Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-04 10:15:28
Üzenet elküldve: 2015-03-04 10:15:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Yerougha//
*A férfira pillant, aki magabiztosan, karba font kezekkel áll előtte.*
- Attól függ, kinek a szempontjából hátrány. *Vonja meg a vállát.* Mindent két nézőpontból lehet szemlélni. Tudja a pohár vagy félig üres, vagy félig teli van.*Lassan elmosolyodik.*
- Ó, értem. A kardfogatás veszélyes művészet.
~Nem kicsit az, hiszen a mesterei közül sokan orgyilkosok, bérencek, vagy egyszerűen csak zsoldosok, akik teszik, amit a legtöbbet fizető akar tőlük.~
*Fürkészve néz fel a beszélgetőtársára, elértette ő a mondatot és a hangsúlyt is. Óvatosabb is emiatt.*
~S te vajon melyik vagy, drága úr? A neved, olyan furcsa... Albun di Nomam... Fehér a nevem. Miért is ez ugrik be? Mintha az egész arra utalna, hogy ahol a nevét kellene alákanyarítania a papíron, ott fehér marad a lap. Nincs is neve. Neve Senki. Bár talán ez csak buta eszmefuttatás. Ki tudja külhonban milyen nevek dívnak?~
- Kétségtelenül így van, már ha valaki kardforgató akar lenni. Egy jó mester és sok gyakorlás, meg persze némi veleszületett tehetség, gondolom ezek kellenek ahhoz, hogy valaki elsajátítsa a dolgot. De a színjáték része se rossz azért, látványos, mókás, és toborzáshoz is jó, nem? *Teszi fel a kérdést és a szeme sarkából a férfira pillant.
Igazából nincs különösebb célja, nem akarja semmiről meggyőzni a beszélgetőtársát, csak egyszerűen élvezi a szóváltást, azt, hogy újféle nézőpontokról hallhat, hogy egy kicsit más szögből is nézheti a dolgokat. Ebből is tanul, legalábbis reméli.*
- Igaz, erre is jó lehet.
~Elgondolkodtató, hogy pont ezt említi.~
- Talán tanítványokat keres? Ön vívómester, esetleg?
*Nem igazán hiszi, hogy az lenne, de sose tudni, nem akar előítéleteket táplálni senki iránt. Másrészt persze sehol nincs előírva, hogyan kell kinéznie egy vívómesternek.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi elhúzza a szája szélét a nevét hallva.*
~Vagy ilyen csúnyának találja, vagy nem tudja megmondani csak a nevemből a nememet, ami azért mókás, vagy egyszerűen ő is azt hiszi, hogy valami kamu nevet mondtam.~
- Én is. *Feleli, és kezet nyújt, ahogy bemutatkozáskor illik. A kezét most nem fedi kesztyű, a férfi vagy rájön, hogy egy nő kezét fogja meg, már ha megfogja, vagy továbbra is hiheti, hogy egy fiatal legényét, tekintve, hogy Nitta kezén akadnak karcolások, és bizony egy-egy apróbb bőrkeményedés is. Nem olyan a keze, mint valaha volt, mint az úri kisasszonykák kacsója, amivel jó, ha egy hímzést meg tudnak fogni, és kardra nem is gondolhatnak.
Kis szemöldökrándulással nyugtázza a férfi kisimuló ábrázatát, majd aprót biccent.*
- Miért is ne? Kíváncsi vagyok a véleményére, hogy milyennek látja majd a mai kardművészeket. Bár lehet, hogy csatabárd, vagy húsklopfoló is előkerül majd.
*A szívélyesebb hangnemre a szeme sarkából pillant a férfira.*
- És mit gondol, mi lenne az az ok?
*Kérdi végül a válaszra valóban kíváncsian.*
//Yerougha//
*A férfira pillant, aki magabiztosan, karba font kezekkel áll előtte.*
- Attól függ, kinek a szempontjából hátrány. *Vonja meg a vállát.* Mindent két nézőpontból lehet szemlélni. Tudja a pohár vagy félig üres, vagy félig teli van.*Lassan elmosolyodik.*
- Ó, értem. A kardfogatás veszélyes művészet.
~Nem kicsit az, hiszen a mesterei közül sokan orgyilkosok, bérencek, vagy egyszerűen csak zsoldosok, akik teszik, amit a legtöbbet fizető akar tőlük.~
*Fürkészve néz fel a beszélgetőtársára, elértette ő a mondatot és a hangsúlyt is. Óvatosabb is emiatt.*
~S te vajon melyik vagy, drága úr? A neved, olyan furcsa... Albun di Nomam... Fehér a nevem. Miért is ez ugrik be? Mintha az egész arra utalna, hogy ahol a nevét kellene alákanyarítania a papíron, ott fehér marad a lap. Nincs is neve. Neve Senki. Bár talán ez csak buta eszmefuttatás. Ki tudja külhonban milyen nevek dívnak?~
- Kétségtelenül így van, már ha valaki kardforgató akar lenni. Egy jó mester és sok gyakorlás, meg persze némi veleszületett tehetség, gondolom ezek kellenek ahhoz, hogy valaki elsajátítsa a dolgot. De a színjáték része se rossz azért, látványos, mókás, és toborzáshoz is jó, nem? *Teszi fel a kérdést és a szeme sarkából a férfira pillant.
Igazából nincs különösebb célja, nem akarja semmiről meggyőzni a beszélgetőtársát, csak egyszerűen élvezi a szóváltást, azt, hogy újféle nézőpontokról hallhat, hogy egy kicsit más szögből is nézheti a dolgokat. Ebből is tanul, legalábbis reméli.*
- Igaz, erre is jó lehet.
~Elgondolkodtató, hogy pont ezt említi.~
- Talán tanítványokat keres? Ön vívómester, esetleg?
*Nem igazán hiszi, hogy az lenne, de sose tudni, nem akar előítéleteket táplálni senki iránt. Másrészt persze sehol nincs előírva, hogyan kell kinéznie egy vívómesternek.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi elhúzza a szája szélét a nevét hallva.*
~Vagy ilyen csúnyának találja, vagy nem tudja megmondani csak a nevemből a nememet, ami azért mókás, vagy egyszerűen ő is azt hiszi, hogy valami kamu nevet mondtam.~
- Én is. *Feleli, és kezet nyújt, ahogy bemutatkozáskor illik. A kezét most nem fedi kesztyű, a férfi vagy rájön, hogy egy nő kezét fogja meg, már ha megfogja, vagy továbbra is hiheti, hogy egy fiatal legényét, tekintve, hogy Nitta kezén akadnak karcolások, és bizony egy-egy apróbb bőrkeményedés is. Nem olyan a keze, mint valaha volt, mint az úri kisasszonykák kacsója, amivel jó, ha egy hímzést meg tudnak fogni, és kardra nem is gondolhatnak.
Kis szemöldökrándulással nyugtázza a férfi kisimuló ábrázatát, majd aprót biccent.*
- Miért is ne? Kíváncsi vagyok a véleményére, hogy milyennek látja majd a mai kardművészeket. Bár lehet, hogy csatabárd, vagy húsklopfoló is előkerül majd.
*A szívélyesebb hangnemre a szeme sarkából pillant a férfira.*
- És mit gondol, mi lenne az az ok?
*Kérdi végül a válaszra valóban kíváncsian.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-04 09:01:57
Üzenet elküldve: 2015-03-04 09:01:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*A kolosszus talpig férfi - és itt most nem arról van szó, hogy vasba öltözik és buzogánnyal tör be koponyákat -, s mint olyan egyszerű darab. Ha valamit szeretne tőle valaki, mondjuk egy nő, akkor azt egyenesen kérni kell tőle, a tréfák mögé bújtatott utalásokat nem igazán érti.
Nincs tisztában vele, hogy Janemita nem szeretné, ha úrhölgynek szólítaná. És igazából most sem kérte tőle, hogy ne tegyen így.*
- Velem bizony.
*Biccent kurtán, ahogy megindulnak a sokaságban a vásározók felé.
A sodrony és az alkarvédő nélkül szinte meztelennek érezné magát, ahogy fegyver nélkül is hasonló érzések kerülgetnék. Természetesen fegyver nélkül sem veszélytelen, de az igazi ereje a nehéz páncélokban és pusztító fegyverekben rejlik. Ezért a legtöbb esetben ragaszkodik a szokásaihoz.*
- Nem tudom. Nem szoktam ilyesmiken gondolkodni.
*Válaszol a kérdésre. Ez egy Tavaszünnep, annak is az egyik versenye, nem valószínű, hogy halálig tartó viadallal készülnének. A tavasz az ébredő élet évszaka, nem valószínű, hogy halállal ünnepelnék.*
- Nem tudom, milyen szabályrendszer szerint zajlanak majd a küzdelmek, de attól tartok, hogy nekem nem kedveznek. Tekintve, hogy pallossal és láncos buzogánnyal nem lehet óvatosan küzdeni. A gyakorlófegyvereket meg rühellem.
*Magyarázza meglátásait Janemitának, amikor megpillantja Kagant a tömegben. Nem biccent felé, csak tudomásul veszi a jelenlétét és az ezzel járó feladatokat és veszélyeket.*
- Mesélj valamit, hogy tetszik a tábori élet?
*Szakítja el naparany tekintetét a vezértől és fordítja arcát Janemita felé. Nem azért jöttek, hogy munkáról és feladatokról beszélgessenek, de a kolosszust érdekli, hogy a lány hogy érzi magát Thargarodban.*
*A kolosszus talpig férfi - és itt most nem arról van szó, hogy vasba öltözik és buzogánnyal tör be koponyákat -, s mint olyan egyszerű darab. Ha valamit szeretne tőle valaki, mondjuk egy nő, akkor azt egyenesen kérni kell tőle, a tréfák mögé bújtatott utalásokat nem igazán érti.
Nincs tisztában vele, hogy Janemita nem szeretné, ha úrhölgynek szólítaná. És igazából most sem kérte tőle, hogy ne tegyen így.*
- Velem bizony.
*Biccent kurtán, ahogy megindulnak a sokaságban a vásározók felé.
A sodrony és az alkarvédő nélkül szinte meztelennek érezné magát, ahogy fegyver nélkül is hasonló érzések kerülgetnék. Természetesen fegyver nélkül sem veszélytelen, de az igazi ereje a nehéz páncélokban és pusztító fegyverekben rejlik. Ezért a legtöbb esetben ragaszkodik a szokásaihoz.*
- Nem tudom. Nem szoktam ilyesmiken gondolkodni.
*Válaszol a kérdésre. Ez egy Tavaszünnep, annak is az egyik versenye, nem valószínű, hogy halálig tartó viadallal készülnének. A tavasz az ébredő élet évszaka, nem valószínű, hogy halállal ünnepelnék.*
- Nem tudom, milyen szabályrendszer szerint zajlanak majd a küzdelmek, de attól tartok, hogy nekem nem kedveznek. Tekintve, hogy pallossal és láncos buzogánnyal nem lehet óvatosan küzdeni. A gyakorlófegyvereket meg rühellem.
*Magyarázza meglátásait Janemitának, amikor megpillantja Kagant a tömegben. Nem biccent felé, csak tudomásul veszi a jelenlétét és az ezzel járó feladatokat és veszélyeket.*
- Mesélj valamit, hogy tetszik a tábori élet?
*Szakítja el naparany tekintetét a vezértől és fordítja arcát Janemita felé. Nem azért jöttek, hogy munkáról és feladatokról beszélgessenek, de a kolosszust érdekli, hogy a lány hogy érzi magát Thargarodban.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-04 07:58:30
Üzenet elküldve: 2015-03-04 07:58:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
*Éteri vigyorral az arcán, izgatottságtól csillogó szemekkel szedi lépteit Nadae mellett. Már amennyi látszik belőle, ugyanis jó paranoiás szokásához híven, azért a tömegbe érkezvén nem árt fejét takarnia. Ez a nagy bujkálás kemény problémákat okoz a lelkének, ugyanis mindig ott lenne, ahol a nyüzsgés van, pedig inkább ott kellene, ahol a csend, mondjuk a barlangban tespedni élete végéig. Erre viszont képtelen, hajtja a vére, minek hívó szavára bizony muszáj megindulnia, különben megkattan. Annak pedig nem lenne jó vége, főleg a mellette lépkedő kalózkára nézve.*
- Aj, most úgy csinálsz, mintha a télit nem élvezted volna. *Vet egy pillantást az őt méregető nőre, majd a fejfedője alól párszor megvonogatja a szemöldökét, a másik ebből is érteni fogja mire célozgat. Szürkéit az emlegetett fal irányába emeli. ~Tényleg, mi a fenét keres itt egy fal?~ Nézi értetlenül a tákolmányt. Legutóbb Argussal járt itt, akit bőven kifaggatott mindenről, de emellett az egy dolog mellett valahogy elsiklott a tekintete.* Nadae *Fordul felé, s most rajta a sor, hogy csípőre tegye a kezét.* egy mindentől elzárt burokban nőttem fel, távol a városok nyüzsgésétől, ennyi öröm nekem is jár. *Szippant egyet a friss kora tavaszi levegőből és elmosolyodik. Északi teremtés lévén, a nyár neki túl meleg, bár a hajón némileg hozzászokott már, de mégis a tavaszt szereti a legjobban. Vet egy pillantást körbe, s miután egyelőre nem lát senki gyanúsat, kiszabadítja a szürke csuklya alól a hosszú vörös tincseket, s arcát és nyújtózik egy nagyot, majd előkerül a köpeny alól egy félig megtöltött rumos üveg. Nyakát behúzva néz a másikra. Már megint volt pofája megcsapolni annak titkos rumkészletét, így miközben beleiszik a finom nedűre, azért felkészül, hogy nehogy oldalirányból kapjon egy taslit. Közben hangzik el a programajánló, s a harci torna említése után félre is nyeli a rumot. Hangos köhécselésbe kezd, miközben jobb kezével a mellkasát ütögeti. Miután csillapodott köhögési kényszere, a félrenyeléstől majdhogy könnyező, csillogó szemekkel néz a másikra.*
- Menni akarok. *Mondja még mindig elhaló hangon és nagyokat nyel. Hogy pontosan melyikre célzott, azt nem teszi hozzá, de nyilvánvalóan egy olyan harcmániás, mint ő, ki nem hagyná a harci tornát. Ha az esetleg mégsem indul, akkor marad a ki mit tud, még akkor is, ha egyelőre nem tudja, hogy ő mit tud. Most már lenyugodott, így megkísérel egy újabb kortyot, ami már sikeresen el is jut a gyomráig.* Hogy mi? *Kérdez vissza újfent a témára. Ismét körbetekint, a nyüzsgő, mozgolódó népességre, a felállított színpadra.* Az, hogy nem kellene nem itt lennem. *Foglalja össze röviden és tömören a választ, mi nem titok.
Jó kedve van, Nadaet sem akarja belefojtani semmibe, mocsárlakók sincsenek a közelbe, hogy elvegyék az eszét, így végre felszabadulhat. Egészen addig, míg nem érkezik egy újabb kérdés. ~Affene... ~*
- Hát ööö *Zavartana homlokához kap. Adhatná a hülyét megint, hogy fogalma sincs a nő miről beszél, de ismeri már annyira, hogy az úgysem hagyná a témát annyiban. Enyhe pír keletkezik világos bőrén, mi a haja és ajkai színében jelentkezik.* Őszinte leszek. Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy el vagyok átkozva. *Tekintete kissé zavarossá válik, hangja is néminemű rögeszméről tanúskodnak.* Eddig ketten haltak meg miattam, egy pedig eltűnt. Úgyhogy ezek nem tudják még milyen fába vágták az izét... Mi is az? Tudod, amivel vágják a fát, ilyen nehéz és... *Szavait nem tudja befejezni, ugyanis egy vérszomjas póni ront feléjük a tömegen keresztül. Szeme elkerekedik és bátor viselkedésének tanúsítványaként beugrik Nadae háta mögé. Ha valakit elsodor a patás fenevad, az ne ő legyen.* Mi a fene ez? *Rikoltja a másik fülébe, miközben meredten nézi a közeledő végzetüket. Meg is jelenik egy nála alacsonyabb elf kölyök, s száján csak úgy potyognak ki a Vöröske számára kiakasztó szavak.*
- Hogy mit? *Horkan fel és kilép a kalózka árnyékából.* Talán inkább neki kellene elnézést kérnie. *Néz felváltva az állatra és a gazdájára. Mi tagadás, kicsit hülyén érzi magát, amiért egy állatot készül felelősségre vonni. Elképedése csak fokozódik, amint az állat Nadae csizmájának rágcsálására adja a fejét, persze nem bírja ki, hogy ne röhögje el magát, egészen addig amíg az elf kölyök újra szóra nem nyitja a száját. Persze tudja, hogy képtelenség, hogy a póni embert egyen, de azért valahol mélyen mégis kételkedik benne, hiszen annyi mindent nem tud még a világról, azt sem tudja például mi az a warg. ~Lehet, hogy az emberevő pónikat hívják így?~ Hátrál egyet. Az ő csizmája így is a végét járja, nem hiányzik, hogy valaki megegye.*
- Öszvér, aha. Én is ismerek egyet. *Apró kuncogás keretében néz Nadaera, majd végül vissza a kölyök felé.* És mondd csak, mindig lábbelikkel eteted? *Vonja fel a szemöldökét.* Vagy ez a ti kis *Mutat az állatra és az elfre egymás után* trükkötök?
*Éteri vigyorral az arcán, izgatottságtól csillogó szemekkel szedi lépteit Nadae mellett. Már amennyi látszik belőle, ugyanis jó paranoiás szokásához híven, azért a tömegbe érkezvén nem árt fejét takarnia. Ez a nagy bujkálás kemény problémákat okoz a lelkének, ugyanis mindig ott lenne, ahol a nyüzsgés van, pedig inkább ott kellene, ahol a csend, mondjuk a barlangban tespedni élete végéig. Erre viszont képtelen, hajtja a vére, minek hívó szavára bizony muszáj megindulnia, különben megkattan. Annak pedig nem lenne jó vége, főleg a mellette lépkedő kalózkára nézve.*
- Aj, most úgy csinálsz, mintha a télit nem élvezted volna. *Vet egy pillantást az őt méregető nőre, majd a fejfedője alól párszor megvonogatja a szemöldökét, a másik ebből is érteni fogja mire célozgat. Szürkéit az emlegetett fal irányába emeli. ~Tényleg, mi a fenét keres itt egy fal?~ Nézi értetlenül a tákolmányt. Legutóbb Argussal járt itt, akit bőven kifaggatott mindenről, de emellett az egy dolog mellett valahogy elsiklott a tekintete.* Nadae *Fordul felé, s most rajta a sor, hogy csípőre tegye a kezét.* egy mindentől elzárt burokban nőttem fel, távol a városok nyüzsgésétől, ennyi öröm nekem is jár. *Szippant egyet a friss kora tavaszi levegőből és elmosolyodik. Északi teremtés lévén, a nyár neki túl meleg, bár a hajón némileg hozzászokott már, de mégis a tavaszt szereti a legjobban. Vet egy pillantást körbe, s miután egyelőre nem lát senki gyanúsat, kiszabadítja a szürke csuklya alól a hosszú vörös tincseket, s arcát és nyújtózik egy nagyot, majd előkerül a köpeny alól egy félig megtöltött rumos üveg. Nyakát behúzva néz a másikra. Már megint volt pofája megcsapolni annak titkos rumkészletét, így miközben beleiszik a finom nedűre, azért felkészül, hogy nehogy oldalirányból kapjon egy taslit. Közben hangzik el a programajánló, s a harci torna említése után félre is nyeli a rumot. Hangos köhécselésbe kezd, miközben jobb kezével a mellkasát ütögeti. Miután csillapodott köhögési kényszere, a félrenyeléstől majdhogy könnyező, csillogó szemekkel néz a másikra.*
- Menni akarok. *Mondja még mindig elhaló hangon és nagyokat nyel. Hogy pontosan melyikre célzott, azt nem teszi hozzá, de nyilvánvalóan egy olyan harcmániás, mint ő, ki nem hagyná a harci tornát. Ha az esetleg mégsem indul, akkor marad a ki mit tud, még akkor is, ha egyelőre nem tudja, hogy ő mit tud. Most már lenyugodott, így megkísérel egy újabb kortyot, ami már sikeresen el is jut a gyomráig.* Hogy mi? *Kérdez vissza újfent a témára. Ismét körbetekint, a nyüzsgő, mozgolódó népességre, a felállított színpadra.* Az, hogy nem kellene nem itt lennem. *Foglalja össze röviden és tömören a választ, mi nem titok.
Jó kedve van, Nadaet sem akarja belefojtani semmibe, mocsárlakók sincsenek a közelbe, hogy elvegyék az eszét, így végre felszabadulhat. Egészen addig, míg nem érkezik egy újabb kérdés. ~Affene... ~*
- Hát ööö *Zavartana homlokához kap. Adhatná a hülyét megint, hogy fogalma sincs a nő miről beszél, de ismeri már annyira, hogy az úgysem hagyná a témát annyiban. Enyhe pír keletkezik világos bőrén, mi a haja és ajkai színében jelentkezik.* Őszinte leszek. Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy el vagyok átkozva. *Tekintete kissé zavarossá válik, hangja is néminemű rögeszméről tanúskodnak.* Eddig ketten haltak meg miattam, egy pedig eltűnt. Úgyhogy ezek nem tudják még milyen fába vágták az izét... Mi is az? Tudod, amivel vágják a fát, ilyen nehéz és... *Szavait nem tudja befejezni, ugyanis egy vérszomjas póni ront feléjük a tömegen keresztül. Szeme elkerekedik és bátor viselkedésének tanúsítványaként beugrik Nadae háta mögé. Ha valakit elsodor a patás fenevad, az ne ő legyen.* Mi a fene ez? *Rikoltja a másik fülébe, miközben meredten nézi a közeledő végzetüket. Meg is jelenik egy nála alacsonyabb elf kölyök, s száján csak úgy potyognak ki a Vöröske számára kiakasztó szavak.*
- Hogy mit? *Horkan fel és kilép a kalózka árnyékából.* Talán inkább neki kellene elnézést kérnie. *Néz felváltva az állatra és a gazdájára. Mi tagadás, kicsit hülyén érzi magát, amiért egy állatot készül felelősségre vonni. Elképedése csak fokozódik, amint az állat Nadae csizmájának rágcsálására adja a fejét, persze nem bírja ki, hogy ne röhögje el magát, egészen addig amíg az elf kölyök újra szóra nem nyitja a száját. Persze tudja, hogy képtelenség, hogy a póni embert egyen, de azért valahol mélyen mégis kételkedik benne, hiszen annyi mindent nem tud még a világról, azt sem tudja például mi az a warg. ~Lehet, hogy az emberevő pónikat hívják így?~ Hátrál egyet. Az ő csizmája így is a végét járja, nem hiányzik, hogy valaki megegye.*
- Öszvér, aha. Én is ismerek egyet. *Apró kuncogás keretében néz Nadaera, majd végül vissza a kölyök felé.* És mondd csak, mindig lábbelikkel eteted? *Vonja fel a szemöldökét.* Vagy ez a ti kis *Mutat az állatra és az elfre egymás után* trükkötök?
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-04 07:30:42
Üzenet elküldve: 2015-03-04 07:30:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Nincs szerencséje, hisz Gabrien hiába veszi a lapot nem nagyon hajlik rá, hogy eleget tegyen a lány kérésének. Saját meglátása szerint pont attól nem úri hölgy, hogy érti a dolgát és teszi is mikor épp kedve van. Erről végül nem nyit vitát, nyilván a lovag jobban tudja mit beszél, mint ő aki nem nagyon tudja, milyen a nemesek élete.
A válaszon kicsit felnevet beletörődve sorsába.*
-Úgy veled kell beérnem. *Duruzsolja, majd elfogadva a kolosszus jobbját, belekarol.
Megint érzi az alkarvédőt, de nem betöltött funkciójával van aprócska problémája, ahogy az emberóriás harcos létét illetően szintén. Csupán nem tudta megérinteni úgy Gabrient, ahogy szerette volna. Valószínűleg ha felfedezi a sodronyinget, hasonló lesz arckifejezése, amikor majd visszapattan a férfiról, de megérti, hogy akit próbáltak már megölni, az sokkal óvatosabb, mint egy ágrólszakadt félvér.
Miközben megindulnak a "Színes vicces" portékák sokasága felé, kékjeivel felpillant a kolosszusra.*
-Mit gondolsz? Mennyire durva ellenfelekre kell számítanod?
*Kérdezi körbepillantva, ahol azért látszik már néhány páncélt viselő. Kiszúrja az óriást is az álruhás Kagant is, de nem boldogítja őket, csak tudomásul veszi, hogy itt vannak.*
*Nincs szerencséje, hisz Gabrien hiába veszi a lapot nem nagyon hajlik rá, hogy eleget tegyen a lány kérésének. Saját meglátása szerint pont attól nem úri hölgy, hogy érti a dolgát és teszi is mikor épp kedve van. Erről végül nem nyit vitát, nyilván a lovag jobban tudja mit beszél, mint ő aki nem nagyon tudja, milyen a nemesek élete.
A válaszon kicsit felnevet beletörődve sorsába.*
-Úgy veled kell beérnem. *Duruzsolja, majd elfogadva a kolosszus jobbját, belekarol.
Megint érzi az alkarvédőt, de nem betöltött funkciójával van aprócska problémája, ahogy az emberóriás harcos létét illetően szintén. Csupán nem tudta megérinteni úgy Gabrient, ahogy szerette volna. Valószínűleg ha felfedezi a sodronyinget, hasonló lesz arckifejezése, amikor majd visszapattan a férfiról, de megérti, hogy akit próbáltak már megölni, az sokkal óvatosabb, mint egy ágrólszakadt félvér.
Miközben megindulnak a "Színes vicces" portékák sokasága felé, kékjeivel felpillant a kolosszusra.*
-Mit gondolsz? Mennyire durva ellenfelekre kell számítanod?
*Kérdezi körbepillantva, ahol azért látszik már néhány páncélt viselő. Kiszúrja az óriást is az álruhás Kagant is, de nem boldogítja őket, csak tudomásul veszi, hogy itt vannak.*
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-04 01:46:27
Üzenet elküldve: 2015-03-04 01:46:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Elmúlt a tél, és mielőtt a Thargodarok a Tavaszt - hosszú évek óta először - egy kiadós portyával köszöntenék, Kagan (néhány embere kíséretében, ám mégis tőlük külön, álruhában) úgy dönt, körbenéz egy kicsit a Városban. Nem árt tudni, milyen szóbeszéd járja Artheniorban, mielőtt meghúzkodják a szőrt a városi nemesek seggén.*
*Morwon nem egy beszivárgó fajta, ám pont az a feladata, hogy elterelje, magára vonja a figyelmet. Egyébként is helyi figura, akit sokan ismernek, és Thargodarokkal való kapcsolata (bár nem titok, de) nem volt nagy dobra verve. Együtt hógolyóztak. Akik tudhatják a valót, Moon és társai, sokkal inkább érdekeltek abban, hogy a dolgok... változzanak.*
*Persze tisztában van vele, hogy termete, szemének színe, kiállása alapvetően megnehezíti, hogy azok, akik már ismerik, ne tekintsenek rá a felismerés lehetőségével, de legalább azt megakadályozza, hogy mindenféle őrök egyből őt találják meg zaklatandó célszemélynek. Ruházata egyszerű harcosnak mutatja, még mesterkardja is dísztelen, kopott borítású hüvelybe került. Különösebb gond nélkül tűnik egyszerű zsoldosnak.*
*Bár két újabb törzstagot is felfedez, inkább kihasználni készül a lehetőséget, hogy a pletykák és szóbeszédek begyűjtése mellett lehetősége van kicsit... elszakadni a rögvalóságtól.*
~ Amíg egy kést nem nyomnak a bordáid közé, heh? ~ *persze, ez kissé nehéz lenne a tavaszi köpenye alatt meglapuló láncinggel kombinált vértezet miatt, de a veszély fennáll.*
*A harci torna nem érdekli igazán, látott már elég harcost, de sajnos "hivatalból" meg kell néznie, hogy lássa, mire képesek a helyiek.*
~ Előbb azonban egy ital. Feltűnő lennék csak úgy kolbászolva. ~ *utána ráér még a dolgát végezni.*
*Elmúlt a tél, és mielőtt a Thargodarok a Tavaszt - hosszú évek óta először - egy kiadós portyával köszöntenék, Kagan (néhány embere kíséretében, ám mégis tőlük külön, álruhában) úgy dönt, körbenéz egy kicsit a Városban. Nem árt tudni, milyen szóbeszéd járja Artheniorban, mielőtt meghúzkodják a szőrt a városi nemesek seggén.*
*Morwon nem egy beszivárgó fajta, ám pont az a feladata, hogy elterelje, magára vonja a figyelmet. Egyébként is helyi figura, akit sokan ismernek, és Thargodarokkal való kapcsolata (bár nem titok, de) nem volt nagy dobra verve. Együtt hógolyóztak. Akik tudhatják a valót, Moon és társai, sokkal inkább érdekeltek abban, hogy a dolgok... változzanak.*
*Persze tisztában van vele, hogy termete, szemének színe, kiállása alapvetően megnehezíti, hogy azok, akik már ismerik, ne tekintsenek rá a felismerés lehetőségével, de legalább azt megakadályozza, hogy mindenféle őrök egyből őt találják meg zaklatandó célszemélynek. Ruházata egyszerű harcosnak mutatja, még mesterkardja is dísztelen, kopott borítású hüvelybe került. Különösebb gond nélkül tűnik egyszerű zsoldosnak.*
*Bár két újabb törzstagot is felfedez, inkább kihasználni készül a lehetőséget, hogy a pletykák és szóbeszédek begyűjtése mellett lehetősége van kicsit... elszakadni a rögvalóságtól.*
~ Amíg egy kést nem nyomnak a bordáid közé, heh? ~ *persze, ez kissé nehéz lenne a tavaszi köpenye alatt meglapuló láncinggel kombinált vértezet miatt, de a veszély fennáll.*
*A harci torna nem érdekli igazán, látott már elég harcost, de sajnos "hivatalból" meg kell néznie, hogy lássa, mire képesek a helyiek.*
~ Előbb azonban egy ital. Feltűnő lennék csak úgy kolbászolva. ~ *utána ráér még a dolgát végezni.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-04 01:07:50
Üzenet elküldve: 2015-03-04 01:07:50
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Tyhrnitta Wynn//
*Karba fonja a kezeit. Magabiztosnak tűnik, mint afféle ember, akit az öncélú harc nem igazán hoz lázba.*
- Remekül vázolta khmm, ezen bemutató küzdelmek hátrányait. A kardforgatók művészek a maguk módján, de nem biztos, hogy ebből a mű-re kéne helyezniük a hangsúlyt.
*Finoman érzékelteti, hogy nem lovag. Nem is él a szabályaik szerint. A pengével bánik avatottan, szabályok kevésbé kötik, s jóval inkább a maga ura. Hangja élettel és érzelemmel töltekezik, magával ragadó lesz. Olyasmiről beszél, amiben régen benne élt, az utóbbi időkben azonban sokszor messzire került tőle.*
- A színjáték elpuhítja az embereket. A megfelelő helyen és körben végzett kitartó gyakorlás pedig felemeli.
*De nem akar még több filozofálgatásba bocsátkozni, vagy éppen elvenni az ifjú lovagpalánta kedvét, hiszen előtte még ott van ez a fajta élet, amelyből sokat merítkezhet.*
- Majd elválik, ki az, aki tud szívből küzdeni, és akivel érdemes tovább foglalkozni. Ha másra nem, hát erre jó ez az alkalom. *Valóban kíváncsi. Ki tudja, mire és kire lelhet egy ilyen kavalkádban. A név hallatán finoman, alig észrevehetően maga is meghúzza a szája szélét. Különös, felettébb különös név. Sőt, talán több is annál. De ezen kívül nem mutatja jelét annak, hogy bármi előképe lenne vele kapcsolatban.*
- Örvendek, Tyhrnitta Winn *simul ki aztán az ábrázata, minta mi sem történt volna.*
- Ha van rá kedve és ideje, ránézhetünk közösen a küzdelmekre, persze csak ha lesz, aki kiálljon. Mert nyilván okkal sodort bennünket össze a szél. *Bizony, hogy okkal tette. Árnyalatnyit szívélyesebbé válik a hangja, de nem jelzi vagy mutatja, miért.*
//Tyhrnitta Wynn//
*Karba fonja a kezeit. Magabiztosnak tűnik, mint afféle ember, akit az öncélú harc nem igazán hoz lázba.*
- Remekül vázolta khmm, ezen bemutató küzdelmek hátrányait. A kardforgatók művészek a maguk módján, de nem biztos, hogy ebből a mű-re kéne helyezniük a hangsúlyt.
*Finoman érzékelteti, hogy nem lovag. Nem is él a szabályaik szerint. A pengével bánik avatottan, szabályok kevésbé kötik, s jóval inkább a maga ura. Hangja élettel és érzelemmel töltekezik, magával ragadó lesz. Olyasmiről beszél, amiben régen benne élt, az utóbbi időkben azonban sokszor messzire került tőle.*
- A színjáték elpuhítja az embereket. A megfelelő helyen és körben végzett kitartó gyakorlás pedig felemeli.
*De nem akar még több filozofálgatásba bocsátkozni, vagy éppen elvenni az ifjú lovagpalánta kedvét, hiszen előtte még ott van ez a fajta élet, amelyből sokat merítkezhet.*
- Majd elválik, ki az, aki tud szívből küzdeni, és akivel érdemes tovább foglalkozni. Ha másra nem, hát erre jó ez az alkalom. *Valóban kíváncsi. Ki tudja, mire és kire lelhet egy ilyen kavalkádban. A név hallatán finoman, alig észrevehetően maga is meghúzza a szája szélét. Különös, felettébb különös név. Sőt, talán több is annál. De ezen kívül nem mutatja jelét annak, hogy bármi előképe lenne vele kapcsolatban.*
- Örvendek, Tyhrnitta Winn *simul ki aztán az ábrázata, minta mi sem történt volna.*
- Ha van rá kedve és ideje, ránézhetünk közösen a küzdelmekre, persze csak ha lesz, aki kiálljon. Mert nyilván okkal sodort bennünket össze a szél. *Bizony, hogy okkal tette. Árnyalatnyit szívélyesebbé válik a hangja, de nem jelzi vagy mutatja, miért.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-04 00:20:17
Üzenet elküldve: 2015-03-04 00:20:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Yerougha//
*Felvonja a szemöldökét a férfi válaszára, majd lassan elmosolyodik.*
~Nem úgy hangzik, mint egy lesből támadó orgyilkos, ki úgy mészárol, hogy közben biztosan tudja, néki semmi baja nem eshet.~
– Az attól függ, uram *hajol meg finoman beszéd közben, amolyan urasan.* Léteznek bemutató küzdelmek is, melyek nem vérre mennek, sokkal inkább tancélosak, vagy csak azért vívják őket, hogy azoknak is legyen némi fogalmuk a lovagok munkájáról, úgymond, akik valóban tétre menő harcot egész életükben nem látnak.
*Aztán csak megvonja a vállát.*
- Értem. Ön tehát kiesett a szórásból, nem látom majd küzdeni. Kár. De mit van mit tenni? *Mosolyodik el újra.
Aztán el is neveti magát.*
– Ha arra gondol, hogy én benevezek-e, a válaszom: nem. Nem terveztem. Nem vagyok vak, látom, hogy mennyivel kisebb vagyok a legtöbb lovagnál, és bár ez akár előny is lehet, de ahhoz meg megfelelő képzettség kell, hogy valaki ilyesmit fordíthasson a saját javára, aminek én még híján vagyok.
~Talán a jó lovag azt hitte, annyira felhúzhat, hogy beleugrok valami bolond versengésbe? Bár egy kölyök bizonnyal megtette volna. Ritka, amelyik nem.~ *A férfi következő mondatára azonban megrándul kissé a szája sarka, majdnem elneveti magát.*
– Bizonyára. Csakhogy nem szedhetnék belépti díjat a produkciómra. Ez nem az a hely.
*A meghajlást biccentéssel viszonozza, tudja a névért nevet vár cserébe a másik. Színlelhetne tovább, mondhatna fals nevet is, akár férfit, ha magán hagyná a sisakot, akár nőit. De az is egy próba, ki hogyan reagál a családnevére.*
~Fura egy neve van, kötve hiszem, hogy valódi. De hát, mindenkinek akadhat titka.~
– Tyhrnitta Wynn *Felel, és a férfi barna szemeibe néz.*
~A sisak még ráér. Még egy picit.~
//Yerougha//
*Felvonja a szemöldökét a férfi válaszára, majd lassan elmosolyodik.*
~Nem úgy hangzik, mint egy lesből támadó orgyilkos, ki úgy mészárol, hogy közben biztosan tudja, néki semmi baja nem eshet.~
– Az attól függ, uram *hajol meg finoman beszéd közben, amolyan urasan.* Léteznek bemutató küzdelmek is, melyek nem vérre mennek, sokkal inkább tancélosak, vagy csak azért vívják őket, hogy azoknak is legyen némi fogalmuk a lovagok munkájáról, úgymond, akik valóban tétre menő harcot egész életükben nem látnak.
*Aztán csak megvonja a vállát.*
- Értem. Ön tehát kiesett a szórásból, nem látom majd küzdeni. Kár. De mit van mit tenni? *Mosolyodik el újra.
Aztán el is neveti magát.*
– Ha arra gondol, hogy én benevezek-e, a válaszom: nem. Nem terveztem. Nem vagyok vak, látom, hogy mennyivel kisebb vagyok a legtöbb lovagnál, és bár ez akár előny is lehet, de ahhoz meg megfelelő képzettség kell, hogy valaki ilyesmit fordíthasson a saját javára, aminek én még híján vagyok.
~Talán a jó lovag azt hitte, annyira felhúzhat, hogy beleugrok valami bolond versengésbe? Bár egy kölyök bizonnyal megtette volna. Ritka, amelyik nem.~ *A férfi következő mondatára azonban megrándul kissé a szája sarka, majdnem elneveti magát.*
– Bizonyára. Csakhogy nem szedhetnék belépti díjat a produkciómra. Ez nem az a hely.
*A meghajlást biccentéssel viszonozza, tudja a névért nevet vár cserébe a másik. Színlelhetne tovább, mondhatna fals nevet is, akár férfit, ha magán hagyná a sisakot, akár nőit. De az is egy próba, ki hogyan reagál a családnevére.*
~Fura egy neve van, kötve hiszem, hogy valódi. De hát, mindenkinek akadhat titka.~
– Tyhrnitta Wynn *Felel, és a férfi barna szemeibe néz.*
~A sisak még ráér. Még egy picit.~
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-04 00:04:16
Üzenet elküldve: 2015-03-04 00:04:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Amikor Jane felé fordul, kiszélesedik a mosolya a fehér szakállkezdemény rejtekén. A naparany tekintet viszonozza a lányét, majd meghallgatva szavait, elgondolkodó képet vág, ahogy kesztyűs tenyerével állát kezdi simogatni.*
- Hmm... hadd gondolkozzam, nemes-lovag féle harcos?
*Kérdez vissza, majd halkan felnevetve válaszol.*
- Nem, nem ismerek ilyeneket, úrhölgy.
*Teszi hozzá vigyorogva. Számára Janemita ugyanolyan úri hölgy, mint akiket még annak idején az udvarban ismert meg. Sőt, talán jobb is, a kócos lány érti a dolgát, nem úgy, mint az álszent nemes kisasszonyok.
Látja Jane arckifejezését, amikor a lány a kabát ujja alatt kitapintja az acélt, magában elhúzza a száját, mi lesz akkor, ha a sodronyról is tudomást szerez.
Egy úr a pokolban is úr. Ahogy egy harcos békében is harcos.*
- Nézzük.
*Bólint kurtán, majd jobbját valódi úrként felajánlva Janemitának indulnak meg az árusok felé. Ugyan a kolosszus nem igazán az árusokért jött ki, de a lány biztosan talál valamit majd magának.*
- A nevezés ráér.
*Mosolyog Janere kedvesen, balját a lány jobbján nyugvó kezére téve.*
*Amikor Jane felé fordul, kiszélesedik a mosolya a fehér szakállkezdemény rejtekén. A naparany tekintet viszonozza a lányét, majd meghallgatva szavait, elgondolkodó képet vág, ahogy kesztyűs tenyerével állát kezdi simogatni.*
- Hmm... hadd gondolkozzam, nemes-lovag féle harcos?
*Kérdez vissza, majd halkan felnevetve válaszol.*
- Nem, nem ismerek ilyeneket, úrhölgy.
*Teszi hozzá vigyorogva. Számára Janemita ugyanolyan úri hölgy, mint akiket még annak idején az udvarban ismert meg. Sőt, talán jobb is, a kócos lány érti a dolgát, nem úgy, mint az álszent nemes kisasszonyok.
Látja Jane arckifejezését, amikor a lány a kabát ujja alatt kitapintja az acélt, magában elhúzza a száját, mi lesz akkor, ha a sodronyról is tudomást szerez.
Egy úr a pokolban is úr. Ahogy egy harcos békében is harcos.*
- Nézzük.
*Bólint kurtán, majd jobbját valódi úrként felajánlva Janemitának indulnak meg az árusok felé. Ugyan a kolosszus nem igazán az árusokért jött ki, de a lány biztosan talál valamit majd magának.*
- A nevezés ráér.
*Mosolyog Janere kedvesen, balját a lány jobbján nyugvó kezére téve.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 23:43:38
Üzenet elküldve: 2015-03-03 23:43:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Tyhrnitta Wynn//
*Két lépés onnan, két lépés a saját részéről. Ez már kellemes beszélgetőtávolság. Sokkal többet nem tud meg a másikról. A hangjával viszont gazdagabb. Még ha az a hang zavarba is ejtő. Tartása egyenes és nyílt, mint ahogy egy páncélos figurával való beszélgetésben illik. És most a mondandóját sem cifrázza túl, jóllehet sejti, hogy a másik nem lesz túlzottan elégedett azzal, amit mond.*
- Bazári látványosságként nem forgatom a kardomat. Annál azért többre tartom két férfi küzdelmét. *Tökéletesen nyugodtan mondja ezt, csak a férfi szót nyomja meg enyhén, nyomatékosítón.* - Szóval ha erre vágyik, más mellé kell letennie azt a voksot.
*Vagy ha kevésbé józanul gondolkodik, még csak ennek sem kellene bekövetkeznie.*
- Nos, ritkán látok olyat, hogy valakit egy páncél nem bátorít fel a versengésre *bök fejével beszélgetőtársa vértezetére. Csak az önérzetét piszkálja vele, tudja, hogy egyelőre reális esélye, de még lehetősége sem lenne ebben a fajta világban.*
- De ha mégsem így lenne, legalább kicsit több nézőközönsége akad a viadalnak.
*Aztán jobb kezét a bal vállára téve enyhén meghajol. A bemutatkozást sosem hagyná ki. No persze nem véletlenül.*
- Albun di Nomam *ismerteti meg a másikkal a mostanában felettébb sokszor kimondott nevet.*
//Tyhrnitta Wynn//
*Két lépés onnan, két lépés a saját részéről. Ez már kellemes beszélgetőtávolság. Sokkal többet nem tud meg a másikról. A hangjával viszont gazdagabb. Még ha az a hang zavarba is ejtő. Tartása egyenes és nyílt, mint ahogy egy páncélos figurával való beszélgetésben illik. És most a mondandóját sem cifrázza túl, jóllehet sejti, hogy a másik nem lesz túlzottan elégedett azzal, amit mond.*
- Bazári látványosságként nem forgatom a kardomat. Annál azért többre tartom két férfi küzdelmét. *Tökéletesen nyugodtan mondja ezt, csak a férfi szót nyomja meg enyhén, nyomatékosítón.* - Szóval ha erre vágyik, más mellé kell letennie azt a voksot.
*Vagy ha kevésbé józanul gondolkodik, még csak ennek sem kellene bekövetkeznie.*
- Nos, ritkán látok olyat, hogy valakit egy páncél nem bátorít fel a versengésre *bök fejével beszélgetőtársa vértezetére. Csak az önérzetét piszkálja vele, tudja, hogy egyelőre reális esélye, de még lehetősége sem lenne ebben a fajta világban.*
- De ha mégsem így lenne, legalább kicsit több nézőközönsége akad a viadalnak.
*Aztán jobb kezét a bal vállára téve enyhén meghajol. A bemutatkozást sosem hagyná ki. No persze nem véletlenül.*
- Albun di Nomam *ismerteti meg a másikkal a mostanában felettébb sokszor kimondott nevet.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 23:35:07
Üzenet elküldve: 2015-03-03 23:35:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*A furcsa jelenséget nem tudja kikerülni, a sötételf nő (vagy legyen bármi) épp a nem messze álló, rózsaszín ruhás fél-elf lánynak ad öltözködési tanácsokat. Elképedve pillog arrafelé és sehogy sem sikerül megemészteni a látványt. Néha megpróbálja mással lefoglalni tekintetét, ekkor az éles hang tép fülébe keservesen, még jobban felpiszkálva benne a vágyat, hogy odamenjen megtudni, hogy mégis mi az pontosan, amit lát.
Mielőtt félőrült állapotba kerülne kielégítetlen kíváncsiságától, egy ismerős hang szólal meg közvetlenül mögötte. Az erősen gondolkodó arckifejezés egy pillanat alatt csap át boldog mosolyba. Megpördül, hogy feltekinthessen a kolosszusra azonnal feledve eddigi gondolatmenetét.*
-Áh, Gabrien úrfi! *Köszönti elvigyorodva.* -Éppenséggel igen. Egy magas, nemes-lovag féle harcost keresek. Nem találkoztál vele véletlenül? Épp ilyen szép kis szakálla van, csak az illető nem csúfol úrhölgynek.
*Legyőzi a késztetést, hogy beletúrjon a férfi kezdetleges arcszőrzetébe, hisz az amúgy is némi nyújtózással járna. Így csak fejével bök a kolosszus álla felé egy széles mosoly kíséretében, majd közelebb lépve végigfuttatja ujjait a férfi karján, jobban mondva az alkarvédőkön. Csalódottan pillant oda, majd finoman megvonja a vállát. Nem is érti, miért van meglepve.*
-Gyere, nézzük meg az árusokat. *Ajánlja fel a lehetőséget. Ha már itt vannak, igazán begyűjthetnének valami kis mütyürt.* -Vagy előbb szeretnél nevezni?
*A furcsa jelenséget nem tudja kikerülni, a sötételf nő (vagy legyen bármi) épp a nem messze álló, rózsaszín ruhás fél-elf lánynak ad öltözködési tanácsokat. Elképedve pillog arrafelé és sehogy sem sikerül megemészteni a látványt. Néha megpróbálja mással lefoglalni tekintetét, ekkor az éles hang tép fülébe keservesen, még jobban felpiszkálva benne a vágyat, hogy odamenjen megtudni, hogy mégis mi az pontosan, amit lát.
Mielőtt félőrült állapotba kerülne kielégítetlen kíváncsiságától, egy ismerős hang szólal meg közvetlenül mögötte. Az erősen gondolkodó arckifejezés egy pillanat alatt csap át boldog mosolyba. Megpördül, hogy feltekinthessen a kolosszusra azonnal feledve eddigi gondolatmenetét.*
-Áh, Gabrien úrfi! *Köszönti elvigyorodva.* -Éppenséggel igen. Egy magas, nemes-lovag féle harcost keresek. Nem találkoztál vele véletlenül? Épp ilyen szép kis szakálla van, csak az illető nem csúfol úrhölgynek.
*Legyőzi a késztetést, hogy beletúrjon a férfi kezdetleges arcszőrzetébe, hisz az amúgy is némi nyújtózással járna. Így csak fejével bök a kolosszus álla felé egy széles mosoly kíséretében, majd közelebb lépve végigfuttatja ujjait a férfi karján, jobban mondva az alkarvédőkön. Csalódottan pillant oda, majd finoman megvonja a vállát. Nem is érti, miért van meglepve.*
-Gyere, nézzük meg az árusokat. *Ajánlja fel a lehetőséget. Ha már itt vannak, igazán begyűjthetnének valami kis mütyürt.* -Vagy előbb szeretnél nevezni?
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 23:23:26
Üzenet elküldve: 2015-03-03 23:23:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
//Elyne Vrynn Worf//
*A reggel korán éri a fiatal lovagot, s amilyen hirtelen történik az ébredés, oly' fájó is a számára. Bizony a tegnap éjjel csúf emlékei tömkelegével rohamozzák meg cseppet sem kipihent elméjét, mindezek mellé pedig a nap is oly derűsen süt... Ha nem lenne ilyen kutyául, bizonyosan örömteli mosollyal fogadná eme bájos tavaszi reggelt, most viszont másra sem tud koncentrálni, mint a kintről beszűrődő ütemes kopácsolásra, mely mintha egyenesen az agyából lenne származtatható.
Fájdalmas nyögéssel tornázza fel magát ülő helyzetbe, majd tenyereinek aljával végigdörzsöli fáradt szemeit, hátha költözik beléjük némi élet, s mézédes álmainak utolsó morzsái is tovaandalognak, megadva a lehetőséget a fiúnak a nap megkezdéséhez. Noha voltaképpen ötlete sincs, mivel üsse el az idejét.
Egy medvéét megszégyenítő ásítással lép végül a mosdótálhoz, hogy rendbe szedje magát, majd félmeztelenségét orvosolandó magára kapja szokásos gúnyáit, melyek fölé az általa oly' nagyra becsült isteneknek hála már nem szükséges köpeny, hiszen az utóbbi napokban kellően felmelegedett az idő. Ez némi örömöt hoz a szívébe, azonban még mindig a tegnap esti tivornya következményeit nyögi, s hát mi sem jobb a fogadó bepállott levegője ellen, mint egy kellemes séta odakint...
A reggelit hamar elveti - amint gondolataiba merülve halad lefelé a lépcsőn -, mivel már az ételek szagától is felkavarodik a gyomra, de mint mondani szokás, minden rosszban van valami jó. Így legalább nem költekezik tovább amúgy is szűkös megtakarításából.
Szóval hamarost túllendül a kora reggeli látogatóktól népes fogadó földszintjén, s kisétál a Holdudvarra, ahol szokatlan látvány fogadja fényre még kissé érzékeny lélektükreit.
~Bizonyosan vajmi ünnepségre készülnek...~
Halk sóhaj hagyja el kellemes ívekben tetsző ajkait, hiszen az ünneplés egyenlő a nagy ivászatokkal, márpedig a mai napot leginkább a felépülésnek óhajtotta volna, ám ha az istenek így kívánják... Mindenesetre egyelőre csak sétálni kezd, felmérve a kofák különböző kínálatait, a kirakodott étkek és italok furcsaságait, mindeközben pedig halk dudorászással csillapítja a fejébe olykor-olykor belenyilalló fájdalmat.*
- Hmm hmm... szerelmes szív a pusztánál vacog... hmmm hmm... S az ablakon néz a büszke leány... *Az amúgy is hiányos nóta itt megakad, amint mogyoróbarna íriszei az árukról megemelkedvén megpillantanak egy gyönyörű hölgyet. Kutakodó, ámde nemes s határozott pillantásai mintha csak a balladájához idomulnának; valóban büszkeséget sugallnak.
Galdrian nem igazán mondható szoknyapecérnek, ám a szépnek nehezen tud ellenállni, s szinte bizonyos benne, hogy megfáradt elméjének most nincs is szüksége más üdítésre, mint ennek a bájos teremtésnek a társasága. Így hát kissé ugyan bizonytalanul, de odasétál a nálánál nem sokkal alacsonyabb, barna fürtökkel megáldott hölgyeményhez, majd szelíd mosollyal az ajkain szólal meg lágyan búgó, kellemes hangján.*
- A szép hölgy netán fellépni tervez? Kegyedhez ékes hangot tudnék képzelni, olyasfélét, mint a dalos pacsirta egy nyári, napsütötte reggelen; kellemes és szívet melengető. *Bókol a lánynak a maga költői szófordulataival, s ha nem visszafogottan, őszintén engedné lecsordulni ajkairól a kellemes szavakat, bizonyosan egy utolsó széltolónak hatna, aki estére már az ágyába kívánná a leányt.
Persze amiatt sem tiltakozna, ám nem elsődlegesen ezért szólította meg a számára ismeretlen hölgyet.*
//Elyne Vrynn Worf//
*A reggel korán éri a fiatal lovagot, s amilyen hirtelen történik az ébredés, oly' fájó is a számára. Bizony a tegnap éjjel csúf emlékei tömkelegével rohamozzák meg cseppet sem kipihent elméjét, mindezek mellé pedig a nap is oly derűsen süt... Ha nem lenne ilyen kutyául, bizonyosan örömteli mosollyal fogadná eme bájos tavaszi reggelt, most viszont másra sem tud koncentrálni, mint a kintről beszűrődő ütemes kopácsolásra, mely mintha egyenesen az agyából lenne származtatható.
Fájdalmas nyögéssel tornázza fel magát ülő helyzetbe, majd tenyereinek aljával végigdörzsöli fáradt szemeit, hátha költözik beléjük némi élet, s mézédes álmainak utolsó morzsái is tovaandalognak, megadva a lehetőséget a fiúnak a nap megkezdéséhez. Noha voltaképpen ötlete sincs, mivel üsse el az idejét.
Egy medvéét megszégyenítő ásítással lép végül a mosdótálhoz, hogy rendbe szedje magát, majd félmeztelenségét orvosolandó magára kapja szokásos gúnyáit, melyek fölé az általa oly' nagyra becsült isteneknek hála már nem szükséges köpeny, hiszen az utóbbi napokban kellően felmelegedett az idő. Ez némi örömöt hoz a szívébe, azonban még mindig a tegnap esti tivornya következményeit nyögi, s hát mi sem jobb a fogadó bepállott levegője ellen, mint egy kellemes séta odakint...
A reggelit hamar elveti - amint gondolataiba merülve halad lefelé a lépcsőn -, mivel már az ételek szagától is felkavarodik a gyomra, de mint mondani szokás, minden rosszban van valami jó. Így legalább nem költekezik tovább amúgy is szűkös megtakarításából.
Szóval hamarost túllendül a kora reggeli látogatóktól népes fogadó földszintjén, s kisétál a Holdudvarra, ahol szokatlan látvány fogadja fényre még kissé érzékeny lélektükreit.
~Bizonyosan vajmi ünnepségre készülnek...~
Halk sóhaj hagyja el kellemes ívekben tetsző ajkait, hiszen az ünneplés egyenlő a nagy ivászatokkal, márpedig a mai napot leginkább a felépülésnek óhajtotta volna, ám ha az istenek így kívánják... Mindenesetre egyelőre csak sétálni kezd, felmérve a kofák különböző kínálatait, a kirakodott étkek és italok furcsaságait, mindeközben pedig halk dudorászással csillapítja a fejébe olykor-olykor belenyilalló fájdalmat.*
- Hmm hmm... szerelmes szív a pusztánál vacog... hmmm hmm... S az ablakon néz a büszke leány... *Az amúgy is hiányos nóta itt megakad, amint mogyoróbarna íriszei az árukról megemelkedvén megpillantanak egy gyönyörű hölgyet. Kutakodó, ámde nemes s határozott pillantásai mintha csak a balladájához idomulnának; valóban büszkeséget sugallnak.
Galdrian nem igazán mondható szoknyapecérnek, ám a szépnek nehezen tud ellenállni, s szinte bizonyos benne, hogy megfáradt elméjének most nincs is szüksége más üdítésre, mint ennek a bájos teremtésnek a társasága. Így hát kissé ugyan bizonytalanul, de odasétál a nálánál nem sokkal alacsonyabb, barna fürtökkel megáldott hölgyeményhez, majd szelíd mosollyal az ajkain szólal meg lágyan búgó, kellemes hangján.*
- A szép hölgy netán fellépni tervez? Kegyedhez ékes hangot tudnék képzelni, olyasfélét, mint a dalos pacsirta egy nyári, napsütötte reggelen; kellemes és szívet melengető. *Bókol a lánynak a maga költői szófordulataival, s ha nem visszafogottan, őszintén engedné lecsordulni ajkairól a kellemes szavakat, bizonyosan egy utolsó széltolónak hatna, aki estére már az ágyába kívánná a leányt.
Persze amiatt sem tiltakozna, ám nem elsődlegesen ezért szólította meg a számára ismeretlen hölgyet.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 23:19:56
Üzenet elküldve: 2015-03-03 23:19:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Yerougha//
*Bár már a színpadra figyel, kíváncsian, vajon jelentkezik-e valaki a megmérettetésre, de azért észleli, hogy a tarkója furcsán bizseregni kezd.*
~Szakasztott olyan érzés, mintha valaki nézne.~
*Bár ő senkit nem ismer a forgatagban, ami a fogadó hátsó udvarán kezd kialakulni, de ez nem jelent semmit. Valaki felismerhette akár a páncélt is. Példának okáért. Hiszen egyedi darab.
Aztán eszébe jut az is, hogy ő is megnézte az összesereglőket magának, és ilyen alapon talán más is ugyanezzel szórakozik, élvezi a tömeget, a sok új arcot.*
~Miért is ne? Kinek ártana ezzel?~
*Alapvetően nincs baja azzal, ha megnézik őt, legalábbis ilyenkor nincs, hiszen éppen szórakozni jött, és ebbe igazán belefér, hogy új embereket ismerjen meg, beszélgessen, mókázzon. Bár a Ki mit tud?-on nem kíván indulni, hiszen amit ő tud elég köznapi, nem tarthat számot igazán nagy érdeklődésre, ezen kívül nem is az a fajta, akin fékezhetetlen magamutogatási kényszer venne erőt, ha lát egy színpadot.
Körbepillant hát, és észreveszi, hogy az a lovag figyeli, akit előzőleg ő is megnézett magának.*
~Végtére is nem tilos. Szíve joga, ha akar, nézzen!~
*Nitta sejti, hogy a másik valami fiatal kölyköt vélhet a páncél és a sisak alatt, erre utal az is, ahogy közelebb inti. Az, hogy mozdul is, már inkább a kíváncsisága számlájára írható.*
~Bárki, aki kardot visel, lehetett a kéz, bárki tehette. Amíg nem bizonyosodik be, hogy nem, addig figyelemmel kell lenni ilyen téren mindenki felé.~
*Talán picit gyanakvó, de oka is van rá, de azért a férfi felé lép, igaz csak kettőt, azért nem pudli kutya ő, hogy úgy mozduljon, ahogy csettintenek neki.
Amit viszont értékel, az a másik nyílt kérdése. Rövid ideig fontolgatja csak a választ:*
– Igen, érdekelne, hogy kigyelmed indul-e a lovagi versenyen. Mert bár egyelőre nincs nagy tolongás, de úgy sejtem, ez később még változhat, és így próbálom felmérni az esélyeket, hogy mégis ki mellé tegyem le a voksomat, ha úgy alakul.
*Igazat mond, de nem a teljes igazságot. Nitta látni akarja a lovagok küzdelmét, de nem pusztán azért, hogy szórakozzon.*
– Nos, uram? *Kérdi, és a másikra néz. A hangját pedig nem változtatja el, okot adva a férfinak, hogy komolyan eltöprengjen, mutáló kamasz fiút hall-e éppen, vagy egy nőt.
Lassan elmosolyodik - és a száját, meg az állát nem takarja a sisak- amíg a válaszra vár, és újfent szemügyre veszi beszélgetőtársát.*
//Yerougha//
*Bár már a színpadra figyel, kíváncsian, vajon jelentkezik-e valaki a megmérettetésre, de azért észleli, hogy a tarkója furcsán bizseregni kezd.*
~Szakasztott olyan érzés, mintha valaki nézne.~
*Bár ő senkit nem ismer a forgatagban, ami a fogadó hátsó udvarán kezd kialakulni, de ez nem jelent semmit. Valaki felismerhette akár a páncélt is. Példának okáért. Hiszen egyedi darab.
Aztán eszébe jut az is, hogy ő is megnézte az összesereglőket magának, és ilyen alapon talán más is ugyanezzel szórakozik, élvezi a tömeget, a sok új arcot.*
~Miért is ne? Kinek ártana ezzel?~
*Alapvetően nincs baja azzal, ha megnézik őt, legalábbis ilyenkor nincs, hiszen éppen szórakozni jött, és ebbe igazán belefér, hogy új embereket ismerjen meg, beszélgessen, mókázzon. Bár a Ki mit tud?-on nem kíván indulni, hiszen amit ő tud elég köznapi, nem tarthat számot igazán nagy érdeklődésre, ezen kívül nem is az a fajta, akin fékezhetetlen magamutogatási kényszer venne erőt, ha lát egy színpadot.
Körbepillant hát, és észreveszi, hogy az a lovag figyeli, akit előzőleg ő is megnézett magának.*
~Végtére is nem tilos. Szíve joga, ha akar, nézzen!~
*Nitta sejti, hogy a másik valami fiatal kölyköt vélhet a páncél és a sisak alatt, erre utal az is, ahogy közelebb inti. Az, hogy mozdul is, már inkább a kíváncsisága számlájára írható.*
~Bárki, aki kardot visel, lehetett a kéz, bárki tehette. Amíg nem bizonyosodik be, hogy nem, addig figyelemmel kell lenni ilyen téren mindenki felé.~
*Talán picit gyanakvó, de oka is van rá, de azért a férfi felé lép, igaz csak kettőt, azért nem pudli kutya ő, hogy úgy mozduljon, ahogy csettintenek neki.
Amit viszont értékel, az a másik nyílt kérdése. Rövid ideig fontolgatja csak a választ:*
– Igen, érdekelne, hogy kigyelmed indul-e a lovagi versenyen. Mert bár egyelőre nincs nagy tolongás, de úgy sejtem, ez később még változhat, és így próbálom felmérni az esélyeket, hogy mégis ki mellé tegyem le a voksomat, ha úgy alakul.
*Igazat mond, de nem a teljes igazságot. Nitta látni akarja a lovagok küzdelmét, de nem pusztán azért, hogy szórakozzon.*
– Nos, uram? *Kérdi, és a másikra néz. A hangját pedig nem változtatja el, okot adva a férfinak, hogy komolyan eltöprengjen, mutáló kamasz fiút hall-e éppen, vagy egy nőt.
Lassan elmosolyodik - és a száját, meg az állát nem takarja a sisak- amíg a válaszra vár, és újfent szemügyre veszi beszélgetőtársát.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 22:34:35
Üzenet elküldve: 2015-03-03 22:34:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Régen járt a városban, úgyhogy most már jól esik egy kis változatosság. A sok erdő-mező után a magas kőépületek jótékonyan hatnak a kedvére. Bármennyire is szereti a sok acélt a testén, néha jól esik emberibb ruhába bújni és kimozdulni kicsit.
Természetesen a ruhája alatt ott lapul egy sodronying és egy acél alkarvédő, ami a védelmet illeti. Széles vállán hosszú szárú kabát feszül, alatta fekete mellény, mely a sodronyt rejti, és hófehér ing. Lábán szűkre szabott nadrág és magas szárú lovaglócsizma.
A kabát gallérját hanyagul felhajtotta, kezeire szarvasbőr kesztyűket húzott.
Fegyverként csak a combjára szíjazott, hosszú pengéjű tőrt hozott magával, hisz ha minden igaz, a harci játékok csak később lesznek. A páncélját és a fegyvereit ráér később elhozni.
Hósörényét ezúttal szoros varkocsba kényszerítette és egy vékony fekete szalaggal fogta össze.
Komótosan sétálgat a városiak között, unottan nézelődik, naparany tekintete lustán jár körbe, amikor megpillant egy ismerős arcot a sokaságban.
Vastagodó szakálla mögé halovány mosoly költözik ahogy megindul felé a tömegen keresztül, mely fölé egy fejjel magasodik.*
- Bocsánat, úrhölgy. Netán vár valakit?
*Áll meg mögötte és a feje felett előre néz, amerre a kócos lány is, a kikiáltó felé. Nem igazán érdeklik a versenyek, kizárólag a harci játékok mozgatták meg a fantáziáját. De ha már itt van, legalább kellemesen teljen az idő.*
*Régen járt a városban, úgyhogy most már jól esik egy kis változatosság. A sok erdő-mező után a magas kőépületek jótékonyan hatnak a kedvére. Bármennyire is szereti a sok acélt a testén, néha jól esik emberibb ruhába bújni és kimozdulni kicsit.
Természetesen a ruhája alatt ott lapul egy sodronying és egy acél alkarvédő, ami a védelmet illeti. Széles vállán hosszú szárú kabát feszül, alatta fekete mellény, mely a sodronyt rejti, és hófehér ing. Lábán szűkre szabott nadrág és magas szárú lovaglócsizma.
A kabát gallérját hanyagul felhajtotta, kezeire szarvasbőr kesztyűket húzott.
Fegyverként csak a combjára szíjazott, hosszú pengéjű tőrt hozott magával, hisz ha minden igaz, a harci játékok csak később lesznek. A páncélját és a fegyvereit ráér később elhozni.
Hósörényét ezúttal szoros varkocsba kényszerítette és egy vékony fekete szalaggal fogta össze.
Komótosan sétálgat a városiak között, unottan nézelődik, naparany tekintete lustán jár körbe, amikor megpillant egy ismerős arcot a sokaságban.
Vastagodó szakálla mögé halovány mosoly költözik ahogy megindul felé a tömegen keresztül, mely fölé egy fejjel magasodik.*
- Bocsánat, úrhölgy. Netán vár valakit?
*Áll meg mögötte és a feje felett előre néz, amerre a kócos lány is, a kikiáltó felé. Nem igazán érdeklik a versenyek, kizárólag a harci játékok mozgatták meg a fantáziáját. De ha már itt van, legalább kellemesen teljen az idő.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 22:16:50
Üzenet elküldve: 2015-03-03 22:16:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Ritkán tűnik ennyire kimértnek. Persze jó adag szándékosság van mögötte. A megváltoztatott ruházat megváltoztatott viselkedéssel is együtt jár. Sok-sok ismerős arc, még több ismeretlen. Zianát, a felcsert csak távolról szemléli, nagyon el kéne laposodnia ahhoz az eseményeknek, hogy felkeresse valami világvirágosító szerért. Hogy ki s miféle, az a legtöbbjükre szinte rá van vésve. Azokat keresi a tekintetével, akik ilyen szempontból nehezebben behatárolhatók. A leginkább furcsa egy vértet és sisakot viselő, fiatalkának tűnő alak. Először nem is tudja hova tenni, de mivel a másik tekintete, ha lopva is, többször végigfut rajta, neki is ideje van egy kicsit alaposabban megnézni magának; harcosként hozzá van szokva, hogy a félpillantásokat is el kell kapni. És ennek tapasztalatai elegendőnek bizonyulnak, hogy közelebb intse magához. Csak abban a szokatlan esetben tesz maga is lépéseket, ha ez valamiért nem teljesülne.*
- Ha érdekli valami, kérdezze meg bátran! Könnyen előfordulhat, hogy választ kap rá *mondja nyílt tekintettel, ha a másik rendes hallótávolságon belülre kerül. Kedveli a szemtől szembe beszédet, bár az utóbbi időkben bizonyos okokból kevés lehetősége volt rá, hogy őszintén gyakorolja is, no meg a sisak sem sokat segít ebben. Még nem mutatkozik be, azzal megvárja a másik megszólalását.*
*Ritkán tűnik ennyire kimértnek. Persze jó adag szándékosság van mögötte. A megváltoztatott ruházat megváltoztatott viselkedéssel is együtt jár. Sok-sok ismerős arc, még több ismeretlen. Zianát, a felcsert csak távolról szemléli, nagyon el kéne laposodnia ahhoz az eseményeknek, hogy felkeresse valami világvirágosító szerért. Hogy ki s miféle, az a legtöbbjükre szinte rá van vésve. Azokat keresi a tekintetével, akik ilyen szempontból nehezebben behatárolhatók. A leginkább furcsa egy vértet és sisakot viselő, fiatalkának tűnő alak. Először nem is tudja hova tenni, de mivel a másik tekintete, ha lopva is, többször végigfut rajta, neki is ideje van egy kicsit alaposabban megnézni magának; harcosként hozzá van szokva, hogy a félpillantásokat is el kell kapni. És ennek tapasztalatai elegendőnek bizonyulnak, hogy közelebb intse magához. Csak abban a szokatlan esetben tesz maga is lépéseket, ha ez valamiért nem teljesülne.*
- Ha érdekli valami, kérdezze meg bátran! Könnyen előfordulhat, hogy választ kap rá *mondja nyílt tekintettel, ha a másik rendes hallótávolságon belülre kerül. Kedveli a szemtől szembe beszédet, bár az utóbbi időkben bizonyos okokból kevés lehetősége volt rá, hogy őszintén gyakorolja is, no meg a sisak sem sokat segít ebben. Még nem mutatkozik be, azzal megvárja a másik megszólalását.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 21:09:37
Üzenet elküldve: 2015-03-03 21:09:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
Egyre több és több különféle fajzat kotródik ki erre a nevetséges ünnepségre, amelyet ő maga inkább egy marha nagy piacnak tekint, néhány mutatványos bolonddal kiegészítve. Ám akárhogy is bámulja a tömeget, egyetlen szimpatikus, vagy legalább értelmes pillantás sem bontakozik ki a tömegből, ahogy egyetlen ismerősét sem pillantja meg várakozása ellenére.*
- Csak te vagy nekem, Névtelen.
*Sóhajt fel halkan, miközben gyengéden vakargatja meg a szürke póni pofiját. Mitagadás, igen gyorsan nő, ilyen ütemben hamarosan felszállni sem tud majd rá, hacsak nem támaszkodik meg valamiben.*
- Emlékszel, mit tanítottam? *Suttogja az állatnak, majd alig feltűnően rácsap a hátsójára. A legtöbb ostoba ló valószínűleg most jól felrúgná, de Névtelen már tanult póni, úgyhogy hangos nyerítéssel veti bele magát a tömegbe, kicsit talán még el is túlozza a hisztit, éppcsak megtorpanva a két meglehetősen kétes kinézetű leányzó mellett, centimétereken múlik, hogy nem tapossa le őket.*
- Hupszi. *Vigyorodik el a fiú, lassú léptekkel követi az állatot, nyugtatólag simogatva meg a nyakát, lenéző tekintettel fordul a nőstények felé.*
- Nyugalom, Névtelen. Én se taposok le mindenkit, csak mert nem tetszenek. *Sokat használt, vékony mosolyával fordul az ismeretlenek felé, szemei szórakozottan csillanak fel, de arca mozdulatlan, a legkisebb jelét sem adja annak, hogy épp csak unalmát próbálja elűzni.*
- Szerintem ki kéne békítenetek. Egy alma, vagy egy kockacukor, esetleg néhány zseton és kezes báránnyá válik.
*Épp visszafordulna, hogy barátságosan megpaskolja az állat nyakát, mikor az érdeklődve lép a sötétebbik hajszínű leányzó mellé - majdnem feldöntve ezzel a kölyköt - és minden további nélkül rágcsálja meg Nadae csizmáját, persze fájdalommentesen, taníttatásához híven. Zef fájdalommal és mélységes fáradtsággal teli tekintettel pillant utána, majd lemondóan sóhajt fel.
- Néha embert is eszik. Most kóstolgat.
*Pillant fel a meglehetősen sajátos külsejű és kissé egyértelmű foglalkozású leányzóra. Nem elég, hogy beégett, de ezek még kalózok is. Mostanra bizonyára nedves lenne már a gatyája, ha nem rendelkezne ő is jócskán sötét múlttal, és legalább ennyire nagy pofával.*
- Egyébként van ám még egy titkunk... ő tökre nem ló, csak egy öszvér.
~ Azér ne lopják már el... ~ *Mert a fő az előítélet.*
Egyre több és több különféle fajzat kotródik ki erre a nevetséges ünnepségre, amelyet ő maga inkább egy marha nagy piacnak tekint, néhány mutatványos bolonddal kiegészítve. Ám akárhogy is bámulja a tömeget, egyetlen szimpatikus, vagy legalább értelmes pillantás sem bontakozik ki a tömegből, ahogy egyetlen ismerősét sem pillantja meg várakozása ellenére.*
- Csak te vagy nekem, Névtelen.
*Sóhajt fel halkan, miközben gyengéden vakargatja meg a szürke póni pofiját. Mitagadás, igen gyorsan nő, ilyen ütemben hamarosan felszállni sem tud majd rá, hacsak nem támaszkodik meg valamiben.*
- Emlékszel, mit tanítottam? *Suttogja az állatnak, majd alig feltűnően rácsap a hátsójára. A legtöbb ostoba ló valószínűleg most jól felrúgná, de Névtelen már tanult póni, úgyhogy hangos nyerítéssel veti bele magát a tömegbe, kicsit talán még el is túlozza a hisztit, éppcsak megtorpanva a két meglehetősen kétes kinézetű leányzó mellett, centimétereken múlik, hogy nem tapossa le őket.*
- Hupszi. *Vigyorodik el a fiú, lassú léptekkel követi az állatot, nyugtatólag simogatva meg a nyakát, lenéző tekintettel fordul a nőstények felé.*
- Nyugalom, Névtelen. Én se taposok le mindenkit, csak mert nem tetszenek. *Sokat használt, vékony mosolyával fordul az ismeretlenek felé, szemei szórakozottan csillanak fel, de arca mozdulatlan, a legkisebb jelét sem adja annak, hogy épp csak unalmát próbálja elűzni.*
- Szerintem ki kéne békítenetek. Egy alma, vagy egy kockacukor, esetleg néhány zseton és kezes báránnyá válik.
*Épp visszafordulna, hogy barátságosan megpaskolja az állat nyakát, mikor az érdeklődve lép a sötétebbik hajszínű leányzó mellé - majdnem feldöntve ezzel a kölyköt - és minden további nélkül rágcsálja meg Nadae csizmáját, persze fájdalommentesen, taníttatásához híven. Zef fájdalommal és mélységes fáradtsággal teli tekintettel pillant utána, majd lemondóan sóhajt fel.
- Néha embert is eszik. Most kóstolgat.
*Pillant fel a meglehetősen sajátos külsejű és kissé egyértelmű foglalkozású leányzóra. Nem elég, hogy beégett, de ezek még kalózok is. Mostanra bizonyára nedves lenne már a gatyája, ha nem rendelkezne ő is jócskán sötét múlttal, és legalább ennyire nagy pofával.*
- Egyébként van ám még egy titkunk... ő tökre nem ló, csak egy öszvér.
~ Azér ne lopják már el... ~ *Mert a fő az előítélet.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 20:47:11
Üzenet elküldve: 2015-03-03 20:47:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Ki mit tud?//
*A tavasz beköszöntével, elérkezett az ideje ünnepelni azt. A vörös tolvaj szarkát, kevésbé érdekli a dajdajozás, sokkal közelebb áll a szívéhez az ünnep során megrendezésre kerülő versenyek pénzjutalma.
A kikötő felől lép be az udvarba. A standok már illatoznak édességektől, italoktól, sült húsoktól. Szerencsére itt több étel is van, nem csak hal. Talán valaki árul kígyót is, azt nem hagyná ki. Pár másik bodega árul kézműves holmikat is. Erre csak vállat von, pár fajáték, meg görbebot nem tudja felkorbácsolni kedvét. Egyenesen a felállított színpad felé tart, lehetőleg elkerülve a népeket. Nem kíván most beszédbe elegyedni senkivel.
Az öblös hangú fiatalember éppen befejezi a hangulatkavarást. Khyr épp csak elcsíp egy-egy szót a mondatából. Mágustusa, Harci torna nem neki valók, még tüzet sem tud pattintani az ujjai közül, pedig az már tényleg nem egy nagydolog. Nincs affinitása, ez van. A harcolás meg, hát, nem mondhatni, hogy nagy gyakorlata van a szemtől szembe küzdelemben. A ki mit tud is szóba kerül. Míg a színes labdák váltakoznak a szeme előtt, amiket a nő dobál, Kreantis elgondolkodik egy pillanatig. Elmosolyodik. Egy emlék felelevenedik benne, eddig azt hitte sosem lesz haszna azokból a hónapokból, most mégis könnyű pénzt hozhat egy kis szerencsével.
Miután ölt, vándorútra kényszerült, s útjai során, az éhhalál szélén vándorszínészek és mutatványosok közé keveredett. A munka az munka, akármilyen is legyen. Mivel a színészethez nem értett, ezért muszáj volt begyakorolnia egy látványos műsorszámot. Egy lángoló műsort.
Oda sétál az előbb még színpadon trükköző nőhöz és megszólítja. Vidám mosoly van az arcán, szemeinek alsó héja szemgolyójára hajlik. Kezeit lecsapja az asztalka lapjára és közel hajol a nőcihez.*
- Üdv! *Vigyorrá szélesedik mosolya.* Szeretnék jelentkezni. A nevem Kreantis! *Becsukott szemmel oldalra fordul a feje és kuncogni kezd.* Én is ilyesmit adok elő, csak labdák helyett karikákkal. Lángoló karikákkal. *Néz mélyen a nő szemébe, mély hangon, hogy súlyt adjon mondandójának. Aztán hagyja, hogy a másik vörös felocsúdjon a kezdeti megrázkódtatásból és kérdezzen, ha kell.*
//Ki mit tud?//
*A tavasz beköszöntével, elérkezett az ideje ünnepelni azt. A vörös tolvaj szarkát, kevésbé érdekli a dajdajozás, sokkal közelebb áll a szívéhez az ünnep során megrendezésre kerülő versenyek pénzjutalma.
A kikötő felől lép be az udvarba. A standok már illatoznak édességektől, italoktól, sült húsoktól. Szerencsére itt több étel is van, nem csak hal. Talán valaki árul kígyót is, azt nem hagyná ki. Pár másik bodega árul kézműves holmikat is. Erre csak vállat von, pár fajáték, meg görbebot nem tudja felkorbácsolni kedvét. Egyenesen a felállított színpad felé tart, lehetőleg elkerülve a népeket. Nem kíván most beszédbe elegyedni senkivel.
Az öblös hangú fiatalember éppen befejezi a hangulatkavarást. Khyr épp csak elcsíp egy-egy szót a mondatából. Mágustusa, Harci torna nem neki valók, még tüzet sem tud pattintani az ujjai közül, pedig az már tényleg nem egy nagydolog. Nincs affinitása, ez van. A harcolás meg, hát, nem mondhatni, hogy nagy gyakorlata van a szemtől szembe küzdelemben. A ki mit tud is szóba kerül. Míg a színes labdák váltakoznak a szeme előtt, amiket a nő dobál, Kreantis elgondolkodik egy pillanatig. Elmosolyodik. Egy emlék felelevenedik benne, eddig azt hitte sosem lesz haszna azokból a hónapokból, most mégis könnyű pénzt hozhat egy kis szerencsével.
Miután ölt, vándorútra kényszerült, s útjai során, az éhhalál szélén vándorszínészek és mutatványosok közé keveredett. A munka az munka, akármilyen is legyen. Mivel a színészethez nem értett, ezért muszáj volt begyakorolnia egy látványos műsorszámot. Egy lángoló műsort.
Oda sétál az előbb még színpadon trükköző nőhöz és megszólítja. Vidám mosoly van az arcán, szemeinek alsó héja szemgolyójára hajlik. Kezeit lecsapja az asztalka lapjára és közel hajol a nőcihez.*
- Üdv! *Vigyorrá szélesedik mosolya.* Szeretnék jelentkezni. A nevem Kreantis! *Becsukott szemmel oldalra fordul a feje és kuncogni kezd.* Én is ilyesmit adok elő, csak labdák helyett karikákkal. Lángoló karikákkal. *Néz mélyen a nő szemébe, mély hangon, hogy súlyt adjon mondandójának. Aztán hagyja, hogy a másik vörös felocsúdjon a kezdeti megrázkódtatásból és kérdezzen, ha kell.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 20:17:56
Üzenet elküldve: 2015-03-03 20:17:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
- Talán a versmondás áll hozzám a legközelebb, egy magam költötte verset adnék elő. Már ha fellépek.
* Ismerteti a sötételffel még nem egészen biztos terveit.*
- És te nem gondolkoztál azon, hogy benevezz?
* Majd figyelmesen hallgatja Rynizzt, aki csak régen szerette a rózsaszínt.*
- Mi okból nem kedveled már ezt a színt?
* Kérdezi. Mikor bőrszínükről esik szó, akkor akaratlanul csupasz karjaira pillant. Bőre mindig is tükrözött egy enyhén szürkés árnyalatot, de jóval világosabb, mint a másiké.*
- Nekem azért világosabb a bőröm, hisz nem vagyok sötételf.
~ Ugye?!~
* Szorul görcsbe gyomra erre a kérdésre, hisz ő mindvégig embernek tartotta magát.*
- Talán a versmondás áll hozzám a legközelebb, egy magam költötte verset adnék elő. Már ha fellépek.
* Ismerteti a sötételffel még nem egészen biztos terveit.*
- És te nem gondolkoztál azon, hogy benevezz?
* Majd figyelmesen hallgatja Rynizzt, aki csak régen szerette a rózsaszínt.*
- Mi okból nem kedveled már ezt a színt?
* Kérdezi. Mikor bőrszínükről esik szó, akkor akaratlanul csupasz karjaira pillant. Bőre mindig is tükrözött egy enyhén szürkés árnyalatot, de jóval világosabb, mint a másiké.*
- Nekem azért világosabb a bőröm, hisz nem vagyok sötételf.
~ Ugye?!~
* Szorul görcsbe gyomra erre a kérdésre, hisz ő mindvégig embernek tartotta magát.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 20:13:57
Üzenet elküldve: 2015-03-03 20:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
*A levegő lágy, selymes szellő keretében érinti meg a bőrét, ahogy az erdő felől érkeznek meg lassan társnőjével, elsőszámú Vöröskével az udvarra. Az embermagasságú kerítés előtt megáll. Kezeit a csípőjére teszi, s úgy tekint fel a fatákolmányra. Közben sandán méregeti a remélhetőleg mellette lévő Dyntire.*
- Mondd, egyetlen egy jó indokot, hogy miért is vagyok itt? S miért van itt egy fal? Egy fa fal. Mitől félnek, hogy betörnek? *Jobb kezével előbb lecsatolja az oldalán lógó rumos üveget, hogy egy kortyot igyon belőle, a reggeli friss levegőben, majd pedig az üveg száját fogva, mutat a kapu felé.* - Miért vonz téged ez a város, hogy szinte az összes ünnepre elráncigálsz?
*Méri végig a téli ruháját szintén leváltó nőre. Szabad kezével legyint, mintha nem lenne kíváncsi a válaszra – holott igenis az – majd elindul az udvarra. Bent lépteit lelassítja, s végigméri a helyet. Először jár itt életében, s szeretné tudni, hova is jött. Az erdő felől nyíló ajtón kívül még a fogadó irányából lehet megközelíteni a helyet.*
~Nagyszerű, így könnyen el tudják állni a városőrök a helyet, ha baj van.~
*Húzza el kedvtelenül a száját. Azon a havas bigyula legalább nyitott területen volt megtartva. Így nem kellett attól tartani, hol lehet a legjobban meglógni, mert ott mindenhol lehetett. Nem tudták volna körbevenni az egész tisztást. Viszont itt, macska ügyességgel kell átvergődniük magukat a falon. Nagy sóhajt hallat, s a rossz érzését félretéve, inkább újabb korty italt iszik. Talán mégsem lesz olyan rossz, hiszen a téli vígasság alkalmakor sem történt semmi, ami miatt aggódnia kellett volna. Miután kellőleg felmérte a terepet, az egyik szabad pad felé veszi az irányt. Jó néhány napja gyalogolnak – s persze megint nem ettek semmit – így kimerült reggelre. Lopva körülnéz, hogy nem lát-e meg esetleg ismerőst, aki mondjuk meg is vendégelné. De csalódottan kell társnőjére függeszteni szürke íriszeit. Ekkor hangzik fel a rögtönzött színpadon egy újabb – persze mi más, ha nem – vörös hajú nő. Szemöldökét felvonja, majd könyökével oldalba böki, a remélhetőleg vele tartott Dyntit.*
- No, irány uccu neki, mutasd meg a széles nagy közönségnek, milyen csáberőd van. Vagy, indulj rum ivás versenyében. Biztos hogy tarolni fogsz. *Neveti el magát gúnyosan.* - Vagy, úgyis annyira szereted a bunyókat, mérettesd meg magad a harci vetélkedőbe. *Nevet továbbra is.* -De tényleg, mi vonz ebbe a koszos városba mindig téged? *Tekint újra a lányra, mintha nem tárgyalták volna már át ezerszer. Valójában még egyszer sem. A reggeli, hideg levegőben jól esik a napfény melege, arcát a narancsos égitest felé fordítja, szemeit is lecsukja, egy perc nyugtalanság végett.*
- S mi van a kérőiddel? Komolyan mondom, hogy abban a barlangban nem lehet privátan beszélgetni senkivel sem…
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.03 20:55:38
*A levegő lágy, selymes szellő keretében érinti meg a bőrét, ahogy az erdő felől érkeznek meg lassan társnőjével, elsőszámú Vöröskével az udvarra. Az embermagasságú kerítés előtt megáll. Kezeit a csípőjére teszi, s úgy tekint fel a fatákolmányra. Közben sandán méregeti a remélhetőleg mellette lévő Dyntire.*
- Mondd, egyetlen egy jó indokot, hogy miért is vagyok itt? S miért van itt egy fal? Egy fa fal. Mitől félnek, hogy betörnek? *Jobb kezével előbb lecsatolja az oldalán lógó rumos üveget, hogy egy kortyot igyon belőle, a reggeli friss levegőben, majd pedig az üveg száját fogva, mutat a kapu felé.* - Miért vonz téged ez a város, hogy szinte az összes ünnepre elráncigálsz?
*Méri végig a téli ruháját szintén leváltó nőre. Szabad kezével legyint, mintha nem lenne kíváncsi a válaszra – holott igenis az – majd elindul az udvarra. Bent lépteit lelassítja, s végigméri a helyet. Először jár itt életében, s szeretné tudni, hova is jött. Az erdő felől nyíló ajtón kívül még a fogadó irányából lehet megközelíteni a helyet.*
~Nagyszerű, így könnyen el tudják állni a városőrök a helyet, ha baj van.~
*Húzza el kedvtelenül a száját. Azon a havas bigyula legalább nyitott területen volt megtartva. Így nem kellett attól tartani, hol lehet a legjobban meglógni, mert ott mindenhol lehetett. Nem tudták volna körbevenni az egész tisztást. Viszont itt, macska ügyességgel kell átvergődniük magukat a falon. Nagy sóhajt hallat, s a rossz érzését félretéve, inkább újabb korty italt iszik. Talán mégsem lesz olyan rossz, hiszen a téli vígasság alkalmakor sem történt semmi, ami miatt aggódnia kellett volna. Miután kellőleg felmérte a terepet, az egyik szabad pad felé veszi az irányt. Jó néhány napja gyalogolnak – s persze megint nem ettek semmit – így kimerült reggelre. Lopva körülnéz, hogy nem lát-e meg esetleg ismerőst, aki mondjuk meg is vendégelné. De csalódottan kell társnőjére függeszteni szürke íriszeit. Ekkor hangzik fel a rögtönzött színpadon egy újabb – persze mi más, ha nem – vörös hajú nő. Szemöldökét felvonja, majd könyökével oldalba böki, a remélhetőleg vele tartott Dyntit.*
- No, irány uccu neki, mutasd meg a széles nagy közönségnek, milyen csáberőd van. Vagy, indulj rum ivás versenyében. Biztos hogy tarolni fogsz. *Neveti el magát gúnyosan.* - Vagy, úgyis annyira szereted a bunyókat, mérettesd meg magad a harci vetélkedőbe. *Nevet továbbra is.* -De tényleg, mi vonz ebbe a koszos városba mindig téged? *Tekint újra a lányra, mintha nem tárgyalták volna már át ezerszer. Valójában még egyszer sem. A reggeli, hideg levegőben jól esik a napfény melege, arcát a narancsos égitest felé fordítja, szemeit is lecsukja, egy perc nyugtalanság végett.*
- S mi van a kérőiddel? Komolyan mondom, hogy abban a barlangban nem lehet privátan beszélgetni senkivel sem…
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.03 20:55:38
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 20:09:44
Üzenet elküldve: 2015-03-03 20:09:44
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
*Jó ha leplezi valami is születése óráját, és bizony nem szívleli a komor színeket, a vörös, piros, ezüst, és fehér pedig talán valóban arra utal, azért választatott, hogy kiemelje azt a csodálatos, apja szerint a világon, és időben egyedülálló téli napnyugtát, mikor született.
Ennek ellenére, hogy a mélységiek táborát erősíti nem kétséges, tekintve hószín haját, sötét bőrét, vörösen izzó tekintetét, és karcsó, magas termetét.
Szórakozottan igazgatja szoknyája fodrait, aprókat pislogva a másik ruhájára.*
-Éc milyen cámban indulnál?
*Teszi fel a kérdést őszinte érdeklődéssel. Nem bírva tovább vallva meg érzelmeit.*
-Jaj codacép a ruhád, régen én ic annyira cerettem a rócacínt.
*Ami furcsaságot a másik kiszúrhat az nem több, mint, hogy az egyértelműen huszaséveiben járó sötételf nő, miért viselkedik bugyuta tinédzserként.*
-Bár cerintem nem áll jól a mi bőrcínünkhöz.
*Veti oda ártatlan mosollyal, lefitymálón.*
*Jó ha leplezi valami is születése óráját, és bizony nem szívleli a komor színeket, a vörös, piros, ezüst, és fehér pedig talán valóban arra utal, azért választatott, hogy kiemelje azt a csodálatos, apja szerint a világon, és időben egyedülálló téli napnyugtát, mikor született.
Ennek ellenére, hogy a mélységiek táborát erősíti nem kétséges, tekintve hószín haját, sötét bőrét, vörösen izzó tekintetét, és karcsó, magas termetét.
Szórakozottan igazgatja szoknyája fodrait, aprókat pislogva a másik ruhájára.*
-Éc milyen cámban indulnál?
*Teszi fel a kérdést őszinte érdeklődéssel. Nem bírva tovább vallva meg érzelmeit.*
-Jaj codacép a ruhád, régen én ic annyira cerettem a rócacínt.
*Ami furcsaságot a másik kiszúrhat az nem több, mint, hogy az egyértelműen huszaséveiben járó sötételf nő, miért viselkedik bugyuta tinédzserként.*
-Bár cerintem nem áll jól a mi bőrcínünkhöz.
*Veti oda ártatlan mosollyal, lefitymálón.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-03 19:56:53
Üzenet elküldve: 2015-03-03 19:56:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
* Rózsaszín finom anyagú ruháját is kicsit meglebegteti a szél. Azonban a télből itt maradt kis hideg sem készteti vacogásra, fekete köpeny pihen hátán, ujjára hímeztek egy kisebb rózsamintát. Hosszú, fekete haja fonatban lóg a hátára, néhány gyönggyel díszítette a frizurát. Sminket azonban nem visel. Sokak szerint épp elég, hogy nagy kék szemei ragyognak. Egyszerre csak egy nyivákoló hang üti meg a fülét.*
- Üdv! Még nem tudom, csak gondolkozom rajta.
* Mosolyog a nőneműnek tűnő sötételfre, akiben meglát valami furcsát. Maga sem tudná megmondani, hogy mit, ugyanis a ruha és a smink valóban elfedik azt, hogy az éj szülötte a másik nem képviselője.*
* Rózsaszín finom anyagú ruháját is kicsit meglebegteti a szél. Azonban a télből itt maradt kis hideg sem készteti vacogásra, fekete köpeny pihen hátán, ujjára hímeztek egy kisebb rózsamintát. Hosszú, fekete haja fonatban lóg a hátára, néhány gyönggyel díszítette a frizurát. Sminket azonban nem visel. Sokak szerint épp elég, hogy nagy kék szemei ragyognak. Egyszerre csak egy nyivákoló hang üti meg a fülét.*
- Üdv! Még nem tudom, csak gondolkozom rajta.
* Mosolyog a nőneműnek tűnő sötételfre, akiben meglát valami furcsát. Maga sem tudná megmondani, hogy mit, ugyanis a ruha és a smink valóban elfedik azt, hogy az éj szülötte a másik nem képviselője.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400