Arthenior - Törött Korsó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 59. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 40-59
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-18 23:00:50
Üzenet elküldve: 2026-04-18 23:00:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Bizony van min nevetni. Még a feltételezés is rossz. Ha itt valaki alaptalan bizalommal kínál valakit, az hamar kikosarazva fogja érezni magát. Mind anyagilag, mind energiában kihasználják a balekokat. Amikor magára bök, a fattyú megjátszott fájdalommal átitatva húzza oldalra az arcát. *
- Aztán mit teszel, ha kétirányból szopatnak egyszerre?
* Fejét a témához méltóan kezdi rázni. *
- Jó az, ha valaki megvédi a segged. Cserébe meg te az övét. Mondjuk a legjobb megoldás, ha alapból nem kerülsz abba a szituációba, de ha Romvárosban vagy a kikötőben jársz, ez néha nehezebb feladat, mint jól kijönni belőle.
* A gusztusos téma után az utolsó cseppjétől is megfosztja korsóját. Csak hogy érezze a törődést a másik, előkapja a levelet, de ezúttal nem csupán a levegőben rázza, mint valami értékes trófeát. Kinyitja. Nem ügyel arra, hogy a drága boríték éppen megússza ezt a manővert. A lényeg, hogy a benne lévő vers épp legyen. Ezt természetesen még remegő kézzel is sikerülne, de anélkül még gyorsabban. Hamarosan kezébe is kerül a tartalom és olvassa is. Arca egyelőre nem tükröz semmit, ha a levélről van szó. A végére érve megáll. Szeme egyelőre a sorok között marad, mintha valami titkos üzenetet próbálna megfejteni. Arcára ekkor csalódottság ül ki. Még meg is fordítja a papírt, hátha a hátulján valamivel több van körmölve. De semmi. *
- Ennyi?
* Kérdezi meglepődve, majd újból megnézi a borítékot, hátha kihagyott egy oldalt. Az bizony üresebb, mint a pohara, így csak fejét rázza, miközben újra olvassa a szöveget. *
- És a választ vissza kell vinned?
* A papír felett kipillantva kérdez rá, és a válasz után egyből folytatja. *
- Remélem eleget fizetett ez a nagy madár. Erre én is tudnék írni, de kétszónál többet nem is írnék rá. Arra meg nem pazarolnék. Kivéve, ha ragaszkodsz.
* Ha gyorsan leszeretné zárni a szállítói szerepkörét, úgy megtoldja két szóval a levelet. Ellenkező esetben nem marad más hátra, mint a várakozás. Addig pedig talán másféleképpen is tudnak egymásnak segíteni. A fattyúnak szüksége lenne egy új kabátra, de az állat, amiből szeretné nem épp arról híres, hogy magától odaadná. Ezért is csak egy sunyi pillantásnál többet nem áldoz az imént felhozott táblára. *
- Hogy az? El ne hidd, hogy azok hústornyok érnek is valamit. Jó, talán három már megizzasztana, de egyesével olyan okosak, mint ez ni'.
* Megemeli üres korsóját összehasonlítás gyanánt, majd folytatja. *
- Ami pedig az állatokat illeti.
* Kezeit immáron mellkasánál veti keresztbe. *
- Nem leszel egyedül. Én is megyek. Nem Trerilt vadásznánk, legalábbis nem most. Annak is eljön az ideje, hogy a bestia feje a fogadót fogja díszíteni, de egyelőre van néhány kisebb példány, aminek örülne néhányunk. Itt jön képbe, amit az előbb mondtam. Van, ami élve kell és van, aminek csak holtan látjuk hasznát. Mi is volt a neve? Ja igen. Például van egy megrendelésünk egy élő Nullumra. Ne kérdezd.
* Ha valamit megtanult a fattyú, akkor az az, hogy mikor tegyen fel kérdéseket. Ilyen apróságok után már a szeme se rebben. *
* Bizony van min nevetni. Még a feltételezés is rossz. Ha itt valaki alaptalan bizalommal kínál valakit, az hamar kikosarazva fogja érezni magát. Mind anyagilag, mind energiában kihasználják a balekokat. Amikor magára bök, a fattyú megjátszott fájdalommal átitatva húzza oldalra az arcát. *
- Aztán mit teszel, ha kétirányból szopatnak egyszerre?
* Fejét a témához méltóan kezdi rázni. *
- Jó az, ha valaki megvédi a segged. Cserébe meg te az övét. Mondjuk a legjobb megoldás, ha alapból nem kerülsz abba a szituációba, de ha Romvárosban vagy a kikötőben jársz, ez néha nehezebb feladat, mint jól kijönni belőle.
* A gusztusos téma után az utolsó cseppjétől is megfosztja korsóját. Csak hogy érezze a törődést a másik, előkapja a levelet, de ezúttal nem csupán a levegőben rázza, mint valami értékes trófeát. Kinyitja. Nem ügyel arra, hogy a drága boríték éppen megússza ezt a manővert. A lényeg, hogy a benne lévő vers épp legyen. Ezt természetesen még remegő kézzel is sikerülne, de anélkül még gyorsabban. Hamarosan kezébe is kerül a tartalom és olvassa is. Arca egyelőre nem tükröz semmit, ha a levélről van szó. A végére érve megáll. Szeme egyelőre a sorok között marad, mintha valami titkos üzenetet próbálna megfejteni. Arcára ekkor csalódottság ül ki. Még meg is fordítja a papírt, hátha a hátulján valamivel több van körmölve. De semmi. *
- Ennyi?
* Kérdezi meglepődve, majd újból megnézi a borítékot, hátha kihagyott egy oldalt. Az bizony üresebb, mint a pohara, így csak fejét rázza, miközben újra olvassa a szöveget. *
- És a választ vissza kell vinned?
* A papír felett kipillantva kérdez rá, és a válasz után egyből folytatja. *
- Remélem eleget fizetett ez a nagy madár. Erre én is tudnék írni, de kétszónál többet nem is írnék rá. Arra meg nem pazarolnék. Kivéve, ha ragaszkodsz.
* Ha gyorsan leszeretné zárni a szállítói szerepkörét, úgy megtoldja két szóval a levelet. Ellenkező esetben nem marad más hátra, mint a várakozás. Addig pedig talán másféleképpen is tudnak egymásnak segíteni. A fattyúnak szüksége lenne egy új kabátra, de az állat, amiből szeretné nem épp arról híres, hogy magától odaadná. Ezért is csak egy sunyi pillantásnál többet nem áldoz az imént felhozott táblára. *
- Hogy az? El ne hidd, hogy azok hústornyok érnek is valamit. Jó, talán három már megizzasztana, de egyesével olyan okosak, mint ez ni'.
* Megemeli üres korsóját összehasonlítás gyanánt, majd folytatja. *
- Ami pedig az állatokat illeti.
* Kezeit immáron mellkasánál veti keresztbe. *
- Nem leszel egyedül. Én is megyek. Nem Trerilt vadásznánk, legalábbis nem most. Annak is eljön az ideje, hogy a bestia feje a fogadót fogja díszíteni, de egyelőre van néhány kisebb példány, aminek örülne néhányunk. Itt jön képbe, amit az előbb mondtam. Van, ami élve kell és van, aminek csak holtan látjuk hasznát. Mi is volt a neve? Ja igen. Például van egy megrendelésünk egy élő Nullumra. Ne kérdezd.
* Ha valamit megtanult a fattyú, akkor az az, hogy mikor tegyen fel kérdéseket. Ilyen apróságok után már a szeme se rebben. *
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-18 18:45:12
Üzenet elküldve: 2026-04-18 18:45:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*Csatlakozik a kacajhoz, mert bizalom kérdését éppen úgy értette, miként azt a férfi vázolja.*
- És pontosan ezért elég egyvalakiben megbíznom. *Ha nem lennének egyértelműek a szavai, kiegészítésként még magára is mutat. Tapasztalata szerint mindenki a saját malmára hajtja a vizet, és ha két személy érdekei ideig-óráig meg is egyeznek a végén mégiscsak akire számíthat az egyedül ő maga. Talán ideje lenne valódi barátokat szereznie. Ugyan a felszínen ez könnyen megy, de valójában… már régóta nem engedett be senkit az életébe.
De úgy tűnik ezt nem ma fogja elkezdeni, és az incselkedő mondatok eredménye, hogy a férfi el is teszi gyorsan a borítékot, így Yana leereszti kitartott kezét. Na nem mintha másra számított volna, de azért egy fintor mégis kiül az arcára. Ezt orvosolandó újabb korty sörrel igyekszik leöblíteni a keserűséget. Persze ez volt a célja, csak valahol mégis reménykedett abban, hogy a másik nem csupán szájhős, hanem tényleg gyorsan elolvassa a levelet és ő meg már viheti is a választ. De igazából nem neki szól, hanem a tulajnak, így ez egy lassabb folyamat lesz, ebbe pedig kénytelen belenyugodni.*
- Remek, szóval holnaptól körbekérdezhetem az egész kocsmát a válasz után. Ennyi erővel akár céltáblát is festhetek a hátamra. *Megcsóválja a fejét a morgolódás közben, majd újabb kortyot tüntet el a sörből.* Jobban örültem volna egy konkrét névnek, de hát… az ember elveszi azt, amit dobnak neki.
*Nos, be kell vallanom, hogy ezzel Yanaria nincs így minden helyzetben, igenis van amikor jóval többet vesz el, mint amit adnak neki, de hadd higgye a másik, hogy ő ilyen megelégedős fajta. Mondjuk nem olyan nehéz kikövetkeztetni róla az ellenkezőjét. A vadászatra vonatkozó kérdés csodálkozó szempárral találkozik. Meglepetésében még majdnem a sört is félrenyeli.*
- Attól függ mi az üldözött vad. *Feleli óvatosan, mert bár hirtelen jött a témaváltás, sosem árt körbejárni a dolgot, mielőtt rávágja, hogy mindenhez is ért.*
- Elboldogulok ha kell. És ha van benne elég arany. *Vigyorodik el ismét. Ha mindenféle veszélyes vad után kell eredni, akkor tartja annyira magát, hogy elvárja azt, hogy megfizessék. Megvárja, amíg a férfi végigmondja, majd elgondolkodva pillant az arcába.*
- Értem… *lassan kezd bele a mondandójába, igyekezve óvatosan megfogalmazni gondolatait.* Azonban nem vagyok benne biztos, hogy most jó ötlet egyedül császkálni a város falain kívül. *Állával a hirdetőtábla felé biccent, amin ott virítanak a friss hírek.*
- Persze nem mondom, hogy nem vagyok rávehető a dologra, sőt! *Morfondírozik, mert hát máris elgondolkodott az újabb munka lehetőségén. Közben még ezt sem zárta le, és valójában az sem kizárt, hogy Shorenai a továbbiakban is el tudja látni jól fizető feladatokkal. Márpedig ezeket csak úgy tudja elvállalni, ha egy darabban és élve tér vissza hozzá, nem pedig orkok által szétkaszabolva. Hiába, van egy olyan egészséges tulajdonsága, hogy ragaszkodik az életéhez. Ha azonban bárki a gyávaság bélyegét akarná rásütni… nos igen, valószínűleg vagy megpróbálna kést állítani az illetőbe, vagy beleugrana pont egy olyan ostobaságba, mint ez a vadászat. Akárhogy is, most a korsója fölött kérdőn pillant a félvérre, hátha egy kicsivel többet hajlandó elárulni.*
*Csatlakozik a kacajhoz, mert bizalom kérdését éppen úgy értette, miként azt a férfi vázolja.*
- És pontosan ezért elég egyvalakiben megbíznom. *Ha nem lennének egyértelműek a szavai, kiegészítésként még magára is mutat. Tapasztalata szerint mindenki a saját malmára hajtja a vizet, és ha két személy érdekei ideig-óráig meg is egyeznek a végén mégiscsak akire számíthat az egyedül ő maga. Talán ideje lenne valódi barátokat szereznie. Ugyan a felszínen ez könnyen megy, de valójában… már régóta nem engedett be senkit az életébe.
De úgy tűnik ezt nem ma fogja elkezdeni, és az incselkedő mondatok eredménye, hogy a férfi el is teszi gyorsan a borítékot, így Yana leereszti kitartott kezét. Na nem mintha másra számított volna, de azért egy fintor mégis kiül az arcára. Ezt orvosolandó újabb korty sörrel igyekszik leöblíteni a keserűséget. Persze ez volt a célja, csak valahol mégis reménykedett abban, hogy a másik nem csupán szájhős, hanem tényleg gyorsan elolvassa a levelet és ő meg már viheti is a választ. De igazából nem neki szól, hanem a tulajnak, így ez egy lassabb folyamat lesz, ebbe pedig kénytelen belenyugodni.*
- Remek, szóval holnaptól körbekérdezhetem az egész kocsmát a válasz után. Ennyi erővel akár céltáblát is festhetek a hátamra. *Megcsóválja a fejét a morgolódás közben, majd újabb kortyot tüntet el a sörből.* Jobban örültem volna egy konkrét névnek, de hát… az ember elveszi azt, amit dobnak neki.
*Nos, be kell vallanom, hogy ezzel Yanaria nincs így minden helyzetben, igenis van amikor jóval többet vesz el, mint amit adnak neki, de hadd higgye a másik, hogy ő ilyen megelégedős fajta. Mondjuk nem olyan nehéz kikövetkeztetni róla az ellenkezőjét. A vadászatra vonatkozó kérdés csodálkozó szempárral találkozik. Meglepetésében még majdnem a sört is félrenyeli.*
- Attól függ mi az üldözött vad. *Feleli óvatosan, mert bár hirtelen jött a témaváltás, sosem árt körbejárni a dolgot, mielőtt rávágja, hogy mindenhez is ért.*
- Elboldogulok ha kell. És ha van benne elég arany. *Vigyorodik el ismét. Ha mindenféle veszélyes vad után kell eredni, akkor tartja annyira magát, hogy elvárja azt, hogy megfizessék. Megvárja, amíg a férfi végigmondja, majd elgondolkodva pillant az arcába.*
- Értem… *lassan kezd bele a mondandójába, igyekezve óvatosan megfogalmazni gondolatait.* Azonban nem vagyok benne biztos, hogy most jó ötlet egyedül császkálni a város falain kívül. *Állával a hirdetőtábla felé biccent, amin ott virítanak a friss hírek.*
- Persze nem mondom, hogy nem vagyok rávehető a dologra, sőt! *Morfondírozik, mert hát máris elgondolkodott az újabb munka lehetőségén. Közben még ezt sem zárta le, és valójában az sem kizárt, hogy Shorenai a továbbiakban is el tudja látni jól fizető feladatokkal. Márpedig ezeket csak úgy tudja elvállalni, ha egy darabban és élve tér vissza hozzá, nem pedig orkok által szétkaszabolva. Hiába, van egy olyan egészséges tulajdonsága, hogy ragaszkodik az életéhez. Ha azonban bárki a gyávaság bélyegét akarná rásütni… nos igen, valószínűleg vagy megpróbálna kést állítani az illetőbe, vagy beleugrana pont egy olyan ostobaságba, mint ez a vadászat. Akárhogy is, most a korsója fölött kérdőn pillant a félvérre, hátha egy kicsivel többet hajlandó elárulni.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-16 10:25:21
Üzenet elküldve: 2026-04-16 10:25:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Nem éppen egy olyan fenyegetésnek lesz szem és fültanúja, amire a legtöbb hím menekülne, bár sokakat biztos zavarna az az örökös nyugalom a másik arcán. Elvégre a kiszámíthatatlan nők sokkal veszélyesebbek. Egy aprót hümmög, mintha elgondolkodna ezen a csodálatos ajánlaton, majd korsóját megemelve hörpint fel két nagyobb kortyot, majd elégedetten csapja az asztalra kupáját. *
- Itt mindenkiben megbízhatsz.
* Mondja miközben üres kezével a nő irányába mutogat. *
- Bízhatsz abban, hogy valami semmirekellő megpróbálja ellopni az erszényed.
* Feleli egy apró kacaj kíséretével. Romvárosban, a Törött Korsóban mindenki becsületesen keresi a kenyerét a helyzetnek megfelelően. Minek nekik egy-két áldozat. Jó, lehet nem a legszebb környék, de eléggé összefognak ahhoz, hogy se az őrség, sem valami kisebb-nagyobb banda beleszóljon a saját dolgaikba. Ezért is forgatja szemeit, amikor a nő körbeint. Még nem lett felmosva egy-két vérfolt, de attól még simán lehetne a földről enni. Nem mintha ajánlaná bárkinek. Ezt követően a levélre pillant, amit hamar el is rejt a ruhája alatt. *
- Na, na! Ez már a miénk.
* Mondja, majd olyan gyorsan takarja is el ruhával a levelet, mintha az eggyé is válna a testével. Egyelőre még nem tervezte kinyitni. Főleg azon gondolkodik, hogy itt lent essen neki, vagy fent az egyik szobában, ahol a kíváncsi szemek nem zavarhatják. A kérdés kizökkenti, amit egy újbóli vállrántás és egy olyan arckifejezés, mint ami azt sugallja, hogy „nem tudom, nem izgat” követi. Bár tudja, hogy ez édeskevés, így azért röviden kisegíti, mert az hótziher, hogy a nevét egyelőre nem adja ki. Nem mintha a részeg faszkalap jelzőre ne esne le senkinek, hogy kiről is van szó. *
- A személyzetnek. Holnapra már az egész személyzet tudni fogja, hogy hoztál egy levelet, szóval nem lesz olyan, hogy csak nálam tudsz érdeklődni. Áhh. El se tudnám képzelni, hogy csak én foglalkozzak ezzel.
* Feleli, miközben tekintete immáron a plafonra vetíti, még állát is megvakarja, mint aki mély gondolatokba rejtőzve próbálna rájönni valamire, közben csak azon gondolkodik mit egyen vacsorára. Persze az is kellően leköti a figyelmét, hogy a plafonba hagyott késeket számolgatja. *
- Nyugi, nyugi. Sietünk valahova?
* Hanyagul meglengeti a kezét, mert hát ő nem siet sehova. *
- Inkább arról mondj valamit, hogy mennyire értesz a vadászathoz?
* Kivár egy kicsit, hogy a hirtelenjövő témaváltás leülepedjen, majd pontosan ugyanolyan érdeklődő hangsúllyal folytatja. *
- Van néhány rakoncátlan élősködő a vadonban, amiknek a holttestét a céh szívesen átvenné. Persze a megfelelő összegért. Akad olyan is, aminek élve is hasznát vennénk, de azokkal több baj van, mint haszon.
* Megrázza fejét, majd elnémul egy kisebb időre. Kivárja a másik reakcióját. Ha nem ragadja meg a másik kíváncsiságát, úgy felesleges tovább beszélnie erről. De aztán fene se tudja, hogy holnap változna e a véleménye. Számára az lenne a legjobb, ha érdeklődést látna, de nem köti mások orra alá az elvégzendő feladatokat. Az arany bevonzza azokat, akik mernek nagyot álmodni. Csak idő kérdése. *
* Nem éppen egy olyan fenyegetésnek lesz szem és fültanúja, amire a legtöbb hím menekülne, bár sokakat biztos zavarna az az örökös nyugalom a másik arcán. Elvégre a kiszámíthatatlan nők sokkal veszélyesebbek. Egy aprót hümmög, mintha elgondolkodna ezen a csodálatos ajánlaton, majd korsóját megemelve hörpint fel két nagyobb kortyot, majd elégedetten csapja az asztalra kupáját. *
- Itt mindenkiben megbízhatsz.
* Mondja miközben üres kezével a nő irányába mutogat. *
- Bízhatsz abban, hogy valami semmirekellő megpróbálja ellopni az erszényed.
* Feleli egy apró kacaj kíséretével. Romvárosban, a Törött Korsóban mindenki becsületesen keresi a kenyerét a helyzetnek megfelelően. Minek nekik egy-két áldozat. Jó, lehet nem a legszebb környék, de eléggé összefognak ahhoz, hogy se az őrség, sem valami kisebb-nagyobb banda beleszóljon a saját dolgaikba. Ezért is forgatja szemeit, amikor a nő körbeint. Még nem lett felmosva egy-két vérfolt, de attól még simán lehetne a földről enni. Nem mintha ajánlaná bárkinek. Ezt követően a levélre pillant, amit hamar el is rejt a ruhája alatt. *
- Na, na! Ez már a miénk.
* Mondja, majd olyan gyorsan takarja is el ruhával a levelet, mintha az eggyé is válna a testével. Egyelőre még nem tervezte kinyitni. Főleg azon gondolkodik, hogy itt lent essen neki, vagy fent az egyik szobában, ahol a kíváncsi szemek nem zavarhatják. A kérdés kizökkenti, amit egy újbóli vállrántás és egy olyan arckifejezés, mint ami azt sugallja, hogy „nem tudom, nem izgat” követi. Bár tudja, hogy ez édeskevés, így azért röviden kisegíti, mert az hótziher, hogy a nevét egyelőre nem adja ki. Nem mintha a részeg faszkalap jelzőre ne esne le senkinek, hogy kiről is van szó. *
- A személyzetnek. Holnapra már az egész személyzet tudni fogja, hogy hoztál egy levelet, szóval nem lesz olyan, hogy csak nálam tudsz érdeklődni. Áhh. El se tudnám képzelni, hogy csak én foglalkozzak ezzel.
* Feleli, miközben tekintete immáron a plafonra vetíti, még állát is megvakarja, mint aki mély gondolatokba rejtőzve próbálna rájönni valamire, közben csak azon gondolkodik mit egyen vacsorára. Persze az is kellően leköti a figyelmét, hogy a plafonba hagyott késeket számolgatja. *
- Nyugi, nyugi. Sietünk valahova?
* Hanyagul meglengeti a kezét, mert hát ő nem siet sehova. *
- Inkább arról mondj valamit, hogy mennyire értesz a vadászathoz?
* Kivár egy kicsit, hogy a hirtelenjövő témaváltás leülepedjen, majd pontosan ugyanolyan érdeklődő hangsúllyal folytatja. *
- Van néhány rakoncátlan élősködő a vadonban, amiknek a holttestét a céh szívesen átvenné. Persze a megfelelő összegért. Akad olyan is, aminek élve is hasznát vennénk, de azokkal több baj van, mint haszon.
* Megrázza fejét, majd elnémul egy kisebb időre. Kivárja a másik reakcióját. Ha nem ragadja meg a másik kíváncsiságát, úgy felesleges tovább beszélnie erről. De aztán fene se tudja, hogy holnap változna e a véleménye. Számára az lenne a legjobb, ha érdeklődést látna, de nem köti mások orra alá az elvégzendő feladatokat. Az arany bevonzza azokat, akik mernek nagyot álmodni. Csak idő kérdése. *
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-15 21:34:05
Üzenet elküldve: 2026-04-15 21:34:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Azzal egyetértenek a pultossal, hogy kemény az élet a kocsmában. Ha bunyós az ember, ha szerencsejátékos, sőt még akkor is ha csak vedelni jár oda. Ki tudja, mikor, hol és hogyan köthetnek bele.
A démon kurva megérkezését, gyorsan lezavarja. Inkább figyelmet sem akar neki szentelni. Szője csak a saját hálóját, ő is teszi a magáét. Aztán hagyják egymást békében. Legszívesebben ráuszítana egy Eeyres inkvizíciós csapatot már ha létezik olyan. Hátha még van esély kiűzni abból a női testből a démont. Vagy bárhogyan is működnek azok a fattyak.
Ám amikor is vissza fordulna és elégedetten kortyolna hideg söréből. Egy újabb hirtelen meglepetés éri őket. Maga a városőrség. Szinte érezni lehet a levegőben, hogy a legtöbb szarháziban megfagyott még a szar is. Meg kell hagyni, Lazziart is meglepte, hogy ezek egyáltalán ide találtak. Bár ha tényleg ilyen rosszarcú a társaság. Biztosra veszi, hogy a városőrség egy bizonyos figyelő listára helyezte a helyet.
A kikiáltás viszont hab a szartorta tetején.*
~ Szóval a hírek igazak. Bassza meg. ~
*Szorítja össze fogait dühében, szinte csak csikorognak. Rögvest egy valamire tud gondolni. Rinére. Mit kezdjen szegény lánnyal, hogy nehogy baja essen. Esetleg küldje vissza apjához Lihanechbe? Távol minden bajtól és veszélytől? Na meg legfőképp magától? Nem szeretné, hogy lássa őt Alenia mellett. Megalázónak érezné, hogy beteljesíti apja akaratát, hogy a család javát szolgálja. Még ha titkon aljas terveit akarja csak szélesebbre szőni Wrojthal megépített közös tervük miatt. Hogy vesszenek a selyemréviek. Ám egyre jobban kezdi érezni ez a terv talán túl nagy falat számukra. Most pedig, hogy az orkok híre is tényleg valóság. Fogalma sincs mi tévő legyen.
Csend honol végül a Korsó teljes vendégseregén. Halk suttogások halk moraja tölti be a teret csupán. A senkiháziak, szerencsejátékosok, torok és zsebmetszők tehetetlenül nézik egymást.
Lazziar is a hír végére már visszafordítja tekintetét a pult felé. Fejét lehajtva bámulja italát. A rajta lassan szétoszló habréteget.*
~ Kell ez nekem egyáltalán? ~
*Rázza meg a fejét, amikor is egy újabb ismerős. Egykorijában negédes hang üti meg hegyes fülét.*
~ Csak nem? ~
*Fordul fél szemmel ismét az ajtó felé, ahol a fiatal formás alak. Meglepően más öltözékben amit megszokott rajta közelít felé. Tekintetük egy pillanatra találkozik csupán. Merlana persze úgy teszi mintha rá sem ismerne. Nem lepődik meg rajta. Pusztán egy fájdalmas és unott sóhajjal nyugtázza. Ismerősökből és ellenségekből sosem elég.
Vissza is fordul a söréhez. Pusztán csak reméli átfutóban van itt a nő. Jelenleg nincs sok humora hozzá. Nem hiába mondta meg neki akkor azt amit.
Szájához emeli a korsót és nagyot húz a sörből. És mire amaz koppan egyet a pulton a hölgyemény is mellé terem.
Nagy levegőt vesz a hölgyemény szavára és hangosan fújja ki.*
- Nem. Az oka az, hogy nem kedvelem a húsos nőket.
*Mondja ridegen. És igyekszik ott megbántani a hölgyet ahol tudja fáj neki. A külsője. Amire oly mértékben vigyázz mintha az lenne a legnagyobb értéke. És valóban. Azzal kefélte fel magát a felsőbb rétegekbe.
Ennek ellenére sem bánja, hogy azt a pénzt akkor rá költötte. Jól rázta a fenekét, és még szebben forgatta a hárfáját vagy lantját. A furulyát amúgy is ő szolgáltatta a lánynak.*
- Mit keresel itt? Azt hittem már magasabb körökben jársz.
*Teszi még hozzá. Minél hamarabb deríti ki, mit akarhat itt a nő. Annál hamarabb térhet vissza a nyugalmas sörivásba.*
*Azzal egyetértenek a pultossal, hogy kemény az élet a kocsmában. Ha bunyós az ember, ha szerencsejátékos, sőt még akkor is ha csak vedelni jár oda. Ki tudja, mikor, hol és hogyan köthetnek bele.
A démon kurva megérkezését, gyorsan lezavarja. Inkább figyelmet sem akar neki szentelni. Szője csak a saját hálóját, ő is teszi a magáét. Aztán hagyják egymást békében. Legszívesebben ráuszítana egy Eeyres inkvizíciós csapatot már ha létezik olyan. Hátha még van esély kiűzni abból a női testből a démont. Vagy bárhogyan is működnek azok a fattyak.
Ám amikor is vissza fordulna és elégedetten kortyolna hideg söréből. Egy újabb hirtelen meglepetés éri őket. Maga a városőrség. Szinte érezni lehet a levegőben, hogy a legtöbb szarháziban megfagyott még a szar is. Meg kell hagyni, Lazziart is meglepte, hogy ezek egyáltalán ide találtak. Bár ha tényleg ilyen rosszarcú a társaság. Biztosra veszi, hogy a városőrség egy bizonyos figyelő listára helyezte a helyet.
A kikiáltás viszont hab a szartorta tetején.*
~ Szóval a hírek igazak. Bassza meg. ~
*Szorítja össze fogait dühében, szinte csak csikorognak. Rögvest egy valamire tud gondolni. Rinére. Mit kezdjen szegény lánnyal, hogy nehogy baja essen. Esetleg küldje vissza apjához Lihanechbe? Távol minden bajtól és veszélytől? Na meg legfőképp magától? Nem szeretné, hogy lássa őt Alenia mellett. Megalázónak érezné, hogy beteljesíti apja akaratát, hogy a család javát szolgálja. Még ha titkon aljas terveit akarja csak szélesebbre szőni Wrojthal megépített közös tervük miatt. Hogy vesszenek a selyemréviek. Ám egyre jobban kezdi érezni ez a terv talán túl nagy falat számukra. Most pedig, hogy az orkok híre is tényleg valóság. Fogalma sincs mi tévő legyen.
Csend honol végül a Korsó teljes vendégseregén. Halk suttogások halk moraja tölti be a teret csupán. A senkiháziak, szerencsejátékosok, torok és zsebmetszők tehetetlenül nézik egymást.
Lazziar is a hír végére már visszafordítja tekintetét a pult felé. Fejét lehajtva bámulja italát. A rajta lassan szétoszló habréteget.*
~ Kell ez nekem egyáltalán? ~
*Rázza meg a fejét, amikor is egy újabb ismerős. Egykorijában negédes hang üti meg hegyes fülét.*
~ Csak nem? ~
*Fordul fél szemmel ismét az ajtó felé, ahol a fiatal formás alak. Meglepően más öltözékben amit megszokott rajta közelít felé. Tekintetük egy pillanatra találkozik csupán. Merlana persze úgy teszi mintha rá sem ismerne. Nem lepődik meg rajta. Pusztán egy fájdalmas és unott sóhajjal nyugtázza. Ismerősökből és ellenségekből sosem elég.
Vissza is fordul a söréhez. Pusztán csak reméli átfutóban van itt a nő. Jelenleg nincs sok humora hozzá. Nem hiába mondta meg neki akkor azt amit.
Szájához emeli a korsót és nagyot húz a sörből. És mire amaz koppan egyet a pulton a hölgyemény is mellé terem.
Nagy levegőt vesz a hölgyemény szavára és hangosan fújja ki.*
- Nem. Az oka az, hogy nem kedvelem a húsos nőket.
*Mondja ridegen. És igyekszik ott megbántani a hölgyet ahol tudja fáj neki. A külsője. Amire oly mértékben vigyázz mintha az lenne a legnagyobb értéke. És valóban. Azzal kefélte fel magát a felsőbb rétegekbe.
Ennek ellenére sem bánja, hogy azt a pénzt akkor rá költötte. Jól rázta a fenekét, és még szebben forgatta a hárfáját vagy lantját. A furulyát amúgy is ő szolgáltatta a lánynak.*
- Mit keresel itt? Azt hittem már magasabb körökben jársz.
*Teszi még hozzá. Minél hamarabb deríti ki, mit akarhat itt a nő. Annál hamarabb térhet vissza a nyugalmas sörivásba.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-15 21:31:24
Üzenet elküldve: 2026-04-15 21:31:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*Hallja a sorok között megbúvó szarkazmust, de ő mégis egy vigyorral, csipkelődve válaszol.*
- Vigyázz, a végén még a nyakadon ragadok, ha a drágalátos tulaj nem szándékozik felbukkanni.
*Ezzel egy pillanatra megvillan a korábbi jókedve aztán már vissza is süpped a tépelődő hezitálásba. Fene gondolta volna, hogy ennyit gondolkodik egy egyszerű levélen. Nem szokott ő ilyet, általában csak fejest ugrik valamibe, amiről azt se tudja mi lesz a vége. De hát pont emiatt tépelődik most is. Hiába gyanakvó természet, talán nem kérdezett eleget a Pegazusban. Az idő emlegetésére még fel is nyög. Már csak ez hiányzik. A félvér felkiáltásán elvigyorodik, majd megrántja a vállát, mintegy tükrözve a másik korábbi mozdulatát.*
- Ne vedd magadra, semmi személyes. Senkiben nem szokásom megbízni.
*Árulja el magáról, miközben újabb korty sört gurít le a torkán. Egy pár pillanatra el is mélázik a saját problémáján és mivel a férfi is csöndben van, fogalma sincs mi járhat a fejében. Most nem is ez érdekli. Végül csak meghozza a döntést és a levél is előkerül, innentől kezdve pedig Yanaria minden figyelme a félelfre terelődik. Mondandója után csak biccent egyet. Persze, senki nem szereti, ha csalódik, de azért nem árt a figyelmeztetés, legalább később önelégülten jelentheti ki, hogy ő megmondta. Vizslató tekintete nem hagyja figyelmen kívül a férfi egyetlen rezdülését sem amikor végre átveszi a borítékot. A kérdésre pedig hatalmas bólintással reagál.*
- Egészen biztos. Törött Korsó, Romváros. *Kezével maga köré int, majd hanyagul hátradől a megreccsenő széken, karjait pedig összefonja mellkasa előtt.* Ne tévesszen meg a levél külleme, a főnököd biztosan tudná mit kezdjen vele, de ha téged ennyire megijeszt, bármikor visszaadhatod és megvárom én a drágalátos, sokat emlegetett tulajdonost. *Jelenti ki vigyorogva, és még a kezét is kinyújtja, holott biztos benne, a férfi nem fogja visszaadni a levelet, így utána hamar visszafonja maga elé.*
- És mit mondjak, kinek adtam át az üzenetet?
*Kérdő pillantása mellé még jobb szemöldökét is megemeli egy kissé. Nem ártana tudni, hogy kit kell felkutasson, ha esetleg mégis elkallódik a levél.*
- Nos? *Amennyiben még mindig nem bontotta fel az üzenetet, akkor állával a levél felé bök, ha pedig igen, akkor egyszerűen csak a választ sürgeti. Nem hiszi, hogy a tulajdonos nélkül jutnának bármire, de úgy dönt megadja neki az esélyt, magának pedig még egy korty sört. Ha már ide kellett jönnie miért ne használná ki a kocsma előnyeit?*
*Hallja a sorok között megbúvó szarkazmust, de ő mégis egy vigyorral, csipkelődve válaszol.*
- Vigyázz, a végén még a nyakadon ragadok, ha a drágalátos tulaj nem szándékozik felbukkanni.
*Ezzel egy pillanatra megvillan a korábbi jókedve aztán már vissza is süpped a tépelődő hezitálásba. Fene gondolta volna, hogy ennyit gondolkodik egy egyszerű levélen. Nem szokott ő ilyet, általában csak fejest ugrik valamibe, amiről azt se tudja mi lesz a vége. De hát pont emiatt tépelődik most is. Hiába gyanakvó természet, talán nem kérdezett eleget a Pegazusban. Az idő emlegetésére még fel is nyög. Már csak ez hiányzik. A félvér felkiáltásán elvigyorodik, majd megrántja a vállát, mintegy tükrözve a másik korábbi mozdulatát.*
- Ne vedd magadra, semmi személyes. Senkiben nem szokásom megbízni.
*Árulja el magáról, miközben újabb korty sört gurít le a torkán. Egy pár pillanatra el is mélázik a saját problémáján és mivel a férfi is csöndben van, fogalma sincs mi járhat a fejében. Most nem is ez érdekli. Végül csak meghozza a döntést és a levél is előkerül, innentől kezdve pedig Yanaria minden figyelme a félelfre terelődik. Mondandója után csak biccent egyet. Persze, senki nem szereti, ha csalódik, de azért nem árt a figyelmeztetés, legalább később önelégülten jelentheti ki, hogy ő megmondta. Vizslató tekintete nem hagyja figyelmen kívül a férfi egyetlen rezdülését sem amikor végre átveszi a borítékot. A kérdésre pedig hatalmas bólintással reagál.*
- Egészen biztos. Törött Korsó, Romváros. *Kezével maga köré int, majd hanyagul hátradől a megreccsenő széken, karjait pedig összefonja mellkasa előtt.* Ne tévesszen meg a levél külleme, a főnököd biztosan tudná mit kezdjen vele, de ha téged ennyire megijeszt, bármikor visszaadhatod és megvárom én a drágalátos, sokat emlegetett tulajdonost. *Jelenti ki vigyorogva, és még a kezét is kinyújtja, holott biztos benne, a férfi nem fogja visszaadni a levelet, így utána hamar visszafonja maga elé.*
- És mit mondjak, kinek adtam át az üzenetet?
*Kérdő pillantása mellé még jobb szemöldökét is megemeli egy kissé. Nem ártana tudni, hogy kit kell felkutasson, ha esetleg mégis elkallódik a levél.*
- Nos? *Amennyiben még mindig nem bontotta fel az üzenetet, akkor állával a levél felé bök, ha pedig igen, akkor egyszerűen csak a választ sürgeti. Nem hiszi, hogy a tulajdonos nélkül jutnának bármire, de úgy dönt megadja neki az esélyt, magának pedig még egy korty sört. Ha már ide kellett jönnie miért ne használná ki a kocsma előnyeit?*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-15 20:04:14
Üzenet elküldve: 2026-04-15 20:04:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Van az úgy, hogy a lány jómódjában már annyira unatkozik, hogy őrült ötletei támadnak, mint például fejest ugrani a mélyvízbe, vagy legalábbis a város Selyemrévhez képest kevésbé jóhírű bugyraiba. Kíváncsian lépi hát át a „Törött Korsó” névre hallgató ivó küszöbét, ami már kívülről sem túl bizalomgerjesztő, habár a markolatból faragott kilincs egészen jópofa. Belépve megcsapja orrát a dohány és a sör keveredett szaga, de nem veszíti el a lelkesedését emiatt sem. A kikötőben töltött évek alatt már megtanulta, hogy ezek a helyek olykor igazi aranybányák lehetnek, még ha nem is pénzben, hanem pletykákból származó hasznos információkban kell mérni a vagyont. Egyébként csak szóbeszéd alapján tudja, hogy ez a hely itt a Törött Korsó, magától meg sem találta volna a szűk utcában.
Szokásától eltérően kevésbé feltűnő öltözetben libben be, fekete nadrágot, csizmát, felül szintén fekete selyemblúzt visel, s azon nőies kialakítású bőrvértjét, melynek elkészítése során bizonyára fontosabb volt a kinézet, minthogy megfelelő védelmet nyújtson. Övére csatolva ott lógnak a tőrei is, egy ilyen helyen biztos, ami biztos.
Lassú, de határozott léptekkel járul a pult elé, ahol ő lepődik meg a legjobban, mikor megpillantja egyik régi ismerősét, „kedvenc” kuncsaftjainak egyikét, aki legutóbbi találkájuk alkalmával közölte vele, hogy már nincs rá szüksége.*
~No, lám, milyen kicsi a világ…~ *mosolyodik el magában, és úgy tesz, mintha ügyet sem vetne az elfre, pont úgy, ahogy a két nőre, akik valóban nem különösebben érdeklik, őt, nem úgy, mint a csaposnak tűnő figura, aki épp nekik csapja a szelet. Azt nem tudja, hogy pont lemaradt egy nagy bejelentésről, de azt még épp elcsípi, hogy valamiféle pocsék hírek elnyomására ajánlgatja a férfi épp az italt.*
- Hé! Nekem is adj akkor már valamit, ha már ennyire ajánlgatod! Kérlek… *A most is erősen kifestett arcán negédes mosollyal, bájosan pislog az illetőre, majd egy teátrális mozdulattal fordul Lazziar felé.*
- Hogy tetszik lenni, Lazziar „úrfi?” Azt csicsergik a madarak, hogy gyakori vendég vagy Selyemrévben. Talán ez az oka amiért mi már… nem találkozunk? *Húzza félre ajkait, mintha rosszul érintené, hogy nem kell már pénzért kiszolgálnia az elf mocskos vágyait, holott egyáltalán nem bánja. Na jó, a pénzt talán igen. Ez a balek mindig kiválóan tejelt. Talán még a végén el is hiszi róla, hogy valami nemesféle, mint ahogy azt az utóbbi időben pletykálják róla. Már, ha ő az, akiről szárnyra keltek azok a bizonyos hírek, de szinte biztos benne, hogy nem téved. Persze mindvégig halkan beszél a férfihez, egyáltalán nem célja világgá kürtölni az esetleges kis titkait.*
*Van az úgy, hogy a lány jómódjában már annyira unatkozik, hogy őrült ötletei támadnak, mint például fejest ugrani a mélyvízbe, vagy legalábbis a város Selyemrévhez képest kevésbé jóhírű bugyraiba. Kíváncsian lépi hát át a „Törött Korsó” névre hallgató ivó küszöbét, ami már kívülről sem túl bizalomgerjesztő, habár a markolatból faragott kilincs egészen jópofa. Belépve megcsapja orrát a dohány és a sör keveredett szaga, de nem veszíti el a lelkesedését emiatt sem. A kikötőben töltött évek alatt már megtanulta, hogy ezek a helyek olykor igazi aranybányák lehetnek, még ha nem is pénzben, hanem pletykákból származó hasznos információkban kell mérni a vagyont. Egyébként csak szóbeszéd alapján tudja, hogy ez a hely itt a Törött Korsó, magától meg sem találta volna a szűk utcában.
Szokásától eltérően kevésbé feltűnő öltözetben libben be, fekete nadrágot, csizmát, felül szintén fekete selyemblúzt visel, s azon nőies kialakítású bőrvértjét, melynek elkészítése során bizonyára fontosabb volt a kinézet, minthogy megfelelő védelmet nyújtson. Övére csatolva ott lógnak a tőrei is, egy ilyen helyen biztos, ami biztos.
Lassú, de határozott léptekkel járul a pult elé, ahol ő lepődik meg a legjobban, mikor megpillantja egyik régi ismerősét, „kedvenc” kuncsaftjainak egyikét, aki legutóbbi találkájuk alkalmával közölte vele, hogy már nincs rá szüksége.*
~No, lám, milyen kicsi a világ…~ *mosolyodik el magában, és úgy tesz, mintha ügyet sem vetne az elfre, pont úgy, ahogy a két nőre, akik valóban nem különösebben érdeklik, őt, nem úgy, mint a csaposnak tűnő figura, aki épp nekik csapja a szelet. Azt nem tudja, hogy pont lemaradt egy nagy bejelentésről, de azt még épp elcsípi, hogy valamiféle pocsék hírek elnyomására ajánlgatja a férfi épp az italt.*
- Hé! Nekem is adj akkor már valamit, ha már ennyire ajánlgatod! Kérlek… *A most is erősen kifestett arcán negédes mosollyal, bájosan pislog az illetőre, majd egy teátrális mozdulattal fordul Lazziar felé.*
- Hogy tetszik lenni, Lazziar „úrfi?” Azt csicsergik a madarak, hogy gyakori vendég vagy Selyemrévben. Talán ez az oka amiért mi már… nem találkozunk? *Húzza félre ajkait, mintha rosszul érintené, hogy nem kell már pénzért kiszolgálnia az elf mocskos vágyait, holott egyáltalán nem bánja. Na jó, a pénzt talán igen. Ez a balek mindig kiválóan tejelt. Talán még a végén el is hiszi róla, hogy valami nemesféle, mint ahogy azt az utóbbi időben pletykálják róla. Már, ha ő az, akiről szárnyra keltek azok a bizonyos hírek, de szinte biztos benne, hogy nem téved. Persze mindvégig halkan beszél a férfihez, egyáltalán nem célja világgá kürtölni az esetleges kis titkait.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-15 11:03:48
Üzenet elküldve: 2026-04-15 11:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozások//
* Keresve se találhattak volna jobb helyet egy finom csevejhez. A kocsmázók kezdeti lelkesedése után a legtöbben visszafordulnak saját italukhoz vagy társaságukhoz, mindössze néhány kíváncsi szempár fürkészi még mindig a nemes hölgyeket. Egyikük Wrojth hosszúéletű csicskása, ám Norgen egyelőre nem szúrja ki a tömegben.
Miután helyet foglalnak, nem sokkal később Norra bele is kezd valódi kilétének felfedésébe. Azon meglepődik, hogy Ysanee milyen nyugodtan kezeli a helyzetet. *
– Oh. Nem személyes? * Kérdez vissza kíváncsian. Ysanee terve sikeresnek mondható, ugyanis a démon valóban érdeklődését veszti ezzel kapcsolatban. Teljesen azért nem, mert nem hisz teljes mértékben a másik szavaiban; de amaz elég meggyőzően beszél, hogy legalábbis elbizonytalanodjon a fejben összerakott forgatókönyvet illetően. *
– Hát akkor…? * Kíváncsiskodik tovább, az illemmel immár nem törődve.
Beszélgetésükből aztán a külvilág zajai zökkentik ki. Egy nagyhangú férfi a pultnál rikkancsnak képzeli magát, és valami fontos üzenetet ad az ott lévők tudtára. Norgen kénytelen elmosolyodni a hír hallatán. Nem követi aktívan a szántóföldi eseményeket, de persze hallott már pletykákat az orkokról, akik ott pusztítanak. Ha a város harcosokat toboroz, valószínűleg csak arról van szó, hogy nem akarják a saját katonáikat – a városőröket – az első sorokban tudni. Kellenek feláldozható balekok, akik életüket adják ezért a városért. *
– Milyen kár lenne, ha újabb háború söpörne végig a városon. * Mondja mosolyogva Ysanee felé. Érezhetően egy cseppet sincs megijedve. Inkább tartja humorosnak a híreket, mint elkeserítőnek vagy félelmetesnek.
Ezek után nem sokkal a rikkancs az ő asztalukhoz lép. Mivel Norrának nem esik le azonnal, hogy az egyben a kocsmáros is, ezért amikor meglátja maguk mellett, először unottan sóhajt egyet, de aztán megvonja vállát, és immár derűs mosollyal az arcán fordul az úr felé. *
– Két pohár bort, legyen szíves. * De nem foglalkozik sokkal tovább az emberrel, hacsak nem akar még valamit tőlük. Újfent Ysaneere néz, és visszatér a korábbi beszélgetésük tárgyára. *
– Azt mondod, még csak barátok se vagytok. Ez elgondolkodtató. De azért mi még lehetünk barátok. Mondja… Mondd csak, barátném, mivel foglalkozol? Mihez értesz? Előttem nem kell titkolóznod többé. * Halkan felkuncog. *
* Keresve se találhattak volna jobb helyet egy finom csevejhez. A kocsmázók kezdeti lelkesedése után a legtöbben visszafordulnak saját italukhoz vagy társaságukhoz, mindössze néhány kíváncsi szempár fürkészi még mindig a nemes hölgyeket. Egyikük Wrojth hosszúéletű csicskása, ám Norgen egyelőre nem szúrja ki a tömegben.
Miután helyet foglalnak, nem sokkal később Norra bele is kezd valódi kilétének felfedésébe. Azon meglepődik, hogy Ysanee milyen nyugodtan kezeli a helyzetet. *
– Oh. Nem személyes? * Kérdez vissza kíváncsian. Ysanee terve sikeresnek mondható, ugyanis a démon valóban érdeklődését veszti ezzel kapcsolatban. Teljesen azért nem, mert nem hisz teljes mértékben a másik szavaiban; de amaz elég meggyőzően beszél, hogy legalábbis elbizonytalanodjon a fejben összerakott forgatókönyvet illetően. *
– Hát akkor…? * Kíváncsiskodik tovább, az illemmel immár nem törődve.
Beszélgetésükből aztán a külvilág zajai zökkentik ki. Egy nagyhangú férfi a pultnál rikkancsnak képzeli magát, és valami fontos üzenetet ad az ott lévők tudtára. Norgen kénytelen elmosolyodni a hír hallatán. Nem követi aktívan a szántóföldi eseményeket, de persze hallott már pletykákat az orkokról, akik ott pusztítanak. Ha a város harcosokat toboroz, valószínűleg csak arról van szó, hogy nem akarják a saját katonáikat – a városőröket – az első sorokban tudni. Kellenek feláldozható balekok, akik életüket adják ezért a városért. *
– Milyen kár lenne, ha újabb háború söpörne végig a városon. * Mondja mosolyogva Ysanee felé. Érezhetően egy cseppet sincs megijedve. Inkább tartja humorosnak a híreket, mint elkeserítőnek vagy félelmetesnek.
Ezek után nem sokkal a rikkancs az ő asztalukhoz lép. Mivel Norrának nem esik le azonnal, hogy az egyben a kocsmáros is, ezért amikor meglátja maguk mellett, először unottan sóhajt egyet, de aztán megvonja vállát, és immár derűs mosollyal az arcán fordul az úr felé. *
– Két pohár bort, legyen szíves. * De nem foglalkozik sokkal tovább az emberrel, hacsak nem akar még valamit tőlük. Újfent Ysaneere néz, és visszatér a korábbi beszélgetésük tárgyára. *
– Azt mondod, még csak barátok se vagytok. Ez elgondolkodtató. De azért mi még lehetünk barátok. Mondja… Mondd csak, barátném, mivel foglalkozol? Mihez értesz? Előttem nem kell titkolóznod többé. * Halkan felkuncog. *
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-15 10:40:20
Üzenet elküldve: 2026-04-15 10:40:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Bár kezét továbbra is nyújtja, a nő nyers szavai igazán mélyre hatnak. Nem is azért kéri el, mert annyira virágzana az örömtől, hogy dolgozhasson. Hanem mert jelenleg nincsen más, aki megtehetné ezt. A főnök távollétében a papírmunka, már ha lehet ezt annak nevezni, lelassul, illetve átkerül olyanokra, akik meg lettek bízva annak elvégzésével. Klent pont nem egy ilyen személy, de a váratlan jövevényekbe ő is könnyen beleütheti az orrát, ahogyan azt most is teszi. *
- Ezt jól látod.
* Feleli gyorsan a nő szavaira. A szarkazmus messziről érezhető a sorok között. *
- Nem zavar a társaságod, de kétlem, hogy kiszeretnéd várni.
* Hanyagul vállat von a kijelentés után. Neki aztán édes mindegy. Amíg ingyen kapja a sört, addig eljátszadozik a másikkal, akár hónapokon át is. Ezt persze nem hangoztatja. Nehogy már úgy tűnjön, mintha alkoholért bármire képes lenne, mert ha azt hinné, hogy egy kupa sörért és két kupicáért sok mindenre rávehetné, akkor igaza lenne. De erről elég, ha csak a férfi tud. A nő szavaira csak csukott szemmel kezd bólogatni. *
- Valahogy úgy. Napok, hetek, hónapok.
* Újfent megrántja vállait. Látszik rajta, hogy valami elképesztő baromságot szeretne mondani, ám amikor ki lesz emelve, hogy benne kell megbízni és, hogy nem jók az esélyei, szemei egy pillanatra összeszűkülnek, és csak ennyi hagyja el a száját. *
- Hé!
* Legalább megvárhatta volna, míg egyedül van, mielőtt így beletipor a fattyú szívébe. Nem kötelező megbízni benne, sőt, jobban is teszi ha nem is gondol ilyenekre. Míg a másik dűlőre jut a döntéssel, addig ő a vendégeket kezdi figyelni. Jobbja ugyan még nyitva az asztalon és várja a levelet, másik kezével viszont a fülébe kezd turkálni. Nagy fejfájást fog még neki okozni ez a reggel, tudja már előre. Titkon reméli, hogy nem kapja meg a levelet, mert akkor mondhatja, hogy ő mindent megpróbált. Tekintetét visszafordítja az asztal irányába, mikor már a kezei között érzi a borítékot. ~Fenébe. ~ Sokat már nem tehet ez ellen, így csak rámarkol az egyik oldalára és már venné is el, de a másik nem engedi olyan könnyen. Durcás kislányos benyomása helyett ő csak fenyegetést szűr ki a sorok közül, amire csak összeszűkült szemekkel karöltve reagál. *
- Itt senki.
* A rövid választ követően hamar kirántja a másik kezéből a finom borítékot. Először a külsejét ellenőrzi. Hanyagul forgatja előre hátra, hátha lát rajta valami pecsétet vagy egyéb aláírást, esetleg valami jelet. A levél bontatlan, ami arra engedi következtetni, hogy ő lesz az első ember, aki láthatja a benne lévő tartalmat. *
- Biztos ide címezte?
* Kérdi még mielőtt kinyitja, bár akkor sem adná vissza, ha a válaszoló ráeszmélne, hogy valóban rossz címen lenne. Pusztán arra céloz, hogy már a borítékról látja, hogy nem éppen ebbe a környezetbe való. Valaki vagy a státuszával nagyzol, vagy kompenzálni szeretne. Bármelyik is legyen, hamarosan kiderül melyik. *
* Bár kezét továbbra is nyújtja, a nő nyers szavai igazán mélyre hatnak. Nem is azért kéri el, mert annyira virágzana az örömtől, hogy dolgozhasson. Hanem mert jelenleg nincsen más, aki megtehetné ezt. A főnök távollétében a papírmunka, már ha lehet ezt annak nevezni, lelassul, illetve átkerül olyanokra, akik meg lettek bízva annak elvégzésével. Klent pont nem egy ilyen személy, de a váratlan jövevényekbe ő is könnyen beleütheti az orrát, ahogyan azt most is teszi. *
- Ezt jól látod.
* Feleli gyorsan a nő szavaira. A szarkazmus messziről érezhető a sorok között. *
- Nem zavar a társaságod, de kétlem, hogy kiszeretnéd várni.
* Hanyagul vállat von a kijelentés után. Neki aztán édes mindegy. Amíg ingyen kapja a sört, addig eljátszadozik a másikkal, akár hónapokon át is. Ezt persze nem hangoztatja. Nehogy már úgy tűnjön, mintha alkoholért bármire képes lenne, mert ha azt hinné, hogy egy kupa sörért és két kupicáért sok mindenre rávehetné, akkor igaza lenne. De erről elég, ha csak a férfi tud. A nő szavaira csak csukott szemmel kezd bólogatni. *
- Valahogy úgy. Napok, hetek, hónapok.
* Újfent megrántja vállait. Látszik rajta, hogy valami elképesztő baromságot szeretne mondani, ám amikor ki lesz emelve, hogy benne kell megbízni és, hogy nem jók az esélyei, szemei egy pillanatra összeszűkülnek, és csak ennyi hagyja el a száját. *
- Hé!
* Legalább megvárhatta volna, míg egyedül van, mielőtt így beletipor a fattyú szívébe. Nem kötelező megbízni benne, sőt, jobban is teszi ha nem is gondol ilyenekre. Míg a másik dűlőre jut a döntéssel, addig ő a vendégeket kezdi figyelni. Jobbja ugyan még nyitva az asztalon és várja a levelet, másik kezével viszont a fülébe kezd turkálni. Nagy fejfájást fog még neki okozni ez a reggel, tudja már előre. Titkon reméli, hogy nem kapja meg a levelet, mert akkor mondhatja, hogy ő mindent megpróbált. Tekintetét visszafordítja az asztal irányába, mikor már a kezei között érzi a borítékot. ~Fenébe. ~ Sokat már nem tehet ez ellen, így csak rámarkol az egyik oldalára és már venné is el, de a másik nem engedi olyan könnyen. Durcás kislányos benyomása helyett ő csak fenyegetést szűr ki a sorok közül, amire csak összeszűkült szemekkel karöltve reagál. *
- Itt senki.
* A rövid választ követően hamar kirántja a másik kezéből a finom borítékot. Először a külsejét ellenőrzi. Hanyagul forgatja előre hátra, hátha lát rajta valami pecsétet vagy egyéb aláírást, esetleg valami jelet. A levél bontatlan, ami arra engedi következtetni, hogy ő lesz az első ember, aki láthatja a benne lévő tartalmat. *
- Biztos ide címezte?
* Kérdi még mielőtt kinyitja, bár akkor sem adná vissza, ha a válaszoló ráeszmélne, hogy valóban rossz címen lenne. Pusztán arra céloz, hogy már a borítékról látja, hogy nem éppen ebbe a környezetbe való. Valaki vagy a státuszával nagyzol, vagy kompenzálni szeretne. Bármelyik is legyen, hamarosan kiderül melyik. *
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-14 20:48:23
Üzenet elküldve: 2026-04-14 20:48:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*Tekintete a felé nyújtott kézre siklik, de egyelőre nem mozdul. Összeszűkülő szemekkel nézi a másikat, majd figyelmét ismét a sörre fordítja, hogy újabb korttyal töltse ki a hezitálás pillanatait.*
- Kifejezetten a főnököd illeti. Nem téged.
*Ugyan viszonylag nagy határozottsággal állítja ezt, de valljuk be, fogalma sincs az üzenet tartalmáról, így még az is lehet, hogy egy banálisan egyszerű kérdés van benne, amit tényleg képes a félvér is megválaszolni. Szürkéskék pillantása a levegőben maradó kézről a férfi arcára kúszik. Mérlegel, továbbra sem biztos abban, hogy jó döntés odaadni neki a borítékot. Talán meg kellett volna néznie előbb. De ezen már késő bánkódnia, ha most kinyitná, az egészen biztosan rosszabb irányba gombolyítaná a beszélgetés fonalát.*
- Amikor akar… hát persze. *forgatja meg szemeit, és morgolódása közben még alsó ajkát is beharapja. Nem tetszik neki a dolgok ilyen fordulata.*
- Tehát két lehetőségem van. Vagy várok… ki tudja meddig, amíg felbukkan. Vagy megbízom benned. *Ujjával a félvér felé bök.* Nem túl biztató kilátások. *Toldja meg az egészet egy sóhajtással, ahogy magában még egy rövid káromkodást is elmormol helyzete lehetetlenségét illetően. ~ Vajon mennyire megbízható? Nem tűnik olyan ostobának, mint elsőre véltem. Épp ez benne a gyanús. ~ Pár pillanatra el is veszik a gondolataiban, ujjai különös ritmust dobolnak az asztallapon. Hiába, nem könnyen vetkőzi le rossz szokásait. Hirtelen vágja el a kopogó ujjak ritmusát, majd ismét a másik arcába pillant. Egy fintorral húzza végül elő a levelet ruháinak rétegei közül. Rózsapecsétes, fehér boríték, természetesen bontatlan, habár egy kis gyűrődés látszik az egyik sarkában, de alapvetően jó állapotban van és piszkos mancsok sem fogdosták össze. Ha még mindig nyújtva van előtte a kéz, akkor belecsúsztatja a sokat emlegetett levelet, de még nem engedi el, igyekszik elkapni a félvér pillantását.*
- Ne kelljen csalódnom. Az nagyon nem szeretem. *Lebiggyeszti alsó ajkát, kicsit komikusan egy durcás kislány benyomását kelti ezzel, de végül ujjai lassan elengedik a küldeményt. Végül is, Shorenai nem mondta, hogy csak és kizárólag a tulaj kezébe adhatja a borítékot.*
*Tekintete a felé nyújtott kézre siklik, de egyelőre nem mozdul. Összeszűkülő szemekkel nézi a másikat, majd figyelmét ismét a sörre fordítja, hogy újabb korttyal töltse ki a hezitálás pillanatait.*
- Kifejezetten a főnököd illeti. Nem téged.
*Ugyan viszonylag nagy határozottsággal állítja ezt, de valljuk be, fogalma sincs az üzenet tartalmáról, így még az is lehet, hogy egy banálisan egyszerű kérdés van benne, amit tényleg képes a félvér is megválaszolni. Szürkéskék pillantása a levegőben maradó kézről a férfi arcára kúszik. Mérlegel, továbbra sem biztos abban, hogy jó döntés odaadni neki a borítékot. Talán meg kellett volna néznie előbb. De ezen már késő bánkódnia, ha most kinyitná, az egészen biztosan rosszabb irányba gombolyítaná a beszélgetés fonalát.*
- Amikor akar… hát persze. *forgatja meg szemeit, és morgolódása közben még alsó ajkát is beharapja. Nem tetszik neki a dolgok ilyen fordulata.*
- Tehát két lehetőségem van. Vagy várok… ki tudja meddig, amíg felbukkan. Vagy megbízom benned. *Ujjával a félvér felé bök.* Nem túl biztató kilátások. *Toldja meg az egészet egy sóhajtással, ahogy magában még egy rövid káromkodást is elmormol helyzete lehetetlenségét illetően. ~ Vajon mennyire megbízható? Nem tűnik olyan ostobának, mint elsőre véltem. Épp ez benne a gyanús. ~ Pár pillanatra el is veszik a gondolataiban, ujjai különös ritmust dobolnak az asztallapon. Hiába, nem könnyen vetkőzi le rossz szokásait. Hirtelen vágja el a kopogó ujjak ritmusát, majd ismét a másik arcába pillant. Egy fintorral húzza végül elő a levelet ruháinak rétegei közül. Rózsapecsétes, fehér boríték, természetesen bontatlan, habár egy kis gyűrődés látszik az egyik sarkában, de alapvetően jó állapotban van és piszkos mancsok sem fogdosták össze. Ha még mindig nyújtva van előtte a kéz, akkor belecsúsztatja a sokat emlegetett levelet, de még nem engedi el, igyekszik elkapni a félvér pillantását.*
- Ne kelljen csalódnom. Az nagyon nem szeretem. *Lebiggyeszti alsó ajkát, kicsit komikusan egy durcás kislány benyomását kelti ezzel, de végül ujjai lassan elengedik a küldeményt. Végül is, Shorenai nem mondta, hogy csak és kizárólag a tulaj kezébe adhatja a borítékot.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-14 12:25:53
Üzenet elküldve: 2026-04-14 12:25:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Némán ismeri el a másik szavait. Valóban nem minden az aminek látszik. Ha Klentre néznek az emberek sem az az első benyomása mindenkinek, hogy egy lecsúszott alkoholista, aki jobb napjain is csak szarul érezte magát kis erős túlzással. Nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy kérdését olyan könnyedséggel lépték át, mintha költői lett volna. Holott egy név nagyban befolyásolhatja a játékszabályokat. Az is átfut a fattyú fején, hogy a nőnek fogalma sincs a feladó kilétéről. Nem lepné meg különösebben. Ha nem fogadnák túl jól az üzenetet, úgy bizonyára jobb, ha névtelenként gyűlölik. Végül csak lehajtja fejét és egy fáradt sóhajt követve tenyerét nyújtja a másik felé. Látszik rajta, hogy nem akar dolgozni, de ami nem látszik rajta, az a naplopás utáni büntetés, amit kaphat a többiektől, ha nem embereli meg magát néha. *
- Mutasd. Megnézem miről van szó. Fenyegető és elutasító én is lehetek, ha a válaszadásról van szó. De ha mégis olyan téma lenne, ami kifejezetten a főnököt illeti, úgy biztos megkapja.
* Mondja röviden, és ha megkapja a levelet, nem nyitja fel egyből, csak nézi egy darabig. Ha nem, úgy egy kicsit tovább hagyja kezét a levegőben, de nem örökké. A vörös feltételezése, bár telitalálat, mégsem díjazza nagyon. Ezt azonban nem teszi szóvá az ingyen sörnek hála, amiből újfent nagyot kortyol. *
- Amikor akar.
* Feleli röviden, közben pedig fejét hanyagul rázza. *
- Sajnos egyelőre be kell érned velem, ugyanis fene se tudja mikor tisztel meg minket a jelenlétével. Úgy jár kell, ahogy az neki tetszik. De amikor felbukkan! Nos, maradjunk annyiban, hogy ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi.
* Nem kenyere neki a politika, de egyre jobban érdekli a levél tartalma. Örülne, ha minél hamarabb az ő tulajdonába kerülne. Ha olyan a levél tartalma, hogy ő nem dönthet, úgy nagyon hamar tovább fogja adni. Különben maga is meglátogathatná ezt az illetőt. Legalább leszállnának végre a hátáról egy darabig. *
* Némán ismeri el a másik szavait. Valóban nem minden az aminek látszik. Ha Klentre néznek az emberek sem az az első benyomása mindenkinek, hogy egy lecsúszott alkoholista, aki jobb napjain is csak szarul érezte magát kis erős túlzással. Nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy kérdését olyan könnyedséggel lépték át, mintha költői lett volna. Holott egy név nagyban befolyásolhatja a játékszabályokat. Az is átfut a fattyú fején, hogy a nőnek fogalma sincs a feladó kilétéről. Nem lepné meg különösebben. Ha nem fogadnák túl jól az üzenetet, úgy bizonyára jobb, ha névtelenként gyűlölik. Végül csak lehajtja fejét és egy fáradt sóhajt követve tenyerét nyújtja a másik felé. Látszik rajta, hogy nem akar dolgozni, de ami nem látszik rajta, az a naplopás utáni büntetés, amit kaphat a többiektől, ha nem embereli meg magát néha. *
- Mutasd. Megnézem miről van szó. Fenyegető és elutasító én is lehetek, ha a válaszadásról van szó. De ha mégis olyan téma lenne, ami kifejezetten a főnököt illeti, úgy biztos megkapja.
* Mondja röviden, és ha megkapja a levelet, nem nyitja fel egyből, csak nézi egy darabig. Ha nem, úgy egy kicsit tovább hagyja kezét a levegőben, de nem örökké. A vörös feltételezése, bár telitalálat, mégsem díjazza nagyon. Ezt azonban nem teszi szóvá az ingyen sörnek hála, amiből újfent nagyot kortyol. *
- Amikor akar.
* Feleli röviden, közben pedig fejét hanyagul rázza. *
- Sajnos egyelőre be kell érned velem, ugyanis fene se tudja mikor tisztel meg minket a jelenlétével. Úgy jár kell, ahogy az neki tetszik. De amikor felbukkan! Nos, maradjunk annyiban, hogy ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi.
* Nem kenyere neki a politika, de egyre jobban érdekli a levél tartalma. Örülne, ha minél hamarabb az ő tulajdonába kerülne. Ha olyan a levél tartalma, hogy ő nem dönthet, úgy nagyon hamar tovább fogja adni. Különben maga is meglátogathatná ezt az illetőt. Legalább leszállnának végre a hátáról egy darabig. *
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-13 19:02:06
Üzenet elküldve: 2026-04-13 19:02:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
- Nem minden az aminek látszik. *Vigyorodik el, majd a gyorsan lebonyolított italszerzés után már ismét az asztal melletti széken ücsörög és ő is nagyot kortyol a sörből. Lehet, hogy nem néz ki futárnak, de ezúttal egyszerűen ilyen minőségben van itt.*
- Tehát mint mondtam, üzenet. *Biccent megerősítésként, elsőre teljesen figyelmen kívül hagyva a félvér kérdését a feladót illetően. Habár a magát bárónak mondó férfi egy szóval sem említette, hogy ne fedje fel a feladó kilétét, Yana mégis hezitál. Egyrészt: az sem biztos, hogy valóban úgy hívják, ahogy bemutatkozott, másrészt pedig… nevezzük női megérzésnek, de nem biztos benne, hogy Shorenai ezt akarná. Aztán lehet, hogy téved és az egésznek semmi tétje nincs.*
- Nézd, tényleg nem tudok sokat, itt egy levél a borítékban, ez gyanítom majd mindent megmagyaráz a főnöködnek.
*Kezdi idegesíteni, hogy mégsem olyan egyszerű ez a kézbesítés, mint amire számított. A levelet egyelőre nem veszi elő, nem is nyúl érte, csupán szóban hivatkozik rá. Ki tudja… jobb az óvatosság. Ismét iszik egy kortyot, majd a korsót az asztalra téve megint előredől, hogy kérdőn pillantson a félvérre.*
- Mikor tér vissza? Vagy annyira elfoglalt, hogy már ti sem láttátok hetek óta? *Kérdőn felvonja a szemöldökét, pedig ezen sem lepődne meg… hiába, ilyen az ő szerencséje. Nyilvánvalóan az lenne az érdeke, hogy személyesen adja át a levelet, de ha hónapokra is eltűnt az illető, akkor ő nem fog itt addig lófrálni a Törött Korsóban, hogy aztán még véletlenül megkéseljék. De vajon bízhat-e a másikban annyira, hogy az ő kezébe adja az üzenetet?*
- Nem minden az aminek látszik. *Vigyorodik el, majd a gyorsan lebonyolított italszerzés után már ismét az asztal melletti széken ücsörög és ő is nagyot kortyol a sörből. Lehet, hogy nem néz ki futárnak, de ezúttal egyszerűen ilyen minőségben van itt.*
- Tehát mint mondtam, üzenet. *Biccent megerősítésként, elsőre teljesen figyelmen kívül hagyva a félvér kérdését a feladót illetően. Habár a magát bárónak mondó férfi egy szóval sem említette, hogy ne fedje fel a feladó kilétét, Yana mégis hezitál. Egyrészt: az sem biztos, hogy valóban úgy hívják, ahogy bemutatkozott, másrészt pedig… nevezzük női megérzésnek, de nem biztos benne, hogy Shorenai ezt akarná. Aztán lehet, hogy téved és az egésznek semmi tétje nincs.*
- Nézd, tényleg nem tudok sokat, itt egy levél a borítékban, ez gyanítom majd mindent megmagyaráz a főnöködnek.
*Kezdi idegesíteni, hogy mégsem olyan egyszerű ez a kézbesítés, mint amire számított. A levelet egyelőre nem veszi elő, nem is nyúl érte, csupán szóban hivatkozik rá. Ki tudja… jobb az óvatosság. Ismét iszik egy kortyot, majd a korsót az asztalra téve megint előredől, hogy kérdőn pillantson a félvérre.*
- Mikor tér vissza? Vagy annyira elfoglalt, hogy már ti sem láttátok hetek óta? *Kérdőn felvonja a szemöldökét, pedig ezen sem lepődne meg… hiába, ilyen az ő szerencséje. Nyilvánvalóan az lenne az érdeke, hogy személyesen adja át a levelet, de ha hónapokra is eltűnt az illető, akkor ő nem fog itt addig lófrálni a Törött Korsóban, hogy aztán még véletlenül megkéseljék. De vajon bízhat-e a másikban annyira, hogy az ő kezébe adja az üzenetet?*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-12 14:36:53
Üzenet elküldve: 2026-04-12 14:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Nem tartja különösen érdekes technikának. Mindenképpen hasznos, ám közel sem hiszi annyira ritkának, hogy hencegni kelljen vele. Bár meg kell hagynia, mond valamit, így arcára csak egy halk, beleegyező kifejezés jelenik meg. Ám az emberfeletti szundi technikája aligha fogja le annyi időre, hogy elfeledje, miről is beszélnek. Amint visszakérdez, egyik szemöldökét kérdően megemeli, majd válaszol. *
- Nem néznélek futárnak.
* Mondja határozottan, ám ahogy körbenéz a beltérben, hamar rájön, hogy ide valami jámbor fiú aligha fogja betenni a lábát. *
- Üzenetet?
* Kérdezi meglepődve. Keze is lecsúszik a kardról, ám figyelme továbbra sem lankad. Nem szól közbe, mikor a másik megcélozza a pultot, csupán hátradőlve várja vissza, közben magában motyog, amíg hallótávon kívül van. *
- Üzenet? Talán tőle? Nem, nem. Miért keresné a főnököt? A kereskedő? Talán egy újabb senkiházi, aki háborút hirdet?
* Amint visszatér és látja az előtte levő sört, egy pillanatra felnéz, majd egy nagyot kortyol belőle. Végül habos ajkait egy hanyag mozdulattal törli meg csuklójával. *
- Ki a feladó?
* Nem tartja különösen érdekes technikának. Mindenképpen hasznos, ám közel sem hiszi annyira ritkának, hogy hencegni kelljen vele. Bár meg kell hagynia, mond valamit, így arcára csak egy halk, beleegyező kifejezés jelenik meg. Ám az emberfeletti szundi technikája aligha fogja le annyi időre, hogy elfeledje, miről is beszélnek. Amint visszakérdez, egyik szemöldökét kérdően megemeli, majd válaszol. *
- Nem néznélek futárnak.
* Mondja határozottan, ám ahogy körbenéz a beltérben, hamar rájön, hogy ide valami jámbor fiú aligha fogja betenni a lábát. *
- Üzenetet?
* Kérdezi meglepődve. Keze is lecsúszik a kardról, ám figyelme továbbra sem lankad. Nem szól közbe, mikor a másik megcélozza a pultot, csupán hátradőlve várja vissza, közben magában motyog, amíg hallótávon kívül van. *
- Üzenet? Talán tőle? Nem, nem. Miért keresné a főnököt? A kereskedő? Talán egy újabb senkiházi, aki háborút hirdet?
* Amint visszatér és látja az előtte levő sört, egy pillanatra felnéz, majd egy nagyot kortyol belőle. Végül habos ajkait egy hanyag mozdulattal törli meg csuklójával. *
- Ki a feladó?
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-11 10:56:45
Üzenet elküldve: 2026-04-11 10:56:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*Meddig tudja még fokozni a pimaszságát? Finom határvonalon táncol, és köztudott, hogy az ilyen vonalakat bizony csak óvatosan érdemes átlépni. Nem ez lenne mondjuk az első alkalom, hogy a vörös hajú nő utólag bánja meg azt, ami túl gyorsan szaladt ki a száján. De legalább jó történetek kerekedtek belőle.
Ugyan a férfi ruhái és megjelenése már árulkodó lehetett számára, hogy tengerésszel van dolga, a szavai most bizonyosságot ütnek erre a tényre. Figyeli a vehemens kézlendítést és egy fanyar félmosollyal nyugtázza a mondandóját.*
- Ha fáradt vagy, sehol nincs hasznod. *Nem lehet persze mindig mindneki kipihent, de az a képesség, hogy valaki bárhol elalszik, nemcsak a tengeren hasznos, hanem a szárazföldön is. Bár azt be kell ismerje, hogy a himbálózó hajó valóban nem mindenkinek való. Ha ő egyelőre nem is esküdött örök szerelmet a tengernek, amikor kellett, kérdés nélkül hajóra szállt.
Lassacskán tisztázódnak a viszonyok és mikor a félvér visszakérdez, Yana szemei is összeszűkülnek. Aztán egy röpke elégedett mosoly suhan át az arcán. Épp mielőtt észbe kapna és rendezné a vonásait, aztán már ott sincs. Mert a félvér elárult valamit, amiben eddig nem lehetett biztos: nemcsak törzsvendég, hanem egyenesen itt dolgozik. Legalábbis ha főnökként hivatkozik a tulajdonosra az bizony elég árulkodó. A gyanakvó hangnemre hátradől a székben és bosszúsan fonja keresztbe karjait maga előtt. ~ Tessék, ilyen az én szerencsém… pont akkor nincs itt, amikor kéne. Talán mégsem lesz ez olyan könnyű menet, mint elsőre hittem. ~ Viszont most ideje lenne észbe kapnia, így ismét a másik felé fordul, kezeit maga elé tartva meglepetten néz a férfira.*
- Zsoldos? Én? *Még bele is kacag a feltételezésbe, holott egyáltalán nem áll messze az igazságtól.* Nem akarok semmi balhét, jelen esetben egyszerű futár vagyok csupán. Értem én, hogy néha a hírhozót veszik elő azért is, amiről nem is tudott, de valójában csak egy üzenetet hoztam a tulajnak. Ennyi az egész.
*Még hitetlenkedve megrázza a fejét is, ahogy kezeit leengedi. Reméli, hogy ha fegyverrántásra kerül sor a gyorsasága nem hagyja cserben, de ezúttal tényleg szeretné ezt békésen intézni és kényelmesen, gyorsan, egyszerűen megúszni az üzenetátadást. De hát az ember tervez…*
- Dicséretre méltó a gyanakvásod, a főnököd biztosan meghálálja, ám én egészen kiszáradtam ebben a sok beszédben, úgyhogy, ha nem haragszol, akkor… *Kezével a pult felé int és ha nem kap ellenséges reakciót, akkor feláll és a oda is sétál. Kivárja a sorát, aztán két kupa sörrel tér vissza az asztalhoz, majd az egyiket a félelf elé téve ismét helyet foglal.*
- Ahogy mondtam: a vendégem vagy.
*Meddig tudja még fokozni a pimaszságát? Finom határvonalon táncol, és köztudott, hogy az ilyen vonalakat bizony csak óvatosan érdemes átlépni. Nem ez lenne mondjuk az első alkalom, hogy a vörös hajú nő utólag bánja meg azt, ami túl gyorsan szaladt ki a száján. De legalább jó történetek kerekedtek belőle.
Ugyan a férfi ruhái és megjelenése már árulkodó lehetett számára, hogy tengerésszel van dolga, a szavai most bizonyosságot ütnek erre a tényre. Figyeli a vehemens kézlendítést és egy fanyar félmosollyal nyugtázza a mondandóját.*
- Ha fáradt vagy, sehol nincs hasznod. *Nem lehet persze mindig mindneki kipihent, de az a képesség, hogy valaki bárhol elalszik, nemcsak a tengeren hasznos, hanem a szárazföldön is. Bár azt be kell ismerje, hogy a himbálózó hajó valóban nem mindenkinek való. Ha ő egyelőre nem is esküdött örök szerelmet a tengernek, amikor kellett, kérdés nélkül hajóra szállt.
Lassacskán tisztázódnak a viszonyok és mikor a félvér visszakérdez, Yana szemei is összeszűkülnek. Aztán egy röpke elégedett mosoly suhan át az arcán. Épp mielőtt észbe kapna és rendezné a vonásait, aztán már ott sincs. Mert a félvér elárult valamit, amiben eddig nem lehetett biztos: nemcsak törzsvendég, hanem egyenesen itt dolgozik. Legalábbis ha főnökként hivatkozik a tulajdonosra az bizony elég árulkodó. A gyanakvó hangnemre hátradől a székben és bosszúsan fonja keresztbe karjait maga előtt. ~ Tessék, ilyen az én szerencsém… pont akkor nincs itt, amikor kéne. Talán mégsem lesz ez olyan könnyű menet, mint elsőre hittem. ~ Viszont most ideje lenne észbe kapnia, így ismét a másik felé fordul, kezeit maga elé tartva meglepetten néz a férfira.*
- Zsoldos? Én? *Még bele is kacag a feltételezésbe, holott egyáltalán nem áll messze az igazságtól.* Nem akarok semmi balhét, jelen esetben egyszerű futár vagyok csupán. Értem én, hogy néha a hírhozót veszik elő azért is, amiről nem is tudott, de valójában csak egy üzenetet hoztam a tulajnak. Ennyi az egész.
*Még hitetlenkedve megrázza a fejét is, ahogy kezeit leengedi. Reméli, hogy ha fegyverrántásra kerül sor a gyorsasága nem hagyja cserben, de ezúttal tényleg szeretné ezt békésen intézni és kényelmesen, gyorsan, egyszerűen megúszni az üzenetátadást. De hát az ember tervez…*
- Dicséretre méltó a gyanakvásod, a főnököd biztosan meghálálja, ám én egészen kiszáradtam ebben a sok beszédben, úgyhogy, ha nem haragszol, akkor… *Kezével a pult felé int és ha nem kap ellenséges reakciót, akkor feláll és a oda is sétál. Kivárja a sorát, aztán két kupa sörrel tér vissza az asztalhoz, majd az egyiket a félelf elé téve ismét helyet foglal.*
- Ahogy mondtam: a vendégem vagy.
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-10 21:26:57
Üzenet elküldve: 2026-04-10 21:26:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Ő is beletartozik azon sokak egyikébe, akik nem szeretik, ha felébresztik, főleg nem a kínkeserves fájdalmai közepette. Ám ez a nap másmilyen. Nyugodtabb. Mondhatni ilyen az, amikor Klent bal lábbal kel reggel. A szelíd kijelentés viszont egyenest zavarja. Nem mintha simogatásra vagy csupasz női keblekre kelt volna, tulajdonképpen kirúgta alóla az asztalt. *
- Jó tengerész bárhol elalszik. A tengeren nincs olyan, hogy; ajj, most nem tudok aludni. Hangos szél, hangos a víz és a hajó is csak himbálózik. Ott, ha nem alszol, fáradt leszel, fáradtan pedig semmi hasznodat nem lelik.
* Mondja gúnyosan a kifogásokat, utána pedig erősen megtolja az utolsó mondatát. Még egyik kezét is szélesen oldalra lendíti. Nem szereti a panaszkodó embereket, ők sokkal rosszabbak, mint a lusták, mert a lustákat legalább rá lehet venni dolgokra. Mikor végre tisztázódni látszik, hogy munkát keres, jön is rá a csavar. Eddig összeszűkült szemei nagyra nyílnak a meglepettségtől. *
- Csakugyan?
* Miközben továbbra is fejét támasztja az asztalon, másik keze a szablyájának markolatára csúszik. Még nem szorít rá, csak felkészül egy rossz mondatra, ami többek között megpecsételheti a nő vagy éppen az ő sorsát. Különös érdeklődése a hely vezetője iránt nem egy jó pont, ugyanis vele nem találkozhat minden jöttment. A legális üzlet mögötti sírokat nem szeretné most feltárni. *
- A főnök elfoglalt és házon kívül van.
* Jelenti ki egy már sokkal gyanakvó hangnemben. A nő nem mond sokat, csak épp eleget, hogy kellően rosszra tudjon gondolni. A női bájak jelenleg nem hatnak a férfira. Másnaposság, esetleg vak hűségnek köszönhető? Nem tudni. Talán Klent szerencséje, hogy fogalma sincs a vörös hollétéről. A törpe olyan gyorsan mozog a városban, hogy lehetetlen azonnal megtalálni. Az esetek többségében ő talál meg mindenkit. A fattyú még arról is meg van győződve, hogy nem alszik, de erre nincs bizonyítéka. *
- Hála? Kezdhetnénk ezt a hálát, mondjuk ott, hogy elmondod mit szeretnél a főnöktől. Valaki felbérelt egy zsoldost, hogy találja meg az épület tulajdonosát? Felettébb érdekes.
* Ő is beletartozik azon sokak egyikébe, akik nem szeretik, ha felébresztik, főleg nem a kínkeserves fájdalmai közepette. Ám ez a nap másmilyen. Nyugodtabb. Mondhatni ilyen az, amikor Klent bal lábbal kel reggel. A szelíd kijelentés viszont egyenest zavarja. Nem mintha simogatásra vagy csupasz női keblekre kelt volna, tulajdonképpen kirúgta alóla az asztalt. *
- Jó tengerész bárhol elalszik. A tengeren nincs olyan, hogy; ajj, most nem tudok aludni. Hangos szél, hangos a víz és a hajó is csak himbálózik. Ott, ha nem alszol, fáradt leszel, fáradtan pedig semmi hasznodat nem lelik.
* Mondja gúnyosan a kifogásokat, utána pedig erősen megtolja az utolsó mondatát. Még egyik kezét is szélesen oldalra lendíti. Nem szereti a panaszkodó embereket, ők sokkal rosszabbak, mint a lusták, mert a lustákat legalább rá lehet venni dolgokra. Mikor végre tisztázódni látszik, hogy munkát keres, jön is rá a csavar. Eddig összeszűkült szemei nagyra nyílnak a meglepettségtől. *
- Csakugyan?
* Miközben továbbra is fejét támasztja az asztalon, másik keze a szablyájának markolatára csúszik. Még nem szorít rá, csak felkészül egy rossz mondatra, ami többek között megpecsételheti a nő vagy éppen az ő sorsát. Különös érdeklődése a hely vezetője iránt nem egy jó pont, ugyanis vele nem találkozhat minden jöttment. A legális üzlet mögötti sírokat nem szeretné most feltárni. *
- A főnök elfoglalt és házon kívül van.
* Jelenti ki egy már sokkal gyanakvó hangnemben. A nő nem mond sokat, csak épp eleget, hogy kellően rosszra tudjon gondolni. A női bájak jelenleg nem hatnak a férfira. Másnaposság, esetleg vak hűségnek köszönhető? Nem tudni. Talán Klent szerencséje, hogy fogalma sincs a vörös hollétéről. A törpe olyan gyorsan mozog a városban, hogy lehetetlen azonnal megtalálni. Az esetek többségében ő talál meg mindenkit. A fattyú még arról is meg van győződve, hogy nem alszik, de erre nincs bizonyítéka. *
- Hála? Kezdhetnénk ezt a hálát, mondjuk ott, hogy elmondod mit szeretnél a főnöktől. Valaki felbérelt egy zsoldost, hogy találja meg az épület tulajdonosát? Felettébb érdekes.
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-10 19:57:34
Üzenet elküldve: 2026-04-10 19:57:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*Fejét kíváncsian billenti oldalra és a rövid nevetés alatt tekintete ismét körbepásztázza a kocsmát. Vigyora egy halvány, féloldalas mosollyá szelídül a nevetés végére. Átfut rajta a gondolat, hogy vajon a megfelelő személyt választotta-e ki az érdeklődésre, de immár nem fog visszakozni, majd szépen kiderül minden. Mondjuk szeretné ezt úgy megtenni, hogy sértetlenül távozik innen. Sose tudhatja az ember lánya ilyen kétes, romvárosi ivókba betérve, hogy mit vagy kit talál. Most azonban figyelmét visszafordítja a félvérre és ismét csak elvigyorodik a mondandóján.*
- Nem mindenki viseli ám ilyen szelíden, ha megzavarják az alvásban. *Ő is megtoldja a mondandóját egy rövid nevetéssel, jóllehet kevésbé harsánnyal, mint amit a férfi produkált. Ahogy a félvér lehunyja szemeit, Yanaria hátradől a széken és onnan figyeli mozdulatait, ujjai lassú ütemet kezdenek kopogni az asztalon. Immár fényt derített arra is, hogy mi jövetelének a célja, de nem pont magának keres munkát, hanem egy meglévő feladat hozta ide. Tagadólag meg is rázza a fejét, még legyint is hozzá, ezzel elvágva a ritmikus pótcselekvést, amit ujjaival kopogott az asztallapon.*
- Félreértesz. A munka máshol talált rám, csak éppen ide hozott. *Vonja meg a vállát, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, majd felvillanó szeme mellé ismét megtiszteli a másikat egy vigyorral.* Úgy a jó, ha van benne egy kis veszély is, nem igaz? *Akármennyire is tagadná, sosem hitte, hogy unalmas, hosszú életre kárhoztatott. Ezzel mondjuk nem kevés fejfájást okozott a szüleinek. De végül csak elérkezik mondandója lényegéhez, mégpedig a kereséshez.*
- Tudtam én, hogy te vagy a megfelelő személy! *Vigyorodik el ismét és keresztbe vetett lábait kibogozza, majd mindkét könyökét az asztalra téve hajol előrébb, állát pedig jobbjába támasztja. Egy pillanatra elgondolkodik. Vajon akit ő keres, szeretné, hogy megtalálják? Ki tudja, lehetséges, hogy éppen itt ül valamelyik asztalnál, de ebben nem lehet biztos. Ahogy abban sem, hogy a férfi bármit is elárul neki.*
- Ugyan, nem kérek én külön szolgáltatásokat, csupán arra lennék kíváncsi, hogy kié ez a hely. *Tanácstalanul vonja meg a vállát, majd nagyot sóhajt.* De ha ebben nem tudsz segíteni, akkor kénytelen leszek más asztaltárs után nézni. *Még ajkait is lebiggyeszti egy kicsit a csalódott arckifejezése mellé. Úgy véli, hogy a félelf nagyon is tisztában van a tulajdonos kilétével, az már más kérdés, hogy vajon hajlandó-e elárulni, merre találja az illetőt.*
- Pedig én aztán tényleg nem lennék hálátlan a segítségért! *Állát már mindkét tenyerébe támasztja, úgy pislog szürkéskék tekintetével mohón várva a keresett személy kilétét.*
*Fejét kíváncsian billenti oldalra és a rövid nevetés alatt tekintete ismét körbepásztázza a kocsmát. Vigyora egy halvány, féloldalas mosollyá szelídül a nevetés végére. Átfut rajta a gondolat, hogy vajon a megfelelő személyt választotta-e ki az érdeklődésre, de immár nem fog visszakozni, majd szépen kiderül minden. Mondjuk szeretné ezt úgy megtenni, hogy sértetlenül távozik innen. Sose tudhatja az ember lánya ilyen kétes, romvárosi ivókba betérve, hogy mit vagy kit talál. Most azonban figyelmét visszafordítja a félvérre és ismét csak elvigyorodik a mondandóján.*
- Nem mindenki viseli ám ilyen szelíden, ha megzavarják az alvásban. *Ő is megtoldja a mondandóját egy rövid nevetéssel, jóllehet kevésbé harsánnyal, mint amit a férfi produkált. Ahogy a félvér lehunyja szemeit, Yanaria hátradől a széken és onnan figyeli mozdulatait, ujjai lassú ütemet kezdenek kopogni az asztalon. Immár fényt derített arra is, hogy mi jövetelének a célja, de nem pont magának keres munkát, hanem egy meglévő feladat hozta ide. Tagadólag meg is rázza a fejét, még legyint is hozzá, ezzel elvágva a ritmikus pótcselekvést, amit ujjaival kopogott az asztallapon.*
- Félreértesz. A munka máshol talált rám, csak éppen ide hozott. *Vonja meg a vállát, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, majd felvillanó szeme mellé ismét megtiszteli a másikat egy vigyorral.* Úgy a jó, ha van benne egy kis veszély is, nem igaz? *Akármennyire is tagadná, sosem hitte, hogy unalmas, hosszú életre kárhoztatott. Ezzel mondjuk nem kevés fejfájást okozott a szüleinek. De végül csak elérkezik mondandója lényegéhez, mégpedig a kereséshez.*
- Tudtam én, hogy te vagy a megfelelő személy! *Vigyorodik el ismét és keresztbe vetett lábait kibogozza, majd mindkét könyökét az asztalra téve hajol előrébb, állát pedig jobbjába támasztja. Egy pillanatra elgondolkodik. Vajon akit ő keres, szeretné, hogy megtalálják? Ki tudja, lehetséges, hogy éppen itt ül valamelyik asztalnál, de ebben nem lehet biztos. Ahogy abban sem, hogy a férfi bármit is elárul neki.*
- Ugyan, nem kérek én külön szolgáltatásokat, csupán arra lennék kíváncsi, hogy kié ez a hely. *Tanácstalanul vonja meg a vállát, majd nagyot sóhajt.* De ha ebben nem tudsz segíteni, akkor kénytelen leszek más asztaltárs után nézni. *Még ajkait is lebiggyeszti egy kicsit a csalódott arckifejezése mellé. Úgy véli, hogy a félelf nagyon is tisztában van a tulajdonos kilétével, az már más kérdés, hogy vajon hajlandó-e elárulni, merre találja az illetőt.*
- Pedig én aztán tényleg nem lennék hálátlan a segítségért! *Állát már mindkét tenyerébe támasztja, úgy pislog szürkéskék tekintetével mohón várva a keresett személy kilétét.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-10 09:47:30
Üzenet elküldve: 2026-04-10 09:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Hunyorító szemeit kicsit megdörzsöli, hogy kiszedje a „reggeli” csipát a szemeiből. Bár az előbbi mondatai mind az éppen kelő énjének köszönheti, ahogy egyre jobban és jobban felébred, úgy próbálja jobban és jobban összerakni a kirakós darabjait. A kezében lévő üveget egy halk koppanással helyezi egy karnyújtásnyira. *
- Bizony, mér megérte felkelni.
* Egyik kezével rákönyököl az asztalra, hogy ezzel is egy kicsivel közelebb kerüljön a vöröshöz. Egyrészt, hogy jobban csodálja annak vonásait, másrészt még mindig homályosan lát a múlt bűneit követően. Szemöldökeit megemelve egy pillanatra meglepődve konstatálja, hogy a nőnek nem az első esete egy kocsmában szundító egyénnel, mi több, mintha büszkén fel is vállalná. Aztán pedig egy rövid, de annál hangosabb nevetésbe kezd. *
- Hah. Mindig az utolsó a legjobb.
* Aprón lehunyja szemeit és csak megrázza fejét, mielőtt eltemetné abban a kezében, amivel az imént könyökölt az asztalra. Biztos benne, hogy ő is csak játszik az érzéseivel, mint minden nő, akivel eddig dolga volt. Végül csak kiegyenesedik a széken, hogy kinyújtóztathassa elaludt végtagjait. Közben persze hol ide hol oda tekint a fogadótérben. A csapos szerencsére jó messze van és sok a vendég. Nem fogja tarkón vágni megint, amiért olyan amilyen. *
~ Mintha mondta volna a főnök, hogy hamarosan találkozunk a csapat többi tagjával. Melyikük lehet az? ~
* Gondolja, miközben szemei egyik személyről a másikra ugrálna. Végül pedig megállapodik az előtte ülő nőn, akin szintén elgondolkodik, hogy talán egy lehet közülük. Még mielőtt rávághatna egy sokatmondó „látom” választ, hamar folytatja is valamivel, ami jobban felkelti az érdeklődését, vagyis épp az ellenkezőjét. Munka. Sokkal jobban meglepi a tudat, hogy a kislány Romvárosi munkákkal keresi a kenyerét. Legalábbis jelenleg. *
- Munka? Itt?
* Kérdezi gyorsan, majd karbatett kézzel folytatja. *
- Nem tagadom, az itteni munkák sokkal jobban fizetnek, mint mások, ám sokkal veszélyesebbek is.
* Végül csak kibújik a szög a zsákból, amire szemeit kissé összébb húzza. *
- A „valaki” elég nagy fogalom. Ami pedig a helyet illeti, jóban vagyok személyzettel, így elég sok érdekes személlyel találkozom itt ott amott.
* Talán csak a vezetővel, de az is több, mint a semmi. *
- A lényeg, hogy több kell annál, hogy valaki. A szolgáltatások nincsenek ingyen. Ha ez a valaki nem szeretné, hogy megtalálják, úgy extrát számolunk a munkába.
* Csalódásként fogja elkönyvelni ezt a beszélgetést, ha tényleg csak munkát feladni jött ide. Abból van egy pár. Rá is néz a pult melletti hirdetőtáblára, ami egy új papírossal bővült, ám nem munkával, figyelmeztetéssel. A dolgok csak most fordulnak a legrosszabbra. *
* Hunyorító szemeit kicsit megdörzsöli, hogy kiszedje a „reggeli” csipát a szemeiből. Bár az előbbi mondatai mind az éppen kelő énjének köszönheti, ahogy egyre jobban és jobban felébred, úgy próbálja jobban és jobban összerakni a kirakós darabjait. A kezében lévő üveget egy halk koppanással helyezi egy karnyújtásnyira. *
- Bizony, mér megérte felkelni.
* Egyik kezével rákönyököl az asztalra, hogy ezzel is egy kicsivel közelebb kerüljön a vöröshöz. Egyrészt, hogy jobban csodálja annak vonásait, másrészt még mindig homályosan lát a múlt bűneit követően. Szemöldökeit megemelve egy pillanatra meglepődve konstatálja, hogy a nőnek nem az első esete egy kocsmában szundító egyénnel, mi több, mintha büszkén fel is vállalná. Aztán pedig egy rövid, de annál hangosabb nevetésbe kezd. *
- Hah. Mindig az utolsó a legjobb.
* Aprón lehunyja szemeit és csak megrázza fejét, mielőtt eltemetné abban a kezében, amivel az imént könyökölt az asztalra. Biztos benne, hogy ő is csak játszik az érzéseivel, mint minden nő, akivel eddig dolga volt. Végül csak kiegyenesedik a széken, hogy kinyújtóztathassa elaludt végtagjait. Közben persze hol ide hol oda tekint a fogadótérben. A csapos szerencsére jó messze van és sok a vendég. Nem fogja tarkón vágni megint, amiért olyan amilyen. *
~ Mintha mondta volna a főnök, hogy hamarosan találkozunk a csapat többi tagjával. Melyikük lehet az? ~
* Gondolja, miközben szemei egyik személyről a másikra ugrálna. Végül pedig megállapodik az előtte ülő nőn, akin szintén elgondolkodik, hogy talán egy lehet közülük. Még mielőtt rávághatna egy sokatmondó „látom” választ, hamar folytatja is valamivel, ami jobban felkelti az érdeklődését, vagyis épp az ellenkezőjét. Munka. Sokkal jobban meglepi a tudat, hogy a kislány Romvárosi munkákkal keresi a kenyerét. Legalábbis jelenleg. *
- Munka? Itt?
* Kérdezi gyorsan, majd karbatett kézzel folytatja. *
- Nem tagadom, az itteni munkák sokkal jobban fizetnek, mint mások, ám sokkal veszélyesebbek is.
* Végül csak kibújik a szög a zsákból, amire szemeit kissé összébb húzza. *
- A „valaki” elég nagy fogalom. Ami pedig a helyet illeti, jóban vagyok személyzettel, így elég sok érdekes személlyel találkozom itt ott amott.
* Talán csak a vezetővel, de az is több, mint a semmi. *
- A lényeg, hogy több kell annál, hogy valaki. A szolgáltatások nincsenek ingyen. Ha ez a valaki nem szeretné, hogy megtalálják, úgy extrát számolunk a munkába.
* Csalódásként fogja elkönyvelni ezt a beszélgetést, ha tényleg csak munkát feladni jött ide. Abból van egy pár. Rá is néz a pult melletti hirdetőtáblára, ami egy új papírossal bővült, ám nem munkával, figyelmeztetéssel. A dolgok csak most fordulnak a legrosszabbra. *
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-09 20:29:32
Üzenet elküldve: 2026-04-09 20:29:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*Szempillái éppen csak egy pillanatra rezdülnek meg, ahogy a férfi megragadja az asztalt. Nem mondaná, hogy fél tőle, de azért a nemtörődömség álarca mögött nem felejt el résen lenni. Legalábbis ez a terve.*
~ Bár elnézve ezeket a karokat talán jobb lesz vigyázni, ki tudja mennyire hirtelen haragú. ~
*Kényelmesen hátradől, így szemléli a másikat, még egy pimasz vigyor is befészkeli magát az arcára. És vár. Megvárja, amíg a félvér összeszedi annyira magát, hogy válaszoljon. Végignézi ahogy az üres üveget próbálgatja, még meg is rázza a fejét. Mikor végül megszólal, a vigyora még szélesebbre terül.*
- Milyen szerencsés vagy! Ebben az esetben én lehetek az első szépség, aki meghív valamire? *Habár nem hivatkozna magára kiemelkedő szépségként, de nem fog ő belekötni egy ilyen bókba.*
- Elvégre mindent el kell kezdeni valahol, nem igaz? *Amilyen pimasz még rá is kacsint, csak úgy, ültében elnyújtózva. Egészen olyan, mint aki határozottan fittyet hány korábbi néma megállapítására miszerint jobb lesz vigyázni.*
- Nos, mondanám, hogy nem volt rá példa, hogy asztalcsókoló hortyogók meghívását fogadom el, de… *Elnyújtja az utolsó szót, homlokát még össze is ráncolja a tettetett gondolkodáshoz, majd határozott bólintással fejezi be mondandóját.* Igazából nem egyhez volt már szerencsém. Bár talán te horkoltál a legszebben.
*Tud ő elég jól nevelt lenni ha akar, miért ne viszonozhatná a bókot? Szemei néha-néha körbepásztáznak a Korsóban is, de rendre visszatérnek az előtte ülőhöz. Egyelőre fogalma sincs, hogy éppen kit rugdosott fel az álmából, de aki ilyen kényelmesen alszik egy ilyen helyen az bizonyára biztonságban érzi magát itt, tehát valószínűleg jól ismeri a kocsmát. Erre bizonyíték a kedves tanácsa is, amire Yanaria gondterhelten összeráncolja homlokát és még egy sóhajjal és ajakbiggyesztéssel is megtoldja a gesztust. Majd előredől a széken, megrázza a fejét és baljával az asztalra könyököl.*
- Hasznos tanács, de ne aggódj, már kinőttem a rövidszoknyás korból. A szelek pedig éppenséggel erre fújtak és a dologban arany csörgött, így jöttem, szálltam, siklottam. *Magát is meglepi ezzel a költőiséggel, de hamar kizökken belőle, ahogy a férfira pillant. Szürkéskék íriszei áthatóan fürkészik a másik arcát.* Egyszóval keresek valakit. Te pedig pont olyannak tűnsz, mint aki alaposan ismeri ezt a helyet.
*Szempillái éppen csak egy pillanatra rezdülnek meg, ahogy a férfi megragadja az asztalt. Nem mondaná, hogy fél tőle, de azért a nemtörődömség álarca mögött nem felejt el résen lenni. Legalábbis ez a terve.*
~ Bár elnézve ezeket a karokat talán jobb lesz vigyázni, ki tudja mennyire hirtelen haragú. ~
*Kényelmesen hátradől, így szemléli a másikat, még egy pimasz vigyor is befészkeli magát az arcára. És vár. Megvárja, amíg a félvér összeszedi annyira magát, hogy válaszoljon. Végignézi ahogy az üres üveget próbálgatja, még meg is rázza a fejét. Mikor végül megszólal, a vigyora még szélesebbre terül.*
- Milyen szerencsés vagy! Ebben az esetben én lehetek az első szépség, aki meghív valamire? *Habár nem hivatkozna magára kiemelkedő szépségként, de nem fog ő belekötni egy ilyen bókba.*
- Elvégre mindent el kell kezdeni valahol, nem igaz? *Amilyen pimasz még rá is kacsint, csak úgy, ültében elnyújtózva. Egészen olyan, mint aki határozottan fittyet hány korábbi néma megállapítására miszerint jobb lesz vigyázni.*
- Nos, mondanám, hogy nem volt rá példa, hogy asztalcsókoló hortyogók meghívását fogadom el, de… *Elnyújtja az utolsó szót, homlokát még össze is ráncolja a tettetett gondolkodáshoz, majd határozott bólintással fejezi be mondandóját.* Igazából nem egyhez volt már szerencsém. Bár talán te horkoltál a legszebben.
*Tud ő elég jól nevelt lenni ha akar, miért ne viszonozhatná a bókot? Szemei néha-néha körbepásztáznak a Korsóban is, de rendre visszatérnek az előtte ülőhöz. Egyelőre fogalma sincs, hogy éppen kit rugdosott fel az álmából, de aki ilyen kényelmesen alszik egy ilyen helyen az bizonyára biztonságban érzi magát itt, tehát valószínűleg jól ismeri a kocsmát. Erre bizonyíték a kedves tanácsa is, amire Yanaria gondterhelten összeráncolja homlokát és még egy sóhajjal és ajakbiggyesztéssel is megtoldja a gesztust. Majd előredől a széken, megrázza a fejét és baljával az asztalra könyököl.*
- Hasznos tanács, de ne aggódj, már kinőttem a rövidszoknyás korból. A szelek pedig éppenséggel erre fújtak és a dologban arany csörgött, így jöttem, szálltam, siklottam. *Magát is meglepi ezzel a költőiséggel, de hamar kizökken belőle, ahogy a férfira pillant. Szürkéskék íriszei áthatóan fürkészik a másik arcát.* Egyszóval keresek valakit. Te pedig pont olyannak tűnsz, mint aki alaposan ismeri ezt a helyet.
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-09 10:12:27
Üzenet elküldve: 2026-04-09 10:12:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Klent egy vérbeli úriember, s bár öltözéke látott már jobb napokat és arcáról is csak az élet fájdalmai olvashatók le, mégis elképesztő önuralomra adó jeleket konstatál az újdonsült asztaltársa irányába. Az asztal beleremeg a nő rúgásába, emberünk pedig mint aki alól már rúgtak ki asztaltól kezdve széket, úgy kapaszkodik meg az asztalban. Arra már nem kerül sor, hogy azt meg is emelje és rögtönzött fegyvernek használja, ugyanis éber elméjével hamar felméri, hogy nem valami nagyra való társasággal van dolga. Az első pillanatokban homlokráncolva és kellő gyanúval méri fel magának a rőt hajjal megáldott nőszemélyt, majd szemei mindjárt az asztalon fekvő üres üvegre kerül. Az iménti ráncok eltűnnek és egy apró vicsorító tekintettel nyújtózik, míg az üveg a kezei közé nem kerül. Hallani hallja a nő mondatát, de különösebben nem hatja meg, ugyanis itt ő ingyen piál –már amikor kiszolgálják– már egy ideje. Ha nem így lenne, a csapos már rég kibelezte volna. Ahogy az üres üveget a szájához illeszti, tapasztalja csak meg azt a szívszorító érzést. Üres. Még fejjel lefelé is forgatja, biztos, ami biztos. Élettelen szemeivel felméri magának a vendéget. Főleg azon gondolatok zavarják, hogy mit akarhat valaki éppen tőle. Tartozik néhány embernek, de ezt a nőt még életében nem látta. Nem pénzbehajtónak néz ki, ám zsoldosnak még elmehet. Elereszt egy apróbb mosolyt, majd az üveggel a kezében a nő irányába mutat. *
- Tudod… Bejártam a tenger minden zugát, de sem hajón, sem kikötőben nem ajánlotta fel nekem egyetlen szépség sem, hogy állná az italom.
* Feleli, bár tudja jól, hogy ezen történet elsőre hihetetlennek hathat. Majd lazán, mint akinek semennyi problémája sincsen, elkényelmesedve dől hátra. Eltekintve az alkoholizmusától, Klent igazán okos tud lennie olykor. Néhány ember gyors felbukkanása könnyen nevezhető egyszerű véletlennek, vagy akár szándékos megmozdulásnak. *
- Nekem kéne meghívni téged egy italra. ~ Basszus. Kellett nekem elinnom tegnap mindent. Csak van nálam még valamennyi. ~
* Gondolja. Ha nem fájna ennyire a feje, úgy még ki is tapogatná, hátha ez egyszer őt pártolja a szerencse. *
- Fiatalnak tűnsz, hadd adjak egy tanácsot. A korsó nem gyerekjáték. Mi szél hozott ezekre a vizekre?
* Szögezi le gyorsan, már egy komorabb pillantással. Korsó alatt nem egy pofa sörre céloz, hanem magára a helyre. Sokan tűnnek el itt nyomok nélkül. Bántaná a lelkét, ha egyre szebb és szebb lányokat kéne eltűntetnie. A monológja közben a nő kardját is szemügyre veszi. Nem mint valami szakértő, csak kíváncsiságból. Reméli, nem csak dísznek lóg. Sokan járnak kelnek, kik abban a tudatban élnek, hogy egy közönséges vas fogja elriasztani a kéretlen kérkedőket. Neki is van kettő, s bár megesküdne rá, hogy ittasan jobban táncol velük, valahogy társainak sose járt ezzel a kedvére. *
* Klent egy vérbeli úriember, s bár öltözéke látott már jobb napokat és arcáról is csak az élet fájdalmai olvashatók le, mégis elképesztő önuralomra adó jeleket konstatál az újdonsült asztaltársa irányába. Az asztal beleremeg a nő rúgásába, emberünk pedig mint aki alól már rúgtak ki asztaltól kezdve széket, úgy kapaszkodik meg az asztalban. Arra már nem kerül sor, hogy azt meg is emelje és rögtönzött fegyvernek használja, ugyanis éber elméjével hamar felméri, hogy nem valami nagyra való társasággal van dolga. Az első pillanatokban homlokráncolva és kellő gyanúval méri fel magának a rőt hajjal megáldott nőszemélyt, majd szemei mindjárt az asztalon fekvő üres üvegre kerül. Az iménti ráncok eltűnnek és egy apró vicsorító tekintettel nyújtózik, míg az üveg a kezei közé nem kerül. Hallani hallja a nő mondatát, de különösebben nem hatja meg, ugyanis itt ő ingyen piál –már amikor kiszolgálják– már egy ideje. Ha nem így lenne, a csapos már rég kibelezte volna. Ahogy az üres üveget a szájához illeszti, tapasztalja csak meg azt a szívszorító érzést. Üres. Még fejjel lefelé is forgatja, biztos, ami biztos. Élettelen szemeivel felméri magának a vendéget. Főleg azon gondolatok zavarják, hogy mit akarhat valaki éppen tőle. Tartozik néhány embernek, de ezt a nőt még életében nem látta. Nem pénzbehajtónak néz ki, ám zsoldosnak még elmehet. Elereszt egy apróbb mosolyt, majd az üveggel a kezében a nő irányába mutat. *
- Tudod… Bejártam a tenger minden zugát, de sem hajón, sem kikötőben nem ajánlotta fel nekem egyetlen szépség sem, hogy állná az italom.
* Feleli, bár tudja jól, hogy ezen történet elsőre hihetetlennek hathat. Majd lazán, mint akinek semennyi problémája sincsen, elkényelmesedve dől hátra. Eltekintve az alkoholizmusától, Klent igazán okos tud lennie olykor. Néhány ember gyors felbukkanása könnyen nevezhető egyszerű véletlennek, vagy akár szándékos megmozdulásnak. *
- Nekem kéne meghívni téged egy italra. ~ Basszus. Kellett nekem elinnom tegnap mindent. Csak van nálam még valamennyi. ~
* Gondolja. Ha nem fájna ennyire a feje, úgy még ki is tapogatná, hátha ez egyszer őt pártolja a szerencse. *
- Fiatalnak tűnsz, hadd adjak egy tanácsot. A korsó nem gyerekjáték. Mi szél hozott ezekre a vizekre?
* Szögezi le gyorsan, már egy komorabb pillantással. Korsó alatt nem egy pofa sörre céloz, hanem magára a helyre. Sokan tűnnek el itt nyomok nélkül. Bántaná a lelkét, ha egyre szebb és szebb lányokat kéne eltűntetnie. A monológja közben a nő kardját is szemügyre veszi. Nem mint valami szakértő, csak kíváncsiságból. Reméli, nem csak dísznek lóg. Sokan járnak kelnek, kik abban a tudatban élnek, hogy egy közönséges vas fogja elriasztani a kéretlen kérkedőket. Neki is van kettő, s bár megesküdne rá, hogy ittasan jobban táncol velük, valahogy társainak sose járt ezzel a kedvére. *
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-08 22:36:48
Üzenet elküldve: 2026-04-08 22:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
//Klent Robnex//
*A Pegazusban töltött éjszaka után meglepően kipihenten indult útjára. Egyetlen feladata volt csupán, hogy megtalálja a Törött Korsót. Márpedig úgy döntött, hogy ezt nem fogja elsietni, még akkor sem, ha városszerte mindenféle nyugtalanító híreket hallott, amik legszívesebben a városon kívülre vitték volna. Ez ostobaság volna részéről, így inkább gondolataiba merülve kószált, csavargott, mígnem aztán a Romváros felé vitték léptei. Az ivót azonban nem találta meg rögtön, de büszkesége nem engedte, hogy útbaigazítást kérjen. A szerencse mégis mellé szegődött, és csak meglátta a cégért, amit keresett. Rosszabb napján talán észre sem vette volna, de mint mondtam, kivételesen kipihenten ébredt a reggel. Ajkai széles vigyorra húzódnak, majd gyorsan semleges kifejezésbe rendezi arcvonásait, amint megragadva a kilincsként szolgáló tőr markolatát ajtót nyit és belép a Törött Korsóba.
Az ilyen helyeken szokásos szagok keveréke fogadja, de annyira nem finnyás az orra, hogy elfintorodjon, épp csak egy kicsit rándul meg az arcizma. Igyekszik a lehető leggyorsabban felmérni a közönséget, kutató tekintete megpihen egy-egy asztalon, miközben kényelmes lassúsággal sétál beljebb. Mozdulataiba éppen csak leheletnyi tétovázás vegyül, majd egy gyors elhatározással egy félreeső asztal felé indul. Ugyan konkrét céllal érkezett ide, ám egyelőre a lassabb, de remélhetőleg okosabb utat választja. Meg aztán, szívesen meg is figyeli, hova érkezett pontosan. Például azt is látja, hogy a pultosnak tűnő egyén éppen két, a környezethez képest túl finomnak tűnő hölggyel van elfoglalva, így ő még várhat a sorára. Kisöpri az arcába hullott tincseket, majd megállva a hangosan horkoló férfi asztalánál alaposan végigméri őt. Már azt, amennyit lát belőle így az asztalra borulva. Szánalmas látvány. Vagy ígéretes. Nézőpont kérdése. Szája sarka alig észrevehetően megrándul, aztán egy könnyed mozdulattal kihúzza a vele szemben álló széket. Mire leülne, mintegy mellékesen, de nem egészen véletlenül belerúg az asztal lábába is.*
- Hoppá, bocsánat. *Ha esetleg a rúgástól nem tér még magához, akkor reméli, hogy talán a szavai némi éberséget lehelnek a férfiba. Persze cseppet sem sajnálja, hogy felébreszti. Már ha felébred. Közben a szék is hangosan megnyikordul, de mindezeket könnyen elnyelheti a hangzavar. Még mindig a férfit szemlélve kényelmesen elhelyezkedik a széken, keresztbe teszi a lábait.*
- Nos, ezért az apró malőrért a következő italod én állom, mit szólsz?
//Klent Robnex//
*A Pegazusban töltött éjszaka után meglepően kipihenten indult útjára. Egyetlen feladata volt csupán, hogy megtalálja a Törött Korsót. Márpedig úgy döntött, hogy ezt nem fogja elsietni, még akkor sem, ha városszerte mindenféle nyugtalanító híreket hallott, amik legszívesebben a városon kívülre vitték volna. Ez ostobaság volna részéről, így inkább gondolataiba merülve kószált, csavargott, mígnem aztán a Romváros felé vitték léptei. Az ivót azonban nem találta meg rögtön, de büszkesége nem engedte, hogy útbaigazítást kérjen. A szerencse mégis mellé szegődött, és csak meglátta a cégért, amit keresett. Rosszabb napján talán észre sem vette volna, de mint mondtam, kivételesen kipihenten ébredt a reggel. Ajkai széles vigyorra húzódnak, majd gyorsan semleges kifejezésbe rendezi arcvonásait, amint megragadva a kilincsként szolgáló tőr markolatát ajtót nyit és belép a Törött Korsóba.
Az ilyen helyeken szokásos szagok keveréke fogadja, de annyira nem finnyás az orra, hogy elfintorodjon, épp csak egy kicsit rándul meg az arcizma. Igyekszik a lehető leggyorsabban felmérni a közönséget, kutató tekintete megpihen egy-egy asztalon, miközben kényelmes lassúsággal sétál beljebb. Mozdulataiba éppen csak leheletnyi tétovázás vegyül, majd egy gyors elhatározással egy félreeső asztal felé indul. Ugyan konkrét céllal érkezett ide, ám egyelőre a lassabb, de remélhetőleg okosabb utat választja. Meg aztán, szívesen meg is figyeli, hova érkezett pontosan. Például azt is látja, hogy a pultosnak tűnő egyén éppen két, a környezethez képest túl finomnak tűnő hölggyel van elfoglalva, így ő még várhat a sorára. Kisöpri az arcába hullott tincseket, majd megállva a hangosan horkoló férfi asztalánál alaposan végigméri őt. Már azt, amennyit lát belőle így az asztalra borulva. Szánalmas látvány. Vagy ígéretes. Nézőpont kérdése. Szája sarka alig észrevehetően megrándul, aztán egy könnyed mozdulattal kihúzza a vele szemben álló széket. Mire leülne, mintegy mellékesen, de nem egészen véletlenül belerúg az asztal lábába is.*
- Hoppá, bocsánat. *Ha esetleg a rúgástól nem tér még magához, akkor reméli, hogy talán a szavai némi éberséget lehelnek a férfiba. Persze cseppet sem sajnálja, hogy felébreszti. Már ha felébred. Közben a szék is hangosan megnyikordul, de mindezeket könnyen elnyelheti a hangzavar. Még mindig a férfit szemlélve kényelmesen elhelyezkedik a széken, keresztbe teszi a lábait.*
- Nos, ezért az apró malőrért a következő italod én állom, mit szólsz?
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-04-08 08:50:17
Üzenet elküldve: 2026-04-08 08:50:17
ÚJ
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
//Találkozások//
* Valóban nem egy kifizetődő játék lenne, ha folyton folyvást egyetlen egy alak nyerne meg minden létező kört. Kész rémálom lenne a fogadások leszervezése és a jutalékok kiosztása. Még szerencse, hogy a legtöbb versenyző hajlamos kicsit ferdített szabályokkal játszani. Hol egy kisebb erszény elég, hol egy tőr a seggébe is kevés. *
- Ó, hidd el nekem. Egyszer biztos felbérlek valakit, hogy tegye el lábalól.
* Mondja komor üveges tekintettel, amit egy fáradt sóhaj követ. *
- De az sajna nem mostanság lesz. Hmm?
* Tekintete a pult mögötti ajtó felé vándorol. Az eddig zárt ajtó jelenleg résnyire van nyitva és egy halvány körvonal rajzolódik ki a sötét szobából azoknak, akiknek elég jó a szeme. Vil félbehagyja jelenlegi teendőit, és mint akinek végig ott lenne dolga besétál a raktárba. Kisvártatva egy levéllel sétál ki onnan. Szemei hevesen futnak végig a pergamenre felvésett jegyzeten, arcáról pedig a korábbi nyugodt énje mellett aggodalom is látható.*
- Ez nem lesz így jó.
* Jegyzi meg a pult felé sétálva. Odaérve egyik kezével megragadja a pultot. Muszáj valamit fognia. *
- Oi! FIGYELJETEK!
* Üvölt fel minden senkiházi törzsvendégnek, jöttmentnek és az újonnan érkezőknek egyaránt. *
- Hivatalos üzenet a tanácsházáról.
* Kiáltja, közben még a papírt is rázza. Majd a pultot elengedve megköszörüli torkát és folytatja az olvasást. A lényeget talán még a legrészegebb is felfogja. Az eddigi ismert-ismeretlen erők tovább nyomulnak, s immáron konkrét fenyegetést jelentenek a városra. Lehet ez valakinek új információ lesz, de hacsak nem egy kő alatt élt valaki, úgy tudnia kéne erről. *
- Továbbá; „A Tanács szükségállapotot hirdet! A harcedzett ifjakat várja a Kaszárnya! Hamarosan új rendeletek várhatóak a Tanács részéről. Ki teheti, ne hagyja el a várost!”
* Mire befejezte az olvasást, már a fogadótér közepén áll. Hacsak valaki nem szól egyből, némaság követi néhány pillanatig rövid monológját. Végezetül ruhájának egy szegletéből egy tőr kerül elő, majd a pult melletti hirdetőtábla közepéhez igazítja, majd a tőrrel erősíti oda. *
~ Igyatok, amíg tudtok. Talán ez lesz az utolsó esélyetek! ~
* Nem fordul el olyan gyorsan a hirdetőtábla elől, s míg farkasszemet néz azzal, addig tekintete olyan sötét marad, mint aki mindvégig a város pusztulását szerette volna látni, holott nem, csupán csak utálja azokat, akik fenyegetik az épületét. Néhány pillanattal később pedig már újra a megszokott szerény csaposként fordul vissza a közönséghez. A kíváncsiskodó tekinteteket a hirdetőtábla felé tereli. Ami őt illeti, elmondott mindent, amit akart. Ezután a két újonnan érkező asztalát közelíti meg. Szívgyönyörködtető látvány két ilyen virágszál szerény hajlékában, de azért nem felejti el a munkájának azon részét sem, amit rá szabtak ki. *
- Hölgyeim!
* Mondja az asztaluktól néhány lépésnyire. *
- Hozhatok valamit, amivel elviselhetőbbé tehetem ezeket a pocsék híreket ?
//Találkozások//
* Valóban nem egy kifizetődő játék lenne, ha folyton folyvást egyetlen egy alak nyerne meg minden létező kört. Kész rémálom lenne a fogadások leszervezése és a jutalékok kiosztása. Még szerencse, hogy a legtöbb versenyző hajlamos kicsit ferdített szabályokkal játszani. Hol egy kisebb erszény elég, hol egy tőr a seggébe is kevés. *
- Ó, hidd el nekem. Egyszer biztos felbérlek valakit, hogy tegye el lábalól.
* Mondja komor üveges tekintettel, amit egy fáradt sóhaj követ. *
- De az sajna nem mostanság lesz. Hmm?
* Tekintete a pult mögötti ajtó felé vándorol. Az eddig zárt ajtó jelenleg résnyire van nyitva és egy halvány körvonal rajzolódik ki a sötét szobából azoknak, akiknek elég jó a szeme. Vil félbehagyja jelenlegi teendőit, és mint akinek végig ott lenne dolga besétál a raktárba. Kisvártatva egy levéllel sétál ki onnan. Szemei hevesen futnak végig a pergamenre felvésett jegyzeten, arcáról pedig a korábbi nyugodt énje mellett aggodalom is látható.*
- Ez nem lesz így jó.
* Jegyzi meg a pult felé sétálva. Odaérve egyik kezével megragadja a pultot. Muszáj valamit fognia. *
- Oi! FIGYELJETEK!
* Üvölt fel minden senkiházi törzsvendégnek, jöttmentnek és az újonnan érkezőknek egyaránt. *
- Hivatalos üzenet a tanácsházáról.
* Kiáltja, közben még a papírt is rázza. Majd a pultot elengedve megköszörüli torkát és folytatja az olvasást. A lényeget talán még a legrészegebb is felfogja. Az eddigi ismert-ismeretlen erők tovább nyomulnak, s immáron konkrét fenyegetést jelentenek a városra. Lehet ez valakinek új információ lesz, de hacsak nem egy kő alatt élt valaki, úgy tudnia kéne erről. *
- Továbbá; „A Tanács szükségállapotot hirdet! A harcedzett ifjakat várja a Kaszárnya! Hamarosan új rendeletek várhatóak a Tanács részéről. Ki teheti, ne hagyja el a várost!”
* Mire befejezte az olvasást, már a fogadótér közepén áll. Hacsak valaki nem szól egyből, némaság követi néhány pillanatig rövid monológját. Végezetül ruhájának egy szegletéből egy tőr kerül elő, majd a pult melletti hirdetőtábla közepéhez igazítja, majd a tőrrel erősíti oda. *
~ Igyatok, amíg tudtok. Talán ez lesz az utolsó esélyetek! ~
* Nem fordul el olyan gyorsan a hirdetőtábla elől, s míg farkasszemet néz azzal, addig tekintete olyan sötét marad, mint aki mindvégig a város pusztulását szerette volna látni, holott nem, csupán csak utálja azokat, akik fenyegetik az épületét. Néhány pillanattal később pedig már újra a megszokott szerény csaposként fordul vissza a közönséghez. A kíváncsiskodó tekinteteket a hirdetőtábla felé tereli. Ami őt illeti, elmondott mindent, amit akart. Ezután a két újonnan érkező asztalát közelíti meg. Szívgyönyörködtető látvány két ilyen virágszál szerény hajlékában, de azért nem felejti el a munkájának azon részét sem, amit rá szabtak ki. *
- Hölgyeim!
* Mondja az asztaluktól néhány lépésnyire. *
- Hozhatok valamit, amivel elviselhetőbbé tehetem ezeket a pocsék híreket ?
1-20 , 21-40 , 40-59