Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2408. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2389-2408
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-14 00:31:21
Üzenet elküldve: 2025-05-14 00:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 862
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 862
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Őszintén meglepi a válasz, amivel Haldrian szolgál számára, elvégre azt feltételezte a fiúról, hogy legfeljebb a környéken kavicsokat rúgdosva lődörög. Már az is megdöbbentő számára, hogy céltalan császkálás helyett konkrét helyszínt látogatott meg a fattyú, az már csak hab a tortán, hogy pont a Sayqueves rezidencián bukkant fel. Szívesen tenné hozzá, hogy az egy romhalmaz, illetve meg is kérdezné, hogy mi dolga volt ott, de kíváncsiságát kénytelen háttérbe szorítani Orthus felbukkanásával.*
*A kereskedőt egy Relaeltől megszokott ragyogó mosoly üdvözli, melyben jele sem látható a múltkori neheztelésnek és távolságtartásnak.*
- Öröm ismételtel látni, drága Orthus.
*Csicsergi önfeledten, s finom kacsóját készségesen nyújtja a férfinak, akit pedig tiszteletteljes főhajtással fogad.*
- Igazán figyelemreméltó a vengészeretete. Köszönjük, hogy helyet biztosít nekünk az otthonában.
*Enyhén féloldalasan állva vonja be testbeszédével Haldriant is, ami terméshzetesen semmiféle kötelezettséggel nem jár, de van lehetősége a fattyúnak bemutatkozni.*
- Remélem továbbra is jól szolgál az egészsége.
*Kérdése közben elkalandozik figyelme a szalon bútorán helyet foglaló egyik dísztárgyra. Kedve lenne engedni késztetésének, hogy oda libbenjen és megtapintsa, közelebbről szemrevételezze.*
- Ahh, oly rég jártam Artheniorban, rendkívül szokatlan. Kérem ossza meg velem, hogy mi hír a városban mostanában?
*Szívesen konkretizálná, hogy mi is érdekli pontosan, de nem óhajtja letámadni a kereskedőt, helyette bátorkodik helyet foglalni az egyik párnázott ottománon.
Haldrian bizony észlelheti, hogy Relael mennyire másként mozog és kommunikál most, mint amikor saját udvartartása veszi körbe a saját kis bűnfészkében. Szokásos felszabadultsága helyett minden mozdulata kimért, feszes, és szükségszerű.*
*Őszintén meglepi a válasz, amivel Haldrian szolgál számára, elvégre azt feltételezte a fiúról, hogy legfeljebb a környéken kavicsokat rúgdosva lődörög. Már az is megdöbbentő számára, hogy céltalan császkálás helyett konkrét helyszínt látogatott meg a fattyú, az már csak hab a tortán, hogy pont a Sayqueves rezidencián bukkant fel. Szívesen tenné hozzá, hogy az egy romhalmaz, illetve meg is kérdezné, hogy mi dolga volt ott, de kíváncsiságát kénytelen háttérbe szorítani Orthus felbukkanásával.*
*A kereskedőt egy Relaeltől megszokott ragyogó mosoly üdvözli, melyben jele sem látható a múltkori neheztelésnek és távolságtartásnak.*
- Öröm ismételtel látni, drága Orthus.
*Csicsergi önfeledten, s finom kacsóját készségesen nyújtja a férfinak, akit pedig tiszteletteljes főhajtással fogad.*
- Igazán figyelemreméltó a vengészeretete. Köszönjük, hogy helyet biztosít nekünk az otthonában.
*Enyhén féloldalasan állva vonja be testbeszédével Haldriant is, ami terméshzetesen semmiféle kötelezettséggel nem jár, de van lehetősége a fattyúnak bemutatkozni.*
- Remélem továbbra is jól szolgál az egészsége.
*Kérdése közben elkalandozik figyelme a szalon bútorán helyet foglaló egyik dísztárgyra. Kedve lenne engedni késztetésének, hogy oda libbenjen és megtapintsa, közelebbről szemrevételezze.*
- Ahh, oly rég jártam Artheniorban, rendkívül szokatlan. Kérem ossza meg velem, hogy mi hír a városban mostanában?
*Szívesen konkretizálná, hogy mi is érdekli pontosan, de nem óhajtja letámadni a kereskedőt, helyette bátorkodik helyet foglalni az egyik párnázott ottománon.
Haldrian bizony észlelheti, hogy Relael mennyire másként mozog és kommunikál most, mint amikor saját udvartartása veszi körbe a saját kis bűnfészkében. Szokásos felszabadultsága helyett minden mozdulata kimért, feszes, és szükségszerű.*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-12 22:51:13
Üzenet elküldve: 2025-05-12 22:51:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Nem jön zavarba a hangnemtől, sem Relael feltűnésétől, mint legelső alkalmakkor. Megszokta már mindkettőt.*
-Úrnő. *Biccent őszinte alázattal.*
-Egy bizonyos Sayqueves-rezidencián jártam. Ez egy amolyan árvaház. Munkát ajánlottak, ha esetleg itt kellene a városban... Időznöm. *Tekintettel rá, hogy Relael csapongó napirendjét ismeri, könnyedén lehet, hogy el kell időznie valahol. A zöld szemek most is megkísértik; legyen bármennyire is kellemes látvány az elf, az a tekintet mindig arra sarkallja, hogy olyan bűnöket is bevalljon, amelyeket el sem követett.*
-Fahordás, ház körüli teendők, ilyesmi. *Fűzi még hozzá. A világért sem akarja, hogy Relael úgy gondolja, hogy másnak is dolgozik.*
-Á. *Szórakozottan vakarja meg tarkóját, miközben az elf "féltő" szavait hallja. Még egy vigyort is elmorzsol.*
-Ezek akkor sem tudnák, hol keressenek, ha besétálnák a kaszárnyába. *És valószínűleg nem is nagyon érdekli őket egy tolvaj, de ezt már nem fűzi hozzá.
Eszmecseréjüket közeledő léptek hangja zavarja meg; a kereskedő érkezik. Nem különb viseletben van, mint az úrnő, csak ez amolyan férfiaknak való, kevésbé izgalmas fajta. Fodros is meg előkelő is. El tudja képzelni, ahogy ilyen ruhakölteményekben illegeti magát és hintó hozza-viszi. Na persze nem a Kikötőben, mert ott könnyedén elakadna egy efféle, böhöm kordéval egy-egy szűkösebb sikátorban.
Kackiás szavakkal köszönti Relaelt a férfi, amiket akkor sem tudna utána mondani, ha még kétszer megismételne.*
-Ühhüm. *Viszonozza a kézfogást és valamiféle sajátos meghajlást is produkál. Berogyasztja térdeit és meghajtja fejét. A vak is láthatja, hogy nem szokott az ilyesmihez.* ~Kísérő.~ *Lágyan simogatja hiúságát e cím.*
-Az én nevem Ha... Hamren. *Vágja ki végül magát. A családnevét nem forszírozza, azt amúgy sem kérdik tőle soha. Hogy jól fogja-e magát érezni, ahhoz nem fér túl sok kétség, elvégre roppant kényelmesnek tűnik az ittlét. Mindenesetre azt is pontosan tudja, hogy Orthust a legkevésbé sem mozgatja meg, hogy mennyire is kényelmes számára az itt tartózkodás. Abból, amit Alissänától hallott, sejt épp eleget, bár messzemenő következtetéseket azért nem von le. Vannak, akik nem mondanák meg róla, de az ő fejében is férfiagy munkál. Nem is akármilyen!
Kissé hátrébb lép, s lopva Relaelre pillant szürkéivel. Fogalma sincs, hogy elküldi-e az elf. Általában elszokta, ám most "idegen terepen" vannak.*
*Nem jön zavarba a hangnemtől, sem Relael feltűnésétől, mint legelső alkalmakkor. Megszokta már mindkettőt.*
-Úrnő. *Biccent őszinte alázattal.*
-Egy bizonyos Sayqueves-rezidencián jártam. Ez egy amolyan árvaház. Munkát ajánlottak, ha esetleg itt kellene a városban... Időznöm. *Tekintettel rá, hogy Relael csapongó napirendjét ismeri, könnyedén lehet, hogy el kell időznie valahol. A zöld szemek most is megkísértik; legyen bármennyire is kellemes látvány az elf, az a tekintet mindig arra sarkallja, hogy olyan bűnöket is bevalljon, amelyeket el sem követett.*
-Fahordás, ház körüli teendők, ilyesmi. *Fűzi még hozzá. A világért sem akarja, hogy Relael úgy gondolja, hogy másnak is dolgozik.*
-Á. *Szórakozottan vakarja meg tarkóját, miközben az elf "féltő" szavait hallja. Még egy vigyort is elmorzsol.*
-Ezek akkor sem tudnák, hol keressenek, ha besétálnák a kaszárnyába. *És valószínűleg nem is nagyon érdekli őket egy tolvaj, de ezt már nem fűzi hozzá.
Eszmecseréjüket közeledő léptek hangja zavarja meg; a kereskedő érkezik. Nem különb viseletben van, mint az úrnő, csak ez amolyan férfiaknak való, kevésbé izgalmas fajta. Fodros is meg előkelő is. El tudja képzelni, ahogy ilyen ruhakölteményekben illegeti magát és hintó hozza-viszi. Na persze nem a Kikötőben, mert ott könnyedén elakadna egy efféle, böhöm kordéval egy-egy szűkösebb sikátorban.
Kackiás szavakkal köszönti Relaelt a férfi, amiket akkor sem tudna utána mondani, ha még kétszer megismételne.*
-Ühhüm. *Viszonozza a kézfogást és valamiféle sajátos meghajlást is produkál. Berogyasztja térdeit és meghajtja fejét. A vak is láthatja, hogy nem szokott az ilyesmihez.* ~Kísérő.~ *Lágyan simogatja hiúságát e cím.*
-Az én nevem Ha... Hamren. *Vágja ki végül magát. A családnevét nem forszírozza, azt amúgy sem kérdik tőle soha. Hogy jól fogja-e magát érezni, ahhoz nem fér túl sok kétség, elvégre roppant kényelmesnek tűnik az ittlét. Mindenesetre azt is pontosan tudja, hogy Orthust a legkevésbé sem mozgatja meg, hogy mennyire is kényelmes számára az itt tartózkodás. Abból, amit Alissänától hallott, sejt épp eleget, bár messzemenő következtetéseket azért nem von le. Vannak, akik nem mondanák meg róla, de az ő fejében is férfiagy munkál. Nem is akármilyen!
Kissé hátrébb lép, s lopva Relaelre pillant szürkéivel. Fogalma sincs, hogy elküldi-e az elf. Általában elszokta, ám most "idegen terepen" vannak.*
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-12 21:05:35
Üzenet elküldve: 2025-05-12 21:05:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer-ház//
*Orthus Morthimer is hazatér otthonába, ám ő hátasa, Luxius hátán, és a hátsó udvarba kaptat be, hiszen ott az istálló. Átadja Japhernek a kantárt, ő pedig az udvarból nyíló ajtón át lép be otthonába.
Már épp azon lenne, hogy valamelyest rendbe szedje magát a vendégei köszöntésére, amikor komornyikja közli vele, hogy lea'Natar úrhölgy a várakozás helyett inkább vissza kíván vonulni a vendégszobába, amit a részére készítettek elő. Így már Orthus se aprózza el a dolgot, hanem úgy dönt, hogy ő is visszavonul a saját lakrészébe, hogy felfrissüljön.
Relael mindezalatt kényelmesen megpihenhet a számára előkészített vendégszobában, ahova egy fürdődézsa is be van készítve - és ha igényelte volna, bizonyára gyorsan készítettek is volna neki egy fürdőt.
De akad ott egy palack minőségi vörösbor is, na meg egy kancsó friss víz. Egyebek mellett is ezt a szobát tisztes módon előkészítették a nemes hölgy kényére-kedvére. Relaelben akár a régi nemesi idők luxusát is felidézheti a szállása, bár az tény, hogy ez nem olyan nagy szoba, mint a nemesi kúriák terem-méretű lakrészei.
Orthus maga viszont vesz egy fürdőt és felfrissül, amíg arról nem tájékoztatják, hogy vendégei ismét előkerültek és a szalonba fáradtak.
Ekkor ő is csatlakozik a társasághoz. Az alkalomra ünnepélyesebb külsőt ölt, elegáns fekete öltönyt, fodros nyakú fehér inggel. Ékszert szokásához híven nem visel, leszámítva prefektusi kitűzőjét, illetve címeres pecsétgyűrűjét.
A terembe belépve rögtön Relaelhez lép, és nemesnek kijáró főhajtással és kézcsókkal köszönti.*
- lae'Natar úrhölgy, nagy tisztesség számomra, hogy az otthonomban üdvözölhetem és viszonozhatom szívélyes vendéglátását!
*köszönti mindenek előtt a hölgyet, majd Haldrianhoz fordul, és egy tisztes kézfogással és rövid főhajtással köszönti őt is.*
- Nem különben örülök, hogy a hölgy kísérőjét is vendégül láthatom. Úgy hiszem, találkoztunk már, de be még nem mutattak egymásnak. Orthus Morthimer vagyok! Remélem, jól fogja érezni magát az otthonomban!
*teszi hozzá. Mert hogy Haldriannak is elő van készítve egy vendégszoba, ami talán kevésbé elegáns, mint Relaelé, de nem kevésbé jól felszerelt és kényelmes.*
*Orthus Morthimer is hazatér otthonába, ám ő hátasa, Luxius hátán, és a hátsó udvarba kaptat be, hiszen ott az istálló. Átadja Japhernek a kantárt, ő pedig az udvarból nyíló ajtón át lép be otthonába.
Már épp azon lenne, hogy valamelyest rendbe szedje magát a vendégei köszöntésére, amikor komornyikja közli vele, hogy lea'Natar úrhölgy a várakozás helyett inkább vissza kíván vonulni a vendégszobába, amit a részére készítettek elő. Így már Orthus se aprózza el a dolgot, hanem úgy dönt, hogy ő is visszavonul a saját lakrészébe, hogy felfrissüljön.
Relael mindezalatt kényelmesen megpihenhet a számára előkészített vendégszobában, ahova egy fürdődézsa is be van készítve - és ha igényelte volna, bizonyára gyorsan készítettek is volna neki egy fürdőt.
De akad ott egy palack minőségi vörösbor is, na meg egy kancsó friss víz. Egyebek mellett is ezt a szobát tisztes módon előkészítették a nemes hölgy kényére-kedvére. Relaelben akár a régi nemesi idők luxusát is felidézheti a szállása, bár az tény, hogy ez nem olyan nagy szoba, mint a nemesi kúriák terem-méretű lakrészei.
Orthus maga viszont vesz egy fürdőt és felfrissül, amíg arról nem tájékoztatják, hogy vendégei ismét előkerültek és a szalonba fáradtak.
Ekkor ő is csatlakozik a társasághoz. Az alkalomra ünnepélyesebb külsőt ölt, elegáns fekete öltönyt, fodros nyakú fehér inggel. Ékszert szokásához híven nem visel, leszámítva prefektusi kitűzőjét, illetve címeres pecsétgyűrűjét.
A terembe belépve rögtön Relaelhez lép, és nemesnek kijáró főhajtással és kézcsókkal köszönti.*
- lae'Natar úrhölgy, nagy tisztesség számomra, hogy az otthonomban üdvözölhetem és viszonozhatom szívélyes vendéglátását!
*köszönti mindenek előtt a hölgyet, majd Haldrianhoz fordul, és egy tisztes kézfogással és rövid főhajtással köszönti őt is.*
- Nem különben örülök, hogy a hölgy kísérőjét is vendégül láthatom. Úgy hiszem, találkoztunk már, de be még nem mutattak egymásnak. Orthus Morthimer vagyok! Remélem, jól fogja érezni magát az otthonomban!
*teszi hozzá. Mert hogy Haldriannak is elő van készítve egy vendégszoba, ami talán kevésbé elegáns, mint Relaelé, de nem kevésbé jól felszerelt és kényelmes.*
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-11 20:32:08
Üzenet elküldve: 2025-05-11 20:32:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 862
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 862
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*A fogadtatás melyben részesülnek vitathatatlanul kifogástalan, s Relael megtisztelve érzi magát, ahogy az apró részleteken végig siklik tekintete. Ugyan viszonyítási alapja nincsen, elvégre most először jár Morthimer otthonában, de a ház népének finom nyüzsgéséből némi izgatottságot, és különös ráfordítást érez ki.*
*A szalon ugyan kényelmes, de a párnázott fotelben helyet foglalva az út fáradalmai hirtelen ránehezednek az egykori nemesre. Magához inti a szolgálatkész személyzetet, s udvariasan egy nyugtató teát kér magának, majd kifejezi igényét, hogy elvonulhasson egy szobába felfrissíteni magát. Ugyan indulás előtt gondoskodott arról, hogy megjelenése illő legyen Orthushoz, de ezt nem köti a személyzet orrára.
Ha kérésének eleget tesznek, akkor teája társaságában indul meg a hálószoba felé, hogy megpihenhessen, előzetesen pedig útjára engedi Haldriant. Hogy merre és mennyi időre távozik az a fattyú dolga. Bármennyire is szeretne rabszolgákat tartani a tapasztalat azt mondatja vele, hogy a boldog személyzet készségesebb.*
*Éppen eléggé pihentető számára, hogy pazar körülmények között kicsit kinyújtóztathatja magát. A thargoknál megtanult megbékélni az egyszerűséggel, de nem tudja megtagadni származását, s igényét a kényelemre. Mióta fogadóját igazgatja, s azt saját ízlésére szabja, azóta megint kezd finnyássá válni, így nem csoda, hogy a tegnapi padláson való szundikálás rosszul érintette.
Ültében kényelmesen hátradőlve, felületesen bóbiskol, a ház népe is valamelyest lecsillapodni látszik a kintről beszűrődő finom hangokból ítélve. Nem sokkal ezután valaki érkezésére felfigyel, de éles hallásával azt már nem tudja megállapítani ki lehet az. Az utolsó korty teáját még felhörpinti, mielőtt elsimítja szoknyája fodrait, és peckes tartással kilép a szobából.*
- Áh, te vagy az.
*Jegyzi meg ugyan széles, bájos mosolyával, de akaratlanul is csalódás és némi lekicsinylés érződhet ki hangjából. Persze Haldrian ehhez hozzászokhatott már.*
- Merre jártál?
*Lassú léptekkel kerüli meg a szépen faragott bútort, hogy a fiú közelében helyet foglaljon, de illő távolságban helyezkedik el tőle.*
- Nem felelőtlen dolog csak úgy egyedül kóricálnod Artheniorban?
*Megemelkedett szemöldökökkel pillant Haldrianra. Úgy véli diszkrét kérdése éppen elegendő ahhoz, hogy a félvér rájöhessen korábbi beszélgetésük témájára utal, melyet nem óhajt részletezni. Ha valamit megtanult nemesi évei alatt akkor az az, hogy a cselédeknek hála a falnak is füle van.*
- Még a végén bajod esik.
*Teszi hozzá látványosan hamis gondoskodással.*
*A fogadtatás melyben részesülnek vitathatatlanul kifogástalan, s Relael megtisztelve érzi magát, ahogy az apró részleteken végig siklik tekintete. Ugyan viszonyítási alapja nincsen, elvégre most először jár Morthimer otthonában, de a ház népének finom nyüzsgéséből némi izgatottságot, és különös ráfordítást érez ki.*
*A szalon ugyan kényelmes, de a párnázott fotelben helyet foglalva az út fáradalmai hirtelen ránehezednek az egykori nemesre. Magához inti a szolgálatkész személyzetet, s udvariasan egy nyugtató teát kér magának, majd kifejezi igényét, hogy elvonulhasson egy szobába felfrissíteni magát. Ugyan indulás előtt gondoskodott arról, hogy megjelenése illő legyen Orthushoz, de ezt nem köti a személyzet orrára.
Ha kérésének eleget tesznek, akkor teája társaságában indul meg a hálószoba felé, hogy megpihenhessen, előzetesen pedig útjára engedi Haldriant. Hogy merre és mennyi időre távozik az a fattyú dolga. Bármennyire is szeretne rabszolgákat tartani a tapasztalat azt mondatja vele, hogy a boldog személyzet készségesebb.*
*Éppen eléggé pihentető számára, hogy pazar körülmények között kicsit kinyújtóztathatja magát. A thargoknál megtanult megbékélni az egyszerűséggel, de nem tudja megtagadni származását, s igényét a kényelemre. Mióta fogadóját igazgatja, s azt saját ízlésére szabja, azóta megint kezd finnyássá válni, így nem csoda, hogy a tegnapi padláson való szundikálás rosszul érintette.
Ültében kényelmesen hátradőlve, felületesen bóbiskol, a ház népe is valamelyest lecsillapodni látszik a kintről beszűrődő finom hangokból ítélve. Nem sokkal ezután valaki érkezésére felfigyel, de éles hallásával azt már nem tudja megállapítani ki lehet az. Az utolsó korty teáját még felhörpinti, mielőtt elsimítja szoknyája fodrait, és peckes tartással kilép a szobából.*
- Áh, te vagy az.
*Jegyzi meg ugyan széles, bájos mosolyával, de akaratlanul is csalódás és némi lekicsinylés érződhet ki hangjából. Persze Haldrian ehhez hozzászokhatott már.*
- Merre jártál?
*Lassú léptekkel kerüli meg a szépen faragott bútort, hogy a fiú közelében helyet foglaljon, de illő távolságban helyezkedik el tőle.*
- Nem felelőtlen dolog csak úgy egyedül kóricálnod Artheniorban?
*Megemelkedett szemöldökökkel pillant Haldrianra. Úgy véli diszkrét kérdése éppen elegendő ahhoz, hogy a félvér rájöhessen korábbi beszélgetésük témájára utal, melyet nem óhajt részletezni. Ha valamit megtanult nemesi évei alatt akkor az az, hogy a cselédeknek hála a falnak is füle van.*
- Még a végén bajod esik.
*Teszi hozzá látványosan hamis gondoskodással.*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-11 18:45:35
Üzenet elküldve: 2025-05-11 18:45:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer-ház//
*Alig telt el idő azóta, hogy lábát a Sayqueves-házba tette. Szeretne visszatérni, elvégre kellemes időtöltés volt ott lopni a napot a csinos és kifejezetten barátságos igazgatónő társaságában, de nem felejti el, miért is van Artheniorban épp. A belé vetett "bizalmat" pedig végképp nem óhajtja megingatni. Már csak azért sem, mert e bizalom jelenti azt is, hogy lehet valaki a Kikötőben.
Szinte lohol, hogy időben visszaérjen a kúriához. Pontosan tudja, hol "koslat" Relael; ott, ahol hagyta. A kisasszony ugyanis ágyat kért magának, míg a gazdag kereskedőre vártak, ő pedig addig nyakába vette a várost. Ennek hála kellemes ismertségre tett szert a lelencházban, de a a kötelesség az kötelesség. Főleg, ha e kötelesség a nemeshez köti. A szolgálatkészsége nem véletlen; imádja, tiszteli és féli is egyben az elfet. Furcsa ötvözet ez, de meglehetősen hatékony elegyet alkot. Sebtiben hátrasöpri sötét fürtjeit, ellenőrzi ruhája porttalanságát és ölt ábrázatára komolykodó képet, mielőtt ismét befelé terelgetné fogadóbizottsága.
Eszébe ötlik, hogy legutóbb a "tisztelt kísérő" titulussal illették itt, ami valahol kenegeti hiúságát. Ő a kisasszony "kísérője". Mintha csak maga is vendég lenne az elf meghívásából. Elhatározza, hogy ha kérdezik, ő is így fogja aposztrofálni magát. Természetesen nem Relael füle hallatára.
Odabenn van lehetősége újfent alaposan szemügyre venni a házat és nem is rejti véka alá kíváncsiságát. Követi kísérőjét, akit egyébként ruházata, na és persze önnön tapasztalatlansága miatt könnyűszerrel vélne a sokat emlegetett Orthusnak, ha nem látta volna már a kereskedőt életnagyságban. Szürkéi alaposan megmérnek mindent a házban és meg kell hagyni, akadna itt mit zsebre tenni. Mindenesetre esze ágában sincs ilyesmivel foglalatoskodni jelenleg, csupán hivatásbeli reflex ez részéről.
Noha Relael minden bizonnyal a kapott szobában pihen, őt a "szalonba" kísérik. Ez némileg felderíti, ez ugyanis minden bizonnyal a kékvérű megfelelője a szalonnának. Ennek megfelelően érdeklődve pillant körbe a tágas, rendezett helyiségben, és sikerrel leplezi az arcára kiülni készülő csalódottságot. A helyiségben nemhogy "szalonba", de szalonna sincs felszolgálva. Helyette helyet foglalhat és várakozhat. Míg ezzel az elfoglaltsággal kényszerül elütni idejét, igyekszik sajátos módszerekkel némileg kényelmesebbé varázsolni az inget, amit Relaeltől kapott.*
*Alig telt el idő azóta, hogy lábát a Sayqueves-házba tette. Szeretne visszatérni, elvégre kellemes időtöltés volt ott lopni a napot a csinos és kifejezetten barátságos igazgatónő társaságában, de nem felejti el, miért is van Artheniorban épp. A belé vetett "bizalmat" pedig végképp nem óhajtja megingatni. Már csak azért sem, mert e bizalom jelenti azt is, hogy lehet valaki a Kikötőben.
Szinte lohol, hogy időben visszaérjen a kúriához. Pontosan tudja, hol "koslat" Relael; ott, ahol hagyta. A kisasszony ugyanis ágyat kért magának, míg a gazdag kereskedőre vártak, ő pedig addig nyakába vette a várost. Ennek hála kellemes ismertségre tett szert a lelencházban, de a a kötelesség az kötelesség. Főleg, ha e kötelesség a nemeshez köti. A szolgálatkészsége nem véletlen; imádja, tiszteli és féli is egyben az elfet. Furcsa ötvözet ez, de meglehetősen hatékony elegyet alkot. Sebtiben hátrasöpri sötét fürtjeit, ellenőrzi ruhája porttalanságát és ölt ábrázatára komolykodó képet, mielőtt ismét befelé terelgetné fogadóbizottsága.
Eszébe ötlik, hogy legutóbb a "tisztelt kísérő" titulussal illették itt, ami valahol kenegeti hiúságát. Ő a kisasszony "kísérője". Mintha csak maga is vendég lenne az elf meghívásából. Elhatározza, hogy ha kérdezik, ő is így fogja aposztrofálni magát. Természetesen nem Relael füle hallatára.
Odabenn van lehetősége újfent alaposan szemügyre venni a házat és nem is rejti véka alá kíváncsiságát. Követi kísérőjét, akit egyébként ruházata, na és persze önnön tapasztalatlansága miatt könnyűszerrel vélne a sokat emlegetett Orthusnak, ha nem látta volna már a kereskedőt életnagyságban. Szürkéi alaposan megmérnek mindent a házban és meg kell hagyni, akadna itt mit zsebre tenni. Mindenesetre esze ágában sincs ilyesmivel foglalatoskodni jelenleg, csupán hivatásbeli reflex ez részéről.
Noha Relael minden bizonnyal a kapott szobában pihen, őt a "szalonba" kísérik. Ez némileg felderíti, ez ugyanis minden bizonnyal a kékvérű megfelelője a szalonnának. Ennek megfelelően érdeklődve pillant körbe a tágas, rendezett helyiségben, és sikerrel leplezi az arcára kiülni készülő csalódottságot. A helyiségben nemhogy "szalonba", de szalonna sincs felszolgálva. Helyette helyet foglalhat és várakozhat. Míg ezzel az elfoglaltsággal kényszerül elütni idejét, igyekszik sajátos módszerekkel némileg kényelmesebbé varázsolni az inget, amit Relaeltől kapott.*
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-29 22:59:17
Üzenet elküldve: 2025-04-29 22:59:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Valóban, lehet Graelnek igaza van. Szikra sosem érezte magát gyereknek, legalább is, nem emlékszik rá. Így hát úgy tett, ahogy épp jól gondolta vagy éppen érezte. Ha éhes volt, ételt keresett, magának és Deresnek. Ha fázott menedéket. Egy szóval bármit amit a túléléshez szüksége volt.
Így joggal érzi bármire képes, mert bármit el kellett követnie ahhoz, hogy itt lehessen. Igen, ez jócskán jár gondokkal, ez is biztos. De ideje az van, azalatt pedig ezt is megfogja tanulni, amiket eddig nem tudott. Vagy lehet inkább elfelejtett.
Győzelem ittasan felkacag, amikor Grael végre feladja vele a vitát, és bizony ő kiélvezi minden cseppjét. Mert az ilyenekre ritkán van esélye ellene.
Az elméjét piszkáló kérdésére is fény kerül. Apró füllentés talán, de miért ne higgye el Grael szavát, nem lenne rá oka.
Aggodalmasan szól kissé közelebb hajolva ismét.*
-Ugye nem beteg? Csináljak neki sárkányfog teát ha visszaértünk?
*Ajánlja fel, sok szívességet tett már érte anyja. Ha arról lenne szó, hogy valami nyavalya bántja Mait szívesen megvizsgálja.
Valahogy tudta ha elérkeznek a házakhoz hamar lekerül az ő újdonsült paripájáról. De megérti, Deres is hamar elfárad a játékban, Graelnek is biztos pihennie kell picit. Elvégre annyira már nem kicsi mint Rellan.*
-Rendben.
*Fűzi hozzá picit szomorkásan, mert tetszett neki a hegyi levegő, de minden jónak egyszer vége szakad.
Már sétálna is tovább Grael mellett, de amaz komolyabbra fordítja a szót. A kérdésre pislog párat értetlenül, de a férfi arckifejezése arról árulkodik ez a fele sem tréfa. Így egy kis szünetnyi gondolkodás után a földet kezdi bámulni, talán még talál a követett úton egy részt ami földes, hogy rajzolhasson bele. Pár lépés után, le is guggol oda, és egy kis kavics élével a földbe kezd karistolni.*
- Olyan mint te, vagy én. Van feje, haja, füle, meg teste is. *Rajzol egy egyszerű alakot talpalatnyi földre.* - De a szája, orra szeme ilyen. *Majd az arc részt elsatírozza, mintha egy örvény lenne.* -Én kettőre emlékszem, az egyiknek hosszú haja van fehér mint nekem. A másik pedig rövid és barnás, mint a tiéd csak világosabb sokkal. *Mutat Grael hajára.* - Akinek a nevetésére emlékszem néha hosszú fehér köpenyt visel mint Nimeril.
*Ekkor áll fel leporolva kezéről azt a kis földet ami most ráragadt.*
-Tőlük kaptam Tüskét és uhut.
*Mutat rá baglyos nyakláncára.*
-De nem ők az egyetlenek, de a többi ilyen.
*Satírozza el az egész rajzát. Majd elgondolkodva a távolban látott tömegre néz a távolban. A járókelőkre.*
-Látod őket? Csukd a szemed össze így.
*Mutatja saját zöldjeivel, és egészen picit hagyja csak nyitva.*
-Látod ilyen, homályos mint a víz ha megcsapod. Ők néha a barnás hajú arctalannal beszéltek.
*Magyarázata után, amit egész összeszedetten elő is adott, megilletődve néz Graelre.*
-Grael. Mindenki olyan furán nézett rám amikor azt mondtam az arctalan gyűrűje volt amit a láncos hozott. Miért?
*Aggódik nem is kicsit, kezdi azt hinni mintha valami baj lenne saját magával.*
*Valóban, lehet Graelnek igaza van. Szikra sosem érezte magát gyereknek, legalább is, nem emlékszik rá. Így hát úgy tett, ahogy épp jól gondolta vagy éppen érezte. Ha éhes volt, ételt keresett, magának és Deresnek. Ha fázott menedéket. Egy szóval bármit amit a túléléshez szüksége volt.
Így joggal érzi bármire képes, mert bármit el kellett követnie ahhoz, hogy itt lehessen. Igen, ez jócskán jár gondokkal, ez is biztos. De ideje az van, azalatt pedig ezt is megfogja tanulni, amiket eddig nem tudott. Vagy lehet inkább elfelejtett.
Győzelem ittasan felkacag, amikor Grael végre feladja vele a vitát, és bizony ő kiélvezi minden cseppjét. Mert az ilyenekre ritkán van esélye ellene.
Az elméjét piszkáló kérdésére is fény kerül. Apró füllentés talán, de miért ne higgye el Grael szavát, nem lenne rá oka.
Aggodalmasan szól kissé közelebb hajolva ismét.*
-Ugye nem beteg? Csináljak neki sárkányfog teát ha visszaértünk?
*Ajánlja fel, sok szívességet tett már érte anyja. Ha arról lenne szó, hogy valami nyavalya bántja Mait szívesen megvizsgálja.
Valahogy tudta ha elérkeznek a házakhoz hamar lekerül az ő újdonsült paripájáról. De megérti, Deres is hamar elfárad a játékban, Graelnek is biztos pihennie kell picit. Elvégre annyira már nem kicsi mint Rellan.*
-Rendben.
*Fűzi hozzá picit szomorkásan, mert tetszett neki a hegyi levegő, de minden jónak egyszer vége szakad.
Már sétálna is tovább Grael mellett, de amaz komolyabbra fordítja a szót. A kérdésre pislog párat értetlenül, de a férfi arckifejezése arról árulkodik ez a fele sem tréfa. Így egy kis szünetnyi gondolkodás után a földet kezdi bámulni, talán még talál a követett úton egy részt ami földes, hogy rajzolhasson bele. Pár lépés után, le is guggol oda, és egy kis kavics élével a földbe kezd karistolni.*
- Olyan mint te, vagy én. Van feje, haja, füle, meg teste is. *Rajzol egy egyszerű alakot talpalatnyi földre.* - De a szája, orra szeme ilyen. *Majd az arc részt elsatírozza, mintha egy örvény lenne.* -Én kettőre emlékszem, az egyiknek hosszú haja van fehér mint nekem. A másik pedig rövid és barnás, mint a tiéd csak világosabb sokkal. *Mutat Grael hajára.* - Akinek a nevetésére emlékszem néha hosszú fehér köpenyt visel mint Nimeril.
*Ekkor áll fel leporolva kezéről azt a kis földet ami most ráragadt.*
-Tőlük kaptam Tüskét és uhut.
*Mutat rá baglyos nyakláncára.*
-De nem ők az egyetlenek, de a többi ilyen.
*Satírozza el az egész rajzát. Majd elgondolkodva a távolban látott tömegre néz a távolban. A járókelőkre.*
-Látod őket? Csukd a szemed össze így.
*Mutatja saját zöldjeivel, és egészen picit hagyja csak nyitva.*
-Látod ilyen, homályos mint a víz ha megcsapod. Ők néha a barnás hajú arctalannal beszéltek.
*Magyarázata után, amit egész összeszedetten elő is adott, megilletődve néz Graelre.*
-Grael. Mindenki olyan furán nézett rám amikor azt mondtam az arctalan gyűrűje volt amit a láncos hozott. Miért?
*Aggódik nem is kicsit, kezdi azt hinni mintha valami baj lenne saját magával.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:37:58
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:37:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Tévedés. Szikrát a viselkedése alapján pont, hogy idősebbnek hihetnék a koránál, sőt, az is elképzelhető, hogy hosszúéletű mivolta miatt gyakorlatilag még nála is idősebb, de egy elf életének hosszát és testi adottságait tekintve ő akkor is még gyerek. Egy gyerek, akit óvni kell, legfőképp a saját vakmerőségétől, és pont attól, hogy úgy érzi, már bármire képes, mert élt eleget. Nem így van. Szikra a legfontosabb szavakat nem ismeri, mint az óvatosság, a felelősség és a következmény.*
- Rendben, legyen ebben neked igazad. *Hagyja rá a lányra, hadd érezze a győzelem ízét.
Sétálnak tovább, most már romok helyett egészen szép házak között, ám Szikra továbbra sem érti, hogy nincs különösebb oka annak, hogy most jöttek el sétálni, Grael pedig kezd kifogyni az ötletekből, hogy hányszor mondja még el neki ugyanazt.*
- Mitől lenne ez a most másabb, mint egy másik most? Azért most, mert most voltam épp ott, ahol te. Tudod mit? Megadom magam, igen, Mai miatt. Fáradt, és pihenni szeretne, úgyhogy rám bízott téged. *Ez még valahol közel is van az igazsághoz, és talán végre elég lesz ahhoz, hogy ne kapjon több kérdést ezzel kapcsolatban. Bandukolnak még egy ideig, de aztán Grael megáll, elengedi a lányka lábait, és felnyúl, hogy leemelje a nyakából.*
- Most már leteszlek, jó? A nagylányok nehezek ahhoz, hogy sokat cipeljék őket. *Mondja, hátha Szikra akkor jobban szeretne még egy ideig kislány maradni. Mindenkinek jobb volna úgy. Leteszi őt a földre, amit egyébként azért tesz, hogy a fontosabb, komoly téma ecsetelése közben már rendesen lássa őt, az arckifejezéseit, és esetleg a tekintetét, ha füllenteni próbálna neki.*
- Értem *bólint a hallottakra.* Egy valamit magyarázz meg nekem kérlek, mielőtt ennél mélyebbre ássuk magunkat a dolgokban. Mi az az arctalan, és miért hívod így? Mire emlékszel róla? Mondj bármit, ami jellegzetes vele kapcsolatban! *Az első és legfontosabb, hogy kiderítse, vajon a sötétség istene hálózta-e be a lányt, vagy egy más, ártalmatlan fantázia szüleménye ez az ő arctalanja. Az utóbbi nyilván megnyugtatóbb volna.*
*Tévedés. Szikrát a viselkedése alapján pont, hogy idősebbnek hihetnék a koránál, sőt, az is elképzelhető, hogy hosszúéletű mivolta miatt gyakorlatilag még nála is idősebb, de egy elf életének hosszát és testi adottságait tekintve ő akkor is még gyerek. Egy gyerek, akit óvni kell, legfőképp a saját vakmerőségétől, és pont attól, hogy úgy érzi, már bármire képes, mert élt eleget. Nem így van. Szikra a legfontosabb szavakat nem ismeri, mint az óvatosság, a felelősség és a következmény.*
- Rendben, legyen ebben neked igazad. *Hagyja rá a lányra, hadd érezze a győzelem ízét.
Sétálnak tovább, most már romok helyett egészen szép házak között, ám Szikra továbbra sem érti, hogy nincs különösebb oka annak, hogy most jöttek el sétálni, Grael pedig kezd kifogyni az ötletekből, hogy hányszor mondja még el neki ugyanazt.*
- Mitől lenne ez a most másabb, mint egy másik most? Azért most, mert most voltam épp ott, ahol te. Tudod mit? Megadom magam, igen, Mai miatt. Fáradt, és pihenni szeretne, úgyhogy rám bízott téged. *Ez még valahol közel is van az igazsághoz, és talán végre elég lesz ahhoz, hogy ne kapjon több kérdést ezzel kapcsolatban. Bandukolnak még egy ideig, de aztán Grael megáll, elengedi a lányka lábait, és felnyúl, hogy leemelje a nyakából.*
- Most már leteszlek, jó? A nagylányok nehezek ahhoz, hogy sokat cipeljék őket. *Mondja, hátha Szikra akkor jobban szeretne még egy ideig kislány maradni. Mindenkinek jobb volna úgy. Leteszi őt a földre, amit egyébként azért tesz, hogy a fontosabb, komoly téma ecsetelése közben már rendesen lássa őt, az arckifejezéseit, és esetleg a tekintetét, ha füllenteni próbálna neki.*
- Értem *bólint a hallottakra.* Egy valamit magyarázz meg nekem kérlek, mielőtt ennél mélyebbre ássuk magunkat a dolgokban. Mi az az arctalan, és miért hívod így? Mire emlékszel róla? Mondj bármit, ami jellegzetes vele kapcsolatban! *Az első és legfontosabb, hogy kiderítse, vajon a sötétség istene hálózta-e be a lányt, vagy egy más, ártalmatlan fantázia szüleménye ez az ő arctalanja. Az utóbbi nyilván megnyugtatóbb volna.*
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:16:27
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:16:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Lehet viselkedése miatt nézik szegénykét őt ennyire gyereknek, meg hát ezen az sem segít, hogy elf létére is, korához képest is gyermeteg az arca. Mit lehet ezzel kezdeni. Talán egyszer, ha vissza kerül minden apróra tört memória szilánk a fejében rá, másképp fognak rá tekinteni. Addig viszont marad az ami.
Maradt volna ő szívesen az, de az élet inkább döntött úgy, hogy játszik helyette is. Úgy meg nem igazán élvezeti ki a fiatal éveit. Itt viszont már szerencsésnek mondhatja magát, hogy elf, mert így van bőven ideje.*
- Uh-uh. Nekem van igazam és nem neked.
*Hajol előre, és játékosan ki is ölti a nyelvét a férfira, egy pillanatra eltakarva hosszú hajával az utat. Még szerencse, hogy a fonatok még kitartanak.
Grael terve működik, ugratása, meghozza Szikra kedvét a mókázáshoz, és bele is megy a másik játékába. Már majdnem elfelejtené az őt érő problémákat, legalább is egy időre.*
- Uh-uh.
*Feleli ismét megrázva a fejét, na nem mintha a másik látná, maximum érzi, ahogy a hajzuhatag okozta kis lengedezés viszi az aprócska testet jobbra és balra a hátán.*
- Csak nem értem miért most, talán Mai miatt?
*Más nem igazán tud eszébe ötleni, minthogy Grael azért törődik jobban vele, mert Maival egy párt alkotnak már. Persze mit sem tudva a kettőjük közt lefolyó alkuról. Neki ez egy örömteli eset csupán, hogy a számára két fontos személy egymásra talált.*
-Mert ezt láttam az új emlékeimben, amikor megláttam az arctalan gyűrűjét amit a láncos hozott. Rajta volt a róka, de a gyűrűre Mai vigyáz, pedig megmutatnám neked. A napocska meg Tüskén volt rajta.
*Válaszolja szépen, nem hadar, és nem is hangzik szomorúnak. Közben csak a tájat nézegeti ami lassacskán változik át a romos házakról, a lakottakra. Ismételten megcsodálja a környéket, mert a magaslatból minden másmilyennek tűnik számára.*
*Lehet viselkedése miatt nézik szegénykét őt ennyire gyereknek, meg hát ezen az sem segít, hogy elf létére is, korához képest is gyermeteg az arca. Mit lehet ezzel kezdeni. Talán egyszer, ha vissza kerül minden apróra tört memória szilánk a fejében rá, másképp fognak rá tekinteni. Addig viszont marad az ami.
Maradt volna ő szívesen az, de az élet inkább döntött úgy, hogy játszik helyette is. Úgy meg nem igazán élvezeti ki a fiatal éveit. Itt viszont már szerencsésnek mondhatja magát, hogy elf, mert így van bőven ideje.*
- Uh-uh. Nekem van igazam és nem neked.
*Hajol előre, és játékosan ki is ölti a nyelvét a férfira, egy pillanatra eltakarva hosszú hajával az utat. Még szerencse, hogy a fonatok még kitartanak.
Grael terve működik, ugratása, meghozza Szikra kedvét a mókázáshoz, és bele is megy a másik játékába. Már majdnem elfelejtené az őt érő problémákat, legalább is egy időre.*
- Uh-uh.
*Feleli ismét megrázva a fejét, na nem mintha a másik látná, maximum érzi, ahogy a hajzuhatag okozta kis lengedezés viszi az aprócska testet jobbra és balra a hátán.*
- Csak nem értem miért most, talán Mai miatt?
*Más nem igazán tud eszébe ötleni, minthogy Grael azért törődik jobban vele, mert Maival egy párt alkotnak már. Persze mit sem tudva a kettőjük közt lefolyó alkuról. Neki ez egy örömteli eset csupán, hogy a számára két fontos személy egymásra talált.*
-Mert ezt láttam az új emlékeimben, amikor megláttam az arctalan gyűrűjét amit a láncos hozott. Rajta volt a róka, de a gyűrűre Mai vigyáz, pedig megmutatnám neked. A napocska meg Tüskén volt rajta.
*Válaszolja szépen, nem hadar, és nem is hangzik szomorúnak. Közben csak a tájat nézegeti ami lassacskán változik át a romos házakról, a lakottakra. Ismételten megcsodálja a környéket, mert a magaslatból minden másmilyennek tűnik számára.*
2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:03:50
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:03:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Izgatottság mosolya jelenik meg arcán. Egy jó kártyapartira bármikor kész.*
- Akkor sose menj férjhez. *Jegyzi meg, bár ezen kérését még ő maga sem gondolja komolyan. Tudja, hogy a világ nem így működik. Mivel saját kártyapaklija nincs, első körben elmeséli az elméletet. Amit előad, az meglehetősen speciális. Egy játék, amit a kis barátjával találtak ki. Különlegessége, hogy nem vesz részt benne a pakli összes kártyája. Miközben mesél, kitér ennek is az okára.*
- ...Azért játszuk csak ezekkel a kártyákkal, mert Rózsikának nem volt meg minden a pakliból. Azt kapta meg, amit az apja már nem használt, ilyen hiányosan.
*Fejti ki, de nem sopánkodva. Kreatív volt a két kölyök. Cserébe a kitalált játék nem bonyolult. Kellett nekik egy kártyavár, ami a rendelkezésre álló lapokból épült. Kellett egy sorrend a lapoknak, amit ők határoztak meg, s ez nem feltétlenül volt átfedésben a lapok eredeti értékeivel. A játék menet pedig csupán annyi volt, hogy az előre meghatározott sorrend szerint húzták ki a kártyavárból a lapokat, melyek bárhol lehettek, véletlenszerűen a kártyavárban. Akinél ledőlt, az veszített.*
- ...És mindig tétre játszottunk. És pénzben. *Teszi hozzá vigyorogva, várva Nelira kedves tekintetében a meglepődést*
- Mármint, nem volt pénzünk. De számoltuk, hogy éppen ki lóg mennyivel a másiknak, és ha felnövünk, megadjuk. Az utolsó állás szerint én tartozom 3 arannyal. De ki tudja hol fog ő lakni, mire meg tudom adni. *Magyarázza képzeletbeli tartozását.
Ezután sokat gondolkozik, mit feleljen a verés és verekedés témájában.*
- Verekedtünk a többiekkel, de én nem mindig. Úgy értem, sokszor futottam. De nem azért, mert gyáva volnék. Csak gyorsabb vagyok a többieknél, viszont erősebb nem. De sosem fogok elfutni, ha téged bánt valaki, megígérem! *Ígéri, még ki is húzza magát. Sovány alakja igazolja, hogy nem a legokosabb mindenféle bunyóba beszállnia.*
- Felnőtt nem bántott, csak ha megfújtam valamit. Egyszer a piacon hátba dobott répával egy pasas, akitől gombát csentem. Pedig nem sokat vittem. Egy másik pálcával náspángolt el, de eskü ritkán kaptak el.
*Meséli, szinte boldogan, mert Nelirának meséli. Az, hogy itt vannak ketten, mindenre gyógyír.*
- Merlana? Szép neve van. Kedvelni fog engem? És kártyázni szeret?
*Önti a kérdéseket.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Izgatottság mosolya jelenik meg arcán. Egy jó kártyapartira bármikor kész.*
- Akkor sose menj férjhez. *Jegyzi meg, bár ezen kérését még ő maga sem gondolja komolyan. Tudja, hogy a világ nem így működik. Mivel saját kártyapaklija nincs, első körben elmeséli az elméletet. Amit előad, az meglehetősen speciális. Egy játék, amit a kis barátjával találtak ki. Különlegessége, hogy nem vesz részt benne a pakli összes kártyája. Miközben mesél, kitér ennek is az okára.*
- ...Azért játszuk csak ezekkel a kártyákkal, mert Rózsikának nem volt meg minden a pakliból. Azt kapta meg, amit az apja már nem használt, ilyen hiányosan.
*Fejti ki, de nem sopánkodva. Kreatív volt a két kölyök. Cserébe a kitalált játék nem bonyolult. Kellett nekik egy kártyavár, ami a rendelkezésre álló lapokból épült. Kellett egy sorrend a lapoknak, amit ők határoztak meg, s ez nem feltétlenül volt átfedésben a lapok eredeti értékeivel. A játék menet pedig csupán annyi volt, hogy az előre meghatározott sorrend szerint húzták ki a kártyavárból a lapokat, melyek bárhol lehettek, véletlenszerűen a kártyavárban. Akinél ledőlt, az veszített.*
- ...És mindig tétre játszottunk. És pénzben. *Teszi hozzá vigyorogva, várva Nelira kedves tekintetében a meglepődést*
- Mármint, nem volt pénzünk. De számoltuk, hogy éppen ki lóg mennyivel a másiknak, és ha felnövünk, megadjuk. Az utolsó állás szerint én tartozom 3 arannyal. De ki tudja hol fog ő lakni, mire meg tudom adni. *Magyarázza képzeletbeli tartozását.
Ezután sokat gondolkozik, mit feleljen a verés és verekedés témájában.*
- Verekedtünk a többiekkel, de én nem mindig. Úgy értem, sokszor futottam. De nem azért, mert gyáva volnék. Csak gyorsabb vagyok a többieknél, viszont erősebb nem. De sosem fogok elfutni, ha téged bánt valaki, megígérem! *Ígéri, még ki is húzza magát. Sovány alakja igazolja, hogy nem a legokosabb mindenféle bunyóba beszállnia.*
- Felnőtt nem bántott, csak ha megfújtam valamit. Egyszer a piacon hátba dobott répával egy pasas, akitől gombát csentem. Pedig nem sokat vittem. Egy másik pálcával náspángolt el, de eskü ritkán kaptak el.
*Meséli, szinte boldogan, mert Nelirának meséli. Az, hogy itt vannak ketten, mindenre gyógyír.*
- Merlana? Szép neve van. Kedvelni fog engem? És kártyázni szeret?
*Önti a kérdéseket.*
2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-22 13:13:41
Üzenet elküldve: 2025-04-22 13:13:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Hogy mennyire könnyű vagy sem a macska-kövezett úton húzni a kocsit valami földút helyett, arról tudna vitatkozni. Amúgy bármiről tudna vitatkozni most. Egy városba megérkezni mindig jó dolog, mert egy városban nagyon, nagyon sok jó dolog van: fogadók meleg étellel, fürdőházak, és sok-sok üzleti lehetőség. De egy útnak mindig a legvége a legrosszabb, amikor már fáradt, és dögnehéznek érzi a kocsiját.
Ez a város ráadásul kifejezetten kellemetlen módon van megtervezve, látszik hogy nem sok gnómnak volt hozzá köze. Még hogy ne lehessen bárhonnan megközelíteni a Piacteret..?! Hiszen annak kéne lennie a város közepének, úgy kéne ott terpeszkednie mint egy hangos, kövér póknak, sugárirányban utakkal övezve, bárhonnan elérhetően!
Szuszog, bosszankodik, morog. Ujjai már sajognak attól, ahogy a kocsi kerekei zötyögnek a köveken, és néha vissza-visszapattan az egész hóbelevanc. De már közeledik a céljához! Ebben egészen biztos!*
Ez a város ráadásul kifejezetten kellemetlen módon van megtervezve, látszik hogy nem sok gnómnak volt hozzá köze. Még hogy ne lehessen bárhonnan megközelíteni a Piacteret..?! Hiszen annak kéne lennie a város közepének, úgy kéne ott terpeszkednie mint egy hangos, kövér póknak, sugárirányban utakkal övezve, bárhonnan elérhetően!
Szuszog, bosszankodik, morog. Ujjai már sajognak attól, ahogy a kocsi kerekei zötyögnek a köveken, és néha vissza-visszapattan az egész hóbelevanc. De már közeledik a céljához! Ebben egészen biztos!*
2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-20 19:20:19
Üzenet elküldve: 2025-04-20 19:20:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ráérős léptek. Nyugodt mozdulatok. Épp csak annyira szorítja a botot séta közben, hogy ha valakinek eszébe jutna szemet vetni rá, akkor tudjon mit kezdeni a helyzettel. De azt látja azért, hogy erre valószínűleg nincs szüksége.
Még emlékszik a helyre abból az időből, amikor Szegénynegyed és nem Polgárnegyed volt. Akkor valószínűleg tényleg kellett volna a bot. Most? Dögunalom a hely.
A házakat nézi. Némelyiket egész jól helyrehozták, néhány viszont még régi sebeket hord. Nem, ez a környék nem neki való. Igaz, nem is házat keres itt. Csak áthalad.
Fogalma sincs hogy pontosan merre kell mennie ahhoz, hogy elérje a célját, így a megérzéseit követi. És a szélesebb utcákat. Jó megoldásnak tűnik - hamarosan a tetők felett meg is látja egy magasabb épület csúcsát. Innentől legalább az irányzéka megvan, csak oda kell érnie.
Átköp a válla felett. Sosem hitte volna, hogy valaha önszántából megy Eeyr templomába.*
Még emlékszik a helyre abból az időből, amikor Szegénynegyed és nem Polgárnegyed volt. Akkor valószínűleg tényleg kellett volna a bot. Most? Dögunalom a hely.
A házakat nézi. Némelyiket egész jól helyrehozták, néhány viszont még régi sebeket hord. Nem, ez a környék nem neki való. Igaz, nem is házat keres itt. Csak áthalad.
Fogalma sincs hogy pontosan merre kell mennie ahhoz, hogy elérje a célját, így a megérzéseit követi. És a szélesebb utcákat. Jó megoldásnak tűnik - hamarosan a tetők felett meg is látja egy magasabb épület csúcsát. Innentől legalább az irányzéka megvan, csak oda kell érnie.
Átköp a válla felett. Sosem hitte volna, hogy valaha önszántából megy Eeyr templomába.*
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-11 16:01:29
Üzenet elküldve: 2025-04-11 16:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Figyelmesen hallgat. Ez olyasfajta ritkaság, amit, ha néha meg is szeretne adni másnak, a legtöbbször megbukik, mert nem tudják lekötni a figyelmét. Most mégis sikerül a kis elf fiúcskának. Elgondolkodik, hogy talán pont azért nem ment férjhez, mert ilyesfajta kötöttségekkel jár, minthogy nem tehet azt, amit akar. Nem is lenne túl jó feleség, de azért volt, akinek semmilyen körülmények között nem mondott volna nemet.*
- Nekem nincs, de tudod mit? Így kártyázhatok veled. Mondjuk nem tudok, de ha volna hozzá kedved, megtaníthatnál rá.
*Nem szeretné, hogy egyedül érezze magát a fiúcska, ő pedig hosszútávon kevés lesz neki. De ameddig nem alakítja ki az új kis életét, miért is ne játszhatnának együtt? Talán megtanul annyira, hogy elnyeri mások pénzét, aztán azon sem kell aggódnia, hogy miből lesz betevő falat a hosszúfülűnek és neki.*
- Lehet, hogy el. Talán máshol könnyebb nekik. *Inkább nem gondol mélyen bele, hogy mi történhetett és nem is keserítené el vele a fiút. Neli elméje hajlamos arra, hogy a rosszabbnál is rosszabb dolgokat lásson.* - Téged volt, hogy bántottak? Felnőttek… a gyerekek tudom, hogy szeretnek még játékból is verekedni. *Meg kell ismerje jobban és ahhoz ez is hozzátartozik. Bár nem szeretne haragra gerjedni valamitől, amit már úgy sem tud megváltoztatni, de szívesen biztosítaná róla a kölyköt, hogy itt biztonságban van. Elköltözni sem fognak, - legalábbis nem messzire - bántani pedig sosem bántaná. Őt tényleg nem.
A sötételfen már felszalad a szemöldöke. Akaratlan jut róla eszébe Tian, akinek olyan szép obszidián bőre van… hogy nézne ki fehérben? El is fintorodik, majd csakhamar újra békésen simítja végig a lurkó fürtjeit mosolyogva.*
- Itt maradsz velem, de nem vagy bezárva. Ha mindig tudom, hogy hová mész, akkor csak bátran menj. A barátok fontosak. Nekem is van egy. Merlana. Majd egyszer bemutatom neked.
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Figyelmesen hallgat. Ez olyasfajta ritkaság, amit, ha néha meg is szeretne adni másnak, a legtöbbször megbukik, mert nem tudják lekötni a figyelmét. Most mégis sikerül a kis elf fiúcskának. Elgondolkodik, hogy talán pont azért nem ment férjhez, mert ilyesfajta kötöttségekkel jár, minthogy nem tehet azt, amit akar. Nem is lenne túl jó feleség, de azért volt, akinek semmilyen körülmények között nem mondott volna nemet.*
- Nekem nincs, de tudod mit? Így kártyázhatok veled. Mondjuk nem tudok, de ha volna hozzá kedved, megtaníthatnál rá.
*Nem szeretné, hogy egyedül érezze magát a fiúcska, ő pedig hosszútávon kevés lesz neki. De ameddig nem alakítja ki az új kis életét, miért is ne játszhatnának együtt? Talán megtanul annyira, hogy elnyeri mások pénzét, aztán azon sem kell aggódnia, hogy miből lesz betevő falat a hosszúfülűnek és neki.*
- Lehet, hogy el. Talán máshol könnyebb nekik. *Inkább nem gondol mélyen bele, hogy mi történhetett és nem is keserítené el vele a fiút. Neli elméje hajlamos arra, hogy a rosszabbnál is rosszabb dolgokat lásson.* - Téged volt, hogy bántottak? Felnőttek… a gyerekek tudom, hogy szeretnek még játékból is verekedni. *Meg kell ismerje jobban és ahhoz ez is hozzátartozik. Bár nem szeretne haragra gerjedni valamitől, amit már úgy sem tud megváltoztatni, de szívesen biztosítaná róla a kölyköt, hogy itt biztonságban van. Elköltözni sem fognak, - legalábbis nem messzire - bántani pedig sosem bántaná. Őt tényleg nem.
A sötételfen már felszalad a szemöldöke. Akaratlan jut róla eszébe Tian, akinek olyan szép obszidián bőre van… hogy nézne ki fehérben? El is fintorodik, majd csakhamar újra békésen simítja végig a lurkó fürtjeit mosolyogva.*
- Itt maradsz velem, de nem vagy bezárva. Ha mindig tudom, hogy hová mész, akkor csak bátran menj. A barátok fontosak. Nekem is van egy. Merlana. Majd egyszer bemutatom neked.
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-09 14:32:37
Üzenet elküldve: 2025-04-09 14:32:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Minden akaraterejére és lélekjelenlétére szüksége van, hogy a nő szájából elhangzott, kihívó megjegyzéseket hallva ne a benne élő férfi győzzék, hanem a józan ész. Ha az előbbi kerekedett volna felül, akkor ott és abban a pillanatban nekiesett volna, nem törődve azzal sem, hogy épp egy kovácsműhely közepén vannak.*
- Mrh… *Ehelyett egy halk morgással szabadul meg a rátörő feszültségtől. Még szerencse, hogy az azt követő szakmai diskurzus a kováccsal elfeledteti vele ezt az igazán gonosz és kegyetlen húzást. Sőt, talán pont Mai ezen lépése az oka annak is, hogy a kovácsműhelyt maguk mögött hagyva, mintha Grael két lépést hátralépett volna a férfi, hogy legyen köztük elég hely lélegezni.*
- A mesterfegyverek különlegesek, és azért veszélyesebbek az átlagos társaiknál, mert mágiával még tovább erősíthetők. Ebből pedig már ki tudod találni, hogy könnyebben lehet nagyobb pusztítást végezni velük. Az Artheniori penge, amit most megrendeltem például képes megszelídíteni a villámokat, ha egy képzett mágus ismeri hozzá a megfelelő varázslatot. *Magyaráz tovább a kardokról készségesen, s éppen ezért előbb nem is, csak utóbb tűnik fel neki, hogy már egészen közel járnak az ő házához, de a fekete hajú félvér még mindig mellette lépked. A fáradtságtól igencsak mogorván kéri is számon ezt rajta.*
- Á, a könyv. Tényleg fontos az neked. *Ő pedig valóban nagyon elfáradt. Már gyanakodni sincs kedve azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg az az átkozott könyv-e az oka annak, hogy Mai a hazaúton is vele tart. Inkább elhiszi neki, de a lány végül folytatja a magyarázatát. Mikor meghallja, Grael megtorpan, felhúzza a szemöldökeit, felé fordul és a kékekbe pillant.*
- Tudod, szeretem az egyenességet, és most őszinte voltál velem. Megértelek, szerintem sem lennél még biztonságban egyedül. Maradhatsz nyugodtan. *Egyezik bele végül, hogy a ma éjszakát még együtt töltsék. Így legalább arra is lesz lehetősége, hogy behajtsa a lányon azt az átvizsgálást, amitől a műhelyben végül eltekintett. Ha így lesz, akkor még egy éjszakára egymás társaságába feledkezve terelhetik el a figyelmüket a világ bajairól, és napok után most először egymás mellett éri el őket az édes álom, melyet többé nem zavarhatnak meg sem átkok, sem rémálmok.*
*Minden akaraterejére és lélekjelenlétére szüksége van, hogy a nő szájából elhangzott, kihívó megjegyzéseket hallva ne a benne élő férfi győzzék, hanem a józan ész. Ha az előbbi kerekedett volna felül, akkor ott és abban a pillanatban nekiesett volna, nem törődve azzal sem, hogy épp egy kovácsműhely közepén vannak.*
- Mrh… *Ehelyett egy halk morgással szabadul meg a rátörő feszültségtől. Még szerencse, hogy az azt követő szakmai diskurzus a kováccsal elfeledteti vele ezt az igazán gonosz és kegyetlen húzást. Sőt, talán pont Mai ezen lépése az oka annak is, hogy a kovácsműhelyt maguk mögött hagyva, mintha Grael két lépést hátralépett volna a férfi, hogy legyen köztük elég hely lélegezni.*
- A mesterfegyverek különlegesek, és azért veszélyesebbek az átlagos társaiknál, mert mágiával még tovább erősíthetők. Ebből pedig már ki tudod találni, hogy könnyebben lehet nagyobb pusztítást végezni velük. Az Artheniori penge, amit most megrendeltem például képes megszelídíteni a villámokat, ha egy képzett mágus ismeri hozzá a megfelelő varázslatot. *Magyaráz tovább a kardokról készségesen, s éppen ezért előbb nem is, csak utóbb tűnik fel neki, hogy már egészen közel járnak az ő házához, de a fekete hajú félvér még mindig mellette lépked. A fáradtságtól igencsak mogorván kéri is számon ezt rajta.*
- Á, a könyv. Tényleg fontos az neked. *Ő pedig valóban nagyon elfáradt. Már gyanakodni sincs kedve azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg az az átkozott könyv-e az oka annak, hogy Mai a hazaúton is vele tart. Inkább elhiszi neki, de a lány végül folytatja a magyarázatát. Mikor meghallja, Grael megtorpan, felhúzza a szemöldökeit, felé fordul és a kékekbe pillant.*
- Tudod, szeretem az egyenességet, és most őszinte voltál velem. Megértelek, szerintem sem lennél még biztonságban egyedül. Maradhatsz nyugodtan. *Egyezik bele végül, hogy a ma éjszakát még együtt töltsék. Így legalább arra is lesz lehetősége, hogy behajtsa a lányon azt az átvizsgálást, amitől a műhelyben végül eltekintett. Ha így lesz, akkor még egy éjszakára egymás társaságába feledkezve terelhetik el a figyelmüket a világ bajairól, és napok után most először egymás mellett éri el őket az édes álom, melyet többé nem zavarhatnak meg sem átkok, sem rémálmok.*
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-08 20:43:46
Üzenet elküldve: 2025-04-08 20:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Csupán egy nagy levegőt vesz a szavak után, habár szereti, ha valaki nyers és őszinte, kicsit kezd sok lenni Grael túlkompenzálásából. Merthogy annak véli. Ettől még nem fog tőrrel az övén mászkálni, főleg, hogy egyetlen ruhadarabjához sincs illendő öv. Mégis hová máshová tenné akkor, mint a táskájába? De ha mellette van a férfi, csakhamar kiderül, hogy nincs olyan lépése, ami jó. A látott vigyor némileg tompít az érzésen, hogy szíve szerint egy határozott taszítással lökné amazt a fegyverek közé.*
- Nem elég alapos Uram, talán nem is a táskámba rejtettem a pengét. *Simít végig a kabátján, ami van olyan szűk, mint az alatta lévő piros ruha, ami alá semmit nem tudja elrejteni.* - Hová így a közbiztonság? *Mosolyog gúnyosan, majd megfordul, hogy hadd végezze a férfi a dolgát.
Az unalom után először magában fortyog, aztán hangosan is, de csak nem hagyja meg neki, hogy kidühöngje magát. És ami a legfájóbb, hogy igaza van. Tényleg nem kellene érdekelje, főleg, hogy sosem venné vissza Nori-tól azt a házat. De még nem volt érkezése igazán feldolgozni az elmúlt napok történéseit, így valamilyen formában ki kellene, hogy jöjjön. De belé szorul.*
- Mitől veszélyesebb, mint bármilyen más penge, amit forgatni tud? *Ezt tényleg nem érti. Drágább a fém, élesebb, de sérülést egy csorbábbal is lehet okozni, ha jól használják. Mai szerint legalábbis. Aztán, ha az nem volna elég, hogy jól forgatja, ott a vérmágia. Még mélyebben belegondolva a mesterkardokat lehet illetni bűbájjal is. Ez nem az ő asztala. Inkább elhalkul és követi a férfit, maga sem tudja, hogy miért, de most még mellette érzi magát biztonságban. Eddig még bele sem gondolt, hogy milyen érzések fognak rászakadni, ha egyedül marad, ha mondjuk egy fogadóba megy éjjelre. A rezidenciához pedig még túlságosan gyenge. Ott sem kell ugyan szembesülnie saját magával, de még nem tudná kezelni a hirtelen ráomló teendőket. Erre az estére még szüksége van. Persze Grael újra olyat mond, ami csak megnehezíti a dolgát. Megtorpan.*
- Még… még vissza kell mennem hozzád. *Megrázza a fejét, s már előre üvölt belül.* - Nálad van a… *Naplót szeretne mondani, de eszébe jut az az átkos könyv is.* - a könyv, amit magammal szeretnék vinni. *Így mindjárt jobban hangzik, de aztán ráeszmél, hogy úgysem lesz ennyivel vége. Grael úgyis kikezdi, ha nem mondja el, hogy mit akar, s ha nem most, akkor a lakásban kell előhozakodnia vele. A mostnál dönt.* - Jó, nem szeretnék még visszamenni az árvaházba, nem vagyok rá kész. De egyedül lenni sem. Maradhatok még az éjjel?
*Néz fel a barnákba, utálja ezt az egészet, de nem annyira, mint azt, ha mennie kellene.*
*Csupán egy nagy levegőt vesz a szavak után, habár szereti, ha valaki nyers és őszinte, kicsit kezd sok lenni Grael túlkompenzálásából. Merthogy annak véli. Ettől még nem fog tőrrel az övén mászkálni, főleg, hogy egyetlen ruhadarabjához sincs illendő öv. Mégis hová máshová tenné akkor, mint a táskájába? De ha mellette van a férfi, csakhamar kiderül, hogy nincs olyan lépése, ami jó. A látott vigyor némileg tompít az érzésen, hogy szíve szerint egy határozott taszítással lökné amazt a fegyverek közé.*
- Nem elég alapos Uram, talán nem is a táskámba rejtettem a pengét. *Simít végig a kabátján, ami van olyan szűk, mint az alatta lévő piros ruha, ami alá semmit nem tudja elrejteni.* - Hová így a közbiztonság? *Mosolyog gúnyosan, majd megfordul, hogy hadd végezze a férfi a dolgát.
Az unalom után először magában fortyog, aztán hangosan is, de csak nem hagyja meg neki, hogy kidühöngje magát. És ami a legfájóbb, hogy igaza van. Tényleg nem kellene érdekelje, főleg, hogy sosem venné vissza Nori-tól azt a házat. De még nem volt érkezése igazán feldolgozni az elmúlt napok történéseit, így valamilyen formában ki kellene, hogy jöjjön. De belé szorul.*
- Mitől veszélyesebb, mint bármilyen más penge, amit forgatni tud? *Ezt tényleg nem érti. Drágább a fém, élesebb, de sérülést egy csorbábbal is lehet okozni, ha jól használják. Mai szerint legalábbis. Aztán, ha az nem volna elég, hogy jól forgatja, ott a vérmágia. Még mélyebben belegondolva a mesterkardokat lehet illetni bűbájjal is. Ez nem az ő asztala. Inkább elhalkul és követi a férfit, maga sem tudja, hogy miért, de most még mellette érzi magát biztonságban. Eddig még bele sem gondolt, hogy milyen érzések fognak rászakadni, ha egyedül marad, ha mondjuk egy fogadóba megy éjjelre. A rezidenciához pedig még túlságosan gyenge. Ott sem kell ugyan szembesülnie saját magával, de még nem tudná kezelni a hirtelen ráomló teendőket. Erre az estére még szüksége van. Persze Grael újra olyat mond, ami csak megnehezíti a dolgát. Megtorpan.*
- Még… még vissza kell mennem hozzád. *Megrázza a fejét, s már előre üvölt belül.* - Nálad van a… *Naplót szeretne mondani, de eszébe jut az az átkos könyv is.* - a könyv, amit magammal szeretnék vinni. *Így mindjárt jobban hangzik, de aztán ráeszmél, hogy úgysem lesz ennyivel vége. Grael úgyis kikezdi, ha nem mondja el, hogy mit akar, s ha nem most, akkor a lakásban kell előhozakodnia vele. A mostnál dönt.* - Jó, nem szeretnék még visszamenni az árvaházba, nem vagyok rá kész. De egyedül lenni sem. Maradhatok még az éjjel?
*Néz fel a barnákba, utálja ezt az egészet, de nem annyira, mint azt, ha mennie kellene.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-07 19:43:43
Üzenet elküldve: 2025-04-07 19:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha a fegyverek nem is kifejezetten érdeklik, az igen, hogy milyen témák vannak, amiktől megered Grael nyelve. Szeret hallgatni másokat, ha olyanról beszélnek, ami kedves a szívüknek. Sokat mutat, s közben sokszor elfelejtenek túl keménynek mutatkozni. Egy halvány mosoly húzódik végig Mai ajkain, s ott is marad egészen hosszú ideig. Tetszik neki, amikor a kimondott szavak közepette ér el valakit a ráébredés. Valahogy így gondolja ő is… ha aranyad van, kinyílnak olyan kapuk is, amik másnak nem. De ezt nem mondja ki hangosan. Jó a tudat, hogy neki van elég, de nem ez kell, hogy meghatározza. Egy időre elfelejti azt is, hogy egy kisebb háznyi vagyont emlegetett a férfi, amin most mérgesnek kellene lennie. Ehelyett csak elveszik a vonásokban majd csendesen megvacsoráznak. Még csak túl nagy gondot sem okoz neki a művelet. A dicséret sem maradhat el. Viszont az a mosoly igen kacérrá válik a válasz után, amit rettentő gyorsasággal tüntet el, ahogy ráeszmél, hogy mit csinál. Épp elég a naplóban lévő sok ostoba betű, nem kell még alá is támasztania.
Fel is áll, de nem sikeredik túl kecsesre a mozdulat a szédüléstől. Ezt is korrigálja persze, mint a véletlen kihívó vigyort.*
- Csak egy kis séta, nem lesz gond. Gondolom nincs messze. *Kell neki a levegő is, hogy tovább frissüljön tőle az elméje.* - Már kezdtem azt hinni, hogy ilyen gondoskodó vagy. *Válla elől hátra sepri a haját, majd ő is nekilát készülődni. * - Majdnem meghívtalak magamhoz. *Mondja csak úgy mellékesen, rá sem nézve Grael-re, de ő maga igen jókedvűvé vált, ami látszik is a felfelé görbülő íven ami a száján húzódik végig.* - De a világért sem terhelnélek tovább magammal. *Visszafojtja a kacajt, majd magára kanyarítja a hosszú fekete kabátot, amit persze gondosan be is gombol.*
- Kész, igen.
*Sokkal biztosabb léptekkel indul el a férfi mellett, mint az várható volt tőle. Persze lehet, hogy perceken belül elmúlik a lendület, de a Kovácsműhelyig azért ki fogja bírni.*
*Ha a fegyverek nem is kifejezetten érdeklik, az igen, hogy milyen témák vannak, amiktől megered Grael nyelve. Szeret hallgatni másokat, ha olyanról beszélnek, ami kedves a szívüknek. Sokat mutat, s közben sokszor elfelejtenek túl keménynek mutatkozni. Egy halvány mosoly húzódik végig Mai ajkain, s ott is marad egészen hosszú ideig. Tetszik neki, amikor a kimondott szavak közepette ér el valakit a ráébredés. Valahogy így gondolja ő is… ha aranyad van, kinyílnak olyan kapuk is, amik másnak nem. De ezt nem mondja ki hangosan. Jó a tudat, hogy neki van elég, de nem ez kell, hogy meghatározza. Egy időre elfelejti azt is, hogy egy kisebb háznyi vagyont emlegetett a férfi, amin most mérgesnek kellene lennie. Ehelyett csak elveszik a vonásokban majd csendesen megvacsoráznak. Még csak túl nagy gondot sem okoz neki a művelet. A dicséret sem maradhat el. Viszont az a mosoly igen kacérrá válik a válasz után, amit rettentő gyorsasággal tüntet el, ahogy ráeszmél, hogy mit csinál. Épp elég a naplóban lévő sok ostoba betű, nem kell még alá is támasztania.
Fel is áll, de nem sikeredik túl kecsesre a mozdulat a szédüléstől. Ezt is korrigálja persze, mint a véletlen kihívó vigyort.*
- Csak egy kis séta, nem lesz gond. Gondolom nincs messze. *Kell neki a levegő is, hogy tovább frissüljön tőle az elméje.* - Már kezdtem azt hinni, hogy ilyen gondoskodó vagy. *Válla elől hátra sepri a haját, majd ő is nekilát készülődni. * - Majdnem meghívtalak magamhoz. *Mondja csak úgy mellékesen, rá sem nézve Grael-re, de ő maga igen jókedvűvé vált, ami látszik is a felfelé görbülő íven ami a száján húzódik végig.* - De a világért sem terhelnélek tovább magammal. *Visszafojtja a kacajt, majd magára kanyarítja a hosszú fekete kabátot, amit persze gondosan be is gombol.*
- Kész, igen.
*Sokkal biztosabb léptekkel indul el a férfi mellett, mint az várható volt tőle. Persze lehet, hogy perceken belül elmúlik a lendület, de a Kovácsműhelyig azért ki fogja bírni.*
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-07 17:40:09
Üzenet elküldve: 2025-04-07 17:40:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hagyja, hogy Mai magában érzékenyüljön el egy kislány puszta létezése miatt, ehhez ő túl sokat nem tud hozzátenni, legfeljebb olyan kérdésekre válaszolhat, melyeket tényként közölhet, mint például a Sárkányfog fellelhetősége.*
- Mivel olyan, mint a tobozok, gondolom tűlevelű fákon, de nem tudom pontosan. *Mondja, de közben már az étel elkészítésével serénykedik, és közben elmélyül a fegyverek témájában, amiről végre szívesen is beszél. Azokról nem kell órákig elmélkedni, nem kell megfejteni sem a gondolataikat, sem a lelküket. A fegyverek, ha elég élesek vagy hegyesek, akkor ölnek, és kész.*
- Nem. Nem adnának, ha nem találnak rá méltónak. A kovácsmesterek számára ezek kincsek, ereklyék. Olyanok, mint a legszebb, legritkább ékszerek. Csak annak hajlandóak elkészíteni, akik elég képzett harcosok ahhoz, hogy később esetleg bárdok említsék meg az általuk készített karddal véghezvitt hőstetteket. Vagy valami ilyesmiről álmodnak, ebben biztos vagyok. *Ránt végül vállat, mert ez a történet így kimondva számára is inkább egy buta legendának hangzik, mint igazságnak. A feketepiacon egész biztos hozzá lehet jutni a mesterkardokhoz tehetség nélkül is, ha valaki eleget fizet értük.
Az étel közben elkészül, az illata kellemes, pont annyira ropogós és puha is egyben, amennyire kell, és még az íze is egészen finom. Talán nem egy hercegnőhöz méltó étek került az asztalra, de Mainak egy szava sem lehet. Együtt, szavak nélkül vacsoráznak meg végül. Nem piszkálja a lányt azért, amiért csak egyet eszik, habár az ő méretes, férfi testébe négy szelet is belefér.*
- Lesz még időd felfedezni őket *válaszolja vigyorogva a különös kérdésre.* Igazán nincs mit. *Gyanúsan pillant a másikra, mikor feláll, még a szemeit is összehúzza a látványra. Nem biztos benne, hogy Mai fel van készülve a kiruccanásra, de nem akarja tovább négy fal közé zárva tartani.*
- Ha megígéred, hogy nem terheled túl magad, akkor mehetünk. A kabátodat meg gombold be rendesen! Nem akarom, hogy még napokig a nyakamon maradj azért is, mert megfáztál. *Adja ki az utasításait, és közben ő is felveszi a csizmáját. Azt, amelyik még nem csupa sár, illetve a vértjét, fegyvereit is magára ölti, melyek nélkül ki nem mozdulna otthonról, végül pedig minderre jön rá a kabátja és a sálja.*
- Kész vagy? *Pillant újra a lányra, és ha helyeslő választ kap, akkor az udvarra lépve bezárja maguk mögött a ház ajtaját, és a szürkületben meg is indulhatnak a kovácsműhely irányába.*
*Hagyja, hogy Mai magában érzékenyüljön el egy kislány puszta létezése miatt, ehhez ő túl sokat nem tud hozzátenni, legfeljebb olyan kérdésekre válaszolhat, melyeket tényként közölhet, mint például a Sárkányfog fellelhetősége.*
- Mivel olyan, mint a tobozok, gondolom tűlevelű fákon, de nem tudom pontosan. *Mondja, de közben már az étel elkészítésével serénykedik, és közben elmélyül a fegyverek témájában, amiről végre szívesen is beszél. Azokról nem kell órákig elmélkedni, nem kell megfejteni sem a gondolataikat, sem a lelküket. A fegyverek, ha elég élesek vagy hegyesek, akkor ölnek, és kész.*
- Nem. Nem adnának, ha nem találnak rá méltónak. A kovácsmesterek számára ezek kincsek, ereklyék. Olyanok, mint a legszebb, legritkább ékszerek. Csak annak hajlandóak elkészíteni, akik elég képzett harcosok ahhoz, hogy később esetleg bárdok említsék meg az általuk készített karddal véghezvitt hőstetteket. Vagy valami ilyesmiről álmodnak, ebben biztos vagyok. *Ránt végül vállat, mert ez a történet így kimondva számára is inkább egy buta legendának hangzik, mint igazságnak. A feketepiacon egész biztos hozzá lehet jutni a mesterkardokhoz tehetség nélkül is, ha valaki eleget fizet értük.
Az étel közben elkészül, az illata kellemes, pont annyira ropogós és puha is egyben, amennyire kell, és még az íze is egészen finom. Talán nem egy hercegnőhöz méltó étek került az asztalra, de Mainak egy szava sem lehet. Együtt, szavak nélkül vacsoráznak meg végül. Nem piszkálja a lányt azért, amiért csak egyet eszik, habár az ő méretes, férfi testébe négy szelet is belefér.*
- Lesz még időd felfedezni őket *válaszolja vigyorogva a különös kérdésre.* Igazán nincs mit. *Gyanúsan pillant a másikra, mikor feláll, még a szemeit is összehúzza a látványra. Nem biztos benne, hogy Mai fel van készülve a kiruccanásra, de nem akarja tovább négy fal közé zárva tartani.*
- Ha megígéred, hogy nem terheled túl magad, akkor mehetünk. A kabátodat meg gombold be rendesen! Nem akarom, hogy még napokig a nyakamon maradj azért is, mert megfáztál. *Adja ki az utasításait, és közben ő is felveszi a csizmáját. Azt, amelyik még nem csupa sár, illetve a vértjét, fegyvereit is magára ölti, melyek nélkül ki nem mozdulna otthonról, végül pedig minderre jön rá a kabátja és a sálja.*
- Kész vagy? *Pillant újra a lányra, és ha helyeslő választ kap, akkor az udvarra lépve bezárja maguk mögött a ház ajtaját, és a szürkületben meg is indulhatnak a kovácsműhely irányába.*
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 21:12:35
Üzenet elküldve: 2025-04-06 21:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hogy a pénzt átadja neki Grael, az is sokat jelez, de Szikrának biztos, hogy sokkal könnyebb, hogy le tudta magáról tenni ezt a terhet. Ha nem tudta volna lezárni ezen tettével, akkor küzdhetne a gondolatokkal. Így viszont kezd minden a helyére kerülni, még ha igen furcsa is ez az egész helyzet. Azon most képtelen gondolkodni, hogy mi sülhet ki ebből a legvégén.*
- Édesem… *Nem tudja magában tartani a szót. Nincs tisztább lény ezen a világon a kis elftől. Nem kellett volna egy percet sem csodálkoznia Grael-nek azon, hogy meg akarta védeni. Most sem hezitálna. Viszont a többi információra felkapja a fejét.*
- Elhagyta a várost… növényekért? Hol… hol lehet ilyet találni? *Nem vár választ igazából, pontosan tudja, hogy az erdőben is igen sok időt töltött el a lány és jól ismeri a növényeket. De már minden bizonnyal a rezidencián van, amiről szintén gondoskodott Grael. Remélhetőleg nem éri több sokk a mai napon, mert ha az átoktól nem őrült meg, lassan a hallottaktól fog.
Az étel készül, a férfi pedig igen beszédes, ha a fegyverekről van szó. Bár érdekelné Mai-t is, de igazából egy cseppet sem. De nem telhet el perc anélkül, hogy valami ne próbálna rámenni az idegeire. Ha nem a kislány, akkor Grael. Ha nem Grael, akkor… Nori. Dühössé válik, de magában tartja, jól hallotta azt, amit. Egy kisebb ház ára. Még jó hogy vele megy a kovácshoz, hogy kiderítse a pontos összeget. Kedve lenne felégetni azt a rohadt házat. De ehelyett csak szelíden mosolyog.*
- Nem juthat hozzá mindenki? Miért, ha én odavinnék annyi aranyat, nem adnának? Nem mintha fel bírnám egyáltalán emelni… *Csak fecseg, hogy kissé oldja a benne tomboló dühöt. Ez a része mondjuk érdekli. Közben a férfi tálal és elé kerül a kenyér. Megvárja, amíg elkészül az összes, bár nem szeret társaságban étkezni, most muszáj lesz. De nem vesz maga elé, csupán egyetlen szeletet. Kivételesen annyi oka van, hogy a megpróbáltatások miatt a szokásosnál is szűkebb a gyomra. De meg kell hagyni, Grael finomat készített. Lassan eszik, inkább csak csipeget, s láthatóan gondolkodik. Mikor végzett, rámosolyog a férfire.*
- Milyen rejtett tehetséged van még? Köszönöm.
*Egy kis dicséret nem árt, bár elméletben nem kell hozzá nagy tudás, viszont ő biztos szénné égetné. Ha amaz is befejezte, akkor viszont felpattan. Meg is szédül kissé, de megkapaszkodik az asztalban, majd kihúzza magát, mintha mi sem történt volna.*
- Megyünk?
*Sietőssé vált az a kovács, ami egyébként sosem érdekelné. *
*Hogy a pénzt átadja neki Grael, az is sokat jelez, de Szikrának biztos, hogy sokkal könnyebb, hogy le tudta magáról tenni ezt a terhet. Ha nem tudta volna lezárni ezen tettével, akkor küzdhetne a gondolatokkal. Így viszont kezd minden a helyére kerülni, még ha igen furcsa is ez az egész helyzet. Azon most képtelen gondolkodni, hogy mi sülhet ki ebből a legvégén.*
- Édesem… *Nem tudja magában tartani a szót. Nincs tisztább lény ezen a világon a kis elftől. Nem kellett volna egy percet sem csodálkoznia Grael-nek azon, hogy meg akarta védeni. Most sem hezitálna. Viszont a többi információra felkapja a fejét.*
- Elhagyta a várost… növényekért? Hol… hol lehet ilyet találni? *Nem vár választ igazából, pontosan tudja, hogy az erdőben is igen sok időt töltött el a lány és jól ismeri a növényeket. De már minden bizonnyal a rezidencián van, amiről szintén gondoskodott Grael. Remélhetőleg nem éri több sokk a mai napon, mert ha az átoktól nem őrült meg, lassan a hallottaktól fog.
Az étel készül, a férfi pedig igen beszédes, ha a fegyverekről van szó. Bár érdekelné Mai-t is, de igazából egy cseppet sem. De nem telhet el perc anélkül, hogy valami ne próbálna rámenni az idegeire. Ha nem a kislány, akkor Grael. Ha nem Grael, akkor… Nori. Dühössé válik, de magában tartja, jól hallotta azt, amit. Egy kisebb ház ára. Még jó hogy vele megy a kovácshoz, hogy kiderítse a pontos összeget. Kedve lenne felégetni azt a rohadt házat. De ehelyett csak szelíden mosolyog.*
- Nem juthat hozzá mindenki? Miért, ha én odavinnék annyi aranyat, nem adnának? Nem mintha fel bírnám egyáltalán emelni… *Csak fecseg, hogy kissé oldja a benne tomboló dühöt. Ez a része mondjuk érdekli. Közben a férfi tálal és elé kerül a kenyér. Megvárja, amíg elkészül az összes, bár nem szeret társaságban étkezni, most muszáj lesz. De nem vesz maga elé, csupán egyetlen szeletet. Kivételesen annyi oka van, hogy a megpróbáltatások miatt a szokásosnál is szűkebb a gyomra. De meg kell hagyni, Grael finomat készített. Lassan eszik, inkább csak csipeget, s láthatóan gondolkodik. Mikor végzett, rámosolyog a férfire.*
- Milyen rejtett tehetséged van még? Köszönöm.
*Egy kis dicséret nem árt, bár elméletben nem kell hozzá nagy tudás, viszont ő biztos szénné égetné. Ha amaz is befejezte, akkor viszont felpattan. Meg is szédül kissé, de megkapaszkodik az asztalban, majd kihúzza magát, mintha mi sem történt volna.*
- Megyünk?
*Sietőssé vált az a kovács, ami egyébként sosem érdekelné. *
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 20:27:46
Üzenet elküldve: 2025-04-06 20:27:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Maga sem tudja eldönteni még mindig, hogy mi is ő valójában. Egy sötét szörnyeteg, egy érzéketlen tuskó, egy magányos bolond, vagy valaki, akiben sokkal több van ezeken a jelzőkön kívül? Fogalma sincs, de Mai egyre jobban arra ösztönzi, hogy keresse magában ezeket a válaszokat, de egyelőre még nem találja őket. Nem is biztos, hogy léteznek.
Ami Szikrát illeti, a megerősítés nélkül is biztos volt már abban, hogy a helyes döntés az, ha a pénzt átadja Mainak, aztán majd ő eldönti, hogy mit kezd vele a jövőben. Lehet, hogy a többi „ajándékkal” is így kellett volna tennie, de azoknak a bizonyos emlékeknek a gondolata nem hagyja, hogy elengedje őket.*
- Azok tobozra hasonlító növények. Gyógyszert lehet készíteni a nedvéből. Szikra azt mondta, hogy… azért adja nekem, hogy ne legyek beteg. *Válaszolja a kérdésekre, s végül csak elárulja ezt az apró, szívet melengető kis részletet. Akkor, mikor a kislány szájából hallotta mindezt, talán még egy reccsenést is érzett, ahogy a jég megtörik az ő szívén. Fájdalmas, mégis jóleső érzés volt, amit legbelül nem akar elengedni.*
- Nem hiszem, hogy lopta, ilyet könnyedén lehet találni is. Szerintem, mikor megszökött, elhagyta a várost is. *Mondja el a hírt, amitől talán Mai egy kisebb szívrohamot kap majd, de talán egy fokkal mégis jobb, mintha tényleg lopta volna a lány a növényeket.
Az étel közben készül, és úgy tűnik, Mainak sincs ellenvetése a vacsora ellen.*
- Akkor jó. *Még mindig gyanús a lány, de nem találja a hibát, így megint csak a visszafordul a pulthoz, majd a tűzhöz lép, hogy sütni kezdje a bundás kenyeret. Munka közben válaszol a hányadik? Talán negyedik kérdésre az elmúlt két percben.*
- Egy új fegyverre van szükségem. A régiek már kopottak, és nem vagyok benne biztos, hogy egy éles helyzetben megállnák a helyüket. Érdeklődni akarok a kovácsnál a mesterkardokról. Egy kisebb ház árát elkérik érte, valószínűleg a benne használt gyémánt vagy mithril miatt, de azt mondják, megéri. Már, ha tényleg az van benne, igazából senki sem tudja. Nagyon ritka fegyverek, nem is juthat hozzá mindenki, épp ezért ilyen drágák.
*A fegyverek kérdése már neki való téma, így azokról könnyebben és szívesebben is mesél, miközben az első szelet kenyerek el is készülnek. Egy tányéron az asztal közepére rakja őket, majd még egy-egy tányért tesz oda maguknak.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de ő még egyelőre nem ül le enni, befejezi a maradék kenyér sütését is.*
*Maga sem tudja eldönteni még mindig, hogy mi is ő valójában. Egy sötét szörnyeteg, egy érzéketlen tuskó, egy magányos bolond, vagy valaki, akiben sokkal több van ezeken a jelzőkön kívül? Fogalma sincs, de Mai egyre jobban arra ösztönzi, hogy keresse magában ezeket a válaszokat, de egyelőre még nem találja őket. Nem is biztos, hogy léteznek.
Ami Szikrát illeti, a megerősítés nélkül is biztos volt már abban, hogy a helyes döntés az, ha a pénzt átadja Mainak, aztán majd ő eldönti, hogy mit kezd vele a jövőben. Lehet, hogy a többi „ajándékkal” is így kellett volna tennie, de azoknak a bizonyos emlékeknek a gondolata nem hagyja, hogy elengedje őket.*
- Azok tobozra hasonlító növények. Gyógyszert lehet készíteni a nedvéből. Szikra azt mondta, hogy… azért adja nekem, hogy ne legyek beteg. *Válaszolja a kérdésekre, s végül csak elárulja ezt az apró, szívet melengető kis részletet. Akkor, mikor a kislány szájából hallotta mindezt, talán még egy reccsenést is érzett, ahogy a jég megtörik az ő szívén. Fájdalmas, mégis jóleső érzés volt, amit legbelül nem akar elengedni.*
- Nem hiszem, hogy lopta, ilyet könnyedén lehet találni is. Szerintem, mikor megszökött, elhagyta a várost is. *Mondja el a hírt, amitől talán Mai egy kisebb szívrohamot kap majd, de talán egy fokkal mégis jobb, mintha tényleg lopta volna a lány a növényeket.
Az étel közben készül, és úgy tűnik, Mainak sincs ellenvetése a vacsora ellen.*
- Akkor jó. *Még mindig gyanús a lány, de nem találja a hibát, így megint csak a visszafordul a pulthoz, majd a tűzhöz lép, hogy sütni kezdje a bundás kenyeret. Munka közben válaszol a hányadik? Talán negyedik kérdésre az elmúlt két percben.*
- Egy új fegyverre van szükségem. A régiek már kopottak, és nem vagyok benne biztos, hogy egy éles helyzetben megállnák a helyüket. Érdeklődni akarok a kovácsnál a mesterkardokról. Egy kisebb ház árát elkérik érte, valószínűleg a benne használt gyémánt vagy mithril miatt, de azt mondják, megéri. Már, ha tényleg az van benne, igazából senki sem tudja. Nagyon ritka fegyverek, nem is juthat hozzá mindenki, épp ezért ilyen drágák.
*A fegyverek kérdése már neki való téma, így azokról könnyebben és szívesebben is mesél, miközben az első szelet kenyerek el is készülnek. Egy tányéron az asztal közepére rakja őket, majd még egy-egy tányért tesz oda maguknak.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de ő még egyelőre nem ül le enni, befejezi a maradék kenyér sütését is.*
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:43:41
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:43:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ahogy látja szélesedni a vigyort, az ő tekintete úgy keményedik meg. A szemei szinte szúrnak, ahogy a barnákat megtalálja, majd a ráfagyott haraggal az arcán néz rajta végig tetőtől-talpig és vissza. És még csak nem is rá mérges, hanem saját magára. Ha pedig hátrál egyet, akkor Norira, ha pedig még egyet, akkor megint magára. Ki ne kapna az alkalmon, hogy beleolvasson egy ilyen könyvecskébe? Helyenként olyan ködösen fogalmazott, hogy ember legyen a talpán, aki megérti, de voltak esték, amikor muszáj volt tisztán tennie, hogy ő is megértse azt, amit csupán fejben kibogozni képtelenség. Meg is lett az eredménye, egy önelégült tahó vigyorát fixírozhatja. Mégis ő segítette át az elmúlt napok gyötrelmein. Teljesen felesleges minden szó, valahogy majd beletörődik, majd átformálja.
Szikra fontosabb, legalább kissé el tud kalandozni miatta.*
- Értem. *Mondja tűnődve, de természetesen nem merül ki ennyiben.* - Jól tetted, hogy elfogadtad. Így könnyebb neki, biztos vagyok benne. Elteszem neki, egyszer még biztos jól fog jönni. *Nem mintha ne lenne pénze, amit rákölthet, de ennek azért szimbolikája is van. Rájön ám, hogy mi van a dolgok mögött, de nem játszik ráébresztősdit. Épp elég tudnia, hogy nem olyan szörnyeteg Grael, mint amilyennek tűnt, vagy mint amilyennek hiszi magát. Azok a szavak megmaradtak benne. Bár már azt is tudja, hogy ilyen gondolatok után szokott Mai pofára esni.*
- Sárkányfogak? Az mire jó? Azt is lopta?
*Ha nem lett volna elég, kap néhány újabb kérdést, majd nézi a tüsténkedést. Tetszik neki a kép, hogy Grael serénykedik, de ezt most egy isten kedvéért sem mutatná ki. Csak egykedvűen mered előre, s közben azt is elfojtja, amit a bundás kenyérről gondol. Igazából tényleg ideje ennie. Sok energiájába került az átok átvészelése.*
- Mh, igen. *Hogy igazat mond-e, nem derül ki, mert meggyőzte magát, hogy szükséges. *
- Mit szeretnél a kovácsnál?
*Már most unja, hogy tétlenkedik, pedig még mindig nehezére fog esni az út is odáig. *
*Ahogy látja szélesedni a vigyort, az ő tekintete úgy keményedik meg. A szemei szinte szúrnak, ahogy a barnákat megtalálja, majd a ráfagyott haraggal az arcán néz rajta végig tetőtől-talpig és vissza. És még csak nem is rá mérges, hanem saját magára. Ha pedig hátrál egyet, akkor Norira, ha pedig még egyet, akkor megint magára. Ki ne kapna az alkalmon, hogy beleolvasson egy ilyen könyvecskébe? Helyenként olyan ködösen fogalmazott, hogy ember legyen a talpán, aki megérti, de voltak esték, amikor muszáj volt tisztán tennie, hogy ő is megértse azt, amit csupán fejben kibogozni képtelenség. Meg is lett az eredménye, egy önelégült tahó vigyorát fixírozhatja. Mégis ő segítette át az elmúlt napok gyötrelmein. Teljesen felesleges minden szó, valahogy majd beletörődik, majd átformálja.
Szikra fontosabb, legalább kissé el tud kalandozni miatta.*
- Értem. *Mondja tűnődve, de természetesen nem merül ki ennyiben.* - Jól tetted, hogy elfogadtad. Így könnyebb neki, biztos vagyok benne. Elteszem neki, egyszer még biztos jól fog jönni. *Nem mintha ne lenne pénze, amit rákölthet, de ennek azért szimbolikája is van. Rájön ám, hogy mi van a dolgok mögött, de nem játszik ráébresztősdit. Épp elég tudnia, hogy nem olyan szörnyeteg Grael, mint amilyennek tűnt, vagy mint amilyennek hiszi magát. Azok a szavak megmaradtak benne. Bár már azt is tudja, hogy ilyen gondolatok után szokott Mai pofára esni.*
- Sárkányfogak? Az mire jó? Azt is lopta?
*Ha nem lett volna elég, kap néhány újabb kérdést, majd nézi a tüsténkedést. Tetszik neki a kép, hogy Grael serénykedik, de ezt most egy isten kedvéért sem mutatná ki. Csak egykedvűen mered előre, s közben azt is elfojtja, amit a bundás kenyérről gondol. Igazából tényleg ideje ennie. Sok energiájába került az átok átvészelése.*
- Mh, igen. *Hogy igazat mond-e, nem derül ki, mert meggyőzte magát, hogy szükséges. *
- Mit szeretnél a kovácsnál?
*Már most unja, hogy tétlenkedik, pedig még mindig nehezére fog esni az út is odáig. *
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:07:31
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Dehogy fogja letörölni a vigyorát. Eszében sincs, az csak még szélesebbé válik, mikor megjegyzést kap róla. Az a vigyor az ő totális győzelmét jelenti a kettejük üzletében, ahol innentől kezdve már ő és csakis ő diktálja a feltételeket, Mai pedig a tartozásainak és annak az információnak köszönhetően, melyeket Grael megtudott róla, nem fog tudni ellenkezni.*
- Nem. *Mond csak ennyit továbbra is a másik számára valószínűleg rettentő idegesítően vigyorogva, de ha már egyelőre semmit nem kér a lovagiasságáért cserébe, ennyit megengedhet magának.
Ami a naplót és annak tartalmát illeti, nem téved a lány. Talán kezdenek visszatérni az ép gondolatai, mert tökéletesen látja azt, hogy vannak szavak, melyeket Grael ugyan tud, de szándékosan nem fog kimondani ő sem, még csak azért sem, hogy húzza vele a félvér agyát.
A Szikrától kapott arany mindeközben Mai előtt landol. Mindenképp az volt a terve, hogy neki adja vissza a pénzt, de meg akarta várni, míg fel is fogja, hogy miért kapja.*
- Eljött hozzám, és azt mondta, hogy már nem akar többet lopni nekem. Bátor, őszinte vallomás volt. Szerinte tartozott még nekem ennyivel, ezért nekem adta azt a zsák aranyat. Úgysem engedte volna, hogy ne fogadjam el, ezért döntöttem így, hogy majd neked odaadom. Adott még mást is. Sárkányfogakat és ételt, de azt megtartom. Azért, mert… *Hirtelen félbehagyja a mondatot. Nem fogja azt sem elárulni, hogy azért, mert a kis történet hozzá, amit Szikra mesélt bizony meghatotta az ő fagyos szívét is. Örülni ő talán képtelen bárminek is, de ragaszkodni egy ajándékhoz, egy emlékhez annál jobban tud.*
- Mert az kell. *Ennyivel zárja le végül a mondatot, de sejti, hogy Mainak ez nem lesz elég. Ennek a Mainak, aki még a hamuban fetreng ugyan, de már nyitogatja főnixként a szárnyait, biztosan nem. Megcsóválja a fejét, és visszafordul a pulthoz, hogy ételt készítsen. Reggeli vagy vacsora, nem számít… Annyi szarral van most tele a feje, hogy nem csoda, hogy eltévesztette.*
- Arra gondoltam, hogy bundás kenyeret csinálok. Remélem, szereted. *Pillant újra hátra, keresve a kékeket és benne a hazugságot. A napló azon részei ködösek, melyek az étkezésről szólnak, de abban biztos, hogy valami nem stimmel velük. Ki akarja deríteni, hogy mi az.*
*Dehogy fogja letörölni a vigyorát. Eszében sincs, az csak még szélesebbé válik, mikor megjegyzést kap róla. Az a vigyor az ő totális győzelmét jelenti a kettejük üzletében, ahol innentől kezdve már ő és csakis ő diktálja a feltételeket, Mai pedig a tartozásainak és annak az információnak köszönhetően, melyeket Grael megtudott róla, nem fog tudni ellenkezni.*
- Nem. *Mond csak ennyit továbbra is a másik számára valószínűleg rettentő idegesítően vigyorogva, de ha már egyelőre semmit nem kér a lovagiasságáért cserébe, ennyit megengedhet magának.
Ami a naplót és annak tartalmát illeti, nem téved a lány. Talán kezdenek visszatérni az ép gondolatai, mert tökéletesen látja azt, hogy vannak szavak, melyeket Grael ugyan tud, de szándékosan nem fog kimondani ő sem, még csak azért sem, hogy húzza vele a félvér agyát.
A Szikrától kapott arany mindeközben Mai előtt landol. Mindenképp az volt a terve, hogy neki adja vissza a pénzt, de meg akarta várni, míg fel is fogja, hogy miért kapja.*
- Eljött hozzám, és azt mondta, hogy már nem akar többet lopni nekem. Bátor, őszinte vallomás volt. Szerinte tartozott még nekem ennyivel, ezért nekem adta azt a zsák aranyat. Úgysem engedte volna, hogy ne fogadjam el, ezért döntöttem így, hogy majd neked odaadom. Adott még mást is. Sárkányfogakat és ételt, de azt megtartom. Azért, mert… *Hirtelen félbehagyja a mondatot. Nem fogja azt sem elárulni, hogy azért, mert a kis történet hozzá, amit Szikra mesélt bizony meghatotta az ő fagyos szívét is. Örülni ő talán képtelen bárminek is, de ragaszkodni egy ajándékhoz, egy emlékhez annál jobban tud.*
- Mert az kell. *Ennyivel zárja le végül a mondatot, de sejti, hogy Mainak ez nem lesz elég. Ennek a Mainak, aki még a hamuban fetreng ugyan, de már nyitogatja főnixként a szárnyait, biztosan nem. Megcsóválja a fejét, és visszafordul a pulthoz, hogy ételt készítsen. Reggeli vagy vacsora, nem számít… Annyi szarral van most tele a feje, hogy nem csoda, hogy eltévesztette.*
- Arra gondoltam, hogy bundás kenyeret csinálok. Remélem, szereted. *Pillant újra hátra, keresve a kékeket és benne a hazugságot. A napló azon részei ködösek, melyek az étkezésről szólnak, de abban biztos, hogy valami nem stimmel velük. Ki akarja deríteni, hogy mi az.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2389-2408