-És mindig itt éltek a Dwirinthalen-ek, vagy letelepedtek más városban is korábban? *érdeklődik a család története felől a fehér hajú mágus.*
-És nagy a család? Mert az enyém például nagyon kicsi, és sajnos elég korán meghaltak ilyen-olyan okokból. *húzza el kicsit szomorúan száját, majd tekintetét pár másodperccel később újra Moon-ra emeli.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-12 20:46:03
Üzenet elküldve: 2015-04-12 20:46:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Bris Mostale//
*Valljuk be, a direkt feltűnő betörés nem csak hogy illetlen, de butaság is, hiszen akkor valakinek csak szólni kell, hogy ott van a betörő, ni, és akkor elkapják. Ezzel szemben tudósokkal megtervezni a betörést, az már egy őrült gonosz lángelme agyszüleménye lehet csak, akivel Raeyan még felfegyverkezve sem szívesen találkozna egy sötét sikátorban. És persze egyúttal az illetlenség netovábbja.*
- Valóban, egy barátom azt mondta, hogy minden jó kereskedőnek van vaj a füle mögött. Aki pedig ilyen óvatos, annak a kenyérkenéshez is csak a füle mögül kell szednie a vajat. Aztán még ebből is hasznot húz, és vajaskenyér-boltot nyit.
*Kapaszkodik bele a hasonlatba egy széles mosollyal, mert tökéletesen meg van győződve arról, hogy most valami nagyon vicceset mondott.*
- Apám régebben ritkán vitt el az ilyesmikre. De kifejezetten tetszettek. Ezek az emberek pedig azt csinálják, amit mi: Lazítanak, élvezik a tavaszt, a kínálatot, és egymás társaságát. *Villant egy tőle telhetően elragadónak szánt mosolyt a férfi felé, reméli, hogy tényleg mindketten élvezik a másik társaságát, és nem csak tehernek, vagy figyelemelterelésnek számit a tudós magas szintű zsenije számára.* A dolguk elvégzéséhez jól jön, ha néha kikapcsolódhatnak, és pihenhetnek, hogy aztán újult erővel és kedvvel láthassanak a dolguknak. Vajon a tudósélet nem szükségel efféle lélegzetvételt két nagyszerű könyv között? *Kérdezi, leginkább kíváncsiságból, mert bár nem gondolná, hogy a tudósok egész álló nap könyvek fölött kuksolnak, de ha a férfi azt mondja hogy de, márpedig így van, akkor azt elhiszi.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.12 20:47:06
//Bris Mostale//
*Valljuk be, a direkt feltűnő betörés nem csak hogy illetlen, de butaság is, hiszen akkor valakinek csak szólni kell, hogy ott van a betörő, ni, és akkor elkapják. Ezzel szemben tudósokkal megtervezni a betörést, az már egy őrült gonosz lángelme agyszüleménye lehet csak, akivel Raeyan még felfegyverkezve sem szívesen találkozna egy sötét sikátorban. És persze egyúttal az illetlenség netovábbja.*
- Valóban, egy barátom azt mondta, hogy minden jó kereskedőnek van vaj a füle mögött. Aki pedig ilyen óvatos, annak a kenyérkenéshez is csak a füle mögül kell szednie a vajat. Aztán még ebből is hasznot húz, és vajaskenyér-boltot nyit.
*Kapaszkodik bele a hasonlatba egy széles mosollyal, mert tökéletesen meg van győződve arról, hogy most valami nagyon vicceset mondott.*
- Apám régebben ritkán vitt el az ilyesmikre. De kifejezetten tetszettek. Ezek az emberek pedig azt csinálják, amit mi: Lazítanak, élvezik a tavaszt, a kínálatot, és egymás társaságát. *Villant egy tőle telhetően elragadónak szánt mosolyt a férfi felé, reméli, hogy tényleg mindketten élvezik a másik társaságát, és nem csak tehernek, vagy figyelemelterelésnek számit a tudós magas szintű zsenije számára.* A dolguk elvégzéséhez jól jön, ha néha kikapcsolódhatnak, és pihenhetnek, hogy aztán újult erővel és kedvvel láthassanak a dolguknak. Vajon a tudósélet nem szükségel efféle lélegzetvételt két nagyszerű könyv között? *Kérdezi, leginkább kíváncsiságból, mert bár nem gondolná, hogy a tudósok egész álló nap könyvek fölött kuksolnak, de ha a férfi azt mondja hogy de, márpedig így van, akkor azt elhiszi.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.12 20:47:06
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-12 20:22:19
Üzenet elküldve: 2015-04-12 20:22:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Azért ez vicces. Valamint furcsa. Végül is ha bele gondol az ember, akkor annak idején ez a törzs támadta meg a karavánt, amivel utazott, fosztották ki, és hát. Na igen. Jó ideig kihasználták női mivoltát. Mégis életben maradt és szabadon engedték, nem lett belőle rabszolga. Ha az ember lányának vannak tervei, akkor gondolkozzon előre. Ezt is teszi, ezért is van most úton. És hát valamilyen oknál fogva azért nem tudná azt mondani, hogy utálja ezt a törzset, úgy ahogy van, az egészet. Na meg az a pár személy, akikkel most találkozott a régiek közül, szintén nem úgy bántak vele, mintha nehezményeznék azt, hogy szabadon kószál és nem rabszolga. Syoud még talán örült is, pedig elf, ő meg ember. Na, mindegy is, irány a város! Vagyis a Pegazus fogadó először, mert lassan már rá fog esteledni és nincs nagy kedve megint kint éjszakázni. Na meg az a hajóút sem volt semmi azért, szóval örül is annak, hogy szárazföld van a talpa és a kerekei alatt. Meg hát jó volt a fogadóban éjszakázni. Kényelmesebb mint a szabad földön a bogarak között. *
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-11 21:18:47
Üzenet elküldve: 2015-04-11 21:18:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
- Ne is figyelj rám oda, mások szerint mániám össze-vissza fecsegni, érthetetlenül. És megígérem így én se felelek arra, hogy minden nő egy "feneketlen mélység". - *A gyerekesnek ható nyelvöltés tőle sem marad el most. Aggályai, ha ugyan volt akár egy is, eltűntek e pillanatra és úgy kezeli Rylissát mint a múlt egy kedves emlékét. Pedig valószínűleg egyetlen szót sem váltottak egymással, már ha abból indul ki, hogy a sötételf milyennek akarja magát láttatni.*
~ A jégkirálynő-típus sok férfi fantáziáját megmozgatja, mert mi más kellene nekünk, mint mindig az, amiről úgy érezzük, hogy sohasem lehet a miénk? ~
*Fáradt és elunó sóhajjal zárja le gondolatainak ezen részét: felesleges az isteni gondviselésről magányos eszmecsatákat vívnia, ha hittudósok és nála sokkalta szélesebb látókörrel rendelkező bölcselők se voltak még képesek kibogozni ezt a fonalat, nem épp egy ilyen ásóbot egyszerűségű ember fogja a nagyvilág elé tárni az igazságot. Ami egyébként is mindig attól függ, hogy kinek a szemszögéből nézik, ugyebár.
A csók is megejtetik közben, de a nyomában nem jár semmi olyan, amire jó előre fel ne készült volna. Azaz pontosan csak egy olyan variánssal számolt, ami végül elmarad. Rylissa nem pofozza véresre két oldalról, noha az a hirtelen felvillanó haragos tekintet épp hogy ezt sugallaná. És aztán elhangzik néhány olyan szó is, amiket szíve szerint megismételtetne a lánnyal. Mint annyiszor korábban, most is zsebre vágja kezeit, mielőtt válaszolna és egy szökelléssel visszatér a sötételf oldalára, hiszen a kovácsmester műhelye még mindig odébb volna.*
- Eszem ágában sincs nőül venni. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen a csókod, persze ezt aligha nevezhetném igazinak, nemde? - *Nem mosolyog szavai mellé, mert amit mond komolyan gondolja, első betűtől az utolsóig. Nem mellesleg viccnek elég durva volna.*
- Ne gondold túl azért. Biztos vagyok benne, hogy remekül főzöl, de én nem vagyok az a fajta, aki szaporodna fogságban, már ha érted a célzást. - *Ha eddig meg is úszta a sötételf haragját, most különösen felkészül arra, hogy a torkának esik Rylissa, hisz ha jól sejti, amit épp az imént megsértett, az valami ősi tradíció lehet a családjánál vagy a fajtájánál. Olyasmi, aminek megsértése egyes kultúrkörökben a fej elveszejtésével "jutalmazandó".*
- Pocsék férj lennék egyébként is, egy nőnek sem kívánnám azt a sorsot.
//Kora este, szép hely//
- Ne is figyelj rám oda, mások szerint mániám össze-vissza fecsegni, érthetetlenül. És megígérem így én se felelek arra, hogy minden nő egy "feneketlen mélység". - *A gyerekesnek ható nyelvöltés tőle sem marad el most. Aggályai, ha ugyan volt akár egy is, eltűntek e pillanatra és úgy kezeli Rylissát mint a múlt egy kedves emlékét. Pedig valószínűleg egyetlen szót sem váltottak egymással, már ha abból indul ki, hogy a sötételf milyennek akarja magát láttatni.*
~ A jégkirálynő-típus sok férfi fantáziáját megmozgatja, mert mi más kellene nekünk, mint mindig az, amiről úgy érezzük, hogy sohasem lehet a miénk? ~
*Fáradt és elunó sóhajjal zárja le gondolatainak ezen részét: felesleges az isteni gondviselésről magányos eszmecsatákat vívnia, ha hittudósok és nála sokkalta szélesebb látókörrel rendelkező bölcselők se voltak még képesek kibogozni ezt a fonalat, nem épp egy ilyen ásóbot egyszerűségű ember fogja a nagyvilág elé tárni az igazságot. Ami egyébként is mindig attól függ, hogy kinek a szemszögéből nézik, ugyebár.
A csók is megejtetik közben, de a nyomában nem jár semmi olyan, amire jó előre fel ne készült volna. Azaz pontosan csak egy olyan variánssal számolt, ami végül elmarad. Rylissa nem pofozza véresre két oldalról, noha az a hirtelen felvillanó haragos tekintet épp hogy ezt sugallaná. És aztán elhangzik néhány olyan szó is, amiket szíve szerint megismételtetne a lánnyal. Mint annyiszor korábban, most is zsebre vágja kezeit, mielőtt válaszolna és egy szökelléssel visszatér a sötételf oldalára, hiszen a kovácsmester műhelye még mindig odébb volna.*
- Eszem ágában sincs nőül venni. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen a csókod, persze ezt aligha nevezhetném igazinak, nemde? - *Nem mosolyog szavai mellé, mert amit mond komolyan gondolja, első betűtől az utolsóig. Nem mellesleg viccnek elég durva volna.*
- Ne gondold túl azért. Biztos vagyok benne, hogy remekül főzöl, de én nem vagyok az a fajta, aki szaporodna fogságban, már ha érted a célzást. - *Ha eddig meg is úszta a sötételf haragját, most különösen felkészül arra, hogy a torkának esik Rylissa, hisz ha jól sejti, amit épp az imént megsértett, az valami ősi tradíció lehet a családjánál vagy a fajtájánál. Olyasmi, aminek megsértése egyes kultúrkörökben a fej elveszejtésével "jutalmazandó".*
- Pocsék férj lennék egyébként is, egy nőnek sem kívánnám azt a sorsot.
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-11 14:18:44
Üzenet elküldve: 2015-04-11 14:18:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Egek, ajtók!//
* A férfi megrázza fejét, de kilép az ajtón. *
- Sajnálom. * Ekkor a lány hirtelen meggondolja magát, s mégis a maradása mellett dönt. *
- Na látod. * Gördül enyhe mosolyra szája, de jól tudja, hogy ez nem olyan jó jel, hiszen közeledik egy ork is.
Gyorsan kimásznak az ablakon, s a férfi a holdudvar felé vezeti a lányt, majd meggondolja magát és úgy dönt, hogy a piactér és a holdudvar között elterülő üres területet kéne választani úticélnak. Igaz elég könnyen észrevehetik őket, hogy ott mennek, de minél gyorsabb, annál jobb. *
- Menjünk hozzám. Igaz, rég aludtam ott, de van egy kisebb házam a gazdagnegyed környékén. * Azzal el is indul. A piacétren gyorsan átvágnak, s a gazdagnegyed felé mennek, már, ha Nerililnek nincsen ellenvetése, ez esetben csak nehezíti a dolgot. *
* A férfi megrázza fejét, de kilép az ajtón. *
- Sajnálom. * Ekkor a lány hirtelen meggondolja magát, s mégis a maradása mellett dönt. *
- Na látod. * Gördül enyhe mosolyra szája, de jól tudja, hogy ez nem olyan jó jel, hiszen közeledik egy ork is.
Gyorsan kimásznak az ablakon, s a férfi a holdudvar felé vezeti a lányt, majd meggondolja magát és úgy dönt, hogy a piactér és a holdudvar között elterülő üres területet kéne választani úticélnak. Igaz elég könnyen észrevehetik őket, hogy ott mennek, de minél gyorsabb, annál jobb. *
- Menjünk hozzám. Igaz, rég aludtam ott, de van egy kisebb házam a gazdagnegyed környékén. * Azzal el is indul. A piacétren gyorsan átvágnak, s a gazdagnegyed felé mennek, már, ha Nerililnek nincsen ellenvetése, ez esetben csak nehezíti a dolgot. *
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-11 12:28:04
Üzenet elküldve: 2015-04-11 12:28:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep//
* Nem meglepő, ha egy ajtó kinyitásával új helyre érkezik, az ember. De hogy a küszöb átlépésével szinte egy új világba? A fogadó a maga félhomályába burkolózó sötét hangulatához képest, az udvar szikrázó napsütésben pompázik, s tele van élettel. Mintha a holtak birodalmának mezsgyéjén állna, alvilág s az éden között. Egy pillanatra még hátra is fordul, hogy utolsó pillantást vessen a bent üldögélő vendégekre. És csak ugyan, így elnézve némelyiküket, valóban beleillene a sötét lelkek seregébe. Gunyorosan elvigyorodik. Tudja ő, hogy nagy játékosok az égiek. S a túloldalt, még nagyobb szörnyetegek lapulnak. Fagyos és érzéketlen lelkek, olyanok, mint ő vagy még rosszabbak. Ez csak a játék része, hogy azt hihesse az ártatlan bolond, hogy itt nem öleli körbe a gonoszság. Képzeletben tovakergeti, fura gondolatait, s becsukja maga mögött az ajtót. Valóban, az udvaron a pezsgés kézzel foghatóvá válik. Színes szalagok a fák ágain hirdetik az új élet hajnalát. Kergetőző gyerekek önfeledt kacaja, lustán heverésző macska elnyúlva egy kőpadon, szerelmes párok halkan suttogó szava vagy régi ismerősök üdvözlő moraja. Csatakos kutya csaholása, miként a maradékot várja. Egymást túl kiabáló, árusok hada. Úri kisasszonyok, elcsukló ámulata egy-egy csillogó- villogó ékszer láttán. Maga is komótosan sétál a felgyűlő tömegben, s figyeli a körülötte lévőket. Figyelve, hogy még csak véletlenül se érjen senkihez, időben lép el a figyelmetlen járókelők elől. Túl színes, túl idegen ez neki. Kísértetnek, kívülállónak érzi magát, mintha egy látomásban lépkedne. Valahogy ösztönösen kerülik ki, s a tekintetek is átsiklanak rajta. A fegyvereken, ékszereken vagy fogadó ablakain megtörő fény ezernyi szikraként lebeg a szeme előtt, mely nem e világivá teszi az események forgatagát. Beáll egy nagyobb fa árnyékába, hogy szemeit pihentesse egy kicsit. Rég nem volt már a föld alatt, de mg most is van, hogy az erős fény bántja látását. Innen nézi a színpadot, a készülődőket a bámészkodókat. Egy nő jelenti be, hogy hamarosan kezdőik a Ki mit tud? s felkéri a résztvevőket, hogy készüljenek elő. Mozgolódás is támad elől, s néhányan izgatottan ugranak ki a tömegből, hogy dolgukra siessenek. Kíváncsiságát nem igazán kelti fel a parádézás látványa, így már mikor szeme úgy érzi eleget pihent az udvarról kivezető kapu felé veszi az irányt. *
* Nem meglepő, ha egy ajtó kinyitásával új helyre érkezik, az ember. De hogy a küszöb átlépésével szinte egy új világba? A fogadó a maga félhomályába burkolózó sötét hangulatához képest, az udvar szikrázó napsütésben pompázik, s tele van élettel. Mintha a holtak birodalmának mezsgyéjén állna, alvilág s az éden között. Egy pillanatra még hátra is fordul, hogy utolsó pillantást vessen a bent üldögélő vendégekre. És csak ugyan, így elnézve némelyiküket, valóban beleillene a sötét lelkek seregébe. Gunyorosan elvigyorodik. Tudja ő, hogy nagy játékosok az égiek. S a túloldalt, még nagyobb szörnyetegek lapulnak. Fagyos és érzéketlen lelkek, olyanok, mint ő vagy még rosszabbak. Ez csak a játék része, hogy azt hihesse az ártatlan bolond, hogy itt nem öleli körbe a gonoszság. Képzeletben tovakergeti, fura gondolatait, s becsukja maga mögött az ajtót. Valóban, az udvaron a pezsgés kézzel foghatóvá válik. Színes szalagok a fák ágain hirdetik az új élet hajnalát. Kergetőző gyerekek önfeledt kacaja, lustán heverésző macska elnyúlva egy kőpadon, szerelmes párok halkan suttogó szava vagy régi ismerősök üdvözlő moraja. Csatakos kutya csaholása, miként a maradékot várja. Egymást túl kiabáló, árusok hada. Úri kisasszonyok, elcsukló ámulata egy-egy csillogó- villogó ékszer láttán. Maga is komótosan sétál a felgyűlő tömegben, s figyeli a körülötte lévőket. Figyelve, hogy még csak véletlenül se érjen senkihez, időben lép el a figyelmetlen járókelők elől. Túl színes, túl idegen ez neki. Kísértetnek, kívülállónak érzi magát, mintha egy látomásban lépkedne. Valahogy ösztönösen kerülik ki, s a tekintetek is átsiklanak rajta. A fegyvereken, ékszereken vagy fogadó ablakain megtörő fény ezernyi szikraként lebeg a szeme előtt, mely nem e világivá teszi az események forgatagát. Beáll egy nagyobb fa árnyékába, hogy szemeit pihentesse egy kicsit. Rég nem volt már a föld alatt, de mg most is van, hogy az erős fény bántja látását. Innen nézi a színpadot, a készülődőket a bámészkodókat. Egy nő jelenti be, hogy hamarosan kezdőik a Ki mit tud? s felkéri a résztvevőket, hogy készüljenek elő. Mozgolódás is támad elől, s néhányan izgatottan ugranak ki a tömegből, hogy dolgukra siessenek. Kíváncsiságát nem igazán kelti fel a parádézás látványa, így már mikor szeme úgy érzi eleget pihent az udvarról kivezető kapu felé veszi az irányt. *
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-10 23:38:27
Üzenet elküldve: 2015-04-10 23:38:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Worenth//
* Az ital egyben megérkezik az asztalhoz. Erre azért nem fogadott volna, bele gondolva, hogy két poharat, egy üveget és még egy papirost is magával cipel. Amint leül a csomagot oldalra tolja az egyik poharat pedig szembe helyezi el. A saját tányérját örömmel fogadja és húzza is maga elé majd belekóstol.*
- Köszönöm és viszont. *mondja kissé késve, miután már leellenőrizte a minőséget.
Finom meleg. Az elkövetkező szavak meglepik. Nem ezt már tényleg nem fogadhatja el már ha a dalnokot még el akarja kapni a hordó tetején. Bár legrosszabb esetben, ha a lantos elmegy az üveg bornak és éteknek is képes új, jó helyet találni.
Finom, de inkább forró. Hirtelen teszi le a tányérra a húst miután gondolataiba merülve megégette egy cseppet magát. Egy ideig inkább a salátával fog elszórakozni na meg a kérdéseket forgatja meg gondolatában és rak össze elfogadható, nem hazug de mégis mindkettejük számára megfelelő választ.*
- Természetesen. *szól hisz nem titok, hogy ott élnek és, hogy az ódon ház az ő tulajdonuk. A kérdés meglepi. El is mosolyodik.*
- Nem, nem csak a mélységieké. *válaszol úgy miként ő nevezni szereti saját faját.*
- Mi vagyunk a Kúria tulajdonosai de vannak jó néhányan kik nekünk dolgoznak és a házban is laknak, mint például Nestar vagy Svir. *említ meg két nevet azok közül akiket nemrégiben is láthattak még az erdőben. A rangok létezésén elgondolkodva kissé késve válaszol.*
- Rangok is akadnak, bár nem úgy mint szerintem te azt gondolod. A tisztelet is rangot ad az embereknek vagy épp az érdeklődés. *rámosolyog Worenthre* A te tudásodra is kíváncsi volnék de nem tudom mit tudnék cserébe felajánlani.
* Ismét megpróbálkozik a nyársal. Ha nem sajnálná tönkretenni akkor lehúzná a botról az apró darabokat és úgy hűtené, de akkor már nem nézne ki olyan ínycsiklandóan.*
- Ismernek mert a család amihez tartozom erővel bír. *válaszol később mosolyogva* Lehet, hogy te mint mágus nem hallottad a Dwirinthalen nevet, de ez nem csoda. Aki varázslásra adja a fejét az egy kicsit mindig másabb az átlagembereknél. *mondja kedvesen és ezt nyugodtan veheti dicsértnek, megkülönböztetett figyelemnek is a mágus.
Mindeközben halad a hússal is, végre nyugodtan tudja harapni, ehető szintre hűlt, a saláta pedig szépen fogy már a tányérjáról.*
//Worenth//
* Az ital egyben megérkezik az asztalhoz. Erre azért nem fogadott volna, bele gondolva, hogy két poharat, egy üveget és még egy papirost is magával cipel. Amint leül a csomagot oldalra tolja az egyik poharat pedig szembe helyezi el. A saját tányérját örömmel fogadja és húzza is maga elé majd belekóstol.*
- Köszönöm és viszont. *mondja kissé késve, miután már leellenőrizte a minőséget.
Finom meleg. Az elkövetkező szavak meglepik. Nem ezt már tényleg nem fogadhatja el már ha a dalnokot még el akarja kapni a hordó tetején. Bár legrosszabb esetben, ha a lantos elmegy az üveg bornak és éteknek is képes új, jó helyet találni.
Finom, de inkább forró. Hirtelen teszi le a tányérra a húst miután gondolataiba merülve megégette egy cseppet magát. Egy ideig inkább a salátával fog elszórakozni na meg a kérdéseket forgatja meg gondolatában és rak össze elfogadható, nem hazug de mégis mindkettejük számára megfelelő választ.*
- Természetesen. *szól hisz nem titok, hogy ott élnek és, hogy az ódon ház az ő tulajdonuk. A kérdés meglepi. El is mosolyodik.*
- Nem, nem csak a mélységieké. *válaszol úgy miként ő nevezni szereti saját faját.*
- Mi vagyunk a Kúria tulajdonosai de vannak jó néhányan kik nekünk dolgoznak és a házban is laknak, mint például Nestar vagy Svir. *említ meg két nevet azok közül akiket nemrégiben is láthattak még az erdőben. A rangok létezésén elgondolkodva kissé késve válaszol.*
- Rangok is akadnak, bár nem úgy mint szerintem te azt gondolod. A tisztelet is rangot ad az embereknek vagy épp az érdeklődés. *rámosolyog Worenthre* A te tudásodra is kíváncsi volnék de nem tudom mit tudnék cserébe felajánlani.
* Ismét megpróbálkozik a nyársal. Ha nem sajnálná tönkretenni akkor lehúzná a botról az apró darabokat és úgy hűtené, de akkor már nem nézne ki olyan ínycsiklandóan.*
- Ismernek mert a család amihez tartozom erővel bír. *válaszol később mosolyogva* Lehet, hogy te mint mágus nem hallottad a Dwirinthalen nevet, de ez nem csoda. Aki varázslásra adja a fejét az egy kicsit mindig másabb az átlagembereknél. *mondja kedvesen és ezt nyugodtan veheti dicsértnek, megkülönböztetett figyelemnek is a mágus.
Mindeközben halad a hússal is, végre nyugodtan tudja harapni, ehető szintre hűlt, a saláta pedig szépen fogy már a tányérjáról.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-10 20:51:33
Üzenet elküldve: 2015-04-10 20:51:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Moon//
*Végül a mágus választása is a nyárson sütött valószínűleg sertés húsra esik, csak ő nem a kisebbiket, hanem egy méretesebb darabot kér. Vegyes salátát csak kicsit kér, köretként sült burgonyát kér még, vagy rizst, attól függ melyikből tudnak éppen adni. Meglátja a sötételf kezében az üveget, nagyot mosolyog azon, mi is a célja, közben még két pohár bort is rendel Moon. Worenth szeretett volna rendelni azt is, mivel a nő egyszer már fizetett neki, igaz fogadásból, de mégis szerette volna viszonozni. Így az ételt fizeti ki, aztán majd néz valami desszertet, csokoládét, süteményt, hogy legyen egy kis édesség is a végére.*
-Ezután én biztosan énekelnék még ha macska lennék akkor is. *viccelődik ő is, majd megvárja, amíg az ételt kiadják neki, addig végignézi, ahogy a sötételf nőstény az egyik asztalnál megállapodik. Fura kis páros a hórihorgas fehér hajú ember, és az aprócska sötételf nőstény, viszont ez a mágust egyáltalán nem zavarja, mivel kellemes Moon társasága, így a többivel nem foglalkozik. Általában az emberek nem jönnek ki, mondhatni barátságtalanok a mélységiekkel és fordítva is így van. Worenth sem mondhatná, hogy kifejezetten a kedvenc társaságához tartoznak a mélységiek, viszont nem ítélhet az általános elvek alapján, Moon társasága pedig sokkal kellemesebb mint némely embertársáé.*
~És sokkal szórakoztatóbb is.~
*Egy biccentéssel köszöni meg a standosnak az ételt, azonnal meg is fordul, és Moon asztalához lép. A kisebb adagot leteszi a nő elé, majd ő is helyet foglal vele szemben.*
-Remélem ízleni fog, én már majd éhen halok. Jó étvágyat kívánok!
*Az első falat húst óvatosan fogyasztja, mivel elég meleg még nem akarja megégetni a nyelvét, mert akkor oda az ízlelőkéinek.*
-Hagyj majd még helyet a desszertnek is, láttam ott finomságokat. *biccent az egyik stand felé, ahol sütemények, különböző fonott kalácsok, és cukorkák tömkelege várja az édes szájúakat.*
-Kérdezhetek a Kúriáról? *néz a nőstényre Worenth, és ha igen választ kap kérdez, ha nem másfelé tereli a beszélgetést. Nem akar tolakodni, de ha lehet mért is ne kérdezhetne?*
-Kizárólag sötételfeknek ad otthont, vagy olyanok vagytok mint egy nagy család? Régóta áll fent, és megvannak a rangok? *kérdezi, amennyiben korábban nemleges választ kap, a következő hangzik el a mágus szájából.*
-Elég barátságos vagy mélységi létedre, és elég sokan ismernek téged, ez azonban mindenkiről nem mondható el. Honnan ez a különlegesség. *néz mosolyogva a nőre, közben újabb apró falatot helyez szájába a frissen sült húsból.*
//Moon//
*Végül a mágus választása is a nyárson sütött valószínűleg sertés húsra esik, csak ő nem a kisebbiket, hanem egy méretesebb darabot kér. Vegyes salátát csak kicsit kér, köretként sült burgonyát kér még, vagy rizst, attól függ melyikből tudnak éppen adni. Meglátja a sötételf kezében az üveget, nagyot mosolyog azon, mi is a célja, közben még két pohár bort is rendel Moon. Worenth szeretett volna rendelni azt is, mivel a nő egyszer már fizetett neki, igaz fogadásból, de mégis szerette volna viszonozni. Így az ételt fizeti ki, aztán majd néz valami desszertet, csokoládét, süteményt, hogy legyen egy kis édesség is a végére.*
-Ezután én biztosan énekelnék még ha macska lennék akkor is. *viccelődik ő is, majd megvárja, amíg az ételt kiadják neki, addig végignézi, ahogy a sötételf nőstény az egyik asztalnál megállapodik. Fura kis páros a hórihorgas fehér hajú ember, és az aprócska sötételf nőstény, viszont ez a mágust egyáltalán nem zavarja, mivel kellemes Moon társasága, így a többivel nem foglalkozik. Általában az emberek nem jönnek ki, mondhatni barátságtalanok a mélységiekkel és fordítva is így van. Worenth sem mondhatná, hogy kifejezetten a kedvenc társaságához tartoznak a mélységiek, viszont nem ítélhet az általános elvek alapján, Moon társasága pedig sokkal kellemesebb mint némely embertársáé.*
~És sokkal szórakoztatóbb is.~
*Egy biccentéssel köszöni meg a standosnak az ételt, azonnal meg is fordul, és Moon asztalához lép. A kisebb adagot leteszi a nő elé, majd ő is helyet foglal vele szemben.*
-Remélem ízleni fog, én már majd éhen halok. Jó étvágyat kívánok!
*Az első falat húst óvatosan fogyasztja, mivel elég meleg még nem akarja megégetni a nyelvét, mert akkor oda az ízlelőkéinek.*
-Hagyj majd még helyet a desszertnek is, láttam ott finomságokat. *biccent az egyik stand felé, ahol sütemények, különböző fonott kalácsok, és cukorkák tömkelege várja az édes szájúakat.*
-Kérdezhetek a Kúriáról? *néz a nőstényre Worenth, és ha igen választ kap kérdez, ha nem másfelé tereli a beszélgetést. Nem akar tolakodni, de ha lehet mért is ne kérdezhetne?*
-Kizárólag sötételfeknek ad otthont, vagy olyanok vagytok mint egy nagy család? Régóta áll fent, és megvannak a rangok? *kérdezi, amennyiben korábban nemleges választ kap, a következő hangzik el a mágus szájából.*
-Elég barátságos vagy mélységi létedre, és elég sokan ismernek téged, ez azonban mindenkiről nem mondható el. Honnan ez a különlegesség. *néz mosolyogva a nőre, közben újabb apró falatot helyez szájába a frissen sült húsból.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400