Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-04 20:17:05
Üzenet elküldve: 2016-12-04 20:17:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nem épp amellett érvelt Bato, hogy gyors volna a halál, épp ellenkezőleg, de a szenvedés bizonyára rövidebb ideig tart mint egy élve elégetésnél. Ez viszont nem vet jó fényt a jövőjére, kiváltképp most, hogy a sátrából egy lobogó fáklyával lép ki.*
-Hát nem tudom, hogy az a te Berithed mennyire szófogadó, ha nem vagy vele. Gond nélkül felnyársalt volna engem is. Talán a társaimmal is ezt tervezi.
*Kezd bele a véleményének nem feltétlen őszinte, és semmiképp nem reménybeli taglalásába.*
-De az is lehet, hogy ők már rég otthon iszogatnak a városban.
*Ezzel viszont magát nyugtatja. Órák óta itt bolyong, küzd és haldoklik az erdőben, ami idő alatt Soynarának és Learonnak nagyon sok ideje volt teljesíteni bármi próbát, amit Wojest kitalálhatott hármuknak. Már csak abban reménykedik, hogy nem jönnek el ide érte, mert vajmi kevés esélyt lát rá a kopasz, hogy reális eséllyel kiszaladulnak innen és hárman boldogan térnek vissza a városba.*
-Őszinte leszek, annyit sem mondott, hogy miért jöjjünk. Hogy téged kell-e megölni, megszerezni egy tekercset, egy relikviát - fogalmam sincs. Semmit nem mondott. Azért furcsállom a dolgot.
*A jutalom részére szánt szándékkal nem tér ki. Talán a varázslat, amit Wojest ígért, olyan hatásos lehet egy ilyen démon és az élőholt serege ellen, hogy Argath azonnal útra kel megakadályozni a villámgombócot, hogy továbbadja a tudását, és akkor még annak a lehetősége is szertefoszlik, hogy bárki megtanulja.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nem épp amellett érvelt Bato, hogy gyors volna a halál, épp ellenkezőleg, de a szenvedés bizonyára rövidebb ideig tart mint egy élve elégetésnél. Ez viszont nem vet jó fényt a jövőjére, kiváltképp most, hogy a sátrából egy lobogó fáklyával lép ki.*
-Hát nem tudom, hogy az a te Berithed mennyire szófogadó, ha nem vagy vele. Gond nélkül felnyársalt volna engem is. Talán a társaimmal is ezt tervezi.
*Kezd bele a véleményének nem feltétlen őszinte, és semmiképp nem reménybeli taglalásába.*
-De az is lehet, hogy ők már rég otthon iszogatnak a városban.
*Ezzel viszont magát nyugtatja. Órák óta itt bolyong, küzd és haldoklik az erdőben, ami idő alatt Soynarának és Learonnak nagyon sok ideje volt teljesíteni bármi próbát, amit Wojest kitalálhatott hármuknak. Már csak abban reménykedik, hogy nem jönnek el ide érte, mert vajmi kevés esélyt lát rá a kopasz, hogy reális eséllyel kiszaladulnak innen és hárman boldogan térnek vissza a városba.*
-Őszinte leszek, annyit sem mondott, hogy miért jöjjünk. Hogy téged kell-e megölni, megszerezni egy tekercset, egy relikviát - fogalmam sincs. Semmit nem mondott. Azért furcsállom a dolgot.
*A jutalom részére szánt szándékkal nem tér ki. Talán a varázslat, amit Wojest ígért, olyan hatásos lehet egy ilyen démon és az élőholt serege ellen, hogy Argath azonnal útra kel megakadályozni a villámgombócot, hogy továbbadja a tudását, és akkor még annak a lehetősége is szertefoszlik, hogy bárki megtanulja.*
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-04 14:09:40
Üzenet elküldve: 2016-12-04 14:09:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Soynara sajnos nem volt felkészülve arra, hogy a pokoli eb ilyen sebességre képes gyorsulni, így a vágása lemarad a célpontról. Mire felpillant, a szörnyeteg már meg is fordult. A kis tündér felkészül rá, hogy fogadja az új rohamot, azonban a szörnyeteg nem támad, illetve nem úgy, ahogy számít rá. Torkából egy tűzlabda vágódik ki és száguld a tündér felé. Nincs más esélye a megpörkölődés ellen, mint újra lábai erejében bízva oldalra vetődni és arrébb iszkolni. Ahogy kiért a hatótávolságból, már pattan is föl. A kardot csuklóból forgatja meg a feje fölött és szúrós tekintettel mered ellenségére.*
-Gyere, mocsok!
*Tudja, hogy a küzdelem minden bizonnyal az életébe kerülne, de hiszi, hogy ezt a harcot neki kell megvívnia. Megacélozza akaratát, megfeszíti izmait és megrázza a fejét, hogy a tincsei vonzóan kócosak legyenek, aztán csak várja, hogy most mi fog történni.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Soynara sajnos nem volt felkészülve arra, hogy a pokoli eb ilyen sebességre képes gyorsulni, így a vágása lemarad a célpontról. Mire felpillant, a szörnyeteg már meg is fordult. A kis tündér felkészül rá, hogy fogadja az új rohamot, azonban a szörnyeteg nem támad, illetve nem úgy, ahogy számít rá. Torkából egy tűzlabda vágódik ki és száguld a tündér felé. Nincs más esélye a megpörkölődés ellen, mint újra lábai erejében bízva oldalra vetődni és arrébb iszkolni. Ahogy kiért a hatótávolságból, már pattan is föl. A kardot csuklóból forgatja meg a feje fölött és szúrós tekintettel mered ellenségére.*
-Gyere, mocsok!
*Tudja, hogy a küzdelem minden bizonnyal az életébe kerülne, de hiszi, hogy ezt a harcot neki kell megvívnia. Megacélozza akaratát, megfeszíti izmait és megrázza a fejét, hogy a tincsei vonzóan kócosak legyenek, aztán csak várja, hogy most mi fog történni.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-04 12:44:06
Üzenet elküldve: 2016-12-04 12:44:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara és Learon//
*A kis tündér hatalmas sebességgel, az életéért küzdve vetődik oldalra a hatalmasságos fegyverével együtt! Jól felismerte, hogy lehetetlenség a pokolkutya előtt kivont karddal álldogálni, mert még ha sikerült is volna bevinnie egy pontos szúrást, annak hatalmas tömegű, élettelen teste összeroppantotta volna a tündért. Így viszont oldalra vetődik, kihasználva azokat a pillanatokat, amikor még ezt megteheti. Ahogy elugrik, a villámkardot oldalra csapja, annak reményében, hogy sikerül megsebesítenie a bestia lábát, ám ehhez túlzottan gyorsan történnek az események. Arról nem is beszélve, hogy életében először forgat fegyvert Soynara, így kellő tapasztalata sincs, hogy miképp lehet egy efféle mozdulatot kivitelezni.
Így hát az oldalsó irányban indított támadása pillanatában már régen nem mellette, mind inkább a feje mögött van a pokolkutya, arrafelé is vagy négy-öt méterre. Eddigre sikerült a lendületét lefékezni, és mivel nem sikerült meglepetésből letámadnia a tündért, hangosan felmorran, majd szembefordul a kicsiny lénnyel, nagyjából addigra, mire ő is összeszedi magát.
Learon kimerülten figyeli az összecsapást, és lenyűgözi a pokolkutya félelmetes sebessége, mi több, világosan látja, hogy villámkard ide, vagy oda, Soynarának esélye sem lesz belevágnia, hiszen egész egyszerűen a reflexe ehhez nem elegendő.
Mozgolódik azért egy kicsit a fán, főleg, hogy a szédülése lassan alább hagy, és az ép karja beleakad egy rozsdás csatabárdba. A félkezes eszközről nem lehet tudni, hogy miként került oda, vagy hogy mikor, de egy ideje már a fatörzsbe lehet ékelődve, az állapotából legalábbis erre lehet következtetni. A pokolkutya pontosan a pásztormágus alatt áll, ám nem látja őt, noha feltehetően a belőle szivárgó vér szagát nagyon is jól érzi. Tudja, hogy ott van, de eléggé veszélytelennek tartja ahhoz, hogy most a tündér kösse le a figyelmét. Nála olyan fegyver van, ami egyértelműen megölheti, ráadásul a kicsiny lényen még egyetlen karcolás sincs.
Ezen javítani igyekszik, amint a torka felizzik, és egy tűzgolyót köp az apró test felé, hogy ropogósra süsse. Bizony Syonarának ugrania kell ismét, ha nem szeretne megégni! Ezúttal világossá válik a számára az is, hogy mi okozhatta az erdőtüzet.*
//Bato//
*A démon egészen értelmesen eldiskurál a kopasz férfivel, amiből látszik, hogy van élettapasztalata. A pirtianesi páncél azt is méltán jelzi, hogy egykoron ember volt.*
-Az eszmélet elvesztéséig viszont pokoli kínt él át az ember. De igen, igazad van! Sajnos az égéshez képest túlzottan gyors halál!
*Ahogy sétálgatott a máglya körül, egyszer csak a főnöki sátor felé indul. Az oldalán egy fáklyatartóban ott pihen egy lángoló fáklya, amit a kezébe vesz.*
-Remélem, nem késlekedik a társaiddal Berith! Hármótok égetése még jobb móka lenne!
*Az égő fáklyával a kezében sétálgatni kezd újra a máglya körül, amitől Batonak nem lesz túlzottan jó kedve. Ellenben legalább a frissen szerzett sérüléseinél enyhült egy kicsit a fájdalom, főleg így, hogy nem mozog. Azért azt érzi, hogy vérzik rendesen, és azt is, hogy ez a tény könnyen okozhatja a végzetét, még ha időben meg is mentik, akkor is.*
-Mi vonzott ide halandó? Nem egy népszerű hely ez a körötökben!
*Nevet fel, majd szabadon maradt kezével a homlokára csap. Az esemény hatására zöldes éteri köd szivárog ki a sisakja alól.*
-Ja persze! Wojest elfelejtett szólni, hogy mire is vállalkoztok, nem igaz! Ó, az annyira jellemző lenne rá! Mit ígért nektek? Pénzt? Hatalmat? Hősiességet, ha legyőztök?
*Kérdezi, mert néha nem érti a jó oldal lépéseit. Mint hadvezérnek, neki ez egy értékes beszélgetés lesz, s talán Batonak sem árt, hogy késlelteti a halálát.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara és Learon//
*A kis tündér hatalmas sebességgel, az életéért küzdve vetődik oldalra a hatalmasságos fegyverével együtt! Jól felismerte, hogy lehetetlenség a pokolkutya előtt kivont karddal álldogálni, mert még ha sikerült is volna bevinnie egy pontos szúrást, annak hatalmas tömegű, élettelen teste összeroppantotta volna a tündért. Így viszont oldalra vetődik, kihasználva azokat a pillanatokat, amikor még ezt megteheti. Ahogy elugrik, a villámkardot oldalra csapja, annak reményében, hogy sikerül megsebesítenie a bestia lábát, ám ehhez túlzottan gyorsan történnek az események. Arról nem is beszélve, hogy életében először forgat fegyvert Soynara, így kellő tapasztalata sincs, hogy miképp lehet egy efféle mozdulatot kivitelezni.
Így hát az oldalsó irányban indított támadása pillanatában már régen nem mellette, mind inkább a feje mögött van a pokolkutya, arrafelé is vagy négy-öt méterre. Eddigre sikerült a lendületét lefékezni, és mivel nem sikerült meglepetésből letámadnia a tündért, hangosan felmorran, majd szembefordul a kicsiny lénnyel, nagyjából addigra, mire ő is összeszedi magát.
Learon kimerülten figyeli az összecsapást, és lenyűgözi a pokolkutya félelmetes sebessége, mi több, világosan látja, hogy villámkard ide, vagy oda, Soynarának esélye sem lesz belevágnia, hiszen egész egyszerűen a reflexe ehhez nem elegendő.
Mozgolódik azért egy kicsit a fán, főleg, hogy a szédülése lassan alább hagy, és az ép karja beleakad egy rozsdás csatabárdba. A félkezes eszközről nem lehet tudni, hogy miként került oda, vagy hogy mikor, de egy ideje már a fatörzsbe lehet ékelődve, az állapotából legalábbis erre lehet következtetni. A pokolkutya pontosan a pásztormágus alatt áll, ám nem látja őt, noha feltehetően a belőle szivárgó vér szagát nagyon is jól érzi. Tudja, hogy ott van, de eléggé veszélytelennek tartja ahhoz, hogy most a tündér kösse le a figyelmét. Nála olyan fegyver van, ami egyértelműen megölheti, ráadásul a kicsiny lényen még egyetlen karcolás sincs.
Ezen javítani igyekszik, amint a torka felizzik, és egy tűzgolyót köp az apró test felé, hogy ropogósra süsse. Bizony Syonarának ugrania kell ismét, ha nem szeretne megégni! Ezúttal világossá válik a számára az is, hogy mi okozhatta az erdőtüzet.*
//Bato//
*A démon egészen értelmesen eldiskurál a kopasz férfivel, amiből látszik, hogy van élettapasztalata. A pirtianesi páncél azt is méltán jelzi, hogy egykoron ember volt.*
-Az eszmélet elvesztéséig viszont pokoli kínt él át az ember. De igen, igazad van! Sajnos az égéshez képest túlzottan gyors halál!
*Ahogy sétálgatott a máglya körül, egyszer csak a főnöki sátor felé indul. Az oldalán egy fáklyatartóban ott pihen egy lángoló fáklya, amit a kezébe vesz.*
-Remélem, nem késlekedik a társaiddal Berith! Hármótok égetése még jobb móka lenne!
*Az égő fáklyával a kezében sétálgatni kezd újra a máglya körül, amitől Batonak nem lesz túlzottan jó kedve. Ellenben legalább a frissen szerzett sérüléseinél enyhült egy kicsit a fájdalom, főleg így, hogy nem mozog. Azért azt érzi, hogy vérzik rendesen, és azt is, hogy ez a tény könnyen okozhatja a végzetét, még ha időben meg is mentik, akkor is.*
-Mi vonzott ide halandó? Nem egy népszerű hely ez a körötökben!
*Nevet fel, majd szabadon maradt kezével a homlokára csap. Az esemény hatására zöldes éteri köd szivárog ki a sisakja alól.*
-Ja persze! Wojest elfelejtett szólni, hogy mire is vállalkoztok, nem igaz! Ó, az annyira jellemző lenne rá! Mit ígért nektek? Pénzt? Hatalmat? Hősiességet, ha legyőztök?
*Kérdezi, mert néha nem érti a jó oldal lépéseit. Mint hadvezérnek, neki ez egy értékes beszélgetés lesz, s talán Batonak sem árt, hogy késlelteti a halálát.*
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-03 17:40:07
Üzenet elküldve: 2016-12-03 17:40:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Fordultában észrevesz egy szörnyeteget. Nem is egy szörnyeteget, A Szörnyeteget, amit a barlang falán látott. A borzasztó teremtménynek a marmagassága is nagyobb, mint Soynara nyújtózkodva és egyenesen felé tart! Talán másodpercei lehetnek hátra, mielőtt a hatalmas démon keresztül gázol rajta. Semmiféle esélye győzni, még ha lenne is ideje gondolkozni, de nincs. Igazán megijedni sincs ideje, de most valamiért nem is ijed meg. Egyetlen gondolat suhan át az agyán.
~Nincs végzet, csak ha bevégzed.~
Egyelőre csak annyival foglalkozik a problémából, amennyivel kell. A háznyi szörny már csak méterekre van, mikor Soynara kis lábainak minden erejéval oldalra rugaszkodik, el a közelítő rém útjából. Ahogy földet ért, már pördül is vissza és vízszintesen húzva a varázs pengét, teljes erejével vágja bele a mellette elrobogó fajzat lábába. Fordultában a menetszél fellebbenti a haját elszánt kis arcocskájáról, amitől olyanná válik, mint egy hős, akiért az összezavarodott világ kiáltana, ha még élnének a régi istenek, hadvezérek és királyok. Felpillant Learonra.*
-Emlékszel a "semmi fegyver" szabályra? Átgondoltam a dolgot.
*Aztán csak néz a démon után és várja, hogy mi lesz.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Fordultában észrevesz egy szörnyeteget. Nem is egy szörnyeteget, A Szörnyeteget, amit a barlang falán látott. A borzasztó teremtménynek a marmagassága is nagyobb, mint Soynara nyújtózkodva és egyenesen felé tart! Talán másodpercei lehetnek hátra, mielőtt a hatalmas démon keresztül gázol rajta. Semmiféle esélye győzni, még ha lenne is ideje gondolkozni, de nincs. Igazán megijedni sincs ideje, de most valamiért nem is ijed meg. Egyetlen gondolat suhan át az agyán.
~Nincs végzet, csak ha bevégzed.~
Egyelőre csak annyival foglalkozik a problémából, amennyivel kell. A háznyi szörny már csak méterekre van, mikor Soynara kis lábainak minden erejéval oldalra rugaszkodik, el a közelítő rém útjából. Ahogy földet ért, már pördül is vissza és vízszintesen húzva a varázs pengét, teljes erejével vágja bele a mellette elrobogó fajzat lábába. Fordultában a menetszél fellebbenti a haját elszánt kis arcocskájáról, amitől olyanná válik, mint egy hős, akiért az összezavarodott világ kiáltana, ha még élnének a régi istenek, hadvezérek és királyok. Felpillant Learonra.*
-Emlékszel a "semmi fegyver" szabályra? Átgondoltam a dolgot.
*Aztán csak néz a démon után és várja, hogy mi lesz.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-02 19:46:46
Üzenet elküldve: 2016-12-02 19:46:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon továbbra is lóg, és tátog, valamint a köhögése sem nagyon van múlóban. Elővenné ő a kulacsát, hogy végre abbamaradjon, de retteg, hogyha megmozdul, leesik, és széjjeltöri magát még jobban. Azonban amikor teljesen biztos benne, hogy Soynara meg fog halni, mert semmi esélye ez ellen a bestia ellen, hirtelen sikerül egy elég erős kiáltást hallatnia.*
-Soynara fuss! *Ezután elkezd mocorogni.*
-Gyere ide te szörnyeteg! Gyere ide, ha mondom! *Ám szánalmas erőltetett próbálkozása köhögésbe és öklendezésbe fullad, bár már úgy érzi, hogy elég sok füst kijött a tüdejéből, mert szeme is kezd jobban működni, mint eddig. Most kezdi csak felfogni, hogy kedvenc tündére nem is olyan védtelen, hiszen kard van a kezében. Igaz, hogy Learon nem szereti a vágófegyvereket, de azért biztos jobban használná, mint Soynara. Már, ha nem lenne ilyen ramaty állapotban jelenleg.* ~Mégis mi folyik itt? Mi ez az egész?~ *Próbálja összeszedni magát, kisebb nagyobb sikerrel.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon továbbra is lóg, és tátog, valamint a köhögése sem nagyon van múlóban. Elővenné ő a kulacsát, hogy végre abbamaradjon, de retteg, hogyha megmozdul, leesik, és széjjeltöri magát még jobban. Azonban amikor teljesen biztos benne, hogy Soynara meg fog halni, mert semmi esélye ez ellen a bestia ellen, hirtelen sikerül egy elég erős kiáltást hallatnia.*
-Soynara fuss! *Ezután elkezd mocorogni.*
-Gyere ide te szörnyeteg! Gyere ide, ha mondom! *Ám szánalmas erőltetett próbálkozása köhögésbe és öklendezésbe fullad, bár már úgy érzi, hogy elég sok füst kijött a tüdejéből, mert szeme is kezd jobban működni, mint eddig. Most kezdi csak felfogni, hogy kedvenc tündére nem is olyan védtelen, hiszen kard van a kezében. Igaz, hogy Learon nem szereti a vágófegyvereket, de azért biztos jobban használná, mint Soynara. Már, ha nem lenne ilyen ramaty állapotban jelenleg.* ~Mégis mi folyik itt? Mi ez az egész?~ *Próbálja összeszedni magát, kisebb nagyobb sikerrel.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:39:21
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:39:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Az újabb lelkéig hatoló pillantás váratlanul éri, legutóbb nem volt alkalma öszekapcsolni a két eseményt, de másodjára egyértelműen leírja magában a megmagyarázhatatlan félelem, és a sárgás tekintet közt fennálló kapcsolatot. Egy szót sem szól ezúttal, mert nincs kérdés, a démont bőszíteni pedig jelen állapotában nem áll szándékában. Aztán ahogy csillapodik az érzés, és tudja kontrollálni a gondolatait, válaszra nyitja a száját.*
-Tudod.
*Kezdi egészen nyugodt hangon, amit magára erőltet, miután elkönyvelhette magában, hogy Wojest mégsem ellenlábasuk, viszont ha ez a démon ilyen erős, továbbra is fenn áll a kérdés, hogy miért küldte hármukat ide védtelenul, de főleg inkább felkészületlenül.*
-Azt hallottam, hogy a fulladásos halál egész kellemes. Csak addig kínzó, amíg el nem veszti a delikvens az eszméletét, ami nem lehet túl sok idő. Aztán pedig álmodik. Ködös, derengő és jobbára szép dolgokat. Bár jómagam még nem tapasztaltam.
*Mosolyogja meg a gondolatot, morbid ellentétet hozva létre Argath őrült elmezavara és saját sztoicizmusa között. A válaszát többé-kevésbé megkapta, ez amolyan perverz élvezete a fickónak, afféle ritka gyönyör. Nem a tudásuk, vagy a testük kell neki, nem óv vagy keres valamit. Csak vadászik. Ez viszont egy újabb problémát vet fel, miszerint alkunak itt helye nincs, és igazán csellel sem tudja kiszabadítani magát, mert habár lehet, hogy kellően fel lehetne hergelni, hogy egy szemtől szembeni viadal keretein belül akarja elvenni a másik életét, sok értelme nem lenne ilyen sérülésekkel. Sem küzdeni nem tud - egy ilyen ellenfél ellen talán még ereje teljében sem - elfutni pláne nem, ilyen combsérülésekkel. Marad hát a lógás, és az agyalás, hogy mit is lehetne mondani ennek a fickónak, ami maga felé billenti valamelyest a mérleg nyelvét.*
-Mindenkinek lehet kedvence. Nekem például a jázmin tea.
*Látszólag mintha már teljesen belerokkant volna a halál gondolatába, valójában erőnek erejével tartja magában a lelket, hogy ne mutatkozzon rajta a helyzet lehetetlenségéből eredő kétségbeesés, és aktívan gondolkodik valamin, amivel ki tudja mozdítani Argathot a komfortzónájából, jelen esetben például azzal, hogy nem adja meg neki amit akar. A tekintettel pedig a továbbiakban elővigyázatosan jár el, és mindent megtesz a sárgás íriszek elkerülése végett.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Az újabb lelkéig hatoló pillantás váratlanul éri, legutóbb nem volt alkalma öszekapcsolni a két eseményt, de másodjára egyértelműen leírja magában a megmagyarázhatatlan félelem, és a sárgás tekintet közt fennálló kapcsolatot. Egy szót sem szól ezúttal, mert nincs kérdés, a démont bőszíteni pedig jelen állapotában nem áll szándékában. Aztán ahogy csillapodik az érzés, és tudja kontrollálni a gondolatait, válaszra nyitja a száját.*
-Tudod.
*Kezdi egészen nyugodt hangon, amit magára erőltet, miután elkönyvelhette magában, hogy Wojest mégsem ellenlábasuk, viszont ha ez a démon ilyen erős, továbbra is fenn áll a kérdés, hogy miért küldte hármukat ide védtelenul, de főleg inkább felkészületlenül.*
-Azt hallottam, hogy a fulladásos halál egész kellemes. Csak addig kínzó, amíg el nem veszti a delikvens az eszméletét, ami nem lehet túl sok idő. Aztán pedig álmodik. Ködös, derengő és jobbára szép dolgokat. Bár jómagam még nem tapasztaltam.
*Mosolyogja meg a gondolatot, morbid ellentétet hozva létre Argath őrült elmezavara és saját sztoicizmusa között. A válaszát többé-kevésbé megkapta, ez amolyan perverz élvezete a fickónak, afféle ritka gyönyör. Nem a tudásuk, vagy a testük kell neki, nem óv vagy keres valamit. Csak vadászik. Ez viszont egy újabb problémát vet fel, miszerint alkunak itt helye nincs, és igazán csellel sem tudja kiszabadítani magát, mert habár lehet, hogy kellően fel lehetne hergelni, hogy egy szemtől szembeni viadal keretein belül akarja elvenni a másik életét, sok értelme nem lenne ilyen sérülésekkel. Sem küzdeni nem tud - egy ilyen ellenfél ellen talán még ereje teljében sem - elfutni pláne nem, ilyen combsérülésekkel. Marad hát a lógás, és az agyalás, hogy mit is lehetne mondani ennek a fickónak, ami maga felé billenti valamelyest a mérleg nyelvét.*
-Mindenkinek lehet kedvence. Nekem például a jázmin tea.
*Látszólag mintha már teljesen belerokkant volna a halál gondolatába, valójában erőnek erejével tartja magában a lelket, hogy ne mutatkozzon rajta a helyzet lehetetlenségéből eredő kétségbeesés, és aktívan gondolkodik valamin, amivel ki tudja mozdítani Argathot a komfortzónájából, jelen esetben például azzal, hogy nem adja meg neki amit akar. A tekintettel pedig a továbbiakban elővigyázatosan jár el, és mindent megtesz a sárgás íriszek elkerülése végett.*
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:56:40
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:56:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kis éji zene//
*A félszemű fattyú, ahogy mások előszeretettel nevezik, gondolataiba merülve pengeti elmaradhatatlan lantján a húrokat, mely egyetlen társasága ezen az éjszakán. S ami azt illeti, úgy általánosságban véve, a legtöbb éjszakán is... Végeredményben ez az este semmiben sem látszék különbnek az összes többinél, mikor egymagában ücsörögve, szinte eggyé válik a zenével. A dallamok, harmóniák meglehetősen változatosak, híven leképezve a Slane lelkében állandó jelleggel örvénylő érzelmi vihart. Nem kellenek mellé szavak, vagy ének, noha történetünk hősét alkalmasint megkapóan kellemes énekhanggal áldotta meg a Sors, amit mások tán ki sem néznének belőle. Mindenek előtt önmagát művészként aposztrofálná, noha a fogalom számára meglehetősen tág értelmezést nyer, ám erről majd később.
Leginkább a zene az, mit magához közelinek érez, hiszen azon keresztül tudja saját érzelmeit feldolgozni, az örökös belső disszonanciát, ha ideig-óráig is, de harmóniába rendezni. Nem közönségnek játszik, vagy különösebb célzattal, most sem, hacsak nem számítjuk közönségnek a csillagokat az égen, melyek kéretlen tanúi élete minden mozzanatának. Egy predesztinált, eleve jelentéktelennek nyilvánított életnek, miképpen a világ arra igen gyakran, néha meglehetősen kemény formában emlékezteti is. A legjobb példa erre természetesen az idejekorán elveszített bal szeme, mely bizonyságként szolgál egyszersmind arra is, hogy bizony a világ hajlamos időnként igen komoly maflást kiosztani olyannak is, ki nem keresi minden erejével a bajt, többnyire a baj találja meg őt, kéretlenül is. Nem tartozik senkihez, s hozzá sem tartozik senki, soha nem is tartozott. Szüleiről alig-alig rendelkezik emlékekkel, szerelemgyerek volt, s mint olyan, nem tervezték, sőt, születése után nem sokkal le is mondtak a kiváltságról, hogy fel is neveljék. Sokáig bosszúvágyat, haragot és gyűlöletet dédelgetett magában, ám úgy tűnik, így az évek távlatából legalábbis, hogy a vérbosszú önmagában nem hoz megnyugvást, sőt, csupán még egyet taszít a lelken a kárhozat felé vezető úton.
Az árvaház, hol életének első dekádját eltöltötte, szintén nem járult hozzá ahhoz, hogy lelkileg egészséges felnőtt legyen, gyermekkorának jelentős részét elméje elzárta, az emlékei ködösek és összefüggéstelenek, s ami megmaradt, az is jobbára fájdalommal és erőszakkal terhes.
Amiképpen az lenni szokott, hamar megtanulta, hogy a tisztességes életet aligha neki szánták, vagy találták volna ki, s az utcán (illetőleg azok alatt) egyes képességei sokkal kifizetődőbbek, mint az árvaházban, még ha az alapokat ott is tanulta. Kisült, egészen ügyes zsebmetsző, s alkatából adódóan (no meg hegyesfülű anyja hagyatékaként), mozgása kecses, ruganyos, s meglepően halk tud lenni, amennyiben a helyzet úgy kívánja, illetőleg a különféle pengékkel sem újszülött módjára bánik, bár tény, hogy amikor csak teheti, kerüli a nyílt konfrontációt, mint a tüzet, elvégre aligha nevezhetnénk harcosnak, vagy hasonlónak, de még csak különösebben bátornak sem. Az igazat megvallva, egy teljesen átlagos, metaforikus nyúl vakmerőbben vágtatna a csatába, mint Slane tenné azt. Még ki is kérné magának, elvégre ő művész, s háborúban hallgatnak a múzsák...*
*A félszemű fattyú, ahogy mások előszeretettel nevezik, gondolataiba merülve pengeti elmaradhatatlan lantján a húrokat, mely egyetlen társasága ezen az éjszakán. S ami azt illeti, úgy általánosságban véve, a legtöbb éjszakán is... Végeredményben ez az este semmiben sem látszék különbnek az összes többinél, mikor egymagában ücsörögve, szinte eggyé válik a zenével. A dallamok, harmóniák meglehetősen változatosak, híven leképezve a Slane lelkében állandó jelleggel örvénylő érzelmi vihart. Nem kellenek mellé szavak, vagy ének, noha történetünk hősét alkalmasint megkapóan kellemes énekhanggal áldotta meg a Sors, amit mások tán ki sem néznének belőle. Mindenek előtt önmagát művészként aposztrofálná, noha a fogalom számára meglehetősen tág értelmezést nyer, ám erről majd később.
Leginkább a zene az, mit magához közelinek érez, hiszen azon keresztül tudja saját érzelmeit feldolgozni, az örökös belső disszonanciát, ha ideig-óráig is, de harmóniába rendezni. Nem közönségnek játszik, vagy különösebb célzattal, most sem, hacsak nem számítjuk közönségnek a csillagokat az égen, melyek kéretlen tanúi élete minden mozzanatának. Egy predesztinált, eleve jelentéktelennek nyilvánított életnek, miképpen a világ arra igen gyakran, néha meglehetősen kemény formában emlékezteti is. A legjobb példa erre természetesen az idejekorán elveszített bal szeme, mely bizonyságként szolgál egyszersmind arra is, hogy bizony a világ hajlamos időnként igen komoly maflást kiosztani olyannak is, ki nem keresi minden erejével a bajt, többnyire a baj találja meg őt, kéretlenül is. Nem tartozik senkihez, s hozzá sem tartozik senki, soha nem is tartozott. Szüleiről alig-alig rendelkezik emlékekkel, szerelemgyerek volt, s mint olyan, nem tervezték, sőt, születése után nem sokkal le is mondtak a kiváltságról, hogy fel is neveljék. Sokáig bosszúvágyat, haragot és gyűlöletet dédelgetett magában, ám úgy tűnik, így az évek távlatából legalábbis, hogy a vérbosszú önmagában nem hoz megnyugvást, sőt, csupán még egyet taszít a lelken a kárhozat felé vezető úton.
Az árvaház, hol életének első dekádját eltöltötte, szintén nem járult hozzá ahhoz, hogy lelkileg egészséges felnőtt legyen, gyermekkorának jelentős részét elméje elzárta, az emlékei ködösek és összefüggéstelenek, s ami megmaradt, az is jobbára fájdalommal és erőszakkal terhes.
Amiképpen az lenni szokott, hamar megtanulta, hogy a tisztességes életet aligha neki szánták, vagy találták volna ki, s az utcán (illetőleg azok alatt) egyes képességei sokkal kifizetődőbbek, mint az árvaházban, még ha az alapokat ott is tanulta. Kisült, egészen ügyes zsebmetsző, s alkatából adódóan (no meg hegyesfülű anyja hagyatékaként), mozgása kecses, ruganyos, s meglepően halk tud lenni, amennyiben a helyzet úgy kívánja, illetőleg a különféle pengékkel sem újszülött módjára bánik, bár tény, hogy amikor csak teheti, kerüli a nyílt konfrontációt, mint a tüzet, elvégre aligha nevezhetnénk harcosnak, vagy hasonlónak, de még csak különösebben bátornak sem. Az igazat megvallva, egy teljesen átlagos, metaforikus nyúl vakmerőbben vágtatna a csatába, mint Slane tenné azt. Még ki is kérné magának, elvégre ő művész, s háborúban hallgatnak a múzsák...*
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:26:40
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:26:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Learon és Soynara//
*A kicsiny tündér meglehetősen egyszerű teremtés, ellenben páratlan logikával rendelkezik. Az, hogy Learon a fán fekszik, meglehetősen viseletesen, az semmiképp sem jelent jót. Ha ilyen betegen felmászott oda, akkor bizonyára oka lehetett, vagy esetleg valami feltette a fának az ágára. Valljuk be, egyik sem jó dolog a tündérke, és a pásztormágus szempontjából sem.
Learon még láthatja, amint a tündértől nem túl távoli bokor megmozdul, majd kiugrik mögüle a pokolkutya és rohanni kezd a tündér felé. A háta mögül érkezik, de mégiscsak szembekerül vele, mert ez az a pillanat, amikor a tündér megfordul. Kardal a kezében ácsorogva figyelheti, ahogy nagyjából tíz méterre tőle ott van a nála magasabb marmagasságú démoni jószág, és ráadásul egyenesen felé tart! Talán másodpercei lehetnek hátra, mire odaér, így nagyon nincs is ideje átgondolni a tetteit. Az viszont nagyon is világos lesz számára, hogy a barlangrajzokon látott jószággal áll szemtől szemben, ahogy az is, hogy az ott lévő irkafirkák nem adtak pontos képet a valós méretéről. Lényegében egy ökör méretével rendelkezik, ami a fogait és a karmait, na meg tüzet leszámítva önmagában is veszélyes ellenféllé teszi. Ha nem vigyáz, egész egyszerűen eltapossa majd a tündért.*
//Bato//
//A rész 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Ahogy Argath belekezd a szívmelengetően kedves beszédjébe, Bato kontrázik egyet. Wojest nevét felemlíti, aminek hatására a páncélos szeméből zöldes lángok törnek elő.*
-Wojest!? Az az idióta tényleg azt hitte, hogy három ilyen félnótás megállít engem!? A fél fogamra sem vagytok elegek! Beküldött a halálba titeket!
*Csattan fel, majd sárgás tekintetét a kopaszra veti. Ez az, amit halandó ember nem nagyon bír, így ha nem pillant félre Bato, akkor ismét csontig ható félelem lesz rajta úrrá.*
-Hogy miért vadászok rátok?
*Az ostoba kérdésre felnevet a lény, méghozzá a mélyről jövő gonoszság hangjával fűszerezve. Mintha ez a gondolat elvette volna Wojest felől a figyelmét.*
-Azért, mert ritkán adódik olyan, hogy a világomba halandó csöppen!
*Sétálgatni kezd a máglya körül, miközben a monológját tovább folytatja.*
-Egész egyszerűen meg akarlak ölni benneteket! Ha lehet, nem kellene sietned a halállal... Hárman is kényelmesen megfértek a máglyán! Mellesleg, említettem már, hogy a fulladás mellett ez a másik legnagyobb kínt okozó halál?
*Féloldalasan a kopaszra pillant, majd kifejti a szadista és beteg gondolatait.*
-Amikor a húsotok begyullad, és a levegőt a szaga mellett átjárja a sikításotok fájdalomittas hangja! Ó, igen! Ha engem kérdezel, nekem ez a kedvencem!
*Az elborult elméjű lovas a történet mesélése közben hevesen gesztikulál. Talán ez az egyedüli emberi benne.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Learon és Soynara//
*A kicsiny tündér meglehetősen egyszerű teremtés, ellenben páratlan logikával rendelkezik. Az, hogy Learon a fán fekszik, meglehetősen viseletesen, az semmiképp sem jelent jót. Ha ilyen betegen felmászott oda, akkor bizonyára oka lehetett, vagy esetleg valami feltette a fának az ágára. Valljuk be, egyik sem jó dolog a tündérke, és a pásztormágus szempontjából sem.
Learon még láthatja, amint a tündértől nem túl távoli bokor megmozdul, majd kiugrik mögüle a pokolkutya és rohanni kezd a tündér felé. A háta mögül érkezik, de mégiscsak szembekerül vele, mert ez az a pillanat, amikor a tündér megfordul. Kardal a kezében ácsorogva figyelheti, ahogy nagyjából tíz méterre tőle ott van a nála magasabb marmagasságú démoni jószág, és ráadásul egyenesen felé tart! Talán másodpercei lehetnek hátra, mire odaér, így nagyon nincs is ideje átgondolni a tetteit. Az viszont nagyon is világos lesz számára, hogy a barlangrajzokon látott jószággal áll szemtől szemben, ahogy az is, hogy az ott lévő irkafirkák nem adtak pontos képet a valós méretéről. Lényegében egy ökör méretével rendelkezik, ami a fogait és a karmait, na meg tüzet leszámítva önmagában is veszélyes ellenféllé teszi. Ha nem vigyáz, egész egyszerűen eltapossa majd a tündért.*
//Bato//
//A rész 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Ahogy Argath belekezd a szívmelengetően kedves beszédjébe, Bato kontrázik egyet. Wojest nevét felemlíti, aminek hatására a páncélos szeméből zöldes lángok törnek elő.*
-Wojest!? Az az idióta tényleg azt hitte, hogy három ilyen félnótás megállít engem!? A fél fogamra sem vagytok elegek! Beküldött a halálba titeket!
*Csattan fel, majd sárgás tekintetét a kopaszra veti. Ez az, amit halandó ember nem nagyon bír, így ha nem pillant félre Bato, akkor ismét csontig ható félelem lesz rajta úrrá.*
-Hogy miért vadászok rátok?
*Az ostoba kérdésre felnevet a lény, méghozzá a mélyről jövő gonoszság hangjával fűszerezve. Mintha ez a gondolat elvette volna Wojest felől a figyelmét.*
-Azért, mert ritkán adódik olyan, hogy a világomba halandó csöppen!
*Sétálgatni kezd a máglya körül, miközben a monológját tovább folytatja.*
-Egész egyszerűen meg akarlak ölni benneteket! Ha lehet, nem kellene sietned a halállal... Hárman is kényelmesen megfértek a máglyán! Mellesleg, említettem már, hogy a fulladás mellett ez a másik legnagyobb kínt okozó halál?
*Féloldalasan a kopaszra pillant, majd kifejti a szadista és beteg gondolatait.*
-Amikor a húsotok begyullad, és a levegőt a szaga mellett átjárja a sikításotok fájdalomittas hangja! Ó, igen! Ha engem kérdezel, nekem ez a kedvencem!
*Az elborult elméjű lovas a történet mesélése közben hevesen gesztikulál. Talán ez az egyedüli emberi benne.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:23:10
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:23:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Végtére is a démon úgy fest megkapja amit akar, de legalábbis elég információt ahhoz, hogy kiküldje a bestiáit Bato társainak kutatására. Ezzel rövidesen egyedül marad nevezett Argath-tal, és bőven marad ideje merengeni a saját elgondolásain. Ezen gondolatok egyike, talán kulcs eleme mégis a túlélési ösztön, ami jelen esetben nem vadul tomboló állatként tör ki a szerzetesből, lévén moccanni sem tud, hanem mint egy sakkjátékos, próbálja rossz lépésre provokálni ellenfelét. Nem tudok sokat, sőt, kifejezetten keveset, de egy név talán több mint elég.*
-Wojest. Ő is veletek van, igaz? Ez az egész meg egy csapda.
*Ahogy kimondja még majdnem maga is elhiszi, majd néhány gondolatot is rászán, és tényleg nem tudja mit higgyen. Vádló gondolatok közepette pedig a fickó megjegyzése sem kerüli el a figyelmét.*
~Talán még van néhány percem.~
*Jelenti ki magában optimistán, olajszag facsarta orrát öntudatlanul húzogatva. Ha a névnek nem volt semmi hatása, úgy megpróbálja tovább fűzni a fickót, hogy addig se a tűzgyújtással legyen elfoglalva.*
-És miért vadászol ránk ilyen hevesen?
*Hörgi elhaló hangon a fájdalmaktól sújtott szerzetes.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Végtére is a démon úgy fest megkapja amit akar, de legalábbis elég információt ahhoz, hogy kiküldje a bestiáit Bato társainak kutatására. Ezzel rövidesen egyedül marad nevezett Argath-tal, és bőven marad ideje merengeni a saját elgondolásain. Ezen gondolatok egyike, talán kulcs eleme mégis a túlélési ösztön, ami jelen esetben nem vadul tomboló állatként tör ki a szerzetesből, lévén moccanni sem tud, hanem mint egy sakkjátékos, próbálja rossz lépésre provokálni ellenfelét. Nem tudok sokat, sőt, kifejezetten keveset, de egy név talán több mint elég.*
-Wojest. Ő is veletek van, igaz? Ez az egész meg egy csapda.
*Ahogy kimondja még majdnem maga is elhiszi, majd néhány gondolatot is rászán, és tényleg nem tudja mit higgyen. Vádló gondolatok közepette pedig a fickó megjegyzése sem kerüli el a figyelmét.*
~Talán még van néhány percem.~
*Jelenti ki magában optimistán, olajszag facsarta orrát öntudatlanul húzogatva. Ha a névnek nem volt semmi hatása, úgy megpróbálja tovább fűzni a fickót, hogy addig se a tűzgyújtással legyen elfoglalva.*
-És miért vadászol ránk ilyen hevesen?
*Hörgi elhaló hangon a fájdalmaktól sújtott szerzetes.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:12:14
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:12:14
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
// Myna, Wram //
-Ó, nem kell nekem már a hálószoba, amit meg akarok tudni már előbb is kiszedem az áldozatokból és miután jól leitattam, felviszem a szobába, szétdobálok mindent és otthagyom, persze a pénze jó részétől megszabadítva, igazából így dolgozom. *Lehet, hogy kurtizán volt és eleinte így szerezte meg a hasznos információkat, de a csábítást már elég jó szinten űzi.*
-Nem szeretem azokat, akik irányíthatóak és gyengék, az olyanok nem keltik fel az érdeklődésem. *Válaszol kicsit unottan, jelezve, hogy mennyire is unja az ilyen alakokat.*
-Nem hinném, hogy olyan sok ork nő járkál a világban, akivel kiélhetnéd a vágyaid, azokon a bizonyos helyeken meg sok pénzt elkérnek, hogy bárkivel is kiélhesd, szóval lehetnék az ágyasod, csak nyerhetsz vele. Annyit ígérek, amíg nem jön más, aki alkalmasabb partnerem lenne, nem lépek félre. *Hagyja a simogatást, kicsit sem zavarja, még előveszi a csábító arcot és mozdulatokat is. A kezeivel gyengéden simít végig az egyik izmos karon és közben elégedetten mordul is egyet.*
-Ó, nem kell nekem már a hálószoba, amit meg akarok tudni már előbb is kiszedem az áldozatokból és miután jól leitattam, felviszem a szobába, szétdobálok mindent és otthagyom, persze a pénze jó részétől megszabadítva, igazából így dolgozom. *Lehet, hogy kurtizán volt és eleinte így szerezte meg a hasznos információkat, de a csábítást már elég jó szinten űzi.*
-Nem szeretem azokat, akik irányíthatóak és gyengék, az olyanok nem keltik fel az érdeklődésem. *Válaszol kicsit unottan, jelezve, hogy mennyire is unja az ilyen alakokat.*
-Nem hinném, hogy olyan sok ork nő járkál a világban, akivel kiélhetnéd a vágyaid, azokon a bizonyos helyeken meg sok pénzt elkérnek, hogy bárkivel is kiélhesd, szóval lehetnék az ágyasod, csak nyerhetsz vele. Annyit ígérek, amíg nem jön más, aki alkalmasabb partnerem lenne, nem lépek félre. *Hagyja a simogatást, kicsit sem zavarja, még előveszi a csábító arcot és mozdulatokat is. A kezeivel gyengéden simít végig az egyik izmos karon és közben elégedetten mordul is egyet.*
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:02:10
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Myna, Wram //
* Kiszámítható volt a válasz, bár nem ilyen formában fogalmazta meg magában a vajákos. *
- Érthetőbben, amolyan kém vagy, aki legszívesebben a hálószobákban dolgozik.
* Mondja a lánynak, s összevont szemöldökkel tapasztalja meg a másik közeledését. *
- Ugye tudod kislány, hogy én nem tartozom az általad megszokott, a másik fejük által vezetett fickók közé?
* Kérdezi hátrafordulva, de tekintete akaratlanul is elkalandozik egy pillanatra. *
- Nem szokásom semmibe belekezdeni, ha nincs hasznom belőle, hát mondd meg nekem, én mit nyerek azzal, ha belemegyek a játékodba?
* Beszéd közben azért megindul a keze, s hátranyúlva végigsimít a lány combján, figyelve annak reakcióját. *
* Kiszámítható volt a válasz, bár nem ilyen formában fogalmazta meg magában a vajákos. *
- Érthetőbben, amolyan kém vagy, aki legszívesebben a hálószobákban dolgozik.
* Mondja a lánynak, s összevont szemöldökkel tapasztalja meg a másik közeledését. *
- Ugye tudod kislány, hogy én nem tartozom az általad megszokott, a másik fejük által vezetett fickók közé?
* Kérdezi hátrafordulva, de tekintete akaratlanul is elkalandozik egy pillanatra. *
- Nem szokásom semmibe belekezdeni, ha nincs hasznom belőle, hát mondd meg nekem, én mit nyerek azzal, ha belemegyek a játékodba?
* Beszéd közben azért megindul a keze, s hátranyúlva végigsimít a lány combján, figyelve annak reakcióját. *
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-29 17:57:26
Üzenet elküldve: 2016-11-29 17:57:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Minél közelebb ér, annál jobban vonzza a lángoló fa látványa. A füst fűszeres szaga, a meleg, a növénybe maró mohó lángok, az energiává váló élet látványa szinte megbabonázza és valami megmagyarázhatatlan magabiztossággal tölti fel. Igazít a kard fogásán, kis marka erősebben szorul rá, már nem csak lóbálja, nem csak viszi, de tartja a méretben hozzá igazodó varázsfegyvert. Nem tudja még, miért lángol a fa, de érzi, hogy nem baleset történt, valami szörnyűség áll a háttérben.
És ez felvillanyozza. Figyelmes tekintettel kémlel körbe, félelme úgy párolog el, mint túrázó ruhájából a bőrigázás.
Valami furcsa, érdes hangra kapja fel a fejét. Szó szerint is, a hang mintha az egyik közeli fa irányából jönne. Felpillant és Learont látja, amint kába tekintettel, füstös képpel, rendkívül elhasznált állapotban igyekszik egy ágba kapaszkodni és az ő irányába néz, miközben görcsösen köhög. Soynara már kérdezné, mit keres ott fönt, miért nem jön le, hol van Bato, miért lángol a fa, honnan a férfi állatok iránti szeretete és hol látja magát néhány év múlva a jelenlegi körülményeit figyelembe véve, mikor átvillan a gondolat a két füle között, hogy fél kézzel valószínűleg nem edzésből vagy hirtelen támadt lelkesedésből mászott föl arra a fára. Menekült valami elől és a tény, hogy még nem jött le, feltételezi, hogy az a valami még a közelben van. Esetleg fákat is képes felgyújtani. A tündérnek eszébe jut a kék tó közepén vicsorgó rémeb a barlang falán...
Két kézre fogja a kardot és úgy fordul körbe, hogy lássa, hol az a dög.
~Ha jön valami szörnyeteg, nagyon fejbe verem!~
És mosolyog. Ha Learon látja, valószínűleg még jobban megrémül és megfordul a fejében, hogy a tündért megszállta valami, esetleg megőrült.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Minél közelebb ér, annál jobban vonzza a lángoló fa látványa. A füst fűszeres szaga, a meleg, a növénybe maró mohó lángok, az energiává váló élet látványa szinte megbabonázza és valami megmagyarázhatatlan magabiztossággal tölti fel. Igazít a kard fogásán, kis marka erősebben szorul rá, már nem csak lóbálja, nem csak viszi, de tartja a méretben hozzá igazodó varázsfegyvert. Nem tudja még, miért lángol a fa, de érzi, hogy nem baleset történt, valami szörnyűség áll a háttérben.
És ez felvillanyozza. Figyelmes tekintettel kémlel körbe, félelme úgy párolog el, mint túrázó ruhájából a bőrigázás.
Valami furcsa, érdes hangra kapja fel a fejét. Szó szerint is, a hang mintha az egyik közeli fa irányából jönne. Felpillant és Learont látja, amint kába tekintettel, füstös képpel, rendkívül elhasznált állapotban igyekszik egy ágba kapaszkodni és az ő irányába néz, miközben görcsösen köhög. Soynara már kérdezné, mit keres ott fönt, miért nem jön le, hol van Bato, miért lángol a fa, honnan a férfi állatok iránti szeretete és hol látja magát néhány év múlva a jelenlegi körülményeit figyelembe véve, mikor átvillan a gondolat a két füle között, hogy fél kézzel valószínűleg nem edzésből vagy hirtelen támadt lelkesedésből mászott föl arra a fára. Menekült valami elől és a tény, hogy még nem jött le, feltételezi, hogy az a valami még a közelben van. Esetleg fákat is képes felgyújtani. A tündérnek eszébe jut a kék tó közepén vicsorgó rémeb a barlang falán...
Két kézre fogja a kardot és úgy fordul körbe, hogy lássa, hol az a dög.
~Ha jön valami szörnyeteg, nagyon fejbe verem!~
És mosolyog. Ha Learon látja, valószínűleg még jobban megrémül és megfordul a fejében, hogy a tündért megszállta valami, esetleg megőrült.*
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-29 11:01:50
Üzenet elküldve: 2016-11-29 11:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon próbálja összeszedni magát, és erőt keresni valahogyan karjába és lábaiba, hogy normálisabb pozícióba küzdje magát, de most gyakorlatilag még arra is képtelen, hogy nézzen. Szeme ugyanis az előbbi lángoktól kiszáradt, most pedig könnyezik, és torka is igencsak szúr, valószínűleg a sok benyelt füst miatt. Nagy szerencséjére azonban nem kapott lángot se a haja se a szakálla, mert akkor már csúnyán összeégett volna. Ez például egy előnye Bato kopaszságának. A könnyének felhőjén a fa tetejéről egy aprócska alakot lát mozgolódni az aljnövényzetben. Miután kipislogta a rengeteg folyadékot a szeméből, hitetlenkedve látja, hogy a felé közelítő csöppség nem egy kis démonkutya, hanem egy emberszerű alak. Vagyis, egy Soynara szerű képződmény, aki kardot lóbál. Kiáltana felé, hogy menjen innen el a csudába, forduljon vissza, hagyja itt őt, és vigyázzon a kecskéire meg állataira, ha megmenekül, de egy hang sem jön ki eleinte a torkán, utána is csak köhögés, ami azonban elég hangos lehet ahhoz, hogy a lány észrevegye, hogy ott bizony van valami. Remélhetőleg segítő szándéka nem fog nagyobb bajt okozni...*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon próbálja összeszedni magát, és erőt keresni valahogyan karjába és lábaiba, hogy normálisabb pozícióba küzdje magát, de most gyakorlatilag még arra is képtelen, hogy nézzen. Szeme ugyanis az előbbi lángoktól kiszáradt, most pedig könnyezik, és torka is igencsak szúr, valószínűleg a sok benyelt füst miatt. Nagy szerencséjére azonban nem kapott lángot se a haja se a szakálla, mert akkor már csúnyán összeégett volna. Ez például egy előnye Bato kopaszságának. A könnyének felhőjén a fa tetejéről egy aprócska alakot lát mozgolódni az aljnövényzetben. Miután kipislogta a rengeteg folyadékot a szeméből, hitetlenkedve látja, hogy a felé közelítő csöppség nem egy kis démonkutya, hanem egy emberszerű alak. Vagyis, egy Soynara szerű képződmény, aki kardot lóbál. Kiáltana felé, hogy menjen innen el a csudába, forduljon vissza, hagyja itt őt, és vigyázzon a kecskéire meg állataira, ha megmenekül, de egy hang sem jön ki eleinte a torkán, utána is csak köhögés, ami azonban elég hangos lehet ahhoz, hogy a lány észrevegye, hogy ott bizony van valami. Remélhetőleg segítő szándéka nem fog nagyobb bajt okozni...*
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-28 20:41:39
Üzenet elküldve: 2016-11-28 20:41:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Learon és Soynara//
*A kicsiny tündér végre kiszabadulhatott a barlangból, és szétnézhetett a színesre festett, lombhullató világban. A tónak valóban nem látja azt a végét, ahol egy bő vizű patak levezeti a túlcsorduló vizet, ám ez csupán azért van, mert a tónak a túlsó végét nem látja. Egyébként a mellette elterülő hegyvonulat lankái között tűnik el a szeme elől az állóvíz távolabbi vége. Nem úgy a tűzeset, amit nagyon is jól lát, és noha minden normális lény az életét féltve rohanna az ellentétes irányba, ő a tündérek legendás kíváncsiságának köszönhetően éppen a veszélyforrás felé tart. Talán az a célja, hogy átmelegedjen, talán az, hogy fényt derítsen a lángoló fa rejtélyére, de egészen addig merészkedik, míg közelről nem látja a helyszínt. Ez egyébként nagyjából nyolcvan méteres sétát jelent az aljnövényzetben, és az avarban. Jól esik neki a séta, mert nem túlságosan van akadályoztatva a mozgásban, hiszen az aljnövényzet csupán a lehullott avarból és néhány kisebb-nagyobb cserjéből áll.
Learon nagyon szédül, és talán hallucinál is, amint egy kicsike lényt lát bandukolni az avarban, kezében egy villámkarddal...
Meglehetősen érdekes vízió, főleg, hogy a lény kísértetiesen hasonlít egy régi, talán halottnak hitt ismerősére, Soynarára. Ahhoz képest, hogy egy visszahúzódó, gyámoltalan teremtésnek ismerte meg, most a kezében hordoz egy igencsak halálosnak tűnő csodafegyvert.
A pokolkutyát nem látja, de tudatosul a fejében, hogy bizony nem lehet túlságosan messze, és ha ez igaz, akkor a tündér halálos veszélyben van, méghozzá úgy, hogy erről mit sem tud. Vagy vízió az egész, és csak a fájdalomtól, meg a fejét ért ütéstől látja ezeket? Lázálma lenne?*
//Bato//
*A kopasz férfi félelemtől ittas hangon válaszol Argathnak, amire ő egy mélyet szippant a levegőből.*
-Félelem szagát érzem, halandó! Bizonyos, hogy nem hazudtál, hogy megvédd a barátaidat! Bár nagyon is tévedsz, ha azt hiszed, hogy ez meg fog téged menteni! Milyen kár! Muhahaha!
*Nevet fel mennydörgő hangon, majd leugrik az egyébként két és fél méter magasra rakott máglyáról, egyenesen Sa'Berith elé. Érkezése könnyed, egyáltalán nem látszik rajta, hogy nehéz páncélt visel, az csupán a csörrenéséből következik.*
-Hallottátok ostobák! Keressétek őket a hegyi tónál! Berith, te is menj! Nézd meg a vízesésnél őket! Amilyen szerencsések, még túljárnak Argosz kiskutyám eszén!
*Adja ki az utasítást, majd az ezt követő kézmozdulatokkal szétküldi a csapatot. Ketten maradnak csupán, Bato és a borzalmas démon, aki felül a máglya szélére, majd intéz néhány jó szót.*
-Most lassan elvérzel majd, de mielőtt még meghalnál, begyújtom ezt a máglyát. Szenvedni fogsz halandó, mert Sa'Tereth ezt akarja!
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Learon és Soynara//
*A kicsiny tündér végre kiszabadulhatott a barlangból, és szétnézhetett a színesre festett, lombhullató világban. A tónak valóban nem látja azt a végét, ahol egy bő vizű patak levezeti a túlcsorduló vizet, ám ez csupán azért van, mert a tónak a túlsó végét nem látja. Egyébként a mellette elterülő hegyvonulat lankái között tűnik el a szeme elől az állóvíz távolabbi vége. Nem úgy a tűzeset, amit nagyon is jól lát, és noha minden normális lény az életét féltve rohanna az ellentétes irányba, ő a tündérek legendás kíváncsiságának köszönhetően éppen a veszélyforrás felé tart. Talán az a célja, hogy átmelegedjen, talán az, hogy fényt derítsen a lángoló fa rejtélyére, de egészen addig merészkedik, míg közelről nem látja a helyszínt. Ez egyébként nagyjából nyolcvan méteres sétát jelent az aljnövényzetben, és az avarban. Jól esik neki a séta, mert nem túlságosan van akadályoztatva a mozgásban, hiszen az aljnövényzet csupán a lehullott avarból és néhány kisebb-nagyobb cserjéből áll.
Learon nagyon szédül, és talán hallucinál is, amint egy kicsike lényt lát bandukolni az avarban, kezében egy villámkarddal...
Meglehetősen érdekes vízió, főleg, hogy a lény kísértetiesen hasonlít egy régi, talán halottnak hitt ismerősére, Soynarára. Ahhoz képest, hogy egy visszahúzódó, gyámoltalan teremtésnek ismerte meg, most a kezében hordoz egy igencsak halálosnak tűnő csodafegyvert.
A pokolkutyát nem látja, de tudatosul a fejében, hogy bizony nem lehet túlságosan messze, és ha ez igaz, akkor a tündér halálos veszélyben van, méghozzá úgy, hogy erről mit sem tud. Vagy vízió az egész, és csak a fájdalomtól, meg a fejét ért ütéstől látja ezeket? Lázálma lenne?*
//Bato//
*A kopasz férfi félelemtől ittas hangon válaszol Argathnak, amire ő egy mélyet szippant a levegőből.*
-Félelem szagát érzem, halandó! Bizonyos, hogy nem hazudtál, hogy megvédd a barátaidat! Bár nagyon is tévedsz, ha azt hiszed, hogy ez meg fog téged menteni! Milyen kár! Muhahaha!
*Nevet fel mennydörgő hangon, majd leugrik az egyébként két és fél méter magasra rakott máglyáról, egyenesen Sa'Berith elé. Érkezése könnyed, egyáltalán nem látszik rajta, hogy nehéz páncélt visel, az csupán a csörrenéséből következik.*
-Hallottátok ostobák! Keressétek őket a hegyi tónál! Berith, te is menj! Nézd meg a vízesésnél őket! Amilyen szerencsések, még túljárnak Argosz kiskutyám eszén!
*Adja ki az utasítást, majd az ezt követő kézmozdulatokkal szétküldi a csapatot. Ketten maradnak csupán, Bato és a borzalmas démon, aki felül a máglya szélére, majd intéz néhány jó szót.*
-Most lassan elvérzel majd, de mielőtt még meghalnál, begyújtom ezt a máglyát. Szenvedni fogsz halandó, mert Sa'Tereth ezt akarja!
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-28 13:25:15
Üzenet elküldve: 2016-11-28 13:25:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csőcselék - Átvonulóban//
*Hatan vannak hát. Aránylag jól felszerelve, több kutyával is. Így végül Taitosban felötlik a gondolat, hogy lehet jobban járna, ha elteleportálna előlük, levágva az utat. Azonban egy másik, nagyobb gondolat keresztülhúzza számításait.*
~Eddig holdmágiát csak a szentélyben tanultam. Az ottaniak pedig mind halottak. Viszont, ha fényes nappal kiugrok a városból.~
*Morfondírozik azon, mit is tegyen. Végül úgy határoz, hogy követi a csapatot, és később tereli el figyelmüket, ha úgy adódna. Csendesen, picit feszengve megy velük, mutatván, hogy nem feszegeti a határokat.*
*Hatan vannak hát. Aránylag jól felszerelve, több kutyával is. Így végül Taitosban felötlik a gondolat, hogy lehet jobban járna, ha elteleportálna előlük, levágva az utat. Azonban egy másik, nagyobb gondolat keresztülhúzza számításait.*
~Eddig holdmágiát csak a szentélyben tanultam. Az ottaniak pedig mind halottak. Viszont, ha fényes nappal kiugrok a városból.~
*Morfondírozik azon, mit is tegyen. Végül úgy határoz, hogy követi a csapatot, és később tereli el figyelmüket, ha úgy adódna. Csendesen, picit feszengve megy velük, mutatván, hogy nem feszegeti a határokat.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-27 15:52:03
Üzenet elküldve: 2016-11-27 15:52:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Miután elszánta magát, hogy most márpedig ugrani fog, már repül is a levegőben és szeli át a két fa közötti távot. Azonban az érkezése pontosan olyan, amilyenre számított. Tudja, hogy viszonylag erős jobbja van, de egy ilyet, főleg száz sebből vérezve, csak igazán jó famászók tudnak kivitelezni, ő pedig nem mondható különösebben kiválónak ebből a szempontból. Első gondolata egy koppanás, a második a fájdalom, és ez megismétlődik még háromszor, míg biztosan fent nem ragad a fán. Ezután szinte nem is tud magáról pár másodpercig. Feleszmélve azonban rájön, egy fontos dologra. Nem halott. Egyébként ez egy jó jel, ahhoz képest, hogy nem sokkal ez előtt ropogósra akarta sütni a pokolkutya.* ~Ti jó Szellemek!~ *Enyhe pánikrohamot él át, amikor nem tud mozdulni. Feje annyira zsong, hogy fel sem fogja, hogy beszorult-e, azért nem megy, vagy egyszerűen csak teljesen lebénult, és nem csak balja haszontalan immáron, hanem teljes teste is. Azonban, amint képes moccanni, próbálja felhúzni magát egy normális pozícióba, vagy jelenlegi helyzetének stabilizálására törekszik.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Miután elszánta magát, hogy most márpedig ugrani fog, már repül is a levegőben és szeli át a két fa közötti távot. Azonban az érkezése pontosan olyan, amilyenre számított. Tudja, hogy viszonylag erős jobbja van, de egy ilyet, főleg száz sebből vérezve, csak igazán jó famászók tudnak kivitelezni, ő pedig nem mondható különösebben kiválónak ebből a szempontból. Első gondolata egy koppanás, a második a fájdalom, és ez megismétlődik még háromszor, míg biztosan fent nem ragad a fán. Ezután szinte nem is tud magáról pár másodpercig. Feleszmélve azonban rájön, egy fontos dologra. Nem halott. Egyébként ez egy jó jel, ahhoz képest, hogy nem sokkal ez előtt ropogósra akarta sütni a pokolkutya.* ~Ti jó Szellemek!~ *Enyhe pánikrohamot él át, amikor nem tud mozdulni. Feje annyira zsong, hogy fel sem fogja, hogy beszorult-e, azért nem megy, vagy egyszerűen csak teljesen lebénult, és nem csak balja haszontalan immáron, hanem teljes teste is. Azonban, amint képes moccanni, próbálja felhúzni magát egy normális pozícióba, vagy jelenlegi helyzetének stabilizálására törekszik.*
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-27 15:21:16
Üzenet elküldve: 2016-11-27 15:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Elhangzik a parancs, s ebben a pillanatban tudatosul a férfiben, hogy elkésett. A maradék tucat hulla visszatért, a csápos nőszemély még mindig a levegőben tartja, a főnök pedig teljes magabiztossággal sétál felé, amíg a rothadó húsú halottak szorosan hozzákötözik a máglyához, ahonnan az imént vágta le a megmentésre szoruló nőt.*
~Hát így lesz hős megmentőből buta, csapdába esett hulla.~
*Jelenti ki magában egészen egyszerűen. Túlzás lenne azt állítani, hogy Bato a félelmelmet nem ismeri, és hogy acélos az idegzete, de természetéből és neveltetéséből fakadóan az átlagos emberhez képest sokkal magasabb az ingerküszöbe. Viszont amikor a holtak főnöke, nevezett Argath megáll vele szemben és mélyen a szemébe néz, minden porcikája reszkedni kezd, gyomra összeszorul és maga sem tudja pontosan mitől, de retteg, minden fizikai tünetével együtt. Kínosan kerüli a férfi tekintetét, mint egy gyerek akire rászol az anyja, hogy rosszat tett, úgy kémleli maga alatt a farakást, ha kell, erővel ellenkezve az ellen, hogy újra a másik szemébe kelljen nézni. Nem azért, mert valami mágikus hatást sejt, hanem mert egészen egyszerűen retteg. Remegő állkapoccsal felel a feltett kérdésre.*
-É- én nem tudom. Tényleg.
*Összerezzen álltó helyében amennyire a kötél engedi, mert nyilván olyan választ adott, ami nincs a főnök ínyére.*
-Beszakadt a tó, aztán leh- lehúzott egy örvény, és - nem tudom. Ők ott maradtak én me-, én meg ide jutottam.
*Nincs sem ereje sem lélekjelenléte most azon gondolkodni, hogy vajon Learon ki tudta-e húzni a vízből a fuldokló tündért, vagy a lány odaveszett, netán Learon is vízbefúlt, vagy sikerült kijutnia a tóról biztonságban. Ennek ellenére mindent, amit tud, őszintén elmondott a rémnek, ebben a helyzetben nem tehet mást.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Elhangzik a parancs, s ebben a pillanatban tudatosul a férfiben, hogy elkésett. A maradék tucat hulla visszatért, a csápos nőszemély még mindig a levegőben tartja, a főnök pedig teljes magabiztossággal sétál felé, amíg a rothadó húsú halottak szorosan hozzákötözik a máglyához, ahonnan az imént vágta le a megmentésre szoruló nőt.*
~Hát így lesz hős megmentőből buta, csapdába esett hulla.~
*Jelenti ki magában egészen egyszerűen. Túlzás lenne azt állítani, hogy Bato a félelmelmet nem ismeri, és hogy acélos az idegzete, de természetéből és neveltetéséből fakadóan az átlagos emberhez képest sokkal magasabb az ingerküszöbe. Viszont amikor a holtak főnöke, nevezett Argath megáll vele szemben és mélyen a szemébe néz, minden porcikája reszkedni kezd, gyomra összeszorul és maga sem tudja pontosan mitől, de retteg, minden fizikai tünetével együtt. Kínosan kerüli a férfi tekintetét, mint egy gyerek akire rászol az anyja, hogy rosszat tett, úgy kémleli maga alatt a farakást, ha kell, erővel ellenkezve az ellen, hogy újra a másik szemébe kelljen nézni. Nem azért, mert valami mágikus hatást sejt, hanem mert egészen egyszerűen retteg. Remegő állkapoccsal felel a feltett kérdésre.*
-É- én nem tudom. Tényleg.
*Összerezzen álltó helyében amennyire a kötél engedi, mert nyilván olyan választ adott, ami nincs a főnök ínyére.*
-Beszakadt a tó, aztán leh- lehúzott egy örvény, és - nem tudom. Ők ott maradtak én me-, én meg ide jutottam.
*Nincs sem ereje sem lélekjelenléte most azon gondolkodni, hogy vajon Learon ki tudta-e húzni a vízből a fuldokló tündért, vagy a lány odaveszett, netán Learon is vízbefúlt, vagy sikerült kijutnia a tóról biztonságban. Ennek ellenére mindent, amit tud, őszintén elmondott a rémnek, ebben a helyzetben nem tehet mást.*
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-27 15:12:58
Üzenet elküldve: 2016-11-27 15:12:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Soynara örömmel veszi észre, hogy ruhája a folyamatos mozgástól már megszáradt, és már nem is fázik nagyon. Nyilván a folyamatos mozgás segített ebben. Emiatt pláne bosszús lesz, hogy át kell sétálnia a jéghideg vízen. Ahogy kapaszkodik fel az éles köveken, már előre aggódik, hogy azt a nagy kardot hogyan lesz majd képes mozgatni, de tudja, hogy ez a feladat most rá marad, hiszen egyik férfi sincs most mellette. Megint mérgesen gondol rájuk, de aztán inkább a fegyver megszerzésére koncentrál. Végül csak eléri a célját és óvatosan megfogja a kard markolatát. Kicsit fél, hogy áramütés éri vagy valamilyen csapda fog elsülni, de semmi ilyesmi nem történik. A kard puszta mérete lehúzza a kezét és a vastag markolaton sem esik kényelmes fogás, de aztán megdöbbenve látja, hogy a fegyver elkezd összemenni, míg végül pontosan akkora lesz, hogy Soynara kényelmesen tudná forgatni, már ha értene az ilyesmihez. A csoda láttán a tündért új bizakodás tölti el.
~Talán mégis túlélem ezt az egész borzasztóságot!~
Ezután már csak a barlang elhagyása marad, ami sajnos a vízesés párafelhőjén keresztül vezet. A kis tündér morcosan nézi a milliónyi apró kis cseppet, ami előtte kavarog, de aztán arra gondol, hogy a csurom vizes ruhák is milyen hamar megszáradtak rajta, ez sem fog sokáig tartani. Meg másfelé egyébként sem vezet út. Így egy szomorú sóhajjal megindul előre, hogy minél előbb túl legyen a kellemetlen élményen.
A barlangból kiérve végre az eget látja a feje fölött, amitől rögtön megvidámodik. Szeme előtt pedig csodálatos táj terül el, erdővel, tóval, lángoló fával, ahogy annak lenni illik. A tündér egy percig gyönyörködik az idillben, mielőtt elkezdene derengeni neki, hogy valami nem stimmel. Mintha...
... valami...
... nem lenne rendben...
Hirtelen rájön. Hát persze! Azonnal tudja, mi a baj a tájjal! A hegyekből érkező, nagy sebességű víztömeg rengeteg ásványi anyagot mos ki a kövekből és ragad magával. Így a tónak, aminek szemmel láthatóan nincs lefolyása, tehát csak a párolgással veszít vizet, valószínűleg nagyon magas a sótartalma. Tehát azok az úszkáló halak nem is lehetnének ott! A tündér homlokát ráncolva jegyzi meg magának, hogy ezzel a tóval jó lesz vigyázni. Inkább a lángoló fa felé indul sietve, hogy minél előbb megmelegedhessen. Keze továbbra is a kardot markolja, hiszen hová is tehetné?*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.27 15:15:37
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Soynara örömmel veszi észre, hogy ruhája a folyamatos mozgástól már megszáradt, és már nem is fázik nagyon. Nyilván a folyamatos mozgás segített ebben. Emiatt pláne bosszús lesz, hogy át kell sétálnia a jéghideg vízen. Ahogy kapaszkodik fel az éles köveken, már előre aggódik, hogy azt a nagy kardot hogyan lesz majd képes mozgatni, de tudja, hogy ez a feladat most rá marad, hiszen egyik férfi sincs most mellette. Megint mérgesen gondol rájuk, de aztán inkább a fegyver megszerzésére koncentrál. Végül csak eléri a célját és óvatosan megfogja a kard markolatát. Kicsit fél, hogy áramütés éri vagy valamilyen csapda fog elsülni, de semmi ilyesmi nem történik. A kard puszta mérete lehúzza a kezét és a vastag markolaton sem esik kényelmes fogás, de aztán megdöbbenve látja, hogy a fegyver elkezd összemenni, míg végül pontosan akkora lesz, hogy Soynara kényelmesen tudná forgatni, már ha értene az ilyesmihez. A csoda láttán a tündért új bizakodás tölti el.
~Talán mégis túlélem ezt az egész borzasztóságot!~
Ezután már csak a barlang elhagyása marad, ami sajnos a vízesés párafelhőjén keresztül vezet. A kis tündér morcosan nézi a milliónyi apró kis cseppet, ami előtte kavarog, de aztán arra gondol, hogy a csurom vizes ruhák is milyen hamar megszáradtak rajta, ez sem fog sokáig tartani. Meg másfelé egyébként sem vezet út. Így egy szomorú sóhajjal megindul előre, hogy minél előbb túl legyen a kellemetlen élményen.
A barlangból kiérve végre az eget látja a feje fölött, amitől rögtön megvidámodik. Szeme előtt pedig csodálatos táj terül el, erdővel, tóval, lángoló fával, ahogy annak lenni illik. A tündér egy percig gyönyörködik az idillben, mielőtt elkezdene derengeni neki, hogy valami nem stimmel. Mintha...
... valami...
... nem lenne rendben...
Hirtelen rájön. Hát persze! Azonnal tudja, mi a baj a tájjal! A hegyekből érkező, nagy sebességű víztömeg rengeteg ásványi anyagot mos ki a kövekből és ragad magával. Így a tónak, aminek szemmel láthatóan nincs lefolyása, tehát csak a párolgással veszít vizet, valószínűleg nagyon magas a sótartalma. Tehát azok az úszkáló halak nem is lehetnének ott! A tündér homlokát ráncolva jegyzi meg magának, hogy ezzel a tóval jó lesz vigyázni. Inkább a lángoló fa felé indul sietve, hogy minél előbb megmelegedhessen. Keze továbbra is a kardot markolja, hiszen hová is tehetné?*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.27 15:15:37
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-27 13:16:02
Üzenet elküldve: 2016-11-27 13:16:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A kicsiny tündér csak annyit értett félre, hogy a kardért nem kell átverekednie magát egyetlen vízesésen sem. A lezúduló vízfal a barlang bejáratát rekeszti el a külvilágtól. A barlangban magában a vízesés egy kisebb ikertestvére van csupán, ahol a patak, a pincén átcsordogáló része beömlik a barlangba. Ezt a "vízesést" viszont a tündér könnyen kikerülheti, nem kell rajta áttörnie rajta, noha szárazon semmiképpen sem úszhatja meg. A lábával át kell sétálnia a jéghideg vízen, de ezt már rutinosan megteheti, különösképpen úgy, hogy már meg is fürdött benne néhány órával korábban.
Egyébként a tündér ruhája már megszáradt azóta, és már nem is nagyon fázik. Sokat segített az is, hogy lényegében állandó mozgásban volt. Talán így nem is fog összeszedni egy végzetes betegséget.
De térjünk csak a tárgyra, a fényből készült fegyverre. A kicsiny lénynek sziklát kell másznia érte, ám a megközelítése nem lehetetlen. Kicsit talán nehézkes felkapaszkodni az éles köveken, de végezetül eléri a célját, és meg tudja fogni a fegyvert. Áramütés nem éri, és semmilyen csapda sem sül el körülötte. A sziklás priccs fölött lebegő kard megszűnik lebegni, amikor a tündérke megragadja a markolatát. Sőt, még egy dolgot tapasztalhat: A kard maga egyébként egy hosszú kard méretével egyezik meg, ám, ahogy a tündér megragadja, megváltozik a mérete. A markolata egy kicsit kisebb lesz, és a penge is összemegy akkorára, amit Soynara a méretéből fakadóan sokkal kényelmesebben forgathat. Hosszú kardként került a kezébe, de a mérete már a rövid kardéval egyezik meg. Ha a fegyvert megszerezte a lány, és lemászott, elindulhat a barlang bejárata felé. A vízesés íve mellett a bejáratnál van egy kiképzett perem, amin oldalazva ki bír jutni a barlangból a lány. A víz a maga teljes erejével nem zúdul erre a peremre, de a kicsapódó pára miatt nem ússza meg ezt sem szárazon.
Ha kiér a barlangból, bámulatos látvány fogadja.
Gyönyörű, őszi színekben pompázó lombhullató erdő látképe tárul elé, alatta pedig egy tó van, ahová a vízesés beleömlik. Kissé távolabb, ahol már a habok nem kavarják fel, ez a víz kristálytiszta, látszódik benne a tófenék összes köve, az úszkáló halak és az aljnövényzet egyaránt.
Ám a látványt egy vad, éhes jelenség rondítja el, ez pedig a tűz. Nagyjából nyolcvan méterre tőle egy fa lángokban áll, hamarosan leéghet az egész erdő.*
//Learon//
*Ahogy csak tudja, húzza az időt, ám a lángok egyre feljebb és feljebb kényszerítik a fatörzsön. Mígnem olyan elviselhetetlenné válik számára a hőség, hogy kénytelen megkockáztatni az ugrást. Nekifutásból elrugaszkodik, és célba veszi a mellette lévő hatalmas egyik elnyúló ágát. Fél karjának hála nem először kerül lehetetlen helyzetbe, most sincs ez különbül. Ahogy átérkezik, az ép karjában nincs annyi erő, hogy megtartsa a testsúlyát, és előre bukik. Ösztönösen próbálja magát fékezni a mozdulataival Learon, ám tökéletesen ez sem sikerül. Ütést érez a vállán, a combján, az oldalán, és végül a fején. Ezen utolsó ütés után a zuhanása abbamarad, és neki irdatlan fejfájása lesz. A feje szédül, jelenleg mozdulni sem bír. Egyelőre nem képes felfogni, hogy mi történt vele pontosan, de egy dolgot mégis érzékel: a jobb lába lefelé lóg, ami arra enged következtetni, hogy még mindig a fán van, nem zuhant le a pokolkutya lábai elé prédának. A zuhanástól a korábbi, borzoik okozta sebei ismét vérezni kezdenek, egyáltalán nincs jó állapotban a pásztormágus.*
//Bato//
*A halála előtti pillanatban a feje felé törő csáp megáll, majd a sátorból kilépő démonlovas ismét megszólal.*
-Kötözzétek meg!
*Ha Bato körbenéz, akkor láthatja, hogy a korábban őt üldöző bennszülöttek előlépnek a közeli bokrok mögül, és elkezdenek közeledni a férfihez.
A csápokkal rendelkező nő elveszi a tőrt a kopasztól -ha még az nála volt, és nem ejtette el-, majd odaemeli a máglyához. A csápok egyszerre távolodnak el a férfi testéből, ami igencsak fájdalmas. De mielőtt összeesne, a bennszülöttek elkezdik odakötözni a férfit, méghozzá elég szakszerűen. A lábát megkötik, és a kezeit is, külön külön, majd alulról felfelé indulva elkezdik betekerni, mint a pókok az áldozatukat. Az oszlop természetesen a háta mögött van, szorosan hozzá kötözik.*
-A nevem Argath, halandó!
*Mutatkozik be gyorsan a törzsfőnöki sátorból kilépett páncélos, majd fellépdel a máglyára, és közvetlenül Bato előtt áll meg.
Sárgás fényű tekintetét belefúrja a kopasz férfiébe, amire azt elfogja a mélyről jövő, számára is teljességgel ismeretlen erővel, csontig hatoló félelem. Retteg a férfi, miközben szinte visszhangozva jutnak el a páncélos szavai hozzá.*
-Mondd csak, hol vannak a kis barátaid? Az elején még hárman voltatok!
*Mondja, hangján lehet mondani, hogy ellentmondást nem tűrve várja a válaszokat.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A kicsiny tündér csak annyit értett félre, hogy a kardért nem kell átverekednie magát egyetlen vízesésen sem. A lezúduló vízfal a barlang bejáratát rekeszti el a külvilágtól. A barlangban magában a vízesés egy kisebb ikertestvére van csupán, ahol a patak, a pincén átcsordogáló része beömlik a barlangba. Ezt a "vízesést" viszont a tündér könnyen kikerülheti, nem kell rajta áttörnie rajta, noha szárazon semmiképpen sem úszhatja meg. A lábával át kell sétálnia a jéghideg vízen, de ezt már rutinosan megteheti, különösképpen úgy, hogy már meg is fürdött benne néhány órával korábban.
Egyébként a tündér ruhája már megszáradt azóta, és már nem is nagyon fázik. Sokat segített az is, hogy lényegében állandó mozgásban volt. Talán így nem is fog összeszedni egy végzetes betegséget.
De térjünk csak a tárgyra, a fényből készült fegyverre. A kicsiny lénynek sziklát kell másznia érte, ám a megközelítése nem lehetetlen. Kicsit talán nehézkes felkapaszkodni az éles köveken, de végezetül eléri a célját, és meg tudja fogni a fegyvert. Áramütés nem éri, és semmilyen csapda sem sül el körülötte. A sziklás priccs fölött lebegő kard megszűnik lebegni, amikor a tündérke megragadja a markolatát. Sőt, még egy dolgot tapasztalhat: A kard maga egyébként egy hosszú kard méretével egyezik meg, ám, ahogy a tündér megragadja, megváltozik a mérete. A markolata egy kicsit kisebb lesz, és a penge is összemegy akkorára, amit Soynara a méretéből fakadóan sokkal kényelmesebben forgathat. Hosszú kardként került a kezébe, de a mérete már a rövid kardéval egyezik meg. Ha a fegyvert megszerezte a lány, és lemászott, elindulhat a barlang bejárata felé. A vízesés íve mellett a bejáratnál van egy kiképzett perem, amin oldalazva ki bír jutni a barlangból a lány. A víz a maga teljes erejével nem zúdul erre a peremre, de a kicsapódó pára miatt nem ússza meg ezt sem szárazon.
Ha kiér a barlangból, bámulatos látvány fogadja.
Gyönyörű, őszi színekben pompázó lombhullató erdő látképe tárul elé, alatta pedig egy tó van, ahová a vízesés beleömlik. Kissé távolabb, ahol már a habok nem kavarják fel, ez a víz kristálytiszta, látszódik benne a tófenék összes köve, az úszkáló halak és az aljnövényzet egyaránt.
Ám a látványt egy vad, éhes jelenség rondítja el, ez pedig a tűz. Nagyjából nyolcvan méterre tőle egy fa lángokban áll, hamarosan leéghet az egész erdő.*
//Learon//
*Ahogy csak tudja, húzza az időt, ám a lángok egyre feljebb és feljebb kényszerítik a fatörzsön. Mígnem olyan elviselhetetlenné válik számára a hőség, hogy kénytelen megkockáztatni az ugrást. Nekifutásból elrugaszkodik, és célba veszi a mellette lévő hatalmas egyik elnyúló ágát. Fél karjának hála nem először kerül lehetetlen helyzetbe, most sincs ez különbül. Ahogy átérkezik, az ép karjában nincs annyi erő, hogy megtartsa a testsúlyát, és előre bukik. Ösztönösen próbálja magát fékezni a mozdulataival Learon, ám tökéletesen ez sem sikerül. Ütést érez a vállán, a combján, az oldalán, és végül a fején. Ezen utolsó ütés után a zuhanása abbamarad, és neki irdatlan fejfájása lesz. A feje szédül, jelenleg mozdulni sem bír. Egyelőre nem képes felfogni, hogy mi történt vele pontosan, de egy dolgot mégis érzékel: a jobb lába lefelé lóg, ami arra enged következtetni, hogy még mindig a fán van, nem zuhant le a pokolkutya lábai elé prédának. A zuhanástól a korábbi, borzoik okozta sebei ismét vérezni kezdenek, egyáltalán nincs jó állapotban a pásztormágus.*
//Bato//
*A halála előtti pillanatban a feje felé törő csáp megáll, majd a sátorból kilépő démonlovas ismét megszólal.*
-Kötözzétek meg!
*Ha Bato körbenéz, akkor láthatja, hogy a korábban őt üldöző bennszülöttek előlépnek a közeli bokrok mögül, és elkezdenek közeledni a férfihez.
A csápokkal rendelkező nő elveszi a tőrt a kopasztól -ha még az nála volt, és nem ejtette el-, majd odaemeli a máglyához. A csápok egyszerre távolodnak el a férfi testéből, ami igencsak fájdalmas. De mielőtt összeesne, a bennszülöttek elkezdik odakötözni a férfit, méghozzá elég szakszerűen. A lábát megkötik, és a kezeit is, külön külön, majd alulról felfelé indulva elkezdik betekerni, mint a pókok az áldozatukat. Az oszlop természetesen a háta mögött van, szorosan hozzá kötözik.*
-A nevem Argath, halandó!
*Mutatkozik be gyorsan a törzsfőnöki sátorból kilépett páncélos, majd fellépdel a máglyára, és közvetlenül Bato előtt áll meg.
Sárgás fényű tekintetét belefúrja a kopasz férfiébe, amire azt elfogja a mélyről jövő, számára is teljességgel ismeretlen erővel, csontig hatoló félelem. Retteg a férfi, miközben szinte visszhangozva jutnak el a páncélos szavai hozzá.*
-Mondd csak, hol vannak a kis barátaid? Az elején még hárman voltatok!
*Mondja, hangján lehet mondani, hogy ellentmondást nem tűrve várja a válaszokat.*
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-24 09:42:32
Üzenet elküldve: 2016-11-24 09:42:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Ahogy az meg van írva, ténylegesen kétségbeesve igyekszik feljebb, ahogyan eddig is. Az lényegtelen, hogy ez a cselekedet teljességgel értelmetlen, mert a tűz felfelé terjed, de azért néhány másodperccel ez is hosszabbítja az elkeseredett pásztor életét. Azonban mikor a fa tetejére ér, és észrevételezi, hogy tovább nem mehet, vár addig amíg a tűz teljesen elviselhetetlenné válik, hátha közben valami csoda történik, de ha senki nem menti meg, egy utolsó menekülési útvonalként megpróbálkozik azzal, hogy átugrik a másik fára. Eddig valószínűleg azért nem tette meg, mert egyáltalán nem biztos karjának erejében. Hiába azzal csinál mindent, és az idők során megerősödött, mégiscsak egy van belőle, az pedig nem egészen ilyen eshetőségekre alkalmas. Azonban megpróbálkozik vele. Ugrik egyet, és megpróbál úgy megkapaszkodni, hogy ne üsse agyon magát, és a lendülettől ne csapja szét azt az okos fejét a fa törzsén. Ha kiálló ág, akkor azon pedig fel tudja magát húzni. Ugrás közben elmormol egy imát minden ősének szelleméhez és az összes jó istenhez aki abban a pár másodpercben eszébe jut.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Ahogy az meg van írva, ténylegesen kétségbeesve igyekszik feljebb, ahogyan eddig is. Az lényegtelen, hogy ez a cselekedet teljességgel értelmetlen, mert a tűz felfelé terjed, de azért néhány másodperccel ez is hosszabbítja az elkeseredett pásztor életét. Azonban mikor a fa tetejére ér, és észrevételezi, hogy tovább nem mehet, vár addig amíg a tűz teljesen elviselhetetlenné válik, hátha közben valami csoda történik, de ha senki nem menti meg, egy utolsó menekülési útvonalként megpróbálkozik azzal, hogy átugrik a másik fára. Eddig valószínűleg azért nem tette meg, mert egyáltalán nem biztos karjának erejében. Hiába azzal csinál mindent, és az idők során megerősödött, mégiscsak egy van belőle, az pedig nem egészen ilyen eshetőségekre alkalmas. Azonban megpróbálkozik vele. Ugrik egyet, és megpróbál úgy megkapaszkodni, hogy ne üsse agyon magát, és a lendülettől ne csapja szét azt az okos fejét a fa törzsén. Ha kiálló ág, akkor azon pedig fel tudja magát húzni. Ugrás közben elmormol egy imát minden ősének szelleméhez és az összes jó istenhez aki abban a pár másodpercben eszébe jut.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400