Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-21 12:36:50
Üzenet elküldve: 2013-12-21 12:36:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raod//
*Csendesen lépdel a férfi mellett, de oly határozottan, hogy amaz tudja, követnie kell. Mivel a félvér nem ismeri a járást, muszáj vezesse - bár abban nem kételkedik, hogy a növényekhez értő az erdőből kikeveredne.*
- Nos, ez tőled függ. Engem nem nagyon köt a munkám. Van segédem, ha szükséges, őt ki tudom küldeni magam helyett a piacra árulni. Akkor vizsgálsz meg, amikor engedi az időd. Akár a főzet elkészülése után is.
*Elgondolkodik a kérdés hallatán, magában néhány mondatban összefoglalja, miről is szól a munkája.*
- A dolog alapja nem túl nehéz. Mindent valamivel drágábban adsz el, mint amennyibe a megszerzése kerül, hogy neked is megérje. De ezt gondolom, tudod. Nekem saját módszerem van. A kereskedők java nagyon sok hasznot számít rá az áruira. Láttam már olyat is, aki például egy poharat akart eladni annyiért, amennyiért négyet-ötöt szerez meg ő maga. Ezt lehet kihasználni. Ha néhány tíz-száz arannyal olcsóbban is adok valamit náluk, még mindig szép összeg marad a zsebemben, és az árut is tőlem viszik jobban. Nyilvánvalóan akad, akinek nem tetszik, hogy rajta marad a portéka. Nekik két lehetőségük van. A keményebb dió az, aki fenyegetőzik emiatt. De talán ők vannak kevesebben. A többség, aki csak megélni akar, nem pedig kiszedni a temérdek pénzt a város lakóiból, inkább még olcsóbban árul nálam. Tőlük általában felvásárolom én magam a holmit, és eladom olyan áron, ahogy a többit. Így nem járnak rosszul ők sem, gyorsan jutnak pénzhez. Nekem pedig még mindig van rajta egy kis hasznom. Nem ördöngősség.
*Lassan kiérnek az erdőből, egészen pontosan a Holdudvarra toppannak az ottani kis kapun keresztül.*
- Itt is vagyunk. Itt átmegyünk még, aztán be azon az ajtón. Az a fogadó hátsó bejárata.
*Magyarázza, s még az épület felé is mutat.*
*Csendesen lépdel a férfi mellett, de oly határozottan, hogy amaz tudja, követnie kell. Mivel a félvér nem ismeri a járást, muszáj vezesse - bár abban nem kételkedik, hogy a növényekhez értő az erdőből kikeveredne.*
- Nos, ez tőled függ. Engem nem nagyon köt a munkám. Van segédem, ha szükséges, őt ki tudom küldeni magam helyett a piacra árulni. Akkor vizsgálsz meg, amikor engedi az időd. Akár a főzet elkészülése után is.
*Elgondolkodik a kérdés hallatán, magában néhány mondatban összefoglalja, miről is szól a munkája.*
- A dolog alapja nem túl nehéz. Mindent valamivel drágábban adsz el, mint amennyibe a megszerzése kerül, hogy neked is megérje. De ezt gondolom, tudod. Nekem saját módszerem van. A kereskedők java nagyon sok hasznot számít rá az áruira. Láttam már olyat is, aki például egy poharat akart eladni annyiért, amennyiért négyet-ötöt szerez meg ő maga. Ezt lehet kihasználni. Ha néhány tíz-száz arannyal olcsóbban is adok valamit náluk, még mindig szép összeg marad a zsebemben, és az árut is tőlem viszik jobban. Nyilvánvalóan akad, akinek nem tetszik, hogy rajta marad a portéka. Nekik két lehetőségük van. A keményebb dió az, aki fenyegetőzik emiatt. De talán ők vannak kevesebben. A többség, aki csak megélni akar, nem pedig kiszedni a temérdek pénzt a város lakóiból, inkább még olcsóbban árul nálam. Tőlük általában felvásárolom én magam a holmit, és eladom olyan áron, ahogy a többit. Így nem járnak rosszul ők sem, gyorsan jutnak pénzhez. Nekem pedig még mindig van rajta egy kis hasznom. Nem ördöngősség.
*Lassan kiérnek az erdőből, egészen pontosan a Holdudvarra toppannak az ottani kis kapun keresztül.*
- Itt is vagyunk. Itt átmegyünk még, aztán be azon az ajtón. Az a fogadó hátsó bejárata.
*Magyarázza, s még az épület felé is mutat.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-15 10:57:03
Üzenet elküldve: 2013-12-15 10:57:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aweron//
*Aweron bizonyára nem tudja, hogy a tündérek nem olyanok, mint régen az elsők voltak. Már nem nagyon tudnak úgy, szépen és olyan hosszan repülni. Csak rásegíthetnek a nagyobb ugrásokra, vagy tompíthatják az esetleges csúnya zuhanásokat. Nem Aerwen nem azért gyors, mert szárnyai vannak, hanem mert ő ilyen, bizonyára szárnynélküli tündérként is az lenne. Mert hogy olyanok is vannak.*
- Az erdőben?
*Ámuldozik, nem is tudja, mit mondjon.*
- Az erdő veszélyes, én csak az erdőszéli tisztásig megyek el. *bár most lehet találékonynak kellene lennie, mert bizony ha vízen nem tud átjutni a kikötőbe akkor lehet az erdő felől lehet menni. Azonban a gondolatmenetét megakasztja Aweron tette, a kard. A kérdésre torpan meg, és fordul meg lassan. Aprót bólint, és nem tudja ez az egész mire volt jó. Egyelőre nem szól semmit, csak figyeli a padtól arrébb lépegető férfit.*
- Csúnya dolog ijesztgetni. *mondja halkan, és közelebb reppen a padhoz. Mos megint gyors, talán ötször is megérinti a kardot, míg elhangzik a kérdés. Mosolyt csal az ajkára a fél-elf.*
- Úgy hogy nem repülök erős szélben. De mellékesen nem tudok hosszan repülni, csak rövid ideig. A szárnyak vékonyak a testem meg viszonylag nagy hozzá. Nem vagyunk olyanok már, mint régen. *kicsit szomorúan mondja, közben a kardra néz, és tudja nem képes megemelni. De a padon kicsit odébb tolni talán. Ez sikerül is. Aztán minden erejét beleveti, és a földtől úgy fél méterre felemelkedik, és pont Aweron előtt száll le.*
- Csak ennyit tudok repülni. *Mutatja be, az elköszönésre pedig bólint.*
- Rendben további szép estét, és én gyakran járok erre. *aztán eszébe jut, hogy lassan át fog utazni a Kikötőbe valahogy, akkor már nem lesz itt. Azonban ezt már nem tudja elmondani Aweronnak, mert addigra már kisétált a kiskapun. Hát előfordul, hogy még találkoznak, de ha nem akkor lehet csak sokkal később. Nagyot sóhajt, majd visszatér ahhoz a ponthoz ahol megszakította a férfi.*
~A könyvtár.~
*Jut eszébe.*
- Persze oda akartam menni. *Mosolyodik el, és így a templomba is benézhet, az ottani kert amúgy is szép, és régen látta.*
*Aweron bizonyára nem tudja, hogy a tündérek nem olyanok, mint régen az elsők voltak. Már nem nagyon tudnak úgy, szépen és olyan hosszan repülni. Csak rásegíthetnek a nagyobb ugrásokra, vagy tompíthatják az esetleges csúnya zuhanásokat. Nem Aerwen nem azért gyors, mert szárnyai vannak, hanem mert ő ilyen, bizonyára szárnynélküli tündérként is az lenne. Mert hogy olyanok is vannak.*
- Az erdőben?
*Ámuldozik, nem is tudja, mit mondjon.*
- Az erdő veszélyes, én csak az erdőszéli tisztásig megyek el. *bár most lehet találékonynak kellene lennie, mert bizony ha vízen nem tud átjutni a kikötőbe akkor lehet az erdő felől lehet menni. Azonban a gondolatmenetét megakasztja Aweron tette, a kard. A kérdésre torpan meg, és fordul meg lassan. Aprót bólint, és nem tudja ez az egész mire volt jó. Egyelőre nem szól semmit, csak figyeli a padtól arrébb lépegető férfit.*
- Csúnya dolog ijesztgetni. *mondja halkan, és közelebb reppen a padhoz. Mos megint gyors, talán ötször is megérinti a kardot, míg elhangzik a kérdés. Mosolyt csal az ajkára a fél-elf.*
- Úgy hogy nem repülök erős szélben. De mellékesen nem tudok hosszan repülni, csak rövid ideig. A szárnyak vékonyak a testem meg viszonylag nagy hozzá. Nem vagyunk olyanok már, mint régen. *kicsit szomorúan mondja, közben a kardra néz, és tudja nem képes megemelni. De a padon kicsit odébb tolni talán. Ez sikerül is. Aztán minden erejét beleveti, és a földtől úgy fél méterre felemelkedik, és pont Aweron előtt száll le.*
- Csak ennyit tudok repülni. *Mutatja be, az elköszönésre pedig bólint.*
- Rendben további szép estét, és én gyakran járok erre. *aztán eszébe jut, hogy lassan át fog utazni a Kikötőbe valahogy, akkor már nem lesz itt. Azonban ezt már nem tudja elmondani Aweronnak, mert addigra már kisétált a kiskapun. Hát előfordul, hogy még találkoznak, de ha nem akkor lehet csak sokkal később. Nagyot sóhajt, majd visszatér ahhoz a ponthoz ahol megszakította a férfi.*
~A könyvtár.~
*Jut eszébe.*
- Persze oda akartam menni. *Mosolyodik el, és így a templomba is benézhet, az ottani kert amúgy is szép, és régen látta.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-14 23:35:10
Üzenet elküldve: 2013-12-14 23:35:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Aerwen //
* Egész kis leírást kap a városról, mit Aerwen csupán egy órácska alatt járt be, azonban neki szárnyai vannak, úgy pedig könnyebb az utazgatás. A borostás lovagnak viszont marad a térkép, amit elég drágán vett egy piaci kofától még a téren. Furcsán rajzolt térkép, de ő szerencsére kiigazodik rajta.*
- Nekem eddig csak a szebb helyeket volt szerencsém megtekinteni. Átutazóban vagyunk a barátaimmal és az erdőben szálltunk meg. * Mondja, s közben megigazítja vastag bőrövét, melyen ott lóg a hatalmas kard. A fogócskázás hamar abbamarad, mert az erősen illuminált állapotú Grezz kiles a fogadó ajtaja mögül. A kövér férfi megállapítja, hogy Aweronnak elmentek otthonról, mert egy nemlétező tündérkét kerget, a kardforgató csak legyint és leheveredik egy padra kifújni magát. Az új játék amit Aweron talál ki nem nagyon tetszik a kis tündér lánynak, ami mondjuk érthető. Könnyű rájuk ijeszteni s a férfi ezt tudván mégis meggondolatlanul a kardjáért nyúl.*
- Ne félj. Gyere csak vissza! Tudod mit? Leteszem ide a padra és arrébb sétálok. Úgy már jó lesz? * És így is tesz. Miután lepakolja tesz hátrébb pár lépést majd int, hogy nyugodtan próbálja meg. Ebből egész jó kis fogadást lehetne kötni Grezzel, amin visszanyerhetné a pénzét. Aweron amellett tenné le a tétjét, hogy csak megmozdítani tudja, de rendesen felemelni nem, de ez majd most talán kiderül, hacsak Aerwen nem repül el a széllel.*
- Na ne félj már. A zord külsőm teszi biztos, meg ez a sok vas rám szíjazva. * Beletúr sötét hullámos hajzuhatagába, majd az állával a kardra bök biztatóan. Tekintetével követi a tündért, s közben felmerül benne egy furcsa kérdés, amit fel is tesz hamarosan.*
- Erős szélben hogy tudsz repülni? Nem fúj el? * Kérdi, s ha a lányka mindeközben megemeli a pallost elismerően biccent. Ha nem akkor egyszerűen csak visszacsúsztatja a helyére, majd a holdat eltakaró sötét fellegekre pillant.*
- Azt hiszem jobb ha megyek. Már így is késésben vagyok. * Elmosolyodik, s még vet egy pillantást a lánykára, majd búcsút int. A tábornál majd biztosan kérdőre vonják, hogy hol maradt el idáig, úgyhogy sietősebbre veszi lépteit.*
- Viszlát! Talán látjuk még egymást... ha erre fúj a szél, tündérlány. * Mondja neki, majd a holdudvar kis sövényén átkelve kilép a kapun.*
* Egész kis leírást kap a városról, mit Aerwen csupán egy órácska alatt járt be, azonban neki szárnyai vannak, úgy pedig könnyebb az utazgatás. A borostás lovagnak viszont marad a térkép, amit elég drágán vett egy piaci kofától még a téren. Furcsán rajzolt térkép, de ő szerencsére kiigazodik rajta.*
- Nekem eddig csak a szebb helyeket volt szerencsém megtekinteni. Átutazóban vagyunk a barátaimmal és az erdőben szálltunk meg. * Mondja, s közben megigazítja vastag bőrövét, melyen ott lóg a hatalmas kard. A fogócskázás hamar abbamarad, mert az erősen illuminált állapotú Grezz kiles a fogadó ajtaja mögül. A kövér férfi megállapítja, hogy Aweronnak elmentek otthonról, mert egy nemlétező tündérkét kerget, a kardforgató csak legyint és leheveredik egy padra kifújni magát. Az új játék amit Aweron talál ki nem nagyon tetszik a kis tündér lánynak, ami mondjuk érthető. Könnyű rájuk ijeszteni s a férfi ezt tudván mégis meggondolatlanul a kardjáért nyúl.*
- Ne félj. Gyere csak vissza! Tudod mit? Leteszem ide a padra és arrébb sétálok. Úgy már jó lesz? * És így is tesz. Miután lepakolja tesz hátrébb pár lépést majd int, hogy nyugodtan próbálja meg. Ebből egész jó kis fogadást lehetne kötni Grezzel, amin visszanyerhetné a pénzét. Aweron amellett tenné le a tétjét, hogy csak megmozdítani tudja, de rendesen felemelni nem, de ez majd most talán kiderül, hacsak Aerwen nem repül el a széllel.*
- Na ne félj már. A zord külsőm teszi biztos, meg ez a sok vas rám szíjazva. * Beletúr sötét hullámos hajzuhatagába, majd az állával a kardra bök biztatóan. Tekintetével követi a tündért, s közben felmerül benne egy furcsa kérdés, amit fel is tesz hamarosan.*
- Erős szélben hogy tudsz repülni? Nem fúj el? * Kérdi, s ha a lányka mindeközben megemeli a pallost elismerően biccent. Ha nem akkor egyszerűen csak visszacsúsztatja a helyére, majd a holdat eltakaró sötét fellegekre pillant.*
- Azt hiszem jobb ha megyek. Már így is késésben vagyok. * Elmosolyodik, s még vet egy pillantást a lánykára, majd búcsút int. A tábornál majd biztosan kérdőre vonják, hogy hol maradt el idáig, úgyhogy sietősebbre veszi lépteit.*
- Viszlát! Talán látjuk még egymást... ha erre fúj a szél, tündérlány. * Mondja neki, majd a holdudvar kis sövényén átkelve kilép a kapun.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:59:54
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:59:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aweron//
*Aweront szeretné megkímélni a gyors ideoda cikázó rohangálástól, de nem olyan könnyű egyik percről a másikra leállni. Pedig tud uralkodni magán, nehezen de tud. Csak most kicsit nehezebben akar összejönni.*
- Az utóbbi. *jegyzi meg a találgatásra. Mert elgondolkodott nagyon is, hogy hogyan juthat hajó nélkül Tündérkertbe.*
- Bár nem tudom lehetsz halk is. Nem figyeltem nagyon. A holdudvar biztonságos nekem, mert én holdmágus vagyok. *mondja büszkén, és nem tudja miért lódít ekkorát, bár alapjában véve nem nagy hazugság, mert az akar lenni, csak még eddig nem volt nagy türelme egy helyben maradni és tanulni. Rövid ideig bírta el, hogy a templom szürke kövei közt legyen, és így nem sok minden ragadt rá.*
- Nem tévedtem el, mikor megérkeztem. Egy óra alatt körbe jártam az egész várost. A kovácsműhely a legrusnyább része, az erdőszéli tisztás meg szép, és itt a legszebb és legjobb. A piactéren sok mindent kapsz és a gazdag és szegény negyedek pedig hát olyan tipikus Pazar és Öreges viskókból áll.
*Beszél gyorsan a városról, mert ha van kinek sokat tud, és nagyon zavaróan. Főleg hogy közben jobbra balra ficánkol. A fogócskába belemegy Aweron, hangosan kacarászik, de az ajtó nyílására hátrébb húzódik. Most már óvatos elég volt egyszer vagyis kétszer megriadni. A rövid párbeszédre nem reagál, de amikor Aweron feláll, és kijelenti, hogy mást játszanak ezt meg a kardja felbukkanása követi. Felsikkant, a kard nagyon nagy és nehéznek látszódik, és félelmetes.*
- Ne.. én csak fogócskázni akartam, ne bánts! *sikkant fel hangosabban, és most aztán tényleg észveszejtő gyorsasággal kezd repkedni összevissza, hogy még véletlenül se tudja eltalálni, sőt ne is lássa csak egy foltnak Aweron.*
- N..ne bánts. *kéri halkan nagyon riadtan.*
*Aweront szeretné megkímélni a gyors ideoda cikázó rohangálástól, de nem olyan könnyű egyik percről a másikra leállni. Pedig tud uralkodni magán, nehezen de tud. Csak most kicsit nehezebben akar összejönni.*
- Az utóbbi. *jegyzi meg a találgatásra. Mert elgondolkodott nagyon is, hogy hogyan juthat hajó nélkül Tündérkertbe.*
- Bár nem tudom lehetsz halk is. Nem figyeltem nagyon. A holdudvar biztonságos nekem, mert én holdmágus vagyok. *mondja büszkén, és nem tudja miért lódít ekkorát, bár alapjában véve nem nagy hazugság, mert az akar lenni, csak még eddig nem volt nagy türelme egy helyben maradni és tanulni. Rövid ideig bírta el, hogy a templom szürke kövei közt legyen, és így nem sok minden ragadt rá.*
- Nem tévedtem el, mikor megérkeztem. Egy óra alatt körbe jártam az egész várost. A kovácsműhely a legrusnyább része, az erdőszéli tisztás meg szép, és itt a legszebb és legjobb. A piactéren sok mindent kapsz és a gazdag és szegény negyedek pedig hát olyan tipikus Pazar és Öreges viskókból áll.
*Beszél gyorsan a városról, mert ha van kinek sokat tud, és nagyon zavaróan. Főleg hogy közben jobbra balra ficánkol. A fogócskába belemegy Aweron, hangosan kacarászik, de az ajtó nyílására hátrébb húzódik. Most már óvatos elég volt egyszer vagyis kétszer megriadni. A rövid párbeszédre nem reagál, de amikor Aweron feláll, és kijelenti, hogy mást játszanak ezt meg a kardja felbukkanása követi. Felsikkant, a kard nagyon nagy és nehéznek látszódik, és félelmetes.*
- Ne.. én csak fogócskázni akartam, ne bánts! *sikkant fel hangosabban, és most aztán tényleg észveszejtő gyorsasággal kezd repkedni összevissza, hogy még véletlenül se tudja eltalálni, sőt ne is lássa csak egy foltnak Aweron.*
- N..ne bánts. *kéri halkan nagyon riadtan.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:59:08
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:59:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yaral Jorin//
*Loq nem nagyon törődik a sírral. Aki meghalt ahhoz neki semmi köze. Hacsak nem ő ölte meg. De halála után már akkor sincs vele semmi dolga. Azok akiket megölt azoknak a legtöbbje még tisztességes temetést sem kapott. És még azért sem törődik ezzel mert utálja ezt a helyet. Mihamarabb keresztül akar rajta menni. A kölyök szava mégis elbizonytalanítják.*
~Egy ebéd jól esne az már biztos. Bár az ég tudja lehet, hogy nem lenne jó ötlet csak úgy megállni. Ki tudja, hogy nincsenek-e a nyomunkban városőrök. De egy kis kaja jól esne. Ki tudja mit tudunk majd ott a karavánpihenőben enni. Döntsön a kölyök.~
-Te éhes vagy?
*Loq nem nagyon törődik a sírral. Aki meghalt ahhoz neki semmi köze. Hacsak nem ő ölte meg. De halála után már akkor sincs vele semmi dolga. Azok akiket megölt azoknak a legtöbbje még tisztességes temetést sem kapott. És még azért sem törődik ezzel mert utálja ezt a helyet. Mihamarabb keresztül akar rajta menni. A kölyök szava mégis elbizonytalanítják.*
~Egy ebéd jól esne az már biztos. Bár az ég tudja lehet, hogy nem lenne jó ötlet csak úgy megállni. Ki tudja, hogy nincsenek-e a nyomunkban városőrök. De egy kis kaja jól esne. Ki tudja mit tudunk majd ott a karavánpihenőben enni. Döntsön a kölyök.~
-Te éhes vagy?
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:39:03
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:39:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Aerwen //
- Igen ezt sejtettem. * Elgondolkodva bólint. A lassú körözgetésre viszont már kezd elszédülni, úgyhogy inkább csak a fogadó ablakára fókuszál, mi tompa fényt áraszt a holdudvarra. Bemutatkozik az apróságnak, aki tőle nem messze állapodik meg. Az elhangzottakkal nem ért egyet, s ezt szóvá is teszi a kis szőkének, ki bár igaz, hogy gyors és még szemmel követni is fárasztó, azonban nem vette észre, hogy ő a háta mögé "lopakodott".*
- Akkor vagy én vagyok nagyon halk, vagy csak te mélyedtél el olyannyira gondolataidban, hogy nem vettél észre egy olyan nagydarab fickód mögéd lopózni mint én. * Húzza ki magát büszkén, s újból arcára kúszik a sanda mosoly. Kíváncsi vajon mit szól ehhez a kis élcelődéshez, talán nem veszi annyira a szívére.*
- Igen tényleg hasonló. Rendben. Eltévedtél amúgy? Ez nem annyira magadfajtának való környék. * Bizonyára nem a holdat őrizte, s nem is inni támadt kedve a rossz népek közt.*
- Semmiség. Ha szárnyaim lennének és is így tennék.. Talán.. bár elég furcsán nézhetnék ki velük. * No meg a páncélt sem nagyon bírná el vele, ami a hosszú évek során jó hogy nem hozzánőtt. A lány kissé felemelkedve meglöki Aweron mellkasát, aki ugyan már rég kiöregedett a játékból, de azért utána kap, hátha elcsípheti. Már ki tudja mióta szaladgál a kertben, amikor a kinyílik a fogadó ajtaja és Grezz néz ki rajta.*
- Hé te pszt.. Aweron.. Azt mondják megütött a guta és rohangálsz a kertben. Oszt mé lihegsz? * Aweron kissé kapkodva a levegőt lehuppan a padra és kifújja magát. Rámutat a lebegő lánykára, már ha az még a látóterében van, hogy magyarázatul szolgáljon.*
- Hmm tényleg megütötte a guta. * Csóválja a fejét, majd megigazítva az eltűnik.*
- Hát ez jó. Azt hiszik megőrültem miattad.. De mit számít az. Most mást játszunk. * Előhúzza hüvelyéből a kardját. Hosszú majdnem másfél karnyi távolságú nehéz acélötvözet melyet csillogó rúnák díszítenek.*
- Elbírod? * Könnyedén meglóbálja maga előtt, majd a markolatgombra támaszkodik, várva, hogy vajon megpróbálkozik-e vele Aerwen.*
A hozzászólás írója (Aweron Garodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 22:50:18
- Igen ezt sejtettem. * Elgondolkodva bólint. A lassú körözgetésre viszont már kezd elszédülni, úgyhogy inkább csak a fogadó ablakára fókuszál, mi tompa fényt áraszt a holdudvarra. Bemutatkozik az apróságnak, aki tőle nem messze állapodik meg. Az elhangzottakkal nem ért egyet, s ezt szóvá is teszi a kis szőkének, ki bár igaz, hogy gyors és még szemmel követni is fárasztó, azonban nem vette észre, hogy ő a háta mögé "lopakodott".*
- Akkor vagy én vagyok nagyon halk, vagy csak te mélyedtél el olyannyira gondolataidban, hogy nem vettél észre egy olyan nagydarab fickód mögéd lopózni mint én. * Húzza ki magát büszkén, s újból arcára kúszik a sanda mosoly. Kíváncsi vajon mit szól ehhez a kis élcelődéshez, talán nem veszi annyira a szívére.*
- Igen tényleg hasonló. Rendben. Eltévedtél amúgy? Ez nem annyira magadfajtának való környék. * Bizonyára nem a holdat őrizte, s nem is inni támadt kedve a rossz népek közt.*
- Semmiség. Ha szárnyaim lennének és is így tennék.. Talán.. bár elég furcsán nézhetnék ki velük. * No meg a páncélt sem nagyon bírná el vele, ami a hosszú évek során jó hogy nem hozzánőtt. A lány kissé felemelkedve meglöki Aweron mellkasát, aki ugyan már rég kiöregedett a játékból, de azért utána kap, hátha elcsípheti. Már ki tudja mióta szaladgál a kertben, amikor a kinyílik a fogadó ajtaja és Grezz néz ki rajta.*
- Hé te pszt.. Aweron.. Azt mondják megütött a guta és rohangálsz a kertben. Oszt mé lihegsz? * Aweron kissé kapkodva a levegőt lehuppan a padra és kifújja magát. Rámutat a lebegő lánykára, már ha az még a látóterében van, hogy magyarázatul szolgáljon.*
- Hmm tényleg megütötte a guta. * Csóválja a fejét, majd megigazítva az eltűnik.*
- Hát ez jó. Azt hiszik megőrültem miattad.. De mit számít az. Most mást játszunk. * Előhúzza hüvelyéből a kardját. Hosszú majdnem másfél karnyi távolságú nehéz acélötvözet melyet csillogó rúnák díszítenek.*
- Elbírod? * Könnyedén meglóbálja maga előtt, majd a markolatgombra támaszkodik, várva, hogy vajon megpróbálkozik-e vele Aerwen.*
A hozzászólás írója (Aweron Garodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 22:50:18
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:04:43
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:04:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Aweron //
*Régen volt, hogy tőle lassabb fajúval találkozott. Igazán az idejét nem tudná megmondani de emlékszik a legutóbbira a templomban. Az öreg szakállas pap nagyon rendes volt, és nem volt ijesztő. Azonban a férfi kezd vicces lenni. *
- Nem csak a te harcos szemeddel.
*Teszi hozzá elmésen, és ajkára visszaszökik apró mosolya, mely egyelőre nem látszik mert nem nyugszik le, és csak köröz a férfi körül. A visszakérdezésre bólint, hogy mi mást, az utána kezdődő magyarázatot hallgatva alig bírja visszafogni a nevetését. Ahogy állandóan újra kijavítja magát, hogy nem kislány, hanem hölgyem. Míg a férfi beszél, addig nem áll meg. A bemutatkozásra azonban megtorpan, és az utolsó mondatot már úgy hallgatja végig. Persze távol áll meg kicsit a sötétben, csak a kékes szemei csillannak fel ahogy a hold fénye rávetül. Aztán egy utolsó röpke gyors ovális kört leírva állapodik meg a férfi előtt, úgy másfél méterre. Elkacagja magát.*
- Nincs fegyverem, de nem vagyok teljesen védtelen. Mert ha nem bírsz szemmel tartani, akkor elkapni sem tudnál. A részegek meg még inkább nem. Nem vagyok erős és nagy sem, de gyors és apró igen.
*Magyarázza meg miért él még, és ez bizony így van, ha semmihez nem ért legalább gyors legyen.*
- Amúgy hasonló a nevünk, mert én Aerwen vagyok. Szólíts így, jó?
*Kérdezi és közelebb lép egy egészen apró lépéssel. Felnéz a Aweronra, és pimaszul elmosolyodik.*
- Ne haragudj ha túl gyors vagyok utálok állni és pihenni. Az olyan pazarlás és idővesztegetés, tudod?
*kérdez és már villámgyorsan közelebb lép, és gyengéden meglöki mellkasánál Aweront.*
- Te vagy a fogó!
*Kiált fel vihorászva, és kezd örökös körökbe ismét. Várva hogy elkapja Aweron, persze most jóval lassabban teszi az egyformának tűnő unalmasnak hatható köreit, de mégsem ugyanaz. A kis tündér tudja, hogy mindegyik eltért az előzőtől. *
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.14 22:17:28, a következő indokkal:
Fejléc javítása
*Régen volt, hogy tőle lassabb fajúval találkozott. Igazán az idejét nem tudná megmondani de emlékszik a legutóbbira a templomban. Az öreg szakállas pap nagyon rendes volt, és nem volt ijesztő. Azonban a férfi kezd vicces lenni. *
- Nem csak a te harcos szemeddel.
*Teszi hozzá elmésen, és ajkára visszaszökik apró mosolya, mely egyelőre nem látszik mert nem nyugszik le, és csak köröz a férfi körül. A visszakérdezésre bólint, hogy mi mást, az utána kezdődő magyarázatot hallgatva alig bírja visszafogni a nevetését. Ahogy állandóan újra kijavítja magát, hogy nem kislány, hanem hölgyem. Míg a férfi beszél, addig nem áll meg. A bemutatkozásra azonban megtorpan, és az utolsó mondatot már úgy hallgatja végig. Persze távol áll meg kicsit a sötétben, csak a kékes szemei csillannak fel ahogy a hold fénye rávetül. Aztán egy utolsó röpke gyors ovális kört leírva állapodik meg a férfi előtt, úgy másfél méterre. Elkacagja magát.*
- Nincs fegyverem, de nem vagyok teljesen védtelen. Mert ha nem bírsz szemmel tartani, akkor elkapni sem tudnál. A részegek meg még inkább nem. Nem vagyok erős és nagy sem, de gyors és apró igen.
*Magyarázza meg miért él még, és ez bizony így van, ha semmihez nem ért legalább gyors legyen.*
- Amúgy hasonló a nevünk, mert én Aerwen vagyok. Szólíts így, jó?
*Kérdezi és közelebb lép egy egészen apró lépéssel. Felnéz a Aweronra, és pimaszul elmosolyodik.*
- Ne haragudj ha túl gyors vagyok utálok állni és pihenni. Az olyan pazarlás és idővesztegetés, tudod?
*kérdez és már villámgyorsan közelebb lép, és gyengéden meglöki mellkasánál Aweront.*
- Te vagy a fogó!
*Kiált fel vihorászva, és kezd örökös körökbe ismét. Várva hogy elkapja Aweron, persze most jóval lassabban teszi az egyformának tűnő unalmasnak hatható köreit, de mégsem ugyanaz. A kis tündér tudja, hogy mindegyik eltért az előzőtől. *
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.14 22:17:28, a következő indokkal:
Fejléc javítása
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-14 21:31:23
Üzenet elküldve: 2013-12-14 21:31:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Aerwen //
* Nincs ideje tüzetesebben is szemügyre venni a lányka verdeső szárnyacskát, mert ahogy a az égről a padra pillant, már nem látja ott, de hangját hallja. Sötét elfek, orkok, gnómok bármivel összefuthat a városban. A fogadón belül is látott egy két furcsa és felettébb gonosz fejszerkezetű emberkét, de tündért nem. Úgy döntött hát, hogy megszólítja, azonban a mély és érces hangja minden bizonnyal ijesztő a teremtésnek, merthogy megint eltűnik Aweron látóteréből, s ő az udvar területén keresgélni kezdi tekintetével. Megköszörüli a torkát és igyekszik egy kedvesebb tónusával megszólítani.*
- Elnézést akkor. Tündér lány, nézd el nekem. Az én harcos szememmel nézve gyereknek tűntél. * És még most is annak tűnik, de a világért sem akarná magára haragítani a szőke teremtést. Tekintetével követni próbálja az ide oda cikázó lánykát, aki morcosnak tűnik, s nem csak a megszólítás miatt.*
- Lopakodni? Ó nem én nem lopakodtam kislá.... hölgyem. Az ajtót is folyamatosan csapkodják, ráadásul egy ilyen látogatott helyen nem meglepő tán, ha már is kitéved az udvarra. * Mutat kesztyűs kezével az ajtóra, majd elmosolyodik. A bántás szóra még fel is nevetne, de visszafolytja s ehelyett egy viccesen krákogó hangot hallat.*
- Nem állt szándékomban bántani. Épp erre hívtam fel a figyelmed, hogy veszélyes egyedül egy ilyen kislá... hölgynek. * Kis nyelvbotlás újból, de még idejében kijavítja magát. Lehet, hogy a szárnyas azonban felhúzza az orrát, s bár akárhogy is próbálja Aweron besaccolni mennyi idős lehet, az ő szemében tíz év körüli.*
- Aweron a becses nevem, s nem szokásom lopakodni. * A mosoly továbbra sem halványodik borostás arcáról, látja rajta, hogy fél ezért nem óhajt még jobban ráijeszteni. Nem kellett ahhoz a tündéres könyvet tanulmányoznia, hogy tudja félénk lények. Körbe repkedi, végigméri, s mindeközben szemöldöke a homlokára szalad.*
- Őhh.. Nem.. Talán a páncél teszi, hogy ezt gondolod, de csak egy egyszerű lovag vagyok és idegen errefelé. Te viszont. * Itt végigpillant a lánykán.* - A legkevésbé sem tűnsz városőrnek. Hol fegyvered? Így könnyű préda lennél az olyan részeg alakoknak akik ajtón belül lebzselnek. * Miközben ezt magyarázza szemével próbálja követni a szárnyast, azonban túl gyors, s ebbe még a szeme is elfárad, s sűrűn pislogni kezd.*
A hozzászólás írója (Aweron Garodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 21:32:57
* Nincs ideje tüzetesebben is szemügyre venni a lányka verdeső szárnyacskát, mert ahogy a az égről a padra pillant, már nem látja ott, de hangját hallja. Sötét elfek, orkok, gnómok bármivel összefuthat a városban. A fogadón belül is látott egy két furcsa és felettébb gonosz fejszerkezetű emberkét, de tündért nem. Úgy döntött hát, hogy megszólítja, azonban a mély és érces hangja minden bizonnyal ijesztő a teremtésnek, merthogy megint eltűnik Aweron látóteréből, s ő az udvar területén keresgélni kezdi tekintetével. Megköszörüli a torkát és igyekszik egy kedvesebb tónusával megszólítani.*
- Elnézést akkor. Tündér lány, nézd el nekem. Az én harcos szememmel nézve gyereknek tűntél. * És még most is annak tűnik, de a világért sem akarná magára haragítani a szőke teremtést. Tekintetével követni próbálja az ide oda cikázó lánykát, aki morcosnak tűnik, s nem csak a megszólítás miatt.*
- Lopakodni? Ó nem én nem lopakodtam kislá.... hölgyem. Az ajtót is folyamatosan csapkodják, ráadásul egy ilyen látogatott helyen nem meglepő tán, ha már is kitéved az udvarra. * Mutat kesztyűs kezével az ajtóra, majd elmosolyodik. A bántás szóra még fel is nevetne, de visszafolytja s ehelyett egy viccesen krákogó hangot hallat.*
- Nem állt szándékomban bántani. Épp erre hívtam fel a figyelmed, hogy veszélyes egyedül egy ilyen kislá... hölgynek. * Kis nyelvbotlás újból, de még idejében kijavítja magát. Lehet, hogy a szárnyas azonban felhúzza az orrát, s bár akárhogy is próbálja Aweron besaccolni mennyi idős lehet, az ő szemében tíz év körüli.*
- Aweron a becses nevem, s nem szokásom lopakodni. * A mosoly továbbra sem halványodik borostás arcáról, látja rajta, hogy fél ezért nem óhajt még jobban ráijeszteni. Nem kellett ahhoz a tündéres könyvet tanulmányoznia, hogy tudja félénk lények. Körbe repkedi, végigméri, s mindeközben szemöldöke a homlokára szalad.*
- Őhh.. Nem.. Talán a páncél teszi, hogy ezt gondolod, de csak egy egyszerű lovag vagyok és idegen errefelé. Te viszont. * Itt végigpillant a lánykán.* - A legkevésbé sem tűnsz városőrnek. Hol fegyvered? Így könnyű préda lennél az olyan részeg alakoknak akik ajtón belül lebzselnek. * Miközben ezt magyarázza szemével próbálja követni a szárnyast, azonban túl gyors, s ebbe még a szeme is elfárad, s sűrűn pislogni kezd.*
A hozzászólás írója (Aweron Garodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 21:32:57
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-14 21:03:33
Üzenet elküldve: 2013-12-14 21:03:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is olyan könnyű jól megnézni a kis tündért. Mert sosem áll meg, mindig mozdul valamerre, a férfi mögé áll, de csak egy két szempillantás és már messzebb került tőle. A hangja a hirtelen felhangzó ijesztő mély hangja azonban megdermeszti. Az iménti riadalom a csónakázástól csak most kezdett elmúlni, erre itt a következő. Még hátrébb ugrál, és ebbe belesegít a szárnyaival.
- Nem vagyok kislány. Tündér vagyok azért nem nőttem nagyobbra. De… de…
*Itt gondolatai közé esik, és megint szökkeni kezd ide oda. Így a gondolatok könnyebben kavarogna az aranyló szőke haj alatt a kis fejében. Mert hirtelen nem tudná megmondani, hogy hány éves, és hogy mióta nem gyerek. Ilyesmit sosem számolt, meg néha még most is gyereknek érzi magát, csak már szülők nélkül.*
- De te ki vagy, és mit lopakodsz mögöttem, és ijesztgetsz. Én nem bántottalak, akkor miért?
*Hadarja el nagyon gyorsan, és vékony kislányos hangon. Nem kiabál, és nem számon kér, sőt igazán reszket. Testén nehéz észlelni ezt, mert folyton ugrabugrál, de a hangján tisztán hallani. Elkezdi körbe rohangálni a férfit, hogy megnézze, de csak tisztes távolságból.*
~Ijesztőnek tűnik.~
*Sejlik fel egy gondolatfoszlány, és nem tudja mit csináljon. A férfi sokkal nagyobb tőle, és fél-elf, és van kardja meg páncélja.*
- Egyszer engem városőrnek néztek. Te az vagy?
*Kérdezgeti, tisztes távolságot tartva továbbra is, és még most sem marad nyugton, csak ficánkol ide-oda. Egyik pillanatban a fél-elf jobb oldalán, majd a balján van, utána meg előtte és mögötte. Folytonos kört leírva.*
- Nem vagyok kislány. Tündér vagyok azért nem nőttem nagyobbra. De… de…
*Itt gondolatai közé esik, és megint szökkeni kezd ide oda. Így a gondolatok könnyebben kavarogna az aranyló szőke haj alatt a kis fejében. Mert hirtelen nem tudná megmondani, hogy hány éves, és hogy mióta nem gyerek. Ilyesmit sosem számolt, meg néha még most is gyereknek érzi magát, csak már szülők nélkül.*
- De te ki vagy, és mit lopakodsz mögöttem, és ijesztgetsz. Én nem bántottalak, akkor miért?
*Hadarja el nagyon gyorsan, és vékony kislányos hangon. Nem kiabál, és nem számon kér, sőt igazán reszket. Testén nehéz észlelni ezt, mert folyton ugrabugrál, de a hangján tisztán hallani. Elkezdi körbe rohangálni a férfit, hogy megnézze, de csak tisztes távolságból.*
~Ijesztőnek tűnik.~
*Sejlik fel egy gondolatfoszlány, és nem tudja mit csináljon. A férfi sokkal nagyobb tőle, és fél-elf, és van kardja meg páncélja.*
- Egyszer engem városőrnek néztek. Te az vagy?
*Kérdezgeti, tisztes távolságot tartva továbbra is, és még most sem marad nyugton, csak ficánkol ide-oda. Egyik pillanatban a fél-elf jobb oldalán, majd a balján van, utána meg előtte és mögötte. Folytonos kört leírva.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-14 20:44:52
Üzenet elküldve: 2013-12-14 20:44:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Aerwen //
- Tudom én, hogy van. Nem úgy néz ki maga! * Kiabálja egy köpcös , szakadt ruhás férfi az épp távozó férfi után. Aki szem forgatva próbálja bezárni az ajtót, de a kövér továbbra is akadékoskodik.*
- Nincsen. Mindet odaadtam és láttam, hogy elsörözte. * Fordul vissza unott ábrázattal a páncélos alak és keresztbe fonja maga előtt a karját.*
- Jó ember vagyok én. Megérdemlem a szórakozást hát nem? Csak egy keveset! * Kérleli tovább a sötét üstökű férfit aki legyint egyet, majd érthetetlenül motyog valamit és oldalán lógó erszényében kezd matatni.*
- Tessék. És most kifosztottál, de ne lássalak többet Grezz. * A Grezz nevezetű kövér férfi sűrűn bólogatva távozik vissza a fogadóba. Mielőtt még becsukná maga mögött az ajtót magasra emeli a kezét és kiabál egyet társainak. Aweron megrázza a fejét, majd hátrafordulván a kijáratot keresi. Ha zárva van a pegazus ajtaja egészen csendesnek mondható a kis udvar a kövér hold pedig úgy világít, hogy az embernek muszáj vetnie rá egy pillantást. Rajta kívül csak egy személy leledzik még az udvaron. Egy egészen furcsa és apró teremtés. Egy gyermek első ránézésre, aki magában kacarászik. Még van egy kis ideje, hogy visszaérjen a táborukhoz. Ha pedig késik egy kicsit Geril és Maven biztosan megvárják a vacsorával. Nem, ők pont nem várnák meg. Aweron elmosolyodik majd váll vonva a szőke lányka mögé lép. Tekintetét ő is az égboltra tapasztja.*
- Tudod veszélyes egy ilyen kislánynak egyedül kószálni este. A szüleid a fogadóban vannak tán? * Nem találkozott még tündérrel, csupán hallott és olvasott róluk. A szürke félhomály miatt nem is nagyon szemrevételezte az alacsony kis alakot, mindeddig elterelték róla a figyelmét. Emiatt lehet, hogy nem vette észre az apró szárnyacskákat. A válaszra várva pillant rá először és ekkor tűnik csak fel neki. Sötét szemei kissé elkerekednek, de szóvá nem teszi meglepettségét. Tudja ő jól, hogy ebben a városban természetes, ha ritkább fajokba botlik.*
A hozzászólás írója (Aweron Garodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 20:47:36
- Tudom én, hogy van. Nem úgy néz ki maga! * Kiabálja egy köpcös , szakadt ruhás férfi az épp távozó férfi után. Aki szem forgatva próbálja bezárni az ajtót, de a kövér továbbra is akadékoskodik.*
- Nincsen. Mindet odaadtam és láttam, hogy elsörözte. * Fordul vissza unott ábrázattal a páncélos alak és keresztbe fonja maga előtt a karját.*
- Jó ember vagyok én. Megérdemlem a szórakozást hát nem? Csak egy keveset! * Kérleli tovább a sötét üstökű férfit aki legyint egyet, majd érthetetlenül motyog valamit és oldalán lógó erszényében kezd matatni.*
- Tessék. És most kifosztottál, de ne lássalak többet Grezz. * A Grezz nevezetű kövér férfi sűrűn bólogatva távozik vissza a fogadóba. Mielőtt még becsukná maga mögött az ajtót magasra emeli a kezét és kiabál egyet társainak. Aweron megrázza a fejét, majd hátrafordulván a kijáratot keresi. Ha zárva van a pegazus ajtaja egészen csendesnek mondható a kis udvar a kövér hold pedig úgy világít, hogy az embernek muszáj vetnie rá egy pillantást. Rajta kívül csak egy személy leledzik még az udvaron. Egy egészen furcsa és apró teremtés. Egy gyermek első ránézésre, aki magában kacarászik. Még van egy kis ideje, hogy visszaérjen a táborukhoz. Ha pedig késik egy kicsit Geril és Maven biztosan megvárják a vacsorával. Nem, ők pont nem várnák meg. Aweron elmosolyodik majd váll vonva a szőke lányka mögé lép. Tekintetét ő is az égboltra tapasztja.*
- Tudod veszélyes egy ilyen kislánynak egyedül kószálni este. A szüleid a fogadóban vannak tán? * Nem találkozott még tündérrel, csupán hallott és olvasott róluk. A szürke félhomály miatt nem is nagyon szemrevételezte az alacsony kis alakot, mindeddig elterelték róla a figyelmét. Emiatt lehet, hogy nem vette észre az apró szárnyacskákat. A válaszra várva pillant rá először és ekkor tűnik csak fel neki. Sötét szemei kissé elkerekednek, de szóvá nem teszi meglepettségét. Tudja ő jól, hogy ebben a városban természetes, ha ritkább fajokba botlik.*
A hozzászólás írója (Aweron Garodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.14 20:47:36
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-14 20:24:53
Üzenet elküldve: 2013-12-14 20:24:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
- Kell lennie más útnak. Biztosan van.
*Erősködik magának, közben viharos gyorsasággal kezd apró hol nagyobb köröket róni a Holdudvaron. Itt már járt egyszer, és biztonságosnak találta. Sőt igazán tetszik neki ez a kis udvar. Ezért is szokott a fogadóban ebédelni. Elsétál a márványpad mellett, ami külső szemlélőnek rohanásnak tűnhet. Mert hogy a kis tündér most olyan örökmozgó soha meg nem nyugvó apró lényként viselkedik. Karjai folyton körbe körbe int, ahogy gondolkodik, szárnyai is aprókat rezzenek. Kicsiket lép, de azt egymás után hihetetlenül gyorsan teszi, és nem meglepő Aerwen ilyen gyors az ő maga sajátos kis természetességével. Heves és meggondolatlan, akár egy kis eleven energiarobbanás, mely sosem veszti el a forrását, hiszen az maga a kis tündér.*
- Nos, holnap ellátogatok a könyvtárba, és utána nézek valami térképnek.
*Hangosan gondolkodik, és gyorsan beszél, közben ide-oda rohangál, mert nyugton egyhelyben lenni olyan unalmas. Időnként felpillant az égre, ahol már szabadon látható a vén fényes hold.*
- Te is segíthetnél, te hatalmas fényes vénség.
*Illeti fura szavakkal a holdat, közben kikacagja.*
*Erősködik magának, közben viharos gyorsasággal kezd apró hol nagyobb köröket róni a Holdudvaron. Itt már járt egyszer, és biztonságosnak találta. Sőt igazán tetszik neki ez a kis udvar. Ezért is szokott a fogadóban ebédelni. Elsétál a márványpad mellett, ami külső szemlélőnek rohanásnak tűnhet. Mert hogy a kis tündér most olyan örökmozgó soha meg nem nyugvó apró lényként viselkedik. Karjai folyton körbe körbe int, ahogy gondolkodik, szárnyai is aprókat rezzenek. Kicsiket lép, de azt egymás után hihetetlenül gyorsan teszi, és nem meglepő Aerwen ilyen gyors az ő maga sajátos kis természetességével. Heves és meggondolatlan, akár egy kis eleven energiarobbanás, mely sosem veszti el a forrását, hiszen az maga a kis tündér.*
- Nos, holnap ellátogatok a könyvtárba, és utána nézek valami térképnek.
*Hangosan gondolkodik, és gyorsan beszél, közben ide-oda rohangál, mert nyugton egyhelyben lenni olyan unalmas. Időnként felpillant az égre, ahol már szabadon látható a vén fényes hold.*
- Te is segíthetnél, te hatalmas fényes vénség.
*Illeti fura szavakkal a holdat, közben kikacagja.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-13 20:50:30
Üzenet elküldve: 2013-12-13 20:50:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztás elkezdet megtelni így úgy gondolta ideje továbbállni. Az erdőn keresztül érkezik Holdudvarba. Ez a második kedvenc helye. Az itt lévő mozaikok és művészi alkotások szinte magával ragadják. Szeretne itt is időzni egy kicsit, de dolga van. Majd hirtelen szemes sarkából megpillant valamit a virágok között. Odamegy, hogy jobban szemügyre vegye, majd kiveszi onnan. Először azt gondolta egy pénzérme, de nem csak egy szép világos barna kavics. Nagyon megtetszik neki így elrakja. Még egy utolsó szempillantást vett Holdudvarra majd továbbindul dolgára. Ma elszánta magát és megteszi első nehéz lépését a felnőtte váláshoz.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-12 15:09:33
Üzenet elküldve: 2013-12-12 15:09:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Követve a varázsló utasításait végig gyalogol a part mentén, átkel a tisztáson majd onnan az erdő felé veszi az irányt. Csendesen lépdel a sűrű növényzet között, valami kis ösvényt követ melyen látszik, hogy mások is gyakran járják. Néhol beszűrődik a lombkoronán a nap kellemes sugara, mely a sötét miatt itt-ott vakító erejű is lehet ahogy hirtelen az ember szemébe kap. Ütemes léptei nyugodtan viszik előre. Egészen biztos a dolgában, hogy egyszer majd csak kiér valamerre… végtére is ha egy út kitaposott akkor arra már járt valaki egyszer… egyszerű gondolatok miközben folyamatosan halad előre. S láss csodát valóban, furcsa helyre téved hol egy kis fa kerítés állná útját, de nyitva találja s mögötte kellemes hangulatú, fű nőtte lugast pillant meg. Megáll a nyugodt kis oázis szélén s derűs arca kimérten tekint körbe, néhány kisebb, nagyobb fa, faragott márványpadok.
Jó néhány ember tartózkodik a kellemes kis udvarban, élvezik a kellemes időt vagy épp a meghitt hangulatot mit ez a különös hely sugároz önmagából. Darel elindul a köves, fűvel benőtt úton s egy szabad padot keresve letelepszik, maga mellé helyezi holmiját s ő is élvezi a helyszín nyújtotta kellemes légkört. Nyugodt tempóban körbetekint, hogy jobban szemügyre vegye kik is vannak itt, nem illetlenül bámulva, csupán pillanatnyi érdeklődéstől hajtva. Valóban sokféle népség látható, nyugtázza magában. Végül az ég felé emeli orcáját, lehunyja szemét s átadja magát a nyugalomnak, van valami misztikus a helyben, valami földöntúli, nem tudja mi az de kellemes az biztos…*
Jó néhány ember tartózkodik a kellemes kis udvarban, élvezik a kellemes időt vagy épp a meghitt hangulatot mit ez a különös hely sugároz önmagából. Darel elindul a köves, fűvel benőtt úton s egy szabad padot keresve letelepszik, maga mellé helyezi holmiját s ő is élvezi a helyszín nyújtotta kellemes légkört. Nyugodt tempóban körbetekint, hogy jobban szemügyre vegye kik is vannak itt, nem illetlenül bámulva, csupán pillanatnyi érdeklődéstől hajtva. Valóban sokféle népség látható, nyugtázza magában. Végül az ég felé emeli orcáját, lehunyja szemét s átadja magát a nyugalomnak, van valami misztikus a helyben, valami földöntúli, nem tudja mi az de kellemes az biztos…*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-11 21:23:01
Üzenet elküldve: 2013-12-11 21:23:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A fiatal papnövendék nem tud aludni így hát úgy döntött megnézi magának a holdudvart éjszaka. Könyvel, a kezében sétál be az udvarra. Leül, a padra majd könyvét bújja. Néha bólogat, mintha valamit most nagyon megértene. Van mikor meg elgondolkodtató fejjel olvassa tovább a könyvet. Mikor a végéhez ér leteszi a könyvét maga mellé és csodálja az égboltot. Ma fent van a szerencsés asszony csillagképe és annak szépségét csodálja.*
~Úgy tartják, aki megpillantja éjjel annak szerencsés másnapja lesz.~
*Gondolja a kis papnövendék, felelevenítve tanítói oktatásait. Mosolyt csal arcára a visszaemlékezés szórakoztatottan lógatja közben a lábát. Kicsit honvágya lett a sok emléktől. Következő pillanatban felpattan a padról és táncolni kezd a holdfényben. Karjait magasra emeli, mintha valami képzeletbeli partnerrel táncolna. Nem igazán törődik, vele ki nézi, és mit gondolhat, ő most jól akarja érezni magát. Mókája befejeztével a hold felé néz. Meghajol így megköszönve a táncot, majd megy tovább az éjszakába.*
~Úgy tartják, aki megpillantja éjjel annak szerencsés másnapja lesz.~
*Gondolja a kis papnövendék, felelevenítve tanítói oktatásait. Mosolyt csal arcára a visszaemlékezés szórakoztatottan lógatja közben a lábát. Kicsit honvágya lett a sok emléktől. Következő pillanatban felpattan a padról és táncolni kezd a holdfényben. Karjait magasra emeli, mintha valami képzeletbeli partnerrel táncolna. Nem igazán törődik, vele ki nézi, és mit gondolhat, ő most jól akarja érezni magát. Mókája befejeztével a hold felé néz. Meghajol így megköszönve a táncot, majd megy tovább az éjszakába.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-11 17:57:55
Üzenet elküldve: 2013-12-11 17:57:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aelia LaLoah//
*Kerion úgy dönt, hogy nem fog belemenni olyan beszédtémába, amit nem ismer igazán. Itt a kamaszlányos problémára gondol, amiről nem is szeretne beszélni, se megismerni.*
-Beszélj nekem bármiről, amivel szeretsz foglalkozni. Szeretnélek jobban megismerni, és szerintem ez a legjobb módja.
*Kicsit hagyja, hogy a lány a vállán hagyja a fejét, de mivel elég kényelmet pozitúrába keveredett, begörcsölt a nyaka, kénytelen felállni és megmozgatni magát, de ezt palástolja egy jó ötlettel.*
-Sétáljunk egy kicsit! Ha mozgok, úgy jobban jönnek a gondolatok.
*Ezzel megfogja a lány kezeit és finoman maga felé húzza őt.*
-Gyere csak!
*Kacsint egyet Aelia-ra egy hatalmas mosoly kíséretében.*
*Kerion úgy dönt, hogy nem fog belemenni olyan beszédtémába, amit nem ismer igazán. Itt a kamaszlányos problémára gondol, amiről nem is szeretne beszélni, se megismerni.*
-Beszélj nekem bármiről, amivel szeretsz foglalkozni. Szeretnélek jobban megismerni, és szerintem ez a legjobb módja.
*Kicsit hagyja, hogy a lány a vállán hagyja a fejét, de mivel elég kényelmet pozitúrába keveredett, begörcsölt a nyaka, kénytelen felállni és megmozgatni magát, de ezt palástolja egy jó ötlettel.*
-Sétáljunk egy kicsit! Ha mozgok, úgy jobban jönnek a gondolatok.
*Ezzel megfogja a lány kezeit és finoman maga felé húzza őt.*
-Gyere csak!
*Kacsint egyet Aelia-ra egy hatalmas mosoly kíséretében.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-11 11:25:59
Üzenet elküldve: 2013-12-11 11:25:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A tegnapi fiú most a fogadó felől jön az udvarra. Nem tudja szeme megszokni ezt a szép látványt. Megint elcsodálkozik a mintán. Észreveszi, fákat majd odasiet és elül az egyik tövében. Kicsit megpihen, itt gondolja, és amint lecsukja, szemét mély álomba kerül. Sokáig fekszik mozdulatlanul, mókusok énekes madarak gyűlnek körré és szinte álomban tartják énekükkel. Egy jó idő múlva az állatok elmennek, a fiatal fiú felkel. Látszik arcán és mosolyán kipihentsége. Semmi fáradtságnak nyoma nincs rajta mintha napokat aludt volna át. Majd megissza a kezében lévő zöld italt és elindul az erdő felé kicsit sietve lábait. Az útja biztos és biztosan várja, valaki hisz más esetben nem sietne ennyire.*
Megivott egy világoszöld varázsitalt, ezért 2 körön keresztül kevéssel nőtt a fájdalomtűrése, és begyógyultak az apróbb felületi sebei.
Megivott egy világoszöld varázsitalt, ezért 2 körön keresztül kevéssel nőtt a fájdalomtűrése, és begyógyultak az apróbb felületi sebei.
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-10 20:43:14
Üzenet elküldve: 2013-12-10 20:43:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Egy fiatal fiú jön ki az erdő felől. Nem az ösvényen közlekedve, amit az idő vasfoga vájt, hanem jóval arrébb. Ruházatán és rajta se látszik meg az, ahogy az erdőn keresztülvágott. Mintha teljesen otthonosan mozgott volna az erdőben. Mikor észreveszi, hol van, megcsodálja a tájat. Először távolról majd egyre közelebbről vesz szemügyre a dolgokat, motívumokat. A márványpadlón lévő motívumok mellet játszadozva sétál és közben szemét le se veszi róla. Mikor közel ér a padokhoz hirtelen megbotlik és földre huppan. Hangos nevetés tör ki belőle majd kezét szájára tapasztva körbenéz. Lassan leereszti kezét és így szól.*
- Elnézést.
*Látszik, kicsit zavarban van, és nem tudja, mit tegyen, egy idejébe telik mire rájön, még mindig a földön ül. Vesz, egy mély levegőt majd mosollyal az arcán feláll és tovább nézelődik a gyönyörű kis udvarban. Majd végül megpihen az egyik fa tövében és bámulja a fa lombkoronáját és az azon túli eget.*
- Elnézést.
*Látszik, kicsit zavarban van, és nem tudja, mit tegyen, egy idejébe telik mire rájön, még mindig a földön ül. Vesz, egy mély levegőt majd mosollyal az arcán feláll és tovább nézelődik a gyönyörű kis udvarban. Majd végül megpihen az egyik fa tövében és bámulja a fa lombkoronáját és az azon túli eget.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:29:23
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:29:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az ork továbbra is szótlan. Yaral nem tud olyan témát feldobni ami a társát is érdekelné, tehát hallgat. Nemsokára kiérnek az erdőből és feltárul előttük a holdudvar. Tegnap itt mentek át, csak akkor már éjszaka volt és sütött a hold. Belöki a kis faajtót és a szeme megállapodik egy síron.*
- Marcus Marra*Morzsolgatja a nevet magában. Végül feladja a kutatást az emlékezetében és nyugtázza, hogy életében nem hallott még Marcus Marráról. Eszébe jut, hogy ez bizony a Pegazus udvara, tehát egy kérdést intéz a bivalyhoz.*
- Itt maradunk ebédig vagy pedig megyünk tovább?
*Kíváncsi, mennyire fogta meg a pegazus a kalózt, bár szerinte a háta közepére sem kívánja.*
- Marcus Marra*Morzsolgatja a nevet magában. Végül feladja a kutatást az emlékezetében és nyugtázza, hogy életében nem hallott még Marcus Marráról. Eszébe jut, hogy ez bizony a Pegazus udvara, tehát egy kérdést intéz a bivalyhoz.*
- Itt maradunk ebédig vagy pedig megyünk tovább?
*Kíváncsi, mennyire fogta meg a pegazus a kalózt, bár szerinte a háta közepére sem kívánja.*
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-08 15:29:07
Üzenet elküldve: 2013-12-08 15:29:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Reggel frissen és kipihenten ébred. Mosakodás után elhagyja a szálláshelyét, a kulcsot visszaadja a fogadósnak, és a Holdudvarra vezető ajtón megy ki.*
~Szép, csendes hely.~ *gondolja* ~Legközelebb, ha erre járok, nem veszek ki szobát, hanem itt töltöm az éjszakát.~
*Most viszont nincs ideje itt időzni, minél hamarabb a kikötőbe kell jutnia, hogy elérje a hajót. Így hát csak egy percre áll meg, míg kivesz a tarisznyájából egy darab csirkét, és megeteti vele a vállán ülő madarát.
Pillantása azonban egy sírkőre esik, Asvil közelebb megy és leolvassa a rávésett nevet.*
"Itt nyugszik Marcus Marra" *áll rajta nagy, ezüstös betűkkel, alatta pedig, egy verstöredék, amit valószínűleg maga az elhunyt költött*
"...Láttam a tavaszt, teljes szépségében,
Zöld mezején, virágok közt játszottam én.
Majd forró nyár arany napsütésében
Álltam még meg nem mászott hegyek tetején.
Ősszel bevégeztem minden munkámat,
Így nem aggaszt, hogy lassan közeleg a tél.
Az év múlása miatt nem emészt a bánat,
Mert bolond az, ki végzetétől fél..."
*Asvil nem hitt a szemének: épp most botlott bele véletlenül a valaha élt legnagyobb dalnok sírjába, ki a legenda szerint magától Elrelithtől, a művészek istennőjétől tanulta a zenélést.
Eszébe jutott, mindaz a monda, amit öreg mestere mesélt neki, és amiben mindeddig nem hitt, de most itt áll az egyik bennük szereplő hős sírja előtt.*
~Talán még a négy istenről szóló balladák is igazak.~ *Asvil mindig is tisztelte mesterét, annak ügyessége, és bölcsessége miatt, de mindig mosollyal fogadta, amikor a vén bárd a mítoszokat, mint megtörtént eseményeket mesélte el neki. Egyszer azt is mondta, hogy a saját szemével látta az isteneket.*
~Nem, ez még nem elég bizonyíték. Attól, hogy valóban Marcus létezett, még egyáltalán nem azt jelenti, hogy az istenek, és a többi hős is valóságos. De ez azért furcsa.~
*Hirtelen egy másik balladára gondolt: Marcus Marrának elvileg egy különleges lantja volt, amivel, ha akarta, meg tudta idézni Elrelithet. Ezt a lantot pedig vele együtt temették.*
~Nem~ *mondta magában, és gyorsan elhessegette a gondolatot* ~Nem vagyok sírrabló. És amúgy is, mi van ha a lant nincs is a sírban, vagy elkorhadt, vagy az egész csak egy kitaláció? Ha azonban igaz lenne...~ *Asvilt hollója hangja zökkentette ki tűnődéséből.*
-Igazad van, mennünk kell. Már épp elég időt vesztegettünk. Nyugodj békében, Marcus.- *a bárd meghajolt a sírkő előtt, majd sarkon fordult, és elindult az erdőbe. Marcus lantja a helyén maradt, de a gondolata továbbkísérte.*
A hozzászólás írója (Asvil Emeris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.08 15:33:46
~Szép, csendes hely.~ *gondolja* ~Legközelebb, ha erre járok, nem veszek ki szobát, hanem itt töltöm az éjszakát.~
*Most viszont nincs ideje itt időzni, minél hamarabb a kikötőbe kell jutnia, hogy elérje a hajót. Így hát csak egy percre áll meg, míg kivesz a tarisznyájából egy darab csirkét, és megeteti vele a vállán ülő madarát.
Pillantása azonban egy sírkőre esik, Asvil közelebb megy és leolvassa a rávésett nevet.*
"Itt nyugszik Marcus Marra" *áll rajta nagy, ezüstös betűkkel, alatta pedig, egy verstöredék, amit valószínűleg maga az elhunyt költött*
"...Láttam a tavaszt, teljes szépségében,
Zöld mezején, virágok közt játszottam én.
Majd forró nyár arany napsütésében
Álltam még meg nem mászott hegyek tetején.
Ősszel bevégeztem minden munkámat,
Így nem aggaszt, hogy lassan közeleg a tél.
Az év múlása miatt nem emészt a bánat,
Mert bolond az, ki végzetétől fél..."
*Asvil nem hitt a szemének: épp most botlott bele véletlenül a valaha élt legnagyobb dalnok sírjába, ki a legenda szerint magától Elrelithtől, a művészek istennőjétől tanulta a zenélést.
Eszébe jutott, mindaz a monda, amit öreg mestere mesélt neki, és amiben mindeddig nem hitt, de most itt áll az egyik bennük szereplő hős sírja előtt.*
~Talán még a négy istenről szóló balladák is igazak.~ *Asvil mindig is tisztelte mesterét, annak ügyessége, és bölcsessége miatt, de mindig mosollyal fogadta, amikor a vén bárd a mítoszokat, mint megtörtént eseményeket mesélte el neki. Egyszer azt is mondta, hogy a saját szemével látta az isteneket.*
~Nem, ez még nem elég bizonyíték. Attól, hogy valóban Marcus létezett, még egyáltalán nem azt jelenti, hogy az istenek, és a többi hős is valóságos. De ez azért furcsa.~
*Hirtelen egy másik balladára gondolt: Marcus Marrának elvileg egy különleges lantja volt, amivel, ha akarta, meg tudta idézni Elrelithet. Ezt a lantot pedig vele együtt temették.*
~Nem~ *mondta magában, és gyorsan elhessegette a gondolatot* ~Nem vagyok sírrabló. És amúgy is, mi van ha a lant nincs is a sírban, vagy elkorhadt, vagy az egész csak egy kitaláció? Ha azonban igaz lenne...~ *Asvilt hollója hangja zökkentette ki tűnődéséből.*
-Igazad van, mennünk kell. Már épp elég időt vesztegettünk. Nyugodj békében, Marcus.- *a bárd meghajolt a sírkő előtt, majd sarkon fordult, és elindult az erdőbe. Marcus lantja a helyén maradt, de a gondolata továbbkísérte.*
A hozzászólás írója (Asvil Emeris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.08 15:33:46
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-12-08 12:25:15
Üzenet elküldve: 2013-12-08 12:25:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Eldenia Oelgin//
*Aherber bácsi kíváncsian, érdeklődve figyeli a lányt. Érdekli, hogy mégis miféle tervek lehetnek olyanok amiket egy kalap alá vettek az övéivel. A válasz kicsit csalódás és egy kicsit büszkeséggel is tölti el.*
~Ha megfeledkezett róluk akkor az biztos, hogy az én találmányaim jobbak. Ezeket nem lehet elfelejteni hisz szöget ütnek az ember fejébe.~
-És mondd még mindig a szüleidnél laksz?
*Nemcsak Eldenia tud a témához nem illő kérdéseket feltenni. Ebben Alakim is nagyon jó csak nála ritkábban lehet ezt észrevenni.*
*Aherber bácsi kíváncsian, érdeklődve figyeli a lányt. Érdekli, hogy mégis miféle tervek lehetnek olyanok amiket egy kalap alá vettek az övéivel. A válasz kicsit csalódás és egy kicsit büszkeséggel is tölti el.*
~Ha megfeledkezett róluk akkor az biztos, hogy az én találmányaim jobbak. Ezeket nem lehet elfelejteni hisz szöget ütnek az ember fejébe.~
-És mondd még mindig a szüleidnél laksz?
*Nemcsak Eldenia tud a témához nem illő kérdéseket feltenni. Ebben Alakim is nagyon jó csak nála ritkábban lehet ezt észrevenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400