Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-12 13:12:36
Üzenet elküldve: 2013-06-12 13:12:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
//M3, Medliel, Radlina, Shelquatin//
*Ahogy az ork lány kinéz a szobája ablakán a szálláshelyről a Holdudvarra, duhaj verekedést lát. Egy nő hátán egy városőr ül és a nő fejét a földbe veri. Mellette egy másik városőr püföl valakit és van két kardos férfi is. Azt az éjszaka sötétjében nem tudja pontosan kivenni, hogy melyik milyen fajhoz tartozik. A fogadós hangját hallja meg és a szavaiból úgy tűnik, mindjárt hívja az erősítést.
Mtach nem akar belekeveredni, de azért kinyitja az ablakot, egyik kezével még mindig maga elé fogva a függönyt és kiszól a nőt verő városőrnek.*
- Hé hapsikám! Így nem lehet bánni egy nővel, bármit is csinált!
*Ahogy az ork lány kinéz a szobája ablakán a szálláshelyről a Holdudvarra, duhaj verekedést lát. Egy nő hátán egy városőr ül és a nő fejét a földbe veri. Mellette egy másik városőr püföl valakit és van két kardos férfi is. Azt az éjszaka sötétjében nem tudja pontosan kivenni, hogy melyik milyen fajhoz tartozik. A fogadós hangját hallja meg és a szavaiból úgy tűnik, mindjárt hívja az erősítést.
Mtach nem akar belekeveredni, de azért kinyitja az ablakot, egyik kezével még mindig maga elé fogva a függönyt és kiszól a nőt verő városőrnek.*
- Hé hapsikám! Így nem lehet bánni egy nővel, bármit is csinált!
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-12 01:46:35
Üzenet elküldve: 2013-06-12 01:46:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
*Miután gyorsan felhajtotta a pohár hideg vizet és megnézi, hogy van egy felfelé vezető lépcső is, ami a szállásokhoz visz, Mtach Liner odamegy a hátsó bejárathoz. Mielőtt lenyomná a kilincset, még egyszer visszanéz a vendégtérbe. Egészen kis faajtó vezet ki hátul a Pegazus Fogadó épületéből, sokkal kisebb, mint az Arthenior főteréről nyíló nagy, vaskos bejárat. Az ork lánynak egy kicsit le is kell hajolnia, hogy kiférjen az ajtón.
Valami pihenőféle lehet ez a kis udvar padokkal, bokrokkal, egy-két fával meg egy emlékművel. Körülnéz, hogy lát-e valakit ezen az első látásra békésnek tűnő helyen.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.06.12 11:00:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
Valami pihenőféle lehet ez a kis udvar padokkal, bokrokkal, egy-két fával meg egy emlékművel. Körülnéz, hogy lát-e valakit ezen az első látásra békésnek tűnő helyen.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.06.12 11:00:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-11 22:33:59
Üzenet elküldve: 2013-06-11 22:33:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Medliel, Radlina, Shelquatin//
*A nőn ülő őr egyszerűen a földbe veri annak fejét, mikor megszólal:*
- Na te aztán kussoljál. Miattad sántikálhatok majd, mint egy rohadt kalóz.
*A férfit püfölő még pár ütést visz be a törött orrú, s most már foghíjas, eszméletlen férfinak, majd úgy dönt, hogy elég lesz.
Időközben az ájult őr magához tért, s a lugashoz kúszott, hogy vízzel frissítse fel magát. Eddig ez nem az ő napja. Pedig milyen átéléssel mesélte a történetét, még nem is olyan rég.
Az őröket hatalmas meglepetésként éri, mikor az élő homokzsákon ülő férfi, fém vállvédőjéről hangos csattanással pattan le egy tőr. A két harcos rögtön felpattan, már amennyire sikerül, ám a harmadik, a hasából kardot 'lógató' őr ül tovább.*
- Hát itt már senki sem tiszteli a törvényt? *kiáltja a fogadós a Pegazus ajtajából, amiben gyorsan el is tűnik.
A két férfi karddal a kezükben indulnak a nő felé, hisz látják, nincs a tőrnél hosszabb fegyvere, ennél fogva ha eldobálózik, mint a többi, úgy már igencsak előnyben lesznek, főleg mert ketten vannak.
"Főleg mert hárman vagyunk" gondolja a lugasnál magához tért őr, kit a nő eddig nem vett észre, így már indul is, hogy lesből csaphasson le rá.*
*A nőn ülő őr egyszerűen a földbe veri annak fejét, mikor megszólal:*
- Na te aztán kussoljál. Miattad sántikálhatok majd, mint egy rohadt kalóz.
*A férfit püfölő még pár ütést visz be a törött orrú, s most már foghíjas, eszméletlen férfinak, majd úgy dönt, hogy elég lesz.
Időközben az ájult őr magához tért, s a lugashoz kúszott, hogy vízzel frissítse fel magát. Eddig ez nem az ő napja. Pedig milyen átéléssel mesélte a történetét, még nem is olyan rég.
Az őröket hatalmas meglepetésként éri, mikor az élő homokzsákon ülő férfi, fém vállvédőjéről hangos csattanással pattan le egy tőr. A két harcos rögtön felpattan, már amennyire sikerül, ám a harmadik, a hasából kardot 'lógató' őr ül tovább.*
- Hát itt már senki sem tiszteli a törvényt? *kiáltja a fogadós a Pegazus ajtajából, amiben gyorsan el is tűnik.
A két férfi karddal a kezükben indulnak a nő felé, hisz látják, nincs a tőrnél hosszabb fegyvere, ennél fogva ha eldobálózik, mint a többi, úgy már igencsak előnyben lesznek, főleg mert ketten vannak.
"Főleg mert hárman vagyunk" gondolja a lugasnál magához tért őr, kit a nő eddig nem vett észre, így már indul is, hogy lesből csaphasson le rá.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-07 18:09:44
Üzenet elküldve: 2013-06-07 18:09:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//M3, Medliel, Shelquatin//
*A Nap már jó ideje ledugta ocsmány fejét a föld alá, miközben az idegesítő morajlás erősödni kezd odalentről. A fogadó vendégei valószínűleg egyre többet isznak... kiabálnak és puszta jelenlétükkel is dühöt ébresztenek a csendességre vágyó méregszeműben.
Az unalmas hétköznapok halott, fekete maszkot rajzoltak az amúgy szép vonású arcra, ahogy elveszett lelkének darabkáját gyászolja. Nem érzi már a lüktetést, mely a csuklóját kínozta, mégsem hagyta el a szobáját jó ideje, hogy az éjjeli csőcseléken vezesse le indulatait. Olyan üresség marja, melyet már a bor sem tud feledtetni, nem is ivott lassan három napja. Fekete hollóként telepszik rá a magány, miközben a fehér ágyneműn ül, szemhéját szorosan lezárva, újra és újra, mantraként elmondva, hogy nincs tovább. Vége.*
- A pokolba veletek!* Sziszegi, azzal köpenyét magára kapja és úgy dönt, megnézi, miért változott visító disznóóllá a földszint. Enyhe undorral arcán áll meg a lépcsőn, miközben tekintete felméri a helyzetet. A fogadó szinte teljesen üres...A városőrök az ajtóban, két sötételf meg egy csapat megviselt emberfajzat pedig a túloldalon. Épp csak egy villanásra időzik el tekintete az idegenen, majd a szembogár kitágul a hirtelen rátörő emlékek hatására.* ~ Lehetetlen... ~ * De nincs ideje egy szívdobbanásnál tovább nézelődni, mert a hím megfordul és futásnak ered, az őrök meg utána. A nősténykével nem törődik. A fogadós úgyis elintézte... Őr vakkant egy társának, s a következő áldozat már fordul is ki az ajtón. Megfordul és surranó léptei visszaviszik szobájához, melynek ablaka pont a fogadó bejáratára néz. Kattan a zár és nem sokkal később csizmatalp dobban a Főtér macskakövén. Olyan csendes és halk, mint az árnyék, ahogy az őr után oson. Nem lehet túl nagy becsben, ha őt küldték erősítésért... de már nem is fog feljebb jutni a ranglétrán. Radlina egész életében rejtőzködött, osont árnyékból árnyékba, velejéig romlott, üres és sötét, akár azt is mondhatnánk szánalmas, de annyi bizonyos, hogy a gyilkoláshoz jól ért. Amúgy is piszkálja a csőrét az a kudarcba fulladt tolvaj kísérlet, ezúttal egészen biztosan nem hibázik. Amint pár lépés távolságba ér, penge hasítja az éjszakát és állapodik meg a férfi nyakában. Nagy valószínűséggel már ez is halálos, hiszen ott nem védi semmi a városőröket és ilyen közelről még sosem vétett el célt, de biztosra megy és hangtalan árnyékként közelebb siklik, hogy elvágja a másik nyakát. Nem, nem szokott embert ölni, többnyire nincs szüksége rá és régebben talán némi bűntudatot érzett volna a halál torkában hörgő láttán, de most...
Ha a városőr esetleg hangos lenne, megtoldja még egy szúrással, ezúttal a másik szemében állítva meg a pengét. Amint ezzel végzett, a halott testét behúzza egy sikátorba, hogy ott elrejtse egy ürülékből és rothadt gyümölcsből álló, dögszagtól bűzlő kupac alá. Tőreit letisztítja, visszacsúsztatja őket a helyükre, majd az istálló felé veszi az irányt.*
- Két lovat, a gyorsabb fajtából.* Veti oda a fiúnak, miközben két erszényt húz elő.*
- 200-200 arany van a két erszényben, s a lovakat majd visszaküldetem. Ha nem beszélsz senkinek rólam, akkor csak az egyik szütyőért jövök vissza... Ha elárulsz, megöllek.* Kicsit rekedt a hangja, ritkán beszél, de ezúttal hiányzik hangjából az arrogáns él. Tényeket közöl és a fiú úgy látszik ért a szóból.
Radlina segít a lovásznak felnyergelni a lovakat és még az istállóban felpattan, hogy kivágtasson az épületből. A legrövidebb utat választja az erdőig, hogy a Holdudvar hátsó részéhez érjen, s nemsokára zizegő lombok borulnak föléjük.
Némi izgalmat érez, de nem meri elhinni, hogy tényleg Lothaire jött vissza, ezért nem is hagyja elkalandozni gondolatait. A lovakat két erdőszéli fához köti, jobb híján a kantárszárakkal, többre nincs ideje. A Holdudvart és az erdőt egy nyílt füves rész választja el egymástól, de mivel a Hold még alacsonyan jár, a fák árnyéka szinte egészen a kerítésig nyúlik. 3 őr, egy a földön ül, a lányon... egy a hasát markolja, valószínűleg súlyos sebet kapott, míg a harmadik épp a mélységi arcát próbálja pépesre verni. Nem nagyon tudja csalódottságát leplezni... Lothaire sosem hagyta volna eddig fajulni a dolgokat és az összes őr rég csendesen vérezve figyelné üveges tekintettel a túlvilági szépségeket.
A düh elönti testét és ordítani lenne kedve, hogy ilyen ostoba volt... köpenyét leveti, átugrik a kerítésen és futás közben a Synt püfölő őr felé dobja az egyik tőrt. Majd csusszan hüvelyből a másik is, de egyelőre még Radlina ujjai között vár. Nem túl nőies a mozdulat, mellyel a másikon térdelő fejébe rúg, de valószínűleg hatásos, s ha a másik a földön van, megpróbálja belemártani a pengét. Azért a másik két őrről sem feledkezik meg, de mivel kicsit távolabb vannak és nem tűnnek túl gyorsnak, nem számít komolyabb támadásra.*
*A Nap már jó ideje ledugta ocsmány fejét a föld alá, miközben az idegesítő morajlás erősödni kezd odalentről. A fogadó vendégei valószínűleg egyre többet isznak... kiabálnak és puszta jelenlétükkel is dühöt ébresztenek a csendességre vágyó méregszeműben.
Az unalmas hétköznapok halott, fekete maszkot rajzoltak az amúgy szép vonású arcra, ahogy elveszett lelkének darabkáját gyászolja. Nem érzi már a lüktetést, mely a csuklóját kínozta, mégsem hagyta el a szobáját jó ideje, hogy az éjjeli csőcseléken vezesse le indulatait. Olyan üresség marja, melyet már a bor sem tud feledtetni, nem is ivott lassan három napja. Fekete hollóként telepszik rá a magány, miközben a fehér ágyneműn ül, szemhéját szorosan lezárva, újra és újra, mantraként elmondva, hogy nincs tovább. Vége.*
- A pokolba veletek!* Sziszegi, azzal köpenyét magára kapja és úgy dönt, megnézi, miért változott visító disznóóllá a földszint. Enyhe undorral arcán áll meg a lépcsőn, miközben tekintete felméri a helyzetet. A fogadó szinte teljesen üres...A városőrök az ajtóban, két sötételf meg egy csapat megviselt emberfajzat pedig a túloldalon. Épp csak egy villanásra időzik el tekintete az idegenen, majd a szembogár kitágul a hirtelen rátörő emlékek hatására.* ~ Lehetetlen... ~ * De nincs ideje egy szívdobbanásnál tovább nézelődni, mert a hím megfordul és futásnak ered, az őrök meg utána. A nősténykével nem törődik. A fogadós úgyis elintézte... Őr vakkant egy társának, s a következő áldozat már fordul is ki az ajtón. Megfordul és surranó léptei visszaviszik szobájához, melynek ablaka pont a fogadó bejáratára néz. Kattan a zár és nem sokkal később csizmatalp dobban a Főtér macskakövén. Olyan csendes és halk, mint az árnyék, ahogy az őr után oson. Nem lehet túl nagy becsben, ha őt küldték erősítésért... de már nem is fog feljebb jutni a ranglétrán. Radlina egész életében rejtőzködött, osont árnyékból árnyékba, velejéig romlott, üres és sötét, akár azt is mondhatnánk szánalmas, de annyi bizonyos, hogy a gyilkoláshoz jól ért. Amúgy is piszkálja a csőrét az a kudarcba fulladt tolvaj kísérlet, ezúttal egészen biztosan nem hibázik. Amint pár lépés távolságba ér, penge hasítja az éjszakát és állapodik meg a férfi nyakában. Nagy valószínűséggel már ez is halálos, hiszen ott nem védi semmi a városőröket és ilyen közelről még sosem vétett el célt, de biztosra megy és hangtalan árnyékként közelebb siklik, hogy elvágja a másik nyakát. Nem, nem szokott embert ölni, többnyire nincs szüksége rá és régebben talán némi bűntudatot érzett volna a halál torkában hörgő láttán, de most...
Ha a városőr esetleg hangos lenne, megtoldja még egy szúrással, ezúttal a másik szemében állítva meg a pengét. Amint ezzel végzett, a halott testét behúzza egy sikátorba, hogy ott elrejtse egy ürülékből és rothadt gyümölcsből álló, dögszagtól bűzlő kupac alá. Tőreit letisztítja, visszacsúsztatja őket a helyükre, majd az istálló felé veszi az irányt.*
- Két lovat, a gyorsabb fajtából.* Veti oda a fiúnak, miközben két erszényt húz elő.*
- 200-200 arany van a két erszényben, s a lovakat majd visszaküldetem. Ha nem beszélsz senkinek rólam, akkor csak az egyik szütyőért jövök vissza... Ha elárulsz, megöllek.* Kicsit rekedt a hangja, ritkán beszél, de ezúttal hiányzik hangjából az arrogáns él. Tényeket közöl és a fiú úgy látszik ért a szóból.
Radlina segít a lovásznak felnyergelni a lovakat és még az istállóban felpattan, hogy kivágtasson az épületből. A legrövidebb utat választja az erdőig, hogy a Holdudvar hátsó részéhez érjen, s nemsokára zizegő lombok borulnak föléjük.
Némi izgalmat érez, de nem meri elhinni, hogy tényleg Lothaire jött vissza, ezért nem is hagyja elkalandozni gondolatait. A lovakat két erdőszéli fához köti, jobb híján a kantárszárakkal, többre nincs ideje. A Holdudvart és az erdőt egy nyílt füves rész választja el egymástól, de mivel a Hold még alacsonyan jár, a fák árnyéka szinte egészen a kerítésig nyúlik. 3 őr, egy a földön ül, a lányon... egy a hasát markolja, valószínűleg súlyos sebet kapott, míg a harmadik épp a mélységi arcát próbálja pépesre verni. Nem nagyon tudja csalódottságát leplezni... Lothaire sosem hagyta volna eddig fajulni a dolgokat és az összes őr rég csendesen vérezve figyelné üveges tekintettel a túlvilági szépségeket.
A düh elönti testét és ordítani lenne kedve, hogy ilyen ostoba volt... köpenyét leveti, átugrik a kerítésen és futás közben a Synt püfölő őr felé dobja az egyik tőrt. Majd csusszan hüvelyből a másik is, de egyelőre még Radlina ujjai között vár. Nem túl nőies a mozdulat, mellyel a másikon térdelő fejébe rúg, de valószínűleg hatásos, s ha a másik a földön van, megpróbálja belemártani a pengét. Azért a másik két őrről sem feledkezik meg, de mivel kicsit távolabb vannak és nem tűnnek túl gyorsnak, nem számít komolyabb támadásra.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-07 17:52:17
Üzenet elküldve: 2013-06-07 17:52:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Medliel, Mesélő 3 //
*A várt vágás nem is marad el, a fájdalomból összeszorított fogakkal dühöt kovácsol, a düh pedig erőt ad hogy pengéjét mélyen az ember húsába tolhassa, miközben tekintetét a szemeibe fúrva élvezkedik annak fájdalmában. Ekkor rántják meg köpenyénél fogva, amitől valamiért el is engedi nemhogy az erősen szorított kardmarkolatot, de még az áldozata csuklóját satuként tartó izmokat is. Így ahelyett hogy esése közben magára rántaná az őrt, aki emiatt gyakorlatilag beleesne a pengébe hogy saját súlyától nyomva nyársalódjon fel rajta, csak egyedül puffan a földön. De hiába vált szabaddá a két fekete tenyér, izmainak érthetetlen ernyedése csak nem akar szűnni, és még lábait sincs ideje mozdítani, nem fordul bele az esés lendületébe hogy legalább megpróbálja megrúgni az őt lerántó őrt, lábával valahogy távol tartani amíg van ideje elgurulni... Talán sokkal akkor sem járna jobban, hisz egy penge ellen, használhatatlan kezekkel mit sem érne, de legalább az alkarvédőknek hasznát vehetné. Így viszont, ellenállás nélkül érkezik rá egy nehéz térd, ami már önmagában sem kellemes, de még az oldalán lévő vágás fájdalmát is kihangsúlyozza. Van elég baja neki is, a sok esemény közepette Medliel ordítása szinte el sem jut tudatáig, most viszont már ő is felnyög a mellkasára érkező súly miatt. Kezeit, már ha végre mozdulnak, reflexből arca elé kapja hogy védekezzen, így sokkal biztonságosabb mintha megpróbálná elkapni a rá zúduló vaskesztyűket. Lábaival kalimpál inkább felfelé, megpróbálja az őr nyakára kulcsolni őket hogy leránthassa vele magáról. Feladni nem fogja sosem. Beletörődni, megadni magát. Az utolsókig küzd.*
*A várt vágás nem is marad el, a fájdalomból összeszorított fogakkal dühöt kovácsol, a düh pedig erőt ad hogy pengéjét mélyen az ember húsába tolhassa, miközben tekintetét a szemeibe fúrva élvezkedik annak fájdalmában. Ekkor rántják meg köpenyénél fogva, amitől valamiért el is engedi nemhogy az erősen szorított kardmarkolatot, de még az áldozata csuklóját satuként tartó izmokat is. Így ahelyett hogy esése közben magára rántaná az őrt, aki emiatt gyakorlatilag beleesne a pengébe hogy saját súlyától nyomva nyársalódjon fel rajta, csak egyedül puffan a földön. De hiába vált szabaddá a két fekete tenyér, izmainak érthetetlen ernyedése csak nem akar szűnni, és még lábait sincs ideje mozdítani, nem fordul bele az esés lendületébe hogy legalább megpróbálja megrúgni az őt lerántó őrt, lábával valahogy távol tartani amíg van ideje elgurulni... Talán sokkal akkor sem járna jobban, hisz egy penge ellen, használhatatlan kezekkel mit sem érne, de legalább az alkarvédőknek hasznát vehetné. Így viszont, ellenállás nélkül érkezik rá egy nehéz térd, ami már önmagában sem kellemes, de még az oldalán lévő vágás fájdalmát is kihangsúlyozza. Van elég baja neki is, a sok esemény közepette Medliel ordítása szinte el sem jut tudatáig, most viszont már ő is felnyög a mellkasára érkező súly miatt. Kezeit, már ha végre mozdulnak, reflexből arca elé kapja hogy védekezzen, így sokkal biztonságosabb mintha megpróbálná elkapni a rá zúduló vaskesztyűket. Lábaival kalimpál inkább felfelé, megpróbálja az őr nyakára kulcsolni őket hogy leránthassa vele magáról. Feladni nem fogja sosem. Beletörődni, megadni magát. Az utolsókig küzd.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-05 18:58:52
Üzenet elküldve: 2013-06-05 18:58:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Shelquatin, Mesélő3//
*Az események gyorsan peregnek. Pár perc és minden eldőlni látszik. Az elf oldalán sebet kap, ezért még gyorsabban kúszik az őr felé és vágja tőrét annak lábfejébe. Nem tudja, mi hajtja igazából, az hogy nem akar élete végéig börtönben ülni, vagy egyszerűen a makacssága és büszkesége. De talán ez a három összessége. *
„ Igen, talán történhetett volna ez másképp is, lehet nagyobb eséllyel magyaráztam volna ki magam, hisz mikor megérkeztek épp tört tartottak a torkomhoz. De mind ez csak talán. Egyszerűen ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, de az a átkozott fogadós… Már rég messze járnék.” * gondolataiból tőre elvesztése rántja vissza, majd az éles fájdalom melyet a vállába hasító penge okozz. Mélyen vág bele húsába, így már akár mennyire is próbálja legyűrni fájdalmát, nem sikerül neki. Hangosan kiált fel, s ösztönösen kap vállához, s fordul a hátára. A mai éjszaka igen csak eseménydúsra sikeredet, s túl véresre. Torzult arccal, könnyes szemmel vonaglik a vállában, majd egész testében szétáradó fájdalomtól. Látja, amint Syn a földre kerül, s az őr rajta próbálja ki új kesztyűjét. Nem szép dolog, de azért némi káröröm tölti el, s mosolyra is húzódik szája a tudattól, hogy a mai estén nem csak ő kapott.*
„ Így szép az élet!”
*Némi rémület vegyül a tekintetébe, mikor az egyik őr fölé magasodik, s arcáról a mosoly is lehervad. Elfáradt, valahogy nincs kedve, most már a harchoz. Természetesen, ha úgy alakulna, nem hagyná magát ledöfni, még maradt egy tőre. Már nyúlna is értem, ám amikor a fickó nemes eleganciával rátelepszik, a mozdulat sorozatot megakasztja. Beletörődve fekszik a pázsiton, küszködve a levegő vétellel a férfi súlya alatt. Eljutnak hozzá a másik fájdalmas nyögései, s az előbb feltörő öröm tovább száll. Szinte már sajnálja szerencsétlen párát. Egy röpke pillanatra feltámad benne konoksága, hogy csak azért sem hagyja magát és még megmaradt tőrét az őr hátába, állítja. De az ésszerűsség felül kerekedik benne, a helyzetet elnézve nem lenne semmilyen esélyük, szemtől szembe. Valószínűleg az erősítés is úton van, még ha ezeket sikerülne is, a túl oldalra is küldeni, a többivel szemben vajmi esélyük lenne. Esetleg a fogdán.
- Hagyja már! Eléggé átrendezte már az arcát.* veti oda az őrnek, mely épp a hímet püföli.*
*Az események gyorsan peregnek. Pár perc és minden eldőlni látszik. Az elf oldalán sebet kap, ezért még gyorsabban kúszik az őr felé és vágja tőrét annak lábfejébe. Nem tudja, mi hajtja igazából, az hogy nem akar élete végéig börtönben ülni, vagy egyszerűen a makacssága és büszkesége. De talán ez a három összessége. *
„ Igen, talán történhetett volna ez másképp is, lehet nagyobb eséllyel magyaráztam volna ki magam, hisz mikor megérkeztek épp tört tartottak a torkomhoz. De mind ez csak talán. Egyszerűen ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, de az a átkozott fogadós… Már rég messze járnék.” * gondolataiból tőre elvesztése rántja vissza, majd az éles fájdalom melyet a vállába hasító penge okozz. Mélyen vág bele húsába, így már akár mennyire is próbálja legyűrni fájdalmát, nem sikerül neki. Hangosan kiált fel, s ösztönösen kap vállához, s fordul a hátára. A mai éjszaka igen csak eseménydúsra sikeredet, s túl véresre. Torzult arccal, könnyes szemmel vonaglik a vállában, majd egész testében szétáradó fájdalomtól. Látja, amint Syn a földre kerül, s az őr rajta próbálja ki új kesztyűjét. Nem szép dolog, de azért némi káröröm tölti el, s mosolyra is húzódik szája a tudattól, hogy a mai estén nem csak ő kapott.*
„ Így szép az élet!”
*Némi rémület vegyül a tekintetébe, mikor az egyik őr fölé magasodik, s arcáról a mosoly is lehervad. Elfáradt, valahogy nincs kedve, most már a harchoz. Természetesen, ha úgy alakulna, nem hagyná magát ledöfni, még maradt egy tőre. Már nyúlna is értem, ám amikor a fickó nemes eleganciával rátelepszik, a mozdulat sorozatot megakasztja. Beletörődve fekszik a pázsiton, küszködve a levegő vétellel a férfi súlya alatt. Eljutnak hozzá a másik fájdalmas nyögései, s az előbb feltörő öröm tovább száll. Szinte már sajnálja szerencsétlen párát. Egy röpke pillanatra feltámad benne konoksága, hogy csak azért sem hagyja magát és még megmaradt tőrét az őr hátába, állítja. De az ésszerűsség felül kerekedik benne, a helyzetet elnézve nem lenne semmilyen esélyük, szemtől szembe. Valószínűleg az erősítés is úton van, még ha ezeket sikerülne is, a túl oldalra is küldeni, a többivel szemben vajmi esélyük lenne. Esetleg a fogdán.
- Hagyja már! Eléggé átrendezte már az arcát.* veti oda az őrnek, mely épp a hímet püföli.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-05 18:48:20
Üzenet elküldve: 2013-06-05 18:48:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Daron Siseve//
*A Holdudvaron keresztül közelíti meg újra a fogadót, kipróbálja, milyen is errefelé. Sokkal gyorsabban ér vissza, ám kénytelen megtorpanni, és megszemlélni az udvar csodáját. Ezüstös derengés itatja át a harmatot, mely a friss fűillatot kölcsönzi a helynek. Már belépéskor érzi az energiát, ami itt lakozik, és bár nem szokása, csodálattal tekint körbe. Még egy sírt is megpillant. Odalép, és elmereng a márványon, melyben egy arcot lát viszont. Mosolyra húzza a száját.
~ Ügyes kis sírkészítő lehetett. Meg kéne érdeklődnöm, ki csinálta, valami ilyesmit én is elviselnék néhány év múlva. ~
Azonban nem itt és nem most. Ismét visszatér a fogadóba, remélve, hogy Daront még ott találja. Igen kecsegtető ajánlata van számára.*
*A Holdudvaron keresztül közelíti meg újra a fogadót, kipróbálja, milyen is errefelé. Sokkal gyorsabban ér vissza, ám kénytelen megtorpanni, és megszemlélni az udvar csodáját. Ezüstös derengés itatja át a harmatot, mely a friss fűillatot kölcsönzi a helynek. Már belépéskor érzi az energiát, ami itt lakozik, és bár nem szokása, csodálattal tekint körbe. Még egy sírt is megpillant. Odalép, és elmereng a márványon, melyben egy arcot lát viszont. Mosolyra húzza a száját.
~ Ügyes kis sírkészítő lehetett. Meg kéne érdeklődnöm, ki csinálta, valami ilyesmit én is elviselnék néhány év múlva. ~
Azonban nem itt és nem most. Ismét visszatér a fogadóba, remélve, hogy Daront még ott találja. Igen kecsegtető ajánlata van számára.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-03 19:24:42
Üzenet elküldve: 2013-06-03 19:24:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Medliel, Shelquatin//
*A harc kezd egyre inkább kibontakozni, melyet pár bátrabb lelkületű vendég a Pegazus ajtajából is végigkövet.
A földön fekvő nőszemély viszonylag gyorsan reagál a szerencsétlen helyzetére, s pont afelé az őr felé kezd el kúszni, akinek csapása belehasít a férfi oldalába.
A nő tőre átszúrja a férfi lábfejét, ki reflexszerűen, kiabálva emeli fel lábát, ezáltal kirántva a nő kezéből fegyverét. A férfi dühtől izzó szemekkel sújt le a földön fekvő alakra, ki szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem veszti el karját, "csupán" a vállába kap be egy mély vágást. A nő körül gyorsan nő a vértócsa, ám ezzel jelen pillanatban senki sem törődik, hacsak nem ő maga.
A férfi kivédte a fejére mért csapást, ám a vízszintes - időközben, a vérten megcsúszott - csapást nem bírta hárítani, így az egy jó húszcentis vágást hagyott maga után az oldalán.
Ellentámadása sikeresnek mondható, aabban legalábbis, hogy sikerül karon ragadnia ellenfelét, ki képtelen a másik kezével elhárítnai a felé érkező pengét. A kard nehezen ugyan, de utat tör, s már halad is befelé a húsba, mikor a harmadik őr végre olyan pozícióba kerül, hogy ne csak szemlélődjön.
Felhasználván, hogy a férfinak mindkét kezét használnia kell, hogy megtartsa fölényes helyzetét, veszély nélkül toppan mellé, és ragadja meg foszlott köpenyét, melyen nagyot rántva, egyszerűen hanyatt vágja a férfit, kinek kardja szerencsétlen áldozatában marad.
Eztán már könnyű kitalálni, hogy mi is történik: a hanyatt vágódott sötételfre rátérdepel az őr, s addig püföli vaskesztyűjével, míg az ellenáll. A sántikáló őr először kardtól sérült társához lép, ám mikor az biztosítja róla, hogy túléli, a nőhöz lép, s nemes egyszerűséggel ráül.
Mindannyiuk kimerülten, lihegve várják az erősítést, mely pár percen belül meg is érkezik.*
*A harc kezd egyre inkább kibontakozni, melyet pár bátrabb lelkületű vendég a Pegazus ajtajából is végigkövet.
A földön fekvő nőszemély viszonylag gyorsan reagál a szerencsétlen helyzetére, s pont afelé az őr felé kezd el kúszni, akinek csapása belehasít a férfi oldalába.
A nő tőre átszúrja a férfi lábfejét, ki reflexszerűen, kiabálva emeli fel lábát, ezáltal kirántva a nő kezéből fegyverét. A férfi dühtől izzó szemekkel sújt le a földön fekvő alakra, ki szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem veszti el karját, "csupán" a vállába kap be egy mély vágást. A nő körül gyorsan nő a vértócsa, ám ezzel jelen pillanatban senki sem törődik, hacsak nem ő maga.
A férfi kivédte a fejére mért csapást, ám a vízszintes - időközben, a vérten megcsúszott - csapást nem bírta hárítani, így az egy jó húszcentis vágást hagyott maga után az oldalán.
Ellentámadása sikeresnek mondható, aabban legalábbis, hogy sikerül karon ragadnia ellenfelét, ki képtelen a másik kezével elhárítnai a felé érkező pengét. A kard nehezen ugyan, de utat tör, s már halad is befelé a húsba, mikor a harmadik őr végre olyan pozícióba kerül, hogy ne csak szemlélődjön.
Felhasználván, hogy a férfinak mindkét kezét használnia kell, hogy megtartsa fölényes helyzetét, veszély nélkül toppan mellé, és ragadja meg foszlott köpenyét, melyen nagyot rántva, egyszerűen hanyatt vágja a férfit, kinek kardja szerencsétlen áldozatában marad.
Eztán már könnyű kitalálni, hogy mi is történik: a hanyatt vágódott sötételfre rátérdepel az őr, s addig püföli vaskesztyűjével, míg az ellenáll. A sántikáló őr először kardtól sérült társához lép, ám mikor az biztosítja róla, hogy túléli, a nőhöz lép, s nemes egyszerűséggel ráül.
Mindannyiuk kimerülten, lihegve várják az erősítést, mely pár percen belül meg is érkezik.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-03 16:53:26
Üzenet elküldve: 2013-06-03 16:53:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Medliel, Mesélő3 //
*Remélte hogy a lánynak sikerül majd kitérnie előle, úgy látszik jobban megsérült a lába mint hitte. Akkor viszont úgysem veszi hasznát, tehát egyedül van három ellen. Az esélyek nem jók. Talán nem éri meg a következő reggelt, de ha mégis, akkor sem ússza meg sérülés nélkül. Akkor már jobb inkább kiszámított sérülést kapni, mint megpróbálni mindent elkerüli, és olyanba szaladni bele amit nem várt. A bőrvért ha sokat nem is, valamennyit mégis felfog, az alkarvédőknek viszont igen jó hasznát veheti. A testére irányuló vízszintes csapás felől próbál meg valamelyest kitérni azzal, hogy a függőlegesen támadó őr felé fordul és lép hozzá közelebb. Kardviadalban a tapasztalatlanok ritkán számítanak arra, hogy távolságtartás helyett pont ellenkezőleg cselekedjen az ellenfél. Így ha az oldalvást vágó őr el is találja, a seb a hátát fogja érni, és remélhetőleg a megnőtt távolság és a bőrvért miatt nem kap súlyos sebet. Nem az első vágás lesz amit ki kellett bírnia életében, tudja mire számítson. A másik, függőlegest csapó őrhöz lép beljebb, balját felfelé emelve a kard markolatához lehető legközelebb próbálja alkarvédőjével hárítani a fegyverét. Persze nem kellemes érzés egy ilyen találat sem, ha a vágástól meg is véd, az ütés ereje fájdalmas. A lendület megtörése után rámarkol az őr csuklójára és kifelé próbálja csavarni azt miközben maga felé húzza. Az egész mozdulat közben persze jobbjában lévő kardjával egyenesen szúr a férfi testén található páncélzat leggyengébb pontja felé. Ha minden jól megy akkor a beljebb lépéssel, és az őr maga felé húzásával egészen a markolatig tolja pengéjét az emberen keresztül. A terve az, hogy a kardja markolatát és a fickó kezét fogva, lendületével tovább távolodva a másik kettőtől a háta mögött, ezzel a szerencsétlennel együtt forduljon meg, így az áldozata Syn és a két másik közé kerül, élő, bár már inkább haldokló pajzsként szolgálva.
Ha szúrását esetleg sikerül is a féregnek elkerülnie, a kezére csak sikerül rámarkolni, és akkor másik lábával az őr lábai mögé lépve, teljesen hozzásimulva, termetéből és a másik helyzetéből adódóan könnyedén a földre lökheti őt, ami után már gyerekjáték keresztüldöfni. Ekkor is gondot jelent az immár háta mögül támadó két másik, megállni tehát semmiképp nincs ideje, tőlük elfelé kell tovább mozdulnia miközben feléjük fordul hogy védekezhessen. A hátán lobogó szakadozott fekete köpeny is talán számít annyit a gyors mozgás és forgás közben, hogy kissé megzavarja ellenfeleinek pontos célzását. Kis szerencsével az egyiknek a figyelmét sikerül a nősténynek magára vonnia, és bár kétség kívül nem áll jól az ő szénájuk sem, de talán javulnak az esélyek.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.03 16:58:58
*Remélte hogy a lánynak sikerül majd kitérnie előle, úgy látszik jobban megsérült a lába mint hitte. Akkor viszont úgysem veszi hasznát, tehát egyedül van három ellen. Az esélyek nem jók. Talán nem éri meg a következő reggelt, de ha mégis, akkor sem ússza meg sérülés nélkül. Akkor már jobb inkább kiszámított sérülést kapni, mint megpróbálni mindent elkerüli, és olyanba szaladni bele amit nem várt. A bőrvért ha sokat nem is, valamennyit mégis felfog, az alkarvédőknek viszont igen jó hasznát veheti. A testére irányuló vízszintes csapás felől próbál meg valamelyest kitérni azzal, hogy a függőlegesen támadó őr felé fordul és lép hozzá közelebb. Kardviadalban a tapasztalatlanok ritkán számítanak arra, hogy távolságtartás helyett pont ellenkezőleg cselekedjen az ellenfél. Így ha az oldalvást vágó őr el is találja, a seb a hátát fogja érni, és remélhetőleg a megnőtt távolság és a bőrvért miatt nem kap súlyos sebet. Nem az első vágás lesz amit ki kellett bírnia életében, tudja mire számítson. A másik, függőlegest csapó őrhöz lép beljebb, balját felfelé emelve a kard markolatához lehető legközelebb próbálja alkarvédőjével hárítani a fegyverét. Persze nem kellemes érzés egy ilyen találat sem, ha a vágástól meg is véd, az ütés ereje fájdalmas. A lendület megtörése után rámarkol az őr csuklójára és kifelé próbálja csavarni azt miközben maga felé húzza. Az egész mozdulat közben persze jobbjában lévő kardjával egyenesen szúr a férfi testén található páncélzat leggyengébb pontja felé. Ha minden jól megy akkor a beljebb lépéssel, és az őr maga felé húzásával egészen a markolatig tolja pengéjét az emberen keresztül. A terve az, hogy a kardja markolatát és a fickó kezét fogva, lendületével tovább távolodva a másik kettőtől a háta mögött, ezzel a szerencsétlennel együtt forduljon meg, így az áldozata Syn és a két másik közé kerül, élő, bár már inkább haldokló pajzsként szolgálva.
Ha szúrását esetleg sikerül is a féregnek elkerülnie, a kezére csak sikerül rámarkolni, és akkor másik lábával az őr lábai mögé lépve, teljesen hozzásimulva, termetéből és a másik helyzetéből adódóan könnyedén a földre lökheti őt, ami után már gyerekjáték keresztüldöfni. Ekkor is gondot jelent az immár háta mögül támadó két másik, megállni tehát semmiképp nincs ideje, tőlük elfelé kell tovább mozdulnia miközben feléjük fordul hogy védekezhessen. A hátán lobogó szakadozott fekete köpeny is talán számít annyit a gyors mozgás és forgás közben, hogy kissé megzavarja ellenfeleinek pontos célzását. Kis szerencsével az egyiknek a figyelmét sikerül a nősténynek magára vonnia, és bár kétség kívül nem áll jól az ő szénájuk sem, de talán javulnak az esélyek.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.03 16:58:58
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-06-02 22:49:31
Üzenet elküldve: 2013-06-02 22:49:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Shelquatin, Mesélő3//
*A helyzet nem túl fényes. A suhanó pad, olyan lendülettel közelít felé, melyet nem tud kikerülni. Kezeit maga elé kapja, ezzel tompítani tudja az ütést és elkerülni, hogy ezek után ne görbe orral kelljen le élnie életét. Viszont lábai nem tartják, meg így nagy puffanással kerül a földre. Megrázza fejét, hogy kissé magához térjen. Felméri a helyzetet. Syn és három őr, a negyedik elterülve a földön. *
„ Egy gonddal kevesebb.”
*Valahogy le kell foglalni az egyiküket, hárommal semmiképp nem bír el az elf, még termete ellenére sem. Így kúszni kezd feléjük, hátha elvonja annyira a figyelmüket a hím, hogy ő rá nem figyelnek annyira. A hozzá közelebbihez, próbál közelebb kerülni, közben előhúzza egyik tőrét. Ha kellő távolságba kerül az őrhöz, lábfejébe állítja tőrét, bízva abba, hogy az a fájdalomtól a földre kerül. Ha lenne annyira makacs, hogy még meg se rogy, akkor térdhajlatát veszi célba, annyi már csak elegendő lesz ahhoz, hogy összerogyjon. Ha beválik a terve, ráveti magát, és a markolattal veri be az orrát. Nem akarja megölni az őrt, csak ártalmatlanná tenni. Számít arra is, hogy az őrök valamelyike hamarabb észre veszi, így felkészül arra is, hogy felé irányuló csapást kell kikerülnie. Ebben az esetben, elgurulni próbál a penge elől, s közben kisodorni az őr lábát a karjával, úgyhogy az alkar védőjével rácsap annak sarkára.*
*A helyzet nem túl fényes. A suhanó pad, olyan lendülettel közelít felé, melyet nem tud kikerülni. Kezeit maga elé kapja, ezzel tompítani tudja az ütést és elkerülni, hogy ezek után ne görbe orral kelljen le élnie életét. Viszont lábai nem tartják, meg így nagy puffanással kerül a földre. Megrázza fejét, hogy kissé magához térjen. Felméri a helyzetet. Syn és három őr, a negyedik elterülve a földön. *
„ Egy gonddal kevesebb.”
*Valahogy le kell foglalni az egyiküket, hárommal semmiképp nem bír el az elf, még termete ellenére sem. Így kúszni kezd feléjük, hátha elvonja annyira a figyelmüket a hím, hogy ő rá nem figyelnek annyira. A hozzá közelebbihez, próbál közelebb kerülni, közben előhúzza egyik tőrét. Ha kellő távolságba kerül az őrhöz, lábfejébe állítja tőrét, bízva abba, hogy az a fájdalomtól a földre kerül. Ha lenne annyira makacs, hogy még meg se rogy, akkor térdhajlatát veszi célba, annyi már csak elegendő lesz ahhoz, hogy összerogyjon. Ha beválik a terve, ráveti magát, és a markolattal veri be az orrát. Nem akarja megölni az őrt, csak ártalmatlanná tenni. Számít arra is, hogy az őrök valamelyike hamarabb észre veszi, így felkészül arra is, hogy felé irányuló csapást kell kikerülnie. Ebben az esetben, elgurulni próbál a penge elől, s közben kisodorni az őr lábát a karjával, úgyhogy az alkar védőjével rácsap annak sarkára.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-29 21:08:58
Üzenet elküldve: 2013-05-29 21:08:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Medliel, Shelquatin//
* Az őrök vadul kapkodják fejüket a páros között, miközben azok valamiylen furcsa nyelven beszélnek. Elég kellemetlen helyzet, elvégre így könnyűszerrel beszélhetnek meg támadást ellenük, ám ez csak arra ösztökéli a katonákat, hogy még éberebbül figyeljenek.
A hold mint mindig, az udvarra teljes fényével világít le, ennél fogva az emberek látása sem szenved nagy hátrányt, így végig tudják kvöetni amint a férfi a csizmájához nyúl, s onnan valami fényes dolgot húz elő. Az őrök ösztönösen védekező pózt vesznek fel, ám a bandita kése karon találja az egyik elforduló őrt, aki emiatt hangos kiáltásban tör ki.
Amire az őrök felocsúdnak, a sötételf máris a padért nyúl, s elkezdi lóbálni. Szerencsétlenségére a késnek áldozatul eső katonát ez is eltalálja, s már eszméletlenül rogy össze a földön. A többi háromnak sikerül kitérne a pad elől, ám ezt már nem mondhatja el magáról a nő. A férfi gondolhatott volna rá, hogy a nő képtelen a gyors helyzetváltoztatásra, ám úgy tűnik mégsem tette. Nyilván megpróbálta hárítani a pad ütését, ám az mégis alaposan eltalálja, s hanyatt dönti.
A férfi eldobja a padot, ám erre számítani lehetett, így további áldozatot nem szed a mohás fatákolmány. A bandita kardot ránt, bár ha az őrök nem léptek volna hátra a pad csapása elől, ezt bizonyosan nem tehette volna meg, sőt már karja sem lenne.
Mindenesetre most három őr ront rá, részben a társuk miatt, részben mert elég erősnek érzik magukat a küzdelem megnyerésére. A férfi lehet akármilyen jó vívó, most csak azt mérlegelheti, hogy melyik csapást akarja kivédeni: a fejére irányuló függőlegest, vagy a testére irányuló vízszintest. A harmadik őr egyelőre nem fért oda, hogy ős is lesújthasson, ám vélhetőleg ennek hamar eljön az ideje.*
* Az őrök vadul kapkodják fejüket a páros között, miközben azok valamiylen furcsa nyelven beszélnek. Elég kellemetlen helyzet, elvégre így könnyűszerrel beszélhetnek meg támadást ellenük, ám ez csak arra ösztökéli a katonákat, hogy még éberebbül figyeljenek.
A hold mint mindig, az udvarra teljes fényével világít le, ennél fogva az emberek látása sem szenved nagy hátrányt, így végig tudják kvöetni amint a férfi a csizmájához nyúl, s onnan valami fényes dolgot húz elő. Az őrök ösztönösen védekező pózt vesznek fel, ám a bandita kése karon találja az egyik elforduló őrt, aki emiatt hangos kiáltásban tör ki.
Amire az őrök felocsúdnak, a sötételf máris a padért nyúl, s elkezdi lóbálni. Szerencsétlenségére a késnek áldozatul eső katonát ez is eltalálja, s már eszméletlenül rogy össze a földön. A többi háromnak sikerül kitérne a pad elől, ám ezt már nem mondhatja el magáról a nő. A férfi gondolhatott volna rá, hogy a nő képtelen a gyors helyzetváltoztatásra, ám úgy tűnik mégsem tette. Nyilván megpróbálta hárítani a pad ütését, ám az mégis alaposan eltalálja, s hanyatt dönti.
A férfi eldobja a padot, ám erre számítani lehetett, így további áldozatot nem szed a mohás fatákolmány. A bandita kardot ránt, bár ha az őrök nem léptek volna hátra a pad csapása elől, ezt bizonyosan nem tehette volna meg, sőt már karja sem lenne.
Mindenesetre most három őr ront rá, részben a társuk miatt, részben mert elég erősnek érzik magukat a küzdelem megnyerésére. A férfi lehet akármilyen jó vívó, most csak azt mérlegelheti, hogy melyik csapást akarja kivédeni: a fejére irányuló függőlegest, vagy a testére irányuló vízszintest. A harmadik őr egyelőre nem fért oda, hogy ős is lesújthasson, ám vélhetőleg ennek hamar eljön az ideje.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-29 20:39:22
Üzenet elküldve: 2013-05-29 20:39:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Tayro Everlay//
-Nem becsülöm alá, csupán tisztában vagyok a képességeimmel!
*Kacsint egyet és a hátsó ajtó felé veszi az irányt, hogy kijuthassanak a holdudvarra. Ez esetben nem engedi előre a köpenyes alakot, túl nagy az izgatottság benne ahhoz, hogy foglalkozni tudjon az illemmel, vagy akármi mással.*
*Igazából nem különösebben tud bánni a fegyverrel, csupán tényleg lebecsüli ellenfelét és kicsit túl sokat gondol magáról. Valószínűleg nem a párbaj-tudásával fogja megpróbálni legyőzni, sokkal inkább csellel vagy valamiféle fortéllyal.*
-Nem becsülöm alá, csupán tisztában vagyok a képességeimmel!
*Kacsint egyet és a hátsó ajtó felé veszi az irányt, hogy kijuthassanak a holdudvarra. Ez esetben nem engedi előre a köpenyes alakot, túl nagy az izgatottság benne ahhoz, hogy foglalkozni tudjon az illemmel, vagy akármi mással.*
*Igazából nem különösebben tud bánni a fegyverrel, csupán tényleg lebecsüli ellenfelét és kicsit túl sokat gondol magáról. Valószínűleg nem a párbaj-tudásával fogja megpróbálni legyőzni, sokkal inkább csellel vagy valamiféle fortéllyal.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-28 23:33:27
Üzenet elküldve: 2013-05-28 23:33:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Mesélő3, Medliel //
*Ó, nagyon jó lesz így. Fajuk nyelvén válaszol vissza a lánynak**
- Meghalnak. *Vigyorodik el a szóra.* A baloldalit foglald le valahogy.
*Az ő szemszögükből bal oldali természetesen. Arra kissé még mérges hogy Medliel elkótyavetyélte dobótőrét, de ott van még a kés a csizmájában. Nem dobásra készült, de ilyen távolságból arra is kiválóan megfelel, ráadásul nagyobb is, félelmetesebb, súlyosabb, akár lényeges kárt is okozhat. Nem vár többet, a szavai után már emeli is a lábát, és nyúl le kezével, hogy kihúzza onnan a kést. Hátralendít, és dob, ilyen közelről kevésbé kell célzással törődni, így a lehető legtöbb erejét beleadja hogy a jobboldali őrt mellkason találja, megint középre céloz, a biztos hatás elérése érdekében. Amint eldobja, már nyúl is le a mellette lévő pad széléhez, és megindul az őrök felé. Mikor elég közel ér, lépés közben egy fordulatot téve lendíti meg a padot, ezt is a jobboldali őr felé célozva, jobbról-balra (az őrök szemszögéből balról jobbra). Talán a fejet kéne irányba vennie, de azt könnyebb lenne elkerülni, nem engedheti meg magának hogy hibázzon. Jó szokásához híven az őr magasságának közepénél lendíti meg a padot, biztos célt keresve, remélve hogy a felé dobott kés elég elterelés volt ahhoz, hogy ne tudjon időben kitérni előle. Ha betalál ha nem, akkor is kettőt fordul a paddal, a második fordulatnál el is engedi azt, a második (Syn szemszögéből jobbról) őr felé repítve. Sokakat küldött már örök nyugalomra, jó viszonyban van a Halállal. A kérdés csak az, hogy ő hogy bánik a barátaival? Segít neki hogy mégtöbb lelket kapjon, vagy beinvitálja magához a túlvilágra, hogy együtt ihassanak? Syn nem reménykedik ilyen egyszerű győzelemben, de a szerencse kiszámíthatatlan. Mindenesetre, a mutatvány után rögtön kardot ránt, hogy ha nekiugranának tudjon védekezni. Ha esetleg azt látná, hogy a férgeknek megremeg a lába, és inukba száll a bátorság, hát rátesz egy lapáttal és rögtön megindul a legközelebbi felé üvöltve, támadólag. A látszat csal, óvatos ő, és ha ellenállást tapasztal visszahőköl védekezve, hogy felmérhesse a helyzetet. Ha a paddobálás után nem lát gyenge pontot, lehetőséget, akkor még nem ront rá az őrökre, sok függ attól is hogy Medliel mennyire tudja lefoglalni a baloldalit, ha egyáltalán le tudja bármennyire. Abban reménykedik hogy a városőrök, főleg egy sérültet nem szeretnének megölni itt helyben. Azt várja hogy sérülése miatt az a baloldali hamar lefegyverzi a nőt, de akkor is le kell fognia, tartania kell, és akkor Syn máris egyel kevesebbel harcol.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.28 23:47:05
*Ó, nagyon jó lesz így. Fajuk nyelvén válaszol vissza a lánynak**
- Meghalnak. *Vigyorodik el a szóra.* A baloldalit foglald le valahogy.
*Az ő szemszögükből bal oldali természetesen. Arra kissé még mérges hogy Medliel elkótyavetyélte dobótőrét, de ott van még a kés a csizmájában. Nem dobásra készült, de ilyen távolságból arra is kiválóan megfelel, ráadásul nagyobb is, félelmetesebb, súlyosabb, akár lényeges kárt is okozhat. Nem vár többet, a szavai után már emeli is a lábát, és nyúl le kezével, hogy kihúzza onnan a kést. Hátralendít, és dob, ilyen közelről kevésbé kell célzással törődni, így a lehető legtöbb erejét beleadja hogy a jobboldali őrt mellkason találja, megint középre céloz, a biztos hatás elérése érdekében. Amint eldobja, már nyúl is le a mellette lévő pad széléhez, és megindul az őrök felé. Mikor elég közel ér, lépés közben egy fordulatot téve lendíti meg a padot, ezt is a jobboldali őr felé célozva, jobbról-balra (az őrök szemszögéből balról jobbra). Talán a fejet kéne irányba vennie, de azt könnyebb lenne elkerülni, nem engedheti meg magának hogy hibázzon. Jó szokásához híven az őr magasságának közepénél lendíti meg a padot, biztos célt keresve, remélve hogy a felé dobott kés elég elterelés volt ahhoz, hogy ne tudjon időben kitérni előle. Ha betalál ha nem, akkor is kettőt fordul a paddal, a második fordulatnál el is engedi azt, a második (Syn szemszögéből jobbról) őr felé repítve. Sokakat küldött már örök nyugalomra, jó viszonyban van a Halállal. A kérdés csak az, hogy ő hogy bánik a barátaival? Segít neki hogy mégtöbb lelket kapjon, vagy beinvitálja magához a túlvilágra, hogy együtt ihassanak? Syn nem reménykedik ilyen egyszerű győzelemben, de a szerencse kiszámíthatatlan. Mindenesetre, a mutatvány után rögtön kardot ránt, hogy ha nekiugranának tudjon védekezni. Ha esetleg azt látná, hogy a férgeknek megremeg a lába, és inukba száll a bátorság, hát rátesz egy lapáttal és rögtön megindul a legközelebbi felé üvöltve, támadólag. A látszat csal, óvatos ő, és ha ellenállást tapasztal visszahőköl védekezve, hogy felmérhesse a helyzetet. Ha a paddobálás után nem lát gyenge pontot, lehetőséget, akkor még nem ront rá az őrökre, sok függ attól is hogy Medliel mennyire tudja lefoglalni a baloldalit, ha egyáltalán le tudja bármennyire. Abban reménykedik hogy a városőrök, főleg egy sérültet nem szeretnének megölni itt helyben. Azt várja hogy sérülése miatt az a baloldali hamar lefegyverzi a nőt, de akkor is le kell fognia, tartania kell, és akkor Syn máris egyel kevesebbel harcol.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.28 23:47:05
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-28 20:41:17
Üzenet elküldve: 2013-05-28 20:41:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Shelquatin, Mesélő3//
*Amikor a férfi, arra, hogy dobja el, úgy reagál, hogy irányt vált és a lugas felé indul, szemei elkerekednek.*
"Ez teljesen megőrült!”
*Mivel más választása nincs ismét jobban, kapaszkodik a férfiba. Mikor a férfi leteszi, a padoknál, megpróbál úgy helyezkedni, hogy minél kevesebb súly nehezedjen sérült lábára. Távolsági fegyvere nincs. Dobótőreit már eldobálta, íjat pedig nem hord magánál. Öreg hiba. Ha ezt túléli, beszerezz egyet. Igaz nem mestere, de azért most igazán jól jönne. Főleg mivel látható a katonák tétovázása. Syn sem igazán mozdul, mindkét fél kivárásra játszik. *
-Mégis mi a terved? Mert ha sokáig várunk, tömlöcben végezzük. Öten voltak, most négyen vannak, gondolom az nem a söntésnél sörözik.- formálja a szavakat, anyanyelvükön.
* Pillant a férfira. Arcát fürkészi, hátha sikerül valamit kiolvasnia belőle. De a elszántságon kívül nem sokat. Ritka esetek egyike, a mostani. Nem igazán szokott tétovázni, de most nem tudja, hogy mit tegyen. Rántson fegyvert, vagy várjon ő is?
Kezeit fegyverei markolatához csúsztatja, de nem húzza őket elő. Tisztában van vele, hogy nem tud olyan hatékony lenni, mint úgy általában, de a tőle telhetőt megteszi. Vár.*
*Amikor a férfi, arra, hogy dobja el, úgy reagál, hogy irányt vált és a lugas felé indul, szemei elkerekednek.*
"Ez teljesen megőrült!”
*Mivel más választása nincs ismét jobban, kapaszkodik a férfiba. Mikor a férfi leteszi, a padoknál, megpróbál úgy helyezkedni, hogy minél kevesebb súly nehezedjen sérült lábára. Távolsági fegyvere nincs. Dobótőreit már eldobálta, íjat pedig nem hord magánál. Öreg hiba. Ha ezt túléli, beszerezz egyet. Igaz nem mestere, de azért most igazán jól jönne. Főleg mivel látható a katonák tétovázása. Syn sem igazán mozdul, mindkét fél kivárásra játszik. *
-Mégis mi a terved? Mert ha sokáig várunk, tömlöcben végezzük. Öten voltak, most négyen vannak, gondolom az nem a söntésnél sörözik.- formálja a szavakat, anyanyelvükön.
* Pillant a férfira. Arcát fürkészi, hátha sikerül valamit kiolvasnia belőle. De a elszántságon kívül nem sokat. Ritka esetek egyike, a mostani. Nem igazán szokott tétovázni, de most nem tudja, hogy mit tegyen. Rántson fegyvert, vagy várjon ő is?
Kezeit fegyverei markolatához csúsztatja, de nem húzza őket elő. Tisztában van vele, hogy nem tud olyan hatékony lenni, mint úgy általában, de a tőle telhetőt megteszi. Vár.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-27 18:35:37
Üzenet elküldve: 2013-05-27 18:35:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Medliel, Shelquatin//
*Az őrök látják amint a sötételfek lelassítanak, s megfordulnak. A nőtől nem igazán tartanak, elvégre lábra nem igen tud állni, a földön fekve meg aligha tud hozzátenni a harchoz. Tehát négyen vannak egyre. Az arányok jók, de az őrség többnyire olyan emberekből áll, akik nem szívesen áldoznák az életüket, holmi dicsőségért. Megvárják tehát, míg a mérleg még jobban feléjük billen.
A férfi nem ránt kardot, ami egy kissé meglepi a katonákat, bár ebből máris következtethetnek arra, hogy sántikál valamiben. Az előzményeket tekintve mindannyiuk a dobótőröktől fél, hátha lapul még egynéhány a tarsolyában. Mindenesetre őket nem sürgeti semmi. A páros önként cövekelt le, s így már olyan közel tudtak érni hozzájuk, hogy ha esetleg ismét futásnak erednének, már könnyűszerrel elkapnák őket.
Az őrök tehát kivont karddal várnak, s lesik a páros minden mozdulatát. Az erősítés hamarosan befut, s akkor két oldalról lesznek beszorítva a bűnözők, már pedig akkor sokkalta bátrabban fogják megrohamozni őket. Mindenesetre amíg ez nem történik meg, aligha fog itt bárki hősködni.*
*Az őrök látják amint a sötételfek lelassítanak, s megfordulnak. A nőtől nem igazán tartanak, elvégre lábra nem igen tud állni, a földön fekve meg aligha tud hozzátenni a harchoz. Tehát négyen vannak egyre. Az arányok jók, de az őrség többnyire olyan emberekből áll, akik nem szívesen áldoznák az életüket, holmi dicsőségért. Megvárják tehát, míg a mérleg még jobban feléjük billen.
A férfi nem ránt kardot, ami egy kissé meglepi a katonákat, bár ebből máris következtethetnek arra, hogy sántikál valamiben. Az előzményeket tekintve mindannyiuk a dobótőröktől fél, hátha lapul még egynéhány a tarsolyában. Mindenesetre őket nem sürgeti semmi. A páros önként cövekelt le, s így már olyan közel tudtak érni hozzájuk, hogy ha esetleg ismét futásnak erednének, már könnyűszerrel elkapnák őket.
Az őrök tehát kivont karddal várnak, s lesik a páros minden mozdulatát. Az erősítés hamarosan befut, s akkor két oldalról lesznek beszorítva a bűnözők, már pedig akkor sokkalta bátrabban fogják megrohamozni őket. Mindenesetre amíg ez nem történik meg, aligha fog itt bárki hősködni.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-27 12:40:14
Üzenet elküldve: 2013-05-27 12:40:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Tayro Everlay//
-Netán félnem kéne? *Kacsit a csuklyásra.* A maga öltözéke is csupán egy ruhadarab. Ha nem haragszik, ettől én nem ijednék meg. Ami pedig az italozást illeti, jómagam most nem innék semmit, viszont örömmel csatlakozok.
*A következő 'segítségen' kissé elmosolyodik, de nem válaszol rá semmit.*
~Azért remélem nem néz ilyen oktondinak.~
*Kinyitja a fogadó hátsó ajtaját és előre engedi a férfit, majd utána ő is bemegy.*
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.27 12:40:33
-Netán félnem kéne? *Kacsit a csuklyásra.* A maga öltözéke is csupán egy ruhadarab. Ha nem haragszik, ettől én nem ijednék meg. Ami pedig az italozást illeti, jómagam most nem innék semmit, viszont örömmel csatlakozok.
*A következő 'segítségen' kissé elmosolyodik, de nem válaszol rá semmit.*
~Azért remélem nem néz ilyen oktondinak.~
*Kinyitja a fogadó hátsó ajtaját és előre engedi a férfit, majd utána ő is bemegy.*
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.27 12:40:33
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-27 07:29:02
Üzenet elküldve: 2013-05-27 07:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok//
* A férfi leugrik az ablakból, nem mintha olyan magas lett volna. Közben a szél is feltámadt, így nemcsak hegyi dísz a csuklya. A férfi megkopogtatja vállát. ~ Érdekes egy férfi annyi szent. Na nem bánom. ~ Gondolja, majd megfordúl, válaszúl kezet nyújt. *
-Tayro Everlay. Tudja, érdekes, hogy csak így megszólít egy csuklyába öltözött idegent. Nem fél? * Kérdezi kicsit gúnyossan. Persze eszében sincs bántani az idegent, de még soha senki nem merte így leszólítani. ~ Ez az ember vagy nagyon bátor, vagypedig teljessen bolond. Külsőleg bolondnak is tűnik, de az nem jelent semmit. ~ .
-Nézze, én most épp inni megyek a fogadóba. Tartson velem. Mellesleg... férfi vagyok ha esetleg a hangomból nem jött volna rá.
* A férfi leugrik az ablakból, nem mintha olyan magas lett volna. Közben a szél is feltámadt, így nemcsak hegyi dísz a csuklya. A férfi megkopogtatja vállát. ~ Érdekes egy férfi annyi szent. Na nem bánom. ~ Gondolja, majd megfordúl, válaszúl kezet nyújt. *
-Tayro Everlay. Tudja, érdekes, hogy csak így megszólít egy csuklyába öltözött idegent. Nem fél? * Kérdezi kicsit gúnyossan. Persze eszében sincs bántani az idegent, de még soha senki nem merte így leszólítani. ~ Ez az ember vagy nagyon bátor, vagypedig teljessen bolond. Külsőleg bolondnak is tűnik, de az nem jelent semmit. ~ .
-Nézze, én most épp inni megyek a fogadóba. Tartson velem. Mellesleg... férfi vagyok ha esetleg a hangomból nem jött volna rá.
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-26 19:51:00
Üzenet elküldve: 2013-05-26 19:51:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Tayro Everlay//
*A Holdudvaron egy sötét ruhába burkolózott alakot pillant meg álldogálni, látszólag egyedül. Vonzza a a titokzatosság, melyet rejtélyes személy áraszt magából.*
~Talán ma sem unatkozok.~
*Nagyra nyitja szobája ablakát és kihajol rajta. Lenéz a föld felé, hogy felmérhesse, mégis mekkora a távolság az emelet és a föld között. Látszólag nem sok, egyszerűen kivitelezhető egy kis mászóka a végén egy kis zuhanással. Bele is vág. Két kezével megfogja az ablakpárkányt és lassan az ablak túlvégére mászik ki. Innen már nem igen tud hova kapaszkodni, esetleg lejjebb menni. Egy lehetősége maradt, mégpedig, hogy elengedi és leesik, aztán lesz ami lesz. Az esés szerencsére zökkenőmentesen lezajlik, így végre a Holdudvaron tudhatja magát.*
*Kissé leporolja öltözékét, majd kiegyenesedik és körülnéz. A -talán- férfi, csupán néhány lépésnyire van Pyrkontól. Odasétál hozzá, majd megkocogtatja a vállát, hogy megforduljon és szemügyre vehesse az arcát.*
-Elnézést! Kérem, elnézést, hogy csak így magára török! Pyrkon Dravok, szolgálatára!
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.26 19:53:28
*A Holdudvaron egy sötét ruhába burkolózott alakot pillant meg álldogálni, látszólag egyedül. Vonzza a a titokzatosság, melyet rejtélyes személy áraszt magából.*
~Talán ma sem unatkozok.~
*Nagyra nyitja szobája ablakát és kihajol rajta. Lenéz a föld felé, hogy felmérhesse, mégis mekkora a távolság az emelet és a föld között. Látszólag nem sok, egyszerűen kivitelezhető egy kis mászóka a végén egy kis zuhanással. Bele is vág. Két kezével megfogja az ablakpárkányt és lassan az ablak túlvégére mászik ki. Innen már nem igen tud hova kapaszkodni, esetleg lejjebb menni. Egy lehetősége maradt, mégpedig, hogy elengedi és leesik, aztán lesz ami lesz. Az esés szerencsére zökkenőmentesen lezajlik, így végre a Holdudvaron tudhatja magát.*
*Kissé leporolja öltözékét, majd kiegyenesedik és körülnéz. A -talán- férfi, csupán néhány lépésnyire van Pyrkontól. Odasétál hozzá, majd megkocogtatja a vállát, hogy megforduljon és szemügyre vehesse az arcát.*
-Elnézést! Kérem, elnézést, hogy csak így magára török! Pyrkon Dravok, szolgálatára!
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.26 19:53:28
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-26 19:48:37
Üzenet elküldve: 2013-05-26 19:48:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon//
* Tayro még mindig a Holdudvaron van, igaz már nem ül, hanem fekszik. Lefeküdt a padra, nem azért mert nincs pénze a fogadóra hanem mert... mert miért ne? Szóval fekszik a padon és gondolkodik. ~ Kéne valami jó balhé, halálra unom magam. ~ Ekkor veszi csak észre, hogy egy igencsak bohóc kinézetű ember néz ki az ablakon. *
-Kell valami?! * Kiált majd feláll, semmi kedve harcolni, de ugyis halálra unja magát. Persze ha a férfi nem köt bele, akkor nem fogja megtámadni. Nem akar ő visszakerűlni a tömlőcbe, de nincs is ellenére, a végén már élvezte az ingyen szállás lehetőségét. *
* Tayro még mindig a Holdudvaron van, igaz már nem ül, hanem fekszik. Lefeküdt a padra, nem azért mert nincs pénze a fogadóra hanem mert... mert miért ne? Szóval fekszik a padon és gondolkodik. ~ Kéne valami jó balhé, halálra unom magam. ~ Ekkor veszi csak észre, hogy egy igencsak bohóc kinézetű ember néz ki az ablakon. *
-Kell valami?! * Kiált majd feláll, semmi kedve harcolni, de ugyis halálra unja magát. Persze ha a férfi nem köt bele, akkor nem fogja megtámadni. Nem akar ő visszakerűlni a tömlőcbe, de nincs is ellenére, a végén már élvezte az ingyen szállás lehetőségét. *
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-05-25 15:41:49
Üzenet elküldve: 2013-05-25 15:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Mesélő3, Medliel//
~Eddig és ne tovább.~
*Van egy határ amíg a józan ész futást parancsol, hisz se meghalni, se tömlöcben tengődni nem akar. Ezt a határt akkor lépi túl, mikor érzi a lány szorításának gyengülését. Nem enged, nem holmi ember fattyú vagy tündér kislány, hogy ennyire rettegne a harctól vagy a haláltól. Nem fog ő félni, féljen ez a négy, meg majd az összes többi ha esetleg jönne. Ha a halál vár rá, ennél jobb éjszakát nem is választhatott volna. Nem hagyja leesni a lányt, elfordul a kapu felől és a lugast veszi célba. Ott a kerítés is közel van, talán némi védelmet nyújt, ő a bőrvértjében és a méretével könnyedén átlibben rajta, a páncélosoknak azért ez kicsivel talán nehezebb művelet. De leginkább a két fapad ami miatt így dönt, meglehetősen kecsegtető fegyvernek látszik az emberek ellen. Ha sikerül akár egyet is megcsapnia vele, az már ma este nem fog tovább veszélyt jelenteni. Egyet talán legalább lefoglal a nő, és akkor marad kettő. Ha valahogy még egyet ártalmatlanít, a maradékkal gyorsan elbánik. Az idő viszont sürget, nem maradhatnak túl sokáig. A padok mellé érve teszi le végül a lányt, aztán az őket üldözők felé fordul.*
- Legalább jól haljunk meg. Hát gyertek! *Az első mondat a nőnek szól, a maradékot már az emberek felé mondja. Meglátjuk mennyire fűlik a foguk ezeknek a sárban túró földikutyáknak ahhoz, hogy egy kétméteres sötételffel szembeálljanak, mikor az magabiztos mosollyal invitálja őket a halálba. A szürke szemekben gyilkos fény csillan, nem tűnik se elkeseredettnek, se őrültnek, itt ma emberek vére fog folyni, aggódjanak ők ha kedves az életük. A holdfényben ő tökéletesen élesen lát, ezek a kukacok meg a nap nélkül el vannak veszve. Kardot nem ránt, még nem, az egyik pad mellett áll meg, várja hogy odaérjenek, hogy adódjon az alkalom...*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.25 16:45:32
~Eddig és ne tovább.~
*Van egy határ amíg a józan ész futást parancsol, hisz se meghalni, se tömlöcben tengődni nem akar. Ezt a határt akkor lépi túl, mikor érzi a lány szorításának gyengülését. Nem enged, nem holmi ember fattyú vagy tündér kislány, hogy ennyire rettegne a harctól vagy a haláltól. Nem fog ő félni, féljen ez a négy, meg majd az összes többi ha esetleg jönne. Ha a halál vár rá, ennél jobb éjszakát nem is választhatott volna. Nem hagyja leesni a lányt, elfordul a kapu felől és a lugast veszi célba. Ott a kerítés is közel van, talán némi védelmet nyújt, ő a bőrvértjében és a méretével könnyedén átlibben rajta, a páncélosoknak azért ez kicsivel talán nehezebb művelet. De leginkább a két fapad ami miatt így dönt, meglehetősen kecsegtető fegyvernek látszik az emberek ellen. Ha sikerül akár egyet is megcsapnia vele, az már ma este nem fog tovább veszélyt jelenteni. Egyet talán legalább lefoglal a nő, és akkor marad kettő. Ha valahogy még egyet ártalmatlanít, a maradékkal gyorsan elbánik. Az idő viszont sürget, nem maradhatnak túl sokáig. A padok mellé érve teszi le végül a lányt, aztán az őket üldözők felé fordul.*
- Legalább jól haljunk meg. Hát gyertek! *Az első mondat a nőnek szól, a maradékot már az emberek felé mondja. Meglátjuk mennyire fűlik a foguk ezeknek a sárban túró földikutyáknak ahhoz, hogy egy kétméteres sötételffel szembeálljanak, mikor az magabiztos mosollyal invitálja őket a halálba. A szürke szemekben gyilkos fény csillan, nem tűnik se elkeseredettnek, se őrültnek, itt ma emberek vére fog folyni, aggódjanak ők ha kedves az életük. A holdfényben ő tökéletesen élesen lát, ezek a kukacok meg a nap nélkül el vannak veszve. Kardot nem ránt, még nem, az egyik pad mellett áll meg, várja hogy odaérjenek, hogy adódjon az alkalom...*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.25 16:45:32
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400