*Az éj leszáll a Csonttemető fölé, a hely fölé, ahol harcosok, mágusok, tolvajok százai lelték halálukat, a hely fölé, melyet megannyi legenda és mítosz övez, és melynek megközelítésére óvva intenek a bölcsebbek. És ahogy a sötét éj leszáll, úgy száll le a titokzatos, tejfehér köd is, mely az itt nyugvó csontok színeit idézi.
Mélyen bent, a buckák, csontok, sírhalmok és labirintusszerű földhányások közepette, a mitikus hely szívében kántálás hangjai szűrődnek a ködön át, öt csuklyás alak egy ötszög alakzatába helyezkedve ringatózik, miközben ezt a sziszegő, mindenki számára idegen nyelvű varázslatot űzik. Az ötszög hegyein egy-egy fekete ruhás alak énekel, viszont a csúcsán egy ugyanolyan ruházatú, ámbár fehér színben pompázó férfi, aki valami vezetőféle lehet. És ahogy a szavak egyre csak csendülnek fel, a köd egyre csak sűrűsödik, mígnem az emberfia már az orra hegyéig sem láthat.
Ekkor az ének abbamarad, az ötszög közepén pedig vöröses derengés villan fel, majd a ködhöz hasonlóan az is szertefoszlik, azonban eme fénysziluett újból megismétlődik, és folyton folyvást, miközben már egy szó sem hallható semelyik paptól sem az öt közül. Azonban vezetőjük feláll ülőhelyéről, és a köd szertefoszlik körülötte. Egy koponyát tart a kezében, de nem emberi... Valójában egy lényéhez sem hasonló. Mintha egy hatalmas agyarú farkaskoponya lenne, karhossznyi, csavart kosszarvval. És eme kiméra nem két állat románcának gyümölcse, aki mélyen beavatott a vallásban az tudja, hogy ő Theroekh, az Alvilág Őrzője, kit a Fény Istennője győzött le, ha igazak a legendák.
A vezető a derengés felé lép a koponyával, majd a köd ott is eltűnik, mint a kámfor. Egy óriási csontváz tárul a szem elé, erős, masszív felsőtesttel, hatalmas karmokkal, erős lábakkal, és a gerinc hosszításával, egy hat láb hosszú farokkal, melynek végén két, jobbra és balra irányuló tüskeszerű csontképződmény kapott helyet. A vöröses derengés továbbra sem marad abba, és most már tudni lehet, honnan ered: a csontváz azon pontjáról, ahol a nyaknak a fejjel kéne találkoznia. Azonban nincsen fej... Ezen viszont tud segíteni a fehér ruhás pap. Lassan lehajol, és a fejet egy határozott nyomással az utolsó csigolyához illeszti, mint egy kirakóst, és az egy tompa roppanással enged is. A csontváz immáron egész, és a derengés az egész koponyát betölti.
Ekkor a fény erősebb lesz, a csontokra pedig a semmiből szépen lassan hús és izmok rakódnak, majd inak, végül a bőr és a szőr. Ennek tetejébe a lény szeme felragyog, ebben pedig felismerhető az a vöröses ragyogás, ami ez idő alatt oly' kedves barátunkká vált...
A lény feltápászkodik, majd egy mély morgás kíséretében megropogtatja minden egyes porcikáját. Él. Jobb kezét oldalra nyújtja, és a távolból csontok repülnek felé, keze előtt pedig összeállnak egy kész varázsbottá, melynek tetején kör alakban koponyák rakódtak, melyek közt ébenfekete hártya növi ki magát, mit valami átjáró egy másik világba. Theroekh körbenéz, amerre szeme fordul, azon a helyen a köd eltűnik, majd mikor tekintete elsiklik onnan, a fehér pára visszahódítja a területet. A földre csap botjával, mire a talaj megremeg, majd kisvártatva a távolból jajveszékelő sikolyokat, és nyögéseket lehet hallani, melyek egyre csak hangosabbak, és hangosabbak...
És ekkor az egyik pap holtan zuhan össze. Majd egy másik, míg végül csak a főpap marad talpon. Az Alvilág Őrzője felé lép, majd mélyen a szemeibe fúrja tekintetét, és ahogy a két szem kontaktusba lép, a főpap szája lassan kitárulkozik, és lelke Theroekh pálcájához vándorol. Azonban a fehér ruhás nem hal meg, csupán térdre rogy, és az idegen nyelven, melyet nem sokkal ezelőtt megannyi társával énekelt, most hűségesküt fogad eme szörnyű teremtménynek. És ahogy a lélektelen, sápadt test feláll, mögötte tíz óriási csontváz sorakozik fel, szemgödreikben vérvörös láng lobog.*
_________________
Üdvözletem!
Nos, remélem kellően megfogott Titeket a kaland előszava, és kellőképp felkeltettem az érdeklődéseteket. Ez egy beláthatatlan hosszúságú (magyarul lehet rövid, ha jól megy, meg lehet hosszú, ha nem megy jól), elég izgalmas kalandnak ígérkezik, melynek célja, hogy visszaküldjétek ezt az őrzőt, oda, ahova való, az Alvilágba. Nos, őt nem lesz könnyű legyőzni, viszont kaptok valami (vagy valaki)féle segítséget, de nem lövöm le a poént, aki jelentkezik és gyün is, majd megtudja. :P
Négy játékost várok ebbe a kalandba, a nehézségi fok miatt lehetőleg nem újak jelentkezését várom, 80+ reag az ajánlott mennyiség, persze ez ne gátolja meg a kezdő karaktereket sem, csupán nekik nagyon hardcore lehet. És ebből a hardcore-ból kifolyólag csak és kizárólag Vakmerő játékstílusú karaktereket várok. Jutalomra lehet számítani, de hogy mit, az a jövő zenéje, csak ismételni tudom az előző bekezdés utolsó sorát.
A Csonttemetőbe való érkezés rátok van bízva, nincs semmiféle hirdetés avagy hírnök, aki hozza ezt a hírt. Maga a kaland IC egy éjszakát ölel körbe, IRL tuti többet.
"6. Karakter ölése bizonyos mesélőknek megengedett.
A karakterek megölése, halálos sebek okozása és a karakterek csonkolása, maradandó sebek okozása csak a tapasztalt mesélőknek megengedett, illetve azoknak a mesélőknek, akiknek egy tapasztalt mesélő, moderátor vagy adminisztrátor vagy maga a elszenvedő karakter tulajdonosa megengedte."
- Nos, mivel itt karakterhalál a nehézségből adódóan lehetséges, a játékstílusotokon felül a jelentkezéssel elfogadjátok ezt a tényt, ezzel úgymond megengedve nekem, hogy kinyírjalak benneteket. Persze nem célom lesz, hogy most gyilkolásszak, csupán hülyeség, inaktivitás, meggondolatlanság vagy egyéb dolog indokából lehetőségem legyen nekem is egy kicsit szórakozni.
Várom azt a négy bátor, _Vakmerő_, lehetőleg jó harci értékekkel rendelkező hőslelkű egyéneket, akik bevállalják, hogy megmentsék Lanawint.
Köszöntem,
Migrén