Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-15 22:25:41
Üzenet elküldve: 2015-03-15 22:25:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kalisthe Elawin//
*Puha ajkain szórakozott mosollyal fogadja az enyhén csiklandós nyalintást, s bár nem szokása négylábúakkal megosztani figyelmének kincset érő perceit, ez a kis mitugrász felkelti a fúria érdeklődését. Az állatok többnyire kiváló érzékeléssel vannak megáldva, így könnyedén ki szokták rajta szimatolni; a páratlan szépségű küllem alatt rothadó belső lakozik. Néhányan viszont elfogadják dominanciáját, s inkább behódolnak a végzetüknek, semmint, hogy ellenálljanak neki, ám ez a pele határozottan kíváncsinak tűnik, tán kedvét leli az ismeretlen feltérképezésében. Oh, mily balga...
Egyelőre azonban nem kívánja szétcincálni a szőrgombócot, ritkán adatik, hogy állatok vérére kelljen fanyalodnia, puszta kedvtelésből pedig jobb szereti a humanoid létformákat miszlikbe aprítani. Így hát gyermeteg játékossággal kezdi fel-le mozgatni utolsó két ujjpercét - olykor-olykor megérintve az emlős nedves orrát -, mielőtt idétlen időtöltéséből egy álmélkodó hang szakítaná ki. Megjegyzése nem mondhatni, hogy újdonságként hatna a lény számára, de mindég örömmel hallja, ha elismerik eme gyönge test szembetűnő előnyeit.
Szürkéskék íriszei komótosan emelkednek fel az előtte megállott lányra, s már az első pillanatban szemet szúr amannak cipőtlen lába. Érdekes. Ahogy halad felfelé, úgy barangol végig tekintete a ruhával alig fedett, vékonyka testen, míg végül megállapodik az idegen borostyánszín lélektükrein.
Véres tetteivel övezett ezer évében volt szerencséje megismerni a környező törzsek, városok, egyéb népek kultúráit, tehát a lány fején viselt furcsa dísz sem ismeretlen a dicső Dayria számára. Már csak az a kérdés, miképpen viseltessen a friss husi irányában.
~Legyek a kimért úrinő? Vagy inkább a bájos Elenith?~
Egyelőre még nem tudja, hogyan hálózza be az ölébe hullott lehetőséget, szóval barackszín ajkain barátságos mosolyt melenget a dicséret hallatán, mintegy megköszönve az elismerést. Ezután ismét a pelére fordulnak jégből vájt lélektükrei, amint elhangzik az állat rémesen egyszerű neve.*
- Kedves kis jószág, még nem láttam hozzá hasonló állatot. *Szólal meg kedves, fület simogató hangon, mintegy eltökélve, hogy ezúttal is a barátságos, elragadni való hölgyet fogja játszani, azonban a lány kérdése, s hozzá fűzött kijelentései még a sokat hallott fúriát is meglepődésre sarkallják.
~Talán még se lesz ez olyan unalmas...~
Legösztönösebb és őszintébb megnyilvánulása egy széles, ravasz vigyorban csúcsosodna ki az ábrázatán, azonban igaz valóját nem mutogatja csak úgy bárkinek. Vagy ha még is, annak már nincs az az istenség, mi irgalmazhatna... Így hát megjátszott nyugalmat erőszakol a ránctalan orcákra, s ismét felkeresi szürkéskékjeivel az idegen pillantását.*
- Köszönöm, de egyelőre jól érzem magam így. Mutogatni sem szeretném magamat... *Somolyogja, sűrű, éjfekete szempilláit szemérmesen sütve le, azonban hamarost visszaemeli tekintetét a lányra.* Ha nem tévedek, nyugatról jöttél, ugye? Igazán érdekes fejdísz, épp, mint a kedvenced. *Utal a pelére, akit ezúttal már nem szórakoztat ujjának játékos mozgatásával. Sőt, az eddig a háttámlán nyugvó kezét is az ölébe simítja, hogyha úgy kívánja, leülhessen mellé az idegen.*
//Kalisthe Elawin//
*Puha ajkain szórakozott mosollyal fogadja az enyhén csiklandós nyalintást, s bár nem szokása négylábúakkal megosztani figyelmének kincset érő perceit, ez a kis mitugrász felkelti a fúria érdeklődését. Az állatok többnyire kiváló érzékeléssel vannak megáldva, így könnyedén ki szokták rajta szimatolni; a páratlan szépségű küllem alatt rothadó belső lakozik. Néhányan viszont elfogadják dominanciáját, s inkább behódolnak a végzetüknek, semmint, hogy ellenálljanak neki, ám ez a pele határozottan kíváncsinak tűnik, tán kedvét leli az ismeretlen feltérképezésében. Oh, mily balga...
Egyelőre azonban nem kívánja szétcincálni a szőrgombócot, ritkán adatik, hogy állatok vérére kelljen fanyalodnia, puszta kedvtelésből pedig jobb szereti a humanoid létformákat miszlikbe aprítani. Így hát gyermeteg játékossággal kezdi fel-le mozgatni utolsó két ujjpercét - olykor-olykor megérintve az emlős nedves orrát -, mielőtt idétlen időtöltéséből egy álmélkodó hang szakítaná ki. Megjegyzése nem mondhatni, hogy újdonságként hatna a lény számára, de mindég örömmel hallja, ha elismerik eme gyönge test szembetűnő előnyeit.
Szürkéskék íriszei komótosan emelkednek fel az előtte megállott lányra, s már az első pillanatban szemet szúr amannak cipőtlen lába. Érdekes. Ahogy halad felfelé, úgy barangol végig tekintete a ruhával alig fedett, vékonyka testen, míg végül megállapodik az idegen borostyánszín lélektükrein.
Véres tetteivel övezett ezer évében volt szerencséje megismerni a környező törzsek, városok, egyéb népek kultúráit, tehát a lány fején viselt furcsa dísz sem ismeretlen a dicső Dayria számára. Már csak az a kérdés, miképpen viseltessen a friss husi irányában.
~Legyek a kimért úrinő? Vagy inkább a bájos Elenith?~
Egyelőre még nem tudja, hogyan hálózza be az ölébe hullott lehetőséget, szóval barackszín ajkain barátságos mosolyt melenget a dicséret hallatán, mintegy megköszönve az elismerést. Ezután ismét a pelére fordulnak jégből vájt lélektükrei, amint elhangzik az állat rémesen egyszerű neve.*
- Kedves kis jószág, még nem láttam hozzá hasonló állatot. *Szólal meg kedves, fület simogató hangon, mintegy eltökélve, hogy ezúttal is a barátságos, elragadni való hölgyet fogja játszani, azonban a lány kérdése, s hozzá fűzött kijelentései még a sokat hallott fúriát is meglepődésre sarkallják.
~Talán még se lesz ez olyan unalmas...~
Legösztönösebb és őszintébb megnyilvánulása egy széles, ravasz vigyorban csúcsosodna ki az ábrázatán, azonban igaz valóját nem mutogatja csak úgy bárkinek. Vagy ha még is, annak már nincs az az istenség, mi irgalmazhatna... Így hát megjátszott nyugalmat erőszakol a ránctalan orcákra, s ismét felkeresi szürkéskékjeivel az idegen pillantását.*
- Köszönöm, de egyelőre jól érzem magam így. Mutogatni sem szeretném magamat... *Somolyogja, sűrű, éjfekete szempilláit szemérmesen sütve le, azonban hamarost visszaemeli tekintetét a lányra.* Ha nem tévedek, nyugatról jöttél, ugye? Igazán érdekes fejdísz, épp, mint a kedvenced. *Utal a pelére, akit ezúttal már nem szórakoztat ujjának játékos mozgatásával. Sőt, az eddig a háttámlán nyugvó kezét is az ölébe simítja, hogyha úgy kívánja, leülhessen mellé az idegen.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-15 21:15:58
Üzenet elküldve: 2015-03-15 21:15:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Dayria Yoleath Valurien//
- Mm... mennyi illat.
*Kalisthe elégedetten mosolyogva szagol bele a levegőbe, amely mindenféle ételek és lények illatával keveredik. Szereti a tömeget, kedveli ezt a színes kavalkádot, amelyben elveszhet vagy akár feltűnhet, ha kedve tartja. Meztelen lábujjaival szórakozottan turkál a fűben, nemrégiben szokott rá erre, elvégre mióta átjött, mintha még ez is megváltozott volna. Vagy csak képzeli? Az itteniek számára kicsit talán még csípős levegő mintha édesgetné bőrét, melyet most sem takar több annál a pár rongynál. El sem tudja képzelni, hogy bírják ki a kapuntúliak ennyi göncben, noha persze lehetséges, hogy ebben is különböznek. Kalisthe imádja, ha bőrén érezheti a szeleket, vagy épp a folyók vizének sodrását, a világért sem adná fel ezeket, noha kevésbé is érzi az idő változását. Érdeklődve guggol le a sírkőhöz, amely mellett mindenki elhalad, mégsem állnak meg, talán mert számukra megszokott már jelenléte. Lehunyja szemét, hogy végigsimítson a csiszolt kőlapon, leporolva kissé a nevet, mely nem ismerős számára.*
- Aludj jól.
*Suttogja közelebb hajolva, ajkait finoman nyomva a kőhöz, amely alatt talán az ismeretlen nyugszik. Igen különös egy ünnepség ez, de talán éppen a halott tiszteletére tartják, mindenesetre az elf magában megjegyzi, hogy még meglátogatja a szellemet egy magányosabb órában.*
- Nara!
*Úgy tűnik játékos kedvű barátja megunta gazdáját, a pele apró lábain szalad át az ismeretlenek talpa alatt, ki tudja, mit keresve, de pár pillanat erejéig eltűnik a lány szemei elől.*
- Mocskos kis patkány. *Kalisthe fáradtan ásít, és mikor egy szembejövő férfi meghökkenten figyeli kitárt száját, egy finom vicsorral viszonozza az érdeklődést. Ám mielőtt hozzákezdene az igazi ijesztgetésbe (most jöttek volna az idióta fejek, meg a kifordult szemek), az idegen zavartan elsiet. Az elf halkan felnevet, ahogy utánatekint, hozzászokott már az itteniek zavart pillantásaihoz, na meg gyors menekülésükhöz. Mintha rá lenne írva, hogy honnét származik, a többség már akkor megfordul, ha találkozik tekintetük.
Ezen a férfin sem mélázik soká, pláne, hogy meg is pillantja Narát egy különös szépségű emberlány társaságában. Az állat épp olyan lenyűgözötten bámulja, ahogyan Kalisthe arcára is kiül a csodálat, a késztetés, hogy közeledjen felé. A pele érdeklődve szimatolja meg a felé nyújtott ujjat, apró nyelvével nyalva meg a lány bőrét, ami igencsak csiklandós lehet.*
- Gyönyörű vagy.
*Böki ki meglepetten Kalisthe, ahogy közelebb lép a kőpadon helyezkedő leányhoz, aki mintha tökéletes volna, nem is beszélve mozdulatainak kecsességéről. Ilyet még sohasem látott, ahogy a jeges, hideg tekintet is egészen elvarázsolja, libabőrössé válik az ismeretlen pillantásától.*
- A neve Nara. *Gyengéden simít végig a kisállat bőrén, mire az mormogva hozzádörgölődzik ujjaihoz. Kalisthe az idegenre mosolyog, noha nála ez nem sokban különbözik egy vicsortól.*
- De nincs egy kicsit túl sok minden rajtad? Megszabadítalak tőle, ha gondolod. Meleg van.
*Minél többen beszél, a lány annál inkább furcsálhatja különös kiejtését, habár egy nyelvet beszélnek, kissé változott a kettő, mióta szétváltak, Kalisthe a kapuntúliak számára különös módon nyomja meg a szavakat, míg azok mintha elnyelnék azokat, miközben beszélnek.*
//Dayria Yoleath Valurien//
- Mm... mennyi illat.
*Kalisthe elégedetten mosolyogva szagol bele a levegőbe, amely mindenféle ételek és lények illatával keveredik. Szereti a tömeget, kedveli ezt a színes kavalkádot, amelyben elveszhet vagy akár feltűnhet, ha kedve tartja. Meztelen lábujjaival szórakozottan turkál a fűben, nemrégiben szokott rá erre, elvégre mióta átjött, mintha még ez is megváltozott volna. Vagy csak képzeli? Az itteniek számára kicsit talán még csípős levegő mintha édesgetné bőrét, melyet most sem takar több annál a pár rongynál. El sem tudja képzelni, hogy bírják ki a kapuntúliak ennyi göncben, noha persze lehetséges, hogy ebben is különböznek. Kalisthe imádja, ha bőrén érezheti a szeleket, vagy épp a folyók vizének sodrását, a világért sem adná fel ezeket, noha kevésbé is érzi az idő változását. Érdeklődve guggol le a sírkőhöz, amely mellett mindenki elhalad, mégsem állnak meg, talán mert számukra megszokott már jelenléte. Lehunyja szemét, hogy végigsimítson a csiszolt kőlapon, leporolva kissé a nevet, mely nem ismerős számára.*
- Aludj jól.
*Suttogja közelebb hajolva, ajkait finoman nyomva a kőhöz, amely alatt talán az ismeretlen nyugszik. Igen különös egy ünnepség ez, de talán éppen a halott tiszteletére tartják, mindenesetre az elf magában megjegyzi, hogy még meglátogatja a szellemet egy magányosabb órában.*
- Nara!
*Úgy tűnik játékos kedvű barátja megunta gazdáját, a pele apró lábain szalad át az ismeretlenek talpa alatt, ki tudja, mit keresve, de pár pillanat erejéig eltűnik a lány szemei elől.*
- Mocskos kis patkány. *Kalisthe fáradtan ásít, és mikor egy szembejövő férfi meghökkenten figyeli kitárt száját, egy finom vicsorral viszonozza az érdeklődést. Ám mielőtt hozzákezdene az igazi ijesztgetésbe (most jöttek volna az idióta fejek, meg a kifordult szemek), az idegen zavartan elsiet. Az elf halkan felnevet, ahogy utánatekint, hozzászokott már az itteniek zavart pillantásaihoz, na meg gyors menekülésükhöz. Mintha rá lenne írva, hogy honnét származik, a többség már akkor megfordul, ha találkozik tekintetük.
Ezen a férfin sem mélázik soká, pláne, hogy meg is pillantja Narát egy különös szépségű emberlány társaságában. Az állat épp olyan lenyűgözötten bámulja, ahogyan Kalisthe arcára is kiül a csodálat, a késztetés, hogy közeledjen felé. A pele érdeklődve szimatolja meg a felé nyújtott ujjat, apró nyelvével nyalva meg a lány bőrét, ami igencsak csiklandós lehet.*
- Gyönyörű vagy.
*Böki ki meglepetten Kalisthe, ahogy közelebb lép a kőpadon helyezkedő leányhoz, aki mintha tökéletes volna, nem is beszélve mozdulatainak kecsességéről. Ilyet még sohasem látott, ahogy a jeges, hideg tekintet is egészen elvarázsolja, libabőrössé válik az ismeretlen pillantásától.*
- A neve Nara. *Gyengéden simít végig a kisállat bőrén, mire az mormogva hozzádörgölődzik ujjaihoz. Kalisthe az idegenre mosolyog, noha nála ez nem sokban különbözik egy vicsortól.*
- De nincs egy kicsit túl sok minden rajtad? Megszabadítalak tőle, ha gondolod. Meleg van.
*Minél többen beszél, a lány annál inkább furcsálhatja különös kiejtését, habár egy nyelvet beszélnek, kissé változott a kettő, mióta szétváltak, Kalisthe a kapuntúliak számára különös módon nyomja meg a szavakat, míg azok mintha elnyelnék azokat, miközben beszélnek.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-15 18:44:25
Üzenet elküldve: 2015-03-15 18:44:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kalisthe Elawin//
*Halk, ámde kevésbé nőies ásítás szökik ki a bájos hölgyemény barackszín ajkai mögül, amint kecses, bársonyos bőrrel hintett kacsója léhán emelkedik szája elé, némileg tompítva a csúfos magaviseleten. A csuklóján díszelgő, vékony karperecek koccanása halk csilingeléssel járul hozzá a Holdudvar emígy is kellemetlen nyüzsgéséhez közben, ám a lény érzékeit a már jól ismert hangok zavarják a legkevésbé, sőt, több száz évet megélt ékszereinek egyedi dallama mindég is lecsillapította a legékesebb porhüvelyben lappangó, rothadt lelket.
Ezúttal inkább az unalmát űzhetné el, ugyanis hiába fixírozza kitartóan a színpadot, csak nem folytatódnak a bemutatók, amikor pedig újabb jelentkező sétál tova a vörhenyes nőtől, tüdejéből gyors mozzanattal préselődik ki a levegő. Ezzel összhangban a fagyos gleccserek tisztaságát idéző íriszei is lemondóan vetődnek oldalra, s jobb híján az udvaron sündörgő kofákat, no meg vásárlóikat figyeli.
Mindeközben ajkai elől az ezüst szőke hajzuhataghoz emeli puha ujjait, hogy néhány kósza érintés végett megbizonyosodhasson róla, a lágyan lengedező szél nem okozott kárt a hátra felé irányuló, könnyed fonatokban. Ösztönös mozdulat ez, éppúgy a nyaka körött összpontosuló kelme ellenőrzése is, nehogy kibogozódjék holmi balszerencsés eset után.
Öltözékeként ismét a szeretett wegtoreni, korallszín ruháját választotta, mely bár egy kissé még szellős az éppen, hogy felmelegedett időjáráshoz, azonban a téli fagy után már alig várta, hogy kecses, kellemes idomokban tetsző alakját ne kelljen vastag gúnyák alá rejtenie.
Kacsója végül keresztbe vetett lábaira csúszik – kisimítván néhány redőt a földig érő ruhakölteményből -, míg másikkal a kőpad háttámláján könyököl, kezét léhán hagyva a levegőben lógni. Nem épp egy nemes kisasszonyhoz illendő testtartás ez, ám elegáns ívbe feszülő háta, peckesen a magasba emelkedő álla megidézi egykor uralkodó, dicső mivoltát. Ó, azok a szép emlékek a Tűz városából... Nincs olyan nap, hogy ne gondolna rá, mennyivel kényelmesebb volt ott az élet, ám mindég emlékezteti magát a túlzott nyugalom idegőrlő unalmára. Nem mintha most több izgalommal kecsegtetne a jövő, miután az egyedüli érdekesség is dugába dőlt s végül megsemmisült általa.
~Átkozott papok...~
Ha nem ügyelne mindég kényesen a gyámoltalan hölgy manírjára, most hagyná ajkait egy bosszankodó fintorba torzulni, így viszont igyekszik nyugodalmas ábrázattal fogadni az elméjébe férkőző, haragvó gondolatokat.
Újabb sóhajjal fordítja tekintetét a mellette árvátlankodó, üres helyre, amikor is egy furcsa állat akadályozza a kőpad göcsörtös felszínének tanulmányozását.*
- Furcsa szerzet vagy te... *Állapítja meg csöndesen, miközben a levegőben lógó kezét igyekszik közelebb emelni a peléhez, mutatóujját kínálva megszimatolásra. Tudja, hogy könnyedén válhat a bundás harapásának áldozatává óvatlan ismerkedésével, de abban is bizonyos, cserébe a vacsorájául fog szolgálni a tüneményes teremtés.*
//Kalisthe Elawin//
*Halk, ámde kevésbé nőies ásítás szökik ki a bájos hölgyemény barackszín ajkai mögül, amint kecses, bársonyos bőrrel hintett kacsója léhán emelkedik szája elé, némileg tompítva a csúfos magaviseleten. A csuklóján díszelgő, vékony karperecek koccanása halk csilingeléssel járul hozzá a Holdudvar emígy is kellemetlen nyüzsgéséhez közben, ám a lény érzékeit a már jól ismert hangok zavarják a legkevésbé, sőt, több száz évet megélt ékszereinek egyedi dallama mindég is lecsillapította a legékesebb porhüvelyben lappangó, rothadt lelket.
Ezúttal inkább az unalmát űzhetné el, ugyanis hiába fixírozza kitartóan a színpadot, csak nem folytatódnak a bemutatók, amikor pedig újabb jelentkező sétál tova a vörhenyes nőtől, tüdejéből gyors mozzanattal préselődik ki a levegő. Ezzel összhangban a fagyos gleccserek tisztaságát idéző íriszei is lemondóan vetődnek oldalra, s jobb híján az udvaron sündörgő kofákat, no meg vásárlóikat figyeli.
Mindeközben ajkai elől az ezüst szőke hajzuhataghoz emeli puha ujjait, hogy néhány kósza érintés végett megbizonyosodhasson róla, a lágyan lengedező szél nem okozott kárt a hátra felé irányuló, könnyed fonatokban. Ösztönös mozdulat ez, éppúgy a nyaka körött összpontosuló kelme ellenőrzése is, nehogy kibogozódjék holmi balszerencsés eset után.
Öltözékeként ismét a szeretett wegtoreni, korallszín ruháját választotta, mely bár egy kissé még szellős az éppen, hogy felmelegedett időjáráshoz, azonban a téli fagy után már alig várta, hogy kecses, kellemes idomokban tetsző alakját ne kelljen vastag gúnyák alá rejtenie.
Kacsója végül keresztbe vetett lábaira csúszik – kisimítván néhány redőt a földig érő ruhakölteményből -, míg másikkal a kőpad háttámláján könyököl, kezét léhán hagyva a levegőben lógni. Nem épp egy nemes kisasszonyhoz illendő testtartás ez, ám elegáns ívbe feszülő háta, peckesen a magasba emelkedő álla megidézi egykor uralkodó, dicső mivoltát. Ó, azok a szép emlékek a Tűz városából... Nincs olyan nap, hogy ne gondolna rá, mennyivel kényelmesebb volt ott az élet, ám mindég emlékezteti magát a túlzott nyugalom idegőrlő unalmára. Nem mintha most több izgalommal kecsegtetne a jövő, miután az egyedüli érdekesség is dugába dőlt s végül megsemmisült általa.
~Átkozott papok...~
Ha nem ügyelne mindég kényesen a gyámoltalan hölgy manírjára, most hagyná ajkait egy bosszankodó fintorba torzulni, így viszont igyekszik nyugodalmas ábrázattal fogadni az elméjébe férkőző, haragvó gondolatokat.
Újabb sóhajjal fordítja tekintetét a mellette árvátlankodó, üres helyre, amikor is egy furcsa állat akadályozza a kőpad göcsörtös felszínének tanulmányozását.*
- Furcsa szerzet vagy te... *Állapítja meg csöndesen, miközben a levegőben lógó kezét igyekszik közelebb emelni a peléhez, mutatóujját kínálva megszimatolásra. Tudja, hogy könnyedén válhat a bundás harapásának áldozatává óvatlan ismerkedésével, de abban is bizonyos, cserébe a vacsorájául fog szolgálni a tüneményes teremtés.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-15 18:26:11
Üzenet elküldve: 2015-03-15 18:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Belemanie, Dynti//
*A fehérnép csak nem akar leszállni a korát illető témáról, ám legyen, ha ennyire akarja, hát megtudhatja.*
- Nem rég tapostam el a huszonkilencedik évemet. Nem mintha számítana.
*Valójában nem szereti ezt hangoztatni, elvégre ha ismerik fajtáját, akkor tudhatják, hogy még jócskán nem ért meg akkora kort, így hát nem csoda, ha duzzog kissé az efféle kérdések miatt.*
- Mit értesz dolog alatt?
*Felvont szemöldökkel pillant fel a perverz némberre, és valamiért halovány emlékképek ötlenek fel benne a melegvizes fürdőben töltött időről... túl sok alkohol és túl sok zavarbaejtően hiányos öltözetű nőstény, aznap még Saurii is zavarba hozta, annak ellenére, hogy általában milyen kényelmesen érzi magát mellette. Az emlék azonban enyhe pírt csal az arcára, úgyhogy inkább elfordítja tekintetét a kíváncsiskodó kalózról.*
- Eljöttem, hogy erősebbé váljak. Amúgy meg mi közöd hozzá?
*Hihetetlen, mintha elvárnák, hogy kiteregesse az egész életét... pedig abból aztán nem esznek. Saurii volt az egyetlen, akinek valaha is mesélt a múltjáról, noha még ő sem ismeri az egész történetet, meg aztán ki tudja, lesz-e még alkalma elmondani neki, mi is történt valójában Daren és közte, mielőtt elszakadtak egymástól. Gonosz vigyorodik el, ahogy rájön, hogy célbaértek végre a szavai, előbb vagy utóbb, de mindenkinek megtalálja a gyengepontját. Már éppen megfogalmazna egy újabb epés megjegyzést, de ahogy mindkét nő egyszerre mutogatja testét, már nem tudja visszatartani nevetését, és gyermekded hangon kacag egyet. Amolyan igazi nevetés ez, amelyet ritkán hallani tőle, és amely mintha felfrissítené az emberek lelkét... persze nem tart sokáig, és visszakerül arcára a már jól megszokott lenéző arckifejezés.*
- Fúj. *Böki ki a tűzhajú próbálkozását látva, az ilyen trükköket tartogassa a saját fajtájának... Zef aztán meg sem rendül.*
- Tény, hogy te akár férfi is lehetnél.
*Mutatja ki tömény undorát Belemanie felé, kicsit talán többet is, mint amit érez. Igazából neki aztán teljesen mindegy, mennyire nőiesek, valószínűleg amúgy sem kapták volna meg a figyelmét, akárhogy is próbálkoznak. Heh, söpredék.*
- Ezt még én se kajálom be.
*Forgatja meg a szemét, miután alaposabban végigméri a lányt. Tény, hogy alapvetően szép vonásokkal van megáldva, de hiányzik belőle a kisugárzás, a tanultság, a kimértség, ami azokban a nemes lánykákban szinte születésük óta fejlődik.*
- A tengeren születtél?
*Fordul némelyest meglepetten Belemanie felé, az első dolog, ami felkelti az érdeklődését a lány irányában. Jót vigyorog az erőtlen próbálkozáson, noha magában meglepődik, amiért nem vette észre a lány italért nyúló kacsóját... pedig épp az orra előtt tette.*
- Miért, talán nem lehet?
*Rezzenéstelen arccal fordulna feléjük, éppen csak magában röhögcsélve, de helyette egy kisebb fájdalomnyöszörgés hagyja el ajkait, mert bizony hajának egy része ott maradt a békésen rágcsálgató Névtelen pofazacskójában.*
- Nem megmondtam, hogy ne a fejemről zabálj?!
*Förmed a bamba állatra, amit az egy értetlen prüszköléssel fogad, és tovább nyamnyog szerzeményén. Az elffiú csak lekonyuló fülekkel sóhajt egyet, és belekortyol a vajsörébe.*
- Mit kezdenék vele? Hát hagyjam egyedül?
*Mered értetlenül Belemaniera, mintha a kérdése önmagában is értelmetlen volna. Érthető, hogy nem kedveli ezt a buta öszvért, na de ez már mégiscsak kegyetlenség.*
//Belemanie, Dynti//
*A fehérnép csak nem akar leszállni a korát illető témáról, ám legyen, ha ennyire akarja, hát megtudhatja.*
- Nem rég tapostam el a huszonkilencedik évemet. Nem mintha számítana.
*Valójában nem szereti ezt hangoztatni, elvégre ha ismerik fajtáját, akkor tudhatják, hogy még jócskán nem ért meg akkora kort, így hát nem csoda, ha duzzog kissé az efféle kérdések miatt.*
- Mit értesz dolog alatt?
*Felvont szemöldökkel pillant fel a perverz némberre, és valamiért halovány emlékképek ötlenek fel benne a melegvizes fürdőben töltött időről... túl sok alkohol és túl sok zavarbaejtően hiányos öltözetű nőstény, aznap még Saurii is zavarba hozta, annak ellenére, hogy általában milyen kényelmesen érzi magát mellette. Az emlék azonban enyhe pírt csal az arcára, úgyhogy inkább elfordítja tekintetét a kíváncsiskodó kalózról.*
- Eljöttem, hogy erősebbé váljak. Amúgy meg mi közöd hozzá?
*Hihetetlen, mintha elvárnák, hogy kiteregesse az egész életét... pedig abból aztán nem esznek. Saurii volt az egyetlen, akinek valaha is mesélt a múltjáról, noha még ő sem ismeri az egész történetet, meg aztán ki tudja, lesz-e még alkalma elmondani neki, mi is történt valójában Daren és közte, mielőtt elszakadtak egymástól. Gonosz vigyorodik el, ahogy rájön, hogy célbaértek végre a szavai, előbb vagy utóbb, de mindenkinek megtalálja a gyengepontját. Már éppen megfogalmazna egy újabb epés megjegyzést, de ahogy mindkét nő egyszerre mutogatja testét, már nem tudja visszatartani nevetését, és gyermekded hangon kacag egyet. Amolyan igazi nevetés ez, amelyet ritkán hallani tőle, és amely mintha felfrissítené az emberek lelkét... persze nem tart sokáig, és visszakerül arcára a már jól megszokott lenéző arckifejezés.*
- Fúj. *Böki ki a tűzhajú próbálkozását látva, az ilyen trükköket tartogassa a saját fajtájának... Zef aztán meg sem rendül.*
- Tény, hogy te akár férfi is lehetnél.
*Mutatja ki tömény undorát Belemanie felé, kicsit talán többet is, mint amit érez. Igazából neki aztán teljesen mindegy, mennyire nőiesek, valószínűleg amúgy sem kapták volna meg a figyelmét, akárhogy is próbálkoznak. Heh, söpredék.*
- Ezt még én se kajálom be.
*Forgatja meg a szemét, miután alaposabban végigméri a lányt. Tény, hogy alapvetően szép vonásokkal van megáldva, de hiányzik belőle a kisugárzás, a tanultság, a kimértség, ami azokban a nemes lánykákban szinte születésük óta fejlődik.*
- A tengeren születtél?
*Fordul némelyest meglepetten Belemanie felé, az első dolog, ami felkelti az érdeklődését a lány irányában. Jót vigyorog az erőtlen próbálkozáson, noha magában meglepődik, amiért nem vette észre a lány italért nyúló kacsóját... pedig épp az orra előtt tette.*
- Miért, talán nem lehet?
*Rezzenéstelen arccal fordulna feléjük, éppen csak magában röhögcsélve, de helyette egy kisebb fájdalomnyöszörgés hagyja el ajkait, mert bizony hajának egy része ott maradt a békésen rágcsálgató Névtelen pofazacskójában.*
- Nem megmondtam, hogy ne a fejemről zabálj?!
*Förmed a bamba állatra, amit az egy értetlen prüszköléssel fogad, és tovább nyamnyog szerzeményén. Az elffiú csak lekonyuló fülekkel sóhajt egyet, és belekortyol a vajsörébe.*
- Mit kezdenék vele? Hát hagyjam egyedül?
*Mered értetlenül Belemaniera, mintha a kérdése önmagában is értelmetlen volna. Érthető, hogy nem kedveli ezt a buta öszvért, na de ez már mégiscsak kegyetlenség.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-15 17:15:29
Üzenet elküldve: 2015-03-15 17:15:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
// Dynti, Zef //
*Társnője kijelentésén jót derül. Majd kiderül, s majd meg is látják. Meglehet, ha előbb egyedül találkozik bárkivel, társasága nélkül még igaza is lehet. Emlékei ködös homályában visszaemlékezik az első találkozásukra. Vagyis inkább a másodikra, amikor is Szukafattya társaságában talált rá. Akkor sem tűnt vehemens, vérszívó fruskának. Az emberek inkább megbíznak benne. A balga népség. Orcáján aljas mosoly húzódik végig, belegondolva, mégis mennyi mindenre tundák kihasználni a lány eme pozitív - mert ez egyértelműen pozitív - tulajdonságát.*
- Nem volt még dolgod velük? *Pislog értetlenül a kölyökre.* - Mennyi idős is vagy, kölyök?
*Hangjából őszinte kíváncsiság lakozik. Ez már a második alkalom, amikor a női dolgokkal kapcsolatban így meglepődik. Az első persze Bongyorka, aki igen idős léttére nem hált még együtt nővel. No meg ez a Vakarék is. Pontosan nem tudja, hogy az elfeknél hogy is fejlődnek az egyedek, milyen lassúsággal, de az embereknél, valamikor ilyen idősen, azért már betanítják őket a női nem elcsábítására. Vagy legalább is régen ezt tették. Ez a mai söpredék nemzedék, mintha elfelejtené tanítani a sajátjait, hogy azok majd maguk módján tanuljanak. Mert, hogy az mennyire célravezetőbb.
A gondolatra is összegyűlik szájában a nyála, arca elfintorodik. Mielőtt belépne a fogadó ajtaján, még a ház tövénél megszabadítja száját a felesleges sűrű folyadéktól.*
- Lihanech... *Ejti ki a szavakat, amik nem is olyannyira ismeretlenek számára. Igaza van a vakaréknak valóban hallottmár róla, de nem járt még ott, s nem is kívánkozik elmenni oda. A messzi hegyed, hideg vidékre, ahol a szóbeszéd szerint a csontokig átfagy a levegő. A gondolatra is beleborzong, s karjai is kölcsönveszik a libák különös bőrét.* - Jobban tetted, hogy eljöttél.
*Ejti ki fintorral az ajkain, ahogy elképzeli a hóviharokat, melyek ott tombolnak. Számára már a hófesztivál is kellően elégséges volt, hogy egy időre megunja a telet, s inkább a kellemesebb, meleg, tengeri levegőt válassza. Túlél inkább ezernyi orkán erejű vihart, minthogy a hidegbe fagyjon halált.
Vakarék szavain elvigyorodik. Nem is tudja, hogy bóknak vagy inkább sértésnek vegye a szavakat. Végigpillant magán, s még látványosan meg is tapogatja testét. Valóban nem nőies, de ezen mit csodálkoznak, ha tudnák, hogy csak férfiak között nőtt fel?*
- S egy nőnek feltétlen nőnek kell kinéznie? *Vigyorodik el. Bár tudja, hogy Vöröskének ez az egyik gyengepontja, ha pont a nőiességét vonják kétségbe. Neki ezzel sose volt gondja, ha akarta, bármikor nővé tudott változni, minden csak öltözködés kérdése. De számára kényelmesebb ez a viselet, amit olynnyira megszokott már a tengerek háborgó vizeitől távol. Kint, a kéklő vizeken nem így öltözködik, plána, ha még hozzá forróság is jár. Akkor alig látni rajta ruhadarabot. Arcán egy pillanat erejéig egy meleg mosoly húzódik végig. De ahogy megjelent, úgy hervad is le, csak a szemfülesek láthatják meg.
Lehervad, a kérdés hallatán. Amíg Dynti beszél, addig belőle, egy - megint csak szokatlan - szomorú sóhaj tör a felszínre. Ezen kérdés hallatán mindig eszébe jut az öröksége, s hogy mennyire is alkalmatlan kapitánynak, mégha ezt másnak nem is vallja be. Soha.*
- A tengerekről.
*Ennyit szól csupán, s ennyit mesél el magáról. Minden más leolvasható ruhájáról, s kinézetéről. Nem titkolja származását, csakha az őrök árgus szemei vizslatják a terepet. Akkor bizony el tud vegyülni a tömegbe, ha úgy kívánja.
A mézédes sör elcsaklizása nem járt sikerrel. Ahogy a kezére ütnek, úgy ad ki egy fújtató hangot, mintha egy veszedelmes vadmacska adná ki, tökéletesen utánozza a hangot. Volt ideje gyakorolnia...*
- Elcsaklizod a rumom, és még ezt is sajnálod. *Rúg a lány lába felé, remélve, hogy eltalálja, s bizony az fájni is fog neki. Most már csak azért sem fog rendelni... Még néhány percig, inkább saját nedűjéből kortyolgat. A lány szavaira hátrapillant. A dög láttára, szinte azonnal elsápad.*
- Eszednél vagy kölyök? Mit akarsz idebent kezdeni, azzal? *Mutat üveget tartó kezének mutatóujjával az állat felé.* - Heh?
// Dynti, Zef //
*Társnője kijelentésén jót derül. Majd kiderül, s majd meg is látják. Meglehet, ha előbb egyedül találkozik bárkivel, társasága nélkül még igaza is lehet. Emlékei ködös homályában visszaemlékezik az első találkozásukra. Vagyis inkább a másodikra, amikor is Szukafattya társaságában talált rá. Akkor sem tűnt vehemens, vérszívó fruskának. Az emberek inkább megbíznak benne. A balga népség. Orcáján aljas mosoly húzódik végig, belegondolva, mégis mennyi mindenre tundák kihasználni a lány eme pozitív - mert ez egyértelműen pozitív - tulajdonságát.*
- Nem volt még dolgod velük? *Pislog értetlenül a kölyökre.* - Mennyi idős is vagy, kölyök?
*Hangjából őszinte kíváncsiság lakozik. Ez már a második alkalom, amikor a női dolgokkal kapcsolatban így meglepődik. Az első persze Bongyorka, aki igen idős léttére nem hált még együtt nővel. No meg ez a Vakarék is. Pontosan nem tudja, hogy az elfeknél hogy is fejlődnek az egyedek, milyen lassúsággal, de az embereknél, valamikor ilyen idősen, azért már betanítják őket a női nem elcsábítására. Vagy legalább is régen ezt tették. Ez a mai söpredék nemzedék, mintha elfelejtené tanítani a sajátjait, hogy azok majd maguk módján tanuljanak. Mert, hogy az mennyire célravezetőbb.
A gondolatra is összegyűlik szájában a nyála, arca elfintorodik. Mielőtt belépne a fogadó ajtaján, még a ház tövénél megszabadítja száját a felesleges sűrű folyadéktól.*
- Lihanech... *Ejti ki a szavakat, amik nem is olyannyira ismeretlenek számára. Igaza van a vakaréknak valóban hallottmár róla, de nem járt még ott, s nem is kívánkozik elmenni oda. A messzi hegyed, hideg vidékre, ahol a szóbeszéd szerint a csontokig átfagy a levegő. A gondolatra is beleborzong, s karjai is kölcsönveszik a libák különös bőrét.* - Jobban tetted, hogy eljöttél.
*Ejti ki fintorral az ajkain, ahogy elképzeli a hóviharokat, melyek ott tombolnak. Számára már a hófesztivál is kellően elégséges volt, hogy egy időre megunja a telet, s inkább a kellemesebb, meleg, tengeri levegőt válassza. Túlél inkább ezernyi orkán erejű vihart, minthogy a hidegbe fagyjon halált.
Vakarék szavain elvigyorodik. Nem is tudja, hogy bóknak vagy inkább sértésnek vegye a szavakat. Végigpillant magán, s még látványosan meg is tapogatja testét. Valóban nem nőies, de ezen mit csodálkoznak, ha tudnák, hogy csak férfiak között nőtt fel?*
- S egy nőnek feltétlen nőnek kell kinéznie? *Vigyorodik el. Bár tudja, hogy Vöröskének ez az egyik gyengepontja, ha pont a nőiességét vonják kétségbe. Neki ezzel sose volt gondja, ha akarta, bármikor nővé tudott változni, minden csak öltözködés kérdése. De számára kényelmesebb ez a viselet, amit olynnyira megszokott már a tengerek háborgó vizeitől távol. Kint, a kéklő vizeken nem így öltözködik, plána, ha még hozzá forróság is jár. Akkor alig látni rajta ruhadarabot. Arcán egy pillanat erejéig egy meleg mosoly húzódik végig. De ahogy megjelent, úgy hervad is le, csak a szemfülesek láthatják meg.
Lehervad, a kérdés hallatán. Amíg Dynti beszél, addig belőle, egy - megint csak szokatlan - szomorú sóhaj tör a felszínre. Ezen kérdés hallatán mindig eszébe jut az öröksége, s hogy mennyire is alkalmatlan kapitánynak, mégha ezt másnak nem is vallja be. Soha.*
- A tengerekről.
*Ennyit szól csupán, s ennyit mesél el magáról. Minden más leolvasható ruhájáról, s kinézetéről. Nem titkolja származását, csakha az őrök árgus szemei vizslatják a terepet. Akkor bizony el tud vegyülni a tömegbe, ha úgy kívánja.
A mézédes sör elcsaklizása nem járt sikerrel. Ahogy a kezére ütnek, úgy ad ki egy fújtató hangot, mintha egy veszedelmes vadmacska adná ki, tökéletesen utánozza a hangot. Volt ideje gyakorolnia...*
- Elcsaklizod a rumom, és még ezt is sajnálod. *Rúg a lány lába felé, remélve, hogy eltalálja, s bizony az fájni is fog neki. Most már csak azért sem fog rendelni... Még néhány percig, inkább saját nedűjéből kortyolgat. A lány szavaira hátrapillant. A dög láttára, szinte azonnal elsápad.*
- Eszednél vagy kölyök? Mit akarsz idebent kezdeni, azzal? *Mutat üveget tartó kezének mutatóujjával az állat felé.* - Heh?
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-15 15:34:07
Üzenet elküldve: 2015-03-15 15:34:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
// Ki mit tud? //
*A kora reggel még friss lelkesedéssel teli vörös hajú hölgyemény már-már kezdi elunni az életét, hiszen a várt tolongás helyett alig-alig akarnak jelentkezni a népek a könnyed kis megmérettetésre. Ám mint nemrég, ezúttal is kellemes csalódás ébreszti fel letargikus gondolataiból egy újabb nevező képében.
Lágy ívekben tetsző ajkait barátságos mosolyra húzza a hegyes fülű láttán, majd az előírt procedúra szerint lejegyzi az elhangzott nevet az előtte nyugvó papírosra. A következő rubrika viszont még üresen tátong, szóval felpillant az elfre.*
- Üdvözletem! Felírtam a nevét, viszont a jelentkezésnek feltétele, hogy ismertesse a bemutatásra szánt produkció rövid leírását is. Tehát, mivel óhajtana fellépni? *Kérdezi kíváncsian s egyben türelmesen, majd eltekint a színpad felé, ahol egy kis ládában hevernek az első bemutatóhoz szánt labdák, no meg egy-két apró-cseprő dolog, melyeket gyakorta használ zsonglőrködéshez. Történetesen tőr is van, noha nem feltétlen a versenyben résztvevők megsegítésére, de mivel így is örülhet az újabb jelentkezőnek, nem fogja megtagadni tőle az apró szívességet.*
- A színpadon nyugvó ládában talál néhányat, válasszon kedvére a felkészülés és a bemutató idejére. Nemsokára kihirdetjük, kik érdemesek a döntőben való részvételre, és lesz egy kis idő a gyakorlásra, egyéb előkészületekre. *Magyarázza el, amit már ezelőtt jó párszor elmondott, de mivel nem a századik alkalommal kell tennie, így nem is bosszantja az ismétlés ténye.* Más kérdése volna?
// Ki mit tud? //
*A kora reggel még friss lelkesedéssel teli vörös hajú hölgyemény már-már kezdi elunni az életét, hiszen a várt tolongás helyett alig-alig akarnak jelentkezni a népek a könnyed kis megmérettetésre. Ám mint nemrég, ezúttal is kellemes csalódás ébreszti fel letargikus gondolataiból egy újabb nevező képében.
Lágy ívekben tetsző ajkait barátságos mosolyra húzza a hegyes fülű láttán, majd az előírt procedúra szerint lejegyzi az elhangzott nevet az előtte nyugvó papírosra. A következő rubrika viszont még üresen tátong, szóval felpillant az elfre.*
- Üdvözletem! Felírtam a nevét, viszont a jelentkezésnek feltétele, hogy ismertesse a bemutatásra szánt produkció rövid leírását is. Tehát, mivel óhajtana fellépni? *Kérdezi kíváncsian s egyben türelmesen, majd eltekint a színpad felé, ahol egy kis ládában hevernek az első bemutatóhoz szánt labdák, no meg egy-két apró-cseprő dolog, melyeket gyakorta használ zsonglőrködéshez. Történetesen tőr is van, noha nem feltétlen a versenyben résztvevők megsegítésére, de mivel így is örülhet az újabb jelentkezőnek, nem fogja megtagadni tőle az apró szívességet.*
- A színpadon nyugvó ládában talál néhányat, válasszon kedvére a felkészülés és a bemutató idejére. Nemsokára kihirdetjük, kik érdemesek a döntőben való részvételre, és lesz egy kis idő a gyakorlásra, egyéb előkészületekre. *Magyarázza el, amit már ezelőtt jó párszor elmondott, de mivel nem a századik alkalommal kell tennie, így nem is bosszantja az ismétlés ténye.* Más kérdése volna?
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-15 15:18:30
Üzenet elküldve: 2015-03-15 15:18:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Ki mit tud?//
* A hideg, rossz tél lassan végre átfordul a tavaszba, hogy a természet feléledjen és oly' sok ember (na meg más lény) előbújjon barlangjából - történetesen a legtöbben a Tavaszünnepet megnézni. Nincs ezzel máshogy Omon sem, ki személy szerint egy aprócska produkcióval is készült, már, ha azt a néhány napos felkészülést valóban felkészülésnek vehetjük. Még nem biztos a dolgában eléggé, de mindent megtesz, hogy sikerüljön ámulatba ejteni a nézősséget. Persze csak majd. Egyelőre örül annak, hogy időben odaér - még a nevezési határidő lejárata előtt. *
- Üdv, Omon Rabark vagyok és jelentkeznék a ki mit tud?-ra.
* Nem igazán tudja, hogy még mit kéne mondania, viszont azt tudja, hogy nincsen mindene meg ehhez a mutatványhoz. *
- Esetleg egy kisebb tőrt tudna nekem adni? Szükségem lenne rá a mutatványban.
//Ki mit tud?//
* A hideg, rossz tél lassan végre átfordul a tavaszba, hogy a természet feléledjen és oly' sok ember (na meg más lény) előbújjon barlangjából - történetesen a legtöbben a Tavaszünnepet megnézni. Nincs ezzel máshogy Omon sem, ki személy szerint egy aprócska produkcióval is készült, már, ha azt a néhány napos felkészülést valóban felkészülésnek vehetjük. Még nem biztos a dolgában eléggé, de mindent megtesz, hogy sikerüljön ámulatba ejteni a nézősséget. Persze csak majd. Egyelőre örül annak, hogy időben odaér - még a nevezési határidő lejárata előtt. *
- Üdv, Omon Rabark vagyok és jelentkeznék a ki mit tud?-ra.
* Nem igazán tudja, hogy még mit kéne mondania, viszont azt tudja, hogy nincsen mindene meg ehhez a mutatványhoz. *
- Esetleg egy kisebb tőrt tudna nekem adni? Szükségem lenne rá a mutatványban.
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-15 11:06:51
Üzenet elküldve: 2015-03-15 11:06:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Janemita, Ethea, Kagan, Khan, Gabrien//
*Arcára azonnal valami vigyorféle költözik. Egy-két lila folt, néhány vágás, legrosszabb esetben mínusz néhány fog, annyi belefér, de levágni, ó nem, túl nagy csorba esne akkor a büszkeségén.*
- Egyikünket sem kell félteni, úgy hiszem, a győzelmet biztosan bezsebeli az egyikünk. *Ha most kellene megint fogadnia, hát maga ellen tenné, nem mintha alábecsülné harci képességeit, de önbizalma azért nem nyomja el (teljesen) realitás érzékét. Ontott ő már vért, ez mind szép és jó, de ha számba veszi a thargarodi lovagokat, nos, nem nehéz megnevezi, ki lehet a legkevésbé tapasztalt. De hát erre valóak a harci tornák, hogy az ember megmutassa, mit tud, és lássa, ez mire elég.
És persze arra is kíváncsi, a Levegő városa milyen bajnokokat tud felsorakoztatni. Nem sok időt töltött el magában Artheniorban, valahogy nem nyerte el a tetszését a hely, Prtianeshez képest túlságosan más. Nem mintha szülőföldjét akarná pontosan ugyan úgy megtalálni egy másik helyen, de ennyi furcsaság nem fért bele már neki. Épp ezért alig ismerkedett meg valakivel, azok sem éppen a harcos félék voltak. Ideje hát bemutatkozni pengével a kézben.
Khan furcsa távozását egyik szemöldökét felvonva figyeli, majd nagyra nőtt lovag társa felé fordul.*
- Valld be, te tettél valamit abba a fánkba. *Ugratja egy kicsit a másikat, valamiért nehezen tudja elképzelni, hogy sietve távozó társuk nem csak egy kibúvót hozott fel míg saját, más jellegű privát ügyeket intéz.*
//Janemita, Ethea, Kagan, Khan, Gabrien//
*Arcára azonnal valami vigyorféle költözik. Egy-két lila folt, néhány vágás, legrosszabb esetben mínusz néhány fog, annyi belefér, de levágni, ó nem, túl nagy csorba esne akkor a büszkeségén.*
- Egyikünket sem kell félteni, úgy hiszem, a győzelmet biztosan bezsebeli az egyikünk. *Ha most kellene megint fogadnia, hát maga ellen tenné, nem mintha alábecsülné harci képességeit, de önbizalma azért nem nyomja el (teljesen) realitás érzékét. Ontott ő már vért, ez mind szép és jó, de ha számba veszi a thargarodi lovagokat, nos, nem nehéz megnevezi, ki lehet a legkevésbé tapasztalt. De hát erre valóak a harci tornák, hogy az ember megmutassa, mit tud, és lássa, ez mire elég.
És persze arra is kíváncsi, a Levegő városa milyen bajnokokat tud felsorakoztatni. Nem sok időt töltött el magában Artheniorban, valahogy nem nyerte el a tetszését a hely, Prtianeshez képest túlságosan más. Nem mintha szülőföldjét akarná pontosan ugyan úgy megtalálni egy másik helyen, de ennyi furcsaság nem fért bele már neki. Épp ezért alig ismerkedett meg valakivel, azok sem éppen a harcos félék voltak. Ideje hát bemutatkozni pengével a kézben.
Khan furcsa távozását egyik szemöldökét felvonva figyeli, majd nagyra nőtt lovag társa felé fordul.*
- Valld be, te tettél valamit abba a fánkba. *Ugratja egy kicsit a másikat, valamiért nehezen tudja elképzelni, hogy sietve távozó társuk nem csak egy kibúvót hozott fel míg saját, más jellegű privát ügyeket intéz.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-15 08:38:10
Üzenet elküldve: 2015-03-15 08:38:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Nadae, Zef//
*Akár meg is sértődhetne, jó szokásához híven, amiért senki sem tartja, még egy egész picikét sem ijesztőnek, ám ehelyett inkább beletörődik és megvonja a vállát. Sosem ringatná magát tévképzetekbe, sőt, talán ezzel még jobban hízelegnek az egójának. Hiszen ő végtére mégis csak nő, és kiskorától fogva tisztában van vele, hogy külseje tetszetős, talán a nagy szemei, vagy az alaphelyzetben felfelé ívelő ajkai azok, amitől egyáltalán nem futkos senki hátán a hideg, ha ránéz, s ez jól van így. Ahogy a barbár törzsfőnek is mondta, így nála van a meglepetés ereje, ami veszélyesebb fegyver, mintha mindenki hanyatt homlok menekülne előle. Így könnyebb a másik bizalmába férkőzni. Na azért persze, ez nem azt jelenti, hogy ne kívánná bizonyítani mindenki számára, hogy azért igen is van tartani valójuk. Ezért is, meg amiért annyira szereti magát produkálni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem kellene, most már egészen biztos benne, hogy benevez a harci tusára.*
- Na, majd meglátjátok. *Jelenti ki öntelten, majd jót vigyorog Zef kijelentésén, ami a nőket illeti.*
- Majd megváltozik ez a véleményed. *Hagyja rá a dolgot, hiszen vélhetőleg több évet taposott már le a kölyök, mint Dynti, vagy Nadae, de mégis csak kölyöknek számít.*
- Lihanech... *Motyogja maga elé és rosszallóan csóválja a fejét a város említése után. Igaz, még sohasem járt ott, ám családja birtokához az a város van legközelebb.* És, hogy a fenébe kerültél ide? *Kérdez vissza.
Egészen kezd megbékélni a kölyökkel, de csak addig, amíg az a nem nőiességét kérdőjelezi meg. Na ez azért mégis gyengepontja.*
- Hogy mi? *Magasba szalad a szemöldöke, majd megáll és végigmutat magán, majd kérdőn néz a másikra. Valahol, nagyon, nagyon, nagyon mélyen persze érti ő, hogy a fiú a viselkedésére utalt, ám az is tény, hogy még a vöröske is kontrolálni tudja magát, amint valami jóvágású hímegyed kerül a közelbe, kivéve ha a mocsárlakó, mert akkor csak egyre idiótább lesz* Ha szeretnéd segíthetek neked megtalálni bennem a nőt. *Kacsint rá félig kacéran, félig elnevetve a dolgot.
Nem lepi meg, hogy Nadae nem kezd magasfokú tiltakozásba, ami a nevét illeti, az egyetlen probléma az, hogy a vöröske már abban a pillanatban elfelejti a kitalált nevet, amint kiejtette a száján. Valami egyszerűbbet kellett volna választania. Szerencsére viszont a kölyök megismétli. S nem csak megismétli, de még kérdez is tőlük. Egy pillanatra csendben marad. Most kitalálhatna valami nagyon jó élettörténetet, mint ahogy mindig szokta, ám ennél jobbat talál ki, a valóságot.*
- Nemes vagyok, akit hozzáadtak egy vén fickóhoz, aztán elszöktem, úgyhogy azóta állandó menekülésben vagyok. *Mondja, majd a végén elvigyorodik, így aztán biztos, hogy senki sem fogja komolyan venni a sztoriját. Ezt már régóta megtapasztalta, hiába mondja az igazat, ha mosolyog a végén, úgysem hisz neki senki. Ezért is vállalta be, hogy ezt feleli a kölyöknek. Elvégre is ki nézné ki a lányból, hogy a társadalmi ranglétra egy előkelőbb fokáról érkezett?
Közben sandán figyeli a söre felé közelítő kezet. Tény, hogy nem ő a legfegyelmezettebb, figyelmesebb ember e világon, de azt Nadae sem gondolhatta komolyan, hogy az italára nem fog figyelni. Olyan ez, mint amikor egy tolvaj akar meglopni egy tolvajt, végtére is valami hasonló történik éppen. Penge vékonyra szorítja ajkait, majd a legmegfelelőbb pillanatban rácsapja kezét a másik kézfejére, másik kezével pedig maga felé húzza a korsót.*
- Ó te némber. *Ismét megcsóválja a fejét.* Ha gondolod, majd kicsit kioktatlak arról, hogy miként kell valakitől italt lopni. *Vigyorog, majd beleiszik a sörébe. Nem kétli, hogy a kalózka az egyik legjobb simlis tolvaj, akit valaha megismert, talán ez az oka annak, hogy mindig a táskáját magához ölelve alszik el, na de az ital... Az alkohol. Ez neki olyan, mintha valaki a karját akarná ellopni.
Ekkor figyel fel a pónira.*
- Most komolyan? *Meredten nézi a fogadó közepén álló lovat.* Na ne. Te behoztad magaddal ezt a dögöt?
//Nadae, Zef//
*Akár meg is sértődhetne, jó szokásához híven, amiért senki sem tartja, még egy egész picikét sem ijesztőnek, ám ehelyett inkább beletörődik és megvonja a vállát. Sosem ringatná magát tévképzetekbe, sőt, talán ezzel még jobban hízelegnek az egójának. Hiszen ő végtére mégis csak nő, és kiskorától fogva tisztában van vele, hogy külseje tetszetős, talán a nagy szemei, vagy az alaphelyzetben felfelé ívelő ajkai azok, amitől egyáltalán nem futkos senki hátán a hideg, ha ránéz, s ez jól van így. Ahogy a barbár törzsfőnek is mondta, így nála van a meglepetés ereje, ami veszélyesebb fegyver, mintha mindenki hanyatt homlok menekülne előle. Így könnyebb a másik bizalmába férkőzni. Na azért persze, ez nem azt jelenti, hogy ne kívánná bizonyítani mindenki számára, hogy azért igen is van tartani valójuk. Ezért is, meg amiért annyira szereti magát produkálni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem kellene, most már egészen biztos benne, hogy benevez a harci tusára.*
- Na, majd meglátjátok. *Jelenti ki öntelten, majd jót vigyorog Zef kijelentésén, ami a nőket illeti.*
- Majd megváltozik ez a véleményed. *Hagyja rá a dolgot, hiszen vélhetőleg több évet taposott már le a kölyök, mint Dynti, vagy Nadae, de mégis csak kölyöknek számít.*
- Lihanech... *Motyogja maga elé és rosszallóan csóválja a fejét a város említése után. Igaz, még sohasem járt ott, ám családja birtokához az a város van legközelebb.* És, hogy a fenébe kerültél ide? *Kérdez vissza.
Egészen kezd megbékélni a kölyökkel, de csak addig, amíg az a nem nőiességét kérdőjelezi meg. Na ez azért mégis gyengepontja.*
- Hogy mi? *Magasba szalad a szemöldöke, majd megáll és végigmutat magán, majd kérdőn néz a másikra. Valahol, nagyon, nagyon, nagyon mélyen persze érti ő, hogy a fiú a viselkedésére utalt, ám az is tény, hogy még a vöröske is kontrolálni tudja magát, amint valami jóvágású hímegyed kerül a közelbe, kivéve ha a mocsárlakó, mert akkor csak egyre idiótább lesz* Ha szeretnéd segíthetek neked megtalálni bennem a nőt. *Kacsint rá félig kacéran, félig elnevetve a dolgot.
Nem lepi meg, hogy Nadae nem kezd magasfokú tiltakozásba, ami a nevét illeti, az egyetlen probléma az, hogy a vöröske már abban a pillanatban elfelejti a kitalált nevet, amint kiejtette a száján. Valami egyszerűbbet kellett volna választania. Szerencsére viszont a kölyök megismétli. S nem csak megismétli, de még kérdez is tőlük. Egy pillanatra csendben marad. Most kitalálhatna valami nagyon jó élettörténetet, mint ahogy mindig szokta, ám ennél jobbat talál ki, a valóságot.*
- Nemes vagyok, akit hozzáadtak egy vén fickóhoz, aztán elszöktem, úgyhogy azóta állandó menekülésben vagyok. *Mondja, majd a végén elvigyorodik, így aztán biztos, hogy senki sem fogja komolyan venni a sztoriját. Ezt már régóta megtapasztalta, hiába mondja az igazat, ha mosolyog a végén, úgysem hisz neki senki. Ezért is vállalta be, hogy ezt feleli a kölyöknek. Elvégre is ki nézné ki a lányból, hogy a társadalmi ranglétra egy előkelőbb fokáról érkezett?
Közben sandán figyeli a söre felé közelítő kezet. Tény, hogy nem ő a legfegyelmezettebb, figyelmesebb ember e világon, de azt Nadae sem gondolhatta komolyan, hogy az italára nem fog figyelni. Olyan ez, mint amikor egy tolvaj akar meglopni egy tolvajt, végtére is valami hasonló történik éppen. Penge vékonyra szorítja ajkait, majd a legmegfelelőbb pillanatban rácsapja kezét a másik kézfejére, másik kezével pedig maga felé húzza a korsót.*
- Ó te némber. *Ismét megcsóválja a fejét.* Ha gondolod, majd kicsit kioktatlak arról, hogy miként kell valakitől italt lopni. *Vigyorog, majd beleiszik a sörébe. Nem kétli, hogy a kalózka az egyik legjobb simlis tolvaj, akit valaha megismert, talán ez az oka annak, hogy mindig a táskáját magához ölelve alszik el, na de az ital... Az alkohol. Ez neki olyan, mintha valaki a karját akarná ellopni.
Ekkor figyel fel a pónira.*
- Most komolyan? *Meredten nézi a fogadó közepén álló lovat.* Na ne. Te behoztad magaddal ezt a dögöt?
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-14 16:08:26
Üzenet elküldve: 2015-03-14 16:08:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Belemanie, Dynti//
- A legkevésbé sem.*Persze van némi igazság abban is, hogy a Zefhez hasonló rettenthetetlen és amúgy is igen sok élettapasztalattal rendelkező kölyköket igencsak nehéz megijeszteni, látott ő már mindenféle alvilági népséget, orgyilkosokat és fejvadászokat, nomád törzsfőket, erdei szörnyeket, és ehhez hasonló förmedvényeket, így hát egy egyszerű tűzhajú cafka nehezen ijeszthetné meg.*
- Nők? *Sóhajt fel halkan és lemondóan rázza meg fejét.* Minél kevesebbet tudok, annál jobb.
*Zef valóban nem nagyon törődik az ellenkező nemmel, bár van benne valami, hogy némileg csábító ereje van a még bejáratlanul maradt domborulatoknak. Néha csak elképzeli, ahogy beléjük mártja a fejét, abba a puha és meleg részbe... de az efféle fantáziálgatásaitól még ő maga is elretten. De ami még rosszabb, mikor ezek az átkozottak elvesztik az irányítást a saját testük felett, és holmi anyai ösztönökre hivatkozva össze-vissza taperolják, ölelgetik, és még jól össze is nyálazzák. Undorító, sőt, egyenesen visszataszító.
Aztán ott vannak az olyanok, mint Freyai, akik ártatlannak tettetik magukat, mintha tudtukon kívül csábítanák el a tehetetlen kis Zefet, azt hiszik, hogy egyszerűen beférkőzhetnek amúgy is szűkös szívének szegleteibe és mindenféle megtorlás nélkül birtokolhatják azt. Még jó, hogy egy ideje már nem látta a lányt, mert egyszerűen képtelen gondolkodni mellette.
Az egyetlen elfogadhatónak mondható ellenkező nemű barátja Saurii... talán éppen ezért találtak egymásra és kedvelték meg egymást ilyen hamar, köztük van valamiféle turpisságokkal fűtött összhang. Annyi mindent akarna még mondani neki, de bármennyire is hiányolja, egyszerűen képtelen megtalálni. Minden annyival egyszerűbb volna, hacsak belefuthatna... a lány azonban talán mégis meggondolta magát, talán visszatért a törzséhez, és ez a gondolat összeszorítja a fiú lelkét.*
- Lihanechből származom. Biztosan hallottál már róla, noha a magadfajták nem igen tudják elképzelni.
*Nem meglepő, hogy mint oly sokszor már, most is a származásra vetődik a téma. Zef persze megszokta már, hogy az emberek sosem arra kíváncsiak, ki vagy, inkább arra, hogy ki voltál. Mintha a múltad meghatározhatná, hogy kivé válhatsz. Gyűlöli ezt. Azoban jobb ötlet vagy elfoglaltság híján követi a két lányt, belegondolva a fogadóban amúgy is nagyobb esélye van rá, hogy belefusson barátaiba.*
- A tieteknél nem furább. *Vonja fel a szemöldökét, majd sötéten elvigyorodik, miközben egyik szerencsétlenről a másikra pillant.* Bennetek aztán tényleg nehéz felfedezni a nőt.
*Kicsit sántít neki a tűzhajú története, elvégre úgy tűnik, mintha igencsak jól ismernék egymást azok ketten, pláne, hogy Belemanie a társaként emlegette. Sz nem olyasmi, legalábbis Zef számára, ami olyan kicsúszhatna a halandó ajkak közül.*
- Belemanie. Ennyit még meg tudok jegyezni.
*Amúgy sem szokása még szeretteit sem becézgetni, számára ez valahogy személytelenné teszi az illetőt, ettől csak még unalmasabb lenne a társaságuk.*
- Talán majd gondolkodom rajta, hogy elnézzem neki.
*Vigyorog a vörösre, noha általában nem kenyere a türelem, de mostanra a hirtelen természetű nőstény is megnyugodni látszik.A tej említésére összefut a nyál a szájában, de a lány cukkolására csak egy grimasszal felel, már csak azért is valami keményebbet rendel. Mondjuk egy vajsört. Fintorogva kifizeti (Mesélő (Ara)nak) a 11 aranyat, majd a lopkodó Belamanie felé fordítja tekintetét, és lenézően ingatja fejét.*
Kalózok.*
- Ti mégis honnét vetődtetek ide?
*Fordul az érdeklődés leghalványabb jele nélkül az idegenek felé, miközben Névtelen annál nagyobb lelkesedéssel rágcsálja hajcsomóit. Ki mondja meg, hogy nem jöhet be?*
//Belemanie, Dynti//
- A legkevésbé sem.*Persze van némi igazság abban is, hogy a Zefhez hasonló rettenthetetlen és amúgy is igen sok élettapasztalattal rendelkező kölyköket igencsak nehéz megijeszteni, látott ő már mindenféle alvilági népséget, orgyilkosokat és fejvadászokat, nomád törzsfőket, erdei szörnyeket, és ehhez hasonló förmedvényeket, így hát egy egyszerű tűzhajú cafka nehezen ijeszthetné meg.*
- Nők? *Sóhajt fel halkan és lemondóan rázza meg fejét.* Minél kevesebbet tudok, annál jobb.
*Zef valóban nem nagyon törődik az ellenkező nemmel, bár van benne valami, hogy némileg csábító ereje van a még bejáratlanul maradt domborulatoknak. Néha csak elképzeli, ahogy beléjük mártja a fejét, abba a puha és meleg részbe... de az efféle fantáziálgatásaitól még ő maga is elretten. De ami még rosszabb, mikor ezek az átkozottak elvesztik az irányítást a saját testük felett, és holmi anyai ösztönökre hivatkozva össze-vissza taperolják, ölelgetik, és még jól össze is nyálazzák. Undorító, sőt, egyenesen visszataszító.
Aztán ott vannak az olyanok, mint Freyai, akik ártatlannak tettetik magukat, mintha tudtukon kívül csábítanák el a tehetetlen kis Zefet, azt hiszik, hogy egyszerűen beférkőzhetnek amúgy is szűkös szívének szegleteibe és mindenféle megtorlás nélkül birtokolhatják azt. Még jó, hogy egy ideje már nem látta a lányt, mert egyszerűen képtelen gondolkodni mellette.
Az egyetlen elfogadhatónak mondható ellenkező nemű barátja Saurii... talán éppen ezért találtak egymásra és kedvelték meg egymást ilyen hamar, köztük van valamiféle turpisságokkal fűtött összhang. Annyi mindent akarna még mondani neki, de bármennyire is hiányolja, egyszerűen képtelen megtalálni. Minden annyival egyszerűbb volna, hacsak belefuthatna... a lány azonban talán mégis meggondolta magát, talán visszatért a törzséhez, és ez a gondolat összeszorítja a fiú lelkét.*
- Lihanechből származom. Biztosan hallottál már róla, noha a magadfajták nem igen tudják elképzelni.
*Nem meglepő, hogy mint oly sokszor már, most is a származásra vetődik a téma. Zef persze megszokta már, hogy az emberek sosem arra kíváncsiak, ki vagy, inkább arra, hogy ki voltál. Mintha a múltad meghatározhatná, hogy kivé válhatsz. Gyűlöli ezt. Azoban jobb ötlet vagy elfoglaltság híján követi a két lányt, belegondolva a fogadóban amúgy is nagyobb esélye van rá, hogy belefusson barátaiba.*
- A tieteknél nem furább. *Vonja fel a szemöldökét, majd sötéten elvigyorodik, miközben egyik szerencsétlenről a másikra pillant.* Bennetek aztán tényleg nehéz felfedezni a nőt.
*Kicsit sántít neki a tűzhajú története, elvégre úgy tűnik, mintha igencsak jól ismernék egymást azok ketten, pláne, hogy Belemanie a társaként emlegette. Sz nem olyasmi, legalábbis Zef számára, ami olyan kicsúszhatna a halandó ajkak közül.*
- Belemanie. Ennyit még meg tudok jegyezni.
*Amúgy sem szokása még szeretteit sem becézgetni, számára ez valahogy személytelenné teszi az illetőt, ettől csak még unalmasabb lenne a társaságuk.*
- Talán majd gondolkodom rajta, hogy elnézzem neki.
*Vigyorog a vörösre, noha általában nem kenyere a türelem, de mostanra a hirtelen természetű nőstény is megnyugodni látszik.A tej említésére összefut a nyál a szájában, de a lány cukkolására csak egy grimasszal felel, már csak azért is valami keményebbet rendel. Mondjuk egy vajsört. Fintorogva kifizeti (Mesélő (Ara)nak) a 11 aranyat, majd a lopkodó Belamanie felé fordítja tekintetét, és lenézően ingatja fejét.*
Kalózok.*- Ti mégis honnét vetődtetek ide?
*Fordul az érdeklődés leghalványabb jele nélkül az idegenek felé, miközben Névtelen annál nagyobb lelkesedéssel rágcsálja hajcsomóit. Ki mondja meg, hogy nem jöhet be?*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-14 15:43:02
Üzenet elküldve: 2015-03-14 15:43:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Khyr//
*Fiatal? Hisz még csak meg sem borotválkozott a tavasz tiszteletére! Ez bizonyosan hízelegne Svirnek, ha hallaná. Nem mintha öregnek gondolná magát, ott még nem tart, meg ugye egy ilyen kalap mellett kortalannak érzi magát az ember.*
- Lángoló vaskarikát, ühüm. *Bólogat a mutatványra, nem is olyan rossz, egész jó, a végén talán még meg is nézi, ha nem talál valami érdekesebbet! Mondjuk a saját kalapját, azzal mindig olyan remekül el szokott lenni, hogy csak na!*
- Ó, hogy a csuklya a kabáttal van. Nos gyorsan szerezzen be egyet nélküle, esetleg még egy kendőt javaslok. Tudja a kalapok nem valók ilyen veszélyes mutatványokhoz. *Nem csak a sajátját féltené Khyr mutatványához kölcsönadni, bármelyik másik fejfedőért is őszintén aggódna.*
- Nem, nem bánom. Ágyő! *Köszön el a vörös loboncú lánytól. Ha addig nem talál valami izgalmasabb elfoglaltságot, akkor a végén még tényleg meg fogja nézni ahogy a haja vagy a fejfedője épségét veszélyezteti a tűzzel.*
//Khyr//
*Fiatal? Hisz még csak meg sem borotválkozott a tavasz tiszteletére! Ez bizonyosan hízelegne Svirnek, ha hallaná. Nem mintha öregnek gondolná magát, ott még nem tart, meg ugye egy ilyen kalap mellett kortalannak érzi magát az ember.*
- Lángoló vaskarikát, ühüm. *Bólogat a mutatványra, nem is olyan rossz, egész jó, a végén talán még meg is nézi, ha nem talál valami érdekesebbet! Mondjuk a saját kalapját, azzal mindig olyan remekül el szokott lenni, hogy csak na!*
- Ó, hogy a csuklya a kabáttal van. Nos gyorsan szerezzen be egyet nélküle, esetleg még egy kendőt javaslok. Tudja a kalapok nem valók ilyen veszélyes mutatványokhoz. *Nem csak a sajátját féltené Khyr mutatványához kölcsönadni, bármelyik másik fejfedőért is őszintén aggódna.*
- Nem, nem bánom. Ágyő! *Köszön el a vörös loboncú lánytól. Ha addig nem talál valami izgalmasabb elfoglaltságot, akkor a végén még tényleg meg fogja nézni ahogy a haja vagy a fejfedője épségét veszélyezteti a tűzzel.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-14 11:34:22
Üzenet elküldve: 2015-03-14 11:34:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
// Dynti, Zef //
*Elégedetten vigyorog, ahogy sikerült csőbe húznia társnőjét. Nem is töltheti el nagyobb örömmel az, hogy immár tudja, ki jár rá, drága nedűjére a barlangban. Noha nem mintha, nem lenne ott minden közös. Elméletben. A többi dolog őt nem is érdekli, csak egy. A rum. Semmi más. És bizony jócskán hiány van már belőle, s igazán elkéne egy jó vásár a nagyszerű minőségből. Csak ne utálná ennyire a kikötői népet. Szemöldöke a magasba kúszik, ahogy hallja a választott büntetést. Ha neki ez lehetne a büntetés, ódákat zengene a tengerek istenének. Már ha tényleg léteznek, ezt sokan már vitatják. De aki kint van a tengeren, hónapokig, úgy hogy egy darab földet nem láthatnak maguk körül... Az embernek mindig hinniük kell valamiben.*
- Inkább a fedélzeten, mint a tengerparton.
*Vigyorodik el ő is.
Örömmel látja, hogy sikerült a lényegre tapintania. A lány nevet, saját ostoba feltevésén. Méghogy, megbízni valakiben. Világ életében egy bandában bízott meg. S azok tagjai most a világ minden szegletére szórodtak szét. Meg is bánta már ezerszer, de hát aki kiöregedett... Fiatalok közül is csak egyedül ő volt a legénységben. Talán a mostani, talán... Ez csak egy kósza ábránd, egy idill, mi megfogalmazódik benne, de tudja, hogy ez már soha nem lehetséges.
S az idillt hamar meg is törik. Úgy tűnik, hogy a pimasz Vakarék nem akarja abba hagyni a szócséplést. Már csak a szemeit forgatja, majd vigyorogva tekint Vöröskére.*
- Nem, nem vagy elég ijesztő.
*Cukkolja a másikat, s van is benne valami. Ha ők ketten valahol megjelennek, akkor biztos, hogy a Vöröske lesz mindenkinek szimpatikus, s tartanak kevésbé tőle. Hamar a tettek mezejére kell lépniük. A két kiéhezett vakarcs. Mintha sose ettek volna. Elfintorodik, ahogy látja, miként zabálnak, mert amit ők művelnek, az zabálás. Kicsit összerázza magát, s inkább a rumját fogyasztja.*
- Szóval Zef. S honnan jöttél ide, Zef?
*Szólal meg a fogadó felé menet. Ritka, hogy valakit a nevén szólítson. Úgy tűnik, hogy a kölyök neve egyszerű számára. Vagy csak belefáradt mára, így kora reggel a kakaskodásba.
Szemöldökét felvonja, a két kölyök mögött, ahogy társnőjétől meghallja a becenevét. No igen, erről is folyt már egy beszélgetésük, s lám, megint igaza lett. Nem tud egyszerű nevet választani. Elvigyorodik, majd belemegy a játékba.*
- Szólíts csak Manienak. Mindenki úgy tesz. De ha jobb ötleted van, hajrá. *Vonja meg a vállát vigyorogva.
Nincs rum. Bal szemöldöke tikkelésbe kezd, s a hír hallatán nem igen jut túl rajta. Végignézi a kínálatot, de egyelőre nem tetszik meg neki semmi sem. Nem úgy elsőszámú Vöröskének. Érdeklődve tekint az itala felé, s amikor csak egy pillanatra is néz másfelé, vagy foglalkozik mással, rögtön nyúl is, hogy elcsaklizza. S hogy ennek bizonyságot is tegyen, rögtön bele is kortyol.*
// Dynti, Zef //
*Elégedetten vigyorog, ahogy sikerült csőbe húznia társnőjét. Nem is töltheti el nagyobb örömmel az, hogy immár tudja, ki jár rá, drága nedűjére a barlangban. Noha nem mintha, nem lenne ott minden közös. Elméletben. A többi dolog őt nem is érdekli, csak egy. A rum. Semmi más. És bizony jócskán hiány van már belőle, s igazán elkéne egy jó vásár a nagyszerű minőségből. Csak ne utálná ennyire a kikötői népet. Szemöldöke a magasba kúszik, ahogy hallja a választott büntetést. Ha neki ez lehetne a büntetés, ódákat zengene a tengerek istenének. Már ha tényleg léteznek, ezt sokan már vitatják. De aki kint van a tengeren, hónapokig, úgy hogy egy darab földet nem láthatnak maguk körül... Az embernek mindig hinniük kell valamiben.*
- Inkább a fedélzeten, mint a tengerparton.
*Vigyorodik el ő is.
Örömmel látja, hogy sikerült a lényegre tapintania. A lány nevet, saját ostoba feltevésén. Méghogy, megbízni valakiben. Világ életében egy bandában bízott meg. S azok tagjai most a világ minden szegletére szórodtak szét. Meg is bánta már ezerszer, de hát aki kiöregedett... Fiatalok közül is csak egyedül ő volt a legénységben. Talán a mostani, talán... Ez csak egy kósza ábránd, egy idill, mi megfogalmazódik benne, de tudja, hogy ez már soha nem lehetséges.
S az idillt hamar meg is törik. Úgy tűnik, hogy a pimasz Vakarék nem akarja abba hagyni a szócséplést. Már csak a szemeit forgatja, majd vigyorogva tekint Vöröskére.*
- Nem, nem vagy elég ijesztő.
*Cukkolja a másikat, s van is benne valami. Ha ők ketten valahol megjelennek, akkor biztos, hogy a Vöröske lesz mindenkinek szimpatikus, s tartanak kevésbé tőle. Hamar a tettek mezejére kell lépniük. A két kiéhezett vakarcs. Mintha sose ettek volna. Elfintorodik, ahogy látja, miként zabálnak, mert amit ők művelnek, az zabálás. Kicsit összerázza magát, s inkább a rumját fogyasztja.*
- Szóval Zef. S honnan jöttél ide, Zef?
*Szólal meg a fogadó felé menet. Ritka, hogy valakit a nevén szólítson. Úgy tűnik, hogy a kölyök neve egyszerű számára. Vagy csak belefáradt mára, így kora reggel a kakaskodásba.
Szemöldökét felvonja, a két kölyök mögött, ahogy társnőjétől meghallja a becenevét. No igen, erről is folyt már egy beszélgetésük, s lám, megint igaza lett. Nem tud egyszerű nevet választani. Elvigyorodik, majd belemegy a játékba.*
- Szólíts csak Manienak. Mindenki úgy tesz. De ha jobb ötleted van, hajrá. *Vonja meg a vállát vigyorogva.
Nincs rum. Bal szemöldöke tikkelésbe kezd, s a hír hallatán nem igen jut túl rajta. Végignézi a kínálatot, de egyelőre nem tetszik meg neki semmi sem. Nem úgy elsőszámú Vöröskének. Érdeklődve tekint az itala felé, s amikor csak egy pillanatra is néz másfelé, vagy foglalkozik mással, rögtön nyúl is, hogy elcsaklizza. S hogy ennek bizonyságot is tegyen, rögtön bele is kortyol.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-13 12:22:06
Üzenet elküldve: 2015-03-13 12:22:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Svir//
*A vörös Szarka sem akarja ideje nagy részét itt tölteni magyarázkodva a fiatalembernek. A versenyről sem szeretne lemaradni, ha beválogatják, azt hallania kell, és ahogy elnézi, a férfinek is akad jobb dolga, minthogy egymás legérdektelenebb részét bámulják. A szemeket.
El is szakítja zöldesen fekete íriszeit a férfi tekintetétől és a standok felé kezd tekingetni.*
- Vaskarikát fogok pörgetni. *Válaszolja a kérdésre és visszanéz az emberre.*Lángoló karikát. *Mosolyodik el. Ha a férfi akar látni valami igazán látványosat mindenképpen időt, kell szakítania rá. Amikor a férfi hízelgőnek titulálja kuncogni, kezd és legyint egyet. A következő mondatra is megvan a válasza, amit készséggel el is magyaráz a másiknak.*
- A csuklya nem nyerő, tudja, a kabátot ledobom, mielőtt elkezdeném a mutatványt. Gyors mozgásra lesz szükség és a lifegő ruhadarabok könnyedén beakadhatnak a villámszkóró vaskarika kiszögelléseibe.
*A nap felé fordítja tekintetét, lassan telik az idő, de még utána kell járnia a szalagjainak és egy kis bátorságot is szeretne magába önteni, ám meglehet, akkor a fogadót fogja meglátogatni.*
- Köszönöm, hogy türelmesen megosztotta velem társaságát, uram. *Vigyorodik el szélesen. A tolvajlás nem sikerült, hála a botor célpontválasztásnak. Legközelebb megmarad a jól bevált módszernél, ami annyiból áll, hogy nekimegy egy bamba nemes hölgynek és elemeli a hanyagul övére csíptetett erszényt. Mára viszont elég lesz a kalandozásból, ha nem akar a verseny előtt hűvösre kerülni.*
- A mutatványom előtt még gyakorolnom is kell. Ha nem bánja, most távozom. *Vigyorodik el újra és biccent fejével a háta mögé amerre indulni kíván. Minél hamarabb véget ér a kínos helyzet annál jobb.*
//Svir//
*A vörös Szarka sem akarja ideje nagy részét itt tölteni magyarázkodva a fiatalembernek. A versenyről sem szeretne lemaradni, ha beválogatják, azt hallania kell, és ahogy elnézi, a férfinek is akad jobb dolga, minthogy egymás legérdektelenebb részét bámulják. A szemeket.
El is szakítja zöldesen fekete íriszeit a férfi tekintetétől és a standok felé kezd tekingetni.*
- Vaskarikát fogok pörgetni. *Válaszolja a kérdésre és visszanéz az emberre.*Lángoló karikát. *Mosolyodik el. Ha a férfi akar látni valami igazán látványosat mindenképpen időt, kell szakítania rá. Amikor a férfi hízelgőnek titulálja kuncogni, kezd és legyint egyet. A következő mondatra is megvan a válasza, amit készséggel el is magyaráz a másiknak.*
- A csuklya nem nyerő, tudja, a kabátot ledobom, mielőtt elkezdeném a mutatványt. Gyors mozgásra lesz szükség és a lifegő ruhadarabok könnyedén beakadhatnak a villámszkóró vaskarika kiszögelléseibe.
*A nap felé fordítja tekintetét, lassan telik az idő, de még utána kell járnia a szalagjainak és egy kis bátorságot is szeretne magába önteni, ám meglehet, akkor a fogadót fogja meglátogatni.*
- Köszönöm, hogy türelmesen megosztotta velem társaságát, uram. *Vigyorodik el szélesen. A tolvajlás nem sikerült, hála a botor célpontválasztásnak. Legközelebb megmarad a jól bevált módszernél, ami annyiból áll, hogy nekimegy egy bamba nemes hölgynek és elemeli a hanyagul övére csíptetett erszényt. Mára viszont elég lesz a kalandozásból, ha nem akar a verseny előtt hűvösre kerülni.*
- A mutatványom előtt még gyakorolnom is kell. Ha nem bánja, most távozom. *Vigyorodik el újra és biccent fejével a háta mögé amerre indulni kíván. Minél hamarabb véget ér a kínos helyzet annál jobb.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-13 00:20:16
Üzenet elküldve: 2015-03-13 00:20:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Yerougha//
– Ezek valóban rengeteget számítanak. *Felel elgondolkodva.*
~Ez legalább két olyan dolog, ami fejleszthető, és amiben egy nő egy férfi fölé kerekedhet.~
– Attól függ, hogy a súlyossága túlsúly-e vagy éppen csak ekkorára sikerült megnőnie. És persze a választott fegyver is számít, úgy vélem.
*Megvonja a vállát*
- Talán, esetleg. Lehet, hogy jót tenne nekem, kérdés jót tenne-e a közelemben lévőknek. *Komoly arccal mondja, pedig valójában viccel. Kíváncsian várja a férfinak feltűnik-e ez*
– Meghallgatná? De miért? *Egy cseppet elpirul* Nem vagyok se bárd, se különösebben tehetséges. Nem indulhatnék, és nem is indulok a Ki mit tud?-on ezzel.
*Halkan nevetni kezd.*
– Akkor hát, ön Kalandor, Albun?
*A válaszra is kíváncsi, de jelenleg még inkább a reggelijére.*
– Talán ott leülhetünk. *Mutat egy lugasféle felé.* Mert ez a bukta már nagyon kiabál.
//Yerougha//
– Ezek valóban rengeteget számítanak. *Felel elgondolkodva.*
~Ez legalább két olyan dolog, ami fejleszthető, és amiben egy nő egy férfi fölé kerekedhet.~
– Attól függ, hogy a súlyossága túlsúly-e vagy éppen csak ekkorára sikerült megnőnie. És persze a választott fegyver is számít, úgy vélem.
*Megvonja a vállát*
- Talán, esetleg. Lehet, hogy jót tenne nekem, kérdés jót tenne-e a közelemben lévőknek. *Komoly arccal mondja, pedig valójában viccel. Kíváncsian várja a férfinak feltűnik-e ez*
– Meghallgatná? De miért? *Egy cseppet elpirul* Nem vagyok se bárd, se különösebben tehetséges. Nem indulhatnék, és nem is indulok a Ki mit tud?-on ezzel.
*Halkan nevetni kezd.*
– Akkor hát, ön Kalandor, Albun?
*A válaszra is kíváncsi, de jelenleg még inkább a reggelijére.*
– Talán ott leülhetünk. *Mutat egy lugasféle felé.* Mert ez a bukta már nagyon kiabál.
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-12 22:11:09
Üzenet elküldve: 2015-03-12 22:11:09
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Tyhrnitta//
- A legjobb vívókat a gyorsaságuk és az ügyességük teszi azzá *osztja meg véleményét Tyhrnittával.* - E kettő valóban a legnagyobb előny. Ha valaki túlzottan erős, vagy jócskán súlyosabb a másiknál *ez azért nem olyan vészes eltérés kettőjük között*, akkor hiába lesz remek vívó, ez lassítja és nehézkessé teszi. Komoly sebesülések okozásához elég a pengét jó helyen, finoman meghúzni, nem kell hozzá erőből vágni.
*Az erőnlét és a kitartás persze más dolog, de ezt az erővel nem hozná összefüggésbe.*
- Akkor talán meg kéne ismerkednie a mágia alapjaival. Amit ismerünk, attól kevésbé tartunk. *Jómaga is tervezgeti egy ideje, hogy egyszerűbb dolgokat kitanuljon ebből a rejtelmekkel teli világából.*
- Egyszer szívesen meghallgatnám, ahogy énekel. *fut végig szemeivel a lány arcán. Kíváncsisága valódi, nem sokakkal találkozott, akik ilyesmit csináltak volna. Azt nem is említi, hogy lehetséges, hogy Svirrel együtt már valóban benne vannak a bárdok költeményeiben.*
- Az is remek, bár én inkább megteremteni szeretem a kalandos történeteket. *Ez így is van, bár igaz, egy ideje mintha kissé elkényelmesedett volna. Mostanság más foglalja le a gondolatait.*
//Tyhrnitta//
- A legjobb vívókat a gyorsaságuk és az ügyességük teszi azzá *osztja meg véleményét Tyhrnittával.* - E kettő valóban a legnagyobb előny. Ha valaki túlzottan erős, vagy jócskán súlyosabb a másiknál *ez azért nem olyan vészes eltérés kettőjük között*, akkor hiába lesz remek vívó, ez lassítja és nehézkessé teszi. Komoly sebesülések okozásához elég a pengét jó helyen, finoman meghúzni, nem kell hozzá erőből vágni.
*Az erőnlét és a kitartás persze más dolog, de ezt az erővel nem hozná összefüggésbe.*
- Akkor talán meg kéne ismerkednie a mágia alapjaival. Amit ismerünk, attól kevésbé tartunk. *Jómaga is tervezgeti egy ideje, hogy egyszerűbb dolgokat kitanuljon ebből a rejtelmekkel teli világából.*
- Egyszer szívesen meghallgatnám, ahogy énekel. *fut végig szemeivel a lány arcán. Kíváncsisága valódi, nem sokakkal találkozott, akik ilyesmit csináltak volna. Azt nem is említi, hogy lehetséges, hogy Svirrel együtt már valóban benne vannak a bárdok költeményeiben.*
- Az is remek, bár én inkább megteremteni szeretem a kalandos történeteket. *Ez így is van, bár igaz, egy ideje mintha kissé elkényelmesedett volna. Mostanság más foglalja le a gondolatait.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:32:11
Üzenet elküldve: 2015-03-12 20:32:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Moranshe, Ethea, Janemita, Gabrien, Khan, Kagan//
*Kagan elég hamar lemond lovagjairól, hogy azok szórakozhassanak kedvükre, helyettük pedig Etheát és a félvért választja kísérőnek. Hogy ez mennyire jó ötlet, nem tudja megmondani.
Mivel neki nincs konkrét célja a Tavaszünnepen, mint a hasztalan nézelődés és a különböző dolgokra való fogadás, így gyakorlatilag olyan feladatot kap, ami igencsak kedvére való. Persze, szívesen maradna és fürdene Gabrien aranyló tekintetében vagy élvezné a figyelmét, esetleg nézné, ahogy rommá veri az ellene fellépőket a Harci tornán. Ha Kagannak majd nem lesz szüksége rá, úgyis megtalálja a kolosszust. Nem olyan nehéz az.*
-Ha végeztem, megtalállak.
*Mosolyog az emberóriásra, majd ellép mellőle, hogy követhesse Vezérét arra, amerre éppen dolga van.*
//Moranshe, Ethea, Janemita, Gabrien, Khan, Kagan//
*Kagan elég hamar lemond lovagjairól, hogy azok szórakozhassanak kedvükre, helyettük pedig Etheát és a félvért választja kísérőnek. Hogy ez mennyire jó ötlet, nem tudja megmondani.
Mivel neki nincs konkrét célja a Tavaszünnepen, mint a hasztalan nézelődés és a különböző dolgokra való fogadás, így gyakorlatilag olyan feladatot kap, ami igencsak kedvére való. Persze, szívesen maradna és fürdene Gabrien aranyló tekintetében vagy élvezné a figyelmét, esetleg nézné, ahogy rommá veri az ellene fellépőket a Harci tornán. Ha Kagannak majd nem lesz szüksége rá, úgyis megtalálja a kolosszust. Nem olyan nehéz az.*
-Ha végeztem, megtalállak.
*Mosolyog az emberóriásra, majd ellép mellőle, hogy követhesse Vezérét arra, amerre éppen dolga van.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-12 19:51:54
Üzenet elküldve: 2015-03-12 19:51:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Moranshe, Ethea, Gabrien, Khan, Kagan//
*Kagan felhívása mindenkire vonatkozott, de úgy tűnik, nem mindenki veszi magára.*
- Harci torna? Legyen. De le ne vágasd magad, ártana a hírnevemnek. *vigyorog a lovagra, de persze csak félig gondolja komolyan. Nagyobb gond lenne a mínusz egy lovag, mint a hírnevén esett folt, amit úgyis pengével törölne le, mielőbb.*
- És ez rád is áll, Moranshe; nélküled sokkal egysíkúbb lenne kicsiny kompániánk. *nem túl sok női lovag (már igazi női lovag) rohangál a világban. Látott persze már olyan nőket, akik annak hívták magukat, közben meg úgy festettek, mint egy magasabb rangú bárcás a vörös lámpás negyedből.*
*Khan ekkor úgy gondolja, hogy némi "szapora" élmény elegendő indok arra, hogy lelépjen. Kagan pedig megütközve bámul utána, ugyanis pechére a fickó arra tart, amerre ők - Argus és társai felé, a mágustornára. Ez persze még koránt sem nyilvánvaló, de hamarosan az lesz, és akkor Khan Lero egy óriási nyaklevessel lesz gazdagabb. De legalábbis több.*
- No, akkor a hölgyek kísérjenek el. Ennek Argus is jobban fog örülni, hogy a tretil rágja ki a lépét a vén kujonnak. *morog elégedetlenül, majd int Etheának és Janemitának, már ha ők hajlandóak követni.*
//Moranshe, Ethea, Gabrien, Khan, Kagan//
*Kagan felhívása mindenkire vonatkozott, de úgy tűnik, nem mindenki veszi magára.*
- Harci torna? Legyen. De le ne vágasd magad, ártana a hírnevemnek. *vigyorog a lovagra, de persze csak félig gondolja komolyan. Nagyobb gond lenne a mínusz egy lovag, mint a hírnevén esett folt, amit úgyis pengével törölne le, mielőbb.*
- És ez rád is áll, Moranshe; nélküled sokkal egysíkúbb lenne kicsiny kompániánk. *nem túl sok női lovag (már igazi női lovag) rohangál a világban. Látott persze már olyan nőket, akik annak hívták magukat, közben meg úgy festettek, mint egy magasabb rangú bárcás a vörös lámpás negyedből.*
*Khan ekkor úgy gondolja, hogy némi "szapora" élmény elegendő indok arra, hogy lelépjen. Kagan pedig megütközve bámul utána, ugyanis pechére a fickó arra tart, amerre ők - Argus és társai felé, a mágustornára. Ez persze még koránt sem nyilvánvaló, de hamarosan az lesz, és akkor Khan Lero egy óriási nyaklevessel lesz gazdagabb. De legalábbis több.*
- No, akkor a hölgyek kísérjenek el. Ennek Argus is jobban fog örülni, hogy a tretil rágja ki a lépét a vén kujonnak. *morog elégedetlenül, majd int Etheának és Janemitának, már ha ők hajlandóak követni.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-12 19:26:50
Üzenet elküldve: 2015-03-12 19:26:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Moranshe, Ethea, Janemita, Gabrien, Khan, Kagan//
*Nagyon megörül, amikor a fánkos nőci díjazza Gabrien "csalását".*
-Ááááh, igen! *Csapja össze boldogan a tenyerét, közben próbál úrrá lenni magán, hogy ne ugorjon a kolosszus nyakába és ne csókolja le annak ajkáról a fánk ízét. Visszafogottságának egyik oka, hogy előbb bezsebeli a nyereményét.*
-Köszönöm. *Pillant hálásan Etheára.* -A harci tornán visszanyerheted. Ha maradt még kedved és aranyad újra fogadni.
*Rákacsint a nőre, majd Moranshe felé fordítja tekintetét, hogy őt is megfűzze a fogadás hasznosságáról. Amikor a lovaghölgyre pillant kékjeivel, leesik fejében az érme.*
~Mindegyik versenyezni fog. Kivel fogok én játszani addig?~
*Sóhajt egyet bánatosan.*
~Akár hasznossá is tehetném magam.~
*Felpillant a mellé érkező emberóriás aranyszínű szemeibe. Végül is valamilyen módon biztos a segítségére lehet a torna alatt, akár csak abban, hogy megpróbálja ellátni a sérüléseit, ha esetleg lesznek.*
-Igen, nyertem. *Vigyorodik el.* -Illetve nyertél nekem ötven aranyat. Meghívlak egy sörre a Harci torna után. *Folytatja, miközben visszabújik a láncingbe csomagolt férfi derekához.* -De csak ha legyőzöl mindenkit.
*Kagan megjelenése nem vált ki túlzott kötelességtudatot a lovagokból, a félvért meg ugye senki sem kérdezte. Moranshe-t és Gabrient a Harci torna foglalkoztatja mindenek előtt, Khan pedig egyszerűen lelép. Érzi, hogy Vezére nem lesz ettől elragadtatva.*
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.12 20:03:08
//Moranshe, Ethea, Janemita, Gabrien, Khan, Kagan//
*Nagyon megörül, amikor a fánkos nőci díjazza Gabrien "csalását".*
-Ááááh, igen! *Csapja össze boldogan a tenyerét, közben próbál úrrá lenni magán, hogy ne ugorjon a kolosszus nyakába és ne csókolja le annak ajkáról a fánk ízét. Visszafogottságának egyik oka, hogy előbb bezsebeli a nyereményét.*
-Köszönöm. *Pillant hálásan Etheára.* -A harci tornán visszanyerheted. Ha maradt még kedved és aranyad újra fogadni.
*Rákacsint a nőre, majd Moranshe felé fordítja tekintetét, hogy őt is megfűzze a fogadás hasznosságáról. Amikor a lovaghölgyre pillant kékjeivel, leesik fejében az érme.*
~Mindegyik versenyezni fog. Kivel fogok én játszani addig?~
*Sóhajt egyet bánatosan.*
~Akár hasznossá is tehetném magam.~
*Felpillant a mellé érkező emberóriás aranyszínű szemeibe. Végül is valamilyen módon biztos a segítségére lehet a torna alatt, akár csak abban, hogy megpróbálja ellátni a sérüléseit, ha esetleg lesznek.*
-Igen, nyertem. *Vigyorodik el.* -Illetve nyertél nekem ötven aranyat. Meghívlak egy sörre a Harci torna után. *Folytatja, miközben visszabújik a láncingbe csomagolt férfi derekához.* -De csak ha legyőzöl mindenkit.
*Kagan megjelenése nem vált ki túlzott kötelességtudatot a lovagokból, a félvért meg ugye senki sem kérdezte. Moranshe-t és Gabrient a Harci torna foglalkoztatja mindenek előtt, Khan pedig egyszerűen lelép. Érzi, hogy Vezére nem lesz ettől elragadtatva.*
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.12 20:03:08
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-12 18:42:53
Üzenet elküldve: 2015-03-12 18:42:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Yerougha//
*Elmosolyodik, majd halkan el is neveti magát.*
-Uram, erről engem nem kell meggyőznie. Sose becsülném le a saját nememet.
*Ami így igaz, ugyanakkor kíváncsi volt a férfi véleményére is, és végül talán sikerült kiugratnia a nyulat a bokorból.*
- Való igaz. A vívást tanulni kell, ahogy minden más harcművészetet is. Gyakorlás nélkül sosincs igazi tudás, akkor az ember csak áll lefagyva és mire észbe kapna, már felesleges is lenne bármit tennie. Ebben egyetértünk. De attól még a tény tény. Albun, ön magasabb nálam, és vagy harminc kilóval nehezebb is, még vért nélkül is. Ha mi ketten egyformán jól tudnánk vívni, akkor is ön nyerne, mert nagyobb és súlyosabb. Ezért nekem nem csak annyira kell tudnom vívni, mint egy férfinak, hanem ismernem kell pár trükköt is. Vagy egy kifejezetten nőknek fejlesztett harci táncot, nevezzük így, vagy piszkos fogásokat. Ez a helyzet. *Vonja meg a vállát* És persze ezeket is gyakorolni kell.
~Nem is beszélve az erőnléti edzésekről.~
*Visszamosolyog, mert szerinte minden tárgyalás alapja először is a teli gyomor és az elégedettség.*
- Háááát, úgy látom a fánkevő versenyről már végképp lemaradtunk, így a fogadó is teljesen jó választásnak hangzik. *Bólint rá a férfi ötletére.* Aztán csak találunk idekint helyet, ahol megehetjük úgy, hogy közben nem lökik ki a kezünkből a nagy nyüzsgésben.
*Kíváncsian pillant körbe.*
- Ó nem arról van szó, hogy nem érdekel, inkább az a baj, hogy nem értek hozzá, és éppen ezért kicsit tartok tőle.*Ismeri be egy cseppet vonakodva.* Amit szeretek? Olvasni, hallgatni a bárdok énekeit, esetleg énekelni is. Szeretem a meséket, a kalandos történeteket, az utazást is, bár...
~Nos igen, más egyedül, kevés pénzzel és gyalogszerrel, mint gyaloghintóban és pompával.~
//Yerougha//
*Elmosolyodik, majd halkan el is neveti magát.*
-Uram, erről engem nem kell meggyőznie. Sose becsülném le a saját nememet.
*Ami így igaz, ugyanakkor kíváncsi volt a férfi véleményére is, és végül talán sikerült kiugratnia a nyulat a bokorból.*
- Való igaz. A vívást tanulni kell, ahogy minden más harcművészetet is. Gyakorlás nélkül sosincs igazi tudás, akkor az ember csak áll lefagyva és mire észbe kapna, már felesleges is lenne bármit tennie. Ebben egyetértünk. De attól még a tény tény. Albun, ön magasabb nálam, és vagy harminc kilóval nehezebb is, még vért nélkül is. Ha mi ketten egyformán jól tudnánk vívni, akkor is ön nyerne, mert nagyobb és súlyosabb. Ezért nekem nem csak annyira kell tudnom vívni, mint egy férfinak, hanem ismernem kell pár trükköt is. Vagy egy kifejezetten nőknek fejlesztett harci táncot, nevezzük így, vagy piszkos fogásokat. Ez a helyzet. *Vonja meg a vállát* És persze ezeket is gyakorolni kell.
~Nem is beszélve az erőnléti edzésekről.~
*Visszamosolyog, mert szerinte minden tárgyalás alapja először is a teli gyomor és az elégedettség.*
- Háááát, úgy látom a fánkevő versenyről már végképp lemaradtunk, így a fogadó is teljesen jó választásnak hangzik. *Bólint rá a férfi ötletére.* Aztán csak találunk idekint helyet, ahol megehetjük úgy, hogy közben nem lökik ki a kezünkből a nagy nyüzsgésben.
*Kíváncsian pillant körbe.*
- Ó nem arról van szó, hogy nem érdekel, inkább az a baj, hogy nem értek hozzá, és éppen ezért kicsit tartok tőle.*Ismeri be egy cseppet vonakodva.* Amit szeretek? Olvasni, hallgatni a bárdok énekeit, esetleg énekelni is. Szeretem a meséket, a kalandos történeteket, az utazást is, bár...
~Nos igen, más egyedül, kevés pénzzel és gyalogszerrel, mint gyaloghintóban és pompával.~
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-12 17:44:27
Üzenet elküldve: 2015-03-12 17:44:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
*Boldog-elégedettebb is lehetne most, ha a vénasszony kezéből átvándorló aranyak az ő markát ütnék, de elég éltes korú már maga is hozzá, hogy túltegye magát holmi gyermeteg versengésből következő vereségen, ezért a vigaszdíjként felajánlott fánkot elfogadja az idős asszonytól egy köszönet kíséretében.*
- Áldják meg az istenek még hosszú évekkel kendasszonyt, hogy sokáig készíthessen ilyen finomságokat. - *Nem mindig olyan, mint a fejszével hasított tuskó, többnyire hangulat- és helyzetfüggő, hogy előveszi-e jellemének elviselhetőbb oldalát.
A Gabrienre és őrá fogadók közt eldőlt fogadást már rosszabb szájízzel nézi azért, most jó néhány tallérral lehetne gazdagabb, mint percekkel ezelőtt volt, ha feltételezi havas üstökű társáról, hogy nem csak képes, de hajlandó is fondorlattal élni.
Beleharap a fánkba, amikor társaságuk kiegészül Kagannal. Bólint a törzsfőnöknek, aki szokásait el nem hagyván a Tavaszünnep idejére sem, máris valami fél-hivatalos dologgal hívná őket félre.*
~ Azt lesheted. ~
*Gyomrának nyomja egyik kezét és grimaszba forduló arcot vág, még mielőtt csoportosan elindulnának "sétálni".*
- Nekem most el kell mennem egy... helyre. Lehetett valami a fánk tésztájában. - *Társainak int, hogy menjenek nyugodtan nélküle, amint végzett utánuk ered majd. Valamikor biztosan. Korábban hallotta, hogy a közeli erdőkben tartják a vajákosok tornáját, talán ott lel majd egy ismerős arcot...
Amikor eltüntette már magát mindenki szeme elől, varázsos gyorsasággal meg is gyógyul, és útközben gondja lesz arra a maradék fánkra is.*
*Boldog-elégedettebb is lehetne most, ha a vénasszony kezéből átvándorló aranyak az ő markát ütnék, de elég éltes korú már maga is hozzá, hogy túltegye magát holmi gyermeteg versengésből következő vereségen, ezért a vigaszdíjként felajánlott fánkot elfogadja az idős asszonytól egy köszönet kíséretében.*
- Áldják meg az istenek még hosszú évekkel kendasszonyt, hogy sokáig készíthessen ilyen finomságokat. - *Nem mindig olyan, mint a fejszével hasított tuskó, többnyire hangulat- és helyzetfüggő, hogy előveszi-e jellemének elviselhetőbb oldalát.
A Gabrienre és őrá fogadók közt eldőlt fogadást már rosszabb szájízzel nézi azért, most jó néhány tallérral lehetne gazdagabb, mint percekkel ezelőtt volt, ha feltételezi havas üstökű társáról, hogy nem csak képes, de hajlandó is fondorlattal élni.
Beleharap a fánkba, amikor társaságuk kiegészül Kagannal. Bólint a törzsfőnöknek, aki szokásait el nem hagyván a Tavaszünnep idejére sem, máris valami fél-hivatalos dologgal hívná őket félre.*
~ Azt lesheted. ~
*Gyomrának nyomja egyik kezét és grimaszba forduló arcot vág, még mielőtt csoportosan elindulnának "sétálni".*
- Nekem most el kell mennem egy... helyre. Lehetett valami a fánk tésztájában. - *Társainak int, hogy menjenek nyugodtan nélküle, amint végzett utánuk ered majd. Valamikor biztosan. Korábban hallotta, hogy a közeli erdőkben tartják a vajákosok tornáját, talán ott lel majd egy ismerős arcot...
Amikor eltüntette már magát mindenki szeme elől, varázsos gyorsasággal meg is gyógyul, és útközben gondja lesz arra a maradék fánkra is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400