*Sikerült teljesen összezavarni a bájos hölgyet ezzel a szépségét dicsőítő monológgal, akár ez volt a cél, akár nem. Minden ember magából indul ki, szokták mondani, ezért bocsátassék meg a hölgynek, hogy rögtön gyanakodni kezd. Igazán hízelgőek az udvarló szavak, mégis felvetül a kérdés: "Mit akar tőlem ez a bohóc?"*
- Bocsásson meg, de ahonnan én jöttem nem szokás így lerohanni az embert, ha volna szíves kissé visszafogottabb tempóra váltani azzal nagyon boldoggá tenne!
*Továbbra sem jön zavarba, állja a férfi pillantását.*
- Tévedés ne essék, nagyon jól esik, amit mond, de túlzott őszintesége némi aggodalomra ad okot. Valamint az irányomban, elsősorban a külsőm iránt mutatott rajongása egyértelműsíti szándékait. De bizton állíthatom, hogy ha még a látszat így mutatja is, nem vagyok egy könnyen kapható nőcske!
*Hangja nem hat fenyegetően, fura mód továbbra is szelíd és kedves, az is lehet, hogy szavaival csak próbálja játszani a megközelíthetetlent.*
- Nos nem szívesen beszélnék bosszúságom tárgyáról. Elnézést, ha durvának gondol emiatt, de semmi köze hozzá, magamnak kell megbirkóznom a problémával!
*Beszéd közben nem nagyon gesztikulál, jobb keze combján pihen, bal kezével pedig a padon támaszkodik. Nem veszi le szemét Pyrkonról, talán azért is figyeli ennyire, hogy arcáról olvasson le valami árulkodó jelet.*