*Az ajtón kiérve azonnal szétnéz. Megcsodálja a növényeket, a régi, díszes padot, a hatalmas fát és a falakat, melyekre már felfutott némi növényzet. Mindez túl szép ahhoz, hogy bárki is kárt tegyen benne. "Vajon az erdő is ilyen lesz? Ha igen, akkor nagy bajban vagyok..." elmélkedik. Ahogy látja, Nabii is éppen szemlélődik. Így még neki is van ideje csodálkozni. Ajkai önkéntelen résnyire nyílnak az ámulattól, majd mikor észbe kap, összezárja azokat. Tekintetéből eltünteti a gyermeteg ragyogást, mi az újdonság láttán került zöld tekintetébe némi csillogás formájában. Pislog még néhányat, lép előre egyet, újra szétnéz, aztán megrázva magát megkomolyodik és úgy néz újra a célszemélyre.*
- Igen, azt hiszem. Köszönöm a tájékoztatást! Nagyon szép ez a hely, a város tele van meglepetésekkel. A főtér is nagyon szép volt, főleg az a szökőkút. Lefogadom hogy varázslat van rajta. Vagy rosszul gondolom? Ön tud róla valamit? Mióta van a városban? *kérdi érdeklődve. A felé nyújtott tenyérre kicsit furcsállva néz. "Vajon mit akarhat? Csak nem azt, hogy megfogjam a kezét? Nem, azt nem hiszem. Lehet, hogy... Igen, csak a levelet akarhatja." világosodik meg elméje. A borítékot egyszerre szorosabban kezdik fogni ujjai. Arra ügyel, hogy ne gyűrődjön össze se az, se tartalma, de láthatóan idegesebbé válik. A várt, vagy inkább cseppet sem várt pillanat egyre csak közeledik. A boríték átadása azonban szerencsére tolódik, legalábbis Umiedia úgy dönt, előbb a kérdésekre fog válaszolni, vagy valami hasonló feleletet adni.*
- Én, mint küldönc? Nos, hát igen... Ami azt illeti, most fejeztem be a kiképzést. Ők neveltek fel és azzá képeztek, amik ők maguk is. Ez az első, hogy egyedül indultam útnak, eddig mindig a mester mellett voltam és okultam. Most azonban... Úgy vélték először megkönnyítik a dolgom, vagy mi. De nem csak a levél miatt vagyok itt, utána el kell még mondanom néhány dolgot, de csak miután elolvasta. *kezd bele mondandójába, miközben fejét zavartan vakarni kezdi.*
- Hogy hány aranyat? Igazából... Azt hiszem ezt nem lenne jó ötlet elmondanom. És nem is fogom megtenni, bocsánat, de ez rám és rájuk tartozik. Ilyesmikről nem szabad beszélnem, mert túl nagy csábítás lenne egyeseknek, hogy végezzenek a futárral és elvégezzék helyette a munkát, reménykedve a jutalomban. *mondja el okfejtését. A válaszokból azonban kifogyott. Egy pillanatra kétségbe esik, de ezt igyekszik kifelé nem mutatni.*
- Mondja, miért pont bort kért? Az nagyon ártalmas az egészségre. A mesterem már össze-vissza törte magát miatta. Több sérülése lett alkohol fogyasztása miatt, mint harcokból. *próbálja azért terelni a szót, miközben lépteit tovább vezeti az erdő felé, kezeit háta mögé téve, mindkét tagjának ujjaival megfogva a levelet.*