'Csontok, csontok, csontok! Elpakolni mind, mert ezért jöneeeek. Látni a térképen, csontok, csontok, csontok! Elpakolni mindet, mert ők pont ezért jönnek. Csontok, csontok, csontok! Haza vinni őket, és megtisztítanííí. Csontok, csontok, csontok! Oltárra pakolni, és ott csodálnííí! Szépek, szépek, szépek! Csontok, csontok, csontok! Szépek, csontok, csontok...'
A temető éjjeli őrei ezen elvetemült dalocskával szembesülnek azokon az estéken, melyeknek hajnalán egy-egy nemesi sír betörve végzi. Nem is akárhogyan, mert a sír felülről csak beomlik, az alatta lévő járatba. Az öröknek tartott nyughelyeket alulról tárja fel a fosztogató, kinek személye ismeretlen. Csak a föld alól hallatszó dalocska ismert, hisz manapság sokat hallani azt. A vagyonosabb réteg tagjai nem tűrik ezt jó szemmel. Embereiket nem küldik le, inkább zsoldosokat és más bérenceket keresnek az ügy felkutatására.
Ezennel meghirdetem kalandomat, 'Csontok, csontok, csontok' néven. Szándékaim szerint 4-5 fővel indítom, hosszanti várakozás esetén kevesebbel. A bátor vállalkozószellemű kalandoroknak csak egy kérdésem van: Félsz az őrültektől?