// Nyárelői forgatag //
// Zef, Dralg //
*Ahogy az imént Zefen, most rajta a sor, hogy ne törjön ki velőt rengető kacagásban az ifjonc megjegyzését illetően, hát még a rá adott válasz... Azonban hiába minden próbálkozása, egy rövid, de annál hangosabb hahotázás csak kibukik a dús ajkakon.
Inkább nem is próbálja elmagyarázni Dralgnak, hogy kedves barátja csupán arra célzott a maga nyers modorában, hogy nyugodtan tegezze, azonban ha kihívásnak vélte a harcos, akkor örömmel várja, mi lesz erre a fiatal elf újabb felelete.*
- Ami azt illeti, ha valakinek nem tetszik a viselkedésed, azzal nem is éri meg foglalkozni. *Vonja meg a vállát, miután megnyugodott, majd ő is lepillant magára, amint felfedezi, hogy a férfi a tetoválásait vizslatja. Szereti őket közszemlére tenni, azonban előfordul, hogy legszívesebben kikaparná azok szemeit, akik rájuk merik emelni a tekinteteiket. Ezúttal visszafogja magát, és igyekszik inkább professzionálisabb bóknak venni a Vérontó szavait, sem mint vajmi mocskos kéjenc enyelgésének. Nemrégiben kiszemelt magának valakit, és amennyiben a friss hús nem üti meg a szintet, ügyet sem fog vetni rá olyan értelemben. Már pedig Dralg eddig nem vette le a lábáról.* Köszönöm, én is meg vagyok velük elégedve. *Válaszolja egy barátias mosoly kíséretében, majd miután újdonsült társuk lelép málnát szerezni, Zefre süllyeszti karmazsin lélektükreit.*
- Csak én gondolom, hogy kicsit flúgos ez az alak? *Teszi fel a költői kérdést, majd bámészkodva várakozik. Szerencsére hamar visszatér a harcos a kiengesztelésül boltolt gyümölccsel, amit boldogan át is vesz.*
- Rá se ránts, már el is felejtettem, ami történt. *Bájolog ő is, hasonló nyájas mosollyal az arcán, azonban épp, hogy kiejtette az utolsó szót az ajkain, dobpergés hallik fel. Zeffel ellentétben ő nem esik szívrohamhoz közeli állapotba, helyette a szónok felé fordul, és kíváncsian hallgatja mondandóját.
Ő is fellelkesül a hallottakon, így nem csoda, hogy amúgy lenéző ábrázatára most gyermekded öröm telepszik meg, amint ő is az elfre pillant.*
- Még szép! *Kiált fel izgatottan, majd Dralgra tekint, mikor amaz megszólal.*
- Hogyne, tarts velünk te is. Minél többen, annál jobb! *Most bárkinek igent mondana, annyira kíváncsi és olyan fellelkesült, szóval hamarost kézen is fogja Zefet, majd a Vérontó kíséretében átvágja magukat a tömegen, hogy a kovácsműhelyen s az erdő szélén át eljuthassanak a Holdudvarba.
Persze nem ilyen egyszerű a dolguk, néha meg kell állniuk, míg megkérdezi a helyieket, hogy merre is tanácsos menniük – elvégre ő még csak most érkezett a városba -, de nagy nehézségekbe nem ütköznek, és megérkeznek a célállomásra.
Szinte azt se tudja, hova nézzen, annyi minden van. Az egyik oldalt kakasok tömörülnek, másutt célba lövős játékok kaptak teret...*
- Ahhhw, mit próbáljunk ki először? *Kérdezi, leginkább az ifjoncnak címezve kérdését, mert valahogy sejti, hogy Dralg nem épp a gyerekes játékok iránt érdeklődik. Persze még egy harcos is találhat szórakozást s örömöt pár üvegcse leborításában, szóval nem aggódik aziránt, hogy nem találnák fel magukat.*