Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-03 10:09:42
Üzenet elküldve: 2014-05-03 10:09:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
//Darel//
*Ismét egy testes fehér kakas van a karámban, egy vörösesbarna másikkal. Utóbbi termetre kisebb, így a fogadásvezető által harsogott fogadási arány kettő az egyhez a fehérnél és négy az egyhez a barnánál.
Azonban még emellett sem kérdéses, melyik nyeri a harcot. A fehérnek komolyabb erőfeszítésekre sincs szüksége, hogy elbánjon a barnával, ami nem is tűnik egyáltalán olyan harcfűtöttnek, mint az előző kakasok. Menekülne, de a szárnyak csapásai és a csőrcsípések nem engedik. A fehér sarokba szorítja, s ha nem is hagynák, hogy harcképtelenné tegye a barnát, már akkor is tudható lenne, melyik kerül ki győztesként.
Amint kiemelik ismét a kakasokat, a fogadás vezetője szétosztja a nyereményeket, így Darel Corthyr Worf is hozzájut megnyert 500 aranyához.
*
//Páratlan ha fehér, dobás: 53//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.03 11:24:56
//Darel//
*Ismét egy testes fehér kakas van a karámban, egy vörösesbarna másikkal. Utóbbi termetre kisebb, így a fogadásvezető által harsogott fogadási arány kettő az egyhez a fehérnél és négy az egyhez a barnánál.
Azonban még emellett sem kérdéses, melyik nyeri a harcot. A fehérnek komolyabb erőfeszítésekre sincs szüksége, hogy elbánjon a barnával, ami nem is tűnik egyáltalán olyan harcfűtöttnek, mint az előző kakasok. Menekülne, de a szárnyak csapásai és a csőrcsípések nem engedik. A fehér sarokba szorítja, s ha nem is hagynák, hogy harcképtelenné tegye a barnát, már akkor is tudható lenne, melyik kerül ki győztesként.
Amint kiemelik ismét a kakasokat, a fogadás vezetője szétosztja a nyereményeket, így Darel Corthyr Worf is hozzájut megnyert 500 aranyához.
*//Páratlan ha fehér, dobás: 53//
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.03 11:24:56
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 23:14:06
Üzenet elküldve: 2014-05-02 23:14:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután az utolsó falat rántotta is eltűnik tányérjáról, valamint az utolsó korty is k bögréjéből, elsétál a fogadóból teljesíteni célját, miszerint a mai nap folyamán felfedezi a város többi területét is. A fogadós tanácsára a hátsó ajtón kezdi el mai napi sétafikálását, mely a tulajdonos állítása szerint egy olyan udvarra, a "Holdudvarra" vezet el, mely éjszaka, abban az esetben, ha látszódik a hold, különösen szép látványt nyújt. Erről egyenlőre sajnos nem tud meggyőződni, elvégre nem, hogy hold nincs, a nap is csupán néhány órája kelt föl.*
*Ahogy gondolta, nappal semmi extrát nem nyújt, csupán egy sima kert egy kis kerítéssel, miegymással. Körbenéz, merre is tudna elindulni, de csak egy lehetőséget vél felfedezni, méghozzá egy kívülről jó sűrűnek látszódó erdőt.*
~Hehehe. A jó öreg erdő! Milyen rég jártam már ennyi zöld között! Itt az ideje feleleveníteni a régi emlékeket!~
*Ahogy gondolta, nappal semmi extrát nem nyújt, csupán egy sima kert egy kis kerítéssel, miegymással. Körbenéz, merre is tudna elindulni, de csak egy lehetőséget vél felfedezni, méghozzá egy kívülről jó sűrűnek látszódó erdőt.*
~Hehehe. A jó öreg erdő! Milyen rég jártam már ennyi zöld között! Itt az ideje feleleveníteni a régi emlékeket!~
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 22:10:01
Üzenet elküldve: 2014-05-02 22:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Nyárelői forgatag //
// Zef, Tulokono //
*Mosolyra fakasztják a férfi szavai, már ami az őrök vonzalmát illeti, azonban álmában sem sejtette volna, hogy finoman élcelődő megjegyzése majd ekkora indulatokat fog felébreszteni a mélységiben. Köpni-nyelni nem tud hirtelen, annyira megilletődik, főként, hogy nem is igazán erre célozgatott, mielőtt viszont felvilágosítaná Tul elméjét, megvárja, hogy amaz kidühöngje magát.*
- Hé, nyugalom... Egyáltalán nem erre céloztam, nekem aztán oly mindegy, milyen fegyvereket pakolsz itt elő, ám a gyilkosság szavával dobálózni az őrök közelségében akkor is merészségre utal *Vonja meg a vállát, de mielőtt még ezen megnyilvánulását is merőben félreértelmezné a férfi, ismét megszólal.*
- Valószínűleg meg fogod tudni, de ha ilyen hangosan beszélsz furcsa dolgokról, tényleg egy büdös cellában fogsz éjszakázni. A te fajtádra alapból is előítélettel tekintenek *Mondja, miközben felkel a padról, s elteszi a megmaradt málnákat.*
- Úgy látom, itt már kezd elszállni az élet, valószínűleg vége a vásárnak. Ha valóban megtámadtak téged, azt tanácsolom, menjünk vissza a holdudvarra. Úgy tudom, ott még folynak a játékok, így az emberek is többen vannak. Másrészről nyílik onnét egy fogadó, ha megéheznél *Ajánlja fel, azonban nagyon nem szeretne belefolyni a férfi zűrös ügyeibe. Ennyit még megtehetnek érte Zeffel, de ha Tul miatt hadakozniuk kell majd, akkor nagyon bosszús lesz. Nem mintha nem lenne képes megvédeni magát és a kölyköt, ám most más se hiányozna a nyakába, mint valami utcai balhé, majd a városőrök.
Szóval, amennyiben mindenki fejet hajt a terv előtt, visszasétál velük a késő délutánhoz közelítő narancsos égbolt fényeiben a holdudvarra, ahol még szép számmal játszanak a különféle népek.
Ő a részéről már igazán nem szeretne több pénzt fordítani a mókára, meg is fáradt már ehhez, szóval újabb padot szemel ki maguknak, ahova könnyed mozdulattal helyezi le a hátsóját.*
// Zef, Tulokono //
*Mosolyra fakasztják a férfi szavai, már ami az őrök vonzalmát illeti, azonban álmában sem sejtette volna, hogy finoman élcelődő megjegyzése majd ekkora indulatokat fog felébreszteni a mélységiben. Köpni-nyelni nem tud hirtelen, annyira megilletődik, főként, hogy nem is igazán erre célozgatott, mielőtt viszont felvilágosítaná Tul elméjét, megvárja, hogy amaz kidühöngje magát.*
- Hé, nyugalom... Egyáltalán nem erre céloztam, nekem aztán oly mindegy, milyen fegyvereket pakolsz itt elő, ám a gyilkosság szavával dobálózni az őrök közelségében akkor is merészségre utal *Vonja meg a vállát, de mielőtt még ezen megnyilvánulását is merőben félreértelmezné a férfi, ismét megszólal.*
- Valószínűleg meg fogod tudni, de ha ilyen hangosan beszélsz furcsa dolgokról, tényleg egy büdös cellában fogsz éjszakázni. A te fajtádra alapból is előítélettel tekintenek *Mondja, miközben felkel a padról, s elteszi a megmaradt málnákat.*
- Úgy látom, itt már kezd elszállni az élet, valószínűleg vége a vásárnak. Ha valóban megtámadtak téged, azt tanácsolom, menjünk vissza a holdudvarra. Úgy tudom, ott még folynak a játékok, így az emberek is többen vannak. Másrészről nyílik onnét egy fogadó, ha megéheznél *Ajánlja fel, azonban nagyon nem szeretne belefolyni a férfi zűrös ügyeibe. Ennyit még megtehetnek érte Zeffel, de ha Tul miatt hadakozniuk kell majd, akkor nagyon bosszús lesz. Nem mintha nem lenne képes megvédeni magát és a kölyköt, ám most más se hiányozna a nyakába, mint valami utcai balhé, majd a városőrök.
Szóval, amennyiben mindenki fejet hajt a terv előtt, visszasétál velük a késő délutánhoz közelítő narancsos égbolt fényeiben a holdudvarra, ahol még szép számmal játszanak a különféle népek.
Ő a részéről már igazán nem szeretne több pénzt fordítani a mókára, meg is fáradt már ehhez, szóval újabb padot szemel ki maguknak, ahova könnyed mozdulattal helyezi le a hátsóját.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 20:59:54
Üzenet elküldve: 2014-05-02 20:59:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Dyntina Danbur//
*A kardvívókra tett megjegyzésre a lány rávigyorog a férfira, aki hirtelen nem tudja eldönteni, hogy inkább össze akar esni, vagy elfordulni. Végül csak elpirul, mintha megpillantotta volna a fedetlen testét.*
-Khm. *köszörüli meg a torkát.* Nincs vele probléma, mindenkinek joga van arra, hogy eldöntse melyik úton halad.
*Argus figyelmesen hallgatja, ahogyan a lány a kardvívásoktatásról beszél, közben próbál visszaemlékezni, hogy a Farkasoknál mit látott. Ő maga nem ért a kardvíváshoz, csak annyit, amennyit muszáj. Hol kell megfogni, és melyik felével kell az ellenfél felé hadonászni. Néhány résznél furcsán néz a lányra, vagy csak megjegyzi, hogy:* Érdekes. *Nem a lány szaktudását becsméreli vele, csak csodálkozik, hogy mennyire eltérő a két képzés.*
-Ismerek egy férfit, aki kiváló kardforgató. A fiáit éles karddal tanította küzdeni. Azt mondta, hogy az első vágás után megtanulják, hogy miért kell védekezniük. Ahogy nézzük igaza lett, a fiainál jobb kardforgatót még nem láttam. Bár sokak szerint kegyetlen módon nevelte őket. Hallottam, hogy amikor az Ifjú Farkas nyolc talán tíz lehet, akkor az apja kihívta gyakorolni. Ráparancsolta a fiára, hogy támadja meg. A fiú teljes erejéből csapott az apja lábára, de az apa direkt nem hárított. Hogy a fia megtanulja, hogy milyen, amikor a kard emberbe mar. *Miközben Argus mesél, akkor olyan könnyedséggel beszél, mintha a piaci vásárlásról beszélne.
Amikor a komor témáról beszélnek, akkor Dyntina tesz egy megjegyzést, amely nem kerüli el a mágus figyelmét. Megcsóválja a fejét.*
-Kevés vagy hozzá. *mosolyog a lányra. *Mágiahasználó, vele szemben semmit nem ér a kardforgatás. És igen, jól mondod. Gyilkolni bűn.
~És vállalom is érte a büntetésemet, ha eljön az idő.~
*Hallgatja a lány elmélkedését a titokzatos halottról, közben nem a sírt nézi, hanem a lány
figyelik. Figyeli, ahogyan a haja lebben, ahogy gesztikulál a karjaival, miközben beszél. Kecses, és mégis tele van erővel, és tűzzel.*
-Szerintem az utóbbi volt, de nem azért csinálták, hogy okuljanak belőle, hanem egy gonosz tréfa. Az arc a sírkövön nevet, vagy inkább kinevet minket.
*A lány elindul a tömeg felé, s láthatóan a játékokat nézi. Argus is gyorsan körbenéz, hogy felmérje, milyen játékokkal csalják ki az emberek pénzét.*
-Hát persze. Mágiát tanítok napi tíz – tizenegy aranyért. *neveti el magát a mágus.* Persze ha nem mágiát, akkor azt, amire megkérnek. *kacsint cinkosan a lányra.* A leleményes Argus mindent tud, amit nem, azt megkérdezi a misztikus erőktől. *kuncog a férfi.* Tudja, a legtöbb gazdag annyit sem foglalkozik a gyermekeivel, hogy maguk tanítsák őket, így azt sem tudják, hogy kik a gyermekeik. Ismernek hangzatos szavakat, és kifejezéseket. Politika, Kereskedelem, Idegen nyelvek, Ősi kultúrák. Persze van olyan, hogy azt kéri, hogy tanítsam a gyereküket énekelni, vagy táncolni. De az ilyesmit is megoldom valahogy. Egyszer egy nő azt kérte, hogy különleges énekeket, dalokat tanítsak a gyermekének. Jó nagy bajban voltam, hiszen, ha nemet mondok, akkor ugrott a pénz. Így hát jól ismert kocsmadalokat költöttem át. Vettem egy Vízmélyi legendát, és kocsmadal ritmusára elénekeltettem a gyermekkel. Egészen estig énekeltettem a lányt. A nap végén az anyának is el kellet énekelnie. Az anyja meg volt elégedve velem. *nevet fel ismét a férfi.* Igazi mágiát nem tanítok, főleg nem ezeknek. Itt nem a pénzükre utalok, hanem a hozzáállásukról. A legtöbb ember, azt látja, hogy tárgyat lebegtetünk, vagy tűzlabdát dobunk az ellenfelünkre, és hasonlóak. De valójában a mágia nem más, mint a megértés. Az, hogy valaki ilyen csodás dolgokra képes, az mellékes.
*Nyújtja a karját a lány felé, hogy az nyugodtan karoljon bele.*
-Akar valamit játszani?
//Dyntina Danbur//
*A kardvívókra tett megjegyzésre a lány rávigyorog a férfira, aki hirtelen nem tudja eldönteni, hogy inkább össze akar esni, vagy elfordulni. Végül csak elpirul, mintha megpillantotta volna a fedetlen testét.*
-Khm. *köszörüli meg a torkát.* Nincs vele probléma, mindenkinek joga van arra, hogy eldöntse melyik úton halad.
*Argus figyelmesen hallgatja, ahogyan a lány a kardvívásoktatásról beszél, közben próbál visszaemlékezni, hogy a Farkasoknál mit látott. Ő maga nem ért a kardvíváshoz, csak annyit, amennyit muszáj. Hol kell megfogni, és melyik felével kell az ellenfél felé hadonászni. Néhány résznél furcsán néz a lányra, vagy csak megjegyzi, hogy:* Érdekes. *Nem a lány szaktudását becsméreli vele, csak csodálkozik, hogy mennyire eltérő a két képzés.*
-Ismerek egy férfit, aki kiváló kardforgató. A fiáit éles karddal tanította küzdeni. Azt mondta, hogy az első vágás után megtanulják, hogy miért kell védekezniük. Ahogy nézzük igaza lett, a fiainál jobb kardforgatót még nem láttam. Bár sokak szerint kegyetlen módon nevelte őket. Hallottam, hogy amikor az Ifjú Farkas nyolc talán tíz lehet, akkor az apja kihívta gyakorolni. Ráparancsolta a fiára, hogy támadja meg. A fiú teljes erejéből csapott az apja lábára, de az apa direkt nem hárított. Hogy a fia megtanulja, hogy milyen, amikor a kard emberbe mar. *Miközben Argus mesél, akkor olyan könnyedséggel beszél, mintha a piaci vásárlásról beszélne.
Amikor a komor témáról beszélnek, akkor Dyntina tesz egy megjegyzést, amely nem kerüli el a mágus figyelmét. Megcsóválja a fejét.*
-Kevés vagy hozzá. *mosolyog a lányra. *Mágiahasználó, vele szemben semmit nem ér a kardforgatás. És igen, jól mondod. Gyilkolni bűn.
~És vállalom is érte a büntetésemet, ha eljön az idő.~
*Hallgatja a lány elmélkedését a titokzatos halottról, közben nem a sírt nézi, hanem a lány
figyelik. Figyeli, ahogyan a haja lebben, ahogy gesztikulál a karjaival, miközben beszél. Kecses, és mégis tele van erővel, és tűzzel.*
-Szerintem az utóbbi volt, de nem azért csinálták, hogy okuljanak belőle, hanem egy gonosz tréfa. Az arc a sírkövön nevet, vagy inkább kinevet minket.
*A lány elindul a tömeg felé, s láthatóan a játékokat nézi. Argus is gyorsan körbenéz, hogy felmérje, milyen játékokkal csalják ki az emberek pénzét.*
-Hát persze. Mágiát tanítok napi tíz – tizenegy aranyért. *neveti el magát a mágus.* Persze ha nem mágiát, akkor azt, amire megkérnek. *kacsint cinkosan a lányra.* A leleményes Argus mindent tud, amit nem, azt megkérdezi a misztikus erőktől. *kuncog a férfi.* Tudja, a legtöbb gazdag annyit sem foglalkozik a gyermekeivel, hogy maguk tanítsák őket, így azt sem tudják, hogy kik a gyermekeik. Ismernek hangzatos szavakat, és kifejezéseket. Politika, Kereskedelem, Idegen nyelvek, Ősi kultúrák. Persze van olyan, hogy azt kéri, hogy tanítsam a gyereküket énekelni, vagy táncolni. De az ilyesmit is megoldom valahogy. Egyszer egy nő azt kérte, hogy különleges énekeket, dalokat tanítsak a gyermekének. Jó nagy bajban voltam, hiszen, ha nemet mondok, akkor ugrott a pénz. Így hát jól ismert kocsmadalokat költöttem át. Vettem egy Vízmélyi legendát, és kocsmadal ritmusára elénekeltettem a gyermekkel. Egészen estig énekeltettem a lányt. A nap végén az anyának is el kellet énekelnie. Az anyja meg volt elégedve velem. *nevet fel ismét a férfi.* Igazi mágiát nem tanítok, főleg nem ezeknek. Itt nem a pénzükre utalok, hanem a hozzáállásukról. A legtöbb ember, azt látja, hogy tárgyat lebegtetünk, vagy tűzlabdát dobunk az ellenfelünkre, és hasonlóak. De valójában a mágia nem más, mint a megértés. Az, hogy valaki ilyen csodás dolgokra képes, az mellékes.
*Nyújtja a karját a lány felé, hogy az nyugodtan karoljon bele.*
-Akar valamit játszani?
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 19:42:18
Üzenet elküldve: 2014-05-02 19:42:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
//Argus//
*Amikor a férfi felnevet, megnyugszik. Ezek szerint ő is viccesnek találja a gondolatot, hogy a lány kalózkodjon, pedig tökéletesen igaz, de számára az a lényeg, hogy ne tudja meg, hogy ki is ő.*
- Ugyan. *Legyint immár ki tudja hanyadik alkalommal.* - Van a városőröknek komolyabb problémája is, gyilkosokat kell elkapniuk és a parkban huncutkodó párokat. *Nevetgél magában, pedig a férfinek igaza van. Egy városőrt még talán ki tudna cselezni, bár azt is nehezen, de többet biztos nem.
Együtt nevet a férfivel a gondolatra, hogy szakállas fejjel, papagájjal a vállán, annak ellenére, hogy pontosan tudja, hogy az igazi kalózokra csak a szakállas, borostás, igénytelen fej és gyakran a büdös száj jellemző. Kivéve persze Nathalont, aki mindig az igényesség és a tisztaság mintaképe volt, bár ez elf származása miatt nem volt meglepő.*
- És mi azzal a probléma? *Kérdez vissza ismét ravasz vigyorral a férfi kardvívókra tett megjegyzésére.
Hogy a témán továbbhaladjanak, még az állítólagos kardoktató foglalkozásáról beszél egy kicsit, úgy tűnik kezd erről a fejében kialakulni egy teljesebb kép, így talán máskor is hazudhatná ezt, ha valaki rákérdez.* - Á, csak addig kell a fakard, amíg az alapokat megtanulják és gyakorolnak, utána másik oktatóhoz kerülnek, akinél már igazi kardokat használnak. *Mondja és maga is meglepődik, milyen hihető sztorit tálalt. Ő meg eddig össze-vissza hebegett habogott mindenféle hihetetlen dolgokról, meg, hogy istállóban dolgozott, de közben nem is ért a lovakhoz, mikor a legkézenfekvőbb és hihetőbb dolog az oktatás. Amint a férfi saját foglalkozásáról kezd beszélni, kissé megsajnálja. Na persze nem azért, mert lenézné, sőt nagyon is jól tudja, hogy milyen nehéz a semmiből megélni. Csak éppen vannak akik a becsületes utat választják, mint Argus, és vannak akik a becsületes egyedek vagyonát választják, mint Dyn.
A vidám témákról hirtelen valami igen komorhoz érnek és a lányt meglepi a férfi szokatlan őszintesége* ~Talán azért mond el ennyi mindent, mert zavarban van.~ *Gondolja és lehajtja a fejét. Ez egy olyan téma, ami őt is meglágyítja, mivel pontosan tudja, milyen elveszíteni egy testvért. Bár az övé remélhetőleg még él, de évek óta nem is látta.*
- Ha megtalálod, csak szólj és elintézem neked. *Mondja hirtelen felindulásból, de igazából ő is csak hallja, amit mond, nem is gondolkodott rajta. De hát miért ne? Nincs körülbelül fél órája sem, hogy összetalálkoztak, de ő már itt ajánlgatja, hogy megöl valakit. Hát ezzel lehet, hogy most lőttek az ártatlan, naiv kislány álcájának ezért gyorsan hozzátesz még valamit.* - Gyilkolni bűn. *Mondja megint, de ettől meg csak nevetni támad kedve.* ~Nagyobb közhelyet nem tudtál volna kitalálni. Lehetett volna még az is, hogy: Az erőszak erőszakot szül. Az is nagyon egyedi.~ *Vitatkozik saját magával és be kell ismernie, hogy tényleg elég idiótán jött ki a dolog.
Gyorsan, mint akit Marcus Marra annyira érdekel, odalép a sírhoz és a következőket már tényleg nagyon érdekesnek találja. Nem buta ő, csak keveset tud még, de ezen változtatni akar, így minden új információ csak fejleszti őt. Ezért is figyel olyan nagyon, a férfi magyarázására és már tudja is, hogy legalább ezért megérte, hogy fellökte őt.*
- Lenyűgöző. *Mondja őszintén és beindul a fantáziája. * - Biztos valami hatalmas varázsló volt és olyan dolgokat tudott, amikről nem akarta, hogy mások kezébe kerüljenek, ezért inkább úgy döntött meghal és magával vitte minden tudását. *Nyomja le gyorsan képzeletének újabb szülöttjét. Vannak akik már hozzászoktak a lány mértéktelen fantáziájához, de lehet másoknak új. * - Vaagy. Ő volt egy gonosz varázsló, akit megöltek és sírját közszemlére bocsátották, hogy mindenki okuljon belőle. *Mondja nagyon sejtelmesen, lényegében suttogva.
Miután megcsodálták a sírt végig néz az összegyűlt tömegen. Vannak akik célba dobással próbálkoznak, mások fogadni jöttek, Dynnek viszont be kell látnia, hogy ezek közül egyik sem érdekli. Jobban lenyűgözi maga a hely, bár biztos, hogy este még szebb.*
- Apropó, mit is tanít a gazdag kölyköknek? *Kérdez kissé gúnyosan megnyomva az utolsó két szót. Persze, egyrészt lenézi őket, mert ők is lenézik őt, másrészt viszont valaha ő is olyan gazdag kölyök volt, akihez tanító járt (kisebb nagyobb sikerrel). * - Csak nem mágiát? *Hirtelen elengedi a másik karját és fellelkesül. Na persze, mintha neki lenne bármi affinitása is a dologhoz.*
//Argus//
*Amikor a férfi felnevet, megnyugszik. Ezek szerint ő is viccesnek találja a gondolatot, hogy a lány kalózkodjon, pedig tökéletesen igaz, de számára az a lényeg, hogy ne tudja meg, hogy ki is ő.*
- Ugyan. *Legyint immár ki tudja hanyadik alkalommal.* - Van a városőröknek komolyabb problémája is, gyilkosokat kell elkapniuk és a parkban huncutkodó párokat. *Nevetgél magában, pedig a férfinek igaza van. Egy városőrt még talán ki tudna cselezni, bár azt is nehezen, de többet biztos nem.
Együtt nevet a férfivel a gondolatra, hogy szakállas fejjel, papagájjal a vállán, annak ellenére, hogy pontosan tudja, hogy az igazi kalózokra csak a szakállas, borostás, igénytelen fej és gyakran a büdös száj jellemző. Kivéve persze Nathalont, aki mindig az igényesség és a tisztaság mintaképe volt, bár ez elf származása miatt nem volt meglepő.*
- És mi azzal a probléma? *Kérdez vissza ismét ravasz vigyorral a férfi kardvívókra tett megjegyzésére.
Hogy a témán továbbhaladjanak, még az állítólagos kardoktató foglalkozásáról beszél egy kicsit, úgy tűnik kezd erről a fejében kialakulni egy teljesebb kép, így talán máskor is hazudhatná ezt, ha valaki rákérdez.* - Á, csak addig kell a fakard, amíg az alapokat megtanulják és gyakorolnak, utána másik oktatóhoz kerülnek, akinél már igazi kardokat használnak. *Mondja és maga is meglepődik, milyen hihető sztorit tálalt. Ő meg eddig össze-vissza hebegett habogott mindenféle hihetetlen dolgokról, meg, hogy istállóban dolgozott, de közben nem is ért a lovakhoz, mikor a legkézenfekvőbb és hihetőbb dolog az oktatás. Amint a férfi saját foglalkozásáról kezd beszélni, kissé megsajnálja. Na persze nem azért, mert lenézné, sőt nagyon is jól tudja, hogy milyen nehéz a semmiből megélni. Csak éppen vannak akik a becsületes utat választják, mint Argus, és vannak akik a becsületes egyedek vagyonát választják, mint Dyn.
A vidám témákról hirtelen valami igen komorhoz érnek és a lányt meglepi a férfi szokatlan őszintesége* ~Talán azért mond el ennyi mindent, mert zavarban van.~ *Gondolja és lehajtja a fejét. Ez egy olyan téma, ami őt is meglágyítja, mivel pontosan tudja, milyen elveszíteni egy testvért. Bár az övé remélhetőleg még él, de évek óta nem is látta.*
- Ha megtalálod, csak szólj és elintézem neked. *Mondja hirtelen felindulásból, de igazából ő is csak hallja, amit mond, nem is gondolkodott rajta. De hát miért ne? Nincs körülbelül fél órája sem, hogy összetalálkoztak, de ő már itt ajánlgatja, hogy megöl valakit. Hát ezzel lehet, hogy most lőttek az ártatlan, naiv kislány álcájának ezért gyorsan hozzátesz még valamit.* - Gyilkolni bűn. *Mondja megint, de ettől meg csak nevetni támad kedve.* ~Nagyobb közhelyet nem tudtál volna kitalálni. Lehetett volna még az is, hogy: Az erőszak erőszakot szül. Az is nagyon egyedi.~ *Vitatkozik saját magával és be kell ismernie, hogy tényleg elég idiótán jött ki a dolog.
Gyorsan, mint akit Marcus Marra annyira érdekel, odalép a sírhoz és a következőket már tényleg nagyon érdekesnek találja. Nem buta ő, csak keveset tud még, de ezen változtatni akar, így minden új információ csak fejleszti őt. Ezért is figyel olyan nagyon, a férfi magyarázására és már tudja is, hogy legalább ezért megérte, hogy fellökte őt.*
- Lenyűgöző. *Mondja őszintén és beindul a fantáziája. * - Biztos valami hatalmas varázsló volt és olyan dolgokat tudott, amikről nem akarta, hogy mások kezébe kerüljenek, ezért inkább úgy döntött meghal és magával vitte minden tudását. *Nyomja le gyorsan képzeletének újabb szülöttjét. Vannak akik már hozzászoktak a lány mértéktelen fantáziájához, de lehet másoknak új. * - Vaagy. Ő volt egy gonosz varázsló, akit megöltek és sírját közszemlére bocsátották, hogy mindenki okuljon belőle. *Mondja nagyon sejtelmesen, lényegében suttogva.
Miután megcsodálták a sírt végig néz az összegyűlt tömegen. Vannak akik célba dobással próbálkoznak, mások fogadni jöttek, Dynnek viszont be kell látnia, hogy ezek közül egyik sem érdekli. Jobban lenyűgözi maga a hely, bár biztos, hogy este még szebb.*
- Apropó, mit is tanít a gazdag kölyköknek? *Kérdez kissé gúnyosan megnyomva az utolsó két szót. Persze, egyrészt lenézi őket, mert ők is lenézik őt, másrészt viszont valaha ő is olyan gazdag kölyök volt, akihez tanító járt (kisebb nagyobb sikerrel). * - Csak nem mágiát? *Hirtelen elengedi a másik karját és fellelkesül. Na persze, mintha neki lenne bármi affinitása is a dologhoz.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 19:07:44
Üzenet elküldve: 2014-05-02 19:07:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
//Nilynn, Darel, Kramlaf//
- Oh. *Egyik kezében tartja akönyvet továbbra is, a másikkal pedig a korsó után nyúl.* -Köszönöm, vagyis köszönjük. Mi ez?
*Teszi fel a kérdést, de a választ nem várja meg. A korsót szája elé emeli. De mielőtt még beleinna előbb beleszimatol. Illata alapján nem lehet olyan rossz sem vészes. Még mielőtt beleihatna megnézi mindhárom jelenlévő arcát, hogy azok mégis hogy reagálnak, ha isznak a számára ismeretlen nedűből. Először csak nyelve hegyét mártja az italba, ízlelés gyanánt. Majd nyelvével csettint, miszerint ízlik neki, majd már rendesen bele is kortyol a korsóban. Közben hallgatja a beszámolókat a fegyvervásárról.*
- Minden tájról? És melyik volt a legjobb? Mármint, ami tényleg jó, jó? Nem csak úgy mondva, hogy jó, de aztán két csapástól eltörik a kard? Egy olyan azért nem a legjobb vétel, főleg ha netalán harcra kerül a sor.
*Magyarázza, bár inkább csak magának, hiszen valószínű, hogy a jelenlévők mind tisztában vannak ezekkel a dolgokkal. Mióta elindult otthonról egyre több dologra jön rá, az élettel kapcsolatban. Nem is olyan egyszerű minden, mint ahogy ő azt elképzelte. Habár kardjáról nem szívesen mondana le. Bátyjától kapta, s mint olyan, az kedves számára. Eddig nem sokszor kellett hasznát vennie, de mikor megtette, akkor teljesen jó hasznát vette, nem hagyta akkor cserben.
Darel invitálására mosolyogva beleegyez.*
- Rendben, hátha közelebbről megnézem, nem is olyan rosszak, mint ahogy az kívülről látszik.
*S ezzel követi a férfit a tömeg felé. Amely sikoltozik, és kiabál. És szinte mind egy pontra fókuszál. Vagyis valójában kettőre. Két kakasra, akik épp egymással harcolnak. A látvánnyal hamar megelégszik, s inkább a tömeget pásztázza. Vagyis az embereket. Nem érti meg egyszerűen, s száját el is húzza némileg, hogy ennek látszatát is adja. Hogyan tudnak az emberek ennyire izgulni két kakas harcára? Fejét kissé megrázza, mikor meghallja Darel hangját, amint felteszi pénzét az egyik kakasra.*
- Aha! *Ad hangot, hogy némileg érti a dolgot.* - De nem, nem értem továbbra sem. *Morfondírozik most már hangosan is.* - Van ennek valami értelme?
*Lép a kékszemű férfi mellé, majd fejét oldalra fordítva néz fel rá. Ha Darel letekint rá, láthatja, hogy tényleg nem érti az egész kakasviadal lényegét.*
- Apropó. *Szólal meg, elterelve a témát, olyanra, amihez még ért is.* - Hallottam visszajutattad Nilynnt az erdőből, mikor az eltévedt. Képes az egyenes úton is eltévedni. Nem tudom, mondott-e érte köszönetet, de azért megteszem, ha nem tette volna. Nem mindig teszi meg.*Legyint a könyvet tartó kezével, majd újra belekóstol italába.* - Nem mindig szokása, de nem kell ezért haragudni rá. Szóval köszönöm. Lehet ha nem fut veled össze, akkor még mindig ott keringene. *Mosolyog rá a fiúra.*
//Nilynn, Darel, Kramlaf//
- Oh. *Egyik kezében tartja akönyvet továbbra is, a másikkal pedig a korsó után nyúl.* -Köszönöm, vagyis köszönjük. Mi ez?
*Teszi fel a kérdést, de a választ nem várja meg. A korsót szája elé emeli. De mielőtt még beleinna előbb beleszimatol. Illata alapján nem lehet olyan rossz sem vészes. Még mielőtt beleihatna megnézi mindhárom jelenlévő arcát, hogy azok mégis hogy reagálnak, ha isznak a számára ismeretlen nedűből. Először csak nyelve hegyét mártja az italba, ízlelés gyanánt. Majd nyelvével csettint, miszerint ízlik neki, majd már rendesen bele is kortyol a korsóban. Közben hallgatja a beszámolókat a fegyvervásárról.*
- Minden tájról? És melyik volt a legjobb? Mármint, ami tényleg jó, jó? Nem csak úgy mondva, hogy jó, de aztán két csapástól eltörik a kard? Egy olyan azért nem a legjobb vétel, főleg ha netalán harcra kerül a sor.
*Magyarázza, bár inkább csak magának, hiszen valószínű, hogy a jelenlévők mind tisztában vannak ezekkel a dolgokkal. Mióta elindult otthonról egyre több dologra jön rá, az élettel kapcsolatban. Nem is olyan egyszerű minden, mint ahogy ő azt elképzelte. Habár kardjáról nem szívesen mondana le. Bátyjától kapta, s mint olyan, az kedves számára. Eddig nem sokszor kellett hasznát vennie, de mikor megtette, akkor teljesen jó hasznát vette, nem hagyta akkor cserben.
Darel invitálására mosolyogva beleegyez.*
- Rendben, hátha közelebbről megnézem, nem is olyan rosszak, mint ahogy az kívülről látszik.
*S ezzel követi a férfit a tömeg felé. Amely sikoltozik, és kiabál. És szinte mind egy pontra fókuszál. Vagyis valójában kettőre. Két kakasra, akik épp egymással harcolnak. A látvánnyal hamar megelégszik, s inkább a tömeget pásztázza. Vagyis az embereket. Nem érti meg egyszerűen, s száját el is húzza némileg, hogy ennek látszatát is adja. Hogyan tudnak az emberek ennyire izgulni két kakas harcára? Fejét kissé megrázza, mikor meghallja Darel hangját, amint felteszi pénzét az egyik kakasra.*
- Aha! *Ad hangot, hogy némileg érti a dolgot.* - De nem, nem értem továbbra sem. *Morfondírozik most már hangosan is.* - Van ennek valami értelme?
*Lép a kékszemű férfi mellé, majd fejét oldalra fordítva néz fel rá. Ha Darel letekint rá, láthatja, hogy tényleg nem érti az egész kakasviadal lényegét.*
- Apropó. *Szólal meg, elterelve a témát, olyanra, amihez még ért is.* - Hallottam visszajutattad Nilynnt az erdőből, mikor az eltévedt. Képes az egyenes úton is eltévedni. Nem tudom, mondott-e érte köszönetet, de azért megteszem, ha nem tette volna. Nem mindig teszi meg.*Legyint a könyvet tartó kezével, majd újra belekóstol italába.* - Nem mindig szokása, de nem kell ezért haragudni rá. Szóval köszönöm. Lehet ha nem fut veled össze, akkor még mindig ott keringene. *Mosolyog rá a fiúra.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 18:42:41
Üzenet elküldve: 2014-05-02 18:42:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Dyntina Danbur//
*A férfi érdeklődve várja, hogy a lány mit válaszol a kérdésére.*
-Kalózkodás? Lopás? *neveti el magát Argus.* Elég bátor vicc. *Jegyzi meg.* Ha egy városőr meghallja és komolyan veszi, akkor nehezen magyarázná ki. *Argus ismét elkezd nevetni, ahogy elképzeli a törékeny lányt egy kalózhajón. Szablyával a kezében, papagájjal a vállán, falábbal, és persze nagy szakállal. Hosszú ideig meg sem tud szólalni, csak fél szavakat képes kinyögni a nevetés közben.*
-Papagáj, faláb, fél szem, szakáll.
*Miután abbahagyja a nevetést, végre ismét a lányra tud figyelni.*
-Kardvívás. Hasznos dolog, hogy a gyerekek megtanulják megvédeni magukat. Evvel csak az a probléma, hogy a kardforgató lehet becsületes, és erényes, vagy alávaló, és kegyetlen. *Akarná folytatni az elmélkedést, de inkább nem megy bele a jó, és rossz fogalmába.*
-Az kifejezetten jó, hogy fakardokkal gyakorolnak. Egyik barátom is kardforgató, de neki nyolc éves korában már éles karddal kellet gyakorolnia.
*Argus sejti, hogy a lány hecceli a világító bot megjegyzésével, de nem érdekli.*
-A Pegazusban mosogatok, és időnként a gazdagabb gyerekeket tanítok. Valamiből meg kell élnem. *megrántja a vállát. Jobb munkát is el tudna képzelni magának, de legalább dolgozik. Apja mindig azt tanította neki, hogy a munka a fontos, nem pedig, hogy mit csinálsz.*
-Azért jöttem a városba, hogy elkapja egy gyilkost. *jelenti ki Argus. Arcáról pillanatok alatt eltűnik a vidámság, és a jókedv, s csak az elszántság marad helyettük.*
~Vajon mennyit mondhatok el neki? Ha belemegyek, akkor csak elszomorodik, de ha nem mondok semmit, akkor pedig az elméje teremti meg a démonokat.~
-Megölte a kishúgomat. De ne rontsuk most el evvel a kedvünket. Az előbb Marcus Marra-ról kérdezett.
*Egy kicsit megáll, hogy összeszedje a gondolatait, majd megszólal.*
- Igazából fogalmam sincs, hogy ki volt a Marcus Marra. *Neveti el magát a férfi.* Összesen annyit tudok róla, hogy mi a neve, és hogy itt a sírja. A nevét is a sírkőrről olvastam le. Azt sem tudom, hogy mikor élt, de ha egy ilyen különleges helyen temették el, akkor annak oka kell, hogy legyen. A sír készítője egy különleges fémmel töltötte ki a gravírozási nyomvonalat. Ez a fémet keleten holdezüstnek nevezik, és elég ritka. *meséli, miközben a sírhoz vezeti a lányt.* A holdezüst a fehérmárvány felületén eltűnik, teljesen beleolvad, igazából nem teljesen, mert ha alaposan megnézi ezt a részt.*mutat egy részre a síron.* Itt egy árnyalattal eltér az általános fehér márvány színétől, és ha megnézi, akkor a márvány erezet is megtörik ott, ahol a holdezüst rajzolat található. Szóval Holdezüst teljesen eltűnik a fehér márványban, de ha a hold fénye rávilágít, akkor ezüstszínben tükröződik. Ezen a síron egy arc van elrejtve ilyen módon, szerintem a titokzatos Marcus Marra. Bizonyos varázslók, és titkos szervezetek ilyen módon rejtették el a tudásukat, vagy hagytak hátra üzenetet a beavatottaknak. Persze ennél sokkal érdekesebb a holdezüst bányászása, és feldolgozása.
*Argus rájön, hogy megint sokat beszél. Próbál odafigyelni, hogy ne beszéljen sokat, de ha egyszer elkezdi, akkor nem mindig tud leállni. S a szavak csak úgy áramlanak belőle.*
//Dyntina Danbur//
*A férfi érdeklődve várja, hogy a lány mit válaszol a kérdésére.*
-Kalózkodás? Lopás? *neveti el magát Argus.* Elég bátor vicc. *Jegyzi meg.* Ha egy városőr meghallja és komolyan veszi, akkor nehezen magyarázná ki. *Argus ismét elkezd nevetni, ahogy elképzeli a törékeny lányt egy kalózhajón. Szablyával a kezében, papagájjal a vállán, falábbal, és persze nagy szakállal. Hosszú ideig meg sem tud szólalni, csak fél szavakat képes kinyögni a nevetés közben.*
-Papagáj, faláb, fél szem, szakáll.
*Miután abbahagyja a nevetést, végre ismét a lányra tud figyelni.*
-Kardvívás. Hasznos dolog, hogy a gyerekek megtanulják megvédeni magukat. Evvel csak az a probléma, hogy a kardforgató lehet becsületes, és erényes, vagy alávaló, és kegyetlen. *Akarná folytatni az elmélkedést, de inkább nem megy bele a jó, és rossz fogalmába.*
-Az kifejezetten jó, hogy fakardokkal gyakorolnak. Egyik barátom is kardforgató, de neki nyolc éves korában már éles karddal kellet gyakorolnia.
*Argus sejti, hogy a lány hecceli a világító bot megjegyzésével, de nem érdekli.*
-A Pegazusban mosogatok, és időnként a gazdagabb gyerekeket tanítok. Valamiből meg kell élnem. *megrántja a vállát. Jobb munkát is el tudna képzelni magának, de legalább dolgozik. Apja mindig azt tanította neki, hogy a munka a fontos, nem pedig, hogy mit csinálsz.*
-Azért jöttem a városba, hogy elkapja egy gyilkost. *jelenti ki Argus. Arcáról pillanatok alatt eltűnik a vidámság, és a jókedv, s csak az elszántság marad helyettük.*
~Vajon mennyit mondhatok el neki? Ha belemegyek, akkor csak elszomorodik, de ha nem mondok semmit, akkor pedig az elméje teremti meg a démonokat.~
-Megölte a kishúgomat. De ne rontsuk most el evvel a kedvünket. Az előbb Marcus Marra-ról kérdezett.
*Egy kicsit megáll, hogy összeszedje a gondolatait, majd megszólal.*
- Igazából fogalmam sincs, hogy ki volt a Marcus Marra. *Neveti el magát a férfi.* Összesen annyit tudok róla, hogy mi a neve, és hogy itt a sírja. A nevét is a sírkőrről olvastam le. Azt sem tudom, hogy mikor élt, de ha egy ilyen különleges helyen temették el, akkor annak oka kell, hogy legyen. A sír készítője egy különleges fémmel töltötte ki a gravírozási nyomvonalat. Ez a fémet keleten holdezüstnek nevezik, és elég ritka. *meséli, miközben a sírhoz vezeti a lányt.* A holdezüst a fehérmárvány felületén eltűnik, teljesen beleolvad, igazából nem teljesen, mert ha alaposan megnézi ezt a részt.*mutat egy részre a síron.* Itt egy árnyalattal eltér az általános fehér márvány színétől, és ha megnézi, akkor a márvány erezet is megtörik ott, ahol a holdezüst rajzolat található. Szóval Holdezüst teljesen eltűnik a fehér márványban, de ha a hold fénye rávilágít, akkor ezüstszínben tükröződik. Ezen a síron egy arc van elrejtve ilyen módon, szerintem a titokzatos Marcus Marra. Bizonyos varázslók, és titkos szervezetek ilyen módon rejtették el a tudásukat, vagy hagytak hátra üzenetet a beavatottaknak. Persze ennél sokkal érdekesebb a holdezüst bányászása, és feldolgozása.
*Argus rájön, hogy megint sokat beszél. Próbál odafigyelni, hogy ne beszéljen sokat, de ha egyszer elkezdi, akkor nem mindig tud leállni. S a szavak csak úgy áramlanak belőle.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 18:38:28
Üzenet elküldve: 2014-05-02 18:38:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Nily, Freyai, Kramlaf, Darel + Mesélő(Sh)//
* Megvonja vállát az okvetetlenkedésre*
- Tőlem aztán vidd, ha tetszik.
* Fűzi még a kis beszélgetés végére. Részéről aztán abszolúte mindegy, hogy mit tesz a másik a korsóval. Darel személy szerint vissza fogja szolgáltatni, mint azt említette.
- Rendben, Kramlaf
* Bólint végül a megszólítást illetően. Legyen ahogy a szerzetes akarja.
- Én pedig egyszerűen Darel.
* Egészíti ki ő is csak, hogy tiszta víz legyen abban a bizonyos pohárban. Így korrekt végül is.
Figyelmét ekkor másfelé irányítja Kramlaf és hangot is ad a figyelem irányának. Darel követi azt a bizonyos „Oda” helyet. Nem nehéz kiszúrni az érdeklődés tárgyát, a két leány lépdel keresztül az udvaron. Még így a tömegben is könnyű kiszúrni a nagyságos kisasszony kék ruhatengerét. Csinos látvány meg kell hagyni. Egy biccentéssel Darel is jelez nekik, mikor összeakad a tekintetük, hogy mutassa merre is lelik a két fiút ha a társaságukra vágynak. Majd fordulnak vissza s folytatódik a beszéd. Vagyis folytatódna, de Kramlaf nem bír magával és egyenest a tömegbe üvölt. Sikerül még a kiabáló kakas viadalosokat is túlszárnyalnia, néhány közülük is odafigyelnek és természetesen ha már meglátják a zajforrást akkor annak célját és kutatni kezdik. Néhány ember szeme meg akad a két közeledő fiatal lányon.
A fiú csupán áll csendben és vet még egy apró pillantást a két lány felé, apró bíztató mosoly jelenik meg arcán feléjük, már ha az iménti hangos felszólítás sikerrel zavarba hozta őket. Majd apró fejcsóválással fordul vissza a szerzeteshez , de tovább nem konstatálja, sőt lehet a másik nem is látja ezt a kis mozdulatot, nem is az a célja. Végül felteszi a kérdését mire csak hamar választ is kap egy jóízű korty után.
Némám hallgatja a terveket. Való igaz, a fiú is épp a munka után jár, de úgy látszik ő már sikerrel járt. Néhány nap múlva indul is északnak a pihenő felé. *
- Hát, hogy mihez értesz, azt csak Te tudatod.
- Minden esetre néhány napja a fogadóban kitűztek egy kiáltványt. Harcosokat keresnek vadászatra.
* Ebből gondolhatja a másik, hogy nem épp szarvasra lenne ez a kis vadászat. *
- Nagyjából egy hét múlva lesz egy találkozó. A papirusz még odabenn lóg, ha érdekel vess rá egy pillantást ha vége a mulatságnak.
* Végül a beszélgetés végére Nily is Freya is odaér. Kramlaf rögvest meghajol. Darel is feléjük fordul s apró fejhajtással köszönti őket. Majd lenyúl a padra álló helyzetben s felmarkolja az ott pihenő korsókat. *
- Gondoltuk szomjasak lesztek.
* Nyújtja a két lánynak a fa korsókat. Majd elhangzanak a kíváncsiskodó kérdések a fegyverekről. *
- Csupán a messzi földi különlegességekre voltam kíváncsi, idegen földek kovácsainak munkájára.
* Rendezi le hamar a kis incselkedést. *
- Csupán ez van, De ez épp elég.
* Teszi még hozzá Kramlafhoz fordulva s látható az oldalán lógó méretes darab, rajta a jól ismert farkas fej amely ugrásra készen figyeli a körötte lévő világot. A görcsösen ragaszkodóra nem sokat reagál, csak a másikra néz. *
- Hűséges típus vagyok.
* Mond végül ennyit aztán vissza a két lányra. Freyai érdeklődésére odafordul. *
- Lehetőség éppen akad.
* S tekintete meg akad ismét a kakasviadal résztvevőin. Újabb küzdelem veszi éppen kezdetét. *
- A szerencse forgandó igaz Kramlaf?
* Fordul a másik felé egy pillanatra az iménti kis eseményekre utalva, majd orcáján apró kis mosoly, jelenik meg s végül Freyai hoz fordul vissza. *
- Gyere, ezt próbáltuk ki az imént.
* Mondja majd elindul ha a lány is megy vele akkor ketten lépnek az ujjongó tömegbe ahol a két kakas ismét egymásnak szaladva hangos rikácsolásba kezd. Csak hamar vége ennek a körnek is és újabb szerencsések lettek gazdagabbak, szerencsétlenek szegényebbek. Majd következik egy újabb forduló, mire előrelép a fiú is. *
* A fogadás szervező (Meshélő (Sh)) férfi felé intézi szavait ő is csak úgy mint a többiek * - 250 Aranyat, a fehérre! * Mondja határozottan majd a másik kezébe ejti a pénzes erszényt. *
* Aztán némán vár csupán, karjai keresztbe fonja mellkasa előtt és várja az eseményeket.*
//Nily, Freyai, Kramlaf, Darel + Mesélő(Sh)//
* Megvonja vállát az okvetetlenkedésre*
- Tőlem aztán vidd, ha tetszik.
* Fűzi még a kis beszélgetés végére. Részéről aztán abszolúte mindegy, hogy mit tesz a másik a korsóval. Darel személy szerint vissza fogja szolgáltatni, mint azt említette.
- Rendben, Kramlaf
* Bólint végül a megszólítást illetően. Legyen ahogy a szerzetes akarja.
- Én pedig egyszerűen Darel.
* Egészíti ki ő is csak, hogy tiszta víz legyen abban a bizonyos pohárban. Így korrekt végül is.
Figyelmét ekkor másfelé irányítja Kramlaf és hangot is ad a figyelem irányának. Darel követi azt a bizonyos „Oda” helyet. Nem nehéz kiszúrni az érdeklődés tárgyát, a két leány lépdel keresztül az udvaron. Még így a tömegben is könnyű kiszúrni a nagyságos kisasszony kék ruhatengerét. Csinos látvány meg kell hagyni. Egy biccentéssel Darel is jelez nekik, mikor összeakad a tekintetük, hogy mutassa merre is lelik a két fiút ha a társaságukra vágynak. Majd fordulnak vissza s folytatódik a beszéd. Vagyis folytatódna, de Kramlaf nem bír magával és egyenest a tömegbe üvölt. Sikerül még a kiabáló kakas viadalosokat is túlszárnyalnia, néhány közülük is odafigyelnek és természetesen ha már meglátják a zajforrást akkor annak célját és kutatni kezdik. Néhány ember szeme meg akad a két közeledő fiatal lányon.
A fiú csupán áll csendben és vet még egy apró pillantást a két lány felé, apró bíztató mosoly jelenik meg arcán feléjük, már ha az iménti hangos felszólítás sikerrel zavarba hozta őket. Majd apró fejcsóválással fordul vissza a szerzeteshez , de tovább nem konstatálja, sőt lehet a másik nem is látja ezt a kis mozdulatot, nem is az a célja. Végül felteszi a kérdését mire csak hamar választ is kap egy jóízű korty után.
Némám hallgatja a terveket. Való igaz, a fiú is épp a munka után jár, de úgy látszik ő már sikerrel járt. Néhány nap múlva indul is északnak a pihenő felé. *
- Hát, hogy mihez értesz, azt csak Te tudatod.
- Minden esetre néhány napja a fogadóban kitűztek egy kiáltványt. Harcosokat keresnek vadászatra.
* Ebből gondolhatja a másik, hogy nem épp szarvasra lenne ez a kis vadászat. *
- Nagyjából egy hét múlva lesz egy találkozó. A papirusz még odabenn lóg, ha érdekel vess rá egy pillantást ha vége a mulatságnak.
* Végül a beszélgetés végére Nily is Freya is odaér. Kramlaf rögvest meghajol. Darel is feléjük fordul s apró fejhajtással köszönti őket. Majd lenyúl a padra álló helyzetben s felmarkolja az ott pihenő korsókat. *
- Gondoltuk szomjasak lesztek.
* Nyújtja a két lánynak a fa korsókat. Majd elhangzanak a kíváncsiskodó kérdések a fegyverekről. *
- Csupán a messzi földi különlegességekre voltam kíváncsi, idegen földek kovácsainak munkájára.
* Rendezi le hamar a kis incselkedést. *
- Csupán ez van, De ez épp elég.
* Teszi még hozzá Kramlafhoz fordulva s látható az oldalán lógó méretes darab, rajta a jól ismert farkas fej amely ugrásra készen figyeli a körötte lévő világot. A görcsösen ragaszkodóra nem sokat reagál, csak a másikra néz. *
- Hűséges típus vagyok.
* Mond végül ennyit aztán vissza a két lányra. Freyai érdeklődésére odafordul. *
- Lehetőség éppen akad.
* S tekintete meg akad ismét a kakasviadal résztvevőin. Újabb küzdelem veszi éppen kezdetét. *
- A szerencse forgandó igaz Kramlaf?
* Fordul a másik felé egy pillanatra az iménti kis eseményekre utalva, majd orcáján apró kis mosoly, jelenik meg s végül Freyai hoz fordul vissza. *
- Gyere, ezt próbáltuk ki az imént.
* Mondja majd elindul ha a lány is megy vele akkor ketten lépnek az ujjongó tömegbe ahol a két kakas ismét egymásnak szaladva hangos rikácsolásba kezd. Csak hamar vége ennek a körnek is és újabb szerencsések lettek gazdagabbak, szerencsétlenek szegényebbek. Majd következik egy újabb forduló, mire előrelép a fiú is. *
* A fogadás szervező (Meshélő (Sh)) férfi felé intézi szavait ő is csak úgy mint a többiek * - 250 Aranyat, a fehérre! * Mondja határozottan majd a másik kezébe ejti a pénzes erszényt. *
* Aztán némán vár csupán, karjai keresztbe fonja mellkasa előtt és várja az eseményeket.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 17:26:58
Üzenet elküldve: 2014-05-02 17:26:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
//Nilynn, Darel, Kramlaf//
*Csak egyszerűen megvonja ismét a vállát, ahogy ibolyaszínű szemű barátnője Ressarról beszél. Na meg az ő csodálkozó szemeiről. Akkor nem csodálkozik, neki aztán mindegy. Csak egyszerűen továbbra sem érti, hogy a nő mire is akar gondolni.
A név választásnál kicsit elhúzza a száját.*
- Smaragd? Ah, nem, az nem illik egy sárkányhoz. Nem tudom, egy sárkánynak inkább olyan nevet adnék, ami kifejezi egy sárkány nagyságát, hatalmasságát, intelligenciáját, gonoszságát, vagy csak egyszerűen sárkány mivoltát. Nem, nem, a smaragd annyira nem lesz jó. Habár a Jáde az tetszik, még. Vagy a Cirkónia, esetleg Calen.
*Gondolkozik hangosan a neveken. Barátnője esetleg szemeit forgathatja, ahogy gyermekmód gondolkodik még az életről, és hogy mindennek nevet akar adni, hiába élő, vagy életlen az a dolog. Ahogy feléjük integet a férfi, lassan megindul feléjük. Közben fejét forgatva nézelődik a forgatagba, hátha talál valamit, ami megtetszik, vagy legalább felkelti érdeklődését. De úgy tűnik, hogy az még itt várat magára. Közben mosolyogva, de nem túl hangosan, csak épp annyira, hogy a tömeg zajától hallható legyen, beszél a lányhoz.*
- Nem, nem foltra gondoltam. Egy szép egyszerű virágmotívum hímzéssel, vagy egy állatot rá hímezni, vagy bármi ilyen dolgot. Hallottam, hogy vannak olyan emberek, akik ezt meg tudják csinálni, és nagyon ügyesek benne. Bármit amit elképzelsz, azt megvarrják neked. Szerintem érdemes lenne elgondolkodni rajta, nem? Azért mégis csak kár lenne egy kis szakadás miatt kidobni, egy olyan ruhát, amit szeretsz!
*Mondandója végén már Nilyt nézi, mosolygós szemekkel. Hamar választ kap kérdésére, amire csak beleegyezően bólogat és hümmög hozzá.*
- Igaz, sose volt jó az irányérzéked. Hiába indultunk el egyenesen, és csak egyenesen mentünk, visszafelé már kanyarogva akartál menni. Ezt mondjuk megértem, így tényleg be lehet ragadni egy erdőbe. De legalább jól sült el, és találkoztál valakivel, aki visszahozott a városba. Képzeld, ha nem lett volna ott. Talán még most is ott bolyonganál. Apádék meg megőrülnének izgalmukba, hogy mégis hova tűnhettél el. *Neveti el magát, ahogy lassan odaérnek a padhoz. Nily kérésén először csak meglepődik, majd csak bólint neki és rá is kacsint, miszerint nem fog beszélni senkinek sem arról, hogy most hogyan is került ide. Hiszen senki sem ismeri őt, annyira, hogy tudják, hogy nem is mászkálhatna szabadon. Meg senkire sem tartozik igazán. Meg tudja érteni barátnőjét, ha ezt titokban akarja tartani. Ha meg netalán Ressar megtalálná, akkor is, most ő itt van vele, nem kellene még az ő kísérete is.*
- Átható? Ijesztő? Kicsoda? *Kérdez vissza, mert hirtelenjében nem tudja, hogy kiről is beszél a lány. De választ már nem kap kérdésére, mert odaértek a padhoz. A két fiú előtt állnak meg. Kezeit maga előtt összekulcsolva tartja a könyvet, fejét kissé oldalra hajtva.*
- De legalább láttatok valami érdekes fegyvert, ha már arra jártatok? *Valójában őt is érdekelték volna a fegyverek, csak a hirtelen látott régi ismerős, annyire lekötötte, hogy erre már nem is figyelt oda. Később is lesz majd még ideje elmenni egy kovácshoz, ha éppen úgy hozza a sors. Addig meg érdeklődik, az sosem árt.* - És mi jót csináltatok itt? Lehet valamit is csinálni?
*Kérdezi, miközben úgyszintén körülnéz az udvaron. De a várt csoda nem következik be. Még mindig semmi sem kelti fel érdeklődését itt.*
//Nilynn, Darel, Kramlaf//
*Csak egyszerűen megvonja ismét a vállát, ahogy ibolyaszínű szemű barátnője Ressarról beszél. Na meg az ő csodálkozó szemeiről. Akkor nem csodálkozik, neki aztán mindegy. Csak egyszerűen továbbra sem érti, hogy a nő mire is akar gondolni.
A név választásnál kicsit elhúzza a száját.*
- Smaragd? Ah, nem, az nem illik egy sárkányhoz. Nem tudom, egy sárkánynak inkább olyan nevet adnék, ami kifejezi egy sárkány nagyságát, hatalmasságát, intelligenciáját, gonoszságát, vagy csak egyszerűen sárkány mivoltát. Nem, nem, a smaragd annyira nem lesz jó. Habár a Jáde az tetszik, még. Vagy a Cirkónia, esetleg Calen.
*Gondolkozik hangosan a neveken. Barátnője esetleg szemeit forgathatja, ahogy gyermekmód gondolkodik még az életről, és hogy mindennek nevet akar adni, hiába élő, vagy életlen az a dolog. Ahogy feléjük integet a férfi, lassan megindul feléjük. Közben fejét forgatva nézelődik a forgatagba, hátha talál valamit, ami megtetszik, vagy legalább felkelti érdeklődését. De úgy tűnik, hogy az még itt várat magára. Közben mosolyogva, de nem túl hangosan, csak épp annyira, hogy a tömeg zajától hallható legyen, beszél a lányhoz.*
- Nem, nem foltra gondoltam. Egy szép egyszerű virágmotívum hímzéssel, vagy egy állatot rá hímezni, vagy bármi ilyen dolgot. Hallottam, hogy vannak olyan emberek, akik ezt meg tudják csinálni, és nagyon ügyesek benne. Bármit amit elképzelsz, azt megvarrják neked. Szerintem érdemes lenne elgondolkodni rajta, nem? Azért mégis csak kár lenne egy kis szakadás miatt kidobni, egy olyan ruhát, amit szeretsz!
*Mondandója végén már Nilyt nézi, mosolygós szemekkel. Hamar választ kap kérdésére, amire csak beleegyezően bólogat és hümmög hozzá.*
- Igaz, sose volt jó az irányérzéked. Hiába indultunk el egyenesen, és csak egyenesen mentünk, visszafelé már kanyarogva akartál menni. Ezt mondjuk megértem, így tényleg be lehet ragadni egy erdőbe. De legalább jól sült el, és találkoztál valakivel, aki visszahozott a városba. Képzeld, ha nem lett volna ott. Talán még most is ott bolyonganál. Apádék meg megőrülnének izgalmukba, hogy mégis hova tűnhettél el. *Neveti el magát, ahogy lassan odaérnek a padhoz. Nily kérésén először csak meglepődik, majd csak bólint neki és rá is kacsint, miszerint nem fog beszélni senkinek sem arról, hogy most hogyan is került ide. Hiszen senki sem ismeri őt, annyira, hogy tudják, hogy nem is mászkálhatna szabadon. Meg senkire sem tartozik igazán. Meg tudja érteni barátnőjét, ha ezt titokban akarja tartani. Ha meg netalán Ressar megtalálná, akkor is, most ő itt van vele, nem kellene még az ő kísérete is.*
- Átható? Ijesztő? Kicsoda? *Kérdez vissza, mert hirtelenjében nem tudja, hogy kiről is beszél a lány. De választ már nem kap kérdésére, mert odaértek a padhoz. A két fiú előtt állnak meg. Kezeit maga előtt összekulcsolva tartja a könyvet, fejét kissé oldalra hajtva.*
- De legalább láttatok valami érdekes fegyvert, ha már arra jártatok? *Valójában őt is érdekelték volna a fegyverek, csak a hirtelen látott régi ismerős, annyire lekötötte, hogy erre már nem is figyelt oda. Később is lesz majd még ideje elmenni egy kovácshoz, ha éppen úgy hozza a sors. Addig meg érdeklődik, az sosem árt.* - És mi jót csináltatok itt? Lehet valamit is csinálni?
*Kérdezi, miközben úgyszintén körülnéz az udvaron. De a várt csoda nem következik be. Még mindig semmi sem kelti fel érdeklődését itt.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 16:16:18
Üzenet elküldve: 2014-05-02 16:16:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Darel, Kramlaf és a jányok//
- Mért? Igazán remek kis fakorsó. De ha te úgy gondolod... * Nem fejezi be mondatát csak amolyan levegőbe mondott szó. Mint akármelyik szó. De miért nem vihetnék haza hiszen ilyen kitétel nem volt Bár tagadás sem. Haját és fejét megrázva visszatér gondolatvilágából és megpróbálkozik megérteni miért oly furcsa. *
- Csak Kramlaf, rendben Darel? * Mosolyodik el és érezhetően ott lenne az úrfi megjegyzés ha nem tartaná szigorúan magában sőt a mondat végére is kellene hogy kerek legyen az egész. A hangsúly is megkívánja viszonylagos magasságával. De ennyi jogos amiért ő sem illeti semmilyen jelzővel úgy ő is elvárja ugyan ezt. *
- Nézd csak! Oda! * Bök orrával mielőtt a férfi kérdezhetne tőle útjáról. És már fel is emeli korsós kezét a nőknek akik ezt a mozdulatot biztosan nem érthetik félre. Ahogy a holdudvar maga sem. Ez pedig az itt vagyok jelzés. Szabad kezével féltölcsért formál és legmélyebb hangját belekapatja a levegőbe. *
- Hölgyeim! Drága hölgyeim! * A piac figyelme nem nagyon zavarja a jelzés után meghúzza ő is sörét és konstatálja hogy a fele elfogyott és egy furcsa gondolat szökken át agyán. *
~ Mikor váltam szivaccsá? Eddig fel sem tűnt. No sebaj. ~ * Jegyzi meg magában enyhén komoran. *
- Most konkrét célom nincs. De el kellene helyezkednem valahol, hogy megfelelő keresetet találjak ami felkészít a pusztára is. Tehát oda ahol van arany és tudás. Nem, nem a mágustoronyba. Valami tudós mellé kéne mennem íródeáknak. Vagy strázsának esetleg favágó? * Áll fel a padról és fordul körbe hogy a férfi meg tudja nézni minek lenne jó. Ahogy körbeér megáll és félhangosan röhögve megkérdni. *
- Na de ki tudnál nézni belőlem egy szatócsot? Vagy egy szabót? * Röhög mikor hallja a nemes hölgy szavait és kapásból meghajol a két nő felé, nem hitte volna hogy ilyen gyorsan ide fognak érni épp ezért lassan emelkedik fel míg kiröhögi magát a maga némaságában. *
* A nő incselkedésére csak szélesen elmosolyodik fogait megint kivillantja és reflexszerűen válaszol. *
- Nos nem, az én fegyverem mindig kéznél van! Pontosabban a kezem az! Darelnak pedig nem hiszem hogy egy fegyvere lenne. És hogy azt le kellene váltani. Olyan görcsösen ragaszkodó típusnak vélem. * Nevet fel majd komolyra fordítja a szót. * Netán te nem gondolod úgy hogy meg kell ismernünk azon pengéket melyekkel ellenségeink harcolhatnak?
//Darel, Kramlaf és a jányok//
- Mért? Igazán remek kis fakorsó. De ha te úgy gondolod... * Nem fejezi be mondatát csak amolyan levegőbe mondott szó. Mint akármelyik szó. De miért nem vihetnék haza hiszen ilyen kitétel nem volt Bár tagadás sem. Haját és fejét megrázva visszatér gondolatvilágából és megpróbálkozik megérteni miért oly furcsa. *
- Csak Kramlaf, rendben Darel? * Mosolyodik el és érezhetően ott lenne az úrfi megjegyzés ha nem tartaná szigorúan magában sőt a mondat végére is kellene hogy kerek legyen az egész. A hangsúly is megkívánja viszonylagos magasságával. De ennyi jogos amiért ő sem illeti semmilyen jelzővel úgy ő is elvárja ugyan ezt. *
- Nézd csak! Oda! * Bök orrával mielőtt a férfi kérdezhetne tőle útjáról. És már fel is emeli korsós kezét a nőknek akik ezt a mozdulatot biztosan nem érthetik félre. Ahogy a holdudvar maga sem. Ez pedig az itt vagyok jelzés. Szabad kezével féltölcsért formál és legmélyebb hangját belekapatja a levegőbe. *
- Hölgyeim! Drága hölgyeim! * A piac figyelme nem nagyon zavarja a jelzés után meghúzza ő is sörét és konstatálja hogy a fele elfogyott és egy furcsa gondolat szökken át agyán. *
~ Mikor váltam szivaccsá? Eddig fel sem tűnt. No sebaj. ~ * Jegyzi meg magában enyhén komoran. *
- Most konkrét célom nincs. De el kellene helyezkednem valahol, hogy megfelelő keresetet találjak ami felkészít a pusztára is. Tehát oda ahol van arany és tudás. Nem, nem a mágustoronyba. Valami tudós mellé kéne mennem íródeáknak. Vagy strázsának esetleg favágó? * Áll fel a padról és fordul körbe hogy a férfi meg tudja nézni minek lenne jó. Ahogy körbeér megáll és félhangosan röhögve megkérdni. *
- Na de ki tudnál nézni belőlem egy szatócsot? Vagy egy szabót? * Röhög mikor hallja a nemes hölgy szavait és kapásból meghajol a két nő felé, nem hitte volna hogy ilyen gyorsan ide fognak érni épp ezért lassan emelkedik fel míg kiröhögi magát a maga némaságában. *
* A nő incselkedésére csak szélesen elmosolyodik fogait megint kivillantja és reflexszerűen válaszol. *
- Nos nem, az én fegyverem mindig kéznél van! Pontosabban a kezem az! Darelnak pedig nem hiszem hogy egy fegyvere lenne. És hogy azt le kellene váltani. Olyan görcsösen ragaszkodó típusnak vélem. * Nevet fel majd komolyra fordítja a szót. * Netán te nem gondolod úgy hogy meg kell ismernünk azon pengéket melyekkel ellenségeink harcolhatnak?
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 14:51:43
Üzenet elküldve: 2014-05-02 14:51:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
*Rynut a kezeit összedörzsölve, sunyi mosollyal zsebre vágja a 300 aranyat, majd mosolyogva távozik.*
~További jó pénzosztást!~*Gondolja.
Lassú léptekkel halad a fogadó felé, miközben egy aranyat dobál fel-le, és próbálja mindig elkapni.*
~Könnyű pénz. Remélem lesz ilyen szerencsém, jövőre is. Többet kerestem ezzel, mintha dolgozni mentem volna.~
*És elhagyja a Nyárelői forgatag helyszínét.*
*Rynut a kezeit összedörzsölve, sunyi mosollyal zsebre vágja a 300 aranyat, majd mosolyogva távozik.*
~További jó pénzosztást!~*Gondolja.
Lassú léptekkel halad a fogadó felé, miközben egy aranyat dobál fel-le, és próbálja mindig elkapni.*
~Könnyű pénz. Remélem lesz ilyen szerencsém, jövőre is. Többet kerestem ezzel, mintha dolgozni mentem volna.~
*És elhagyja a Nyárelői forgatag helyszínét.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 14:46:25
Üzenet elküldve: 2014-05-02 14:46:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői forgatag//
//Rynut, Cathan//
*Úgy tűnik, ketten is fogadnak, ráadásul két különbözőre. A fehér hajú választása a tőle jobb kézre eső, a másik férfié a középső.
A nyikhaj elfogadja utóbbi tétjét is, majd fel is fordítja az első fogadás poharát. A piros golyó ott is díszeleg alatta, tehát a fehér hajú ráhibázott. Ami azt illeti, Rynut War'pero meg is kapja jól megérdemelt jutalmát, a 300 aranyat. *
- Sajnálom uram, ebben a körben nem volt szerencséje. Még egy játékot esetleg?
*Fordul ezután a suhanc Cathan és Moon felé.*
- Vagy esetleg a hölgy? Hátha nagyobb szerencsével járnak.
//Határok: 0-10; 11-20; 21-30. Dobás: 27//
//Rynut, Cathan//
*Úgy tűnik, ketten is fogadnak, ráadásul két különbözőre. A fehér hajú választása a tőle jobb kézre eső, a másik férfié a középső.
A nyikhaj elfogadja utóbbi tétjét is, majd fel is fordítja az első fogadás poharát. A piros golyó ott is díszeleg alatta, tehát a fehér hajú ráhibázott. Ami azt illeti, Rynut War'pero meg is kapja jól megérdemelt jutalmát, a 300 aranyat.
*- Sajnálom uram, ebben a körben nem volt szerencséje. Még egy játékot esetleg?
*Fordul ezután a suhanc Cathan és Moon felé.*
- Vagy esetleg a hölgy? Hátha nagyobb szerencsével járnak.
//Határok: 0-10; 11-20; 21-30. Dobás: 27//
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 13:05:59
Üzenet elküldve: 2014-05-02 13:05:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
//Argus//
- Ugyan, ne magyarázkodj! *Legyint egyet, miközben nézelődik. Persze kapásól letegezi a másikat, ez egy olyan tulajdonság, ami neki fel sem tűnik általában. Azon kapja magát, hogy menet közben az arcokat fürkészi, mintha keresne valakit és nem a szokásos paranoiás értelemben. Inkább megrázza a fejét, hogy észhez térjen és visszakanyarodjon a férfi mellé.* - Ha komolyan haragudnék emiatt, azt már tudnád. *Kacsint egyet és ravaszul elmosolyodik. Persze, amit a férfi jelenleg nem láthat, az a lány köpenye alatti kis fegyvergyűjteménye, amit nyilván eszében sincs ilyen nagy tömegben használni, meg hát a másik nem ártott neki semmit.
Ő maga nem lepődik meg azon, hogy a férfi meglepődik. Tudja, hogy kicsit túl közvetlen és a másiknak ez új lehet, de úgy van vele, hogy majd megszokja. Kicsit vár ő is, hogy mi lesz a vége. Argus elzavarja-e a francba, vagy enged a lánynak és elindul vele. Egy pillanatra azért leáll a vérkeringése, mikor a másik egy rövidebb utat javasol, majdhogynem biztos benne, hogy nem a legbiztonságosabb az út amit az kijelölt, de szabad kezét a köpenye alá dugja és azon belül és szablyájának markolatára. Nem biztos, hogy szükség lesz erre, de mégis úgy érzi, hogy nem árt biztosra menni, mert hát könnyen lehet, hogy ez a férfi is csak megjátssza magát.
Ismét csak elbambul menet közben és ez már kezdi is idegesíteni és nem is érti, hogy miért keresgél ennyire, ha akarnak majd összefutnak. Persze ennek jelét nem adja Argus felé, hiszen közben ugyanúgy halad az úton, sőt ez a másodperces bambulás után, ugyanúgy figyel a másik szavaira.*
- Marcus Marra? *Kérdez vissza. Persze tehetett volna úgyis, mint aki tudja, kiről beszél a másik, de valójában mivel nem ismeri a környéket, nem ismeri a várost, így egész nyugodtan visszakérdez, remélvén, hogy a válaszban majd bővebb tájékoztatást kap az ismeretlen névről. Persze azt gondolta, hogy valami nagy név lehetett, ha így tudja a férfi, hogy hol nyugszik.
Az nagyon is izgalmasan hangzik számára, hogy a másik varázsló. Igazából eggyel már találkozott, de az nem volt valami ügyes, elég csak Dyn hajára nézni, ami a kért barna helyett, kapott egy tűzpiros árnyalatot.*
- Aham. *Mondja egy fajta válaszként, lehet úgy tűnik, hogy nem figyel, de valójában nagyon is, csak miután feltűnt neki a másik gyors témaváltása és az, hogy nem fejezte be a mondatot, úgy dönt nem faggatja tovább. Egyelőre. Majd kitér rá később.*
- Hogy mivel foglalkozom? Hát... *Gondolkodik el. Sosem tudja, hogy erre a kérdésre mi lenne a helyes válasz, általában csak viccnek álcázva, elmondja az igazságot, amig kitalál valami mást.* - Kalózkodás, lopás, férfiak kihasználása, minden amiért nagy pénz jár. *Mondja és tart egy kis hatásszünetet, közben a másik arcát fürkészve. Végül csak felnevet. * - Vicceltem. *Hazudja.* - Fiatalokat tanítok a kardforgatás rejtelmeire. *Mondja végül, de persze elég gyenge válasz, valami jobbat is kitalálhatott volna, de nincs a tarsolyában semmi. Persze ez legalább olyan meglepően hathat a férfire, mint az első válaszai, tekintve Dyn nem túl izmos és nem túl nagy termetét, de igazság szerint tényleg nagyon is ért a kardvíváshoz.* - Tudom, furán hangzik. De hát csak gyerekek. *Legyint egyet megint, hogy enyhítsen a helyzeten.* - Adsz nekik két fakardot és órákig elverekednek vele. Néha oda kell szólni, hogy tartsák fentebb a karjukat, vagy lépjenek hátrébb. *Mondja,amivel nyilvánvalóan megint csak sikerül magát valamiféle csalónak beállítani, de nem foglalkozik vele.
Közben megérkeztek a Holdudvarra, ami szerény véleménye szerint a tenger és a Tündérkert után a legszebb hely a városban.*
- És neked mi a célod a városban? Van valami munkád, vagy csak bóklászol a kis világító botoddal? *Néz rá vissza mosolyogva.* - És kivel? Vagy egyedül élsz erre?
//Argus//
- Ugyan, ne magyarázkodj! *Legyint egyet, miközben nézelődik. Persze kapásól letegezi a másikat, ez egy olyan tulajdonság, ami neki fel sem tűnik általában. Azon kapja magát, hogy menet közben az arcokat fürkészi, mintha keresne valakit és nem a szokásos paranoiás értelemben. Inkább megrázza a fejét, hogy észhez térjen és visszakanyarodjon a férfi mellé.* - Ha komolyan haragudnék emiatt, azt már tudnád. *Kacsint egyet és ravaszul elmosolyodik. Persze, amit a férfi jelenleg nem láthat, az a lány köpenye alatti kis fegyvergyűjteménye, amit nyilván eszében sincs ilyen nagy tömegben használni, meg hát a másik nem ártott neki semmit.
Ő maga nem lepődik meg azon, hogy a férfi meglepődik. Tudja, hogy kicsit túl közvetlen és a másiknak ez új lehet, de úgy van vele, hogy majd megszokja. Kicsit vár ő is, hogy mi lesz a vége. Argus elzavarja-e a francba, vagy enged a lánynak és elindul vele. Egy pillanatra azért leáll a vérkeringése, mikor a másik egy rövidebb utat javasol, majdhogynem biztos benne, hogy nem a legbiztonságosabb az út amit az kijelölt, de szabad kezét a köpenye alá dugja és azon belül és szablyájának markolatára. Nem biztos, hogy szükség lesz erre, de mégis úgy érzi, hogy nem árt biztosra menni, mert hát könnyen lehet, hogy ez a férfi is csak megjátssza magát.
Ismét csak elbambul menet közben és ez már kezdi is idegesíteni és nem is érti, hogy miért keresgél ennyire, ha akarnak majd összefutnak. Persze ennek jelét nem adja Argus felé, hiszen közben ugyanúgy halad az úton, sőt ez a másodperces bambulás után, ugyanúgy figyel a másik szavaira.*
- Marcus Marra? *Kérdez vissza. Persze tehetett volna úgyis, mint aki tudja, kiről beszél a másik, de valójában mivel nem ismeri a környéket, nem ismeri a várost, így egész nyugodtan visszakérdez, remélvén, hogy a válaszban majd bővebb tájékoztatást kap az ismeretlen névről. Persze azt gondolta, hogy valami nagy név lehetett, ha így tudja a férfi, hogy hol nyugszik.
Az nagyon is izgalmasan hangzik számára, hogy a másik varázsló. Igazából eggyel már találkozott, de az nem volt valami ügyes, elég csak Dyn hajára nézni, ami a kért barna helyett, kapott egy tűzpiros árnyalatot.*
- Aham. *Mondja egy fajta válaszként, lehet úgy tűnik, hogy nem figyel, de valójában nagyon is, csak miután feltűnt neki a másik gyors témaváltása és az, hogy nem fejezte be a mondatot, úgy dönt nem faggatja tovább. Egyelőre. Majd kitér rá később.*
- Hogy mivel foglalkozom? Hát... *Gondolkodik el. Sosem tudja, hogy erre a kérdésre mi lenne a helyes válasz, általában csak viccnek álcázva, elmondja az igazságot, amig kitalál valami mást.* - Kalózkodás, lopás, férfiak kihasználása, minden amiért nagy pénz jár. *Mondja és tart egy kis hatásszünetet, közben a másik arcát fürkészve. Végül csak felnevet. * - Vicceltem. *Hazudja.* - Fiatalokat tanítok a kardforgatás rejtelmeire. *Mondja végül, de persze elég gyenge válasz, valami jobbat is kitalálhatott volna, de nincs a tarsolyában semmi. Persze ez legalább olyan meglepően hathat a férfire, mint az első válaszai, tekintve Dyn nem túl izmos és nem túl nagy termetét, de igazság szerint tényleg nagyon is ért a kardvíváshoz.* - Tudom, furán hangzik. De hát csak gyerekek. *Legyint egyet megint, hogy enyhítsen a helyzeten.* - Adsz nekik két fakardot és órákig elverekednek vele. Néha oda kell szólni, hogy tartsák fentebb a karjukat, vagy lépjenek hátrébb. *Mondja,amivel nyilvánvalóan megint csak sikerül magát valamiféle csalónak beállítani, de nem foglalkozik vele.
Közben megérkeztek a Holdudvarra, ami szerény véleménye szerint a tenger és a Tündérkert után a legszebb hely a városban.*
- És neked mi a célod a városban? Van valami munkád, vagy csak bóklászol a kis világító botoddal? *Néz rá vissza mosolyogva.* - És kivel? Vagy egyedül élsz erre?
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 09:09:28
Üzenet elküldve: 2014-05-02 09:09:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
// Cathan //
* Ő már megszokta, hogy naplementétől napkeltéig terjed a kimenője. Apja talán jól le is szidná, ha nem tartaná be a sötételfek szabályait. Sohasem járt a mélyben, jóformán néhány barlang felfedezésen kívül sokat nem járt a föld alatt de az éjszakában igazi barátra, nyugodt társra talált. A bókra a szemei nevetnek, ajkain halvány mosoly suhan át.*
- A holdfényben is szépen mutat az ezüst csillogás. Szinte olyan mintha nap volna, én legalábbis pont olyan jól látok akkor is és legalább a fejem sem fáj az erős napfénytől.
* A belenősz résznél a homlokát ráncolja. Kevés eséllyel lesz ő már magasabb avagy teltebb. Felnőtt egyede a fajának csak még útjának elején jár. Mostanában kell eldöntenie mivel tudná legjobban szolgálni a családját.*
- Bele már nem növök, legfeljebb átszabom. * villantja meg értékes, dobótőrét minek használatára a legtöbb gyakorlást szánta. Távolsági harcra kapott kiképzést. Kár is lett volna a bájos arcocskát kék és lila foltokkal, esetleges törésekkel elcsúfítani.
Átsétáltak a poharazókhoz. Egy fehér hajú fiatalember már gondolkodik mire is tegyen. Ha ő jól figyelt akkor Cathan aranyai igen csak úszni fognak.*
- Nem is láttuk a keverést! *méltatlankodik a férfi vakmerőségén. Ez pont olyan mintha azt mondanák lépjen be egy házba ahol három felé mehet. Két ajtó mögött azonnal szakadék fogadja, a harmadiknál pedig egy nagy erszény arany. Moon biztosan visszafordulna, vagy talán mégsem? Ezen még el sem gondolkodott igazából de, hogy még ő fizessen azért, hogy vagy nyerjen vagy sem az már meglepő.
Cathan szavaira rábólint. Nem is tudja mit mondjon, kívánjon szerencsét vagy kéz és lábtörést vagy bármi mást?*
- Szorítok neked. *suttogja végül mert bár nem tűnik soknak a feltett összeg mégis egy-két napot kényelmesen megélt volna belőle a fogadóban.*
// Cathan //
* Ő már megszokta, hogy naplementétől napkeltéig terjed a kimenője. Apja talán jól le is szidná, ha nem tartaná be a sötételfek szabályait. Sohasem járt a mélyben, jóformán néhány barlang felfedezésen kívül sokat nem járt a föld alatt de az éjszakában igazi barátra, nyugodt társra talált. A bókra a szemei nevetnek, ajkain halvány mosoly suhan át.*
- A holdfényben is szépen mutat az ezüst csillogás. Szinte olyan mintha nap volna, én legalábbis pont olyan jól látok akkor is és legalább a fejem sem fáj az erős napfénytől.
* A belenősz résznél a homlokát ráncolja. Kevés eséllyel lesz ő már magasabb avagy teltebb. Felnőtt egyede a fajának csak még útjának elején jár. Mostanában kell eldöntenie mivel tudná legjobban szolgálni a családját.*
- Bele már nem növök, legfeljebb átszabom. * villantja meg értékes, dobótőrét minek használatára a legtöbb gyakorlást szánta. Távolsági harcra kapott kiképzést. Kár is lett volna a bájos arcocskát kék és lila foltokkal, esetleges törésekkel elcsúfítani.
Átsétáltak a poharazókhoz. Egy fehér hajú fiatalember már gondolkodik mire is tegyen. Ha ő jól figyelt akkor Cathan aranyai igen csak úszni fognak.*
- Nem is láttuk a keverést! *méltatlankodik a férfi vakmerőségén. Ez pont olyan mintha azt mondanák lépjen be egy házba ahol három felé mehet. Két ajtó mögött azonnal szakadék fogadja, a harmadiknál pedig egy nagy erszény arany. Moon biztosan visszafordulna, vagy talán mégsem? Ezen még el sem gondolkodott igazából de, hogy még ő fizessen azért, hogy vagy nyerjen vagy sem az már meglepő.
Cathan szavaira rábólint. Nem is tudja mit mondjon, kívánjon szerencsét vagy kéz és lábtörést vagy bármi mást?*
- Szorítok neked. *suttogja végül mert bár nem tűnik soknak a feltett összeg mégis egy-két napot kényelmesen megélt volna belőle a fogadóban.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 08:01:59
Üzenet elküldve: 2014-05-02 08:01:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
// Moon //
* Moon ügyesebb a horgászatban. Szinte egyből kifog egy halat. Szerencsére saját erőfeszítéseit is siker koronázza. Így elégedetten nyújtja át a fogását az asszonynak.*
- Ügyes voltál. A többi versenyszámban inkább a te oldaladon leszek, nem ellenfél. *Mondja a lánynak mosolyogva, miközben átveszik mindketten a nyereményüket.
Fogalma sincs mihez kezdhetne egy alkarvédővel. Mindig is kényelmetlen harcosoknak való kacatoknak tartotta az ilyesmit. Viszont ha már szerzett egyet mindenképpen felpróbálja. Egyébként is egész szépen ki van dolgozva.
Viszont, első mindig a nő. Megcsodálja az ő nyereményét is, pláne mikor a hajába kerül.*
- Igazán kár, hogy a nap nagy részében csuklyát kell hordanod. *Mondja elismerően az előkerülő hajzuhatag láttán, majd az ajándékot is méltatja.* - Meglehetősen jól áll. Talán egy egészen picivel nagyobb a kelleténél, de majd belenősz.
* Ereszt el egy huncut mosolyt a vicce mellé, majd felpróbálja az új szerzeményét. Tekintve idegenkedését a hasonló ruhaneműktől a bal kezére húzza fel.*
- Köszönöm. *Mondja, miután a lány segített megkötni a madzagot. Közben megmozgatja kicsit karját és kezét, kipróbálni hogyan viselkedik rajta a bőr holmi.*
- Kényelmetlenebbre számítottam. Kicsit szokatlan még, de szerintem hordani fogom. * Válaszol Moonnak, majd annak is válaszol akitől kapta.* - Köszönöm hölgyem, igazán kiváló.
- Talán nem bízol magadban? * Kérdezi miközben elindulnak a kis asztal felé. Cathan kifejezetten szeret poharazni, és kockázni is. Ez az a két játék, amiben a hozzá hasonló semmiben sem jó emberek is királyokká válhatnak. Legtöbbször, igaz koldussá, de az nem nagy különbség. Saját kérdésére választ is ad, még mielőtt Moon válaszolhatna rá.* - Azt jól teszed, mert olyanok nyernek akik a szerencséjükben bíznak, nem magukban.
* Nem kellett messzire menniük, hamar meg is állnak az asztal előtt. Ahol épp egy ősz hajú kölyök //Rynut// játszik. Ezen kicsit el is kerekedik a szeme, de a kedve még inkább megjön a játékhoz.*
- Na figyelj, most eldől van-e értelme játszanom, vagy nincs. *Fordul Moonhoz, majd a fiú mellé lép és letesz 75 aranyat a középső pohár elé Meshélő (Sh) az asztalra. *
- 75 arany a középsőre. *Jelenti is ki tettét a mellette állóra mosolyogva, majd az előttük ülő felé fordul.* - Persze, csak ha szabad.
* Saját szempontjából jó lenne, mert így megtudná hozzá pártolt-e a szerencse a mai napra. A suhanc szempontjából viszont csak akkor éri meg, ha tudja, hogy nincs a középsőben a golyó. Ebbe nem gondolt bele Cathan a döntés meghozásakor.*
// Moon //
* Moon ügyesebb a horgászatban. Szinte egyből kifog egy halat. Szerencsére saját erőfeszítéseit is siker koronázza. Így elégedetten nyújtja át a fogását az asszonynak.*
- Ügyes voltál. A többi versenyszámban inkább a te oldaladon leszek, nem ellenfél. *Mondja a lánynak mosolyogva, miközben átveszik mindketten a nyereményüket.
Fogalma sincs mihez kezdhetne egy alkarvédővel. Mindig is kényelmetlen harcosoknak való kacatoknak tartotta az ilyesmit. Viszont ha már szerzett egyet mindenképpen felpróbálja. Egyébként is egész szépen ki van dolgozva.
Viszont, első mindig a nő. Megcsodálja az ő nyereményét is, pláne mikor a hajába kerül.*
- Igazán kár, hogy a nap nagy részében csuklyát kell hordanod. *Mondja elismerően az előkerülő hajzuhatag láttán, majd az ajándékot is méltatja.* - Meglehetősen jól áll. Talán egy egészen picivel nagyobb a kelleténél, de majd belenősz.
* Ereszt el egy huncut mosolyt a vicce mellé, majd felpróbálja az új szerzeményét. Tekintve idegenkedését a hasonló ruhaneműktől a bal kezére húzza fel.*
- Köszönöm. *Mondja, miután a lány segített megkötni a madzagot. Közben megmozgatja kicsit karját és kezét, kipróbálni hogyan viselkedik rajta a bőr holmi.*
- Kényelmetlenebbre számítottam. Kicsit szokatlan még, de szerintem hordani fogom. * Válaszol Moonnak, majd annak is válaszol akitől kapta.* - Köszönöm hölgyem, igazán kiváló.
- Talán nem bízol magadban? * Kérdezi miközben elindulnak a kis asztal felé. Cathan kifejezetten szeret poharazni, és kockázni is. Ez az a két játék, amiben a hozzá hasonló semmiben sem jó emberek is királyokká válhatnak. Legtöbbször, igaz koldussá, de az nem nagy különbség. Saját kérdésére választ is ad, még mielőtt Moon válaszolhatna rá.* - Azt jól teszed, mert olyanok nyernek akik a szerencséjükben bíznak, nem magukban.
* Nem kellett messzire menniük, hamar meg is állnak az asztal előtt. Ahol épp egy ősz hajú kölyök //Rynut// játszik. Ezen kicsit el is kerekedik a szeme, de a kedve még inkább megjön a játékhoz.*
- Na figyelj, most eldől van-e értelme játszanom, vagy nincs. *Fordul Moonhoz, majd a fiú mellé lép és letesz 75 aranyat a középső pohár elé Meshélő (Sh) az asztalra.
*- 75 arany a középsőre. *Jelenti is ki tettét a mellette állóra mosolyogva, majd az előttük ülő felé fordul.* - Persze, csak ha szabad.
* Saját szempontjából jó lenne, mert így megtudná hozzá pártolt-e a szerencse a mai napra. A suhanc szempontjából viszont csak akkor éri meg, ha tudja, hogy nincs a középsőben a golyó. Ebbe nem gondolt bele Cathan a döntés meghozásakor.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-02 00:54:40
Üzenet elküldve: 2014-05-02 00:54:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Nyárelői forgatag //
- Nem.. A háromfejű hydráé... Hát persze, hogy a tiéd te, ne nézz már rám azokkal a nagy ártatlan szemeiddel... * Szemforgatva pillant barátnője smaragdzöld lélektükreibe, majd felsóhajt. Freya naivitása sem változott, így ezúttal sem okozott csalódást a reakciója.*
- No gyere. * Menne tovább, ám Freya megmutatja neki a praktikus sárkányos hajtűt. Sajnos azonban a barna hajú leányzót mindig csak a küllem és a pénz érdekelte, ezért nem is tudja igazán értékelni az ilyen dolgokat. Ha pár hónappal később mutatná neki, más szemmel nézne rá, ám most csak unottan forgatja meg a kezében.*
- Ahham. No de a kő ami benne van milyen kő? És drága? * Kérdi, mert ez viszont érdekli. Hamar választ kap a kérdésére, s nem egy szépen csiszolt briliáns, hanem egyszerű üveg, mely díszíti az ékszert. Rögtön vissza is nyújtja a leányzó csinos kezecskéibe, s tovább sétál.*
- Név? Egy hajtűnek?! Hmm.. Mit szólnál a smaragdhoz? A szemed amúgy is zöld és a sárkányban lévő üvegek is mintha olyan színűek lennének. * Találja ki hirtelenjében, bár nem nagyon gondolkodott úgy igazán a dolgon. Szóba kerülnek Pickeringék, kikre Freya már nem emlékszik. Nily sejtette, hogy így lesz, hiszen csak egyszer látta őket, mikor egyszerre voltak náluk vendégségben, s akkor is csak pár pillanat erejéig, amíg át nem szaladtak a folyosón, hogy kiszökjenek az erdőbe.
Miközben beszélgetnek áthaladnak a fogadón és kijutnak a holdudvarra. Nily már messziről kiszúrja a két férfit, kik egy fa padon ücsörögnek, kezükben korsóval. Gyorsan elfordul, s hallgatja a ruhamentési tanácsokat.*
- Hogy egy hófehér batiszt ruhát megszentségtelenítsenek, egy folttal? Képtelenség. * Füzi hozzá megbabonázott hangon. Bizonyára minden normális ember ezt tenné, aki nincs elkényeztetve, de Nily sajnos még nem ezen rétegekbe tartozik, így elképzelhetetlennek találja, hogy ne újat vegyem, ha valami elszakad, elrongyolódik.
A testőrről folyt eszmecsere kissé zavaros Nily számára, s csak a szemöldökét ráncolja, s nem is tudja mit kellene erre válaszolnia.*
- Nos öm... őőő * Nagyon gondolkodik, ám ekkor Freya hirtelen felemeli egyik kezét és mutató ujját elé tartja, s elhangzik egy újabb kérdés a szőke lány szájából.*
- Átutazóban voltam, de eltévedtem. Tudod, hogy soha nem ismertem ki magam az erdőkben. Hát ott kellett tölteni az éjszakát. Egészen... kalandos volt. * Mondja kissé elmerengve az emlékeken, majd hátrapillant válla felett a padon ücsörgőkre.*
- Mit gondolsz, eleget legeltették már a szemüket a fehérnépeken, vagy adjunk még egy kis időt nekik? * Kérdi Freyát, de közben kíváncsian figyeli, hogy vajon sejtése beigazolódik-e. Tekintete találkozik a szerzetesével, úgyhogy visszaint. Még elég messze vannak tőlük azért, így nem hallhatják, amit Nily mond a mellette álló leányzónak.*
- A megszökésemről ne szólj. * Súgja még, miközben elindul feléjük.*
- Van valami.. valami ijesztő a tekintetében nem? Olyan.. átható és... * Már elég közel értek ahhoz, hogy észbekapjon, s még idejében befejezi a mondatot.*
- Mindegy is. Üdv újra urak. Nem látom, hogy új kard lógna az oldalatokon. * Pillant a két férfira, kik annyira a páncélokat óhajtották szemügyre venni, mintha haladéktalanul vásárolni akarnának.*
A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.02 00:56:16
- Nem.. A háromfejű hydráé... Hát persze, hogy a tiéd te, ne nézz már rám azokkal a nagy ártatlan szemeiddel... * Szemforgatva pillant barátnője smaragdzöld lélektükreibe, majd felsóhajt. Freya naivitása sem változott, így ezúttal sem okozott csalódást a reakciója.*
- No gyere. * Menne tovább, ám Freya megmutatja neki a praktikus sárkányos hajtűt. Sajnos azonban a barna hajú leányzót mindig csak a küllem és a pénz érdekelte, ezért nem is tudja igazán értékelni az ilyen dolgokat. Ha pár hónappal később mutatná neki, más szemmel nézne rá, ám most csak unottan forgatja meg a kezében.*
- Ahham. No de a kő ami benne van milyen kő? És drága? * Kérdi, mert ez viszont érdekli. Hamar választ kap a kérdésére, s nem egy szépen csiszolt briliáns, hanem egyszerű üveg, mely díszíti az ékszert. Rögtön vissza is nyújtja a leányzó csinos kezecskéibe, s tovább sétál.*
- Név? Egy hajtűnek?! Hmm.. Mit szólnál a smaragdhoz? A szemed amúgy is zöld és a sárkányban lévő üvegek is mintha olyan színűek lennének. * Találja ki hirtelenjében, bár nem nagyon gondolkodott úgy igazán a dolgon. Szóba kerülnek Pickeringék, kikre Freya már nem emlékszik. Nily sejtette, hogy így lesz, hiszen csak egyszer látta őket, mikor egyszerre voltak náluk vendégségben, s akkor is csak pár pillanat erejéig, amíg át nem szaladtak a folyosón, hogy kiszökjenek az erdőbe.
Miközben beszélgetnek áthaladnak a fogadón és kijutnak a holdudvarra. Nily már messziről kiszúrja a két férfit, kik egy fa padon ücsörögnek, kezükben korsóval. Gyorsan elfordul, s hallgatja a ruhamentési tanácsokat.*
- Hogy egy hófehér batiszt ruhát megszentségtelenítsenek, egy folttal? Képtelenség. * Füzi hozzá megbabonázott hangon. Bizonyára minden normális ember ezt tenné, aki nincs elkényeztetve, de Nily sajnos még nem ezen rétegekbe tartozik, így elképzelhetetlennek találja, hogy ne újat vegyem, ha valami elszakad, elrongyolódik.
A testőrről folyt eszmecsere kissé zavaros Nily számára, s csak a szemöldökét ráncolja, s nem is tudja mit kellene erre válaszolnia.*
- Nos öm... őőő * Nagyon gondolkodik, ám ekkor Freya hirtelen felemeli egyik kezét és mutató ujját elé tartja, s elhangzik egy újabb kérdés a szőke lány szájából.*
- Átutazóban voltam, de eltévedtem. Tudod, hogy soha nem ismertem ki magam az erdőkben. Hát ott kellett tölteni az éjszakát. Egészen... kalandos volt. * Mondja kissé elmerengve az emlékeken, majd hátrapillant válla felett a padon ücsörgőkre.*
- Mit gondolsz, eleget legeltették már a szemüket a fehérnépeken, vagy adjunk még egy kis időt nekik? * Kérdi Freyát, de közben kíváncsian figyeli, hogy vajon sejtése beigazolódik-e. Tekintete találkozik a szerzetesével, úgyhogy visszaint. Még elég messze vannak tőlük azért, így nem hallhatják, amit Nily mond a mellette álló leányzónak.*
- A megszökésemről ne szólj. * Súgja még, miközben elindul feléjük.*
- Van valami.. valami ijesztő a tekintetében nem? Olyan.. átható és... * Már elég közel értek ahhoz, hogy észbekapjon, s még idejében befejezi a mondatot.*
- Mindegy is. Üdv újra urak. Nem látom, hogy új kard lógna az oldalatokon. * Pillant a két férfira, kik annyira a páncélokat óhajtották szemügyre venni, mintha haladéktalanul vásárolni akarnának.*
A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.02 00:56:16
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-01 23:08:01
Üzenet elküldve: 2014-05-01 23:08:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Dyntina Danbur//
~Dyntina. Szép név. Bár kissé erős egy ilyen gyengéd teremtéshez. Bár ha a névmágiát nézzünk, akkor viszont csak a vágyainak él, és nem foglalkozik senkivel.~
*Észreveszi, hogy a lány rámosolyog, ekkor ösztönösen elfordul, és megtörli a száját a ruhája újába, hogy ne legyen maszatos az arca.*
*Összerázódik, ahogy a lány megszólítja. Vaslábú. Hiába használja már régóta ezt a megnevezést, még néha - néha eszébe jut az eredete.*
~Olyan nehéz, mintha vasból lenne.~
-Argus, ha kérhetném. Csak az ellenségem szólítanak Vaslábúnak. Illetve azok, akik *de nem fejezi be a mondatot.* Nagyon sajnálom. Nem akartam fellökni, csak egy fél óriás nem vett észre. *magyarázkodik a férfi, bár maga sem érti, hogy miért.* Vagy valaki arra kényszerítette a fél órást, hogy nekem jöjjön. *jegyzi meg félhangosan, majd rámosolyog a lányra.*
-Holdudvar? *A férfi csalódott, hogy nem tud enni, de úgy gondolja, hogy a társaság kárpótolja.* Igen, ott lesznek a játékok. *A lány hirtelen belekarol, s megpróbál elindulni, de a férfi nem mozdul. Nem áll ellen a lánynak, csak szüksége van pár pillanatra, hogy megértse, miért karol belé.*
- Egyszerű oda jutni, csak végig megy a Sikátorok utcáján, de ha megengedi, akkor ismerek egy gyorsabb utat. A koldusok útján bemegyünk, és majd rákanyarodunk a dögvész kanyarra. *Megérinti a lány karját, és finoman húzza a sikátor felé.*
*Hallja a lány kérdéseit, és próbálja megválaszolni őket, de szinte biztos benne, hogy nem erre gondolt a lány.*
-Állítólag egy varázsló hozta létre, hogy megmutassa képes rá, de szerintem nem ez az igazság. Itt nyugszik Marcus Marra. Szerintem egy tanítványa emelte a lugast, de a szó általános értelmében nem használt mágiát hozzá, és mégis mindig látható itt a hold. A szerelmes párok kedvelik, hiszen éjszaka gyönyörű a lugas a Hold fényében.
*Argus rég nem találkozott olyan emberrel, mint ez a lány. A legtöbben elhiszik, hogy mindent tudnak, de Dyntina olyan lelkes, akár egy gyermek. Őszinte.*
Igen, varázsló vagyok. Soha nem titkoltam. *válaszol a lány utolsó kérdésére, hogy evvel időt nyerjen a többi kérdés megválaszolására.* Kardra, kalapra, erszénybe, ahova csak akarom, az elhelyezése nem nehéz. Viszont az elkészítésével vannak problémák. *ismeri be Argus, nem akarja részletezni, hogy mik is ezek a problémák, így megpróbálkozik egy másik témával. Hátha a lánynak nem tűnik fel.*
-Mivel foglalkozik? Ahogy sejtem nem idevalósi, mivel akkor ismerné a járást.
//Dyntina Danbur//
~Dyntina. Szép név. Bár kissé erős egy ilyen gyengéd teremtéshez. Bár ha a névmágiát nézzünk, akkor viszont csak a vágyainak él, és nem foglalkozik senkivel.~
*Észreveszi, hogy a lány rámosolyog, ekkor ösztönösen elfordul, és megtörli a száját a ruhája újába, hogy ne legyen maszatos az arca.*
*Összerázódik, ahogy a lány megszólítja. Vaslábú. Hiába használja már régóta ezt a megnevezést, még néha - néha eszébe jut az eredete.*
~Olyan nehéz, mintha vasból lenne.~
-Argus, ha kérhetném. Csak az ellenségem szólítanak Vaslábúnak. Illetve azok, akik *de nem fejezi be a mondatot.* Nagyon sajnálom. Nem akartam fellökni, csak egy fél óriás nem vett észre. *magyarázkodik a férfi, bár maga sem érti, hogy miért.* Vagy valaki arra kényszerítette a fél órást, hogy nekem jöjjön. *jegyzi meg félhangosan, majd rámosolyog a lányra.*
-Holdudvar? *A férfi csalódott, hogy nem tud enni, de úgy gondolja, hogy a társaság kárpótolja.* Igen, ott lesznek a játékok. *A lány hirtelen belekarol, s megpróbál elindulni, de a férfi nem mozdul. Nem áll ellen a lánynak, csak szüksége van pár pillanatra, hogy megértse, miért karol belé.*
- Egyszerű oda jutni, csak végig megy a Sikátorok utcáján, de ha megengedi, akkor ismerek egy gyorsabb utat. A koldusok útján bemegyünk, és majd rákanyarodunk a dögvész kanyarra. *Megérinti a lány karját, és finoman húzza a sikátor felé.*
*Hallja a lány kérdéseit, és próbálja megválaszolni őket, de szinte biztos benne, hogy nem erre gondolt a lány.*
-Állítólag egy varázsló hozta létre, hogy megmutassa képes rá, de szerintem nem ez az igazság. Itt nyugszik Marcus Marra. Szerintem egy tanítványa emelte a lugast, de a szó általános értelmében nem használt mágiát hozzá, és mégis mindig látható itt a hold. A szerelmes párok kedvelik, hiszen éjszaka gyönyörű a lugas a Hold fényében.
*Argus rég nem találkozott olyan emberrel, mint ez a lány. A legtöbben elhiszik, hogy mindent tudnak, de Dyntina olyan lelkes, akár egy gyermek. Őszinte.*
Igen, varázsló vagyok. Soha nem titkoltam. *válaszol a lány utolsó kérdésére, hogy evvel időt nyerjen a többi kérdés megválaszolására.* Kardra, kalapra, erszénybe, ahova csak akarom, az elhelyezése nem nehéz. Viszont az elkészítésével vannak problémák. *ismeri be Argus, nem akarja részletezni, hogy mik is ezek a problémák, így megpróbálkozik egy másik témával. Hátha a lánynak nem tűnik fel.*
-Mivel foglalkozik? Ahogy sejtem nem idevalósi, mivel akkor ismerné a járást.
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-01 22:48:47
Üzenet elküldve: 2014-05-01 22:48:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői forgatag//
//Darel, Kramlaf//
* Viszonylag hamar átvergődik magukat a tömegen s elhaladva egy pult mellett Darel nem rest rendelni néhány italt. Kramlaf segítségére van két korsóval míg ő a másik kettőt hordozza. A pad sincs messze, s egy nagyra nőtt fának hála, még árnyékot is kapnak a déli nap kíméletlen sugarai elől. Bólintással jelez csupán a másiknak válaszul a hálás köszönetre. Megérkezve a padhoz az egyik korsó mindkettejük kezéből a padra kerül, hogy ott foglalja el nyughelyét míg a tulajuk megérkezik. A maradék egy-egy pedig kézben tartva koccan egymásnak s közben elhangzik a kis mondat. „Barátságra” a tompa fakupák koppannak egymásnak, s látja amint a szerzetes már hörpöli is a nedűt. Hát, végül ő sem tesz másként. Szájához emeli a korsót és először a habot majd magát a folyékony italt is kortyolja. Valóban nem rossz. Kifejezetten kellemes ezen a kora nyárias napon.
Néhány kellemes pillanat ahogy a nedű lassan kúszik le a torkán. Majd végül Kramlaf hangja szakítja meg ismét a csendet. Lenyeli még az adott kortyot majd el emeli ajkától a korsót, s vet rá egy pillantást, sima egyszerű fakorsó… Végül a másikra néz. *
- Én nem gondoltam haza vinni.
* Mondja végül válaszul a kissé értetlen kérdésre. Miért is kellene neki egy korsó? Italt vett, nem korsót… majd ha végeztek visszaszolgáltatják a pultnál álló csaposnak. *
- Néha, fura felvetéseid vannak Kramlaf Szerzetes
* Jegyzi meg amolyan lábjegyzetként, nem vár rá választ, vagy kiegészítést, ennek jeleként most újra egy egészen parányi kis mosoly kezdemény játszik szájának szegletében. Majd csak hamar ismét hörpöl egyet a fakorsóból.
Tekintete átvonul az udvar bejárata felé ahonnan jó néhány ember érkezik most ismét. A jeges szemek hamar kiszúrják a tömegben a kék ruhába bújt leányt s mellette elf barátnéját. Heves csacsogás zajlik ez messziről látszik. S ha egy pillanatra összeakad tekintetük akkor bólint a két lány felé, hogy jelezze hol is tartózkodik a két fiú s odainvitálja őket a padhoz melyet birtokba vettek. Majd Kramlafhoz szól végül. *
- S merre tartasz majd innen tovább Szerzetes?
* Kérdez, s közben visszanéz a szerzetesre míg várják, hogy ideérjen a két ifjú hölgy. Említette a másik, hogy vándorol, hát bizonyára van következő úti célja. *
//Darel, Kramlaf//
* Viszonylag hamar átvergődik magukat a tömegen s elhaladva egy pult mellett Darel nem rest rendelni néhány italt. Kramlaf segítségére van két korsóval míg ő a másik kettőt hordozza. A pad sincs messze, s egy nagyra nőtt fának hála, még árnyékot is kapnak a déli nap kíméletlen sugarai elől. Bólintással jelez csupán a másiknak válaszul a hálás köszönetre. Megérkezve a padhoz az egyik korsó mindkettejük kezéből a padra kerül, hogy ott foglalja el nyughelyét míg a tulajuk megérkezik. A maradék egy-egy pedig kézben tartva koccan egymásnak s közben elhangzik a kis mondat. „Barátságra” a tompa fakupák koppannak egymásnak, s látja amint a szerzetes már hörpöli is a nedűt. Hát, végül ő sem tesz másként. Szájához emeli a korsót és először a habot majd magát a folyékony italt is kortyolja. Valóban nem rossz. Kifejezetten kellemes ezen a kora nyárias napon.
Néhány kellemes pillanat ahogy a nedű lassan kúszik le a torkán. Majd végül Kramlaf hangja szakítja meg ismét a csendet. Lenyeli még az adott kortyot majd el emeli ajkától a korsót, s vet rá egy pillantást, sima egyszerű fakorsó… Végül a másikra néz. *
- Én nem gondoltam haza vinni.
* Mondja végül válaszul a kissé értetlen kérdésre. Miért is kellene neki egy korsó? Italt vett, nem korsót… majd ha végeztek visszaszolgáltatják a pultnál álló csaposnak. *
- Néha, fura felvetéseid vannak Kramlaf Szerzetes
* Jegyzi meg amolyan lábjegyzetként, nem vár rá választ, vagy kiegészítést, ennek jeleként most újra egy egészen parányi kis mosoly kezdemény játszik szájának szegletében. Majd csak hamar ismét hörpöl egyet a fakorsóból.
Tekintete átvonul az udvar bejárata felé ahonnan jó néhány ember érkezik most ismét. A jeges szemek hamar kiszúrják a tömegben a kék ruhába bújt leányt s mellette elf barátnéját. Heves csacsogás zajlik ez messziről látszik. S ha egy pillanatra összeakad tekintetük akkor bólint a két lány felé, hogy jelezze hol is tartózkodik a két fiú s odainvitálja őket a padhoz melyet birtokba vettek. Majd Kramlafhoz szól végül. *
- S merre tartasz majd innen tovább Szerzetes?
* Kérdez, s közben visszanéz a szerzetesre míg várják, hogy ideérjen a két ifjú hölgy. Említette a másik, hogy vándorol, hát bizonyára van következő úti célja. *
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-01 21:36:42
Üzenet elküldve: 2014-05-01 21:36:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
//Nilynn//
*Ahogy hallgatja Nilyt továbbra sem érti az összefüggéseket Ressarral kapcsolatban.*
- Az én jelenlétem? *Pislog továbbra is zöld szemeivel nagyokat a lányra. De a beszélgetés hamar más medrekbe terelődik. Mégpedig arra a hajtűre, amit az imént vásárolt. Arca értetlenségből újra sugárzó mosolyra vált. Szinte büszkén érinti meg a hajában a sárkány mintás díszt.*
- Nem tudom. *Válaszol a lány kérdésére, miközben kiveszi hajából a tűt, hogy megmutassa barátnőjének. Ezáltal haja leomlik vállára, egészen a derekáig. Szemeiből kisöpri a kósza hajszálakat, s próbálja füle mögé igazgatni őket.* - Nem értek ezekhez a dolgokoz igazából, ha csak annyira nem, hogy tudom, hogy benne a kövek, azok színes üvegek valójában. De a csodaszépségnek van egy trükkje. *Majd megmutatja Nilynek hogy a hajtű egy kis apró tőröcske. Nem túl nagy, csak épp annyira, hogy ha komolyra fordulna testi veszélye, mikor épp fegyvertelen, vagy hirtelen támadnák meg, akkor meg tudja magát védeni. Feltéve, ha viseli a számára már most felbecsülhetetlen értékkel bíró ékszert. Átnyújtja a hajtűt a lánynak, ha az kíváncsi rá. *
- Már csak a nevét kéne kitalálni. *Nily jól emlékezhet arra, hogy szőke elf barátnője mennyire szeret mindennek nevet adni, ami a szívéhez nő, vagy csak egyszerűen fontos számára. * -Igaz időm sem volt rá, mert előbb Darelnek meséltem el, hogy honnan ismerős Lihanech nekem, aztán meg nekem jött Kamalf és megijesztett, vagyis nem is nekem jött, inkább csak figyelmeztetni akart, de megijedtem tőle rendesen. És megláttam a könyvet, majd téged, majd meg is vetted nekem a könyvet, most meg itt vagyunk. Szóval névadásra még nem nagyon volt időm, de majd valamit kitalálok számára is. Vagy van valami ötleted? *Néz rá menés közben barátnőjére. Közben ügyesen lavírozik az egyre gyarapodó emberek között.
A tömegben lassan haladnak, de sikerül átkerülniük egy fogadón keresztül egy udvarra, ahova a hirnökök, vagy harsonázók invitálták őket. És ahova a fiúk is igyekeznek majd a páncélok mustárálását követően. Az udvar elején megáll, hogy szétnézzen.*
- Pickeringék? *Ismétli ismételten a lányt.* - Nem ismerős. *vonja meg a vállát.*
- Persze, hogy elmegyek hozzátok, ha szeretnéd. Tesóék már úgyis lelkemre kötötték, hogy ha majd járok a közeledbe ugorjak be hozzád. Igaz csak azt felejtették el elmondani, hogy hogy is van az a közeled.* Neveti el magát, majd mosolyog rá a lányra, miközben haját újra fülé mögé igazgatja. Ha a lány el is vette tőle a hajtűt, s vissza is adta neki, akkor ismét néhány gyors mozdulattal kontyba tűzi a haját, de ezzel sem segít folyamatosan arcába mászó hajtincsein.
Szétnézve az udvaron, miközben barátnője épp füléhez hajolva suttog neki, semmi komolyabb dolog nem köti le érdeklődését. Habár sose látott még ehhez fogható dolgokat, amelyek játékoknak vannak hívva. Biztosan valami városi dolog lehet. Ahogy szétnéz az udvaron néhány pillanat múlva meglátja a két férfi, ahogy egy padon ülve beszélgetnek két korsó társaságában. A padon mellettük még két korsó van elhelyezve.
Barátnője összefoglalója végén csak legyint egyet.*
- Ugyan a ruhát újra meg lehet varrni. Ennyi miatt nem kell kidobni, vagy mélyen elraktározni. Esetleg még egy mintát is lehet oda varrni, hogy ne látszódjon, hogy ott el volt szakadva.*Néz ismét Nilyre.* - De akkor úgy látszik, hogy testőrből testőrbe csöppentél. Akkor miatta vagy ennyire kusza a jelenlétében? Mh, ezt jól meg mondtam. Mármint.. hagyjuk. Mi történt az erdőben? De várj! *Emeli fel egyik kezét a vállához, s közben egy laza csukló mozdulattal mutató ujját feltartja.*
- Hogy lehet bent ragadni egy erdőben? *Pislog ismét nagyokat a lányra, visszaöltve a értetlen arckifejezését.*
//Nilynn//
*Ahogy hallgatja Nilyt továbbra sem érti az összefüggéseket Ressarral kapcsolatban.*
- Az én jelenlétem? *Pislog továbbra is zöld szemeivel nagyokat a lányra. De a beszélgetés hamar más medrekbe terelődik. Mégpedig arra a hajtűre, amit az imént vásárolt. Arca értetlenségből újra sugárzó mosolyra vált. Szinte büszkén érinti meg a hajában a sárkány mintás díszt.*
- Nem tudom. *Válaszol a lány kérdésére, miközben kiveszi hajából a tűt, hogy megmutassa barátnőjének. Ezáltal haja leomlik vállára, egészen a derekáig. Szemeiből kisöpri a kósza hajszálakat, s próbálja füle mögé igazgatni őket.* - Nem értek ezekhez a dolgokoz igazából, ha csak annyira nem, hogy tudom, hogy benne a kövek, azok színes üvegek valójában. De a csodaszépségnek van egy trükkje. *Majd megmutatja Nilynek hogy a hajtű egy kis apró tőröcske. Nem túl nagy, csak épp annyira, hogy ha komolyra fordulna testi veszélye, mikor épp fegyvertelen, vagy hirtelen támadnák meg, akkor meg tudja magát védeni. Feltéve, ha viseli a számára már most felbecsülhetetlen értékkel bíró ékszert. Átnyújtja a hajtűt a lánynak, ha az kíváncsi rá. *
- Már csak a nevét kéne kitalálni. *Nily jól emlékezhet arra, hogy szőke elf barátnője mennyire szeret mindennek nevet adni, ami a szívéhez nő, vagy csak egyszerűen fontos számára. * -Igaz időm sem volt rá, mert előbb Darelnek meséltem el, hogy honnan ismerős Lihanech nekem, aztán meg nekem jött Kamalf és megijesztett, vagyis nem is nekem jött, inkább csak figyelmeztetni akart, de megijedtem tőle rendesen. És megláttam a könyvet, majd téged, majd meg is vetted nekem a könyvet, most meg itt vagyunk. Szóval névadásra még nem nagyon volt időm, de majd valamit kitalálok számára is. Vagy van valami ötleted? *Néz rá menés közben barátnőjére. Közben ügyesen lavírozik az egyre gyarapodó emberek között.
A tömegben lassan haladnak, de sikerül átkerülniük egy fogadón keresztül egy udvarra, ahova a hirnökök, vagy harsonázók invitálták őket. És ahova a fiúk is igyekeznek majd a páncélok mustárálását követően. Az udvar elején megáll, hogy szétnézzen.*
- Pickeringék? *Ismétli ismételten a lányt.* - Nem ismerős. *vonja meg a vállát.*
- Persze, hogy elmegyek hozzátok, ha szeretnéd. Tesóék már úgyis lelkemre kötötték, hogy ha majd járok a közeledbe ugorjak be hozzád. Igaz csak azt felejtették el elmondani, hogy hogy is van az a közeled.* Neveti el magát, majd mosolyog rá a lányra, miközben haját újra fülé mögé igazgatja. Ha a lány el is vette tőle a hajtűt, s vissza is adta neki, akkor ismét néhány gyors mozdulattal kontyba tűzi a haját, de ezzel sem segít folyamatosan arcába mászó hajtincsein.
Szétnézve az udvaron, miközben barátnője épp füléhez hajolva suttog neki, semmi komolyabb dolog nem köti le érdeklődését. Habár sose látott még ehhez fogható dolgokat, amelyek játékoknak vannak hívva. Biztosan valami városi dolog lehet. Ahogy szétnéz az udvaron néhány pillanat múlva meglátja a két férfi, ahogy egy padon ülve beszélgetnek két korsó társaságában. A padon mellettük még két korsó van elhelyezve.
Barátnője összefoglalója végén csak legyint egyet.*
- Ugyan a ruhát újra meg lehet varrni. Ennyi miatt nem kell kidobni, vagy mélyen elraktározni. Esetleg még egy mintát is lehet oda varrni, hogy ne látszódjon, hogy ott el volt szakadva.*Néz ismét Nilyre.* - De akkor úgy látszik, hogy testőrből testőrbe csöppentél. Akkor miatta vagy ennyire kusza a jelenlétében? Mh, ezt jól meg mondtam. Mármint.. hagyjuk. Mi történt az erdőben? De várj! *Emeli fel egyik kezét a vállához, s közben egy laza csukló mozdulattal mutató ujját feltartja.*
- Hogy lehet bent ragadni egy erdőben? *Pislog ismét nagyokat a lányra, visszaöltve a értetlen arckifejezését.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-05-01 21:02:43
Üzenet elküldve: 2014-05-01 21:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői forgatag//
// Cathan //
* Jót mosolyog Cathan szavain. Szereti az állatokat de, hogy nem fogadna rájuk az biztos. A nyulakat ha hagyják megsimogatja csak, hogy érezze a bundájuk puhaságát. A kakasokkal nem sokat foglalkozik, bár szépek de biztosan harciasak is. Nem szeretné, hogy valamelyik belecsípjen az újjába.
A dézsához lépés meglepetést hoz. Azt hitte egyedül fog halászni viszont amint a férfi társul és valószínűleg vele szemben próbálkozik, már versennyé is alakul a játék.*
- Vigyázz, ez az én halam. *jelenti be jó előre de már oda is sodródik a horog és nyújtja is át de előtte ránéz a számra, 13.*
- Gyorsabb voltam. *mondja lelkesen miközben a következő halacska után indítja meg a harcot. Az is eléggé hamar előkerül és a hármas számot viseli a hasán. Mindeközben Cathannak is sikerül kifognia a halacskáit. Örömmel veszi át a felé nyújtott ajándékot, egy mosollyal meg is köszöni. A lila a kedvenc színei között van. Az óarany csuklyát hátrahajtja és azonnal a hajába próbálja.*
- Jól áll? *kérdezi majd segít bekötni az alkarvédőt.*
- Na mit szólsz hozzá? Jó? *kérdezi miután megköti zsineget. Nem ért komolyabban hozzá de úgy tűnik, hogy tökéletes. Pontosan illeszkedik, nem csúszik az anyag egymásra és nem is hagy nagy hézagot sem.
A következő állomás három pohár és egy piros valami. Ez az ami aztán tényleg soha nem érdekelte de megnézni épp megnézheti.*
- Mehetünk de én nem játszom. *jelenti be előre miközben célba veszi a suhancot.*
// Cathan //
* Jót mosolyog Cathan szavain. Szereti az állatokat de, hogy nem fogadna rájuk az biztos. A nyulakat ha hagyják megsimogatja csak, hogy érezze a bundájuk puhaságát. A kakasokkal nem sokat foglalkozik, bár szépek de biztosan harciasak is. Nem szeretné, hogy valamelyik belecsípjen az újjába.
A dézsához lépés meglepetést hoz. Azt hitte egyedül fog halászni viszont amint a férfi társul és valószínűleg vele szemben próbálkozik, már versennyé is alakul a játék.*
- Vigyázz, ez az én halam. *jelenti be jó előre de már oda is sodródik a horog és nyújtja is át de előtte ránéz a számra, 13.*
- Gyorsabb voltam. *mondja lelkesen miközben a következő halacska után indítja meg a harcot. Az is eléggé hamar előkerül és a hármas számot viseli a hasán. Mindeközben Cathannak is sikerül kifognia a halacskáit. Örömmel veszi át a felé nyújtott ajándékot, egy mosollyal meg is köszöni. A lila a kedvenc színei között van. Az óarany csuklyát hátrahajtja és azonnal a hajába próbálja.*
- Jól áll? *kérdezi majd segít bekötni az alkarvédőt.*
- Na mit szólsz hozzá? Jó? *kérdezi miután megköti zsineget. Nem ért komolyabban hozzá de úgy tűnik, hogy tökéletes. Pontosan illeszkedik, nem csúszik az anyag egymásra és nem is hagy nagy hézagot sem.
A következő állomás három pohár és egy piros valami. Ez az ami aztán tényleg soha nem érdekelte de megnézni épp megnézheti.*
- Mehetünk de én nem játszom. *jelenti be előre miközben célba veszi a suhancot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400