-Lehet, hogy igaza van, és csak megöletném magam. Az a baj, hogy nem lenne egyedül, és akkor már esélyem sincs. *Dünnyög magába a fiatal mágus, miközben betér az udvarra. Észreveszi, hogy vannak mások is, ezért abba hagyja a magában beszélést, és leül az egyik padra.*
~A farkas vadászat jó pénznek ígérkezik, de meghalni nem érdemes. Valami más megoldást kellene találnom, vagy keresnem kell valakit, aki hajlandó lenne segíteni. Talán a Farkas segítene, de őt nem szívesen kérném meg rá. Csak van valaki, aki tud, és hajlandó lenne segíteni nekem.~
*Elkezd körbenézni, hogy milyen szerzetek vannak körülötte, hátha valamelyik alkalmas lenne.*
~Jó harcos, de nem túl bizalomgerjesztő, még a végén engem is lecsapna, hogy belőlem is pénzt csináljon. Az a másik biztos, hogy mágus, hamarabb sütné meg, minthogy levágja a fejét. Azok a hölgyek a városi harchoz szoktak, pontosabban az éjszakaihoz, amit az hálóban vívnak. Sötételf? Annyira soha nem leszek megszorulva, hogy egy ilyet kérjek meg. Az az ork jó harcosnak néz ki, vajon hajlandó lenne? Menyit kérne a zsákmányból? Ha mázlim van, akkor megelégszik 10 arannyal. Elég! Lassan olyan vagyok, mint ő. Nem kell társ, elég erős vagyok magamban is.~
-Képes vagyok rá! *mondja halkan, mint aki ebből akar erőt gyűjteni.* Képes vagyok. Ha ő képes, akkor én is. Ha mindig másokra támaszkodok, akkor soha nem leszek olyan erős, hogy egyedül harcolhassak. Vele pedig nekem kell szembe szállnom, nem másnak. Rendben.
*Feláll, s elindul, az erdő felé.*