*" Na ez sok lesz! " Eddig nagyon vidám volt, és most sem veszíti el jó kedvét, csak elkomolyodik. Hogy honnan jött?... Kissé közelebb húzza magához a lányt, és ő nem ellenkezik.*
-Nem igazán szeretném firtatni, hogy jöttem. Bocsánat ezért, de nagyon-nagyon rossz gyerekkorom volt...Ezért is jöttem el otthonról, már nagyon régen. Legyen elég annyi, hogy északról, ahol kutya hideg van...De na érts félre...Nem iglukról, meg hasonlókról van szó!
*Együtt nevetnek, és a lány érdeklődve figyeli. Nem akar többet mondani, de azok a gyönyörű nagy szemek!*
- Volt hatalmas telkünk, szarvasok meg minden...És volt egy gyönyörű bicskán is. Nem használtam semmire sem, csak nézegettem. Apám adta nekem, hogy védjem meg magam. Anyám alacsony, kövér nő volt, és nem beszéltünk sokat. Inkább apás voltam mindig.Kilenc éves koromtól saját magamnak kellett ellátnom magam. Meg kellet csinálnom az addigi feladataimat is, de azon kívül magam vadásztam, és magam főztem a vacsorámat. Ebből elegem lett, és ezért elvándoroltam. Otthagytam mindent. Egy szép napon elindultam vadászni, és nem tértem vissza soha...
* Úgy tapasztalja hogy Calirát kissé elálmosítja lágy, mély hangja, és ámulva hallgatja a mesét. Mintha könyvből olvasná.*
- A heg...Hosszú történet, egyszer talán elmesélem. A lényeg, hogy utazásaim folyamán másokkal is meg kellett osztanom a javaimat.
* Talán kissé illetlen így válaszolni, de nincs kedve a rossz emlékeket firtatni.*
- A hajam! Nahát...ööö, az végül is mindig ilyen volt, semmi különös...
* A lánnyal együtt nevet, és kissé érdekesen hat Calira csilingelő ,és az ő mély hangja. " A virágok felé?! Mert a te csodás testedet bámultam végig!"-Gondolja magában Rejsod.*
- A virágok mindig is érdekeltek és most is megjegyeztem mindent, de inkább hagyjuk a virágokat mára. Semmit sem teszünk? Éppen beszélgetünk! Na mindegy, nem nem megyek edzeni...Azt hiszem én rád tapadtam, mint méh a mézre!
*" Jajj, de hülye hasonlat! Semmi kedvem tanulni, de uhh, akkor is vele megyek!" Nélküle talán valami furcsa ürességet érezne odabent, a szíve tájékán...*