//Pestis//
*A templomkert néhai fénye megkopott, elveszett a csillogás. Persze ez a hűvös és szeles időjárásnak is köszönhető, no meg a kopár fáknak. Kopasz ágaik feddőn mutatnak az égre, mintha nem tudnák elviselni a törzseiknek dőlő elhagyott, hidegre fagyott holttestek látványát, miket senki nem mer már megérinteni.
Patkányok. Dőzsölnek a mocsokban. Fúrnak, csámcsognak, összehordanak mindent. Fészket építenek, mert a hely alkalmas, az istenek egykori udvarát régen elhagyták már. Tökéletes alkalom a szaporodásra, s a földből kiálló kupacok bizony hemzsegő kolóniákra utalnak. Szinte kiürülnek az utcák, a terek, senki sem szívesen mozdul ki ilyen környezetbe, jóllehet a város jelenleg hevenyészett vezetése hallgat a kórról, mi felütötte a fejét, s talán a temetőből indult. Vagy a piacról, vagy a romvárosból, ezt igazán senki sem tudja.
De egy valami élvezi a helyzetet, s a patkányokhoz hasonlatos élősködő életmódot folytat, kihasználva a teret, s a lételemet, vígan dúskál a vérben. A bolha. Mert abból is van bőven, ahogy a piszokból és mocsokból is. A romvárosból és szegénynegyedből itt ragadt csőcselék, pedig a leszakadt templomi padokon fetrengve, s egymást hergelve vakarózik, közben terjeszti a kórt.*